Örökségkönyv belívek

ÖRÖKSÉGKÖNYV Wass Albert szellemi hagyatéka a Kárpát-medencében és a nagyvilágban

Budapest, 2018

1

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

ÖRÖKSÉGKÖNYV Wass Albert szellemi hagyatéka a Kárpát-medencében és a nagyvilágban Kiadó: Panoráma Világklub 1146 Budapest, Thököly út 60.

(36/20-928-0088; email: vilagklub@vilagklub.hu) Fõszerkesztõ: Dr. Tanka László Társszerkesztõ: Dr. Lukácsi Éva Lektor: Tarics Péter Számítógépes szerkesztés: Horváth Hajnalka Nyomdai munkálatok: Kapitális Nyomdaipari Kft. Debrecen Felelõs vezetõ: ifj. Kapusi József ISBN 978-615-80848-1-9 A kötetben megjelent írások a forrás megjelölésével idézhetõk A felvételeket a Czegei Wass Alapítvány bocsátotta rendelkezésünkre Copyright: Tanka László A könyv melléklete ifj. Szalay Róbert Fenyõfáktól a pálmafákig címû dvd-portréfilmje Wass Albertrõl – A jogtulajdonos Czegei Wass Alapítvány engedélyével 2

Örökségkönyv Wass Albert szellemi hagyatéka a Kárpát-medencében és a nagyvilágban

E

z a könyv az író születésének 110. és halálának 20. évfordulója tiszteletére meghirdetett Emlékév keretében lát napvilágot.Wass Albert fiai – Vid, Huba, Miklós, Géza, Endre – és a Czegei Wass Alapítvány kezdeményezésére, a Panoráma Világklub kiadásában, írói és szerkesztõi csapata közremûködésével jelenik meg.

Nem csak ünnepi kiadvány ez a kötet, hanem egyedülálló a tartalma is. Címének megfelelõen – „Örökségkönyv – Wass Albert szellemi hagyatéka a Kárpát-medencében és a nagyvilágban” – arra vállalkozik, hogy bemutassa az író és mûvei hatását szerte a nagyvilágban.

A kiadvány szerkesztõi úgy gondolták, eljött az idõ arra, hogy számot vessenek és összegezzék, miként élnek – továbbélnek – Wass Albert mûvei, gondolatai az összmagyarság egészében. Milyen útravalóul szolgálnak az emberek számára a mindennapi életükben? Hogyan õrzik a kiváló író emlékét itthon és a külhonban? Milyen titkok, érdekességek vannak még az életérõl, amelyekrõl nem tudunk? Hogyan emlékeznek rá a közvetlen hozzátartozók, fiai, unokái, barátai? Egyszóval, milyen szellemi örökséget hagyott ránk, az utókorra Wass Albert?

Errõl szól ez a könyv. Bõ háromszáz oldalon, több száz képillusztrációval, több mint száz visszaemlékezõvel, cikkel, írással, számtalan érdekességgel.

Ami a vallomásokat illeti: nem kellett biztatni az olvasókat, özönlöttek hozzánk a levelek a messzi országokból is: Ausztrália, Irán, Argentína, Florida, Dakota, Brazília, Norvégia, Svédország, Svájc stb., s természetesen közvetlen a határon túlról, Erdélybõl, Felvidékbõl, Kárpátaljáról, a Délvidékrõl és Magyarország számos városából. Élmény olvasni az olykor könnyekig ható sorokat, történeteket arról, mit jelentett számukra Wass Albert mûveivel találkozni, megismerni és megszeretni. S fõként: hogyan járultak hozzá magyarságtudatuk erõsítéséhez. ülönleges értéke a könyvnek, hogy személyes élményeiket mesélik el az íróhoz közel álló személyek: fiai, unokái, barátai, akik az író mindennapi életének részesei voltak. Megtudunk róla eddig nem ismert érdekességeket: hogyan élt a hétköznapokban, miként viselkedett szerettei körében, milyen élmények fûzõdnek hozzá, mi volt a hobbija, mit evett, ivott stb. Közreadjuk szerelmeinek „névsorát” és történeteit is, a pályatársak, a történészek szakmai véleményét, sõt megszereztük halála évének, az 1998-as januári születésnapi köszöntõjét, és alig egy hónap múltán a sírhelyénél elmondott búcsúbeszéd szövegét is.

