ANKAÉS BARÁTAI: ŐSZI REJTÉLYEK
JANNEKE DE LEEUW
© 2024 Janneke de Leeuw
Magyarországi felelős kiadó:
Keresztyén IsmeretterjesztőAlapítvány
A Member of Entrust 1135 Budapest, Béke utca 35/B
Tel.: 350-7201 www.kiakonyvek.hu
Felelős kiadó: Monty Taylor
Lektor: Kissné Németh Renáta
Illusztráció: Gaálné Beregszászi Tünde
Minden jog fenntartva.
Akönyv bármely részének felhasználásához vagy sokszorosításához a kiadó írott engedélye szükséges, kivéve rövid idézeteket folyóiratokban vagy elemző cikkekben.
ISBN 978-615-5446-93-1
Keresztyén IsmeretterjesztőAlapítvány Budapest, 2024
TARTALOMJEGYZÉK
Köszönetnyilvánítás7
Akönyvben szereplő nevek helyes kiejtése9
1.Akúria11
2.Atitokzatos doboz21
3.Aszivárvány31
4.Anemzetközi gyülekezet43
5. Régi titkok53
6. Egy furcsa bácsi63
7. Kívánságlista73
8. Eszter, aki nem néni83
9. Végre együtt93
10.Atűzeset103
11. Rejtélyek115
12. Csak mi ketten125
13. Erdei kirándulás135
14.Anna145
15. Kiruccanás a tengerhez155
16.Aszületésnap165
17. Jövések-menések175
18. Rejtélyek187
19. Detektívek197
20. Fekete Szépség207
21. Minden jó, ha a vége jó219
Akúria alaprajza222
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
Hogy is szokták kezdeni a meséket? Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy… Hát igen. Ez a történet is meseszerűen indult, amiből végül valóság lett. Elmeséljük, hogyan.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy holland hölgy, aki Magyarországra költözött. Már gyerekként is nagyon szeretett írni, de ötvenéves is elmúlt, mire az első gyerekkönyvét megírta hollandul. Hiába élt már régóta Magyarországon, és tanulta meg jól a nyelvet, mégis úgy gondolta, hogy egy könyvet azért nehéz lenne magyarul megírnia.
Ezt a hölgyet Janneke néninek hívták. Volt egy kedves magyar barátnője, aki biztatta, hogy mindenképpen fordítsa le a könyvet magyar nyelvre.
– Majd segítek – ígérte Renáta néni –, együtt sikerülni fog! Janneke néni egyik kedves ismerőse, Tünde néni rajzokat készített a könyvhöz, mert ő is bízott benne, hogy valami szuper dolog fog kisülni belőle. Jó volt látni, hogy amit az író elképzelt a fejében, azt Tünde néninek sikerült lerajzolnia, és ezzel megelevenedtek a szereplők.
Ezt követően sok gyerek és felnőtt vállalta el a próbaolvasó szerepét, segítve ezzel, hogy a könyv még jobb legyen. Így született meg az első Anka és barátai könyv, amelynek címe Kalandos nyomozás lett.
Az író, a lektor és az illusztrátor, egyszóval az alkotói csapat nagyon hálásak voltak a sok pozitív visszajelzésért. Az elmúlt időszakban már többen is kérték, hogy legyen folytatása a könyvnek.
Kedves Olvasók, most éppen ezt a második részt tartjátok a kezetekben!
Képzeljétek el, Janneke néni ezt már egyből magyarul írta meg, mert azért tud ő is magyarul, csak nem mindig bízik magában. Egyébként Reni néni sem mindig biztos benne, hogy jól lektorálja-e az anyagokat. Még a Kiadó munkatársai is tudják, hogy nem csinálnak mindent jól. Az illusztrátor is tudja, hogy néha hibázik. Akkor hogyan lett belőle mégis egy izgalmas történet?
