Impulzus XLVII/5. by Impulzus

QUARANTINE ZONE

XLVII. ÉVFOLYAM / 5. SZÁM 2020. MÁJUS

A MŰEGYETEM VILLAMOSMÉRNÖKI ÉS INFORMATIKAI A MŰEGYETEM VILLAMOSMÉRNÖKI ÉS INFORMATIKAI KAR KAR HALLGATÓI KÉPVISELETÉNEK INGYENES HALLGATÓI KÉPVISELETÉNEK INGYENES LAPJALAPJA

Sziasztok!

Az az igazság, hogy soha nem gondoltam volna, hogy ilyen körülmények között írom majd meg életem első köszöntőjét az Impulzusban. Ezeket a sorokat egy olyan újság elején kéne olvasnotok, amit a Simonyi Konferencia előtt a kezetekben fogtok, ehelyett egy olyan „újságban” látjátok ezt most, ami csak online jelenik meg, és még csak a koliszobába se szállíthatjuk nektek.

Tudom, hogy ez az egész helyzet nagyon furcsa (nekünk is az), ezért próbáltunk valami olyat alkotni, ami egy kicsit visszavisz azokba az időkbe, amikor még mind az egyetemen voltunk, és éltük egyszerű mindennapjainkat – ki a koliban, ki máshol. Remélem sikerül ezen az újságon keresztül is egy kicsit közelebb jutni újra a schönherzes élethez és élményekhez. Már nincs sok hátra a félévből, és remélhetőleg ebből az egész őrületből sem, úgyhogy hajrá mindenkinek, fel a fejjel és ne feledjétek: azzal segítetek a legtöbbet, ha még egy keveset nyugton tudtok maradni az otthonotokban. Sikeres félévzárást, és a körülményekhez képest lehető leggazdagabb nyarat kívánok nektek!

Gulyás Gergely

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének ingyenes lapja. XLVII. évfolyam 5. (490.) szám Megjelenik kizárólag online. Hivatalos lapzárta ISSN ISSN Cím

E-mail Web Blog Facebook Issuu Nyomda

2020. április 16. 1418-0529 (Nyomtatott) 1588-0745 (Online) Impulzus szerkesztőség, Schönherz Kollégium, 1117 Budapest, Irinyi J. utca 42. 919-es szoba impulzus@impulzus.bme.hu www.impulzus.com www.impulzus.com/blog www.fb.com/impulzus www.issuu.com/impulzus Corvin Style Kft. 2360 Gyál, Bánki Donát köz 4. tel: 06 29 745-512 www.corvinstyle.com

Szerkesztőségi gyűlés minden szerdán 19:00 órától online. Jelentkezni az e-mail címünkön tudsz! Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Felelős kiadó Felelős szerkesztő (EHK) Főszerkesztő Nyugalmazott főszerkesztő Főszerkesztő-helyettesek Korrektorok

Tördelőszerkesztők Olvasószerkesztők Címlap Graﬁkusok Írták és szerkesztették

Balhási Zalán, a HK Elnöke Pollák Zsombor Gulyás Gergely Szörfi Jázmin Baski Virág, Szörfi Jázmin Bali Ádám, Bojtos Antal, Gyulai Péter, Jakab László, Kertész Gergő, Kiss Ádám, Pajkos Petra, Tóth Nikolett Gulyás Gergely, Jakab László, Körtvélyi Nikolett, Szörfi Jázmin, Tóth Nikolett Baski Virág, Kiss Ádám, Szörfi Jázmin, Tóth Nikolett Blidár Tímea Blidár Tímea, Kertész Gergő, Körtvélyi Nikolett, Szörfi Jázmin Baski Virág, Bojtos Antal, Kertész Gergő, Kiss Ádám, Szörfi Jázmin, Tóth Nikolett

Köszönet Kiss Tamásnak a szerkesztésben való közreműködésért és fényképekért, valamint a freepik.com graﬁkusainak a felhasznált graﬁkákért!

TARTALOMJEGYZÉK 4

SNAPSHOT

AMERIKÁBA JÖTTEM

12 15

A BEFAGYOTT PINGVIN ÁLOMNAPLÓ A KARANTÉN ALATT

18 20 23

A RESZELT SAJT TÁRSADALMI HATÁSAI A RESZELT SAJT MÁSHOGY TÁRSKERESŐ

VERS UTAZÁS NOVELLA

FUN

SNAPSHOT Avagy egy pillanatkép a koronavírus itthoni első időszakáról Csend... A gépem alszik. A fűzfa sápadt. Az utca üres. A disco csak kong. Az ember lelke ? Négy-öt héttel ezelőtt Tűző nap sütött. Az időre már nem Emlékszem, de Éltünk; éltem veletek! Sorra venni unalmas, Ezt átélni kell! Ha akartuk, egy Csillagot az égre tettünk, Csak kimondtuk, Majd megtettük. „Találtunk itthon egy beteget!” /három nappal később/ „Az egyetemen minden 50 főnél nagyobb rendezvény elmarad!” /fél nappal később/ „Az Anatómia elmarad. Volt egy beteg az épületben, fertőtlenítjük!” /hat órával később/ „Holnaptól nincs közös főzés a koliban!” /reggelre/ „Miből tudunk építeni közös adagolót a kézfertőtlenítőhöz?” /délutánra/ „Holnaptól nincs egyetem!” /estére/ „Mindenki menjen haza a kollégiumból!” /otthon/ „Vissza. Mindenki vigye haza az összes cuccát a kollégiumból!” ...

VERS

Az első pillanatban, Mintha a Marson kullognék Kijárási korlátozás közben. Mélylevegő! És ez most történelem, Lehetne akár egy új fejezet. (miért ne?) Szolid háttérzaj. A gépem búgócsiga. A palántám kikel. A kamera ég. A Discord csak telik.

shshsh bruhbr hhhhhh távoktatás haverok A család egyben van!

Fluktuáljon a tápvonal, Szóljon a furulya, Fusson a kód, Legyen, amit szeretsz! Miért éri meg ez az egész, Ha a világ nem lesz Még annál is jobb, Mint amilyen ezelőtt lehetett?

Ádám 2020.04.04.

Négy-öt hónap múlva, Tűző nap süt ránk. A vénasszonyokkal együtt Nyaralunk a nyarukon S egy eltaposott emléken. Addig is: Ülj a valagodon, S alkoss bátran! Alkoss szépet! Alkoss magadnak, fejlődj, nőj, változz! Alkoss másnak, segíts, támassz, válassz!

AMERIKÁBA JÖTTEM MINDENKI VÁGYIK ARRA, HOGY MEGNÉZZE A NAGY ÍGÉRETEK FÖLDJÉT, AHOL ANNYIAN ALUSSZÁK AZT A FURCSA AMERIKAI ÁLMOT. ÉLETÜNK ÉS KULTÚRÁNK ANNYI PONTON KAPCSOLÓDIK AZ USA-HOZ, HOGY MÁR AZ LENNE A FURA, HA VALAKINEK SOSEM FORDULNA MEG A FEJÉBEN: MILYEN LEHET AMERIKA? SZERENCSÉMRE TAVALY NOVEMBERBEN LEHETŐSÉGET KAPTAM RÉSZT VENNI AZ ÉSZAK-AMERIKAI KUBECONON, ÉS HA MÁR AZ EMBER ELMEGY SAN DIEGÓIG, HÁT MIÉRT NE MENNE EGY KICSIT TOVÁBB, MONDJUK LOS ANGELESIG?

