MAGYAR NEMZETI BANK
3.5. V ÍZGAZDÁLKODÁS ÉS VÍZTISZTASÁG Vizeinket a többi környezeti erőforrásunkhoz hasonlóan óvnunk kell. Egyrészről gondoskodnunk kell arról, hogy megfelelő minőségű vizet tudjunk juttatni mind a háztartások, mind a mezőgazdasági terültek számára, másrészről szem előtt kell tartanunk a rendelkezésre álló, megújulni képes vízmennyiséget és körültekintően óvnunk a vízi ökoszisztémák élővilágát. Magyarország alapvetően nagy mennyiségű felszín alatti vízkészlettel rendelkezik, és az egy főre jutó vízkészlete is magas nemzetközi összehasonlításban. Ennek ellenére az egyik legfontosabb mutató, az egy főre jutó belső megújuló vízkészlet alapján a világ legsérülékenyebb nemzetei közé tartozunk. Hazánk e téren csak a 149. helyen áll az ENSZ adatbázisában szereplő 182 ország között. Magyarország alacsony értékének oka, hogy a magyar vízvagyon 95 százaléka külföldről érkezik hazánkba. Tehát csak a nagy folyóink közvetlen környezetében fekvő területek bővelkedhetnek vízben, az ország más részei vízhiányosak, sőt egyes területek már hivatalosan is félsivatagosnak minősülnek (például Homokhátság). Magyarországon az öntözhető területeknek csak mintegy felét vonják tényleges öntözés alá, ami hozzávetőlegesen a V3-ak (47 százalék) és az EU (58 százalék) átlagos értéke körül alakul. Hazánkban a szélsőséges időjárási viszonyoknak (erózió, ár, aszály) közvetlenül kitett növénytermesztés súlya 60 százalék körüli, ezért szükséges volna az öntözéssel lefedett területeink (vízmegtartásra épülő, azaz fenntartható) növelése. 2020-ban a hazai szántóterületek alig 2 százalékán, mintegy 76 ezer hektáron zajlott öntözéses gazdálkodás. Ezért a 2020-ban elfogadott, a vízkeresleti oldal fejlesztéseit szolgáló átfogó intézkedéscsomag célja, hogy Magyarországon az öntözött területeket 2024-ig megduplázza, 2030-ra pedig legalább 400 ezer hektárra növelje. A rendelkezésre álló vízkészlet hatékony felhasználása jelentősen növelné a hazai agrárium termelékenységét és reakcióképességét az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásaira, de közben végig egyensúlyban kell tartanunk vízhasználatunk mértékét, és vízkészletünk megújulóképességét, ha termelékenységünket hosszú távon is fenn kívánjuk tartani. A vizek menti biológiai sokféleség megőrzésére figyelmet és erősforrásokat kell áldoznunk úgy, mint a szárazföldek esetében (organikus gazdálkodás, erdősítés). Magyarország nagyobb arányban (85 százalék) vonja védelem alá a biodiverzitás számára kritikus vízi területeit, mint az EU (80 százalék), azonban a V3-ak (90 százalék) védett területeinek arányától kismértékben elmaradunk. A szennyvízhálózathoz csatlakozó lakosság aránya Magyarországon 2010 óta 70 százalékról 80-ra emelkedett, de ez még számottevően alacsonyabb, mint az EU és a többi visegrádi ország 90 százalék körüli átlaga. Elsősorban a 2000 főnél alacsonyabb lélekszámmal rendelkező településeken hiányos hazánkban a szennyvízelvezetés kiépítettsége. Az OECD által vizsgált országok közül Ausztria, Lettország, Luxemburg és Németország lakossága 100 százalékos arányban csatlakozik szennyvízhálózatra, ezzel szemben Írország csupán 64 százalékban.
26
FENNTARTHATÓSÁGI JELENTÉS • 2021
