Kende Katalin
Elhangzott 2019. október 15-én a Kodolányi János Egyetemen megrendezett Kodolányi János Emlékkonferencián. (20 perces, vetítéssel egybekötött előadás)
A
2
hhoz, hogy megértsük ennek a két szellemóriásnak a kapcsolatát és barátságát, ismerkedjünk meg egy kicsit közelebbről Várkonyi Nándorral is. Pécsen született 1896-ban, Nyitrán járt iskolába, ott is érettségizett. Érettségi után a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsész karán végzett magyar, francia és filozófia szakon. 1924-ben költözött Pécsre, és élete végéig nem hagyta el szülővárosát. Időközben (1929-ben) ledoktorált magyar-francia-német irodalomtörténetből summa cum laude minősítéssel. Író, költő, szerkesztő, magántanár, egyetemi könyvtáros, megbízott könyvtárvezető. Irodalomés kultúrtörténész, eszmetörténész. Ennyi idő távlatából már tudjuk: szellemi polihisztor volt. Kenyérkereső munkahelye 1924-1956-ig, nyugdíjba vonulásáig a Pécsi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Könyvtára (ma Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár). 1941-1948-ig szerkesztette (a Janus Pannonius Társaság megbízásából) a So rsunk című kulturális, irodalmi folyóiratot, mely a zavaros (háborús) évek ellenére – rövid megszakítással – nyolc évig fenn tudta tartani magát. Irányította és meghatározta a város irodalmi életét, mely által egy időre a Dunántúl szellemi fővárosává tette Pécset. A So rsunk lehetett volna a Dunántúli Nyugat. Számos ismertté vált költő és író alkotása itt jelent meg először. 1948 után, az egyre gyakoribb politikai támadások miatt teljesen visszavonult az irodalmi élettől. Ekkor kezdte el feldolgozni azt a hatalmas forrásanyagot, mely az élete fő munkájának tartott, elsüllyedt kultúrákkal foglalkozó tetralógiájának (Sziriat o szlo pai, Az elveszett Paradicsom, Varázstudomány és Az ötödik ember) megírását eredményezte. A megjelent Várkonyi bibliográfiákban minden megjelent írását, egyéb munkáit megtalálhatjuk.1
1 Bertók László: Várk onyi Nánd or b ib lio gráfia. Pécsi Városi Könyvtár, 1984.; Kende Katalin: Várk o nyi Nándor életének és munkásságának válogatott bibliográfiája. Miklóssy Endre: Várkonyi Nándor olvasókönyv. Budapest, Széphalom Könyvműhely 2019.
3
K
odolányival való személyes megismerkedésüket megelőzően már 1925-ben Várkonyi kritikát írt a Szép Zsuzská-ról az Új Íráso k számára – a szerkesztő Sásdi Sándor felkérésére. Várkonyi 1928-ban Kodolányitól kért egy bemutatkozó írást, fényképpel együtt. Ekkor dolgozott Várkonyi Az újabb magyar irodalom 1880-1940 c. könyvén, melyben Kodolányi is szerepel A kor elbeszélői között. Személyesen csak 1931-ben találkoztak először. Várkonyi így emlékezett vissza erre az első pillanatra: „»Halló, Kodolányi« – rikkantottam, s vígan, lábujjhegyen föltáncoltam a lépcsőn. Sárga sasszeme mosolyra derült, szétterjedt arcán míg fölértem, és hatalmasan megöleltem. … Kedvem lett volna felkapni a vézna kis embert, s leszaladni vele! …”. Ez a kép köszön vissza ránk Kodolányi 15 évvel később megírt Vízö ntő jében, melyben UrBau a süket könyvtáros alakját Várkonyiról mintázta.
