Jászay Tamás
SZERKESZTŐI ELŐSZÓ
Az 1991-ben Szegeden először megrendezett THEALTER (egészen 1994-ig még: Szabad Színházak Nemzetközi Találkozója) rendszerváltó fesztivál, mint e lapokról kiderül, több értelemben is az. A mai társadalmi, gazdasági körülmények és mentális állapotok között a tulajdonképpeni léte csodaszámba megy. Eközben hangozzék bármilyen leegyszerűsítően, mégis igaz, hogy a THEALTER a legrégebbi, folyamatosan működő magyarországi nemzetközi előadó-művészeti fesztivál. Ezzel függ össze vele kapcsolatos erős élményem, a „csakazértis” imperatívusza: a 2022-ben harminckettedik életévébe lépő fesztivál ennyi idő alatt már mindent is megtapasztalt pénztelenségtől értetlenségig, zajos sikerektől hűvös elutasításig, a saját közönség felnevelésétől a fiatal művészek lehetőséghez juttatásáig és még vagy ezer dolgot. Tette mindezt úgy, hogy a történet vége mégis mindig ugyanaz: az évről évre tikkasztóbb nyár kellős közepén a THEALTER diadalmasan megmutatja, hogy nem egyszerűen él, hanem élni akar – és fog is. Az idő természetéből következik, hogy a benne élőkben egyszer csak megszületik az igény a visszatekintésre és összegzésre. Van, kell is, hogy legyen ebben nosztalgiázás, de a THEALTER az én szememben a múlt dicsőítése helyett mindig is a jelen és a jövő kutatására fordította energiái nagy részét. Mondjuk ki: mennyivel egyszerűbb lenne, mondjuk, a befutott, önmagukat eladó nevekkel megtölteni egy fesztiválprogramot ahelyett, hogy a szervezők folyamatosan kockáztatnak, nem csak művészileg, de anyagilag is, nem beszélve a pályázati pénzeknél is nehezebben elnyerhető tőkéről, a nézők bizalmáról. Ez utóbbi amúgy a THEALTER esetében az igazi aranytartalék: a város szövetébe – életszakaszától, „kedvétől” függően – hol jobban, hol kevésbé illeszkedő fesztivál nézői oldalról egyértelműen várt és elvárt része a sűrű szegedi nyárnak. És akkor ezeken a lapokon ráadásul még nem esik szó a számos évközi, szintén a MASZK Egyesület