HEATHROW TERMINAL 3 Mivel Magyarországról viszonylag kevés közvetlen járat van az USA-ba, és még kevesebb San Diegóba, az átszállás elkerülhetetlen. Munkatársaimmal több opciónk volt, mi egy Budapest – Heathrow (London) – San Diego útvonalat választottunk. Budapesten, helyi idő szerint 7:25-kor felszállt az Airbus A320, és a jó időjárásnak köszönhetően a vártnál 20 perccel hamarabb, szinte pontosan 9:00 GMT-kor landolt is a Heathrow 3-as terminálnál. A leszállást követően kötelező átesni egy újabb biztonsági ellenőrzésen, mielőtt valóban bejutnál a terminál épületébe. Mivel a következő gépünk csak 13:20 GMT-kor indult, bőven volt időnk csatangolni az egyébként rendkívül zsúfolt terminálban, szendvicset enni (= ebédelni) rendkívül drágán, és lehetett élvezni a világpolgársággal járó nyüzsgést-bolygást – úgy egészen 30 percig, aztán megunja az ember. Heathrow a világ harmadik legforgalmasabb repülőtere, a Terminal 3 pedig főleg a tengerentúli járatok kiszolgálását végzi. És nincs egy szomorú-büdös félterasza sem, ahol az ember nyugodtan dohányozhatna egy 11 órás út előtt! Szóval ülsz egy zsúfolt váróban, és próbálsz nem arra gondolni, hogy már 3 órája nem gyújtottál rá, és még legalább 13 órán át nem is fogsz. És akkor eljön az idő, hurrá, el lehet kezdeni a beszállást a felújított Boeing 747-400-asba, és alig több mint 11 óra múlva leszállás, vám, és már meg is érkezem San Diegóba, ahol végre, hát, rágyújthatok. Fél órával a kitűzött indulási idő után a kapitány türelmet kér.

Egy órával a kitűzött indulási idő után a kapitány türelmet kér. Másfél órával a kitűzött indulási idő után a kapitány ismét türelmet kér. Higgyük el, már ő is úton lenne, de hát nincs mit tenni, ha valami baj van az üzemanyagtartállyal, akkor valami baj van az üzemanyagtartállyal. Ne féljünk, megoldják, aztán hipp-hopp ott is leszünk. Két órával a kitűzött indulási időpont után a kapitányunk ismét jelentkezik; Nos, ezzel a géppel ma már senki nem fog repülni. Bocsánatkérés, leszállás, és 10 fontnyi azonnali kárpótlás – ez kábé a vacsorára elfogyasztott egyszerű burger menü felére elég is volt. Végül több, mint 5 órát késtünk az indulással. Jól elrepült az idő.

SAN DIEGO A helyi idő szerint (PDT) tervezett 16:30-as érkezés helyett így végül este 9-re érkeztünk meg, és ezt egyébként sokkal jobban bánom, mint hogy 5 órával többet töltöttem el dohányzás nélkül. Ugyanis ha időben érkezünk, gyakorlatilag a naplementébe érkeztünk volna. Maga a város egyébként California, illetve az Egyesült Államok bal alsó csücske. Délre a mexikói határ, nyugatra a Csendes-óceán. A város pedig egyszerűen lenyűgöző és gyönyörű, mindenkinek szívből tudom ajánlani: ha csak lehetőséged nyílik rá, látogass el ide! Járj egyet az óceánparton, vagy az öböl partján, vessz el a sirályok játékában, vagy csak látogass el a Balboa Parkba, vagy az állatkertbe. A KubeCon ideje alatt egy tipikusnak mondható hotelben szálltunk meg az Ash street és a 7th sarkán. A szobában légkondi, tévé, és persze a világ összes két csillagos szállodáinak ismertető jele: crappy wifi. Viszont a szoba tágas és kényelmes, minden szobához jár külön fürdő és szekrények. Összességében kényelmes szállás volt, még annak

ellenére is, hogy a San Diego-i repülőtér teljes forgalma a fejem felett repült át. És ha már a repülésnél tartunk: a város a haditengerészeti repülés bölcsője. A repülés ezen ágának állít emléket a U.S.S Midway is, amely 1992-es nyugalmazása után végül a San Diego Öbölben kötött ki, ahol 2004 óta múzeumként és egyben emlékműként is működik. Ha esetleg erre jártok, ide mindenképpen nézzetek be, megéri. Viszont legalább fél napot szánjatok erre a programra, mert egy repülőgép-hordozó bizony igen hatalmas, és a múzeum gyakorlatilag minden rendelkezésre álló helyet kihasznál. Itt lehetőséged van betekinteni az amerikai haditengerészet mindennapjaiba az elmúlt 50 évből. Számomra egyébként a legérdekesebb az volt, hogy a múzeumhajó szinte bármely szegletén találkozhattál egy korábban szolgálatot teljesítő veteránnal, aki örömmel mesélte el tapasztalatait, és készségesen válaszolt, bárki bármit kérdezett tőle. Ez egyébként akkor a legviccesebb, amikor a felszálló fedélzeten kiállított egyik repülő kapitánya a gépétől pár méterre áll. Ha még jobban érdekel a repülés, akkor San Diego Air and Space Museum sem hiányozhat az úticéljaid közül. Ennek a múzeumnak a fő témája a repülés és annak történelme, rengeteg kiállított repülővel, de nem elhanyagolható az a kisebb rész sem, amit az űrrepülésnek dedikáltak a múzeum kiállítói.

KUBECON Az utam egyik fő célja a KubeCon volt. Ez egy konferencia, ahol a Kubernetes illetve a hozzá kapcsolódó eszközök fejlesztői, közreműködői és használói találkozhatnak, prezentálhatnak egymásnak és persze tanulhatnak egymástól. Maga az esemény a San Diego Convention Centerben volt, ami az öböl partján található egy gyönyörű helyen. Szünetekben néha kimentem az épület mögé, hogy igyak egy kávét, elszívjak egy cigit, és picit leülepedjen bennem az előző előadás, amin részt vettem. Sokat hallani, hogy az amerikaiak kávéja nem jó, pedig ez nem igaz, csupán más a kávéfogyasztási kultúrájuk. Ha az USA-ban jártok, nyugodtan próbáljátok ki, nem kell félni a dologtól, bár a Starbucks valószínűleg rossz mintavételi hely lesz. Visszatérve a KubeConra: ez egy hatalmas esemény, tavaly körülbelül 12 ezren vettek részt a

A KubeCon előadásai visszanézhetőek Youtube-on az alábbi linken:

https://bit.ly/2xfcX3B

rendezvényen. A konferencián több párhuzamos előadás volt, mindegyik egy „kisebb”, pár száz fős előadóteremben. Viszont a keynote-okat és a lightning talkokat a nagy teremben tartották, ahová könnyedén befért nagyjából 5-6000 ember, talán több is. Az előadó pedig kiállt az emberek elé, és előadta amit szeretett volna, egy hatalmas kijelzőn prezentálva. Én nem tudom elképzelni sem, hogy milyen stresszes lehet ennyi ember elé kiállni és előadni. A prezentációk általában jók voltak, volt pár kiemelkedő, például az Uber vagy a Reddit mérnökeinek előadása kifejezetten minőségi és érdekes volt. A Harbor core fejlesztői viszont sajnos rémes előadók, őket nem tudom ajánlani. Volt egy előadás arról, hogy az Egyesült Államok hadserege is Kubernetest és Istiot használ egy F-16 repülőben. Igen, ez az előadás megtörtént, és már a címében is ijesztő: „How the U.S. Air Force Deployed Kubernetes and Istio on an F-16 in 45 days“. Nyugodtan nézzétek meg, ha valami teljesen érthetetlent szeretnétek nem tudni befogadni.

