5th Budapest Architecture Film Days

zpont ww h .kek.org.

Kortárs

íté s z eti Kö

Ép

5. BUDAPESTI ÉPÍTÉSZETI FILMNAPOK 2 013 . F E B R U Á R 2 8 - M Á R C I U S 3 , T O L D I M O Z I

5TH BUDAPEST ARCHITECTURE FILM DAYS 2 8 F E B R U A R Y - 3 M A R C H 2 013 . , T O L D I C I N E M A

5. BUDAPESTI ÉPÍTÉSZETI FILMNAPOK 2 013 . F E B R U Á R 2 8 - M Á R C I U S 3 , T O L D I M O Z I

5TH BUDAPEST ARCHITECTURE FILM DAYS 2 8 F E B R U A R Y - 3 M A R C H 2 013 . , T O L D I C I N E M A

2013

5. BUDAPESTI ÉPÍTÉSZETI FILMNAPOK KÖSZÖNTŐ Idén ünnepli 5. születésnapját a Budapesti Építészeti Filmnapok. A KÉK – Kortárs Építészeti Központ által 2007-ben kezdeményezett Filmnapok küldetése, hogy a film médiumát használva világítsa meg az építészet, a design és a városfejlődés legárnyaltabb folyamatait. Épületben laksz? Szoktál filmeket nézni? Akkor ezek a filmek téged is érdekelni fognak. A fesztivál fél évtizedes fennállásának leggazdagabb, legváltozatosabb programját kínálja az építészet, a design és a városok iránt érdeklődőknek. A négynapos esemény a 20. század egyik legnagyobb hatású építésze, Oscar Niemeyer portréfilmjével nyit, a következő napok filmjei között pedig találunk a sivatagi építészetről, a megalopoliszok infrastruktúra-problémáiról, a tenger és a víz városi életben betöltött szerepéről, Hugyecz László shanghaji építészetéről, a kortárs építészet és várostervezés leginnovatívabb és leghírhedtebb példáiról, valamint Budapest jelenkori átalakulásáról szóló darabokat. A Filmnapok továbbá kiemelten foglalkozik a lakatlan épületek kérdésével is: számos film szól arról, hogy mi történik egy-egy elhagyatott irodaházzal, hotellel, városrésszel, amikor elveszti létjogosultságát. A vetítések és a rendezőkkel való beszélgetések mellett bemutatunk egy olasz élő építészeti video-jockey performanszot, valamint lesz egy metró-túrával összekötött filmbemutató a 4-es metró egyik épülő állomásán.

Huszár Daniella, Polyák Levente, Soltész Noémi

5TH BUDAPEST ARCHITECTURE FILM DAYS GREETINGS This year the Budapest Architecture Film Days celebrates its 5th birthday. The mission of the Film Days, initiated by KÉK – Hungarian Contemporary Architecture Centre in 2007, is to use the medium of film to highlight the most subtle processes in architecture, design and urban development. Do you live in a building? Do you watch films? Then you’ll attend the Architecture Film Days. This year, the festival proposes the richest and most diverse program of its half-decade existence to those interested in architecture, design and cities. The 4-day event opens with a portrait of one of the most influential architects of the 20th century, Oscar Niemeyer, and the following days offer films about desert architecture, the infrastructure problems of megalopolises, the role of water and the sea in urban life, Shanghai’s early skyscrapers by László Hugyecz, the most innovative and infamous examples of contemporary architecture and urbanism as well as about the recent transformation of Budapest. Beyond this, the Film Days gives a particular focus to the question of vacant buildings: a selection of the festival’s films depict the life of office towers, hotels, entire neighbourhoods after the vanishing of their reason of existence. Besides the films and Q&A sessions with directors, the festival also includes a live Italian architecture video-jockey performance, as well as an exclusive screening in one of Budapest’s future subway stations, combined with an architectural tour.

Daniella Huszár, Levente Polyák, Noémi Soltész

PORTRÉK A Filmnapok hagyományához hűen az 5. kiadásban is fontos szerepet kapnak a portréfilmek. Túllépve az építészek és designerek (Oscar Niemeyer, Hugyecz László, Ant Farm, Philippe Starck) munkásságának bemutatásán, ezek a filmek a tervezési és egyeztetési folyamatok nehézségenek bemutatásán keresztül az építészet általános kérdéseibe is betekintést nyújtanak. Oscar Niemeyer – Az élet egy lélegzetvétel (Fabiano Maciel, 2007, 90’) Architects’ Book – Építészek a mozivásznon - Giorgio Sancha, építészeti VJ performansza Tér, föld és idő – Underground kalandok az Ant Farmmal (Elizabeth Federici, Laura Harrison, 2010, 77’) Bilbao 43 oszlopa – Philippe Starck (Leonardo Baraldi, Eleonora Sarasin, 2011, 55’) ArchiCULTURE (David Krantz, Ian Harris, 2013, 25’) Elveszett város (Jörg Adolph, 2009, 93’) Az ember, aki megváltoztatta Sanghajt (Ladislav Kabos, 2010, 68’) - Vetítés és beszélgetés Ladislav Kabossal

VÁROSPORTRÉK A városportré az építészeti film egyik legkorábbi műfaja. A városi élet dinamizmusa, a mozgásban lévő utcák, az egymás mellé rendelt társadalmi és építészeti sokféleség számos filmest megihletett. Ebben a válogatásban a városportré megújuló műfajából mutatunk be darabokat, amelyek lírai vagy éppen kritikus képet festenek egy-egy városról, annak fejlődéséről, hétköznapi vagy különleges helyzeteiről. Rotterdam (Core van der Hoeven, 2011, 18’) Koppenhágai álmok (Max Kestner, 2009, 70’) Városi mikrohelyek szociális élete - Az utcasarok (William H. White, 1980, 58’)

PORTRAITS Following the traditions of the Budapest Architecture Film Days, portraits again play a very important role in the 5th festival. Beyond the works of architects and designers (Oscar Niemeyer, László Hugyecz, Ant Farm, Philippe Starck) these films present the difficulties of planning and negotiating processes, and additionally give an insight to the general questions of architecture. Oscar Niemeyer – A Vida E Um Sopro (Fabiano Maciel, 2007, 90’) Architects’Book – Architects on movie screen - Performance by Giorgio Sancha, architectural VJ Space, land and time – Underground adventures with Ant Farm (Elizabeth Federici, Laura Harrison, 2010, 77’) 43 columns on scene in Bilbao – Philippe Starck (Leonardo Baraldi, Eleonora Sarasin, 2011, 55’) ArchiCULTURE (David Krantz, Ian Harris, 2013, 25’) Lost Town (Jörg Adolph, 2009, 93’) The man who changed Shanghai (Ladislav Kabos, 2010, 68’) Screening and discussion with Ladislav Kabos

CITY PORTAITS City portrait is one of the oldest genres of architecture film. The dynamic of city life, the streets in motion and the adjoining architectural and social diversity inspired many filmmakers. This selection presents a renewal genre of city portrait, depicting a poetic or critical picture of ordinary and peculiar stories of a city development. Rotterdam (Core van der Hoeven, 2011, 18’) Copenhagen dreams (Max Kestner, 2009, 70’) The social life of small urban spaces – The street corner (William H. White, 1980, 58’)

LAKATLAN Az elmúlt években világszerte az építészeti érdeklődés középpontjába került az elhagyott épületek problémája. A politikailag nemkívánatosnak nyilvánított struktúrák, társadalmi átalakulások nyomán funkciójukat vesztett modern épületek romjai, a természeti katasztrófák által kiüresedett települések vagy a gazdasági válság során megállt fejlesztések által magukra hagyott „csontvázak” mind ugyanannak a kérdésnek a különböző módokon feltett változatai: mit kezdjünk a lakatlan épületekkel, hogyan adható nekik új funkció, hogyan feleltethetőek meg ezek az épített környezettel szembeni megváltozott elvárásoknak. A bemutatott filmek egyúttal reflektálnak a KÉK által 2012 őszén elkezdett „Lakatlan” eseménysorozat és kutatás kérdéseire is. Sewoonsanga – egy szörnyeteg utópiája (Jan Schabert, 2011, 5’) Néma látogatók (Jeroen Van der Stock, 2012, 65’) Más tér (Arturo Bonhomme, 2013, 37’) Befejezetlen Itália (Benoit Felici, 2011, 34’) Torre David (Urban Think Tank, 2012, 30’) – Vetítés és beszélgetés az Urban-Think Tank-kel Megvagy, Luder! (Jonathan Carr, 2010, 9’) Robin Hood Gardens (Martin Ginestie, 2012, 17’) Grande Hotel (Lotte Stoops, 2011,80’)

ABANDONED Architecture has begun to focus on abandoned buildings in the past few years worldwide. Politically undesirable structures, ruins of modern buildings with lost function due to social changes, settlements emptied by natural disasters and „skeletons” left behind by arrested developments as results of the financial crisis – same questions in different shapes: what to do with abandoned spaces, how to provide them with new function, how could they fit to the new requirements of built environment. In the meantime, the films reflect on the „Abandoned” events and related studies organized and run by KÉK – Hungarian Contemporary Architecture Centre, in 2012. Sewoonsanga – utopia of a monster (Jan Schabert, 2011, 5’) Silent visitors (Jeroen Van der Stock, 2012, 65’) Other space (Arturo Bonhomme, 2013, 37’) Unfinished Italy (Benoit Felici, 2011, 34’) Torre David (Urban Think Tank, 2012, 30’) – Screening and discussion with Urban-Think Tank Get Luder (Jonathan Carr, 2010, 9’) Robin Hood Gardens (Martin Ginestie, 2012, 17’) Grande Hotel (Lotte Stoops, 2011,80’)

ÚJ ÉPÍTÉSZET A gazdasági válság egyik következményeként az építész szakma kénytelen volt újragondolni szerepét a város tervezésében, a társadalmi folyamatokra való hatásában, az új városi igényekre adott tervezői válaszokban. A kortárs építészet és urbanisztika néhány leginnovatívabb megoldásátbemutató filmet tervezés új érzékenységére mutatnak példát. A High Line (John Ziemean, 2006, 6’) Diller Scofidio + Renfro: A Lincoln Center és a High Line újragondolása (Muffie Dunn, Tom Piper, 2012, 57’) Új urbanizmus (Kelly Loudenberg, 2009, 55’) Furcsa otthonok – rövidfilmblokk

A VÁROS ÉS AZ ELEMEK A mérsékelt éghajlatú Európával ellentétben, a közel-kelet városai jóval intenzívebb viszonyban állnak az elemekkel. A tenger mindent megváltoztató jelenléte, vagy a városokba bebenyúló sivatag új feltételeket teremtenek mind a hétköznapi élet, mind a tervezés és építkezés számára. Ezekről a feltételekről, a tengerrel és a sivataggal való létezés korlátairól és lehetőségeiről szólnak az összeállítás filmjei. A sivatagi vár (Eirin Gjorv, 2007, 55’) Délibáb (Srdan Keca, 2011, 42’) – Vetítés és beszélgetés Dubaiban dolgozó magyar építészekkel Az én tengerem (Yilmaz Vurucu, 2012, 60’) – Vetítés és beszélgetés Yilmaz Vurucuval

NEW URBANISM FILMS As one of the results of the financial crisis architecture had to rethink its role in urban planning, its influence to social trends and its design answers in order to new urban requirements. The films present some of the most innovative solutions of contemporary architecture and urbanism, introducing examples of a new, sensitive planning. A High Line (John Ziemean, 2006, 6’) Diller Scofidio + Renfro: Reimagining Lincoln Center and the High Line (Muffie Dunn, Tom Piper, 2012, 57’) New urbanism (Kelly Loudenberg, 2009, 55’) Strange homes – short films

THE CITY AND THE ELEMENS Middle-east cities have a lot more intense relation with the elements comparing to Europe with its temperate climate. The presence of the sea capable of changing everything or the desert touching the cities from time to time set new conditions for everyday life and for planning and construction. This compilation focus on such conditions, the limits and opportunities of human existence related to the desert and the sea. The desert castle (Eirin Gjorv, 2007, 55’) Mirage (Srdan Keca, 2011, 42’) – Screening and discussion with Hungarian architects working in Dubai The sea in me (Yilmaz Vurucu, 2012, 60’) – Screening and discussion with Yilmaz Vurucu

NAGYVÁROSI LOGISZTIKA A világ nagyvárosai, és különösen az elmúlt évtizedekben többszörösére növekvő lakosságú megapoliszok legnagyobb kihívása a logisztika, az emberek, tárgyak és erőforrások mozgatása. A hétköznapi életet fenntartó, a városban való mozgást lehetővé tévő közlekedési eszközök, illetve a vízellátás vagy az ételszállítás feladatainak ellátása folyamatos innovációt és a körülményekhez való alkalmazást igényel. Ahol a városok vezetése nem képes ellátni ezeket a feladatokat, ott alulról szerveződő, közösségi megoldások születnek. Gondolatszerelvények (Timo Novotny, 2012, 85’) – Fővám tér, városi séta a metró építészeivel a Duna alatt vetítés és beszélgetés Timo Novotnyval Folyékony város (Matthew Gandy, 2007, 28’) Dabbawala, az ebédszállítás csodája (Antje Christ, 2008, 50’) Ekümenopolis (Imre Azem, 2011, 118’)

NYOLCKER BUDAPEST Budapest közelmúltbeli átalakulásának legtraumatikusabb epizódja a Külső Józsefváros jelentős részének lebontása és új lakónegyedek építése a korábbiak helyére. A Nyolcker megújulása kompromisszumokkal, jelentős társadalmi költségekkel valósult meg, amelynek valódi következményeiről ma még csak találgathatunk. Az új identitását kereső városrészről, illetve a tájékozódási pontjaikat elvesztő lakókról szól a budapesti összeállítás. Kulcsra kész álmok (Hana Hamazaki, Dodelin Sophie, 2012, 5’) Pillanatnyi 8 (ZimmerFrei, 2012, 53’) Corvin variációk (Trencsényi Klára, 2011, 39’) Vetítés és beszélgetés a filmek rendezőivel

