Ars poetica projekt 3. csoport

2018.DECEMBER

ARS POETICA HORATIUS ÉS KORTÁRS KÖLTŐK

KÉSZÍTETTE:

Pick Zsuzsanna Hörcsik Anikó Czine Bernadett Szijjártó Réka Papp Enikő Petrás Anna

A versekről A SAJÁT MEGLÁTÁSUNK SZERINT

Mitől jó egy vers? ő pár sorának kell

Szerintem egy jó versnek az els

Szerintem az a jó vers, amelynek a gondolataival

megfognia valamivel. Hiszen ha az a pár sor nem

azonosulni tudok. Fontosnak tartom, hogy egyedi

ő

ő minél jobban kifejezze az

kelti fel az érdekl désem, akkor nagy

legyen, és a költ

ű

valószín séggel nem lesz kedvem tovább olvasni

ő

érzéseket abban a pár sorban. Megszépíti a

az adott verset. Fontos az is, hogy mir l szól a

verset, hogyha hasonlatok, illetve metaforák is

vers, ugyanis ha az adott témát nem érzed

el fordulnak benne. Szeretem, ha egy vers rímel,

magadénak, nem fog igazán megragadni a vers,

és dallamosan, ritmusosan cseng, miközben épp

ezért nem fogod jónak tartani. Bár az

felolvasom. Véleményem szerint nem feltétlenül

ő

emberfügg , hogy ki milyen vagy melyik verset

ő használ költői

ő

kell követnie a verstan szabályait, hogy jó legyen,

tartja jónak. Fontos, hogy ha a költ

és elnyerje a tetszésemet. Minden ember

képeket vagy más eszközöket, akkor tudja is

életében eljön az a pillanat, amikor fel tud idézni

azokat jól kezelni, alkalmazni. Mit érne az, ha egy

egy-egy olyan versszakot, mely az életének

verset telerakunk mindenféle metaforával meg

valamely szakaszához kapcsolódik. A mély

hasonlattal, ha semmi fontosat és érdekeset nem

mondanivalójú versek elgondolkoztatnak, és arra

közöl a vers? Egy jó vers tehát szerintem érdekes,

biztatnak, hogy olvassam el újra és újra.

ő meggyőzően átszőtt, témáját tekintve valami megragadó, költ i képekkel és eszközökkel

P. Zsuzsanna

olyan, amit magadénak érzel, valamint komolyan

ő és érzelmeket kiváltó.

vehet

H. Anikó

Mindenkinek más jó és mindenkinek más tetszik. Úgy gondolom, hogy nincs olyan, hogy jó vers.

Nekem azok a jó versek, amelyek számomra

ő

könnyen érthet ek. Megfog a mondanivalója és a

ő stílusa. A szép rímek a másik dolog, amit

költ

nagyon szeretek.

C. Bernadett Számomra ez egy kicsit nehéz kérdés, mivel a

A jó versnek rímelnie kell, mert ez megadja a

versek nem képezik releváns részét a

ritmust az olvasáshoz. A rövidebb versek jobbak,

mindennapjaimnak. De ha mégis meg akarnám

mert az emberek hamarabb elolvassák és

fogalmazni, hogy milyen egy jó vers…

megértik a költemény lényegét, ellentétben a

Ami elgondolkodtat, ami épp annyira megfog,

hosszabb terjedelm

hogy napokkal, akár évekkel az elolvasása után is

vers az olyan, hogy amikor az ember olvassa azt

a fejemben maradjon és vissza tudjam idézni.

és bele tudja magát képzelni a szituációba,

Szerintem egy vers hangulata nem meghatározó

átérzi, amit a költ .

dolog.

Sz. Réka

ő

P. Enik

ű versekkel. Szerintem a jó

ő

A versekről A SAJÁT MEGLÁTÁSUNK SZERINT

Mi a fontosabb: a vers témája, gondolati-érzelmi-eszmei tartalmai vagy pedig a formája, szépsége?

Nekem a vers gondolati-érzelmi-eszmei tartalma a legfontosabb. Tetszik nekem, mikor egy-egy hangulatot és pillanatnyi érzést nagyon jól át tud adni egy vers. Természetesen a témáját plusz a formáját is lényegesnek tartom, de elsősorban a mű emócióját és eszmei oldalát gondolom elsődlegesnek. Hiába van egy költeménynek nagyszerű és izgalmas témája, ha nincsenek jól megfogalmazva a gondolatok benne. Ugyanez vonatkozik a formára és szépségre is. Az én meglátásom szerint az eszmei tartalom meg tud szépíteni mindent.

P. Zsuzsanna

Szerintem mindegyik fontos. Ha olyan témája van egy versnek, ami közel áll az olvasóhoz, akkor szívesen elolvassa többször is. Ha szép rímek vannak benne, akkor az is meg tudja fogni az embert, még ha a tartalma nem is áll közel hozzá. A szépen tagolt versszakokat, a jól átlátható szöveget is szívesebben olvassa az ember, mert jó ránézni. Talán mégis fontosabb az érzelmi, gondolati tartalma és a megfogalmazása a versnek, mert az érinti meg az olvasót. Ha a témája vagy a formája nem is tetszik, attól még a vers megfoghatja az olvasót.