UTAZÁS

PACIFIC SURFLINER A KubeCon végeztével a munkatársaim viszszaindultak Budapestre, én pedig elindultam Los Angeles felé. Nagyon szerettem volna autót bérelni, és azzal utazni, de ezt végül nem tettem meg, mert nagyon-nagyon költséges lett volna. Protip: ne bérelj autót 25 éves kor alatt, mert kétszer anynyit fogsz fizetni, mint ha elmúltál 25 éves. Nem számít az sem, ha épp azon a héten ünnepled a 25. születésnapodat. Úgyhogy végül nem vezettem végig az 101-es Highwayen, amit őszintén sajnálok, és ha lesz még lehetőségem visszatérni a nyugati partra, ezt az utat biztosan le fogom vezetni. Ez az út köti össze San Diegót és Los Angelest, és közben hosszan a part mentén fut. Tehát autó helyett más közlekedési módot kellett találjak: vonatoztam. Az államokban a leghangsúlyosabb közlekedési mód az autózás, így az Európára jellemző, szinte mindent átszövő vasúthálózat itt, főleg az USA nyugati részén egyáltalán nem jellemző. Az AmTrack fenntart néhány hosszabb vonalat nagyobb városok között. A vasutat, ami majdnem kétszáz éve összekötötte az államokat és hatalmas stratégiai előnyt jelentve segített nyerni az északiaknak a konföderációval szemben, azt mostanra leváltotta az autózás és a repülés. Így aztán szinte elvárások nélkül ültem fel a San Diegót Los Angelessel összekötő Pacific Surﬂiner vonalra.

A vonatozás lehet, hogy nem olyan menő, amerikai vagy gyors, mint Európában vagy Ázsiában, de remekül éreztem magam az úton. A kétemeletes vonat tiszta és kényelmes volt, az út pedig hosszan a part mellett fut, néha rémisztő közelségben az óceánhoz. Szerencsém volt: az út ezen részét pont a naplementéhez sikerült időzítenem, így egy igazán pazar látványnak lehettem részese, amit sosem fogok elfelejteni.

LOS ANGELES San Diegóról szinte ódákat zengtem. Ezzel szemben Los Angeles egy viszonylag középszerű, de hatalmas kiterjedésű város. Ez az USA második legnépesebb városa, és hát igazából nem is egy városról van szó, hanem sok agglomeráció egyetlen hatalmas városszerű képződményben összeolvadva. Éppen ezért rendkívül sokszínű is. A GTA világában egyébként meglepően jól sikerült reprodukálni a várost, még ha a méretein sokat csökkentettek is a játék fejlesztői. Amint leszálltam a vonatról Los Angeles pályaudvarán, hívtam egy Lyft-et, ami egy Uberhez hasonló ridesharing szolgáltatás, és elmentem az AirBnB-mhez. Másnap reggel elmentem egy közeli étkezdébe reggelizni, majd buszra szálltam, és elmentem a Hollywood Boulevardra megnézni a Chinese Theatre-t, illetve a Walk of Fame-t. Ez egyébként egy zsúfolt járda, rengeteg turistával, árussal és csalóval. Ha erre jársz, ne állj meg beszélgetni, főleg ne fotózkodni velük, ugyanis egyegy fotóért akár 10-20 dollárt is elkérnek. Ne fogadjatok el semmit, és ne vegyetek az árusoktól semmit, hiszen a legtöbb túlárazott, silány minőségű hamisítvány. Ha valamilyen szuvenírt szeretnél vásárolni, akkor a La La Land nevű helyre térj be, ez egy megbízható bolt, elfogadható áron, menő dekorációval. A Walk of Fame után átgyalogoltam a Hollywood Signhoz. Nem könnyű ide eltalálni, hiszen a helyiek nem igazán örülnek, hogy a nyugalmukat zavarják a turisták. Ennek megfelelően kicsit el is tévedtem, viszont kellemes meglepetés volt, hogy egy helyi nő megállt, és nemcsak útbaigazított, de el is kísért egy darabon. Nagyon kedves volt, jól elbeszélgettünk, illetve még vizet is adott nekem a kulacsából. Így jutottam el a Deronda Drive-hoz, ahol egy másik kedves lakó megengedte, hogy

a Hollywood Signra néző lakásából elkészítsem többek között ennek az újságnak a borítóképét is. Innen még felgyalogoltam a világ legismertebb ingatlanhirdetéséhez, ahonnan bár pazar a kilátás, egy kicsit csalódás volt, hogy nem lehet közelebb menni a betűkhöz. Amúgy a filmipar egyik nagy hazugsága, hogy a sztárok Hollywoodban élnek. Valójában Malibuban több esélyed van összetalálkozni egy filmcsillaggal, mint Hollywoodban vagy Downtownban. A betűktől az utam a Chapel ösvényen át a Griﬃth Observatoryhoz vezetett, ahonnan terveim szerint végignéztem volna, ahogy a hatalmas város felett lemegy a Nap. Sajnos ez nem teljesen sikerült, de utólag már tudom, jobb volt ez így. A naplementét a hegyen túrázva néztem végig, és nem pedig az obszervatóriumnál, ahol ilyenkor tömegek gyűlnek össze. Naplemente után röviden körbejártam, de eddigre már nagyon elfáradtam, úgyhogy elsétáltam a legközelebbi Burger Kinghez, ami meglepően messze volt, majd pedig buszra szálltam, és visszatértem a szállásra megpihenni. Másnapi első úticélom a reggeli után a Melrose Avenue volt, Los Angeles Instagram kerülete. Itt rengeteg jó minőségű és kreatív graﬃti van a falakon, illetve van pár ikonikus hely is, mint az Angel Wings Wall, vagy a The Pink Wall. Nyugodtan fotózz, vagy készíts selfie-t, itt ez természetes. Sőt, olyannyira az, hogy amikor egy kávéház vicces feliratát fotóztam, a kassza mögötti hölgy észrevett és szinte azonnal pózolt is a fényképemhez, amit én nem is vettem észre egészen a képek visszanézéséig.

THANKSGIVING DAY

Miután kifotózgattam magam a Melrose Avenue-n, ebédeltem, és elmentem a Secret Swinghez, ami ellentétben azzal, ami a nevéből sejthető, nem egy kétes erkölcsű hely, hanem egy hatalmas hinta a város közepén lévő dombon, az Elysian Parkban. Ez is egy kedvelt fotós-pózolós hely, de önmagában nem egy szép kilátás az 5-ös Interstate. Innen végül elkeveredtem a Santa Monica Pierhez, ahol a legendás 66-os út véget ér. Ez gyakorlatilag egy állandó búcsú a Csendes-óceán partján, egy hatalmas stégen. Leírhatatlan élmény volt a születésnapomat az óceán partján állva, a naplementét nézve ünnepelni. Azt a szabadságot, amit akkor éreztem, sosem fogom elfelejteni, az életem egyik legszebb pillanata. Innen visszaverekedtem magam az Expo Line metróval Downtownba, egészen pontosan a STAPLES Centerhez. Itt még beültem egy helyi sportbárba, ahol összeismerkedtem két nagyszerű sráccal, akik – miután megtudták, hogy születésnapom van – felköszöntöttek, és kaptam tőlük egy névjegyet, hogy ha legközelebb arra járnék, akkor hívjam fel őket, szívesen körbevezetnek a városban. Az ilyen bárok tipikusak Amerikában: rengeteg hatalmas TV egymás mellett a falon ameddig csak a szem ellát.

Másnap visszaindultam San Diegóba, hogy a rákövetkező reggel felszálljak a repülőre még a Thanksgiving Day előtt. Féltem, hogy túl nagy lesz a tömeg, és egyszerűen csak túl sok lesz a Thanksgiving, úgyhogy igyekeztem még azelőtt útnak indulni. Utólag azért azt érzem, szívesen maradtam volna még pár napot. Mikor megérkeztem a San Diego-i AirBnB-mhez, a szállásadóim épp egy elő-hálaadásnapi partit tartottak baráti körben, és engem is meghívtak. Olyan természetesen jött ez nekik, mintha már évek óta ismerném őket, pedig azon az estén találkoztunk először. Kínáltak alkohollal, frissen főzött/sütött étellel. Persze ez egy kiragadott eset a hálaadásnapi ünnepek történelmében, de számomra egy nagyon kellemes élmény. Azt hiszem, az egész USA-ban emiatt a hangulat miatt lett ennyire felkapott és széles körben megtartott ünnep. Vicces véletlen, de a baráti társaság java része a San Diego Convention Centerben dolgozik technikusként, és valószínű, hogy összefutottunk a KubeCon alatt. Másnap kicsit másnaposan elbúcsúztam, hívtam egy Lyftet, kimentem a reptérre, és nekiindultam a San Diego – Dallas – Heathrow – Budapest útnak. A visszaút – bár eggyel több átszállást tartalmazott – nem volt annyira eseménydús, mint az odaút. Az egy érdekes érzés volt, hogy az időzónáknak köszönhetően szinte egy teljes nap „kimaradt” a naptáramból.