BIG CITY LOGISTICS The biggest challenge big cities of the world are facing is logistics: the coordination of people, objects and resources – especially of those megalopolises whose population have multiplied in the past decades. The maintenance of everyday life in the city, the means of transportation allowing the movement within the city, tasks of providing water and food supply require continuous innovation and adaptation to the changing circumstances. Where the municipality of the city is unable to carry out these functions grassroots initiatives and community solutions take over. Trains of thoughts (Timo Novotny, 2012, 85’) – Fővám square, urban walk with the architects of the metro screening and discussion with the director Liquid city (Matthew Gandy, 2007, 28’) Dabbawala, the lunchbox miracle (Antje Christ, 2008, 50’) Ekümenopolis (Imre Azem, 2011, 118’)

“NYOLCKER” BUDAPEST (THE 8TH DISTRICT) The most traumatic episode of the recent transformations of Budapest is the demolition of the significant part of and the new construction of residential quarters to replace the previous ones in the Outer Józsefváros. The renewal of ‘Nyolcker’ involved compromises, already realized significant social costs, and we can only guess the actual consequences. This section is about the search for a new identity of this part of the city and its residents loosing their orientation. Readybuilt dreams (Hana Hamazaki, Dodelin Sophie, 2012, 5’) Temporary 8th (ZimmerFrei, 2012, 53’) Corvin variations (Klára Trencsényi, 2011, 39’) Screening and discussion with the directors of the films

KLASSZ KOPPENHÁGA

INTERJÚRÉSZLET MAX KESTNERREL, A KOPPENHÁGAI ÁLMOK RENDEZŐJÉVEL A Koppenhágai álmok a rendező szemén keresztül fürkészi a várost, bemutatva annak költői sokszínűségét. Egy város, hétköznapi emberekkel. Buszok és óvodák, ölelések és csókok. Kirakatok, sugárutak, arcok és emberi alakok az ablakok mögött, a napszakok változó fényeinek megvilágításában. Kestner a filmben feltűnő építészekre hívja fel a figyelmet: „Ez a film valóban az építészetről szól – mondja -, de csak egy bizonyos értelemben. Mindig is tudtam, hogy nem vagyok elég okos ahhoz, hogy építészeknek mondjak bármit is az építészetről, így a filmnek sem célja, hogy építészeti kritikákat fogalmazzon meg.” „De sokakhoz hasonlóan engem is foglalkoztat a várostervezés. Természetesen óvnunk kell a várost, de fejlesztésekre is szükség van. És ez nagy kihívás. A filmben így megszólalnak építészek, de nem ők a főszereplők. A filmmel azt akartam láttatni, hogy a város tervezésében még a sarki hotdog árusnak is fontos szerepe van éppúgy, mint bármelyik más városlakónak vagy funkciónak. Mindegy, hogy biciklizünk vagy autót vezetünk, az egyes használati módok mind-mind jelentősen befolyásolják a városképet”. „Nemcsak a homlokzatok érdekelnek minket, hanem az emberek és a homlokzatok. Emberek, utcák és ablakok - mondja Kestner, sugallva a filmet jellemző hóbortos és megszállottan fürkésző költőiességet. Ha megpillantunk valakit egy ablakban, rögtön találgatni kezdünk, milyen is az élete. Ezek a kóbor pillanatok azonban csak rövid életű szálak, hacsak nem látjuk az egyes embereket a város összetett portréjának fény-árnyék játékaként. A film kezdettől fogva egy portré szeretett volna lenni, ami a tégla- és habarcsarcú Koppenhága építészetére fókuszál. Sok a portréfilm részlet is, hiszen egyrészről minket valóban érdekelnek más emberek,

másrészről pedig ezt egy igen megfelelő módszernek találjuk. Ha elég sokáig figyelemmel kísérsz egy embert, akkor egy idő után elég jelenet gyűlik össze egy portréfilm megalkotásához. Ugyanez a helyzet a várossal is. A kaleidoszkóp-módszer remekül passzol a dokumentumfilm műfajához.” Az anyagot 35 mm-es filmre forgatták. „Elhatároztuk, hogy nem az emberekre, hanem a városra fókuszálunk, így az emberek akkor kerülnek fókuszba, ha éppen egy épület előtt, egy erkélyen, vagy az ablakhoz állnak. Az épületek mindig élesek, míg az emberek sokszor a fókuszon kívül jelennek meg. Ez mutatja azt a szándékot, hogy ez egy várost megjeleníteni kívánó portré. Persze választhattuk volna azt is, hogy az emberek kerülnek a fókuszba, ami egy szokványosabb megoldás lett volna, de mi úgy döntöttünk, hogy kockáztatunk.” Ez egy hazárdjáték, ami a város arcára egy történeti rácsot vetít, hangsúlyozva ezzel a város állandóságát a járókelő emberekkel szemben, akik megszületnek, felnőnek, majd meghalnak, így csupán gyorsan tovaszálló árnyakként szerepelhetnek a város ősi színpadán. Egyszer mindenki életében eljön a városban tett utolsó séta ideje. Boldog gyermekek, elfoglalt felnőttek, görnyedt hátú öregek sétálnak majd el az 1930-as évek munkás bérlakásai mellett, a tizennyolcadik század nemesi birtokai előtt és Koppenhága gyorsan fejlődő kerületeinek lélektelenül nyugodt új házai között, ahol az építkezés zajában és porában építészek és munkások munkavédelmi sisakban és sasszemmel irányítják a kivitelezés folyamatait. A tekintélyt parancsoló, merész vonalú nyersbeton épületek egy nap szintén megtelnek majd emberek jókedvével, bánatával, napi rutinjával és, természetesen, koppenhágai álmaikkal. Kim Skotte | 2009. december 10. | A Dán Filmintézet jóvoltából

COOL COPENHAGEN

EXCERPT FROM AN INTERVIEW WITH MAX KESTNER THE DIRECTOR OF COPENHAGEN DREAMS Dreams in Copenhagen looks at the city through the director’s eyes, revealing Copenhagen in all its poetic diversity. A city of everyday people. Buses and kindergartens, hugs and kisses. Store fronts, avenues, faces, bodies behind windows. How the light changes with the hours of the day. Kestner points to the many architects who appear in the film: “It was always a film about architecture,” he says, “but only in a certain sense. I always knew I wasn’t smart enough to tell architects anything about architecture, so the film isn’t full of critical themes about architecture. “But, like a lot of people, I am interested in city planning. We should take good care of the city, but we also need to develop it. And that’s a challenge. So the film needed some architects, though not so many that it got out of hand. I wanted the film to respect that urban architecture is also made by the hotdog vendor on the corner, by how we use the city. Whether we bike or drive, for instance, has a massive impact on the city’s appearance,” Kestner says. “We didn’t just want facades, but people and facades. People, streets and windows,” Kestner says, indicating the whimsical voyeuristic poetry that’s such an important part of “Dreams in Copenhagen”. Catching a glimpse of someone in a window, we immediately begin to imagine what his or her life is like. But such stray plot lines are fugitive, unless we view the individual people as strokes of light and shade in a composite portrait of the city’s face.”From the outset the film was intended to be a portrait focusing on architecture in brick-andmortar Copenhagen. Documentary portraits are plentiful, because we are intrinsically interested in other people, but

also because the method is so convenient. If you just keep observing a person long enough, you will eventually have enough scenes for a portrait. The same is true for a city. The kaleidoscopic method is a good fit for documentaries.” The film is shot in 35 mm. “We decided to put the focus not on the people but on the city. That is, people can come into focus, if they are standing by the front of a building, on a balcony or close to a window. Buildings are always in sharp focus. People are out of focus a lot of the time. This is to hold on to the fact that it’s a portrait of a city. Sure, we could have chosen to put people in focus – that’s certainly the convention – but we decided to take a risk in this case.” It’s a gamble that helps lay a historical grid over the film’s portrait of the city, highlighting the idea that the city is a constant, while people come and go – are born, grow up and die, actors in a fleeting shadow play on the ancient stage of the city. One day everyone eventually takes his or her last walk in the city. Other shadows will follow. Happy kids, busy grownups, stooped-over old people will pass by workers’ tenements from the 1930s, patrician mansions from the 1700s and the still soulless new buildings in Copenhagen’s spanking new districts, where architects and construction workers stride, conducting procedures in hardhats and with eagle eye amid construction noise and dust. Prestigious construction projects in raw concrete and daring, swooping lines one day, too, will be painted with people’s joys, sorrows, daily routines and, of course, their Copenhagen dreams. Kim Skotte | 10th December 2009 | Courtesy of the Danish Film Institute

WILLIAM H. WHYTE

VÁROSI MIKROHELYSZÍNEK SZOCIÁLIS ÉLETE – AZ UTCASAROK TERMÉSZETFILM A VÁROSI DZSUNGELRŐL Közkeletű a várostervező mérnökök és a járókelők városérzékelésének szembeállítása. Míg – állítja például Michel de Certeau - a tervezők mintegy magaslati pontról, terepasztalként tekintenek a városra és ebből kiindulva racionális megfontolások mentén tervezik meg a városi tereket, addig a járókelők sok esetben a tervezői szándékot felülírva, „taktikusan” használják a várost. A két szemlélet közötti határvonal áttörése nem egyszerű, mivel a köztér használói, azaz mi járókelők általában magunk sem vagyunk tudatában, milyen mintákat követve használjuk a városi tereket - miért időzünk szívesen egyes köztereken, míg másokat miért kerülünk el. William H. Whyte amerikai urbanista és „embermegfigyelő” csapatával New York önkormányzatának megbízásából kamerával és jegyzetfüzettel a kézben a járókelők tudományos igényű kukkolásával próbált utánajárni, milyen szabályszerűségek ismerhetők fel az emberek köztéri viselkedésében és mely tényezők befolyásolják a köztérhasználatot. A kutatás eredményeit bemutató Városi mikrohelyszínek szociális élete – Az utcasarok című dokumentfilmben Whyte egy természetfilm narrátorához hasonlóan kommentálja egyes járókelők viselkedését, felhívja a figyelmet az abban rejlő szabályszerűségekre és kategorizálja a köztereket használókat: az ebédszünetüket töltő irodai alkalmazottak, a lányok után bámulók, a párok, a magányosan szemlélődők, a hajléktalanok csoportjai mind tudattalanul és ösztönösen bár, mégis nagyon hasonló mintákat követve időznek a téren. Azontúl, hogy szórakoztató dolgokat tudunk meg az emberek - azaz saját magunk - köztéri viselkedéséről, a film a köztértervezés számára úttörő jelentőségű felismerésekre jut - sorra veszi egy köztér népszerűségét, sikerét leginkább meghatározó tényezőket, megnevezi az utcai életet elősegítő és gátoló elemeket. Bár

Whyte nem volt építész, a városi élet megfigyelőjeként számos konkrét javaslatot fogalmazott meg a köztértervezők számára és jelentősen hatott a köztérépítészet későbbi alakulására. Jan Gehl az ő felismeréseit továbbfejlesztve, konkrét építészeti beavatkozásokra lefordítva hozta létre a világ egyik legismertebb közösségi térépítészeti irodáját és tervezett köztereket világszerte. Whyte és Gehl munkásságának köszönhetően ma már evidenciának számít, hogy az élettel teli közterek tervezése csak a terepasztal és a városi dzsungel együttes ismeretével valósítható meg igazán. Kováts Bence

AZ ANT FARMRÓL Az Ant Farm építészeti kollektívája, mint jelenség pontosan jellemzi a kort és a helyet, amikor és ahol létrejöhetett. A hatvanas évek legvégén diplomázott építészek számára egyértelműnek tűnt, hogy a modernista építészetként elhelyezkedni, és annak az elveivel és gyakorlataival azonosulni nem járható út. Ez a döntés sokkal kevésbé tűnik furcsának, ha figyelembe vesszük a kor kulturális fordulatát. Az európai és az amerikai diáklázadások, Woodstock és a hippi mozgalom életforma forradalma az ellenkultúra törekvéseinek megfelelően alakította át az elképzelhető lehetőségek tereit. Minden arra mutatott, hogy a modernizmus építészeti projektje nem csak morálisan – hanem ahogy a Pruitt-Igoe lakótelep 1972-es lerombolása jelezte – a gyakorlatban is tarthatatlan. Ezek a felvetések szorosan összefüggenek a II. világháború utáni politikai és gazdasági rendszer korabeli kritikájával, mely a művészeti kritikához hasonlóan az autoritást, az univerzalitást és a dolgok uniformizálását jelölte meg központi problémaként. Ezekre a problémákra válaszolt az Ant Farm tevékenysége, úgy hogy közben megpróbálta megteremteni a hiányzó underground építészetet is. Az új anyagok használata, az instabilitás és az ideiglenesség tudatos vállalása a korabeli építészeti fősodortól teljesen elütő, ámde a kortárs kultúra pillanatnyi áramlásaira teljesen rezonáló vállalások voltak. Nemcsak az épület válik az Ant Farm tevékenységében a radikális átalakítások tárgyává, hanem maga az épülés is. A strukturált tervrajzok helyett az esetleges skiccek rajzolása, a tervezés és az építés újbóli összekötése világosan szembemegy a megtagadni és meghaladni kívánt építészeti modellekkel. De az Ant Farm munkássága nem csak az építészetről szól, sőt, önmagában építészetként nem is értelmezhető. Elmosódnak a határok az építészet, a land art, a szobrászat, a performanszok és a videó művészet között. Fokozottan médiatudatos gondolkodás jellemzi a munkájukat, annak a felismerése, hogy a média egy olyan

struktúra, amit nem lehet megkerülni, de éppen struktúra voltában kötődik az építészethez. Ennek köszönhetően jöhetnek létre olyan izgalmas munkák, mint az egyszerre lokális és ironikus Cadillac Ranch, amely egyszerre nagyon amerikai és nagyon duchampi, vagy a Kennedy gyilkosság 12 évvel későbbi végtelenített újrajátszása. Az Ant Farm hatása kettős, evidensen hat a mai kritikai művészetre és a mai mainstreamre is. Éppen a ’60-as ’70-es évek fordulójának kritikai művészete az, amiből Luc Boltanski és Ève Chiapello tézisei szerint az kapitalizmus új lelkületet és legitimitást tudott magának meríteni mára – amikor már nem a strukturáltság, hanem épp a kreativitás a rendszer egyik hívószava. Innen nézve az Ant Farm kritikája egyszerre volt precíz és mélyreható másrészt közvetetten, de önnön céljaival ellentétesen ható is. Az egykori művészeti-kritikai eszköztáruk mára sok szempontból azzá burjánzott tovább, amit ma kritizálni lehet és érdemes. Nagy Kristóf

INTERJÚRÉSZLET ALFREDO BRILLEMBOURGGAL, A TORRE DAVID PROJEKTRŐL JENNY LYNN: Most, hogy a toronnyal kapcsolatok kutatások és azok dokumentációja befejeződött, mik a terveid a biennále utáni időszakra? Milyen javaslatokon gondolkozol, amik képesek lennének megoldani az illegális házfoglalás problémáját?

