Együtt
működünk! 2013. ősz
Éljük meg alázattal és bátorsággal az evangéliumot! Tegyünk tanúságot arról az újdonságról, reményről és örömről, amelyet az Úr hoz életünkbe! Érezzük magunkban az „evangelizáció édes és vigasztaló örömét”! Ferenc pápa
Postai vagy digitális úton a Jezsuita Rend adatbázisában tárolt, korábban Ön által megadott információk alapján értesítettük. Adatait kizárólag a Rend által kezdeményezett kommunikációra használjuk, harmadik félnek nem adjuk át. Amennyiben nem kíván a jezsuita rendtől további hírlevelet, megkeresést kapni, kérjük jelezze a friendraiser@jezsuita.hu címen vagy a +36 1 327 4054-es telefonszámon.
Ha szeretné a jezsuiták értesítőjét – Barátainknak – következő számától kezdve digitálisan fogadni, kérjük, küldje el kérését a friendraiser@jezsuita.hu címre. A digitális formátum igénylésével segít csökkenteni postai költségeinket. Köszönjük! Ha szívesen hirdetne kiadványunkban, örömmel fogadjuk jelentkezését!
BARÁTAINKNAK – A MAGYAR JEZSUITÁK HÍRLEVELE Felelős kiadó: Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya, P. Forrai Tamás Gergely SJ • Szerkesztő: Naszádos Márk Grafikai tervezés: Tar Éva • Fotó: Ijjas Teréz, Studio Bakos Kapcsolat: www.jezsuita.hu, friendraiser@jezsuita.hu
K Ö SZ Ö N T Ő
Kedves Barátaink!
A
Magvetőről szóló példabeszéd van előttem, és rácsodálkozom, hogy Jézus mennyire szabad, nagyvonalú és bizakodó, amikor a jó mag elvetéséről beszél. Fájóan szembesít ez sokszor a saját kishitűségemmel, belső kételkedésemmel. Pedig a mostani „Barátainknak” éppen a növekedésről szól. Arról, hogy a jezsuita rend 1563-as magyarországi első, és az 1853-as második letelepedése, majd az 1989-es újraindulása – minden gyengeség és törékenység mellett is – mennyi áldást hozott szolgálatainkra. Mit tanulok napról napra mindebből? Azt, hogy Jézus a magvető és mi „csak” a begyűjtésben tudunk segíteni. Azzal, ahogy élünk. Kevésbé a szavakkal, mint azzal, ahogy vagyunk világunkban, ha hitelesen élünk. Éppen ezért a másokkal való együttműködés – számunk témája – ma nagyon is meghatározó számomra. Az együttműködés ugyanis feltételezi, hogy közös céljaink vannak: mivel még nem értünk el mindent, vállaljunk közösen feladatot. Mivel nem tudjuk mindenre a választ, bizalommal támaszkodjunk egymásra, egyre több felelősséget, megerősítést biztosítva egymásnak. Bár nem változott meg a világ, de tudjuk azt, hogy az elmúlt évtized egyházkörüli botrányai mennyi sok mítoszt bontottak le a papság és a szerzetesség körül: magunk maradtunk törékenységünkben. Talán éppen ezért igyekszünk még nagyobb gondot fordítani arra, hogy a ma körülöttünk élők hol és hogyan szomjazzák, akár öntudatlanul is, Istent. Ehhez pedig nekünk kell elsősorban megtanulni az ignáci, jobban mondva a jézusi nagylelkűséget, önmagunk adását. Ha előre tekintek, úgy az előttünk álló év legnagyobb ki/meghívása az, hogy mit tudunk tenni a magyar és román jezsuiták együttműködésében. Most indítottuk új, kétnyelvű közösségünket és háromnyelvű szolgálatunkat Szatmárnémetiben, így ez az év vízválasztó lesz: tudunk-e valóban szabadon, nagylelkűen, bizalommal lépni egymás felé? Úgy, hogy az valóban átlépje az oly régi, kölcsönös nemzeti sérelmeket és a kiengesztelődést tudja szolgálni népeink között. Sajnos nincsenek igazi, segítő jó példák, nekünk kell új utakat keresnünk. Kérem ehhez imáitokat! A kassai vértanúk ünnepére készülve kívánok Barátainknak áldott őszi lendületet! P. Forrai Tamás Gergely SJ provinciális
2013. ősz
3
l e l ki s é g
Az Egyetemes Misszió szolgálatában
A
z Általános Rendgyűlés arra hívott minket, hogy újraértelmezzük, hogyan szervezzük meg saját magunkat, jezsuita életünk és küldetésünk érdekében. Mindazon változások közepette, amelyek körülvesznek bennünket, hogyan gondolhatjuk újra saját struktúráinkat annak érdekében, hogy jobban szolgálhassuk az Egyházat és a világot. Az egész folyamat megkívánja tőlünk az Ignáci közömbösséget, másrészt a lelki szabadságot, amely lehetővé teszi számunkra, hogy túllépjünk a személyes érdekeken, ideológiákon vagy rendezetlen kötődéseken és így felismerhessük és magunkévá tehessük Isten akaratát. Ugyanakkor ez a folyamat arra is hív minket, hogy elmélyítsük jezsuita identitásunkat. Szent Ignác és első társai különböző országokból és kultúrákból származtak és mélyen érintette őket a különbözőség és a történelmi ellentétek hatásai. Mindazonáltal, az Az első atyák tanácskozásainak dokumenColor profile: Generic CMYK printer profile tumait (Faber 1539) olvasva azt találjuk, Composite 150 Péter, lpi at 45 degrees
hogy az első társak, felismerve, hogy “különböző kultúrákból és országokból” érkeztek, úgy döntöttek, hogy egy testben kötik össze magukat, mivel meg voltak győződve, hogy „Isten az, aki összehozott bennünket.” Meg kell ismét találnunk a közösségi hivatástudat és küldetés ezen mély érzését, amelynek mindennél fontosabb szerepet kell játszania a megkülönböztetés folyamatában. Más szavakkal, e dokumentum végrehajtása megkívánja tőlünk, hogy elkerüljünk bizonyos zavaró tényezőket. Az újraszerveződéssel szembeni elsősorban politikai, faji, etnikai vagy ideológiai forrásból fakadó ellenállások ilyen zavaró tényezők. Bármi, ami nem apostoli küldetésből fakad vagy gyengíti közös hivatásunkat Krisztus közösségében, elutasítandó. (Részlet P. Adolfo Nicolás SJ rendfőnök 2011. szeptember 27-én Rómában megfogalmazott „A tartományi struktúra megújítása az Egyetemes Misszió szolgálatában” című leveléből.)
