A méhmagzat életjoga

Az abortusz megítélése évezredek óta társadalmi viták témája, vallási, etikai, orvosetikai és jogi kérdés. A témával kapcsolatos kérdések, érvek és ellenérvek mindig jelen voltak a társadalomban, ahogy feltehetően még a jövőben is jelen lesznek. Ez egy olyan téma, amiről mindenkinek van véleménye, akár felvállalja, akár hallgat róla. Az egyéni véleményeket azonban az idő múlásával sok esetben megváltoztathatják egyes élethelyzetek és történések.

A terhességmegszakítást érintő jogi és társadalmi viták

„A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez...” - deklarálta a korábbi alkotmányunk. Az Alkotmánybíróság ezzel kapcsolatban 1991-ben úgy ítélte meg [64/1991. (XII.17.) ABh.], hogy az alkotmány értelmezésével nem tisztázható a magzat jogi státusza. Sem az nem olvasható ki belőle, hogy a magzat emberi jogokkal felruházott személy, sem az, hogy jogi értelemben ne volna ember. Így az alkotmányjogászok elkezdtek foglalkozni az ember születés előtti jogi helyzetével, mivel felvetődött a kérdés, hogy a nő emberi méltóságának részét képező önrendelkezési joga vagy a magzat élethez való joga az erősebb. Ugyanis abban az esetben, ha a törvényhozó a magzatot is teljes értékű embernek minősíti, akkor az abortuszt be kellene tiltani, mivel így a magzat rendelkezne jogalanyisággal és így joga lenne az élethez és az emberi méltósághoz. A másik lehetőség, hogy a magzatot nem tekintjük embernek, s így már megengedhető a terhesség megszakítása.

Egy évvel a fenti határozat kihirdetése után alkotta meg a parlament a művi abortusz rendjét szabályozó törvényt. Az Alkotmánybíróság a 48/1998. (XI. 23.) határozatban megállapította, hogy kifejezett állásfoglalás továbbra sincs a törvényben a jogalanyiságra vonatkozóan. A 2012. január 1-jén hatályba lépett Alaptörvény szerint „a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg”. Eszerint az állam köteles a magzatot védeni, mint keletkezésben lévő életet.

A terhességmegszakítást érintő jogi szabályozás mellett a társadalmi megítélés szintjén különféle mozgalmak jelentek meg világszerte, melyek vagy az abortusz törvények szigorítása mellett, vagy éppen ellenkezőleg, a további enyhítések érdekében lépnek fel. E két irányvonal között alapvető szemléletbeli különbség van; ez lenne a „pro life”, illetve a „pro choice” megközelítés. Az elnevezések tükrözik, hogy milyen két jog ütközik az abortusz kérdése kapcsán: minden esetben a magzat élethez való joga áll szemben az anya önrendelkezési jogával. E két szemlélet alapvető eltéréseket mutat abban is, hogy mit tekintenek az élet kezdetének.

A „pro life”, vagyis „életvédő” mozgalom köré azok az emberek csoportosulnak, akik számára – a természetjogból eredendően –

már a fogantatás pillanatától kezdve szent és tiszteletreméltó az emberi élet, amit óvni és védeni kell. Erre kell törekedniük az orvosi és a társadalmi beavatkozásoknak egyaránt, még akkor is, amikor a magzat és az anya élete egyszerre forog kockán. Álláspontjuk szerint az anyaméhben növekvő életből egy új, egyedi személy lesz, akinek genetikai állománya emberi, semmilyen más faj nem alakulhat ki belőle és ez a magzat későbbi személyiségfejlődésére is hatással van.

Ezzel szemben áll a „pro choice”, magyarosan a „választásért” kezdeményezés, aminek követői a szülés, mint esemény bekövetkezését tekintik az élet kezdetének. Ők a szülés választásának lehetőségét hangoztatják, álláspontjuk szerint a nők önrendelkezési joguk alapján – különösen a terhesség első 12 hetében – szabadon dönthetnek a terhességükről, így a jogszabályi keretek betartása mellett joguk van a biztonságos és legális abortuszhoz. Álláspontjuk szerint az abortusz teljes betiltása ahhoz vezetne, hogy az anyák illegális, sokszor veszélyes módszerekkel folyamodnak majd a terhesség megszakításához, ami súlyos egészségügyi kockázatokkal, akár a nők halálával is járhat.

A szinte már agresszívan egymásnak feszülő ideológiai megosztottsággal szemben azonban a valóságban a terhesség megszakítás egy sokkal árnyaltabb kérdés, ami nem egyszerűsíthető le a jó és a rossz párharcának szintjére. Az abortusz mindenekelőtt egy tragédia, az azt átélő nőnek és meg nem született gyermekének a tragédiája.

A nemzetközi abortuszrendszerek

Az abortusz szabályozását illetően a nemzetközi gyakorlatban szinte mindenhol jogilag korlátozott abortuszrendszer létezik, olyan rendszer, ami kizárólag csak a nő „kénye-kedvétől” függ, nincs. Alapvetően két mód ismeretes. Az egyik az indikációs korlátozás, aminél mindig valamilyen meghatározott ok fennállása esetén lehet a terhességet megszakítani. Ilyen lehet az anya válsághelyzete, vagy például, ha a terhesség bűncselekmény következménye. Ezt a módszert követi többek között Belgium, az Egyesült Királyság, Finnország, Németország, Portugália, Spanyolország és Svájc. A másik típusú szabályozás időbeli korlátozást alkalmaz és az anya döntési szabadságát egy meghatározott időpontig tartja fent, ez általában a terhesség 12. hete. Ha a jogszabályban meghatározott határidő letelik, az anya már csak kivételes, méltányolható körülmények fennállása esetén szakíttathatja meg terhességét. Ezt a módszert alkalmazza például Ausztria, Dánia, Franciaország, Görögország, Hollandia, Norvégia, Svédország és Törökország.

A hazai szabályozás

Magyarország Alaptörvénye - ugyanazon mondaton belül, amelyben az élethez és emberi méltósághoz való jogot ismeri el -, kijelenti, hogy „a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg”. A terhesség megszakításának alapvető szabályait a magzati élet védelméről szóló törvény és annak végrehajtási rendelete biztosítja. A törvény