A stanfordi börtönkísérlet konklúziója

A stanfordi börtönkísérlet

Mi történik, ha jó embereket helyezünk el egy gonosz helyen? Vajon győz a humánum az ördögi felett vagy a rossz diadalmaskodik? Ezeket a kérdéseket tette fel Philip Zimbardo pszichológus, a stanfordi börtönkísérlet vezetője, amelyekre az olvasó is hamarosan választ kaphat. Viszont legitimnek tekinthető-e a kísérlet eredménye, ha kiderül, hogy korántsem organikusan bontakozott ki?

2 hét helyett 6 nap hatalmuk van személyiségüktől megfosztott egyének felett, viselkedésükben drámai változások következhetnek be. „Nem egészen egy hét alatt a bebörtönzés élménye (időlegesen) elmosta az egész addigi életük során tanult dolgokat; felfüggesztette az emberi értékeket, kikezdte az énképüket, és az emberi természet legtorzabb, legközönségesebb, legpatologikusabb oldala került felszínre.” – írta Zimbardo.

Mi az igazság?

1971. Palo Alto, Kalifornia Zimbardo elmondása szerint az őrök kifejezetten gyorsan alkalmazkodtak a helyzethez és a tény, hogy érzékelték erőfölényü-

ket, némelyiküket kezdte elvakítani. Az így is szegényes ételadagot tovább csökkentették, fekvőtámaszra kényszerítették a foglyokat és korlátozták WC használatukat. A helyzet annyira elviselhetetlenné vált, hogy többen akut érzelmi zavar jeleit mutatták, amely fékezhetetlen sírásban és dühben mutatkozott meg. Az egyik fogoly testén még pszichoszomatikus kiütések is megjelentek. A traumatizált rabok láttán így az eredetileg 2 hétig tartó kísérletet 6 nap múlva félbeszakították.

A rendőrség 12 egyetemista férfit tartóztatott le saját otthonában szomszédjaik láttára, akik akkor még nem sejthették, hogy a fiatalemberek valójában ártatlanok, és csupán egy börtönszimuláció részesei. Több, mint 70 jelentkező közül választották ki ezt a 12 alanyt, akik egy hirdetésből értesültek a lehetőségről. A 2 hetes kísérletért cserébe napi 15 dollárt ajánlottak számukra, ahogy a további 12 jelöltnek is. Összesen ugyanis 24 résztvevőt választottak ki, miután a különféle interjúk és személyiségtesztek pszichológiailag stabilnak nyilvánították őket. Ezután teljesen véletlenszerűen, egy érme feldobásával a csapat fele a „rab” szerepét kapta, a többiek pedig „őrré” váltak.

Börtön az egyetemen?

Bár a letartóztatás valósnak tűnt - tekintve, hogy tényleg rendőrök bilincselték meg a résztvevőket - a kísérletre nem egy igazi fogdában került sor, hanem a Stanfordi Egyetem pszichológia tanszékén. Annak érdekében, hogy minél hitelesebb környezetté tudják alakítani az alagsort, még egy korábbi fogoly véleményét is kikérték, aki 17 évet töltött rács mögött.

A körülményeket igyekeztek úgy kialakítani, hogy elősegítsék a dezorientáció, deperszonalizáció, deindividualizáció kiváltását a résztvevőkből. Így például amint megérkeztek a foglyok, meztelenre vetkőztették őket és megtiltották nekik a nevük használatát, amellyel kezdetét vették a megaláztatások.

A konklúzió

Mi okozza tehát a gonoszságot? Maga a környezet (börtön) vagy a benne lévő személyek (őrök)? Zimbardo úgy véli, hogy ha az emberek anonimnek érzik magukat és 2018-ban, csaknem 47 évvel később új fény derült a kísérletre. Néhány résztvevő beszámolója ugyanis teljességgel ellentmondott a hivatalos narratívának. Míg Zimbardo azt állította, hogy az őrök szabad kezet kaptak a szimulációban, addig hangfelvételek is bizonyítják, hogy igazából utasítva voltak a már-már szadista viselkedésre. David Jaffe, Zimbardo tanítványa így szólt az egyik őrhöz, aki nem volt elég kemény: „Az őröknek tudniuk kell, hogy mindegyikük úgynevezett „kemény őr” lesz. Ez nagyon fontos a kísérlet működése szempontjából, mert az, hogy ez börtönnek fog-e tűnni - ami az egésznek a célja -, nagyban függ az őrök viselkedésétől.” Ez pedig az egész kísérlet eredményének hitelességét megkérdőjelezi.

A tanulmány ennek ellenére nem veszít fontosságából, csupán a konklúzió változik meg ebben az új kontextusban: az emberek könnyen kegyetlenné válhatnak, ha egy tekintélyes személynek sikerül őket megygyőzni a helytelen viselkedés szükségességéről.

Tapia-Soto Cristina Victoria