C. Bernadett

A vers témája, gondolati-érzelmi-eszmei tartalma és a

ő

formája, szépsége egyaránt fontos. Els sorban a

Szerintem egy versnek fontosabb a témája, gondolatai, eszmei tartalma, mint a formája, valamint szépsége. Ezt azért gondolom így, mert szerintem egy verset nem csak a formája miatt kellene megítélnünk jónak vagy rossznak. Lehet egy vers pontos, összefüggő versszakokba szedve, tökéletes rímekkel, ha nem szól semmiről, ez mind semmit sem ér. Egy vers nem csak formai szépségét tekintve lehet szép, nézhetjük a tartalmát is vagy a témáját is: ezek alapján is tekinthetjük szépnek. Egy vers ha érzelmeket vált ki, máris elért valamit, függetlenül formájától. Fontosak még a gondolatai is: ha ezek elgondolkodtatnak minket is valami komoly dolgon, máris kiváltott belőlünk valamit a vers. Egy vers dolga az, hogy témája által, gondolataival átszőtt soraival érzelmeket váltson ki belőlünk, elgondolkoztasson valamin, függetlenül a formájától.

H. Anikó

versnek a formája számít, mert amikor ránézel egy versre, amit rögtön látsz, az az, hogy milyen a formája. Amikor tetszik egy versnek a formája, akkor azt az alkotást szívesebben lehet olvasni. Lehet egy hosszabb vers is, de ha annak a formája szép, akkor azt az alkotást jobb kedvvel olvasod, mint azokat, amelyek hosszúak, és csak azt várod, hogy vége legyen – persze ennek a témához is köze van. A költemény témája is számít, mert hiába lehet szép formája, ha valójában az a vers nem is érdekel téged.

Azok a legjobb versek, amelyeknek jó témájuk van és szép formájuk.

Sz. Réka

Számomra egy vers akkor jó, ha megfog a témája, a többi már másodlagos. Hogyha elolvasok egy verset, a

ő

kés bbiekben nem az fog érdekelni, hogy milyen szerkezete volt vagy épp rímelt-e. Szeretem a kortárs verseket, és különösképp azokat, amik egy teljesen újfajta témát.

ő

P. Enik

A versekről A SAJÁT MEGLÁTÁSUNK SZERINT

Mi minden határozza meg, hogy egy költő milyen verseket ír? ő

ő ő a költő pillanatnyi hangulata vagy valamilyen külső tényező. Meg persze az sem utolsó, hogy a költő melyik korban

Miről kell(ene) ma szólniuk a verseknek? ő

Szerintem ez f képp személyiségt l függ. Persze lehet

Szerintem egy vers témájának id tlennek kellene lennie. Nem

meghatározó tényez

mondhatjuk azt, hogy egy vers azért jó, mert mostanában

ő

íródott. Ez csak egy mellékes tény, nem ett l lesz jó a vers. Egy

ő

élt/él.

vers akkor igazán értékes, ha nemcsak “ma” szól valamir l,

ő

P. Enik

hanem évek, évtizedek múltán is értéket képvisel. Ma

ő

szólhatnának a versek érzelmekr l, mindennapi kis dolgokról,

Az, ahogy nézi a világot. Éppen milyen állapotban van, volt vagy

melyek jelentenek valamit valakinek, szólhatnának boldogságról,

akar lenni. Ez az állapot lehet érzelmi és fizikai is. Milyenek az

fájdalomról, szépségr l, benyomásokról valami által. Olyan

életkörülményei, például szegény-e vagy gazdag. A politikai

dolgokról, amik nem csak ma szólnak valamir l, hanem kés bb is

véleménye is meghatározhatja.

szólni fognak.

C. Bernadett

H. Anikó

ő

ő

ő

ő

A mai verseknek olyasmikr l kellene szólniuk, amik érdeklik és lekötik az embereket. Ezek a versek szólhatnak akár a múltról,

ő milyen verseket ír, hogy miket

Szerintem attól függ, hogy egy költ

ő

ő

őő

jelenr l, jöv r l vagy akár egy kitalált világról is. Többféle

élt meg az elmúlt id szakban vagy akár az élete során is. Lehet,

költeménynek kell születnie, hogy minden korosztályt lekössenek,

hogy visszamegy a gyermekkorába, és a régi emlékei segítségével

és minél több témáról lehessen olvasni.

ű verseket ír, de

ír verseket. Van olyan, aki viccesebb hangvétel

ő

Sz. Enik

ű is. Amikor valaki érzelmi

lehet akár komolyabb hangvétel

csalódásokon megy keresztül, akkor olyan költeményt ír, ami elbeszéli azt a problémáját, és akár segíthet is az olyan embereknek, akik azon mennek keresztül, mint amin

ő.

ű

A lényeg, hogy egyedi legyen. Ilyen téren egy teljesen új, sokszín és szabad világban élünk, ahol rengeteg az olyan

ő

elgondolkodtató téma (ami - hozzá teszem - nem kötelez , hogy

ű legyen), amiről lehet írni.

szomorú hangvétel

Sz. Réka

ő

P. Enik

ő hangulatától, kedvétől, lelkivilágától és

Úgy vélem, a költ

gondolkodásmódjától is függ, hogy milyen verseket ír. Ha bánatos

ű

hangulatában van, akkor valószín leg bús verseket fog írni, ha pedig vidám, akkor jó hangulatúakat. Szerintem nagyon sok minden

ű

befolyásolhatja még a m vészt: az emberi kapcsolatai, az életének szakaszai, a családja, a hétköznapjai, a politika, a lakhelye, a

Nem igazán olvasok mostani verseket, inkább régebbieket

ő

szoktam olvasni, ezért nem tudom, mir l szólnak, sajnos.

