Impulzus XXXIX/4.

2011. december

XXXIX./4.

XXXIX./4.

Tartalomjegyzék HK választás 2011 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem

Informatikai Frissdiplomás Program . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4

Villamosmérnöki és Informatikai Kara

Munkavégzés nappalis képzés mellett . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5

XXXIX. évfolyam 4. (434.) szám

Hallgatói Jogsegélyszolgálat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6 Munkáltatói Márka Kutatás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6

Hallgatói Képviseletének lapja.

Megjelenik 2300 példányban.

Lapzárta: 2011. november 13.

ISSN 1418–0529 (Nyomtatott) ISSN 1588–0745 (Online) Cím: Impulzus szerkesztőség, Schönherz Zoltán Kollégium,

„Aki egyedül van, az egyedül is marad.” . . . . . . . . . . . . . . . 7

1117 Budapest, Irinyi J. utca 42.

Demola . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9

E-mail: impulzus@impulzus.com

819-es szoba

Szemétség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10 Interjú a Schönherz hangulat- és bulifelelőseivel . . . . . . . . . 11 RobonAUT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13

WWW: http://www.impulzus.com/ Felelős kiadó: Hegedűs Bence, a HÖK elnöke Felelős szerkesztő: Berzlánovich Imre Főszerkesztő: Lilik Ádám Nyugalmazott főszerkesztő:

NIIFI fejlesztések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14

Kovács Róbert Főszerkesztő-helyettes:

National Instruments . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15

Nagy Zsolt

Viharkárok a villamosenergia-rendszerben . . . . . . . . . . . . . 17

Kovács Kincső

Korrektor:

Tördelőszerkesztő:

Start Up! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19

Simon Csaba Címlap:

Orvosok, ápolónők, és hostessek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20 Skyrim . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22

Géczy Attila Írták és szerkesztették: Barkóczi Gergely III. Phd., Binszki Gergő VII. Vill.

Batman: Arkham City . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22

El-Adly Adilla

Atombunker . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23

Könnyű Viktor, Kovács Róbert VII. Vill.,

A nagy barlangolás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24

, Géczy Attila III. Phd.,

Gócza Gergő II. Info, Kovács Kincső

Lilik Ádám, Medvey Ádám, Nagy Zsolt V. Vill., Rusz Ágnes

, Will Gábor VIII. Vill.,

Köszönet illeti továbbá a következőket:

Noé napjai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27

Bonyár Attila, Bosznai István, Dr. Haskó Imre,

Where the Hell is Matt? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29

Valamint köszönjük mindazok áldozatos munkáját,

Gyöngyösi Domonkos, Szécsi László.

akik segítettek ezen számunk elkészítésében!

3 terem, 2 nézőpont, 1 gólyabál . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29

Sokszorosítás: Király Nyomda Kft. (2360 Gyál, Bánki Donát köz 4.)

Idén minden jómadár desznyót vágott . . . . . . . . . . . . . . . . . 30

Szerkesztőségi gyűlés minden hétfőn 19.00 órától.

Újra KultúrNight a Házban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30

Az írások tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet!

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

3

HK választás 2011 Az idei kari hallgatói választáson – főleg a korábbi évekhez viszonyítva – meglehetősen nagy számú hallgató vett részt. Erről lapunk a Szavazási Bizottság elnökét, Kiss Balázs Pétert kérdezte.

A választáson résztvevők köre a korábbi évek számaihoz képest (2008ban 1675, 2009-ben 1451, míg tavaly 2044 hallgató ment el szavazni) jelentősen bővült. A Szavazási Bizottság elnöke elmondta, hogy ez nagyban köszönhető annak, hogy idén a hallgatói képviselet megszavazta azt, hogy más karokhoz hasonlóan nálunk is jobban részesüljenek a hallgatók a karácsonyi ú.n. maradványösszegből (a plakátokon hirdették is, hogy a résztvevők háromszoros karácsonyi pénzt kapnak). Míg más karoknál a hallgatói fórumon való részvétel is számít a maradványösszeg kiosztásánál, addig Villamosmérnöki és Informatikai karon bármikor, a szavazás ideje alatt leadott szavazat számított.

A 2010-ben bevezetett elektronikus szavazás is növelte a hajlandóságot, amely már a tavalyi számokon is megmutatkozott. Lássuk be, sokkal egyszerűbb a monitor előtt ülve pár kattintással bejelölni a számunkra szimpatikus képviselő nevét, mint papíron satírozgatni a nevek melletti karikákat, illetve sorbaállni a szavazópultnál.

Bár idén közel 3000 hallgató adta le voksát, amely hatalmas előrelépés, mégsem maradéktalanul elégedett a

bizottság elnöke a számokkal, ugyanis ez alig több, mint a szavazásra jogosult hallgatók fele. Mint elmondta, „jelentős az előrelépés az eddigi évekhez képest, viszont úgy gondolom, hogy ezt a szépnek mondható eredményt is beárnyékolja az, hogy a Hallgatók kicsivel kevesebb mint fele nem szavazott”. Ez sajnos azt jelenti, hogy valamilyen oknál fogva a hallgatóknak közel fele még mindig nem érzi azt, hogy bele kellene szólnia a Hallgatói Képviselet összetételébe, pedig a képviselők minden hallgató érdekeit képviselik.

A szavazás során minden rendben zajlott, pár szavazónak volt csak problémája az online rendszerrel, amely nagyon hasonlított a tavalyihoz, mégis új regisztrációhoz volt kötve a voksolás. Aki emiatt nem tudott érvényes szavazatot leadni, de időben jelezte a bizottság felé problémáját, annak a lehető leghamarabb segítettek, így szavazat nem veszett el.

Ezzel szemben kis létszámú hallgató az offline, papíros szavazás során csak a szavazólap felvételéig jutott el, papírját viszont már nem dobta be az urnába. Értelemszerűen a nem leadott szavazatok feldolgozására nem volt mód. A választáson csalási kísérlet nem történt

A tisztújításon 17 jelölt indult, közülük az alábbi 13 jelölt lett képviselő: • Berkes Máté • Fekete Ramóna • Hegedüs Bence • Horváth Éva • Jánvári Bálint József • Kelemen Kata • Králik Attila • Mező László • Szabó Tamás • Szilágyi Attila • Tóth Gábor • Virányi Ágnes Kinga • Zimányi Péter Cseppentő Lajos, Hurtony Péter, Szabó Norbert, Szebellédi Márk pedig pótképviselők lettek. A pótképviselők is részt vehetnek a HK munkájában, ugyanis a legtöbb poszt nem mandátumhoz kötött.

A hallgatói képviselet munkájába egyébként bárki bekapcsolódhat. Akit foglalkoztat, hogy mit csinálnak a képviselők, az bátran látogasson el a nyílt ülésükre, amelyeket rendszerint szerdánként tartanak a HK irodában a Schönherz Zoltán Kollégium első emeletén.

Impulzus

Informatikai Frissdiplomás Program Iroda: Budapest, Lechner Ödön fasor 8.

Program helyszín: New York/London Kezdés: 2012 Február / 2012 Augusztus (Igény esetén lehetőség van korábbi munkakezdésre) Időtartam: Határozatlan idejű szerződés, teljes munkaidő, heti 40 órás munkavégzés Jelentkezési határidő: 2012 februári program eseténben 2011 december 5. / 2012 augusztusi program esetében 2012. június 5. (a jelentkezéseket folyamatosan fogadjuk a februári és agusztusi programra) Morgan Stanley A Morgan Stanley a világ egyik vezető pénzügyi szolgáltató cége, amely teljeskörű és kiemelkedő színvonalú szolgáltatásokat nyújt ügyfeleinek befektetési, banki, értékpapír-kereskedelmi és befektetés-menedzsment területen. Munkatársaink a világ 42 országában található 1300 irodában dolgoznak.

A Morgan Stanley 2006-ban nyitotta meg ügyviteli és informatikai szolgáltató központját Budapesten. A magyar

4

leányvállalat fő feladata az anyacég üzleti tevékenységeinek támogatása pénzügy, informatika, matematikai modellezés, hitelkockázat- és piac elemzés, értékpapír kereskedés jogi dokumentáció területeken.

A Programról A Morgan Stanley évente kétszer – februárban és augusztusban – indítja el az IT Frissdiplomás Programot.

Ide olyan diplomázás előtt állók, frissdiplomások vagy 1-2 éves tapasztalattal rendelkezők jelentkezését várjuk, akik szívesen dolgoznának a vállalat magyarországi részlegének Informatika osztályán. A felvételt nyert résztvevők először egy 15 hetes programon vesznek részt, amely intenzív informatikai képzést, cégorientációt, a befektetési szektor megismertetését és tényleges üzleti kihívásokon alapuló projectfeladatokat tartalmaz.

A programnak 2 típusa van: Az Alkalmazásfejlesztés irány a legújabb softverfejlesztési technológiák

megismerését valamint a design és programozási készségek fejlesztését teszi lehetővé. A program során a résztvevők többek között az alábbi rendszereket és technológiákat használják intenzíven: Java, C++, Linux/ Unix, Windows, Perl, .NET, C#, objektum orientált analízis és design, relációs adatbázisok, middleware, üzenetküldő rendszerek, rendszerarchitektúrák, rendszerintegráció, XML/SOAP és saját technológiák.

Az Infrastruktúra irány az alábbi rendszerekkel és technológiákkal dolgozik: hálózatok, adatbázisok, Linux/Unix, Windows, hardware, middleware, software menedzsment és adminisztráció, automatizálás. A program lehetőséget biztosít a különféle infrastruktúrális technológiák, például operációs rendszerek, tárházak, biztonsági rendszerek megismerésére.

Kiválasztási folyamat A kiválasztás többlépcsős. A jelentkezők telefonos interjúkon vesznek részt. A sikeres interjúkat csoportos készségfelmérés (Assessment Center) követi.

XXXIX./4.

Tanulmányok és elvárt készségek • Befejezés előtt álló vagy frissen végzett informatikus, matematikus, fizikus, villamosmérnök vagy bármely más mérnökök jelentezését várjuk

• Jó kommunikációs készség angol és magyar nyelven egyaránt • Kitűnő problémamegoldó képesség • Korábban megszerzett szakmai tapasztalat előnyt jelenthet a kiválasztásnál

Információ és jelentkezés: http://www.morganstanley.com/careers/ budapestcampus Pozíció neve: 2012 Technology Graduate Programme Pozíció száma: 81382

Munkavégzés nappalis képzés mellett A hallgatói jogsegély-szolgálat keretében több hallgató is megkeresett azzal a kérdéssel, hogy nappali tagozaton folytatja tanulmányait az egyetemen, de adódott egy kedvező munkalehetőség, és nem tudja, hogy lehet-e nappali képzés mellett nyolc órás munkaviszonyban dolgozni és a munkáltatóval munkaviszonyt létesíteni.

Dolgozni természetesen nem csak nyolc órás munkaviszonyban lehet, létezik részmunkaidő is, emellett a Munka törvénykönyve ismeri a tanulmányi szerződés intézményét is, melyről következő félévben olvashattok cikket. Azonban nem csak munkaviszonyban lehet egy cégnek, vállalkozásnak dolgozni, hanem megbízási jogviszonyban is, és nem feltétlenül kell, hogy emiatt a hallgató céget alapítson, vagy vállalkozást hozzon létre.

Mivel a kérdések többsége konkrétan a munkaviszonyra irányult, a hallgatói jogsegély ezt a problémakört járta körbe. Érthető is az érdeklődés, hiszen egy munkaviszony sokkal jobban védi a munkavállaló érdekeit, mint egy megbízás.

A 2005. évi CXXXIX tv. (Felsőoktatásról szóló törvény) – továbbiakban Ftv. – 46.§-a rendelkezik a hallgatói jogokról.

Ezen §. (5) bekezdése külön nevesíti a munkavégzés lehetőségét a felsőoktatási intézmény keretében az intézmén�nyel kötött szerződés alapján, g) pontja pedig megemlíti a munkavégzés melletti tanulmányok folytatását. „46. § (5) A hallgató joga, hogy vagyoni viszonyaira, jövedelmi helyzetére, tanulmányi eredményére tekintettel pénzbeli, illetve természetbeni gondoskodásban részesülhessen, e körben különösen e) a felsőoktatási intézményben munkát végezzen, és ennek ellenértékeként hallgatói munkadíj illesse meg, f) a felsőoltatási intézmény által létrehozott, illetve támogatott gazdasági társaság tagja legyen, illetve abban munkát végezzen, és ennek ellenértékeként hallgatói munkadíj illesse meg, g) jogszabályban meghatározottak szerint tanulmányi szerződést, hallgatói szerződést kössön, munkavégzés melletti tanulmányok esetén igénybe vegye a tanulmányi szabadságot.

(10) A hallgató hallgatói munkadíj ellenében akkor végezhet munkát, ha

hallgatói munkaszerződést kötöttek vele.

A hallgatói munkaszerződés alapján munkát végző hallgató foglalkoztatására a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Munka Törvénykönyve) rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.”

Tehát az Ftv. nem tiltja, hogy nappalis képzésben részt vevő hallgató munkaviszony fennállása mellett tanuljon, és külön kiemeli a felsőoktatási intézmény és a hallgató közötti hallgatói munkaviszonyt, de ez egy speciális eset.

Más kérdés, hogy a gyakorlatban elég nehezen kivitelezhető a nappalis képzés kontra nyolc órás munkaviszony, ha a hallgató becsülettel minden előadásra, szemináriumra be akar járni, és emellett nyolc órában akar dolgozni, az alábbi Ftv. 33.§ rendelkezése miatt. Ezen §. (2) bek-e szerint ugyanis a munkanapokon kell a nappalis képzést megszervezni.

Persze létezik olyan törvényes kiskapu, mint az egyéni tanulmányi rend. „33. § (1) A felsőoktatásban a képzés megszervezhető teljes idejű képzésként, részidős képzésként, továbbá távoktatásként. A teljes idejű képzés félévenként legalább háromszáz tanórából áll.

(2) A teljes idejű képzést – a (4) bekezdésben meghatározott kivétellel – a nappali képzés munkarendje szerint kell megszervezni. A nappali képzés munkarendje szerinti képzést heti öt napból álló tanítási hét keretében, a munkanapokon kell megszervezni. E rendelkezésektől a felsőoktatási intézmény hallgatói önkormányzatának egyetértésével el lehet térni.”

Az 1992. évi XXII. tv. (Munka törvénykönyve) sem tiltja a munkavégzés melletti tanulmányok folytatását. A 72. § (1) bek-e szerint „Munkaviszonyt munkavállalóként az létesíthet, aki tizenhatodik életévét betöltötte.” Egyéb kikötést nem tartalmaz az általános szabály.

Az Mt. a tanulmányi szerződéseknél és a hozzáfűzött jogi kommentárban is említést tesz arról, hogy a hallgató dolgozhat, konkrétan a szabadidő vonatkozásában említi ezt meg. „15. § (1) Az iskolai rendszerű képzésben részt vevő munkavállaló részére a munkáltató köteles a tanulmányok folytatásához szükséges szabadidőt biztosítani.

(2) A szabadidő mértékét a munkáltató az oktatási intézmény által kibocsátott, a kötelező iskolai foglalkozás és szakmai gyakorlat időtartamáról szóló igazolásnak megfelelően állapítja meg.”

A szabályhoz fűzött kommentár szerint „Tanulmányi szerződés nélkül is, a munkáltató köteles az iskolai rendszerű képzésben résztvevő munkavállalójának legalább az e szakaszban előírt mértékű szabadidőt biztosítani.” Összegezve tehát az Ftv. és az Mt. sem tiltja a tanulmányok folytatása melletti – beleértve a nappalis képzést is – teljes munkaidőben történő munkavégzést. Az viszont elképzelhető, hogy egyes munkakörökre vonatkozó speciálisabb szabályok (rendeletek) esetleg korlátozzák ezt az általános szabályt.

Az is elképzelhető, hogy a munkáltató nem köt szerződést a hallgatóval, mert gyakorlatban tényleg nehezen oldható meg a kettő együtt. Bár jogilag lehetséges, de gyakorlatilag egyéni tanulmányi rend nélkül szinte kivitelezhetetlen, hogy a hallgató egyszerre legyen jelen az előadásokon, melyek általában munkaidőben vannak, míg a késő délutáni szemináriumok látogatása könnyebben megoldható. Alternatív megoldásként vagy a tanulmányi szerződés jöhet szóba, vagy pedig a már említett egyéni tanulmányi ügyrend.

Ha kérdésetek merülne fel a cikkel kapcsolatban, vagy egyébként a hallgatói életből eredően jogi kérdésetek lenne, a HÖK(ök) támogatásával működő ingyenes jogsegélyszolgálat keretében keressetek meg az alábbi helyeken és időpontokban: Minden héten kedden 12.30-13.30 között a BME VIK HÖK Irodáján (Schönherz Kollégium épülete), valamint 14.00-15.00 között a BME Építészmérnöki Kar HÖK Irodáján, vagy a jogsegely@hksz.eszhok.bme.hu, a jogsegely@vik-hk.bme.hu e-mail címeken, illetve halaszthatatlan ügyben a 0670-275-1014-es telefonszámon.

dr. Haskó Imre ügyvéd

5

Hallgatói Jogsegélyszolgálat A BME VIK HK támogatásával ingyenes hallgatói jogsegélyszolgálat működik 2006. szeptember 1-jével kezdődően.

Ha a hallgatói jogviszonyoddal kapcsolatban kérdésed merülne fel, mint pl.: • kollégiumi elhelyezésből adódnak problémák; • államilag finanszírozott hallgatóból költségtérítésessé váltál; • az egyetem rád vonatkozó döntését sérelmesnek találod; • külföldi hallgatóként folytatod tanulmányaid; • hallgatói javadalmakkal kapcsolatos adózási kérdésed van; • hallgatói jogviszonyoddal, tanulmányi ügyeiddel kapcsolatos jogi esetkörben kérsz felvilágosítást; vagy egyébként az élet bármely területén szorulsz jogi tanácsra, mint pl.: • albérleti szerződés, munkaszerződés; • egyesület, alapítvány, cégek alapítása, működtetése, elektronikus cégeljárás; • szerzői jog, szabadalmak, szellemi alkotások jogi védelme; • lakás, gépjármű adásvétel; • házasságkötés, családjogi kérdések; • szabálysértés, bűncselekmény elkövetésével gyanúsítanak; fordulj bátran és bizalommal dr. Haskó Imre ügyvédhez az alábbi helyszínen és időpontban: Minden héten kedden 12.30-13.30 között a BME VIK HÖK Irodáján (Schönherz Kollégium épülete), valamint 14.00-15.00 között a BME Építészmérnöki Kar HÖK Irodáján, vagy a jogsegely@hksz.eszhok.bme.hu, a jogsegely@vik-hk.bme.hu e-mail címeken, illetve halaszthatatlan ügyben a 06-70-275-1014-es telefonszámon.

Munkáltatói Márka Kutatás Elindult a Munkáltatói Márka Kutatás – Legyél Te a zsűri a vállalatok versenyében!

Dr. Haskó Imre, ügyvéd

Az egyik vezető nemzetközi humántanácsadó és az AIESEC nemzetközi non-profit szervezet idén is elindította Munkáltatói Márka Kutatását. A felmérés célja, hogy a diákok, a pályakezdők és a több éves munkatapasztalattal rendelkezők munkaerőpiacról alkotott véleményét feltérképezzük, és végül kihirdessük a Legvonzóbb Munkáltatók rangsorát!

Mondd el nekünk, milyen szempontokat veszel figyelembe új munkahely választásánál; milyen tényezők befolyásolják döntésed kimenetelét; mit gondolsz a kérdőívben található cégekről; valamint melyek azok az információforrások, melyeket szívesen használsz, hogy megismerd munkaerő piaci lehetőségeidet! Legyél zsűritag a vállalatok versenyében, mely érted folyik! A kérdőív kitöltésével te alakítod, ki álljon a dobogóra, ki legyen a Legvonzóbb Munkáltató!

A teljes kitöltéssel részt veszel nyereményjátékunkban, amelyben értékes ajándékokat sorsolunk ki (Blackberry mobilkészülékek, nyelvtanfolyamok, újság előfizetések).

A Munkáltatói Márka Kutatásból kiderül, melyek azok a vállalatok, amelyek a legjobb választást jelentik a munkavállalóknak – egyrészt a munkáltatói márka alapján, másrészt, hogy az image mögött a valóságban mit tudnak kínálni a munkatársaiknak.

Töltsd ki online kérdőívünket (http://bit.ly/markakut/) és légy Te a fiatal munkavállalók hangja! Vedd kezedbe a döntést, hogy együtt formálhassuk olyanná a vállalatokat, amilyennek Te szeretnéd látni őket!

6

„Akiinterjú Paálegyedül van, az egyedül i s marad.”

Péterrel, a HP Magyarország vezérigazgatójával

XXXIX./4.

Interjúsorozatunkban ezúttal a HP Magyarország vezérigazgatóját, dr. Paál Pétert kerestük fel, aki az IT szektor felsőbb régióiból figyelhette végig az utóbbi két évtized informatikai fejlődését. A gyors és közvetlen bemutatkozás után beszélgettünk a cégről, az informatikai szektor kurrens kihívásairól, egyetemről, és a mérnöki képzésről is.

––Bár az ember sok információt olvashat rólad és a HP Magyarországról is, azért kíváncsiak lennénk, hogy te magad hogyan mutatnád be a szakmai életpályád és egyúttal a céget, ahol dolgozol.

––A villamoskaron végeztem 1987-ben. Abban az időben még nem volt informatika, B tagozatos voltam műszaki fizikán, majd az akkori doktorandusz képzésben is részt vettem (még nem PhD-nek hívták), ezalatt pedig a Videotontól kaptam ösztöndíjat.

