Impulzus XXXIX/2.

2011. november

XXXIX./2.

XXXIX./2.

Tartalomjegyzék Finanszírozás, tanulmányi kérdések, érdekképviselet . . . . . . 4 Alkotni, innovatívan . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 Ünneplő . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7 Újabb kari reform: a „Gólyacsomag” . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 Új stúdióvezető kerül a porondra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10 A jövő energiahordozói . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 Jedlik Ányos élete, fontosabb felfedezései és újításai . . . . . 12 Chess’ up! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 Anthrax: Worship Music . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15 Foglalj hangot . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16 Múmiák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17 Kerekítési hiba . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18 Noé napjai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19 Korsón innen, KorShow-n túl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21 Saloon zene, Saloon tánc, Saloon poker . . . . . . . . . . . . . . . 23 Amikor a tanár csapol . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23 Morgan Stanley Informatikai Őszi Gyakornoki Program . . . 23 Log: Schönherz Mátrix . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24 LEDMOZI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25 Kincskeresés, avagy az idegölő . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26 A sportos pillanatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26 Arany Kaktusz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27 Schoszkár és Casanova közös éjszakája . . . . . . . . . . . . . . . 27 Vidéki nap . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28 Hajtás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28 QPA szubjektív . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kara Hallgatói Képviseletének lapja.

XXXIX. évfolyam 2. (432.) szám Megjelenik 2300 példányban.

Lapzárta: 2011. október 09.

ISSN 1418–0529 (Nyomtatott) ISSN 1588–0745 (Online) Cím: Impulzus szerkesztőség, Schönherz Zoltán Kollégium, 1117 Budapest, Irinyi J. utca 42.

819-es szoba E-mail: impulzus@impulzus.com WWW: http://www.impulzus.com/ Felelős kiadó: Hegedűs Bence, a HÖK elnöke Felelős szerkesztő: Berzlánovich Imre Főszerkesztő: Lilik Ádám Nyugalmazott főszerkesztő: Kovács Róbert Főszerkesztő-helyettes: Nagy Zsolt Korrektor: Kovács Kincső Tördelőszerkesztő: Simon Csaba Címlap: Lilik Ádám Írták és szerkesztették: Barkóczi Gergely III. Phd., Binszki Gergő VII. Vill.

El-Adly Adilla

, Géczy Attila III. Phd.,

Gócza Gergő II. Info, Kovács Kincső Kovács Róbert VII. Vill., Lilik Ádám Medvey Ádám, Nagy Zsolt V. Vill., Rusz Ágnes

, Will Gábor VIII. Vill.,

Köszönet illeti továbbá a következőket: Koczóh Levente András, Kovács Nóra Orsolya, Szécsi László, [SPOT].

Valamint köszönjük mindazok áldozatos munkáját, akik segítettek ezen számunk elkészítésében!

Sokszorosítás: Király Nyomda Kft. (2360 Gyál, Bánki Donát köz 4.)

Szerkesztőségi gyűlés minden hétfőn 19.00 órától.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Az írások tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet!

3

Befutott villanykarosok

FiNyinanszí r ozás, tanulmányi kérdések, érdekképvi s elet l atkozat, HÖOK Közgyűlés, Pécs Mi, a mai magyar felsőoktatás hallgatói képviselői a jelenlegi és a jövendő hallgatókért, valamint a felsőoktatás egészéért is felelősséget érzünk, ezért elutasítjuk az oktatási államtitkárság által közzétett felsőoktatási törvénykoncepciót. Tesszük ezt azért, mert úgy véljük, hogy a fiatal magyar demokrácia egyik legnagyobb vívmánya - a diktatúrák által megtagadott universitas eszméjén alapuló felsőoktatás ismételt megteremtése volt. Hisszük, hogy a rendszerváltó elődeink által kiharcolt hallgatói és érdekképviseleti jogok nem szüntethetőek meg egy tollvonással. Ezért a legújabb tervezethez az alábbi aggályainkat és javaslatainkat fogalmazzuk meg.

Finanszírozás A koncepció teljes mértékben figyelmen kívül hagyja a hallgatók szociális helyzetét, a felsőoktatás állami finanszírozásának csökkentését egyértelműen az átlagos magyar családoknak kell megfizetni, vagy most, vagy eladósodva a jövőben.

A hallgatói ösztöndíjak - amelyeknek magukba kell foglalniuk a szociális és tanulmányi ösztöndíjakat - normatív alapon történő kiosztása az államilag támogatott hallgatók után a szociálisan hátrányos, így a megélhetésért küzdő hallgatók számának drámai emelkedését jelentheti a magyar felsőoktatásban.

Egyetlen kiútként a koncepció a Diákhitel 2.0t említi, de ezt határozottan elutasítjuk, mert a Diákhitel nem a szociális ellátórendszer része, illetve amikor az államháztartási hiány és a lakossági hitelállomány csökkentésének idejét éljük, egy ilyen intézkedés pont a jövő értelmiségének eladósodását hozza.

Egyúttal kérjük a hallgatói munkavégzés járulék- és adómentességének visszaállítását, a hallgatók munkatapasztalatának növeléséért és a szociális helyzetük javítása érdekében.

Kizárólag olyan finanszírozási modellt tartunk elfogadhatónak, amely előtérbe helyezi a hallgatói teljesítményt, és közben tekintettel van a szociálisan rászoruló hallgatók tanulmányainak könnyítésére. Ezzel ellentétben a kiadott koncepció kizárólag a fiskális politika érdekeit tartja szem előtt.

Tanulmányi kérdések A jelenlegi szabályozás hibájának tartjuk a felsőfokú végzettséget nem biztosító képzések idejének beszámítását az államilag támogatott félévek számába, így kérjük a döntéshozóktól ennek megváltoztatását.

Kérjük az alap- és mesterképzés közötti hallgatói jogviszony folyamatosságának biztosítását, hiszen erre a törvénykoncepció nem kínál megoldást.

4

Álláspontunk szerint az újrafelvételezési lehetőség megtiltása azonos szakra azokban az esetekben, amikor a hallgatót tanulmányi okokból elbocsátották, nem fogadható el, és alkotmányellenes, mivel a hatályos Alkotmány garantálja az oktatáshoz való jogot minden állampolgár számára. Ehelyett a finanszírozási formák közötti átsorolás lehetőségét kell biztosítani az intézményeknek. Azon hallgatók, akik az intézmény által meghatározott összes vizsgaalkalmat kihasználva sem teljesítették az adott tárgyat, illetve akik a legutolsó két aktív félévben a mintatanterv szerint előírt kreditek 50%-át nem teljesítik, kerüljenek át költségtérítéses képzési formába (esélyegyenlőségi záradékkal: Erasmus, utólagos passziválás). Ugyanakkor a legjobb teljesítményű költségtérítéses hallgatók kerülhessenek át államilag támogatott képzésbe.

Ha tanulmányi átlaghoz kötik az átsorolást, akkor azt csak szakspecifikálva tudjuk elképzelni. Ugyanakkor javaslatunk, hogy ennek meghatározása intézményi hatáskörben kerüljön megállapításra.

Amennyiben alacsonyabb szintű jogszabályban meghatározásra kerül a tantárgyfelvételek és vizsgalehetőségek száma, a törvényi szintnél jóval kevesebb egyeztetésre lesz lehetőség a rendelkezés bevezetéséről vagy módosításáról.

Ezért ezt a megoldást egyértelműen elutasítjuk. Ehelyett azt javasoljuk, hogy a tantárgyfelvételi és vizsgalehetőségek számának meghatározása intézményi hatáskörben, így a tanulmányi és vizsgarend keretében történjen, amelyben a hallgatók egyetértési jogot gyakorolnak.

Annak figyelembevételével, hogy a felsőoktatási törvény keretet határoz meg az alábbiak szerint: • a vizsgaalkalmak száma legalább 4, legfeljebb 9; • a tanegység/tantárgy/kurzus felvétel legalább 3, legfeljebb 4 legyen (A vizsgaalkalmak lehetőségének felhasználása a hallgató döntése.).

Minden, a felvételi eljárással és a tanulmányok folytatásával kapcsolatos változtatást csak a megfelelő felkészülési idő biztosításával tudjuk elképzelni.

A felvételihez előírt középfokú komplex nyelvvizsga követelményét csak abban az esetben tudjuk támogatni, ha a közoktatás megfelelő feltételeket teremt azok teljesítésére. Ugyanakkor a rendszer különösen kiemelt figyelmet fordít a szociálisan hátrányos helyzetű diákok megfelelő, tehermentes felkészítésére.

Nem tartjuk indokoltnak a felvételi eljárásban a szakok választásának számszerű korlátozását, mert azt a tanszabadság indokolatlan szűkítésének tekintjük. Érdekképviselet A szenátusok és a kari tanácsok az universitas szellemiségét megtestesítő, döntéshozó testületek, ezért összetételük az egyetemi és főiskolai polgárok egyenlőségén kell, hogy alapuljon. Az intézmények legfelsőbb fórumain ezért minden képviselőt egyenlő jogok illetnek meg.

Szükséges, hogy a hallgatók továbbra is legalább 50%-os képviselettel rendelkezzenek az őket közvetlenül érintő ügyekben eljáró bizottságokban, hiszen e testületek kompetenciáját éppen ez képes a leginkább biztosítani.

A kari tanácsok hallgatói képviselői arányát önállóan, a szenátusi képviselet mértékétől függetlenül kell meghatározni, ezzel is hangsúlyozva az egyetem valamennyi szintjére kiterjedő demokratikus részvétel fontosságát. A jelenleg hatályos képviseleti arány csökkentésére irányuló törekvés előtt értetlenül állunk.

A rendszerváltást követő két évtizedben kulturált párbeszéden alapuló érdekegyeztetés alakult ki, melynek egyik garanciája a hallgatói kérdésekben gyakorolt egyetértési jog. Ennek elvétele az eddig jól bevált együttműködésen alapuló konstruktív döntéshozatalt veszélyezteti. A hallgatói érdekérvényesítés új, Nyugat-Európában bevett módszerei, mint például az egyetemfoglalás jelenhetnek meg.

Felhívjuk a döntéshozók figyelmét a változtatások felmenő rendszerben történő bevezetésére, a felmenő rendszer alkalmazásának fontosságára.

Amennyiben a nyilatkozatunkban leírtak nem teljesülnek és az oktatási államtitkárság továbbra sem kezeli tárgyalópartnerként a felsőoktatás fontos szereplőit, így a felsőoktatásban részt vevő hallgatókat képviselő egyetlen legitim és független szervezetet, a HÖOK-ot, minden demokratikus eszközzel élni fogunk a jelenlegi hallgatók és a jövő generációk érdekében.

Pécs, 2011. október 1.

HÖOK Közgyűlés

Befutott villanykarosok

Alkotni, innovatívan

XXXIX./2.

Szabó Marcell meglehetősen impresszív úton jutott el hazánk egyik neves pénzügyi és IT centrumába, a Morgan Stanley-be. Az irodaház nyolcadik emeletén található tárgyalóban, gyönyörű budai panoráma mellett faggattuk őt az eddigi karrierjéről, és a céges tapasztalatairól. A történet nem csak tanulságos, de izgalmas is minden hasonló cipőben lévő hallgató számára. InfoSite, Galway, New York, Budapest és digitális ördöglakatok – mindez SzaMa interpretálásában.

––Hogyan kerültél a Morgan Stanley-hez?

Milyen utat jártál be az Egyetemen?

––Az elején kezdem a történetet. 2003-ban indultam a műszaki informatikus 5 éves képzésen. Folyton azt hallottam, hogy az egyetemen majd lehet közösen tanulni, tételeket kidolgozni. Összeszedtem pár embert, és a BSz tételeket összeírtuk egy 20 oldalas zanzásított verzióba. (A villanyosok SzámTud néven ismerik a tárgyat.)

Meglepő volt, hogy milyen hamar elterjedt az anyag, és milyen sokan azt a füzetkét szorongatva várták sorukat a vizsgán. Még meglepőbb, hogy még 2010-ben is láttam vizsgázók kezében az anyagot…

Az évek folyamán a legtöbb tantárgyból készítettem ilyesfajta segédanyagot, aminek alapját az InfoSite-on fellelhető anyag adta, és egy csomó évfolyamtársat is sikerült bevonni a munkába. Nem meglepő, hogy belekeveredtem abba a kolikörbe, amit akkor úgy hívtak, hogy „InfoSite Szerkesztők”. Azt éreztem, hogy az InfoSite túl lassan frissül, és nem tudunk elég embert bevonni a segédanyagok szerkesztésébe. A KSzK-sok ajánlották és segítették belőni a TWikit. Sokáig tartott, amíg megtanultuk jól használni, és külön művészet volt többezer embert ránevelni.

Akkoriban még nem volt ekkora sztár a Wikipédia. Végül sokak kitartó munkájának köszönhetően elég stabil kultúrája lett a dolognak. Az a két év, amíg a körben aktív munkát vállaltam tagként (később vezetőként), bíztató eredményeket hozott. Remélem, hogy azok az emberek, akik a villanykarról kerülnek ki, egy kicsit visznek magukkal ebből a kultúrából a

céges környezetükbe is. A jelenségről írtunk TDK dolgozatot is, ami országos harmadik helyezett lett.

Harmadévtől elkezdtem a SZIT-en gyakorlatokat tartani, végül több mint tíz csoportom volt, nagyon élveztem. A következő tanévtől már céges tanfolyamokat is tartottam, és mindig volt egy-egy projekt, amiben részt vettem. Arra jutottam, hogy a tantárgyak megvárnak. Az utolsó két évet elnyújtottam, a 13 féléves állami keret végéig. Voltam gyakornok, kutattamTDK-ztam, és nem tudtam eldönteni, hogy az akadémia vagy az ipar legyen a célom. Elmentem 3 hónapra Írországba, a Galway-ben található Digital Enterprise Research Institute-ba, majd dolgoztam a Sztakiban. Az volt a tervem, hogy 3 hónapos internshipekkel bejárom a világot, és ha valami igazán jót találok, akkor megragadok ott. Két évet adtam volna magamnak erre. A Morgan Stanley Budapesten meghirdetett egy nyári internshipet, amire jelentkeztem. Gondoltam, a nyarat itthon töltöm, és szeptemberre keresek külföldi ösztöndíjat. Viszont a nyári helyett a Fresh Graduate programot ajánlották. Ez gyakorlatilag egy teljes munkaidős állás, ami egy 15 hetes külföldi képzéssel indul.

Nem ez volt a tervem, de az ismerőseim között voltak sokan, akik itt dolgoztak és ők meggyőztek arról, hogy ez nagyon jó ajánlat, így elfogadtam. Egy év távlatából úgy látom, abszolút jól döntöttem. 3 hónapig a Times Square-en volt a munkahelyem, meglátogatott a menyasszonyom és a családom, ők is átálhették, milyen New York-inak lenni. Nagyon jó élmény volt ott dolgozni, viszont a pesti iroda tágasabb és modernebb, általában irígykednek az idelátogató kollégák.

––Miről szólt a 15 hetes képzés?

––Ha fejlesztőnek jelentkeztél C++, Java, C#, szkriptnyelvek, Web Service, MQ, CPS. Rendszergazdáknak Unix, Windows, LDAP, VM, hálózatok. Zseniális oktatóink voltak, szakmailag és emberileg is abszolút fel tudtam nézni rájuk. Ezen kívül nagyon sok felsővezetőt behívtak, hogy meséljen a karrierjéről, a céges kultúráról. Ezek nagyon érdekes és hasznos beszélgetések voltak. A vezetők jó része egyébként a Fresh Graduate programból növi ki magát.

A program egy projekttel zárult, ahol a csapatok egy-egy valós probléma megoldásával gyakorolhatták a frissen megszerzett tudásukat.

Egy amerikai és egy kínai sráccal voltam egy csapatban. Grides számítások futási statisztikáinak elemzéséhez írtunk segédprogramot. Itt találkoztam először azzal, hogy milyen nagyszabású feladatok vannak. Az egyik jelentésben az jött ki, hogy egy adott process az előző nap 250 órát futott. Először azt hittem, hogy hibás a lekérdezésem, de aztán megnyugtattak, hogy ez a helyes eredmény.

––Az átlagember annyit tud a Morgan Stanley-ről, hogy sok közgazdász és tengernyi informatikus dolgozik nálatok. A budapesti iroda eredetileg matematikai modellező központként indult. Most milyen divíziók vannak? Hogyan bővült a vállalat, mit érdemes rólatok tudni?

––A Morgan Stanley IT részlege külön cégként a világ első öt informatikai cége között lenne. Egy lényeges különbség, hogy mi elsősorban nem szoftvert vagy IT megoldást szállítunk, hanem számítási eredményeket. Azzal szoktak viccelni, hogy ha egy abakusszal számoljuk ki a feladatainkat, és vannak meggyőző érveink az eredmény helyességéről, akkor elvégeztük a munkánkat. Az én munkakörömben izzana egyébként az abakusz… Például órákig tart, amíg kiolvassuk a kiinduló adatokat az adatbázisból 100 megabiten, és másnap reggelre eredményt kell szállítanunk. Ezt a fajta eredménycentrikusságot élvezem akkor is, amikor csak úgy, a saját örömömre kódolok.

A fő központok természetesen a nagy tőzsdék közelében vannak, pl. New York, London. Ott vannak a „business userek” is, akik az imént említett eredményeket piaci előnnyé (végső soron pénzzé) alakítják. Az ottani informatikusok látják pontosan az igényeket, ami jó nekik, viszont ha valami probléma felmerül, akkor ott és abban az időzónában kell cselekedni. Ezért a hosszabb távú, nyugit és átgondolást igénylő feladatokat érdemes másik irodákban végezni, ilyen Budapest, Glasgow és Montreal. Fejlesztőkön kívül mindenfajta rendszerekért felelős rendszergazdák és matematikusok is dolgoznak Budapesten.

A pesti központot eredetileg azért alapították, hogy be tudják vonni a közép-európai matematikus tehetségeket. Ezt alapos kutatás előzte meg, és a régión belül Budapestre esett a választás, többek között az itteni diákok és akadémikusok magas szakmai tudása miatt. A 2006-ban indult

5

Befutott villanykarosok matematikai központban már a kezdetektől fogva dolgoztak informatikusok, fél évvel később pedig egy teljes IT, pénzügyi és operációs központ kialakitásáról döntött a cég. Ma több, mint 350 informatikus dolgozik a magyar irodában.

A bank egyre több részlegében van olyan informatikai feladat, amibe a budapestieket is bevonják, és sok témában itt van „A Csapat”, aki irányítja a munkát. A cél az, hogy minél több itteni csoport vívja ki ezt az érdemet.

––Személyesen mi a feladatköröd? Milyen feladatokkal találkozol a mindennapok során?

––Egy banknál általában az úgynevezett front office-ban (pl. a kereskedőknél) keletkezik adat, és ez hömpölyög a back office felé, míg végül minden tranzakció lezárul, minden jelentés kézbesítve lesz. Én ennek a szövevényes folyamatnak körülbelül a háromnegyedénél egy apró részleten dolgozom, tipikus Extract-Transform-Load (ETL) feladatokon. A kereskedéseket tartalmazó adatbázisokból kiolvassuk a napi zárást, átszervezzük, összevonjuk az adatokat, és végül betöltjük egy adatbázisba olyan formában, hogy kockázatot lehessen számítani rajta szimulációval.

A tipikus feladatok a méretükből adódóan válnak izgalmassá. Például a törlésre nem jó egy sima DELETE parancs, mert az annyi adatot töröl, amitől betelik a tranzakciós log, és az adatbázis ugyebár nem futtathat olyan tranzakciót, amit nem tud az utolsó pillanatban visszavonni. Rendszergazdáknál a megszokott menedzsment konzolok nincsenek felkészítve annyi szerverre, amennyit itt egy-egy ember felügyel.

A hálózatnak pedig nem csak biztonságosnak kell lenni, hanem néhány milliszekundum latency miatt is reklamálnak a felhasználók. (A lassan reagáló tőzsdei szereplőktől pénzt lehet leszívni, és sokan élnek ebből.)

––Izgalmasnak hangzik. Milyen érzés más szempontból egy multi cégnél dolgozni?

Mik az előnyei-hátrányai egy ilyesfajta munkáltatónak?

––Remek érzés. Egy ekkora cégnél van erőforrás arra, hogy emberi oldalról is optimalizálják a munkaerőt. Például az egyik srácnál szóba került, hogy hosszú távon ő vezesse a kis csapatot, amiben dolgozik, és egyből beütemeztek neki egy csomó személyiségekkel-konfliktuskezeléssel kapcsolatos tréninget. Azt érzem, hogy itt fontos az ember, pl. találkozol egy felsővezetővel a folyosón, és a keresztneveden szólít – bár tudnám, hogy csinálják…

Amikor a főállás mellett döntöttem, féltem, hogy megszűnik az a sokrétű pörgés, amit az egyetem alatt megszoktam.

Aztán azt tapasztaltam, hogy ebben az

6

irodában majdnem akkora közélet van, mint a Schönherzben. Dumalista persze majdnem minden cégnél van. De itt is megtalálhatóak a hallgatói körök megfelelői. Van sport, jótékonysági, zöld bizottság, borkóstoló társaság, társasjáték kör.

Vannak az egyetemekkel kapcsolatot tartó csoportok. A SIG (Special Interest Group) minden péntekre szervez egy ismeretterjesztő előadást. Én is abszolút kiélhetem magam: tartok belsős tanfolyamokat, tartottam SIG-et, szerveztem nagy jótékonysági koktélpartit a tetőn. Van egy belső Toastmasters klubunk, ahol a kommunikációs képességeinket fejleszthetjük. A cég nemcsak termet és időt biztosít erre, hanem a tagsági díját is állja.

Elsőre szokatlan lehet a dress code vagy az adatforgalom szűrése. A banktitkok miatt az utóbbi elég szigorú. Viszont az ing általában bejön a csajoknak, a magánleveleidre pedig rá tudsz nézni okostelefonon. Összességében úgy érzem, hogy egy világklasszis munkahelyen dolgozom, úgy, hogy nem kellett messzire költöznöm a családomtól és a kocsmatársaságomtól. Ez az iroda zseniális helyzetben van. Értelmes feladatok és mindenfajta forrás megvan, már csak elegendő teheteséges emberre van szükség. Szerintem ez egy olyan lehetőség, amit maximálisan ki kell használnunk.

––A rutinszerű munka motivál jobban, vagy az a típusú feladatmegoldás, ahol nem egy bejáratott formula szerint dolgozol? Mennyire szigorú a munkarend?

––Fejlesztőként még nem találkoztam unalmas, rutinszerű munkával. Viszont voltak olyan napok, amikor egész nap azt éreztem, mintha egy ördöglakatot raknék ki.

Néha kell lélekjelenlét – ha nem generálódik a kötelező jelentés, azt meg kell oldani és pont. A kereskedőrendszereknél még nagyobb a nyomás ilyenkor. A változások élesítése trükkös: vannak meghatározott rövid időszakok, amikor minden tőzsde pihen. A legtöbb éles rendszert csak ekkor szabad változtatni. Ha valami közben elromlik, akkor is működő állapotot kell elérni a határidőre. Ez az itt dolgozók részéről igényel rugalmasságot. Cserébe sosem volt problémám azzal, ha ki kellett menni valamilyen ügyemet elintézni. Sőt, amikor a feleségem beteg volt, otthon tudtam maradni vele, és onnan dolgoztam.