Szerintem a mai versek ugyanarról szólnak, mint a régi versek. A különbség csak a megfogalmazásában, szóhasználatában van.

C. Bernadett

társadalmi rangja, az életszemlélete. Meglátásom szerint az is irányítja

ő

a verset, hogy a szerz t éppen mi ihlette meg.

P. Zsuzsanna Szerintem a mai verseknek a mostani generációról kellene szólniuk, és az

ő érzéseikről. Arról, hogy mi fordul meg naponta

egy fiatal fejében a mai világban, és milyen nehézségekkel kell

ő

ű

Azt, hogy milyen verseket ír egy költ , nagy valószín séggel

ő közelinek tart magához a témáját tekintve. Olyan dologról ír, ami őt foglalkoztatja. A költő érzelmi állapota is befolyásoló lehet. Ugyanis ha valaki szomorú, valószínűleg melankolikusabb verseket ír, ám ha boldog, valószínűleg verseivel minket is megpróbál a felhők közé repíteni. Egy költő a saját meghatározza a személyisége. Olyan verset ír, amit

megküzdenie, illetve mik foglalkoztatják. Mindenféleképpen tükrözze a modern életet, mutassa be a hétköznapokat, és fejezze ki az emberi érzéseket: a bánatot, a szerelmet, az örömöt, vidámságot, csalódást, félelmet, dühöt. Miután elolvasnánk a mai verset, rájönnénk, hogy csak a világ változott körülöttünk, az embereknek még mindig ugyanazok az érzéseik.

gondolataival próbál átadni valamit számunkra, saját érzelmeivel és

Nekem az olyan új költemények tetszenek, amelyekben magamra

személyiségével átitatott soraival.

tudok ismerni, és el tudok merengeni a jelenlegi világon.

H. Anikó

P. Zsuzsanna

Az ars poetica Az ars poetica (latin 'költői mesterség, költészettan') a gondolati líra világosan elkülönülő költeménytípusa; azon művek elnevezése, amelyek a költészet szűkebb és tágabb szakmai céljaival és eszközeivel, a költői műalkotás lehetséges céljaival foglalkoznak.

Az antikvitástól kezdve az ars poeticák oktató, normatív jellegűek. Tárgya tehát a költészet, vagyis az emberi érzésnek és képzeletnek az a nyelvbeli kifejezése, amelynek egyenes célja az emberi érzés és képzelet foglalkoztatása.

Híres ars poeticák: Horatius – Ars

Legtágabb értelemben szinte minden költői mű belefoglalható, hiszen elmond valamit a költő költészeti nézeteiről. Szűkebben a költészetről, a költőlétről közvetlenül megnyilatkozó alkotások sorolhatók ide.

A költészettan foglalkozik a költészet mivoltával, fejlődésével, fajtáival (műfajok), tartalmi, szerkezeti és formai sajátságaival.

Törvényeit felülről, azaz bizonyos alaptételekből törekszenek leszármaztatni, vagy pedig magának a költészet termékeinek, tényeinek és jelenségeinek elemzéséből építik fel. Tankölteménynek számít a római Horatius Ars poeticaja, telve egy szellemes és finom ízlésű műköltő rendkívül éles megfigyeléseivel és gyakorlati tanácsaival.

poetica, N. Boileau – Költészettan, P. Verlaine – Költészettan,

ű

Ch. Baudelaire – A m vészet hitvallása, R. M. Rilke – Archaikus

ő

Apolló-torzó, Pet fi Sándor – A XIX.

ő

század költ i, Arany János – Vojtina Ars poeticája, Ady Endre – Hunn, új legenda,

József Attila – Ars poetica

József Attila: Ars poetica Költő vagyok - mit érdekelne engem a költészet maga?

Nem volna szép, ha égre kelne az éji folyó csillaga.

Az idő lassan elszivárog, nem lógok a mesék tején, hörpintek valódi világot, habzó éggel a tetején.

Szép a forrás - fürödni abban!

A nyugalom, a remegés egymást öleli s kél a habban kecsesen okos csevegés.

Más költők - mi gondom ezekkel?

Mocskolván magukat szegyig, koholt képekkel és szeszekkel mímeljen mámort mindegyik. Én túllépek e mai kocsmán, az értelemig és tovább!

Szabad ésszel nem adom ocsmány módon a szolga ostobát.

Ehess, ihass, ölelhess, alhass!

A mindenséggel mérd magad!

Sziszegve se szolgálok aljas, nyomorító hatalmakat.

Horatius: Ars poetica Új fogalomhoz lelj új szóra, ha kell, amilyent még nem hallott a kötényes pór, ama durva Cethegus.

Fesd le a váltakozó évek más-más tüneményét.

Végül: akármibe fogsz, legyen egyszerü, váljon egésszé. És ha sosem-látottat akarsz bemutatni, ha nem félsz. új alakot formálni, megőrizd végig olyannak, mint felléptekor, óvd: ne kerüljön szembe magával .

Nincs kísérlet, amit Rómánk költői kihagytak. És hogy a régi görög mintáktól megszabadultak: érdemük és díszük, s hogy már honi dolgokat írnak...

Ezt viditásra irod? Ne feledd el azért a valót se! És ne akard, hogy bárkik is elhiggyék a meséid.

Kér az öreg had, hogy tanitás légyen szavaidban; csakhogy a súlyos vers nem kell kényes fiainknak.