Felelõsségünk van a teremtett világért, hiszen „minden Általa és Érte teremtetett”
2013. szeptember 13-22. közösségfejlesztés
környezetvédelem
társadalmi igazságosság
parbeszedhaza.hu 4
B A R Á TA I N K N A K
Jezssziget150x70mm_tukor.prn Jezssziget150x70mm_tukor Wednesday, July 24, 2013 9:39:00 AM
l e l ki s é g
Oázis a hely, ahol meghallgatnak
Ő
sztől új lelkipásztori szolgálat indul Oázis néven, szerzetesi közösségek és laikusok együttműködésével. Mindannyian tapasztaljuk, mekkora az éhségünk arra, hogy valaki feltétel nélkül elfogadjon és meghallgasson minket. Egyre kevesebben vannak kapcsolatban valódi identitásukkal. Látjuk, milyen nagy a keresés valamifajta ”spiritualitás” után. Mi valljuk, hogy az élete értelmének megtalálására vágyakozó, különböző utakon bolyongó, mégis a transzcendensre megnyíló ember, Jézus Krisztus szeretetében, az Egyházban otthonára találhat. A budapesti „ÓÁZIS” programban arra vállalkozunk, hogy szerzetesi hagyományainkra építve, korszerű pasztorálpszicho‑ lógiai, lelkigondozói, lelkivezetői tapaszta-
Törőcsik Júlia SSS szakmai vezető
lattal, a különféle élethelyzetekben szükséges információkkal fogadjuk a betérőket, hogy „segítő beszélgetés”, gyógyító meghallgatás által átélhetővé tegyük számukra, hogy „nincsenek egyedül”. A Mária utcai rendház kapujából nyíló Oázisban várjuk azokat a fiatalokat, akik szeretnék, ha valaki meghallgatná őket, szeretnék megosztani örömüket, bánatukat, feltenni kérdéseiket. Szolgálatunk egyszeri lelkigondozói találkozásokat nyújt minden betérőnek, bármilyen téma is foglalkoztatja. Ha több alkalomra van szükség, igyekszünk segíteni a továbblépésben. Nyitvatartási időben – melyről ősztől induló honlapunkon tájékozódhatnak – bejelentkezés nélkül, térítésmentesen fogadunk mindenkit. Az ötlet a szerzetesi elöljárók tanulmányi útján, a bécsi „Beszélgetősziget”-et látva (www.gesprächsinsel.at), Forrai Tamás atya fejében született meg, és a következő hónapokban válik valósággá.
A bécsi „Beszélgető Sziget”
2013. ősz
5
h i vatá s
M o n t s e r r at H á z
A
ház olyan fiatalemberek számára jött létre, akik jezsuiták szeretnének lenni, vagy komolyan foglalkoznak a papi vagy szerzetesi hivatással, de még Tornya Erika RSCJ nem jutottak el egy világos döntésre. Élethivatásunk felfedezése nem mindig egyszerű, mondja Koronkai Zoltán jezsuita a hivatástisztázó és jelöltház vezetője. Manapság nem könnyű elköteleződni a házasság irányában sem, de azoknak, akik papi vagy szerzetesi hivatáson gondolkodnak, talán még több külső és belső nehézséget kell legyőzniük. A ház neve utal arra a hasonlóságra, ami a hivatásukat kereső fiatalemberek és Szent Ignác élete között található. Megtérése után ugyanis Ignác elhagyta a szülői házat, Montserrat zarándokhelyre érve levetette nemesi ruháját, és az evangéliumi tanácsok útjára lépett. Innen indult el Manrézába, a „noviciátusa” helyére. A nálunk élő fiatalok is egy hasonló átmeneti, de nagyon fontos felkészülési időszakot töltenek a Házban, mely 2008-ban nyílt meg Budapesten a Horánszky utcában, öt olyan fiatalemberrel, akik már eldöntötték, hogy belépnek a jezsuita rendbe, de még időre volt szükségük a felkészülésre. Abban az időben éppen nem volt Magyarországon noviciátusunk, ezért azt terveztük, hogy a jelöltek Olaszországban vesznek részt az első rendi képzésen. Az első jelölt közösség célja az volt, hogy a fiatalok még szorosabban megismerkedjenek a jezsuitákkal, életstílusunkkal, illetve mélyüljön az egyéni imaéletük, Istennel való kapcsolatuk. A külföldi noviciátus mindenképpen egy kisebbfajta „kultúrsokkot” jelent. Ennek nehézségét lehet csökkenteni, ha a jelölteknek már van egyfajta tapasztalatuk arról, mit jelent közösségben élni, szembenézni saját maguk és társaik emberi korlátaival. 2009-ben szerencsés változás állt elő rendtartományunkban: ismét saját noviciátust tudtunk nyitni, így a jelöltház
6
B A R Á TA I N K N A K
h i vatá s
nyelvi előkészítő funkciója megszűnt, és a közösségi és lelki alaptapasztalatok megszerzése kerülhetett még inkább az előtérbe. A jelöltházból a noviciátusba kerülő fiatalokkal kapcsolatban azt tapasztaltuk, hogy nagyon hasznos volt számukra ez az előkészítő időszak, sokkal elkötelezettebben, hivatásukban letisztultabban kezdték a rendi képzést, mint a korábbi évek novíciusai és így jó alapjaik voltak a folytatáshoz. (A teljes beszélgetés A Szív folyóirat 2013. júniusi számában olvasható.)
Határokat feszegetve
A
probációban (jezsuita noviciátus néhány hónapos „gyakornoki” ideje – szerk.) nemcsak belső határokat, hanem a magyar–román határt is át kellett lépnem. Belepillanthattam a nemzetek és felekezetek egymás mellett élésének szép és fájdalmas mozzanataiba NS. Nevelős Gábor SJ is. Szatmárnémetiben a magyar jezsuita jelenlétnek is gazdag hagyománya van. Rendtársaink 1640-től kisebb-nagyobb megszakításokkal plébániát, iskolát, kollégiumot vezettek a városban. Mivel viszont a kommunista diktatúra itt sem tűrte meg rendünket, nekik negyven évig csak a szétszóratás keserű kenyere jutott. A rendszerváltás után Szatmárnémetibe is a román rendtartomány újraéledésével érkeztek vissza a jezsuiták. Jelenleg négy főből álló közösség él itt, akik a megérkezésem napjától nagy szeretettel fogadtak maguk közé. Mennyi előítéletet és görcsöt oldott bennem, hogy rendes román emberekkel élhettem együtt! A „jolly joker” Miklos Claudiu atya volt, aki románul és magyarul is folyékonyan beszél. Ahogy a két rendtartomány közeledésében, úgy az én beilleszkedésemben is nagy szerepet játszott. Úgy fest, hogy a jezsuitáknál a két nemzet együttműködésének is lesz folytatása. A végén még mások is kedvet kapnak hozzá. (A teljes cikk A Szív folyóirat 2013. júniusi számában olvasható.)
