Jerry Bridges: Törekvés a szentségre

Bevezetés A földműves felszántja, megtrágyázza, megműveli földjét, beleveti a magot, és közben állandóan tudatában van annak, hogy munkájának eredménye tulajdonképpen rajta kívül eső erők függvénye.

Tudja, hogy ő maga nem képes a magot kicsíráztatni, esőt vagy napsütést sem adhat, amely a termés növekedéséhez és beéréséhez kell.

Ahhoz, hogy az aratás sikeres lehessen, olyan dolgok szükségesek, amelyek fölött Isten rendelkezik.

A földműves azonban azzal is tisztában van, hogy ha elhanyagolja a munka ráeső részét, azaz nem szánt, nem vet, nem trágyáz, nem műveli meg a földet, akkor termést sem várhat az aratás idején.

Ilyen értelemben Isten partnere, és csak akkor arathatja le munkája gyümölcsét, ha valóban teljesítette kötelességét.

A földművelés társas vállalkozás Isten és a földműves között. A földműves nem végezheti el azt, amit Istennek kell megtennie, és Isten sem fogja megtenni azt, ami a földműves feladata.

Ugyanilyen bizonyossággal mondhatjuk azt is, hogy a szentségre való törekvés társas vállalkozás Isten és a hívő ember között. Isten aktív segítsége nélkül senki nem juthat el a szentség legalacsonyabb fokára sem, de ugyanilyen lehetetlen elérni azt egyéni erőfeszítés híján. Isten lehetővé tette számunkra, hogy szentségben járjunk.

Maga a „járás”, az életvitel azonban a mi felelősségünk; nem fogja helyettünk megtenni.

Mi, keresztyének nagyon szeretünk Isten gondoskodásáról beszélni, arról, hogyan győzte le Krisztus a bűnt a kereszten, és hogyan ajándékozta nekünk Szentlelkét, hogy erőt adjon a bűn fölötti győzelemre. Saját felelősségünkről azonban – vagyis arról, hogy a 7