Tomi Kiss Tamás

A BEFAGYOTT PINGVIN Avagy az összeomlott Linux esete (igaz történet alapján) Péter idegesen járkált a szobában fel-alá. Nem, ő nem volt Peti. Ő Péter volt már egész kicsi korától kezdve, és ezt a sok Windows-on nevelkedett nyomoroncnak is a tudtára adta, amikor csak lehetősége adódott. Az ő története már óvodás korában elkezdődött… *** A kis Peti minden nap gondtalanul játszott az óvodában a kis matchboxokkal, megosztotta őket ovistársaival, a csendespihenőt nyugton töltötte, és soha nem kellett kérlelni, hogy csendben tűrje, amíg ráadják a kabátot: sőt, ezt kifejezetten élvezte. Mindig örömmel köszöntötte a szüleit, akik soha nem késtek el, és mindig időben érte mentek. Otthon csak annyit hisztizett, amennyit egy jóérzésű ötéves egyébként is produkál, és csak azért, amiért egyébként is szoktak (vagyis két, jól körülírható indokból: valami és bármi miatt), egyébként pedig jólnevelten viselkedett, röviden Petit mintagyereknek lehetett hívni. Egészen egy napos, májusi délutánig legalábbis annak lehetett. Minden gyerek elromlik valahol, Peti – a jövendő Péter – kapcsolója pedig akkor kattant át, amikor arra ment haza, hogy két furcsa doboz volt az apja asztalán: az egyik nagyon világított, és az asztalon volt a székkel szemben, a másik éppen csak pislákolt egy-két helyen, és az asztal mellett kuksolt lent a földön. – Ez egy számítógép! – mondta lelkesen az apja Petinek, akinek nagyon megtetszett a gépezet – főleg azért, mert világított. – Linux van rajta – folytatta édesapja –, mert bent a munkahelyemen is azt használok. Végre sikerült összespórolnom egy számítógépre, hogy itthon is tudjak dolgozni. Csodálatos, nem igaz? – De igen! – vágta rá Peti. Teljesen megbabonázta a fekete háttéren világosszürkével írt szöveg, s a villogó kurzor. – Nagyon komoly rendszer, csak komoly embereknek! – figyelmeztette játékos hangon az apja.

– Akkor én is komoly leszek! Meg akarom tanulni, mi ez! – vágta rá a fiú komoly elhatározással, ami, mint az utóbb kiderült, aláásta a jövőbeli szociális életét. Lassan kezdődött a folyamat: először csak egyre látványosabban kezdték nem érdekelni az óvodás foglalkozások, mert noha még mindig nagyon élvezte őket, úgy tartotta, hogy egy komoly ember nem élvezheti az ovis foglalkozásokat. Utána már csak Péternek lehetett szólítani, és a hozzá legközelebb állóknak (azaz a szüleinek) sem engedte, hogy becenevén szólítsák. Itt megállt egy darabig a komolyodásban, így édesanyja és különösen édesapja, aki bűntudatot érzett amiatt, hogy elindult az önkéntes társadalmi remeteség lejtőjén, megnyugodtak. Meg tudták szokni, hogy Péternek szólítsák, és azzal sem volt gond, hogy ne hordják zsúrokra, hiszen úgyse érezte volna jól magát, egyébként pedig rendesen nevelték, úgy, ahogy azt kellett. Rokonokhoz hordták, kirándulni vitték, zsebpénzt kapott – amit furcsa módon nem költött azonnal el édességre, mint a legtöbb korabeli –, röviden úgy kezelték, mint ahogy egy ilyen gyereket lehet anélkül, hogy egészalakos sznobbá varázsolják, de a hisztériát is minimumra csökkentsék. Lassanként mindenki beleszokott az új helyzetbe, és kialakult a szociális homeosztázis, legfeljebb azon volt küzdelem, hogy a gyerek ne töltsön az apja gépe előtt annyi időt. Egyre vadabb dolgokat művelt rajta, csoda, hogy nem okozott bajt, összességében ettől függetlenül viszont jól megvoltak. Ez a nyugalom azonban nem tartott addig, ameddig szerették volna, hogy tartson. Ugyanis amikor Péter nyolcadikos volt, szokatlanul sokáig nem jött haza az iskolából. Ezt a szülei furcsállták, sose ment át senkihez órák után, főleg mert nem voltak barátai. Édesanyja nagyon izgult már, hogy hol lehet, édesapja nemkülönben, de nem tudták elérni, mert telefonja nem volt – hiszen akkoriban nem létezett telefonra Linux, Magyarországon legalábbis nem.

NOVELLA

Valamivel később aztán valaki benyitott az ajtón: Péter volt az egy dobozzal, mögötte a segítőkész szomszéd egy nagyobbal. – Vettem számítógépet és mindent, ami kell hozzá! Nem új, de működik! Winfos volt rajta, de az nem is érdekel! Most már lesz saját Linuxom! – lelkendezett, ahogy becipelte a szobába az apja gépe mellé. A szülők szörnyülködve néztek össze. – Végünk! – suttogta remegve az édesanya, ahogy a kezébe temette arcát. Az édesapa együttérzően a vállára tette a kezét, és csendben hallgatták, ahogy fiuk fütyörészik, mindent előkészít, hogy a gépére tehesse álmai operációs rendszerét. – Az ablakok gyakran jegesednek be, de egy pingvin sose fagyhat meg! – dudorászott, ahogy elkezdte telepíteni az Ubuntu akkor elérhető legfrissebb verzióját. Ezután Péter évekig használt Linuxot, egyre inkább eltávolítva magától mindenkit, aki körülötte volt. Felsőbbrendűnek érezte a rendszert, úgy vélte, ez az egyetlen operációs rendszer, amely elfogadható. Mindenkit, aki Windows-t használt, lenézett a porba. Ha valakivel találkozott, aki egyáltalán hajlandó volt szóba állni vele, az volt az első

kérdése, hogy milyen operációs rendszert használ, és ha esetleg azt mondta volna, hogy Windows, ne adj’ Linus Torvalds OS X, már ment is tovább, nem foglalkozott tovább a személlyel. Azaz „társalgásra érdemtelen levegőrontóval”, ahogy ő szerette hívni ezeket az embereket. Még anyjának is meg kellett tanulnia Linuxot használni, hogy fia ne nézze levegőnek, hanem kezelje emberként. Így telt az idő, Péter növekedett szakmai sovinizmusában, mely azonban nem volt jogos önámítás. Egy nap azonban bekövetkezett az, amit sokáig elképzelhetetlennek tartott. Egyszer csak elakadt a gépezet. Péter tisztában volt azzal, hogy milyen veszélyes, ha minden frissítést azonnal letölt, telepít, és futtat. Legalábbis tudott róla, hogy voltak olyanok, akik ennek veszélyeiről beszéltek, ő azonban an�nyira hitt a rendszer feddhetetlenségében, hogy csak irigységnek tartotta a figyelmeztetőktől, hogy ők lehessenek az elsők, akik az új linuxos szoftvereket használják. Most is így történt. Új Ubuntu disztribúció jelent meg egy weboldalon „Alfa verzió” megjelöléssel. Ez Pétert nem zavarta, töltött ő már alfa verziós szoftvert, és semmi problémája nem lett belőle. Egészen mostanáig.

