Impulzus XXXVIII/1.

Bala

2

to

201 e l l nle

0

XXXVIII./1.

Tartalomjegyzék Mi az az Újlengyel? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 Villanykari díjeső . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6 Katalógus – tények és háttér információk . . . . . . . . . . . . . . . . 7 Itt a wlan, hol a wlan? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 Ünnepélyes felavatás: átadták a Q épületet . . . . . . . . . . . . . 9 Akiket a benzin gőze megcsapott . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 Tökös gólya beszámol . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14 Milyen volt a Gólya7? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14 Gólyabáli emlékek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14 A Schönherz Qpáról – másképp . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17 BSS-ből a Pekingi Olimpiára . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18 NYÁK tervezés Kolozsváron – TIE 2010 . . . . . . . . . . . . . . . 19 ESZK az IEEE Region 8 Student & GOLD Congress-en . . . . 20 Gamer cikkek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21 GAMESCOM 2010 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22 Magányos Sziget . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23 Egyetemi Napok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24 Vak vezet világtalant . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25 „Vasból van minden fegyverem” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25 VOLT fesztivál . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26 Balaton Sound . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27 Sziget . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30 HEGYALJA 2010 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 31 Magyar iPhone 4 Launch . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 34 Álmodj Saját alkalmazást! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 34

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kara Hallgatói Képviseletének lapja.

XXXVIII. évfolyam 1. (423.) szám Megjelenik 2300 példányban.

Lapzárta: 2010. szeptember 12.

ISSN 1418–0529 (Nyomtatott) ISSN 1588–0745 (Online) Cím: Impulzus szerkesztőség, Schönherz Zoltán Kollégium, 1117 Budapest, Irinyi J. utca 42.

819-es szoba E-mail: impulzus@impulzus.com WWW: http://www.impulzus.com/ Felelős kiadó: Kalmár A. Márton, a HÖK elnöke Felelős szerkesztő: Berzlánovich Imre Főszerkesztő: Kovács Róbert VI. Vill.

Főszerkesztő-helyettesek: Lilik Ádám Simon Dóra Olvasószerkesztő: Kovács Róbert, Simon Dóra Tördelőszerkesztők: Gazdag András III. Info., Lilik Ádám Simon Csaba I. Info.

Címlap: Lilik Ádám, Will Gábor VII. Vill. Írták és szerkesztették: Barkóczi Gergely II. Phd., Binszki Gergő VI. Vill.

Csatári Bálint VI. Vill., Géczy Attila II. Phd. Kovács Róbert VI. Vill., Lilik Ádám Nagy Zsolt IV. Vill., Rusz Ágnes Szabó Ádám VII. Vill., Will Gábor VII. Vill.

Zovits Ádám V. Info.

Köszönet illeti továbbá a következőket: Bándli Gyula, Békéssy László István, Farkas Péter, Goretity Dániel, Gross Péter, Halász Gábor, Krasnyánszki László, Mohácsi Szabolcs, Pálmai Zsolt, Petróczi Attila, Polgári Beáta, Sápi Dénes, Szőke Péter, Varga Bálint András, Vízer Dániel.

[SPOT] Valamint köszönjük mindazok áldozatos munkáját, akik segítettek ezen számunk elkészítésében!

Sokszorosítás: Király Nyomda Kft. (2360 Gyál, Bánki Donát köz 4.)

Szerkesztőségi gyűlés minden hétfőn 19.00 órától.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Az írások tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet!

3

Mi az az Újlengyel? Újlengyel első ránézésre nem más, mint egy unalmas falucska (pontosabban: község) Budapest és Kecskemét között nagyjából félúton, Dabas és Monor közelében. Lakosainak száma alig kétezer, úthálózata sem több néhány utcánál, tehát igazából semmi extrát nem tud felmutatni – cserébe viszont csend és nyugi honol, ami jól jön, ha pihenni vágyik az ember. Akkor jogosan merül fel a kérdés, hogy miért írunk róla az Impulzus hasábjain? Villanykaros megközelítésből ugyanis ez a név egy nyaralóházat takar az Újlengyel nevű község szélén (a „világ végén”). A régen volt debreceni Üvegtigris eszméjének továbbvivőjét, ez egy leendő fogalom, mely minden bizonnyal mint „a Schönherz nyaralója” fog megtelepedni a fejekben.

A Schönherz körül létező cégek kisebb-nagyobb mértékben azért (is) vannak, hogy segítsék a Schönherzet, így közvetlen vagy közvetett, anyagi vagy tárgyi támogatással sokszor hozzájárulnak a kari közélet fenntarthatóságához, vagy akár javításához. Ezúttal is ilyesmiről van szó. Dióhéjban összefoglalva a Schönherz Iskolaszövetkezet vásárolt egy nagyobbfajta kertes családi házat Újlengyelen. Mivel nekik ott csupán egy mini irodára van ott szükségük, gyakorlatilag szinte az egész ház kihasználatlanul áll, felajánlották a lehetőséget a Kollégiumi Bizottságnak, hogy mint egyfajta nyaralót hasznosítsák azt a villanykari közélet számára. Így végeredményben az a helyzet, hogy a KB rendelkezik egy kétszintes, szép, nagy kertes vidéki ház használati jogával.

Innentől kezdve pedig igen biztatóak a kilátások. A terv az, hogy a szükséges felújítás és átalakítások után egy olyan, nagyjából 25 főt befogadni képes Schönherzes nyaraló jön létre, amit elméletileg minden villanykaros kör és csoportosulás használhat rövidebb-hosszabb

4

kiruccanások, események, bulik lebonyolításának helyszínéül – meghatározott esetekben akár ingyen is. De ennyire még ne siessünk előre.

A helyzetfelmérés és a szervezés már 2010 nyarának elején elindult, így mostanra a projekt egészen előrehaladott állapotban van, és ebből adódóan jó sok információ és terv is összegyűlt.

A Schönherztől a nyaralóig az M5-ös autópályán nincs 50 km az út, ami autóval 30-40 perc alatt megtehető, de busszal sem sokkal több az utazás egy óránál. A földszinten (középső szinten, mivel magasföldszintes az épület) és az emeleten is két-két lakószoba található, no meg persze előtér, közlekedők, vizes helyiségek és természetesen konyha. Van továbbá egy garázsszint is, értelemszerűen garázzsal, illetve egy raktárral, ahova pl. hűtőszekrény és/ vagy valamilyen játékszer, mint például csocsóasztal vagy biliárd is hozható később. A ház állapota azonban felemás.

Szappanoperába illően bonyolult, rétestészta-szerűen elnyúló családi történet és hosszadalmas építkezés eredménye a ház és az az állapot, amiben az ingatlan jelenleg leledzik. A szoba jellegű helyiségek egész szépek, ellenben a vizesblokkok nagyon(!) lepusztultak, továbbá a földszinten is szükséges lesz némi átalakítás (falak áthelyezése, optimalizálása, újrafestése), hogy sokan egyszerre is majd értelmesen tudjuk használni például az étkezőt. Talán a legkésőbbre maradó feladat pedig a ház külső színező vakolása lesz, ugyanis az sincs kész még a kültéri falakon. Az elsődleges cél egyelőre a lakhatóvá tétel.

Ez ügyben jelenleg előre megszabott csoportok építőtábor jelleggel használják az épületet, elvégezve a szükséges munkálatokat, illetve nem mellékesen felmérve a környék adottságait egyetemista szemmel nézve. Az eddigi látogatások eredményeképp jelenleg 18 ágy van a házban, ezt a férőhelyszámot további optimalizálással, kreatív megoldásokkal (pl. pótágy, szivacs, hálózsák, sátor) a lehetőségekhez mérten tovább lehet növelni.

Igen, sátorozni is lehet majd, a házhoz tartozó telek ugyanis egészen nagy, körülbelül 600 m2, amin a gyümölcsfák mellett hinta és egy felfújható gumimedence is „telepítve” van már, de hos�szabb távon akár egy igazi medence sem elképzelhetetlen. Elképzelés van még továbbá egy nagyobb terasz kialakítására is a hátsó kijáratnál, ahova értelemszerűen prímán ki lehet majd ülni és hideg sört kortyolni nyáridőben.

A környékről is sikerült már tapasztalatokat gyűjteni a lelkes KB-s pioníroknak. Alapvetően el lehet mondani Újlengyelről, hogy kedvesek a lakosok, és olyan aprócska a település, hogy gyakorlatilag semmi sincs benne messze egymástól. A legközelebbi vendéglátóipari egység a nyaralótól 50 méterre van (ennyire van amúgy a buszmegálló is), és további 4 ilyen van még a faluban, és az árak sincsenek elszállva, tehát gyorsítani bármikor lehet. (A házszomszédokkal való jó viszonyra azért a komolyabb elszállások alkalmával sem árt majd ügyelni!) Természetesen van bolt is a faluban, ami szerencsére vasárnap is nyitva tart, de szükség esetén a monori Tesco autóval mintegy 15 perc alatt elérhető és a márkanévből következően éjjel-nappal elérhető. Végül a 20 km-re lévő ceglédi aquapark nyújtotta további szórakozás-fokozási lehetőségeket is érdemes még számbavenni.

Szóval csilloghat a szemünk és szárnyalhat a képzeletünk a sok lehetőség olvasatán. Kicsit olyan lesz ez (talán), mint a felújítás előtti Schönherz: „a miénk”, így mi csináljuk magunknak majd olyanra, amilyennek szeretnénk. De addig is sokat kell még tenni! Eleinte inkább építőtábor jellegű kiruccanásokra érdemes számítani. Nyilván igyekszik majd mindenki hozzátenni valamit az egészhez ott-tartózkodása alkalmával, így remélhetőleg szépen formát öltenek lassan az elképzelések. Ezután főleg a csoportok, körök jutalomtáboroztatására szeretné majd felhasználni a KB a helyet, de foglaltságtól függően lehetőség lesz nem jutalom-, hanem ad-hoc jellegű, de még nyilván így is nagyon kedvező árú (gyakorlatilag önköltséges, azaz rezsidíjas) kiruccanásokra. A házhasználati jogot várhatóan előre lehet majd foglalni. A foglalási rend, az árak és a házirend a felújítási munkák végeztével kerül majd meghatározásra.

Tehát elsődlegesen a közéletet szolgálja majd a nyaraló, de – alacsonyabb prioritással – haveri bulik is elképzelhetőek. Ez a KB szempontjából értelemszerűen sokkal kedvezőbb lesz, mint ilyen-olyan táborhelyek bérlési költségét fizetni az arra érdemes köröknek, de az ezt megérdemlők továbbra is ingyen táborozhatnak majd. A jövő pedig csak rajtunk múlik, hiszen szétrücskölhetjük pár év alatt, de szépíthetjük is, jobbá tehetjük, hogy majd unokáink is ide járhassanak csapatépítő táborba.

Wilson, Z

Villanykari díjeső 2010. május 6-án, 15:00 órai kezdettel rendezték meg a kari tanulmányi versenyek ünnepélyes díjátadóját. Az eseményen 23 díjat és 11 különdíjat adtak át a kari és tanszéki képviselők.

Tevesz Gábor oktatási dékánhelyettes beszédében kiemelte a tehetséggondozás fontosságát. Ennek jegyében és szellemében készültek a versenyre, és persze a díjazást is eszerint alakították. Az a többletenergia, amit a diákok ebbe a versenybe fektetnek, nem pusztán a szorgalmukat bizonyítja, hanem azt is, hogy komolyan veszik a szakmai fejlődésüket. Az itt elért eredményekről később büszkén lehet nyilatkozni, az életben még akár előnyként is visszatérhet a versenyeken szerzett tapasztalat, de akár a helyezés is.

Tevesz tanár úr arra biztatta a hallgatóságot, hogy a díszes okleveleket nyugodtan rakják ki a falra – egyrészt, mert van mire büszkének lenni, másrészt ha később egy versenyhelyzetben szükség lesz a papírra, legyen kéznél, ne a pótló igazolás beszerzésével teljen a drága idő.

Hét plusz kettő tantárgyból hirdettek versenyt, közel száz hallgató részvételével. Végül csak nyolcvanöt megoldást értékeltek az oktatók, mert sajnos voltak, akik feladták a küzdelmet. A pályadíjak és elismerések nívójával ugyanakkor szeretnék elérni, hogy a versengők létszáma a jövőben tovább nőjön – ezzel tovább öregbítve karunk hírnevét. Az első helyezettek egyenként 50.000 Ftos díjjal térhettek haza, míg a második helyezettek 35.000, a harmadikok pedig 20.000 Ft-os jutalomban részesültek. A dicséretet érdemlők sem távoztak üres kézzel, a felajánlott 10.000 Ft szintén az elismerést tükrözi. A díjakat a megfelelő tanszékek oktatói adták át Törökné Keszthelyi Viola segítségével. Sajnos a diákok egy része a díjátadón egy ütköző zárthelyi miatt nem tudott részt venni, de a jutalmuk és az őket illető taps így sem maradt el.

A Villamosságtan házi verseny győzteseinek Magos András tanár úr adta át a díjakat. Ennek feladatsora a Jelek és rendszerek, valamint az Elektromágneses terek tantárgyak anyagából állt össze.

A Digitális technika megmérettetés eredményét Horváth István tanár úr értékelte. Véleménye szerint a részvétel és a példák mind a hagyományokat követték, ugyanis klasszikus tervezési eljárásra kellett építkezniük a résztvevő villamosmérnök és informatikus hallgatóknak. A versenyen 30-an indultak, de csak 25-en maradtak végig. A pontozók úgy találták, hogy a részmegoldások jellemezték a pályamunkákat – nem a konkrét, teljes levezetések voltak a jellemzőek. Díjazás szempontjából két kategóriába osztották a versenyzőket, külön

6

Matematika I. Kis Gergely mérnök informatikus II. Eisenberger András info.

Nagy Ákos info.

III. Gáti Beatrix info.

Jutalom

Smohai Balázs villamosmérnök Fizika I. II. III.

Virosztek Tamás vill.

Blutman Kristóf László vill.

Csányi Gergely Márk vill.

Villamosságtan I. Ther István vill.

II. Gombor Tamás vill.

III. Kiss Dániel vill.

Elektrotechnika I. Sőrés Péter Márk vill.

II. Jánosi Gergely Péter vill.

III. Pócsi Gergely vill.

Schnell László Méréstechnika és Jelfeldolgozás I. Farkas Gergő vill.

II. Fodor Gábor vill.

III. Sas Péter István vill.

Jutalom

Horváth Bálint Péter vill.

Kalmár András Márton vill.

Matuska Timót vill.

Szabó Attila vill.

600 perces komplex hardverfejlesztési

Jutalom

Bakró-Nagy István vill.

Gorócz Vilmos Gábor vill.

Szeles Annamária vill.

megosztott I.

Dormán Péter vill.

Barki Bálint vill.

Görög Balázs vill.

Kozma László Digitális technika I. Jánvári Bálint József vill.

II. Ihász Attila Tamás info.

Karkus Péter vill.

III. Hegedüs János vill.

Horváth Róbert vill.

Suba Gergely info.

megosztott II.

Csécsei Tibor info.

Vandra Ákos info.

Jutalom

Herángli Gergő vill.

Renczes Balázs vill.

Teszéri Krisztián vill. értékelték azokat, akik még nem vizsgáztak a tárgyból, a másik csoportot pedig a már levizsgázott hallgatók alkották.

A 600 perces komplex hardverfejlesztői tanulmányi verseny idei helyezettjeit az EET docense, Ress Sándor üdvözölte. Hangsúlyozta, hogy inkább mérnöki jellegű volt a feladat, nem pedig tantárgyakhoz köthető.

Mivel lélekben mindenki szeret vonatozni, ezért immár harmadik alkalommal is egy terepasztalos feladványt választottak a hallgatók számára. A verseny során egy szerelvény pillanatnyi sebességét kellett megmérni tetszőleges módszerrel – egy a versenyzők által átalakított – vasúti kocsin, majd a mért adatokat vezeték nélküli módon továbbítani egy FPGA fejlesztőpanel irányába. A másik feladat az volt, hogy egy vonatra szerelt vezetéknélküli kamera jelét kellett dekódolni és VGA-képernyőn megjeleníteni, kijelezve a vonat aktuális

megosztott III.

Kovács Viktor vill.

Kökényesi Tamás vill.

Tóth Bence vill.

Dubai László vill.

Gyurász Gábor Tamás vill.

Siró Péter vill. sebességét és a beállított sebességfokozatot, a Forma-1-es közvetítésekhez hasonlóan. A trükkös feladványokat szép módszerekkel oldották meg a csapatok. Jellemző a mérnöki hozzáállásukra, hogy mindenki másképpen valósította meg (tegyük hozzá, működőképesen) az elképzelését. A versenyen bármilyen segédeszközt lehetett használni, így akár netről szabadon letölthető kódokat és drivereket is. A szponzoroknak is köszönetet mondott Ress tanár úr, a Mentor Graphics, az Ericsson, valamint a kollégiumi SEM (Schönherz Elektronikai Műhely) kör és a Simonyi Károly Szakkollégium támogatását kiemelve.

Bank Balázs a MIT tanszék képviselőjeként a Schnell László Méréstechnika és Jelfeldolgozás verseny eredményeit prezentálta. A feladatok fele a méréstechnika tárgyköréből kerül ki, a másik része pedig a jelfeldolgozásból. Négy óra alatt ezek a példák

XXXVIII./1. persze szinte teljesíthetetlenek, viszont a két témakörből adódóan bárki kedvére szemezhetett a neki jobban fekvő szakterületről. Így például csak és kizárólag a méréstechnika kiváló ismeretével is lehetett dobogós eredményt elérni. Ha valakit jövőre is érdekelne a verseny, akkor őt vagy Sujbert tanár urat akár már most is lehet keresni, a régi feladatsorok csak arra várnak, hogy a lelkes hallgatók készüljenek belőlük.

Az elektrotechnikai házi versenyről Kiss István, a VET docense beszélt. A feladatsor kérdései a villamos gépek és a szigeteléstechnika témakörökből kerültek ki. Színvonalas megoldásokkal találkoztak a pontozók, remélik, jövőre többen is kedvet kapnak majd a versenyen való részvételhez.

A matematikaverseny volt talán a legszerteágazóbb a megmérettetések között, ha a résztvevő hallgatók számát vesszük alapul. Erről Horváth Miklós professzor mesélt, aki 1977 óta megőrzi a nagy múltra tekintő eseménysorozat feladatsorait. Az utóbbi 1-2 évben összegyetemi szintű versennyé alakították a küzdelmet, most már a többi karról érkező hallgatók is érdemben

részt vesznek a díjakért folytatott észtornán. Tíz példát kaptak a bátrak, melyből 4-5 példa teljes megoldásával már az első hely sem esélytelen. A kihíváshoz kell némi szaktudás, de részben középiskolai tudásra épül a kérdések magja – így akik anno jók voltak matekból, azok mind jó sansszal vágtak neki a hajrának. A verseny egyben válogatás is egy nemzetközi matematika versenyre, amelyen általában (különösebb felkészítő kurzusok nélkül is) a résztvevők felső harmadában szokott egyetemünk tanyázni. A nem VIK-es hallgatók könyvutalvány-jutalomban részesültek.

Papp Zsolt a fizikaverseny eredményeiről tájékoztatta a jelenlévőket. Sajnos Fizika 3-ból még most sem vettek részt hallgatók a versenyen, de ezt be lehet annak tudni, hogy a friss MSc-s hallgatókhoz még nem jutott el a megmérettetés híre, vagy nem éreznek magukban elég erőt a próbálkozásra. A tanulságokat viszont levonták a szervezők a Fizika 1-2 feladatokra nézve is: jövőre kevesebb feladatot fognak adni a versenyzőknek, valamint mindenkit buzdítanak

majd a modellszemlélet alkalmazására a bonyolult számítások helyett.

A rendezvényt a támogatók beszédeivel zárták. Dallos Györgyi, a Pro Progressio alapítvány képviseletében kérte, hogy a szervezet honlapját mindenki kövesse nyomon, ugyanis rengeteg pályázattal próbálják jutalmazni és segíteni a hallgatóságot. Ezt a tizenöt éves hagyományt pedig sem idén, sem jövőre nem szeretnék megszakítani.

A program utolsó felszólalója Kalmár Márton HK elnök volt, aki hangsúlyozta, hogy a szakmai fejlődés nem csak a krediteken érhető tetten, hanem az ilyen jellegű versenyen való részvételkor is. Éppen ezért mindenki büszke lehetett magára, még ha csak dicsérettel is távozott a nap végén.

Az Impulzus szerkesztősége ezúton is gratulál a szép eredményekhez, az olvasókat pedig csak biztatni tudja az idei évi rendezvényeken való részvételre. Nem csak a dicsőség, és nem csak a presztízs, hanem a többször hangsúlyozott szakmai fejlődés végett is!

Impulzus

Katalógus – tények és háttér információk Mostanra már mindenki, akit érint szembesült vele, hogy az első féléves tárgyakból mind az előadáson, mind a gyakorlaton ellenőrzik a jelenlétet. A gyakorlatokon, a korábbiaknak megfelelően, minden alkalommal van jelenlét ellenőrzés, előadások esetében csak több véletlenszerű alkalommal, a párhuzamosan futó kurzusok esetében egyszerre, így az sem jelent problémát, ha nem oda jársz be előadásra, ahová a Neptunban felvetted. Mindkét esetben legfeljebb 30%-ot lehet hiányozni. (Az előadások esetében ez azt jelenti, hogy legfeljebb az órák 30%-nyi katalógusról lehet hiányozni.)

Az elsős hallgatók névre szóló RFID kártyákat kaptak a Tanköri foglalkozások alatt, valamint megszűntek az 500 fős vagy annál is nagyobb létszámú előadások, ezzel is segítve és meggyorsítva az ellenőrzés folyamatát. Néhányatokban bizonyára felmerült a gondolat, hogy hogyan lehetne a rendszert feltörni, kijátszani. Erről azt javasoljuk, hogy mindenki tegyen le, mert amennyiben bármilyen visszaélést tapasztalnak az ellenőrzéseken, annak azonnal fegyelmi eljárás lesz a vége, ahol a büntetés akár a félév passziválása is lehet.

Azok a felsőbb évesek, akiknek még van első féléves tárgyuk, és nem szereztek belőle aláírást, szintén részt kell vegyenek az előadásokon. Ez alól egyetlen kivétel, ha az elsős előadás egy felsőbb éves, általad felvett órával ütközik. Ebben az esetben kérvényre (Kedvezményes tanulmányi rend

kérelem) felmentést adhatnak az elsős előadás kötelező látogatása alól.