2013. ősz
7
h i vatá s
Fiatal Jezsuiták Nemzetközi Találkozója (EJIF)
I
dén nyáron talán még a szokásosnál is színesebb társaság népesítette be a Párbeszéd Háza és a dobogókői Manréza épületeit. Európa sok-sok országából, sőt még a tengeren túlról is érkeztek kicsiny hazánkba fiatal jezsuiták a filozófia, gyakorlati képzés vagy éppen a teológiai tanulmányukat követő tanév után. A július 27-e és augusztus 18-a között megrendezett találkozó az EJIF (Európai Formációban Lévő Jezsuiták) névre hallgat és már közel három évtizedes hagyományra tekint vissza. Mi is ennek a programnak a célja? A nemzetközi együttműködés kultúrájának az erősítése. Bár különböző kultúrákból jövünk, mely minket erősen meghatároz, hisszük hogy a közösen vállalt küldetésben nem csak a nagy ideálokban osztozunk, hanem a nagylelkű segítségnyújtásban is számíthatunk egymásra. Így nem csoda hát, ha az EJIF programja ezt az együttműködést kívánja serkenteni. Miután július 27-én mindenki megérkezett és P. Forrai Tamás Provinciális atya az Eucharisztiában szívélyesen köszöntött minket, az első közös rekreáció, már a kultúrák gazdagságának megünnepléséről szólt. Ugyanis mindenki egy jó üveg hazai itókával vagy néhány ízes falattal megrakva érkezett, S. Fél Szabolcs SJ
8
B A R Á TA I N K N A K
ezáltal is gazdagítva első kötetlen együttlétünket. A találkozó ezt követő három napja egymás helyzetének jobb megismeréséről szólt. Mind a 22 küldött lehetőséget kapott, hogy röviden, 15 percben beszéljen anyaországa rendtartományának életéről, öröméről, bánatáról, feladataikról és kreatív apostoli kezdeményezéseikről. Ezen napok alatt volt lehetőség beszélni a minket érintő közös kérdésekről, úgymint a tanulmányok személyi és strukturális kérdéseiről, a közösségek aktuális helyzetéről vagy éppen John Dardis – európai “főprovinciális” – a kontinensre vonatkozó víziójáról. A komoly szellemi munkát július 31-e, Szent Ignác napja törte meg. Ekkor a Mária utcai templomunkban együtt ünnepelt a magyar rendtartomány színe-java az európai fiatalokkal: az agapé alatt bizony a külföldön tökéletesített angol és sok egyéb nyelvismeret igen csak kapóra jött! Augusztus 1-e, 15-e és 16-a a turizmus napjai. A Parlament a Bazilika a Zsinagóga, a Terror Háza, vagy éppen Szentendre megkapóan festői és szívet gyönyörködtetően, vallásilag és kulturálisan is sokrétű valósága csupán egy-egy példa a szervezők igyekezetére, hogy a fiatal jezsuiták hiteles képet kaphassanak kultúránkról. A találkozó másik kiemelkedő pillére a Michael Paul Gallagher által tartott négy napos szellemi műhely. Az ír származású római professzor igazi párbeszéd specialista a kultúra, a hit és
h i vatá s
a szekularizáció területén. Az előadásra, kis és nagycsoportos megosztásokra és természetesen szentmisére épülő programba – az összefogás jegyében – bekapcsolódott a magyar fiatal jezsuiták egy kis csapata, illetve az ignáci lelkiségi műhely szerzeteseket és világiakat felvonultató csapata is. Hogy mi az EJIF? Mint mondtuk, együttműködés. Egy meghívás az általában még fiatal, talán éppen csak az újoncházból érkező tanulóknak, hogy belekóstoljanak a Jézus Társasága nemzetköziségébe. Ut unum sint… hogy egyek legyenek.
2013. ősz
9
j e z s u ita kit e kint é s
H i d at é p íteni Ha Loyolai Szent Ignác megnézhetné a mai jezsuitákat, vajon megfelelnénk-e annak a képnek, amit ő a társaival kialakított?
M
iről lehet felismerni egy jezsuitát? Meg szokták kérdezni a jezsuitákat: ha elmennék a pályaudvarra és fogadnom kellene egy olyan jezsuita szerzetest, aki nem visel kollárét, vagy valamilyen jellegzetes jelet, honnan lehetne felismerni, hogy jezsuita? Érdekes módon minden jezsuitában van valami hasonlóság, egység: lehet, hogy más a véleménye, más az öltözéke, más a viselkedése, de valamitől tudod, hogy ő jezsuita szerzetes. A formáció (a jezsuita képzés egyik speciális időszaka – szerk.) alatt szerencsére lehetőségünk van új helyekkel és új emberekkel ismerkedni. De a különbségek ellenére valamilyen közös emberség árad minden helyről.