K

3

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Ö

sszegyûjtöttük és táblázatban adjuk közre a Wass Albert emlékét õrzõ köztéri szobrok – ezek színes képmellékletünkben is láthatók –, dombormûvek, emléktáblák, emlékhelyek, intézmények, szervezetek, közterületi elnevezések listáját. Tudják Önök, hogy a mai napig 56 szobor, 34 dombormû, 26 emléktábla, 20 szervezet, 11 intézmény, 23 közterület viseli Wass Albert nevét?

Bemutatjuk képes összeállításunkban a szellemi hagyatékot õrzõ és tovább vivõ szervezeteket, intézményeket. Ismertetjük a fontosabb eseményeket, a színházi elõadásoktól kezdve az elõadói és felolvasói esteken át a koncertekig.

Részletes és autentikus életrajzot, angol nyelvû összefoglalót, színes képmellékletet adunk közre, valamint a könyv belsõ borítóin a legismertebb idézetek olvashatók.

A könyv melléklete pedig tartalmazza azt az egyórás riportfilmet – „Fenyõktõl a pálmafákig”, amelyet floridai otthonában készített és magánbeszélgetései sorozatából állított össze Szalay Róbert.

A könyv fõszerkesztõje a Magyarok a nagyvilágban, az Ausztrália és Új-Zéland magyar világa, az Amerikai magyarok arcképcsarnoka és még számos életrajz-kötetet kiadó dr. Tanka László, társszerkesztõje az Amerikában élõ, Wass Albert hagyatékát évtizedek óta ápoló dr. Lukácsi Éva író, a könyv anyagainak megírásában pedig számos magyarországi és külhoni neves Wass Albert-kutató, az író munkásságát magas színvonalon képviselõ személyiségek is részt vettek.

A Wass Albert emlékét õrzõ mûveket Bartha Kata, a www.wassalbert.eu honlap szerkesztõje gyûjtötte össze.

Az emlékkönyv megjelentetése mellett a Panoráma Világklub még számos kezdeményt megvalósít az év során. Ezek közül kiemelkedett az író születésnapjának tiszteletére Budapesten, a Duna Palotában rendezett díszünnepség, amelyen elsõ ízben kerültek átadásra a Wass Albert Örökség Díjak. Létrejött a WATT: Wass Albert Tisztelõinek Társasága, amely az író mûvei iránt érdeklõdõket és a szellemi örökségét tovább vivõket hivatott összefogni. zerveznek emléktúrát a Mezõségbe, ahol felkeresik a népszerû regényhelyszíneket és ott felolvasásokat tartanak; Szegeden emlékszobrot állítanak, Aranyosapátiban Olvasótábort rendeznek, adományt gyûjtenek a Tulipán Árvaház részére, továbbá mûsoros emlékestek, könyvbemutatók szerepelnek a nagyszabású programsorozatban.

Külön is köszönet illesse a védnökök anyagi támogatását.

Mivel a könyv önerõbõl, költség-hozzájárulással jelent meg, minden adomány fontos volt e történelmi jelentõségû kezdeményezés megvalósításához – e tényt a könyvben kiemelt helyen feltüntettük.

Jó olvasást és az író szellemi hagyatékának méltó megõrzését kívánja

S

tisztelettel és köszönettel a Szerkesztõbizottság

4

ÉLETMÛVE IRÁNYTÛ A JÓ, A NEMES ÉS A SZÉP MEGTALÁLÁSÁHOZ

Életmûve iránytû a jó, a nemes és a szép megtalálásához Kiváltságnak tekintjük, hogy vele élhettünk! Írták: Wass Vid, Huba, Miklós, Géza és Endre Az Örökségkönyv családtagok, barátok és tisztelõi emlékezéseinek a gyûjteménye egy rendkívüli személy, Wass Albert író életérõl és életmûvérõl – születése 110. és halála 20. évfordulóján. Õt valóban a jóindulat és az odaadás jellemezte – egy magasztos, Istenfélõ világlátással. A munkái tükrözik mindazt, amit Együtt a Wass-fiúk Hamburgban, 1991-ben, balról jobbra: igaznak, nemesnek Huba, Vid, Endre, Géza, Miklós és szépnek tartott az életben – világot megrendítõ traumák és változások közepette – az emberiség történelmének abban a sokkoló évszázadában, melyben milliók haltak meg és milliók kényszerültek hazájukat elhagyni és új otthont keresni.