Az adminisztratív tudnivalókkal felsorolásával kezdtük, de legalább ilyen fontos az, hogy miért is lett ez a rendszer bevezetve?

Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatták, hogy a felvett hallgatók jelentős része (több 100-as nagyságrendben) hagyja itt az egyetemet kényszerűségből, mert nem teljesítik az nx15-ös kritériumokat, és emellett azok száma is jelentős, akik ezt teljesítve, de a mintatantervtől mind inkább elmaradva haladnak az egyetemmel. Esetükben ez a csúszás azt eredményezi, hogy be fogják tudni fejezni a képzést, de a lemaradás miatt már csak költségtérítéses képzésben. Az adatokból az is kiderül, hogy az első év meghatározó a tanulmányok szempontjából. Akik itt jól teljesítenek utána zömmel a későbbiekben is egyenesen haladnak a tanulmányaikkal.

Aki viszont elcsúszik az elején, a későbbiekben sem tudja behozni a lemaradást, sőt inkább egyre jobban felhalmozza azt.

Ennek a lemorzsolódásnak az ellenszere az, ha a félév során folyamatosan, és nem csak az egyes számonkéréseket megelőzően, készültök, tanultok. Ezt próbálja elősegíteni a tankörrendszer, azzal, hogy olyan közösségeket alakít ki, ahol van lehetőség a tanulásra, egymás segítésére.

Ehhez kapcsolódnak a felzárkóztató tárgyak matematikából és fizikából, amelyek az egyetemi anyag elsajátításához szükséges hiányokat igyekeznek pótolni. És ezt támogatja a kötelező jelenlét az első

féléves előadásokon és gyakorlatokon, azzal, hogy folyamatosan nyomon tudod követni az anyagot az előadásokon, nem maradnak ki anyagrészek, és emellett a gyakorlat is jobban építhet az előadáson elhangzottakra. Mindezek mellett senki ne dőljön be azoknak a pletykáknak, hogy jövőre már mindenkinek minden előadásra be kell majd járnia. Senkit nem szeretnénk megfosztani azon szabadságától, hogy felsőbbéves fejjel eldöntse, melyik előadások hasznosak számára, mire akar bejárni, a rendszer hosszú távon is csak az első féléves előadásokra vonatkozik majd.

Bízunk benne, hogy ezeknek a hatásoknak az összessége pozitív irányba mozdítja az eddigi trendeket, és az eddiginél sokkal több hallgató fogja egyenesben, jó eredményekkel teljesíteni a képzést.

Sápi Dénes

7

Itt a wlan, hol a wlan?

Nemrég fejeződött be az egyetemi vezeték nélküli hálózat bővítése, ennek kapcsán készítettünk összeállítást arról, hogyan is néz ki most a rendszer. A szögletes szakmai szemüveget kicsit félreraktuk, és a mezei felhasználót érdeklő átlagos kérdésekkel fordultunk az üzemeltető szervezet képviselőjéhez (tehát nem firtattuk a bitek miértjét és hogyanját, csupán néhány érdekes számadatot és villanykaros userhez méltó tájékozottságot kívántunk szerezni).

A rendszer üzemeltetője a Telekommunikációs és Informatikai Osztály (TIO), mely egyetemünk szervezeti hierarchiájában közvetlenül a Gazdasági és Műszaki Főigazgatóság alá tartozik. Így tehát a karokhoz hasonlóan közvetlenül az egyetem költségvetéséből illetve pályázaton elnyert összegekből gazdálkodhat.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy csak így lehet színvonalasan üzemeltetni és fejleszteni egy egyetemi szinten elérhető rendszert. Mint azt bizonyára jónéhányan észleltétek, a legutóbbi fejlesztés során a teljes I épületre kiterjesztésre került az egyetemi vezeték nélküli hálózat. A bővítés közben csak az I épületben több, mint tizenöt egyéni, tanszéken kiépített vezeték nélküli hálózatra bukkantak, amelyek egymást és a közös hálózatot is zavarták.

Megtudtuk, hogy bár megoldható, hogy a tanszékek külön is építsenek maguknak WLAN-t, de sokkal kényelmesebb, ha a TIO-t keresik meg ez ügyben, mivel így is ugyanannyiba kerül, de biztosan nem lesz zavarás, és a karbantartás sem a tanszéket terheli majd.

A műegyetemi polgárok az összesen százegy darab telepített Cisco access point (AP) valamelyikéhez kapcsolódhatnak. Ezek közül tíz régebbi típusú (pl.: az R épület harmadik emeletén található), a többi pedig Cisco Aironet 1130ag típusú újdonság – az utóbbi négyzet alakú fehér jeladókat a nagyelőadók falain szinte mindenhol lehet látni. Az eszközök sima A/G szabványt használnak, ez 54 Mbit/s sebességet jelent, de a felhasználók nagy száma miatt természetesen az otthoniaknál jóval drágább hozzáférési pontok lógnak a falon. Az újabb típusú, fehér Cisco AP-k darabjának ára körülbelül százezer forint plusz ÁFA, ennél pedig további

harminc-negyven százalékkal drágábbak azok az eszközök, melyekre a következő fejlesztés alkalmával majd le kellene cserélni a mostani tányérokat.

Az AP-k hatósugara bőven megfelelő, egyetlen darabbal lefedhető az egész Aud. Max., teljesítménybeli korlátaikat inkább a csatlakozó felhasználók tömege feszegeti. Habár elméleti felső korlát nincs, egy hozzáférési pont maximálisan negyven-ötven felhasználót tud kiszolgálni, ennél nagyobb létszám esetén a kapcsolat sebessége jelentősen lassul. Érdekesség, hogy az egyetemen mindössze két olyan hely van, ahol ennek elkerülésére két AP-t kellett telepíteni. Az E épület első emelete mellett az R épület harmadik emeletén vált ez szükségessé, tehát a jelentősebb „közösségi” területek érintettek ebből a szempontból. Az IB028-as nagyelőadót is két eszköz látja el, de ott nem közvetlenül a felhasználói létszám, hanem az A és a G sávú üzemelés indokolja ezt.

A felhasználói létszám csúcsértéke jelenleg körülbelül négyszáz fő és folyamatosan növekszik, többek között ezért született döntés a bővítésről, melynek során lefedték valamennyi százötven főnél nagyobb termet és csaknem az összes közösségi területet. A jelenlegi elrendezés mellett az épületek belső access pointjaiból az utcára is szóródik jel, de ha valami miatt szükségessé válna, meg lehetne oldani, hogy csak az épületeken belülről legyen elérhető a hálózat.

Ha már az aggályoknál tartunk, térjünk ki egy kicsit a titkosításra, pontosabban annak hiányára. Korábban a hálózat titkosítással üzemelt, de a temérdek felhasználói platformból mindig akadt olyan, amelyikkel csak ügyeskedéssel

Egyetemünk része az Eduroam nevű nemzetközi intézményi szövetségnek. Ennek lényege, hogy a különböző helyen dolgozó, kutató, oktató vagy tanuló egyetemi polgárok a szövetség más intézményeiben a saját egyetemükön kapott azonosítójukkal férhessenek hozzá az internethez. Nem barangoló hallgatók számára ez annyiban nyilvánul meg, hogy az egyetemi WiFi-hez csatlakozva a hálózatok listájánál láthatnak még egy „eduroam” nevű (SSID) titkosított forgalmú hálózatot is. Ez a „BME” megnevezésűvel ellentétben nem MAC alapú autentikációt használ, hanem felhasználónév és jelszó párosát kéri – ez esetünkben a BMENET fiókunkat kívánja azonosítani, a nálunk barangoló diákok pedig a saját intézményükben kapott adataikat megadva kaphatnak hálózati hozzáférést. Ugyanez természetesen fordítva is igaz: ha az itteni hallgatókból valaki egy Eduroamot támogató intézményben szeretne internetezni, nincs más dolga, mint a megfelelő hálózatra csatlakozva megadni az itthon kapott azonosítót és jelszót. Persze, ha ez az igény megfogalmazódik érdemes komolyabban utánaolvasni a kérdéses szolgáltatásnak, erre remek kiindulópont például a http://www.eduroam.org weboldal.

8

lehetett működőképes kapcsolatot kiépíteni. Emiatt nagyon sok megkeresést kapott a TIO, melyben a különféle operációs rendszerek beállításához kérték segítségüket. Ezt elkerülendő a jelenlegi titkosításmentes állapot addig nem is fog megváltozni, amíg ebből nem születik visszaélés, hiszen így mind felhasználói, mind üzemeltetői oldalról kevesebb a gond. A hálózat persze mégsem teljesen nyitott, hiszen csak regisztrált MAC-címmel lehet kapcsolódni rá. Sőt, a generált forgalom alapján a TIO a rosszindulatú programmal megfertőződött felhasználókat kiszűrheti, ezek aktuális listája megtekinthető a www.net.bme. hu/filter oldalon. Erről a listáról a probléma orvoslásával lehet lekerülni. Miután jeleztük a TIO felé az intézkedésünket, a reakcióidőn belül újra használhatjuk a netet, de ha nem szólunk, akkor csak egy év múlva netezhetünk újra bentről, mikor automatikusan oldják a vonatkozó tiltást.

A védjegyként is felfogható 152.66.X.X.-os B osztályú IPv4-es címtartományt teljes egészében az egyetemünk birtokolja, ez pedig nem kis tartomány, nem is fog egyhamar elfogyni: jelenleg körülbelül 60-70%-át osztották ki a rendelkezésre álló címeknek, a kiosztottaknak pedig nagyjából a fele valódi számítógép, a többi egyéni adminisztratív célokat szolgálhat, illetve a programozói talány eszköze lehet. Tömeges IP-kérések az utóbbi időben nem érkeztek, és erre egyelőre nem is számítanak, általában csak a kollégiumokból érkeznek kisebb mértékű igények. A furfangos olvasó elméjén átfuthat, hogy valóban van-e erre kerete az egyetemnek, a válasz pedig az, hogy erre speciel nincs, mivel állami pénzből – piaci szempontok nélkül – jut el hozzánk a több, mint 65000 IP cím.

Akárhonnan is nézzük, egyetemünk vezeték nélküli hálózata sokat gyarapodott az utóbbi években. Az, hogy a nagyléptékű bővítések mellett mégis jól és kényelmesen használható, az üzemeltetőt dicséri. Joggal érezhetjük úgy, hogy a lefedettség és a szoftveres szűrési megoldások tekintetében a célközönséget tökéletesen kiszolgálja a rendszer. Biztosak lehetünk benne, hogy a hálózatot kiépítő csapat a problémák kezelését is példásan megoldaná. Már ha persze lennének problémák.

BigZsolt, Csati

XXXVIII./1.

Ünnepélyes felavatás: átadták a Q épületet Az előzmények A Q épület területe, mint az elmaradt EXPO fejlesztés centruma, az elmúlt mintegy két évtized alatt számos fejlesztési elképzelést, zsákutcát élt meg. Ezeknek talán csak egy közös koncepcióeleme volt: hos�szú távon mindig az itt működő egyetemek (ELTE és BME) épületeiről volt szó.

Az elmaradt EXPO-épületek helyett, a ’90-es évek közepén, a BME részére egy informatikai, egy építészmérnöki, valamint egy pedagógiai épületet terveztek ide. Ezek közül az első 1998-ra meg is valósult (még klasszikus állami beruházásként), ez jelenleg a BME I épülete. (Ez egyébként nagyjából együtt készült el az ELTE északi tömbjével, míg az ELTE déli tömböt rá három évre adták át.) Az építész és pedagógiai épületek projektjei az építési engedélyezési terv fázisáig jutottak, majd elhaltak.

2004-ben, az országos felsőoktatási PPP-programokkal került elő újra e terület továbbfejlesztése. Időközben viszont a BME kari, oktatási súlypontjai is átalakultak, illetve a korábban elképzelt felsőoktatási trendek nem igazolódtak be. (Ekkor indult meg hazánkban az úgynevezett bolognaifolyamat.) A pedagógiai épület koncepció már nem vetődött fel, míg az Építészmérnöki Kar – komoly belső viták után – inkább a történelmi K (központi) épületben való maradás mellett döntött. Ezután a BME többi hét kara közül kettő vállalta a projekt (anyagi és szervezési) terheit, így végül a Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar és a Villamosmérnöki és Informatikai Kar távlati ideköltöztetéséről született döntés.

E két kar igényeinek BME-n belüli egyeztetése 2005 szeptemberében kezdődött, sajátos módon erre a BME-n belül írásos megállapodás is született. A két kar jelentős saját forrással hozzájárult már az építész programtervek elkészítéséhez is.

A közbeszerzési eljárás 2006 áprilisában indult meg, és 2007 májusában zárult le.

2006-ban még három épület (engedélyezési terv részletezettségű) tervei készültek el: a Q1 oktatási épület a két egyetemi kar számára, valamint a Q2 irodai épület és a Q3 mélygarázs – jórészt a Q1 beruházás

terheit csökkentő 20 éves hasznosítási projektekként.

Ezek közül a Q3 részprojekt már a közbeszerzési eljárás tárgyalási szakaszában – leginkább a gazdasági megalapozottság hiánya miatt – törlésre került.

A végül pályázatra kínált szerződéses konstrukció (szolgáltatási szerződés a Q1 oktatási épületre, Q2 vállalkozói alapon működtetett irodaépületre; ezek megtervezésére és megvalósítására; a Q1 üzemeltetésére, a Q2 bérbeadására vonatkozott, PPP keretek közt) számos, a hazai PPP-k esetén egyedülálló, innovatív részletet tartalmazott: • A Q1 épület éves díjában nem csak a szokásos üzemeltetési költségek szerepeltek, hanem a teljes közüzemi kiadás is (ezek más esetekben csak „átfolyó tételek”, azaz praktikusan a használó fizeti). Ennek fő oka, hogy így a vállalkozó, aki 20 évig üzemeltetője is az épületnek, erősen motivált volt arra, hogy energiatakarékosan, gazdaságosan üzemeltethető, korszerű épületet építsen. Ezzel együtt viszont a gépészeti megoldások megválasztásánál a szokottnál nagyobb szabadságot kapott.

• Sajátos elemet jelentett a Q2 épület 20 éves hasznosítási joga, ezzel együtt azok a szerződéses megkötések, amik azt biztosították, hogy ez 20 év múlva a BME újabb oktatási épülete lehessen.

A Q2 épület vállalkozói hasznosítása egyben a Q1 díjfizetésének részbeni fedezetét is adta, hiszen az épület alatti földterület használatáért a vállalkozó folyamatosan földhasználati díjat köteles fizetni a BME felé.

• Lényeges elem volt, hogy a 20 éves futamidő után mindkét épületet könyv szerinti értéken vásárolhatja meg a BME, azaz a futamidő lejártával – lévén a könyv szerinti értékek valószínűleg az akkori piaci érték töredékét adják – az épületek tulajdonjoga minden bizonnyal a BME-re száll.

• Mivel az épületbe jelentős mennyiségű speciális oktatástechnika és berendezés került, ezek kiválasztását tekintve a BME sajátosan nagy szabadságot kapott.

• Végül a közbeszerzési eljárás során külön biztosítéki elemek kerültek beépítésre a legalacsonyabb ár elérésére, az esetleges összejátszások, részlehajlások kiküszöbölésére.

A közbeszerzési eljárás annyiból mindenképpen sikeresnek minősíthető, hogy a nyertes ajánlat bruttó 914.778.000 Ft/év (az akkori ÁFA-mérték szerint nettó 762.315.000 Ft/év) összege az előzetesen becsült összeg

alatt maradt, ami kifejezetten ritka esetként említhetünk.

A nyertesek a HÉROSZ Építőipari Zrt. és Hídépítő Zrt. – mint közös ajánlattevők – voltak (később a Hídépítő Zrt. kilépett a projektből). A szerződést a felek 2007 júniusában írták alá.

A Műszaki Egyetem épületeit hagyományosan az Építészkar professzorai tervezték meg. Ennek szellemében az épületegyüttes tervezésére az Építészmérnöki Kar akkori dékánja, Lázár Antal DLA professzor került felkérésre, aki időközben Kossuth-díjat is kapott.

A PPP konstrukció sajátosságai A hazai felsőoktatási PPP konstrukciók esetén nem csak „Public-Private” kapcsolatrendszerről beszélhetünk, hanem „PublicPublic”-ról is, hiszen az állami oldal terheinek megoszlásáról a BME és az „állam” (akkoriban az Oktatási és Kulturális Minisztérium) közötti megállapodás rendelkezik. Ennek lényege, hogy a Minisztérium az első szolgáltatás év bruttó díjának felét fizeti évente, azonban ez a díj 20 évig nem indexálódik, azaz a „minisztériumi rész” reálértékben folyamatosan csökken, ezzel együtt a BME-re eső rész reálértékben emelkedik. Mindezek miatt a BME-nek – főleg a későbbi évek vonatkozásában – előre el kellett gondolkodni az épület egyre növekvő ráeső részletének előteremtéséről. Ennek adta központi részét a Q2 épületből befolyó bevétel.

Az építkezés leállása, a szerződés 2009. július 20-i módosítása A Q1 és Q2 építkezés finanszírozását a gazdasági válság elvágta, az építkezés 2009. február végén leállt. Hosszas tárgyalások után a Q1 és Q2 projekteket elválasztották, és a Q1 befejezésére koncentráltak. Erre sikerült finanszírozó banki konzorciumot is megnyerni. A módosítással az átadási határidők is kitolódtak. A Q1 épület – üzemeltetési költségekkel együttes – éves bérleti díja ugyan nettó 250 millió forinttal megemelkedett, de a Q2 épület hasznosításával korábban jelentkező keresztfinanszírozás eltűnt, és e

9

növekedés terheit a BME a Q2 hasznosításából remélhette. A BME olyan speciális szerződést kötött, hogy a nemzetközi kamatlábak csökkenése esetén az ő díjait is csökkenteni köteles az üzemeltető vállalkozó. A projekt mindezen változtatásokkal együtt is a hazai felsőoktatási PPP-k közül az egyik legjobb pénzügyi mutatókkal rendelkezik.

MTA várható belépése, a Q2 projektrész értékesítése Röviden: Új fordulatot jelentett, hogy a Magyar Tudományos Akadémia felfigyelt a Q2 épületben rejlő lehetőségekre, arra, hogy így még európai szinten is kiemelkedő oktatási-kutatási bázis épülhet ki az InfoPark központjában. Az ügylet a jelenlegi jogszabályi keretek között csak meglehetősen bonyolultan állhat össze: a BME pályázaton értékesítheti a Q2 épület alatti földrészt, illetve az épülethez kapcsolódó jogait. Az MTA érvényes pályázatot adott le, várhatóan 2012 januárjáig a Q2 épület is felépül.

Q1 épület, illetve az ide költöző BME egységek Az utóbbi évtized talán legnagyobb felsőoktatási létesítményének átadásáról van szó, ami a BME éppen most 100 éves Központi épülete utáni második legnagyobb épülete. Az épület átadásával a lágymányosi Info-Park egyetemi része is alapvetően átformálódik, hiszen 3000-4000 hallgató és vagy félezer oktató-kutató települ ide, ezzel kiteljesedik az ELTE és a BME közös egyetemi negyede.

A Q1 épület 8 szinten, együttesen bruttó 33.400 nm összterületű. Az épület teljes kapacitása közel 4000 hallgató, 400 oktató-kutató és 100 egyéb alkalmazott. Az épület két tömbből áll, amelyek között, az aula fölött helyezkednek el a 450 és 385 fős előadók.

10

Az épület nem csak építészetileg egyedi stílusú, új koncepciójú felsőoktatási létesítménynek is tekinthető. A tantermek átlagos mérete nagyobb, mint az korábban megszokott volt (450, 390, 2 db 200, 4 db 150 fős előadója van, további közel húsz db kisebb tanterem mellett). A tantermek berendezése ergonómiailag annyiból újszerű, hogy egy-egy hallgató ülőhelye méreteiben nagyobb, mint az eddig szokásos volt, kiemelt szerepe van a számítógépes vetítésnek, a termek hangosítása csúcstechnikát képvisel. Kifejezetten olyan épületet álmodtak az egyetemi képviselők és a tervezők, amelyben a hallgatók nagy része egész napját eltöltheti, így a két büfé egyike meleg ételt is kínál majd, mindkettő hatalmas közösségi terekkel és internetezési lehetőségekkel várja a vendégeket.

Az épület közterületeivel és tantermeivel szemben az oktatói irodák bár korszerűek, kifejezetten racionálisan, olcsón kivitelezettek.

Az épületbe a BME utóbbi évtizedekben legjobban növekvő, mára legnagyobb, két kara került: a Villamosmérnöki és Informatikai (VIK), és a Gazdaság- és Társadalomtudományi (GTK). A mi szempontunkból a Q épületbe kerül a Kar alaplaboratóriuma, illetve egy különleges tisztatér-laboratórium is. A GTK esetén a legnagyobb terület az Üzleti Tudományok Intézeté, annak is mesterképzéseié, de teljes egészében idekerült a Közgazdaságtudományi Intézet, valamint az Alkalmazott Pedagógia és Pszichológia Intézet is. Az épület meghatározó jellegét mutatja az is, hogy ide került e két kar Dékáni Hivatala is, ami a BME hallgatói majd egyharmadának idekötését jelenti majd.

Az ünnepélyes felavatás Az épület avatási ünnepségére a BME 228. tanévnyitója után került sor. A tanévnyitón a Köztársasági Elnök és a Magyar Tudományos Akadémia Elnöke is részt vett.

Q1 épület átadásával az utóbbi évtized talán legnagyobb új felsőoktatási létesítményét vették birtokba az egyetemisták. Az éppen most 100 éves Központi épület után ez lett a BME második legnagyobb épülete. Az épület átadásával a lágymányosi Info-Park egyetemi része is alapvetően átformálódik, hiszen 3000-4000 hallgató és vagy félezer oktató-kutató települ ide, ezzel kiteljesedik az ELTE és a BME közös egyetemi negyede.

A épületavató rendezvényen bemutatták az új oktatási épület kivitelezésének egyes

mozzanatait, nehézségeit, szépségeit, különleges építészeti megoldásait, illetve a szomszédos Q2 épület fejlesztési jövőjét.