ALFREDO BRILLEMBOURG: A torony problémája egy elég kényes ügy. Az épületet különben Enrique Gómez tervezte. De úgy gondoljuk, hogy irodaházzá már nem tervezhető át. 3000 család lakik az épületben. 3000 ember már kiteszi egy kisebb település lakosságát, így nyugodtan mondhatjuk a toronyra, hogy város a városban, ami napról napra egyre csak növekszik. JL: És mi a helyzet a toronyban élők mindennapos küzdelmével és az erőszakkal, ami áthatja és körülveszi a tornyot? AB: Nem, nem, ez csak mende-monda. Ha a számokat nézed…. Először is leplezzük le a favela-tévhitet, rendben? Az emberek, akik favelákban laknak, nem mind szegények. Sok ember már rég feljebblépett azon a bizonyos létrán, de nem akar elköltözni. SCOTT CARTWRIGHT: Ez egy komplett gazdasági rendszer. A városnak mekkora százaléka található a nem hivatalos városban?

AB: A többség. Van itt egy egész világ, amit a világ többségének szokás nevezni, ahol a legtöbb ember kevesebb, mint napi $2-ból él. Egy milliárd valóban kritikus körülmények között él, de további 2 milliárd él szegénységben.

De folytassuk az előbbieket. Nem mindenki szegény, aki favelákban él. Másodszor, az, hogy senkinek nincs tulajdonjoga, szintén legenda csupán, mert miután 30 évig birtokolsz valamit, annak de facto a tulajdonosa leszel... Mondhatjuk, hogy régebben nem volt infrastruktúra az épületben. De idővel, az elmúlt 50 évben, kiépítették a közműveket, van többek között víz, és sok más dolgot beszereltek azóta. Szóval egy kis trükközéssel és megfelelő mennyiségű pénzzel rendbe tudtuk hozni. Remek példa erre egyébként Curitiba története, ahol a polgármester, Jamie Lerner, szintén építész és Brazília Paraná államának kormányzója, igen ösztönzőleg hatott, amikor azt mondta: „Adok nektek egy buszjegyet, ha lehozzátok a szemetet!”. Arra nem voltak eszközei, hogy felmenjen és lehozza a favelákban összegyűlt szemetet, de voltak buszai. Engem nagyon is érdekel, miként lehetne hasonló új gazdasági modelleket bevezetni. És most vissza a torony mítoszához! 1500 gyerek lakik a toronyban, kész óvoda! Ki beszél itt bűnözésről? Itt gyerekek vannak és anyák, már nem is tudom mennyien. És rajtuk kívül van még, azt hiszem, 800 nő. Tehát a 3000 lakónak a fele gyerek. És szerintem ez a lényeg. Mert bárki is legyen az, aki azt állítja, hogy ez egy bűnözőkkel teli torony biztos, hogy nem járt benne. Van egy venezuelai riporter, aki nemrég járt bent, és azt mondta, amit odabent talált, az a leglenyűgözőbb szervezet. Ez nem egy vertikális nyomornegyed, hanem egy igen magasan szervezett közösség. És ez a könyv címe is, Informális Vertikális Közösségek. Ezzel persze nem azt akarjuk mondani, hogy ez a módszere a város-tervezésnek. Mi csak azt mondjuk, hogy tanulmányozzuk és tanuljunk belőle! A könyvünk szponzora azt akarja tudni, hogyan élnek az emberek egy lift nélküli felhőkarcolóban. Ez egy tanulmány. Scott Cartwright és Jenny Lynn Weitz Amaré | 2012. október 19. | www.offcite.org

EXCERPT FROM AN INTERVIEW WITH ALFREDO BRILLEMBOURG ABOUT TORRE DAVID JENNY LYNN: Now that you have done all of this research on the tower and have all of this documentation, what are your plans for Torre David after the biennale? What kind of proposals do you have in mind to solve the problem of squatting?

ALFREDO BRILLEMBOURG: The tower as we know it is a hot potato. And the tower has an architect—Enrique Gómez did this building. But we believe that the building no longer can be retrofitted as an office block. There are 3,000 families living there, you know, a little town is 3,000 people. So it is a city within a city… and it’s growing every day. JL: What about the struggles that people living in the tower go through every day, and the violence that occurs inside and surrounding the tower? AB: No, no, these are all a myth. If you look at the numbers… First let’s debunk the favela myth, okay? People who live in favelas are no longer all poor… there’s a lot of people that have moved up the ladder that don’t want to move. SCOTT CARTWRIGHT: Well, there is an entire economy. What percentage of the city

is in the informal city? AB: The majority, the majority world! There is a world out there guys and we call it the majority world, where most of the people living in this world are living with less than $2 a day. One billion are really in critical condition. But two billion are living in impoverished conditions.

So let’s continue. Not everyone who lives in favelas are poor. Number two, the issue that no one has property rights is almost a myth because after thirty years there’s a de-facto right to your property. It used to be a first step housing, a first arrival to the city, but now it has become permanent - permanent arrival. You could say before they didn’t have any services, didn’t have infrastructure but over time - in the last 50 years - they’ve got infrastructure. So, water and a lot of other services have been retrofitted right in. So just by tweaking a bit more and pulling in the appropriate amount of money we could clean it up. A great example is the story of Curitiba, where the mayor, Jaime Lerner, also an architect and later the Governor of the Brazilian State of Paraná, created an incentive by saying, “I give you a bus ticket if you bring down your garbage.” He did not have the money to go up and take the favela’s garbage, but he had busses. So I’m really interested in finding new economic models and incentives. Now about the tower, getting back to the myths of the tower. You have 1,500 kids in there, it’s a kindergarten tower! Who’s talking about criminality? There are kids and I think there’s… I don’t know how many mothers. I think there are another 800 women. So of the 3,000 people living there, half of them are kids. This is my point. So whoever is saying this is the tower of criminals has not gone inside. Well, there is a Venezuelan reporter who went inside just recently and he actually said that what he found was the most amazing organization. It is not a vertical favela, it’s actually a highly organized community. And that’s the title of our book, Informal Vertical Communities. Now, we’re not saying that this is the way to design cities; we’re just saying, “Let’s study it!” The sponsor of our book wants to know how do people live in a skyscraper without an elevator. It’s a study. Scott Cartwright and Jenny Lynn Weitz Amaré | 19th October 2012 | www.offcite.org

BEFEJEZETLEN ITÁLIA

A BEFEJEZETLENSÉG ELŐNYEI A nemzetközi tőkebefektetések hektikus mozgása, a politika rövidtávú szavazatmaximalizáló logikája és a butaság időnként külön-külön is meghökkentő dolgok létrehozására képes, a három találkozása azonban rendszerint az abszurditás legkülönösebb csemegéit szolgáltatja. A világgazdasági félperiféria országainak az utóbbi évtizedekben jócskán kijutott az abszurd, kihasználhatatlan épített környezetből – elég, ha a dél-amerikai befejezetlen felhőkarcolócsonkokra, az írországi szellemvárosokra, az erzsébetvárosi málladozó kísértetházakra gondolunk. Olaszországban a befejezetlen építkezések majd fél évszázados múltra tekintenek vissza. Az országot lakóházak, hidak, stadionok, uszodák, emlékművek évtizedek óta félkész, megbarnult betoncsonkjai népesítik be. A befejezetlen építmények látványa északról délre haladva egyre sűrűsödik olyannyira, hogy a „befejezetlen” új építészeti stílusnak tekinthető. Szicíliában például már szinte minden lakott település rendelkezik egy saját befejezetlen, ikonikus betonmonstrummal. Benoit Felici dokumentumfilmje a „befejezetlenséget” metaforák segítségével tágabban is értelmezve bemutatja, hogyan alakítható a hiányosság, üresség és kihasználatlanság az emberi fantázia segítségével értékké. A filmben építészek és egyszerű lakosok a maguk módján és eszközeivel kísérleteznek a félkész, magukra hagyott építmények hasznosításával. A befejezetlenség újraértelmezésének olyan egyedülálló példáival találkozhatunk, mint a félkész híd csonkjára épített, az öngyilkosokat a híd szélétől távol tartó praktikus veteményeskerttel kibővített családi ház vagy a nemzetközi normánál véletlenül egy méterrel rövidebbre épített, félbehagyott sportuszodából kialakítandó park.

Fiatal szicíliai építészek a „befejezetlent”, mint a második világháború utáni korszak legjelentősebb olasz építészeti stílusát több nemzetközi fórumon is bemutatták. A valós igények kielégítésétől meglehetősen eltávolodott, elszabadult erőhatások által létrehozott, hasznavehetetlennek tartott építészeti formák az építészet és az alulról jövő lakossági kezdeményezések új kísérleti terepévé válhatnak. A kihasználatlan, befejezetlen épületek globális elterjedtsége, a kibővíthetőség és a változó igényekhez való idomíthatóság mind arra predesztinálja a befejezetlen építészeti stílust, hogy világszinten felismerjék a benne rejlő lehetőségeket. Kováts Bence

SZELLEMJÁRTA SZÁLLODA

INTERJÚRÉSZLET LOTTE STOOPS-SZAL A GRANDE HOTEL RENDEZŐJÉVEL A megalomániás méretekkel bíró, mára már lepusztult Grande Hotel ma 2500 elszegényedett mozambiki otthona. „Őrült az, aki beteszi oda a lábát!” A mozambiki Beira városában található óriási szálloda épületét a mai állapotában vázolja a rendező: 1955-ben egy nagyszabású portugál gyarmati szimbólum volt, de az elmúlt 50 év egy rommá változtatta a 12 000 négyzetméter alapterületű kolosszust. Stoops két helyszíni vezetője, Moises és Lapiston történetekkel színesítik a bejárást az illusztris rom életéről, és a zenei aláfestéssel filmre vitt észrevételek, a betonfalak alkotta díszletektől eltérően, nem szürkülnek el. A bemutatás a kronológiai szempontokat mellőzve átfogó képet nyújt a hely történetéről, karakteréről és a benne élőkről. A film átgondolt és roppant tudatos felépítése miatt nehéz elhinni, hogy a Grande Hotel témája, teljesen véletlenül merült fel: “Furcsa utazási szokásaim közé tartozik, hogy egy hónapig szeretek egy helyen tartózkodni. A Grande Hotel 150 lábra van attól a kis hoteltől, ahol egyszer megfordultam. Egy nap a reggeli kávézásom során találtam magam szembe az egykori hotel látványával, ami már az első pillanatban lenyűgözött. Ez egy kisváros a nagyvárosban, ahol az emberek nem csak laknak, mert akkor sem kell az elhagyniuk, ha fodrászhoz akarnak menni, meg akarják javíttatni a matracukat, vagy akciófilmet szeretnének nézni. Bizonyos szempontból a mai állapot alig különbözik az eredeti állapottól, amikor a hotelnek megvolt a saját szupermarketje, kaszinója és postája.