A társadalom mindig új dolgokat fedez fel és ezért Ferenc pápa és generálisunk, Adolfo Nicolás arra hív minket, hogy nyitottak, kreatívak és nagylelkűek legyünk annak ellenére, hogy az ember rutin szerint folyó életében határokkal szembesül: az individualizmus, felszínesség és relativizmus határaival. Én ebben a két évben, mióta a Hám János Római Katolikus Líceumban dolgozom (Szatmárnémeti), új kihívásokkal, de az emberek nagyobb szeretetével is találkoztam. Felemelő az itthoni emberek szeretetét tapasztalni, miután 14 évig külföldön éltem. Mindenki nagyon védi a saját hazáját, annak szokásait és hagyományait, de rájöttem arra, hogy nem az számít, milyen önéletrajzom van, hanem az, hogy hogyan élek, hogy közelebb hozhassam az embereket Istenhez. Mennyire engedem, hogy a többiek hassanak rám. Spanyolországban négy évet dolgoztam egy jezsuita iskolában. Az együttműködés, ami kialakult a jezsuiták között, nagymértékben megváltoztatta az életem minőségét. Ugyanazt az együttműködést éreztem a magyar jezsuita társaimmal kapcsolatban is. Holczinger Ferenccel és Nagy Bálinttal az iskolák partnerkapcsolata által dolgoztam együtt,
10
B A R Á TA I N K N A K
j e z s u ita kit e kint é s
Bellovics Gáborral és Jancsó Árpival az ignáci hét szervezésében tevékenykedtünk közösen. Emellett jelentős számomra Nevelős Gábornak az experimentuma az iskolában, akinek színessé tettük a tapasztalatát, hiszen ingázott az óvoda, iskola, kollégium és roma közösség között. De hát ez az, ami jelképez minket. Hálás vagyok Forrai Tamás provinciális atyának a ránk áldozott figyelme és gondviselése miatt. Ez a gondoskodás erősítette a kapcsolatokat román és magyar jezsuiták között. Isten minket, jezsuitákat, azt hiszem, mindig a határokhoz hív, hogy ott próbáljunk hidak lenni. Egy híd, amely segíti a gyógyulást és az egymással való együttműködést, együttérzést. Szerintem ez az, amit Loyolai Szent Ignác hangsúlyozna a mai időkben: legyen több együttérzés, több olyan közös munka, amely által kölcsönösen feltöltődhetünk és a jó dinamikájában élhetünk. P. Miklos Claudiu SJ
A 450 éves osztrák jezsuita rendtartomány
A
z 1540-ben alapított jezsuita rendből elsőként Juan de Vitoria, a bécsi kollégium rektora lépett magyar földre 1553-ban. Ő segítette Oláh Miklós esztergomi érseket a jezsuiták 1561. évi nagyszombati letelepedésének előkészítésében. Az osztrák provincia 1563-ban jött létre, és szinte a teljes Habsburg Monarchia területét magába foglalta. A rövidéletű nagyszombatit később a vágsellyei kollégium megalapítása (1589) követte, ahol olyan jelentős személyiségek tanultak és tevékenykedtek, mint Eszterházy Miklós nádor és Pázmány Péter esztergomi érsek. A rend megtelepedése és az osztrák rendtartomány alapítása olyan kulturális fellendülést hozott, amely a három részre szakadt Magyar Királyságban is éreztette termékeny hatóerejét az építészet, festészet, irodalom, zene és tudomány területén. Az osztrák jezsuita rendtartomány 450 éves jubileumával azt a sokszínű hozzájárulást ünnepeljük, amellyel a jezsuiták gazdagabbá tették a magyar kultúrát is. Osztrákok a 450 éves jubileumról: http://www.450-jahre-jesuiten.at
Mihalik Béla Vilmos
2013. ősz
11
tár s a s á g
V értanúink hit - győzelme A
z esztergomi bazilika északi kereszthajójában, a „magyar szentek panteonjában” találhatjuk Kiss György szoborcsoportját a kassai vértanúkról. A mű Grodecz Menyhért és Pongrácz István jezsuita szerzeteseket, valamint Kőrösi Márk növendéket ábrázolja, akik 1619-ben életüket adták hitükért. A felvidéki hadjárat során Rákóczi György hajdúi kínozták és ölték meg őket, mert megtagadták a kálvinista hitre való áttérést. Közel 300 évbe telt mire a vértanúkat boldoggá, majd később 1995-ben II. János Pál pápa szlovákiai látogatásakor szentté avatta.
Szeretettel várjuk Barátainkat
Ez a fajta elnyomás nemcsak a vallásháborúk idején vagy a diktatúrákban, hanem ma is, az európai szem számára szinte láthatatlanul szedi áldozatait. Közös munkánk és missziónk számára pedig minden egyes nap kihívást jelent, amelyet csak együtt – egymást támogatva a hitben – tudunk legyőzni.
a Pesti Jézus Szíve templomba (1085 Budapest, Mária utca 25.), hogy együtt ünnepelhessük meg provinciánk patrónusainak napját. Legyenek vendégeink szeptember 7-én, a szombat esti 6 órai szentmisén és az azt követő udvari fogadáson, hogy emlékezzünk, és erőt nyerjünk vértanúink hitbeli győzelméből a mindennapokra. Tímár Dalma
12
B A R Á TA I N K N A K
tár s a s á g
A marosvásárhelyi közösség Krisztussal a határokon át – Erdély
P. Pakot Géza SJ
E
rdélyben csakis az együttműködés talaján állva lehet élni. Amellett, hogy csodás természeti adottságain keresztül szívet és szemet gyönyörködtető dialógusra hív e hely, a többnyelvűség és a többféle kultúra a lét legalapvetőbb szintjein alakítják az itt élők mindennapjait és ünnepeit. Erdélyiként beleszületünk a sokszínűségbe, ezért az élet dialógusának igénye már születésétől fogva lételeme mindenkinek. Értékes szabadságvágy van ebben, amely minden ember számára az egyenlőséget teszi alaptörvén�nyé. Ezért van az, hogy egy erdélyi emberrel madarat lehet fogatni, amennyiben egyenlő rangú partnerként kezeli valaki őt, de ellenkező esetben ki lehet hozni belőle az ősei jussát védő szabad székelyt, a kultúrájára büszke szászt, a szorgalmával szerzett méltóságát megtartó svábot és a saját nemzeti tudatába kapaszkodó románt.
Ebben az összefüggésben érthetjük meg az erdélyi jezsuiták munkájának szerteágazó és sokszínű valóságát, ami nem csupán a közösségben valósul meg Marosvásárhelyen, hanem a rendtársak szerteágazó szolgálatában is testet ölt. Krisztus küldetésében nem csupán a magyar, hanem a román és a német anyanyelvű lakosság szolgálata is feladatunk. E sokféleséget koronázza meg a különböző rítusok és nyelvek váltakozása akár egy programon belül is. Előfordul, hogy összejövetelünk során a liturgiák és a nyelvek váltakozása által a résztvevők sorra tapasztalják meg a román nyelvű latin szertartás, a magyar nyelvű görög szertartás, a román nyelvű görög szertartás és a magyar nyelvű latin szertartás életadó valóságát. Ebben a környezetben magunkba szívjuk, és a másik által nyitott módon és nyelven imádkozzuk bele a végtelenségbe közös hálánkat és meggazdagított kéréseinket. Élet ízű tapasztalat ez ma Marosvásárhelyen, Erdélyben. Kapcsolatrendszerünk által, amely magyarországi és más országok színeivel lép életünkbe, mai határokon átívelve határtalan értékeket közvetítünk.