Dux László, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium helyettes államtitkára is megtisztelte jelenlétével az avatót, köszöntőjében az oktatás színvonalának emeléséhez hozzájáruló infrastrukturális beruházás helyességét, a szakmai műhelyek létrehozásának szükségszerűségét emelte ki, amelyek elengedhetetlen feltételei a humánerőforrás-fejlesztés és a felsőoktatás színvonalának javításához, az ország növekedési pályára állításához. Péceli Gábor, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem rektora, köszöntőjében az épület megvalósulása mögötti széles ös�szefogást, hatalmas munkát, erőfeszítéseket emelte ki. A kivitelezést és fejlesztést végző HÉROSZ Zrt. elnök-vezérigazgatója, Gerencsér László pedig már előretekintően emelte ki, hogy a hazai innováció fellegváraként emlegetett beruházás-együttes első lépcsőfoka ezennel elkészült, és úgy tűnik, biztató irányba fordult a félbehagyott szomszédos kutatási beruházás is.

Szubjektív Benn jártunk a termekben, elsőként pillanthattunk az éppen elkészült szobákba, előadókba – ilyen élménnyel nem mindennap gazdagodhat az ember. A termek általánosságban futurisztikus hangulatot sugároznak.

A székek kényelmesek, elegendő hely van a tespedéshez, és minden placc közelében van röfi – azaz konnektor – a pad aljában.

(Elég legyen ennyi spoiler a notórius laptopozóknak.) A teraszról gyönyörű kilátás nyílik a Dunára és az Info-Parkra. Az aula tágas, a keresztfolyosók pedig ideális helyszínei lehetnek az órák közti beszélgetéseknek, pihenőknek. Az egyetlen dolog amit furcsállottunk, az a táblák méretével kapcsolatos. Tudjuk, hogy a PPT-korszakban már nem annyira szokás a táblákat használni, de egyes termekben olyan eszméletlenül pici verziókat pakoltak fel, melyekhez a hátsó sorokba távcsövet is illene mellékelni. Mire a cikket olvassátok, remélhetően már ti is megfordultatok a Q folyosóin, termeiben. Becsüljük meg az új épületünket, vigyázzunk rá és óvjuk az állagát, hogy minél több jövőbeli hallgató átélhesse az élményt, amit a Q hangulata, jellege áraszt.

Impulzus (a cikk a hivatalos sajtóközlemény alapján készült)

Akiket a benzin gőze megcsapott

XXXVIII./1.

Egyetemünkön működik egy olyan társaság, akik versenyautó-építéssel, fejlesztéssel, és annak versenyeztetésével foglalkoznak, a Formula Student nemzetközi verseny keretei között. Megkerestük a csapatkapitányt, valamint az elektronika csapat vezetőjét, és kifaggattuk őket a szakma rejtelmeiről, versenyélményeikről.

––Meséljetek nekünk a csapat megalakulásáról illetve a csapatban betöltött szerepetekről!

––FRT (Bári Dávid): Mi vagyunk a BME Formula Racing Team, azaz BME FRT. A csapat 2007-ben alakult, hogy 2008-ban részt vehessen a Formula Student versenysorozaton. Az első cél a 2008-as németországi verseny volt. 2007-ben egy marék – akkor még csak közlekedésmérnök – hallgató alapított egy egyesületet. Ez szolgált alapjául az egész FRT tevékenységnek. Az első év elég sűrű volt, mire az alapokat lefektettük.

2008-ban aztán részt vettünk a németorszá-

Büszke vagyok rá, hogy az én bátyám, Bári Gergely volt az a doktorandusz, aki a Gépjárművek tanszéken elindította ezt a folyamatot. A német ATZ-nek volt egy különszáma, amiben a Formula Student csapatokról írtak, és minden csapat kapott egy oldalt. Azt tudni kell, hogy csak Németországban 45 team van körülbelül, nem is veszik komolyan az olyan egyetemet, amelyiknek nincs Formula Student csoportja. Az egész világon több mint 200 csapat van.

––FRT (Juhász Szabolcs): Én nem egészen egy éve vagyok FRT-tag. Azelőtt is olvastam már róla, hogy létezik ilyen, egyszer

hallgató is. Ez utóbbiak között is akadnak már olyanok, akik elkötelezettek az elvállalt dolgok iránt és ennek az eredményeit is látjuk már. Innen lehet tovább fejlődni és a következő évre egy olyan rendszert ös�szeépíteni, ami megbízhatóan működik és kiszolgálja az igényünket illetve azt a funkciót, amire terveztük.

––BD: Szabi a szezon második felére igazi elektronika csoportvezetővé lépett elő.

Szenzorok beállítása, fölszerelése, kiértékelése. Ebben azért még van mit csinálni, de nagyon biztató, amit az elektronika csoport hozott az utóbbi időben.

gi hockenheimi és az olaszországi fioraniói versenyeken. 2009-ben ugyanez a csapat megépítette a második autóját és vele párhuzamosan elindult a 2010-es team. Akkor még 2009-ben mi junioroknak számítottunk, akik 2009-ben csak pusztán tervekkel versenyeztünk az angliai silverstone-i versenyen, aztán ezeket a terveket megépítve, idén 2010-ben már viszont teljes autóval vettünk részt a bajnokságon. Én vagyok a csapatkapitány a 2010-es évben, 2011-től pedig majd elválik, hogy mi lesz a szerepem. 2007-ben már ott voltam az elején, és 2008-ban már bele-beleszagolgattam a gyártásba. Ez általában jellemző, hogy aki új tag az így belefolyik a tevékenységbe. 2009-ben pedig, mint legfiatalabb tag, elkezdtük ezt az újonnan épült juniortársaságot. Ekkor még csak a vázcsoportért voltam felelős, 2010-ben viszont már teljes értékű csapatkapitányként a szervezéssel és a versenyre való felkészüléssel tevékenykedtem.

belebotlottam a honlapba, de csak később jelentkeztem. Aztán, ahogy Dávid is mondta, folyamatosan belefolytam a tevékenységekbe. Azzal kezdődött mindez, hogy eljártam meetingekre. Vannak különböző csoportok, mint például váz-, motor-, elektronikacsoport stb., engem speciel a motorés az elektronikacsoport érdekelt. Idővel már próbáltam okosakat hozzászólni a felmerülő témákhoz. Eleinte még olyanokat csináltam, hogy kipakoltam egy megjelenésre, hordoztam a táblákat, de valahol el kell kezdeni. Aztán második félévtől a motor tesztelése és beállítása során már aktívabban vettem részt az autó építésében, majd a félév végén pedig már mindenféle munkába bedolgoztam.

––Hányan alkotjátok a csapatot mindent egybevéve?

––BD: Az én taglistámon körülbelül 150 ember van (az idén érkezők híján), ebből körülbelül negyvenen tettek hozzá valamit az autóhoz, az aktív mag pedig tizenöt-húsz fő lehet.

––Milyen a csapatösszetétel?

––JSZ: Leginkább gépész- és közlekedéskari hallgatókról beszélünk, és most már egyre több a villamosmérnök- és informatikus

––Milyen technikai hátteretek van, kik támogatnak benneteket illetve kik állnak mögöttetek?

––BD: Elsődleges cél volt, hogy az egyetemtől próbáljunk meg minél jobban anyagilag és döntésekben függetlenné válni, ez nagyon fontos, ha gyorsan akarsz döntéseket hozni. Ezért is lett az egyesület, ha így vesszük önállóak vagyunk. A nagy kutatásfejlesztéssel foglalkozó cégek állnak mögöttünk elsősorban, akiknek érték az, amit mi csinálunk. A projekt elsődleges értéke nem közvetlenül a versenyautó, ami megépítésre kerül, hanem az oktatás.

11

Akik ezzel a projekttel foglalkoznak talán egy picivel többet fognak tudni, mint akik pusztán az egyetemi tanulmányokat szívják magukba. Az elméleti tudást, amit már megszereztek, gyakorlatban is hasznosítani tudják. Nem csak megterveznek valamit, hanem végig is követik a gyártás során, a cégekkel konzultálnak és ebből lehet igazán sokat tanulni.

––Akár egy szakmai gyakorlat.

––BD: Abszolút. Főként a Knorr-Bremse, ThyssenKrupp, Audi, Continental és az AVL támogatnak minket, illetve nagyon sok olyan kisebb cég van, akik nem anyagilag, hanem termékben járulnak a sikerünkhöz.

––Tehát technológiai hátteret is kaptok, nem csak anyagit.

––BD: A technológiai hátteret úgy értem, hogy van lehetőségünk a szakmai gyakorlatot úgy megoldani, mintha náluk dolgoznánk, csak épp Formula Studentes témában. Ez még kialakulóban van, egy-két embernek azonban már volt alkalma ezt így alakítani. Mindenképpen az a cél, hogy ha valaki elkerül egy céghez, ott a cég működését megtanulva, de mégis Formula Studentes témát választva csinálhasson szakmai gyakorlatot. Viszont nagyon sok olyan gyártó cég van, akik úgy segítenek, hogy legyártanak nekünk dolgokat.

––Mennyi időtöket veszi el az FRT-s munka?

––BD: Csapatmenedzsment szinten kiállításokra kell menni, megjelenéseink vannak, szponzorokkal tartjuk a kapcsolatot, és ott van a mérnöki rész is, mert egy versenyautó soha nincs készen. A silverstone-i verseny előtti utolsó négy hét során műhelyben alvás volt, tehát az nem napi 24, hanem akkor 25 óra munka volt.

Előtte csoportvezető szinten körülbelül heti 30, de nekem például heti 40 órám biztosan benne van.

––JSZ: Májustól tudtuk elkezdeni a Claas Hungária segítségével a vázat összehegeszteni és oda hétvégén tudtunk lejárni, tehát szombaton és vasárnap néhány héten keresztül öt ember mindig ott dolgozott, hogy haladjon a dolog. Hét közben pedig a gyártással kapcsolatos ügyeket intéztük, megrendeltük a gyártandó dolgokat, illetve beszereztük a kész alkatrészeket. Ezekkel is rengeteget kell foglalkozni, levelezés szinten, telefonálgatni és ellenőrizni a beszállított egységeket.

––BD: Szezonális munkák vannak, ha pedig esemény jön akkor dolgozni kell egész éjszakán keresztül. Ha úgy érzed, hogy nincsen dolgod, akkor legyen lelkiismeretfurdalásod, mert akkor biztos, hogy valamit rosszul csinálsz.

12

––Hogyan is lehetett ezt elkezdeni, az első autó terveinél mi volt a követendő példa, más csapatok autói vagy saját tervek?

––BD: A legelső autó megépülése egy kicsit biztonsági jellegű volt. Az számított, hogy legyen valami, aminek négy kereke van és a Formula Student szabványoknak megfelel. Ezzel lehetett kommunikálni, hogy mi is az, amit mi csinálunk és mit csinálhatnánk, ha több pénzünk lenne. Az első autó mérnökileg kevesebb szépséget tartalmazott, mint most a harmadik. Amikor tervezel egy

versenyautót, akkor nagyon sok segítséget ad a szabályzat. Viszonylag szabad és kötetlen, sok mindent megenged, de nagyon sok biztonsági előírást is tartalmaz, amit ha betartasz, akkor már meg is adja, milyen autódnak kell lennie, milyen legyen a forma, milyenek legyenek az alapméretek. A legelső autónál inkább ez volt a jellemző.

––Mennyiben korlátoz ez a szabályzat és mennyire enged szabad szárnyakat?

––BD: Mindenképpen ez a legszabadabb versenyautós szabályzat. Az a lényege, hogy a diákok szabadon engedhessék a fantáziájukat, ugyanakkor nagyon komoly biztonsági előírások vannak. Az a cél, hogy mérnököket képezzenek. Jellemzően úgy vannak kialakítva a versenyszámok, hogy fej fej melletti verseny ne lehessen. A dinamikus versenyszámoknál is inkább az autó menetdinamikai tulajdonságait vizsgálják.

Ha több autó van a pályán, mondjuk az endurance versenyen, akkor a lassabbnak el kell engedni a gyorsabbat. Jól megszervezett eseményekről van szó, figyelnek a biztonságra, szerencsére nem is volt még nagyobb baleset.

––A további fejlesztésekhez honnan jön az ötlet? Brainstormingok vagy egyéni ötletek vannak többségében? És ha az ötlet már megvan, akkor milyen út vezet a megvalósulásig?

––BD: Vannak felelősségi szintjeink. Például van csapatkapitány, főmérnök, illetve az egyes részegységeknek szintén vannak felelősei. Hogy egy részegységen belül miként osztják fel a feladatokat, abban persze segítünk, de döntően ez az adott egységért

felelős személy döntése alapján történik.

Agyalni is szoktunk, csoporttalálkozókon és közös meetingeken is, de a leghatékonyabb ötletelést a szezonnyitó események alkalmával szoktuk megejteni.

––Milyen hardver- és szoftvertechnológiai háttérrel, szemlélettel dolgoztok?

––JSZ: Korábbi években nem volt egységes koncepció az elektronikai csoporton belül.

Ennek tudható be, hogy mindenki megcsinálta a saját modulját, de az egész nem volt egy rendszerbe integrálva. Célul jelöltük ki, hogy egységesítsük a modulokat. Készült egy stamp, ami tartalmaz egy mikrokontrollert és hozzátartozó alkatrészeket, hogy különálló alegységként is tudjon működni. Ehhez készült egy virtuális gép amit mindenki tud használni.

Mindenki ugyanabban a környezetben fejleszt. Készült egy real-time operációs rendszer is, azon belül is modulok vannak, a fejlesztés gyorsítása érdekében. Ha soros kommunikáció kell, csak egy blokkot kell beilleszteni a szoftverbe. Gatewayt is kialakítottunk, hogy a motorvezérlővel tudjunk online kommunikálni, a perifériák miatt soros hálózat helyett CAN hálózaton. A Gateway két funkciót lát el, egyrészt a sorosCAN konverziót, másrészt van hat CAN csatlakozója, amin tápellátást kapnak a különböző modulok. Ezenkívül szenzor interfész is készült, ami moduláris, nyolc konfigurálható A/D bemenettel. Bekerült a hálózatba egy többfunkciós gyári logger is, ami feljegyzi a keréksebességet, a kormányszöget, a pedálállásokat, a fékkörnyomásokat is. Idén ezek már jól használhatóan működtek. Tervbe vettük jövő évre a keréknyomások, a kerék- és aszfalthőmérséklet jegyzését is. A gatewayen belül megtörtént az adat- és villamoshálózat szétválasztása, tehát egyfajta zavarszűrést is sikerült megvalósítanunk. Elkészült mostanra a kormánykijelző modul is, ami szintén teljesen konfigurálható, meghatározhatjuk mi, hogyan jelenjen meg rajta. Mivel készül egy elektromos autó is ezért különösen kényelmes ez a moduláris építési mód, mivel így ezeket az eszközöket egy az egyben áthelyezhetjük egyik autóból a másikba.

A nyáktervezést szintén a csapattagok oldják meg, erre a PADS 2005-öt használjuk, és szponzorként sikerült magunk mellé állítanunk a Europrint Kft.-t. Amit küldünk nekik, azt gyakorlatilag le is gyártják nekünk viszonylag rövid határidővel, és tudtommal korlát sincsen arra, hogy mennyit gyártanak. Az összes modul, ami bekerült az autóba mind náluk készült, így a minőséggel sincsenek problémák, és reméljük, hogy ez a jövőben is megmarad.

Nagyon optimista vagyok. Ha csak azt érjük el jövő tavaszra, hogy ezek az eszközök már stabilan tudjanak rendszerben működni, akkor egy hatalmasat léptünk előre.

XXXVIII./1.

––A pilóta kiképzett, vagy ő is egy diák a csapatból?

––JSZ: Hivatalosan egyetemista lehet a pilóta, aki ugyanúgy aktív tanuló, hallgató, mint mi.

––BD: Vannak olyan pilótáink, akik jelenleg is részt vesznek az autók fejlesztésében, és van olyan is, aki az előző autó fejlesztésében vett részt, ellenben még mindig ügyes (nevet). Nagy felelősség pilótának lenni. A pilóta ugyanúgy a csapathoz tartozik, megadott feladatokkal. Amikor az F1-pilóták a sajtótájékoztatókon a csapat munkáját köszönik meg, akkor mi is átérezzük, hogy a győzelem közös érdem. A pilóta része az autónak. Az autó, a pálya és a pilóta egy rendszert alkot.

––A versenyszámokat hogyan kell elképzelnünk? Miben kell bizonyítanotok?

––JSZ: Vannak a statikus és dinamikus versenyszámok. Maga a verseny négy nap alatt zajlik le, csütörtöktől vasárnapig. Csütörtökön van a gépátvétel. Ilyenkor mindent ellenőriznek az autón. Először is a biztonsági szabályokat, aztán az előírásokat, méreteket, vizsgálják.

Majd jön a fékteszt, adott sebességnél egyszerre kell blokkolnia a négy keréknek, erre a sebességre pedig önerőből gyorsul fel az autó.

A hangtesztnél 110dB-es felső határnál nem lehet zajosabb a motor, adott fordulatszámon.

Van egy döntésvizsgálat is, másnéven „tilttest”, ahol megnézik, hogy 60 fokos döntött állapotban folyik-e valami az autóból. Erre az oldalgyorsulás miatt van szükség. Ha ezeken a teszteken átmegyünk, akkor utána a motort lehet élesben is indítani, is egy kijelölt tesztarénában próbálhatjuk a beállításokat, a pályakörülményeket. Érdemes megjegyezni, hogy a számok között az autót csak külön eszközzel lehet áttolni, járó motorral nem; minden a biztonságról szól. A tolóeszköz („push bar”) is egyedileg tervezett szerszám, de előírás szerint tűzoltópalackot kell rajta tartani.

Utána pénteken vannak a statikus versenyszámok. Ezek három részből állnak.

A dizájn versenyszám során állunk az autó mellett, és a bírák kérdezgetik, hogy mit milyen megfontolásból terveztünk az autóra, milyen koncepció szerint dolgoztunk. A mérnöki döntéseket indokoljuk ekkor. Van egy business-prezentáció, ahol kvázi el kell adni a csapatot…

––BD: …az autó köré felépített üzleti tervet kell prezentálni… (nevet). A bírák mint befektetők vesznek részt ezen a prezentáción, akik egyébként az iparból érkeznek.

Németországban például a Bosch-tól, Auditól, Daimlertől… Néha tanárok is csatlakoznak a bírói csoporthoz, de az ipar és az oktatás gyakran összefonódik. Itthon például Palkovics tanár úr (dr. Palkovics László – Gépjárművek Tanszék vezetője, a Knorr-Bremse Fékrendszerek Kft. kutatási és stratégiafejlesztési igazgatója – a szerk.) business-bíra volt a magyar versenyen. Ezen a prezentáción a bírák üzleti befektetőt játszanak, nekünk pedig meg kell őket győzni, hogy fektessenek be a mi projektünkbe. Ez egy ilyen játék.

Az utolsó a „cost-event”, ahol a jegyzőkönyvet, a „cost-reportot” kell leadnunk. A versenyszámon az autó dokumentáltságát és költséghatékonyságát értékeik. Egy előre megadott alkatrész gyártási folyamatát is be kell mutatnunk, teljes ipari fókusszal.

Ezek a versenyszámok olyanok, mint egy vizsga, a vizsgatárgy pedig maga az autó.

A dinamikus versenyszámok ezután jönnek a hétvégén, ahol az autók menetdinamikai tulajdonságait vizsgálják. Van egy gyorsulásbajnokság 75 méteren, aztán nyolcas alakú pályán kell két kört futni, két pilótával, kétszer.

––JSZ: Ugyanabban a kormányállásban kell végigmenni egyik, majd másik irányba.

Vizsgálják, hogy statikus állapotban az autó

FORMULA STUDENT A Formula Student sorozat, egy egyetemi hallgatók számára kiírt nemzetközi konstruktőri verseny, melyen a résztvevő csapatok tagjainak versenyautót kell tervezniük, gyártaniuk és versenyeztetniük. A küzdelem az autó megtervezésén és megépítésén túl, az autó köré felépített, teljes üzleti koncepció kidolgozásából és prezentálásából is áll.

A sorozat az Amerikai Egyesült Államokból ered, ahol az Autóipari Mérnökök Egyesülete (Society of Automotive Engineers, SAE) 1981-ben megalapította a Formula SAE versenyt.

Az évek során a versenysorozat az egész világon elterjedt, évről évre egyre több csapat vesz részt az Egyesült Államokban, Brazíliában, Japánban és Európa országaiban rendezett versenyeken.

Ross Brawn: „A Formula Student egybeolvasztja az első osztályú megoldások gyakorlati alkalmazását és a diákok elméleti képzését. Így fantasztikus gyakorlati tapasztalatot jelent ez a fiatal mérnököknek.”

Ross Brawn Formula SAE pártfogó /Mercedes GP/ Mario Thiessen: „A legfontosabb eredménye a versenysorozatnak az, hogy a mély elméleti képzés mellett a mérnökhallgatók a valóságban is láthatják az általuk konstruált alkatrészeket, így már az egyetemi tanulmányaik alatt is felelősségteljes feladattal kell megküzdeniük.”

Mario Theissen Formula SAE pártfogó /BMW Sauber F1/

forrás: frt.bme.hu

oldalgyorsulása hogyan alakul. Itt is a legjobb időre megy a játék, nem pedig az számít, hogy miért így, vagy úgy alakítottuk ki az autót. Lehet, hogy a pilótánk nagyon ügyes, és nagyon jó időt tud futni a kész autóval.

––BD: Aztán egy kört kell menni egy nagyobbfajta gokartpályán. Silverstone-ban sem a nagy pályán mentünk, hanem a hátsó stadionrészből kerítettek le egy szekciót, és körülbelül egy 1 km-es pályát csináltak bójákból. Ezt nekünk egy percbe tellett leküzdeni a sprintversenyen. Erre is pontot kapunk; ez a szám úgy fest, akár egy időmérő. A vasárnap pedig a hosszútávú versenyé, ahol kétszer tizenegy percet kell futnunk, félúton pilótacserével, motor leállítással, újraindítással. Ez nem szokott ös�szejönni sokmindenkinek, saját fabrikálású autó esetén talán érthető is, hogy miért. A fogyasztást is pontozzák, és lassacskán ös�sze is jön az 1000 pont, amit a versenyen össze lehet szedni.

Silverstone-ban egyébként 84 csapat közül lettünk huszadikok, amit én nagyon szép eredménynek tartok. Most pedig a magyar versenyen, ahová tizenegy csapat volt meghívva, a másodikok lettünk. Pár nagyon jó német csapat, angolok és franciák között sikerült ezt a helyezést elérni.

