A közeli sem közeli by Imre Kiss

A közeli sem közeli Kiss Imre fotóesszéje

A közeli

Kiss Imre fotóesszéje

sem kĂśzeli

hajdĂşhadhĂĄzi romatelepek

Debrecen 2014

A telep Rengeteget hallottunk már arról, hogy milyen Legtöbbször így hallottam azokról a cigány kö-

életkörülmények között élnek a cigányok Magyar-

zösségekről, melyekkel szembesültem, amivel

országon. Ezek olyasfajta megközelítések, melyek

most az olvasó a képeim, a leírásaim alapján

eltávolítják a nézőt a valós helyzetektől, csupán a

szembesül. Ez a fotósorozat megfontont objektív

drámai, néha komikus oldalát mutatva be ennek

szemszögből, de leginkább személyes, szubjektív

a történetnek. Joggal mondhatjuk, hogy ez egy

érzékenységgel készült. Két, egymásnak ellent-

történet, ami több száz éve kezdődött és, melynek

mondó szó, de ezt a témát, véleményem szerint

nem látni a végét. Emberek ők is, és végtére, meg

ezek nélkül felfogni igen, megérteni nem lehet.

kell ismerni az ő körülményeiket is, a mindennapjaikat, hogy ők hogyan gondolkoznak rólunk. És ezzel már bele is estünk egy csapdába. Vannak Ők és létezünk, Mi.

„Oszt érdekli az embereket, hogy ki is

Bixabat ? ” 5

Hajdúhadház 12800 lakosából 2013. januárjában

Érdekes és megrázó egyben, hogy mennyire nem

2000 cigány nemzetiségű élt, hivatalosan. Más

éreznek semmiféle tiszteletet a másik telepen

források azt mutaják, hogy ez a szám körülbelül

lakók iránt, pedig szinte mindenki egy másik te-

2500 - 3200. Ennek a nagy számú kisebbségnek

lepből vált ki, vándorolt át, kivéve az oncsa-te-

nagyrésze a külvárosban, összetákolt, lakásnak

lepen lakókat, mert onnan csak elmennek

kevésbé mondható, tákolt építményekben lakik.

az emberek, ha tudnak.

Odalátogatásomkor, télvíz idején szinte valamennyi lakásban vizes falak, beomlott tetők és fólia - ablakok fogadtak. Addigi tudásom szerint a településen három telep létezett. Ezt az állításomat hamar megcáfolták. A cáfolatot Kolopi Mária, a kisebbségi iskola ta-

Térképen megjelöltem a cigánytelepek körül-

nítója mondta ki, majd számos adatot és történe-

belüli helyét. Más - más színekkel jelöltem az

tet vetett elém. A három helyett, hat telep létezik.

élethelyzet súlyosságát. A vörös a legsúlyosabb,

Hat, egymástól teljesen különálló telep, külön-

a zöld az aránylag elviselhető helyeket mutatja,

álló közösség. Mindegyik közösségnek megvan

melyből sajnos csak egyetlen - egy létezik.

a maga szokása, és az utálata. Valahány telepen jártam, mindenhol kiderült, hogy zsigeri mélységből utálják a másik telep lakóit, mondván: „Túl sok a cigány, koszosak, bűnöznek.” 6

epreskertitelep

tyĂşktelep

oncsa-telep

keletilapos

mĂĄrvĂĄnytelep

Cigány közösségek vándorlása Hajdúhadházon megvalósult házak mind ugyanarra a tervrajzra készültek : 19 . századvégi polgári, családi ház. Az 1900-as években a hajdúhadházi cigányság

Elméletben teljesen jól működött az intézkedés.

jórészt még egy területen lakott, egy közösségbe

Hamarosan felépítették a házakat. De amíg föl-

szerveződött. Az 1920-as években két család be-

det és lakást adtak, ezeket a pénzeket – amiből

költözött a belvárosba integrálódás végett, hogy

felépítették és a telkeket, amin ez megvalósul-

kitörjenek a keretek közül. Mindkét család sike-

hatott – zsidó családoktól vették el. Azonban a

resen kilépett a tyúk - telep világából.

mindennapokban nem egészen úgy működött

Ez a változás azonban mást is hozott magával.

a segítség, mint ahogy azt tervezték. A nincste-

Több család vándorlásnak indult a városon be-

len családokat pár éven belül, túlzás nélkül, szó

lül, és a szétzilálódást segítette a két világhábo-

szerint elüldözte a sátrakból vándorló cigányság.

rú közti politikai intézkedés, az Országos Né-

Ez a réteg máig tartja lakóhelyét, illetve a lakó-

pegészségügyi - és Családsegítő Alap által előírt

helynek nem igazán nevezhető tégla és fóliaépü-

kötelező letelepítés és a létrehozott szociális te-

leteket. Amolyan tábor. Teljesen a birtokukba

lep, melyet azóta csak oncsa - telepnek hívnak.

vették a területet, de, azt tapasztaltam, hogy

Ezek a telepek lakást és földet adtak egy szegé-

mindent magukénak tekintenek ami azon a föl-

nyebb, esetleg nincstelen rétegnek. A telepen

dön megáll, terem, esetlegesen arra fújja a szél...

Úgy gondolta a politikai vezetés, hogy a letelepedéssel egyenesen arányos lesz az integráció is, hogy majd a két utcával arrébb lakó magyarokkal egy szinten lesznek, mind szellemileg, emberileg. Ez korántsem így történt. Itt jegyzendő

Ők „…mindig megmondták mit csináljunk, hogy hova tegyük a mocskos seggünket!”

meg az, hogy míg a Debrecen környéki erdők-

ben 1974-ben számolták fel az utolsó, úgynevezett vákáncsos „házakat” – ami földbevájt, egyterű barlangokat jelent – addig Hadházon az utolsó ilyet 1994 - ben szüntették meg, pár tíz méterrel a híres oncsa - t elep mellől. Ez is jól példázza azt, hogy mennyire kiforratlan és meggondolatlan volt a tervgazdaság által előírt letelepítési program. Nem tud-

a kép: túszejtés, prostitúció, kábítószer, félté-

juk pontosan, ép ésszel fel sem fogható igazán,

kenységből kiharapott húscafat a parázna fele-

hogy mitől ennyire kegyetlen és megrázó ez

ségből, gyilkosságok és öngyilkosságok, síron-

a telep, de kétségkívül itt a legelborzasztóbb

túli szerelmek.

Számos, emberi ésszel szinte felfoghatatlan történetek keringenek a szóbeszédben, hogy mik is történnek a telepeken. Az elmúlt évek egyik legtragikusabb történetét hallottam: míg a férj távol volt – vagy ahogy ők

Ez a két történet egyszerűen és hathatósan leírja

fogalmaznak, nem volt otthon, amely annyit

a telepek elkövetkezendő éveit, beleértve a halált

takar, hogy börtönbüntetését töltötte –, ad-

is. Ezek a telepek halálra vannak ítélve és nem

dig a feleség unalmában és a vérétől vezérelve

valami külső hatás miatt, hanem önnön való-

szexuális kapcsolatot létesített saját öccsével.

juk miatt : vérfertőzéssel, hiv és aids vírussal

A férj hazaérkeztekor megdöbbenéssel és el-

a testükben könnyű szerrel végeznek az egész

képzelhetetlenül nagy haraggal fogadta a

közösséggel, de úgy, hogy közben eszükben sincs

történéseket. Annyira, hogy tettlegességig

az, hogy változtassanak valamit, egyáltalán fel-

fajult a dolog: verekedés közben kiharapott

fogják a helyzet súlyosságát, sőt, azt mondják :

egy darabot a fiú kezéből. A következő törté-

szeretnek így élni, itt élni, együtt. Szakértők sze-

net, amelyről úgy vélem, szinte kiegészíti az

rint azonban így, ezekkel a felfogásokkal és ilyen

előzőt, az pedig : csoportos verekedés közben

rossz higiéniás körülmények között ezeknek a

előkerültek a szerszámok, melyek fegyver-

telepeknek, a legjobb becslések szerint is 60 - 70

ként használatosak : kasza, kapa, balta. Egy

évük van hátra. Egyszerűen kihalnak. Egymást

eldobott balta épp egy terhes nő fejébe repült.

temetik majd a családok, melyet már inkább

Azonnali, hirtelen halál.

kolóniának neveznénk. 14

Más világ Létezhet - e valamiféle megoldás erre, a már minden határokat és szabályokat kinövő problémára? Szociológusok és pedagógusok szerint igen, de sok időbe telik. Ezt úgy értik, hogy körülbelül 50 – 60 év. Ennyi időt vélnek elégségesnek ahhoz, hogy több generációt már más életvitelre, a tanulásra, továbblépésre ösztönözzenek. Általában nem tudnak másra, csak a statisztikára hagyatkozni, abból szűrik le, hogy évente hány gyermek születik, hogy pontosan hány generációt tartal-

a gyerekek el is mennek az iskolába és nem va-

maz az a hatvan év. Körülbelül nyolcat. Azt vették

lami más helyen töltik az idejüket, hogy megle-

alapul, hogy, ha minden második évben születik

gyen a kellő finanszírozás, jó legyen az oktatási

legalább egy gyermek egy anyától és ez mondjuk

gárda, hogy a gyerekek motiváltak legyenek és

hét gyereket jelent, becslések szerint 12 - 14 év

akarjanak változtatni, hogy belássák helyzetü-

alatt. Így tehát, a legjobb körülmények mellett

ket, de az is kell, hogy meglegyen ezeknek az

és ha a lehető legtöbb dolog adott, értve ezalatt

embereknek is a maguk piaca, ahol el tudnak

azt, hogy a szülők engedik a gyereket iskolába,

helyezkedni. Szakmunkás, érettségizett és diplomás egyaránt. A feltételeket persze egyáltalán 15

nem könnyű megteremteni, és ahogy elemzők

va rájöttek, hogy azért iszik, mert éhes. És, hogy

írják, legfőképpen a szülői látásmód miatt. Ezen

miért ennyire éhesek, ha kapnak valamennyi

kellene a legtöbbet változatni, hogy ne tartsák

támogatást, segélyeket? A kérdésre, akármen�-

otthon a gyermekeket amiatt a beidegződött fel-

nyire is elképzelhetetlenül és durván hangzik,

fogás szerint, hogy a gyerek is a közösség része,

nagyrészt a nők tudnák megadni a választ,

neki is hozzá kell valamit tenni. De mit tud egy

ugyanis a segélyek nagyrészét ők, mondhatjuk

tízéves gyermek hozzátenni valamilyen fejlő-

úgy, semmisítik meg. A nők leülnek kártyázni.

déshez? Még ha lenne is valamiféle fejlődés, de

A játék neve pedig: koppintás. A lényeg nagyon

nincs. A telepeken nagyrészt csak romlás tapasz-

egyszerű: mindenki kirakja a maga lapjait és a

talható. Ám azokon a gyerekeken, akik rend-

lapokra valamilyen összeget tesz. Sorrendben

szeresen járnak iskolába, megfigyelhető, hogy a

haladnak és akinek kijön a legmagasabb szám,

többieket, például testvéreket, rokonokat is bá-

például pikk-ász, akkor az összes pénzt ő kapja

torítanak arra, hogy járjanak, mert ott is együtt

meg. Ezt a játékot napokig játszák, miközben a

vannak legalább. És a másik : ingyen ebédet, főtt

férjek egymással beszélgetnek, isznak, cigaret-

ételt kapnak a hét öt napján. Ez a másik húzóerő,

táznak, esetleg a nyertes nő férje főz.

mert otthon hetek is eltelnek úgy, hogy nincs

Ilyen környezetben, ahol a gyerek nem lát mást,

főtt étel. Azt mesélik a pedagógusok, hogy volt

csak, hogy elveszik egymástól a pénzt, az ételt,

olyan gyerek aki minden szünetbe kijárt inni a

a trágár módon beszélnek, hogy a férfiak az-

csaphoz és nem tudták miért, majd pár óra múl-

zal a nővel lépnek kapcsolatba szexuálisan, aki

mellett épp kelnek, legyen az a rokona vagy a testvére is akár. Hiába várja egy egész társadalom, hogy javuljon a helyzet, ha ők maguk

A mélyére nézve pedig nem látunk mást,

semmit sem tesznek ezért. De hiába várja ez a

mint tükröződő fénycsillagokat, sötét

társadalom, hisz ő sktaulyázott be egy alapjában

csobbanást és torzuló arcképeket. Millió

véve vándorló népet, ő telepítette le őket. Ezeket

összefolyt arcképet, amely együtt nem

látva, hogy mindkét oldal ellentmondásokkal

más már, mint a belenézett emberek

küzd, szinte lehetetlen a végét látni ennek a tör-

együttes sötétsége.

ténetnek. Ezt a történetet, amelynek már millió szereplője van és az író is ugyan az a millió. Nehéz összefogni bárhogyan is. Ha szociológiai kutatást vagy antropológiai jelentéseket akarnánk róla írni, akkor a végtelenségig is kutathatnánk. Olyan ez a történet, mintha egy végtelen mély és sötét kútba néznénk.

Epilógus Valóban azt kellet meglátni, hogy amíg ötlet és gondolati formában létezett a fotósorozat, addig teljességgel etnográfiai, szociológiai fotó vonalat képviselt...volna. A sorozat, melyből fotóesszé lett. Fotográfiák hangulati sorozata. Kivilágoso-

A képeken szereplő emberek közt

dott előttem, hogy ezek a képek csak esztétikai

nehéz megtalálni a kohéziót, az ös�-

formájukban lehetnek jelen e kiadványban. Le-

szekötöttséget, pedig ízig-vérig kö-

hetne illusztrációnak is nevezni, de voltaképp a

zösségiek. Különös aura veszi őket

helyzet sokkalta árnyaltabb és borúsabb:

körül, valósággal olyan, mintha egy örökké hosszan tartó színházi előadást látnánk, ismeretlen szereplőkkel a főszerepben.

a közeli sem

közeli 44

Készült 2014-ben 6 számozott példányban Calluna betűtípussal

Nyomdai munkálatok / T-Rex digitális nyomda Debrecen www.t-rex.hu Köszönet azoknak akik segítették a könyv megjelenését / / Kolopi Mária, Petz Gyöngyi és Horváth Judit. Külön köszönet / / Édesanyámnak, Fülöp Nettinek, Voronko Verának.