2013. ősz
13
o ktatá s
A tisztesség ára
A
KÉRME, a Keresztény Értékmegőrző Egyesület többször is meghívott előadni az üzleti etikáról. A 2008-as krízis óta megnőtt az őszinte érdeklődés a gazdasági etika iránt. Hiányérzetünk van. A probléma persze nem új keletű. Közvetlenül a rendszerváltás után már felkért egy német beruházó barátom, hogy tartsak előadást ügyfeleinek, akik még mindig azt hiszik, hogy az üzlet nem más, mint ügyeskedés, és egyetlen célja, hogy előnyhöz jussunk üzleti partnereinkkel szemben. Beszéltem hát nekik a „Christlicher Kaufmann” (szó szerint „keresztény kereskedő”) etikájáról, aki egykor a német üzleti elit prototípusa volt, főleg a legendás Hanza Szövetség területén. Ott még az ötvenes években is kézfogással pecsételtek meg milliárdos üzleteket, mint például egy hajó megvételét. Ügyvédek nélkül. Mert a hamburgi kereskedő egy csapásra elvesztette volna minden ügyfelét, ha egyszer is visszaél valaki bizalmával. A Hanza eredetileg szövetkezetet jelentett. A nemzetközi kereskedelemben, ahol mások voltak az erkölcsök, nagy előnyt jelentett, hogy a szövetség a maga magasabb rendű értékrendjét érvényesíteni tudta helyi hatalmasságokkal szemben. Van ennek még jelentősége a globális világban? Hisz egy-egy ún. multi a maga Hanzája. A maga törvényei szerint él, és ezt rákényszeríti másokra is. A szövetkezetnek mégis hatalmas ereje van. Sokan együtt erősek lehetnek. De persze erős erkölcsi alapra is szükség van. Ha az erkölcs összefog a tudással, a gazdaság verhetetlen. Hisz kivel kötnél inkább üzletet? Egy svájcival, vagy... de nem merek senkit sem megnevezni, mert az politikailag nem lenne korrekt. Fel lehet támasztani egy olyan intézményt, mint a Hanza? A valós kérdés az, hogy a KÉRME-féle egyesülések túlélik-e az egyesületesdi fázisát. Képesek-e szövetkezetekké válni? Lesz összefogás érték alapú vállalkozók között? És lesznek érték alapú vállalkozók? Ez utóbbiak újratermelése a célunk a „Szolgáló Vezető – Management by Jesus”, vezetői szemináriumokkal. Ősszel is sor kerül kurzusokra, míg Erdélyben hat polgármester és hat kisvállalkozó együtt vizsgálja, hogyan fejleszthetnék közösen a gazdaságot. S mindezt Szent Márk evangéliuma alapján. Talán mégis lesz még Hanza Európában!
P. Kiss Ulrich SJ
14
„Szolgáló Vezető – Management by Jesus” szemináriumok elsősorban kis- és középvállalkozók, illetve felelős vállalati vezetők számára – 2013 őszén is: 2013.09.12-15. Vác 2013.10.10-12. Máriabesnyő További részletek a www.mbj.hu oldalon.
Miskolcon sem állunk meg!
M
egbirkózva minden jogi akadállyal, halad előre a miskolci jezsuita fejlesztés. A Közös Tér (KÖT) program olyan közösségfejlesztést teremt meg, mely a sport és a kreatív programok segítségével szólítja meg az Avas-déli lakótelepi ifjúságot, hogy számukra élhető teret, motiváló jövőképet és konkrét fejlesztő programok egységét nyújtsa. Az infrastrukturális fejlesztés egy sport- és rendezvényközpont megteremtését célozza meg (részei: fedett, többfunkciós, 600 fős lelátóval felszerelt közösségi csarnok, valamint kreatív programokat befogadó helyiségek; szabadtéri műfüves labdarugó pálya és atlétikai futópálya, egyéb szabadtéri tereppályák és sétáló utak, erdei erőnléti pálya). Célunk a nagyvárosi lakótelepi integrált közösségi-művelődési modell kialakítása, benne: • sport, közművelődési és felnőttképzési feladatok helyi ellátása, közoktatási intézményre építve • társadalmi felzárkóztatás, roma integráció sport és kulturális eszközökkel • közösségi kompetenciák fejlesztése és közösségfejlesztés. A kiemelt kezdeményezés célja olyan társadalmi és területi kohézió biztosítása, ahol a növekedés és a munkahelyteremtés előnyei széles körben megoszthatók, a szegénységben és társadalmi kirekesztettségben élők pedig méltóságban, a társadalom aktív tagjaiként élhetnek. A „Szegénység elleni európai platform” részeként a KÖT is hivatott szolgálni a megosztott kollektív és egyéni felelősség tudatosítását a különösen veszélyeztetett csoportok (pl. egyszülős családok, kisebbségek, fogyatékkal élők és hajléktalanok) konkrét körülményeinek kezelésében, vagy a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemben. Ami történt az utolsó beszámolónk óta: • A fejlesztési koncepciót Miskolc Város Tervtanácsa 2013. április 10-i ülésén egyhangúlag támogatta, mely alapján tovább folytatódhat a tervezés. • A génmegőrző befogadó parkok létrehozásához kapcsolódtunk, melyet a korábbi Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosának Irodája kezdeményezett 2011-ben. Ezzel egy országos hálózathoz kapcsolódva bővítjük ökológiai képzésünk színterét, a térségben egyedülálló programot indítunk a gyümölcsfaállomány megújítása érdekében, megnyitva ezt a környező iskolák diákjai számára is. • Miskolc városa a jelen programot beépítette az Integrált Városfejlesztési Stratégiába. • Záró szakaszban van a terület megvétele Miskolc városától. Az őszi munkálatok célja, hogy lezárjuk a terület megvételét és elkezdjük rajta a területrendezést és fatelepítést.
2013. ősz
15
SJ M é d ia
Web2, Facebook, Twitter: mind csak szavak? Médiaapostolság!