Tán az a leghelyesebb, mi gyönyörködtet, de tanít is, édest s sóst kever, és aki hallja, okul, de örömmel.

........

Források Ars poetica: https://hu.wikiquote.org/wiki/Ars_poetica, https://hu.wikipedia.org/wiki/Költészettan, enciklopedia.fazekas.hu

› Műfaji lexikon › Líra › Lírai műfajcsoportok,

http://www.bainbridgereview.com/life/ars-poetica-offers-a-night-of-poetry-and-art/, https://fineartamerica.com/featured/1-quintus-horatius-flaccus-roman-writer-mary-evans-picture-library.html, https://posztoljverset.hu/poszt/ELe0La

P. Anna válogatása

Kortárs költők A kötetről A kötetet Péczely Dóra szerkesztette. 85 változatos hangú és hátterű kortárs szerző 150 verse került a Szívlapátba.

A célközönség, ahogy láthatjuk a könyv borítóján is, a 16 évesek vagy annál nagyobbak, de a pontos válasz a 16+ karikra nem ez. A részletes választ Péczely Dóra megválaszolta egy interjúban: "Az eredeti alcímünk az volt, hogy Kortárs versek kamaszoknak, már a borítóterven is ez állt. Az utolsó pillanatban futottunk még egy kört, és úgy döntöttünk, pontosabb és mégis nyitottabb alcímre van szükség. A kamasz szót szeretem, de ez csak én vagyok.

Ráadásul kamasz a tizenkét éves is, de ezeket a szövegeket még nem adnám a kezébe. Viszont egy húszévesnek is nyugodtan, nem is beszélve a kilencvenkilenc évesekről. Jelezni szerettük volna, hogy nagyjából a felső középiskolai korosztály az első számú célközönségünk, de onnantól felfelé bárki. A magam részéről szelíden ironikusnak is gondolom a „tizenhatos karikát”."

Péczely Dóra

Források: https://www.pagony.hu/verses-tulelokeszlet-kamaszoknak/?linktype=internal https://konyves.blog.hu/2017/06/11/a_szivlapat_antologia_a_kortars_kolteszetnek_akarja_megnyerni_a_kamasz_olvasot

Kortárs költők Értelmezések, vélemények egyes versekről

rövidebb idézetek a csoport tagjainak írásaiból Melyik vers tetszett, miért? Melyik nem tetszett, miért nem?

Én

Győrffy Ákos Védőbeszéd című versét

A 16. oldalon található

választottam. Ez a vers azért fogott meg, mert kicsit át tudtam érezni a gondolatait. Néha átélünk

A villa és a kés

tetszett a legjobban azok közül, amiket elolvastam, mert nem olyan megszokott. A

helyzeteket és nem csináljuk azt, amit valójában szeretnénk csinálni. Mikor visszagondolunk ezekre a

vers megfogott, mert érdekes maga a

ő

ő

szituáció és az, hogy az ev eszközökr l szól.

dolgokra, mindig valamit máshogy csinálnánk.

ő a két vagy három

Szerintem ezekre gondol a költ

Tetszik, hogy megszemélyesíti a villát és a

másik élete kifejezés használatakor. Olyankor a

kést. Vicces a vers, mégis komoly témát

hangunk is más, a gesztikulálásunk is, talán

dolgoz fel. Szeretem, amikor a versek szépen

bátrabbak is vagyunk. Néha ezekben az

rímelnek, és így van ez ennél a versnél is.

“életeimben” én is el szoktam merülni, ott minden

C. Bernadett

más, én is bátrabb vagyok.

“Hogy ezt az életemet kénytelen vagyok valóságnak tekinteni, míg azokat fantáziáknak, csak a saját gyengeségem jele.”

Van, hogy nem merünk valamit megtenni, csupán gondolatban, az pedig csak a mi gyengeségünk, hogy nem merünk érvényesülni.

"Az öltöző" című verset választom Bajtai Andrástól. Nekem azért nem tetszik, mert a férfi nagyon felszínesen fogalmazott.

ő ő

Szerintem egy rossz összképe van a n kr l,

H. Anikó

mert nagyon butának állítja be

Krusovszky Dénes : Lefekvés előtt Őszinte leszek. Lehet, hogy csillag évekkel távolabb állok a megoldástól, de az én felfogásom szerint ez az egész vers aköré épül, hogy sokan nem tudnak továbblépni a múltban történt rossz dolgokon, és

ő elteltével is ezek a gondolatok kísértik őket, amik miatt folyamatosan gyötrődnek. Az én

őket a

versben: mint akik csak a kinézetükkel foglalkoznak, semmi mással. Én megcáfolom ezt a kijelentését, mert ha akadnak is ilyen emberek, nem mindenki viselkedik így.

P. Zsuzsanna

még sok id

véleményem szerint azért is lett az éjszaka a

ő

f szerepbe helyezve, mivel napközben az embernek nincs sok ideje komolyabban elgondolkodnia, ám éjszaka, amikor egyedül van, amikor az ember alszik

ő

Parti Nagy Lajos: Rímként a nyár ő leírt

Azért tetszik ez a költemény, mert a költ

ő

egy nyári napot, és jelen id ben írta ezt a verset, és amikor olvassa az ember, akkor

és álmodik, hirtelen minden gondolatnak lehet sége

belegondol, hogy milyen volt a saját nyara,

nyílik a felszínre törnie, és lavinaként zúdul az

hogy miket csinált. Nem gondolkodta túl a

ő

emberre. Szerintem ezt a fajta gyötr dést sok ember átérzi, köztük én is, és pont emiatt tetszik és fogott meg ez a vers.