A világméretû felfordulás, a drámai megrázkódtatások és kiábrándulások formálták megfigyelõ készségét, kritikus látását, mely kihegyezett gondolkodásmóddal és empátiával párosult. Mint megfigyelõ, próféta és mûvész, nagy érzékenységgel mutatja be, amit lát: a jót és rosszat, igazságot és igazságtalanságot, a morális elhajlást és az erkölcsi feddhetetlenséget. A történelem nem ismétlõdik. Mégis visszhangot ébreszt, és ezt a rezonanciát meghallják azok, akik hasonló tapasztalatokat élnek át a jelenben.

Mûvei azok életében találnak visszhangra, akik szintén iránytût keresnek a jó, a nemes és a szép megtalálására egy mindig változó világban, amelyben összetett erõk, érzelmi indulatok és keserû érvek birkóznak egymással. Sok ilyen ember van ma. Mi, az író fiai, Vid, Huba, Miklós, Géza és Endre kiváltságnak tekintjük, hogy vele élhettünk.

Ezért szerényen, de büszkén megosztjuk másokkal azt a példamutatást, meggyõzõdést és bölcsességet, melyet legtöbbször szellemes és tanulságos történetekkel fûszerezve adott át nekünk, s amely számunkra iránytû lett.

5

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV Wass Albert kora ifjúságában megtalálta élete küldetését, és azt az üzenetet, melyhez egész élete során állhatatos maradt. Elsõ verse megjelenésétõl – 19 éves korában – mindvégig az emberi természetnek tart tükröt mûveiben, amint azt látta: a jót, a rosszat, a bátrat, a tétlent, a jó szándékút, a nagylelkût, az önzõt, a könnyelmût, a lelkiismeretest és a gonoszt. Regényei, elbeszélései, versei, rádiójátékai nagy mértékben gondolkodásra és válaszkeresésre ösztönözték, esetleg jelentõs változáshoz segítették az olvasókat.

Mivel számûzetésben élt 37 éves korától haláláig, 90 éves koráig, legtöbb mûvét szeretett hazájától távol írta meg. Bár elismert író volt, mielõtt elhagyta hazáját, sok évtizedig nem olvashatták a mûveit. Ennek ellenére termékeny és alkotó íróvá vált: 42 regényt, számtalan verseskötetet, elbeszéléseket, színdarabokat írt, nem beszélve a rengeteg publicisztikai írásáról és rádió-játékairól, melyek fõleg magyarul jelentek meg, de könyveit más nyelvekre is lefordították. Ma a világ minden részén élõ magyarok ismerik Wass Albertet.

Bár jómódú, kiváltságos családból származott, már korai írásaiban együttérzéssel fordul azokhoz, akiknek küzdeni kellett a megélhetésükért. A frontról írt mûveiben õszintén ábrázolja a bajtársai hõsiességét és áldozatát, valamint azokat a szerencsétleneket, akik a távoli politikusok „véres játékai” áldozatai lettek. Miután minden vagyonáról le kellett mondania, áldozatos, kétkezi munkával tartotta fenn családját. Hosszú éveken át nehezen dolgozott, hogy nagy családjáról gondoskodjon, és amellett írt. Édesapánk nagyon spirituális volt, õszinte, Isten-közeli kapcsolatban. Számára az egyház nem egy szervezet, vagy hely volt, hanem ahol és amikor az ember közel kerül Istenhez. Gyakran mondta nekünk, hogy legközelebb Istenhez kint a természetben, az Isten saját harmonikus és szépséges alkotásában érezte magát: egy kertben, az õsi erdõk fái között, a füves, bokros, állatokkal és növényekkel tarkított, hullámzó dombok és hegyek katedrálisai között.

Elbeszélései életszerûek, mert õ maga is tele volt élettel. Prózája és versei a lélekhez szólnak és megérintik az emberek szívét. Emlékezteti az embereket arra, ami jó a világban – Isten világának szépsége, az õszinte szeretet és melegség az emberek között, ugyanakkor bírálja a büszkeség és hivalkodás ostobaságát.