A
web2 szó hallatán szakmai körökben is sokszor felmerül a gyanú, hogy nem konkrét technológiák vagy megoldások körülírására használjuk, hanem egy csupán nagyon jól csengő, mindenki által használt trendi kifejezésről van szó. Ugyanakkor mindannyian érezzük, hogy a szó mögött „van valami”. Ezzel a kettőséggel kezdtük meg mi is a tervezett és tudatos web2-es jezsuita felületek kialakítását és összehangolását, kicsit több mint fél éve. Ezt a hálózatépítő munkát összekapcsoltuk a nyomtatott sajtóval történő kapcsolattartással. Úgy gondoltuk, hogy az online világban csak a hagyományos (újság, rádió, TV) médiában való megjelenésekkel megtámogatva érhetünk el sikereket. A Józsefvárosi Újságtól a Magyar Nemzetig széles újságírói kapcsolati hálót sikerült kialakítani, melynek köszönhetően most már az újságíróktól nemcsak
16
B A R Á TA I N K N A K
Kiss Márton média- és kommunikációs referens
kérünk, de kéréseket, felkéréseket is kapunk. Online felületeinket összegyűjtöttük és a konyvjelzo.jezsuita.hu oldal alá rendeztük. Elérhetővé tettük számukra a hírfolyamot és az arculati elemeket, hogy az egységesebb megjelenés és színvilág is az együvé tartozást fejezze ki. A hírfolyam hozományaként képés médiatárat alakítottunk ki, ahol gyűjtjük és rendezzük cikkeinket, megjelenéseinket. Éppen most formálódik az elektronikus jezsuita arcképcsarnok, melyben a szerzetesek mutatkoznak be röviden, így az érdeklődők közelebbről megismerhetik még a külföldön élő magyar jezsuitákat is. Szeretnénk még idén egy-két papír alapon már megjelent, sikeres kiadványunkat eKönyvként is kiadni, valamint a rendházakat és a jezsuita történelmi helyeket internetes térképen ábrázolni. Ez a fél év bebizonyította számunkra is, hogy a web2 köntöse mögé bújtatott közösségi média sikeres használatával könnyebben tájékoztathatjuk Barátainkat. Erről tanúskodik a több mint kétezres, aktív Facebook táborunk, vagy a nemrég indított Twitter oldalunk – Ferenc pápa Twitterét fordítjuk magyarra – lelkes fogadtatása.
SJ M é d ia
Jezsuita Könyvek
A
jezsuita rend 2011-ben újjászervezte könyvkiadását, hogy a rendtársak addig különböző kiadóknál publikált és a legkülönfélébb szakmai színvonalon gondozott írásai innentől kezdve egységes külsővel, a rend által fenntartott szerkesztőségi műhelyben lássák meg a napvilágot. Az alapvetően teológiai, mégis igen sokrétű Jezsuita Könyvek sorozatot a főszerkesztő, Horváth Árpád SJ és sorozatszerkesztő-társai (Szabó Ferenc SJ, Vízi Elemér SJ, Bartók Tibor SJ) hat alsorozatra osztották. A Források sorozat Loyolai Szent Ignác lelkiségének legalapvetőbb dokumentumait szeretné hozzáférhetővé tenni mind a rendtagok, mind a szélesebb olvasóközönség számára. A Lelkiség sorozat célja, hogy helyet adjon egyrészt az ignáci dokumentumokat magyarázó, szekunder irodalomnak, másrészt a jezsuita lelkiséggel foglalkozó szövegeknek. A Rendtörténet sorozatban értelemszerűen rendtörténeti írások szerepelnek. Az Agóra sorozatban elsősorban konferenciaköNagy Imola Dóra
tetek vagy a Párbeszéd Házában működő szellemi műhelyek tanulmánykötetei jelennek meg. Az Isten és tudomány sorozat kötetei komolyabb teológiai munkák, illetve ebben a sorozatban publikálják a rendtagok a különböző tudományterületeken végzett kutatásaik eredményeit. Végül a hatodik, a Jezsuita Füzetek – pontosabban annak különböző alsorozatai – hivatottak a kisebb lélegzetvételű, széles olvasóközönségre számot tartó írások vagy épp a rend által belső használatra készített, rövidebb dokumentumok megjelentetésére. Az első, útkereső lépések megtétele után a 2012-2013-as évekre a Jezsuita Könyvek az egyházi könyvkiadás figyelmet érdemlő szereplőjévé nőtte ki magát. Jelenleg 21 Jezsuita Könyv kapható a könyvesboltokban, és további 4 kötet nyomdakész. Az elért eredmények és a pozitív visszajelzések ellenére tudjuk, számos területen kell még fejlődnie könyvkiadásunknak, ugyanakkor hisszük, hogy képesek vagyunk erre a fejlődésre.
menedzserszerkesztő
2013. ősz
17
Ö N K É N T ESSÉG
Egymásra figyelő együttműködés „Kitekintés a világra, Ruandára…”
R
uandában gyermekpszichiáterként végzett önkéntes munkám, melynek kezdeteiről a decemberi számban beszámoltam, 2012 novemberétől hosszabb távon is lehetővé vált, a magyarországi jezsuita rendtartomány támogatásának is köszönhetően. Jelenleg a Szent Ignác Általános iskolában, egy utcagyerek központban és a helyi gyermekpszichiátriai osztályon dolgozom. Ruandában nincs sem gyermekpszichiáter, sem gyermekpszichoterápiás szakember, így nagyon nagy az igény és a szükség erre a szaktudásra. A kórházi osztályra az ország távoli területeiről, menekültDr. Varga Melinda táborokból is jönnek páciensek, és gyakran nehéz a terápiás célt meghatározni, hiszen a kórházban eltöltött idő rövid a sokszor több éve fennálló, és addig szakembert nem látott gyermek problémáinak megoldására, az után-követés pedig szinte lehetetlen. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy olyan gyógyszereket kénytelenek alkalmazni a kollégák a gyermek- és serdülőkorú betegeknél, a korszerű készítmények hiánya vagy drágasága miatt, amiket nálunk már 1992-ben a felnőtt pácienseknek sem adtunk. A segítséghez különösen fontos a helyi kultúra, szokások ismerete. Nagy örömömre a közös munka során igazi együttműködést sikerült kialakítani, egyenrangú felekként dolgozunk együtt az ottani kollégákkal. A gyerekekkel eltöltött idő utáni megbeszélésen zajlik a szakemberképzés, ami kétoldalú: én betekintést nyerhetek a ruandai kultúra, hagyományok mélységeibe, miközben vizsgáló és terápiás technikákat mutatok a kollégáknak, tapasztalatot cserélünk. Ruandában, az általam megismert helyszíneken olyan önkéntesekre lenne szükség, akik valamilyen hiányzó szakterületen tudnának segítséget nyújtani (pl. nincs gyógypedagógus- és fejlesztő pedagógusképzés, ugyanakkor nagyon sok a tanulási problémával küzdő gyerek, s nagy hiány a művészeti oktatás is). Most júniusban jártunk a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnáziumban, ahova elvittük Kigaliból a szintén jezsuita Szent Ignác Iskola diákjainak hírét, és az általuk készített kis ajándékot. Ez a találkozás reményeink szerint egy mélyebb együttműködés kezdete volt, egy első lépés. Nagyon megérintett az iskola szellemisége, egy olyan kreatív, gyermekekre figyelő pedagógusi szemlélettel találkoztam, amire Kigaliban is nagy szükség lenne, hogy az itteni iskolában is valósággá válhasson az olyan sokat emlegetett és vágyott ignáci pedagógia.
