Szellem
E L F R I E D E J E L I N E K O S Z T R Á K Í RÓ
E LVA K U LT S Á G RÓ L , A P E S T I S RŐ L
Komikus végszó Hetvenkét évesen sem veszítette el alkotói dühét, gyilkos humorát az Ausztria lelkiismeretének tartott, Nobel-díjas író. Donald Trumpról és a patriarchális világ erőszakkultúrájáról szóló véres paródiája, A királyi úton az év drámája lett Németországban. A magyarországi ősbemutatót a Katona József Színházban tartják. ¬¬A világ állapota miatt érzett tehetetlenség vezette A királyi úton megírására? Az ihletet valóban az amerikai elnökválasztás estéje adta? Reggel hatkor arra ébredtem, hogy Donald Trump nevét mondják be a rádióban. Megdöbbentem, majd írtam egy esszét. Ezt fejlesztettem szatirikus drámává, paródiává, az új királyt Oidipusz, Midasz és Übü király stílusjegyeivel felruházva. Tragédia, hogy tapinthatóan jelen van a világban a kétségbeesés, a félelem. A rothadás virágai, a pestis bűze újraéled, ősi sírokból kikelt zombiként kísért a gyűlölet, a harag, a nacionalizmus, a rasszizmus. Mindeközben egy obszcén valóságshow, marionet t- előadás tettleges résztvevői vagyunk mindannyian. Alattvalói vakság, elvakultság nélkül nem működne a politikai szemfényvesztés gépezete. Ahhoz, hogy a királyok des-
42
2019. szeptember 19.
potává váljanak, kellenek az „áldozati bárányok” is. ¬¬Hillary Clintont, Melania Trumpot is belekomponálta a játékba, önmagát vak prófétanőként, vérző szájjal, szemmel ábrázolja. Ugyanakkor szerzői kikötése, hogy Muppet Show-figurák legyenek a szereplők. Miért, nem egy Muppet Show az egész világ? A legnagyobb bűnözőktől a legaljasabb gonoszokig a legtöbben rajzfilmfigurákhoz hasonlítanak. A világ jelenlegi első embere is úgy néz ki, mint egy rajzfilmhős. De ha a múltat vesszük, egy hitleri beszéd ma abszurdnak és nevetségesnek tűnik, holott milliók halálához vezetett. A náci rezsim, szinte elsőként, tudatosan célozta meg a lakosságot, hogy egyesítse a diktátor szolgálatában. A tömegmédiát, a propagandafilmeket művészi formává emelték. Trump önmaga propagandája, önmaga szócsöve. A vak király,
felkent királyokként feszítenek, harsányak, műveletlenek, mérhetetlenül ostobák
akit rontó lelkű istenek megátkoztak a születésekor. Minden eszköz a rendelkezésére áll, hogy a kedvenc médiáin, a Twitteren és egyéb helyeken terjessze az ostobaságait. ¬¬Korunk alapkérdéseit jeleníti meg a darabban a jobboldali populizmus és a szuperkapitalizmus szövetségéről, a történelem ismétlődésének veszélyéről diktatúra, tömegmészárlás formájában, az ostobaság és az erőszak robbanásszerű terjedéséről, a gondolkodók, az értelmiség némaságáról, a tisztánlátás hiányáról. A szuperkapitalizmus a populizmusnak kedvez azzal, hogy kitermeli a Trump-féle figurákat, hogy csökkenti a hatalom feletti ellen őrzést, és sokakat kétségbeesett megélhetési hajszába kényszerít. A demokratikus kapitalizmussal szemben bármiféle kritikai hangvételt elfojt, gondoljunk csak az olyan mértékadó, nagy hagyományú lapok, mint a The New York Times vagy a The Washington Post elhallgattatására tett — szerencsére meghiúsult — kísérletekre. Kiszabadult a palackból az abszolutizmus szelleme, az Európában is kísértő új uralkodókkal, akik – bármennyire is veszélyesek – olyanok, mint a tragédia utáni komikus végjáték szereplői. Felkent királyokként feszítenek, harsányak, műveletlenek, mérhetetlenül ostobák. Hegel elmélete szerint minden világtörténelmi esemény és személyiség kétszer fordul elő, Marx ehhez hozzátette, hogy egyszer tragédia, egyszer komédia formájában. Az emberek szeretik magukat a történelem alanyaként látni, és miközben nagy terveket akarnak megvalósítani valamiféle távoli jövőt megcélozva, újra meg újra a régi mechanizmusokat ismétlik. A múlt rekvizitumait húzzák elő a dobozból, az abszolutizmust, az autokráciát, és újdonságként tálalják. Az emberek nem veszik észre, hogy olyanoknak szavaznak bizalmat, akik játékfiguraként kezelik őket. ¬¬Hatékony az írással politizálni? Nem vagyok politikus, de a munkámat mindig is politikai tettnek tekintettem. Nem pártpolitikai értelemben, noha valaha az Osztrák Kommunista Párt tagja voltam. Ausztria mélyen jobboldali beidegződésű ország, a magam eszkö-