––A kari vezetés sokszor hangoztatja, hogy milyen fontos a diákoknak a külföldi ösztöndíj, és az, hogy világot lássanak. Neked erről mi a tapasztalatod?

––Ha látod a világot, megismersz más embereket, más kultúrákat, összességében bölcsebb leszel, és pontosabb lesz az önértékelésed. És egyáltalán, egy élmény, amit nem érdemes kihagyni. Szakmailag lehet ugyanolyan értékes egy magyar gyakornoki

pozíció is. Az informatika eléggé globális, ugyanazokat az internetes forrásokat használja mindenki. A külföldi munkahelyi kultúra viszont lehet olyan, amit érdemes hazavinni. És az angol nyelv. Az nagyon fontos.

Nem az irodalmi angolt kell megtanulni, hanem azt a közös nyelvet, amit a világ ös�szes népe beszél, ki-ki a saját akcentusával.

Ezt szerintem csak élőben, gyakorlat útján lehet felszedni.

A Morgan Stanleynél a közvetlen kollégáid jó eséllyel New Yorkban vagy Londonban vannak, szóval nem kérdés, hogy angol a munkanyelv. Egy jó középfok kell, és onnan gyorsan fogsz fejlődni, és mindig lesz hová. Folyamatosan kapsz nyelvi képzést is. Nincs olyan képmutatás, hogy a csocsóasztalnál négy magyar angolul beszélget. Viszont ha ott áll egy cseh srác az asztalnál, akkor nyilván átvált mindenki angolra, egyszerűen azért, mert tiszteletlenség lenne magyarul folytatni. A leveleket általában angolul írjuk, hogy ne továbbításkor kelljen lefordítani.

––Munkáltatói oldalról a BSc és MSc képzés melyik oldalát fogjátok meg? Milyen a tapasztalatotok a bolognai rendszerről?

––Vannak BSc-s, MSc-s és PhD-s kollégáim is. Több körös interjúk során bizonyíthatod a szakmai tudásod és rátermettségedet. Én hasznát veszem azoknak az elméleti alapoknak, amiket MSc-n tanultam. Van, aki BSc-vel kezd, és munka mellett csinálja az MSc-t. Én ezt nem hiszem, hogy bevállalnám. Szerintem ebben a formában nem ad annyit, mint amekkora áldozat.

Ha problémákat élesben oldasz meg, akkor is kénytelen vagy utánaolvasni. Ha látod mások kódját, hogy mások hogyan oldották meg a problémákat, és esetleg ezeket meg is beszéled velük az még jobb.

A SIG-eken sokszor előkerülnek új technológiák és elméletek. Az informatikában soha nem hagyod abba a tanulást, persze egy kicsit máshogy, mint az egyetemen.

Magasabbra lépve, az ipar vs. akadémia szerintem XOR alapon megy. Ha elkezdesz egy projektet, akkor el kell döntened, hogy mire lősz. A mögöttes ötletet csiszolod, hogy újszerű, megváltó erejű legyen, és egy konferencián jól mutasson, (kizáró) vagy megfelelő módon és arányban használsz - esetleg unalmas - bevett megoldásokat arra, hogy költséghatékonyan, karbantarthatóan, megbízhatóan stb. oldj meg egy problémát. Én nem tudom a kettőt egyszerre olyan szinten csinálni, mint amit elvárnék magamtól. Vannak, akik a Morgan Stanley mellett fejezik be a dis�szertációjukat. Minden tiszteletem, de ez megint egy olyan dolog, amit én nem vállalnék be.

Géczy Attila

Befutott villanykarosok

Ünneplő BME AAIT (Alapítva 1961)

Az Automatizálási és Alkalmazott Informatikai Tanszék ebben az évben ünnepelte megalapításának 50. évfordulóját. Az AAIT 1961-ben alakult meg Csáki Frigyes vezetésével, a Benedikt Ottó vezette Különleges Villamosgépek és Automatika Tanszék szétválását követően. Ekkor a Villamosmérnöki Kar az Egry József utcai, újonnan épített (1958) épületének (mai V1 épület) 5. emeletén kapott helyet. Laborjai az épület 4. és 5. emeletén, valamint a K épület alagsorában helyezkedtek el. A tanszék munkatársai az alapítás évében hat főállású oktató, három félállású tanársegéd, továbbá két adminisztrátor, egy műhelydolgozó és két technikus voltak. Az erősáramú szakon kezdetben az Ipari Elektronika és az Automatika tárgyakat oktatták . Ezen két tantárgyon túlmenően a “reformtanterv” keretében a Vezérléstechnika, az Automatika elemek, a Szabályozástechnika és a Digitális technika című kurzusok is elindultak.

Az intézmény eddigi története időben három, közel egyenlő időtartamú részre osztható fel : 1961-77 a Csáki Frigyes, 1978-94 a Tuschák Róbert és az 1994-től napjainkig tartó, Vajk István vezetése alatt eltelt időszakra. Az évek folyamán a tanszék mindvégig megőrizte Csáki Frigyes szellemiségét, és alapítása óta kiemelt figyelmet fordít a gyakorlati képzés fontosságára, valamint az oktatás elméleti megalapozására. Az alábbi két idézet Csáki Frigyes könyvének felvezetőjéből, a mai napig meghatározza a tanszék oktatáshoz való hozzáállását: „A példák hasznosabbak, mint a szabályok” (I. Newton), valamint „Semmi sem olyan gyakorlati, mint egy jó elmélet” (L.E. Boltzmann).

Csáki Frigyes halála után 1978-ban Tuschák Róbert vette át a tanszék vezetését. Az oktatásában a szabályozástechnika és a teljesítményelektronika területei

mellett egyre dominánsabb szerepet kaptak a korszak legdinamikusabban fejlődő diszciplínái, a digitális technika és a számítástechnika, valamint megjelent a robottechnika is. A nyolcvanas évek második felében az Automatizálási Tanszék egyike volt a mérnökinformatikus szakot létrehozó oktatási egységeknek, ahol később a tárgyak oktatásában is nagy szerepet vállalt. Az oktatás mellett magas szintű – szabadalmakban gazdag – kutató-fejlesztő tevékenységet is folytattak a tanszék munkatársai. Ezen eredményekből néhány: az első mikroprocesszoros hajtásrendszer; intelligens teljesítményelektronikai rendszerek; az országban első személyi számítógép, az M08X; a Magyar Innovációs Nagydíjat elnyert orvosi célú röntgen generátorcsalád kifejlesztése; az Osztrák Légiforgalmi Társaság részére pénzügyi elszámolási szoftverrendszer készítése, stb.

A K+F sikereken túlmenően a tanszéki közösség alakulását az is segítette, hogy munkatársai közül többeket vezető tisztségekre kértek fel, illetve választottak meg.

Az 50 év leforgása alatt rektori, rektorhelyettesi, dékáni és dékánhelyettesi, továbbá az MTA alelnöki, főtitkári és felügyelő bizottsági elnöki posztjára többször is tanszéki oktatót jelöltek ki. Az MTA elnöki tisztsége azonban egyelőre még várat magára.

Az intézmény életében az elmúlt másfél évtized is mozgalmasnak mutatkozott. 1996ban a tanszékbe integrálódott a Gépészmérnöki Kar Elektrotechnika Tanszéke. 2000-ben az Automatizálási Tanszék neve Automatizálási és Alkalmazott Informatikai Tanszékre változott, mely 2010-ben az egyetem újonnan épült Q épüIdővonal letébe költö1961: Csáki Frigyes vezetésével megalakul az Automatizálási tanszék zött. Ezzel a 1963: kiválik a Folyamatszabályozási Tanszék költözéssel, a 1969: a tanszék a V2 épületbe költözik jelenleg 2800 1977: Csáki Frigyes halála, Ipsits Imre megbízott tanszékvezető négyzetméte1978-94: Tuschák Róbert tanszékvezető ren működő 1994-: Vajk István tanszékvezető AAIT egy 100 1996: a Gépészmérnöki Kar Elektrotechnika Tanszékének integrációja méter átmé2000: a tanszék új neve: Automatizálási és Alkalmazott Informatikai Tanszék rőjű gömb2002: a tanszék Informatika csoportja az I épületbe költözik ben helyez2010: a tanszék a Q épületbe költözik. kedik el.

XXXIX./2.

Vajk István tanszékvezetőt kérdeztük, hogy miként lája az elmúlt 50 évet: „Távolról szemlélve az ötven éves fejlődésünket sikeres jelzővel illethetjük.

Reméljük, hogy a következő esztendők legalább ilyen sikeresek lesznek. Mi minden megteszünk ennek érdekében.

Alapelveink, talán közhelyesnek hatnak, de eddig tartottuk magunkat hozzájuk, és ez kifizetődőnek tűnik: Csak akkor tudunk oktatni, ha az adott területet komolyan műveljük is.

Büszkék vagyunk arra, hogy mérnökök vagyunk. A minőségi mérnöki munkának becsülete van. Az egyetemi oktatás szolgálat, a hallgatókért vagyunk, nem a hallgatók vannak értünk.

Nem a múltat kémleljük, hanem a jövő trendjeit figyeljük. A darwini elvek itt is érvényesülnek. Folyamatos szakmai megújulás nélkül nincs jövő. És végül, mi a siker titka? Munka, munka és még több munka.”

A jelenlegi oktatási, kutatás-fejlesztési és innovációs tevékenység - öt évtizedes hagyományt folytatva - integratív módon, széles szakmai területeket ölel fel. Ezek a tematikai területek döntően önállóak, ugyanakkor átfedik és kiegészítik egymást, így természetes módon segítik elő a komplex rendszerek létrehozásában, a rendszerintegrációban való jártasság megszerzését. Kompetenciaterületei közé tartozik az irányítástechnika, az elektronika-teljesítményelektronika, a szoftverfejlesztés, az intelligens eszközök és elosztott rendszerek, az adatkezelési és megjelenítési technikák, valamint a mechatronika. A tanszék közel 150 tárgyat oktat a Villamosmérnöki és Informatikai Kar Mérnök informatikus és Villamosmérnöki szakán, valamint a Gépészmérnöki Karon.

Oktatásukban rendkívül népszerűek mérnökinformatikus szakon az alkalmazott informatika, villamosmérnöki szakon pedig a számítógép alapú rendszerek.

Az 50 éves évforduló alkalmából a tavaszi félév végén egy szakmai- és tudományos konferenciával egybekötött ünnepi rendezvénnyel kívánt a tanszék megemlékezni az elmúlt esztendőkről, azok sikereiről. A rendezvényen előadásokat hallhattunk többek között Tuschák Róberttől és Nagy Istvántól is, akik jelen voltak az Automatizálási Tanszék megalapításakor. A rendezvény sikerességét mutatja, hogy az előadások alatt a QI (Simonyi Károly Terem) előadót teljes egészében megtöltötték az érdeklődők.

Medvey Ádám

7

Újabb kari reform: a „Gólyacsomag” „Mintha csak levelező lenne… Nézzék már meg a hallgatók, milyen az egyetem! Legalább az első félévben járjanak be előadásra!”

Miért nem járnak be a diákok az előadásra?

• • • •

pocsék előadások a felsőbb évesektől azt látják, hogy ilyen egy egyetemista rájuk szakadt a fene nagy szabadság a középiskola után lusták

Körülbelül a fentebb vázolt dolgok miatt merül fel az emberben, hogy miért is van múlt év óta katalógusrendszer a BME-VIK gólyáinak az első féléves kötelező tárgyakon.

A teszt-évfolyam az én évfolyamom volt. Hogyan is nézett ki akkor a rendszer?

A tanköri foglalkozáson szembesültünk a ténnyel, hogy a Kar bevezeti a katalógusrendszert. Ez akkor vált biztossá, amikor már a névre szóló RFID kártyáinkat is megkaptuk. A gyorsan ös�szedobott ellenőrző brigád véletlenszerű időpontokban megjelent az előadásokon, a laptopjukba kötött leolvasóknak minden gólya megmutatta a kártyáját, és a masina az Windows XP flipperjátékának golyókilövés hangeffektusával jelezte, hogy sikerült a leolvasás.

Mi volt ezzel a baj?

Egy izgalmakkal teli előadás negáltjára nem szívesen járt be senki sem. (A KA26 szaunában tartott „Pohl-pozíciók megfigyelése” c. kurzus kifejezetten ez a kategória.) Ez természetesen vonzotta magával a figyelem, fegyelem negatív irányú elhúzását. Senki sem figyelt és mindenki inkább laptopba bújt, kártyázott vagy a szomszédjával tárgyalta ki, hogy mennyire utálja, hogy ott kell ülnie.

Aki már tudta az épp oktatott anyagot az unalmában inkább horkolva „hallgatta” a tárgyat vagy épp komplex kérdéseivel bombázta az előadót, hogy a teljesen friss koponyáknak abszolút ellehetetlenítse az új anyag befogadását.

Sok más probléma is előjön ilyenkor. Persze, nyilván új a rendszer, újak a problémák és már a megoldásukhoz nincs elég idő. „Újabb problémának tekinteném azt is, hogy a kötelezés után a túlzott gyeplőelengedés vonzza magával a gyengébben motivált hallgatók lankadó figyelmét és mindenképp negatív irányba befolyásolja az órára járási hajlandóságukat is.”

A félév, majd az év végeztével a tapasztalatokat összegyűjtötte a HK és elgondolkodtak azon, hogy a problémák mennyiségének fényében valóban érdemes-e a továbbiakban erőltetni ezt a rendszert.

A döntés láthatóan IGEN volt, hiszen mára már minden nagyobb I és Q épületi előadóban leolvasók vannak és nem „gyorsan összedobott ellenőrző brigád” csippantattja a gólyákkal a jelenlétüket.

8

Azonban ez az IGEN nem teljesen igen, hiszen az összegyűjtött problémákat átadta a HK a Kar vezetésnek és egyben kérte ezek megoldását a rendszer további támogatásához.

A problémákat csoportosították, és 11 pontba szedték. A cikk hátralevő részében azokról a pontokról olvashattok, amelyekre találtak megoldást, vagy már van kezdeményezés arra nézve, hogy lesz valaha megoldás: • Észrevehetetlen rendszerre van szükség! - Ne menjen el a hallgató szabadideje azzal, hogy sorban áll a leolvasó előtt és az előadónak se kelljen még akár egy percre is foglalkoznia a rendszerrel.

• Egyszerre történő ellenőrzés kell! - Hiszen ha valahova csak egy órával később ér oda a leolvasó, akkor akár az összes ott lévő hallgató késhet egy teljes órát és még mindig meg van a jelenléte.

• Minden órán kell katalógus! - A szerencsésebb diákok csoportja is járjon be és ne azon múljon a jelenlét, hogy ugyan lesz-e aznap katalógus. („Emlékszem annak idején az évfolyamom google spreadsheetet vezetett arról, hogy milyen órán volt katalógus, hogy reggel kómásan megnézve eldönthesd, hogy „csak most az egyszer” visszafeküdhetsz-e még előadás helyett.”)

• Legyen kijátszhatatlan az ellenőrzési rendszer! - Semmiképp se adhasd oda a kártyádat a haverodnak, aki átöltözős trükkel leolvastatja.

Itt meg is szakítom egy picit a sort, ugyanis erre a négy pontra egyetlen dologgal megoldást találtak. A már emlegetett leolvasók kiépítésével megoldódott az összes probléma. Hogyan működik ez az új rendszer?

A gólyáktól ujjlenyomatot vettek és annak néhány pontja alapján olyan hashkódot generáltak, ami ugyanolyan egyedi minden hallgatónak, mint a neptunkódja (sőt még annál is egyedibb), és ezeket kártyákra helyezve kiosztották a delikvenseknek. A hallgatóknak kötelessége minden katalógusos előadás előtt a leolvasónak megmutatni a kapott kártyát és a delikvensek 10%-ának még az ujjlenyomatát is ellenőrzi a gépezet, hogy valóban a kártya tulajdonosa olvastatta-e le azt. A leolvasás gyors, hiszen a gép nem teketóriázik, fél másodperc sem kell egy csippantáshoz és még ujjlenyomat ellenőrzés esetén is maximum 5-7 másodperc egy hallgató.

A gépek számát tekintve is mindenképp meg van az első pont megoldása. Mivel az ellenőrzés a továbbiakban nem igényel külön emberi erőforrást, így az ellenőrzés történhet egyszerre épülettől és teremtől függetlenül (második pont). Így minden órán lehet katalógus, hiszen a rendszer már él, és teljesen kijátszhatatlan: óriási szerencse kell, hogy a haverodnak ne villanjon fel a figyelmeztetés, hogy „Nyomd oda az ujjadat is pupák, mert nem hiszem el, hogy te vagy!”.

Mi van, ha mégsem nyomta oda az ujját, vagy más nyomta oda? „Vagy worst case elromlott a ketyere?”

Az I és a Q épületben is létesült erre a célra hallgatói iroda, ahol van lehetőség személyi igazolvány felmutatásával jelezni, hogy „Hé, én itt vagyok csak nem sikerült az ujjamat odanyomni.” . (Egy ujj megvágása esetén különösen jól jön, hogy létezik ez a lehetőség.)

XXXIX./2. „Természetesen, ha másnak a kártyáját húztad le, hiába mutogatod a személyidet az irodában, attól nem lesz jobb a haverodnak.”

Egyébként a hallgatók dönthettek úgy, hogy ezt a megoldást választják inkább az ujjlenyomat leolvasás helyett, habár az ujjlenyomatokat sehol semmilyen módon nem tárolják, így nincs a rendszernek semmilyen veszélye és teljesen legális. (Talán pont ezért ment bele mindenki a kényelmesebb ujj-odanyomkodós megoldásba.) Az irodák helye: az I épületben a könyvtár, a Q épületben pedig a Dékáni Hivatal.

Azonban, ha mégsem nyomta oda senki az ujját és még nem is szabadkozott utána egyik irodában sem: a problémás hallgatónak érvénytelen az adott jelenléte és még fegyelmi eljárás is indul ellene (melynek a vége akár elbocsátás is lehet). „Ahogyan annak is, ha mást küldesz be magad helyett ZH-zni.”

Az eddigi pontok mind a rendszer tökéletesítését célozták meg, ám a továbbiak közt bőven van olyan, ami inkább a hallgatóknak és/vagy az előadóknak kedvez: • Jobb teremgazdálkodásra van szükség! - Ha már katalógus van, ne kelljen a két óra közötti szünetet termek közt gyalogolva tölteni, attól félve, hogy elveszik a jelenléted.

• Jobb órarend kell! - Egy nap három gyakorlattal, és garantáltan a legstrapabíróbb hallgatónak is a szemgödrén folyik ki az agya. Ezen változtatni kellene.

• A hallgatók által jobbnak ítélt előadók okítsanak az első féléves tantárgyakon! - Egy nem közkedvelt előadó előadására ne kényszerítsék már be a népet.

• Legyenek figyelemfelkeltőbbek az előadások! - Ne csökkentsék, hanem inkább tartsák fenn, sőt növeljék a hallgatók szakmai motivációját, hogy elhiggyék, tényleg szükség van az előadásra!

Az előző évek tapasztalatai alapján legkedveltebb oktatókat hallgathatják most a gólyák. A legimádottabb oktatók nagyobb termet kaptak, hogy minden nebuló elférjen, és ne kelljen a lépcsőn ülve figyelni. A továbbiakban a gólyáknak minden előadása az I-Q blokkban van megtartva. Az órarendjükben többé nincsenek óriási lyukak, viszont mindennapra jut egy egyórás ebédszünet, hogy ne késsenek egyik órájukról sem étkezés miatt. Már nincs olyan nap sem, amin túl sok vagy túl kevés gyakorlat lenne, egyenletesen eloszlanak a hét napjain. „Viszont így nyilván mindennap egyetem.”

Külön jó még, hogy a kártya leolvasására +15 perc áll rendelkezésre óra elején, így a BKV miatt nem veszhet a jelenlét (kivéve, ha egy órát állsz dugóban) és akkor sincs gond, ha megbeszéled óra után az előadóval, hogy „húdeokos” vagy, hiszen a végére is jut negyedóra plusz. Ha egy adott előadó stílusa nem szimpatikus, szabadon át lehet járni a másik oktató előadására, ugyanis nincs Neptun szerint kötött hallgatólista kurzusonként.

szenvedte végig, így különösen fontos volt az új rendszerről való részletes tájékoztatás, hogy mikor a gólyáknak átadják a tapasztalataikat, akkor ne alakuljon ki az ifjakban semmi ellenszenv a rendszer iránt. Feladata volt a gárdának, hogy az idei gólyákat neveljék rá arra is, hogy akkor se nyitogassák a csőrüket előadás alatt, ha az adott tananyaggal már teljesen tisztában vannak, hiszen mindenkinek kötelező a bejárás. „Képzeld már el, te mennyire utálnád, ha mögötted egy nagyokos mindig fél pillanattal előbb benyögné a megoldást vagy épp a következő témát”.

Az előadók már biztosan nem fognak elégedetlenkedni. Számukra a rendszer teljesen észrevehetetlen, és ha valóban befogják a csőrüket a gólyák és csöndben hallgatják az okosságokat, akkor már hangzavar sincs, ami gátolhatná a kibontakozásukat, mellyel oktatják a feltörekvő mérnök nemzedéket.

Végezetül: Ugyan csak 9 pontot említettem, mégis az idei megoldásokkal lényegesen jobb rendszert alkottak, mint egy éve. Képzelhetitek, mi lesz, ha még a maradék 2 pontra is megoldást találnak! És fognak, mert lesz rendszer, amit tökéletesíteni lehet. Nagyjából bizonyossá vált, hogy hosszú távra tervez a Kar a katalógusrendszerrel: az új rendszer kiépítésekor biztonságtechnikai cégekkel, jogászokkal és a hasonló rendszerük miatt a GTK-val tárgyalt, a gépeket megvették és felszerelték, így egy ideig biztosan ott is maradnak a falakon.

Eddig semmi panasz nem érkezett az új rendszer miatt. Ha mégis felmerül bármi, úgy: tanulmanyi@vik.hk A hivatalos közlemény(ek) pedig itt olvasható(k): http://vik.hk/a-jelenlet-ellenorzest-szabalyzo-dekani-utasitas-ertelmezese/ http://vik.hk/jelenlet-ellenorzes-indul/ Ne utáljátok az új rendszert, értetek van! Bár ilyen lett volna nekem is.

Góc

Egy utolsó (jelenleg) megvalósítható ponttal zárva a sort: • Fontos a jó kommunikáció! - Ne legyen ellenszenv egyik részről sem. Ne mondja egy előadó sem, hogy ez a rendszer neki csak plusz nyűg. És a gólyák se utálják a rendszert…

Erre azért nem olyan egyszerű a megoldás. Ez nem az a fajta dolog, amire veszel egy gépezetet vagy többet tejelsz a termekért…

Itt a fejekben kell helyretenni a dolgokat.

Hogyan?