18
Ö N K É N T ESSÉG
Önkéntes együttműködések
A
címben szereplő két szóval most kifejezhetem eddigi utam alakulását, keresésemet, törekvéseimet is. Leírhatom vele, hogyan jutottam el a „Jezsuita Önkéntes Közösséghez”. HoSimó Áron gyan vált fontossá együttműködni a természettel, emberekkel, és az Isten akaratával. Visszatekintve talán csak ez az út volt számomra, de talán vannak olyan pontok is, ahol ezt önként vállaltam. Megszerettem a természethez közel lenni. Megfigyelni, kicsit jobban megismerni minden élő „lelki világát”, belekapcsolódni, együttműködni vele. Persze vonzottak a gyümölcsei is, de szerettem volna mind inkább szelídebben kérni, kevesebb erőszakkal, kevéssé a terhére lenni. Az egyetem is segített megkülönböztetni, mi zajlik a világban. Hová vezet az a világrend, ahol a tudással, hatalommal, erővel szeretnénk uralkodni, minél több hasznot kinyerni a természetből és az emberekből, keresve a kényelmet, az anyagi biztonságot, mindezt leginkább saját magunknak. De hálás vagyok azért is, hogy találkozhattam, tanulhattam olyanoktól is, akik valami más Rendet keresnek. Úgy uralkodni, ahogy arra Jézus példát adott. Elsősorban saját magán, másokat szolgálva. Keresni, hogy a teremtett világban levő jó magvakat hogyan lehet szeretettel kicsíráztatni, együttműködni az Atya tervével, aki aztán növeli a vetést, segít kivirágozni, és végül maradandó gyümölcsöket hozni... Kerestem, hogy az én talentumaimmal hol tudok az Ő munkájához csatlakozni. Tavasz elején találkoztam azzal, hogy a jezsuiták valami hasonló küldetést fogalmaztak meg. Elhatároztuk, hogy megpróbálunk együtt munkálkodni, egy Jezsuita Önkéntes Közösséget építgetni, szeptembertől egy éves programot beindítani önkéntes fiatalok számára. Rászoruló szegényeket, gyerekeket, betegeket szolgálni időnkkel, erőnkkel, talentumainkkal, közösségben élni, együtt keresni az Isten akaratát életünkben. Már most is próbálgatom ezt. Kertekben és azokon kívül, barátokkal és felebarátokkal magokat, csemetéket nevelni szeretettel. Együtt, egy célért dolgozni és imádkozni, egy asztalhoz ülni, egyszerűen élni. Még nekem is van bőven mit tanulni ebben az élet iskolájában, ahol az Isten tanítgat az együttműködésre engem is, és mindenkit, aki önként csatlakozik. w w w. u t ke r e s e s . h u
2013. ősz
19
K Ö Z Ö SSÉGE I N K
Szentjánosbogár
A
nyolcvanas évek második felében Dunakeszin fiatal házaspárok egy csoportja létrehozott gyermekeik számára egy klubot, egy megtartó közösséget, ahol azonos értékek szerint nevelt társakkal találkoznak és a keresztény magatartásuk magától értetődővé válik. Sajgó Szabolcs jezsuita atyának és a rendszerváltás után újraindult A Szív folyóiratnak köszönhetően nőtt ki ebből a kis csoportból a mai, országos szinten működő Szentjánosbogár ifjúsági közösség. Hogyan élünk ma? Igyekszünk minden hozzánk érkezőt nyitottan fogadni, nálunk mindenki felfedezheti, hogy miben a legjobb, majd ezt kamatoztathatja a közösség különböző szerepeiben a többiek és saját maga javára. A kereszténység felszabadult, mindennapokban való megélése sok fiatal útkeresésének ad segítő kereteket. „Karizmáinkat” többféle programmal tesszük gyümölcsözővé: táborokat szervezünk minden korosztálynak 10 éves kortól a felnőttekig, melyeknekl állandó programjai a csoportbeszélgetések, sok játék, akadályverseny, misszió stb. Emellett évente kétszer bálozunk, tavas�szal métabajnokságra, ősszel a táborok utáni viszontlátást várva rajzásra gyűlünk össze. Év közben pedig helyi klubokban, azaz kisebb cso-
portokban, rendszeresen találkozva világítunk Szentjánosbogárként az emberek között. A jezsuiták a Szent Ignác-i lelkiségben való töltekezés mellett fizikai kereteket is biztosítanak közösségünknek, hiszen irodánk mellett klubjaink többsége is a Párbeszéd Házában talált állandó otthonra. Nagy örömmel vesszük birtokba idén ősztől az újonnan létesített Kaszap István klubhelyiséget, amely ezután több lehetőséget ad számunkra a közösségi együttlétre, a játékra. Küldetésünk lényegét nem is fogalmazhatnánk meg jobban, mint ahogy egy táborban részt vevő gyermek tette: „… Megtanultam, hogy mások öröme az én örömöm is, így megéri segíteni. Azért érte meg, mert így egy évig újra más szemmel látom a világot.”