A Grande Hotel egykor a gazdag európaiak enklávéjának épült, ahol a portugál gyarmatosítók a nyaralásukat töltötték. A jelenlegi lakosok is egy, a külvilágtól elszigetelt csoportot alkotnak a hotel falain belül, mondja Stoops. „ A helyiek azt mondták, teljesen őrült vagyok, ha bemegyek oda. A Grande Hotelnek a helyi lakosság körében nagyon rossz híre van. A benne élő emberek mindezt megbélyegző jelként viselik magukon.” Azonban még a legnagyobb nyomorban is akad valami, amit a saját életed részévé tehetsz. Még a romokon is lehet újat építeni. Az itteni mozikban a lakosok egy almáért vagy tojásért nézhetnek kínai kung fu filmeket. Szörnyű, erőszakos filmeket, amiken még felirat sincs. De még így is igénylik azt, hogy elszakadjanak kicsit a valóságtól. Ez ugyanúgy igénye az itt élő embereknek is, mint a Hollandiában, Belgiumban, vagy a világ legszegényebb országaiban élőknek. Megdöbbentő az, hogy ezek az emberi igények minden, egymástól nagyon is eltérő körülmények között is jelen vannak. Más lakók még ennél is többet tapasztalnak az egyre romló körülményekből. Dilat az a karakter, aki számomra magát a tönkremenetelt testesíti meg. Kilónként adja el a szálloda köveit. Mondjuk tény, hogy ő is abban lakik 31 éve, aminek a pusztulásán dolgozik. Moisest nagyon konstruktívnak találom, ő építette ki az áramot az épületben, bár a technikai minősége olyan alacsony, hogy bármikor bekövetkezhet rövidzárlat. Az, hogy az épület sorsa csak a pusztulás lehet, valójában már réges-rég eldőlt. Niels Bakker | 2011. december | www.filmkrant.nl

„HŰLT HELYE A HÁZAKNAK, AZ EMBEREK LÁZADNAK” KULCSRA KÉSZ ÁLMOK, PILLANATNYI 8, CORVIN VARIÁCIÓK

Michel de Certeau francia filozófus először 1980-ben megjelent A cselekvés művészete című könyvét a „hétköznapi embernek” ajánlotta. A nyolcadik kerületről szóló három film – Trencsényi Klára Corvin variációk-ja, a ZimmerFrei kollektíva Pillanatnyi 8 c. alkotása, illetve Hana Yamazaki és Sophie Dodelin Kulcsrakész álmok c. rövidfilmje – is választhatta volna ezt az ajánlást. A három alkotásban nem csak az a közös, hogy Budapest leginkább megbélyegzett és talán legellentmondásosabb kerületét próbálják bemutatni, hanem az is, hogy az építészeti és urbanisztikai írások többségétől eltérően a „felhasználók”, a városlakók szempontjából közelítenek a városi tér átalakulásának problémájához. Michel de Certeau fentebb említett művében két különböző szempontot vezet be a városi folyamatok – illetve tágabban a társadalmi folyamatok – elemzéséhez: az érem egyik oldala a hatalommal rendelkezők stratégiai látásmódja, amely „felülről”, absztrakt szinten járul hozzá a tér termeléséhez, míg a másik oldal a mindennapi városlakók taktikái, melyek „alulról”, a tömeg erejével írják át a tervezőasztalnál megalkotott terveket. A stratégiák és taktikák közötti szükségszerű feszültség különösen jól alkalmazható a nyolcadik kerület (és egész Budapest) rendszerváltás utáni történetének egyik legnagyobb léptékű városrehabilitációs beavatkozásának, a Corvin-Szigony projekt megvalósulásának megértéséhez. Bár a projekt megkapta az „International Property Awards” díjat mint Európa legjobb vegyes-funkciós ingatlanprojektje, a városszövetbe való drasztikus beavatkozás korántsem (volt) konfliktusmentes. Elég egy sétát tenni az említett területen, és a városi táj fragmentált, szakadozott szövetének látványa máris jelzi, hogy a fizikai infrastruktúra mellett a helyi társadalom is nagymértékű változáson megy át. A filmek ezt a változást próbálják megjeleníteni a dokumentarista és a költőibb

eszközök vegyítésével. Trencsényi Klára öt emberi történeten keresztül próbál rámutatni, milyen konfliktusokkal (és esetleg örömökkel) járhatott a több mint ezer család kiköltöztetése a „buldózeres városrehabilitáció” megkezdése előtt. A Pillanatnyi 8-ban a Corvin-Szigony projekttől kicsit eltávolodva a környék rejtettebb folyamatai kerülnek a felszínre: a főleg újonnan beköltözött értelmiségi fiatalok által fenntartott közösségi kert, a virágzó helyi hip-hop kultúra, a közeli Négy Tigris piac, a „megtisztított” Teleki tér. A Kulcsra kész álmok már egészen lírai eszközökhöz nyúl, hogy egy nagyon is komoly elméleti kérdést feszegessen: kinek is készülnek a „kulcsrakész álmok”, és hogyan alakul ki a valóság montázsa az ingatlanfejlesztők és a különböző társadalmi pozíciót elfoglaló városlakók álmainak és mindennapi gyakorlatainak egyvelegéből? Súlyosabb kérdések ezek annál, minthogy nagyjából kétórányi filmanyag alapján mélységeiben körbejárjuk őket. A megközelítésmód azonban – a mindennapok taktikáinak bemutatása a hatalommal rendelkezők stratégiáinak szorításában – nagyon is jó kiindulópontnak tűnik. A városlakók, és leginkább az alacsonyabb státuszú, hatalommal nem rendelkező csoportok hangjának meghallása és perspektívájának megismerése nélkül ugyanis nem számíthatunk másra, mint amit Mc Busa a Pillanatnyi 8 nyitójelenetében vizionál: „hűlt helye a házaknak, az emberek lázadnak”. Jelinek Csaba

FOLYÉKONY VÁROS

A FILM KÉSZÍTÉSÉRŐL (RÉSZLET) 2007-ben készítettem egy dokumentumfilmet a vízről és a városi infrastruktúráról Mumbaiban. A film alakulása közben újabb és újabb témák merültek fel. Ilyen volt a víz szerepe a mindennapi életben, beleértve olyan tevékenységeket, mint a vízhordás és a mosodai szolgálat szövevényes rendszere; a sokrétű infrastruktúra, ami vizet szolgáltat egy vödörnyi mennyiségtől, a csapokon és nyomócsöveken keresztül a hatalmas mérnöki létesítményekig, mint a gátak és víztározók kilométerekre a várostól; a városszéli szervezett bűnözés vízvétel feletti kontrollja; a víz különféle jelenléte a városképben egész a vízmedencéktől a folyókig, patakokig és a mangrove erdők maradványáig; az áradások növekvő fenyegetése, ami a beépítettség, a vízelvezető rendszer hiányából és a város bizonytalan pontjain informálisan megtelepedett csoportok terjedéséből eredeztethető. Annak érdekében, hogy ezeket a témákat megragadjam, úgy döntöttem, a meginterjúvoltak négy fő csoportjára fókuszálok: egyetemistákra, mérnökökre, aktivistákra, és az éppen aktuális forgatási helyszín hétköznapi lakóira. Mindezt gyakorlatba átültetve azonban rögtön egyértelművé vált, hogy ezek a kategóriák korántsem különíthetőek el ilyen tisztán egymástól. Az utca emberével való találkozások alkalmával például sokszor jóval lényegesebb dolgokba nyertünk betekintést, mint sok publikált forráson keresztül, míg a mérnökök gyakran összetévesztették az állam elgondolásait és azok civil társadalommal való kapcsolatát. A film egy festménysorozat képeivel indul, melyeknek szerzője Sudhir Patwardhan, egy helyi művész, aki leginkább a városperemek gyorsan változó arcát örökíti meg munkáiban. A nyitó jelenetet a John Cassavetes Gloriájában (1980) látható New York ábrázolás ihlette, ahol a zenei aláfejtéssel megjelenő képek drámaian fordulnak át magáról a városról készített légi felvételekbe. Bár az én Mumbairól készített

panorámaképeimnek be kellett érniük a lakótornyok tetejével, nekem szándékomban állt egymás mellé helyezni azokat a különféle módokat, ahogy látjuk vagy elképzeljük a város, mint mindennapi élményekkel és tapasztalatokkal vegyített nagyobb entitást. A film első fele a város vízhasználatára fókuszál, ahol a víz erejét látjuk, mint mindenki aggodalmának forrását, leszámítva a legtehetősebb rétegeket. Egy igen sokatmondó észrevétele volt Arjun Appadurai antropológusnak, aki a vele készült interjúban szembe helyezte egymással a modern kor ’vertikális városát’, melyet rejtett földalatti hálózatok jellemeznek, és a ’horizontális’ vagy ’infrastruktúramentes várost’, a maga illegálisan benépesült részeivel. A film a vízzel való találkozás egész sorozatát tárja fel: a nyomornegyedek lakói magyarázzák, hogyan jutottak hozzá nem éppen veszélytelenül a városi nyom-óvezetékhez és egyéb forrásokhoz; egy helyi politikus feltárja a gengszterek és a szervezett bűnözés szerepét; és környezetvédő aktivisták mesélnek szerkezeti és társadalmi korlátok bonyolult rendszeréről, amik mind a vízhez való hozzájutást befolyásolják. A film második részében a hangsúly a város szélesebb körű dilemmáira helyeződik. Ilyen a mérnöki képesség, aminek eleget kell tennie olyan elvárásoknak, amiket az ENSZ által a világ legnagyobb városának jósolt település támaszt; az árvizek egyre fenyegető veszélye, és az a nyomás, amit a várostervezés és infrastruktúra nemzetközi gazdaságra való adaptálása jelent. A krízis lehetősége, ahogy a pedagógus Nirupa Bhangar mondja, nagyon is fennáll, de egyben megfelelő ürügyet is biztosít olyan döntéseknek, mint a városi vízellátó rendszer vitatott privatizációja vagy egyéb „korszerűsítések”, amik talán csak tovább rontanak majd az amúgy is súlyos helyzeten. Matthew Gandy | University College London Földrajzi Tanszéke

LIQUID CITY

REFLECTIONS ON MAKING A FILM (EXCERPT) In 2007 I completed a documentary film Liquid city on the theme of water and urban infrastructure in Mumbai. As the film project took shape a series of themes began to emerge: the role of water in everyday life including activities such as the carrying of water and the intricate organization of laundry washing; the diversity of infrastructure needed to provide water ranging from buckets, taps and standpipes to vast water installations such as dams and reservoirs located many kilometers from the city; the growing control of water access on the urban fringe by organized crime; the distinctive presence of water in the urban landscape ranging from ceremonial tanks to rivers, creeks and the remnants of mangrove forests; the increased threat of flooding derived from extensive concretization, lack of drainage and the spread of informal settlements into some of the most precarious locations across the city. In order to tackle these issues I decided to focus on four main groups of interviewees: academics, engineers, activists and ordinary voices from the locations where we were shooting. In practice, however, it became immediately apparent that these categories were not so clear cut: street-level encounters, for example, often yielded insights far more significant than many published sources whilst engineers often confounded theoretical conceptions of the state and its relationship with civil society. The film opens with a sequence of paintings by Sudhir Patwardhan – a local artist who has focused his work on the rapidly changing landscapes of the urban fringe. I took the idea for this opening scene from the depiction of New York City in John Cassavetes’s Gloria (1980) where paintings set to music provide a dramatic segue to aerial views of the city itself. Though my panoramic views of Mumbai had to make

do with the tops of residential towers I nonetheless sought to juxtapose ways of seeing or conceiving the city as a larger entity interspersed with everyday experiences. The first part of the film is focused on the use and meaning of water in the city where we encounter the power of water as a focus of anxiety for all but the wealthiest strata. In a telling observation, one of the interviewees, the anthropologist Arjun Appadurai, contrasts the ‘vertical city’ of modernity characterized by its hidden underground networks with the ‘horizontal’ or ‘infrastructure free’ city of informal settlements where everything is ‘fully available to the gaze.’ The film explores a series of specific encounters with water: slum dwellers explain their precarious access to municipal stand pipes and other sources; a local politician reveals the involvement of gangsters and organized crime on the urban fringe; and environmental activists describe the intricate set of structural and social barriers affecting access to water. In the second part of the film the emphasis shifts to some of the wider dilemmas facing the city: the ability of engineers to meet future needs in what the UN predicts will be the largest city in the world; the intensifying threat of flooding; and pressures to adapt urban planning and infrastructure provision to new political constellations associated with the global economy. The premise of a water crisis, as the educationist Nirupa Bhangar explains, is true but it also provides a convenient pretext for decisions such as the mooted privatization of the city’s water supply system or other forced ‘modernizations’ that may serve to worsen an already serious situation. Matthew Gandy | Department of Geography, University College London In: Cultural Geographies 2009