––Mik a tervek a közeljövőre nézve? Terveztek-e csoportbővítést?

––BD: Természetesen, mindig szükségünk van jó eszű gépész-, közlekedésmérnöki, vagy villanykaros hallgatókra. Illetve várjuk a benzingőzzel megcsapott GTK-sokat is, hiszen nagyon sok olyan feladatkör van, amiben ők is iszonyatosan sokat tudnának segíteni és iszonyatosan sokat tudnának tanulni belőle.

Egy ilyen projektben rettentően kiszélesedik az ember látóköre, sok új kapcsolatot épít ki, és remek lehetőségek nyílnak meg előttünk.

Szeretnénk indítani egy juniorcsapatot 2011-ben ugyanúgy, ahogy mi indultunk Silverstone-ban, tervekkel felszerelkezve.

Természetesen segítünk, vannak ötleteink, de szeretnénk, ha ők is elkezdenék tapasztalni a verseny lényegét, határait.

Természetesen a mostani seniorcsapatba is várunk elszánt embereket. Az autón tulajdonképpen akármilyen sokat lehet dolgozni, mert egy versenyautó soha nincs készen. De ha valakinek akad egy ötlete – rajtautomatika, ABS, stb. – és ezzel akar foglalkozni, akkor a lehetőség adott. A pontos dokumentáltság érdekében csapattagokkal szemben elvárás, hogy a munkájukról egy TDK dolgozatot készítsenek, illetve aki diplomázik, annak az autóból kell diplomát írnia.

A BME Formula Racing Team mindennapjait nyomon követhetitek az frt.bme.hu oldalon, valamint a Facebookon is.

Géczy Attila, Nagy Zsolt, Szőke Péter

13

Tökös gólya beszámol Már azután, hogy leszálltam a vonatról, tudtam, hogy ez a nap hosszú és kemény lesz, de valahogy mégis élveztem a fekvőtámaszokat ebben az iszonyatos hőségben a sínek mellett. Nem tudom, szerintem adott egyfajta feelinget az egész tábornak. A gólyák, akikkel azalatt a pár nap alatt beszélgettem mind kedvesek, érdeklődőek és széles látókörűek voltak. A seniorok az összes kérdésünkre azonnal válaszoltak, rengeteg segítséget nyújtottak. Azt a megannyi programot, játékot, dalt nem akarom és nem is tudnám részletezni, szerintem mindenkiben kialakult a saját kedvence a napok alatt.

Az esti programok voltak a nap fénypontjai, kezdve a Hóhér úr kivégzéseitől, a „szpotosok” és „béesesek” előadásaitól egészen a Nagy Fináléig. Ezek mellett azonban szerintem örök emlékek voltak azok az apróságok, mint egy bekiabált poén az előadásokon, a seniorok kötélhúzó csapata (bár az annyira nem volt apró), a srác, aki a videó végén benyögte, hogy „Desz*r lesz ezt holnap visszanézni”. Egy biztos: a lovagrend fáklyás bevonulásakor a több mint hatszáz gólya közül senki sem sejtette, hogy öt perc múlva megváltozik minden, és egy olyan emléket kapunk, amit azt hiszem, sosem fogunk elfelejteni.

A gólyatábor az, amikor hatszáz ismeretlen ember egy fél óra alatt sorstárs lesz, és egyszerre énekelnek egy teljesen ismeretlen dalt, mert tudják: egymás jövőjét fogják képezni. Évek múlva pedig ugyanúgy végigfut a hátukon a hideg, ugyanúgy bele fognak borzongani, amikor elmosolyodva végigtekintenek a Villanykaros Pulcsin, rajta a Gólyatábor felvarróval, és azt mondják maguknak: „Fuh b***, már akkor is tudtam, hogy ez a legjobb döntés, amit meghoztam életemben.”

Goretity Dániel mérnök informatikus gólya

MiEgylyensenior élménybeszámolója volt a Gólya7?

Napos, felhős, esős, vizes, meleg, hűvös, pihenős, ZH-zós, sörözős, bulizós, fergeteges… Na, de ne szaladjunk ennyire előre…

Augusztus 29. Vasárnap reggel, fél 8.

Elsőre úgy tűnhet, hogy csak egy szokásos nyár végi nap. De valami mégis más.

A Schönherz kollégium lépcsőjén és környékén fura, kék pólós emberek jelentek meg, valamire nagyon készültek. Aztán 8 óra körül felhangzott az ismerős ének: „Süss fel nap, fényes nap, kertek alatt a ludaim megfagynak!”. Megérkeztek az első gólyák a beköltözésre. A nap egy jelentős része a „Játszani öröm” hangulatában telt, mivel senior- és gólyatársaimmal kint játszottunk a Schönherz lépcső előtt, mielőtt beljebb invitáltuk őket a „Fél szilva, fél cseresznye” állomásra, és végül be a Házba. Bent többek közt megkínáltuk őket forralt borral, palacsintával és sok más jóval (a személyes kedvencem a 14. emeleti pizzagolyócskák voltak), valamint az állomások sem hagyták őket unatkozni. A külsősök közül meglepően sokan vettek részt a korábbi évekhez képest.

A hétfői beiratkozás és BME-futás gond nélkül lezajlott, egy-két kivétellel minden gólya egyetemi polgárrá avanzsálódott.

Kedden megírták a második (első, ha nem voltak gólyatáborban) ZH-jukat, a fizika szintfelmérőt. Az eredmények nem voltak túl meglepőek, a villamosmérnök hallgatók jobban teljesítettek, mint a mérnök infósok, érthető okokból.

Az esti vártúrán 434-en vettek részt, ez az alacsony szám annak köszönhető, hogy végig esett az eső. Aki eljött, annak viszont nem szegte kedvét az időjárás, és a hagyományos „Börtön ablakában” mellett újra felcsendült az örök klasszikus „Süss fel nap” is. Vártúra után becsatlakoztam az egyik tankörhöz, akikkel elmentünk egy közeli vendéglátóipari egységbe, és néhány pohár Berentzen mellett meséltünk nekik az egyetemről, a kolis életről, a qpáról és az élet értelméről.

Szerdán, az egyetemi évnyitó után már az ismerős tankörömmel mentünk KGB-zni, amit kifejezetten élveztek: szereztek számlát egy 5 Ft-os gyufáról, kitalálták a harci indulójukat és könnyedén megfejtették, hogy

a Diszkrét Fourier Transzformáció melyik budapesti helyet jelöli. Schönherz Qpán már nem kell őket félteni.

Habár nem esett az eső, az idő mégsem volt alkalmas a szabadtéri piknikhez, így az estét a Nagytétényi Úti Kollégium büféjében töltöttük, sok zenével, vízipipával és remek hangulatban.

Csütörtökön végre a gólyák is kipihenhették magukat, majd a kollégisták nekiláttak kifesteni azt a szintet, amely az elkövetkezendő évben az otthonuk lesz. Ebben természetesen a külsősök is segítettek, hiszen együtt mégiscsak könnyebben megy a munka.

Csütörtök este pedig elérkezett a várva várt gólyabuli az ÉPK és a VIK közös szervezésében, ahol finom koktélokkal, sok zenével és egy hatalmas tánctérrel gondoskodtunk a jó hangulatról.

Még a nem túl jó idő ellenére is úgy érzem, hogy az elmúlt pár év legsikeresebb gólyahetét tudjuk magunk mögött, én legalábbis rendkívül jól éreztem magam.

Senior Hali

Gólyabáli emlékek Annak idején, amikor gólya voltam, nem mentem el a saját gólyabálomra. A régi vári Kollégium épületét csak Vártúráról ismertem, illetve annyit tudtam róla, amennyit meséltek róla az idősebbek. Félév közben sok volt a tanulnivaló és az öltönyös party nem nekem való – gondoltam akkoriban.

Aztán ahogy cseperedtem az egyetemen, egyre többet hallottam a kollégiumunk és a VIK-es mérnökök múltjáról, ami onnan

14

indult. Eljutottam oda egy szilveszteri buli kapcsán és lenyűgözött a hely. Milyen is lehetett valójában ott kolisnak lenni? Ma ezt már csak történetekből hallhatjuk (ha voltál pl. vártúrán), ha van szerencsénk összefutni olyanokkal, akik ott éltek. Ekkor megfogadtam, hogy a következő gólyabált nem hagyom ki. Mint említettem, ritkán lehet öltönyben látni, de ennek a Bálnak ettől van emelkedett hangulata. Ez nem csak

egy buli, mint amikor hétvégén elmész egy diszkóba. Ez nem csak egy koncert, amire elmész tombolni. Itt összegyűlik egy évfolyam, és egy olyan estét töltötök el egymással, amire mindig szívesen emlékezni fogtok és otthagytok egy kis emléket a Vár falai között, hogy a múltunk emléke továbbra is ott ékeskedjen. Én azóta egy Bált sem hagytam ki, és most sem fogom…

Varga Bálint András, Christo, nevelőtanár

XXXVIII./1.

Cristóhoz hasonlóan én sem vettem részt a saját Gólyabálomon. Jobban belegondolva a legtöbb gólyáknak szóló programmal így voltam az első évemben.

Másodévben seniorként már feladatomnak éreztem a bál rendezését is. Kapuban voltam jegykezelő az este nagy részében.

A teljes bálozó közönség előttem haladt el befele menet. Mindenki elegáns volt és izgatottan lépett be a földszinti nagyterembe, ahol kellemes báli zene szólt. Mindenhol mosolygó arcú emberek voltak. Sokan táncoltak vagy kisebb csoportokban beszélgettek. Tavaly volt először, hogy nem rendezőként, hanem bálozóként vettem részt. Mondhatom nagyon emlékezetes egy ilyen este, kiszakadni a hétköznapok rohanásából, bonyodalmakkal teli mindennapokból és a barátainkkal eltölteni egy kellemes estét.

Krasnyánszki László, Larten, nevelőtanár Elsőéves korom egyik legmeghatározóbb élménye volt a Gólyabál. A Vártúrától kezdve kíváncsian vártam a napot, amikor a Vári Kollégium épületét belülről is megnézhetem majd. Hatalmas élményt nyújtott számomra az est, melyen az új évfolyamtársaimmal és seniorjaimmal együtt bulizhattam egy jót. A Bál nem csupán egy este, hanem egyben egy különleges pillanat is.

Annak idején ott álltam a Halászbástyán, és néztem a kivilágított várost, tele voltam reménnyel és azon tűnődtem, hogy mi vár még rám az elkövetkező évek során. Azóta minden évben részt veszek a Gólyabálon, élvezem a báli hangulatot és figyelem a fiatalságot, akik pontosan ugyanolyanok minden évben… Mint amilyenek mi voltunk.

Vízer Dániel, Dan, nevelőtanár Gyulám vagyok, az idei Gólyabál egyik főrendezője. Sajnos a saját gólyabálomon nem tudtam részt venni betegség miatt, így az első gólyabálomon rendezőként tevékenykedtem. A munka befejeztével átvettem az öltönyömet, ittam egy pohár forralt bort a kapuban és azonnal magával ragadott a hangulat. Az emberek és a helyszín is a régi bálok eleganciáját idézte, ugyanakkor minden sarokban volt valami meglepetés, újdonság. Ilyen volt például a családi események. A bál fényét emelte még a nagyon látványos gólya- és a seniortánc is.

Mikor elfáradtam a koncert után, leültem a barátaimmal beszélgetni egy koktél vagy vízipipa mellett. Jó társaságban gyorsan elrepült az este és egy örökre szóló élmény maradt. Remélem Ti is hasonlóan fogtok érezni az idei gólyabál után. Gyertek és bálozzunk egy hatalmasat együtt!

Bándli Gyula, Gyulám, főrendező Ádám gólyájaként nehéz volt nem tudomást szerezni egyrészt arról, hogy lesz gólyabál, másrészt arról, hogy a bálon van

olyan, hogy gólyatánc, az én Gólyabálos „karrierem” tehát jóval a nagy nap előtt kezdődött. Nyilván táncoltam, édesanyám is büszke volt rám, és a lányok is, akiket elhívtunk – annak ellenére, hogy a meghívás nem volt zökkenőmentes.

Akkoriban is kapható voltam bármire, és mondták a seniorok, hogy gyere Laccí (akkor még nem Bottem), elmegyünk a PPK-s kolikba szerenádozni, osztunk Gólyabál jegyet, mert ott sok a lány. Mondtam, jó.

Volt két próba, ahol énekeltünk mindenféle slágert, de nyilván mindenki a „Börtön ablakában” című nagysikerű dal jól ismert változatának előadására gyúrt.

Oda is érünk, Ajtósi koli, megállunk kint és az amúgy sem kis alapzaj miatt mindenki maximális hangerőn kezdve nekiáll a „67es útnak”. Utána „Szállj el kismadár”, „Napfény járja át a szívem”, semmi válasz. „Kölyköd voltam”, „Részegen ki visz haza”… semmi válasz. Már éppen elkezdtünk volna duzzogva hazavonulni, amikor kinéz egy csaj az ablakon a hetedikről: - Helló, ti mit csináltok itt? Láttuk, hogy aranyosan ugráltok, de miért?

- (valaki elkiáltja magát): Szerintem énekelünk, de ez csak egy tipp!

- (csaj): JAAA! Csak mert négy napja cserélték ki az ablakokat hangszigeteltre, és semmit nem hallottunk FAIL. Utána egyébként bementünk, és kedvesek voltak, megkínáltak teával, nagy sikerrel előadtuk a „Börtön ablakábant” és a „Barbidalt” is, szóval így lett végül happy end. Aztán a bálon együtt énekeltük már a Részegen ki visz haza című dalt, mert a Bikini zenélt élőben.

Azóta sem hagytam ki egyet sem.

Békéssy László István, Laccí, Nagymester

Bár a gólyatánc nekem kimaradt, már jóval november előtt elkezdtünk szervezkedni. A helyszínt persze már régebben is tudtuk, de egy beszélgetés során a seniorok is kitértek rá, hogy mennyire jól néz ki, az egészből árad a báli hangulat, oszlopos aula, hatalmas lépcső, pont mint a nagykönyvben.

Aztán egy hétvégi otthoni sörözés alkalmával meséltünk erről volt osztálytársaknak, nekik is bejött a dolog, így némi győzködés után megbeszéltük, hogy ők is jönnek. Barátnőmnél erre a körre nem volt szükség, már rég le volt fixálva, hogy mindketten megyünk a másikhoz is.

Sokan attól féltek, hogy majd egy öltönyös sznob rendezvény lesz az egész, de ez nem jött be. Persze nem egy sima buli: minden megvan ahhoz, hogy tényleg egy bál legyen, de emellett ugrálsz egy jót a barátaiddal (régiekkel és újakkal) a koncerten, mindezt persze öltönyben. Suit up!

Farkas Péter, Farki, főrendező

2005, BME-VIK Gólyabál. Az eső esik,

de a kedv még mindig tart. Öltönyben futunk a haverokkal a 18-as vili után, hogy odaérjünk időben. Késésben voltunk, mert szobatársamat éppen indulás előtt nem találtuk és nem is vette fel a telefonját. De előkerült, elindultunk, és egyben fel is értünk, várt a forralt bor a kapuban, már mindenki a nyitótáncokra készülődött, úgyhogy az aulában maradtunk mi is. Jöttek a haverok frakkban, mindenki oldalán egy-egy villanykaros lány, és előadták a keringőt, melyre majd’ két hónapot készültek. A táncok után egyéb programok, majd Bikini koncert. Tombolás a „Részegen ki visz majd haza” számra, végül esőben, hajnalban séta a Schönherzig a Várból. Ha röviden kellene belesűrítenem, hogy mire emlékszem én, akkor ez az egyik variáció. Az érdekes, hogy írhattam volna másik tíz ilyen cikket, ugyanarról a Gólyabálról, teljesen más élményeket kiragadva.

Mohácsi Szabolcs, SyaSya, nevelőtanár

Amikor én még gólya voltam… Nos, az elég régen volt, de a Gólyabálomra mindenképpen egy nagyon kedves emlékként tekintek vissza.

Szerintem ez az alkalom volt gólyalétem fénypontja, az egyetemi barátokkal exkluzív környezetben tölthettünk el egy szép estét. Sajnos én még akkor félénk voltam, így nem táncoltam nyitótáncot, de utólag nagyon sajnáltam; az évfolyamtársak keringője nagyon megragadott. Itt ismerkedtem meg az igazi schönherzes mentalitással, és itt ismerhettem meg a nevelőtanárokat egy kicsit más oldalról is, de ezt majd Ti is megtapasztaljátok, ha ellátogattok a Vári Kollégiumba. Nekem a Gólyabálom olyan élmény volt, hogy ott elhatároztam, hogy én is szeretnék főrendezni egyet, és legnagyobb örömömre ez 2008-ban be is következett. Remek volt újra átélni a Gólyabál forgatagát, és látni, hogy a Gólyáknak ugyanúgy csillog a szemük, mint 2004-ben anno az enyém.

Remélem, kedves Gólyahölgyek és Gólyaurak, hogy Nektek is hasonlóan szép emlék marad a 2010-es BME-VIK Gólyabál.

Petróczi Attila, Attila, nevelőtanár

Reméljük, sikerült egy kicsit átadni abból, milyen is a mi Gólyabálunk. Ha nem volt elég, forduljatok nyugodtan seniorjaitokhoz, biztos szívesen mesélnek még. És november 19-én találkozzunk a Várban!

15

16

A Schönherz Qpáról – másképp Az én nevem Nem Elek – gólya vagyok, itt a VIK-en. A Qpa rendezői kértek fel rá, hogy írjam le Nektek, hogy mi jár egy gólya fejében akkor, amikor eszébe jut az a szó, hogy “Schönherz Qpa”. Hogy miért engem választottak, nem tudom – annyit mondtak, nagy szerepem lesz az idei Qpa alakulásában…

Nos, mielőtt rátérnék arra, hogy mi mindent várok az idei Qpától, pár szót mesélnék magamról – hogy értsétek, miért gondolom azt, amit. Kora gyermekkorom óta tudom, hogy csakis informatikával szeretnék foglalkozni – hiszem, és tudom, hogy ez az egyetlen olyan szakma jelenleg, amely megválthatja a világot; édesanyámmal évek óta ezen dolgozunk.

Ezért volt egyértelmű számomra, hogy a VIK-re jelentkezem, itt ugyanis adott mindaz a technológia, amire szükségem van a fejlesztésekhez. Mélyen vallásos vagyok, hiszem azt, hogy az az életvitel, amit a mai

fiatalság űz, gyakorlatilag elkerülhetetlenné teszi az Apokalipszis eljövetelét – ezt pedig meg kell akadályozni…

Az, hogy a Schönherz Qpa csak rontja a helyzetet, teljesen egyértelmű számomra. Azt még nem tudom, hogy milyen mértékben, épp ezért mindenféleképpen részt szeretnék venni gólyaként a Qpán, és amolyan passzív szemlélőként felmérni a helyzetet. Sajnos szakmai teendőim miatt nem sikerült eljutom a Gólyatáborba – tisztában vagyok vele, hogy emiatt rengeteg (valószínűleg erősen szubjektív és manipulatív) információról maradtam le a Qpával kapcsolatban, viszont így külső befolyás nélkül mondhatom el a véleményemet. Úgy vélem, a Qpa számos fiatal számára nyújt egyedülálló szórakozási lehetőséget, ugyanakkor meglehetősen igénybe veszi a fejlődő szervezetet. Feltételezem, a fiatalok – főleg a gólyák – ilyenkor alig alszanak, folyamatosan isznak, és a tanulmányaikat sem segíti túlzottan…

Nos, igen… Erre erre mondják, hogy “Si taciusses, philosophus mansisses”, vagyis “Az éremnek két oldala van”.

XXXVIII./1.

Természetesen vannak programok – elsősorban tanítás utáni, esti programok -, amikről semmiképp sem szeretnék lemaradni. Ilyen a Megnyitó, a SKEBU, vagy a Mátrix. Ez utóbbi érdekel a leginkább – már hetek óta tervezem, hogy csinálok egy egyedi Mátrix animációt, mihelyst elérhetővé válik a szerkesztő, neki is látok.

Nos, talán nem úgy látom a Schönherz Qpát, mint az emberek többsége. Talán nem csak azt látom, hogy pillanatnyilag milyen nagy poén – azonban biztos vagyok benne, hogy csak hasznomra válhat az, ha látom az érem másik oldalát is.

Ez úton szeretném megköszönni a taVIKacsának, hogy lehetőséget biztosítottak rá, hogy elmondhassam a véleményemet; emellett szeretném megköszönni Péntek Hajnalkának, hogy segített a cikk megírásában, s tette mindezt annak ellenére, hogy a cikk tartalmának 90%-ával nem ért egyet.

Nem Elek HT-3Z-1K-4M-U0v

17

BSS-ből a Pekingi Olimpiára

Befutott villanykarosok

A Lightware Kft. karunk egykori hallgatóiból szerveződött és igazi sikertörténet a professzionális audió-videó területén. A cég megalapításáról, oktatásunk folyamatos támogatásáról és a jövőről kérdeztük a cég vezetőjét, Vida Gergelyt.

––Mi vezetett a cég megalapításához? Milyen hatások értek az egyetemi évek alatt, amik ebbe az irányba tereltek?

––A legfontosabb talán a Budavári Schönherz Stúdió (BSS) volt. Ez igazi szakmai műhelyként működött és működik ma is. A technika természetesen elmaradottabb volt, VHS alapokon dolgoztunk csöves kamerákkal, de a tudományt ott szívtuk magunkba, az elméleti hátteret az idősebb stúdiósoktól tanultuk meg. Mint az köztudott, a magyarországi televíziócsatornák stúdióit mind schönherzesek rakták össze.

Tóth András (Jimmy) barátommal akkoriban ezzel is foglalkoztunk, ő vetette fel, hogy az ott látott eszközöket mi is meg tudnánk építeni az akkori ár töredékéből. Végül is ő más cégnél helyezkedett el, de bennem ez a gondolat elindított valamit.

Egyetemi tanulmányaim végén, 1998ban megalapítottuk a Lightware-t, akkoriban még kifejezetten projektorok javítása volt a profilunk, Kovács Tamás (Csöves) barátommal olyanokat is életre tudtunk kelteni, amikkel a szakszervívben nem boldogultak.

––Hogyan született a hardverfejlesztési ág?