Mi tudjuk a választ, és reméljük, ti is rájöttök majd. Ebben a könyvben is benne van, hogy van Valaki, aki mindig segít nekünk és mindig gondja van ránk. Reméljük, hogy a történetek mögött Őt is megismeritek majd.
Mindig örülünk a visszajelzéseknek! Nyugodtan írjatok a Facebook oldalunkra, illetve olvassátok el a legújabb híreket: www.facebook.com/groups/ankakonyvek
Az író már dolgozik a harmadik Anka könyvön, amiben Anka és Grietje is szerepelni fog egy filmben…
Janneke de Leeuw – az író
Kissné Németh Renáta – a lektor
Gaálné Beregszászi Tünde – az illusztrátor
AKÖNYVBEN SZEREPLŐ NEVEK HELYES
KIEJTÉSE
Aaliyah: Álijáh
Alice:Alisz
Beth: Bef
David: Dévid
De Groot: Dö Grót
Dremmelerwoud: Dremmölörvaud
Dylan: Dilen
Elsje: Elsö
Eliza: Éliza
Gerard: Gérard
Grietje: Hrittye
Hans: Hansz
Jesse: Jesszö
Johan: Jóhan
Marco: Markó
Marieke: Marike
Tammo: Tammó
Trish: Tris
1. A KÚRIA
–Au!Anka! Ez nem volt szép! – jajdult fel a kertészünk. Ártatlan arccal bámulok rá. Most az egyszer tényleg nem én rosszalkodtam.
– Mi a baj, Gerard bácsi? Becsszóra, nem csináltam semmit! Az idős, szakállás férfi gyanakodva néz rám. Utána felnéz és elmosolyodik.
– Elnézést, kisasszony! A gesztenyefa alatt jöttem el. Tényleg nem te dobtad rám azt a szúrós gubacsot? Jaj, nagyon fáj! Szegény megsimogatja a fejét a ráncos kezével. – Ősz van, Gerard bácsi, ilyenkor minden lepotyog a fákról! – közlöm vele nagy szakértelemmel, miközben az első esőcseppek hullani kezdenek az arcomra. – Gyere, menjünk be, mindjárt felhőszakadás lesz, nehogy más is a fejedre essen!
– Jól van, Anka, megyek. Te is siess, mindjárt indulnod kell az iskolába!
Sokat esik mostanában. Az az egy jó van ebben, hogy nem kell bringázni. Johan, mondhatni a kertészsegédünk, mindjárt itt lesz a kisbusszal és elvisz minket a suliba.
Azért beszélek többes számban, mert ugyan nekem nincs testvérem, de olyan, mintha mégis lenne. Na jó, ez így elég zavaros, de máris elmagyarázom. Van egy nagyon jó barátnőm, a neve Grietje, aki a szüleivel és az öccsével nálunk lakik a kúriánkban. Nyár óta Grietjével egy szobában alszunk és olyanok vagyunk, mint a testvérek.
Egy szomorú dolog van csak az egészben, hogy az én drága magyar édesanyám, aki ezt a hatalmas házat vette nekünk, most nincs itt.Anyu ugyanis híres filmsztár, és a nyári vakáció után több hónapra elutazott. Habár nem először ment el filmforgatásra, de nekem mindig nagyon hiányzik.
Mi Hollandiában lakunk, ő pedig Hollywoodba utazott, ami az Amerikai Egyesült Államokban van. Ott van a hatalmas filmstúdió, ahol az új filmjét forgatják.
Sok minden történt a nyári ideköltözésünk óta. Kalandos volt a vakáció, és ahhoz képest most unalmas az élet.Asulikezdés óta annyi csak az újdonság, hogy a szüleim vettek egy kisbuszt, Johan minden reggel azzal visz minket. Mondanom sem kell, hogy egyáltalán nem hiányzik a biciklivel való napi bejárás… ez így sokkal kényelmesebb!