AZ EKÜMENOPOLIS RENDEZŐJE, IMRE AZEM

ISZTAMBUL KIZSÁKMÁNYOLÁSÁRÓL

Az idén bemutatott Ekümenopolis című dokumentumfilm nyomába ered az elmúlt 30 év változásainak, ez idő alatt ugyanis Isztambul ipari városból pénzügyi és szolgáltató központtá vált. Bár azt szerette volna, hogy a film nemzetközileg is elérhető legyen, a rendező, Imre Azem elsősorban a török közönségnek címezte a dokumentumfilmet. “Igen, igaz hogy a legtöbb ember tud ezekről a dolgokról, de nem ismerik fel az összefüggéseket”- magyarázta. Az alapvető tény az, mondja Azem, hogy a városi területek komoly bevételi források. Különféle projekteken keresztül a város szerzi meg a bérleti díjakat és a spekulációs profitot. Azem párhuzamot von a mai helyzet és az 1980-as évek között, amikor is a városi tisztviselők megígérték, hogy a városi területekből származó óriási hasznot az emberekhez fogják visszajuttatni. “Ez persze nem így van - állítja Azem,- az emberek nem részesednek belőle. Viszont úgy van beállítva, hogy igenis részt vesznek.“ Ez ugyanakkor sokakat nem akadályoz az álmodozásban. “Sajnos a legtöbb ember azt hiszi, hogy 20 000 török lírát keresni a házukon többet ér, mint a környék maga. Azem szerint a kormány csak akkor fog a politikáján változtatni, ha az emberek változtatnak az értékrendjükön. “Ez a film csak egy kis port kavarhat”- vélekedik Azem. “De az erők, amik mögötte állnak, hatalmasak. .. Véleményem szerint évekbe fog telni, mire az emberek összefognak, de akkor azt egy közös cél érdekében fogják megtenni. A nagymértékű változás a rendező szerint három-lépcsős folyamat: informálj, szerveződj, cselekedj! “ Ez a történelmi tettek forrása”- mondja. „De a cselekvéstől még nagyon messze vagyunk.” Az Ekümenopolis elsősorban egy információs hálót

szeretne biztosítani az embereknek, hogy végül képesek legyenek összefogni a kritikus ügyekért. „Szerettem volna előcsalogatni a rendszer kritikáját, de csak egy éppen, hogy tapintható, érzékelhető szinten”- mondja Azem. „Valami olyat akartam, ami konkrét és látható. Mert sok olyan információ van, ami ha egyértelműen megfogalmazva nincs is, megnyilvánulásában nagyon is konkrét.” A film fogadtatása a vártnál sokkal jobb volt, de akadt persze pár negatívum is. Az Ekümenopolist egy városban betiltották. Bár a vetítéshez szükséges engedélyek mind megvoltak, Enez polgármesteri hivatala közbelépett és megakadályozta a vetítést. Azem ugyanakkor nem találja ezt különösebben nyugtalanítónak. “A technológia ma már igen fejlett ” - mondja. „Napjainkban már nem igazán lehetséges a könyvek és filmek betiltása. Azok az ötletek, amik fontosak az emberek számára, futótűzként terjednek.” A TOKI (Országos Lakásügyi Hivatal), amit a film heves kritikákkal illet, még nem reagált a történtekre. A török mozikban az Ekümenopolist körülbelül 7000 ember látta, ami nem sok, de a költségek fedezéséhez nagyjából elegendő. A legtöbben azonban annak az 50 különleges vetítésnek az egyikén látták, amit fesztiválokon, egyetemeken és szomszédi közösségekben rendeztek. Azem szerint a film a különböző emberek számára más-más jelentést hordoz, és emiatt a belőlük kiváltott reakciók is különbözőek. A környéken élők máshogy reagálnak, mint például a diákok. Azem említett pár építészhallgatót, akik megváltoztatták diplomamunkájuk témáját, miután megnézték a filmet. A vetítéseknek különösen hasznosak, mert lehetőség van a látottak megvitatására is. Az embereknek sok mondanivalója van, de eddig nem volt biztosított az a felület, ahol beszélhettek volna.” Deirdre Dlugoleski | 2012. október 13. | www.yabangee.com

EKÜMENOPOLIS DIRECTOR IMRE AZEM,

ON THE PLUNDER OF ISTANBUL

Ekümenopolis, a documentary film released this year, tracks the consequences of Istanbul’s shift from an industry to a finance and services-based city over the past 30 years. In an interview with the film’s director, Imre Azem, we discussed the larger purpose of Ekümenopolis, and why it is so important for the people of Istanbul. Although he wanted the fim to be accessible to an international audience, Azem has always intended the documentary for a Turkish audience. “Yes, it’s true that most people are aware of these issues, but they don’t make connections,” he explained. The basic issue, he explained, is that urban land has monetary value. Through projects, the city gets rent and speculative profits. Azem draws a parallel between today and the 1980’s, when city officials promised to share the huge profit from urban spaces with people. “This is not real,” he asserts. “People don’t get to share it. But it’s pledged that they will be able to take part in this plunder.” That doesn’t stop many from dreaming about it, though. “Sadly, most people think that making 20.000 YTL on their house is more valuable than their neighborhood.” According to Azem, the government will change its policies when people change their priorities and articulate their demands on a large scale. “But this film can only be a small dent,” he mused. “The forces behind this are so huge … I think it will take many years. But if people are going to unite, they have to unite around something.” In Azem’s mind, meaningful change comes from a three-step process: inform, unite, act. “It’s the source of history,” he said. “But we are a long way from action.” Ekümenopolis intends primarily to provide an informative framework for people to eventually unite around critical issues. “I wanted to bring about criticism of the system,

but on a tangible level,” said Azem. “Something concrete and visible. There’s a lot of information that’s not visible, but has concrete manifestations.” The reception has been much better than expected, but there has been some negativity. Ekümenopolis was banned in one town – although all the permits for screening were in place, the mayor’s office of Enez stepped in and prevented the showing. Azem, however, did not find this particularly troubling. “Technology is way too advanced,” he said. “In today’s world, you can’t really ban books or films. And ideas that mean something to the population will spread like wildfire.” TOKİ, the State Housing Administration, which the film criticizes so heavily, has not given any response. In Turkish cinemas, Ekümenopolis has only been seen by about 7,000 – barely enough to cover its production costs. Most people have seen it through via 50 special screenings at festivals, at universities, and in neighborhoods. According to Azem, the film means different things to different people, and elicits different reactions. Those actually living in the neighborhoods, for example, have different reactions than students – although he recalls some architecture students actually changing their final projects after seeing the film. The screenings are particularly advantageous because they include discussion groups. It becomes more concrete, it becomes discussable. People have much to say, but they didn’t have the structure.”

Deirdre Dlugoleski | 13th October 2012. | www.yabangee.com

PÉNTEK Fővám tér

CSÜTÖRTÖK

nagyterem

Giorgio Sancha, építészeti VJ performansza - Architects’ Book

- Sewoonsanga – egy szörnyeteg utópiája - Néma látogatók - Más tér - Tér, föld és idő – Underground kalandok az Ant Farmmal

19:15

21:00

21:15

Toldi előtér

19:30

Fogadás

nagyterem

kisterem

Nyitófilm Oscar Niemeyer Az élet egy lélegzetvétel

kisterem

19:00

nagyterem

17:15

nagyterem

kisterem

nagyterem

Vetítés és beszélgetés Dubaiban dolgozó magyar építészekkel - A sivatagi vár - Délibáb

kisterem

17:00

nagyterem

15:00

nagyterem

11:00

Fővám tér

nagyterem

- Rotterdam - Koppenhágai álmok

nagyterem

Vetítés és beszélgetés a filmek rendezőivel - Kulcsra kész álmok - Pillanatnyi 8 - Corvin variációk

nagyterem

- Vetítés és beszélgetés Yilmaz Vurucuval - Az én tengerem

nagyterem

Vetítés és beszélgetés Ladislav Kabossal - Az ember, aki megváltoztatta Sanghajt

kisterem

- Folyékony város - Dabbawala, az ebédszállítás csodája

kisterem

- Városi mikrohelyszínek szociális élete – Az utcasarok - Új urbanizmus

nagyterem

Vetítés és beszélgetés az Urban-Think Tank-kel - Befejezetlen Itália - Torre David

nagyterem

kisterem

- Bilbao 43 oszlopa – Philippe Starck

kisterem

- Megvagy, Luder! - Robin Hood Gardens - Grande Hotel

nagyterem

- ArchiCULTURE - Elveszett város

Fővám tér

Fővám tér, az épülő 4-es metró állomása Városi séta a metró építészeivel a Duna alatt, vetítés és beszélgetés Timo Novotnyval Gondolatszerelvények

nagyterem

dolgozó

formansza

Fővám tér, az épülő 4-es metró állomása Városi séta a metró építészeivel a Duna alatt, vetítés és beszélgetés Timo Novotnyval Gondolatszerelvények

VASÁRNAP

kisterem

SZOMBAT

- Ekümenopolis

Furcsa otthonok – rövidfilmblokk

g utópiája

kalandok

- A High Line - Diller Scofidio + Renfro: A Lincoln Center és a High Line újragondolása

PORTRÉK / PORTRAITS TOLDI NAGYTEREM: FEBRUÁR 28. CSÜTÖRTÖK | 19:00 / ROOM 1: 28TH FEBRUARY, THURSDAY | 19:00

OSCAR NIEMEYER - AZ ÉLET EGY LÉLEGZETVÉTEL 2010, 90 perc, színes, feliratos, brazil film R: Fabiano Maciel A 2012 decemberében, 105. születésnapja előtt elhunyt Oscar Niemeyer a nemzetközi modern építészet egyik legjelentősebb alakja volt. A filmben a Pritzker-díjas brazil építész beszél életéről és igen termékeny építészeti munkásságáról, melyet emblematikussá vált, szoborszerű épületei illusztrálnak. Egy egyszerre ünnepelt és kritikával illetett ember portréja ez, melyben Niemeyer mellett a latin-amerikai és portugál kultúra számos kiemelkedő alakja is feltűnik. OSCAR NIEMEYER - A VIDA É UM SOPRO 2010, 90 mins, colour, Brazilian film with Hungarian subtitles D: Fabiano Maciel Oscar Niemeyer died in December 2012, 10 days before his 105th birthday. He was one of the most important figures of international modern architecture. In this documentary the Pritzker Prize-winning Brazilian architect reflects on his life and extremely prolific career. The film is the portrait of a celebrated and criticized man, including many images of his emblematic, statuesque buildings.

TOLDI

PORTRÉK / PORTRAITS TOLDI NAGYTEREM: MÁRCIUS 1. PÉNTEK | 19:00 / ROOM 1: 1ST MARCH, FRIDAY | 19:00

ARCHITECTS’ BOOK – ÉPÍTÉSZEK A MOZIVÁSZNON Giorgio Sancha, építészeti VJ performansza Giorgio Scianca úgy nevezi magát “AJ”, azaz építészeti lemezlovas, aki 1988 óta az építészet ritmusára táncol, táncra bírva ezzel mindenki mást is, akivel csak találkozik. Ő az archiworld. tv producere, filmes és építészeti rovatok állandó cikkírója, együtt dolgozik a Nemzetközi Építészeti Filmfesztivállal és bármikor eldarálja 1200 olyan filmnek a címét, melyben a fő karaktert egy “kamu” építész alakítja. ARCHITECTS’ BOOK – ARCHITECTS ON MOVIE SCREEN Performance by architectural VJ Giorgio Sancha Giorgio Scianca calls himself an “AJ” - an Architecture Jockey - and since 1988 has been dancing, and made everyone he meets dance, to the tune of architecture. He is the producer of archiworld.tv, a columnist on films and architecture, works with the International Film Festival of Architecture and can reel off the title of 1200 movies in which the leading character is a “fake” architect.

PORTRÉK / PORTRAITS TOLDI NAGYTEREM: MÁRCIUS 1. PÉNTEK | 21:00 / ROOM 1: 1ST MARCH, FRIDAY | 21:00

TÉR, FÖLD ÉS IDŐ - UNDERGROUND KALANDOK AZ ANT FARMMAL 2010, 77 perc, színes, feliratos, amerikai film R: Elizabeth Federici, Laura Harrison Ami Európának az Archigram, azt Amerikának az Ant Farm jelenti: a 60-as, 70-es évek avantgárd művészeti csoportja, rengeteg fiatal építész inspirálója. Köztéri happeningek felfújható buborékokban, művészeti kiáltványok, Cadillac Ranch, Apollo 11 űrhajó által inspirált ház - és mindez filmre véve. SPACE, LAND AND TIME - UNDERGROUND ADVENTURES WITH ANT FARM 2010, 77 mins, colour, American film with Hungarian subtitles D: Elizabeth Federici, Laura Harrison What Archigram means in Europe, it is Ant Farm for America, the avant-garde art group of the 60’s and 70’s, an inspiration for many young architects. They organized happenings in inflatables at public spaces, they did art statements such as the Cadillac Ranch. Ant Farm constructed hands-on the ingenious House of the Century, their architectural piece de resistance, a house inspired by the Apollo 11 - and they filmed just about everything they did. “Trust your architect!”

TOLDI

PORTRÉK / PORTRAITS TOLDI KISTEREM: MÁRCIUS 3. SZOMBAT | 19:15 / ROOM 2: 2RD MARCH, SATURDAY | 19:15

BILBAO 43 OSZLOPA - PHILIPPE STARCK 2010, 52 perc, színes, feliratos, olasz film R: Leonardo Baraldi, Eleonora Sarasin Philippe Starck francia sztár-formatervező, aki legjelentősebb építészeti alkotásában 43 oszlopnak szánja a főszerepet, a projekt apropóját pedig a baszk fővárosban épülő új kulturális központ adja. Minden egyes oszlop egyedi darab, melyek különböznek egymástól formájukban, anyagukban és stílusukban, és a világ egy-egy meghatározó kultúráját reprezentálva kerülnek majd helyükre az Alhóndiga épületében. t 43 COLUMNS ON SCENE IN BILBAO - PHILIPPE STARCK 2010, 52 mins, colour, Italian film with Hungarian subtitles D: Leonardo Baraldi, Eleonora Sarasin Philippe Starck is a French designer, who wants 43 columns to be the protagonists in his most significant architectural project, which is hosted by the new cultural centre of the Basque capital. Each column is a unique piece of work, different in shape, material and style, representing one of the most determining cultures of the world.

PORTRÉK / PORTRAITS TOLDI KISTEREM: MÁRCIUS 3. SZOMBAT | 21:15 / ROOM 2: 2RD MARCH, SATURDAY | 21:15

archiCULTURE 2013, 25 perc, színes, feliratos, amerikai rövidfilm R: David Krantz, Ian Harris Egy szép és melankolikus történet két frissen végzett építész álmáról, amely először valóra válik, majd rémálommá változik. Az építészek részt vesznek egy pályázaton kelet-angliai part menti közösségek emlékművének létrehozására. Miután koncepciójuk nyer, nagy a lelkesedés. Az öröm azonban rövidéletű, a projektet halogatják, majd elvetik, de az építészek nem adják fel. A film követi a felörlő harcot a bürokráciával és az érintett partmenti lakosokkal. archiCULTURE 2013, 25 mins, colour, Amierican short film with Hungarian subtitles D: David Krantz, Ian Harris The film follows 5 architecture students working on their final senior design project. It shows us all the struggle and success attached, but first and foremost the atmosphere in which the environment-shaping ideas are born. We can see that it involves staring at the screen, lots of paper, cardboard, coffee and even more sleepless hours, consultation, and ideas cast on paper, which may be able to change whole cityscapes.

