Bevezetés

a földműves felszántja, megtrágyázza, megműveli földjét, beleveti a magot, és közben állandóan tudatában van annak, hogy munkájának eredménye tulajdonképpen rajta kívül eső erők függvénye. Tudja, hogy ő maga nem képes a magot kicsíráztatni, esőt vagy napsütést sem adhat, amely a termés növekedéséhez és beéréséhez kell. ahhoz, hogy az aratás sikeres lehessen, olyan dolgok szükségesek, amelyek fölött isten rendelkezik. a földműves azonban azzal is tisztában van, hogy ha elhanyagolja a munka ráeső részét, azaz nem szánt, nem vet, nem trágyáz, nem műveli meg a földet, akkor termést sem várhat az aratás idején. ilyen értelemben isten partnere, és csak akkor arathatja le munkája gyümölcsét, ha valóban teljesítette kötelességét. a földművelés társas vállalkozás isten és a földműves között. a földműves nem végezheti el azt, amit istennek kell megtennie, és isten sem fogja megtenni azt, ami a földműves feladata.

Ugyanilyen bizonyossággal mondhatjuk azt is, hogy a szentségre való törekvés társas vállalkozás isten és a hívő ember között. isten aktív segítsége nélkül senki nem juthat el a szentség legalacsonyabb fokára sem, de ugyanilyen lehetetlen elérni azt egyéni erőfeszítés híján. isten lehetővé tette számunkra, hogy szentségben járjunk. Maga a „járás”, az életvitel azonban a mi felelősségünk; nem fogja helyettünk megtenni.

Mi, keresztyének nagyon szeretünk isten gondoskodásáról beszélni, arról, hogyan győzte le krisztus a bűnt a kereszten, és hogyan ajándékozta nekünk szentlelkét, hogy erőt adjon a bűn fölötti győzelemre. saját felelősségünkről azonban – vagyis arról, hogy a

Törekvés a szentségre

szentség útján járjunk – már nem áradozunk ilyen szívesen. ennek kettős oka van. először is vonakodunk attól, hogy szembenézzünk saját felelősségünkkel. ezt szeretnénk inkább istenre hagyni. győzelemért imádkozunk, pedig tudjuk, hogy engedelmességben kellene élnünk.

Másodszor, nem látjuk helyesen a különbséget isten gondoskodása és a szentségért való személyes felelősségünk között. évekig küszködtem a kérdéssel: Mi az, amit nekem magamnak kell megtennem, és mi az, amit istenre kell bíznom? Csak amikor felfedeztem, mit tanít a Biblia erről a kérdésről, és szembenéztem saját felelősségemmel, kezdtem észrevenni előrehaladást „szentségre való törekvésem” tekintetében. ennek a könyvnek a címe a bibliai parancsolatból származik: „Törekedjetek… a szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat.” (zsid 12,14) a törekvés két gondolatot sugall: az egyik, hogy szorgalomra és erőfeszítésre van szükség; a másik, hogy egész életen át tartó feladat. ez a két gondolat a könyv kettős témája. Bár igyekszem világosan és pontosan bemutatni, hogyan gondoskodik isten a szentségünkről, tudatosan helyezek nagyobb hangsúlyt az egyéni felelősség kérdésére, mert úgy érzem, a mai hívők között különösen erre van szükség. arra is szeretnék rámutatni, hogy a szentség egy folyamat, olyasvalami, amit soha nem fejezhetünk be teljesen ebben az életben. amint elkezdünk isten akaratához igazodni életünk egy területén, fokozatosan rámutat egyéb hiányosságainkra, szükségeinkre. Így azután csak törekedhetünk a szentségre – elérni, megszerezni képtelenek vagyunk. a szentség kérdéséről folytatott személyes bibliatanulmányozásaim mellett nagyon sokat köszönhetek a puritánok írásainak – és azoknak, akik az ő felfogásukat követték. számos alkalommal idézek majd tőlük, ahogy ezt a jegyzetekből is látni lehet. Máskor kifejezésmódjuk beszűrődött fogalmazásomba. ezt különösen John Owen és a londoni dr. d. Martyn Lloyd-Jones írásairól mondha-

tom el; a témával kapcsolatos gondolataik fölbecsülhetetlen értékű áldást jelentettek számomra. nem állítom, hogy mindent tudok erről a tárgyról, azt sem, hogy magam rendkívüli előmenetellel dicsekedhetnék. Miközben ezt a könyvet írtam, gyakran meg kellett állnom, és a tanultakat tudatosan elsősorban saját életemre alkalmaznom. ily módon szerzett tapasztalataim felbecsülhetetlen segítséget jelentettek számomra a szentségre való törekvésben, és bízom abban, hogy olvasóim is hasznát veszik majd. végül szeretném köszönetemet kifejezni Mrs. Peggy sharpnak és Miss Linda dicksnek, akik gondos türelemmel gépelték újra és újra ennek a kéziratnak a különböző változatait.