ő

P. Enik

ű

dolgot, csak egyszer en leírta, hogyan telt a napja vagy hogyan képzeli el azt.

SZ. Réka

Győrffy Ákos

Védőbeszéd Van még két vagy három életem ezen kívül, amiből most beszélek ki. A két vagy három másik életem helyszínei és viszonyai sokkal egyszerűbbek és letisztultabbak, mint ezé a -jobb híján nevezzük így- saját életemé. Ha akarom, azokban élek egy ideig, és azokban élni elementárisabb, mint ebben. Akkor másféle ég alatt vagyok. Azokban az életekben a hangom is más, a mozdulataim is, a gondolkodásom, másképp gesztikulálok.

Hogy ezt az életemet kénytelen vagyok valóságnak tekinteni, míg azokat fantáziáknak, csak a saját gyengeségem jele.

A 42 éves kortársművész számos díjat és kitüntetést tudhat magáénak. Munkássága egészen 1996-ig vezethető vissza mikor is versei elkezdtek megjelenni jeles jeles irodalmi folyóiratokban.(Holmi, Alföld, Mozgó világ, Élet és Irodalom). 2000 óta önálló kötetekkel jelentkezik. Köteteit a vers és a próza közötti átmenetnek tartja. "verseit" abszolút nem lehet összefüggésbe hozni a közélettel.

Hétköznapokban az önmagát skizofrénnek tartó költő főállásban egy hajléktalanszállón dolgozik, ugyanakkor családjával a külvilágtól elzártan Börzsönyligetben él. Sajátos látásmódjával megosztó az emberek között. A kérdés sokakban felmerülhet.

Az az ember aki nap mint nap szembesül a valós élet problémáival, aki naponta lát éhező, beteg, megfáradt lelkeket, bármennyire is tagadja , hatással vannak költészetére. Csak azt lenne jó tudni , amikor a hajléktalanszállón dolgozik, melyik énje ápolgatja az elesett embereket. És vajon amikor hazatér feleségéhez, ki mond neki jó éjszakát.

A költő nem közvetlenül ír a költészetről.

A költőről, költői énről: a költő jobban érzi magát a gondolataiba mélyedve (“a másik életeiben”), teljesebbnek, igazabbnak érzi az elképzelt világát, azt pedig, hogy a valóságban nem tud annyira érvényesülni, saját hibájának, gyengeségének tartja.

A költő a hagyományokhoz nem tartja magát, elrugaszkodik a kötött versformáktól, nem tartja a rímeket, a verslábakat szintúgy nem, teljesen 21. századi vers.

Hogyan, milyen módokon kapcsolódik a vers a hagyományokhoz: A hagyományokhoz ematikai, tartalmi szempontból kapcsolódik: A költő vívódik magában, nem tudja eldönteni, hogy miről írjon: a valóságról vagy a képzelt világáról. Saját fantáziáját más életeinek tekinti.

Próbál a való világban maradni, de a fantáziájához húzza a szíve. Ebből ered a vers címe is: Védőbeszéd. Megpróbálja megvédeni magát, és megmagyarázni azt, hogy miért szereti jobban a képzeletét a valóságnál.

Műfaji, formai, nyelvi-stilisztikai szempontból: A költő modern, mai szavakat használ, ezáltal könnyebb értelmezni a verset. Formája nem követi a hagyományos versformákat, szabadon használja a szavakat, verslábakat nem követ, a rímeket mint alappilléreket sem. Szerkezete alapján sem lehet besorolni különálló műfajba.

A mai szóhasználat, a hagyományoktól való elszakadás, az elvont téma és kötetlen verselési formaa jelei annak, hogy ez nem egy régi vers, hanem egy manapság íródott, 21.századi vers.

Források: https://magyarnarancs.hu/konyv/hosszu-tavon-nem-lehet-elviselni-80869 https://hu.wikipedia.org/wiki/Gy%C5%91rffy_%C3%81kos

Győrffy Ákos Horatius levelei a költőnek Tisztelt Győrffy Ákos!

Bizonyára már hallott rólam, Quintus Horatius Flaccus a nevem. Engedje meg, hogy kritikát írjak a Védőbeszéd című verséhez. Először is szeretném megdicsérni Önt, ugyanis a verse egyszerű volt, és egyszeri elolvasás után egésszé vált, ami a legfontosabb minden közül. A fogalmazása és szóhasználata modern volt, ám nem találtam benne görög eredetű szavakat, régi kifejezéseket, ami nincsen ínyemre. A dal annál nagyszerűbb lesz, minél több letűnt szót idéz. (Legközelebb, mikor ír, ez jusson eszébe!) A mű dallama és ritmusa sem nyerte el a tetszésemet: hol maradnak a jambusok és a spondeusok?

Remélem, hogy van még olyan mai vers, amely pompás verslábakkal és ritmussal van felöltöztetve. Ezek nélkül mit érnek a puszta gondolatok? A témaválasztás pedig egészen más dolog: olyan hétköznapi érzéseket és gondolatokat vetett papírra, amelyekkel jó néhányan azonosulni tudnak: a vágyakozást. Ezt én meg is tudom érteni, hiszen ki ne vágyna egy egyszerűbb és kényelmesebb életre? A költők célja pedig, hogy az olvasókat elgondolkoztassák, valamint lebilincseljék.