TOLDI

PORTRÉK / PORTRAITS TOLDI KISTEREM: MÁRCIUS 3. SZOMBAT | 21:15 / ROOM 2: 2RD MARCH, SATURDAY | 21:15

ELVESZETT VÁROS 2009, 93 perc, színes, feliratos, német film R: Jorg Adolph Egy szép és melankolikus történet két frissen végzett építész álmáról, amely először valóra válik, majd rémálommá változik. Az építészek részt vesznek egy pályázaton kelet-angliai part menti közösségek emlékművének létrehozására. Miután koncepciójuk nyer, nagy a lelkesedés. Az öröm azonban rövidéletű, a projektet halogatják, majd elvetik, de az építészek nem adják fel. A film követi a felörlő harcot a bürokráciával és az érintett partmenti lakosokkal. LOST TOWN 2009, 93 mins, colour, German film with Hungarian subtitles D: Jorg Adolph A beautiful and melancholic story about the dream of two newly graduated architects, which at first comes true but then becomes a nightmare. They participate in a competition to create a memorial to coastal societies in the East of England. Their concept wins and is met with both enthusiasm. The joy is short-lived; the project is delayed and put off. The architects don’t give in but fight on indefatigably. The film follows the tug-of-war between bureaucracy and concerned coastal residents.

PORTRÉK / PORTRAITS TOLDI NAGYTEREM: MÁRCIUS 3. VASÁRNAP | 17:00 / ROOM 1: 3RD MARCH, SUNDAY | 17:00

AZ EMBER, AKI MEGVÁLTOZTATTA SANGHAJT 2010, 68 perc, színes, feliratos, szlovák film R: Ladislav Kabos Ez az inspiráló dokumentumfilm nemcsak Hugyecz László Ede, az ázsiai felhőkarcolók atyjaként számon tartott építész életének izgalmas részleteit mutatja be gyermekei hiteles beszámolóin keresztül, hanem olyan sosem látott 16 mm-es filmeket is, melyeket maga az építész vett fel 1927 és 1938 között. A film bemutatja a Kínai Népköztársaság létrejötte előtti Sanghajt és az ott élő európaiak és amerikaiak eddig ismeretlen életét. THE MAN WHO CHANGED SHANGHAI 2010, 68 mins, colour, Slovakian film with Hungarian subtitles D: Ladislav Kabos This inspiring documentary not only explores the many exciting details of the life of L. E. Hudec, father of Asian high-rises, through the authentic experiences of Hudec’s children but also presents the never-before-seen 16mm films that were shot between 1927-1938 by Ladislav Hudec himself. The film opens a window to the previously unknown life of Europeans and Americans in Colonial Shanghai before the People’s Republic of China was formed.

TOLDI

VÁROSPORTRÉK / CITY PORTRAITS TOLDI NAGYTEREM: MÁRCIUS 2. SZOMBAT | 15:00 / ROOM 1: 2ND MARCH, SATURDAY 15:00

KOPPENHÁGAI ÁLMOK 2009, 70 perc, színes, feliratos, dán film R: Max Kestner Álomszerű portré Dánia fővárosáról és a fizikai környezetről, mely alakítja életünket. Épületekről, melyekben felébredünk, ajtókról, amiken kisétálunk, utcákról, amiken áthaladunk, valamint arról, hogy életünkkel hogyan befolyásoljuk fizikai környezetünket. A helyekről, amikről álmodunk és a falakról, ahova felvéssük szeretteink nevét, mielőtt túl késő lenne. COPENHAGEN DREAMS 2009, 70 mins, colour, Danish film with Hungarian subtitles D: Max Kestner A dreamlike film portrait of Denmark’s capital and the physical surroundings that are part of shaping our lives. About the buildings we wake up in, the front doors we walk out of, the streets we traverse and how the way we live our lives affects our physical surroundings. About the places we dream of and the walls onto which we scratch the names of our loved ones, before it’s too late.

VÁROSPORTRÉK / CITY PORTRAITS TOLDI KISTEREM: MÁRCIUS 3. VASÁRNAP | 19:15 / ROOM 2: 3RD MARCH, SUNDAY | 19:15

VÁROSI MIKROHELYEK SZOCIÁLIS ÉLETE - AZ UTCASAROK 1988, 58 perc, színes, feliratos, amerikai film R: William H. Whyte Részlet William H. Whyte szellemes és eredeti filmjéből, amely a városok köztereiről és arról, hogy mitől műkődnek egyes terek jól, míg mások kevésbé. Közvetlen megfigyeléseken alapuló, lebilincselő és informatív túra a városi tájról és arról, hogyan lehet a környezetet barátságosabbá tenni az ott lakók számára. THE SOCIAL LIFE OF SMALL URBAN SPACES – THE STREET CORNER 1988, 58 mins, colour, American film with Hungarian subtitles D: William H. Whyte Small fragment of William H. Whyte’s witty and original film about the open spaces of cities and why some of them work for people while others do not. Based on direct observation of what people actually do, the film presents a remarkably engaging and informative tour of the urban landscape and looks at how it can be made more hospitable to those who live in it.

TOLDI

LAKATLAN / ABANDONED TOLDI KISTEREM: MÁRCIUS 1. PÉNTEK | 19:30 / ROOM 1: 1ST MARCH, FRIDAY | 19:30

NÉMA LÁTOGATÓK 2012, 64 perc, színes, feliratos, belga film R: Jeroen Van der Stock A film olyan embereket mutat be Japánban, akik számára az elhagyatott helyek nagyon fontossá váltak. Ayumi, Doitehu és Mike a haikyo szenvedélyének hódolnak. A kortárs romokban tett látogatások során elmerülünk az átmeneti szépség és pusztulás világában, miközben a cunami utóhatásai ragyognak fel a horizonton. SILENT VISITORS 2012, 64 mins, colour, Belgian film with Hungarian subtitles D: Jeroen Van der Stock A number of people are portrayed in the film for whom Japanese abandoned sites have become an essential part of their lives. Ayumi, Doitehu and Mike all share the same passion for haikyo. While the visits of these contemporary ruins submerges us in a world of transient beauty and decay, the aftermath of the tsunami shimmers on the horizon.

LAKATLAN / ABANDONED TOLDI KISTEREM: MÁRCIUS 1. PÉNTEK | 19:30 / ROOM 1: 1ST MARCH, FRIDAY | 19:30

MÁS TÉR 2013, 37 perc, színes, feliratos, francia film R: Arturo Bonhomme A párizsi építkezésekhez évszázadokon keresztül használt mészkő kitermelése több kilométernyi üres teret hozott létre a város felszíne alatt. Az eredmény csatornák és termek komplex hálózata, egy hozzáférés nélküli labirintus. A jelentős rendőri felügyelet ellenére mégis sokan járnak rendszeresen a földalatti városba, saját elképzeléseikkel termékenyítve meg azt. OTHER SPACE 2013, 37 mins, colour, French film with Hungarian subtitles D: Arturo Bonhomme For centuries, the limestone extraction for construction in Paris produced kilometers of empty spaces under the city’s surface. It is a complex network of tunnels and halls, a labyrinth without access. Despite police surveillance, however, visitors gather regularly in the underground city, impregnating it with their own visions.

TOLDI

LAKATLAN / ABANDONED TOLDI NAGYTEREM: MÁRCIUS 2. SZOMBAT | 19:00 / ROOM 1: 2ND MARCH, SATURDAY | 19:00

BEFEJEZETLEN ITÁLIA 2010, 33 perc, színes, feliratos, olasz film R: Benoit Felici A fiatal rendező diplomafilmjének témájául azt a több száz befejezetlen középületet választotta, amelyek egy igen sajátos építészeti stílust testesítenek meg Olaszország-szerte. A félbehagyott építmények egy bizonytalan, jövőjét nem ismerő, politikai korrupcióval terhes kor hagyatékai, melyek a saját fizikai határukon túlmutatva az emberi leleményesség színtereivé váltak. UNFINISHED ITALY 2010, 33 mins, colour, Italian film with Hungarian subtitles D: Benoit Felici In his diploma film the young director tells us about hundreds of public buildings left unfinished, embodying a unique architectural style throughout Italy. The uncompleted buildings were left behind by an era uncertain about its future and loaded with political corruption, but getting beyond their physical borders - these buildings have become the new scenes of human ingenuity.

LAKATLAN / ABANDONED TOLDI NAGYTEREM: MÁRCIUS 2. SZOMBAT | 19:00 / ROOM 1: 2ND MARCH, SATURDAY | 19:00

TORRE DAVID 2012, 30 perc, színes, feliratos, venezuelai film R: Urban-Think Thank A Torre David, a 45 emeletes caracasi irodaház már majdnem kész volt, amikor félbehagyták a venezuelai gazdaság 1994-es összeomlása miatt. Mára ez az épület lett rögtönzött otthona egy több, mint 750 családból álló közösségnek, és vált törvényen kívüli, bizonytalan jövőjű foglalt házzá, melyet sokan csak így neveznek: a függőleges nyomornegyed. Az Urban-Think Tank csoport egy évet töltött a rommá vált épület fizikai és társadalmi szerveződésének vizsgálatával. TORRE DAVID 2012, 30 mins, colour, Venezuelan film with Hungarian subtitles D: Urban-Think Thank Torre David, a 45-story office tower in Caracas was almost complete when it was abandoned the collapse of the Venezuelan economy in 1994. Today, it is the improvised home of a community of more than 750 families, living in an extra-legal and tenuous occupation that some have called a vertical slum. Urban-Think Tank, spent a year studying the physical and social organization of this ruin-turned-home.

TOLDI

LAKATLAN / ABANDONED TOLDI NAGYTEREM: MÁRCIUS 2. SZOMBAT | 21:00 / ROOM 1: 2ND MARCH, SATURDAY | 21:00

GRANDE HOTEL 2011, 67 perc, színes, feliratos, belga film R: Lotte Stoops A helyszín Beira, Mozambik, ahol 1954-ben nyitotta meg kapuit Afrika legnagyobb luxusszállodáinak egyike, a portugálok által építtetett és üzemeltetett Grande Hotel. Ma több, mint 2500 ember lakja a szerkezeti vázig csupaszított épületet, melyben nincsen víz, se áram. Lakói életveszélyes körülmények között és kegyetlen szabályok szerint élnek. GRANDE HOTEL 2011, 67 mins, colour, Belgian film with Hungarian subtitles D: Lotte Stoops We are in Beira, Mozambique. In 1954 the Grande Hotel, one of the biggest African luxury hotels was opened here, built and controlled by the Portuguese. Now the building, showing up as a denuded shell, is dwelled by more than 2500 people. Nowadays in the concrete shell we find a separate world, whose inhabitants are living in life-threatening circumstances and according to cruel rules. The film is a unique mixture of the past and the present, blending photos, articles, videos and interviews.

t ÚJ ÉPÍTÉSZET / NEW URBANISM FILMS TOLDI NAGYTEREM: MÁRCIUS 3. VASÁRNAP | 21:00 / ROOM 1: 3RD MARCH, SUNDAY | 21:00

DILLER SCOFIDIO + RENFRO: A LINCOLN CENTER ÉS A HIGH LINE ÚJRAGONDOLÁSA 2012, 54 perc, színes, feliratos, amerikai film R: Muffie Dunn, Tom Piper Ez a dokumentumfilm két fontos projekten, a High Line-on és a Lincoln Centeren keresztül szemléli a Diller Scofidio + Renfro Iroda építészetét. Elizabeth Diller, Ricardo Scofidio és Charles Renfro szellemes kommentárjait rendkívüli operatőri munka és Amanda Burdennel, a New York-i Várostervező Iroda igazgatójával és másokkal készült lebilincselő interjúk színesítik. DILLER SCOFIDIO + RENFRO: REIMAGINING LINCOLN CENTER AND THE HIGH LINE 2012, 54 mins, colour, American film with Hungarian subtitles D: Muffie Dunn, Tom Piper This documentary looks at architecture and design team Diller Scofidio + Renfro through the lens of two important urban projects - the High Line and Lincoln Center for the Performing Arts. Elizabeth Diller, Ricardo Scofidio and Charles Renfro’s intelligent commentary is complemented by remarkable cinematography and engaging interviews with New York City Planning Commissioner Amanda Burden and other civic figures.

TOLDI

ÚJ ÉPÍTÉSZET / NEW URBANISM FILMS TOLDI KISTEREM: MÁRCIUS 3. VASÁRNAP | 17:15 / ROOM 2: 3RD MARCH, SUNDAY | 17:15

ÚJ URBANIZMUS 2009, 55 perc, színes, feliratos, amerikai film R: Kelly Loudenberg Kelly Loudenberg videóművész Új urbanizmus sorozata a városi létezés problémáira adott fenntartható, kreatív megoldásokat mutatja be: tetőtéri kerteket, konténerekben létrehozott uszómedencéket, földalatti operaházakat. Olyan designerekhez és művészekhez látogat el szerte a világból, akik a természetet igyekeznek visszacsempészni a városi környezetbe, újfajta városi életmódokat kutatnak, illetve megoldást keresnek létező terek alternatív használatára. NEW URBANISM 2009, 55 mins, colour, American film with Hungarian subtitles D: Kelly Loudenberg Video artist Kelly Loudenberg’s New Urbanism series looks at imaginative and sustainable solutions for urban living, from rooftop farming to Dumpster swimming pools and underground opera houses. Traveling around the world, she visits designers and artists bringing nature to urban settings, finding new ways to live and exploring alternative uses of existing spaces.