Az idei seniorokat még korábban tájékoztatták az új rendszerről. Még korábban, hogy fel tudják majd készíteni rá a gólyákat.

Mivel az idei seniorok nagy része még az előző katalógusrendszert

9

Itt van az ősz, itt van újra, s új stúdióvezető kerül a porondra...

Beregszászi Sandrával, a Budavári Schönherz Stúdió új körvezetőjével beszélgetek a Rádió Pozitív hangsüketében.

––Milyen érzés a BSS első női vezetőjének lenni? Erre példa nem volt a stúdió eddigi 50 évében.

––Megtiszteltetés. Nem azért, mert lány vagyok, hanem azért, mert körvezető lehettem. Ez egy ilyen múltú körben, itt, a Schönherzben nagy megtiszteltetés, mert láttam az elődeim munkáját, és ezt folytathatom, én ezt szeretném csinálni!

––Mi motivált, amikor beadtad a pályázatodat a választásra?

––Én már két éve vagyok itt, a körben és ha valamit csinálok, azt rendesen csinálom.

Ugyanígy beleástam magam a BSS munkájába is minden területen, próbáltam minél aktívabb lenni és emiatt megismertem a kör működését is, hogy hogyan működnek itt a dolgok. Láttam, hogy sok területen tényleg jól működik minden, és hogy ezt men�nyire jó lenne tovább vinni. Láttam azokat is, amik még fejlesztést igényelnek és úgy éreztem, hogy vagyok olyan lelkes, hogy energiát fektessek ezek megvalósításába. Így akarom vezetni a kört. Hogy lehetünk még jobbak, fejlődhetünk még tovább, úgy, hogy visszük tovább, amiket meg jól csináltunk eddig is.

––Milyen terveid vannak a következő egy évre?

––Elég nehéz egy évre előre látni, de vannak olyan területek, ahogy említettem is, amik fejlődést igényelnek. Ilyenek például, hogy az anyagaink minőségét javítsuk. Ezt több féleképpen lehet elérni, belsős továbbképzésekkel, anyagaink átgondolásával, jobban szerkesztettségével, az operatőrök fejlődésével, további képzésével. Ezek mind ahhoz tesznek hozzá, hogy javítsunk a minőségen. Ez azzal kezdődik, hogy minden tag

magáénak kell, hogy érezze azt a munkát, amit végez. Ezt kitűztem célul, és próbálok efelé lépni, elindítani ezt a folyamatot. Mindenkit arra motiválni, hogy ennél azért tudunk jobbat. Mindig tudunk jobbat! Körön belül a közösség jobb együttműködése is fontos a számomra. Főleg a tévés és rádiós társaságot hoznám közelebb. Fontos ebből a szempontból a kommunikáció.

––Hogyan szeretnéd mindezeket megvalósítani?

––Eleve azzal kezdődött a terv, hogy összeállítottam a vezetőségemet. Mert ugye nem csak egy tervvel pályáztam, hanem a vezetőségemet is össze kellett állítanom, azokat, akikkel együtt akarok majd dolgozni a következő egy évben, akik mellettem tudnak állni és tudnak támogatni. Nagy ez a kör, így teljes mértékben számítok a vezetőségem támogatására, hogy jól együtt tudjuk dolgozni a tervek megvalósításán. Onnantól, hogy a szerkesztő hogyan állítja össze az adást, odáig, hogy legyen elég ember az élő adások felvételén. És nem szabad hagynom, hogy az apróbb operatív feladatok elvegyék az időt, az energiát a főbb célok megvalósításától, a fejlődéstől.

Szem előtt kell tartani, hogy mi a cél!

––Külső szemlélő számára tapasztalható majd bármiféle változás az adásokban, koncepcióban?

––Ilyenkor az előző vezető, az előző vezetőségi tagok átadják a tudásukat, a feladataikat, de sokan maradtak a régi vezetőségből, ami nagyon megkönnyíti a dolgunkat.

De feladatunk és célunk, hogy a mindennapokban ne akassza meg a stúdió életét a vezető- és vezetőség váltás, az adásokon ne látszódjon semmi. Ugyanúgy megyünk forgatni, ugyanúgy vannak élő adásaink.

10

––Mekkora hangsúlyt szeretnél fektetni az újoncok bevonására a BSS életébe?

– – Nagy hangsúly van ezen, főleg, mivel öntevékeny kör vagyunk, így mindig felmerülnek olyan problémák, hogy de jó lenne, ha lenne még rá emberünk. Ez minden ilyen körnek fő célja, hogy legyen utánpótlás. Itt vagyunk az egyetemen, 5 év, utána elmegyünk, dolgozunk, éljük az életünket, és tudni akarja az ember, hogy amit alkotott, azt jó kezekben hagyja itt. Nem csak megcsináljuk a saját részünket, aztán itt hagyjuk. Az újoncok a jövő! Célunk, hogy minél több embernek adhassuk át a tudásunkat.

––VIK-es lányként megszokottá vált már számodra a fiúk közötti élet. Irányítani is könnyű lesz őket?

– – (kacaj) Nem irányítani akarom őket, hanem együtt dolgozni velük, alapvetően. Persze biztos lesz olyan szituáció, mikor döntéseket kell hoznom, és lehet, hogy egy-két embernek esetleg nem fog tetszeni az a döntés, amit hozok. Én úgy vagyok vele, hogy mindent meg lehet beszélni. Ha én feléjük mutatom a tiszteletet, elvárom tőlük is. Ugyanúgy, ahogy egy fiú körvezető döntéseit elfogadják. Én nem akarok versengeni egyetlen fiúval sem. Nem szeretem a diszkriminációt egyik irányba sem. Tudom, hogy tőlem ugyanazt fogják várni, mint az elődeimtől, és én is ugyanazt fogom elvárni a körtagoktól, amit az előző körvezetők is vártak.

Kincső

A jövő energiahordozói A megújuló energiaforrások alkalmazásának egyik legfőbb nehézsége, hogy nem igazán vagyunk képesek tárolni az így kitermelt energiát, hiszen az áram (ritkábban hő) formájában jön létre. A szélkerék akkor ad áramot, amikor fúj a szél, a napelem meg akkor, amikor süt a nap, viszont ha ezek a feltételek nem állnak fent, leáll a rendszer. Az áram azonban nehezen tárolható, hiszen az áram maga - mozgás. Nincs (ma még) akkora akkumulátorunk, amivel erőművek kapacitásának megfelelő áramot tudnánk elraktározni szélcsendes, sötét téli estékre, amikor minden háztartás nagy mennyiségben használni szeretné. A piacon mostanában megjelenő elektromos autók akkumulátoraival maximum 100 km tehető meg, és utána órákig tölteni kell konnektorról. Ezzel szemben, a fosszilis energiahordozók, mint a földgáz, olaj vagy a szén, tartályokban korlátlan ideig tárolhatóak, és akkor termelünk belőlük hőt vagy áramot, amikor éppen szükség van rá. Célszerű lenne tehát, ha a megújuló energiaforrásokból megtermelt áramot is valami ezekhez hasonló anyaggá, energiahordozóvá alakíthatnánk.

Erre az első elképzelés az volt, hogy építsünk víztározókat, ahova elektromos szivattyúval felnyomunk vizet, majd áramszünet alatt azt leengedve, mint egy vízerőmű, visszaadja a befektetett villany nagyját. A módszernek elég nagy a helyigénye, ezért sok helyen nem is megoldható, és a hatásfoka se az igazi.

A közgondolkodásban leginkább a hidrogén van benne a szóba jöhető energiahordozók közül. Az ötlet egyszerű és nagyszerű: tegyünk óriás szélkerekeket a tengerre, ott úgyse zavarnak senkit, az árammal a tengervizet bontva pedig bizonyos hatásfokkal hidrogént és oxigént kapunk. A cseppfolyósított hidrogént tartályokban hazavihetjük, autókba tölthetjük, üzemanyagcellában árammá alakíthajuk, és mindenki boldog. A technológia tényleg ígéretesnek hangzik, és sok helyen már tesztelik is, pl. az EU egyik kísérleti projektjeként tíz város tömegközlekedésében teszteltek hidrogén-meghajtású autóbuszokat. Ez és más laborkísérletek is igazolták, hogy a koccanásra felrobbanó hidrogénes járművekről szóló városi legenda nélkülözi a valóságalapot, az ilyen közlekedési eszközök semmivel sem veszélyesebbek benzines társaiknál. A technológia azonban még sok fejlesztést igényel, a hidrogén legfőbb előnye ugyanis egyúttal hátrány is: a nagy reaktivitás. Mivel a legtöbb dologgal reagál, elkorrodálja a tartályát, a motort, mindent. Egyelőre tehát ugyanott vagyunk, mint eddig, csak az áram tárolása helyett most már a hidrogén biztonságos tárolását kell megoldani.

XXXIX./2.

Ennek egy lehetséges kivitelezése, ha továbbalakítják: az üvegházhatást okozó széndioxiddal egyesítve, azt eltüntetve metil-alkohol kapható, ami viszont kiváló motorhajtóanyag vagy tüzelőanyag lehetne. Ez egy viszonylag új megközelítés, nemrég olvastam csak az ilyen irányú fejlesztésekről.

Metil-alkohol (metanol), vagy sokkal inkább etil-alkohol (etanol) ilyen célú felhasználása azonban már ma is nagyban folyik, csak nem szélvagy napenergiából, hanem biomasszából kiindulva. A bioetanol és biodízel, amelyeket ma külön erre a célre termesztett kukoricából, repcéből nyernek, ezzel azonban az élelmiszer-termesztés elől vesznek el területeket. Teljesen más lenne a helyzet, ha a bioetanolt nem csak magas cukortartalmú növényekből, hanem bármilyen növényből elő lehetne állítani, hiszen ekkor a közönséges mezőgazdasági, faipari termelés hulladékaiból lehetne termelni az energiát. Elvben bármilyen növényből elő lehet állítani (a bioetanolt), mert azok tartalmaznak keményítőt vagy cellulózt, amelyek glükóz-polimerek, azonban ezeket elő kell kezelni ahhoz, hogy a baktériumok képesek legyenek megerjeszteni, ez pedig sok további fejlesztést és nagy energia-befektetést igényel. Ráadásul ekkor is marad veszteség: a lignin, hemi-cellulóz stb., tehát a növény tömegének legalább a fele kárba vész. A biotechnolgóia-tanárom azonban nagyon lelkes a kérdés gyors megoldását illetően, elvégre a dolog technológiailag ma is kivitelezhető, csak drágább a bevett eljárásoknál; tehát csak a gazdaságosabbá tételét kell megoldani… Mindenesetre itt sokkal közelebb vagyunk a megoldáshoz, mint más, már említett esetekben. A cellulóz, mint a jövő olaja… engem mindenestre fellelkesített a téma, ha valamikor lesz rá időm, utána is nézek.

Említést érdemel még a metán, mint lehetséges alternatíva, ezt biogáz néven találhatjuk ma a forgalomban, és szennyvíziszapok, szerves hulladékok légmentes rothasztásával nyerik. Kiváló tüzelőanyag, emellett üzemanyagcellákban is alkalmazható. Akkora potenciál nincs benne, mint a hidrogénben, de semmiképp se lebecsülendő a szerepe.

A verseny tehát nyílt a különböző energiahordozók között, leginkább pedig azért kell szurkoljunk, hogy mindegy, hogy melyikük, csak valamelyik legyen végre árában is versenyképes a fosszilis tüzelőanyagokkal szemben és szorítsa ki azokat.

Koczóh Levente András BME Egyetemi Zöld Kör

11

Jedlik Ányos élete, fontosabb felfedezései és újításai 2011. szeptember 15-én került megrendezésre az Energetikai Szakkollégium Jedlik Ányos emlékfélévének nyitóelőadása, amely a Jedlik Ányos élete, fontosabb felfedezései és újításai címet viselte. Az előadást dr. Kiss László Iván, az Elektrotechnikai Múzeum nyugalmazott munkatársa tartotta a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem QBF12-es termében.

- mikor a fiatalság a forradalom lázában égett - is megkövetelte az óráin való részvételt, vállalva ezzel a múló népszerűtlenséget hallgatósága körében.

1858-1873 között a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt, majd megkapta a tiszteletbeli tag címet. Miután visszavonult a tanításból sem hagyta abba munkáját: a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Egyesülete, valamint a Királyi Magyar Természettudományi Társulat gyűléseire is rendszeresen ellátogatott. 1895. december 13-án hunyt el a győri rendházban, ahol nyugdíjazását követően élete további részét a tudománynak szentelve töltötte el.

Az életút megismerése után dr. Kiss László Jedlik Ányos három nagyobb találmányát mutatta be: a „villanydelejes forgonyt”, az „egysarki villanyindítót”, valamint a „csöves villamfeszítőt”.

1. ábra: Jedlik Ányos István (1800-1895)

Az előadás első részében a feltaláló életét ismerhettük meg részletesen. Jedlik Ányos István 1800. január 11-én született a Komárom megyében található Szimő (szlovák nevén Zemné) községben. Jedlik szlovák eredetű, módos paraszti családból származott, de magyarnak vallotta magát. Iskoláit Pozsonyban, Pannonhalmán, Győrött, majd Budapesten végezte, ahol megkapta a Bölcsészet Tudora címet, ami a mai doktori fokozatnak felelt meg. Németül, szlovákul, latinul és magyarul beszélt, huszonöt éves korában pappá szentelték.

Ezután kisegítő tanár lett a győri gimnáziumban. Már itt foglalkozott olyan - a későbbi szemléletét meghatározó - dolgokkal, mint szakmai látókörének bővítése: rendszeresen és sokat olvasott szakmai irodalmat és amikor tehette, külföldi tanulmányutakra ment.

Törekvő ember volt, ami már abból is látszik, hogy beadta jelentkezését a Pesti Egyetem (az ELTE, sőt, az évszámot figyelembe véve a BME jogelődje is - a szerk.) tanári állására. Sokáig tartott, de végül elérte célját, és szertáros tanári beosztást szerzett. Fizikát, matematikát és kémiát is oktatott, ő tanította az akkori mérnök és gyógyszerész hallgatókat. A tanári hivatás mellett az életben is bizonyította helytállását: nemzetőrnek jelentkezett. Tanári elhivatottságát azonban bizonyítja, hogy 1848. márciusában

12

változatlanul ilyen: van egy tekercselt álló- és forgórésze, amelyet kommutátoron keresztül táplálnak. Bár Jedlik nem szabadalmaztatta találmányát, kétségtelen, hogy az első, az elektromágnesesség elvét alkalmazó motort ő készítette el.

Jedlik Ányos másik találmánya az egysarki villanyindító volt, amely magába foglalta a dinamó-elvet. A vasmag maradó mágnesessége miatt egy igen csekély feszültség keletkezik a vasmagban, vagyis a fluxus vonalak kis része a kereten kívül záródik. Ha ezt a feszültséget a vastest körüli tekercsre kapcsoljuk, akkor nagyobb erővonal sűrűséget kapunk. Ekkor már nagyobb feszültség indukálódik és ezzel nagyobb áram folyik, amely a fluxus sűrűséget ismét megnöveli. Az öngerjesztés addig folytatódik, amíg a mágneses telítettség be nem áll a vastesten, vagy ameddig a gerjesztő áramot nem korlátozzuk. Érdemes még megjegyezni, hogy a dinamó (3. ábra) megfelelő kapcsolással külső kapcsolású generátorrá válik. A közhittel ellentétben Jedlik először csak az öngerjesztés elvét ismerte fel, és abból leírta a dinamó elvét, nem pedig magát a dinamót találta fel.

2. ábra: A villanydelejes forgony modellje

A villanydelejes forgony (2. ábra) a kommutátoros egyenáramú motorok őse. Működése a villamos áram mágneses hatásán alapul: a tengely körül elforduló elektromágnest használt, és az állórész sem egyszerű vezeték, hanem többmenetes tekercs volt. Az áram bekapcsolása után az állórész északi pólusa magához vonzotta a forgórész déli pólusát (illetve a másik oldalon az állórész déli pólusa a forgórész északi pólusát). A forgórész fél fordulatot tett, majd ekkor a forgó részben megfordult az áram iránya és ezzel a mágneses pólusok is felcserélődtek. A forgó rész továbblendült, és a forgás folyamatossá vált. Jedlik az áramot higanyos érintkezővel vezette be a forgórészbe. A forgó tekercs végei higannyal telt vályúba értek, a higanyban áram folyt. A vályút két, félkör alakú részre osztotta. Forgás közben a tekercsvégek fél fordulat után átugrottak az egyik félkörből a másikba, s ezzel megváltoztatták az áram irányát.

A mai egyenáramú motor szerkezete

3. ábra: A Jedlik-féle dinamó modellje

Kinyomozhatatlan, hogy jutott Jedlik erre a felfedezésére. Annyi biztos, hogy az indukció tanulmányozása, az akkor Bécsből rendelt kis generátor gépek, valamint a rácsosztó gép ötletének körvonalazódása együtt eredményezte, hogy egy olyan motort alkosson, amely működésében és hatásfokában teljesen új volt. Valószínűleg mindezek hatással voltak az öngerjesztés, vagyis a dinamó elvének leírásához (1861).

Az utolsó nagyobb találmánya, amiről az előadó pár szót szólt a „csöves villamfeszítő” (4. ábra) volt. A csövek kondenzátorok voltak, amellyel egy feszültségsokszorozó kondenzátortelepet

XXXIX./2. hozott létre. Két zseniális újítása volt elődeihez képest: egyrészt eddig a kondenzátort nem villamos energia tárolására használták (ezt eddig Bunsen-elemekkel próbálták megvalósítani), másrészt rájött, hogy a párhuzamosan kapcsolt kondenzátorokat egyenként feltöltve, majd sorba kapcsolva a töltő feszültség többszöröse, vagyis nagy feszültség állítható elő. Az 1873-as bécsi világkiállításon a szerkezet kiállításra került és 60–90 centiméter hosszúságú kisüléseket sikerült előállítani a levegőben. Jedliket aranyéremmel tüntették ki munkájáért.

4. ábra: Csöves villamfeszítő

Dr. Kiss László Iván továbbá fontosnak találta még megemlíteni Jedlik kisebb újításait is, amik között a „mozgony”,

a „villamos papírt” használó galvánelemekről, valamint a „vonalzógépről” emlékezett meg.

A vasút megjelenése után Jedliket egy új ötlet kezdte el foglalkoztatni: a gőzmozdonyokat ki lehetne váltani villamosítással. Ehhez 1850 környékén a villamdelejes forgonyt továbbfejlesztve bebizonyította, hogy a villanymotor járművek hajtására is alkalmazható, és elkészítette a villamos motorkocsi modelljét (5. ábra). A következő lépésként azon kezdett el gondolkozni, hogy mivel hajtsa meg ezt a miniatűr villamos kocsit. Akkoriban a Bunsen-elemet gyártották energiatárolás céljából, azonban ezek hamar lemerültek. Jedlik impregnált papírral helyettesítette a kerámialapot, amely a két savas kémiai anyagot elválasztotta az elemben. Ezzel a felfedezésével is megjelent az 1855-ös párizsi világkiállításon, azonban a hanyag szállítás miatt az elemek üvegburája ös�szetört. Ezt az eredményét a bizottság bronzéremmel jutalmazta, majd nem sokkal ez után Pesten üzemet hoztak létre a gyártásához.

A vonalzógép megismerése maradt az előadás végére. Ebben a szerkezetben több, egymástól eltérő interferenciaszögek létrehozása volt a cél. Jedlik a pontosság növelésének érdekében nem a gyémánttű által megtett utat módosította, hanem az alatta lévő asztalt mozgatta, valamint rájött, hogy nem a vonalak számának növelését kell céljául kitűznie, hanem a karcolások közeinek egyenletesebbé tételét. Ezzel a technológiai

újítással milliméterenként 162 vonal meghúzására volt képes, amivel akkor a legközelebb került a folytonos színkép előállításához.

5. ábra: A villamos kocsi modellje

Bár rengeteg felfedezés és találmány köthető Jedlik Ányos nevéhez, ő ezeknek csak egy töredékét szabadalmaztatta.

Valószínűleg, mint minden nagy feltaláló, ő sem látta át felfedezéseinek súlyát, hogy milyen hatással lesz ez a jövő nemzedékre (Jedlik korában a magyar szabadalmaztatás amúgy is gyerekcipőben járt - a szerk). Érdemes és kötelességünk is megemlékezni a nagyszerű tudós-szerzetesről, aki a dinamó-elvet pontosan 150 éve vetette papírra. Dr. Kiss László ajánlásával a Tudós tanárok és tanár tudósok sorozatban Jedlik Ányos címmel további információkat tudhatunk meg arról az emberről, aki életművével bizonyította jelmondatát: „Az igazak örökké élnek”.

Kovács Nóra Orsolya Energetikai Szakkollégium tagja

Chess’ up!

Az EUROBOT nemzetközi versenyen idén kitüntetett 13. helyezést elérő RoBUTE csapat két tagja, Varga Dániel és Kiss Domokos számolnak be asztrahányi élményeikről Odettel, a sakkozó robottal.

––Mi az az EUROBOT verseny?

––Domokos: Egy nemzetközi robotépítő verseny, a nevéből is adódik, hogy egy európai szervezés. Francia eredetű verseny, és 1998 óta nemzetközi. Azóta már Európa határain is túlnyúlt. Különlegesség, hogy évente tartják és minden évben más a feladat. Méreteiben hasonló robotot kell építeni, de a feladat annyira speciális, hogy nem lehet egymás után kétszer ugyanazzal a robottal indulni. Ténylegesen egy robotépítő verseny, amikor a robot megépítése és kifejlesztése a cél.

––Ebben az évben mit kellett csinálni a robotnak?

––Domokos: Az idei feladat, hogy sakkozzanak a robotok. A sakk itt azt jelentette, hogy egy 6×6-os pályán piros és kék mezőkön 3 féle bábut használnak. Nagyobb

számban parasztokat, egy-egy királyt és egy-egy királynőt. A bábuk sárga színűek.

Bonyolítás volt, hogy két parasztot lehetett egymásra tenni, ezt még egy tiszttel megfejelni, és így tornyokat építhetett a robot, amelyek plusz pontokat értek. A saját színét felismerte a robot, erre beprogramozni őt lehetőség volt a futamok előtt. Ezen kívül azonban semmilyen módon nem szabadott kommunikálni vagy irányítani a robotot, teljesen önállóan, autonóm módon kellett működnie. Maga a futam másfél percig tartott, és annyival bonyolították idén a versenyt, hogy a futam előtti 3 programozási perc után sorsolták csak ki a bábuk elhelyezkedését a pályán, így a bábuk helyzetét nem tudtuk beprogramozni a robotba. Tehát valamilyen szintű helyzetfelismeréssel kellett rendelkeznie a robotnak.

––Az idei sakkozó robot az Odett nevet kapta. Honnan jött ez?

––Dániel: Ez onnan jött, hogy Polgár Odett Hanyatt című – mellesleg borzalmasan rossz – száma annyit szólt a rádióban miközben mi építettük a robotot, hogy egyszerűen megszerettük. Egy idő után már mi magunk tettük be, hogy meghallgassuk, teljesen bepörögtünk tőle. Olyannyira élmény volt, hogy Asztrahányban a nagycsarnok hangosításának próbáján egy éjjel elértük, hogy ezt a számot tegyék be. Ott mindenki tombolt.