Noha költeményében nem esett szó a múlt legendáiról és mítoszairól, szerintem ügyes témát sikerült választania.

Költeményében Ön volt az egyetlen szereplő, nem írta le sajnos a változó évek más-más tüneményét. A terjedelme meglehetősen rövid volt. “Mert ami, azt hisszük: tömör, olykor már ködös. Azt, amiről azt véljük: könnyed - üres már.”

Fogadjon el tőlem egy jó tanácsot, ami a mesterségbeli tudást illeti: “Oly tárgyat válassz, költő, mire futja erődből, és fontold meg jól, mit bír el s mit nem a vállad.” Emellett úgy gondolom, kilenc évig kell ápolgatni egy verset, mire kiadjuk kezeink közül. Természetesen ez alatt azt értem, hogy minél jobban dolgozzuk ki a sorokat, és az idő múlása során javítsuk ki a hibás nézeteinket. Szerintem a Védőbeszédre is ráfért volna egy kis korrigálás. Mint azt korábban említettem, a közönség megfogása a cél. Önnel sírnak és nevetnek, csak meg kell tudni hatni a népet. A tartalmához visszatérve pedig: lelkesebb lennék, ha tanító jellegű eszméket is találtam volna szerzeményében… A véleményeket, a kritikát legyen szíves mindig elfogadni, és hozza ki a legjobbat a következő alkalommal. Ha a tökéletességre törekszik, a hírneve is nő: láncfolyamat ez.

Tanuljon sokat az életben és bölccsé válik. “Ugyanis bölcs tud csak jót írni, ez itt az alap, meg a forrás.”

További sok sikert kívánok a piktornak.

Üdvözlettel: Horatius.

P.Zs.

Tisztelt Győrffy Ákos!

Nevem számodra, ki jártas az irodalomban, és versírásra szánta fejét, bizonyosan ismerősen cseng. Én vagyok maga Quintus Horatius Flaccus, ki görög verset római lant húrjain zengett. Versedhez, melynek címe Védőbeszéd, lenne néhány megjegyezni valóm. A verselésnek írott szabályai vannak, melyeket ezen versedben te, költő, nem követtél. Ne feledd: a hagyományok fontosak. A verslábakat követni kell, s te mégsem szabtál kötött ritmust soraidnak. A gondolatok fontosak, de nem vehetik át a formaiság szerepét is. Tanuld meg ezt a kettőt helyes egyensúlyban tartani, és műved kimagaslik majd a többi közül. S hol a műfaj?

Hisz ez se óda, se bordal. S a szavaid, költő: mind “mai”. Ez persze nem feltétlenül probléma. Azonban ezt jegyezd meg: régi szavakat ha felelevenítesz, újnak fognak hatni újszerű versedben. Jó az is, ha visszanyúlsz a kezdetekhez is, merítkezz mások régi műveiből, tanulj új kifejezéseket, ismertesd meg újból az emberekkel az elveszett nyelvi múlt darabjait: az elfeledett, de annál ékesebben csengő szavakat. Tanulni és fejlődni sohasem szégyen, hát tanul!j A terjedelmét tekintve versed valószínűleg sok ember elméjében megfogantatja mondanivalóját. Bármit szólsz, költő, szólj jó röviden, hogy még a lágy lelkekben foganatja legyen, s ne feledje, ki hallja. Első olvasásra is megértettem, mit át akartál adni verseddel, mégis többször elolvastam. A témáját tekintve tetszett a választásod, egyszerű stílusoddal pedig csak még közvetlenebbé tetted azt. Egyetlen hibád csak a verselés módja. Ha már oly rég kitalálták a verslábakat, élj is a használatukkal, ezáltal még teljesebbé téve írásodat. Mindenesetre sok sikert kívánok neked, költő, ki szakítasz a hagyományokkal, hogy valami újabbat kapjon a nép, kívánom, hogy neved enyémhez hasonlóan sok évig fennmaradjon, műveiddel együtt.

Üdvözlettel: Horatius.

H.A.

Győrffy Ákos

Horatius levelei a költőnek

Tisztelt Győrffy Ákos!

Horatius vagyok, ki ezt a levelet írja. Nem biztos, hogy ismeri e nevet, hisz nem mostani teremtés vagyok én. Olvasgattam e századi és múlt évszázadi költeményeket, számtalan poétától, amikor sebtében láttam ezt a korszerű költeményt. Olvastam néhány versét. Vannak olyan alkotásai, amelyekkel meg vagyok elégedve és kedvemre voltak, de, akadtak, amelyek kevésbé. Ez volt az a bizonyos verse, amely rögvest elbűvölt.

Igaz, ön az enyémtől eltérő korban írja a költeményeit, de nagyon egyszerűen írja le azokat, míg az én klasszikus költeményeim nehezebben értelmezhetők. Nagyszerű volt olvasni a Védőbeszéd című alkotását, hisz, könnyen lehet értelmezni a sorait a sok korabeli szó segítségével. Ez egy korszerű költemény, amelyben leírja az emberek vágyát, hisz lenne-e oly fafejű, aki nem szeretné azt csinálni, amit akar és akkor, amikor akarja? Bízom benne, hogy a továbbiakban is ily alkotásokat fognak olvasni az emberek öntől. Sok sikert kívánok ezentúl!