Megszerettem Johant.Amikorelőszörtalálkoztunkanyáron, annyira megijedtem tőle, hogy elfutottam előle, s futás közben elestem és eltörtem a bokám. Azóta eltelt pár hónap és jobban megismertem. Most már olyan nekem, mint egy nagy testvér. Szegénynek nehéz élete volt. A szülei és a nővére börtönben ülnek. Johannak van még két kisebb testvére is, akikről ő gondoskodik a nővére férjével együtt.
Hallom, hogy szól a csengő, máris megjöttek. Gerard bácsi a távirányítóval már nyitja is a kaput, én pedig beszaladok az iskolatáskámért.
–Vigyázz már! – szól rám Grietje, akit majdnem elgázoltam. Persze ő is siet. Ilyenkor a szeplős arca majdnem olyan piros, mint a vörös haja. Én teljesen az ellentéte vagyok külsőre.
Göndör, barna hajam van és kisebb is vagyok nála (bár nyáron két centit nőttem). Ennek ellenére még mindig én vagyok a legkisebb az osztályban.
– Bocsi! – nevetek.
Hans, Grietje kisöccse kirohan a szobájából és kis híján elgázol. Úgy tűnik, ma gázolós nap van. Az anyukája, vagyis Lilla néni, utánaszalad. Sajnálom őt, de vicces is.
– Nem akarok oviba menni! – kiabálja Hans, miközben Lilla nénivel kergetőznek a házban.
Martin bácsi, az apukája kijön az étkezőből és elkapja a kicsit. Ez szinte minden reggel így megy nálunk. Vállára emeli a kisfiát és kiviszi a kocsihoz. A kisbuszban már ott várakozik Johan két kisebb testvére, Elsje és Eliza.
– Jó reggelt! – köszönünk mindenkinek, mikor mindhárman beszállunk.
Elsje, Johan legkisebb testvére még óvodás, Hansszal együtt másodikosok. Nálunk Hollandiában együtt van az óvoda meg
az iskola, ezért egy helyre megyünk.Aki óvodás, az nálunk elsős vagy másodikos. Aki Magyarországon elsős lenne, az nálunk már harmadikos. Grietjével és Elizával mi már nagyok vagyunk, tízévesek! Idén kezdtük a hetedik osztályt.
Johan még egyszer megáll az utcánkban amerikai osztálytársunk, Bill házánál. Bill szokása szerint már útra készen vár a kapu előtt. Gondosan lerázza a vizet az esernyőjéről, amikor a kisbuszt meglátja. Így hatan megyünk suliba.
Hans és Grietje, akik nálunk laknak a kúriában, hátul ülnek. Elsje és Eliza, Johan testvérei, a sofőr mögött ülnek középen. Bill, az amerikai osztálytársunk és én, Slager Anka (csak hogy a teljes nevemet is megismerjétek) pedig elöl ülünk, Johan mellett.
El sem tudom hinni, hogy nyár elején még mennyire egyedül voltam! Úgy vágytam egy testvérre! És tessék, egy nyár leforgásaalattennyiemberlettkörülöttem.Szerintemeznagyonkirály! Az ablaktörlők egyre gyorsabban mozognak, úgy szakad az eső, mintha dézsából öntenék. Johan még kétszer megáll, mert iskolás gyerekeket lát. Összezsúfolva érkezünk meg a sulihoz, mégjó,hogynemtalálkoztunkrendőrrel.Johanlegfeljebbnyolc gyereket vihet a jogosítványával, de útközben valahogyan tizenegyen lettünk. Kiszállunk és sietve bemegyünk. Az óvodások azonnal bemehetnek, mert ők még kicsik, de az iskolások általában kint várakoznak, amíg megszólal a csengő. Ilyen rossz időben viszont mindenki bemehet a meleg és száraz iskolaépületbe.
– SziaAnka, hi Bill! – köszönnek többen.