Az Atomfizika Tanszéken hallgatói mérésen nemrég még használták a témámhoz kapcsolódó mérőműszert, melyet én terveztem. A többször írható, magneto-optikai diszket próbáltuk olvasóval és lemezzel együtt megcsinálni. Nekem a lemez kidolgozása jutott a témakörből. A Kerr-effektust mértem ezeken a magneto-optikai alapú diszkeken. Érdekes téma volt, és óriási lehetőségnek számított, hogy az éppen aktuális ipari szinten a legkorszerűbb dolgokkal foglalkozhattunk. Nagyon élveztem, de abban az időben jött a gazdasági rendszerváltás, ami e dolgaimnak megálljt parancsolt. Így kerültem az informatika szakmába, és ’91től a mai napig ezen területen dolgozom.

Tavaly szeptemberben kerültem a HP Magyarországhoz. Kevés ilyen szép kihívás van itthon az informatika kedvelőinek, hiszen a HP az egyik legkívánatosabb helynek számít.

A korábbi pályámmal is teljesen elégedett voltam, ott is egy nagyon szép céget vezethettem jó pár évig. A HP mégis egy technológiai indíttatású, széles termékskálával rendelkező nagyvállalat. A vállalat gyökereiből is az tűnik ki, hogy a tipikus garázscégként induló történet egy műszaki innováció víziójából építkezett, majd sok-sok változás vezetett oda az elmúlt hetven évben, ahol most vagyunk, és ami a HP történelméhez hozzátartozik. Zászlóshajó termékekké váltak olyan eszközök, amelyek annak idején meg sem fordultak az alapítók fejében. Alapvetően nincs még egy olyan cég, ami az informatika termékpalettáját az egyszerű fogyasztói termékektől a világ legnagyobb vállalatainak a komplett informatikai infrastruktúrájáig lefedi, akár üzemeltetés szinten is. A fogyasztói termékek (személyi számítógépek, nyomtatók), szoftver megoldások, szerverek, tároló berendezések, és újabban hálózati eszközök terén is megerősödött szereplők vagyunk. A technológiai szolgáltatások esetében azoknak az ügyfeleknek dolgozunk, akik maguknak építik ki az informatikát, és ebben segítséget kérnek. Mi ezt át is vesszük, alkalmazást üzemeltetünk,

az ügyfeleink pedig havidíjat fizetnek. Számos más üzletág is van a HP-nál, ami itthon is elég jelentős. Például van egy olyan csapatunk, akik bérszámfejtéssel foglalkoznak, mások elektronikus adatfeldolgozást végeznek.

––Széles a paletta. Körülbelül mennyien dolgoznak a HP-nál itthon?

––Sokan vagyunk Magyarországon, körülbelül kétezer kollégánk dolgozik itt az előbb felsorolt szinte mindegyik tevékenységi körben. Néhány kolléga a gyártás logisztika szervezésével foglalkozik, a gyártás pedig a Flextronics-nál zajlik. Itt állítjuk elő a szalagegységeket a HP számára. Ez nem a legújabb találmány az informatikában, de fontos a szerepe. A környezetvédelem miatt arra kell törekedni, hogy minél kevesebb energiát égessenek az adattároló központok. A hihetetlen mennyiségű adatot archív célra is tárolják a cégek, de például egy videó megosztó rendszeren lehetnek olyan anyagok, amire csak kéthavonta egyszer keres rá valaki. Felesleges ezeket a kevésbé keresett tartalmakat olyan egységeken tárolni ahol folyamatosan pörögnek a lemezek. Nem széles körben elterjedt technológia a szalagos tárolás, de itthonról mi szolgáljuk ki a világot a Flextronics-szal. Nem csak komplett összeszerelt eszközöket készítünk, hanem a belső egységeket eladjuk olyan gyártóknak is, akik ezekből még nagyobb berendezést csinálnak. Nemrég sikerült egyébként a kétmilliomodik ilyen eszközt elkészítenünk.

––Ezek szerint az IT szektornál is egyre inkább előtérbe kerülnek a racionalizálási igények?

––Az informatika egy olyan fejlődési fokot ért el, hogy a vállalatok az eddigi dolgaikat végiggondolva elemzik, hogyan kell költséghatékonyabban, rugalmasabban dolgozniuk. A válság után (és közben) sem tér vissza oda a gazdaság, mint ahol 10-15 évvel ezelőtt volt, így megnőtt annak a jelentősége, hogy kevesebb emberrel, rugalmasabban, hatékonyabban szolgáljuk ki az alkalmazásokat. A teljesítmény 1-2 %-ával pörgő gépek túlságosan alacsony kihasználtsági fokot jelentenek. A nagyvállalatok ezt ismerik fel mostanában.

A terhelés kiszolgálást rugalmasan kell végezni, erre jelent megoldást a felhő alapú számítástechnika. A felhőt is többféleképp lehet alkalmazni: úgy hogy a vállalat magának csinálja meg a cloud rendszert, vagy úgy hogy szolgáltatást használunk,

és nem veszünk tudomást arról, hogy a mi intézményünk hatáskörében van-e az üzemeltetés-fenntartás, avagy sem. Mi erre azt mondjuk, hogy a kettő megoldás ötvözete az igazi. Van, amit ki lehet tenni a publikus felhőbe, van, amit pedig saját magunknak kell összerakni. A HP ebbe az irányba fejleszti a termékeit. A nyomtatók és a személyi számítógépek is jól kiegészítik ezt a stratégiát. A hálózaton, rendszer menedzsment szinten ezek is komoly komponenseket használnak. Úgy véljük, hogy ebben a körben nagyon jók vagyunk.

––A válság ezek szerint elég komoly hatással volt a szemléletmód alakulására. Az IT szektorban töltött idő alatt tapasztaltál mást is, ami sokat változott?

––Végignéztük a 90-es évek informatikai fejődését, az internetes boomot – ezek hangsúlyos események voltak az informatika fejlődésében. Itthon speciális helyzet alakult ki a korszerű termékekkel. Abban az időben az internet elterjedésével új üzleti modellek is bejöttek a logisztikai területekhez, a bankokhoz, az államigazgatáshoz... egyszóval mindenhová. Az üzleti vezetők megálmodták, hogy mit szeretnének, figyelembe véve, hogy immár informatikával is lehet támogatni a terveket. A cél mindig az volt, hogy minél gyorsabban lehessen megoldásokat találni, majd ezek a megoldások gomba módra szaporodtak az intézményeknél.

Nem számított, hogy mibe kerül az üzemeltetés, mert az üzleti lehetőségek sokkal nagyobbak voltak. Ez a szemlélet torpant meg a kétezres évek elején, szakma által óvatosan kezelt millenniumi váltásnál, és az internet robbanásszerű elterjedésénél. Az utóbbi tíz év arról szólt, hogy hogyan lehet üzemeltethetővé tenni a megoldásokat. Nagymértékben számít az is, hogy mit csinálunk majd a régi eszközökkel. Ma már megfontoljuk, a három-négy éves berendezések sorsát. Tudatosabbá váltak a felhasználók is. Annak idején a számítógép divatcikk volt, mint egy autó. Lehet, hogy egy 2 éves autónak semmi baja, de az új modell esetén arra vágyik mindenki, aki megengedheti magának. Egy vállalatot kiszolgáló infrastruktúra esetén már a divatnak nincs nagy jelentősége. A kérdés az, hogy az új eszköz, megoldás mivel tud többet? Megéri-e váltani? Nyer-e vele valamit a vállalat? Olcsóbb lesz-e ettől a rendszerüzemeltetés? Sokkal megfontoltabb és hosszú távú beruházásnak tekintendő manapság az informatikai fejlesztés. Ehhez más

7

fajta szakemberek, másfajta tudás és hozzáállás szükséges, mind a döntéshozók, mind a rendszereket működtetők számára.

––A változás a munkaerő piacon is tapasztalható? Divatos panaszkodni a mai fiatalságra, hogy sokkal gyengébbek, mint évekkel ezelőtt. Neked mi a véleményed a friss munkaerőről?

––A tíz-tizenöt éve végzett korosztály máshogy tekint a mostani fiatalokra, mint akkor, amikor mi voltunk fiatalok. Húsz éve kezdtem a pályát és az egy más korszak volt. Az egész villamosmérnöki karon nem lehettünk többen pár száz főnél, most egy évfolyamba járnak ennyien. Tetszik, nem tetszik, az emberiség nem okosodott ilyen mértékben húsz év alatt. Ha megpróbáljuk megtalálni, hogy egy adott évfolyamon ki a tíz legjobb, legtehetségesebb ember, most nehezebb dolgunk van. Anno elég volt megnézni azt a háromszáz embert, és ebből kellett válogatni – ma több embert kell megvizsgálnunk.

––Sokan vannak, akik elvégezték a kart, ott a diploma a kezükben, de nem az előadásokon, gyakorlatokon, önálló laborokon, vállalati gyakorlatokon töltötték az idejük javát. Ez egy pozitív dolog nyilván, hisz az egyetemi évek elrepülnek így, és jól érezzük magunkat. Viszont az a tudás, nem felmérhető egy diploma alapján. Nem az számít, hogy milyen diplomával jön be a munkaerőpiacra valaki, hanem az, hogy mit tud. A soft skilleket később megnézni nagyon könnyű

8

(például egy friss kollégánál átváltok angolra beszélgetés során), és erre a diákok is rájöttek, akik manapság tudatosan mozdítják el a soft skillek felé saját képzésüket.

Az, hogy milyen szakemberek kerülnek ki az egyetemről, rajtunk, nagyvállalatokon is múlik.. Ez nekünk felelősség és lehetőség is, ezért van nagyon sok egyetemmel együttműködésünk, és az oktatókat mi is segítjük azzal, hogy infrastruktúrát vagy szakembereket állítunk rendelkezésre. Így ők a legújabb alkalmazásokat, információkat tudják átadni a fiataloknak. Ilyen volt nemrégiben az Óbudai Egyetemen átadott labor. Készült egy felmérés, ahol az jött ki végeredménynek, hogy a fiatal munkavállalók körében a HP a legvonzóbb vállalat az informatikai területen: cégünk kapta a KarrierStart Top Vállalat 2011 címet. Úgy néz ki, hogy az egyetemek támogatása visszafelé is hatással bír.

––Az egyetemek felé nyitó szemléletet szerencsére egyre több cég esetében hallani...

––Ez egy teljes mértékben tudás-intenzív iparág. Nem tudunk mit kezdeni olyan kollégákkal, akiknek nincs megfelelő szakmai felkészültségük, esetleg az alapvető ismereteikkel is baj van. Mi olyan embereket keresünk, akik nagyon komoly általános képzést kaptak, kezdve a bérszámfejtőkkel, egészen azokig a szakemberekig, akik egy nagyvállalat informatikai rendszerét képesek felmérni, és meg tudják mondani, hogy mi kell az éves szinten kisebb üzemeltetési költséghez. Ilyen emberekre van szükségünk, ezért fontos, hogy azt az említett tíz legjobb embert megtaláljuk. Nagyon komoly verseny van, hangsúlyozottan a legjobbakért.

De ha a jövő utánpótlásának közössége informatikai téren minket tart a legvonzóbb munkahelynek, az nagyon sok mindennek köszönhető.

A HP a világ összes országában komoly piaci jelenléttel rendelkezik. Mindenki ismeri ezt a két betűt és nagyon sok helyen találkoznak vele; egy köztudatban lévő nagyvállalatról van szó. De számít az is, hogy rendszeresen látogatjuk a vásárokat, állásbörzéket. Találkozunk a hallgatókkal, megpróbáljuk a kapcsolatot tartani a hallgatói szervezetekkel, például a BME-n a Simonyi Károly Szakkollégiummal.

Szokott lenni gyakorlati- illetve „frissdiplomás” programunk.

Próbáljuk már jó időben megtalálni a tehetséges fiatalokat.

A legtöbb kar egyébként lehetőséget biztosít az ipar bevonására, így mi is próbálkozunk betörni.

––Mikor van értelme ezt a tudástranszfert bevezetni? Akkor, ha van már a hallgatók fejében valamilyen alapszintű tudás, vagy már mindjárt az oktatás elején kellene a hallgatókat orientálni az ipar felé?

––Alkalmam volt egy picit közelebbről megtekinteni, hogy mit tanulnak ma a villamosmérnök diákok; a fiam MSc hallgató beágyazott rendszerek szakirányon. A mérnökképzéshez számos dolgot meg kell tanulni. Ahhoz, hogy megértsük egy elemi hálózat működését kell matematika, fizika, villamosságtan, elektromágneses terek. Ezek nem könnyen megtanulható dolgok, de az energiát rájuk kell szánni. A hallgató az első két évben vegye komolyan ezeket az alapozó tárgyakat, ismerje meg, hogy mi kell a villamosmérnöknek, informatikusnak. Tudni kell, hogy mik az alap komponensek. És amikor BSc szinten eljut az önálló labor, illetve diplomaterv készítésig, akkor nézze meg, hogy a feldobott témával foglalkozik-e valaki a világban, vagy csak az egyetemen ügyeskednek vele.

Jakab Lászlónál annak idején azt tanultam, hogy a mérnöki gondolkodásban sokat számít az alkalmazott kutatás, a jelenségek effektív alkalmazása és termékké vitele. Ez az, ami engem megfogott. Ahhoz, hogy alkalmazott kutatás megvalósuljon, ahhoz kell alapkutatás is. De, ha valaki felméri, hogy ő nem a legjobb tízben, hanem a legjobb háromban van, és tudja, hogy ő alapkutatással akar foglalkozni – olyan dolgokkal, amikkel csak erre szakosodott intézmények, egyetemek, kutatólaborok foglalkoznak -, akkor érdemes azzal foglalkozni, amiknek gyakorlati hasznosítása még nincs. Ehhez tudni és érezni kell, hogy az illető benne van-e a top háromban.

Ha nincs benne, akkor lehet érdemesebb a top tíz közötti emberek körébe kerülni és már egy BSc diplomatervezésnél is érdemes megnézni, hogy van-e olyan téma, amit a tanszék vagy a gyakorlatvezetők felajánlanak.

Fel kell deríteni, hogy van-e ipari kapcsolata a témának, kik foglalkoznak vele, mi a cél és végül mit mond a sajtó erről a területről. Ha valóban egy olyan témát talált az ember, ami kurrens, ezen tudás birtokában a cégek – így mi is – nyitnak a hallgató felé. Ha a megfelelő soft skillek is rendben vannak, és ténylegesen érdekli a terület, akkor olyan nagyon nem fog érdekelni minket, hogy milyen szilárdtest fizika vizsgája van az adott embernek.

Azt gondolom egyébként, hogy úgy lesz teljes a villamosmérnöki, informatikai képzés, ha az ember végigcsinálja az MSc képzést is. Rövidtávon valószínűleg nagy a kísértés egy villamosmérnök, informatikus hallgatónak, hogy dolgozhasson, pénzt keressen és bekerüljön egy olyan közösségbe, ahol a megélhetésünkért folyik a napi munka. Ezt el lehet kezdeni BSc végzettséggel is, de érdemesebb kibírni még két évig, hogy teljes legyen a képzés, mert utána viszont nagyon megugranak az átjárhatóság lehetőségei. Egy Java programozó

XXXIX./4. bármikor el tud helyezkedni, de hogy mit fog csinálni az a Java programozó tíz év múlva, azon el kell gondolkodni. Nagy a kísértés egyetemista korban, hogy az ember csak az elkövetkező pár évre tervezzen, de fel kell tenni a kérdést, hogy mi lesz majd tíz-húsz év múlva.

––Sajnos az BSc-MSc váltás elég sok embernek elveszi a kedvét a továbbtanulástól. Kevesebben mennek még tovább. Ennek tükrében érdemes lehet még például a PhD-vel is foglalkozni?

––Nagyon nehéz ezt pontosan megválaszolni. Amikor én csináltam a doktorit, akkor ez kisebb feladat volt. A PhD fokozathoz sok tudományos munka és publikáció szükséges. Ha valaki ilyet szeretne, arról feltételezem, hogy a kutatás-fejlesztés területen szeretne dolgozni később. Én személy szerint is próbálok tenni azért, hogy a nemzetközi cégek felhívják a figyelmet Magyarországra. Itt is vannak nagyon jól képzett fejlesztők-kutatók, de legyünk realisták. Ha a kutató-fejlesztő intézetek száma és innovációs szempontból kell sorba állítani az országokat, akkor Magyarország nincsen benne az első tízben.

Kérdés még, hogy a ma végzett, PhDval rendelkező kolléga, vajon hányféle munkahelyet tud találni. Ha hozzánk jelentkezik valaki alapvetően technikai-műszaki munkakörbe, nem jelent nagy pozitívumot, hogy fokozatot szerzett. Sokkal inkább azt kell értékelni, hogy egy témát hajlandó volt végigvinni, megtanulni. Olyan területen valószínű nem tudunk neki munkát adni, amivel előzőleg foglalkozott. Én nagyon korán el akartam kezdeni dolgozni. Kapóra jött, hogy már fizetést kaptam, amikor a doktorit csináltam. Ugyanakkor

nem látom, hogy a fiatalok szeretnének húszas éveik elején családot alapítani, vagy akár bejárni reggel nyolcra dolgozni. Persze az jó, ha van lehetőség többet tanulni. Sőt, a PhD úgy is felfogható, hogy ha nem is kutatómunkát fog végezni az illető – élete legszebb éveit töltheti a tanszékeken, ahol az ember megízleli, hogy milyen alkotni. Megízleli, hogy milyen az, amikor valamit megtalál, felfedez, kifejleszt. Az ilyen munkák ritkák. Összefoglalva: ha a PhD megélhető megbízatást ad (ösztöndíjjal, támogatással), akkor érdemes ezt csinálni, csak el kell fogadni, hogy nem biztos, hogy később azzal a témával fog az ember foglalkozni.

––Hogyan látod a szakma és a hozzá tartozó végzettség megítélését a nagyvilágban?

––Én is mérnök vagyok, de nem hagyományos mérnöki munkát végzek. A természettudományos diplomák megszerzése lényegesen nehezebb, mint sok más diplomáé.

Nem azért, mert annyival különbek lennének, hanem mert itt ténylegesen sokat kell tanulni. Ha valaki hajlandó végigcsinálni egy mérnöki felsőoktatást, az utána mást is könnyebben tanul az életben. Nagyobb az átjárás; a mérnök könnyebben tanul gazdasági alapokat, vállalatvezetést. Műszaki ismereteket megszerezni nem természettudományos háttérrel gyakorlatilag lehetetlen, legfeljebb csak felszínes, felhasználói szinten lehet. Ez a szint viszont alapelvárás manapság sok helyen.

Jó lenne a képzést olyan irányba fejleszteni Magyarországon, hogy olyan szakemberek kerüljenek ki az egyetemekről, akikre szükség van. Az a sebesség és iram, amivel a társadalom magába olvasztja a technikát, a mindennapi eszközöket, azt feltételezi, hogy ennek utánpótlására egyre több

és több ember kell. Azokban az időkben, amikor az ember megtanult házat építeni, a kétkezi munka és a kőrakás sokakat foglalkoztatott. Ma viszont technológia vesz minket körül mindenhol. Ennek a háttériparának működtetésére a fehérköpenyes professzoroktól, a gyártósori emberekig egyre több ember kell. A mérnöknek, informatikusnak pedig nem kell attól félni, hogy a tudását senki sem kéri majd a jövő elkövetkező évtizedeiben.

––Mivel minden alkalommal más és más izgalmas válaszokat kapunk a következő kérdésre, ezért bátorkodunk feltenni a végső, kissé közhelyesnek tűnő kérdést.

Milyen jó tanácsokkal tudsz szolgálni a fiatal, lelkes ifjúság számára?

––Legfőképp azt, hogy az egyetemi éveket komolyan kell venni, és meg kell tanulni lehetőleg mindent, amit az iskolában kap az ember. Nem azon gondolkodnék, hogy szükség van-e ilyen-olyan anyagok bemagolásra.

Másrészről nyelvet is kell tanulni és a saját soft-skilljeimmel is muszáj foglalkozni: menjek el hallgatói körökbe, tanuljak meg közösségben dolgozni, alkotni. Én is voltam annak idején Várklubos, szerettem is az ilyen jellegű időtöltéseket. A mai világunk nem az egyénről, hanem az egyének hálózatáról szól. Aki egyedül van, az egyedül is marad.

Aki fizikailag egyedül van egy adott pillanatban, de megtalálja a hálózatát, annak a szerepét, az végeredményben nincs egyedül.

Végül pedig, ha lehetősége van az embernek – márpedig mindenkinek van – akkor idejében szét kell nézni, és olyan ipari szereplőt kell találni, aki esetleg már figyeli a munkáját és az előmenetelét.

Géczy Attila, Könnyű Viktor

Dolgozz valós problémán, valós ipari partnernek, pénzért, egyetem alatt, és a szakmai munkával eltöltött idődet illeszd bele tanulmányaidba úgy, hogy közben ne gátoljon az előrehaladásban. Ez mind nagyon jól hangzik, ugye? De mégis, hogyan? Valószínűleg erre lesz hamarosan az a válasz a BME-n minden fronton, hogy DEMOLA. Mi az a Demola?

A DEMOLA egy nyílt innovációs platform, mely közszájon körülbelül a következőt jelenti: A korábban említett valós ipari partnerek a platformon meghirdetnek olyan projekteket, melyeket a most még egyetemi hallgatók (később szakemberek) csapatmunkával eredményre tudnak juttatni. Az erre jelentkezőkből az adott projektben jelölt, problémát megoldani képes csapatot szerveznek, majd megbecsülik a partner közbenjárásával, hogy körülbelül mikorra teljesíthető a megoldás, és hogy ez a leendő megoldás mekkora értéket képvisel majd. Ezt az értéket

és határidőt szerződésbe foglalják a felek. A hallgatói team köteles a határidőt tartani, a szerződő ipari partner pedig elégedettség esetén fizet a projekt eredményéért.

