7 minute read

A Nagy Babilon ideológiája

Next Article
A HŰSÉG ÉRTELME

A HŰSÉG ÉRTELME

A babiloni eszmék tanítói szerint a felsoroltakhoz nincs értelme hűségesen ragaszkodnunk.

A Nagy Babilon ideológiája Babilon nem ma született, de naggyá napjainkban vált. Már az őskorban létrejött, amikor az emberek eget karcoló tornyot akartak építeni. Babilon = Bábel. Az őskori torony az ősi Kígyó sugalmazására épült, aki azt súgta (mint hajdan az Éden-kertben Ádámnak és Évának): olyanok lesztek, mint Isten. Ezért nincs szükségetek Istenre, magatok is tudni fogjátok, hogy mi a jó és mi a rossz. A Kígyó ma is ezt súgja. Babilon (= Bábel) alapeszméje ma is az Istentől függetlenített élet, és önmagunk – az ember – istenítése.

Advertisement

A következőkben a babiloni eszméket mutatjuk be, amelyeket Babilon vezetői észrevehetően megvalósítani igyekeznek.

Egységes világkormányzás

E terjeszkedő világbirodalom vezetői arra törekszenek, hogy az uralmuk alá hajtott népeket eszmeileg is egységessé tegyék. Ezért nem kedvelik a kis nemzetállamokat, főleg azokat nem, amelyek népük kultúráját is ápolják, mert a nagy birodalmak népeinek gondolkodása könnyebben alakítható és irányítható. Az eszmei egység úgy valósulhat meg, hogy a kis országok nagy birodalmakba tagolódnak, majd a birodalmak is egyesülnek.

Vajon mi lesz kis országunk és népünk sorsa? Vörösmarty szerint:

Jézus követői számára kétségbevonhatatlan tény, hogy Isten a történelem Ura: semmi sem történik az ő tudta és akarata nélkül. A mi dolgunk az, hogy engedelmeskedjünk Isten parancsának: „Ne legyen más istened rajtam kívül!” (2Móz 20,3) Ez a parancs egyrészt azt jelenti, hogy életünk alapvető kérdéseiben és problémáiban –mint élet és halál, betegség, sorsunkat meghatározó döntések – egyedül az élő Istentől kérjünk segítséget, és meglássuk az emberi segítségben is az ő segítő kezét. Másrészt azt jelenti, hogy ne dőljünk be a korunkra jellemző hitetésnek, hogy minden vallás végül ugyanahhoz az Istenhez vezet, csak másképpen nevezik. Ugyanakkor imádkozzunk azért, hogy Isten sokakban támasszon szomjúságot az evangélium iránt és ébressze fel népünket a lelki alvásból. Erre biztat egy őskeresztyén ének, amit Pál apostol idéz az efézusiakhoz írt levelében:

Isten Igéje szerint „boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr” (Zsolt 33,12).

Egységes világvallás

Azt tanítják, hogy mindegy, milyen vallást követünk. Mennyei Atyánkat nevezhetjük Allahnak is, Buddha pedig ugyanúgy megadja a lelki békességet, mint Jézus. Ezért nincs értelme annak, hogy hűségesek legyünk keresztyén hitünkhöz. Építsünk fel tehát egy egységes világvallást! Ennek az „épületnek” készít alapot a keleti vallások és a New Age filozófiájának terjedése Európában.

Nem lát problémát a pogány, keleti vallásokkal való rokonszenvezésben kiváló költőnk, Weöres Sándor sem. c. prózájában, amely

a költő szerint „több mint világnézet és kevesebb mint vallás”, a buddhizmus semmi-filozófiájával találkozhatunk. Ezt írja:

Józan paraszti ésszel én azt gondolom, hogy ha egy edényben nincs semmi, az nem tele van, hanem üres. De kortársaink jelentős része félreteszi a józan paraszti észt és rajong az ilyen filozófiáért, amit már csak azért is tisztel, mert nem érti. Vajon a költő értette, amikor ezt leírta? Vagy csak tréfált? Napjainkban sokan úgy vélik, hogy megfér egymás mellett a keresztyénség és a többi vallás. Vannak, akik gyakorolják a zen-buddhista meditációt, de közben bibliai igéken is meditálnak; azt hiszik: ettől még keresztyének maradtak. De tegyük fel a kérdést: Hűséges-e a feleségéhez az a férfi, aki nem hagyja el asszonyát, de közben szeretőt is tart? Az ókori zsidók imádták Istent, de közben Baálnak is mutattak be áldozatot. A féltőn szerető Isten ezt nem tűrhette. Ezért követke-

zett be Izráel és Júda bukása – az asszír és a babiloni fogság. A Királyok 1. és 2. könyvei számolnak be erről.