––Domokos: Tehát a lényeg az, hogy egy kezdeti ellenszenvből alakult ki ez a szimpátia a dal, aztán a dal előadója iránt.

––Kik segítettek Odett megszületésében?

––Dániel: Elsősorban az AUT (Automatizálási és Alkalmazott Informatikai Tanszék), aki a legnagyobb támogatást és segítséget nyújtotta.

13

Musicmania ––Domokos: Mi ketten itt dolgozunk tanársegédként, a csapattagjaink túlnyomó része is itt tanul. Önálló laborosok, demonstrátori munkát végzők. A másik nagy támogató a MOGI (Mechatronika, Optika és Gépészeti Informatika Tanszék). Az onnan érkező hallgatók – szakdolgozat keretében – tervezték meg a robot mechanikáját, és maga a tanszék biztosította az alkatrészek gyártását.

––Dániel: Ezen kívül az elektronikai alkatrészek nagy részét a tanszék finanszírozta, illetve az MSC Budapest Kft-től kaptuk a robotba való ipari számítógépet, valamint az ELMŰÉMÁSZ támogatott minket az utazás költségeiben. A Vengit Kft. pedig a szoftverekhez szükséges hálózati tárhelyeket biztosította nekünk.

––Hány csapat képviseltette magát az idei versenyen?

––Dániel: 45 csapat jött el a versenyre, de csak 41 tudott kvalifikálni. Ez nagyon fontos.

Nem elég kimenni, ott egy előzetes kvalifikáción át kell esni, amikor megnézik a robot működését, hogy a célnak megfelel-e. Ezen kívül a robotnak nem szabad az ellenfelét gátolnia. Ez ugyanis nem egy szó szerint egymás ellen vívott csata: mindenki pakolgatja a maga bábujait, de csak úgy, hogy az ellenfél robotot ne zavarja, viszont a másik bábujait ellopni szabad. Ha ezen a rostán nem megy át, nem engedik a csapatot versenyezni.

––Domokos: Voltak olyan csapatok, akik – mivel a verseny utolsó napjáig lehetett kvalifikálni – éjjel-nappal ott ültek a robot mellett és próbálták működésre bírni. A tekintetek alapján látszott, hogy ki hol tart. Ki az, aki bejutott már, és ki imádkozik még mindig a versenybe jutás lehetőségéért. Tehát nem lehet csúszni a projekttel! El kell készülni a versenyre!

––Ez egy nemzetközi verseny. Hogyan választják ki az egyes országok a megmérettetésre érdemes csapatokat?

––Dániel: Országonként csak 3 csapat indulhat. Ahol több van, mint 3, ott valahogy el kell dönteniük az indulók sorrendjét. Ezt bárhogy megtehetik, az országokra van bízva, hogy

versennyel vagy kő-papír-ollóval méretik meg a versenyzőket. Franciaországban százas nagyságrendű csapat indul a nemzeti selejtezőn.

––Domokos: Nekünk még nem kellett ilyen előválogatót szervezni, az utóbbi évek során két alkalommal fordult elő, hogy másik csapat is indult, de igazából mi vagyunk az egyedüliek, akik a nemzetközi versenyeken évek óta jelen vannak.

––Hogyan állítjátok össze a csapatot?

––Domokos: 2003 óta van a tanszéknek csapata, mi 2007-ben kerültünk a projektbe.

Dani egyik volt osztálytársa külsősként lépett a csapatba mellénk, és így hárman indultunk.

Dani építette meg a robotmechanikát, meg az elektronikát, én voltam a programozó, Attila pedig a robotlátásért felelt. Mostanra 9-10 fő között mozog a csapatlétszám. Általában érdeklődő hallgatók érkeznek, önálló labortémákat írunk ki, és arra jelentkeznek.

Előfordul, hogy TDK témát keresnek, és így csöppennek a csapatba.

––Dániel: Tavaly bekerült a MOGI, ők is küldtek két hallgatót, akik szakdolgozat keretein belül megtervezték a robotot.

––Domokos: Szumma szummárum, nincsenek feltételei a csatlakozásnak. Akit érdekel ez a téma és szívesen áldoz nem kevés időt és energiát, az nyugodtan jöhet és segíthet fejleszteni a robotot.

––Hogyan jutottatok ki idén a versenyre?

––Dániel: Nehezen és macerásan.

––Domokos: Az egész úgy kezdődött, hogy a verseny időpontja és helyszíne csak március elején derült ki: Oroszország, innen 3000 km.

Először azt mondtuk, hogy nem. De a robotunk most a legjobb, a csapatunk most a legnagyobb.

Kimentünk egy előválogatóra Németországba, és akkor eldöntöttük, egye fene, elmegyünk Oroszországba! Egy hétszemélyes autót béreltünk, és 2 és fél napon keresztül folyamatosan utaztunk. Hat csapattag, a tető tele volt csomagokkal, a csomagtartó tele volt Odettel, a hátizsákok meg az ölünkben. Aki nem vezetett, próbált aludni, több-kevesebb sikerrel, így megfelelő fáradtsági szinten érkeztünk meg.

––Dániel: Hozzá kell tenni, hogy én szerveztem az autót, az én felelősségem volt, így gyakorlatilag nem mertem aludni egész úton, csak néztem az utat, és vártam, hogy mikor fog kitörni az autó kereke, mivel gyakran volt olyan, amikor egymás mellett két kátyú éktelenkedett, szembe pedig jöttek. Azt nem lehetett kikerülni, 4 kerékkel hajtottunk bele. Ukrajna olyan, amilyennek mondják. Az utak mellé építettek rámpákat, amire felhajtva az autó alá tud az ember mászni, ha baj van. Nem az utakat javítják, hanem az autókat. De sikerült egyben odaérnünk, és egyben hazaérnünk is.

––Domokos: Nem volt másik csapat, akik autóval jöttek volna, így igazi közlátványosság voltunk ott mi, akik végigautóztuk az utat.

––Dániel: Zuhogó esőben Oroszország és Ukrajna határán (mert ugye átvinni a határon egy robotot nem épp egyszerű) megállítottak, hogy mit viszünk a csomagtartóban. Mondtuk, hogy robotot. Nagy lelkesedések közepette a határőrök mindenképp ki akarták próbálni, kértek, hogy mutassuk meg, hogy működik Odett, de szerencsére el tudtuk magyarázni, hogy az időjárás és a helyszín nem túl alkalmas a kísérletezésre, és hogy nekünk épségben kéne eljuttatnunk Odettet a versenyre.

––Tudtok már valamit a következő évi versenyről?

––Dániel: A dátumot még nem tudjuk. A helyet sem. És versenyszabályzat sem jött még ki. Annyit tudunk, hogy valamikor júniusban, nyár elején szokott lenni, és hogy témája a kincses sziget. Persze új robotot kell építeni, mivel teljesen más a feladat.

––Domokos: Az új építés annyira vonatkozik, hogy az eddigi megoldások nyilván öröklődnek, de a konkrét mechanikát, ami manipulálja majd a játékelemeket a pályán, természetesen újra kell tervezni, de valószínűleg a meghajtás ugyanúgy marad majd. Ami idén nem működött olyan jól, azt kicseréljük, kijavítjuk. Odettet lehetőség szerint szeretnénk egyben megtartani, hogy ő legyen az új robot edzőpartnere.

Kincső

14

Musicmania

Anthrax: Worship Music

A fiatalabb olvasóknak eláruljuk: az Impulzus Musicmania rovatában régebben szinte állandó jelleggel csak metál zenekarok szerepeltek, és legendák szólnak arról, hogy néha miféle zenék fordultak meg az újság oldalain. Most visszatekintünk egy picit azokba az időkbe, amikor még a torzított gitár kíméletlenül zengett a rovatban. Majd az időutazást kicsit tágabb körben értelmezve megállapítjuk: zeneileg sem a korszellemet idézzük, amikor egy új Anthrax lemezt kívánunk kielemezni.

Merthogy az Anthrax nem a jelen trendi vonatára váltott jegyet, de még csak lemezzel sem mostanában jelentkezett a kvintett. (Így hatványozottan érdekes az „új Anthrax lemez” fordulat.) A WHCFYA megjelenési dátumára jellemző (2003), hogy akkor a cikkíró még bőszen a gimi padjait koptatta. Azóta egy saját átdolgozás lemezen túl nem nagyon futotta másra a bulis trash koronázatlan öregjeitől. Nyolc év után azonban megtört a jég, Bush helyére ismét Joey Belladonna ugrott be a mikrofonok mögé, és a harmincas zenekari évforduló örömére egy ünnephez méltó anyaggal rukkolt elő a társaság.

Mire összerakjuk a képet, letisztázunk magunkban minden fontos dátumot, és elindítjuk a lemezt, a kronográfiai érzékünk megint kap egy sallert; a nyolcvanas évek metáljától a kétezres évek dörgedelmes soundjáig mindenféle hatásnak kitesz minket a Worship Music. De ne szaladjunk en�nyire előre. A lemez továbbra is hű marad a klasszikus trash műfajhoz, Scott Ian szecskázós ritmusjátéka pedig már az intró utáni első másodpercekben beledarálja a pengetőt a képünkbe. Aztán bejön Belladonna hangja, és konstatáljuk, hogy az Anthrax

ebben a formában is képes bizonyítani. Joey orgánuma miatt a Worship Music-on talán még inkább előtérbe kerülnek a heavy zsánerre jellemző nagyívű refrének és gyilkosan fogós témák, melyek kiválóan egészítik ki a szeletelős gitárjátékot. Belladonna talán soha nem volt ilyen jó formában énektechnika és dallamgyártás terén.

Na de ássunk le mélyebbre, hogy mit is tartogat számunkra a szűk egy órás korong. Az Earth on Hell egy tipikus trashelős Anthrax dal, amely megadja a kezdő lendületet: a banda megérkezett, a bakancsát pedig egy elegáns mozdulattal a hallgatóba törli. A következő The Devil You Know a Worship Music egyik nagy slágere, hihetetlenül tapadós refrénnel, amelynél kőkeményen előjön a nyolcvanas évek hagyatéka.

Talán Dio mester is elégedetten hümmög égi trónusán, mikor felcsendül az „I’m Ready!”, a főtéma csúcsa. A Fight ’em Till You Can’t szövegvilága a több, mint divatos zombi témakört tekeri körül némi mosh riffeléssel. A dal előkórusa egyébként kegyetlenül durva lehet egy koncerten, megmozgatva minden éneklő lelket. A felvezetést természetesen itt is egy himnikus refrén követi, felszabadító gitárharmóniákkal a háttérben. Az I’m Alive is klasszikus metál – aki erre a nótára nem kezd el bólogatni, az egyszerűen nem éli a műfajt. (Arról nem is beszélve, hogy

XXXIX./2. az ördögvillákat is lehet izzítani a néhol már-már nevetségesen kénszagú szövegek mellé…) A lemez következő fontos tétele az In The End, amely hátborzongató harangszóval kezd (Dio, Dimebag és a többiek tiszteletére), a libabőr viszont körülbelül három és fél perc után üt be, ahol a bridge jéghideg tornádóként szippantja be a hallgatót. Ezt követően csupa oldschool témák jönnek egymás után, köztük a felelgetős The Giant, a meglepően napsütéses riffel dörrentő, szintén a régi nagyok elmúlásán lamentáló Judas Priest, a furcsán lírai Crawl, a konvencionális, némi double time dobtémát felvonultató The Constant, valamint a záró Revolution Screams és a végére egy ráadás Refused feldolgozás.

Furcsa vagy sem, kicsit hosszúnak tűnik a Worship Music. Az utolsó nótákat hallgatva felmerül az emberben, hogy lehetne a korong két dallal rövidebb is, az élményt így talán picit koncentráltabban tudták volna átadni a New York-i trash óriások. Persze az összképen ez a hígulás sem ront sokat, a lemez ezzel együtt is az év egyik értékes metal megjelenése, amely a zenekar számára legalább annyira fontos, mint amen�nyire a rajongók várták már az n+1-edik visszatérést.

mcmacko

15

Foglalj hangot 8000 négyzetméter, több mint száz fellépő, hangszerbemutatók, hangtechnika, színpadtechnika, akusztikus és elektromos hangszerek, cipővásár a szomszédban, egy átlagosnak induló szombat délután, pár váratlan találkozás és a Syma csarnok. Szeptember 30-október 2-ig megesett a Hangfoglalás. Ott voltunk.

Van-e ki e nevet nem ismeri, vagy csupán hallotta már, de nem sokat foglalkozott vele? Én ilyen voltam. Jól hangzott, valami koncertet kötöttem hozzá gondolatban, de mindig volt annyi dolgom a korábbi években, hogy ne érezzek ellenállhatatlan késztetést a megtekintésére.

Idén mégis úgy alakult, hogy felkeltette a figyelmem, utánaolvastam és szembesültem vele, hogy már hatodik éve rendezik meg ezt a zene köré épülő összstílusbeli felvonultatását hangszereknek, technikáknak, koncertkellékeknek satöbbi.

Viccesen jött ki, hogy október 1. ráadásul a zene világnapja, így a várost eleve átzengte valami alaphang néhány színpaddal és a szlogennel, hogy „Hozd a hangszered és csatlakozz hozzánk bárhol!”. Muzikális hangulatomban átböngészve, mi is vár ránk a csarnokban, már a fellépők névsorából kitűnt, hogy elég multikulti az esemény, ugyanis Ferenczi Györgytől és a Rackajamtől kezdve, Odetten keresztül felkutatott „tehetségekig” számtalan nevet láttam, melyeknek már az egy felsorolásban való közös szerepeltetése is olyan érzést keltett bennem, mint a mustáros fagyi kovászos uborkával és koffeinmentes kólával. Mindenesetre optimizmusomra építve úgy láttam, hogy a sok lehetőség között biztos akad, ami tetszeni fog, és ezért már érdemes megnézni.

A csarnok főfolyosójára lépve a tekintetem és az ösztönünk először a bemutatók és vásárosok felé húztak, a színpadi műsort pedig későbbre halasztottuk. Hát mit ne mondjak, első benyomásra elég ingergazdag tapasztalat belépni egy BNV méretű csarnokba, amiben egyszerre legalább három porondon konferálnak fel különböző vendégeket, tucatnyi hangszer szól egyszerre, persze kiemelve a bas�szust, fények dübörögnek és hangorkán villódzik, kis hostess-lányok jönnek oda „Haddragasszamapólódraneféjllejönkön nyenlátod?” matricákkal, aminek ők legalább annyira nem vágják az értelmét, mint mi magunk, sorban áll a tömeg, hogy egy plexidobozban próbálgathassa a dobszerkót, az orrom előtt meg tam-tam szól.

Rögtön az elején akadt ugyanis egy kis bódé, ami különböző világtájakról származó egyszerű, de különleges hangszereket vonultatott fel a fabékától különböző ládadobok és tamtamok áradatán át a nádsípokig. Már itt elszórakozott az ember, amíg felfedezett régi ismerősöket és

16

megfejtett ismeretlen rendeltetéseket, vagy éppen mázlija volt, és becsatlakozhatott a genetikai őstehetséghez társzenésznek a tamtambemutatóba.

Hogyha ezen túljutottál, akkor igazából sodort az ár.

Mondjuk a gitárok és szintik kavalkádja felé. Jómagam a gitárral akusztikus formában ápolom a kapcsolatot, így nyilván nem tudnék hitelesen beszámolni arról sem, milyen választékot vonultatott fel a Hangfoglalás, de azt a néhány tablót még én is megcsodáltam, ahol híres gitárosokhoz tartozó egyedi gitárokról olvashattam és tapinthattam a valódi modelleket. Természetesen internesönel námber van a KISS-hez köthető alabárdgitár volt. Ennek kialakítása láthatóan a berendezés koncert utáni szétveréséhez lett optimalizálva, bár játszani sem lehet rajta mindennapi élmény. A hangulat azonban a másik irányba is elránthatott, ahol néhány szomszédos standon klasszikus fúvós és vonós hangszerek mutatták be magukat. Jó pár év klarinét és szaxi után ezt a szekciót igazán tudtam értékelni. A hangszergyártás állomásait reprezentáló fázismodellek mellett itt is láthatott unikumot az ember.

Maradjunk a hangszereknél. Nem tudom, hányan fújtatok már alt fuvolába, aminek a vége vissza van hajlítva, hiszen olyan hos�szú lenne, hogy csak zongorista kezekkel lehetne rajta játszani, de itt kihagyhatatlan tapasztalat volt. Akárcsak a pikkoló, vagy a gyerekek számára visszahajtott végű normál fuvola. A kínálatból azonban a rézfúvósok sem maradhattak ki, nem egy zenészkolléga hozta a fúvókáját és próbálgatta Pál János hangszereit, a fényképes és videokamerás sajtósok nagy örömére.

Ha azonban az elején elhaladtál egy új sztárocska és a fehér mikrofonja mellett, meghallgattad az énektechnika iskola fejtágítóját a módszerről, amellyel Michael Jackson, Ray Charles, Stevie Wonder és aki még eszünkbe juthat Amerikáról tanult, és amelyet elsőként ők hoztak be az országba és idétlen gágogó és prüntyögő gége és ajaklazító gyakorlatokra épül, akkor eljutottál a színpadtechnikai és világítástechnikai szekcióba. Igen, bevallom férfiasan, itt elkapott a szakmai gépszíj, és végigcsodáltam, -kérdeztem, -állíttattam, amit lehetett. Gondoltátok volna, hogy a LED-ek, amik általános világításban

azért még messze vannak tőle, hogy kiváltsanak bármit is, a színpadreflektorokban már hozzák az a megvilágítást és effekt skálát, amit a hagyományosnak tekinthető fémhalogénlámpákkal el lehet érni? Sőt, igazából a színes LED-ekkel még könnyebb játszani színek terén, mint a bevett fóliás szisztémával. Egy - RGB alapon - változtatható színű reflektorral például már eleve több színt lehet előállítani, mint amit különböző színnek tekintünk, és valahol itt lép be a dolog nehézsége is, hiszen hogy definiálok egy színt a színpadképhez, ha ilyen tág a lista. A LED reflektoroknak is különböző megoldásai vannak, akad, amelyik felhalmoz jópár teljesítmény LED-et és direktben világít vele, de akad trükkös is, amelyik „hátrafelé” világít és egy parabola tükörrel működik világítóként, és estig sorolhatnám.

Valójában ez a szakág már határmezsgye a világítástechnika és a színpadtechnika között, ami mind az elvárásokat, mind a megoldásokat más irányban tartja, mint az általános fényforrások esetében.

A csarnok bebarangolása után valójában megtelt a fejünk, a fülünk, így csak behallgattunk a nagyszínpadhoz, ahol épp különböző cintányérok csengtekbongtak, de ez ott és akkor valahogy már nem volt olyan magával ragadó.

Inkább visszamásztunk és mentünk még egy kört, volt látnivaló, továbbá ös�szefutottunk több mérnökismerősömmel, mert hol máshol, mint itt. Végül pedig majdnem bementünk a szomszédos terem cipővásárára is, mondván, hogy azt még nem láttuk, de meggondolva a dolgot, mégis inkább a cipő világnapjára halasztottuk ezt a programot, elvégre akkor is kell csinálni valamit.

BaGe

XXXIX./2.

Múmiák Nyár elejétől egészen október végéig a Szépművészetiben nem éppen szép, de annál érdekesebb kiállítást tekinthetett meg az épp arra járó vagy arra fogékony látogató. Bár a szépség, azt mondják, belülről fakad. Márpedig jelen esetben igen csak bensőséges és különleges látványt kaphattunk. Kibontott, ki nem bontott, de a számítástechnikának és orvostudománynak köszönhetően tökéletesen feltérképezett testek vettek bennünket körül 3d-ben és még annál is térbelibb közegben, szinte egy légtérben. A természettudományok és társadalomtudományok párosításának sikeresen tálalt egyvelegét magunkba hörpintve pedig egyenesen azt állítom, hogy többet láttunk a szépnél.

A kísérő filmecskékről A kiállítást mindjárt egy 3D kisfilm megtekintésével kezdtük ráhangolódásképp.

A múzeum munkatársai egy mini-mozit raktak össze a kiállítással szemközti nagyteremben. A cikkíró először fel sem fogta, hogy itt háromdimenziós vetítés lesz, de kifejezetten jóleső érzés volt ezután a profi aktív Sharp szemüveget kézbe venni (melyet a kiállítás fő technológiai partnereként, támogatás formájában bocsátotta rendelkezésre a cég), majd izgatottan várni, hogy a projektoros vetítés milyen élményeket tartogat. Nem kellett csalódnunk.

A film abszolút lehengerlő volt, mind technikailag, mind pedig tartalmát tekintve. A Budapest Múmia Projekthez készült 3D moziban leginkább a technológiai újításokat, analitikai vizsgálatok eredményeit

A múzeum Egyiptomi Gyűjteményének négy múmiájával (Rer, Hortesznaht, a szombathelyi múmia és a kicsomagolt múmia) nézhettünk szembe, vagy éppen a hatalmas és a többé-kevésbé még mindig ép lábujjakra, hajas fejbőrükre csodálkozhattunk rá a kiállított tetemeknek. De nem csak ennyit kaptunk. Mindig érdekes az, ahogy a halálhoz közelítünk, közelít az irodalom vagy a tudomány. Ahogy életre keltjük a túlvilágot, a kaszást minden hozzájuk tartozó tulajdonsággal és apparátussal. A Szépművészeti kiállítása minden oldalról megkörnyékezett bennünket, élőket, és tette ezt úgy, hogy a halál, az emberi életet kioltó jelenség az emberi élet egyik csodájává váljon.

Láthattunk, olvashattunk érdekességeket a mumifikálásról, a múmiák utóéletéről művészi alkotások (szó szerint) szerves részeként (festékporként), vagy gyógyászati eszközként - igen, egészen a 20. század elejéig hittek az ezer éves holtak gyógyító erejében. Az étvágy és kereslet pedig akkora volt, hogy a mai napig felbecsülhetetlen kár érte akkoriban a múmiapopulációt.

A meghökkentő történetek és érzelmeinkre is ható adatok mellett persze tárgyilagosan is tájékozódtunk a kiállítási darabokról, és azok egyiptomi kultúrában betöltött szerepéről. Nem csak szarkofágokat és hozzájuk tartozó kegytárgyakat vizsgálhattunk meg, hanem korabeli orvosi eszközöktől a különböző ékszereken át több féle apró tárgyat is szemrevételezhetett az érdeklődő.

A fő kiállítási attrakciók mellett különböző autentikus kanopuszokat, kőedényeket, és Hortesznaht rekonstruált arcát is láthattuk.

A Budapest Múmia Projekt megdöbbentő technológiai hátterét ugyan nem mutatták be részletesen (nem is lehetett volna), de az eredmények és a továbbiakban várható új vizsgálatok ígéretesek. A különböző invazív, és non-invazív vizsgálati módszerek mondhatni új szintre mutatták be, amely eredményeit háromdimenziós modellként is megforgatták-pörgették a szemünk előtt a készítők. Ráadásul az egész mini-dokumentumfilm egy olyan vizuális designt kapott, amely bármely korszerű sci-fi filmben vagy videojátékban megállta volna a helyét. Fiatalos, friss, érthetően tudományos élmény volt, amely megerősítette bennünk az érzést: a hazai mozgóképkultúra bizony lazán képes hozni a világszínvonalat, ha értő kezek állnak a dolog mögött.