Fazekas Anikó, Zólyomi Kata w w w . s z e n t j a n o s b o g a r. h u
20
B A R Á TA I N K N A K
K Ö Z Ö SSÉGE I N K
A látványos változások színfalai mögött
K
özel egy évtizede ismertem meg a jezsuitákat, amikor pázmányos egyetemistaként bekapcsolódtam a Faludi Ferenc Akadémia munkájába. Mindennapjaimat az esztétika és a filozófia töltötte ki, de mivel az elméleti-bölcsész érdeklődésem mellett kifejezetten gyakorlatias vagyok, rövidesen az aktív szervezői feladatok közepében találtam magam. A filmklubok és képzések menedzselése igazi mélyvíz volt számomra. Az itt eltöltött 9 év alatt szinte minden megváltozott az életemben, hogy csak a legfontosabbakat említsem: férjhez mentem, és diplomát szereztem. Ez idő alatt sokat fejlődtem emberként és szakmailag egyaránt. A Faludi akadémiánál és a neki is otthont adó Párbeszéd Házánál rám váró vál- Hankovszky Anikó a Párbeszéd Háza tozatos projekteknek, sokszínű feladatkörömnek és mindenekelőtt a kreatív és ügyvezetője lelkes munkatársaknak köszönhetően munkámat folyamatosan újnak és inspiráló kihívásokkal telinek érzem. Az eddigi fejlődésemet segítő áramló, gondviselésszerű alakulás meghatározó a Párbeszéd Háza történetében is. A Horánszky utcai központot a közösség igényeire és közösségfejlesztési célból építtették a jezsuiták több mint száz évvel ezelőtt. Ha végignézzük a régi fotókat, döbbenetesnek találhatjuk a távolságot az akkori és a mai világ között. De számomra mégsem ez okoz igazi meglepetést, hanem éppen az állandóság a feltűnő. Az a rejtőzködő tény, hogy a felszínen futó látványos változások ellenére a lényeg mégis mennyire azonos, és hogy az emberek mégiscsak ugyanolyanok: ahogyan bizonyos központi értékek öröknek mondhatók, úgy az emberek alapvető igényei is állandók. Ahogyan hajdan a közösség iránti vágy életre hívta a Mária kongregációs központot, úgy töltötte-tölti meg élettel újra ugyanez az igény a házat, hiszen a frissen visszakapott, még szinte romos épületben már 2007-ben is több mint 20 közösség lelt otthonra. A régi-új jezsuita központ most is a közösségfejlesztést és a társadalmi összetartás előmozdítását szolgálja. A név (Párbeszéd Háza) fémjelzi a célt: teret adni a különféle közösségeknek, lelki és szellemi műhelyeknek, hogy kimunkálják saját válaszukat korunk kihívásaira, valamint előmozdítani a különböző szempontok közti dialógust. A Faludi akadémia munkatársaiként ezt szem előtt tartva igyekszünk a ház intézményeivel, közösségeivel, valamint további partnereinkkel (kulturális, tudományos és egyházi szervezetekkel) a jezsuiták küldetéséből következő és a rendi vezetés által kijelölt aktuális célokhoz kötődő programokat megvalósítani. Társadalmi és egyházi szempontból egyaránt kihívást jelentő témák jegyében hívunk dialógusra, őszinte párbeszédre nyitott személyeket és közösségeket. Ennek szellemében szervezzük az őszi Jezsuita Szigetet, amelynek fókuszába az egyház társadalmi tanítását és a teremtésvédelmet helyezzük.
2013. ősz
21
FRIEND-RAISING
Valami közösségit
Naszádos Márk friendraiser
Tavasszal, a „Barátainknak”-ban, a jezsuiták munkáihoz kért 1% személyi jövedelemadók mellett a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium céljaira is kértünk támogatást azoktól, akik megengedhetik azt maguknak. Megközelítőleg 1,8 millió forint adomány gyűlt így össze a szeptemberben ismét teljes erővel a felsőoktatásban tanuló hallgatókért csatasorba álló kollégiumnak.
Isten fizesse meg minden forintjukat, százszorosan!
A marketing nem állt messze Szent Ignáctól, így hát mi se ijedjünk meg tőle! Hirdetne országosan, célzottan, jezsuita körben? Várjuk személyes hirdetéseiket, hogy újságunk, valamint A Szív folyóirat is még kiszolgálóbb, ezáltal még közösségibb legyen. Ha van valamije, amiről úgy érzi, a szűkebb, vagy a tágabb ignáci közösséget jól szolgálhatná, előre is megköszönjük felajánlását és várjuk jelentkezését. (Nem is tudják elképzelni, mi minden hozhat megoldást valaki más, szükségben lévőnek!) Valamint várjuk olyan vállalati – tartós – adományozók felajánlásait is, akik a kedvező támogatási forma keretein belül, hosszú távon képesek egy-egy jezsuita mű fenntarthatóságát elősegíteni. Engedjenek meg egy rövid, nyári élménybeszámolót. Alkalmam volt, mint ignáci lelkiségű közösségben, a Szentjánosbogár egyik táborában tölteni egy hetet. Képzeljék csak el: 158 keresztény fiatal (17–20 év közöttiek) és több mint 30 önkéntes vezető. Helyi családok által, ingyenesen befogadva egy egész hétre; egy kisváros terein kiscsoportokban, hét napon át ott van és játszik, elmélkedik, közösen gondolkozik, beszélget a Szentlélekről – idei tábori téma – megosztva társaival saját meglátásait. A város is felpezsdül, és a kereszténység máris nem tűnik egy szunnyadó, unalmas, templomok falai között mormoló, megunt vallásnak. Nagyon is látszik élő, vibráló, fejlődő oldala, újra és újra megújuló fiatalossága, a benne működő nyitottság és őszinteség mindenkivel szemben, az egymásra figyelés természetessége és az Istenre hagyatkozás csodálatos tapasztalata, hogy nem nekünk, embereknek kell megoldanunk mindent. Csak bele kell tenni elhatározásainkba a tőlünk telhetőt, a többit pedig megkapjuk hozzá. Hiszen Ő mindenhol fúj, mint a szél. Mit is tehetnék hát, továbbra is buzdítok minden kedves Olvasót, bátran találja meg helyét egy közösségben, s élje meg a Megtartó Erő minden ajándékát. A táborok, a lelkigyakorlatok, az imacsoportok, de akár egy kollégium is lehet kinek-kinek a saját életére vonatkozó megoldás. Színes a paletta!
22
B A R Á TA I N K N A K
Jezsuita sziget hírdetés
HA SZERETNÉ, HOGY A SZÍV MINDEN SZÁMA ELJUSSON ÖNHÖZ OLCSÓBBAN, MINTHA ÚJSÁGOSNÁL, TERJESZTŐNÉL VENNÉ ÉS A MEGJELENÉSNÉL HAMARABB KAPJA KÉZHEZ,
FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! Előfizetésével egyben támogatja is azt a lelkiséget, küldetést, mely A Szívet már közel száz éve jellemzi.
SZÁMÍTUNK ÖNRE ÉS KÖSZÖNJÜK BIZALMÁT! Az előfizetésért keressen minket weboldalunkon: www.asziv.hu vagy telefonon: +36-1-327-4052