4
A
barátság ereje vészterhes időkben mutatkozik meg. A pécsi Sorsunk folyóirat működésének ideje (1941-1948) egy nagyon fontos időszak Pécs és a Dunántúl irodalmi életében. Nagyon érzékeny korszak és helyzet volt az ország és Európa életében is. Előzménye, hogy 1931-ben megalakult Pécsen a Janus Pannonius Társaság. 1941-ben – Várkonyi javaslatára – Kodolányit társelnökké választották. A társaság ugyanabban az évben induló irodalmi és közéleti folyóiratának a szerkesztésére Várkonyit kérték fel. Ő a címadója is a lapnak. Már az első számba írást kért Kodolányitól. Ez a Kelet népe , egyben székfoglaló tanulmány is. Bevonta őt a folyóirat belső munkálataiba, ami némi viszályt szított a munkatársak körében. Annak ellenére, hogy Weöres Sándor (Várkonyi másik legjobb barátja) éppen Kodolányi miatt lépett ki egy időre a szerkesztőségből, mégis összekötötte őket az is, hogy mindketten Weöres Gilgames-fordítását használták könyveik megírásakor (Várkonyi: Sziriat o szlo pai 1942, Kodolányi: Vízö ntő 1946).
5
A
Kelet népe egyedül a Sorsunk-ban jelent meg cenzúrázatlanul. Várkonyi vállalta ennek kockázatát. Az Em ese álm a c. trilógia három részéből (1. Istenek ; 2. Holdvilág völgye (1+2= Pogány tüzek); 3. Ojbarsz futása) csak az első kettő maradt meg, a harmadik rész kézirata később elveszett. Így csak a Sorsunkban megjelent szöveget használhatta Tüskés Tibor forrásként, amikor önálló kötetként kiadta 1996-ban az Ojbarsz futását. 1946-tól Kodolányi már nem küldött írásokat a lapnak, de Várkonyival való barátsága nem szakadt meg, sőt még ebben az évben 3 hónapot töltött a családnál, pécsi otthonukban. Ott kezdte el írni a Vízö ntő t, amit később Balatonakarattyán fejezett be. Nagy hatással volt rá – Várkonyi ekkor még csak kéziratban lévő írása – Az elveszett Paradicsom, ami 1988-ban jelent meg először, nagyon megcsonkítva.
V
6
árkonyi nem akart sokat írni Kodolányiról a lapban, hogy ne szítsa tovább az őt ellenzőket. Megjelent könyveiről másokkal íratta az ismertetőket. A lap több munkatársának egyet nem értése ellenére Várkonyi mindvégig kitartott munkakapcsolatuk és barátságuk mellett. Várkonyi részéről ez élete végéig tartott. 1948-ban megszűnt a So rsunk. Ugyanebben az évben majdnem egyszerre kerültek feketelistára. Várkonyi ezt a korszakot következetesen így nevezte: „Ajtó mögött tartózkodtunk.” Azóta több könyv is megjelent, melyekben Várkonyi Kodolányiról szóló írásai szerepelnek és még több könyv és kiadvány, melyekben mások írtak kettejükről és kapcsolatukról.
7
A
Várkonyi-hagyatékban fennmaradtak leveleik, beszélgetőcéduláik, dedikált könyvek és fényképek. Ezek rendszerezve, szinte hiánytalanul megvannak. A So rsunk és Az újabb m agyar iro dalo m 1880-1940 kapcsán Várkonyi nagyon sok íróval-költővel levelezett. A hagyatékban jelenleg is megtalálható levelezésekből két személyé emelkedik ki egységesen és szám szerint is tekintélyesen: Weöresé és Kodolányié. Ugyanez mondható el a cédulákról is. Itt megjegyezném, hogy Várkonyi a fronton szerzett betegség következtében teljesen siket volt, ezért a másokkal való beszélgetésekhez cédulákat használt. A fennmaradt cédulákból és levelekből (és csakis ezekből) tudhatjuk meg, hogy Kodolányi miként vélekedett Várkonyiról.