A kiállítás megtekintése után egy méretes HD kijelző elé is be lehetett ülni, ahol tovább bővíthettük a kiállításon szerzett tapasztalatokat. A kisfilm ezúttal a vizsgálatsorozat véghezviteléről szólt. Megtekinthettük, hogy miként szállították a törékeny testeket egyik pozícióból a másikba,

emelik a múmiák kutatásának hátterét, így a világ élvonalába kerülő magyar kutatócsoport olyan dolgokat is meg tudott vizsgálni, amire azelőtt csak nagyon kevesen voltak képesek. A különböző scannelési-leképezési technológiáknak köszönhetően a gyolcsokba tekert holttestekhez szinte hozzá sem kell nyúlni, a külső mellett pedig a testüregben található pólyázott szervek, csontok és egyéb apróbb részletek is napvilágot láthatnak. A kiállítás falán ezekről a technológiákról is olvashattunk, és valahol büszkeséggel vettük tudomásul, hogy bizony hazai mérnökök keze nyoma is benne van egy ilyen multidiszciplináris, határterületeket egy közös cél érdekében összeolvasztó kutatási projektben.

Az egyetlen, nagyobb termet jelentő kiállítás olyan bőségesnek bizonyult, hogy egészen a zárás utáni pillanatig maradtunk, és még bőven elnézegettük volna a testeket, evilági-túlvilági tárgyaikat, kísérőiket, a szarkofágok feliratait, majd a hozzájuk tartozó magyarázatokat, aztán újra a testeket, tárgyakat, feliratokat. Végül közel csak két órát ingázva e tárgyak között is beláttuk, elismertük azok nagyszerű munkáját, akik képesek több ezer éves halottak életéről, haláláról mesélni nekünk. Foglalkozásuk teljes mértékben a tudományok síkján értelmezhető.

Csodálatos, fantasztikus feladat.

Ági+Attila (Az illusztrációért köszönet a Szépművészeti Múzeum munkatársainak!) láthattuk, hogyan indultak neki a bonyolult vizsgálatoknak, valamint jó néhány interjúalany is megszólalt, akik fő szerepet vállaltak a kiállítás és a kutatómunka létrejöttében. A bő tizenkét perces filmecske megtekinthető a youtube-on is. Bár nem kattintható a lentebbi link, mégis ajánljuk a bepötyögését (vagy a „Budapest Múmia” stringre történő keresést a Youtube keresőbe), higgyétek el, megéri!

Link: http://youtu.be/okNQCAQVnzk A filmet az Umbrella Post Production és a Laboratory Ideas készítette, a Budapest Múmia Projekt vizsgálatsorozatát végig kísérő kisfilm Szalay Péter Balázs Béla-díjas rendező és Nagy Ernő operatőr munkája.

Impulzus

17

Kerekí t ési hi b a cyberpunk novella Kényelmesen elhelyezkedett ablaktalan konténerlakásának végében. A koszfoltos szivacsfotel számtalan éjszakát túlélő keménysége megbírkózott vékony testének kilóival, ahogyan Johny, a dekás, rituális nyújtózkodással készülődött a munkájához.

Három krómszürke pötty volt az arca bal oldalán, a szeme körül a koponyájába műtve. A középső alá nyúlt körmével, és határozott mozdulattal kifeszítette a helyéről. A numídium mágnes lapocska alatt egy közönségesnek tetsző jackbemenet rejtőzött. Agyában semmivel össze nem téveszthető kattanást keltett, ahogyan becsatlakoztatta magát egy kábelkötegen keresztül a gépéhez. A filléres kínai pszeudó-kvantum aritmetikai egység szinte boldogan csippant fel, ahogyan érzékelte gazdája agyának bioelektronikus hálózatát.

Johny fején a bemenet az egyik legszofisztikáltabb volt.

Az agyba implantált interfészek sebességét és felbontóképességét leginkább a fűzés határozza meg, a metódus, ahogyan a millió éves, evolúció tervezte idegszálak átváltoznak a petabájtnyi információt továbbító üvegszálakra. Johny középső dugójából pár molekulányi szilikát és saját DNS-ét tartalmazó hámfedésű kompozit szálak milliárdjai fűződtek a bal szemének szürkefoltjába, hogy a legnagyobb adatsűrűséggel megáldott látóideget használják sztrádaként az amúgy kutya közönséges, kicsit több, mint harminc éve üzemben lévő emberi agyába. Nem kevés jenbe került, de minden ráfordítást megtérített.

Nem csoda, hogy a bootolás alig két másodpercig tartott. Az átlátszatlan napszemüveg mögött a kavargó, egyszerre színes és sötét zaj-kavalkád átfolyt a bejelentkező felület letisztult formáivá.

Gyakorlott szemmozgással irányította a gépet a kevésbé letisztult, mondhatni kaotikus terminál-felület felé a login screentől. Egy perc múlva már izzott is a kvantum-gép önnön erőlködésében, hogy a megabyte hosszúságú jelszavat feltörje. A szivárvány-táblákra ráment a munkáért kapott előleg, ami egy tisztességes ügynök éves fizetését messze túlszárnyalta, de Johny nem sajnálta a pénzt. Szivárvány-táblát venni a legbiztosabb befektetés egy dekásnak. És ha ezt a melót megcsinálja, annyi jent kap a számlájára hosszú éveken keresztül, amiből kivásárolhatja magát a várossal születésekor kötött szerződésből, és elmehet elfelejteni mindent egy svájci rehumanizáló klinikára. Már ha Svájc túléli a Nagy Depressziót, mire végez.

18

Hetek kérdése is lehet, mivel Johny nem talált semmi érdemi infót a fórumokon a célponttal kapcsolatban. Egyesek szerint kormányzati másolat a biztonsági rendszer, mások szerint az oroszok hegesztették a nagy háborúból maradt katonai jegek kreatív összeeresztéséből, egy általában megbízhatatlan firkász forrása pedig egy DHT felhőre gyanakodott – a piacon kerek egy hónapja jelen lévő APProxy válallat belső hálózata felderítetlen terep maradt előtte.

Tudta, hogy hogyan fog kinézni a megbízója által keresett adathalmaz, mivel az sem volt előtte talány, hogy mi volt az: egy molekula. Egy ördögien ügyesen megkonstruált hullámvasút, melyet szén, hidrogén és néhány hatalmas oxigénatomból építettek emberek, akik Johny agyában néhány felhasználónév képében realizálódtak. Az APProxy vegyészei szörnyen unalmas és azonnal kitalálható neveket használtak, és a magánlevelezésük is kiábrándítóan jellegtelen csevegés volt, nagyrészt egymás szeretőiről és a trendi dolgokról. A drog-molekulájuk ettől függetlenül hatalmas vagyont ért meg Johny megbízójának, aki mögött Johny valamelyik nagy gyógyszer-konglomerátumot sejtette, de úgy igazából nem is érdekelte, hogy ki az. Johny körözés alatt lévő dekás volt az alsóváros egy ablaktalan lakószobájában, és nem gyógyszer-vegyész a City negyedik szintjén, ahová már időnkét besüt a nap is.

A nagy sötétségből előkúsztak a vonalak, amelyeket az open-source rendszer a fejében és kisebb részben a műanyag dobozban lemodellezett az APProxy belsejéből.

Egy HughJohnson11 login alatt ügyködő vegyész nevében lépett be a rendszerbe.

Az óvatosan becsült két perces visszaszámlálás elindult a látótere sarkában. Ennyi idő alatt egy modern biztonsági automatizmus észreveszi, hogy az egyébként betegszabadságon lévő HughJohnson11 valószínűleg nem távolizott be a kórházi ágyából dolgozni, hanem egy idegen garázdálkodik az előszobában. Ekkor Johny a nyakába (fejébe) kap egy jégnek nevezett programot, ami jó esetben lekapcsolja a hálóról és szétzilálja a jelenelegi elérési utait, rosszabb esetben pluszban leforrázza az agyát, és motyogós idiótát csinál a behatolóból. Ami teljesen jogos lenne - ahol lelőheted azt, aki a tulajdonodban álló ingatlanra hívatlanul teszi a lábát, ott ezt a kibertérben is nyugodtan megteheted, és a City pont ezek a szabályok mentén volt kormányozva.

A játszma eső köre lassan a végére ért, és Johny talált egy szálat, ami „bizalmas” jelzésű fájlokhoz vezetett. Semmi

különösen érdekeshez, de a párhuzamosan futattott szöveg-analizátor talált pár ismétlődő hivatkozást egy ideiglenes tárra, aminek óránként változtott ez elérése egy pszeudó-random mag alapján. A history-fájl elég nagy volt ahhoz, hogy a visszafejtés elkezdődjön, amikor Johny a két perc végén lecsattant Hughjohnson11-ről, és belépjen GrantGGG nevében egy másik pontra.

GrantGGG egy jelentéktelen beosztású középvezető volt, aki percekkel azelőtt beszélte le titkárnőjével titkosítatlan csatornán, hogy hol keféljenek az ebédszünet alatt. Johny remélte, hogy két percen túl sül el a csóka, annyi idő alatt kényelmesen végigböngészheti, hogy mivel foglalkozott az utóbbi hónapokban.

Elsőre haszontalannak tűnő munkaügyi adatokat talált, de Johny agya hamar ráállt egy nyomra, ami szerint a „felhasználói” közül kettő is kapott különleges bónuszt azon a napon, amikor a megbízója szerint a molekulát prezentálták a cégen belül. Néhány milliárd jen meg se kottyant az APProxynak, és Johny elrebegett egy néma hálát azért, hogy azonnal döntöttek és utaltak az elégedett vezetők. Két ürge ott volt a lopott felhasználók közül az utalás nyugtáján, és ekkor lejárt a két perc, és a Johny által belül alkotott kép elsötétült, ahogyan a gép gond nélkül bontotta a kapcsolatot a biztonsági korlát előtt.

Két perc szünetett tartott. Az agya szinte szétrobbant az információk nyomától, bal szeme idegesen rángott, mintha minden pillanatban zavaró hatások érnék, és Johny imádta ezt az érzést. Ha sokáig az iparban marad még, kiégett junkie-ként végzi valamelyik sikátor kukái mögött, mert az információ kegyetlen és halálos narkó, és a kefélést leszámítva a legkönyebben hozzáférhető a City talajvesztett világában. A technológia, a mocsok és a több ezer éves emberi bűnök lökték a napsütés nélküli megapoliszt a nagy szakadék szélére, és hamarosan azon is túl. A kormányzó ügynökségek és a kizsigerelő, rabszolgatartást alig leplezetten tartó vállalatok korrupt ügyleteiben az emberélet és a

XXXIX./2. konzerv-jövő ronda igérete egyaránt kerekítési hibaként szerepelt, a nagy lebegő-pontos kalkulátor viccének tűnt az emberiség felett.

Egy pohár vízért nyúlt. Szája szárazsága mellett a legjobban a kínai kvantumgép forróságban égő epoxigyantájának szaga kínozta, ez utóbbi valahogyan kiborg agyában az égett, vérző hús félelmetes képét gerjesztette.

A két felhasználó közül mindkettő valószínüleg éppen dolgozott ekkor, így nagyon kockázatos volt akármelyikük nevében megpróbálni bejelentkezni az APProxy tűzfalai mögé, más nyoma viszont nem volt. Átfutotta a személyes levelezésüket az adott nap környékén, de egy pár szmájlin kívül nem látszott rajtuk eufória vagy egy szebb jövő igérete a feleségeiknek, semmi különleges. Jól megfizették a hallgatásukat.

A kettő vegyész közül az egyik különösen édes ígérettel kecsegtetett a meló sikerét illetően. Egy olyan mézesmadzag lebegett Johny

szeme előtt a képzelete szélesvásznú GUI-ján, amely felizgatta és vakmerővé tette. A szemgolyója most meredten bámult egy végtelen távoli pontra. Csak szemmozgató izmának pár mozdulatára volt szüksége, hogy bejelentkezzen KarlAndersson nevében. A kockázat, hogy lekapcsolják és visszatámadjanak, és az ígéret, hogy KarlAndersson fiókjában ott csücsül a Johny személyes jövőjét meghatározó molekula tervrajza, eviselhetetlen dilemma elé állította a dekást. Egy pillanatig.

KarlAndersson jelszavához nem kellett drága szivárvány-tábla és kvantumszámológépekkel elérhető számítási gyorsaság. KarlAndersson jelszava a fia születésnapja volt a magánlevelezésekhez, és az összes többi helyre is, ahonnan Johny hetekkel azelőtt a dolgozók után kutakodott. KarlAndersson az egyik ősi információbiztonsági bűnbe esett, a hanyagságba.

Ez a démon felelős a kitalálható, mindenhol használt jelszavakért, a temp könyvtárakban hagyott fájlokért, a kocsmában elkotyogott „biztonsági kockázat”-okért, kiskapukért és jogi kibúvókért. Ha Johny sejtése beigazo-

lódik, a hanyagság jelenti számára az üdvözülést és az APProxy hirtelen megkezdődött szárnyalásának végét.

Amit nem tudott előre, hogy amint belépett KarlAnderssonként a belső hálóra, és ezzel duplikálta az egy időben bent lévő KarlAnderssonok számát, egy biztonsági analizátor és behatolás-visszaverő program, röviden jég indult meg felé felderíteni a szándékait. Ez a jég véletlenül egyike volt a leghírhedtebb orosz katonai jegeknek, amelyek azzal tűntek fel a dekás éra hajnalán, hogy egy ominózus, múlt századi együttes számainak digitális adattartalmával írták felül a célpont minden rövid- és hosszútávú memóriáját, beleértve a motorikus idegrendszeri emlékekeket is, ami sokak szerint morbid, mások szerint frenetikusan vicces pózokban bekövetkezett haláleseteket eredményezett.

álmomban, és azt mondta én vagyok az egyetlen igaz ember a világon, ezért feladata van a számomra. Részletekbe nem bocsátkozott. Az asszony szerint azért álmodtam ilyet, mert napszúrásom van attól, hogy órákig kint vagyok a földeken ilyen forróságban. Amúgy is nehéz elképzelni, hogy én vagyok az egyetlen rendes ember a földön. Bár ha a barom szomszédjaimból indulok ki, akkor lehet benne valami.

el. Még most se tértem magamhoz teljesen.

Ki mondhatja el magáról hogy az Úr személyesen is megjelent nála? Jó, páran igen, de azt mondd meg nekem ki kapott tőle ilyen fontos feladatot? Leírom ide nagyjából mit mondott, nem szó szerint, a valákat pedig nem biztos hogy mindig jó helyre írom, de nem mertem megkérdezni mit jelent. Na tehát: „Noé, jól figyelj rám vala, fontos dolgokat mondok neked. A világ gyarló lett és erkölcstelen, kivesztett belőle minden jó amit Ádámmal teremtettem vala, és ezt nem nézhetem. Épp ezért megparancsolám néked vala, mint az utolsó egyetlen igaz embernek a világon, hogy midőn kegyetlen özönvizet küldök a földre, neked kell megépítened azt ami megvédi a jókat (vala?). Nemsokára elmondom mit kell tenned, várj türelemmel, és ne beszélj róla senkinek.” Ha leírom ide attól még nem beszéltem róla, nem igaz?

Na szóval ezt elmondta és eltűnt. Igaz ami igaz, attól még hogy ő a teremtő Isten egy légy szíves igazán jólesett volna. De ez se rontja jókedvem, hisz életem legnagyobb tette vár rám!!

Folytatása következik.

Greg

Noéelső résznapjai Március 10.

Kedves Naplóm! Mint láthatod annyira unatkozom, hogy naplót kezdek írni, mivel itt semmi mást nem lehet csinálni. Egész nap művelem a földet, etetem az állatokat, gyönyörködöm az Isten teremtette gyönyörű tájban és hallgatom a csodás énekesmadarakat, de evvel ki is merültek a lehetőségek. Nem csoda hogy a mi családunknak volt a legnagyobb termése tavaly, az összes szomszédnak van jobb dolga, mint egész nap kint görnyedni a földeken.

Március 11.

Agyamra mennek ezek a hülye szomszédok. Korán akartam kelni, de ezek egész éjjel részegen és hangosan dajdajoztak, és hozzá hamisan énekeltek. Ráadásul amikor én is átmentem hogy csatlakozzak, elzavartak avval hogy „Te kretén húzzál haza földet művelni”. Földet művelni. Éjjel. És még én vagy a kretén.

Március 22.

Isten nem jelentkezett újra. Úgy látszik ő is rájött, hogy téves kapcsolás volt. Kicsit azért csalódott vagyok, már beleéltem magam hogy rendes vagyok.

Március 25.

Feladom, vissza a mókuskerékbe. Művelem a földet, hallgatom a madarakat stbstb.

Március 13. Éjszaka fura álmom volt. Mintha Isten beszélt volna hozzám, de mire megértettem volna mit mond, felébredtem a szomszédok által kreált „Noé te marha” című nótára, amit olyan hangosan énekeltek hogy még a pár kilométerre lévő világ végén is hallották.

Március 27.

Nem hallucináltam!! Igazam volt! ISTEN ÚJRA MEGJELENT ÁLMOMBAN, ÉS AZT MONDTA CSAK A CSALÁDOM ÉS ÉN MENEKÜLHETÜNK BOSSZÚJA ELŐL, ÉS KÜLDETÉST AD NEKEM!! Említett valamit a világ elpusztításáról, de azt a részt biztos félreértettem, mert egy csomószor mondta azt hogy vala és nem értettem ez egész pontosan mit is jelent, és teljesen összezavart.

Március 15.

Kedves Naplóm, most már tényleg kezdek paranoiás lenni. Isten újra megjelent

Március 28.

Kedves Naplóm, amit most leírok csak Te tudhatod, mert senkinek nem mondhatom

Március 29.

Isten ma leszállt, hogy elmondja a részleteket. Kicsit alábbhagyott a lelkesedésem. Azt mondta két évig tartó özönvizet küld a földre, és szinte mindenkit megöl.

Erre azt mondtam: „Öhm”. Mivel látta hogy ma már nem megy velem semmire azt mondta holnap megint visszajön. Hát felőlem, ha ennyi ideje van.

19

Éjjel Nem tudok aludni. Álmomban az özönvíz elől menekülök, és a szomszédok nem akarnak beengedni, asszondják: ” Te kretén húzzál haza földet művelni”. Földet művelni. Özönvízben.

Március 30.

Végleg elment a kedvem az egésztől.

Isten azt mondta nekem kell tovább vinni az emberek nemzetségét. Ez eddig szép, van már három fiam, pár lány még elfér majd nálunk. Aztán mintegy mellesleg hozzátette, hogy az állatokat is nekem kell fenntartanom. Miután tisztáztuk, hogy nem gondolt semmi erkölcstelen állat-ember örökítésre, megkérdeztem ezt mégis hogy intézzem el. Azt mondta, hogy minden fajból vigyek magammal négy példányt, két fiút, két lányt. Nem elég kettő? Nem nem, biztos ami biztos, mindegyikből legyen tartalék vala. Na ekkor már gyanús lett a szitu, megkérdeztem ezt mégis hogy lehetne kivitelezni.

Azt mondta építsek negyven bárkát, és azon fogunk lakni az özönvíz alatt. Ha jól emlékszem itt ájultam el. Mikor felkeltem már nem volt ott. Még mindig fáj a fejem, egyrészt az idegességtől, másrészt mert lefejeltem ájulás közben a kisasztalt. Április 1.

Elmondtam az egész szitut az as�szonynak az elejétől a végéig, teszek a titoktartásra, ezt nem bírom egyedül. A reakciója az volt, hogy elkezdett hisztizni miből veszünk a válság idején annyi fát amennyi a bárkákhoz kell, de miután megnyugtattam és felhúztam a földről ahova a megnyugtató pofonjaimtól került, leültünk hogy számba vegyük a lehetőségeink. A legelején tisztáztuk, hogy az Úrról csak szépet és jót, mert biztos hallgat minket most is. Így azért nehezebb volt.

Először is özönvíz így is-úgy is lesz, aligha tudjuk lebeszélni az Urat (asszony: jaj Noé te olyan negatív vagy!).

Ellent se mondhatunk neki, mert akkor ránk is lesújt haragja (asszony: egyszer állnál ki magadért, hát férfi vagy te egyáltalán?).

Nincs mese, tennünk kell amit mondott és bárkát kell építeni, de negyvenet?! (asszony:azt se tudod hogy néz ki egy bárka!).

Végül abban maradtunk, hogy holnap ha beszélünk az Úrral, megpróbáljuk lealkudni a bárkák számát. Mondanom se kell, hogy az asszonnyal semmire se mentem. Ennyi erővel a szekrényajtóval is megbeszélhettem volna a problémát, azt legalább be lehet csukni, nem úgy mint ennek a lepcses nőszemélynek a száját. Éjjel Tényleg nem tudom hogy néz ki egy bárka. Az olyan mint egy hajó, csak nagyobb? Vagy biztos kisebb, azért kell belőle negyven. Majd mondom az Úrnak hogy legyen húsz bárka vagy tíz hajó. Április 4.

Isten mutatott egy rajzot egy bárkáról, hát nem kisebb a hajónál! Még a húszas ajánlatomat is megbántam. Azt mondta negyven kell, hogy elférjen az összes faj négy-négy példánya. Azt mondta jobb ha hozzálátok vagy meg fogok ázni. Még van képe fenyegetni.

Május 12.

Bocsáss meg kedves Naplóm hogy mostanában hanyagoltalak, de ki kellett vágnom 50 kilométeres körzetben az ös�szes fát. A környék teljesen felbolydult, mindenki azt hiszi megőrültem, ha kérdik miért teszem csak annyit mondok: „Isten feladatot bízott rám, segítsetek ti is hogy megmeneküljetek szörnyű haragja elől”.

Gondoltam bejön a szöveg és esetleg segítenek is, de kilátásba helyezték hogyha még egy fába fejszét vágok ők válaszul belém vágnak. Ennek a pár hétnek a konklúzióját levonva, a negyven bárka építésénél a fulladásos halál is jobb. Éjjel Most fejeztem be a számolást, ez a temérdek fa csak tíz-tizenegy bárkához elég! Érzem hogy itt még problémák lesznek.

Május 13.

Közöltem Istennel hogy elfogyott a fa, teremtsen párat a kertembe, ha lehet már kivágott és feldarabolt formában.

Azt mondta, hogy az nem lenne „stílusos”. STÍLUSOS! De elárasztani a földet, azt bezzeg igen.

20

Leültünk, hogy megbeszéljük a problémát.

Most láttam rajta először, hogy elbizonytalanodik. Hah! Azt mondta holnapig gondolkodik a problémán. Kösz a semmit.

Május 14.