Tisztelettel: Horatius (Sz.R.)

Tisztelt Költő Úr! Örömömre szolgált olvasni a versét. Túlzottan bővelkedik a modern fogalmakban, de szeretném megdicsérni, amiért szavaid egésszé teszik a verset, és nem csak egymásra vannak halmozva. Még többet kell megtudnod a világról, hogy tökéletes képet alkothass róla, de úgy vélem, az istenek jó irányba terelik utadat. Versed hossza sem haladja meg a kívánt mennyiséget, az egyszerű olvasó csak ilyenből okul, feleslegesen hosszút ne költs saját szórakozásodra, mert csak süket füleket találsz. A múzsák vezessenek dicső utadon, és váljon neved legalább olyan híressé, mint jómagamé!

Tisztelettel: Quintus Horatius Flaccus (P.A.)

Ákos!

Hogy miért szólítlak így meg? Hisz neved után... hattyú vagy, fekete vagy fehér? Hisz te mind a kettőben kételkedsz.

Hát a medve, kibújik-é barlangjából vagy visszahúzódik, ha zord az idő? Látom, te is tétovázol: tűz és víz, éjszakák vagy nappalok? Voksod hova teszed hát? Versed tartalma úgy lepett meg engem, ahogy Nagy Sándor lovasai a hatalmas perzsa sereget.

Tétovázol? Összemosódik minden? Hisz képzeleted szab határt költészeted mély tengerének. De ne feledd: fogtak már ki halat mélyből, és partra vetve ugyanúgy elszáradt, mint a Nílus apadásánál a pálmafák. Egy igásló is álmodhat arról, hogy csatamén lesz, de legbelül már annak is örül ha friss szénát kap. Ákos, hisz te félsz. Bár bensőd tudja az igazat, de ezzel a verssel csak megosztod önmagad. Ha kételkedéseidnek vége, tán őrület lesz a jutalom, megnyugvást ebben hogy találsz, te kis barom.

Horatius (P.E)

Tisztelt Győrffy Ákos!

Szívem is összeszorul e verssorok hallatán.

Míly sötétség, míly gyötrelem járhatja át az ön darabokra hullott lelkét, hogy ily fájdalmas szavakat tudott verssé formálni. Hol köszöntött be életébe az a pillanat s pont, ahol gyönyörűbbnek, felhőtlenebbnek találta látni az álmodott világát? Mely történésnek kellett megvalósulni, hogy nem találta, nem lelte a boldogságot s örömet a valóságban?

Remélem, a jövőben megleli majd gondtalanságát, kivirágzik élete, és értékelni tudja a valóság adta apró örömöket is.

Tisztelettel: Horatius C.B.us P.E

parafrázisok

Győrffy Ákos

A költő álomvilágba menekül, Bizonyára teljesen belemerül Kecsegtető gondolataiba, A valóságot maga mögött hagyva.

Viselkedése és hangja, Gondolkodása és gesztikulálása Mind eltér a többi életében És megjelenik ott ezerféleképpen.

Vajon keresi az élet értelmét, Vagy csak nem találja békéjét Ebben a hatalmas világban élve Fantáziájával körülvéve?

Azt állítja, gyengesége az oka A folyamatos álmodozásának, Mégsem tesz ellene, Pedig kellene...

P.Zs. Amikor zenét hallgatva a sötét ég alatt sétálok haza este, szeretem az égboltot nézni.

Van benne valami zavaróan különleges.

A csillagokban elveszve a zene hatására néha úgy érzem, mintha egy másik világban járhatnék.

Ilyenkor nem gondolkodom semmin, csak kihasználom azt a pár percet melyet csendben, fejtörést okozó percek nélkül tölthetek.

Ezek azok a pillanatok, amikor úgy érzem, szabad lehetek, még akkor is, ha ez csak az idő egy röpke töredéke.

Beleszédülve a dallamokba és a csillagok által kirajzolt képekbe bódorgok haza.

A közvilágítás gyéren süt le rám, míg az út túloldalán a kocsmában ülő emberek gondterhelten beszélik ki bajaikat.

De én nem foglalkozom velük, csak tovább haladok, lassan, míg haza nem érek, s újból elöntik gondolataim amúgy is megtelt elmémet, hogy újból emésszem magam mindenféle lényegtelen apróságokon.

H.A.

Volt egy ember, ki úgy érezte, több élete van, és nem csak az az egy, amit nem tudott jobbá tenni, mert amíg szebbé tehette volna, addig a többiről álmodozott. Az összes képzeletbeli világa különbözött, de egy dologban ugyanolyanok voltak. Az összes egyszerűbb és letisztultabb volt, mint az az egy, amiben igazából élt, vagyis a valóság. Nem szeretett itt élni, kényszernek érezte a saját múltját, jelenét és jövőjét, egyszóval az életét.

Jobban szerette képzeletét, amiben szárnyalhatott, míg igazából a föld alatt a vakondok életét élte. Nem látott semmit, csak a sötétséget. Nem látta a gyönyörű eget, ahol szállhatott volna és a csodás fényt,hogy messzire láthatott volna, egészen az álmai megvalósításáig, a boldogságig.

Az éjszakát sem láthatta, mikor eljön a feketeség és elviszi az összes gondját, a sötétségét az egész lényéből, hogy ne nyomja többet a vállát.