zeivel próbáltam némi baloldali irányt mutatni. Illúzió volt. Korlátolt csinovnyikok, az apparátus moszkovitái képviselték a baloldaliságot mifelénk, amitől nem lehetett sokat várni. De nem hagytam abba a küzdelmet egy olyan koordináta-rendszer felállításáért, amelyben világosan lehet tájékozódni. ¬¬Mennyiben a színház feladata, hogy politizáljon? A színház ősidők óta mindig is ezt tette. Az antik görögök már megteremtették a politikai színházat. Ezért is nyúlok vissza Euripidésztől, Aiszkhülosztól vett idézetekhez. Sem a színház, sem az irodalom nem történelem, de megvilágíthatják a történelmet. A Perzsák című darab például nemcsak egy nagy győzelemről szól, hanem a legyőzött sorsáról is. A politikai színház nyelvén megszólalni manapság azért kihívás, mert a színházi közönség javát adó polgárság nem feltétlenül szeret a tükörbe nézni. E nélkül marad a polgárpukkasztás. ¬¬Vannak, akik feminista írónak tartják önt. Élhetőbb lenne a világ, ha még több nő jutna hatalomhoz? Nem akarok általános fejtegetésekbe bonyolódni arról, hogy a férfiak hatalomittasak, bezzeg a nők áldozatkészek és empatikusak. Soha nem láttam a nőket jobbnak vagy magasabb rendűeknek, ahogyan egyes nőmozgalmak teszik. A férfiak a munkájukon, a pozíciójukon keresztül fejezik ki magukat, míg a nők a lényükön keresztül. Minél fiatalabbak és szebbek, annál jobbak az esélyeik. Globális társadalmi probléma, hogy nem egyenlő mérce alapján ítélik meg a két nemet. Persze akadnak kivételek, Margaret Thatcher vagy Golda Meir szakértelmét nem kérdőjelezték meg. Soha nem tartottam a férfiakat egyedül hibásnak, a patriarchális és fallokrata rendszert ítélem el – egyes kritikusaim szerint fanatikusan, agresszívan –, amelyik nem ismeri el például a nők tudományos, kulturális, kreatív teljesítményeit. Mélyen megvetem a patriarchátusi mentalitást, a dominanciát. Jó néhány ország költségvetése összeomlana, ha a nőknek munkabérként kifizetnék azt az időt, amit a gyerekek ellátására, a családi háttér megteremtésére fordítanak. ¬ SZENTGYÖRGYI RITA
KÖ Z É P KO R I K A S T É LY É P Í T É S
L ÁT VÁ N Y R É G É S Z E T
9 0 0 É V E S H A B A RC S
Várjáték A világ egyik legnagyobb kísérleti archeológiai terepén két évtizede építgetnek hajdani technikákkal egy középkori várat.
AFP / PHILIPPE DESMAZES
Elfriede Jelinek. arionett-előadás M tettleges résztvevői vagyunk
MTI / ERA / HANS KRAUS TECHT
Szellem
Guédelon vára. Kipróbált módszerek
„csupán” háromhektárnyi fából kijött egy közepes kastély
H
ogyan emelt fel 800 éve egyetlen ember egy 400 kilogramm súlyú követ? Hát úgy, hogy készített egy hatalmas mókuskereket, amelyben gyalogolva a mozgási energiája – kötelek, tengelyek és csigák áttételén keresztül – akár egy várfal tetejére is feljuttatta az építőanyagot. A példa nem egy történelmi vetélkedő kvízkérdése, hanem nagyon is életszagú feladvány annak a csapatnak, amely immár 21 éve épít egy XIII. századi várat Burgundia erdeiben – a lehető legautentikusabb módszerekkel. Félreértés ne essék: a Párizstól jó 180 kilométerre délre található Guédelon vára nem helyreállítás, hiszen ilyen építmény sosem létezett. Amikor azonban az 1990-es évek derekán a szomszéd kastélyról, SaintFargeau-ról restaurálás közben kiderült, hogy a XVII. századi falak – afféle „matrjoskababaként” – egy komplett XII. századi várat rejtenek, a tulajdonosban és a szakértőkben felmerült: ha már nem tudják „kicsomagolni” az eredetit, miért ne építenének egy hasonlót a közelben. Méghozzá pontosan úgy, ahogyan azt a középkorban csinálták. DHVG-képgaléria elérhető tableten
Guédelon rekonstrukció, de nem egy váré, hanem azoké a módszereké és technikáké, amelyekkel a XIII. században építhettek egy (francia) várat. Éppen ezért „nem annyira a végtermék a fontos, mint inkább az oda vezető út” – fogalmazta meg a projekt lényegét Anne Baud, a Lyoni Egyetem régészprofesszora, az építkezést felügyelő-támogató szakmai bizottság tagja. Ez egyben a kísérleti régészet hitvallása is, amely a történészek hipotéziseit a gyakorlatban igyekszik igazolni (vagy cáfolni). Az elmúlt két évtizedben ennek a tudomány ágnak vált az egyik legnagyobb vállalkozásává a régi-új burgundiai vár (hasonló projektekről lásd Így építettek ők című írásunkat). Sok mindent kellett előre tisztázni, mielőtt belevágtak az építkezésbe. A Guédelon-projekt vezetői kitűztek például egy fiktív dátumot (1229-et) a munkálatok kezdetének (jelenleg az Úr 1250. esztendejében járnak). Erre azért volt szükség – magyarázta az Arte tévécsatorna műsorában Florian Renucci építésvezető –, hogy ki tudják alakítani a támpontként szolgáló történelmi 2019. szeptember 19.
43