Szerkesztői előszó

Patai Mihály, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke Horváth Marcell, a Magyar Nemzeti Bank nemzetközi kapcsolatokért felelős ügyvezető igazgatója

Eurázsia felemelkedése évtizedünk egyik legnépszerűbb témája – mégis, akik szeretnének elmélyülni ebben a kérdéskörben, meglepetten tapasztalhatják, hogy viszonylag kevés átfogó szakirodalmi mű áll rendelkezésükre. Meglehetősen kevés munka elemzi Eurázsia fogalmát valóban multidiszciplináris megközelítésben. Ez a felismerés sarkallta a Magyar Nemzeti Bankot arra, hogy olyan tanulmánykötetet jelentessen meg, amely a társadalomtudományok számos területét összefogva igyekszik mélyebben feltárni „Eurázsia korának” jelenségeit. Úgy ítéljük meg, hogy a nemzetközi közösség új korszak hajnalán áll, amelyet egyrészt a multilaterális világrend, másrészt Eurázsia előtérbe kerülése jellemez. Ezért az MNB nemzetközi kapcsolati hálóját kihasználva számos szakértőt felkértünk, hogy közösen megvitassuk az eurázsiai együttműködés különféle aspektusait, beleértve a gazdasági, pénzügyi, infrastrukturális, geopolitikai és oktatási szempontokat. Ezzel egy csokorba gyűjtöttük a 2019 óta évente megrendezett Budapest Eurasia Forumon felmerülő gondolatokat, perspektívákat. E kötetben a legkülönfélébb háttérrel rendelkező olvasók – legyenek akár kutatók, tudósok, a kormányzati vagy az üzleti szféra képviselői – találhatnak értékes tartalmakat és inspirációt a munkájukhoz. A tanulmányok nemcsak az eurázsiai partnerkapcsolatok történelmi alapjaira adnak rálátást, hanem arra is, miként emelkedik fel napjainkban a szuperkontinens új hatalmi központként és a 21. századi megatrendek (a geopolitika felértékelődése, a fenntarthatóság, a digitalizáció és a pénz

átalakulása) csomópontjaként. A kötet olyan aktuális témákat is feldolgoz, mint például a regionális együttműködés különböző formáinak kilátásai, a jegybankok szerepe a zöldgazdaság megvalósításában és a humán tőke fejlesztésében, vagy az innováció ösztönzésének és az okosvárosok létrehozásának legjobb gyakorlatai, hogy csak néhányat említsünk. Az alábbi összefoglalóban a tanulmányok fő üzenetét ragadjuk meg, amelyek mind ugyanannak a „kirakósnak” – Eurázsia korának – a darabkái. A kötet bevezető tanulmányát Horváth Marcell, az MNB nemzetközi kapcsolatokért felelős ügyvezető igazgatója, valamint Boros Eszter és Puhl Györgyi, az MNB nemzetközi szakértői írták. A szerzők célja, hogy elősegítsék a folyamatosan változó világrend jobb megértését és bemutassák, hogyan befolyásolja szuperkontinensünk felemelkedése a világban zajló folyamatokat. A tanulmány először történelmi és geopolitikai szempontból vizsgálja meg Eurázsia fogalmát, és rámutat, hogy az eurázsiai együttműködés (például az ókori Selyemút mentén) mindig is jelen volt és nagy hatást gyakorolt Európa és Ázsia társadalmaira. Napjainkban Oroszország, Kazahsztán és Törökország is kidolgozta a maga eurázsiai vízióját, Kína pedig – újraélesztve az ősi Selyemutat – elindította a többpólusú világrendre talán a legerősebb hatást gyakorló Egy Övezet, Egy Út kezdeményezést (Belt and Road Initiative, BRI). A tanulmány bemutatja, hogy a fenntarthatóság, a digitalizáció és a pénz jövője mint a 21. század megatrendjei kiváló lehetőségeket kínálnak a szélesebb körű eurázsiai együttműködésre. Az e területeken létesített partnerségek egyaránt szolgálják Ázsia és Európa érdekeit. Az első fejezet a geopolitikát állítja középpontba. A Dmitry Erokhin, Sergey Tkachuk és Elena Rovenskaya, a International Institute for Applied Systems Analysis (IIASA) szakértői által készített tanulmány a COVID-19 globális terjedésére reflektál, amely Eurázsia szerte átalakítja a trendeket. A világjárvány elleni