Erdély iránti ragaszkodása soha nem lankadt. Csodálatos és izgalmas történeteket mesélt életérõl a régi hazában. Olyan élethûen ecsetelte a természetet, hogy úgy érezzük, szinte ott vagyunk. Értékrendjében nem ismert megalkuvást. Miközben elbeszélései és a helyszínek leírása színes és elragadóan szép, mindig van egy örök érvényû erkölcsi üzenet is. Az alapvetõ értékeket is megtanította nekünk, amelyek a Czegei Wass családban nemzedékeken keresztül fontosak voltak.

Több mint negyven könyvet írt, de a népszerûségnél mindig fontosabb volt az, hogy jobbá és szebbé tegye a világot. Bár Amerikába érkezése után hamar világossá vált számára, hogy valószínûleg többet nem mehet vissza hazájába, lélekben soha nem hagyta el szülõföldjét. Írásai – néhány kivételtõl eltekintve – a szülõföldrõl szólnak. Az elsõ darabtól az utolsóig hû maradt azokhoz az eszmékhez és meggyõzõdésekhez, melyeket örökségként õrzött – annak ellenére, hogy az idõk, a történelmi helyzet és élete körülményei megváltoztak.

Mint író, újságíró és közéleti személyiség, Wass Albert a népek közötti demokratikus megbékélés eszméjét képviselte. Sokkal inkább az egység embere volt, mint a megosz6

ÉLETMÛVE IRÁNYTÛ A JÓ, A NEMES ÉS A SZÉP MEGTALÁLÁSÁHOZ tásé. Habár saját népérõl és népének írt, az erdélyi magyar kisebbségnek, ugyanakkor Erdély összes népét – más népekkel együtt – belefoglalja írásaiba, mindazokat, akik a békés egymás mellett élésért küzdenek. Ez különösen idõszerû ma világszerte.

Azt vallja, hogy ha a különbözõ nemWass Albert öt fia ma: Miklós, Vid, Huba, Géza és Endre – zetiségû népek a Czegei Wass Alapítvány tisztviselõi ugyanabban a régióban megtanulnak békésen együtt élni, akkor a kölcsönös tisztelet és bizalom is helyreáll. Olyan eszmében reménykedett, amely szerint nemcsak az erdélyi nemzetiségek, hanem a Duna-menti népek is együtt élhetnek békében, harmóniában és felvirágzásban.

Wass Albert sajátságos küldetést töltött be az amerikai magyarok között, mint tanár, író, újságíró és kiadó. Küldetésének azt tekintette, hogy a nemzeti kisebbségek szószólója legyen a soviniszta, kommunista, kulturális és politikai elnyomás alatt élõ kisebbségek számára. Ezért veszélyes kritikusnak tekintette õt az a csoport, amely a hatalommal viszszaélt. Végül a bolsevik propaganda célpontja lett, amely el akarta õt hallgattatni és a közéletbõl eltüntetni. A hitelrontás módszere, hogy hazugságokat fogtak rá – sikeresnek bizonyult. A háttérben azonban egymással ellentétes politikai csoportok harcát kell látni. A kritikusok félremagyarázhatnak vagy kontextusból kiragadva idézhetnek bármit bármely írótól azért, hogy saját állításukat igazolják. Ez a probléma nem új és nem egyedi.

Az író nem érhette meg az elismertséget és a magyar olvasók közötti népszerûséget.

Mi viszont tapasztaljuk, hogy már nem csupán mi vagyunk a gyermekei. Papi körül sokan vannak a lelki gyermekek, akikre nagy hatással voltak a gondolatai. Gyakran mondta, hogy élete egy „nyitott könyv”.

7

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV Gondoltad volna, Albert Bátyám?

Levél Wass Alberthez Írta: Dr. Tanka László

(Elhangzott 2018. január 7-én Budapesten, a Duna Palotában, a Wass Albert születésének 110. évfordulójára rendezett díszünnepségen) Tisztelt Czegei Wass Albert! Kedves Albert Bátyám!