8
1928-tól 1956-ig kb. 300 levelet váltottak, ebből eltűnt vagy elégett kb. 50. Az utolsó, úgynevezett szakítólevél 1956. május 25-én íródott. A levélváltás gyakorisága, tartalmuk néha eszelős lüktetése olyan, mint amikor két hasonlóan gondolkodó ember szenvedélyesen, egymás szavába vágva beszélget egymással. A papírhiány ellenére néha naponta kétszer is írtak egymásnak, és épp a papírhiány volt az oka annak, hogy ennyire teleírták az oldalakat: lapszéltől lapszélig minden irányban, nem hagyva szabadon egy mm-t sem. Legtöbbjük írógéppel íródott, autográf megjegyzésekkel és aláírással. Az évtizedekig tartó levelezéseikben Kodolányi „Agg Mesteremnek”, „Nagy Velőscsontnak”, „Kedves Tábornokomnak”, „Öregemnek”, „Egykomámnak”, stb… szólította Várkonyit. Többek között ezek is jelzik barátságuk bensőségességét. „Nemcsak a mindennapi élet kérdéseit érintettük, hol pokoli humorral és gúnnyal, hol dühvel és gyűlölettel, hol zokogásig kétségbeesve tehetetlenségünkön, hanem a mindig időszerű megoldhatatlannak látszó tudományos kérdések egész során vitatkoztunk.” – írta Várkonyi önéletírásában2. A Mundus Magyar Egyetemi Kiadó meg is jelentette 2000-ben levelezésüket Ko do lányi Jáno s és Várko nyi Nándor levelezése címmel, ifj. Kodolányi János szerkesztésében. Természetesen a kötetben nem szerepel mind a 300 levél.
2 Várkonyi Nándor: Pergő évek. Bp., Széphalom Könyvműhely – 2004.
9
A
mikor személyesen találkoztak, akkor cédulákon beszélgettek. Ezeknek a tartalmából követhető, mely időszakokban voltak együtt. Amit idézek a Kodolányi által írt cédulák közül, az Várkonyinak is nagyon fontos volt, ekkor mutatta meg a Sziriat kéziratát barátjának és az azonnali hatást érezhetjük benne: „Egész nap a Balokányban olvastam remek könyvedet! Már régen meg kellett volna írni, az ‚igazi magyar tudomány’ könyvét, s íme Te megírtad. Ha a nyelvem lóg is ki belé, kiadatom. Ebben a könyvben lettünk mi igazán barátok. Ami ennek a könyvnek lényege, az lényege a magyarságnak, az ‚euráziai lélek’-nek. Foglalkozom asztrológiával, s régen tudom, hogyan s hol kell keresnünk az igazi néplelket s a történelmi korok mozgató erőit. Ez most mind együtt van művedben.” A cédulák száma 165 db és 1-2 oldalasak, grafit kézírással. Több évtizedes kapcsolatuk és barátságuk eme írott lenyomata nem csak szoros barátságuk bizonyítéka, hanem alkotói világuk, életművük fokról-fokra, napról-napra való alakulásának története is – ezen hiteles források alapján.