küzdelem felhívta a figyelmet arra, hogy hatékony intézkedések csak a nemzetközi közösséggel együttműködésben valósíthatók meg. Az eurázsiai multilaterális együttműködés kiemelkedő korszakot élt meg a pandémia hullámai alatt. Így eljött az ideje a kölcsönösen előnyös együttműködési platformok kialakításának. David A. Jones, a Varsói Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének professzora szintén a pandémia nyomán kialakult trendekkel foglalkozik. Jones szerint Eurázsia jó úton van afelé, hogy a következő évtizedben a világpolitika hatalmi központjává váljon. Mindazonáltal különböző szuperhatalmak befolyásolhatják a politikai fejleményeket Európa és Közép-Ázsia országaiban. Kína az Egy Övezet, Egy Út kezdeményezéssel egyértelműen saját szuperhatalmi pozícióját erősíti, míg az USA és atlanti szövetségesei szintén újfajta szerepben jelennek meg, különösen Európában. Mindeközben a hatalomgyakorlás „puha” eszközei még nagyobb jelentőségre tettek szert Eurázsia politikai és gazdasági kapcsolataiban. Ez is alátámasztja, hogy a globális geopolitikai kapcsolatok többé nem lesznek olyanok, mint a világjárvány előtt. Szintén erre a következtetésre jut az MNB három nemzetközi szakértője – Sándor Nóra Anna, Szabó Dávid és Szabó Péter István –, akik geopolitikai szempontból vizsgálják az USA–Kína–EU háromszöget. Megállapítják, hogy atlanti szövetségi rendszerén keresztül az USA tekinthető a legbefolyásosabb hatalomnak az Európai Unió vonatkozásában, de Kína is növeli európai érdekeltségeit. Az ázsiai óriás egy alternatív szövetségi rendszert kíván kiépíteni, hogy a következő évtizedekben globális szinten megerősödjön a G2 világhatalmi rendszer. E körülmények között Európa nemzetei az Európai Unió szintjén érdekalapú közös külpolitikai rendszert kívánnak kialakítani. Az európai országoknak egyértelműen az az érdekük, hogy megtalálják az egyensúlyt Nyugat és Kelet között, és a globális szuperhatalmak által kínált befektetési és fejlődési lehetőségek közül a legmegfelelőbbeket válasszák.

A második fejezet egy ehhez kapcsolódó témával foglalkozik: a multilaterális együttműködéssel. Csizmadia Norbert, a Pallas Athéné Domus Meriti Alapítvány (PADME) Kuratóriumának elnöke tanulmányában az Egy Övezet, Egy Út kezdeményezés és a Digitális Selyemút szerepét vizsgálja. A szerző bemutatja, hogy a gazdaságföldrajz, a tudásföldrajz és a földrajzi helyek fúziója („geofúzió”) egyre fontosabb szerepet játszik korunkban, mivel ma a verseny nem területekért, hanem piacokért, tehetségekért és technológiákért folyik. A BRI égisze alatt indított kezdeményezések, mint a Digitális Selyemút, Zöld Selyemút és Egészségügyi Selyemút, különféle lehetőségeket kínálnak a csúcsminőségű, nyitott, szén-dioxid-mentes és inkluzív fejlődésre. Zhimin Chen, a Fudan Egyetem rektorhelyettese és Xiaotong Zhang, az egyetem professzora szintén Kína Egy Övezet, Egy Út kezdeményezését elemzi. A szerzők szerint a kezdeményezés túlmutat azokon a klasszikus geopolitikai elméleteken, amelyek túlzott hangsúlyt helyeznek a szárazföldi és tengeri hatalom közötti versengésre. A szerzők bemutatják, hogy a projekt célja a szárazföldi és a tengeri térségek összekapcsolása kikötők, közutak, vasutak és elektromos vezetékek komplex hálózatának segítségével, szabad, nyílt, a hatalom és a konfliktusok helyett a piac logikája által fenntartott funkcionális övezetet hozva létre. Ezek a megállapítások még figyelemre méltóbbak a COVID-19 pandémiát követő korszakban, amikor a világméretű gazdasági előnyök eléréséhez helyre kell állítani a „maximális konnektivitást”. A következő tanulmány Ugrósdy Márton, a Külügyi és Külgazdasági Intézet igazgatója tollából valódi hiánypótló mű a multilaterális együttműködés témájában. Eurázsia különféle regionális kezdeményezéseit veszi sorra, mint például az ASEAN, a Sanghaji Együttműködési Szervezet, az Eurázsiai Gazdasági Unió, a Türk Tanács, a Szabad és Nyitott Indiai-csendesóceáni Térség, valamint a Négyoldalú Biztonsági Párbeszéd.