Levelem küldöm Budapestrõl, születésed 110. évfordulójának elõestéjén, a zsúfolásig megtelt Duna Palota színháztermébõl. Hallgatjuk verseidet, felolvasunk írásaidból, nézzük a rólad készült filmet és Wass Albert Örökség Díjat adunk át azoknak, akik szellemi hagyatékod továbbvitelében az élen járnak.

Gondoltad volna, hogy egyszer majd ekkora lesz a népszerûséged?!

Százezrek olvassák írásaidat. Szobrokat állítanak emlékedre. Utcákat, Dr. Tanka László tereket neveznek el rólad. Filmeket készítenek regényeidbõl, alkotásaidat mûsorra tûzik a színházak. Elõadók járják mûveiddel a világot, felolvasóesteket tartanak… Elkészült az Örökségkönyv is, amely a Kárpát-medencében élõ és a nagyvilágban szétszóratott magyarságnak életmûved iránti tiszteletét, hatását mutatja be.

Gondoltad volna ezt, Albert Bátyám, amikor Amerikában, 1984-ben azt írtad, hogy már csak 860-an fizettek elõ a könyveidre, s hogy cserbenhagytak, nincs értelme az egésznek, és kiadó cégeid dicstelenül kifulladtak.

Sejtem, elmosolyodsz, s azt mondod, – Arany Jánossal szólván –, hogy gondolta volna a fene…

A legnagyobb reményekkel indultál. Nem a grófi származásodra gondolok, amely számodra akkor már csak papíron létezett, hanem az irodalmi pályafutásodra. Tizenöt évesen már rendszeresen megjelentek verseid, novelláid, napvilágot látott elsõ regényed, a Farkasverem, aztán jött sorban a többi. Érkeztek a díjak is, a díszdoktori cím, több irodalmi társaság tagja lettél. A sokat ígérõ pályafutás elsõ gyümölcseit élvezhetted is.

Aztán jött a háború, amely romba döntött mindent. Mindenkit és mindent. Vagyonod, családod és jövõd… – minden kétségessé vált. Döbbenten kérdezted: „mit keresek én a fronton”? Miért fosztanak meg családi vagyonomtól, házamtól ?

Tudom, nem gondoltad 1945-ben, hogy többé nem látod az anyaföldet, amikor a szovjet hadsereg golyózápora között a menekülteket szállító vonaton elhagytad Magyarországot. Bajor földön, egy kis városban kifogyott az üzemanyag a mozdonyból. Ott, ahol éppen megállt, kiszálltál feleségeddel és négy gyermekeddel, pár fillérrel a zsebben, s bekopogtattál egy farmerhez. Munkát kértél, hogy legyen ennivaló a családnak. És amikor késõ este a dohányföldrõl, vagy a favágásból hazaérkeztél, s gyermekeid nyugovóra tértek, Te a regényeidet, verseidet írtad. Itt született „az „Adjátok vissza a hegyeimet!”, a „Tizenhárom almafa”, a „Hontalanság hitvallása”, és sok más remekmû.

8

LEVÉL WASS ALBERTHEZ Így kezdõdött egy gróf, egy nagy talentumú író emigrációs pályafutása. Ötvenhárom év, messze távol a hazától. De Lélekben mindig közel.

Amerikában megtaláltad azt a helyet, ahol a természet közelsége Erdélyre emlékeztetett. Erdõk, vizek, madarak, a fák csendje és nyugalma. Egy nagy család tagjaként, négy gyermekeddel talpon maradtál, sikeresen felnevelted õket. Közben a magyar kultúra apostolaként jártad a kontinenst pároddal, hirdettétek Erdély és a magyarság igazát.

Kedves Albert Bátyám! Gondoltad-e, hogy a Magyarországról történõ távozásod után, majd három évtizeddel bekerülsz a politika célkeresztjébe? A román belpolitika boszorkánykonyhájában kifõzik a nagy tervet, amelyben Téged, „a floridai nemzeti erdõben bujdosó háborús bûnöst” halálra ítélnek… Valótlan dolgokat varrnak a nyakadba, s ehhez hamis tanúkat sorakoztatnak fel. És hiába dõltek meg a vádak, s életed a legteljesebb nyilvánosság ismertsége és elismertsége mellett zajlott – az akkori román vezetés végrehajtó kommandójának a tények nem számítottak.