Már-már munkáról (talán említenem se muszáj, de nyilván angolul) van szó, an�nyi különbséggel, hogy ez nem hátráltatja a tanulmányaidat. A platformnak hála az egyetem is figyelemmel kísérheti a projekteket és előrehaladásukat, és a munka adott részeit elfogadják, mint önálló laboratórium vagy szakmai gyakorlat. És talán mondanom sem kell, de mindegyik projekt plusz utánanézéssel akár szakdolgozatot is eredményezhet a résztvevőknek.

Ezek a résztvevők nem csak VIK-esek.

Egyes projekteknél indokolt lehet például közgazdász tanuló bevonása, vagy az adott problémához egyéb, a BME-n tanuló leendő szakemberek részvétele.

Dékány Donát erre mondta egy szóval, hogy multidiszciplináris.

Említettem, hogy már-már munkáról van szó, akkor azért ez megkövetel ám egy munkahelyet is. Ez sem jelent már akadályt. Felújításra került a V1 épület C szárnya, amelyet a továbbiakban Innovációs Laborként emlegethetünk. Ez a labor, ha nagyon hasonlítgatni akarjuk, akkor szeretnénk ha olyanná válhatna,

9

mint az MIT (igen igen, a Bostoni...) médialaborja, csak jóval kisebb kiméretben, de közelebbi hasonlításhoz talán elég lenne a finn ötletadó hasonló ilyen laborját említeni.

Maga a DEMOLA is finn ötlet. A BME-n való megvalósításának ötlete pedig egy Finnországba tett tanulmányi út során formálódott meg az úton résztvevők fejében.

A megvalósulásban sokat segített, hogy van egy az Európai Unió által is finanszírozott projekt, mely a következő beszédes nevet viseli: „Tudáshasznosulást, tudástranszfert segítő eszköz-, és feltételrendszer kialakítása, fejlesztése a Műegyetemen”. A DEMOLA ezen projekt részévé vált és a V1 C szárnyában a Műegyetemi Technológia és Tudástranszfer Iroda is helyet kapott.

A labornak gyári hangulata van, de mégis kiváló kreatív tér, mert mindenhez van hely, és ha még sincs, akkor is pillanatok alatt átformálható olyan térré, ahol a szükséges feladat végezhető.

Igazi kis „co-working place”. Érdekesség, hogy a labor bútorozása éppen folyik és már a bútorokat is itt az egyetemen, a DEMOLA egy projektjén keresztül tervezi egy hallgatói csapat. A második félévre már aktív munka is folyhat a laborban és a futó projektek is gyűlnek majd.

Jelenleg a DEMOLA végrehajtó menedzsmentje körülbelül 5 tagot számlál, köztük Dékány Donátot, a Hallgatói Innovációs Központ igazgatóját, aki ezt mind megosztotta velem. (Az ő szavait próbálom közvetíteni.)

A platform, a projektek, vagy a részletek iránt érdeklődőknek merem ajánlani a www.demola.hu honlapot, ahol már most is vannak fenn projektek. És természetesen az oldalon található e-mail címeken már most is lehet érdeklődni.

Góc Tudáshasznosulást, tudástranszfert segítő eszköz-, és feltételrendszer kialakítása, fejlesztése a Műegyetemen TÁMOP-4.2.1-08/1/KMR-2008-0001

Szemétség Bizony az! Amit mi kollégisták csinálunk a szeméttel. Kihányjuk, nem csak a visszaköszönő mámort. Minden szemetünket válogatás nélkül szórjuk a zsákjainkba, aztán zsákostul le a ledobóba. Nehogy már ennyire maradiak legyünk! Már mindenhonnan szinte ordít, hogy újrahasznosítás.

Ha más nem, hát a mindenfelé csörömpölő „jóistenszelektívesei”-nek zsákjai emlékeztetnek arra, hogy bizony a rengeteg szemétből él valaki és hova tovább tudod TE, hogy a TE egeredért hány kólás palacknak kellett meghalnia?

No, de félre a tréfával és nem tréfával, hiszen ebből is van kiút! Akiket zavar ez a pazarlás, azok megtalálják egymást. És mit csinál néhány kollégista, ha közösek az érdekeik? Nem, nem mennek el tüntetni. Sőt a közös ivás sem csak az első dolguk (az az első három). Na, mit csinálnak?

Kört alapítanak.

Valahogy így történhetett 2009-ben a Nagytétényi Úti Kollégiumban (továbbiakban: TTNY) is azzal a 24 BME hallgatóval, aki megalapította a Zöldkört.

Az alakulás után rögtön a házon belül folyó ELTE EKSZ-es (Egyetemisták a Környezettudatos SZemléletért) projekthez csatlakozott, s működött együtt a 16 főből álló ELTE-s csapattal. Később ez a csapat is csatlakozott a körhöz, és így megalakult a talán legmagasabb ELTE-s tagszámnak örvendő BME-s kör.

Ez jó, hiszen mi szeretjük az ELTE-seket. És nem csak azért, mert sok a csaj.(De.) A kör legfőbb feladata korábban kizárólag a kollégiumban a szelektív hulladékgyűjtés lehetővé tétele, az összegyűlt hulladék elvitele volt, de azóta több más feladatot is ellát a kör és legfőbb célkitűzése a kollégium és környezetének élhetőbbé tétele és az adott körülmények között lehetséges zöld irányelvek

10

figyelembevétele mellett a fenntarthatóság biztosítása.

Valljuk be ez utóbbi nem egy szép szó. De kisebb guglizás után mindenki rájöhet, hogy ez napjaink talán egyik legfontosabb problémája. Elborzasztásképp nézd csak meg a WALL-E-t és ne azon mosolyogj, hogy „Jajj, milyen cuki robot!”.

A kör jelenleg 56 tagot számlál és ugye gólyáink még nem lehetnek. Körülbelül felefele arányban vannak BME és ELTE hallgatók a körtagok között.

Miket csinált már eddig a kör a szelektív hulladékgyűjtésen kívül?

Részt vett a Tikópia alakuló hétvégéjén, megrendezte a VillanyLeó akciót TTNY-ben is, az EEKSZ segítségével évről évre Fenntarthatósági Napokat szervez, melynek keretében kiállításon, előadásokon, játékokon vehetnek részt a kollégisták, ötleteket gyűjtenek a kollégiumi élet javításához, virágokat ültetnek, madarakat etetnek (hogy lehessen madárcsicsergésre ébredni), takarékossági tippeket adnak akár villany, akár víztakarékossággal kapcsolatban (ez utóbbihoz például lefolyódugókkal szerelték fel a kollégium összes konyháját). És persze a kezdeti főprofil: Mi TTNYesek külön gyűjtük a PET-et, a fémet, az üveget és a papírt, nem dobunk veszélyes hulladékot a kukába!

Ha van olyan papírunk, aminek az egyik oldala még használható, összegyűjtjük külön, hiszen pazarlás lenne rögtön kidobálni.

A kupakokat sem dobjuk ki vagy hagyjuk a PET palackon, helyette egy beteg gyermeken segítünk és a neki rendezett kupakgyűjtő akcióban veszünk részt.

A palackokhoz mindenhol van zsugorító, a különböző hulladékoknak külön gyűjtő rekeszek és lelkes ezeket ürítő szelektív munkacsoport is rendelkezésre áll.

Bár fiatal körről van szó, köszöni, él és virul és hamarosan még nagyobb fába vágja bele a fejszéjét, illetve... jaj dehogyis, nem vágunk ki semmit.

Mindenesetre egyre többen leszünk és egyre többet teszünk! Legyetek ti is zöldebbek!

Góc

XXXIX./4.

InDJterjú a Schönherz hangulatés buli f elelősei v el Zozyka és DJ White Tie

A megszokott tanárinterjúk helyett álljon most itt egy kicsit extrémebb, szabadabb témájú, illetve csöppet sem hivatalos hangvételű, szlenggel, kalandokkal, élményekkel valamint humorral fűszerezett interjú. Az elmúlt pár évben rengeteg plakáton olvashattuk a DJ páros nevét, akik jelenleg a Mad World állandó hangulatfelelősei. Sokan talán nem is tudják, hogy valójában két VIK-es társunk bújik meg a fenti két név mögött, azaz Simon Zoltán és Bökönyi Zsolt. Őket kerestük meg, hogy beszéljenek kicsit magukról, és hogy hogyan sikerül eljutniuk a dj pult mögé.

––Impulzus: Mikor jött az ihlet, hogy DJ-k legyetek?

––WT: Általános iskola 5. osztályában estem bele a dologba. Lett volna egy ilyen suli diszkó, és volt egy srác, aki ezt mindig csinálta. Buli előtt nem sokkal derült ki, hogy nem ér rá zenélni, azzal lerakta a keverőt meg a többi cuccot, hogy kezdjünk vele valamit. Kb. egy óra alatt sikerült összerakni a berendezést. Hogy ekkor mekkora sikere volt a bulinak, nem tudom, de az biztos, hogy mindenki örült, hogy nem maradt el.

Innentől kezdve minden ilyen rendezvényre én mentem zenélni. Bár azóta ezt zenélésnek nem nevezném, de én raktam be a számokat.

––Zoz: Volt egy srác, aki az utcánkban lakott, és zenéléssel foglalkozott. Vele beszélgettem sokat, hogy hogyan működik ez a dolog, tőle kaptam zenéket meg ilyesmi. Felbuzdulva, hogy van egy-két CD-nk, elkezdtük csinálni az iskolarádiót.

Később pedig úgy gondoltuk, hogy ha már sulirádiósok vagyunk, akkor igazán megcsinálhatnánk mi a farsangi bulit. Abban az időben ez még kazettáról ment leginkább. Délutánonként a rádióból vettünk fel néhány zenét, így előfordult, hogy a buliban egy rádiószlogen is megjelent hirtelen. Aztán ez a srác kezdett el magával vinni ilyen szórakozóhelyekre, majd később összeálltunk, és több évig együtt dolgoztunk.

––Impulzus: Ti info vagy villany?

––WT+Zoz: Mindketten villanyosok vagyunk.

a felszerelést megvenni. Akkoriban volt Ati barátom, és vele együtt csináltuk ezt a céget. Volt jó néhány munkánk, de aztán belefáradtunk az állandó pakolásba.

––Impulzus: És aztán hogy alakult ki az együtt DJ-zés?

––Zoz: Amikor visszaköltöztünk ide Schönherzbe, akkor ők még csinálták tovább kint a bulikat Schufni néven.

––WT: Igen-igen, és aztán Zoli megkeresett minket, hogy szívesen zenélne.

––Zoz: Akkoriban még Pesten nem nagyon zenéltem, és úgy voltam vele, hogy elég, ha hétvégente dolgozok egyszer kétszer.

De ha már úgyis itt voltam, akkor itt is szeretnék valamit csinálni, és ha már így házon belül vagyunk, akkor kézenfekvő volt, hogy megkeressem őket.

––WT: Annak idején Zoli sokkal publikusabb zenét játszott nálam. Én inkább a keményebb vonalat játszottam, ő inkább a lágyabbat. Ez azóta már sokat változott. Visszaköltözés után hívtak játszani Farschang-ba engem meg Zolit is, aztán nem is tudom, hogy beszéltük meg, de az lett a vége, hogy akkor megyünk együtt, mert akkor erősebb, meg nincs rivalizálás.

––Impulzus: Mi volt az első bulitok, ahol együtt léptek fel.

––Zoz: Egy decemberi buli még a Termoban.

Aztán jött a Farschang, csináltunk egy bartel szerződést, amivel rajtam kívül mindenki jól

járt (itt WT felnevetett). Aztán egy-két ilyen buli után összeálltunk hosszútávra.

––WT: Én már akkor ismertem a rendezőket, és amikor a Zoli zenélt, akkor hívtak engem is, mert ez így jó kooperációnak tűnik. Aztán végül is maradtunk is így együtt a félévre.

––Impulzus: Akkor így rögtön megvolt az összhang? Vagy legalábbis mostanára kialakult?

––Zoz: Többnyire...

––WT: Az a jó, hogy ketten vagyunk, kicsit más zenei ízléssel, más elképzeléssel. Van, hogy Zoli berak olyan zenét, amit én utálok, de ezért nem haragszom rá. De fordítva is így van, én is rakok be olyan zenét, amit ő nem szeret. Így jó, hogy nem lesz monoton a dolog. Mivel általában egész este zenélünk, így nagy a változatosság.

Nem is beszélve arról, hogy a kívánságműsort sokkal könnyebb teljesíteni, ha ketten vagyunk.

––Impulzus: Hogy szoktátok egy fellépésen belül a munkaszervezést megoldani?

––Zoz: Általában felváltva rakjuk be a zenéket, de van olyan is, hogy valamelyikünknek kell egy kis szünet, akkor a másik rak be tízet.

––WT: Azt hiszem, ezt úgy hívják, hogy „back-to-back”-ezünk, tehát egy ide, egy oda. Zoli mindig a jobb oldalon áll, én pedig a balon.

––Impulzus: A villanykaron hogyan találtatok egymásra, hogy kerültetek bele a közéletbe, hogy jött a zenélés?

––Zoz: Ez úgy volt, hogy még Termo-s időszakban body befizetés volt, és láttam a srácok szobájában fényvezérlőket meg mindenfélét, aztán elkezdtem kérdezgetni, hogy kié a cucc, meg hogy miért van ott.

Ekkor mondták, hogy ők is zenélnek, meg van egy cégük, amelyikkel ilyen dolgokkal foglalkoznak.

––WT: Igen. Úgy kezdődött ez az egész, hogy nekem nagyon sok idő volt, mire saját DJ cuccot tudtam venni, mert ugye elég sok pénzbe kerül. Azelőtt csak hangfalakat meg erősítőket vásároltam, mert azokkal lehet hangosítani, szóval inkább a hangosítás irányába mentem el, míg nem tudtam

11

––Zoz: és ebben az a nagyon jó, hogy általában jobb oldalra rakjuk a monitort, és a Zsolti meg egy kicsit süket, és mindig kitekeri a monitort, ami nekem pedig leviszi a fejemet. Mondtam neki, hogy tegyük az ő oldalára, de az sem tetszett neki.

––WT: Hát igen, Mad Wolrd-ben ezért van a DJ pult mindkét oldalán monitor.

––Impulzus: Mondtátok, hogy a fellépéseitek egész estések. Hogy tudjátok ezt összehangolni a sulival?

––WT: Hát még BSC-sek vagyunk mindketten...

––Zoz: Azért azt is nézzük, hogy mindketten dolgozunk máshol is. Zsoltinak is ott van például a Body már egy ideje, én pedig szinte minden hétvégén dolgozok.

––Impulzus: Mennyi, és milyen fellépésetek van még a Mad World-ön és az egyetemi fellépéseken kívül?

––WT: Ez nagyon változó, egy erősebb héten 3-4 is összejön, átlagosan heti 1-2, ritkábban 3 alkalom. Zolinak minden szombat fix-en foglalt, mert Keszthely környékén lép fel. A nyár pedig teljesen más: van, hogy keddtől szombatig minden este zenélünk. Az a baj, hogy néha ez is összecsúszik, hamarabb kezdődik a nyári szezon, mintahogy vége lenne a tavaszi félévnek. Ilyenkor kicsit nehezebb megoldani, de eddig azért mindig sikerült. Ekkor heti 2-3 buli az átlag.

––Impulzus: BME-s klubokon kívül dolgoztok még valamerre?

––WT: Pesten kifejezetten az egyetemi bulikkal foglalkozunk.

––Impulzus: Hogy álltok a rajongókkal?

––WT: 1-2 van, akikről tudok, de érdekes ez a téma.

––Zoz: Hát igen, amikor a mikrofonba bemondja, hogy a lejátszóknál DJ WhiteTie, akkor mindig őrjöng az összes lány. Van is erről egy mondásunk. Jellemző amúgy az is, hogy Zsoltinak ott lóg a nyakában a hatalmas fehér nyakkendő, és erre odajönnek, hozzám, hogy én vagyok-e a WhiteTie? WT: Szerinted!?

––Zoz: Ez olyan, mint, hogy oda mész a DJ-hez, hogy „Itt lehet zenét kérni?” majd rámutat a piáspultra, hogy: ”ott”.

––WT: Van egy pár ember, aki szereti a zenénket, és megpróbál mindig ott lenni, és végig partyzza az egész estét hajnal 4-ig.

––Zoz: Próbálunk mindenkinek a kedvére tenni, de minden ember más, mindenki mást szeret, vegyes a felhozatal.

––WT: Vannak olyanok, akik szeretik a zenénket, és ismerik, aztán néha csodálkoznak, hogy hogyan kerülhetett be a lejátszóba ez a szám. Vannak olyanok is, akik egy buliban ugyanazt a számot kérik vagy ötször, de akkor már nem rakjuk

12

be neki. Meg sokszor olyat kérnek, amit mi nem szeretünk. Mondjuk Zolinak minden létező szám meg van csak előfordul, hogy 10 perc is eltelik, mire előszedi. Nekem nincs is meg az, amit nem szeretek.

Persze Zolinak az is meg van, ő egy élő adatbázis. A címet sokszor nem tudják az emberek, csak a refrént, vagy a dallamot, vagy éppen csak a szöveget, de ő mindig megtalálja.

––Impulzus: A zenét hogy szerzitek be?

Csak letöltitek?

––WT: Zoli ugye egy adatbázis: ami létezik zene, azt ő megszerzi, át is válogatja valamilyen szinten, mappákba rendezi; 3-4 winchesterrel dolgozik. Én egy kicsit másképp csinálom, mert én úgy voltam, hogy nem akarok elveszni a sokaságban.

Szerencsére nem CD-ről zenélünk már, a technika megengedi, hogy legyen egy merevlemezünk, amit ha bedugunk a lejátszóba, mintha CD lenne, már lehet is játszani, emellett lehet rajta keresni, bármit be tudunk rakni, sok mindenre lehetőséget ad. Nálam lassan kerülnek fel a zenék ide, azok is általában warmup, party, stb. mappákba szortírozva. Zolién elég nehezen igazodok ki, neki saját rendezési módszere van. A kereső jól működik, 500 GB esetén is másodpercek alatt kidobja a találatot, de ehhez mondjuk be kell indexálni vele az egészet. Ez azt jelenti, hogy kb. 60 gigát 4 napig olvas be.

––Impulzus: Vannak komolyabb terveitek a zenéléssel, vagy hűek akartok maradni a diplomátokhoz a későbbiekben?

––Zoz: Igazából én nem ezzel szeretnék foglalkozni, de a suli mellett jó lehetőség és anyagilag sem rossz. Addig kell csinálni, amíg nem erőlködés. Most még van időm és energiám, úgyhogy csinálom, viszont nem szeretnék egy faluvégi helyen végezni, ahol 3-4 embernek kell rendszeresen kívánságműsort csinálnom. Ott, ha beraknának egy zenegépet és dobálnák be az aprót, akkor már mindenki jobban járna. Mondjuk volt már olyan, hogy nagyobb pénzeket dobáltak be, és majdnem több pénzt kerestem, mint a hely tulajdonosa.

––WT: Igen, van olyan, ahol pénzt akarnak adni azért, hogy berakjuk a zenéjüket, de ha belefér, ígyis-úgyis berakjuk.

––Zoz: De ha nem fér bele, akkor ha fizetnek, sem rakjuk be a számot.

––WT: Én egy picit másképp közelítem meg, mert ugye ha meg lesz a diplomám, akkor elmehetek azzal dolgozni. Amit látok az ismerőseimen, hogy elmennek dolgozni, keresnek havi X forintot azzal, hogy napi 8-10 órában dolgoznak. Ha kicsit összeszedjük magunkat, pár hét alatt össze lehet szedni ezt a fizetést úgy, hogy közben heti 2-3 napot dolgozunk.

Nyilván ehhez lehetőség is kell, és ha egy este megkeresek egy nagyobb összeget, ahhoz vegyük figyelembe, hogy ez 6 év munkája. Nem is beszélve a befektetett pénzről, ami például a pultcuccunkban van, több millió forint. Bérelni egy ilyet kb. nettó 50 ezer Ft lenne egy estére. Kérdés, hogy ha mi egy este kapunk 60 ezer gázsit, akkor drágák voltunk? Sok helyen nem tudnak megfizetni ennyit sem, de volt már rá példa, hogy az elvártnál többet kaptunk.

––Zoz: Ugye mi igyekszünk a közönség igényeit kielégíteni, mert akkor tovább maradnak, jól érzik magukat, többet fogyasztanak, és az a helynek is jó. Ekkor nagyobb esély van, hogy visszahívnak minket legközelebb is, illetve ki is fizetnek minket. Ami nem utolsó szempont. WT: Visszatérve az eredeti kérdéshez, én szeretnék a zenével foglalkozni későbbiekben is. De én sem szeretnék 3 embernek zenélni. Kettőnk közül viszont ennek inkább én vagyok a felelőse, hogy pl. Pesten is próbálok munkát felhajtani, új lehetőségeket keresni, hogy haladjunk is előre.

––Impulzus: Tehát akkor az egyetemi bulikból ki fogtok lépni idővel?

––WT: Hát igen, ez is tervben van, de ezzel az a baj, hogy idő. Ha van 3 fellépésünk a héten, akkor már nem tudunk berakni még egyet.

––Zoz: Ez nem is annyira egyszerű: vegyük azt, hogy sokan azért vannak ott bizonyos fesztiválokon, mert ismerik őket, és onnan ismerik őket, hogy egyetemi bulikban zenélnek. És ugye ez is kell ahhoz, hogy előre lépjen az ember. Itt Pesten ha azt mondod, hogy egyetemi klubokba játszottál, az nem ér semmit. Sokszor az kell, hogy jókor legyél jó helyen, vagy legyen valaki szervező az egyik bulidon, akinek megtetszik amit csinálsz.