––A szervizelés mellett konferenciatechnikai rendszerintegrációval és eszközbérbeadással is foglalkoztunk. Ezek az üzletágak képesek voltak annyi profitot termelni, hogy további mérnököket vehessünk fel, szépen lassan a fejlesztésre koncentrálva. Kezdetben analóg szétosztókat, mátrixkapcsolókat építettünk, akkoriban még kifejezetten a magyar piacra. Szakmailag siker volt, de anyagilag kudarc, hiszen a jól ismert amerikai minőséget várták el tőlünk a kínai árakon. 2005-ben készült el az első DVI mátrixunk, mely igazi siker lett a nemzetközi piacon, talán mi voltunk az elsők, akik ilyet készítettek. Az abszolút anyagi és szakmai elismerést aztán az EDID Manager hozta. Németországban voltunk egy tanfolyamon, ahol egy mérnök kifakadt, hogy neki nagyon tetszik ez a digitális technika, de szeretne egy olyan eszközt, amin gombokkal ki lehet választani azokat a paramétereket, amit a megjelenítő elvár

18

a videokártyától. Hazafelé a kocsiban Tóth Nándor (Nandee) kollégámmal végiggondoltuk, hogy hogyan is lehetne ezt megvalósítani, az út 1200 km volt, szóval volt időnk. Azóta ez a funkció minden eszközünk minden portján elérhető.

Az üzleti stratégiánkat úgy lehetne definiálni, hogy mindig próbálunk valami olyannal kijönni, ami még nincs a piacon. Amikor egy ilyen termék megjelenik, van jó két évünk, mert utána a kínaiak elárasztanak mindent az ő megoldásukkal.

Annyit tudunk tenni, hogy ezt a két éves előnyt próbáljuk folyamatos fejlesztésekkel fenntartani.

––A lightwareusa.com-ról mit tudnál elmondani?

––Amikor az első DVI mátrixkapcsolónkkal megjelentünk az ISE-n (Integrated Systems Europe kiállítás), óriási volt az érdeklődés.

Ezek után disztribútori szerződéseket kötöttünk különböző országokban. Az USA-ban a Vista Systems nevű cég a saját termékükhöz, a hihetetlenül sikeres Spyder videoprocesszorhoz bemenetiport-szám növelésre a mi mátrixainkat ajánlották, megjegyzem, teljesen önzetlenül. Ők viszont csak gyártással foglalkoztak, supportot nem nyújtottak. Itt jött a képbe a High Resolution Engineering, akik nagyon jól értettek a Spyderhez. Velük egyeztünk meg, hogy viseljék a nevünket, legyenek ők az USAban a hivatalos márkaképviselet. Ők csak a kereskedelemmel és a terméktámogatással foglalkoznak, a fejlesztés itthon zajlik.

Egyébként erre különösen nagy szükség van, Amerikában például csak amerikai tud terméket eladni, kis európai cégként hátrányból indulunk a kinti nagyokkal szemben.

––A piaci igényeket hogyan lehet folyamatosan kielégíteni?

––Kutatásokat nem szoktunk végezni, őszintén nem is hiszek ezekben. Habár az internet miatt teljesen beszűkült a világ, a gyártók és a végfelhasználók legfontosabb találkozóhelye még ma is a kiállítások. Az igazi megmérettetés a minden év februárjában tartott ISE,

melyen mindig ott vagyunk. Ilyenkor nagy létszámmal felvonulunk, néhányan a standot őrzik, a többieket meg szélnek eresztjük, hogy próbáljanak puhatolózni, kinek mije van, mire lenne még szükség. Olyan terméket nem érdemes kifejleszteni, amit már valahol megtettek. Azt kell megtalálni, ami még nincs, így fenntarthatjuk azt a hártyavékony versenyelőnyünket, amiből továbbfejlődhetünk.

––Ezt a versenyelőnyt hogyan lehet hosszútávon fenntartani?

––A folyamatos innováció nagyon fontos, a profitunk nagy részét mindig arra fordítjuk, hogy új mérnököket vehessünk fel, mindig menjünk előre. Ezen kívül mindig nagy hangsúlyt fektettünk a terméktámogatásra. Ha valakinek gondja van valamelyik berendezésünkkel, próbálunk a lehető leghamarabb segíteni, ha kell, mérnököket küldünk ki, hogy a helyszínen orvosolják a problémát. Sok ilyen kis apró gondunk akadt az évek során, legtöbbször a digitális eszközök együttműködése miatt, mert a gyártóknak elég csak egy kis mértékben eltérni a szabványtól, már lehet, hogy nem úgy működik a rendszer, ahogyan kell. Az ilyen típusú hozzáállást a piac meghálálja, a jó hírünk megelőzhet minket.

––Ezeknek a termékeknek egyébként hogyan lehetne meghatározni a célcsoportját?

––Viszonylag szűk a terület. A legjobban talán a konferenciatechnika, rendezvénytechnika kifejezés fedi le. Ebben a szegmensben nem olyan szigorúak az elvárások, mint a stúdiótechnikában, persze a termékeinknek más is a céljuk. Tipikus alkalmazás lehet a rendezvényeken videojelek továbbítása, kapcsolása, nagy kivetítők meghajtása. Az egyik referenciánk a Kínai Olimpián a Madárfészek Stadion, ahol a rengeteg kivetítő és LED-fal jelét a mi mátrixunk kapcsolta. A másik nagy felhasználás ott jelentkezik, ahol nagyon nagy pixelszámmal kell dolgozni.

A német autógyárakban például már nem gipszből faragják ki a modelleket, hanem bemennek a Virtual Reality Roomba, ahol felteszik a szemüveget és 3D-ben nézegetik, alakítgatják az autót. Itt a rengeteg 4k (kb.

Befutott villanykarosok

4000 pixel soronként; több, mint 2000 sor – a szerk.) vetítőt menedzselő eszközök mind Lightware-mátrixok. Sok olyan terület van, ahol a mi eszközeink fontos szerephez juthatnak a hadiipartól kezdve az orvosi képalkotáson át a klasszikus konferenciákig.

––Hogyan alakult ki a kapcsolat a cég és egyetemünk tanszékei között?

––Természetes volt, hogy a diploma után nem égettem fel a kapcsolataimat. Az ETT tanszéken diplomáztam, ahová azóta is visszahívnak diplomabizottsági tagnak, ez óriási megtiszteltetés. A Híradástechnika Tanszékkel a kapcsolatunk viszonylag új, de szoros. Tudunk érdekes, értelmes diplomatémákat kiírni, ami mind a tanszékeknek, mind a hallgatóknak, de nekünk is nagyon jó. Ez egy természetes folyamat, amiből mindenki csak profitálhat.

XXXVIII./1.

––Az itt dolgozó mérnökök többsége ezek szerint a Műegyetemről kerül ki?

––Nem akarok senkit megbántani, de eddigi tapasztalataim alapján azt mondhatom, éles határ húzódik az egyetemi diplomával rendelkezők és a többiek között. Egy természetes szűrést elvégez a képzés, ami azért megkönnyíti a munkáltatók dolgát. Ugyanakkor nem jelenthetem ki teljes meggyőződéssel, hogy minden kikerülő mérnök teljesen alkalmas. Sajnos az utóbbi évek oktatási reformjai már látszanak a jelentkezőkön. A BSc rendszerrel romlott a szűrés minősége és olyanok is kapnak diplomát, akiknek egyébként nem volna szabad.

Nem tudom, hogy mi lenne a jó megoldás, hiszen az egyetem gazdálkodása nagyban függ a hallgatói létszámtól, de a minőségre is ügyelni kell közben, mert a hiányosságok átcsaphatnak alkalmatlanságba.

––A cég magyarsága előny, vagy inkább hátrány a nemzetközi piacon?

– – Vegyes. Az, hogy európaiak vagyunk, bizonyos szempontból előny. Van az európai terméknek némi presztízse, emiatt a prémium minőségért kérhetünk prémium árat. Ugyanakkor kívülről az már teljesen mindegy, hogy Európán belül melyik országból származunk. Mi persze büszkén hirdetjük és mindenhová kiírjuk, hogy Made in Hungary, de ennek a szerepe már csekély.

Bizonyos aspektusból viszont kicsit hátrány, mert Magyarországon vállalkozni nem egyszerű feladat még ma sem, a gazdasági környezet finoman szólva nem túl vállalkozásbarát. Ezen túlmenően a nagy alkatrészgyártók nem állnak szóba velünk közvetlenül, így az esetlegesen felmerülő problémákat nehéz úgy orvosolni, hogy a kérdés keresztül megy 4-5 képviseleten.

––A Schönherz Qpán az egyik csapat pólóján látható volt a cég logója.

––Én is aktívan qpáztam annak idején, meg jórészt ex-schönherzesek dolgoznak nálunk, valahol természetes, hogy a szakmai dolgokon túl egy kicsit támogatjuk a közéletet is. Minden évben kiválasztunk 1-2 csapatot, akiket segítünk, ők meg cserébe felrakják a logónkat a pólójukra. Ez teljesen természetes.

Szabó Ádám, Kovács Róbert

NYÁK tervezés Kolozsváron – TIE 2010 Idén április 14-17. között tizenkilencedik alkalommal került megrendezésre az Interconnection Techniques in Electronics nemzetközi nyomtatott áramkör-tervező verseny, azaz a TIE, Kolozsvárott, Romániában. A verseny lényege, hogy adott – viszonylag rövid – idő alatt bármilyen CAD program segítségével a versenyfeladatban papíron kiadott kapcsolási rajzból nyomtatott áramkört kell tervezni. A feladatot komplexitásából adódóan az adott idő alatt még egy kellő rutinnal rendelkező mérnöknek is igen nehéz befejezni, ráadásul hiba nélkül. Idén először, a 39 induló akár saját számítógépét is használhatta a tervezéshez, ami a rendezők munkáját is jelentősen megkönnyítette. Magyarországról, a Budapesti Műszaki Egyetemről – akárcsak tavaly – hárman indultunk: Fülöp Krisztián (I. BSc), Sass Péter (III. BSc) és jómagam, Gross Péter (VI. 5 éves), Dr. Illyefalvi-Vitéz Zsolt Tanár Úr vezetésével. Lelkes segítőnk és utunk egyik szervezője, Bátorfi Réka más magyar műszaki felsőoktatási intézményeket is

értesített a versenyről, azonban sajnos más jelentkező nem akadt.

460 km-es utunkat április 15-én hajnalban kezdtük meg autóval, melyet az előzetes várakozásainkkal ellentétben sikerült viszonylag rövid idő alatt megtennünk. A szállásunk elfoglalása után igen érdekes előadásokat hallhattunk: Nihal Sinnadurai, az IEEE képviselője tartott egy rövid prezentációt a MEMS tokozásokról valamint az IEEE hallgatói tagság előnyeiről, majd Patric Haspel, a Cadence Design Systems munkatársa beszélt a számítógépes tervezőrendszerek egyetemi oktatásának fontosságáról. Ezután egy előadássorozat következett a gőzfázisú forrasztásról, melynek fő alakja Andreas Flechtmann, az IBL Loettechnik gőzfázisú forrasztógépek gyártásával és forgalmazásával foglalkozó cég egyik vezetője volt.

A versenyre április 16-án reggel került sor. A kiadott feladat két hangszóróval és fejhallgató

kimenettel rendelkező mp3 lejátszó nyomtatott huzalozású lemezének megtervezése volt. A tervezéshez a versenyzők rendelkezésére bocsátották a kapcsolási rajzot, a NYHL dimenzióit és alakját, valamint az alkatrészek elkészítéséhez szükséges dokumentációkat és a hatályban lévő szabványokat, melyek a gyártás előkészítéshez voltak szükségesek. Az értékelés során a megoldott feladatban külön pontozták a CAD programmal elkészített kapcsolási

19

Gamer cikk rajzot, az alkatrészkönyvtárakat és az alkatrészeket, a megtervezett panelt, valamint a gyártófájlokat. A pontozási rendszer rendkívül részletes, így a legapróbb hibák is felderíthetők. A verseny végül a következő eredménnyel zárult: Gross Péter – 3. hely, Fülöp Krisztián – 8. hely, különdíj, Sass Péter – 36. hely. A korántsem jelentéktelen nyereményeken kívül idén a Mentor Graphics 300 Eurós jutalomban részesítette a PADS programot használó első három helyezett versenyzőt is.

Programsorozatunk azonban a versen�nyel korántsem ért véget, ugyanis annak másnapján látogatást tettünk a tordai sóbányában, ahol megismerhettük az erdélyi sóbányászat és a tordai sóbánya történetét és a múltban használatos bányászati

eszközöket, gépeket. Mivel pécsi bányász családból származom, nekem ez a kirándulás különösen érdekes volt. Bámulatos, 90 méter mély termeket láthattunk a 99% tisztaságú kősóba vájva, melyek fenekén csónakázó, játszótér, kosárlabdapálya, színpad van kialakítva, egyszerű fából, ám rendkívül igényesen. Szintén érdekes volt a Visszhangok Terme, mely kialakításából adódóan arról híres, hogy a hangosabb kiáltás tizennégyszer visszahallható. A tordai kirándulás után az Erdélyben ismerős professzorok javaslatára hazatérésünkhöz egy kicsivel hosszabb, ám annál szebb utat választottunk a Bihar-hegységen keresztül, az Aranyos völgyében. A táj szépsége azonban teljes mértékben kárpótolt minket az időtöbblet miatt.

A versenyen való részvétel több szempontból is kiváló tapasztalat. Elsősorban persze szakmailag, mert lehetőség nyílik arra, hogy kipróbáljuk magunkat egy éles helyzetben, amikor versenyt kell futni az idővel és meg kell mutatni, mennyire tudunk hatékonyan dolgozni. Másrészt az ember nem minden nap jár Romániában, ezért is érdemes elmenni: a táj gyönyörű, az emberek kedvesek és segítőkészek, ráadásul alkalom nyílik kapcsolatokat kiépíteni az ottani diákokkal és professzorokkal. Ezért aki akár az egyetem, akár hobbija által ismer valamilyen tervező programot és picit hajtja a versenyszellem, a 2011-es, Bukarestben megrendezésre kerülő TIE-re feltétlenül jelentkezzen!

Gross Péter

Az ESZK az IEEE Region 8 Student & GOLD Congress-en 2010. augusztus 4. és 8. között került megrendezésre az IEEE R8 Student & GOLD Congress Leuvenben. Az Energetikai Szakkollégium három tagja vett részt az eseményen Belgiumban, ahol az IEEE szervezetének és működésének mélyebb megismerése mellett érdekes workshopok és közösségi programok színesítették a programot.

Leuven egy Brüsszeltől 30 km-re, keletre fekvő egyetemváros. A belváros középkori benyomást kelt macskaköves utcáival és téglaházaival. Itt működik az IEEE Region 8 egyik Student Branch-e,

mely 180 tagot számlál. Ebből tizenhatan határozták el, hogy megszervezik a kétévente megrendezésre kerülő eseményt.

A több mint háromszáz résztvevő Európából, Afrikából és Közel-Keletről érkezett, de voltak előadók az Egyesült Államokból és Ausztráliából is.

A kongresszus első napja nyitó beszédekkel indult. Utána a diákokkal kapcsolatos eseményekről, pályázatokról és egyéb lehetőségekről tartottak előadásokat. A konferencián végig jelen voltak a 8-as régió elnök-jelöltjei, hogy a diákok közvetlenül elmondhassák nekik véleményüket.

A kifejezetten diákoknak szóló beszédük után pedig egy választási vitát is rendeztek, ahol mindkét elnöknek egy-egy perce volt választ adni a riporter kérdéseire.

Ezenkívül előadást tartott többek között az IEEE Region 8 (továbbiakban R8) Director, Józef Modelski, Martin Bastiaans, az IEEE MGA Chair of the Student Activities

20

Committee és Eva Lang, az IEEE Region 8 Vice Chair of Student Activities Commette.

Itt szeretném felhívni a figyelmet az ’IEEE Day’-re, ami október 7-re lett kitűzve, mert 1884-ben ezen a napon volt az IEEE első gyűlése. A célja, hogy a világon mindenütt egyszerre ünnepeljük az IEEE vívmányait és sikereit. Ehhez kapcsolódóan a világ minden táján különféle IEEE programokat szerveznek.

Az első estét egy kellemes fogadás és gálavacsora zárta a belváros egyik éttermében, ahol kiváló alkalom nyílt a többi studentbranch-taggal és az IEEE vezetőivel való kötetlen beszélgetésre.

A találkozó második napja a workshopokról szólt. Minden résztvevő előre válogathatott a neki tetsző kurzusok közül. Ezek elsősorban a student branch-ek működtetéséhez adtak ötleteket, tanácsokat, illetve másik részük készségfejlesztő volt. Németh Bálint, az IEEE GOLD (Graduates Of the Last Decade) tagja például az egyetemet befejezett, munkába álló tagok motivációjáról beszélgetett a többi GOLD taggal a R8ből, míg Cselkó Richárd állásinterjúról és előadástartásról szóló workshopokon vett részt. Jómagam az IEEE Women in

Engineering workshopja mellé közösségi kommunikációról, együttműködésről szóló workshopokat választottam. Az IEEE Women in Engineering az IEEE nem csak nőkből álló szervezete, melynek célja, hogy erősítse a szociális készségeket az IEEE-n belül és lelkesítse, segítse a mérnök hölgyeket a világ minden részén. A workshopot az IEEE Women in Engineering (WIE) R8 Coordinator és egyben a WIE Kuwait Section Chairwoman, Bashayer Ibrahim Al-Awwad tartotta a spanyol Pilar Molina Guadóval (Vice Chair for Membership Activities). Saját pályafutásuk elmesélése közben tanácsokat is adtak a hétköznapokhoz.

A workshopok után meglátogattuk az Arenberg campust. Betekintést nyerhettünk az egyetemen folyó kutatásokba és megtekinthettük néhány laboratóriumukat is. Az estét egy hangulatos grillezéssel egybekötött szabadtéri koncert zárta.

A harmadik nap délelőttje szintén előadásokkal és workshopokkal telt, majd délután ellátogattunk egy közeli sörgyárba, ahol megismerkedhettünk a belga sörgyártás rejtelmeivel. Este a résztvevők nemzeti ételeiket és italaikat, jelmezbe öltözve mutatták be a Multi-cultural evening keretei között.

Az utolsó napon workshop-konklúziót és záróbeszédeket hallhattunk. Mindhárman nagyon jól éreztük magunkat, miközben mélyebben megismerkedtünk az IEEE szervezetével, működésével és az IEEE nyújtotta lehetőségekkel.

Polgári Beáta az Energetikai Szakkollégium tagja

Gamer cikk

XXXVIII./1.

Split/Second Velocity (X360, PS3, PC)

Pörgő adrenalin, hatalmas robbanások és veszélyes manőverek. Ez a szentháromság általában a hollywoodi akciófilmek fundamentumát szokta jelenteni, na de mi a helyzet akkor, ha ezt egy videojátékban, még pontosabban egy árkád autóversenyben látjuk viszont?

A Split/Second Velocity egy fiktív városba kalauzol minket, amelyet egy TV-show kedvéért építettek fel. Mi ennek a műsornak a lényege? Ádáz versenyfutamokat rendeznek díszlet-city utcáin, a versenyzők pedig a futamok során egymásra robbantják a teljes környezetet.

A fejlesztő Black Rock Studios már nem először csap nagyot a versenyjátékok piacára.

A Pure a sárdagasztós-quados műfajban remekül megállta a helyét, és nincs ez másképpen a Split/Seconddel sem. A vezetésünk stílusától függetlenül töltődik a támadási lehetőségeink mutatója, ha pedig nem durrogtatjuk el a patronokat, a legmagasabb fokozatra érve komplett tornyokat dönthetünk a porba, lezúzva ezzel az előttünk haladó fél mezőnyt.

A durvulás a pálya vonalát is képes módosítani, de a szeretetcsomagokat az ellenfeleink is szíves-örömest aktiválják, ha épp egy telepített csapda mellett járunk. Bizony, itt a fegyvereket nem akármikor, Mario Kart-szerűen lőhetjük el, hanem csak a pálya fix pontjainál.

A taktikai megfontolások ezzel egy újabb réteget kaptak a fejlesztőktől.

Bár a látványelemek részleteitől nem fogunk hasra esni, azért az összkép, és a hatásos

effektezés igencsak ámulatba ejtő tud lenni. Az osztott képernyő (split-screen) is ritkán szuperál ilyen jól; házibulik ideális kelléke lehet a szívatós játékmenettel, és hangsúlyos többjátékos módusszal bíró program. Amivel hosszú idő alatt sem tudtam kibékülni, az a zenei aláfestés.

Egy ilyen lendületű játékhoz vad rockzene, nem langyos elektro dukálna. Ízlések és pofonok.

Nem Burnout, még csak nem is az új Need For Speed és trónfosztásról sincs szó. A Split/Second pusztán arra termett, hogy egy egészen egyedi és újszerű érzést vigyen az árkád autóversenyek világába, ez pedig sikerül is neki. Ha bírod a száguldást, a vérpezsdítően izgalmas jeleneteket, akkor ne hagyd ki a nyár egyik kellemes meglepetését.

mcmacko

Kane and Lynch 2: Dog Days (ELŐZETES – X360, PS3, PC) Augusztus huszonhetedike egy figyelemreméltó dátum volt az akciójátékok szerelmeseinek. A roppant hangulatos Kane and Lynch folytatása ugyanis ekkor került a boltok polcaira.

A Dog Days leginkább a látványban és hangulatban óhajt újítani egy elég markánsan. A mostanában menő shaky camet (azaz a „remegő kezű kamerás”effektust) játékokban még alig-alig használták, a pszichopata duó történetének folytatása azonban nem elégszik meg ennyi frissítéssel. Az egész színpaletta egy érdekes, fakó, dokumentumfilmszerű szűrőt kapott, amitől az akció sokkal inkább hasonlít egy reality-csatorna rendőri felvételeire, vagy egy amatőr Youtube-felvételre, mint egy szokásos hatásvadász videojátékra.

Az akció természetesen ezúttal is a zsigeri, erőszakos TPS zsáner nyomdokaiban halad, ezt pedig csak tetézi a két rosszarcú főszereplő dumája és motivációja. Az urbánus shanghai környezet nem kis egzotikumot visz a szürkés képi világba, de a hangulat megalapozásában a fények játéka is meghatározó szerepet kap. Az egyjátékos

történetet ismét végigjátszhatjuk majd kooperatív módban. (Az első résznek is ez volt az egyik legütősebb húzása.)