A tanulmány nemcsak ismerteti ezeket a formációkat, hanem össze is hasonlítja azokat tagságuk, céljaik és befolyásuk szempontjából. Az értekezés Kína és az Egyesült Államok mint a „kulcsövezet” (heartland), illetve a „peremterület” (rimland) hatalmai közötti nagyszabású hatalmi vetélkedés szélesebb geopolitikai kontextusába illeszkedik. A szerző arra a következtetésre jut, hogy a kis regionális formációk a jelenlegi geopolitikai keretek között is fontos szerepet játszhatnak, ha tagjaik valós, kézzelfogható szükségleteire adnak választ. Ezek a gondolatok adják a gazdaságról és pénzügyről szóló harmadik és negyedik fejezetek hátterét. A harmadik fejezetben Virág Barnabás, az MNB alelnöke a fenntarthatósági szempontok szerepére hívja fel a figyelmet a monetáris politika területén. Kiemeli, hogy az MNB számos erőfeszítést tesz a zöld növekedés támogatása érdekében, amelyeket a jegybank 2021-től hatályos új fenntarthatósági mandátuma támaszt alá. Az MNB már bevezette a „zöld eszköztár stratégiát”, és a bank Növekedési Kötvényprogramjába zöldkötvények is bekerültek. Az intézkedések elemzése nemzetközi kitekintésen alapul, amely bizonyítja, hogy Eurázsia számos jegybankja már elkezdett zöld aspektusokat beépíteni politikáiba, amelyek egyúttal a multilaterális együttműködés új lehetőségét jelentik. A gazdasági fejlődésre irányuló erőfeszítésekkel összhangban Junkuo Zhang, a Kínai Népköztársaság Államtanácsa Fejlesztési Kutatóközpontjának alelnöke tanulmányában első kézből ad betekintést Kína innovációs teljesítményébe. Zhang a „reform és nyitás” politikáját ismerteti, amelyek segítségével Kína a világ egyik vezető tudományos és technológiai hatalmává vált. E politikák fő eleme a különféle típusú innovációs zónák kijelölése. A tanulmány a tudományos fejlődés területén elért eredményeket taglalja, köztük a kínai szabadalmi bejelentések számának rohamos növekedését. Az innovációs zónákkal kapcsolatos tapasztalatok megosztása más eurázsiai országoknak is segíthet a hatékonyabb politikák kidolgozásában.