––WT: Amit szeretnénk, például, hogy kijussunk valamelyik nagyobb MEEX-es rendezvényre. Többször kaptunk már ígéretet erre, de sajnos még nem jött össze.

Tehát hiába vagyunk több éve itt jelen, még egészen az elején járunk az egésznek. Például kijutottunk az EFOTT-ra, ott rezidensek voltunk a Rádio 1 party sátorban. Itt sikerült fél kilencre minden este teltházas bulit csinálni, ez kb. ezer főt jelent. Az utánunk következő sztár DJ-k is megköszönték többször, hogy nem üres sátrat kaptak.

––Zoz: Szóval elértünk dolgokat, de van még hova.

––WT: Tehát a nagyfellépésekről meg a célokról: a céljaink megvannak, de addig még több évnyi munka szükségeltetik, hogy igazán nagyok legyünk.

Ada, Ádám

RobonAUT amikor a járgány életre kel A RobonAUT egy az AAIT által szervezett robotverseny, amelyen a tanszék MSc-s hallgatói vehetnek részt. 2010 januárjában került megrendezésre az első verseny, ahol egy lánctalpas rakodómodellt kaptak a csapatok, és azt kellett autonóm (külső beavatkozás nélkül működő) robottá fejleszteniük. Ehhez kaptak egy mikroszámítógépet tartalmazó elektronikát, illetve egy költségkeretet, amelyet a versenyhez kapcsolódó alkatrészekre költhettek. Minden csapat 3 főből állt. A 2011-es versenyt már a Q aulában rendezték, és a csapatok itt már offroad modellautót (truggy-t) kaptak. Ezzel a robotok gyorsasága is növekedett.

Egyszerűnek tűnik a feladat. Minden évben vonalat kell követni. Vannak plusz pályaelemek (fal, ahol nincs fekete vezetőcsík; garázs, ahová be kell parkolni; gyorsasági szakasz, amely egyenes, és szintén falak jelzik). Díjazzák a robot sebességét is. A szerzett pontok

beszámíthatóak a szakirány Robotirányítás Rendszertechnikája tárgyába, vagy eredményes versennyel kiváltható a szakmai gyakorlat.

Alapvetően az a verseny célja, hogy az elméletben megtanult anyagot a gyakorlatban is alkalmazzák a hallgatók, és a dolog még poén is legyen. Igen nagy öröm tud lenni, amikor elindul az a szerencsétlen robot, vagy végre kikerüli az úttorlaszt. Ez azért is jó a hallgatónak, mert megtanulja a csapatmunkát, a határidők betartását és valami tényleg látványosan működőt tud alkotni úgy, hogy alkalmazza az elméletben tanultakat.

A verseny előtt tartanak egy előválogatót is január 12-én, amit ugyan nem hirdetnek a szervezők, de természetesen az érdeklődőket szívesen látják a tanszéki folyosón. A hivatalos versenyre, a nagy megmérettetésre január 14-én, szombaton kerül sor a Q aulájában előre láthatólag 9 órai kezdettel.

XXXIX./4.

A csapatok már túl vannak az első alkatrész rendelési- és nyomtatott áramkör leadási határidőn, valamint az alkatrészeket is átvették 2011.11.11-én a Q épületben (milyen misztikus, hozzon szerencsét minden csapatnak! – a szerk.). Ez a pár csapat már forrasztja össze az elektronikáit. A második leadási kör 2011. 11. 17-én, csütörtökön 8:00-kor zárult, és egy hétre rá kaphatták meg az alkatrészeket. A rendezvény fő szponzora az evosoft, a verseny honlapját is ők alkották meg. Fontos támogató még az ST Microelectronics, akik alkatrészekkel járultak a verseny megvalósulásához.

Az eseményről bővebb tájékoztatás az alábbi linkeken: www.robonaut.hu, www.facebook.com/robonautbme.

A részletes beszámolóért köszönet Varga Dánielnek.

Kincső

13

NIIFI fejlesztések a hazai kutatás és felsőoktatás szolgálatában A Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési (NIIF) Program a hazai kutatói és felsőoktatási hálózat fejlesztésének és működtetésének programja, mely a teljes magyarországi kutatási, felsőoktatási és közgyűjteményi közösség számára biztosít • országos nagysebességű számítógép-hálózati infrastruktúrát, továbbá erre épülő • szuperszámítástechnikai, grid, és cloud, valamint • multimédia alapú kollaborációs szolgáltatásokat (VoIP, videókonferencia), • elosztott szövetségi alapú azonosítási és jogosultságkezelési környezetet és • egyéb kommunikációs és információs szolgáltatásokat.

A Program végrehajtójaként az NIIF Intézet 2009-ben mintegy 4,2 milliárd forint fejlesztési forrást nyert el pályázat útján a HBONE+ projektre, mely világszínvonalú fejlesztésekkel járul hozzá a hazai kutatásfejlesztés erősítéséhez.

A hálózat fejlesztése A fejleszés eredményeként kialakított ún. hibrid hálózat a hagyományos internetet a legkorszerűbb dinamikus pont-pont összeköttetésekkel ötvözi. Hozzáférést biztosít nagy értékű kutatási erőforrásokhoz, kísérleti eszközökhöz, szuper-számítógépes kapacitásokhoz, kutatási információkhoz, a távoli kutatási együttműködés eszközeihez, akár a világ különböző részein található egyedi nagyberendezésekhez is (pl. CERN gyorsító és feldolgozó központok).

Az alkalmazott DWDM technológia (a fényhullámokra ültetett információk továbbítása által extrém átviteli sebességet biztosító legkorszerűbb technika) a legmagasabb elérhető átviteli kapacitást biztosítja – segítségével a leggyorsabb szélessávú technológiák sebességének több mint 1000-szerese érhető el). A hibrid hálózat sávszélessége

(jelenleg 10 Gbps és 40 Gpbs/hullámhosz) a későbbiekben is költséghatékonyan bővíthető (mind a sebességek – pl. 100 Gbps/ hullámhossz –, mind pedig a hullámhosszak tekintetében). További információk a http:// www.hboneplus.hu/hboneplus_bemutatas1 oldalon érhetők el.

Az eduID felhasználó-azonosítási rendszer fejlesztése 2010 novemberében kezdte meg működését az NIIF Intézet kezdeményezésére és közreműködésével Magyarországon a felsőoktatási és kutatási intézmények felhasználói azonosítással kapcsolatos bizalmi szövetsége, az eduID. Az eduID előnye, hogy egy intézmény hallgatói, oktatói és kutatói anélkül vehetik igénybe – akár távolról is – saját intézményük, illetve partner-intézmények szolgáltatásait, hogy ehhez többször, újból regisztrálniuk kellene. Ezáltal növelhető a felhasználói kényelem és elégedettség-érzés, valamint az alkalmazói és alkalmazási biztonság, és csökkenthetők az új szolgáltatások kialakításának és fenntartásának adminisztratív költségei is. Az eduID keretében minden felhasználót saját anyaintézménye azonosít, mindez nagymértékben elősegíti az intézmények közötti kollaborációt, közös e-learning rendszerek kialakítását, valamint a hallgatók és oktatók mobilitását. További előny, hogy egy felhasználónak egy munkamenet alatt csak egyszer kell bejelentkeznie, csak egy jelszót kell megjegyeznie.

A folyamat hasonló a napjainkban népszerű közösségi hálózatok (pl. Facebook, Google+) szolgáltatásaihoz, az eduID esetén azonban a felhasználókról biztosan tudható, hogy mely résztvevő intézményhez tartoznak. Így adataik pontosak és naprakészek. További információk: http://eduid.hu

A videókonferencia rendszer fejlesztése A kollaborációs infrastruktúra fejlesztése keretében 30 db IP alapú, High Definition (HD) videokonferencia berendezés került a konvergencia régiókban található felsőoktatási intézményekbe, kutatóintézetekbe és közgyűjteményekbe, melyeket mindezen intézmények polgárai szabadon használhatnak kutatási és oktatási célra. Így az intézmények munkatársai full HD minőségben kommunikálhatnak az NIIFI által üzemeltetett nagysebességű HBONE hálózaton keresztül. Az eszközök hazai és nemzetközi együttműködésekben is használhatók, alkalmazásukkal jelentős idő- és pénzmegtakarítás érhető el. A fejlesztés része egy több részvevős hívások kiszolgálására alkalmas szerver, amely 35 db HD vagy akár 100 feletti nem HD kapcsolatot képes egy időben kiszolgálni. A teljes rendszer – az intézmények saját beruházásainak is köszönhetően – 130-nál is több végpontból áll, így lefedi közel a teljes hazai felsőoktatási és kutatóintézeti kört, és kiszolgál több közgyűjteményi intézményt. A magas minőségi szintet biztosító tárgyalótermi eszközökön túl szoftveres videokonferencia alkalmazások is a felhasználók rendelkezésére állnak.

A felsőoktatási-kutatási desktop videokonferencia szolgáltatás kiváló minőségű videokommunikációt tesz lehetővé számítógép és webkamera segítségével. A megszokott videohívások mellett többpontos, osztott képernyős videokonferenciákra is lehetőséget biztosít a rendszer, melyek során számítógépünk képernyőképeit is megoszthatjuk partnereinkkel. A rendszer használata ingyenes, bármilyen hálózati környezetből, akár kis hálózati sávszélesség mellett is élvezhető minőséget ad. E fejlesztés eredményeként a hazai rendszer a közép-keleteurópai régió IP alapú videokonferencia hálózatainak legnagyobbjai közé tartozik.

További információk: http://vvc.niif.hu és http://vvc.niif.hu/desktop Szuperszámítástechnikai fejlesztés Az NIIFI 2011 tavaszán helyezte üzembe új nagyteljesítményű szuperszámítógépeit – összesen mintegy 50 Tflops számítási -, és 1 PByte tárolókapacitással – a Pécsi Tudományegyetemen, a Debreceni Egyetemen, és a Szegedi Tudományegyetemen. Mindezeket az NIIF Intézet telephelyén található negyedik rendszer, valamint a tudományos számítások eredményeit vizuális élménnyé alakító alrendszerek teszik kerek egésszé. A több intézménynél üzemelő, mégis homogén egységet alkotó – igen nagy (többször 10 Gbit/s) sebességű, kis késleltetésű,

14

XXXIX./4. dedikált lambda-hálózattal összekötött – erőforrások olyan tudományos számítások elvégzésére használhatók, amelyek méretük és bonyolultságuk következtében messze meghaladják a személyi számítógépek lehetőségeit. Ilyenek például a gyógyszermolekula dokkolási szimulációk, a Föld-típusú bolygók keresése rádiójelek feldolgozása alapján, komplex differenciál-, illetve algebrai-egyenletrendszerek megoldását igénylő modellek kezelése, vagy az informatikai hálózatok működésének elemzése. A felhasználók munkáját ingyenesen elérhető szoftvercsomagok (Octave, Scibab, FFT, RasMol, Amber, Charm, Gromacs, Xplor, CPMD.x, stb.), licenszelt szoftverek (Matlab, Gaussian), illetve korszerű fordítók teszik kön�nyebbé. Az NIIF szakember-gárdája által üzemeltetett rendszer használata tudományos alkalmazások esetén ingyenes. A jogosultság (felhasználói témaszám) igényléséről és a felhasználás módjáról további információk a http://www.niif.hu/szuper oldalon érhetők el.

A megújult NIIF szuperszámítógépes infrastruktúra – amellett, hogy képes a hazai kutatás legfontosabb igényeinek kiszolgálására – lehetővé teszi azt is, hogy hazánk bekapcsolódjon az Európai Kutatási Térség keretében formálódó, az EU által támogatott integrált európai szuperszámítógépes

infrastruktúrába (PRACE), biztosítva, hogy kutatóink a nagy európai rendszerekhez is hozzáférést kapjanak. További információk: http://www.niif.hu/szuper Cloud fejlesztés Az NIIF Infrastruktúra cloud szolgáltatása lehetővé teszi, hogy az alacsony költségigényű IT megoldásokra törekvő intézmények informatikai infrastruktúrájukat virtuális gépeken, illetve azok virtuális hálózattal összekötött halmazán, jó minőségű adathálózati környezetben valósítsák meg.

A cloud szolgáltatás ma már az operációs rendszerek széles spektrumát támogatja, a Linux-tól, a különböző Windows verziókig.

A kínált megoldások segítségével az intézmények konszolidálhatják, redukálhatják szolgáltató-infrastruktúrájukat, ezzel jelentős költségmegtakarítást érve el. A járulékos cloud-szintű szolgáltatások egyebek mellett nagy rendelkezésre állású, nagy kapacitású adattároló területekhez való hozzááférést, vagy földrajzi redundanciát boztosítanak. További információk: http://www.niif.hu/szolgaltatasok/ szuperszamitastechnika/cloud A fentebb bemutatott fejlesztések a kutatás és felsőoktatás elektronikus infrastruktúrájának átfogó fejlesztésére irányuló HBONE+ projekt részei. A fejlesztéseket

az NIIF Intézet 2009-2012 között valósítja meg az ÚMFT által támogatott TIOP 1.3.2 és KMOP 4.2.1/A_2 projektek keretében, Európai Uniós forrás (strukturális alap) bevonásával.

További információ: http://www.hboneplus.hu és http://www.niif.hu

National Instruments Nyár elejétől dolgozom a National Instruments debreceni cégénél, mint mérnökségi gyakornok a tesztmérnökségen, a kutatás-fejlesztési részlegen. Ez idő alatt sok tapasztalatra tehettem szert a már 10 éve Magyarországon lévő amerikai nagyvállalatnál, melyet mindannyiótokkal meg szeretnék osztani. A cégről a legtöbbet az ügyvezető, Dr Ábrahám László tud mondani, így vele beszélgettem.

––Mire vagy a legbüszkébb az NI életében?

––Természetesen a 10 éves fennállásunkra, amit idén október 7-én ünnepeltünk Debrecenben. Az elmúlt 10 év alatt az anno 100 fős cégből mára egy több mint 1000 fős vállalattá nőttük ki magunkat, ahol a munkatársaink 13 területen dolgoznak. Az eredeti tervek szerint Debrecenben egy gyártóközpontot akartunk létrehozni, amihez képest az eredményeinknek köszönhetően a termelés mellett diplomás mérnökségi- és más irodai központjaink is sikeresen működnek, mint például az IT, Service Center, Pénzügy és jogi osztályunk, melyek Európa mellett Amerikát és Ázsiát is kiszolgálják.

Ezt eredményeink is bizonyítják, hiszen ez évben árbevételünk szerint az országban a 64. helyet kaptuk meg, a városban pedig a második legnagyobb munkáltató vagyunk.

Előkelő helyezéseinkhez stabil, 100 éves tervünk is hozzájárul, mely alapján hoztuk a gazdasági válság idején a döntéseket. A nehéz időkben nekünk a munkavállalók

voltak a középpontban, így a csoportos létszámleépítés elkerülése érdekében a kiadásainkat csökkentettük, úgy, hogy közben az R&D létszámát növeltük, hogy felkészüljünk a válság utáni fellendülésre.

––A mérnökségi csoport életébe nekem is lehetőségem volt betekinteni, hiszen itt írtam önálló laboromat, melynek témája a klímakamrák vezérlése volt, valamint már közel fél éve dolgozom gyakornokként a tesztmérnökségen, ahol feladatom a mérnökök munkájának segítése, mint például a termékek tesztelése, tesztállomás építése, programozás LabVIEW-ban, Verilogban vagy akár hardverfejlesztés.

Bemutatnád a pontos felépítését a két fő mérnökségi csoportunknak?

––Jelenleg két csoportunkban közel 100 mérnök kolléga dolgozik. A termelés támogatók fő feladata a gyártás szakmai irányítása. A kutatás-fejlesztésen dolgozó mérnökeink a

15

tesztberendezések fejlesztésével, termékek tesztelésével és áttervezésével foglalkoznak.

Hamarosan indul egy új csoportunk, akik a vevőink igényei alapján termékeink egyedi áttervezésén fognak dolgozni. Mérnökeink közel 2500 féle termékünkért felelősek, melyekkel több mint 30.000 vásárlót szolgálunk ki, csaknem 100 országban.

Ezekből a termékekből a Simonyi Szakkollégium diákjai jó néhánnyal testközelből is megismerkedhetnek, hiszen cégünk szakképzési hozzájárulás és adományozás által többek között cRIO rendszereket, ELVIS I, sbRIO és USB-s adatgyűjtő modulokat adott, mely eszközökkel a SEM, a LEGO és a HA5FKU szakmai körök laborjaiban a diákok mérni és tesztelni tudnak.

––Mondanál pár szót arról, szerinted miért érdemes eljönni az NI-hoz gyakornoknak?

––Folyamatosan várjuk villamos- és gépészmérnök hallgatók jelentkezését mérnöki csoportjainkba. Évente legalább 15 hallgatót tudunk fogadni, hogy itt töltsék kötelező szakmai gyakorlatukat, vagy hosszabb távon is nálunk dolgozzanak. Azoknak a gyakornokoknak, akik nem debreceniek, mérnökségi albérletet is biztosítunk.

Fontosnak tartom még kiemelni, hogy a gyakornokok is részt vehetnek nálunk új termék bevezetésekben, illetve hozzáférésük van ugyanazokhoz a high-tech eszközökhöz – legyen az hardver vagy szoftver -, amikkel a főállású mérnökeink dolgoznak.

Megjegyezném, hogy mérnökeink negyede gyakornokként kezdett nálunk.

––Mesélnél egy kicsit bővebben a National Instruments és a Simonyi Károly Szakkollégium együttműködéséről?

––A termékeken kívül igyekszünk jelen lenni a szakkollégium életében is.

A Simonyi Konferencián budaörsi kollégánk, Péter Attila adott elő What cRIO system can do in PAC/PLC area? címmel.

Fontosnak tartjuk azt, hogy a diákok minél előbb megismerkedjenek az ipari környezettel, ezért Mérnökségi Nyílt Napokat szerveztünk az idén, ahol eddig 80-nál is több mérnökhallgató nyerhetett betekintés cégünk, és a mérnökség mindennapjaiba.

Szeptemberben NI Napot szerveztünk a Schönherz Kollégiumban, ahol egy myDAQ termékünket sorsoltuk ki a résztvevők között, majd az őszt a Schönherz QPA-n való megjelenésünkkel zártuk.

Ezeken felül büszkén említem, hogy itt a cégnél, Debrecenben dolgozik Németi Péter, a szakkollégium egyik alapítója, mint a tesztmérnökség Modular Instruments csoportjának vezetője.

––Mely termékek kapják a leghangsúlyosabb szerepet az NI életében?

––Szoftvereink közül legtöbben a LabVIEW grafikus fejlesztői környezetet

16

ismerhetik, mely kifejezetten a mérnöki gondolkodásra alapoz, a szöveges programnyelveket felváltva ikonok összekapcsolásával, grafikusan, folyamatábra szerűen valósítja meg a programozást.

Hardvereink közül a diákok leginkább az ELVIS-szel és a myDAQ-kal találkozhattak. Az NI myDAQ termékével az elméleti és gyakorlati oktatás ugyanabban az időpontban megosztva történik, így a megszerzett tudás azonnal kipróbálható.

A termék képes számos különböző mérés elvégzésére, melyek a villamosmérnöki gyakorlatban ténylegesen előfordulnak. Ez a mérő, adatgyűjtő, vezérlő eszköz nem csak villamosmérnök hallgatóknak hasznos, hanem gépészmérnök, fizikus, biológus, kémikus, mezőgazdász hallgatók számára is. A diáknak saját, sokoldalúan használható eszköze lehet, amit hazavihet otthoni munkára, mérésre, kísérletek lefuttatására, ellentétben az eddigiekben alkalmazott drága, nagy méretű és helyhez kötött műszerekkel. Ez a termékünk idén innovációs díjat is kapott.

Kiemelném még a moduláris műszereinket, ezek körülbelül egy PCI kártya méretében veszik fel a versenyt a konkurencia hasonló funkciójú, de gyakran számítógépház méretű termékeivel. Így vevőinknek lehetőségük nyílik egyetlen ipari számítógépházon (PXI chassis) belül elhelyezni a mérési feladataikhoz szükséges összes eszközt: vezérlő számítógép (PXI controller), multiméter, oszcilloszkóp, függvénygenerátor, tápegység, RF műszerek, kapcsoló kártyák, stb. Ráadásul ezeket egy egységes felület, a már említett LabVIEW alól tudják programozni.

––Hol használják az NI termékeit?

––A cégcsoport sikere a termékeink változatos felhasználásában rejlik. Árbevételünk kevesebb mint 15 százaléka származik egy iparágból, így a legtöbb területen ott vagyunk, az elektronikától kezdve az orvostudományon keresztült az űrkutatásig. Kiemelkedőbb terület az oktatás, termékeinket a világ számos pontján használják oktatási laboratóriumokban.

Az egyik megoldás különösen közel áll a szívemhez: a koraszülött csecsemők táplálását segíti, ezzel több száz gyermek életét megmentve. A NASA Mars járója szintén a termékeink segítségével közlekedik a vörös bolygón, és a világ legnagyobb műszer együttese, az LHC (Large Hadron Collider) is használja technológiánkat.

Zárásként mindenképp kitérnék az egyetem utáni évekre, vagyis mit tud adni a cég azoknak, akik már megszerezték diplomájukat és a karrierépítésük előtt állnak?

Kihívásokkal teli munkát és fejlődési lehetőséget biztosítunk minden kollegánknak.

Munkatársaink napi kapcsolatban állnak

az anyacég mérnökeivel, és teljes hozzáférésük van az amerikai fejlesztőmérnökség tudásbázisához – amely már önmagában is hatalmas előny. Kollégáink számos külső és belső szakmai tréingen tudnak részt venni, nyelvi továbbképzéseket tartunk az adott munkakörnek megfelelő szinten és szakmai utakat biztosítunk, elsősorban anyacégünkhöz Austin, Texasba.

Mivel az átlagéletkor 31 év, így a fiatalos, barátságos, inspiratív légkör megteremtéséhez hozzájárulnak sportolási és program lehetőségeink. Dolgozóink kikapcsolódhatnak a fitnesz teremben, focizhatnak, röplabdázhatnak, csocsózhatnak, pingpongozhatnak és télen jégkorongozhatnak is, valamint különböző rendezvényeken vehetnek részt, mint Családi Nap, ÉvzáróÉvnyitó Buli, Gyermeknap és Mikulás ünnepség.

A hallgatók önálló labor, illetve szakdolgozati témáikkal is kereshetnek bennünket, konzulenst és eszközt is tudunk biztosítani számukra. Emellett folyamatosan várjuk a jelentkezőket gyakornoki, valamint pályakezdő pozíciókra Debrecenben és Budapesten egyaránt. Ezekkel kapcsolatban Rákos Valériát és Csuka Gyöngyvért tudják közvetlenül keresni.

Kapcsolattartó BUDAPEST Kelet-Európai értékesítési központ – Európai rendszermérnöki központ Csuka Gyöngyvér gyongyver.csuka@ni.com +36 23 448 902 Kapcsolattartó DEBRECEN Gyártóegység, Kutatás-fejlesztési központ Rákos Valéria valeria.rakos@ni.com +36 52 515 517

Viharkárok a villamosenergia-rendszerben

XXXIX./4.

2011. október 27-én rendezte meg az Energetikai Szakkollégium őszi, Jedlik Ányos Emlékfélévének 4. előadását, amelynek témája a villamosenergia-rendszert (VER) érő természeti hatások, és az azokra való felkészülés volt. Az előadást Bencsik Tibor, a MAVIR Zrt. üzemviteli igazgatója és Tárczy Péter, az Energin Kft. ügyvezetője tartotta. Az előadás bevezetéseként Bencsik úr elmondta, hogy a természeti környezet és a villamosenergia-rendszer elválaszthatatlanok, vagyis szorosan függnek egymástól, és kölcsönösen hatnak egymásra. A VER üzembiztonságát tehát most a – gyakran véletlenszerű – természeti hatások oldaláról vizsgáljuk.

A hálózat hatása a természetre A természet hálózatra gyakorolt hatásainak vizsgálata előtt az előadó a hálózat természetre gyakorolt hatásait is kiemelte. A működésből következő anyagbomlás során ózon és nitrogénoxidok képződnek, meghibásodások esetén káros anyagok (szigetelőanyagok, szigetelőgázok – pl. kén-hexafluorid) kerülhetnek a környezetbe. Olykor a villamos és mágneses erőterek hatása, a magnetostrikciós és koronazaj, bizonyos alkotóelemek tűz- és robbanásveszélyessége, a fényszennyezés, és az esztétikai szempontok sem hanyagolhatóak el ha a VER hatásairól beszélünk. Bencsik úr elmondta, hogy mennyiségi és/vagy elvárási okok miatt e területen is változások zajlanak: a megfelelő méretezéssel és helyszínválasztással, valamint az egyre korszerűbb eszközök és üzemeltetési technológiák használatával javíthatók az állapotok.

A természet hatása a hálózatra Ezek után a hálózatot érő természeti csapások kerültek elemzésre, a klímaváltozás esetleges következményeit is szem előtt tartva: • A hőmérséklet-változás dilatációt okozhat, ami egyéb mechanikai illetve villamos hatásokat eredményez. Az utóbbi években ráadásul megfigyelhető a környezeti hőmérséklet átlagának emelkedése is, ami újabb terhelést jelent az eszközökre nézve.

• A légáramlatok hatása a legegyértelműbb: a különböző hajlító-, nyíró- és csavaró erők kifejtésén túl működés-idegen anyagokat is fújhat a vezetékekre. Ezen a területen is megfigyelhető változás például a szél-dinamika és a lokális csúcssebesség értékek növekedése.

• A napsugárzás hosszú távon anyagszerkezeti változásokat eredményez, spektrumának változása pedig mára még fokozottabb igénybevételt eredményezett.

• A különböző mennyiségű és típusú csapadékok a tömítéseket tehetik tönkre, a hó, zúzmara tapadásával többlet súlyterhet okozva szélsőséges esetben a vezetékek, oszlopok rongálódásához vezethetnek.

• Magyarországon nem jelentős, de

nem elhanyagolható bizonyos területek szeizmicitása, a földkéregmozgások, az alapszerkezetek alakváltozása.

• A légköri elektromos hatások is egyre számottevőbbek, gyakoribbak lettek a zivatarok, a kisülések száma és árama pedig megnövekedett.

• A talajvízszint-változás és az árvizek az elektromos szigetelések szerepét akadályozhatják, illetve az alaptestek elmozdulását okozhatják.

• Az elszaporodó rágcsálók, a madarak élőhelyeinek, vándorlási útvonalainak változása, valamint az elburjánzó növényzet is jelentős problémákat okozhat.

Természetesen a fenti hatások ellen lehet, és kell is védekezni. Az előző pontban leírtakhoz hasonlóan megfelelő méretezéssel és helyszínválasztással, korszerűbb eszközökkel és üzemeltetési technológiákkal védekezhetünk a fenti hatásokkal szemben.

szakaszon fontos kereszteződés nincs, mezőgazdasági terület, illetve a 64-65ös oszlopközben alsórendű út található.

A vonalon üvegszigetelős, „Sajószöged” típusú oszlopok találhatók. Az eset kiértékelése közben információ érkezett az Országos Diszpécser Szolgálattól, hogy kidőlt egy Sajószöged típusú távvezeték oszlop, ami kidöntött egy középfeszültségű távvezetékszakaszt is, így az alsórendű út felett 70 cm-re sodronyok vannak. Később kiderült, hogy egy munkásokat szállító busz ért először a hibahelyhez, megállt és hívta a rendőrséget, aki biztosította a helyszínt. A tűzoltóság is megérkezett, de tűz és beavatkozási képesség hiányában elvonultak. A sajószögedi vezetékfelügyelet 01:30 után ért a hibahelyhez és biztosította azt. Napfelkelte után megkezdődött az operatív beavatkozás, az út fölött levő sodronyokat elvágták és az utat felszabadították.

Ekkor lehetett csak látni, hogy mit is okozott a szél valójában: összesen öt oszlop károsult, kettő teljesen kidőlt, egy „derékban” meghajolt, és további kettő jelentősen megrongálódott. Sem fázisvezető-, sem védővezető-szakadás nem történt, de cserélni kellett őket, az üveg szigetelőláncok többsége elszakadt.

Az üzemzavar teljes elhárítása 3 és fél hetet vett igénybe, 2007. július 18-án fejeződött be.

1. ábra – A Sajóivánka alállomás belvíz idején

Esettanulmány A továbbiakban néhány, a közelmúltban vihar hatására bekövetkezett üzemzavart ismertünk meg.

2007. június 22-én, éjfél körül a Sajószöged-Szolnok 220 kV-os távvezeték vonalon Mezőcsát és Ároktő települések között heves vihar volt. A távvezetéken „T” fázisú kioldást követően 900 ms múlva, azaz holtidőn belül „R” fázisú zárlat lépett fel, melynek következtében a védelem mindhárom fázisban véglegesen kioldott. A védelem megfelelően működött, a távvezetéket kiszakaszolták és leföldelték. A hibahely-távmérő a 61-es és 68-as számú oszlopok között észlelte a zavart. Megállapították, hogy a hibás

2. ábra – A „derékban” meghajolt oszlop

Az előadó még két üzemzavart ismertetett röviden, a Martonvásár-Litér 400 kV-os vonalon 2008 márciusában, és a Detk-Zugló 220 kV-os vonalon 2011 júliusában hasonlóan heves vihar miatt bekövetkezett szerencsétlenségeket.

A távvezetékek és a távvezeték oszlopok rongálódását mindhárom esetben

17

az erős széllökések okozták, az üzemzavar elhárítása mindegyik esetben 3 – 3 és fél hetet vett igénybe. Az oszlopok acélszerkezete a jelenlegi szabványelőírásoknak megfelelt.

A 3. ábra az elmúlt 15 évben előforduló tartós távvezetéki üzemzavarok számát foglalja táblázatba. Látható, hogy a legnagyobb veszélyt a szélviharok jelentik, második és harmadik helyen pedig a fagykárok, valamint a vezetékre tapadó hó és zúzmara állnak.

a felelősség fontosságát, mivel azt nem csak energetikusként, hanem emberként is vállalni kell.

Az előadó ezek után külföldi üzemzavar-példák rövid bemutatását tette meg.

Az Egyesült Királyság, Kanada, Franciaország, Szlovákia és Thaiföld a villamosenergia-rendszert is jelentősen érintő eseményeiről számolt be. Az összes felsorolt esemény nagyon kis valószínűségű volt, mégis bekövetkezett, Franciaország esetében ráadásul rövid időn belül kettő is, egymás után. Tehát bizonyos események bekövetkezésének kis valószínűsége nem feltétlenül indokolja azok tervezéskor történő elhanyagolását.

3. ábra – Az elmúlt 15 év üzemzavarai

Felkészülés a károk megelőzésére és enyhítésére Bencsik Tibor úr végezetül a károk megelőzési/enyhítési lehetőségeit sorolta fel. Az üzemeltetői feladatok közé tartoznak a rendszeres állapotfelmérés, az elváltozások kezdeti szakaszban történő javítása, tervezett karbantartások és soron kívüli üzemzavar elhárítások, stb. Az üzemvitel mellé külső vállalkozók bevonása is szükséges, a különböző oszlopdőlések és feszítőközt érintő üzemzavarok kezelésére.

Az átviteli hálózat egyik fontos jellemzője a „rendelkezésre állás”, azonban az üzemzavarok vizsgálata során fontos szerepet kapott az átviteli hálózati elemek ún. „rendelkezésre nem állási” mutatója.

4. ábra – Az átviteli hálózati elemek „rendelkezésre nem állása” 2008-ban

Tervezés és szabványosítás Az előadás második részét Tárczy Péter úr tartotta. Egy kutatás-fejlesztési munkát mutatott be, mely a témával kapcsolatban a szabványosítás kérdésével foglalkozik. Erre a kutatásra az Európai Uniós trendek, az egységesítés, a klímaváltozás érezhető jelei, valamint a kockázat és a felelősség miatt van szükség. Tárczy úr kihangsúlyozta

18

5. ábra – Kanada, 1998 – Jégvihar és vezetékek jegesedése okozta károk

Az ilyen jelenségek bekövetkezésének matematikai leírásával Emil Julius Gumbel foglalkozott. A Gumbelfüggvények a véletlenszerű maximális igénybevételeket, azok megtörténési valószínűségét adják meg. Tárczy úr elmesélte, hogy munkájuk során ők elsősorban a veszélyes szél és zúzmara kialakulását modellezték ezzel a matematikai eszközzel, de természetesen további tényezőket is figyelembe kell venni a távvezetékek/oszlopok tervezésekor.

Ezek a jégterhelés, a csapadék, a feltörő talajvíz, a földrengés és egyéb dinamikus hatások. A véletlenszerű, szélsőséges események egyik jellemzője, amit a tervezéskor figyelembe kell venni az ún. „visszatérési periódus”.

Az előadó két szabványra hívta fel a hallgatóság figyelmét: a Magyarországon már 1950 óta jelen lévő, a nagyfeszültségű szabadvezetékek létesítési előírásait magába foglaló magyar MSZ 151-re, és a 45 kV-nál nagyobb váltakozó feszültségű szabadvezetékek létesítéséről szóló, 2002-ben bevezetett „európai” MSZ EN 50341 szabványra. Habár a két szabvány nem egyezik, ma Magyarországon mindkettő használatos, és

rendszerint a megrendelő dönti el, hogy melyiket kívánja alkalmazni. Az előadó az MSZEN/CENELEC új szabványának legfontosabb pillérei közé sorolta a megbízhatóságot, szilárdságkoordinációt (a tartóoszlop legyen a leggyengébb láncszem), a terhelési esetek, határállapotok és közvetlen-közvetett / állandó-változó / statikus-dinamikus hatások leírását, vizsgálatát.

Méretezéskor/tervezéskor számos szempontot figyelembe kell venni. A megbízhatóságon és gazdaságosságon túl a szerkezetbiztonságot (egy kisebb sérülés ne indítson láncreakciót) és a személyi biztonság is védelme is fontos. Például adott esetben lakott terület felett a középfeszültségű vezetékek tervezésekor figyelembe vett 50 éves visszatérési periódusú igénybevételek helyett a nukleáris építményeknél használt 500 évvel kelljen számolni. A különböző események kombináltan is előfordulhatnak, ez is nagy hangsúlyt kap az új előírásokban. Ha egy téli, hideg időszakhoz nagy szél társul, és esetleg még zúzmara is terheli a vezetéket, akkor az sokkal nagyobb bajt okozhat, mintha csak az egyes események független vizsgálatára szorítkoznánk. Ezekkel a kombinált terhelésekkel Magyarországon eddig kevésbé foglalkoztak. Az előadó az ellenőrző számítások és közelítő becslések fontosságát is kiemelte a tervezés során – ezt a sodronynál és a szigetelőnél egyaránt figyelembe kell venni.

A rendezvényen részt vevők egy rendkívül érdekes előadást hallhattak, amely – mint az ismertetett esetek mutatják – egy elkerülhetetlen és fontos témát mutatott be. Bencsik Tibor és Tárczy Péter urak magas szakmai tudása, a témában szerzett jártassága és a rengeteg illusztrációt, fényképet felsorakoztató előadásmód csak növelte az előadás sikerességét.

Gyöngyösi Domonkos ESZK

XXXIX./4.

Start Up!

„Startup, pitchelni, business angel” – úgy tele vannak az egyetemi épületek hirdetőfalai és a levelezőlisták ezekkel a megfejthetetlen származású anglicizmusokkal, mintha az utóbbi években az egyetem szerződésben állna valami bullshit factory-val. Az igazság az, hogy egyre inkább trending topik a Műegyetemen egy újfajta vállalkozói magatartás, amit a startup kultúra begyűrűzése hoz be a köztudatba. Hogy mekkora lehetőségeket rejt egy villamosmérnök vagy informatikus hallgató számára az, hogy heteken-hónapokon keresztül próbál gyakorlatilag nulla tőkével rendelkezve eladni egy vállalkozást gazdag külföldieknek 10-15% tulajdonosi részesedésért cserébe, mi sem mutatja jobban, mint hogy a Simonyi Szakkollégium Startupokkal foglalkozó szakmai estjének monstre három óráját a Dékán Úr is kitüntette jelenlétével.

Mi lehet annyira jó egy ilyen, látszólag nem a mi szakmánkhoz kötődő programban, hogy a hallgatói hallgatóság figyelme lankadatlan egy keddi estén héttől tízig az I épület hatalmas lélekvesztő termeinek egyikében? Talán az, hogy röpködnek a kar-specifikus poénok, alacsonyan szállnak a bölcsességek és lokális maximumhelyen vannak az anekdoták, sztorik a vállalkozásokról, a buktatókról, amiken ma már csak mosolyognak a Silicon Valley-ben bejegyzett cégek jelenlévő vezetői. Hosszú és tanulságos út vezet onnan, hogy a rendszergazdák kommentelnek bátorítólag minden egyes kameraképet a ustreamen – odáig, hogy a CNN linkeli az élő ustream adást a fukushimai eseményekről. Mesélnek még nekünk a game changer pillanatokról, például hogy hogyan segítette a Prezi ügyét az, amikor az akkori Matáv vezérigazgató ezen tartotta meg a multijának évértékelését.

Van olyan személyiségtípus, amelyikhez egyszerűen nem illik a vállalkozás. A legtöbb ember örül, ha kap egy biztos fizetést, vagy jobb esetben előrelépési lehetőséget a szamárlétrán. A startupokra nem ezeket az embereket várják. A pitchelés – mint azt az egyik résztvevő magyar fejlesztőcég fiatal fejese bebizonyította – a szkeptikus közönség előtt előadott bűvésztrükkhöz hasonlít. Egy trükköt tönkre lehet vágni azzal, ha tudománynak állítod be (mert akkor ez csalás), ugyanakkor ha beavatod a buliba a nézőket, akkor egészen jól jössz ki belőle, és ha sikerül megfogni egy külföldi befektetőt egy csapathoz egy innovatív ötlettel, akkor a szegény bitvarázslókból, eminens közgázosokból hónapok alatt saját lábaikon álló üzletemberek lehetnek. Annyira javasolt az üzleti élet és a mérnöki tudás kapcsolata, hogy a hasonló témában indított kötelezően választható gazdasági tárgyunk elején felkínálta az előadó, hogy minden két vikes srác mellé ad egy corvinusos lányt.

Az előadás végezetével az idióta kérdések ideje is eljött, amire a jelenlévők a Dékán Úr vezetésével válaszoltak. Itt újból megerősítést nyertek azok a régi sztereotípiák, hogy karrier szempontjából milyen jó is az, ha az ember a Villanykaron végez, hogy egyáltalán nem ismeretlen a külföldi műszaki egyetemek körében szerény intézményünk, etc.

Aki startupolni akar, annak pedig elég csak körülnéznie a levlistákon vagy a hirdetmények között. A jövőben ugyanis remélhetőleg egyre több ilyen lehetőség pottyan a gyanútlan hallgatók ölébe.

Végezetül a bullshit-mentesség jegyében az alábbiakban közöljük arra a kérdésre a választ, hogy az előadók mit gondolnak a startup vállalkozásokhoz kapcsolódó mítoszoknak, és hogy ezek miért nem igazak:

buzwordből lesz világszerte imádott márka, de a magyar viszonyok pont az innovatív, költséghatékony fejlesztési módszerekre méretezettek. A megvalósult ötletek, fejlesztési modell, fejlesztők exportálhatóak, és sok külföldi befektető egy olyan cégbe vásárolná be magát, amiben van növekedési potenciál.

• Állami támogatásra van szükség egy üzlet beindítására

Hát nem. A legszebb álmokat is tönkreteheti, ha egyszerűen senki nem lát benne potenciált. Az ötlet önmagában a hatalmas pénzek mozgatásához kevés, be is kell bizonyítani, hogy vannak embereid és szaktudásod arra, hogy a befektetésből tisztességes hasznot termelő vállalkozást tudsz gründolni. Ehhez jó, ha van a zsebedben egy prototípus a „találmányodból”.

A „mindenható” segítő kézre ácsingózás nem mai találmány – már Ciceró is felszólalt ellene időszámításunk előtt. Egy meglévő nagyberuházás esetén a prosperáláshoz néha elengedhetetlen akár Uniós forrásokat megpályázni, de a főleg innovációra épülő startupok esetében felesleges erre időt és pénzt szánni az előadók szerint.

• Feltétlenül kell üzleti terv egy vállalkozás indulásához A startup biznisz befektetői vagy kérnek üzleti tervet egy pitch után, vagy nem. Ha kérnek, az sokszor azért van, mert nem értenek a felvázolt ötlet szakmai hátteréhez – tehát eleve nehezebb lesz őket meggyőzni annak sikeréről, akár van hatvanoldalas piaci előrejelzésed, akár nincs. A legjobb befektetődhöz három perc alatt bőven el lehet jutnod!

• Nem lehet Magyarországról nemzetközi fejlesztést kezdeményezni Erre a jelenlevők egykori és jelenlegi cégei, illetve a köztudatban lévő nagy magyar informatikai sikertörténetek tökéletes ellenpéldák. Nem minden cégnévnek választott

• Minden ötletből sikeres vállalkozás lesz

• Az ötlet a saját tulajdonunk, ezért el kell titkolnunk a többiek elől Sokan félnek Magyarországon attól a sztereotipikus gondolattól, hogy az évszázad ötleteit mind-mind ellopták tőlünk, és üzleti célokból kisajátították gonosz hatalmak. A startupok esetében sikertelenséghez vezethet az ilyen magatartás – mindenki meghallgathatja az ötletedet, és ha lát benne lehetőséget, könnyen megeshet hogy felajánlja, hogy beszáll az üzletbe a saját erőforrásaival. Mivel sok startup vállalkozás multidiszciplináris (mindenki máshoz ért) emberek találkozásból születik, nyugodtan megoszthatod akárkivel forradalmi elképzeléseidet.

Greg

19

Orvosok, ápolónők, és hostessek beszámoló a 2011-es MEDICA konferenciáról 2011 novemberében ismét megrendezésre került a világ legnagyobb orvosi kiállítása és vására a MEDICA – Word Forum for Medicine. Hogy miért is foglalkoztatja a villamosmérnököket az orvostechnika, arra a válasz igen egyszerű: a VIK és a Semmelweis Egyetem közösen 1995 óta indítja el minden évben az egészségügyi mérnökképzést, amelyre MSc. képzés formájában lehet jelentkezni. Az itt végzett mérnök hallgatók különféle, az egészségügyhöz kapcsolódó munkahelyeken helyezkedhetnek el, és – cikkünk tárgyánál maradva – a MEDICA konferencián tájékozódhatnak ezen szakmaterület jelenlegi állásáról. A MEDICA kiállítás a világ legnagyobb ilyen jellegű rendezvénye, a túlzásnak közel sem nevezhető állítást pedig jól jelzi pár számadat a kiállítás volumenéről: az expón összesen 4400 résztvevő volt jelen 62 országból a legkülönfélébb standokon, míg az 1992 óta a MEDICA-val együtt megrendezésre kerülő COMPAMED („High tech solutions for medical technology”) csarnok 627 kiállítóval büszkélkedhetett, ami rekordnak számít az előző évekhez képest. A kiállítás Düsseldorf kongresszusi központjában került megrendezésre, 19 csarnokban, összesen mintegy 120.000 m2-en. Egyes források szerint a teljes látogatottság közel 140.000 főre tehető, ami érzékelhető volt a népszerűbb csarnokokban uralkodó tömegen.