Az ezoterikus gondolkodás támogatása

Nagy Babilon polgárai nem természettudományos módon gondolkodnak. A természettudományos gondolkodásnak addig volt hitele, amíg az emberek hittek abban, hogy a tudomány és a rá épülő technikai fejlődés jobbá és könnyebbé teszi az életüket. De ennek az ellenkezője valósult meg. A tudomány és a technika vívmányai megkímélik ugyan az emberek idejét és energiáját, még sincs több idejük, mint elődeiknek, és nem könnyebb az életük. Rohamosan fejlődik a kommunikáció technikája, mindenki könnyedén cseveg mindenkivel, eközben elsorvad bennük a bensőséges kommunikáció igénye és képessége.

A természettudományos gondolkodást sok embernél az ezoterikus gondolkodás váltja fel.

A jobb élet (az egészség fenntartása, a gyógyulás és a jó szerencse) reményében sokan jósokhoz, kuruzslókhoz, az asztrológiához és a mágiához fordulnak. A reális életszemléletet babonás hiedelmekre cserélik. Ez olyan, mint amikor valaki megtömi a gyomrát káros és haszontalan édességekkel, és ezért nem kívánja az egészséges táplálékot. Ehhez hasonlót tesznek azok is, akik a természetfölötti kínálatból okkult elméletekkel és gyakorlatokkal táplálkoznak: nem vágynak az élő Istennel való személyes kapcsolatra és az ő éltető Igéjére – ha egyáltalán tudomást szereznek róla.

Nagy Babilonban átalakul az emberek gondolkodása: az okkultizmus lassacskán a mindennapi élet részévé válik.

Hit az evolúcióban

A babiloni ideológia egyik hatásos megnyilvánulása az, hogy a civilizált országok művelt emberei igazolt ténynek tekintenek egy olyan hipotézist, amit az empirikus kutatás – bár néhány területen valószínűsített – egészében valójában nem igazolt. Ez a hipotézis leegyszerűsítve így hangzik: a fajok egymásból alakultak ki hosszú idő alatt, a létért folytatott küzdelem,

vagyis a természetes szelekció útján; és ez alól az ember sem kivétel. Darwin evolúciós elmélete meghódította a művelt emberek körében a közgondolkodást – nyilvánvalóan azért, mert a fajok eredetének magyarázatából ki lehet hagyni a teremtő Istent. Az Édenkertben elbukott ember még mindig ragaszkodik az Istentől függetlenített élethez; nem szeret arra gondolni, hogy Isten létezik, és felelősséggel tartozik neki. Ez lehet a rejtett oka az elmélet népszerűségének.

Darwin elméletét a fosszilis leleteknek kellene igazolniuk, vagyis olyan ősmaradványoknak, amelyek átmenetet képeznek különböző fajok között. Az elmélet hívei az Archaeopteryxre szoktak hivatkozni, mint a hüllők és a madarak közti átmenetre. Ennek az ősmaradványnak a gondozása a Londoni Természettudományos Múzeumban Patterson akadémikus felügyelete alatt történik, aki úgy nyilatkozott, hogy „egyetlen ős- vagy átmeneti fosszília sincs, amely mellett kifogástalanul lehetne érvelni”.2 Ennél talán egyszerűbb az a cáfolat, amit egyik ismerősömtől hallottam: Ha egy kopoltyúval lélegző állat kijön a vízből, annak nem tüdeje lesz, hanem megdöglik.

Vajon miért tekintik elfogadottnak az evolúció elméletét a Nagy Babilonban?

Ennek feltehetően két oka is van. Az egyik az, amire fentebb már utaltam, hogy Istent mint teremtőt ki lehet hagyni az élővilág keletkezésének magyarázatából. A másik az, hogy így az embert is az állatvilág tagjának lehet tekinteni, aki ugyanúgy , mint az állatok, tehát nem felelős a tetteiért. Az ember társa (vagy szerelmese) pedig ennek megfelelően akit le lehet cserélni – ha elromlott vagy elavult –, mint bármilyen tárgyat. Az evolúció elmélete ilyen módon legalizálja az önzést. A házastársi hűségnek pedig ebben az emberszemléletben nincs semmi értelme.