Bill, akinek szeplős az arca és homokszínű a haja, Amerikából jött. Sokan angolul beszélnek vele. Nincs rá szüksége, mert tökéletesen beszél hollandul, de többen gyakorolni akarnak, mivel a suliban most tanuljuk az angol nyelvet. Bill apukája egy szót sem tud hollandul, az anyukája pedig viccesen töri a nyelvünket, mivel nem ragozza az igéket. Ilyeneket mond: „Ankaakarnisétálni?”,vagy:„Billmenniboltba?”Aranyosaszszony, nyáron sokszor találkoztunk.
Grietje elkíséri Hansot, az öccsét a második osztályba, és ElizaisodamegyElsje-vel.Nemsokáraőkiscsatlakoznakhozzánk.
– Szia Grietje, szia Eliza! – köszöntik őket is a többiek. Egy kicsit izgulok ma, mert témazárót írunk matekból. Nehezen barátkozom meg a számokkal. Nagyjából értem a mostani
�.
anyagot, de nagyon kell gondolkoznom. Grietje sokat segít, neki ez pofonegyszerű, otthon alig kell gyakorolnia. Nekem csakamateknehéz,atöbbitantárgybólelégjójegyeimvannak. Amikor a tanító bácsi, vagyis Nevin bácsi belép az osztályba, már nagy a hangzavar. Mindenki egyszerre beszél, ahogy szoktuk, de amikor felemeli a hangját, elhallgatunk és leülünk a helyünkre.
Szeretem azAlexander Iskolát. Ez egy protestáns keresztyén iskola, és a legtöbb iskolatársammal a templomban is találkozom vasárnaponként. Vannak azért itt nem vallásos gyerekek is, sőt két muzulmán gyerek is tanul nálunk. Hollandiában rengeteg külföldi lakik, ezt már megszoktuk.
Nevin bácsi, akit egyébként Nevet bácsinak szoktunk becézni, imádkozik velünk és utána felolvas egy részt a Bibliából. Sok érdekes történet van ebben a könyvben Istenről és az emberekről. A tanárunk az olvasás után még egyszer, érthetőbben is elmagyarázza ugyanazt a történetet, amit az előbb felolvasott. Felsóhajtunk, amikor vége van, mert tudjuk, mi következik…
– Egy kicsit húzzátok szét a padokat, hogy ne tudjatok puskázni a szomszédotokról! – utasít Nevin bácsi.
Egyszemélyes padokban ülünk, amiket egymás mellé szoktunk tolni.
– Csak egy toll legyen nálatok, egy ceruza és egy radír. Aki kész, beadhatja a lapot és előveheti a számológépét a második feladathoz!
Mi hetedik osztályban tanuljuk a számológép használatát, ami szerintem király! Nem is értem, hogy miért nem használhatjuk mindig, sokkal egyszerűbb lenne vele a számolás.
„Alapvető műveletek témazáró” – áll az első lap tetején.Tízezerig kell összeadni, kivonni, szorozni és osztani.
Nevin bácsi tegnap jelezte, hogy ezután már egymillióig fogunk elszámolni. Nehezen oldom meg a feladatokat, de nagyjából azért emlékszem, mit kell csinálni. Mire én is beadom az első lapot, körülöttem már mindenki a számológéppel számol. A második nem nehéz, csak figyelni kell, hogy jól pötyögjem be a számokat.
Pontosantízkor,amikoraszünetkezdődik,beadomamásodik lapot is. Kint még mindig esik. Szomorúan bámulunk az ablak
felé, nagyon nem szeretem, amikor egész nap csak bent ülünk.
Grietjével, Billel és Elizával előveszünk egy társasjátékot.
– Vége a szünetnek! – szól Nevin bácsi, pedig még éppen csak hogy elkezdtünk játszani.
– Jaj, ne már, nem lehetne még egy kicsit? – könyörgünk.
De persze hiába, tanulni kell.