ÚJ ÉPÍTÉSZET / NEW URBANISM FILMS TOLDI KISTEREM: MÁRCIUS 3. VASÁRNAP | 17:15 / ROOM 2: 3RD MARCH, SUNDAY | 17:15

FURCSA OTTHONOK RÖVIDFILM BLOKK Vidám rövidfilmválogatás az otthon témakörében Milyen emberi történetek rejtőznek a lakásokhoz tartozó tárolóegységekben tele ezernyi múltbéli álommal átszőtt tárggyal és porlepte bútorokkal? Hogyan áradoznak egy szövetkezeti bérház lakói lakásaik jól felszerelt kis tereiről és kiváló funkcionalitásáról? Hogyan működik együtt egy 21. századi kertváros mesterséges közössége a tökéletes biztonság érdekében? STRANGE HOMES SHORT FILMS Hilarious short films about the architecture of homes What kind of stories are hidden in the self-storage units with their myriad objects and dustcovered furniture? How do residents of a cooperative apartment building rave about their well-appointed small spaces, about floor plans, design elements and superior functionality? How do people living in 21st century suburbia ensure that life is as safe as possible?

TOLDI

A VÁROS ÉS AZ ELEMEK / THE CITY AND THE ELEMENTS TOLDI NAGYTEREM: MÁRCIUS 1. PÉNTEK | 17:00 / ROOM 1: 1ST MARCH, FRIDAY 17:00

A SIVATAGI VÁR 2007, 55 perc, színes, feliratos, norvég film R: Eirin Gjorv “Csoportdinamika a javából.” vonja le a következtetést Kjetil T. Thorsen, a tervpályázatot megnyerő norvég Snohetta építésze. Az Arab Emirátusokban épülő Ras Al-Khaimah város ikonikus Gateway Project-jéről van szó: láthatjuk a szimpatikus Snohettát egy nyitott, kreatív tervezési folyamat közben, majd ugyanazokat az embereket az ügyféllel, egy arab herceggel való tárgyaláskor. Egy kitűnő, szórakoztató dokumentumfilm a pénz és az építészet találkozásáról - a sivatagban. THE DESERT CASTLE 2007, 55 mins, colour, Norwegian film with Hungarian subtitles D: Eirin Gjorv “This is group dynamics at its worst and at its best“, thus concludes Kjetil T. Thorsen of the Norwegian architectural firm Snohetta, the winner of the competition. He is talking about the Gateway Project in Ras Al-Khaimah in United Arab Emirates, which is currently under construction. We see the likeable Snohetta in an open creative design with employees and we see the same people in a negotiation with the client: an Arabian prince.

A VÁROS ÉS AZ ELEMEK / THE CITY AND THE ELEMENTS TOLDI NAGYTEREM: MÁRCIUS 1. PÉNTEK | 17:00 / ROOM 1: 1ST MARCH, FRIDAY 17:00

DÉLIBÁB 2011, 42 perc, színes, feliratos, szerb film R: Srdan Keca Egy sivatagból kinövő város szélén egy férfi játszik egyedül egy golfpályán. Egy álmatlan társa a munkásszállón levelet küld feleségének Kenyába. A homokvihar eléri az építkezést és a helyiek különös táncos szertartásba kezdenek. Dubai, amire általában fejlődés csodájaként vagy sikertelen próbálkozásként tekintünk, itt az otthontalanság, elvágyódás és a vágyak vizuális felfedezésének díszletévé válik. MIRAGE 2011, 42 mins, colour, Serbian film with Hungarian subtitles D: Srdan Keca At the edge of a city growing from the desert, a man plays alone on a golf course. Another, sleepless, sends a letter from a labour camp to his wife in Kenya. A sand storm hits a construction site, and the locals hold a strange dance ceremony. Dubai, usually seen either as miracle of development or failed gimmick, here becomes a set for a visual exploration of displacement, longing and desire.

TOLDI

A VÁROS ÉS AZ ELEMEK / THE CITY AND THE ELEMENTS TOLDI NAGYTEREM: MÁRCIUS 2. SZOMBAT | 17:00 / ROOM 1: 2ND MARCH, SATURDAY 17:00

AZ ÉN TENGEREM 2012, 60 perc, színes, feliratos, török film R: Yilmaz Vurucu A film bemutatja, hogy a természettel és a tengerrel való évszázados együttélés milyen gazdag és pezsgő kultúrát hozott létre, amit ápolni kell, nem pedig feláldozni olyan globális modernitásnak nevezett normák oltárán, mint például a modern autópályák, melyek elválasztják a régió lakóit a tengertől vagy a kihalófélben levő hagyományok, amelyet ápolni kellene és továbbadni a következő generációknak. THE SEA IN ME 2012, 60 mins, colour, Turkish film with Hungarian subtitles D: Yilmaz Vurucu The film portrays how centuries of co-existing with nature and the sea has created such a rich and vibrant culture, one which needs to be maintained and not sacrificed to the norms of what we define as global modernity, whether it be modern highways which serve as a disconnect between the inhabitants of a region and the sea, or dying out traditions which should be maintained and passed onto other generations.

NAGYVÁROSI LOGISZTIKA / BIG CITY LOGISTICS TOLDI NAGYTEREM: MÁRCIUS 1. PÉNTEK | 17:00 / ROOM 1: 1ST MARCH, FRIDAY 17:00

GONDOLATSZERELVÉNYEK 2012, 85 perc, színes, feliratos, osztrák film R: Timo Novotny Audiovizuális esszé, amely bemutatja és összehasonlítja a metrórendszereket szerte a világon. Egy külön világot tár fel, érzéseket, elragadtatást, megszállottságot, félelemet és mást is: életben maradást, szabályozást és a csendet. A filmvetítés az épülő 4-es metró Fővám téri állomásán lesz, Duna alatti sétával egybekötve. Vetítés után beszélgetés a rendezővel és metróépítőkkel. A programra előzetes regisztráció szükséges. TRAINS OF THOUGHTS 2012, 85 mins, colour, Austrian film with Hungarian subtitles D: Timo Novotny An audio-visual essay, which compares metro systems around the world. It is an exploration of a world inside the world as well as feelings, fascination, obsession, fear and themes - of survival, control and silence. The screening will be on Fővám Station, one of the stations of the new metroline under construction, after a walk under the Danube and architectural tour guiding. Prior registration to the prorgam is necessary.

TOLDI

NAGYVÁROSI LOGISZTIKA / BIG CITY LOGISTICS TOLDI KISTEREM : MÁRCIUS 3. SZOMBAT | 17:15 / ROOM 2: 2RD MARCH, SATURDAY | 17:15

FOLYÉKONY VÁROS 2007, 28 perc, színes, feliratos, angol film R: Matthew Gandy Mumbai (Bombay), közel 20 milliós lakosságával, aminek nagyrésze nyomornegyedekben él, tengerrel van körülvéve, mégis állandó küzdelmekkel kell szembenéznie, hogy hozzáférjen ahhoz a hatalmas mennyiségű édesvízhez, melyre polgárainak naponta szüksége van. A film bepillantást nyújt azokba egyenlőtlenségekbe is, melyekkel Mumbai kiterjedt világvárosának lakói minden nap megküzdenek. Hogyan jut el naponta 3000 millió liter víz Mumbaiba? LIQUID CITY 2007, 28 mins, colour, English film with Hungarian subtitles D: Matthew Gandy Mumbai (Bombay), a city of almost 20 million inhabitants, most of whom live in slums, is surrounded by sea water, but faces a daily struggle to gain access to the large amounts of fresh water, which it’s citizens need on a daily basis. This film also gives us a look at some of the inequalities which the residents of Mumbai’s sprawling metropolis must overcome in their daily lives. How is 3,000 million litres of water transferred into Mumbai each day?

NAGYVÁROSI LOGISZTIKA / BIG CITY LOGISTICS TOLDI KISTEREM: MÁRCIUS 3. SZOMBAT | 17:15 / ROOM 2: 2RD MARCH, SATURDAY | 17:15

DABBAWALA, AZ EBÉDSZÁLLÍTÁS CSODÁJA 2008, 50 perc, színes, feliratos, német film R: Antje Christ Mumbai (Bombay) dabbawaláinak, vagyis ebédszállítóinak tökéletesen szervezett káosza egyáltalán nem gazdasági csoda: egy 20 milliós nagyvárosban 5000 dabbawala 200.000 ebédet szállít ki minden nap színkódolt dobozokban, és minden 16 millió dobozból csak egy veszik el. Ez egy rendkívül egyszerű, mégis megdöbbentően hatékony rendszer, a legjobb logisztikai elosztó hálózat a világon!t DABBAWALA, THE LUNCHBOX MIRACLE 2008, 50 mins, colour, German film with Hungarian subtitles D: Antje Christ The perfectly organized chaos of the dabbawalas, or lunch carriers in Mumbai (Bombay) is nothing short of an economic miracle: in a metropolis of 20 million people, 5,000 dabbawalas deliver 200,000 lunches every day in color-coded tins – and only one in 16 million tins ever gets lost... The dabbawalas’ system is as good as faultless - no monsoon, no traffic chaos stops them to deliver on time. It’s an extraordinarily simple, yet staggeringly effective system, the best logistic distribution system in the world!

TOLDI

NAGYVÁROSI LOGISZTIKA / BIG CITY LOGISTICS TOLDI NAGYTEREM: MÁRCIUS 3. VASÁRNAP | 19:00 / ROOM 1: 3RD MARCH, SUNDAY | 19:00

EKÜMENOPOLIS 2011, 118 perc, színes, feliratos, török film R: Imre Azem A film egy kritikai tanulmány Európa Kapujának vég nélküli fejlesztéseiről: közlekedési tervekről, mint például egy harmadik Boszporusz-híd, ökológiai problémákról, drámai társadalmi következményekről és ingatlanspekulációról. Ez vajon a régóta várt épülő Ekümenopolis, egy világméretű kusza város vagy az egész csak káoszhoz vezet? EKÜMENOPOLIS 2011, 118 mins, colour, Turkish film with Hungarian subtitles D: Imre Azem This documentary is a critical essay on the endless developments at the gate to Europe. Subjects are traffic plans such as the third bridge over the Bosporus, ecological problems, dramatic social consequences and real estate speculation. Is this the long expected Ekümenopolis in the making, a worldwide entangled city, or will this only lead to chaos?

t NYOLCKER BUDAPEST / ’NYOLCKER’ BUDAPEST TOLDI NAGYTEREM: MÁRCIUS 3. VASÁRNAP | 15:00 / ROOM 1: 3RD MARCH, SUNDAY | 15:00

PILLANATNYI 8 2012, 53 perc, színes, feliratos, olasz film R: ZimmerFrei Budapest 8. kerületének címezve, a film egy népszerű környékről szól, ahol a legjelentősebb átalakítások 2006-ban kezdődtek meg a lakók kiköltöztetésével és az épületek romba döntésével, ennek azonban a világgazdasági válság 2008-ban hirtelen megálljt parancsolt. A megsemmisített épületek helyén most üresség tátong. A film bemerészkedik az elhagyott telkek, udvarok és lakások közé, hogy feltárja, miként alakítják a lakók saját környezetüket és ezzel együtt a városképet. TEMPORARY 8TH 2012, 53 mins, colour, Italian film with Hungarian subtitles D: ZimmerFrei The film is dedicated to the 8th District of Budapest, a popular neighborhood where a major restructuring started in 2006 with displacements of inhabitants, demolitions and constructions but suddenly stopped in 2008 with the global economic crisis. The destroyed buildings are now empty spaces with no defined destination, a mosaic of fractures in the urban fabric.

TOLDI

NYOLCKER BUDAPEST / ’NYOLCKER’ BUDAPEST TOLDI NAGYTEREM: MÁRCIUS 3. VASÁRNAP | 15:00 / ROOM 1: 3RD MARCH, SUNDAY | 15:00

CORVIN VARIÁCIÓK 2011, 39 perc, színes, angol feliratos, magyar film R: Trencsényi Klára A Corvin-Szigony Projekt során az önkormányzat és a befektetők egyaránt szerették volna felszámolni a nyomornegyedet, így több mint ezer, főleg roma családnak kellett elköltöznie. A film főszereplői azok a lakók, akiknek el kellett hagyni addigi otthonukat a fejlesztés miatt, és akik némi nosztalgiával kritikus hangvétellel idézik fel azt az életet, ami az egykori környék közösségeinek mindennapjait jellemezte.

CORVIN VARIATIONS 2011, 39 mins, colour, Hungarian film with English subtitles D: Klára Trencsényi During the Corvin develepment project both the local government and the investor wanted to get rid of the “slums” by relocating more than one thousand families, mostly Roma, who could not afford buying property in the old-new area. The protagonists of Corvin variations are local residents who have been relocated in the course of the project – and who recall with certain nostalgia and criticism the life in the old neighborhood and community.

RÖVIDFILMEK ROTTERDAM (TOLDI NAGYTEREM : MÁRCIUS 2. SZOMBAT | 17:00 ) 2011, 18 perc, színes, feliratos, holland rövidfilm R: Core van der Hoeven Egy őszinte rotterdami építészeti túra a rettenetes “fejlesztésekről”, amik a városban történtek az elmúlt évtizedekben. A film nem kíméli az építészeket, jogosan... SEWOONSANGA – EGY SZÖRNYETEG UTÓPIÁJA (TOLDI KISTEREM : MÁRCIUS 1. PÉNTEK | 19:30) 2011, 5 perc, színes, feliratos, német rövidfilm R: Jan Schabert A brutalizmus stílusában épült ikonikus ház a hetvenes években a pornóüzleteiről volt híres, de az internetnek köszönhetően az üzletek és az épület pusztulásnak indultak. MEGVAGY, LUDER! (TOLDI NAGYTEREM : MÁRCIUS 2. SZOMBAT | 17:00) 2010, 9 perc, színes, feliratos, angol rövidfilm R: Jonathan Carr Miként szembesül egy valaha díjazott építész, hogy lassan az összes fontosabb épületét lebontják még az életében? ROBIN HOOD GARDENS (TOLDI NAGYTEREM : MÁRCIUS 2. SZOMBAT | 17:00 ) 2010, 17 perc, színes, feliratos, angol rövidfilm R: Martin Ginestie “Mi a baj brutalizmussal? Hogy brutális!” Robin Hood Gardens - betonszemét vagy a brutalista építészet remekműve? A HIGH LINE (TOLDI NAGYTEREM : MÁRCIUS 3. VASÁRNAP | 21:00) 2006, 6 perc, színes, feliratos, amerikai rövidfilm R: John Zieman Ez a rövid dokumentumfilm kíváló összefoglaló a High Line-ról: a történetéről, a megmentésére alakult mozgalomról és az újrahasznosítására vonatkozó tervekről.