2 Idézi David W. Gooding és John C. Lennox: géliumi kiadó, 2001. Evan-

Empátia helyett egocentrizmus, szeretet helyett önzés

A humanista pszichológia (Maslow, Rogers) nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy megértsük: különleges dolog embernek lenni, mégsem vagyunk egészen állatok. A tudatosság – és főleg az önmagamról való tudás: az, hogy én „én vagyok”, mással össze nem téveszthető – minőségileg új szintet jelent az élővilág teremtményeinek sorában. A kutyákat például fajtájuknak megfelelően lehet jellemezni: hogyan viselkedik egy komondor, mire lehet megtanítani és mire nem, szemben például egy vizslával, amelyből soha nem lesz jó házőrző, de ugyanakkor kiváló vadászkutyává lehet nevelni, ami a komondornál szóba sem jöhet. Mi emberek pedig nem fajtánként különbözünk egymástól, hanem . Igaz, léteznek sztereotip vélekedések: az angolok konzervatívak, a skótok spórolós természetűek, a franciák fokozottan szexuális irányultságúak; a férfiak tárgyiasak, a nők érzelmi beállítódásúak. De mindnyájan tudjuk, hogy az egyes embert sohasem lehet elhelyezni ezekben a dobozokban, mert mindegyikünk egyenként egy „külön világ”, ahogy Kosztolányi fogalmaz: „Ilyen az ember, egyedüli példány.”

A humanista pszichológia megalkotta az fogalmát, ami azt jelenti, hogy a személyesen bennünk rejlő lehetőségek kibontakozását kell elősegíteni. Ha valakiben jó zenei képességek rejlenek, és ezek kibontakoznak, nem csupán egy jó muzsikus jön létre, hanem Mozart vagy Beethoven, akiket nem lehet összetéveszteni.

Mindezekre azt mondhatjuk, hogy rendben van. Teremtőnk minden egyes embert nagy műgonddal egyedülinek alkotott, akire érvényes a költő megállapítása: „Nem élt belőle több, és most sem él, mint fán se nő egyforma két levél, a nagy időn se volt hozzá hasonló.” (Kosztolányi)

De nézzük meg, mi lett az önmegvalósítás felismeréséből és eszméjéből a babiloni gondolkodásban!

Babilonban az önző ember bontakoztatja ki önmagát, aki – mint Szabó Lőrinc hőse, „Szun Vu Kung, a majmok királya… szívében mégis fenevad marad”. Miközben valaki „önmegvalósul”, nem kell tekintettel lennie a többi emberre. Minden ember számára először önmaga fontos. A többiekre

azért van mégis szükség, mert segíthetik az egyén kibontakozását. Ha ezt nem teszik, el lehet különülni tőlük. Nincs szükségem például olyan házastársra, aki szintén a saját karrierjét építi, nem az enyémet támogatja.

Szabó Lőrinc verssorai megrendítően vallanak egy Babilonban bontakozó szerelemről:

Babilonban a párnak gyerekekre egyáltalán nincs szüksége, mert ők már eleve gondoskodást és törődést igényelnek, miattuk nem jut idő és erő saját kibontakozásukra, önmegvalósításukra.

Az önmegvalósítás eszméjéből Babilonban az is következik, hogy az egyén szabadságjoga megelőz minden közösségi érdeket. Ha valakiben homoszexuális hajlamok vannak, akkor annak kell kibontakoznia. Ha agresszív hajlamai vannak, akkor annak. Vajon érvényes ez az elv minden más bűnözői hajlamra is?

Piaget a gyermek lelki fejlődését úgy írja le, hogy az egocentrizmustól a szociocentrizmus felé halad. A gyermek egocentrizmusa természetes. Ha a felnőtt egocentrikus, az azt jelenti, hogy lelkileg éretlen, azaz infantilis. A gyermek sok-sok tapasztalatának eredménye az, hogy rájön: mások másképpen látják a világot, mint ő, ugyanazt az eseményt másképpen élik át, mint ő. Ahhoz, hogy valakit megértsünk, arra van szükség, hogy gondolatban bele tudjunk illeszkedni az ő világába, és a világot abból a pozí-

This article is from: