Önkéntesség itthon és külföldön

A 2021-ben másodszorra megrendezett UFF-napok megnyitóját rögtön egy kerekasztal beszélgetés követte, melynek témája az önkéntesség volt. Az októberi beszélgetés résztvevőinek zöme UFF-os önkéntes, vagy pedig a szervezet állandó partnerének, a székelykeresztúri Erdélyi Ifjúsági Egyesületnek munkatársa. A beszélgetés moderátora Vass Orsolya , az Udvarhelyi Fiatal Fórum elnöke volt, aki szintén aktívan önkénteskedik már hosszú évek óta.

Nagy Zenkő végzős diák, a Tamási Áron Gimnázium tanulója középiskolai tanulmányai során egy évet töltött

Dél-Amerikában, pontosabban Argentínában. Mindkét idősebb testvére élt ezzel a lehetőséggel, egyikük az Egyesült

Államokban, másikuk pedig Taiwanban töltött el egy-egy évet, így Zenkő számára sem volt kérdés, hogy tizedikes korában elutazik. Bár úgy érkezett Argentínába, hogy a nyelvet sem beszélte, családtagként fogadták és mindenben segítették, így örömmel emlékszik vissza élete egyik legmeghatározóbb évére.

Görgyi Réka pedagógus, közösségépítő, ifjúsági munkás, önkéntes-koordinátor és projektfelelős. Egyetemistaként két nyarat töltött az Amerikai Egyesült Államokban, első évben dolgozott, a második évben a munka mellett ösztöndíjasként tanult is. Dolgozott Budapesten, majd lehetősége nyílt hat hónapra Afrikába utazni, ahol egy klinikán volt önkéntes, családtervezéssel foglalkozott, angolt tanított, egészségügyi nevelés órákat tartott. Extrém esetben az utcán is tartott foglalkozásokat a benini embereknek. Mindezek mellett Európa több országában is megfordult már különböző témájú ifjúsági cseréken, képzéseken. Legjobb élményei az emberi kapcsolatokhoz kötődnek, a gyerekek által kifejezett hála gondolata és emléke mindig megmosolyogtatja.

Dobai Kincső a Sapientia Erdélyi Magyar

Tudományegyetem csíkszeredai karának hallgatója és az UFF munkatársa. Kincső középiskolás korában is részt vett néhány ifjúsági cserén, majd az érettségit követően várt egy évet egyetemi tanulmányai megkezdéséig és ebben az időszakban két hónapra Finnországba utazott. Európa más országaiból érkező önkéntesekkel dolgoz- tak együtt egy projekten, gyerekek számára építettek kalandparkot. A finnországi tartózkodása alatt Lappföldre is ellátogatott, bevallása szerint ez a kis, országon belüli kaland volt a legzseniálisabb élménye, a kirándulás során igazi turisták módjára ismerték meg az országot, múzeumokba látogattak, túráztak és csodálták a sarki fényeket.

Péter Zoltán vállalkozó, a KayaKing társalapítója. Kolozsvári tanulmányait követően külföldre utazott, az alapképzés után Hollandiában dolgozott, mesterképzése alatt pedig az Erasmus+ programnak köszönhetően fél évig Horvátországban tanult. Felsőfokú tanulmányait követően dolgozott Angliában, majd az Amerikai Egyesült Államokban is. Zoltán szerint min- denkinek meg kell tapasztalnia a külföldi lét szépségeit, de arra buzdít, hogy mindig térjünk haza és itthon kamatoztassuk a megszerzett tudásunkat és tapasztalatainkat.

Ilyés Szabolcs, Sámi élsportoló, a Góbék Teqball Team tagja. Hat éven át Németországban önkénteskedett, autista és Down-kóros gyerekekkel foglalkozott, iskola utáni szabadidős tevékenységekre, úszni, tandembiciklizni, vidámparkba jártak. Sporttudósítóként is dolgozott Budapesten, hazaköltözése után pedig a székelyudvarhelyi Kézilabda Akadémia ügyvezetője volt. Élsportolóként a világ számos országában megfordult, jelenleg minden idejét a teqball köti le, nem titkolt álma, hogy csapatával részt vehessenek a 2028-as Olimpiai Játékokon Los Angelesben.