A nyáron futó bétateszt már előrevetítette, hogy a többszereplős csatározásokat sem óhajtják a dán IO Interactive munkatársai elhanyagolni. Az „Undercover Cop” egy beépített zsarut csempész a lóvéért küzdő gengszterek közé, de az árulás motívuma az „Arcade” módnál is felüti a fejét. A „Cops and Robbers” a szokásos bankrablós szcenáriót mutatja be, klasszikus formában, időkorláttal. Összefoglalva: a bétatesztben szerzett tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy érdemes a szélessávot izzítani a multiplayerre.

A franchise szekere robog tovább, a preprodukciós fázisban lévő (és rendezőhiánnyal küszködő) moziadaptáció várhatóan Jamie Foxx és Bruce Willis segedelmével fog az ezüst vászonra kerülni a következő üzleti évben, az addigi várakozást viszont remekül elütheti a Dog Days, amellyel HD konzolokra, és PC-re (immáron Games For Windows LIVE nélkül) varázsolhatjuk a beteg gengszterhangulatot.

mcmacko

A Gamer rovatot a

támogatta.

21

GAMESCOM 2010

Musicmania

A világ második legnagyobb videojáték-expóján részt venni nem kis élmény. Először is ott van a temérdek program, amelyet megjelenés előtt hónapokkal – van, hogy évekkel – meg lehet nézni, ki lehet próbálni, véleményt lehet alkotni róluk. Másrészt ott van a rengeteg látványosság, a hatalmas standok, kivetítők, koncertek, show-k és egyéb rendezvények. Nem mellékesen, ha az ember a sajtó képviselőjeként van jelen, akkor a business részleg is tárt kapukkal várja, ahol random összefuthat Warren Spectorral (Deus Ex, System Shock), meg sok más hasonló kaliberű emberkével.

Szóval a történet ott kezdődik, hogy a Gamer365.hu szerkesztőjeként csatlakoztam a különítményünkhöz, és kiautókáztunk Kölnbe, hogy megnézzük a kiállítást.

Az út hosszadalmas volt, a végére pedig szabályosan megutáltam a Van Canto CDt, az összes „diddili-diddili” riffel egyetemben. Sebaj, Köln külvárosában, kulturált B+B szállodában vertünk tanyát, ahol a falra festett süni vigyázta az álmunkat. Még szerencse, hogy nem sokat voltunk a szobában a négy nap során – a zuhanyzóból áradó dohszag ugyanis kíméletlen próbára tette a szaglószerveinket. A Koelnmesse a város szívében található, hatalmas nagy vásárterület. Press feliratú cédulánkkal sem feltétlen tudtunk a legjobb helyeken parkolni, de legalább nem kellett vaskos összegeket fizetnünk a placcért. A vásár több csarnokra volt szétosztva. A legnagyobb termekbe a legnagyobb kiadók és cégek helyezték el standjaikat, különösebb tematikai rendszer nélkül. Azért arra gondoltak, hogy a Microsoft és a Sony ne egymás mellett kapjanak helyet. A business részleg egy külön épületbe volt kitelepítve (persze fedett folyosók kötik össze ezeket az épületegységeket), ahol két szintre, négy alcsarnokra lettek szétosztva a cégek képviseletei, VIP standjai.

A kinn töltött négy nap közül a nulladik volt a legkevésbé mozgalmas, ellenben a programok már ekkor is ámulatba ejtettek bennünket. A Microsoft saját Play Day rendezvényén első kézből lehetett kipróbálni a Fable 3-at, a Vanquish-t, de a mozgásérzékelő Kinect is tiszteletét tette a show-n. Később a kölni Palladiumba szólt a meghívónk, ahol az Electronic Arts saját konferenciáján vettünk részt. Ha láttatok már neten közvetített, játékkiadó által A Gamescom szervezői és szakmai zsűrije idén is kiosztotta az értékelő díjakat. A következőkben bemutatjuk a kategóriákat, a díjazottakat és a jelölteket.

Legjobb játék Gran Turismo 5 (Sony) Portal 2 (Valve) Crysis 2 (Crytek) Star Wars: The Old Republic (LucasArts) Civilization V (2K) Legjobb PC játék Crysis 2 (Crytek) Civilization V (2K) Portal 2 (Valve)

22

szervezett keynote rendezvényt, akkor el tudjátok képzelni, milyen élményben volt részünk. Hatalmas kivetítőn jelentettek be új játékokat (Tge Sims Medieval pl.), az új Harry Potter programot filmből ismert színészek mutatták be, és az új Need For Speedből, Dead Space-ből is láthattunk durva jeleneteket.

Másnap már a vásár területén grasszáltunk. Az első nap tipikusan a sajtóé. Ilyenkor a kapuk zárva tartanak a publikum számára, a média pedig elfoglalja a sajtószobát, nyugodtan, lökdösődő tömeg nélkül tud végigrongyolni a kiállított színpadokon, és céges standokon. Ekkor tudtunk mi is úgy körbeszaladni a csarnokokon, hogy legyen lehetőségünk minden újdonságot látni, kipróbálni, kamerával megörökíteni (volt olyan frissiben feltöltött youtube-videónk, amit az adott játékkal kapcsolatban a legtöbben láttak a világon) sorban álló emberek hada nélkül. A második napot ugyanis már a félelmetes tömeg árnyékolta be. Nerdek, geekek, egyszerű látogatók, családok, fiatalok, kicsik és nagyok népesítik be ilyenkor a folyosókat, ahol nyitás után 1-2 órával már szinte mozdulni sem lehet az emberáradattól. Sebaj, mi ilyenkor váltottunk taktikát, és jöhettek az előre leegyeztetett interjúk, zárt ajtók mögötti prezentációk a business részlegen. Így találkoztunk rengeteg neves fejlesztővel, így tekinthettem meg az új Nintendo kézikonzol szemüveg nélkül is működő 3D kijelzőjét (3DS), és így dumálgattunk Eric Chahival is, aki annak idején egymaga készítette el az Another World című műalkotást.

Három napon keresztül tudósítottuk, írtuk a cikkeket, és hallgattuk a vásár bódító zaját. Az Edge, az IGN, a Kotaku és az Eurogamer munkatársaival együtt

voltam ott azon a bejelentésen, ahol a japán Suda51 (Killer7, No More Heroes) és a magyar Digital Reality közreműködéséről hullott le a lepel (Sine Mora), sőt a Grashopper Manufacture sztárfejlesztőjével még szemtől szemben is beszélgethettem, interjút készítettem.

Nagy élmények ezek, melyek egy életre elraktározódtak a belső memóriában.

Ettől már csak a Los Angelesben megszervezett E3 expó nagyobb szabású, remélhetően egyszer oda is lesz szerencsénk kiutazni. Nem csak a szórakozás, hanem a munka felemelő volta miatt is, ugyanis ilyenkor érzi az ember, hogy amit csinál, annak talán van valami köze az nagybetűs Újságíráshoz.

A rendezvényre körülbelül 254 ezer látogató volt kíváncsi (tavaly ettől kevesebben: 245 ezren vettek részt a kölni expón), vagyis extrém számokról, extrém sikerről és a videojáték-ipar extrém horderejéről beszélünk, európai szinten is. Több mint 500 kiállító vitte ki az idén a portékáját (tavaly 458-an voltak kinn), a média részéről 4400 fő akkreditálta magát.

Legjobb konzolos játék Gran Turismo 5 (Sony) Mafia II (2K) Assassin’s Creed: Brotherhood (Ubisoft Montr.)

Fallout: New Vegas (Bethesda) FIFA 11 (EA) Kirby’s Epic Yarn (Nintendo)

Legjobb online játék Guild Wars 2 (Ncsoft West) Poisonville (Bigpoint) Black Prophecy (gamigo AG) Star Wars: The Old Republic (LucasArts) World of Warcraft: Cataclysm (Blizzard Entertainment)

Legjobb hordozható játék Super Scribblenauts (Warner Bros.)

The Sims 3 (EA) God of War: Ghost of Sparta (Sony) Professor Layton and the Unwound Future (Nintendo)

Legjobb hardver PlayStation Move (Sony) Kinect (Microsoft) Cyborg R.A.T. 7 (Mad Catz) Instruments: Rock Band 3 (MTV)

mcmacko

Musicmania

Magányos Szi g et – avagy az ifjú amerikai humorlovagok támadása!

XXXVIII./1.

Ha unatkozás ellen a kockulást szoktad bevetni, akkor bizonyára ismerős a szitu: ülsz a Youtube előtt és vicces videókkal ütöd el az időd. Ha az idétlen klipek szerelmese vagy, akkor viszont már bizonyára találkoztál a Lonely Island formáció valamelyik mókás skiccével, vagy paródianótájával. Hajóra szállunk a főnökkel, és viszünk pótalsónacit is – arra az esetre, ha véletlenül.

A formáció nem éppen az utóbbi egypár évben alakult. Andy Samberg, Jorma Taccone és Akiva Schaffer már a középiskolában fárasztották egymást és a környezetüket, később pedig az internetes videók hatalmára támaszkodva értek el hangos sikereket. Az út a Saturday Night Live-ig (SNL) vezetett, a zenei paródiák és kabaréjelenetek pedig száma pedig konstans módon növekedett. A tagok önállóan is megállták a showbizniszben a helyüket, Andy Samberg önálló rövidfilmekben szerepelt, Jorma a saját moziján ügyködött, Mr. Akiva meg a We Are Scientists és az Eagles of Death Metal legjobb klipjeit dirigálta. A közös munka eredményének csúcsa az Incredibad (2009) album, amelyik remekül foglalja össze az eddigi paródiáikat, SNL rövidfilmeket, valamint egyéb plusz zenei finomságokat is tartalmaz.

Felesleges lenne a lemez dalain végigtrappolni, hiszen mindegyikről külön kis elemzéssel szolgálhatnánk. Nem mellékesen a klipes nótákat a legegyszerűbb

azonnali hatállyal Youtube-on levadászni.

Hogy miért érdemes a videókkal kezdeni?

Mert a srácok által összerakott látvány legalább annyira része a hip-hop és modern pop különféle paródiáinak, mint a zene és a szöveg maga. A leghíresebb nóta kétségtelenül a Jizz in My Pants, amely a korai (f)elsülés negatív utózöngéiről szól, finom elektro alapokkal tálalva. A szám tartalmánál fogva nem csoda, hogy a videomegosztókon egy ellennóta is közkézen forog – csak épp csajok tálalásában (Puke in my Mouth). Az I’m on a Boat nem csupán azért mókás, mert a bling-bling rap összes fordulatát görbe tükrön keresztül prezentálja, hanem azért is mert T-Pain baromira elcsépelt, robothangú előadói stílusát a művész bevonásával figurázza ki. A humorérzék a többi vendégelőadónál sem hiányzik – de egy Jack Black kaliberű uraságtól nem is várunk kevesebbet.

Sokkal meghökkentőbb azonban Natalie Portman saját nótája, amelyben az eminens színész…istennő bevallja a gandzsás harvardi éveket és a legfiatalabb rajongóinak is finom üzenettel kedveskedik. Az ilyen és az ehhez hasonló meglepetésektől lesz még emlékezetesebb az Incredibad. A lemezen többek között Justin Timberlake és Julian Casablancas (The Strokes) is közreműködik. Hírességeknek, mint az látható, szerencsére nincs híján a korong.

A Like a Boss Slim Thug nótájának és a modern yuppietársadalom viszontagságainak remek karikírozása, a We Like Sportz meg a tinikorú Youtube-előadók menőző alkotásaira reflektál ellenállhatatlan stílusban. Folytathatnánk a felsorolást, de nem tesszük – a lemez többi tételét mindenki fedezze fel maga.

A tehetség persze nem csak a populáris visszhangban mutatkozott meg. A Dick in a Box egészen odáig jutott, hogy Emmy-díjat kapjon, az I’m on a Boat pedig a legjobb

közreműködéssel előadott rapdal kategóriában indult versenyben az 52-ik Grammy díjkiosztón. A lemez hatalmas sikerekkel robbant az iTunes hálózatán is, a bolti verzióhoz pedig egy DVD jár, amelyre a legjobb klipeket pakolták össze a srácok.

A zenei produkciók alkotják a Lonely Island munkájának sava-borsát, de a Saturday Night Live skiccek felett sem szabad elsiklanunk. A banda 2007-ben egy mozifilmmel is megpróbálta szélesíteni a repertoárt. A hazai DVD-piacon „Az Örök Kaszkadőr”, angol anyanyelvű területeken pedig „Hot Rod” címen fut a mozi. Sajnos a trió leggyengébb próbálkozása az egész estés vígjáték. A két főszereplő Andy és Jorma sem képes megmenteni a lapos poénokkal, gyerekes fordulatokkal, és Happy Madison stíluselemekkel telelapátolt filmet.

Az eddigi pár év eléggé pörgős volt a srácok számára, de hogy mit hoz a jövő, azt még nem tudni. Az Incredibad gyakorlatilag négy év munkája volt, a következő lemezhez pedig még rengeteg inspirációt kell gyűjteni az arcoknak, ha a sziporka-faktort ilyen magasan szeretnék tartani. Bármen�nyire is zseniális az eddigi zenei életmű, a Lonely Island sajnos magában hordozza a kifulladás veszélyét is. Reméljük muzikális oldalról nem bomlik meg a minőség-mennyiség arány. Sajnos ennek a folyamatnak a jelei az SNL performanszokban már jelentkezett, a film pedig további intő példa. Az eddigi számok és sikerek viszont mutatják: a három jómadár már eleget tett le ahhoz az asztalra, hogy évek múltán is ízes mosollyal emlékezzünk rájuk.

A következő hanganyagig pedig nincs is más dolgunk, mint odaülni a monitor elé, és századszorra is megnézni a legendás youtube-videókat.

mcmacko

SATURDAY NIGHT LIVE Az NBC saját szombat esti showja 1975-ben látott napvilágot. A Saturday Night Live (SNL) rövidfilmekből, különböző szórakoztató- és varietéműsorokból épül fel, a történelme során pedig rengeteg híres humoristát, vígjáték sztárt termelt ki magából.

A teljesség kedvéért nézzünk pár hírességet, akik az SNL-nél kezdték pályafutásukat: Chevy Chase, Dan Akroyd, James és John Belushi, Eddie Murphy, Robert Downey Jr., Billy Cristal, Dana Carvey, Harry Shearer, Jon Lovitz, Jim Carrey … és a sort folytathatnánk.

Néhány klasszikus mozifilm is az SNL-től eredeztethető. Ilyenek például: Wayne Világa, Blues Brothers, Csúcsfejek, Diszkópatkányok… stb.

A Lonely Island munkássága is hasonló kult-státuszt fog elérni? Az SNL kiváló dobbantó volt a srácoknak, hosszú távon azonban az idő fogja eldönteni a popkultúrában betöltendő szerepüket.

23

impulzus #bmefeszt beszámoló Másodszor köszön el a Kiscsillag, attól függetlenül, hogy van-e szándék... #bmefeszt Fri Sep 17 2010 00:06:02 (Central Europe Daylight Time) via mobile web

Akárhogyis, parasztság poharakat dobálni a tömegbe! Mit szól ehhez a Teremőr? #bmefeszt Thu Sep 16 2010 23:59:09 (Central Europe Daylight Time) via mobile web

Fele annyi ember jött el ma, mint Tankcsapdára kedden. Vagy csak a sátron kívül vannak a többiek... Itt valahol #bmefeszt Thu Sep 16 2010 23:50:06 (Central Europe Daylight Time) via mobile web

Ki mondta, hogy csak az Eiffel65 képes négy sorból álló, sikeres számot összerakni?

Fishing on Orfű #bmefeszt Thu Sep 16 2010 23:46:41 (Central Europe Daylight Time) via mobile web

Ez a bugyirózsaszín és babakék fénygruppen hatalmas! Ha én lennék... #bmefeszt Thu Sep 16 2010 23:42:40 (Central Europe Daylight Time) via mobile web

Lecsó és Lovasi kergetőznek a színpadon – hogy legyen egy kis élet a koncertben. [ikszdé] #bmefeszt Thu Sep 16 2010 23:39:44 (Central Europe Daylight Time) via mobile web

Szegény Johnny csak befért még az A oldalra. Öröm. #bmefeszt Wed Sep 15 2010 00:37:52 (Central Europe Daylight Time) via mobile web

Szegény Johnny nem csak a mocsokban rohad, a repertoárba sem került be. De legalább „be vagyok rúgva”. #bmefeszt Wed Sep 15 2010 00:16:46 (Central Europe Daylight Time) via mobile web

Érdekes képet ad az a kamera, amelyik együtt ugrál a tömeggel. #bmefeszt Tue Sep 14 2010 23:48:43 (Central Europe Daylight Time) via mobile web

Azztán elrepülök Rióba... Miközben a bal projektor dob egy hibaüzenetet... #bmefeszt Tue Sep 14 2010 23:46:35 (Central Europe Daylight Time) via mobile web

Szóval az van, hogy ha az ember beverekszi magát az első sorokba, akkor ne csodálkozzon, ha nem tud nem ugrálni. #bmefeszt Tue Sep 14 2010 23:42:40 (Central Europe Daylight Time) via mobile web

Eközben a RedBull sátorban áj-láv-rákenróllra ugrál a maradék. #bmefeszt Tue Sep 14 2010 23:07:50 (Central Europe Daylight Time) via mobile web

„Ez a kibaszott buli csak most kezdődik el!” Lukács #bmefeszt Tue Sep 14 2010 23:06:43 (Central Europe Daylight Time) via mobile web

Mostantól szólítsatok Rocknak! (gy.k. A nevem rock) #bmefeszt Tue Sep 14 2010 22:59:37 (Central Europe Daylight Time) via mobile web

Elkezdődött. [ördögvilla] Azért az érdekelne, hogy Lukácsnak mitől lobog a haja... #bmefeszt Tue Sep 14 2010 22:57:21 (Central Europe Daylight Time) via mobile web

Lukács és a szervezők türelmet kérnek, amíg bejut a jónép nagyja. Eddig negyed óra „csúszás”. #bmefeszt Tue Sep 14 2010 22:47:56 (Central Europe Daylight Time) via mobile web

A roadok végeztek, a technikus újabb sört bontott, a kamera forog. „Ebből még bármi lehet...” #bmefeszt Tue Sep 14 2010 22:33:26 (Central Europe Daylight Time) via mobile web

A sorok még kígyóznak odakinn, de a dob már szól a Tankcsapda molinó előtt. Apa, kezdődik! #bmefeszt Tue Sep 14 2010 22:24:27 (Central Europe Daylight Time) via mobile web

24

http://twitter.com/impulzus

XXXVIII./1.

Vak vezet világtalant

Képzeld el, hogy egy parasztudvarban vagy, ami fel van szerelve mindenféle szerszámokkal, kutyaóllal, tehénnel; vagy inkább azt, hogy egy vadászházban vagy fatüzelésű kályhával, trófeákkal körülvéve; vagy talán az utcán, parkoló autók között sétálsz; esetleg egy gyümölcsös bódé előtt válogatsz; vagy csak egy bőrkanapés kávézóban épp fizetni készülsz. Aztán képzeld el, hogy ezt csak elképzelni tudod! Na, nagyjából erről szól a Láthatatlan kiállítás.

Az E-klub épületében (Népliget) rendezték be azt a kiállítást, mely a látóknak hivatott bemutatni a vakok, látássérültek mindennapjait különböző színtereken.

A túra egy kis bemutatóteremmel indul, ahol nagy sikereket elért, fent említett állapotban lévő emberek tablói lógnak a falon – bizonyítandó, hogy látás nélkül is élhet bárki teljes életet -, az asztalon pedig egyszerű, mondhatni hétköznapi eszközök hevernek, csak kicsit mások, mint amit megszokhattunk – okkal. Találkozhatunk még itt Braille-írógéppel, magyarul

(fonetikusan) beszélő Windows-zal és különböző társasjátékokkal.

A tárlat további részében vaksötétben és a következő két órában Láthatatlan Feri kalauzolta kicsiny csoportunkat. Ő is – mint az itt dolgozók jelentős hányada – gyakorló látássérült, így erős fölénnyel rendelkezett a tájékozódás tekintetében és adott szituációban. Miközben végigvezetett minket az élet egyszerű színterein, ahol körülményekhez képest szokatlan dolgokat műveltünk a látás képességének átmeneti elvesztéséből adódóan – már amennyiben az ember

nem hivatásszerűen kutat minden kukában vagy méhkasban puszta kézzel –, abszolút őszintén, nyíltan mesélt életéről, állapotáról jó hangulatban.

Ajánlom hát mindenkinek, aki kíváncsi, együttérző, és annak is, aki csak ki szeretne kapcsolódni egy-két órára. Mindenképp megéri!

Robi Minden egyéb: http://www.facebook.com/InvisibleExhibition http://www.lathatatlan.hu/

„Vasból van minden fegyverem” Végy egy marék Szegedi Szabadtéri Játékot, adj hozzá táncot, fűszerezd történelmi távlatokkal, bolondítsd meg egy csipetnyi Novák Péterrel, és szórd meg vastagon a Ghymessel. Végül az egészet rázd össze, húzz rá egy felhevített vaskoronát, és tálalásra kész a Dózsa.

Azt talán nyugodt szívvel jelenthetjük ki, hogy a táncjátékok újabb reneszánszukat élik.

Az emberek időről időre felfedezik ezt a nemzeteken átívelő nyelvet, amely mégis magában hordozza az egyes népek jellegzetességeit, és amellyel még magával ragadóbban mesélhető el élet és halál, szerelem és csalódás, hatalmi és fizikai harc, árulás, kétely és csábítás, mint a próza, vagy az ének segítségével.

Akik táncolnak, vagy csak szeretnek táncolni, tudják, mire gondolok, ha azt mondom, a tánccal egyszerre érint meg az az üzenet, amit a táncostársam – társaim – közvetítenek felém, és az a kulturális mélység (legyen szó magyar néptáncról, vagy akár argentin tangóról), amely a táncnyelv kialakulását kísérte végig.

Na, nem kell megijedni, annyira én sem vagyok naiv, hogy a táncjátékok felívelő szerencsecsillaga mögé tömeges mélykulturálódási (van ilyen szó?) vágyat képzeljek. Természetesen csábító egy mozgalmas és színes színpadi forgatag, főleg ha zenével és alkalmanként énekkel is fűszerezik. Ha azonban emellett még értéket is képvisel, azt csak követendő példának tekinthetjük.