Ezt mind nem látta, mert nem találta meg az utat az alagútban, és senki sem segített neki, de mivel ő nem tudott róla, hogy rossz úton jár, nem tudott segíteni önmagán, mert úgy hitte, hogy nincs kiút. Így élte továb életét, hogy nem tudott a szépről, ami létezik, és képzeletében felfedezte a boldogságot, de nem találta a valóságban.

C.B.

Életeimnek se szeri, se száma Szeretem élni a képzeletem De mikor reggel szemem kipattan Újra valóságban létezem Szomorúak a reggelek S boldogok az éjszakák Mikor újra látom Őt Képzeletem angyalát P.A

Költőnk gondolataiba merül, Ki tudja, hova kerül.

Képzelete árja elrepíti, S a valóságot teljesen elfelejti.

Lehunyja szemeit, S éli másik életeit.

Ott minden egyszerűbb és más, Mozdulataiban, viselkedésében sok a változás.

Néha elmenekül a valóságtól, Mindenféle apró és nagy bajától, Úgy gondolja, mindez csak gyengesége, De valójában pont ez az ő erőssége.

H.A.

parafrázisok Éjszakánként felriadok, Verítéktől izzadtan.

Most melyik énem is ragyog pontosan?

Mindegy, hogy melyik, csak el, Innen el. Hisz bármelyikhez nyúlok, Az ennél sokkal többet érdemel. És most szállok, mit szállok?

Repülök. Repülök a házak, felhők között, Le az emberek közé.

Néha megragadom őket, Rájuk bámulok, az értetlen tekintetük, Ez az ami visszahoz.

Most a másik énem felé tekintek, Rohanok a fák között, sziklákon át, Le egy barlangba, ezer veszély között.

Fáradt elmém most megpihen, Rápillant egy tóra.

Tükörképe torz alak, Mint lelkem sarkantyúja.

Ijedten térek vissza, A valós élet mocskába.

Bár még maradnék.

Majd a hang, a hang, ami Mindig szól: -Legyél itt velem, az időd itt végtelen.

Hisz én vagyok Batman, drágaszágoooom…..

P.E

Szomorú vagyok én Bár miért is kellene, Hisz oly szép az élet.

Megfelelni megfelel.

Mit tegyek én?

Szép életet éljek?

Vagy maradjak a mókuskerékben?

Mitévő legyek?

Boldog legyek vagy boldogtalan?

E kérdéseket ismételgetem magam.

Persze mindig boldog vagyok, De teljesen sosem, Hisz hiányzik a nyolckori kelés És a délutáni pihenés.

Bár úgy lenne minden, ahogy megírod, De nem úgy van, hisz nem te írod.

Gondolok arra, hogy egyszer elmegyek, Mert e csodálatos világ még felfedezetlen.

Egyszer útra kelek, mindent hátra hagyva, Hisz vár rám a csodálatos Alaszka.

Sz. R.

"ELŐZETESEK" Varró Dániel: Se óda, se bordal

Lövétei Lázár László: Nulladik ecloga

A vers rímel és a szóhasználata is

Ennek a versnek pásztori témája van, így ez

modern. A költőnek ihlethiánya van, és a

egy idilli hangvételű ekloga. A költő nem érti,

múló szerelem is a gondja, amiből

hogy miért lesznek az emberek A juhász

megalkotta ezt a költeményt. Leírja, hogy

elmeséli az álmát, de Laci bácsi azt mondja

a szerelmet már rég "kinőtte", és már

neki, hogy hagyja az álmokat, hisz lesz egész

semmi reménye sincs ehhez a

nyáron idejük arra, mert néhányszor majd

szerelemhez - "csupa régi, kinőtt gagyi

kijár hozzá a zöldbe. A pásztor hiszi, hogy

holmi". A

juhászként is megélhet az ember szép

lánynak az emléke lassan elhalványul, és

dolgokat. A költő elbúcsúzik és hazamegy, de

végül eltűnik ("radírfeledés elefántja").

mielőtt útnak indult volna, előtte megkéredezte a pásztort, hogy üzen-e haza

Turi Tímea: A költészet története

valamit. A juhász annyit válaszolt, hogy

A költő leírja, hogy a modernebb

Szent György napja után már nem üzenget,

versekből szépen

és, ha a hó leesik, akkor otthon fog ülni a

lassan minden ki lesz hagyva, ami egykor

sutban.

fontos volt a költőknek és az olvasóknak is egyaránt. Elbeszéli, hogy milyenek voltak a "régi" költemények. Ez a vers is olyan formában íródott, hogy nem található benne rím, nincsen ritmusa, hangsúly sem található benne, új versfomát kapott.

Tóth Krisztina: Tanítvány Látja a művészi összefüggést a dolgokban és, Pál Dániel Levente: Akire érdemes

hogy akármiből lehet rímes sorokat írni. Ő is

odafigyelni

egyszer tanártól, mesterektől tanult, és amilyen

A lírai én szemszögéből írja a

tudást megszerzett azt továbbadja a fiatalabb

költeményt. Fefigyelt egy nőre a

generációnak, a tanítványainak.Észreveszi,

tömegben, végül leült egy padra és ihletet

hogy

keresett, de nem talált. Végül behunyta

a fiatalokat nem nagyon érdekli, amit tanít

szemét és a nőre gondolt akit korábban

nekik. Ám egy lány odalép hozzá a szünetben,

látott, ki a kezében tartott egy üres

és elmondja: várta, hogy egyszer megpillantja

képkeretet.

ezeket a titkos " szálakat".