peter@linux-desktop:~$ Ign http://us.archive.ubuntu.com saucy/restricted Translation-en_US

Ugyanis a telepítés egy ponton megakadt. Ez először nem tűnt fel Péternek, hiszen egy-egy nagyobb telepítés elindítása után általában kiment enni, és most sem volt másképp. Azonban mikor visszaért, gyanús helyen volt megakadva a terminál: Ign http://us.archive.ubuntu.com saucy/ restricted Translation-en_US Ezt írta a terminál, és nem mozdult. Összeráncolta a szemöldökét, lenyalta a maradék szalonnazsírt az ujjairól, majd rájött, hogy így nem nyúlna a billentyűzetéhez, így kiment, megmosta a kezét szappannal (közben elénekelte a Boldog Szülinapot című örökzöldet), majd visszaült a gép elé. „sudo… mit is kell ide írni?” – morfondírozott. Elővette az androidos telefonját, és rákeresett a hibára, de nem talált semmit. Teljesen leblokkolt. Kis idő után felállt a székből, s idegesen járkált a szobában fel-alá. Nem tudta, mitévő legyen, anynyi ideig használta a rendszert, és pont egy ilyen hibát kap… Hát az nem lehet. Bizonytalanul nyúlt az újraindító gomb felé, de aztán visszahúzta a kezét. „Kell, hogy legyen más megoldás…” – forogtak az agyában a fogaskerekek, de inkább volt olyan hangja, mint amikor valaki vastag chipset rágcsál, mintsem hogy egy olajozott gépezethez legyen

hasonló. Egyszerűen megállt számára az idő is, hiába nézte reménnyel telve az órát, hátha az idő telése mindenre választ ad, ami számára órák mentális kakofóniáját jelentette, waz a szomszédban dolgozó apjának csak perceket. Meredten nézett ki az ablakon. – Sehol egy jégvirág… – simított végig szórakozottan az üvegen. – Talán mégis… mégis jobb lenne…? – észre se vette, és már nyúlt a telefonjához, begépelve, hogy „Optimális konﬁguráció Windows 10 futtatásához”… *** Ekkor Péter egy ordítással felébredt. Nem törődve azzal, hogy izzadtságban tocsog, felpattant az ágyából, és odarohant a gépéhez. Benyomta, és néhány másodperc múlva már használható is volt a rendszer. Megnyugodva nézett ki az ablakon, amin néhány kósza, jeges folt terült szét. – Na igen, befagyott ablakot mindenki látott már, na de befagyott pingvint… – mormogta maga elé, majd azonnal vissza is feküdt aludni. – … Zuhanyoznom kéne…

Toncsi

NOVELLA

ÁLOMNAPLÓ A KARANTÉN ALATT 2. HÉT, HÉTFŐ: Nem hittem volna, hogy velem ilyen megtörténhet, amikor egy hónapja bejelentették, hogy nem lesz egyetem, elsőre feltört bennem az öröm, végre hazamehetek huzamosabb időre, két év óta először. Ezzel együtt persze némi fejfájást is okozott, hogy az előre beharangozott tavaszi szünet nagy része pakolással fog eltelni, de ez sem tudta elrontani az instantleves házikosztra cserélésének gondolatát. Velem egyszerre aztán nyilván felnyögött a sok kolis pár nappal később, amikor kiderült, hogy mehetünk is vissza a fenthagyott cuccainkért. Ezek ellenére mégis azon kaptam magam éjszaka, hogy álmaimban a Schöci melletti parkban futok valamelyik órámra a sok táskás szemű kolissal egyetemben. Ritka, hogy álmodom, és még ritkább, hogy az egyetemmel kapcsolatban valami kellemeset, és nem a szokásos a, nem készültem a zh-ra, b, átaludtam a zh-t (sajnos már történt meg) vagy c, nem tudom debuggolni a kódomat álom valamilyen beteg permutációját. 3.HÉT, KEDD: Gerincfájással ébredtem már megint, túl sokat fekszem az ágyban – nem tesz jót a távoktatás, már csak azért sem, mert sokkal könnyebb így átaludni az órákat, mint a Q vagy az I padjain. Oh, már majdnem el is felejtettem, hogy fáradtan milyen kényelmesek is azok a padok, főleg egy pulcsiban, mely kellemesen véd a Q túltekert légkondija ellen. Na, mondjuk ugyanezt az I-ről nem lehet elmondani, ott fürdőnadrágban is túl meleg lenne… No de hogy is jutott ez eszembe? Ahha, megvan, megint az egyetemmel álmodtam, ma viszont az előbb emlegetett épületek mögötti parkon vágtam át éppen az aluljáró felé a diákáradattal.

3. HÉT, SZOMBAT: Goldmann tér. Idén nem is kellett a menzán túli épületekbe járnom, ma éjszaka mégis itt folytatódott az álmom. Végül is nem is tudom, hogy folytatásnak számít-e, több napos kimaradások vannak köztük, mégis mindig élesen emlékszem az előzőre. Eddig nem is voltak mondjuk ilyen éles álmaim.

4. HÉT, SZERDA: Undok egy időjárás van a héten, nem úgy, mint álmaim egyetemén. Utoljára négy napja jártam itt képzeletben, mégis megint folytatom utamat, mintha fel sem ébredtem volna. Pont úgy néz ki a Rákosi Tudás Haladás Előre épületegyüttes, mint ahogy emlékeztem rá, mondjuk nem lep meg, elvégre az emlékezetemből rakom össze az álmaim, elvileg.

4. HÉT, PÉNTEK (SZOMBAT?): Mióta nem kapcsolódom rá a távórákra, egyre jobban összemosódnak a napok, ennek ellenére nagyon úgy tűnik, hogy egyre gyakrabban álmodok a BME-vel, egyre hosszabb időre és egyre nehezebb felkelni. Ma szépen lassan átvágtam a sportközpont előtt, és eljutottam a Sóhajok Hídjáig, egész kevesen vagyunk. Érzem a bőrömön a szelet, és nézem ahogy a fák virágba borulnak. Mit keresek itt? Sosem volt még itt órám.

NOVELLA

5. HÉT Beléptem a K épületbe, egyedül vagyok. Lehet, hogy zh-t írni megyek a KF57-be? De nem, balra fordulok. Mindig ilyen sötét volt ez az épület? Egészen nosztalgikus érzés önt el, ahogy az épület furán dohos levegőjét lélegzem be, valami idegen szag is belekeveredik. Egy hosszú folyosón gyalogolok, balra fordulok, majd megint. Hmm, itt mintha ablakoknak kellene lenniük. Furcsa a fal is, mintha sötétebb árnyalatú lenne, mint kellene. Még egy balkanyar, még egy hosszú folyosó. Nagyon nagy a csend. Újabb balkanyar, wait, what, hol a bejárat? Ennek nem így kellene lennie, nem vagyok jó a távolságmérésben, de vissza kellett volna érnem oda, ahonnan indultam. Tudom, hogy ez az épület egy labirintus, de ez azért mégis túlzás. Újabb 8 furcsa balkanyar után egy lépcsőhöz értem, mely lefelé vezet és … balra.

??? Percek/Órák/Napok/Évek óta bolyongok a K alagsorában, az elmúlt időben mintha valami követne. Visszafordulni tehát nem tudok, elágazások minden öt méteren vannak, de minden folyosó és kereszteződés ugyanúgy néz ki. Kezdek fáradni. Egyre közelebb van ami követ, visszanézni nem merek, de egyre jobban telítődik a levegő valamiféle állati szaggal. Valami nyerítést hallat mögöttem. Egyre kevesebb kereszteződésbe futok. Kip.Kop.Kip.Kop. Valami kopog mögöttem, egyre közelebb van, lassan érzem a leheletét a nyakamon. Futásnak eredek, a kopogás is gyorsul. Megbotlom valamiben, elesem… *** Hideg van, szelet érzek az arcomon, a valami kopog a kövön, és ütemes nyikorgást hallok. Valami hideg az arcomra esik. Hó? Hogy lehet ez? Hol vagyok? Kinyitom a szemem. Minden fehér, fákat látok. – Hé, végre felébredtél! Megpróbáltál átszökni a határon, mi? (Mondatkezdő betűk az első négy szakaszban)

Gergő

A RESZELT SAJT TÁRSADALMI HATÁSAI AZ ÖTLET, HOGY ÍRJUNK VALAMIT EZZEL A CÍMMEL, AZT HISZEM, EGÉSZEN SZEMÉLYRE SZABOTT. HOGYAN IS LEHET HATÁSSAL A RESZELT SAJT A TÁRSADALMUNKRA? KI LÁTHATNÁ EZT JOBBAN, MINT EGY ÁLLAMPOLGÁR AKI NEM FOGYASZTHAT TEJSZÁRMAZÉKOT?! VIGYÁZAT! AZ ÍRÁS A VALÓSÁGGAL VALÓ BÁRMILYEN EGYEZÉSE NEM A VÉLETLEN MŰVE. ALLERGÉNINFORMÁCIÓ: A CIKK EGY SZARKASZTIKUS ÉLETSTÍLUST ÉS ALKOHOLFOGYASZTÁST TÁMOGATÓ ÜZEMBEN KÉSZÜLT, MAY CONTAIN IRONY. Ma, ha bemegyünk egy boltba vagy egy étterembe, egészen gyakran találkozunk azokkal a kifejezésekkel, hogy laktózmentes, gluténmentes stb., így rögvest közelebb is kerülünk a témához. Na de menjünk még egy kicsit mélyebbre. Mit is jelentenek ezek? Vagy éppen mikor kerültek fel ezek a polcokra? Amikor nálam felmerült a laktózérzékenység, tejallergia gyanúja, még nem sok ilyen termék sorakozott a polcokon, ma pedig már divatnak is mondható. Lássuk, hogy milyen társadalmi csoportokkal találkozok nap mint nap (ez nem valami joghurt reklámja, ha már itt tartunk?), de előbb tisztázzunk néhány dolgot. Laktózérzékenység vagy laktózintolerancia (==tejcukor-érzékenység): Van ez a laktóz (tejcukor) dolog a tejben, amit a bennünk lévő laktáz

enzim bont le. Már akinek, ugyebár. Különböző súlyosságai vannak. Kiküszöbölésére van laktáz enzim tabletta, meg a „laktózmentes” termékek. Laktózmentes termék: Ezt akkor írhatják rá egy termékre, amikor az 100 g-ban kevesebb, mint 0,1 g laktózt tartalmaz, azaz jobb esetben egyáltalán nem tartalmaz tejet (ez a ritkább), vagy hozzáadják a laktáz enzimet (ez elég gyakori, reméljük el is keverik benne). Tejfehérje érzékenység, allergia: Nincs tabletta. Nem egyenlő a laktózintoleranciával. Általában csak tejmentes, vegán, paleo illetve „nyomokbanos” terméket fogyaszt. Ha már legalább 2 hónapja folytat tejmentes diétát, akár kézrátétellel vagy zacskócsörgésből megmondja, hogy tartalmaz-e tejszármazékot, vagy sem. Ha mégis elcsábul, a tünetektől eltekintve, elvileg kb. 2 hónap alatt ürül a szervezetből a tejfehérje, és addig bármilyen „nyomokbanos” termék is okozhat galibát. Lehetnek keresztallergének, pl. más állat teje, marhahús, tojás, szója stb. Nyomokban tejet/tejszármazékot tartalmazhat („nyomokbanos” termék): valószínűleg egy gyárban készült tejes társaival, nagy általánosságban ehető, néha okoz galibát. Tejmentes: Megváltás… is lehetne, ha nem kerülne annyiba egy tábla csoki, mint a koli egy hónapra. Paleo jelzés: azt hiszem, hogy nem tartalmazhat, de azért inkább végigolvasom. Vegán jelzés: tutiszáz, hogy nincs benne, mert a vegánok nagyon kiakadnának. Most, hogy mindenkinek világos minden, lássuk a társadalmi hatást.

FUN

PORT 0. CSOdíjas. Nem

tudja g zínűu s Ny y való g a n ny. , de rzéke mi ez któzé la az l ndta ségge zt mo a is ral r b b a ko Legalá hogy , inm m o öm s orvos sküsz e ig d jár. Pe . keltem

1. C

POR Vag T y fo mié galm rt, d a s e ez mer incs t ve t , ho szi gy is jo divatos meg bba , va és n g h tren y í á z t lik. de amú Ez á gy a la n kívül l t a lába któz n a men azért v alte an, tesb rnat mer e ív, n nek é t s övé sokcukr sok ot d nyi tej nag be y fi ögiv tes el. N figye tness g yilvá zuruk lnek n a … erre nag yon

2. CSOPORT

gedja a különbsé zik, de nem tu te lé gy ho ega, dj m Tu ő szituációk tak a következ ok sz r ko en Ily ket. ztem: ó/pincér és kö k? történni az elad péksüteményü s te n tejmen – Csókolom! Va s pogácsa. gy – Persze, sajto y kérdezem, ho kor inkább úg – Rendben. Ak entes van-e. tejszármazékm diabetikus. – Jaaa, hát itt a n tej? – De abban va lenne? – Már hogyne

enozott, nem tejm a hús, amit kih – Elnézést, de i sajt! n sütve valam tes, mert rá va né. et er sz , ha etet? – Lekaparhatom ges natúr szel le ny té y eg k né et rh ké – m – Ne san hozzáteszi majd félhango – . ze rs pe , a. – De a húst lekaparv és visszahozza hülye vegán. –

3. CSOPORT

vele, Tisztában van sit Kic a. hogy mi micsod lak t er m hipochonder, dja on m k ne tózérzékeny többször magát, bár a leg A száján. va aja yb csak ag llott monból leginkább ha érzékeny dat: „Én is laktóz k 1 liter zo vagyok. Ha megis szokul ssz tejet, nagyon ro tam lenni.”

4. CSOPO

Laktózérz ékeny. T isztában dolgokka van a l, segítő készen tablettát szolgálta szükség t szerint a csoport z előző delikven se in ek. Hálá azért, ho t ad gy a laktó zmentes dit azért túrórumegeheti .

5. CSOPOR

Teljesen te jmentes diét át folytatók. szét lehetn (Ezt is e szedni a saját döntés az életmódot alapján ezt választó, illet ve a szeren csoportjára csétlenek , de most ez ta lá n mindegy is bár ez az a cs .) Ugyeoport, akik m ég álmukbó is oda-vissza l fö lkeltve elmondják, hogy mely m cikkszámú po ár ka mely rtékája fogy asztható sz landóan sír ámára. Ála szája egy túrórudi, te mális fagyi va jszelet, norgy egy jó m arhaburger után.

HA PEDIG ÚGYIS RESZELT SAJT Az egyik szupermarket reklámújságjában szerepelt egy újfajta növényi sajt, le volt írva, hogy hol nem kapható, így hát felkészülve mentem be a kisvárosi üzletbe, hogy ez nem volt a listában, végre lesz sajtom. A boltba beérve már éreztem, hogy nem lesz, nem találtam sehol, de hát egyszer élünk, kérdezzük meg az eladót, bizonyára tudja. – Elnézést. Növényi sajtot keresek. – Az a laktózmentes? – Nem, a vegán. – Jaaaa. VEGÁN?! Na hát az NINCS, NEM VOLT ÉS NEM IS LESZ! Mindezek után pedig megkérek minden kedves olvasót, hogy egy perc néma csendben egyen egy kis reszelt sajtot helyettünk is. Légysziii!

Virág

A RESZELT SAJT TÁRSADALMI HATÁSAI „MÁR MEGINT? MÁR EGYSZER OLVASTAM EZT A CIKKET (LEGALÁBBIS A CÍMÉT)…” HADD MAGYARÁZZAM MEG: EGY BRAINSTORMING ALKALMÁVAL ELJUTOTTUNK ARRA A MENTÁLIS SZINTRE, AHOL A LEGNAGYOBB TERMÉSZETESSÉGGEL HANGOZHATOTT EL A MONDAT: „A RESZELT SAJT TÁRSADALMI HATÁSAI”. AKKOR ÖTLETEM SE VOLT, HOGY MI AKAR EZ LENNI. AMIT TUDTAM: KELL NEKEM EZ A CÍM. PERSZE NEM CSAK ÉN VOLTAM ÍGY EZZEL. AZ ELŐZŐ CIKK KAPCSOLÓDÁSÁT A CÍMHEZ – GONDOLOM – ÉRTETTED. DE EZ? NOS, CSAK ANNYIT KÉREK, HOGY SOHA, SEHOL NE PRÓBÁLJ MEGMAGYARÁZNI VALAMIT ÚGY, MINT ÉN TETTEM AZ ITT KÖVETKEZŐ NOVELLÁBAN.

Már napok óta havazott, a városka – szüleik szerint angyali – porontyai lelkesen fojtogatták egymást a hóba. Nagyon is jól volt ez így, hisz a tél a harc időszaka volt. Legalábbis a gyerekek számára. Az első hó lehulltától az utolsó latyak felszáradásáig háborúztak. Hiszen csak az év kis részében volt hó, ez a fura eső, ami megült mindenhol, egyszerre volt puha és kemény, és borzasztóan hideg. Ezt az égi csodajátékszert bűn lett volna elvesztegetni, valamit játszani kellett vele. De nem csak a gyerekek imádták a havat. A nemesi kúriákat hóból és jégből készült szoborkertek szegélyezték egészen februárig. A mesteremberek minden évben kitettek magukért, de a legszebb kompozíciókat saját házaik elé készítették. Hisz a hó ingyen volt, senki nem akadályozta meg őket remekműveik elkészítésében. – Alig vájom, hogy én is fajaghassak! – ugrált az asztalos mellett kislánya. – Hát, ez nem épp faragás, inkább hóragás – mosolygott rá apja. – Én is megpjóbálhatom? Lécci! – Tudod, a szerszámok nagyon nehezek, meg ez a hó már nem olyan puha, mint amivel játszani szoktál.

– Csak nem akajod, hogy ejjroncsjam a szajvas szobjot! Mejt akkoj mit szóna a többi mester! – a kislány mindent beleadott, hogy nagyosan mérgesnek tűnjön, de a tejfogai hagyta lyukakon furán estek ki a szavak. Hát igen, még csak az kéne, hogy a hókertje miatt is szégyenkezzen, nem elég, hogy a lánya nem vesz részt a hagyományos téli játékokon a többi gyerekkel. De nem bírta a szomorúságot az apró szemekben. – Na, gyere, megmutatom. A kamrából a szokásos egércincogás helyett hüppögések szűrődtek be a konyhába. Az asztalos felesége egy forgácskupac mellett, egy szipogó gubóban találta lányát. Óvatosan ölbe vette. – Nem sikejült! Még csak a pata bevágást se tudtam megcsinálni! – Tudom, apa mesélte. De hát még kicsik a kezeid, ha megnősz, biztosra veszem, hogy te leszel a város legtehetségesebb hófaragója. – Nem akajok az lenni! Csak szejettem volna én is csinálni valamit. Mondjuk egy mókust… Egy makkal! – a meg nem valósult szobra gondolatától megint kitört belőle a sírás. Anyja próbálta csitítgatni.

FUN

– De nem adtam ám fel! Megpjóbáltam megcsinálni a mókust! – hadonászott apja ráspolyával. Valószínűleg azóta nem engedte ki a kezéből, hogy elcsente a műhelyből. – Úgy látom, sikerült is készítened egy… – az anyja fejében szélsebesen kergették egymást a gondolatok, ahogy próbálta kitalálni, mit is ábrázolhat a padlón lévő forgács kupac, és milyen kedves dolgot tudna róla mondani. – De csak azéjt, mert az sajt! – tört ki a kislány zokogva. – Ó… – Bocsásson meg a zavarásért, mester. A nagyságos asszony – itt egy cseppnyi szarkazmus zendült – nemrég érkezett meg, és ragaszkodott hozzá, hogy személyesen adjam át elragadtatását a szoborkerttel végzett remek munkájáért. Az asztalos és felesége meglepetten álltak fel az asztaltól. – Igazán röstellem, hogy étkezés közben zavartam meg. – Ugyan, miénk a megtiszteltetés, nagyuram – ocsúdott az asztalos – Örülünk, hogy elnyerte nagysága tetszését szerény művem. – Úgy látom, a konyhában is remekelnek, megkérdezhetem, milyen névre hallgat a hófödte csúcs szendvicsköltemény?

– Oh, azt a lányom ötlete volt – mondta mosolyogva a feleség – Hogy hívod a sajtforgács díszítést, kicsim? – Jeszeltsajt! – vágta ki büszkén a kislány – És csak én tudom, hogy kell elkéjszíteni. Nem kellett hozzá két hét, és a városkában mindenki Jeszeltsajttal evett mindent, többen esküdtek rá, hogy teljesen más az íze, mint az egyszerű sajtnak, ráadásul a kinti havas tájat idézte bármi, amire rászórták. Voltak, akik megpróbálták hamisítani, de senkinek se sikerült olyan tökéletesen elkészítenie, mint az asztalos lányának. Házuk felett az asztalos mellett új cégér lógott: három, egyre kisebb guriga sajt egymás felé fektetve, a középső mellett két ráspoly. Csak az ilyen logóval ellátott Jeszeltsajt volt az igazi. A háztartások mindenki tudtára akarták adni, hogy az ő házukban az igazit fogyasztják, így a hókertjükben megjelent egy új szobor, ami a Jeszeltsajt cégérét imitálta. Három, egyre kisebb hógolyó egymás felé helyezve. Mivel nem volt mindenkinek ráspolya, akinek pedig volt, annak szüksége volt rá, így azt a középső golyóba szúrt faágakkal helyettesítette a legtöbb család. Messzi falvakból, városokból érkeztek családok, hogy megízleljék, megcsodálják és magukkal vigyék a Jeszeltsajtot. – A sáncokat újra kell építeni a tegnapi után, jössz már? – nyaggatta bátyját. – Nem is tudom… Mi lenne, ha ma nem háborúsat játszanánk?

– Hanem mégis mit? – Még ilyen badarságot, mit nem háborúzni, de azért kíváncsi volt, hogy nagytestvérének milyen új ötlete lehet. – Építhetnénk egy sajtembert? – Az meg mi? – Hát egy ilyen hószobor. Amikor apáékkal voltam a szomszéd városban, ott láttam egy csomót. Az asztalos lánya takarókba bugyolálva ringott hintaszékén, ölében pihentek sálba tekert ráncos kezei. Mosolyogva nézte a többi ház udvarát, szinte mindenhol voltak sajtemberek. Egy csapat gyerek az út mentén küszködött valami állatszerűség építésével, talán egy macska akart lenni, talán egy medve. Leginkább csak egy kupac teletűzdelt hóra hasonlított, de hát a gyerekek szeme máshogy lát. – Nagyi, nem akarsz bejönni a meleg kályha mellé, és mesélni a gyerekeknek? Tudod, arról, hogyan építették az első hóembert. – Jó ötlet ez, szívem? Ilyen badarságok, hogy régen a felnőttek szórakoztak hóember építéssel, fizetséget kaptak érte, ráadásul tiltották a gyerekektől. Meg hogy a gyerekek egymást ölték a hóban. Szerintem valami normálisabb mesére lenne szükségük. – Fiacskám, ez nem mese, hanem történelem, és nem a hóembereket építették a felnőttek, hanem a teljesen élethű hószobrokat. És azok nem hóemberek, hanem sajtemberek. Ráadásul ennek a „mesének” köszönheted, hogy egy híres és gazdag szakács családba házasodhattál be, vagy hogy egyáltalán létezik olyasmi, hogy tálalás és dekoráció, és nem csak a közös vödörből falunk. Lehet, neked se ártana meghallgatnod a történetet mégegyszer.