10
K
apcsolatuk 1946-tól 1954-ig volt a legszorosabb és legtermékenyebb. Pl. Kodolányi 1946-ban több hónapot töltött Várkonyiék Homok utcai házában. Itt kezdett el anyagot gyűjteni és fogott hozzá a Vízö ntő megírásához, amiről Várkonyinak csak jóval később lett tudomása. Kodolányi írt egy Zárszót a Vízö ntő höz, amit elküldött Várkonyinak azzal a megjegyzéssel, hogy „az egész regényt mindenestül Neked ajánlom”. Ez az egyetlen írás, amelyben Kodolányi méltatta Várkonyit: „… Egyet azonban meg kell említenem közülük név szerint is, Várkonyi Nándort, a kiváló vízözön- és Holdszakértőt. Őstörténeti, kultúrhistóriai ismereteimet az ő kitűnő Sziriat-ja alapján rendeztem. Már régen, amikor még költeményeket is írtam, rámutattam a magyar irodalomban páratlan szaktudásának értékére, mondván: „Ki a Holdhoz nem konyít, kérdezze meg Várkonyit.” E nemes férfiú ezen felül üldöztetésem idején mind a múltban, mind a jelenben, kitárta előttem házának ajtaját, megosztotta velem a szó szoros értelmében szűkös kenyerét, saját ágyából kiszállván átadta fekhelyét, leveleimre bélyeget ragasztott, cigarettaszipkát faragott nekem, jobb ügyhöz méltó buzgalommal, sőt dühvel védelmezett, rendelkezésemre bocsájtotta tudását és nem nagy, de jól összeválogatott könyvtárát. Így hézagos ismereteimet itt-ott bőségesen kiegészíthettem […]. Múlhatatlan barátságunk, együtt töltött boldog napjaink, időtlen éjszakáink emlékezetére neki ajánlom ezt a csekélyke, mulandó művet. …” (részlet). Tudtommal ez a Zárszó egyik kiadásban sem jelent meg. Ennek talán két oka is lehet: elakadhatott Várkonyinál vagy a kiadó nem tette bele.
11
A
mikor 1949-től Kodolányi egy időre leköltözött Pestről Balatonakarattyára, Várkonyi naponta járt át barátjához Balatonkeneséről, ahol rokonainál vendégeskedett hosszabb ideig. Ezeket a találkozásokat életszerűen írta le Galsai Pongrác, amikor 1955-ben Várkonyival ellátogattak Kodolányihoz: „… már félszavakból értették egymást. Várkonyi, nem hallván a saját hangját, … rikácsolt ... Kodolányi pedig, a barátja zsebből előmarkolt »süketcéduláira« jegyezte fel a válaszait. De alig vetett a papírra néhány betűt, Várkonyi már tudta, miről van szó: s rácsapott.”3 Várkonyiék kertjében gyakran fordultak meg író- és költő barátok. A hagyatékban lévő képek közül Kodolányival együtt láthatjuk Veres Pétert (aki nagyon jó barátságba került Kodolányival), Csorba Győzőt és a Várkonyi családot (V. Nándort, Erzsébet asszonyt gyermekeikkel Évával és Péterrel).
3 Galsai Pongrác: Osvát p úpja. Bp., Kortárs folyóirat - 1974.
12
B
alatonakarattyán, Kodolányiék kertjében Várkonyi 9 éves fia (Péter) készített egy fotót a két barátról 1941-ben, miután Weöres Sándort látogatták meg csöngei otthonában, ahonnan kerékpárral indultak Akarattyára. 1945 után menedék volt Várkonyiék otthona Kodolányi számára. 1946-ban több hónapot tartózkodott náluk. A közös képek ekkor készültek. „Pécset nem érte bombatámadás, és a németek harc nélkül adták föl a várost. Így János ép idegzetű és vidámságra fölöttébb hajlamos társaságba csöppent. … Míg mi elszéledtünk, leült a konyhában, és a főzögető Erzsébetet válogatott népdalok furulyázásával vigasztalta.”4