Már régóta volt egy ötletem, de féltem elmondani az Úrnak, hisz mégis az teremtményeiről van szó. De mivel láttam hogy most itt az én időm, felvetettem hogy esetleg a legnagyobb és amúgy is legéhesebb élőlényeket talán nem kéne megmenteni. „Pusztítsak el egy egész fajt??” Végül belement, mert a dinoszauruszok eleget éltek már és túl nagy macera is lenne megmenteni őket, úgyhogy beadta a derekát. Mikor megkérdeztem, hogy nem lesz-e feltűnő hogy csak így sitty-sutty kihal ennyi élőlény, azt mondta emiatt ne aggódjak.

Ismeri az embereket, majd kitalálnak valami koholt indokot a kihalás okára, sose gondolnák hogy a legegyszerűbb dolog a válasz. Ha jól számolom így már nyolc bárka is elég.

Május 18.

Ha nem tudnám mi vár ránk hagynám az egészet a fenébe. A több hétnyi favágás után most egész nap fát aprítok, tervezem a bárkákat, és persze eközben a föld se műveli meg önmagát. Annak ellenére, hogy most már tudom hogy néz ki egy bárka még mindig nem építettem egyet sem. Nem tudom miért egy földművest szúrt ki Isten erre a munkára, miért nem egy építészt, de nem reklamáltam, mert a végén ő is végigfut ezen a logikai láncon és lepasszolja a munkát, én meg megfulladok a hülye szomszédjaimmal együtt. Éjjel 2:51 Eddig aprítottam a fát. A kezeim állapotáról nem is nyilatkozom. Az a legszebb, hogy most amikor végre aludhatnék pár órát nem fogok tudni, mert annyira rettegek az özönvíztől. Éjjel 4:05 Tényleg jobb lenne megfulladni, mint itt szenvedni a bárkaépítéssel.

Május 21. Épp a kertben szenvedtem a méretre vágott fagerendák cipelésével, amikor az egyik méretes darabot ráejtettem a lábamra. Az ezt kiváltó káromkodásomban nem éppen dicsérő szavak között megemlítettem azt a személyt aki minderről tehet, mire a mellettünk lévő kertben napozó szomszéd odavetette nekem, hogy ne szidjam Istent mert lesújt rám haragjának villámával. Én dühösen visszakiáltottam neki, hogy „Ne szóljál bele mit csinálok, én jobban ismerem őt nálad és hidd el hogy magasról tesz ránk!”, aztán elsötétült a világ.

Este 7 óra Most tértem magamhoz az ágyamban fekve. Az asszony elmondása szerint annyit látott, hogy a szomszéddal kiabáltam aztán hirtelen belém csapott a villám. Nem kell nagy feneket keríteni a dolognak, ez csak véletlen egybeesés.

XXXIX./2.

Május 24. Úgy tűnik Isten fentről megunta a szenvedéseim és lejött hogy a körmömre nézzen.

Hát rossz napot választott, mert ma különösen ideges voltam, ugyanis a kivágott fák nagy részéről kiderült hogy nem alkalmas bárka építésre. Mikor ezt elmondtam neki azt hittem ott helyben kapok egy egyszemélyes árvizet, de végül lenyugodott és leültünk hogy átbeszéljük a problémát. Kivételesen tudtuk hogy meglátogat minket mert előző nap szólt, de evvel is csak azt érte el, hogy az asszony halálra zrikáljon (jajj de Noé mit adjunk neki uzsonnára, ő mégiscsak Isten, neki semmi sem lehet elég jóóó…). Ha kész a bárka és már elég mély lesz a víz is, hát én tuti belelököm.

Tehát nekiültünk hogy átrágjuk magunk a problémán, és hosszú órák tárgyalása révén sikerült elérnem hogy minden állatból legyen elég kettő. Győzelem! Azt volt a kikötése hogy nagyon vigyázzak rájuk, mert ha csak egy fajból is elpusztul valamelyik példány, akkor velem fogja őket továbbszaporíttatni.

Május 25.

Eszembe jutott hogy az oké hogy az állatokat megmentjük, de mi lesz az emberekkel?! Ha csak a mi családunk éli túl, akkor a három fiam mindegyike mellé kell egy nő. Legalább. Isten megérezte az aggódásom és közölte hogy erre ne legyen gondom. Ahogy véget ér az özönvíz kikötünk, ő pedig a fiaim 1-1 bordáját klónozás céljából felhasználja, így továbbviszi a déeneseket a nőkbe, akikkel aztán benépesíthetik a világot. Megkérdeztem hogy nem fog-e nekik hiányozni a bordájuk és hogy kik azok a déenesek, de csak lepisszegett hogy bízzam rá. Hát jó, úgyse értek már semmit.

Június 4.

Isten ma közölte, hogy egy hét múlva jön az özönvíz. De ezt úgy mondta mintha csak a vacsorát jelentette volna be. Könnyű neki, díszpáholyból nézi végig az egészet.

Pedig pont most kényelmesedtem el, mivel

eddig nem mondta mikor lesz gondoltam tulajdonképp ráérek. Most húzhatok bele, még csak egy bárkának van kész az alsó váza. Azt mondta elintézi, hogy addig ne legyen eső csak egész nap napsütés, lágy szellővel, hogy jobban menjen a munka.

Hah! Ha segíteni akar akkor ne lágy szellőt adjon, hanem tíz megépített bárkát.

Június 8.

Már csak három napom van és még sehol sem vagyok. A mentőcsónakokat még el se kezdtem.

Június 9.

Isten azt mondta hogy ne húzzam az időt mentőcsónakokkal. Szerinte ha olyan béna vagyok hogy elsüllyed a bárkám, akkor megérdemlem hogy vele süllyedjek.

Folytatás a következő számunkban.

Szécsi László

Korsón innen, KorShow-n túl Hallottatok már a Kolimpiáról?

Nos, azok számára röviden leírom, akik még csak most látják a szót először, vagy csak simán nem hallottak róla eleget, hogy tudják mi is a Kolimpia: A VIK-nek van Schönherz QPA, a Közlekeseknek Közlekkari Napok, a Gépészeknek ott a SLIP és így tovább, és így tovább.

A TTK-nak olyanja van, hogy Kolimpia. Minden kar a maga értelmi, alkoholbefogadási, igénytelenség-tűrési szintjéhez igazítva tart olyan napokat, amikor minden szinten határokat feszegettet minden résztvevővel.

Először a gólyatáborban (TTK) hallottam a Kolimpiáról, mert ott egy napra megkaptuk az alkohollal kapcsolatos feladatok egy részét kicsiben. Sajnos nem emlékszem milyen volt.

De reggel alsógatyában ébredtem és három épülettel arrébb találtam meg a többi ruhámat, csurom vizesen. A patrónusom azóta sem kérte vissza a pólóját, amit nekem adott, mert ő emlékszik rá, hogy mi történt vele...

Ugyanez nagyban sokkal izgalmasabb.

Sosem tudod, mikor szakad el az a bizonyos „még emlékszem rá” fonal... És attól a ponttól már úgyis mindegy.

Sok hasonló rendezvényen dívik, hogy lehülyézik azt, aki nyerni akar: “Hát hülye vagy?

Jövőre neked kell szervezni! Az kicsit sem olyan izgalmas, mint részt venni rajta!”

Mi az atomM.A.G.-gal a múlt évben megmutattuk, mennyire hülyék vagyunk. Megnyertük a 2010-es ParaKolimpiát, így az ideit mi szerveztük. És hogy tényleg kevésbé izgalmas-e szervezni?: Ha nem tudod élvezni, akkor nagyon nem.Vannak pillanatok: amikor 500-600

liter “bor”-t ölelgetve kiáltod a társadnak, hogy “Kattintsd már el azt a sz*rt!”, vagy amikor a többi szervező megköszöni a munkádat, esetleg dicséretet adnak, ha valamit jól csináltál: ezekben a pillanatokban rendkívül jó szervezőnek lenni.

De amikor hallod, hogy 20-30 ember skandálja, hogy “B*ZI SZERVEZŐK!”, akkor azért nyelsz nagyokat. Én speciel már a regisztrációs héttől kezdve majdnem mindennap a szervezéssel foglalkoztam. Nem kevés jelenlétemről mondtam le, hogy jól sikerüljön. Beugrók, kisZH-k is megitták a levét, illetve, hát a fenét: Én iszom, még most is!

Kinek esne jól ezek után a szidalmazás?

Akár poén, akár nem poén. Nem tudják az emberek a másik munkáját tisztelni. Viszont szervezőként neked végig tisztelned kell a résztvevőt, nehogy ismét megkapd, hogy mekkora egy g*ci vagy.

Az a jó szervező, aki mindezekre vállat rándít és úgy is tudja folytatni, hogy közben mindenki a nem tetszését hangoztatja.

“Nem tetszés? Akkor bizonyára elrontottatok valamit! Lehet, csak javítani kéne a hibákon és máris kevesebb lenne a negatív visszajelzés!”

Erre csak azt mondom: “HA HA HA!”, ha ez ilyen egyszerű lenne! Aki soha nem volt még a sűrűjében, az nem tudja milyen, amikor nincs meg a megfelelő összhang, nincs meg a megfelelő összetartó erő, hiányzik a vezér (most képzeld el, mekkora szívás van a sakkban is, ha már az sincsen).

Akik pedig szerveztek már és nem voltak ilyen problémáik, azokat irigylem.

Voltak gondok. Látszott kívülről is. Az idei Kolimpiára másfélszer annyian jelentkeztek, mint ahányan az eddigi években A szervező gárda kétharmad akkora volt, mint máskor szokott lenni. Ez eleve megad egy alap hangot.

Nem baj, felkötöttük a nacit és csináltuk! Ha ott volt a vezér, próbáltuk tenni, amit elvár, ha nem volt ott, akkor találtunk helyettest.

Persze, nyilván nem csak ez volt a probléma, sőt! A HK-s támogatásoknak több, mint a felét az utolsó nap kaptuk csak kézhez. Addigra pedig már minden mást el kellett intézni. Ez pedig, gondolhatjátok, elég nehéz pénz nélkül.

A jelenlegi árakhoz képest viszonylag kevés hozzájárulást kértünk a jelentkezőktől, sokszor szívtuk is a fogunkat, hogy nem mindenre lesz elég.

Többször jelezték is a csapatok, hogy nem volt elég a szesz. (Jellemzően azok az elégedetlenkedő csapatok, akik elfelejtették figyelembe venni, hogy a jelentkezésnél megszabtunk egy létszámkorlátot – minimum 15, maximum 25 főben) De elég a nyafogásból! Én azért ös�szességében élveztem. Bár nem mondom, hogy újra végigcsinálnám. Tanulópénznek biztosan jó volt, ha másnak nem is. Illetve engem valamiért elég sokan szimpatikusnak találtak, bár én nem értek velük egyet, mindenesetre köszönöm! :) Jövőre találkozunk!

Végre mi is iszunk!

Góc (Műegyetemi Alkoholista Gárda)

21

Saloon zene, Saloon tánc, Saloon poker

XXXIX./2.

A 40., vadnyugati stílusú Schönherz QPA második estjén a Ház FNT-jébe költözött egy igazi póker klub. A látvánnyal sikerült elérniük a rendezőknek, hogy egy igazi póker szalonban érezze magát a szerencsés QPÁ-zó. Hogy miért nevezem őket szerencsésnek? Három profi pókerasztal hivatásos osztókkal állt a versenyzők rendelkezésére. Erre a megmérettetésre azonban csak éjjeli baglyok tudtak feliratkozni, ugyanis 1:00-kor írták ki a nevezést a rendezők. Persze pikk pakk betelt a létszám.

Nagy a csönd az FNT-ben, néhol egy felvillanó fénysugár megvilágítja a kovboj kalapos rendezőket a már teljes díszben sorakozó asztalok mellett. Minden asztalnál 11 szék, 10 leszámolt zsetonköteg, 1 pakli kiterített kártya.

Profi asztalok… gondolom én. Be kell vallanom, csupán hobbi szinten űzöm ezt a sportot, de ezek a fehér bőrrel keretezett filc asztalok bizony meghozták a kedvem a komolyabb játékokhoz! A színpad jobb sarkában pedig ott lóg egy akasztott kovboj. Ahogy illik, (és nem lilik, mint a főszerkesztő) farmerben, kalapban és fekete zokniban feszít a tömeggel szemben.

Pólóját minden nap lecserélik a rendezők az éppen aktuálisan vezető csapat egyenruhájára. Akasztjuk az előre törőket!

Egy kevés bevezető után megkezdődött a nagy játszma, melynek nyereménye egy pókerkészlet és egy aranyrög volt! Ez a kis műanyag, egyedi, aranyrögöt mintázó zseton pontduplázó erővel bír majd a hajtáson. (Talán így utólag mondhatom, hogy bizony ezek a zsetonok nagyobb erővel bírtak a QPA alatt, mint bármilyen pókerkészlet.)

Lassan fogynak a játékosok az asztalok mellől, mígnem eljutunk a top10 összeállításhoz, melynek tagja a versenyben résztvevő egyetlen lány is! (GirlPower!) Itt már látni lehet a homlokokról lecsurgó izzadságcseppeket. Hallani lehet a résztvevők minden sóhaját. Mindenki nagyon komolyan veszi a játszmát! Senki nem áll fel az asztal mellől. Kivéve persze, ha már

tényleg nagyon meg kell látogatnia azt a bizonyos férfi, avagy női szakaszt – jó vadnyugati módjára a szénakazalt a Ház mellett-.

Nem vagyok nagy póker játékos. Ismerem a szabályokat és néha le is ülök a barátokkal, de csak a hangulat kedvéért. (Persze az is motivál, hogy a kezdők szerencséje többnyire mellém áll.) De ez az este, a hangulat, a felakasztott kovboj, az izgatott QPÁ-zók és az őket támogató csapattagok zümmögése a fénytelen, levegőtlen teremben teljesen világossá tette a számomra, miért volt a póker a vadnyugat játéka, és miért örvend ekkora népszerűségnek a mai napig. Ki kell mondanom -jobban mondva le kell írnom- , a Póker Est a QPA (számomra) legélvezetesebb programja volt!

Amiés nemkora véreda szítanár csapol vja Igen, minden évben eljő a nap, amikor a tanárodnak fizetsz. Jó esetben ez tényleg egyszer történik meg, és az is a Schönherz QPA keretein belül. Ilyenkor ugyanis azok a jó öreg – vagy épp szemtelenül fiatal – tanárok, akik nap, mint nap okítanak titeket, átállnak a másik oldalra. Na, nem a Sith-es, csuklyás, sötét oldalra, hanem a világos sört cspoló gépezet mögé

sorakoznak! És húzzák. És tolják. És habosítják.

Ilyenkor derül ki, hogy kinek van igazán nagy tapasztalata a sörkultúra terén.

Miközben a kedvenc tanáraitok csuklószakadásig csapoltak, az okosabb Qpázók nyelvi vetélkedőn vettek részt. Nehéz volt és néha követhetetlen, de lehet, hogy csak a sok pult melletti tanári beszélgetés miatt

érződött így. Az viszont biztos, hogy az ott lebzselők többségét nem a vetélkedő, sokkal inkább a sörcsap vonzotta, hiszen nem minden nap kérhetsz egy korsó sört a professzorodtól (vagy épp a professzorodnak).

Legalábbis megtorlás nélkül.

Kincső

Morgan Stanley Informatikai Őszi Gyakornoki Program Iroda: Budapest, Lechner Ödön fasor 8.

Kezdés: Azonnal Időtartam: Heti 20 – 30 órás munkavégzés Morgan Stanley A Morgan Stanley a világ egyik vezető pénzügyi szolgáltató cége, amely teljeskörű és kiemelkedő színvonalú szolgáltatásokat nyújt ügyfeleinek befektetési, banki, értékpapír-kereskedelmi és befektetés-menedzsment területen.

Munkatársaink a világ 42 országában található több mint 1300 irodánkban dolgoznak.

A Morgan Stanley 2006-ban nyitotta meg ügyviteli és informatikai szolgáltató központját Budapesten. A magyar leányvállalat fő feladata az anyacég üzleti tevékenységeinek támogatása pénzügy, informatika, matematikai modellezés, hitelkockázat-és piac elemzés, értékpapír kereskedés jogi dokumentáció területeken.

A Programról Az Őszi Gyakornoki Program során a diákok fejleszthetik az informatikai

infrastruktúratervezési és/vagy szoftver alkalmazásfejlesztési tudásukat.

Ezen kívül további képzési lehetőségek is a rendelkezésükre állnak: • Morgan Stanley-t és az informatika részleget megismertető képzések • Szakmai és készségfejlesztő ismeretek • Mentor Program Az Őszi Gyakornoki Programot sikeresen teljesítők felvételt nyerhetnek a Morgan Stanley által kínált teljes munkaidős IT Frissdiplomás Programra.

Projekt lehetőségek A program során a gyakornokoknak lehetőségük nyílik különféle területek - céges portálok, drótnélküli hálózatok, kereskedelmi és kockázatelemző rendszerek, valamint sokfajta technológia megismerésére. Néhány példa a teljesség igénye nélkül: Java, C++, Perl, .NET, C#, hálózatok, adatbázisok, Linux/Unix, Windows, hardware, middleware, software menedzsment és adminisztráció, automatizálás.

Elvárt tudás / készségek • Kiváló problémamegoldási készség • Kommunikációs szintű angol nyelvtudás Alkalmazásfejlesztés területen: • legalább egy objektum orientált programnyelv ismerete: Java, C++ vagy C#, adatbáziskezelési tudás • script nyelvek ismerete előny (Perl) Infrastruktúra területen: • erős felhasználói szintű Windows operációs rendszer ismerete • a felsorolt objektum orientált programnyelvek valamelyikének ismerete: .NET, C++ vagy C#, adatbáziskezelési tudás • Poswershell ismerete előnye Információ és jelentkezés: h t t p : / / w w w. m o r g a n s t a n l ey. c o m / careers/budapestcampus Pozíció neve: IT Autumn Internship (part-time) Pozíció száma: 91737

23

Log: Schönherz Mátrix Dátum: 2011.10.04.

A jegyzőkönyvet vezeti: mcmacko 20:30 – Megközelítjük a helyszínt. Az SCH előtt tömegek terpesztenek. Miért itt dekkolnak az emberek, amikor mindjárt kezdődik a móka a töltésnél?

20:35 – Át az Ukránba, ahol a szekus bácsi ajtónáll. Nyolcasával lehet bemenni csak, megnőtt a potenciális vásárlók száma a QPA miatt.

20:45 – Nem túl hosszú séta után megérkezünk a töltéshez.

A legjobb helyek persze már foglaltak, de minő meglepetés, az útszakasz le van zárva.

20:50 – Sokadik meggondolásra is jó lesz nekünk az aszfalt. A töltés közben két oldalról kezd betelni.

21:00 – A tömeg egyre csak gyülekezik. A bemondó hangereje el is veszik a nagy morajlás közepette.

21:15 – Az útszakasz kezd telítődni, mi lesz még itt? Negyed óra késés már tuti…

21:30 – „Kezdés bő 20 percen belül”, mondja az emszí. Akkor csak 50 perc kumulált késéssel kell számolnunk… A tömegtől már mozdulni se lehet az úton.

21:50 – A „hozzuk össze húsz perc alatt a kezdést” projekt csúszik.

21:53 – A „hozzuk össze huszonhárom perc alatt a kezdést” projekt is csúszik.

21:55 – Nna, mindjárt indulunk, a bemondó karórája viszont siet, mert ő már tíz órát vizionál.

21:56 – APAKEZDŐDIK! Indul a visszaszámlálás… várjunk, fail…

Mégsem. Közben a bemondó szerint már ötezer ember van a töltésen és az úton. A koli falán real-time pörög egy decibelmérő.

21:58 – A közönség bőőőg, az emszí próbálja a közönség hangerejét a piros sávba tornászni. Nehezen jön össze.

21:59 - „Nincsen hangotoook!”, „Mátrixot!”, József Attila: „Levegőt!”.

22:00 – Pont egy órás csúszással, immáron TÉNYLEG elkezdődik a buli.

22:01 – Egész korrekt intrót látunk, kovbolyok és pixelek pörögnek a falon.

22:02 – Nincs Mátrix Csernozjom nélkül. Most tűnik fel, hogy mintha újra vették volna a dalt. A régi énekes jobban élte a témát…

22:02 – „…haverokkal… rokkal” Masszívan visszhangzik…hangzik a motyó. Lehet nem jó helyet lőttünk be magunknak?

22:03 – Két pixelköteg az első percek óta gliccsel. Ezek szerint a Glitch Gremlint nem sikerült abból a szobából kiűzni.

22:04 – Taps, jönnek a meztelenkedés királyai.

22:07 – Jé, a falon táncoló csajok hatására életre kel a két dead pixel…

22:08 – Terrorista banditák – Amerikában ezért a videóért holnap már nem kellene iskolába menniük. Sebaj, Csernozjomék szólózó pálcikaemberét is sikeresen benyúlták a készítők.

22:12 – Az első igazan poénos animáció. Lenézek, felnézek, lenézek, felnézek… sör ugyan nincs nálam, de így gépelni sem tudok.

22:13 – A francba, elvesztettem a Játékot.

22:14 – A hangminőség eléggé ergya, bár a rossz keverés - olybá tűnik - inkább a csapatok hibája.

22:15 – Két nyurga dude beállt elém, semmit nem látok…

22:17 – Pálcikaemberekről demoscene animációra váltunk.

Megy a fényjáték ezerrel.

22:24 – ATOM Sonic animáció fut a falon, Green Hill Zone-al, Batmannel, Predátorral. Geekfest!

24

22:32 – Reklámok. Már vagy öt perce. Most valami demoscene promó megy, ez legalább kinéz valahogy.

22:35 - Artuditu pálcika Luke-ot vonszol. A Star Wars kedvelt téma idén is.

22:36 - Beállt mögénk két cicababa… az epochális dekoltázst, a monitort vagy az SCH falat nézzem?

22:38 – Feltűnik, hogy eltűnt a visszhang. Nájsz. A Bikini feldolgozás se rossz, ami a hangfalból szól.

22:40 – Péniszből elefántot – micsoda transzformáció!

22:41 – Kezd nehezemre esni az állva egy kézzel gépelés.

22:42 – Eltelik háromnegyed óra, mire a trollolo felbukkan. Persze egy trollface kiséretében. („A mémek támadása”) 22:44 – Magnum főcímzene, a falon musztácsiók, bajuszköltemények repkednek.

22:45 - Felbukkan egy villogó mentőautó. (mármint ténylegesen, lenn az úton) Remélhetőleg nincs baj…

22:48 – Nyan cat harmadszor, egy fél másodpercnyi Zoidberg kellett, hogy feldobja a műsort.

22:51 – Ozzy papa és a Crazy Train, Guitar Hero videó, expert fokozaton. Végre megint valami ötletes darab. Apropó, elő kellene már venni otthon a műanyag hangszereket.

22:52 – Áronnak ma van a boldog szülinapja. Isten éltessen, Áron! (A következő kör sört te fizeted.)

22:53 - Közben egy mozdony dudál nekünk a háttérben. Szimpatikus sofőr!!!

22:54 - Megint nyan cat, az előbb lelőtték, nem? A műsorból most épp semmit nem hallani.

22:56 – Sörváltót iszik a csaj az animáción, közben mögöttünk óbudai egyetemisták óbégatnak.