SHORT FILMS ROTTERDAM (ROOM 1 : 2ND MARCH, SATURDAY 17:00) 2011, 18 mins, colour, Dutch short film with Hungarian subtitles D: Core van der Hoeven An honest Rotterdam tirade about the terrible “improvements” the city made the past decades. No architect is spared and rightly so... SEWOONSANGA - UTOPIA OF A MONSTER (ROOM 1 : 1ST MARCH, FRIDAY | 19:30) 2011, 5 mins, colour, German short film with Hungarian subtitles D: Jan Schabert The iconic “beton brut” style building was most famous in the seventies for its porn centers, but since the rise of the internet the shops and the building decayed. GET LUDER (ROOM 1 : 2ND MARCH, SATURDAY 17:00) 2010, 9 mins, colour, English short film with Hungarian subtitles D: Jonathan Carr Owen Luder won countless awards in the 1960s for his hulking concrete structures. But now he faces the prospect of seeing all his key buildings demolished in his own lifetime. ROBIN HOOD GARDENS (ROOM 1 : 2ND MARCH, SATURDAY 17:00) 2010, 17 mins, colour, English short film with Hungarian subtitles D: Martin Ginestie “You ask what’s wrong with brutalism? It’s brutal!” Robin Hood Gardens - concrete eyesore or masterpiece in Brutalist architecture? A HIGH LINE (ROOM 1 : 3RD MARCH, SUNDAY | 21:00) 2006, 6 perc, színes, feliratos, amerikai rövidfilm R: John Zieman Ez a rövid dokumentumfilm kíváló összefoglaló a High Line-ról: a történetéről, a megmentésére alakult mozgalomról és az újrahasznosítására vonatkozó tervekről.

KULCSRAKÉSZ ÁLMOK (TOLDI NAGYTEREM : MÁRCIUS 3. VASÁRNAP | 15:00 ) 2012, 5 perc, színes, feliratos, magyar rövidfilm R: Hana Hamazaki, Dodelin Sophie Álmaink otthonokról és az álmok feleslegessége egy olyan városban, amit ingatlanfejlesztő cégek alakítanak, akik nem hagynak túl sok választást.

FURCSA OTTHONOK - RÖVIDFILMBLOKK TOLDI KISTEREM: MÁRCIUS 3. VASÁRNAP | 17:15

BURKOLATOK 2008, 2 perc, színes, holland rövidfilm R: Johan Rijpma A fotók végigpörgetésével különböző mozdulatok és folyamatok válnak láthatóvá a burkolaton: az utcakövek titkos mozgása és dallamai. ACÉL OTTHONOK 2008, 10 perc, színes, feliratos, angol rövidfilm R: Eva Weber A tárolóegységekben emberi történek rejtőznek: a néma cellák tele ezernyi tárggyal és porlepte bútorokkal teleíródnak múltbéli álmokkal, titkos reményekkel. D ÉPÜLET 2011, 6 perc, színes, szlovén rövidfilm R: Damjan Kozole Szlovén építészeti remekmű - egy takarítónő szemével. AZ OTTHON ÉPÍTÉSZETE 2010, 30 perc, színes, feliratos, izlandi film R: Thorunn Hafstad Bájos és vidám rövidfilm egy reykjavíki szövetkezeti bérházról a lakók előadásában, akik büszkén mutatják meg a 30 éves ház jól kitalált, egyszerű részleteit.

READYBUILT DREAMS (ROOM 1 : 3RD MARCH, SUNDAY | 15:00) 2012, 5 mins, colour, Hungarian short film D: Hana Hamazaki, Dodelin Sophie Our dreams of homes and their uselessness in a city organised by real estate companies who don’t let us choose.

STRANGE HOMES – SELECTION OF SHORT FILMS ROOM 2: 3RD MARCH, SUNDAY | 17:15

TEGELS 2008, 2 mins, colour, Dutch short film D: Johan Rijpma By viewing this collection of photographs as a sequence, different movements and processes become visible within the frame of the tiles. STEEL HOMES 2008, 10 mins, colour, Enrlish short film with Hungarian subtitles D: Eva Weber Self-storage units are windows into human histories: the silent cells with their myriad objects and dust-covered furniture are inscribed with past dreams, secret hopes. HOUSE D 2011, 6 mins, colour, Slovenian short film D: Damjan Kozole Slovenian architectural masterpiece - through the eyes of a cleaning lady. ARCHITECTURE OF HOME 2010, 30 mins, colour, Icelandic film with Hungarian subtitles D: Thorunn Hafstad Loving and hilarious short film about a cooperative apartment building in Reykjavik, narrated by its residents, who proudly display the clever and simple details of the house.

AMERIKAI OTTHONOK 2011, 12 perc, színes, feliratos, amerikai rövidfilm R: Bernard Friedman Animációs film Amerika lakóház-építészetének történetéről, melyben a design és az építészet jeles képviselői megvitatják, hogy mit is jelent egyáltalán a ház fogalma. MEGLEPETÉSFALVA 2010, 10 perc, színes, feliratos, angol rövidfilm R: Tim Travers Hawkins Látogassuk meg az arizonai Surpriseville 21. századi kertvárosát, ahol a lakók hatalmas erőfeszítéseket tesznek, hogy életük a lehető legbiztonságosabb legyen. TALÁLKOZÓ AZ ÉPÜLETNÉL 2012, 16 perc, színes, feliratos, spanyol rövidfilm R: Carlota Coloma, Adria Lahuerta Vajon az építészet befolyásolta a közösség létrejöttét vagy pedig az emberek és az igényeik? A MUDGEE-TORONY 2011, 4 perc, színes, feliratos, angol rövidfilm R: Naomi Bishops, Richard Rabel A film a fenntartható építészet egyik nagyszerű példáján keresztül mutatja az inspiráció, a tervezés és az építés hármasát. VICTORIA, GEORGE, EDWARD ÉS TEACHER 2010, 3 perc, színes, angol rövidfilm R: Callum Cooper Társadalmi osztályok, jólét, történelem lenyomatai és a brit társadalom individualizmusa és konformizmusa közti feszültség: ezt fedezhetjük fel a London keleti felétől a nyugatiig tartó vizuális utazáson.

AMERICAN HOMES 2011, 12 mins, colour, American short film with Hungarian subtitles D: Bernard Friedman An animated history of residential architecture in America unfolds while notable figures in the world of design and architecture weigh in on what a house is and can be. SUPRISEVILLE 2010, 10 mins, colour, English short film with Hungarian subtitles D: Tim Travers Hawkins Let’s explore 21st century suburbia in the City of Suprise, Arizona, a master-planned community where residents go to great lengths to ensure life is as safe as possible. MEETING AT THE BUILDING 2012, 16 mins, colour, Spanish short film with Hungarian subtitles D: Carlota Coloma, Adria Lahuerta Is the architecture that influences the community creation or is it the people and their need of creating families? MUDGEE TOWER 2011, 4 mins, colour, English short film with Hungarian subtitles D: Naomi Bishops, Richard Rabel This film looks at the inspiration, design and construction of this unique and totally sustainable shelter. VICTORIA, GEORGE, EDWARD AND TEACHER 2010, 3 mins, colour, English short film D: Callum Cooper The faces of class, wealth, history and tensions between individualism and conformity in British society are explored in this visual journey from East to West London.

zpont ww h .kek.org.

K ortárs

íté s z eti Kö

Ép

KORTÁRS ÉPÍTÉSZETI KÖZPONT A KÉK – Kortárs Építészeti Központ fiatal építészek, képzőművészek és civilek által alapított és működtetett, független építészeti kulturális intézet. 2006-os megalakulása óta a KÉK folyamatosan bebizonyítja, hogy friss, problémaorientált és nemzetközileg is releváns programjaival képes új szempontokat nyitni az építészeti és városi nyilvánosságban. A KÉK kezdeményezései között szerepelnek kiállítások, konferenciák, vitafórumok, workshopok, építészeti túrák és fesztiválok. A szervezet részt vesz nemzetközi építészeti adatbázisok magyar anyagainak elkészítésében, valamint a hazai szakmai továbbképzésben is. A KÉK széleskörű nemzetközi kapcsolatokkal bír, partnerei között olyan intézmények szerepelnek, mint a holland NAi-Netherlands Architekture Institute, a brit Architectural Review, a német DAZDeutsches Architektur Zentrum, az osztrák AzW-Architektur Zentrum Wien vagy a prágai CCEA-Center for Central European Architecture. A KÉK 2009. eleje óta nem rendelkezik állandó helyszínnel, így a programjait ideiglenesen külső színtereken valósítja meg.

Centre

ww h .kek.org.

garian Co Hun

ture

porary Arc hit em nt

HUNGARIAN CONTEMPORARY ARCHITECTURE CENTRE The KÉK – Hungarian Contemporary Architecture Centre is an independent architectural cultural institution founded and operated by young architects, artists and civil persons. Since its establishment in 2006, KÉK has been continuously proving that it can open new viewpoints in the architectural and urban public worlds with its fresh, problem-oriented and internationally relevant programs. The initiatives of KÉK include exhibitions, conferences, debates, workshops, architecture tours and festivals. The organization participates in the preparation of Hungarian materials for international architecture databases, and in the national professional education as well. KÉK has wide-reaching international relations; its partners include the Dutch NAi- Netherlands Architekture Institute, the British Architectural Review, the German DAZ-Deutsches Architektur Zentrum, the Austrian AzW-Architektur Zentrum Wien or the Czech CCEA-Center for Central European Architecture of Prague.

FESZTIVÁL INFÓ web: www.kek.org.hu/filmnapok email: filmnapok@kek.org.hu facebook: www.facebook.com/BudapestArchitectureFilmDays KÉK – Kortárs Építészeti Központ Hungarian Contemporary Architecture Centre T: +36 1 322 2907 M: +36 30 522 5994 W: www.kek.org.hu E: info@kek.org.hu Helyszín Toldi mozi 1054 Budapest Bajcsy-Zsilinszky út 36-38. T: +36 1 472 0397 W: www.toldimozi.hu Jegyárak Felnőtt: 1200 Ft (diák: 900 Ft) Napijegy péntek: 1800Ft (diák: 1400 Ft) Napijegy szombat, vasárnap: 2400 Ft (diák: 1800 Ft) Fesztiválbérlet : 5000 Ft (diák: 4000 Ft) Előzetes jegyváltás A filmekre előzetes jegyváltás február 4-étől a Toldi mozi honlapján lehetséges, valamint minden nap a Toldi moziban (pénztárnyitás: az első előadás előtt fél órával). A fesztiválbérlet február 24-éig 4000 Ft (diák: 3000 Ft). A metró-túrával egybekötött Gondolatszerelvények című film vetítésére a fesztiválbérlet nem érvényes és előzetes regisztráció szükséges.

FESTIVAL INFO web: www.kek.org.hu/filmnapok email: filmnapok@kek.org.hu facebook: www.facebook.com/BudapestArchitectureFilmDays Hungarian Contemporary Architecture Centre KÉK – Kortárs Építészeti Központ T: +36 1 322 2907 M: +36 30 522 5994 W: www.kek.org.hu E: info@kek.org.hu Venue Toldi Cinema Bajcsy-Zsilinszky út 36-38., 1054-Budapest T: +36 1 472 0397 W: www.toldimozi.hu Tickets Adults: 1200 Ft Students: 900 Ft One-day pass for Friday: 1800 Ft (students: 1400 Ft) One-day pass for Saturday and Sunday: 2400 Ft (students: 1800 Ft) Festival pass: 5000 Ft (students: 4000 Ft) Buy tickets in advance! From 4th February you can buy tickets in advance: online on Toldi cinema’s webpage (in Hungarian) and at the cinema (the cashier is open every day from half an hour before the first screening). Festival pass costs 4000 Ft (students: 3000 Ft) until 24th February. For the metro-tour and screening of Trains of thoughts festival pass is not valid. Prior registration and purchase of the ticket is necessary.

IMPRESSZIUM SZERVEZŐK / ORGANIZERS Huszár Daniella | Polyák Levente | Soltész Noémi GRAFIKA / GRAPHICS Csekk István FORDÍTÁS / TRANSLATION Lóránt Zsófia KAPCSOLAT / CONTACT web: www.kek.org.hu/filmnapok email: filmnapok@kek.org.hu facebook: www.facebook.com/BudapestArchitectureFilmDays KÉK – KORTÁRS ÉPÍTÉSZETI KÖZPONT HUNGARIAN CONTEMPORARY ARCHITECTURE CENTRE T: +36 1 322 2907 M: +36 30 522 5994 W: www.kek.org.hu E: info@kek.org.hu

íté s z eti zpont

ww h .kek.org.

Ép

Kö

K ortárs

WITH THE SUPPORT OF THE FLEMISH GOVERNMENT

http://kek.org.hu/filmnapok/ 78