A COMPAMED csarnokban elsősorban alkatrész- és részegység szinttel foglalkozó kiállítókat vonultatott fel. A különféle szenzorok, fröccsöntött műanyag termékek, készülékházak és tetszőleges orvosi kellékek mellett sok cég nem konkrét termékeket, hanem kompetenciákat reklámozott; például mikrofluidikai eszközök vagy nyomtatott huzalozású lemezek személyre szabott gyártását. A kiállítók sok helyen ötletes játékokkal próbálták vonzóbbá tenni termékeiket, ezek közül kedvencünk volt a szelepvezérléssel működtetett gitár, ahol a bundok lefogását, valamit a húrok pengetését is levegővezérlésű szelepekkel oldották meg. Ezeket szoftveresen egy touchpad-zongorával lehetett a látogatóknak irányítani. A fejlesztés nem orvosi jellegű, de annál inkább ötletes, és látványos, és így rengeteg látogatót vonzott a cég standjához.

Bár a COMPAMED két csarnoka egy villamosmérnök szívéhez közelebb áll, kétségtelen, hogy a MEDICA kiállítói sokkal látványosabbak voltak. A cégek nem spóroltak a kihozott berendezésekkel (és csodaszép hostess lányokkal), erre talán a

20

legjobb példa a nagy ultrahangos készülékgyártók (pl. Sony, Panasonic) standjai, ahol egyszerre akár 6-8 ultrahangon is zajlott párhuzamosan főleg a hasüreg és mellkas vizsgálata, de a terhes kismamák 4D-s ultrahang vizsgálatát is több helyen élőben követhették figyelemmel az érdeklődők. A csarnokokat hét kategóriára osztották, így részben elkülönítve, csoportosítva voltak megtekinthetőek a laborberendezések (pl. keverők, pipettázó robotok, labordiagnosztikai és point-ofcare eszközök, stb.), az orvosi diagnosztikai berendezések (pl. ultrahang, röntgen, EKG, pulzoximetria, stb.) vagy a gyógyászati segédeszközök. Külön kategóriát képezett a fitnesz és egészség részleg ahol egész nap bemutatók sora várta az érdeklődőket az alternatív testépítő segédeszközök (pl. vízben lévő futópad, ami az akvárium és futópad keveréke, persze halak és levegőztető nélkül) vagy hagyományos edzőgépek bemutatására.

Az egész kiállításra igaz volt, hogy amit az ember ki akart próbálni, azt kipróbálhatta, legyen szó bármilyen mikroszkópról, fogorvosi székről, egyensúlyfejlesztő gépről vagy akár migrént elmulasztó fejpántról. A kiállítók bőkezűen jutalmazták az érdeklődést, az érdeklődő látogató sok szatyornyi hasznos és kevésbé hasznos mintadarabot, brosúrát, pendrive-ot és hasonló kellékeket összeszedhetett.

Látogatásaink során kiemelt figyelmet fordítottunk a MEDICA nagyobb magyar kiállítóira elsősorban azért, hogy itt bemutassuk kompetenciáikat, és hogy azok a hallgatók, akik a karon érdeklődnek az egészségügyi mérnökség multidiszciplináris területe iránt példát lássanak olyan cégekre, akik hazánkban foglalkoztatnak ilyen végzettségű szakembereket. Az elsők között futottunk bele az Innomed Medical Zrt. standjába, ahol Margitfalvy György mutatta be nekünk a cég által forgalmazott EKG, defibrillátor és röntgen berendezéseket, ezen felül láthattuk a cég legnagyobb újdonságát is, az úgynevezett PI-PACS rendszerét (Picture Archiving and Communication System).

A PI-PACS egyrészt a digitális radiológiai képalkotó eszközökről származó DICOM formátumú felvételek hatékony kiértékelését támogatja számos képmanipulációs eljárásával, másrészt tárolja és archiválja is a felvételeket. A szoftver egyik legmodernebb funkciója, hogy mellkas röntgenfelvételeknél képes eltávolítani (kivonni) a képből a csontokat, így egyes kóros elváltozások könnyebben detektálhatóvá válnak. Ahogy a helyszínen megtudtuk, a

rendszer a BME-MIT tanszék egyik kutatócsoportjával együttműködésben készült, tehát egyetemi kötődése is van.

A szomszédságban találkoztunk a Meditech Kft. standjával. A cég fő terméke a nemzetközi elismerésnek örvendő 24 órás ambuláns vérnyomásmérő készülék (ABPM), de több EKG és Holter EKG készüléket is bemutattak. Legújabb termékük a karóra-stílusú EKG monitor.

Az EKG rendszerek széles piacának újabb magyar képviselője volt a LAB TECH Kft., amely elsősorban PC alapú EKG rendszerek (Holter, nyugalmi és terheléses mérőrendszerek) és a hozzájuk tartozó kezelőszoftverek fejlesztésével foglalkozik. (Azt, hogy kicsi a világ mi sem bizonyítja jobban, hogy itt a standnál véletlenül összefutottam egy volt gimnáziumi osztálytársammal, aki a cégnél mint vezető programozó dolgozik. – B. A.) Az orvosi műszerek csarnokát elhagyva a laboranalitika tematikájú csarnokban legelőször a Diagon nevű magyar cégbe botlottunk bele, ők laboratóriumi diagnosztikai reagensek és készülékek fejlesztésével foglalkoznak, elsősorban hematológiai és véralvadás mérés területeken. Hosszasan beszélgettünk velük a termékeikről, céljaikról, esetleges közös együttműködésről, mivel a tanszékünk, a BME-ETT is fejleszt hasonló készülékeket, majd a beszélgetés végeztével brossúrákkal megtömködve a zsebeinket távoztunk. Ezután a 77 Elektronika Kft.vel ültünk le beszélgetni, ők egyébként a BME-ETT tanszékkel régóta jó kapcsolatot ápolnak, ennél a cégnél in vitro orvosi diagnosztikai készülékek fejlesztésével és gyártásával foglalkoznak, elsősorban vércukor monitorozó és vizeletanalizáló rendszerekkel. Utóbbi esetében termékválasztékuk a világ legkisebb méretű, zsebtelepről működtethető, hordozható berendezéstől a teljesen automatizált szedimentációs laborgépekig terjed. Szintén nem volt ismeretlen számunkra a GenoID Kft. neve, ugyanis – újabb egyetemi kötődés – tanszékünk a BME-ETT közös projektben érdekelt a Kft. kutatás-fejlesztés részlegével. A GenoID egy vezető cég HPV (Humán Papillómavírus) kutatásban, szolgáltatásaik között emellett prosztatarák diagnosztika, apasági vizsgálatok és akár univerzális genetikai tesztek szerepelnek. A következő magyar cég, amelynél megálltunk a Cytotech Műszergyártó és Fejlesztõ Kft., legfőbb terméke egy automatizált, elektronikus leolvasó-rendszerrel működő sejtes elemek kicsapódását mérő műszer, mely a

XXXIX./4. vérátömlesztési diagnosztikában használható. Ezt a műszert Magyarországon több mint 50 egészségügyi intézményében használják. Majd a Reagens Kft. standjához értünk, ahol a cég munkatársai mutatták be egyrészt a saját gyártású hematológiai automaták reagenseit (olyan anyagok, amelyek más anyagokkal kémiai reakcióba lépnek), másrészt a Deltagene Molekuláris Diagnosztika Laboratórium szolgáltatásait (pl. DNS szekvenálás, molekuláris DNS diagnosztika) és készleteit is. Meg kell még említenünk a Diamond Diagnostics Inc. céget is, akik bár Amerikai székhelyűek, foglalkoztatottjaik 80%-a magyar. A Diamond Inc. elsősorban elektrolit analizátorok, kémiai- és immunológiai rendszerek

tervezésével, forgalmazásával, valamint készülékek felújításával és újraértékesítésével is foglalkozik. Ennél a standnál nagy lelkesedéssel fogadtak minket, habár pár perccel záróra után érkeztünk, részletesen elmagyarázták mivel is foglalkozik a cég. Amikor megtudták, hogy magyarok vagyunk, akkor odahívták a magyar kollégákat, akik további információkkal láttak el bennünket a cégről.

Utolsó állomásunk a Nemzeti Külgazdasági Hivatal standja volt, ahol ös�szesen 9 magyar cég állított ki. A cégek csak felsorolás jelleggel: Celitron Medical Technologies Kft., Digitalmed Kft., Dr. Derm Equpment Kft., Medicor Elektronika Zrt., Medimetal Kft., MOHAnet Mobilsystems Zrt., TensioMed Kft.,

Thormed Kft., Tomtec Plastics Kft. . Ezek a cégek pályázat útján kerültek az NKH standjára. Természetesen nem tudtuk a kiállításon résztvevő összes magyar céget felkeresni, a hivatalos adatok szerint ös�szesen 27 db magyar társaság volt jelen a kiállításon. A kiállításról összességében elmondható hogy nagyon színvonalasan sikerült, mind szervezés tekintetében, mind pedig a kiállításon résztvevő cégek szempontjából. Bár a kint töltött pár nap nem volt elég, hogy a teljes expót végigjárjuk, azért reméljük, cikkünkkel sikerült az olvasókban felkelteni a szakmai érdeklődést a kiállítás, valamint a széles tudományspektrumot átölelő tématerület iránt.

Bonyár Attila, Bosznai István

21

Gamer cikk

Skyrim A videojátékok hatásának és értékeinek fejlődését szépen le lehet követni a kezdetek óta nagyon népszerű szerepjátékok műfaján. Japán, nyugati, körökre osztott, vagy valós idejű, a lényeg nem ezekben rejlik.

Sokkal inkább abban, hogy a játékos egy választott jellem, kaszt, karakter szerepében bele tudjon merülni egy tisztességesen kidolgozott világba, amelyből aztán hetekighónapokig nem tud szabadulni.

A Bethesda az egyik olyan fejlesztő társaság, akik az RPG-k nyugati vonalát nagyon értik, és első osztályú módon művelik is. Elég annyit mondanunk, hogy Morrowind, Fallout 3 vagy Oblivion, és a szerepjátékos tábor máris állva szalutál a klasszikussá érett címek tiszteletére. Most Bethesdáék újra nekifutnak, és kicsit északibb tájakra utaznak az Elder Scrolls világában.

Skyrim-ben járunk tehát, ahol a karakterünk rabként épp a kivégzésére vár. Az északi vidék forrong, a cselszövevényes politika, és polgárháborús alapszituáció pedig csak hab a tortán. A tradicionális kezdés után (a rabságból kiszabadulva) gyakorlatilag ránk szakad az északi földrész minden gondja és baja – kezdve a sárkányok fenyegető visszatérésétől a legutolsó lakos apró-cseprő kínjáig. Játékmenet szempontjából sokat referálhatunk Oblivion játékmechanikájára, de nem vagyunk híján okos és ergonomikus fejlesztéseknek sem. A karakterünk generálásának komplexitása például megszűnt, pontosabban mondva szinte teljes mértékben átalakult a korábbról részben ismert „menet közben fejlődik az emberünk” metodikára. Ez a módi jóval flexibilisebbé alakítja a saját stílusunkhoz passzoló karakter

kifejlesztését, révén mindig az a tulajdonságunk fejlődik, amire éppen ráfekszünk. A hegyvidékeken, fenyvesekkel és sziklás ormokkal csipkézett terepeken nem egyszer fogunk sárkányokkal is összeszaladni.

A Skyrim egyik legcsodálatosabb (és a sztoriban is nagy hangsúllyal bíró) része a sárkányok elleni harc, amely a maga pompájával, izgalmas taktikázásaival szinte teljesen egyedülálló élményt garantál a szerepjátékok között.

Bethesdáék ismét óriásit alkottak, amikor a havas, erdős tájat letették az asztalra. Bár az Oblivion annak idején a DX9 korszak úttörőjeként több rácsodálkozást váltott ki belőlünk, azért ajánlónk tárgyának sem kell szégyenkeznie. Látványos, hatalmas terepek, brutálisan kinéző szörnyek és misztikus helyszínek égnek bele az emlékezetünkbe már néhány óra játék után is. A fantasy kliséket ráadásul az északi-viking kultúra elemeivel, némi római kori hatással is sikerült ízlésesen összeötvözni, és mindezek mellett is összetéveszthetetlenül „Elder Scrolls” jellegű maradt a hangulat. A sokat ajnározott világ persze nem csak üres díszlet – Skyrim földjein mindig történik valami, a játékos figyelmét szinte egy pillanatra sem hagyják nyugodni a készítők. Látványos grafika mellett általában el szoktuk nézni a prezentáció többi elemének az esetleges gyengeségeit.

A Skyrimnek azonban ilyen téren sincs miért szégyenkeznie, sőt muzikális téren az egyik legepikusabb, legnagyívűbb soundtracket kapjuk, egyenesen Jeremy Soule mester műhelyéből.

A Skyrimet a sajtó is nagyon jól fogadta, sőt ritka alkalom az, amikor ilyen egyetértésben áradozik mindenki egy játékról. A játék Metacritic átlaga a cikk írásának pillanatában 95% körül jár, ez a tény pedig leoldhatatlan patinával borítja be a programot. Hogy mi a titok?

Az embertelen tartalom, immerzív világ és remek játékélmény kombinálása teszi igazán naggyá a Skyrimet, melynek nagy valószínűséggel sokáig nem lesz kihívója majd a komolyabb RPG-k frontján.

Batman: Arkham City Rocksteady-ék maguk sem gondolták, hogy az Arkham Asylummal micsoda elismertséget és örömünnepet váltanak majd ki a világ játékos közösségéből. A brit jóemberek nem csak az egyik legjobb szuperhős játékot alkották meg, de gyakorlatilag olyan ötleteket és addig nem sűrűn használt gameplay elemeket ötvöztek eggyé, melyekre addig, abban a kombinációban nem volt példa. Batman legutóbbi játéka, az Arkham Asylum ügyesen emelte a mainstream vonalba az addig Metroidokból és Castlevaniákból ismert szekvenciális játékmenetet, emellett egy ritmusjáték precizitását idéző harc- és kombórendszert is sikerült meghonosítania. A folytatás kicsit kiszélesíti a játszóteret, bevon néhány új rosszarcú gaztevőt a képletbe, az egyensúly fenntartása érdekében pedig Macskanőt is szabadon engedi az új városrészben.

Amely városrészt egyébként Arkham City-nek hívnak, és ki gondolná, Gotham város gonosztevőinek ad otthont a játékos számára eddig ismeretlen terep. A nyílt világ nem csak üres díszlet, a hírhedt bűnözők bandái töltik meg élettel az utcákat és lepusztult épületeket, Batman pedig Hugo Strange ármánykodásának köszönhetően kerül ismét igen komoly slamasztikába. Nem csak a furcsa doki áll egyébként az ármánykodás hátterében, de a jellegzetes (és klasszikus) rosszfiúk közül Ra’s al Ghul, Pingvin, Jégcsap és Kétarcú is feltűnik majd. Az új szereplők mellett persze a korábbi epizód főgonosza, Joker sem marad ki a forgatókönyvből, Hamill mester szinkronszínészi tehetsége pedig továbbra is megdöbbentő tud lenni. (Sajnos a színésznek ez lesz az utolsó Jokerszerepe, a legutóbbi nyilatkozatai szerint. – a szerk.) A korábbi epizód

22

A Gamer rovatot a

relatíve kötött helyszínének viszont búcsút inthetünk. Arkham City ugyanis jóval méretesebb játszóteret kínál a bőregérnek, így a korábbi játékmenet némi sandbox ízzel egészül ki. A paradigma váltás természetesen abszolút nem rombolja a korábbi játék hangulatát és jól bevált mechanizmusait, sőt a sokak által kedvelt ellenfél-vadászatok, kulcsfontosságú épületek-helyszínek és Rébusz fejtörői is nagy gondossággal lettek a városnegyed koncepciójába beleillesztve.

Az Asylum híres volt arról is, hogy az Unreal 3-as számú motorjának képességeit sokkal színesebben, változatosabban használta, mint sok más kortársa. Ez a tény most is kifejezetten igaz, sőt a motor által képernyőkre varázsolt épületrengeteg az újítások terén is sokat kihoz a terület-streameléssel gyakran hadilábon álló U3 technológiából. GOTY verzióban debütált 3D effektus az Arkham City mellé alapfunkcióként jár, a két konzolos verzió közül pedig a PS3-as bír valamivel vibránsabb 3D képet produkálni. (De a 360-verzió sem szégyenkezik, elsőként ő hozza el a konzolra az 1.4 HDMI-vel működő sztereoszkóp képet, TriOviz megoldással.) A cikk aktualitását fokozza a PC verzió megjelenése, mely az újság nyomdába kerülésekor már épp a boltok polcain csücsül. A játék továbbra is LIVE kompatibilis, ami azt jelenti, hogy bőszen lehet belőle az achievementeket gyűjteni, a challange eredményeket pedig azonnal összevetni a barátok eredményével.

Az Arkham City tehát nem vall szégyent, sőt a neves előd eredményeit tovább fokozza, szinte makulátlan minőségét tovább polírozza. A játék (a szomszédos Skyrimhez hasonlóan) az ősz egyik nagy durranása, ezt pedig a kritikusok is magas pontszámokkal ismerték el. Ha bírod a kalandozós akciót, a képregényhőst, vagy úgy általában az előző epizódot, akkor kötelező darab az Arkham City is.

mcmacko

Kft. támogatta.

Gamer cikk

XXXIX./4.

Atombunker avagy a 2-es metró rejtélye

Sok-sok furcsaságot láthatnak azok, aki eme – számunkra oly fontos – vállalat dolgozóinak mondhatják magukat. Itt nem csak az elhagyott fél pár cipő (hogy nem vette észre valaki, hogy mezítláb megy az utcán?) vagy a négyeshatoson felejtett babakocsi (amiben gyerek szerencsére nem volt), esetleg a mama által csomagolt sonkás szendó kakaóval és almával számít általánosnak. A BKV pályamesterei nap mint nap, akarom mondani éj mint éj elsétálnak egy rácsos ajtó mellett, mely olyan titkot rejt, amiről – a legenda szerint – még az azt építő munkások sem tudhattak.

A 2-es, másik nevén a piros metró Kossuth téri megállójától a Deák tér felé haladva – persze szigorúan a metróalagútban, a síneken, gyalog szerrel – nagyjából 5 perc séta után, ha szerencsések vagyunk, beléphetünk egy ajtón. Egy ajtón, amely – a vezetőnk állítása szerint – az ország egyetlen atombunkerébe nyílik.

Az egész egy csütörtök este 11 órai aláírással kezdődött.

Jelentkeztünk a BKV nyilvános, ingyenes túravezetésére egy bunkerbe. Nem tudtuk, mi ez, nem tudtuk, hol van, nem tudtuk, vissza jövünk-e. Csak azt tudtuk, ha lemegyünk a mozgólépcsőn a megállóba, onnan bizony már nem lesz visszaút. De megszorítottuk egymás kezét, szorosan becsuktuk a szemünket és reménykedve elindultunk. Bár meg sem mozdultunk a mozgólépcsőn – lévén mozog az magától, mi már minek lépegessünk – teljesen leizzadtunk, mire a végére értünk. Gondolhatjátok, hogy itt jött az izgalom. De nem. Itt a várakozás várt ránk. Háromnegyed órán át ültünk a kecskeszakállas férfit kutyájával ábrázoló szobron. Mármint a talpazatán, és nem a bácsi ölében... bár be kell vallanom, megfordult a fejünkben.

Aztán hirtelen, a semmiből előbukkant egy öltönyös férfi (tehát csöppet sem BKV feliratú kantáros nadrágos). Vele tartott egy „óvó néni”, aki kettes sorba állította a csapatot, nagypapákat és egyetemistákat egyaránt, megszámolta a társaságot (nehogy eggyel többen jöjjenek vissza a túráról) majd elindultunk a metróalagútba. Felkapcsolt lámpák fényénél tisztán láttuk az utat, melyet eddig még sosem, holott már milliószor

megtettünk. Laikus szemmel egyszerű, koszos csövek futnak a falon kusza hálót alkotva ott, ahol a villanymérnök hírközlő és biztosító berendezés vezetékek, illetve tápkábelek áttekinthető és világos struktúráját látja. A sín egyszerre csillogóan fényes és olajosan ragadós. Irtó meleg a vájat levegője.

Elérkeztünk a rácsos ajtóhoz, melyen át narniai furcsaságok közepén találtuk magunkat. Na nem amolyan oroszlánosboszorkányos-ruhásszekrényes furcsaságok, mint inkább a jó öreg, BKV-s furcsaságok között. Oroszlán helyett itt volt nekünk egy csoportvezető, aki odafigyelt minden lépésünkre.

Boszorkány helyett egy riporter nehezítette az előrejutásunkat és ruhásszekrény híján 60 éves klotyók sorakoztak a falak mentén. Mindent, hangsúlyozom, mindent nyolcvan réteg kosz borított. Ezt elmondhatták volna, mielőtt elindultunk, hátha akad a csoportban egy neurotikusan mindenhez hozzá érni akaró egyén... ebben a társaságban én voltam az. Mondanom sem kell, az élmények szinte frissnek hatottak, mikor a körmöm alá ragadt, onnan varázslattal sem kiszedhető olajfoltokra néztem... még 3 nap után is.

A BKV megbízott embere utunk során végig mesélt. Elregélte, hogy ezt az atombunkert nem tudják pontosan, mikor is építették, mert annyira titkos volt az egész fúrás, hogy még tervrajzok sincsenek, nem maradtak fent a munkakönyvek, de még a munkások névsora sem. Valószínűleg valamikor 1953 és ’54 között készülhetett el, legalábbis az anyagok és az

23

eszközök életkorából ezt következették ki. Persze mindezen találgatások csak 1984 után kezdődhettek el, addig ugyanis senki sem tudott ennek az óvóhelynek a létezéséről. Legalábbis senki olyan, aki akkor megszólalt volna. Ez után vette kézbe a BKV a javításokat, karbantartást, és így fedezték fel, mit rejt az a már sokat emlegetett rácsos ajtó.