Az itthon megtapasztalt élmények mellett az UFF fiatal önkéntesei bepillantást nyerhettek a külföldi önkéntesség szépségeibe is, remélhetőleg kellő motivációt szerezve ahhoz, hogy a következő külföldi önkénteskedési lehetőségre gondolkodás nélkül igent mondjanak.

A Tomcsa Sándor Színház társulata folyamatosan változik: bővül, átalakul. Udvarhely egyik legszínesebb intézményét képviselik ők, akik a szerep és persze a nézők kedvéért szinte bárkivé át tudnak alakulni a színpadon. A társulat legfiatalabb tagjainak egyike sem székelyudvarhelyi, még csak nem is környékbeliek, egy ideje azonban mégis ezt a várost mondhatják otthonuknak, hiszen munkahelyük (és egyben hobbijuk) ide köti őket. Meghívottjainkat Kovács Andrea , a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem Kommunikáció és Közkapcsolatok karának másodéves mesteris hallgatója, a színház és az UFF önkéntese kérdezte az udvarhelyi társulathoz vezető útjukról, az önmegvalósítás során tapasztalt kihívásokról és tapasztalatokról.

Xénia Tamással volt egyetemi társ, aki - bár kacskaringósabb útonszintén felvételt nyert 2018-ban a társulathoz és azóta több darabban is főszerepet játszik. „Nagyvárosi fiú vagyok” – kacagta el szerényen magát a kolozsvári születésű Tamás. Potter a társulat legfiatalabbjai közül a „életviseltebb”: ő már 2017-től színművész a Tomcsa Sándor Színháznál, s talán életpályája is színesebb lévén, hogy több profilú tagozaton is kipróbálta magát tanulóként.

A résztvevők nem csupán a színészek udvarhelyi társulathoz vezető útjáról, az önmegvalósítás során tapasztalt kihívásokról és tanácsaikról hallhattak, hanem a Székelyudvarhelyhez kötődő élményeikről is.

Meghívottjaink ezúttal: Sepsi Melinda , Nagy Xénia-Abigél , Wagner Áron , Jakab Tamás , valamint Nagy Norbert László , művésznevén Esti Norbert, ismertebb nevén Potter.

Melinda zilahi származású, Kolozsváron végzett színművész, aki az idéntől gazdagítja a Tomcsa Sándor Színház társulatát. Hozzá hasonlóan Xénia is Partiumból kiszakadva tanult tovább Kolozsváron, s ezt követően érkezett a Küküllő-parti kisvárosba elhelyezkedni a Tomcsa Sándor Színházhoz. Áron szintúgy, mint Melinda idén augusztustól tagja ennek a társulatnak. Szaktársak is voltak a kolozsvári színművészetin, együtt is felvételiztek az itteni társulathoz. Áron egyébként nagyváradi származású.

Az üvegplafonon innen és túl

Az Udvarhelyi Fiatal Fórum és a Europe Direct Hargita 2022. március 8-án nőnapi kerekasztal-beszélgetést szervezett.

Az eseményre a Siculus Ifjúsági Ház konferenciatermében került sor, a beszélgetést az érdeklődők számára élőben közvetítettük.

A társalgásban részt vevők betekintést nyújtottak abba a folyamatba, amely a sikereik és céljaik eléréséhez vezetették őket. Beszélgetésük során a munkaerőpiaci esélyegyenlőségről fejtették ki véleményüket és közösen kerestek választ arra a kérdésre, hogy létezik-e az üvegplafon-jelenség a Z-generáció körében.

Meghívottjaink ez alkalommal olyan fiatal udvarhelyszéki nők voltak, mint Both Hajnal, konzul; Boțog Andrea, jogász; Szabó Janka, dramaturg; Balog Zsuzsa, webdizájner; Hegyi Emese, hírszerkesztő; Gábor-Száfta Szende, kommunikációs szakember, vállalkozó; valamint. A beszélgetés moderátora pedig Fincziski Andrea színművész volt.

SAJÁT ÉLET-, ÉS MUNKATÖRTÉNETEIK ISMERTETÉSÉBŐL KIDERÜLT, HOGY MINDANNYIAN TAPASZTALTÁK ÉLETÜK SORÁN AZ ÜVEGPLAFON JELENSÉGÉT, MAJD EGYÖNTETŰEN JELENTETTÉK KI, HOGY VALÓS JELENSÉG EZ SZÉKELYFÖLDÖN.