Jázmin

FUN

TÁRSKERESŐ KI SZEMÉLYES TAPASZTALATBÓL, KI MÉMEKEN KERESZTÜL TALÁLKOZIK AZ EGYRE VICCESEBB VAGY ÉPP NEVETSÉGESEBB PÁRKERESŐ SZÖVEGELÉSEKKEL. ÉS PERSZE A KÉPEKKEL. NEM SZÉP DOLOG BORÍTÓRÓL ÍTÉLNI A KÖNYVET (KIVÉTEL A KALKULUS PÉLDATÁRAT). [DE AKKOR MINEK A KÉP…] MI EZÉRT PONT EZT TETTÜK. EHHEZ A CIKKHEZ ELŐSZÖR KÉSZÜLTEK A GRAFIKÁK, MAJD AZOK ALAPJÁN KAPTAK SZEMÉLYISÉGET A PÁRRA VÁGYÓK. DE (MERT HÁT BME-SEK VAGYUNK) ADTUNK MAGUNKNAK EGY NEHEZÍTŐ SZABÁLYT: BÁRMILYEN BARÁTSÁGOS KARAKTERT KAPJUNK, VALAHOGY VISSZA KELL VEZETNI EGY ISMERTEN IRRITÁLÓ EMBERTÍPUSRA. (HM, LEHET, EGYSZERŰEN CSAK GONOSZAK VAGYUNK.)

NÉV, ÉLETKOR: Léna, 34

FOGLALKOZÁS: vezető HR menedzser

LAKHELY: Széphegy, Hattyú u. 3. Már nem is tudom, hányadszorra vagyok koszorús lány, és bár imádom a virágokat (akár az organikus termékeket, természetesen semmi állati eredetűt), úgy érzem, itt az ideje megtalálnom a Nagy Ő-t, aki akár a Nagy Te is lehetsz. Pár dolog, amit érdemes rólam tudnod : vegán vagyok, elhivatott környezetvédő, önkéntes állatmentő, LGBTQ támogató, vegán, csapatjátékos, vezető típus, az IGAZI demokrácia híve, daydreamer, maximalista, vegán, inﬂuenszer, őszinte és még sok minden más . Ami nem jön be, csak hogy ezt is tudd : a feleslegesen szókimondó emberek, trollkodók, kihúzók, önfejűek, akadékoskodók. Mivel abban hiszek, hogy mindenkit el kell fogadni olyannak, amilyen, és mindenki tökéletes , és minden világnézet jó, ezért csatoltam egy 27 oldalas pdf-et szupcsi tulajdonságokkal, csak hogy lássam, hogy te is hasonlóan nyitott vagy -e, mint én. Ha mind igaz rád, akkor esélyes, hogy te vagy az, akit keresek. ) (Ha akár csak egyet nem teljesítesz, ne írj kérlek, minek vesztegessük egymás idejét. )

NÉV, ÉLETKOR: Kyra, 22

FOGLALKOZÁS: Kult tag

LAKHELY: Sátánisztán Kösz, megvagyok nélküled is. Csak karantén alatt elég nehéz tagokat toborozni. Szóval ha érdekel, írj. Ha csak én érdekellek, és még azt is hiszed, hogy esélyed is lenne, szevasz. Bár Sötét Urunknak minden áldozat egyformán jó, sikolyokat szívesebben hallgatok, mint nyafogásokat, hogy „de azért én is bejöttem neked"?

NÉV, ÉLETKOR: K, 25

FOGLALKOZÁS: Életművész

LAKHELY: Vat, Ever u. 13. Tényleg mindenen túl vagyok. Drog-, dohány-, alkohol-, oxigén-, értelem-, életfüggőség… Ha akarod a narkós metál pasid leszek, ha akarod az elegáns dzsentlemanusod, vagy a kutyaszemű jókisfiúd. Nekem aztán mindegy. Hobbik: A műrepüléstől a gamerkedésen át a gyöngyfűzésig bármi bejön, ami neked is. Vagy épp nem. Csak egy probléma van: el kell érned, hogy egy kicsit is érdekelj. Van egy utolsó sorig teleírt Excel táblám: „Tevékenység”, „Érdekel” és eddig csak „Nem” van benne.

FUN

NÉV, ÉLETKOR: Ken, 17

FOGLALKOZÁS: Instagram modell

LAKHELY: Duna túlpartja Unod már, hogy a kar gyakrabban cserél mintatantervet, mint a pasid pólót? Hogy már egy sarokról megérzed a még Nevtúrán szakállába száradt sör szagát? Én vagyok a te embered! Szingli lányok kíméljenek, csak komoly kapcsolatra vágyom. Ha nem használhatom a fürdőd 6:45-től 7:30-ig, jobb, ha el is felejtesz, szivi.

NÉV, ÉLETKOR: Yuno, 23

FOGLALKOZÁS: Karrier barátnő

LAKHELY: Melletted, Ö.R.Ö.K.R.E. Szia Ken! Tudom, hogy itt vagy a weboldalon, és tudom, hogy párt keresel, de ne aggódj, már megvan az igazid: Én! Tudom, hogy félsz attól, hogy rosszat találsz, de ne aggódj, ha mással match-cselnél akkor eltüntetem őket <3 Többiek kopjatok. Írj hamar Ken, csók, Yuno.

NÉV, ÉLETKOR: Fiffy, 19

FOGLALKOZÁS: Egyetemista

LAKHELY: Budafok Titkon metál lány keresi szőrös vademberét, ha nem ismered a Cannibal Corpse-ot, ne is írj rám. Ha a kedvenc dalaid közt van olyan, melyben az ének érthető, kopj le lml.

NÉV, ÉLETKOR: Tom, 97

FOGLALKOZÁS: Szürke meló

LAKHELY: Alagsor Jó, csak lelkileg vagyok 97. Hogy miért járnál velem? Ötletem sincs, biztos forrásokból tudom, hogy totális katasztrófa vagyok. Az élet minden területén. Lehet, majd kiderül, hogy még a halál minden területén is. Segítek, balra akarsz swipe-olni. Kösz, hogy ha azért ennyit elolvastál rólam, még pár adat, amit a haverok miatt le kell írnom (nem mintha bárkit érdekelne): szürke, 13, Füles, semmi, nem, nézni, ahogy a festék szárad, még annyira sem. EDIT: Dani, Márk, tudom, hogy ti csináljátok a fake profilokat, hogy valakivel matcheljek, hagyjátok abba.

FUN

NÉV, ÉLETKOR: Bob, 42

FOGLALKOZÁS: Cégigazgató

LAKHELY: Rózsavölgy 2. Maci keresi a 20-as évekbeli álom nőjét. 6:00-22:00-ig dolgozom, úgyhogy nincs időm főzni, azt el kéne intézni. Valamint takarítani sincs időm, és az ex-feleségem kölykeivel is foglalkozni kéne. Hmm, lehet, hogy inkább bejárónőt kellene keresnem.

Jázmin és Gergő

N A R

E N TI

E N O

QUARANTINE ZONE

ONE

QUARANTINE ZONE

EE N O N Z I E N I T T N A N R A A U Q R A QU