23:01 – „Honnan tudod h tüzel a kutyád? Fogy a szén a pincéből…” Jaj. 23:01 - Kezd a második szponzorblokk.

23:03 – Terézanya. Klasszikus, monokróm színekben.

23:04 – Egy filmszakos hallgató megjegyzi, hogy nagyon kocka vagyok itt a laptoppal. Ő biztos nem venné elő a tömegben. Megnyugtatom, hogy én sem veszem elő.

23:06 – Az első showbreaker gliccs – Terézanya lefagy, majd újraindul.

23:09 – Újra gliccs, ugyanott – most a zene végigmegy, pedig Will üvölti hogy nyomják le újra.

23:11 – Csillámfaszláma eredettörténetet láthatunk a falon.

Közben visszatér a visszhang.

23:12 – A Wild Windmill appears! Don Quijote kifogy a pokélabdából.

23:16 – Pac Man egy kis súlyzózás után lerendezi a szellemeket.

Az animáció végén elhangzik az Arany Eksztázisa. Micsoda dallamok, ezt a témát nem lehet megunni!

23:23 – Óóó, egy százéves mém az Sch falán: play him off, keyboard cat!

23:28 – Magdi Anyus legurul a lepcsőn, kár hogy a hangsávból megint nem hallunk egy kukkot se.

23:29 - Megjelenik az első dobozokat és borosüvegeket összeszedő csöves.

23:30 – A tömeg rohamosan fogy, az úton alig állnak már, lankad a fíling.

23:32 – Ismét az intrót játsszák, közeleg a vég.

23:35 – Ééés vége. Ahogy mondani szokták, jövőre ugyanitt, ugyanekkor.

(00:05 – Az orrom előtt megy el az éjszakai járat.)

XXXIX./2.

LEDMOZI

Az idei Qpa sem múlhatott el az egyre több embert vonzó, és fejlesztői oldalról is egyre nagyobb kihívásokat jelentő Mátrix nélkül. Megkerestünk néhány illetékest, hogy idén milyen háttérmunkával járt a rendszer összeállítása. Hurtony Péter és Hámos Gergely válaszoltak a kérdéseinkre.

–– Idén milyen kihívásokat állított a SEM elé a Mátrix? A tavalyi infrastruktúrát használtátok fel?

––Hurtony Péter: A fő cél a tavaly megépített rendszer tökéletesítése, „biztosítása” volt. Múlt évben sok probléma adódott a híd-Schönherz kapcsolattal, hatalmas volt a csomagveszteség, így az animációk horribilis idők alatt töltődtek fel a szerverre. Ha valami nem stimmelt a feltöltésben, mindig onnan kezdte újra az animációt a rendszer, ahol az utolsó jó csomag érkezett. Ezt idén sikerült megoldani, a híd alól vígan lehetett volna egyszerre HD adást streamelni, Facebookozni, plusz közben még az animáció is pikk-pakk átért volna. Körülbelül 80 megabites volt a kapcsolat.

Az SCH oldalán is történt egy kis betonozás, idén három szerver futott a 320-as szobában, így ha egyikkel valami probléma lett volna, a másik a helyére lépve el is látta volna a feladatát.

A másik problémára Győrben derült fény a nyári Mátrix alkalmával. Mint kiderült, a PWM panelen pár ellenállás fel lett cserélve, ezért a piros ledekre több áram került. Tudvalevő, hogy ettől idővel elhalványodnak, vagy kifakulnak végérvényesen ezek a diszkrét alkatrészek. A kollégiumunkban tavaly ez még nem látszódott, mert keveset voltak bekapcsolva a rossz ellenállásokkal szerelt panelek, viszont egy idő után az egységek felső pixelein be is következett az elhalványulás, ellenben ahova ténylegesen kellettek volna azok a bizonyos kisebb ellenállások, ott a kék diódák alapból kevesebb áramot kaptak. A probléma javítása érdekében rendeltünk 8000 piros ledet, a régieket kicseréltük, és a színsorrend is módosítva lett a szalagkábelekben, hogy az ellenállásokat ne kelljen átforrasztani. Firmware frissítés is történt a PWM paneleken. Fontos újítás volt mellesleg, hogy a MUEB egységek az SCH hálóba bárhová bedugva, automatikusan egy virtuális hálózatba kerültek, ezzel is könnyítve a konfigurációt, és az egész szerkezet felélesztését.

––Hámos ’Hami’ Gergely : Tavaly sok gond volt a hálózati kapcsolattal a Mátrix szerver felé. Ezt idény sikerült megoldani, tökéletes volt a wifi, 80/80mbit-es kapcsolatot alakítottunk ki. Simán meghajtottuk a Mátrixot; streameltük a videót 2 szerverre és ezt még vissza is töltöttük a böngészőbe. Mindemellett távoli asztalon is néztük a benti gépeket.

A szerver kommunikációja is teljesen át lett írva. Egyrészt villámgyorsan bufferel a frissítés után, másrészt, ha buffer közben a szerver cache-ben megtalálja az adott animációt (előre betöltöttük őket, még bentről), akkor onnan tölti be azt. Így volt lehetséges, hogy kattintásra rögtön indult is a lejátszás.

Idén külön figyeltünk az iroda ös�szerakására, ahonnan irányítottuk az eseményeket. Mindent három nappal előre bekábeleztünk, felcímkéztünk, beállítottunk, leteszteltünk. Tartalék szervert állítottunk be, melyre akár lejátszás közben is lehetett váltani. Leragasztottuk a switchek portjait, nehogy valaki bedugjon valami oda nem illőt és ezzel elrontsa a virtuális hálózat beállítást. (A virtuális hálózat azért kell, hogy a Schönherzes overkill broadcast forgalom ne ölje meg a MUEB-eket.) Ezután minden illetéktelent kizártunk az irodából a rendezvényig, beleértve a sajtót is.

Tavaly annyi riporter jött, hogy majdnem elmaradt a Mátrix, mert egész délután zaklattak minket, mi pedig nem tudtunk megfelelően készülni. Ehelyett idén máshol mutogattuk nekik a technikát.

Fejlődtek a MUEB alapegységek is a firmwarekkel egyetemben. A hálózatos részleggel karöltve sikerült megoldani, hogy ne kelljen az eszközöknek előre, kézzel átkonfigurálni a fali portokat. Jelenleg bárhol a házban bedugod őket, a megfelelő VLAN-ba kerülnek be, ahogy Peti is mondta. Még Győrben született egy .Net-es programcsomag a tesztelésre, telepítésre, ezt átdolgoztuk az SCH rendszerre, és egy komplett programcsomagot formáltunk a dologból. Ez többek között meg tudja mutatni felszerelés közben-rendezvény alatt, hogy az egyes ablakok és vezérlők közül melyik válaszol, hol van ablaktábla-hiba, milyen verziójú a firmware..stb. Vissza lehet kérni a képet maguktól az eszközöktől, plusz rengeteg beépített tesztelési lehetőség van kialakítva. Van például packet-sniffer, amivel élőben lehet nézni, hogy mit kéne látni a házfalon. Az adatokat ez egyből ki tudja dobni egy szerverre, html-ben is. Ennek köszönhetően szerelés közben, amikor elmentünk kínaiba kajálni, akkor is láttuk a fal állapotát egy mobil eszközön.

Ezen kívül egy új ötlet is született Győrben, melynek kapcsán elkezdtük egységesíteni a szoftvereket. Ezek a végső terv szerint egy platformot fognak

alkotni. Egyszerű XML mapping megírásával bármely épületre körülbelül félórás munkával rá lehet majd húzni az egész felszerelést. Ez messze nincs kész, de a szoftverek magja már lehetővé tenné az alkalmazását.

Persze sok apróságról beszélünk, a legtöbb még messze nincs kész, de óriási haladás lesz minőség terén az eddigiekhez képest. Dolgozunk rajta, a Mátrix pedig mindig jobb lesz. Megérett rá a project, hogy lassan önlabok, szakdogák születhessenek belőle. Tavaly már volt is egy ilyen, amit a Simonyi (Subi és én) konzultáltuk, kívülről.

A sok fentebb taglalt fejlesztésen túl a KSZK coder-team készített egy univerzális videó konvertert is.

A munka megérte, hiszen szoftver és hálózati hibamentes Mátrixot sikerült prezentálni.

– –Volt valami előzetes probléma, amit nehéz volt kiiktatnotok?

– –Peti: A legdurvább előzetes probléma talán a ledek cseréje lehetett. Sokáig az sem volt biztos, hogy megjönnek-e Kínából időben.

– –Hami: A másik probléma tesztelhetetlen és megjósolhatatlan volt. Igazából csak akkor látszott ez, ha este minden ablaktáblát ráraksz a falra és bekapcsolod őket. Ezért nem is tekintettük hálózati hibának, hanem csak hirtelen jött megoldandó feladatnak. Az egész probléma oka, hogy egy switch az épület tizenegyedik emeleti hálózati rendezőjében tavaly ki lett cserélve. Most ott egy a többinél jóval újabb eszköz található.

Valamiért ezen a switch-en a 10mb-es half-duplex ethernet (jelenleg ilyet használnak a MUEB-ek) óriási csomagveszteséggel dolgozott. Ezt úgy tudtuk javítani, hogy az adott szegmenst átkábeleztük a rendezőben egy másik switch-re.

Ennek megoldása jövőre lesz teljes, átkonfiguráljuk a MUEBeket és a firmware-t, hogy full duplex módban működjenek. Reméljük, hogy ez megoldja majd a problémát.

– –Mikor és hogyan teszteltétek az ös�szeállítást?

– –Peti: Külön nagy teszt nem volt a hardvert illetően, hacsak a Győri akciót nem nevezzük annak. Ekkor derült fény ugye az ellenállások véletlen összecserélésére. A szerelés idén meglepően

25

gyorsan ment, délután kettő órára már minden panel a helyén volt, a rendszer élt. Sötétedéskor elkezdődött a debug, esetleges pixelhibákat kerestünk: egy watchman CB rádióval figyelte a kivetített tesztanimot, és a debug teameknek jelentette a gondokat, akik szaladtak a szobába, és helyrerakták a kicsúszott ledeket, újraindították a kifagyott MUEBeket, stb. Sajnos kezdés előtt nem sokkal látszódott annyira az animáció, hogy észrevettük, hogy pár tábla „laggol”. Ennek az okát már Hami megválaszolta.

––Hami: A szoftver esetében ez másképpen zajlott. A hálózatot és az irodát közel egy héttel előre összeraktuk, sokszor kipróbáltuk a héten az alegységeket, illetve 3-szor is kimentünk akkupakkal a hídhoz tesztelni a wifit és a szoftvert.

Utolsó előtti este pedig az éles körülményeknek megfelelő beállításokkal is körülbelül egy órán át teszteltük a rendszert.

(A rendőrök legnagyobb örömére, akiknek igazoltatás közben kellett elmesélni, hogy mégis mi a szöszt csinálunk három géppel, egy bevásárlókocsinyi kábellel és egy parabolaantennával odakinn.)

– – Miben várható még fejlesztés a jövőben?

– –Peti : A fejlesztésben még rengeteg potenciál van, mind hardveres, mind szoftveres oldalról. Például a MUEB-ek távoli programozása, a szerver automatikus „átmappingelése”, így akármilyen felületre két kattintás lenne ráhúzni a rendszert - például egy 12×8-asra, aztán egy 7×15-ösre, majd egy 16×9-es épületre. Cél, hogy a szerverek gyorsan átkonfigurálhatóak legyenek.

– –Hami : Rengeteg terv és ötlet van már most is, és régebbről is. A szoftvereket igyekszünk az emlegetett flexibilis platform irányába eltolni. Ha lehet, jövőre

megvalósításra kerül, hogy a beágyazott eszközökön egyszerre, távolról, interneten át lehessen szoftvert frissíteni. Ezen kívül tervben van egy kompakt, mini-mátrix központ (hálózat+szerver) fejlesztése, hogy ne kelljen mindig 3 napon át kábelezni egy szobában a Mátrix irodához, hanem elég legyen betolni a központot, hozni 3 laptopot és beledugni az uplinket.

– –Mi az általános cél, ha a következő évi eseményt nézzük?

– –Peti: Az ideinél még jobb Mátrix szervezése, minden téren. Ez igazából még elég bizonytalan terület, mivel nem tudni, ki lesz még itt jövőre a fejlesztők közül, és egyébként is május környékén szoktunk elgondolkodni a témáról komolyabban.

Impulzus

Kincskeresés, avagy az idegölő Elvileg reggel kilenckor kellett volna kezdődnie a játéknak, de sajnos ez nem jött össze. Annyit mondtak nekünk, hogy folyamatosan figyeljük a Qpa oldalát és majd meglátjuk, mit kell csinálni. Fél tíz felé még mindig semmi. Úgy délelőtt tízkor, tehát röpke egy órás késéssel láttuk meg az információmorzsákat. A csúszás azért nem volt gond, mert legalább a padon kényelmesen lehetett aludni egy órát, így aki félálomban támolygott be a Schönherz Kollégium ajtaján, az nagyjából ki tudta magát pihenni.

A feladat nagyon egyszerű volt: szerte az egész országban QR kódokat rejtettek el a szervezők, amiket a csapatoknak meg kellett találni. Akiknek volt okostelefonja, azoknak könnyű volt a feladat, hiszen a netet könnyen

tudták használni, illetve azzal be is tudták olvasni a kódokat és elküldeni a megfelelő embernek. Akiknek nem volt, azoknak dokumentálni kellett, hogy hol találtak rá a matricákra. A hátulütője annyi volt az egésznek, hogy simán letéphették a kódokat, amíg mi odaértünk. Ez meg is történt. Bennfentes információk szerint volt egy-két csapat, akik nem tudták beolvasni a QR-mátrixokat és helyette inkább elegánsan leoperálták a felületről és eltették, hogy azt mutassák be. Ez több okból is ostoba húzás, ugyanis azzal, hogy letépik, a neten még mindig azt látjuk, hogy ott van, így azok a csapatok, akik keresik a kódokat, órákat tudnak veszíteni, hiszen honnan tudnák azt, hogy pár csapat romboló, destruktív üzemmódra váltott.

Ezért is tituláltuk idegölőnek a játékot. Rohangálnod kell az egész országban, majd egyáltalán nem biztos, hogy megtalálod azt, amit szeretnél. De a szervezők mentségére legyen mondva, hogy a feladat kreatív és szórakoztató, legalábbis papíron. Nekem a kedvenc városom Debrecen volt mellesleg. (Srácok, komolyan azt hittétek, hogy elmegyünk odáig? –kacsint-) Persze, akinek van ott ismeretsége, annak könnyű. Lehet, ezt a játékot egy-, vagy fél napig húzni, de biztosan tudom, hogy volt olyan, aki három óra után feladta. Ez voltam én. Az okokat pedig azt hiszem, a fentiek után nem kell taglalnom.

Ada

A sportos pillanatok A Qpa programok közül talán az érdeklődők számának, sőt a rendezvény mindenkori hangulatának tekintetében is a sport nap lóghat ki leginkább. Először a helyszínt a BEAC sporttelepén kerestem, hatalmas bálák, ledobott fegyvertartók és az itatókhoz hanyagul-lazán, amolyan kovbojosan odakötözött szomjazó lovak, de legalább a sporttól szomjazó qpázók által övezve, valahol a homokos röplabda pálya és a távolugró sánc között. De tévedtem, és végül is be kellett látnom, hogy a Schönherz Zoltán Kollégium sportolásra is elég teret kínál, a megjelent kevesek

26

számára legalábbis biztosan. Így valamelyest mégis csak felidéződött bennem egy kevéske nyugat, a kiszáradt fűcsomók járta, elhagyott vadnyugati szellemváros.

A lelkes qpázók dollárjaikat tovább gyarapíthatták a koli előtt árválkodó csocsó asztal mellett. Ezen kívül, ennek közvetlen szomszédságában feltűnt még valamilyen ügyességi, csapatos szembekötősdi, sőt, az épületet megkerülve, pár, a kosárpalánkot célozgató és a közeli iskola betonján ügyeskedő focista is. Összességében azt hiszem, pizzából és sörből rövid látogatásom alatt is többet

láttam, mint sportból, de legalább ezek szerint a szomjazó qpázó nem hiányzott az egyenletemből. Az eredményeket figyelembe véve azonban gyűltek itt is rendesen a pontok!

A feladatokat egyébként egész kön�nyen lehetne idomítani az éppen aktuális qpa dizájnjához. Simán megvalósítható lett volna valamilyen formában egy kis párbaj, kalaplengetős rodeó vagy célba dobás is. Csak hogy pár kósza ötletet elhintsek.

abluxirum

XXXIX./2.

Arany Kaktusz blog jelleggel 20:30 – Marcona, agyatlan biztonsági őrök őrzik a szent helyet, mint egy erődítményt, „Ide be márpedig senki!”

20:45 – A rendezők vezényszavára a kapuk (szekrények) megnyílnak, így pár perces késéssel már tódul is be a tömeg a „Moziba”, ahol Nicole Kidman éppen disznót vág, a népsűrűség időbeli deriváltja pedig egységugrással közelíthető.

20:50 – Rendezők a színpadon, hangulatfokozzák a tömeget, bevezető jópofáskodás.

20:55 – Előzetesek vetíttetnek. Egyelőre viccesek.

20:59 – A ’; DROP TABLE *; –csapat fimje zajl vala, és megnyugtatnak minket, hogy nem kerül az összes kreálmány levetítésre, csak az arra legérdemesebbek. Éljen.

21:00 – A spagettiwestern kategória nyertese: Mergahuszárok. Díj: Arany Ördögszekér. És tényleg kapnak öcsém egy olyan westernfilmekben szokásos szél-gurította gazt – aranyból.Kíváncsi vagyok, ki fogja kitenni a polcára, mint eklektikus fő díszítőelemet…

21:03 – Schimán-féle videó – indokolatlan agyatlanság. Csakhogy ők ezt a műfajt képesek valami hihetetlen érzékkel, mindig jól csinálni. Éppen ezért szeretjük őket. Idén is.

21:06 – tAVIKACSA: Lecsókolbász

és szafaládé – Díj: Arany patkó. A film besorolása „ismeretterjesztő komédia” – ehhez képest keveset nevettünk rajta… De ők is megkapják az aranyozott patkót, annak rendje s módja szerint.

Nagy okosság amúgy a rendezők részéről, hogy nem invitálják fel a teljes csapatokat a színpadra, így lényegesen kevesebb overheadet kell a nézőknek elviselnie, sőt, szinte semennyit.

21:12 – Legjobb részek összevágva a le nem vetített filmekből by The Rendezők. Így könnyű nevethetőt alkotni ;) Amúgy, azért így a vége felé be kell látni, a rendezés egészen jó. Ugyanaz a két mókamester rendező nyomja mindig a színpadon két alkotás között a viccekkel nehezített átvezető szövegeket, és bár ezek nagyon nagyon spontánnak tűnnek, és néha még nagyon szarok is, mégis minden alkalommal felfedezhető bennük valami kis koncepció, együttműködés, egy apró ötlet, vicc, stb. Mindezt ráadásul gyorsan, pergősen, a filmek csak úgy cikáznak egymás után, úgyhogy végülis lájk.

21:18 – PÁRBAJFILMEK kategória győztese: SchöRétes. Díj: Arany Revolver. Fárasztó viccekből álló programozós-kocsmás egyetemi western. Sok taggal éppen nem büszkélkedik a zsáner, úgyhogy kezdetnek végül is nem is

olyan rossz. A végén itt is átadásra kerül egy arany revolver ereklye a csapat egy képviselőjének, aki mindig mondhat is ilyenkor egy-két szót. Itt rendszerint előkerülnek a szülők, főleg anyukák.

21:27 – Qvik 18 filmje. {nincs komment} 21:30 – A Fődíj és vele 10000$ (qpa pont) nyertese pedig az inVADER’s csapat által alkotott film, aminek a különlegessége, hogy az igazi, eredeti, hamisít(hat)atlan Fekete Pákó is szerepel benne. Talán mondani sem kell, kitett magáért. (Bár neki ez ugye nem megerőltetés.) Az elnyert díj pediglen az Arany Kaktusz, amit valóban megérdemelt a csapat, mert nem esett áldozatául a csábításnak, hogy csak a néger hülyeségére építsék az egész filmjüket, tényleg vannak benne jó saját ötletek, szellemes is, így tényleg ez a legjobban sikerült alkotás, megérdemli a díjat.

21:35 – Bezár a bazár, ez bizony ennyi volt. Kár, hogy a vászon (lepedő) kicsit messze volt, és talán nem ártott volna az sem, ha nem süt végig a nézők szemébe két reflektor oldalról. De legalább pörgősen és ügyesen lezavarták az egészet, nem lefárasztván a tömeget arra, ami ezután következik: Let’s Casanova…

will

Schoszkár és Casanova közös éjszakája A Schoszkár, idén Arany Kaktusz díj kiosztása az egyik legnagyobb esemény a Qpán. Azok a csapatok, amelyek igényes – vagy legalábbis humoros, elvetemült, beteg, troll – videót készítenek a QPA szellemiségében, nagy eséllyel lépkedhetnek a győzelem felé. Idén a győztes kisfilm egyik sztárja nem csalás, nem ámítás, maga Fekete Pákó (üdvrivalgás) volt! Bár nem tudta ugyan, melyik csapatot támogatja, de őket a lakására hívta forgatni. Kész szerencse, hogy nem a Schönherzben kapták lencsevégre!

A győztes csapat, az In Vader csapatkapitánya, Tibber nagy billegések közepette ünnepelte az egyébként biztosra vett sikert, de úgy nyilatkozott a BSS stábjának, hogy győzelmük kulcsa nem Pákó, sokkal inkább saját leleményességük és ötletességük volt. (Egyetértünk.)

A Kaktusz átadása után a Qpa bulija, a Casanova következett.

Mint tudjuk, a Casanova egy olyan, a Qpa során megrendezésre kerülő buli,

ahol az a cél, hogy a csapatok a lehető legtöbb női egyedet megpróbálják elcsábítani. Legalább évente legyen egy olyan este a villanykarosok életében, amikor több a lány, mint a srác, ugyebár.

A helyszín idén is a Dürer kert volt.

Este nyolctól nyíltak meg a kapui, karszalaggal, és meghívóval lehetett bejutni, akinek nem volt, annak hatszáz forintot ki kellett csengetnie. Természetesen némi italakcióval is próbáltak nekünk kedveskedni, hiszen aki nem tudná, ez a hely nem arról híres, hogy barátiak az árak. Két fellépő is volt, a Baracsy Zenekar és a Póka Egon Experience, őket pedig a DJ-k követték. Persze akinek egyik se volt szimpatikus, az elmehetett karaokezni, hogy a saját hamis hangját hallgassa.