Ugyanebben a szellemben Sang Hyeong Lee, a Bank of Korea (BOK) alelnöke Korea átfogó fejlesztési stratégiáját, a világhírű Korean New Deal projektet mutatja be. A tanulmány összefoglalja továbbá a BOK álláspontját többek között a digitális jegybankpénzzel, a klímaváltozással, illetve a fizetési és elszámolási rendszerrel kapcsolatban. A szerző bemutatja, hogy a COVID-19 pandémia kitörése óta számos ország fokozta erőfeszítéseit a digitális és alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdasági modellekre való áttérés érdekében; úgy tűnik azonban, hogy mindezek megvalósításához nem elég csupán néhány ország erőfeszítése. Tekintettel a Korean New Deal és az EU klímaváltozással kapcsolatos megközelítése közötti hasonlóságokra, gyümölcsöző politikai együttműködés alakulhat ki a körforgásos gazdaság és a zöldpénzügyek területén. A pénzügyi témájú fejezet szintén a zöld fejlődéssel kezdődik, ezen belül a pénzügyi rendszer fenntarthatóvá tételére összpontosít. Kandrács Csaba, az MNB alelnöke, valamint Sárvári Balázs és Ritter Renátó, az MNB elemzői közös tanulmányukban a klímaváltozással kapcsolatos sokkhatásokat emelik ki, amelyekre válaszul egyes pénzügyi intézmények igyekeznek a klímaváltozással összefüggő hatásokat beépíteni modelljeikbe, a jegybankok pedig mandátumaikba. A tanulmány bemutatja továbbá a jegybankok mandátumaival, a klímaváltozással, illetve a különböző európai és ázsiai taxonómiákkal kapcsolatos eltérő álláspontokat. A szerzők áttekintik a zöldkötvény-piac fejlődését, valamint a zöldkötvények kibocsátását támogató tényezőket. Megállapítják, hogy a klímaváltozás kérdésének nagyságrendjére és összetettségére tekintettel a szabályozóknak és más szereplőknek kooperatív megközelítést kell alkalmazniuk. A következő tanulmányban Xiaochuan Zhou, a Boao Forum for Asia (BFA) igazgatóságának alelnöke a kínai fizetési rendszer digitalizációjának fő aspektusaira hívja fel a figyelmet. A tanulmány Kína eredményeit ismerteti a „digitális pénz és az elektronikus fizetés” (DC/EP) elnevezésű digitálisjegybankpénz-

projekt területén. A jelenlegi technológia tökéletesen megfelel a pénzügyi tranzakciók, a kereskedelmi ügyletek és befektetések elszámolásának terén a belföldi fizetési műveletek tekintetében, viszont a turizmus, az internetes vásárlás és az jövedelemátutalások esetében még van hová fejlődni. Kína új rendszerének összhangban kell maradnia a fennálló szabályozási keretekkel. A tanulmány kiemeli a kiskereskedelmi fizetések modernizációjának jelentőségét, amely a határon átnyúló tranzakciók és a multilaterális együttműködés erősítése szempontjából egyaránt kulcsfontosságú. Az ötödik fejezet a technológia és infrastruktúra legaktuálisabb témáit veszi sorra. Eng Chye Tan, a National University of Singapore (NUS) rektora, valamint kollégái, Chye Kiang Heng, Ke Fan és John Chye Fung értelmezési keretet adnak az okosvárosok három kulcstényezője – a technológia, a városi életminőség és az egészség – közötti kölcsönhatások elemzéséhez. A fogalmi keret alkalmazását négy esettanulmány szemlélteti Ázsia sűrűn lakott városairól (Sanghaj, Kasivanoha, Szongdo és Szingapúr). Az urbanizáció világviszonylatban számos kihívást von maga után, ilyen például a környezetszennyezés, a városi zsúfoltság és a rossz higiéniai körülmények, amelyek mind jelentős mértékben befolyásolják az emberek egészségét. Ugyanakkor a technológia, a nagyváros és az egészségügy kapcsolatáról egyelőre nem sokat tudunk. A szerzők rámutatnak arra, hogy az emberközpontú paradigma révén az okosvárosok technológiái javítják a városi élet minőségét, ezért szerves részét képezik a városi problémák megoldásának. Az okostechnológiák egy nagyobb szabású jelenséghez, a negyedik ipari forradalomhoz is kapcsolódnak, amelyet Glenn Diesen geoökonómiai szempontból vizsgál. A tanulmány bemutatja, hogy miképp ássák alá a gyors technológiai változások az USA-centrikus liberális nemzetközi gazdasági rendszer alapjait. Diesen, a Délkelet-Norvégiai Egyetem Nagy-Eurázsia politikai gazdaságtanával foglalkozó professzora mélyreható tudással