Nem tudom, voltál-e már óvóhelyen, kedves Olvasó, de számomra nem a várakozásoknak megfelelő élményt nyújtotta. Tágas és levegős – bár kissé állott és pállott levegővel-, de ez engem (talán egri lévén) teljes mértékben a borospincék illatára emlékeztetett. Gondoltam is rá, hogy esetleg kéne egy gyertya, vagy valami, hogy biztosan tudjuk, meddig van oxigén a vájatban. 2200 fő befogadására képes az atombunker – mondta a BKV-s túravezető. Ekkor elgondolkodtam egy kicsit a mai viszonyokra építve. A magyar országgyűlés 386 főből áll. Aztán ott vannak az országházban dolgozó titkárnők, takarítónők, jegyzők, a koronázási ékszerekre vigyázó katonák, a portások, a security emberek, a pihenő sofőrök. Nos, pontos adatom nincs mindezen egyedek összességéről, de úgy saccolom, összesen az országgyűlési emberkékkel együtt valahol 2000 és 2200 fő körül mozognak. Bevezetőmben említettem, hogy a túrát a Kossuth térről kezdtük. Arra a kérdésre, miszerint a Parlament épületéből vezet-e titkos lejárat a bunkerbe, nem kaptunk érdemleges választ. A BKV-s túravezető nem tud ilyenről, de simán el tudja képzelni. Ebből kiindulva nekünk, halandó egyetemistáknak nem sok esélyünk van túlélni egy esetleges atomtámadást. (Persze kérdés, hogy ha már beüt az az atombomba, van-e lehetősége bárkinek is megmenekülni?)

Na de nem eszik olyan forrón a kását, ugyanis ezt az atombunkert összesen 4 órányi működésre tervezték. A Ganz gyártmányú aggregátorok és a már korrodálódó levegőszűrők csak addig bírják. Vagyis bírták volna. Új állapotban. Azonban ezt a bunkert sosem használták rendeltetésszerűen. Tudni illik viszont, hogy a teljes 2-es és 3-as metró föld alatti vonalát atombiztosra építették, akármilyen hadi készültség lépne is életbe a közeli

vagy távoli jövőben, aki épp egy rozoga metrón zötykölődik, esélyes a túlélésre. (Persze akkor még mindig ott lesz a metró kocsi kigyulladásának veszélye.) Nem kell hát félni, a metró alagutakban szó szerint fel vannak készülve víz-, levegő- és élelem ellátással egy esetleges hadi állapotra. Mert a BKV mindenre gondol. (Sajnos a 4-es metró vonala már nem lesz ilyen biztonságos... de nem gondolom, hogy tartanunk kéne ettől, hiszen elég valószínűtlen, hogy még a mi időnkben elkészül.)

A 7 m átmérőjű köríves bunkerfolyosó vas részei mind gyönyörű, engem NDK-s zöldre emlékeztető színűek, az illemhelyeket az építőmunkásokon kívül senki sem használta, épp ezért, vagy ennek ellenére mind szörnyű állapotban vannak.

Be lehet menni lefényképezkedni vele, rajta, benne. Itt jegyezném meg, mennyire civilbarát ez a körséta. Bármit, bárhol, bárkivel meg lehet örökíteni. Ám az is fontos, hogy ne báli ruhában menjetek, ha első randit terveztek ide (szerintem bárkit le lehet venni a lábáról... legalábbis, ha élve kijuttok) szóljatok a mit sem sejtő alanynak, hogy tornacsukás, farmeros, sötét színű overálos program lesz. Minden tocsog a vízben, de ha ügyesek vagyunk, eljutunk egy víztározóig... aminek a másik végén a Nemzeti Bank trezorjai vannak.

Mindezek után, fáradtan és elnyűtten, de rengeteg élmén�nyel gazdagodva hajnali fél háromkor kiléptünk a bunkerből és elindultunk vissza, a Kossuth tér felé. Még egy-két gyors, kreatív, síneken fekvő és síneken egyensúlyozó kép elkészítése után kimásztunk az alagútból is. Feljöttünk a mozgólépcsőn (vagyis a mozgólépcső mozgott, mi újfent csak álltunk egy helyben) és a fülledt, bunkeri, keringetett, levegőnek nem nevezhető valami után kiléptünk a Parlament és a Duna szomszédságába, mélyet szippantottunk a szmogos, nehéz, kínai szagú, levegőnek szintén nem nevezhető hűvös valamiből és a látottaktól megrészegülve, lelkes társalgás közepette elindultunk hazafelé a csöndes budapesti éjszakában.

Kincső

A Avagynagymi rejlikbarlangolás lent a mélyben?

Az Impulzus két tagjaként az írás mellett mi is suliba járunk, dolgozunk és még millió egy dolgot csinálunk. De vagyunk még így egy páran.

Ezért is jár nekünk egy kis kikapcsolódás, csapatépítés, az „ismerjük meg egymást még jobban” igényét kielégítő program. Ezzel a céllal vettük nyakunkba a várost és a budai hegyeket, egy napos, de hűvös novemberi délutánon, majdnem, mint a mesében – heten. Csak mi nem a bányába indultunk csákánnyal és kiskocsival, hanem a Pál-völgyi barlangba overállban és fejlámpással! Társaságunk ráadásul nem csak egy, hanem két bátor Hófehérkét (női nemű egyedet) is számlált. Valljuk be, mindez elég izgalmasnak és újnak hangzik. Persze hangzatossága ellenére lehetett volna csapnivaló is csapatépítő helyett, de had spoilerezzünk: zseniális volt!

Sokan (többek között az egyik Hófehérke is) úgy indulnak neki egy hasonló túrának, hogy rettegnek a sötét lyukaktól, pláne, ha mindez a föld alatt van, akár ötven méter mélyen.

Hozzá kell tennünk, hogy aki ismeri a Barlang című horrorfilmet, egyszerűen nem tud elvonatkoztatni a helyzettől. Nekünk sem ment. Ennek ellenére fejest ugrottunk a mély és sötét lyukba: minden félelmünket legyőzve, elmentünk a túrára. A helyet egyáltalán nem nehéz megközelíteni, tömegközlekedéssel fél óra alatt ott lehet lenni, ha a Schönherznél felpattanunk a 86os buszra, majd a Kolosy téren átszállunk a 65-ösöre. Innen számítva a hatodik megálló már a Pál-völgyi cseppkőbarlang nevet viseli. Az irányt nem lehet eltéveszteni, csak és kizárólag fölfelé kell menni a Szépvölgyi úton. Amint megérkeztünk, egy nagyobb faházat céloztunk meg, hiszen a földből az ég felé törekvő természeti képződményeken kívül csak ezt találtuk a környéken. Az alsó szint egy kellemes kis pubként működik, (érdekes módon) a tetején pedig a barlangászok kuckója,

24

XXXIX./4. átmeneti pihenője, kellékeik és mosógépeik kaptak helyet. Itt találkoztunk kísérőinkkel, a két testvérrel is. Egyikük Szilárd, a szócső, aki mesélt és mesélt, másik vigyázónk Bálint, a legalább annyira fontos felügyelő, számontartó. Bálint egyébként néha úgy került elénk, majd pillanatok alatt ismét mögénk a túra során, hogy nem is értettük. Azt hiszem, nehéz lenne megtéveszteni őt, bár ezzel mi nem is igen próbálkoztunk.

Mielőtt belevetettük volna magunkat a kalandba, a srácok a kellékeken kívül: overáll, sisak, fejlámpa, megosztottak velünk néhány közérdekű információt is. Mint például, hogy nem érdemes mászkálni, felfedezősdit játszani, a lámpánkat lekapcsolni, vagy kíméletesen magunkban tartani, ha valami baj van.

A fiúk abszolút jófejségét bizonyítandó megjegyeznénk, hogy kötelező feladataik mellett kísérőink rettenetes poénjainkra is vevők voltak, engedték, hogy a kisebb lyukakban többször is eltűnjünk, és nem utolsó sorban említendő, hogy mindenféle „titkot” megmutattak nekünk: a végsőkig élvezkedhettünk.

A barlang első akadálya a mélybe nyúló, hosszú, tíz méteres létra volt. Innen egy pontig már csak lefelé vezetett az utunk. Egy barlangban vannak szűkebb, tágabb járatok, illetve a barlangászok a nagyobb helységeket termeknek nevezték el.

Mi számtalan ilyen helyet meglátogattunk. Imádtuk azt, hogy minden egyes teremben leültünk, és amíg fázni nem kezdtünk, anekdotákat hallhattunk arról, hogyan is fedezték föl ezt a barlangot, fejletlen technikával meddig jutottak el a felfedezésében, milyen mélyre merészkedtek, milyen újabb helyekre leltek az évtizedek során. Ma már persze ez nem olyan nehéz, hiszen a technika vívmányainak segítségével szinte már csak a kikalibrált falat kell lebontani. (Bár őszintén, ez sem karikacsapkodás.) Nem csak a barlang történetéről hallhattunk azonban, hanem sajnálatos balesetekről is szó esett. A 2009-es évben például jó pár barátnak kellett emléket állítani. Megnyugtatásotokra hozzátesszük, ezek a szerencsétlen esetek nem a

A Pál-völgyi-barlang megközelíthetősége: 86-os busz Budafoki út (Szerémi sor) megállója a Kolosy tér megállóig, majd átszállással a Szerémi úti buszmegállóból induló 65-ös busszal a Pál-völgyi-cseppkőbarlang megállóig.

A barlangot december elején érdemes lesz meglátogatni, hiszen Mikulás alkalmából december 4. és 9. között gyerekjegy áron túrázhattok a mélyben!

További információkat (árak, kapcsolat, további képek) a honlapon és a Facebookon is kaphatsz: barlangaszat.hu facebook.com/barlangaszat Pál-völgyi barlangban és nem a turistáknak szánt útvonalakon történtek. A rosszak mellett hallottunk izgalmas kalandokról is. Különböző expedíciók során egy valamirevaló barlangászból ugyanis több napra, hétre, sőt hónapra is igazi barlanglakó válik. Ez részben izgalmas, részben embert próbáló feladat.

Amint ötven vagy száz méterrel a föld alá kerülünk (és nem fadobozban, élettelenül tesszük azt), nem nehéz elveszíteni az időérzékünket. Teljesen kiakad a bioóránk. Bár nincs is igazán szükségünk rá ott, a mélyben és sötétben. Persze a barlangászoknak ez a hivatásuk. Egyáltalán nem élik meg rosszul, sőt élvezik ezen részét is a munkájuknak, talán még jobban is, mint a kalandra és Facebook-gyanús képekre éhes turisták vezetését. Barátokkal rejtélyes helyeket, új dolgokat egyáltalán nem unalmas dolog felfedezni.

A mi túránk majdnem három órás volt, és lényegében azon kívül, hogy kúsztunk másztunk, sok szépet is láttunk, az egész elképesztő volt. Megkövesedett kagylók, cseppkövek, furcsa formák rejtőztek a lábunk alatt, fejünk fölött, melyeket az évezredek során a víz alakított ki. Tudtátok, hogy a köveket – többek között – egysejtűek alkotják? Egykor ugyanis a barlang helyén tenger állt, és amikor a víz visszahúzódott, csigahéjakat,

25

kagylómaradványokat és az óriás, szabad szemmel is látható méretet elérő egysejtűeket hagyott maga után. Ezek egymásra rakódtak és idővel megkövültek. Így alakultak ki a kőzetek.

Az egyik legtetszetősebb a színház terem volt. Ez tényleg olyan, mint amit a neve sejtet: egy színház nézőtérrel, függönnyel, színpaddal, sőt még a súgónak is megvolt a helye.

Megdöbbentő, hogy évmilliók leforgása alatt mire képes a természet maga! Itt lámpát lekapcs és (több-kevesebb sikerrel) szájat becsuk: „megnézhettük” a barlang természetes fényét és meghallgathattuk a barlang csöndjét. Szinte érthetetlen, hogy őseink miért ide, a Föld mélyére képzelték a Poklot. Hiszen itt csönd van, sehol egy fénycsóva, hőforrásnak nyoma sincs és vasvilla sem riogat. Mindezek ellenére mi azért csak megismerkedtünk a barlang szellemével is. Egy kis fényjáték és kiálló szikladarab ugyanis sok mindenre képes. Összegezve az a megérzése adódik az embernek, hogy ezek a helyek a legnyugodtabb pontjai a Földnek, ahol ki tudja zárni a nap mint nap szembejövő problémákat, a sulit, (a munkát), a bánatot, a vadállatot, és csak béke és nyugalom honol a lelkében.

Az ember ősi kiadása is tudta, hogy itt lesz a legnagyobb biztonságban. Ez az élőlények és minden külső erő által legkevésbé háborgatott tér. Nekünk is hasonló volt a benyomásunk. Arról nem is beszélve, hogy csak miután a felszínre értünk rakódott ránk újra a bőséges élő-világ, annak minden terhével. Hirtelen autók jöttek és vigyázni kellett, furcsa mód a lábunk elé is figyeltünk, és persze mindenkinek legalább három nem fogadott hívása, sms-e érkezett. Legalább egy tucatnyi fontos, választ nem halasztható email, rohanás, tömeges közlekedés várt bennünket. Alig 150 perc elég volt ahhoz, hogy elmondhassuk, már legalább egy picit érthető számunkra, miért is lesz valakiből barlangász, miért megy munka-szórakozás gyanánt a mélybe, mit is keres(het) ott.

26

Nem nehéz ebbe a kicsit furcsa, kicsit fekete és különc, denevérszerű és agyagszagú helybe beleszeretni. Reméljük, mi sem utoljára jártunk a mélyben. Mély-mélység-elmélyedni: nem csak negatív dolgot jelenthetnek! Köszönjük és ajánljuk a lehetőséget! Menjetek ti is a barlangba be: mélyre és még mélyebbre (persze csak tapasztalt barlangászok kíséretében)!

Ada, Ági

XXXIX./4.

Noémásodiknapjai rész Június 11.

Ma lenne a bárka „ünnepélyes” átadása és az özönvíz kezdete. De mivel még csak a bárka fele van kész, kaptam pár nap haladékot. Isten egyre idegesebb. Magamról nem is beszélek, én már a második nap megőszültem, de ez sem sokáig zavart, mert a negyedik nap meg kihullott az ös�szes hajam.

Június 14. Éreztem, hogy ma elkezd esni az eső.

Csapot-papot otthagyva rohantam a majdnem kész bárkámba és elbújtam az egyik asztal alá. Aztán gonosz nevetést hallottam és Isten hangját, hogy ez csak figyelmeztetés volt és hogy csipkedjem magam.

Június 25.

Isten elég dühös, mert már ötödszörre kell elhalasztania az özönvíz kezdetét.

Szegény. Máskor kétszer is meggondolja elárasztja-e a Földet.

Június 29.

Mivel már teljesen nyilvánvaló, hogy egy bárkánál többet nem tudok, nem akarok és épp ezért nem is fogok megépíteni, Isten lejött egy utolsó beszélgetésre. Beletörődött abba, hogy csak egy bárka lesz. Azt mondta, végül is nem az ő baja, ha mi szűkölködünk. Megsajnált (ő azt mondta megszánt, de láttam a szemén hogy tényleg sajnál), és azt mondta, elég ha félév esőt kibír a bárkám, csak legyek már kész. Remek, csak fél évig fog megállás nélkül esni az eső, tényleg sokkal jobb. De mivel azért haragudott is, úgy határozott, hogy az állatokat nekem kell összegyűjtenem és felterelnem a hajóra. Annyit segít, hogy minden fajból a házam felé terel párat, csak válasszam ki a legszimpatikusabb kettő-kettőt. Ezt nem értem hogy gondolta, de már fájt a fejem az egésztől úgyhogy azt mondtam rendben, csak hogy szabaduljak már. Tutibiztos új időpont: özönvíz két nap múlva.

Június 30.

Már értem, hogy gondolta. A szomszéd kiabálására keltem, azt ordibálta hogy egy dodó beleszart a vizeskancsójába. Mi az a dodó? Sose fogom megtudni, mert hallottam hogy a szomszéd lecsapja az ásóval a bűnös élőlényt, majd egy „Ott fut a párja!” kiáltást követően agyonütötte a másikat is.

Legalább a dodók nem foglalják a helyet.

Most egy élőlénnyel több vagy kevesebb, mit számít.

De nem csak a dodók, a többi állat is ellepte a környéket. A szomszédoknak már annyira elegük lett belőlem az elmúlt

hetekben-hónapokban (na jó, években), hogy még arra sem vették a fáradságot, hogy leköpjenek, mint máskor. De így legalább nyugodtabban terelhettem fel az állatokat a hajóra, akik jöttek is szorgosan, biztos érezték a közelgő vészt. Ha tudták volna, hogy Isten látogatása előtt azt sem tudtam, mi az a bárka, lehet szívesebben maradtak volna a földön a gyorsabb halál reményében. De mivel nem tudták, így csak özönlöttek és özönlöttek, a legkülönbözőbb színű, alakú és méretű állatpárok akiket valaha láttam. Mivel némely fajból több is jött, kénytelen voltam szigorúan fellépni és a két kiválasztott egyeden kívül a többit elhajtani.

Ez néha feszültségekhez vezetett, de így is megúsztam az egész napot négy harapással, két karmolással és öt csípéssel.

Július 1.

Itt a nagy nap, megyünk mi is a bárkára. Éjjel a kiválasztott szúnyogpár megszökött a bárkáról és bejött a szobánkba, én meg félálmomban lecsaptam őket, úgyhogy most mehetek gyűjteni másik kettőt. Mindenesetre sietnem kell, mert már beborult az ég és kezd cseperegni az eső.

Később Az állatok a hajón, asszony és gyerekek is feltéve. Eloltom a gyertyákat, nehogy leégjen a ház, és én is beszállok.

A hajón Mind fent vagyunk. Az eső úgy rákezdett, hogy már ki se lehet menni, a vastag esőfüggönyön se lehet átlátni. A jó hír, hogy mi biztonságban vagyunk a bárkában. A rossz, hogy alig férünk el és oltári büdös van.

Este 7:49 Most jutott eszembe, hogy enni- és innivalót nem hoztunk. Engem senki nem hibáztathat, ezer más dolgom volt, miért kellett volna erre is nekem figyelni?!

Július 2.

Második napja vagyunk a hajón, és én személy szerint már szédülök az éhségtől, az asszony és a gyerekek is panaszkodnak.

Ha az állatok tudnának beszélni, biztos ők is panaszkodnának. De szerencsére nem tudnak. Az innivalóhiányt még csak megoldjuk, ha már hónapokig esik az eső, de a kaja?! Fenébe.

Délelőtt 10:33 Olyan szomjas vagyok hogy éhen halok.

Délután 4:18 Nincs mese, lépni kell. Drasztikus helyzetek drasztikus lépéseket kívánnak. Abból kiindulva, hogy Isten most túl elfoglalt az özönvízzel és úgyse velem törődik, úgy döntöttem választok egy állatot és megesszük.

De mivel a többi állatot is beleszámolva sok volt az éhes száj, jó nagy termetűt kellett találnom erre a célra. Miután bebarangoltam keresztül-kasul többször is a bárkát, megleltem a tökéletes példányt. Nagy (sok hússal), szőrös (jó lesz kabátnak), van agyara (úgyis otthon felejtettük a fogasokat), és ami a legjobb, hogy van egy ugyanilyen faj, csak az csupaszabb. Ha Isten mégis megkérdi miért ettük meg ezeket a nagy szőrösöket, akkor azt mondjuk azért, mert véletlenül négyet hoztunk ebből a fajból, és ugye an�nyi nem kell, ezért kettőt megettünk, kettőt meg leborotváltunk. Tuti beveszi.

Július 6.

Az egyik fiam azt mondta, ezek a nagy állatok a mamutok. Érdekel is engem a szőrös elefántok terminus technicusa, a lényeg hogy finom. De mivel az egyik már elfogyott, vacsorára a párja lesz terítéken.

Július 9.

Mint az várható volt, a mamutok sem tartanak ki örökké. Még ha csak a szigorú napi háromszori főétkezést, tízórait, uzsonnát és késő esti nassolásomat tartom be, így is muszáj lesz további állatokat megenni. Mondjuk a kardfogú tigrist, az úgyis ragadozó és ő is sokat eszik, így legalább két legyet ütök egy csapásra.

Este 18:22 Délután tényleg leütöttem két legyet egy csapásra, nem érdekel, hogy így kihalnak ezek a szemtelen mocskok. Sajnos efölötti örömöm nem tartott sokáig, mert kiderült, hogy a legyek már a legelején lepetéztek és már most többen vannak, mint az összes többi állat együtt.

Július 14.

Pecázás közben ismét hallottam Istent, amint bejelentette ma délután esedékes látogatását. Hát remek, mit csináljak, adjak díszvacsorát a tiszteletére a maradék állatokból? Nem hiszem hogy díjazná. De legalább szólt előre. Jó fej. Tudomásul vettem és folytattam a horgászást (amúgy se értem a halakat miért kellett megmenteni, minden csupa víz, nem hinném hogy ellenükre lenne kint úszkálni, főleg hogy nekik se vettünk kaját, úgyhogy egymást zabálják).