Következik a holland nyelvtan, és utána a történelem. Ezeket Nevin bácsi tartja, mert nálunk általánosban egy tanár tanít majdnem minden tárgyat.Tizenkettőkor hazamehetünk ebédelni. Mivel szerda van, így szabad a délután.
–Sziasztok!–köszöntminketJohan,akimárvárránkakisbuszszal. – Hol van Hans?
Grietje visszamegy és megkeresi az öccsét, aki az udvaron játszik a tócsákban. Amikor csuromvizesen megjön, hisztizni kezd.
– Játszani akarok! Nem akarok hazamenni! Hagyj békén! Johan szigorúan rászól, mire Hans morcosan a helyére ül.
A szép Gesztenye fasoron, ahol lakunk, először megállunk Bill házánál. Megbeszéltük, hogy délután átmegyünk hozzá Grietjével. Nyáron megalapítottuk a „Gesztenye gyerekek” elnevezésű titkos klubunkat és Billéknél van a klubházunk.Anynyi csak a gond vele, hogy mivel ez egy kerti házikó, be szokott ázni. Lehet, hogy ma inkább a szobájában fogunk gyülekezni. Továbbmegyünk a kúriához. Johan, aki a két kisebb testvérére szokott ilyenkor vigyázni, napközben nálunk dolgozik, ezért Eliza és Elsje hét közben mindig a kúriában ebédelnek. Mivel szerda van, ma ebéd után együtt hazamennek. Lilla néni már vár minket. Grietje édesanyja egy igazi konyhatündér, mindig finomakat süt-főz. A meleg étkezés nálunk este van, délben szendvicset szoktunk enni.
Amikor megérkezünk, döbbenten néz végig a kisfián.
– Hans, te meg mit műveltél? Menj a fürdőszobába, mosakodj meg és vegyél fel tiszta ruhát!
– Nem akarom!
– Most, azonnal! Különben nem kapsz palacsintát!
Palacsinta? Örömünkben egyszerre kiáltunk fel. Milyen aranyos Lilla néni, mindig tudja, hogy mire vágyunk! Hans, még mindig morcosan, de elindul a fürdőszobába. Amikor vissza-
jön, narancssárga pulcsi van rajta és sötétlila nadrág. A pulcsit persze fordítva vette fel, és nem érti, miért nevetünk, amikor belép az étkezőbe.
Apa imádkozik velünk étkezés előtt, aztán betoljuk az összes palacsintát. Apu szerint fontos, hogy mindennap megköszönjük Istennek a finom ételeket és hálát adjunk érte.
–Anya, átmehetünk Billhez? – kérdezi Grietje, miután segítettünk elpakolni.
Johan már hazavitte a két testvérét, a kisbusz holnapig ott marad. Máskor délután is nálunk van, hogy ebéd után visszavihessen minket a suliba, de most egész délután szabadok vagyunk, még házit sem kaptunk holnapra.
Johan sokat dolgozik, Gerard bácsival rendbe rakják a hatalmas hátsó kertet. Ha nem kint van, akkor apuval meg Martin bácsival dolgozik a kúriában, az emeleten. Az a nagy tervük, hogy vendégszobákat alakítanak ki fent.
Hans elindul a játszószobába, mindjárt jön az egyik kis barátja, így ő sem lesz egyedül. Grietje és én engedélyt kapunk, indulhatunk Billhez.
–
Baj van – fogad minket amerikai barátunk, aki már a kapuban vár. –Anyu pont most takarítja a szobámat, így oda nem mehetünk. A kerti házikóban meg hideg van, és az egyik sarok be is ázott.
– Semmi baj – nyugtatja meg Grietje –, menjünk hozzánk!
– A játszószobába nem mehetünk, hacsak nem akarjuk a kicsiket szórakoztatni – jegyzem meg.
– Nem akarjuk – mosolyog Grietje –, szerintem inkább gyülekezzünk a mi szobánkban, vagy talán a nappaliban, ha nincs ott senki!
– Nem mehetnénk fel? – kérdezi Bill kíváncsian. – Azt mondtad, hogy sok szoba van fent, és én még nem is láttam rendesen a kúriának azt a részét.
– Hát, nem is tudom – mondom elgondolkodva –, ott még dolgoznak. Bár lehet, hogy ma délután pont pihenőt tartanak. Johan elment és Grietje apukája sincs itthon. Megkérdezzük aputól, jó?
– Rendben!
Apuci a dolgozószobájában van.Akúriánkban tényleg sok a szoba, mindkét szülőmnek jut egy saját dolgozószoba, és még egy közös hálószobájuk is van. Ezenkívül van még konyha, étkező, nappali, és persze nekem is van egy gyerekszobám, ahol most Grietjével alszunk. Hans is kapott egy saját szobát, és Lilla néninek meg Martin bácsinak is jutott egy. A legklasszabb a játszószobám, ami tele van jobbnál jobb játékokkal, de ott most a kicsik vannak. És akkor csak az alsó szintről beszéltem, mert fent még tizenöt szoba van.
– Szia apu, mit csinálsz? – kukkantok be hozzá a dolgozószobába.
Sóhajtva néz fel a laptopja mögül. Megint egy könyvön dolgozik, ugyanis apa író.
– Mi újság,Anka?
Tudni kell, hogy apu régebben sokszor Andornak hívott, de szóltam neki, hogy ezt jó lenne abbahagyni.Aszüleim szeretik a kompromisszumokat. Anyu Jankának akart hívni, apu meg Andornak, mivel azt hitte, hogy fiú leszek. Így lettem énAnka, nagyon vicces…
– Egy kicsit most hagyjatok békén – kéri. – Már csak két hetem van az új könyvre.Akiadó szoros határidőt adott, de mostanában annyi volt a munka a házon, hogy alig jutott időm írni.
– Persze, apu, mindjárt megyünk! Csak azt szeretnénk megkérdezni, hogy felmehetünk-e az emeletre játszani.
– Minek akartok felmenni? Tudjátok, hogy ott sok a por és nagy a rendetlenség.
– Kééérlek, apuci! – könyörgök a legédesebb hangomon.
Ez mindig beválik.Apu megvonja a vállát és engedélyt ad.
Egymást szorosan követve felmegyünk a széles márványlépcsőn. Amikor belépünk a kúriába, először egy kis előszobában találjuk magunkat. Innen nyílik az a rész, ahonnan felvezet a lépcső. Inkább teremnek felelne meg a mérete miatt, ezért is hívjuk nagyteremnek.
Fent tényleg rendetlenség van. A lépcső tetején egy hosszú folyosó tárul elénk, aminek mindkét oldalán szobák vannak. A jobb oldalon három teljesen üres szoba van, itt festenek mostanában. A bal oldalon van egy szintén üres szoba, ahol még megmaradtak a régi fal- és mennyezetfestmények. Jól sejtet-
tem, hogy itt még nem fognak festeni. Több ilyen szobánk is van.Az én szobám szerencsére nem ilyen, mivel nagyon irritálónak találom, amikor még a mennyezetről is angyalok bámulnak rám.
Atöbbi szoba még tele van régi cuccokkal.Az egyikben van egy bordó színű heverő, amiből kilóg két rúgó, de azért óvatosan rá lehet ülni, ezt már kitapasztaltam. Leülünk a dobozok és más holmik közé. Bill füttyent egyet, amikor körülnéz. Látszik, hogy tetszik neki ez a rendetlenség.
Nyáron több betörés is történt itt Dremmelerwoudban, a kisvárosban, ahol lakunk. Mi, vagyis Grietje, Bill és én segítettünk megoldani az ügyet. De senkinek sem árultuk el, hogy titokban alapítottunk egy nyomozóklubot. Bill az elnök, mert az ő ötlete volt. Most elszámol háromig, és együtt harsogjuk a szlogenünket:
Minket senki sem állíthat meg, mi vagyunk a Gesztenye gyerekek!