4 Várkonyi Nándor: Pergő évek. Bp., Széphalom Könyvműhely. 2004.
K
apcsolatukat 1956-körül Kodolányi megszakította, nem csak ővele, de több barátjával is. Azonban a Pécstől elszakadni nem tudó Kodolányi 1964-ben, élete vége felé még egyszer ellátogatott Pécsre, hogy elbúcsúzzon a várostól, és ekkor személyesen is felkereste Várkonyit. Kodolányi 1969-ben bekövetkezett haláláig nem találkoztak többet. A Pécsi Belvárosi Könyvtár szomszédságában lévő Várkonyi Nándor Emlékszobában 30 Várkonyinak dedikált könyvet találunk Kodolányitól. A szakítástól függetlenül, az éppen megjelent műveit mindig eljuttatta barátjának. A dedikálások dátumaiból ez is kiderül: „Várkonyi Nándornak, öreg barátomnak, egy szakadozott bivalybőr szomorúságával s egy múlhatatlan barátság vidám szeretetével. 1960.V.30. János” (a Vízválasztó ajánlása). Az utolsó találkozáskor Jankó fiával vitte el Várkonyinak a Baranyai utazás második kiadásának dedikált példányát: „Várkonyi Nándornak, a »magyar Dunántúlért« folytatott közös ifjonti küzdelmeink szomorú-szép emlékeként szeretettel 1963.okt.6. – János”.
13
K 14
odolányi halála után öt évvel jelent meg Tüskés Tibornak a Kodolányi monográfiája. 5 Ennek alkalmából a Pécsi Akadémiai Bizottság nyilvános vitaülést rendezett a könyvről, „Kodolányi János emlékezete” címmel6, melyre Várkonyi is egy tanulmánnyal készült. Ő maga olvasta fel. Ez éppen egybevágott azzal az időszakkal, amikor az önéletírásában a Kodolányiról szóló fejezethez ért. Ez érzelmileg mélyen érintette: „Ez volt az egyetlen eset életemben, hogy magamszántából és kezdeményezően közeledtem valakihez, illett tehát, hogy kitartsak mellette. Nem volt könnyű, de megérte. S tartottam kimondatlan fogadalmamat azután is, hogy törölt múltjából, és kizárt életéből. Tartani fogom mindvégig.”7 Ennek a fejezetnek a megírására biztatta fia is az apjához írt levelében: „Drága Apám! Ha mondhatok véleményt abból a szempontból, hogy mit hangsúlyozzon, akkor arra gondolnék: függetlenül attól, hogy milyen lett Kodolányi később, hogy hogyan végződött a barátságuk, tény hogy 10-20 éven át a legszorosabb viszonyban voltak. A szabad gondolat egyetlen megnyilvánulása ezekben az időkben a Maguk levelezésében lelhető meg. Emiatt, és nem személyes, érzelmi okokból, indokolt, hogy a hátralévő részben kiemelt szerepet kapjon. …”. Ez volt az utolsó levél, melyet Várkonyi olvasott. Felesége így emlékezett: „Még szombat este kijött a konyhába és Kodolányi egyik régi levelét olvasta fel nekem, s közben egyszercsak elkezdett könnyezni, pedig ez nem volt szokása, s azt mondta: akárhogyan is volt, szépen szeretnék Jánostól búcsúzni!”
5 Tüskés Tibor: Kodolányi János. Budapest, Magvető Könyvkiadó 1974. 6 Kodolányi János emlékezete. Különnyomat a Baranyai Művelődés 1975. 3-4. számából. Pécs, 1975. 7 Részlet a Pergő évek-ből.
(Mindkét fotó a haláluk előtti évben készült róluk.)
„
15
Várkonyi a Pergő évek et írva utolsó napjaiban Kodolányival foglalkozott, de a búcsúzásból találkozás lett. A két barát ott ül talán Sziriat oszlopainak tövében, s a csodálatos kristálygömbben tisztán látják a vízözönt, a tűzözönt.”8 Várkonyi 1975. márciusában halt meg. Az értékes beszámoló így befejezetlen maradt, helyette már csak a hagyatékban lévő, gondosan rendszerezett, megjegyzésekkel ellátott levelek és cédulák beszélnek helyettük. A Várkonyi-hagyaték egy része – benne a Kodolányi-anyaggal – 2020-ban a Pécsi Egyetemi Levéltárba kerül és onnantól kezdve kutathatóvá válik majd bárki számára. ©Kende Katalin www.varkonyinandor.hu
8 Harcos Ottó: Az elárvult szobáb an. Pécs, Jelenkor, 1975. június – részlet.