Délután Isten hadiszemlét tartott a bárkán és nagyon dühös. Olyannyira, hogy ez már nem is vicces, hanem inkább ijesztő. Azt mondta idióta vagyok, hogy nem bírtam rendesen kiválogatni az állatokat. Védekezésül felhoztam, hogy itt van az összes fajból kettő-kettő, pont ahogy ő kérte (azt nem mondtam hogy az állatok egy jelentős része már egy jobb helyre,

27

a hasamba távozott). Mire szerintem teljesen alaptalanul lehülyézett, mert mint kiderült a kettő-kettő példány stimmelt, csak a nemi eloszlás nem. Az összes állatot megszámolva Isten összegezte, hogy a bárkán lévő fajok közül 27 fajnál fiúpárt hoztam, 34-nél pedig csak lányt. Hát azt én is elismertem, hogy így ezeket nehéz lesz fenntartani, de hát senki sem tökéletes, bármilyen hihetetlen, néha még én sem. Bár az elég ritka. Mentőövként felvetettem, hogy esetleg a szerencsétlenül járt fajokat keresztezhetnénk, de Isten erre még dühösebb lett, azt mondta, ez Isten ellen (azaz ellene) való vétek és eszembe se jusson. Így hát nem is mondtam hogy ez egyébként nem az én fejemből pattant ki, hanem az állatok vitték át a gyakorlatba, merthogy ők is unatkoznak ám. Érthető, hogy ezek után nem mutattam meg neki az öszvért, a farkaskutyát, vagy a lódarazsat.

Július 15. Én is unatkozom. Csináltam egy házi íjat már az út elején, de a vadászást már a második héten meguntam.

Július 26.

Iszonyatos a bűz, a meleg, és a tömeg.

Igaziból elgondolkodtam, hogy jobb lenne hagyni ezt az egészet, egyszerűen kiugrani a bárkából a nagy vízbe és szép nyugodtan megfulladni. De aztán eszembe jutott, hogy a hajón evés nevén véghezvitt állat-pusztításom miatt tuti a pokolban kötnék ki, ha meg mégsem, és a mennyországba jutok, akkor Isten letolását hallgathatom egész nap. Hát ha ezek a lehetőségek, akkor már inkább a bűz, a meleg és a tömeg.

Augusztus 3.

Tényleg rohadt sokan vagyunk. Gondoltam elkezdtem kidobálni a madarakat, ezek úgyis repülnek, hátha találnak valahol szárazföldet. A nagy és ostoba pingvinekkel kezdtem volna, de ezek olyan ostoba madarak, hogy repülni se tudnak. Maradt tehát a holló, az jó nagy, biztos sokáig tud repülni.

Augusztus 9.

Isten ma lejött, és belátva, hogy ilyen tempóval pár hét múlva az összes állatot megeszem, bejelentette az özönvíz végét, azt mondta 40 nap is elég volt. Fura, mert nem tűnt boldognak.

Eddig fel se tűnt, mennyire ráncos. Biztos a sok stressz.

Zűrös meló lehet elpusztítani a világot. Hát még megmenteni! Jut eszembe, éhes vagyok.

28

Augusztus 14.

Ma visszajött az egyik galamb amit még egy hete dobtam ki. Az idióta. Ráadásul valami faágat vagy mit is magával cipelt a csőrében, ahelyett hogy hozott volna teszem azt egy sült csirkét. Már épp hajítottam volna vissza a feladónak a madarat, amikor az egyik okoskodó fiam felkiáltott a hátam mögött: „Ez a madár egy faágat hozott! Ez azt jelenti hogy már rügyeznek a fák, partra szállhatunk!”. Mindezt persze én is tudtam, de hagytam érvényesülni. Mindemellett sült csirkét is hozhatott volna, mi másért lenne a csőre mellett lába is, ha nem azért hogy egyszerre több mindent is szállíthasson. Mindegy. Így hát újult erővel folytattuk a hajózást, és vártuk, hogy megpillantsuk a szárazföldet.

Délután Igaziból azt, hogy folytattuk a hajózást elég erős túlzás lenne állítani. Inkább úgy mondanám, hogy ide-oda dobál a víz, aztán csak fennakadunk valami szigeten.

Augusztus 17.

Teljesen kikészülök már idegileg. Ma sakkoztam egy fókával és kétszer is megvert egymás után.

Augusztus 21.

Eljött a nap! A nap, amire hónapok óta várunk, sok kínkeserves bárkaépítés és hajón tengődés után végre partra szállhattunk. A nap, amit azóta várok, hogy kivágtam az első fákat, a szomszédokkal való hadakozás és a bűzös bárkán lévő tengődés most meghozza gyümölcsét.

Ahogy leértünk, az összes állat szaladt

amerre látott, mentek benépesíteni a földet, meg kinyújtóztatni lábukat, karjukat, nyakukat, csápjukat, kinek mit. Azért csak nem maradtam éhen. Sőt, igaziból híztam is pár kilót. Délután jön Isten egy utolsó találkozásra. Gondolom amellett, hogy a fiaimnak nőt teremt a fajfenntartáshoz, hozzám örömódát zeng és kön�nyes szemmel szorongatja majd a kezeim hálája jeléül.

Délután Hát nem jöttek be az előzetes elvárások. Amióta ismerem Istent, soha nem láttam még ilyen dühösnek. Kihúztam már nála párszor a gyufát, de ez most félelmetes volt. Az elején minden rendben ment (persze a könnyes szem és a hálás kézrázás elmaradt, tulajdonképpen azt mondta örüljek, hogy ilyen pusztítás után egyáltalán nem fojt meg), aztán beütött a baj. Megteremtette a fiaim oldalbordáiból a lányokat – tényleg igazán szemrevaló volt mindegyikük -, de aztán nem várt problémánk akadt, és ő ezen nagyon kiborult. Az az igazság hogy engem is meglepett a dolog, én sem tudtam róla, Isten mégis engem hibáztat. Pedig ez abszurdum, ehhez most tényleg semmi közöm. Hát tehetek én róla, hogy mindhárom fiam meleg...?

Ajánlom nagypapámnak, Dr. Elkán Györgynek, aki nélkül sem én, sem ez a novella nem jött volna létre.

Szécsi László

Where the Hell is Matt?

XXXIX./4.

Ismeritek Matt Hardingot? Nem? És nem tudjátok, hol a pokolban van Matt? Hogy most hol van, nem tudni. Hogy október közepén hol volt, azt tudjuk: a Halászbástyánál találkozott ezer magyarral. És hogy mit csinált? Hát táncolt!

Matt egy videojáték fejlesztő srác, akinek elege lett az addigi életéből meg úgy a világból, és utazgatni kezdett 2003-ban és az otthonmaradottaknak úgy próbált kedveskedni, hogy mindenhol lejt egy csak rá jellemző különös táncot. Nekik ez nagyon tetszett, elkezdték küldözgetni, és közben két év utazásaiból Matt is összevágott egy videot. 2005ben felkerült netre, és elterjedt. Így lett Matt internetes sztár. Azóta járja a világot, és a különleges táncát lejti minél több helyen. És végre, 2011-ben megtalálta Magyarországot is.

Sokakkal együtt évek óta vártuk ezt a pillanatot. Kiderült a dátum és a helyszín. Szerda délután, fenn a várban. Két nap alatt ezren jeleztek vissza, hogy ott lesznek, további pár százan, hogy talán. Mikor megérkeztünk, hatalmas tömeg fogadott minket. Tele a tér

fiatalokkal, idősekkel, magyarokkal, külföldiekkel... Voltak, akik egész családdal érkeztek.

Hamarosan megérkezett Matt is, egyenesen bele a tömeg közepébe. Közvetlen srác, máris viccelődik, mindenki nevet. Szerencsére gyorsan kiderül, hogy nem kell tolmács, felkészült a társaság. Elmondja, hogy most kicsit más jellegű lesz a készülő video, úgyhogy lesz koreográfia. Hogymi? MattDance és koreográfia? Először megtanítja a saját táncát, majd további elemeket. Kiderül azért, nem megeröltető a dolog, a betanulandó tánc elemei sem sokkal nehezebbek mint az eredeti, de legalábbis ugyanolyan viccesek. Megvan a felvétel, letáncoltuk. Jó volt. Vidám volt.

Boldogságos volt. Az egész nem volt több, mint egy szűk óra. Ekkor szólt, hogy áll elébe minden dedikálásnak, fényképezkedésnek,

együttáncolásnak és bárminek. Ekkor is megnyerő, kedves, beszélget pár szót. És négy órán keresztül türelmes.

A jelenlegi videoját 3 éve forgatja, és talán jövőre lesz kész. Arra a kérdésre, hogy akkor ugye belekerülünk a készülő video-ba, egy határozott talánnal válaszolt. Nem tudja még, reméli. Ami biztos, eddigi felvételei során itt voltak a legtöbben, és ez tetszett neki nagyon.

Reméljük mi is, hogy benne leszünk. De anélkül is megérte. Az egészben a legjobb talán, hogy ott volt ezer ember, és egy órán keresztül mindenkinek fülig ért a szája, és együtt mókáztunk. Megmutattuk, hogy itt, Magyarországon is tudnak idióták lenni az emberek, akárcsak a világon bárhol másutt.

Ádám

3 terem, 2 nézőpont, 1 gólyabál Ahogy Ada látta: Nekem a 2011-es gólyabál kicsit előbb kezdődött el, mint ahogy én arra számítottam, ugyanis már délután ötre ott voltam a Magyar Kultúra Házában, ami a Budai Várnegyedben található.

A Lovagrendi vacsora, amint azt a helyszínen megtudtam, egy zártkörű vendéglátás az olyanok számára, akik a Villanykar történetében ebbe a körbe tartoztak. Jó volt látni, hogy rengetegen megjelentek az öreg tagok közül.

Mindenféle történetet hallottam a „régi szép” időkről, továbbá arról, hogy minden évben elmennek közösen táborozni. Rettentően jól szórakoztam, hiszen a magasröptű poénok és egymás cukkolása mellet, mindenki jóízűen evett és ivott. A jelenlegi nagymester, Medvey Tamás, aki egy remek beszéd után megnyitotta az estét számunkra.

Ezt követte a bál megnyitása (független azoktól, akik ott voltak a vacsin), ami a keringővel kezdődött, majd a seniorok tánca zárta. Ami engem meglepett, hogy ez inkább hasonlított egy bálra, mint egy kiadós bulira (ezt csak azért állítom, mert a GTK-s létemre voltam ott, és nekem tavaly a gólyabálom inkább egy eszelős partyra hasonlított, mint egy bálra). Az aula a seniorok tánca után percek alatt megtelt bálozó emberekkel. Az este folyamán ezen a színtéren inkább olyan zenéket adtak, amik a páros táncot részesítik előnyben. Onnan lehetett észrevenni, hogy a nagy közös keringőzés lezárult, hogy egyre kevesebben voltak a tánctéren és egyre latinosabb zene vette át az irányítást. A miértre a válasz egyszerű: a nagyteremben, ami az első emeleten volt, a gólyáknak le kellett tenniük a gólyaesküt, hiszen ezen momentum nélkül nem kezdhetik el BME-s mivoltukat.

Miután ezek a ceremóniák lezajlottak, ugyan ezen a helyszínen Harcsa Veronika vette át a színpadot, és csapott egy fergeteges koncertet. Kissé elfogultan állok hozzá, mert nagy kedvenceim közé tartozik, ha egyedül, ha együttessel lép föl, számomra mindig remek koncertet ad. Őt követte a Zagar, úgy fél tizenegy táján vehették át színpadot. Akik a jazzt nem kedvelik, azoknak, ha ez az együttes nem, akkor nem tudom, hogy mi pörgethette fel a hangulatot. A nagyterem mellett volt a VIP szoba. Itt le lehetett ülni teázni vagy kávézni, kicsit szusszanni egyet két tombolás közepette, arról nem is beszélve, hogy az édesszájúakat a Sugar Shop széles kínálata várta, amiket külön erre az estére készítettek nekünk. Ebben a helységben lehetett este tíztől megcsodálni Janklovics Pétert, aki továbbra is igyekezett elkápráztatni vicces történeteivel, lehengerlő stílusával, és meghökkentő eltorzított énekhangjával a nézőit. Aki nagy rajongója, annak biztos feltűntek a Comedy Centrál bemutatja című műsorában elhangzott sztorik, de ez legyen a legkevesebb.

Az este vége felé, ahogy más lányok is tették, levettem a cipőm és a végén már harisnyában rohangáltam és tomboltam. Azoknak a hölgyeknek, akik idén kihagyták, de jövőre mennek, annyit üzennék, hogy váltócipőt ne felejtsenek vinni! Ugyanis egy dolog az, hogy az este végére kínzó fájdalom járja át a lábad, de hogy másnap sem fogsz tudni ráállni, az is biztos! Nekem úgy fél kettő körül ért véget a bál, mert már nem tudtam állni a cipőmben, lefáradtam a hatalmas táncolások közepette és lassan kezdte az álmok birodalma átvenni fölöttem az irányítást.

Ahogy Kincső érezte: Az egész egy szürke, szmogriadós, zsúfolt péntek estén kezdődött. Életem első VIK-es Gólyabáljára készülődtem a kollégiumi szobámban, elvesztettem az egyik fülbevalóm, kölcsöntáskát kellett szereznem az estére és még egy barátnőm is betalált a szerelmi krízishelyzetével.

A nagy izgalomban töltött gyors öltözés után azonban végre sikerült elindulnom kísérőmmel, megcélozva a Budai Vár magasztos, délceg csúcsait, és a Szentháromság téren álló régi Schönherz kollégiumot. – Egy fehér nyúl, óráját szorongatva elrohant mellettem. – Belépve nyüzsgő forgatagot pillantottam meg. Bár túlzás volna Alice Csodaország béli kalandjának színtereihez hasonlítani a halt, jó érzéssel töltött el a látvány, melyben szépen felöltözött lányok és fiúk egymás kezét fogva, ölelkezve, felüdülve és könnyedén szórakoztak. Eltűnt a 11. hét által rájuk nehezedő zh-k súlya, köddé vált a vizsgákat megelőző kötelező szorongás. Így jobban belegondolva, talán tényleg sikerült – ha nem is Csodaországgá -, de csodás hellyé varázsolniuk a szervezőknek a jó öreg Vári koli épületét. – Elkések, elkések, húúú, de késő van! – Miután húsz perces várakozás és sorban állás után sikerült beadnunk kabátjainkat a ruhatárba – ahol persze diákigazolvány vonalkódját leolvasóval gépbe táplálva, ahhoz egy számot párosítva (legalábbis ahogy én elképzeltem) azonosították ruhadarabjainkat – , túljutottam a meglepetésen és belém hasított a felismerés, – It’s too late. I’m in late. – hogy a mi (GTK-s) cetlizős-számos ruhatáros módszerünk bizony igencsak elavult, mi több, abszolút nem környezetbarát. (Plusz pont a VIK-eseknek!)

29

Természetesen a koktélpultnál is a sorban állás sorsára jutottunk. És bár a fiúk igencsak pörgették magukat, a végeredmény hagyott némi kívánni valót maga mögött. Persze többen jelezték, hogy az 5. után már isteni! Levonhatjuk a konklúziót, gyakorlat teszi a mestert, a mixerek igencsak belejöttek a koktélkeverésbe az est végére.

De ami nálam vitte a pálmát, a Schoszkárt és minden nagyobb díjat, az

természetesen a VIP terem kínálata volt.

Az isteni kávék és turmixok mellé igazán illettek az Alice élményeit megörökítő sütemények. – Nem hiszem el! Túl késő van! Elkések! Elkések! – Meg kell jegyeznem, személyes kedvenceim a kártyalapos muffinok voltak. Az eredeti mesében engem leginkább a fehér rózsákat vörösre mázoló lapok nyűgöztek le és varázsoltak el.

Az est vége számomra egy kellemes tánccal és a fehér nyúllal jött el. Követtem hát az ideges kis állatot, egészen ki az üregből, vissza a jeges fuvallatú valóságba – de mi az a Mátrix? Hogy álom volt-e vagy valóság? „Boldog nemszületésnap! Enyém? Tiéd!”

Ada és Kincső

Idén minden jómadár desznyót vágott Ismét meghalt Dezső. Akarom mondani (írni) Dezsők, hiszen ezúttal is két coca lehelte magát a túlvilágra az Infoparkban, november 7-én.

A buli rendezők nagy része már hetekkel korábban nekilátott a szervezésnek, s ha az ember járt egyetemre vagy kollégista, akkor biztosan látta is megannyiszor menő manót, ahogy épp egy dühödt madárral próbálja eltalálni a buddhista disznót (mindig feléled a beste).

A jómadarak hajnal négy órakor gyülekeztek a Schönherz gazdasági bejáratánál, várva, hogy vérét vegyük a röfiknek. Ők ketten akkor még mit sem sejtve szuszogtak a hideg hajnalba, a sok Dezsős pedig éppen próbálta tűrtőztetni magát, nehogy idő előtt elfogyjon a multivitaminos vegyesgyümölcslé. Öt órakor már nem szuszogtak a főszereplők, és a vérük fazékban tipegett be a konyhába, hogy közelebb kerülhessen a hagymához.

Az új kések vajjá változtatták az összes létező dolgot, amit elkezdtünk vágni vele. Akkor reggel még csak a hagymát, de később az érkező zöldségeket, majd az ez idő alatt megperzselt, kibontott, kimosott, kivágott... szóval előkészített Dezső darabokat is.

A Dezső bontásról mindig eszembe jut a Blöffnek az a jelenete, hogy: „Tony, nézz bele a kutyába! – Hogy érted azt, hogy

nézzek bele? – Úgy értem: nyisd ki! – Ez egy állat, nem szardíniakonzerv...”

A sürgő-forgó Dezsősök viszonylag rövid idő alatt minden későbbi mozzanatot előkészítettek, mindenki tudta a dolgát. Elkezdhetett főni a leves, és az időközben megérkezett majdnem két kiló fokhagyma összezúzása után elkezdték gyúrni a kolbászhúst is.

Az idei fűszerezés szerintem valami kiválóra sikeredett.

Klopfolás közben egyesek próbálták megakadályozni, hogy kijózanodjanak, akinek pedig időközben sikerült, az a már klopfolt húsok panírozása közben próbálta elérni a disznóvágáskor autentikus állapotot.

A hurkához való vette át a kolbászhús helyét a ládákban, hiszen a kolbászok már sütésre kész állapotban várták a végzetüket valamelyik lavórban, a konyhában. Kisvártatva az abalében megmártózott hurkák is a kolbászok sorsára jutottak.

A toroskáposzta is főtt és a pörköltnek sem kellett már sok fűszer.

A nyitás előtt egy órával jöttek be kintről a jó hírrel, hogy idén a tepertő is elkészül nyitásra. No hiszen volt csak öröm SCH -1-en, hogy nyitáskor már csak a takker van hátra.

Persze mindig az a legnehezebb és ehhez kell arányosan a legtöbb kedvcsinálót is fogyasztani.

A bulin idén sem sokat voltam, de azt láttam, hogy sokkal több ember jött el Dezsőt enni és a sok éhes száj alig másfél óra alatt el is tüntetett mindent a kajás pultból. Ilyet még a zenészek sem pipáltak, annál inkább dagasztották a hangokat, hogy a sok megtelt hasú ember mulathasson. Éjfélkor a takarítást szüneteltetve nézhettük, ahogy egy bárd szeli az idei tortát, mert a „márpedig meg kell halnia, de mindig feléled” tiszteletére és elfogyasztására rendezett tor ez alkalommal lett 20 éves. És ugye nem csak a húszéveseké a világ, szóval márciussal legalább eggyel ismét kevesebb lesz. Tavasszal is lesz (legalább) egy Dezsőnek halotti tor, próbálunk még több éhes szájat megtölteni! Tessék eljönni!

Végezetül, a 2011. TAVASZ (ősz) dátummal fémjelzett Dezső Bulit innentől tessék a következő névvel illetni: Ilyen még sose volt Dezső Buli. Még sohasem haltak meg ilyen könnyedén és ennyire időben, nem volt ennyire gördülékeny a feldolgozás és még nem készült el ennyi étel nyitásra... még a tepertő is! A magam részéről: sohasem láttam még ilyen jó Dezső Bulit!

Góc

ÚjraEgy átlagosKultúrNi g ht a Házban hétfő este. Átlagtól eltérően, az FNT-ben.

Kivételesen nem kellett egy kávézó vagy teaház után keresnünk, kutatnunk a csípős novemberi sötétségben, egyszerűen csak leugrottunk egy jó kávéra, finom borra az FNT-be.

Meglepő volt számomra, hogy a Mad World-nek otthont adó, emlékeimben mindig füstös, nyüzsgő, zajos Nagy Terem azon a hétfői estén félhomályban úszott, kellemes beszélgetések színteréül szolgált.

A hangulatról, de legalábbis a háttérzenéről a Bors zenekar gondoskodott, akik a Magyar Népmesék lágy dallamaival – talán

30

nem túlzás kijelenteni, hivatalos főcímzenéjével – történelminek is mondható korokba röpítettek minket.

A kínálatban a La’Place Café-nak köszönhetően turmixok, kávék, sütemények is fellelhetőek voltak (persze jó egyetemista körhöz méltón alkoholos kiadásban is), aki pedig a magyar szőlő nedűjére vágyott, annak a Borbarátok itallapja kedvezett.

Ez az este nem a piálásról, az atom bulizásról vagy a fékeveszett dajdajozásról szólt.

Az FNT-be költözött egy igazi kultúrcafé.

Baráti társaságok ücsörögtek az asztalok körül, az emberek csak beszélgettek,

kártyáztak, kinek mihez volt kedve, vagy épp kapacitása.

A Kultúr Night az FNT-t átváltoztatta egy olyan hellyé, amire én személy szerint mindig is vágytam. Ahol kellemes környezetben, finom italokkal kísérve érdekes társalgások közepette kicsit kiengedhettük a fáradt gőzt – KultúrNight környezetben. És még csak ki sem kellett tenni a lábunkat a koliból.

Bár először vettem részt ezen a programon, bizton állíthatom, nem utoljára!

Kincső

XXXIX./4.

31