Utána felolvassa a klubfüzetből, hogy nyáron mi mindennek jártunk utána. Izgalmas volt, nagyon is. Csak hát most…
– Valami újat kellene kitalálni! – szólal meg Grietje. – Anynyira unalmas az élet, nem történik semmi!
–Aszomszédunk macskája elkóborolt – meséli Bill –, de mielőtt megkereshettük volna, már megtalálták. Sajnos elgázolta egy kocsi. Szegény szomszéd néni nagyon sírt.
– Régebben megbeszéltük, hogy egyszer elmehetünk veled a nemzetközi gyülekezetbe, amit az apukád vezet – emlékeztetem Billt. – Nekünk ez is kaland lenne, főleg, ha mindenki angolul beszél. Mikor mehetünk?
– Bármikor – feleli –, már többször mondtam, hogy gyertek! Nálunk minden vasárnap tízkor kezdődik az istentisztelet.
Tudni kell, hogy Bill édesapja a lelkész az említett gyülekezetben. Hollandok is járnak oda, de azért főleg olyanok, akik nem beszélnek hollandul, mint Bill apukája is. Azt hiszem, izgalmas lesz találkozni velük. A gyülekezetük nem itt van Dremmelerwoudban, hanem a közeli nagyvárosban.
– Majd megkérdezem apucitól – mondom –, biztosan engedélyt ad rá.
Bill körülnéz a rendetlen szobában.
–Ti mindent megnéztetek már itt? Sok régi holmit látok.Tök érdekes szerintem!
– Mindent biztosan nem – nevetek –, sokszor fel sem engednek minket. Természetesen körülnéztünk párszor. Régi játékokat találtunk és sok ruhát. Van innen egy fa babakocsim, benne porcelánbabával. Ilyet mostanában már nem is gyártanak szerintem. Egy fényképalbumot is találtunk, bár fogalmunk sincs, hogy kik vannak a képeken. Majd egyszer meg kellene kérdezni Gerard bácsitól, mert ő egész életében itt lakott, és nagyon izgalmasan tud mesélni a régi időkről.
–Anka, Grietje, Bill! Hol vagytok? – szól egy hang valahonnan messziről.
Kinézek a folyosóra, de nincs ott senki.
– Gyertek már! – kiabálja Lilla néni lentről.
A lépcsőhöz megyünk és lenézünk. Apu is éppen odaér, biztosan ő mondta neki, hogy fent vagyunk.
– Hát ott vagytok!? – sóhajt fel Grietje édesanyja. – Már mindenhol kerestelek titeket! Gyertek le gyorsan, Billnek fogorvoshoz kell mennie.
Bill elvörösödik, amikor emlékeztetik.
– Jaj, ez teljesen kiment a fejemből! A telóm is lent van, lehet, hogy anyu már többször is hívott. De buta vagyok!
– Végre! – türelmetlenkedik Lilla néni, amikor leérünk. –Bill, anyukád idejön autóval és felvesz. Gyorsan öltözz fel és szaladj ki!
Bill elrohan, majdnem elfelejt elbúcsúzni, de még gyorsan hátrafordul és ránk kacsint.
– Ti meg hogy néztek ki!? – fordul hozzánk Lilla néni. –Irány a fürdőszoba és zuhanyozzatok le! Szerintem nem kellene fent játszanotok addig, amíg rendet nem raktunk.
Engedelmesen elindulunk a szobánkba és lefürdünk. Saját fürdőszobánk van, ami a szobánkból nyílik. Utána átmegyünk a játszószobába és játszunk a két kicsivel. Igaz, hogy holnaputánra kaptunk házit is, de szerintem az ráér…