rendelkezik a technológiai verseny és együttműködés történelmi dinamikájáról. Tanulmánya felhívja a figyelmet arra, hogy a digitális megoldások széles körű használatának köszönhetően a technológiai szuverenitás szorosan összefonódik a politikai szuverenitással. Ennek következtében az államok egyre inkább a hintapolitika stratégiáját fogják követni, hogy digitális téren csökkentsék függőségüket. A Nagy-Eurázsiát átfogó technológiai együttműködés és verseny tehát a kölcsönös függőségi viszonyok egyensúlyán alapuló, többpólusú rendszer megnyilvánulása. Khee Giap Tan, a NUS Lee Kuan Yew School of Public Policy docense azt vizsgálja, hogyan súlyosbíthatja a technológiai innováció a globalizáció problémáit, például a jövedelmi különbségeket és az egyre nagyobb társadalmi megosztottságot. A kereskedelem és a befektetések hozadékainak egyenlőtlen elosztása, valamint a piaci információkhoz való gyors hozzáférést szolgáló digitális infrastruktúra hiánya következtében egyenlőtlen játéktér alakult ki a multinacionális nagyvállalatok, valamint a kis- és középvállalkozások között, miközben a pandémia következtében létfontosságú pénzügyi forrásokat vontak ki a gazdasági és infrastrukturális fejlesztések területéről. A szerző hangsúlyozza, hogy – tekintettel a piac egyre erőteljesebb tökéletlenségeire – e problémák kezelése szempontjából nagy jelentőségűek a kormányzatok összehangolt erőfeszítései, például az emberek támogatása a technológia használatához szükséges új készségek és tudásanyag elsajátításában. Végül, de nem utolsósorban a hatodik fejezet az oktatás témájával foglalkozik, amely egyre nagyobb jelentőségre tesz szert a tudásalapú társadalmak korában. Az első tanulmány szerzői – Horváth Levente, a Neumann János Egyetem Eurázsia Központjának igazgatója és Lehmann Kristóf, a Magyar Nemzeti Bank gazdaságtudományi ismeretterjesztési igazgatója – kiemelkedő tapasztalattal rendelkeznek a hazai jegybanki oktatási kezdeményezések megvalósítása terén. Tanulmányukban rámutatnak, hogy napjainkban a gazdasági

fejlődés szoros kapcsolatban áll a tudásalapú társadalom megteremtésével. Ezért a jegybankok az oktatási tevékenységek széles skálájában is részt vesznek, különböző egyetemekkel és a közgondolkodást formáló intézetekkel (think tankek) együttműködve. A szerzők először néhány nemzetközi példát ismertetnek Kelet-Ázsiától a Közel-Keletig. Ezután az MNB tudományos életben betöltött szerepét hangsúlyozzák, amely már olyan kézzelfogható eredményeket is hozott az eurázsiai együttműködés területén, mint a kínai Fudan Egyetem és a Budapesti Corvinus Egyetem kettősdiploma-programja. A kötet utolsó tanulmányában Zongxian Feng, a Selyemút Egyetemi Szövetség létrehozását kezdeményező Xi’an Jiaotong Egyetem professzora világít rá a természettudományi és társadalmi fejlődés egy érdekes aspektusára: a think tankek (agytrösztök) szerepére, amelyek jelentős része egyetemekhez köthető. A tanulmány szerint Kínában régi hagyomány a szakértők bevonása és a tanácsadó testületek létesítése. Ráadásul a kínai think tank központok nemzetközi hatása és elismertsége egyre nő. Ez a fejlődés szilárd alapot teremt az Európával és a világ más részeivel való együttműködéshez. Ennek egyik fontos platformja a Selyemút Egyetemi Szövetség, amely 38 ország 151 egyetemét tömöríti. A szerző meggyőzően bizonyítja, hogy az ilyen tudományos kapcsolatok nemcsak a kölcsönös megértést segítik elő, de a kínai és európai think tankek nemzetközi hatását is erősítik. Úgy véljük, már ezek a rövid összefoglalók is jól tükrözik a kötet gazdag tartalmát. Bízunk benne, hogy a következő oldalakon minden olvasó talál magának érdekes és hasznos gondolatokat, amelyek támogatják kutatási tevékenységét és elmélyítik Eurázsiáról szóló ismereteit. Jó olvasást kívánunk!