A Dózsa György élettörténetét és tragédiáját színre vivő darab pedig határozottan az utóbbi kategóriába sorolható. Már csak Novák Péter táncos, koreográfus, rendező,

zenész, polihisztor és Szarka Tamás, a Ghymes énekes-frontemberének neve is okot adhat rá, hogy megnyugvással bízzunk a megmunkált és kidolgozott zene és mozgásvilágban, azonban ha tovább olvassuk a résztvevők listáját, nem kisebb nevekkel találkozunk, mint a produkciót megálmodó, rendező-koreográfus Zsuráfszky Zoltáné, vagy a művészeti kérdésekben és jelmeztervezésben irányadó Vincze Zsuzsáé.

A darab mindezek ellenére nem néhány ikonikus alak körül forgó pár órás köret volt, hanem egy tömény öröm- és össztáncegyveleg.

A Dózsa története sokkal inkább hangulatok, semmint események soraként jellemezhető, és mégis érthető egészként tárult a szemünk elé. A Honvéd és a Szegedi Táncegyüttes, a nyíregyházi Táncművészeti főiskola hallgatói és a budapesti Bartók Táncegyüttes táncosai mellett török, szlovák, olasz, román és szerb táncegyüttesek mutatták be kultúrájukat, mint a középkor adott nemzetiségei. Korhű táncviselet, történetnek megfelelő táncok (Szegeden dél-alföldit jártak a párok, Erdélyben már széki táncokat láthattunk) és mintegy kétszáz táncos kavargott a színpadon.

Persze a népi elemeken túl beszédes koreográfiákat is színre vitt a rendező. Dózsa harca a török Ali béggel, és a botos táncot magába

rejtő, felkelésre buzdító dal mindannyiunkban maradandó emlékeket hagyott, akárcsak a szegedi boszorkányok buja jelmeze (vagy tényleg pucérak voltak?) Dózsa álmában.

A monumentális díszlet mellett, melyben Dózsát egy hatalmas vaskalitkával koronázták meg, ami többé-kevésbé még lángra is kapott, az előadás legnagyobb érdeme talán a nagybetűs színészi teljesítmény volt. Akárki volt a színpadon, egyszerűen sütött róla, hogy évezi a táncot, az éneket, a színjátszást, azt hogy valamit adhat nekünk. A szerelmek égettek, a szenvedések széttéptek, a tragédiák kifacsartak minket, a történet kezdetén elért sikerekkel pedig mi is dicsfénybe kerültünk. Napjaink sokszor seszínű színházi előadásai közt egy élmény volt végre olyat is látni, ami még lobog.

A Dózsa legnagyobb hibájaként tulajdonképpen a történelmi hűség róható fel. Három óráig szurkoltunk Nováknak, vele küzdöttünk a török ellen, Szegedi Pálfi Piroskával együtt égtünk a szerelemben, mentünk mi is parasztfelkelni, és mindezek után Dózsát megint kivégzik. El sem tudnék képzelni lehangolóbb befejezést egy ilyen sztorihoz. Persze a darab sikerét – már ha a tapsométernek hinni lehet – ez egy cseppet sem csökkentette.

BaGe

25

VOLT fesztivál Idén a szervezők kicsit variáltak a térképen (a bejárat melletti sátorhelyek megszűntek, ide települtek a civil szervezetek) mégis olyan érzésem volt július elején, mintha haza érkeznék.

A jól megérdemelt faházamba való beköltözés után nyugodtan dőlhettem hátra a múlt rendszert idéző emeltes ágyon azon merengve, milyen jó, hogy időben felnéztem a voltszállás.hu-ra. A faházak ugyanis megint elfogytak szűk 24 óra alatt. Bár bőven volt hely sátrazni, a jó helyek megint igen hamar gazdára találtak, barátaim csak hosszas „tárgyalás” után tudtak lecövekelni a faház mögé.

A szervezők idén már a beköltözőknek is kedveskedtek zenei élményekkel. Ezen a napon Kardos Horváth János és Jamie Winchester ünnepi koncertje (amin kétszer hanzott el a Földlakó című dal, a fesztiválon összesen négyszer) után Gangsta Zolee verte fel a csendet, és ha valaki ezután sem aludt volna jól a Tesco Disco indie futamain táncolhatta magát álomba.

Az első nap a magyar zene rajongóinak kedvezett. A nagyszínpadot megtöltötték a nagy öregek. Az EDDA, OMEGA, Tankcsapda felhozatalnak talán csak Lovasi András nem örült, ő is csak azért nem, mert az OTP Junior színpad szerencsétlen elhelyezése miatt –

26

derékszögben volt a nagyszínpaddal szemben – a Kiscsillag nem tudott időben kezdeni. Azért nem estek kétségbe, Lecsó és Lovasi egy bő fél órán át Lukácsék zenéjére playbackelt, legalább ők jót szórakoztak. Az éjjelt (számomra) a Colorstar zárta. Nem volt rossz koncert, de túl nagy meglepetést sem okoztak, pont jó volt altatónak.

A második napon pár fröccs után kitörő örömmel fogadtuk a félmeztelen táncos lányokat a Soerii & Poolek koncerten. Annyira nem mentünk előre, hogy abszinthoz jussunk, mert a Mystery Gang-en fotózni akartam. A Supernem punkos sodrása után szívesen maradtam volna Magashegyi Undergroundon, de közben a nagyszínpadon kezdett Billy Idol, aki azt kérte, hogy ne 11-kor kezdjen. Így kicsit úgy tűnt, mintha ők lennének a Quimby előzenekara, ami lássuk be, elég fura. Nem nagyon vagyok oda Kiss Tibiék zenéjéért, így elvonultam a faházba pihenni, hogy éjfélkor feltöltődve érkezzek meg a fesztivál csúcspontjára, az AIR koncertjére. A francia duó felejthetetlen koncertet adott, fantasztikus vetítéssel.

Ezután eltettem magam a következő napra.

A harmadik napon tizenegy óráig ismét a magyar fellépők domináltak. Moog, HS7, The [Hated] Tomorrow, 30Y, csak hogy pár nevet

említsek. A Prodigy előtt Ákos lépett fel, aki miatt át is szervezték a teljes nagyszínpadot (állítólag a sok látványtechnikai eszköz miatt nem lett volna idő a színpad átrendezésére, így a Pál Utcai Fiúk átkerült egy kisebb színpadra). A látvánnyal nem is volt baj, a koncert is rendben volt, csak az a fránya Lady Gaga Bad Romance feldolgozás nem kellett volna. A Prodigy hozta az elvártat. A közönség nyelvtudásán lehetne még mit csiszolni, mert elég lassan sikerült leguggolni Keith Flint kérésére. Éjjel még benéztünk a Converse arénába egy kicsit ugrálni a (számomra) ismeretlen DJ Jeszi által prezentált évezred eleji rock dallamokra.

Az utolsó napon kicsit készültünk a Szigetre, meghallgattuk a Kispál utolsó VOLT-os fellépését, hogy aztán hatalmasat csodálkozzunk a Massive Atacken. Ők ugyanis majdnem egy órát késtek, és utána nem nézték jó szemmel, hogy a közönség átvándorol DUB FX-re, így aztán köszönés nélkül hagyták el a színpadot, ráadásról pedig szó sem lehetett.

Hajnalban jókedvűen ücsörögtünk a barátaimmal és néztük, ahogy bontják a nagyszínpadot.

Jövőre, ugyanitt…

a lilik

XXXVIII./1.

Balaton Sound Idén nagyon belehúztam a fesztiválozásba, a VOLT fesztivál után szinte ki sem pakoltam a ruháimat, máris indultam a Soundra.

Zamárdiba a Tisza busszal érkeztem, ezzel is megspórolva a vonatjegyet. Egy kellemes társasággal vágtunk neki az útnak, hogy aztán együtt lesátrazzunk a kemping nekünk elkerített helyén. A Balaton partján aztán rádöbbentem, hogy meglehetősen egyedi leszek a póló, farmer, dorkó kombinációval, ugyanis mindenki strandpapucsban meg fürdőruhában rohangászott.

Ekkor még titkon reméltem, hogy ez estére megváltozik. Tévedtem.

A soundon nem csak a zenén érződik, hogy nem a tipikus fesztiválozók a célközönség, vodka redbull és pezsgő mindenhol van, még sör is, de ha valaki fröccsöt inna, azért már meg kell küzdeni, de a pizzásnak sem túl hatalmas a forgalma. Ez egy ilyen hely, no.

Kicsit tartottam tőle, hogy az első napon eldurrogtatják a számomra legérdekesebb fellépőket, de csak ezután jött a hidegzuhany, elmaradt a Klaxons. Ez rajtam kívül még körülbelül 20-30 embert rázott meg többé-kevésbé, ugyanis ennyien álltak délután a nagyszínpad előtt. Szerencsé-

re a Pet Shop Boys kárpótolt, a szintipop (vagy pont a szintipopot kifigurázó) duó döbbenetesen jó koncertet adott, nagyon jól kitalált színpadképpel. Bármennyire is szeretem az elektronikus zenét, éjjelre nem nagyon találtam programot. Az az igazság, hogy nem is éreztem sok különbséget a különböző sátrakban játszó DJ-k közt.

A második napon az Anima Sound System koncertjét követően elvándoroltam a nagyszínpadról, belehallgatni a Belga fellépésébe.

Azt még mindig nem értem, hogy ők hogy kerültek ide, de örültem a változatosságnak. A nagyszínpad programját a Chemical Brothers zárta, akik hatalmas DD pult mögé zárták magukat, a közönséggel egyáltalán nem vették fel a kapcsolatot, mégis jól szórakoztam, és látszólag a tömeg is. Úgy látszik, itt elég a zene, az hogy honnan szól, nem számít.

Az utolsó előtti napon a Pendulumnak jutott az a hálátlan szerep, hogy David Guetta előtt lépjenek fel. Az ausztrál popos rockos drum and bass csapat minden tőle telhetőt megtett, de a tömeg nagy részét csak az érdekelte, mikor érkezik a fesztivál igazi sztárja. David Guetta meg is érkezett, talán még a pultokban dolgozók is a nagyszínpadhoz siettek, mert nekem a fotózás után közel

háromnegyed órába telt átverekedni magam a színpad egyik oldaláról a másikra, pedig általában ez elég hamar szokott sikerülni. A francia szettje után a hallgatóság egyszerre indult el a Samsung Arenába, ahová annyi ember zsúfolódott be, mint egy indiai vonatra. Gyors közvélemény kutatás során kiderült, hogy az emberek nagy része csak a Berlin Calling miatt ismeri a német lemezlovast, talán emiatt lehettek csalódottak a fellépés után sokan.

Nem hiszem, hogy azt kapták, amire vártak.

Az utolsó napon kihalt a fesztivál. Nem tudom, hogy a vasárnap volt-e az oka, a délutáni VB döntő vagy az, hogy ebben a közegben Jamiroquai nem mérhető Guettához, de erre a napra a sátrak háromnegyede eltűnt és több helyen bontani kezdték a fesztivált. Én is azt néztem melyik vonattal tudnék leghamarabb hazajutni JK koncertje után, de bennem ezt az elmúlt két nap váltotta ki. Így aztán a 2 Many DJs fellépése kellemes meglepetés volt, a kivetítőkön még a döntőt is lehetett nézni. JK-ék kellemes bulit csináltak, ami után szépen összeszedelődzködtem, és négykor már a MÁV nyújtotta kényelmet élvezhettem.

a lilik

27

28

XXXVIII./1.

29

Sziget A szigetre idén sok minden rányomta a bélyegét, kezdve a gazdasági válságtól, a fellépők gázsi növekedéséig. A szervezők mégis egy igen színvonalas line-upot hoztak össze ugyanannyiból, mint egy évvel ezelőtt.

Pár éve a fesztivál hivatalosan már csak ötnapos, idén is pont egy hét lett. Kispál búcsúzott az elején (lásd keretben), majd a nulladik napon míg a külföldiek reagga-re mulattak, addig a magyar közönség inkább a Cseh Tamás emlékkoncertet választotta.

Az első napon a Gwar rendezett a nagyszínpadon vérfürdőt, hogy aztán a Ska-P, a Hives és Madness lemossa azt az emberekről.

A megújult Wan2 sátorba (ahol végre nem voltak oszlopok, bár levegő sem) sokan döbbentek rá hogy a Gorillaz bizony csak DJ szettel érkezik. Bár akik Damon Albarnra vártak, szerintem azok sem csalódtak, a pult mögött állók rendesen megmozgattak mindenkit.

Csütörtökön az elektronikus zene kedvelő a Simian Mobile Disco műsorán vehették magukhoz napi adagjukat, hogy aztán meghallgassák a Faithless műsorát, akiken szerintem érződik, hogy öregszenek.

Pénteken Calvin Harris nyitotta a napom, és már-már arra gondoltam, hogy ezt nehéz lesz felülmúlni, Mikának sikerült. A brit hibátlan volt.

Nem úgy, mint a 30 Seconds to Mars, akik egy az egyben Jared Letora építették műsorukat. Se led fal, se díszlet, csak a szőke színész, aki Hollywoodban jobb, mint a színpadon. Azért az emo lányok örültek neki.

Szombaton a húzósabb gitártémák kedvelői tapadtak a nagyszínpad elé egyetlen magyar fellépőként (ha csak az öt napot nézzük) a Tankcsapda izzította be a közönséget az Iron Maidenre. Sajnos a vas szűzből semmit nem lehetett hallani, mert a keverő pult fölött álló hangmérnök otthon hagyta a fülét, így teljesen élvezhetetlen volt a műsor.

Az utolsó napot vártam a legjobban mind közül. A Billy Talent tehetségesen vezette fel a terepet a Kasabiannek, akikről már 3 éve a PeCsában is megállapíthatta a nagyérdemű, hogy megéri figyelni rájuk. Ezután az est fénypontja, a Muse csapott a húrok közé, bebizonyítva, hogy a stadion rock csillaga nem áldozott le. Sőt, majdnem olyan fényesen ragyog, mint a Queen idejében. Ezek után már az eső sem tehette tönkre az estét.

a lilik 23 év és mínusz egy nap Az idei Sziget mínusz egyedik napja hetvenötezer ember és egy zenekar számára az utolsó közös este lett. Tény, hogy korántsem velük kezdődött a magyar alternatív zene, de amilyen ívet húztak a zavarodott kilencvenes és a langyosan apátiába süllyedő kétezres évek egére, úgy egy pécsi egyetemi kocsmától elérkeztek az út végén oda, ahonnan nincs magasabb elérhető pont hazai fellépőknek. Átzenélni huszonhárom évet óriási munka – úgy élni egy zenekarnak, hogy minden lemez után fanyalognak a régi hangzás rajongói, hogy az időközben megszülető alternatívnak mondott ifjú titánok egyike sem tud menekülni a stigmatizálás elől, hogy mindenki rájuk akar hasonlítani, de az újra és újra megfiatalodó, cserélődő rajongók tízezrei követelik újra és újra Jutkát, Emesét, a Szőkített nőt, Zsákmányállatot – „haazéletbennincsmártöbbmóka”. Mi volt a titkuk? Talán nem is volt nekik, ugyanaz a tingli-tangli kis gitározás egy negyvenes pocakostól, a borostás, érthetetlen szövegű értelmiségi sztár, a mikrofonfrizurás billentyűs és sorrendben az ötödik dobos volt ott a nagyszínpadon. Ha úgy esett, a régi Újvárban iszogattak a rajongókkal, vagy éppen nem tudtak normálisan eljátszani egy számot sem, mert vagy a hangosítással volt baj, vagy a monitorokkal, vagy az énekes-sztár elfelejtett egy versszakot – Müpában, zépében, West Balkánban, vagy Pecsában, Debrecenben, Londonban és Erdélyben. A Sziget monumentális búcsúbuliján is megmaradtak egyszerűnek, ötletes díszletek, videotrükkök, és a szakma egyéb fontosnak tartott résztvevőjének gyűrűjében is. Három óra, húsz szám, kis ünnepeltetés és vége. Akik szerettük, még egy pár évig mesélni fogunk róluk, mert gyaníthatóan nem lesz egyhamar meghatározóbb alternatív/pop/ rock zenekar náluk a magyar zenei életben.

30

HEGYALJA 2010 A Feeling Nem gondoltam volna, hogy eddigi fesztivál-karszalagjaim közül pont a 40 fokos Tokaj-borvidék poros-izzadságos, kicsit ráadásul bénán, kicsit lógósan felhelyezett szalagját fogom a legfájóbb szívvel eltávolítani magamról. Ehhez az érzéshez persze sok, túl sok minden szükséges. Az igények ugyanis, ha tetszik, ha nem, növekednek, növekednének, bár sokan ezt nem szeretik elhinni a magyar fesztiválozókról, legyen az kárászéletű napi- vagy bónusz zsetonnal rendelkező hetijegyes.

Míg Magyarország kezd egyre inkább a fesztiválok piciny, de annál lelkesebb hazájává válni, már el is különíthetjük a tipikusan hazai közönségnek szóló és a „gyere, ha tudsz” típusú fesztiválokat. A Hegyalja szerencsére az előbbi kategóriába tartozik, mind árban, előadókban, kisebb ügyetlenségekben és még talán a helyszín tekintetében is. Próbáljuk kicsit feleleveníteni az emlékeket! Csak a

XXXVIII./1.

fő fellépőket említve: Tankcsapda – The Herbaliser, Groove Armada – Budapest Bár, Motörhead – Kispál és a Borz, Ákos – Funeral for a Friend: egy magyar – egy külföldi főattrakció minden napra. Nagy túlsúlyban a magyar előadók színe-java, de persze a külföldi zenekarok pontosan kikevert palettája sem véletlen. Még mindig csodásan reprezentálja a magyar zenekedvelők ízlésvilágát a záró nap egyik, végül szerencsés kimenetelű balesete, mikor a Jim Beam színpadon elnémultak a mikrofonok, majd egy órás csúszás után megszeppent hosszú hajú behemót rokkerek (is) sóhajtottak fel epekedve a szirénhangú vörös-begyes énekesnő hatástalannak nem nevezhető belépőjét követően. De ilyen volt a Copy Con mély hangú frontemberének ragadós-nyúlós rastává csomósodó, mégis valahol jóleső kijelentése: mi is csak egyek vagyunk közületek.

A sátrakból nagyszerű kilátás nyílt a hűs vízfelszínre, de a tóban – biztonságosan – fürdeni is lehetett. A felfrissülésre emellett tömérdek, királyi színvonalú lehetőség nyílt! A városi bevásárló egységek klímaberendezésén kívül például a borospincékben, úgy érezve, hogy a bőrre kiült izzadságcseppekre a pince enyhén dohos, mégis kellemesen hűs, bőrszerű levegője nehezedik és ragad rá – megszáradni ott is lehetetlen volt. A fejbecsapó meleg után pedig a bor is hasonlóképpen, gyorsan, bódítóan száll az ember fejére. A hangulat máris ötös. Enyhén fejbekólintva a tokaji szűk kisutcák – ha lehet, még szebbek – a sátorszomszédok kedvesebben mosolyognak, a Tisza-hídon mindenki tapsol és együtt éljenez a körforgalomba kanyarodó hatalmas kamionoknak. Szinte már mindenki barát! Sorban állva toporogni sem kell annyit a bejáratnál, az ellenőrzés szintén a lehető legügyesebb és kellemesen szigorú, pörög-forog, izzik és hullámzik minden körülöttünk, és mi máris

bent vagyunk az egészen nagy területű, precíz-szellősen elnyúló sátrak között. A sátrak között – az „icipici házikóban icipici ágyikó” dal szövegének analógiájára – húzódó, nem is annyira kicsi pocsolyákban majdnem hogy horgászni lehetett, ugyan arról fogalmunk sem volt, hogy kerültek oda az egészen apró halak, de ez a fesztivál még ezt is tudta! Nem volt viszont nagy tömeg, amolyan családi hangulat terpeszkedett a fejünk fölött, és bárki bármit mond, ez kell, kérem! Dél körül talán még kicsit üresnek is tűnt a fesztivál, hiszen érthető módon mindenki kint bóklászott az utcákon, és a már említett élményt kereste minden nap, újra és újra, nem is hiába, nem is véletlenül.

A hetes móka így júliusban félelmetesen jól tud esni, talán a legjobban, talán még jobban is, mint augusztusban. Ilyenkor még egész friss a vizsgák élménye, van még mit kimosni a fejekből és a szájakból, itt pedig van mivel. Az együtt lezúzott koncerteken, fürdőzésen, borozáson kívül találunk mást is bőven, ami eggyé kovácsolta a Hegyalja fesztiválozóit: szúnyogok esti kirajzásától vörösre duzzadt, véresre vakart lábak mutatták büszkén: mi már az első naptól itt vagyunk, és persze nem mellékes az sem, mikor egy méltán híres magyar előadó szövegeit az egész közönség együtt dúdolja, hiszen szinte akaratlanul is ismerős és kedves az mindenkinek. A július közepi fesztivál hőfokban és hangulatban mérhető különösségét nem csak a részegebbet sárból kimenteni akaró kevésbé részegebb fesztiválozó, és nem is a mentési akcióban gyönyörködő másik érezhette csupán, hanem feltételezem, az előadók is: például a whiskyt a színfalak mögött szorongató izgő-mozgó, nevén nem nevezett énekesnő és a közönség soraiban egy feldolgozás bandát hallgató világhírű zenekar tagjai.

meglepően jól imitálja Dickinson manírjait és fazonját. Azon már meg sem lepődtünk, hogy az est sztárvendége – Funeral for a Friend – majdnem teljes legénységével előttünk tapsolt és csápolt a fiúk bulijára.