Nem a kötekedés miatt panaszkodunk, de ha minden évben van olyan program, amikor az a cél, hogy minél több csaj legyen, akik csinik, magas sarkúban rohangálnak, valamit dobálják

magukat a szervezetükbe bevitt alkoholmennyiség miatt, akkor egy-két dolgon változtatni kéne. Egy: alapjáraton a sok lány bulizni szeret, kettő: akkor ne egy rockosabb együttes legyen a fellépő, három: ugyanis amíg ők zenéltek, én, meg még rajtam kívül rengeteg nőszemély ücsörgött kint a hidegben és szürcsölte a kis vodkanarancsát. Az igazi buli úgy fél egy körül kezdődhetett el, ami szerintem kissé késő ahhoz képest, hogy négy fele már zárnak Dürerék, így borzasztóan későn indult be a hangulat. Összességében: a DJ-k nagyon jók voltak, csak későn hagyták őket kezdeni. Persze az együttesek is korrekt bulit csaptak, csak nem illettek a képbe. A legszórakoztatóbb pedig a karaoke terem volt, ugyanis ennyi részeg embert teli torokból még a Nóta TV-n se lehet látni.

Ada + Kincső

27

Vidéki nap Alaphangon ez a nap tűnhet a legbarátibb rendezvénynek a Qpán, de lehet, hogy ez csak az én véleményem. A programok csábítóak, hiszen van főzőverseny, feles sörváltó, óriás játékok, és a szervezők rengeteg meglepetéssel is készülnek.

Emellett a környezet idillikus, mindenki jól érzi magát, az emberek pokrócokon fetrengenek, készülnek a finomabbnál finomabb

ételek a bográcsban, és még az idő is nekünk kedvez: süt a nap és gyenge szél fúj.

A helyzet akkor válik idillikusból megfogalmazhatatlanná, amikor elindul a sörváltó.

Percenként egy felesnyi sört lehúzni, nem tűnik nehéz feladatnak, de ha hozzátesszük, hogy az nyer, aki a legtöbbet tudja inni a WC (vagy az annak kinevezett tereptárgy) meglátogatása nélkül, és a legszívósabb

emberek akár százharminc darab feles pohár alatt nem igen állnak meg, akkor ez már nem simán nehéz, hanem durva, szivatós, embert próbáló feladatnak tűnik. Idén a győztes a Schimán csapatból Ricsi, gratulálunk neki, megdöntötte a rekordot, azaz idén 151 felesre tornászta fel a mércét.

nap a tisztességes férfimunkával végigdolgozottak közé. Ez utóbbi jött össze idén, hála a kitartó, sok mindent elnéző, de természetesen vasmarokkal alulpontozó rendezésnek. Persze, ez csak vicc, mindenki annyit kapott, amennyire sikerült megviccelni/megdöbbenteni/leitatni az aktuális emberkét a pult mögött.

Percek óta huzakodom egy ex-főrendezővel, aki beugrott segíteni, értékelni a csapatok beadásait. Ha nincs nálad valami, amit be akarsz adni feladatmegoldásnak, kénytelen leszel a saját beszélőkédre hagyatkozni, de az üres kifogások csak csökkenthetik a százalékpontjaidat, egy régi motoros, nagydumás szervezőt pedig nem egyszerű megkenni. Végül arra jutunk, miután megkínáltatta magát egy korty fincsi házi főzettel, hogy szeszfoknak megfelelő pontot kapunk. Mire ezt nyugtázom a velem lévő két sörsapkás csapattaggal, a flaska már méterekkel arrébb jár, kari szinten közismert arcoknál.

Miért érdemes qpázni? – teszi fel a milliárdos kérdést a celebműsorvezető, és vágom rá a választ (ami az én válaszom, de akár lehet a Tiétek is, amennyire közhelyes) – Az új ismerősök és valami olyan pillanat hajszolása miatt, ami sose fog így, ebben a formájában megismétlődni. Az ismeretségek persze a hajtásra már megszilárdultak, kialakultak a központi emberek, akik utasításokat osztanak, rohangálnak a többi, sorban álló csapattag között, átveszik a feladatlapokat, stb. Ők bírják a legjobban a hajtást, és ha szerencsés a társaság, ők lesznek az összejövetelek hajtómotorjai a későbbiekben. Az idei hajtásnak két érdekes momentumát sikerült elcsípni: jött egy gyönyörű, abszolút időutazásképes DeLorean a koli elé, illetve nem sokkal messzebb, időben nem sokkal távolabb elégett egy laptop a tűzoltók felvonulási

területén (akkor ez most legális?). Mindkettő „poén” feladatbeadás volt, érzésem szerint zsigerből maxpont.

A feladatok nagy része persze nem is feladat a szó klasszikus értelmében, az egész inkább egy végeláthatatlan lista abszurd mondatokkal, olcsó szóviccekkel, Monty Pythonos és egyéb mémes utalásokkal, aztán dolgozzon a csapat az agyával. A nagy csapatok rendesen behozhatatlan előnyre képesek szert tenni pusztán azzal, hogy sorbanállnak a hat helyszín egyikénél néhány tagukkal, aztán ha odaérnek, majd prezentálnak. Csoda, hogy az egész nem fullad érdektelenségbe, de mégis működik – még a hivatalos lezárás után is olyan poénokat hall az ember, amiért érdemes egy hűvös szombatot beáldozni.

Aztán a szervezés a következő nagy etapnál, a sörváltóknál megbicsaklik. A csúszás még hagyján, de tekintve, hogy a tízes sörváltók döntőjét dél körülre átrakták, így sokkal nehezebb száz rekordképes egyént összegereblyézni. De még a közjegyző által hitelesített száz fő a négy deci szénsavassal nem is dönti meg az egyébként általunk tartott rekorder időt.

Tisztelet illeti őket, hogy megpróbálták, és megpróbálják újra, kicsit másként. Először az ötlet, hogy kivitetik velünk a sörpadokból szigszalag segítségével rögzített „ivópatkót” nagyon hirtelennek tűnik. A turpisságra, miszerint a Hérosz visszafoglalta jogos tulajdonát, az ENT-t a csúszás miatt, később jövünk rá. Ekkor már nyoma sincs a délelőtt még érezhető vénasszonyok nyarának, az őszi szelek egy sokkal hidegebb, zh-kkal teljes időszak előfutárai, mintha összeesküdtek volna az égiek – idén nem lesz rekord. Nyilvánvalóan még egyszer tisztelet azoknak, akik oda mertek állni, illetve az összes becsületes rendezőnek, akik közül sokan minden nap ott tüsténkedtek a helyszínen, felmosták a kilötybölt sört és elsimították a vitás helyzeteket.

Ada

Hajtás „Na, ezt még megnézzük!” – döbbent le a kíváncsi sárga pólós kolléga, talán nem is először aznap, ahogyan néhány klántársával ráhajolt oldalról a szervezők sörpadjára a hevenyészve felállított katonai sátor alatt. Védve a jeges őszi nappalok előfutáraként a Schönherzre zúduló

széltől, az egyik őrültebb bagázs feladatbeadásra készült. Ha azt vesszük, hogy mindeközben mindenkinek odakiabáltak, hogy takarják le az italaikat, akkor beláthatjuk, hogy komolytalannak venni őket vétek volna. Bizony, két kiló liszt nem nevetni való dolog.

A hajtás, habár jelenleg nincs információm arra vonatkozóan, hogy hanyadik Schönherz Qpán jelent meg először ebben a formájában, örök és elpusztíthatatlan. Kicsit az „akasztják a hóhért” és a „prepare to trouble, make it double” filozófiák találkozása. Egy vérvétel utáni kötélhúzás, ha úgy tetszik. Ha a Qpa egy fesztivál lenne (nem az), akkor a hajtás a headliner, csak éppen reggeltől napnyugtáig.

Belátható (kvázi triviális), hogy ha adott óránként inkrementálódó számú számú NP-teljes feladat, és ezekre meghatározott polinom t idő, ahol t=1 óra + (szervezők jófejsége határidő után), akkor vagy a qparendezők idegrendszere megy el kicsit vikendezni (mentődobás állóképességre), vagy jókedvűen, elegánsan belesüllyed a

28

Greg A képet a SPOT készítette.

QPA szubjektív TTNYben írtam Laplacera, (miután kiderült a QPA pontos dátuma), hogy mégis mikor és milyen csapat indul majd tőlünk. Szinte senki sem reagált rá. Rászóltam később a csoporttársaimra, hogy ne merjenek kihagyni a buliból...

Egyik nap Zutyival beszéltem szoftverlabor 3 után a Goldmannon sétálva, hogy mi a helyzet a QPÁ-val és a TTNY-nyel, és azt mondta, hogy már van csapat. Valami UZCSÁP 5 lett a csapatnév. Nagy szemekkel néztem rá, és az ekkor szokásos kérdést tettem fel nekiMegtudtam, hogy a TTNY-ben most a csápos hentai a menő, és Zutyi szerint ehhez van köze a névnek.

Később, miután már beléptem, kiderült, hogy miért UZCSÁP 5 a TTNY-es QPA-csapat neve...

A nevezőtúrát erőteljesen kihagytam.

Az előfeladatok alatt Kolimpiát rendeztem, amiről szintén olvashattok itt, az Impulzusban!

HÉTFŐ Hétfőn az Ördögszekér alatt kaptam meg a feladatot, hogy írjak egy-két dolgot az idei QPÁ-ról, és először kedden, a Szakmai Napon kerültem a QPA közelébe.

KEDD Bár a Szakmai Nap szakmai részét könnyed és egyben egyetemistához, valamint qpázóhoz nem méltó módon átaludtam, az esti mátrixra végülis sikerült beesnem.

Körülbelül onnantól számítom az idei QPÁ-t mikor a corei18-as Gimpi megkért, hogy fogjam a farkát, miközben átöltözik...

Az időközben befutó szintén core-os Baark is azt hitte, hogy buzulunk (homoszexuális emberi interakciót folytatunk), de amint meglátta az akkor már gőtebőrben feszítő Gimpit nem maradt kérdése.

A két core-os legény és az egy UZCSÁP útközben sörözgetve érkezett meg a Mátrixra lefoglalt Rákóczi (korábban Lágymányosi) hídhoz.

Már a Király utcától végig Süsünek nézték a gőtét, de a kollégiumtól a híd felé kígyózó mátrixot látni vágyó népből minden nyolcadik ember is csak azt üvöltötte, hogy „Nézzed má’, ott van a Süsü!”. Sokan fényképezkedtek vele, aztán elkezdődött a mátrix (az eddigi hagyományokhoz híven bő húsz perccel később). Majd, miután kellően felidegesített minket, hogy két a hangfal nem volt szinkronban, így semmit nem lehetett élvezni a „kiégett lámpa”-nál, illetve a gőtepajtásnak is elkezdett feszülni az egyik hólyagja, leléptünk megnézni, hova jár „virágotöntözni” a Mátrix nézőközönsége.

Aztán jobbnak láttuk, ha inkább a kollégiumban sör- és chips beszerzés után üldögélünk, miközben villog az épület híd felőli oldala.

SZERDA Egy átsörözött-mátrixos-gőtés éjszaka után nagyon izgalmas volt felébredni, de hát a kincskereső kisködmön se kanyarodik rá önmagától az emberre: 9-től kincskeresés. Az FNT-ben senki se tudja, mi az, még a rendezők sem. Várakozás közben mindenkinek „önnön maga hasán” járt az agya, pedig nem volt senki éhes. Nekünk, TTNY-eseknek már a BKV buszunk számáról is csak az jutott eszünkbe, hogy „van benne 1 és f”. Félórás csúszással gondolom akkor ébresztették fel a felelős szervezőt - indult az esemény és került fel QPAwebre a térkép a kincsekkel. Adával a Borároson kutattunk először, és a helyi ott-lakó (hajlékony) megijedt, amikor tűvé tettem az ő általa körbejelölt („finom” illatú) területet egy QR kódért. Fél óra múlva fejvakargatva feladtuk, és gyorsabb net reményében az R épületbe csoszogtunk. Információszerzés után újabb kört tettünk a Borároson, és a Mester utcai korlátokat is végignyaltuk a szemünkkel.

Adától elbúcsúzva a fémszekrény keresésére indultam: • A Biblia köz és a Ráday összes fémszekrényét megnéztem.

• A játékboltban hülyének néztek, mikor megkérdeztem, árulnak-e fémszekrényt, mert nem tudom mibe akasztani a Batman jelmezemet... NÁT. • A Ráday 30. lépcsőházába is betörtem és farkasszemet néztem az összes létező lakó postaládájával, illetve kisebb testmozgás gyanánt végigjártam mind az 5 emelete,t és megnéztem, milyen szép a tűzlépcső „hátha van a tetején fémszekrény” mottóval a fejemben.

• A szomszédos Kitchen Budapestbe is bekéredzkedtem és ők is játékboltvezető jellegű arccal tekintettek rám,

XXXIX./2. miközben minden irányból megvizsgáltam az egyetlen fémszekrényüket.

Miután telefonáltam 6-8 embernek, és mindenkitől azt a választ kaptam, hogy jó helyen vagyok, kezdtem megnyugodni, hogy talán igazuk van.

Annyira jól éreztem ott magamat, hogy inkább elmentem onnan.

A Népliget metróállomás és az Ecseri út között elrejtett kód keresésére indultam. Ugyan nem írta senki oda, hogy van olyan acsívment is, hogy „Kelj át az Üllői úton gyalog és éld túl!”, viszont a QR-kód a kerítés másik oldalára átvergődve sem lett meg. Két másik qpázó nézte végig, ahogy az állig érő gazban dúvadként vonulok a „kincs” meglelésének reményében. Végül korgó gyomrom jelezte, hogy itt az ideje abbahagyni a kincskeresést.

A nap „Sport Nap” részén lepacsiztam az UZCSÁP 5 tagjaival, aztán elvonultam felkészülni a Casanova bálra. Mire elindultunk, minden UZCSÁP-os részeg volt, Kálmán olyannyira, hogy a TTNY Lánykör vezetője kétszer is megöntözte energiaitallal, hátha attól kijózanodik. (NÁT) A 640 forintos házmesteremet kortyolgatva a Dürerben, és a sok ismeretlen arcot látva úgy döntöttem, hogy jobban járok, ha a másnap előtt alszom egyet az éjszakai buszon. Így is tettem.

CSÜTÖRTÖK Másnap kiderült, hogy többen is így gondolkodtak. Z 9:15-kor ért vissza a Casanova bálról és ezzel rögtön a nap hősének választotta őt Kálmán, és egész nap azt hajtotta, hogy Z-t fogja minden feladatra beadni Vidéki Napon, mert ő is legalább olyan kiváló úr, mint amilyen ő önmaga volt Sport Napon. Már Casanován láttam foursquaren, hogy a Mellékhatásch mindenki előtt odaért még előző nap, és ott töltötték az éjszaká,t csak hogy ők érjenek oda először a helyszínre, ami Ecser külterületén volt és röpke másfél órára van a TTNY-től. Ez azért fontos tény, mert az UZCSÁP-osok TTNY-ben még 13:00kor is csak azt hajtották, hogy „Mikor megyünk már?” (velem az élen).

Végül csak kiértünk és ott voltunk Vidéki Napon, és jól leadtuk a lovat, amit Ördögszekéren kölcsönvettünk a rendezőktől, hogy tudjunk lóval érkezni, és ezért aranyrögöt szerezni a csapatnak.

Amikor odaértünk Jimmi mérgezett egeret játszott. Körbenézve félrészegen csak azt láttam, hogy a pultnál Zolika egy emberhez közeledik 5 percenként olyan mentalitással, mint amilyennel a kocsmai verekedések indulnak. How-to: teleszívod a tüdődet nagyon gyorsan és miközben temperamentumosan elindulsz a célpont

29

felé,egyre jobban kiemeled a válladat és természetesen csúnyán nézel az áldozatra. Az áldozat arcát megjegyeztem, de azóta se tudom, hogy valóban áldozati szerepbe került-e.

És igazából nem is érdekel, mint ahogy senki mást sem.

A szalonnasütés közben elzavartuk Z-t virslit enni, és hallottuk, hogy milyen sok sörfelest ivott meg előtte valaki( De ki? És mennyit? Nem tudjuk ki. De 151-et!. A falmászást és az összes többi programot én már nem igazán láttam, de azt a lovagos küzdőjátékot ki akartam próbálni.

Mit ad isten, a mellvért felhúzása után akadt valaki, aki szívesen kipróbálta volna a játékot.

Sikerült pont az imént emlegetett „áldozat”-tal küzdenem.

Nyilván kiélte az összes dühét, és nyilván fájt minden tagom utána. Visszasomfordáltam a TTNY-esekhez pipázni, meg szalonnázni.

A Vidéki Nap zárásaképpen Youtubon kerestem néhány részegnek valami Charlie-számot aztán Edemék mellett sétálva hüledeztem, hogy máris írt nekem a 1430, hogy a havi adatforgalomnak lőttek.

Következett a sörváltó elődöntője, amiről részletesebben Will számol be helyettem. Mindenesetre annyit UZCSÁPosként hozzá kell tennem, hogy: “UZCSÁPHatásch!”

PÉNTEK A Városi Nap legalább annyira kiválóan indult, mint a többi. 5-10 percenként egy-egy UZCSÁP-os csoszog a folyosón és ROTTY Néha ugyanaz az ember kétszer. Most sem sikerült teljesen időben megérkezni a Schönherzhez, de szerencsére a rendezés is késett annyit, mint amennyit a TTNY-esek szoktak folyton.

Kálmán fel volt háborodva, mert a buszon is ezren voltak, a városban is sok autó volt és még a villamoson sem lehetett egy tekintélyeset eregetni, hogy ne öljük meg vele a fél kerületet. “Az emberek nem tudják, hogy munkaidő van?”

30

Az első állomásunkon freestyle rap ódát zengett az UZCSÁP 5 a Nagyvárad téri szoborról, majd Gabi mutatott néhány treff királyos kártyatrükköt a három rendező leányzónak. Sikerült teljesen indokolatlan tárgyakból minél hosszabb valamit kreálni, aztán egy madzaggal összekötöttük a lábujjainkat. Hogy “Szalonképesek” legyünk, meglátogattuk az Ali Babát, majd a Ludovikát és végszóra betértünk a Bácskai borozóba. Villamossal jutottunk el a Keletihez, ahol minél rövidebb távra kellett minél olcsóbban vonatjegyet vennünk, de feltétel volt, hogy minél távolabbra szóljon a jegy a Keletitől. Gyorsan megpróbáltunk meggyőzni néhány nyugdíjast, hogy vegyen nekünk regisztrációs jegyet. (Természetesen ilyenkor nem voltak rengetegen, mint ahogy egyébként szoktak lenni.)

A “Szalonképesek” annyira kiváló acsívment, hogy mi úgy döntöttük, hogy minden két állomás között megcsináljuk, így a Keleti után újabb három kocsma következett. A Vajdahunyad várában boldoggá és szomorúvá kellett tenni néhány kőszobrot. A boldoggá tétel közben Kálmánnak sikerült megzavarnia egy imát, és sajnálattal tudta meg, hogy ezfeladat sem volt és, bár nem könnyű teljesíteni, nem jár érte még aranyrög sem. A következő állomásra már hiába értünk oda, nem volt sehol. (Azért még elkiáltottam magamat a Deákon, hogy “Már megint mindenki engem néz!” és rögtön igazam lett.)

A Városi Nap állomásos vetélkedője közben a csapatoknak nőt is kellett keresnie! Már a kezdés sem volt egyszerű, de végül a legtöbb csapatnak sikerült megtalálni a nénitA nap programjait a BANG! tournament és a közben zajló Bejutás zárta.

Az idén olyan helyekre kellett bejutni a csapatoknak, mint a Westend mozi irányítóterme (ami minden csapatnak sikerült...), vagy a Rendőrpalota, de voltak olyan lehetetlen vállalkozások is, mint a Budapest Aréna, vagy a még lehetetlenebb Amerikai Nagykövetség.

SZOMBAT Reggel felébredtem és a másik oldalamra fordulva próbáltam immunitást nyerni az ébresztő ellen. Az ágy másik végébe helyeztem később a fejemet és tátott szájjal zombiként próbáltam 5 perc alatt 5 órát aludni.

Erre a groteszk látványra nyitott be Kálmán a csapatzászlóval az oldalán, majd 3-4 másodpercen belül be is csukta az ajtót, hogy tudjon a folyosón röhögni.

A többiek már elmentek a maradék csapatpénzt szeszre költeni és Kálmán maradt portyázva összeszedni a népet Hajtásra. Az első szakasz a szesszel el is indult hajtani. A második szakaszt pedig

én próbáltam összeszedni és friss kávéval felébreszteni.

(Felvetődött az ötlet, hogy vigyünk papírt is aztán hajtogassunk belőle hajtást Hajtáson.)

10 körül már mindenki az UZCSÁP 5 sátrában iszogatta a “legminőségibb” koccintóst. Nem tudom, hogyan sikerült a tűzcsaphoz legközelebbi sátrat megszerezni, de örömteli, hogy sikerült: Nem akarom a hajtás lényegét leírni, mert azt átélni kell! Annyi indokolatlan, “értelmetlen” és eszeveszett dolgot nehéz 8 órába sűríteni, mint amennyit a hajtáson sikerül átélnie az embernek. Az mondjuk mindenképp érdekelne, hogy az a végtelen fotó, amit ilyenkor csinálnak, az hova tűnik? BÁR egy biztos, a Mellékhatásch Deloreanjét boldog, boldogtalan megörökítette. Én még bele is ültem, a fene a pofámat. Erre a remek járgányra azért elég sokan emlékezni fognak, bár már a hajtás sem emlékezetes mindenkinek. Ami utána van, az még annyi embernek sem... “MÉ’? Van utána valami?”. Sokan csak másnap tudják meg, hogy valaki megnyerte a QPÁ-t is a rendezvényen. SKUBUról meg már ne is beszéljünk: “MÉ’? Szokott olyan lenni?”.

Nekem sajnos volt, és nem tudom, van-e még olyan, aki nem tudja, de: “BUKSI, APA KISZÖKÖTT!” … “ÉS elvitte a QPA-t is!”

Aki az idei QPA-ra nem szökött ki, az szökjön ki a következőre, ami egyelőre bináris! (Gondolom azt jelenti, hogy vagy lesz vagy nem!)

Akárhogy is lesz: én tuti ki nem hagyom! Nem érdemes. ;)

Góc Az Impulzus szerkesztősége ezúton szeretne gratulálni az UZCSÁP 5 csapatának, amely nem csak Fairplay QPÁ-t nyert, de TTNY-es csapatként bekerült a TOP10be is. - a szerk

A SKUBU IDÉN IS ELMARADT

Idén ősszel sem maradhattok ki a jóból! Újra itt a Robinson által alapított Dezső buli!

DEZSŐ BULI :(

“Idén minden jómadár desznyót vág!”

Dezső, le kell, hogy vágjuk a tesód.

Csak a testemen keresztül...

“Dezsőnek márpedig meg kell halnia”

Magya��s �iszn�t���s este��� a GTK-s Kolbász kör közreműködésével

2011. NOVEMBER 7.

Kapunyitás: 20:30

Véradás aznap 11-15-ig lesz a BME E épületében.

A véradás résztvevői 200 Ft értékű vacsora kupont kapnak.

Helyszín:

Schönherz Kollégium Budapest, XI. ker.

Irinyi József u. 42.

Élő cigányzene!

Muzsikál: ifj.Vajda Gyula

és Zenekara

DEZSO.SCH.BME.HU A RENDEZVÉNYRE INGYENES A BELÉPÉS