Hiába no, a walesi poszthc rockerek is a Maiden életművön szocializálódtak. És ha már a Funeral szóba került, nem árt eldicsekednünk a ténnyel: némi szervezéssel, és az ügyintézők hathatós és kedves segedelmével sikerült interjút készítenünk a társasággal. A srácok nagyon

kedvesek voltak, baromira közvetlenül és mindenféle sallangtól mentesen válaszoltak a kérdéseinkre, miközben Darren Smith gitáros az egyik utolsó bulijára melegített a háttérben. A beszélgetés an�nyira jól sikerült, hogy a teljes koncertet a színpad széléről nézhettük végig. A srácok megengedték, hogy – majdhogynem egyedüli kivételezettként – oldalról kísérjük figyelemmel a bulit. A zenei produkció eszméletlen volt, a kedvenc dalok álomszerűen szóltak a színpadi

Ági

Zenei élmények Röstellem, csak az utolsó napra tudott kijutni az Impi szerkesztősége – de így is megpróbáltunk apait-anyait beleadni a nap teljes kihasználtsága érdekében. Gondolom, nem rendelkezik túl nagy információértékkel, hogy a Macskanadrág hozta a szokásos formáját, sőt az Iron Majdnem is úgy csavarta le a fejeket, ahogyan azt minden egyes alkalommal szokta. Annál érdekesebb volt azonban, hogy az utóbb nevén nevezett banda az első énekessel, Bozsik Patrikkal állt színpadra, aki a mai napig

31

delíriumunknak köszönhetően, a személyzet pedig jópofán mosolygott, mikor észlelték, hogy a számok zömét kívülről énekeljük mi is. Sajnos a magyar közönség előtt nem eléggé ismert a banda ahhoz, hogy a teljes nézőteret megmozgassák; nyilván egy klubbuliban máshogy alakult volna az összeverődött publikum reakciója. Köszönjük a bandának és a szervezőgárdának is a lehetőséget – hatalmas élmény volt ez a jó egy-másfél óra.

Egy ilyen buli után nem is nagyon volt erőnk a folytatáshoz. Azért tisztességgel kiálltuk azt a hatvan perces technikai szünetet, ami az Epica előtt égette a metál-sátor személyzetét, magához a muzsikához

már fáradtak voltunk. Futottunk pár kört, ízeseket fintorogtunk Ákos fellengzős, (önmagától) elszállós felkonfjain, és jó ízzel toltunk be egy kissé nyers hússal megpakolt gyrost éjfél után. A kihívás csak ezután következett, jó kétszáz kilométert kellett vezetnem hullafáradtan, kipottyanni készülő szemekkel, de ilyenkor jön jól az autó kesztyűtartójába elrejtett gőteborgi metállemez. Az utat megúsztuk, a nap élményeit feldolgoztuk, jövőre pedig reméljük, hasonló színvonalú és hangulatú mulatságon vehetünk majd részt a TokajRakamaz fesztiválcentrumban.

mcmacko

FUNERAL FOR A FRIEND – interjú ––Impulzus: Hamarosan megjelenik (Azóta már megjelent. – a szerk.) az új EP-tek, mely az első hangzóanyagotok lesz az új felállással. Lesznek új tetten érhető hatások a lemezen, pl. az új tagok jóvoltából?

––Matt: Nos, mindenképpen keményebb lesz, mint az utóbbi anyagaink. A hangzásunk bizonyos összetevői jóval nagyobb hangsúlyt kapnak ezúttal. Persze továbbra is az FfaF maradunk, de egyértelműen a keményebb, technikásabb oldalunkat mutatjuk meg. A mostani kicsit sötétebb is a korábbi lemezeknél, de megőrzi azt a dallamos, de mégis agresszív egyveleget, amely a védjegyünkké vált. Mindig is ösztönösen írtunk ilyen jellegű dalokat, és most megnéztük, mi sül ki a dologból, ha kicsit tudatosabban állunk hozzá. Egyébként épp most töltöm fel iTunesra a fileokat (nevet). Zsolti: Az EP kapcsán részt vettetek a Pledge kezdeményezésben, mely egy exkluzív tartalmakat (stúdióvideók, dedikált kiadványok, gitárórák, stúdiólátogatás, stb.) nyújtó fizetős szolgáltatás.

––Ezt egyszeri kísérletnek szántátok, vagy tervezitek rendszeresíteni?

––Matt: Komolyan foglalkozunk a gondolattal, már csak a zeneipar mai helyzete miatt is. Abból kiindulva, hogy manapság hogyan viszonyulnak az emberek a zenéhez, ez a kezdeményezés talán segít jobban megmutatni a zenélésben és a lemezkészítésben rejlő értéket. Napjainkban egyre inkább fennáll annak a veszélye, hogy a zenét övező tisztelet komolyan megkopik, és a zenehallgatás csak egy lezser, hanyag maszturbációs pótcselekvésnek fog számítani. Az én generációm még mélyen beleásta magát a lemezekbe, elmerülve azok minden aspektusában, a borítóképtől a tényleges zenén át az átfogó koncepcióig, igazi különlegességként kezelve a műveket. Úgy gondolom, hogy a Pledge segítségével sikerült egy egyedi lehetőséget nyújtani a rajongók számára, hogy jobban részesei legyenek az alkotómunkának, mely hozzáállást a kiadók mostanában egyre inkább elutasítják. Az alapötlet az volt, hogy megnézzük, hogyan alakul ez az egész az EP esetében. Végül nagyon jól sült el a dolog-, és ötletet adott ahhoz, továbbiakban hogyan segíthet eljuttatni a zenénket az emberekhez.

––Hányan regisztráltak végül a Pledge oldalatokon?

––Matt: Ha jól emlékszem ezerötszáz főnél tartunk. Nem reklámoztuk széles körben a dolgot, és holnap már véget is

32

ér. Hagytuk, hogy pletykaszinten terjedjen a kezdeményezés híre, de a Facebook oldalunkkal együtt az utóbbi hetekben egyre nőtt a regisztrálók száma. Sokan nem is tudták, hogy új EP-t készítünk, majd mikor Fb-n meghallották a hírt, és olvastak a Pledge nyújtotta lehetőségekről, egyből feliratkoztak. Tetszik, hogy egyáltalán nem kellett az emberek képébe tolnunk a Pledge-et, és így is elterjedt a rajongók között a hír. Sikerült kvázi underground szinten tartani az egészet.

––Tehát főleg a zenekar munkásságát közelebbről követő rajongóknak szólt a Pledge.

––Matt: Igen, sokan a kezdetek óta velünk vannak, és mindvégig támogattak minket, és nekik akartunk ily módon lehetőséget adni, hogy akár a tényleges lemezfelvételből is kivegyék a részüket (néhány elkötelezett rajongó részt vehetett a csordavokálok rögzítésében), és így valamilyen szinten meghálálhassuk az elkötelezettségüket.

––Észrevettem, hogy mikor beszélsz, nagyon erős walesi akcentusod van, de énekléskor…

––Matt: …tiszta amerikai vagyok!

––Pontosan! Ez ösztönös, vagy tudatos?

––Matt: Nem, egyszerűen csak annyi amerikai zenekart hallgattam –Bad Religion, Pennywise, Black Flag…-, hogy gyakorlatilag tőlük tanultam énekelni, és az akcentust is

XXXVIII./1. átvettem. Próbáltam máshogy énekelni, de nagyon fura kényelmetlen volt, így inkább már nem is agyalok rajta, csak felkapom a mikrofont és énekelek.

––Sokat agyaltunk már egymás között a kérdésen; lesz valaha FfaF dal a Guitar Heróban? Szeretnétek?

––Matt: Azt hiszem, megérdemelnénk már! (nevet) Az új anyag ideális is lenne a játékhoz, bár lehet, hogy kellene hozzá néhány extra gomb a kontrollerre. Nem azt mondom, hogy eddig idegesített minket, hogy kimaradtunk, de mindenesetre jól esne egy dallal hozzájárulni a következő részhez.

Akár a Singstarban is menő lenne felbukkanni…

––Kris: …abban egyébként benne is vagyunk az Into Oblivionnel…

––Matt: …Tényleg? Na tessék, engem elismernek, a gitárosokat pedig le sem… (nevetnek).

Ha szeptember, akkor Diákhitel Az új tanévben is minden hallgató igényelheti a Diákhitelt. A kamat sohasem volt ilyen alacsony, jelenleg 8,5 %. Félévente akár 200-250 ezer forint is igényelhető, ami bármire elkölthető, legyen szó albérletről vagy szakkönyvekről. Érdemes jól utánanézni a részleteknek, hiszen a hitelfelvétel hosszú távú kötelezettségvállalás.

Aki szeptember 15-ig igényli, először október 15-én juthat pénzhez. Az igénylés feltétele az aktív hallgatói jogviszony. Mindös�sze egy nyomtatványt kell kitölteni és leadni a kijelölt bankfiókokban vagy postákon.

Jelenleg 30 felsőoktatási intézményben lehet a költségtérítéseseknek engedményeztetni. Ez azt jelenti, hogy a hallgató a Diákhitelét közvetlenül a felsőoktatási intézménynek utaltatja, így a szemeszter kezdetén, készpénz befizetése nélkül be tud iratkozni.

Akinek már van érvényes Diákhitel szerződése, annak nem kell újra igényelni, viszont minél hamarabb be kell iratkozni. Ha változtak a személyi, vagy tanulmányi adatok, be kell jelenteni a honlapról letölthető nyomtatványokon.

Tények a Diákhitelről: –– Egy szemeszterre költségtérítéses képzésben max. 250 ezer, egyébként 200 ezer forint vehető fel.

–– A tanulmányok alatt nem kell törleszteni. A visszafizetést a hallgatói jogviszony megszűnését követően, három hónap türelmi idő után kell megkezdeni.

–– Bárki, bármikor, bármennyit díjmentesen előtörleszthet.

–– Diákhitelt eddig több mint 290 ezren igényeltek, és 73 ezren már minden tartozásukat visszafizették.

––A nevetekkel kapcsolatban még mindig sokan nem tudják, hogy Elton Johntól, vagy a Planes Mistaken for Stars zenekartól származik.

––Matt: Utóbbitól. Bár idővel akár már Eltont is mondhatnánk, mert amíg a Planest csak én szeretem a bandából, addig Eltonnak mindannyian nagy rajongói vagyunk.

vagy azzá válni, akivé szeretnél. Ahogy a zenekar egyre sikeresebb lett, lehetőségünk lett világot látni, más kultúrákkal megismerkedni, és kicsit felvilágosultabban tekinteni a saját országunkra. Sokkal érzékenyebbé váltam politikai és társadalmi tekintetben, és elkezdtem jobban odafigyelni a környezetemre, pl. a már említett oktatási rendszerre, arra, hogy hogyan bánnak egymással az emberek, a rasszizmusra, az elnyomásra. Idővel ez a politikai érdeklődés egyre inkább összemosódott a személyesebb témákkal. És igen, sok metaforát használok. Nekem így természetes, mert akárhányszor megpróbálok közvetlenebbül fogalmazni, mindig gagyi a végeredmény.

Kényelmes is a metafora, mert elősegíti, hogy a hallgató kialakíthassa a saját értelmezését, de önmagam számára is megörökíthessem a gondolataimat. Mindig is tetszett ez a fajta hozzáállás a zenéhez.

––Visszatérő elem a dalaitokban a brit oktatási rendszer kritikája. Ugyanakkor a gyakori metaforák miatt más kulturális háttérrel nehéz lehet megérteni az üzeneteitek pontos tartalmát. Hogyan foglalnád össze a mondandótok lényegét?

––Matt: Nos, az évek során a mondandó is változott. Az ember öregszik, tapasztalatokat gyűjt… Az első lemez az emberi kapcsolatokkal, a felnőtté válással foglalkozott, méghozzá egy olyan társadalmi környezet kontextusában, amelyben támasztott – pl.YELLOW szülői – elvá- BLACK CYANa feléd MAGENTA rások miatt sokszor úgy érzed, hogy képtelen

PálmaiZs

TANKÖNYVEK, JEGYZETEK LEGÁLISAN ÉS OLCSÓBBAN, MINT A FÉNYMÁSOLÁS! www.interkonyv.hu

Interkönyv

Szakkönyvek elektronikus formában egész könyv esetében 3,5 Ft/oldal, fejezetenként pedig 4 Ft/oldal áron vásárolhatók meg: www.interkonyv.hu Néhány cím ajánlatunkból: Álmos – Gyõri – Horváth – Várkonyiné: Genetikus algoritmusok Bach Iván: Formális nyelvek Csörnyei Zoltán: Fordítóprogramok Csörnyei Zoltán: Lambda-kalkulus Friedl – Recski – Simonyi: Gráfelméleti feladatok Györfi – Gyõri – Vajda: Információ- és kódelmélet Katona – Recski – Szabó: A számítástudomány alapjai Stoyan Gisbert (szerk.): Matlab Stoyan Gisbert: Numerikus Matematika Thomas-féle kalkulus 1-3.

Tikk Domonkos (szerk.): Szövegbányászat Horányi Özséb – Hamp Gábor: Társadalmi kommunikáció mérnököknek Juhász Márta – Takács Ildikó: Pszichológia Kovács Ilona: Látás, nyelv, emlékezet Kósi Kálmán – Valkó László: Környezetmenedzsment Laáb Ágnes: Számviteli alapok S. Nagy Katalin: Szociológia mérnököknek

A szakkönyvek teljes listáját itt megtalálhatja, amit folyamatosan bõvítünk: www.interkonyv.hu

Interkönyv e-könyvek egy helyen, legálisan és olcsón

Részletek a www.diakhitel.hu oldalon!

33

Magyar iPhone 4 Launch Szokásos nyár eleji időpontban, június 8-án jelentette be az iPhone 4 főbb jellemzőit Steve Jobs, az Apple feje, egy rá jellemző elegáns, mégis túlzásoktól hemzsegő konferencián. Az első vásárlók már június 24-én a zsebükbe csúsztathatták a telefont, de a hivatalos magyar megjelenésig még hosszú út vezetett.

Volt itt „antennagate” botrány térerő elvesztéssel, sárguló kijelzős képek, nagyon sokan Svájcból, Franciaországból, vagy Angliából már beszerezték kártyafüggetlenül – Szlovákiában és Csehországban is korábban kezdték a forgalmazását, mint itthon.

Mindezek miatt nyugodtan mentem oda szeptember 23-án délután 6-ra az Aréna Plázába, arra gondoltam nem leszünk sokan, tévedtem. Körülbelül 70-80 ember állt már előttem 6 órával az árusítás megkezdése előtt. Az este fénypontjához közeledve elkezdődtek a programok. 9-10 óra felé

Harsányi Levente harsányan (bocs) kezdte el a lassan 300-as létszám fölé duzzadó közönség szórakoztatását. Volt bűvész-show, táncbemutató, brake-esek, triálosok, MC DC, DJ, rengetek fotós, kamerás újságíró, a fáradó tömegnek pedig iPhone 4 pólós hostess lányok osztottak szendvicset, vizet és természetesen almát.

11 órakor elkezdődött a sorszámok kiosztása. Itt szembesülhettünk az első komoly szervezési problémával. Csak az első 30-40 ember volt kordonok közé szorítva, így utánuk már tolakodás volt. Ennek következtében az egyik 6 óta velem váró srác 72-esként kerülhetett egy 10 után érkező ember mögé. Én a 100-as sorszám büszke tulajdonosa lettem. 250-nél elfogytak a nyakba akasztók, innentől papír cetlikre írt számokat kaptak a várakozók. A sajtótájékoztató szerint a T-mobile sem számított ennyi emberre, de biztosítottak mindenkit,

hogy nem maradnak készülék nélkül. Az éjjeli órákban a többi budapesti üzlet készletének rovására hoztak még telefonokat. Éjfélkor lerántották a leplet a boltról, az első vásárlónak Christopher Mattheisen, a T-mobile elnök-vezérigazgatója adta át a „Gratulálunk, tiéd az 1. Magyarországon” feliratú dobozkát, utána pedig minden pultot elözönlöttek a leendő iPhone 4 tulajok. Átlagosan másfél perc alatt lépett egyet előre a sor, (14 pult volt, így értelemszerűen egy embert kb. 20 perc alatt szolgáltak ki). Én fél 3-kor vehettem kezembe a kis fekete dobozt.

A jövőben a Vodafone és a Telenor is tervezi a telefon forgalmazását, de a cikk írásáig erről nem hoztak nyilvánosságra semmilyen hivatalos információt, így nem szeretnék találgatásokba bocsátkozni.

a lilik

Álmodj Saját alkalmazást!

Magyarország legnagyobb pénzintézeteként az OTP Bank szeretné bevonni a fiatal értelmiséget és az ügyfeleit fejlesztéseibe, mert gyümölcsöző együttműködésben látják a sikeres jövő zálogát.

Az OTP Bank küldetésének tekinti, hogy folyamatosan olyan fejlesztéseket végezzen ügyfelei érdekében, melyek kényelmesebbé, egyszerűbbé teszik a mindennapi pénzügyi információk elérését. E szemléletből fakadóan követi és beépíti ügyfélkapcsolati munkájába a legújabb technológiai innovációkat is.

Az OTP Bank a magyarországi bankpiacon elsőként reagált az igényekre, és úgy döntött, hogy egyesíti a mobilinternet és a banki szolgáltatások előnyeit, és kifejezetten az egyik legnépszerűbb okostelefonra, az iPhone-ra szabott alkalmazást fejleszt ügyfelei számára.

34

Pénzintézetünk a jövő szakembereinek képzésében aktívan, felelős vállalati szereplőként több programon keresztül is részt vállal, emellett nyitottságot mutat az új generációk jövőbe mutató ötleteire, elképzeléseire.

Az OTP Bank Nyrt. a fentieknek megfelelően ír ki pályázatot a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Informatikai karának hallgatói számára.

A pályázat célja, hogy a BME hallgatók tegyenek javaslatot arra, ők milyen iPhone alkalmazást, funkciókat biztosítanának egy piacvezető, innovatív pénzintézet ügyfelei számára. Fejlesztési javaslataik fókuszában a saját, egyéni felhasználói igényeiket kell, hogy állítsák.

A legjobb pályaműveket az OTP Bank iPhone-okkal valamint egy két fő részére szóló, CEBIT 2011-re szóló belépővel jutalmazza.

A pályázatról további információkat a www.hik.bme.hu/otp oldalon találhattok.

októberi program októberi program 2010 2010 2010 októbere

4. hétfő 4. hétfő 5. kedd 5. kedd 6. szerda 6. szerda 7. csütörtök 7. csütörtök 9. szombat 9. szombat 12. kedd 12. kedd 14. csütörtök 14. csütörtök 16.szomat 16.szomat 17.vasárnap 17.vasárnap 19. kedd 19. kedd 20. szerda 20. szerda 21. csütörtök 21. csütörtök 22. péntek 22. péntek 23. szombat 23. szombat 24. vasárnap 24. vasárnap 26. kedd 26. kedd 27. szerda 27. szerda

19.00 19.00 19.00 19.00 19.00 19.00 19.00 19.00 19.00 19.00 19.00 19.00 19.00 19.00 20.00 20.00 20.00 20.00 20.00 20.00 20.00 20.00 20.00 20.00 20.00 20.00 20.00 20.00 20.00 20.00 20.00 20.00 20.00 20.00

Rómeó és Júlia Rómeó és Júlia Rómeó és Júlia Rómeó és Júlia Az Ördög és a Jóisten Az Ördög és a Jóisten Rejtő Jenő: Csontbrigád Rejtő Jenő: Csontbrigád Rejtő Jenő: A tizennégy karátos autó Rejtő Jenő: A tizennégy karátos autó Hogyan ettem kutyát?

Hogyan ettem kutyát?

Hogyan ettem kutyát?

Hogyan ettem kutyát?

A Sütemények Királynője A Sütemények Királynője A Sütemények Királynője A Sütemények Királynője A soha vissza nem térő A soha vissza nem térő A soha vissza nem térő A soha vissza nem térő Szutyok Szutyok Szutyok Szutyok Szutyok Szutyok Szutyok Szutyok Párhuzamos Óra Párhuzamos Óra Párhuzamos Óra Párhuzamos Óra

Kompánia Színházi Társulat Kompánia Színházi Társulat Kompánia Színházi Társulat Kompánia Színházi Társulat Picaro Picaro Picaro Picaro Picaro Picaro Epopteia Társulás Epopteia Társulás Epopteia Társulás Epopteia Társulás Pintér Béla és Társulata Pintér Béla és Társulata Pintér Béla és Társulata Pintér Béla és Társulata Pintér Béla és Társulata Pintér Béla és Társulata Pintér Béla és Társulata Pintér Béla és Társulata Pintér Béla és Társulata Pintér Béla és Társulata Pintér Béla és Társulata Pintér Béla és Társulata Pintér Béla és Társulata Pintér Béla és Társulata Pintér Béla és Társulata Pintér Béla és Társulata Pintér Béla és Társulata Pintér Béla és Társulata Pintér Béla és Társulata Pintér Béla és Társulata

Az előtéri Puttó Galériában Tóth József festményei láthatóak előadásnapokon 18 órától Az előtéri Puttó Galériában Tóth József festményei láthatóak előadásnapokon 18 órától Jegyek foglalhatók az INTERTICKETEN keresztül!

Jegyek foglalhatók az INTERTICKETEN keresztül!

Pintér Béla és Társulata előadásaira jegyek a 0630-338-39-87 telefonszámon is foglalhatók Pintér Béla és Társulata előadásaira jegyre jegyekjogosultak a 0630-338-39-87 telefonszámon is foglalhatók A BME hallgatói kedvezményes diákigazolványuk bemutatásával A BME hallgatói kedvezményes jegyre jogosultak diákigazolványuk bemutatásával

www.szkene.hu www.szkene.hu

A Szkéné Színház felhívásai és pályázatai!

Logóterv pályázat a Műegyetem hallgatói részére: A Szkéné Színház pályázatot hirdet új logójának megtervezésére.

Egy nyitott nap keretében 2010. október 11-én 18 órától várjuk mindazok jelentkezését, akik ismerik, vagy meg kívánják ismerni a nagy múlttal rendelkező színház jelenlegi, a hazai alternatív független színházi szférában betöltött szerepét, és jövőbeli terveit, hogy sikeres pályamunkát tudjanak benyújtani.

Terveiket a szkeneszinhaz@gmail.com címre juttassák el.

Az eredménytől és a kidolgozottságtól függően a nyertes pályázó egész évre szóló bérletet nyer színházunkba.

Leadási határidő: 2010. október 29.

Felhívás a Műegyetem hallgatói részére: 2010. október 11-én 18 és 20 óra között nyílt napra várjuk a Műegyetemről mindazok jelentkezését, akiket érdekel a színházi munka, díszlettervezés, díszletépítés, jelmez és fénytervek, programszervezés.

Lehetőséget adunk arra, hogy bepillanthassanak a színház működésébe, hogy ezt követően ötleteikkel, terveikkel, elképzeléseikkel, és önkéntes munkájukkal segítsék az intézmény életét. Azok, akik aktívan is részt kívánnak venni a működtetésben, ingyenes belépőt kapnak a színház programjaira.

Jelentkezés rövid email-ben, az érdeklődési kör megjelölésével szkeneszinhaz@gmail.com Leadási határidő: 2010. október 29.

36