Kifulladóban van ez a történet, de sajnos még ma is vannak, akik erre hivatkozva bután és felelõtlenül náciznak, gagyiznak – Isten bocsássa meg bûneiket! És bocsásd meg Te is nekünk, hogy életed nagy része menekültként zajlott, s a magyar állampolgárságot is csupán életed vége felé, egy évre kaptad meg.

Bocsásd meg Te is nekünk, hogy életedben nem ismertük el írói nagyságodat, s így nem kerülhetett sor arra, hogy meglásd, milyen sok embernek nyújtanak írásaid igazi szellemi táplálékot.

Még mindig vannak közöttünk olyan befolyásos emberek, ellendrukkerek, akik attól félnek, hogy követõidben életre kelnek álmaid. S ezért megpróbálnak elhallgattatni.

De mi vagyunk a többség. Akik hûséggel ápoljuk és továbbvisszük azt a szellemi hagyatékot – a hitet Istenben és emberben, egy szép, jó és igaz világban – melyet te adtál örökségül.

Tudjuk, hogy nemzetünk és az egyetemes magyar irodalom legjobbjai között van a helyed. És rövidesen eljön az idõ, amikor ezt a helyet hivatalosan és végleg is elfoglalhatod.

Mert valljuk, töretlen hittel, emberként és magyarként, hogy a víz szalad, de a kõ marad. A kõ marad.

Isten áldja és kísérje örökre emlékedet!

9

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Milyen szellemi útravalót kaptunk írásaiból?

Hitünket erõsíti a hazaszeretetrõl, a szülõföldrõl, a szabadságról Írta: Dr. Lukácsi Éva (Miami) Könyvünk megjelentetésének van egy fontos oka és célja. Sokan megismerték Wass Albert mûveit, akik szeretnék jobban megismerni az embert, az író életét és világát – hiteles, személyes történetek és emlékezések alapján.

Ez a könyv tíz évi gyûjtõmunka eredménye.

Ideje közzétenni a hitelt érdemlõ vallomásokat, nehogy feledésbe merüljenek azok a személyes emlékek, amelyek az íróhoz kötõdnek!

A szándék is világos: tiszta forrásokból mutassuk meg közelrõl, ki az igazi Wass Albert. És akik õt tisztelik, hadd kapcsolódjanak öszsze lélekben – a nagy erdélyi költõ szavaival: „Székelyek, ott a bércek szikla-mellén, üljetek mellém! Magyarok ott a Tisza partján, magyarok ott a Duna partján, magyarok ott a tót hegyek közt s a bácskai szõlõhegyek közt, üljetek mellém. Magyarok Afrikában, Ázsiában, Párisban, vagy Amerikában, üljetek mellém! Ti eztán születõk s ti porlócsontú õsök, ti réghalott regõsök, ti vértanúk, ti hõsök, üljetek mellém! Ülj ide, gyûlj ide, népem…” (Dsida Jenõ, Psalmus Hungaricus).

Mi – egy nagy lelki család – csatlakozzunk egy színes seregszemlében beszámolókkal, megnyilatkozásokkal! Ki volt és ki nekünk Wass Albert, hogyan tiszteljük õt? Milyen szellemi útravalót kaptunk írásaiból – a világ minden táján élõ magyarok? Ez a cél, ezt kívánjuk megosztani, és ezzel az író hagyatékát, saját örökségünket ápolni és továbbadni.

A nagy magyar bujdosó, Mikes Kelemen, fél életét hazáján kívül töltötte, ebbõl 27 évet számûzetésben. Kossuth Lajos is a bujdosók kenyerét ette: 48 évet hazájában és 48 évet számûzetésben töltött. Wass Albert, a hazafi, 37 esztendõt élt szülõföldjén és 53 évet hazájától elszakítva. Ebbõl közel öt évtizedet Amerikában töltött. Mint termékeny író, õrálló, akinek lámpást adott kezébe az Úr – az emigrációban élõ magyarok lelki vezéreként.

Az író amerikai életének és munkásságának jelentõs misszióját évekkel ezelõtt feldolgoztam. Nagyvonalakban megismertem azokat az állomásokat, ahol Wass Albert járt és azt kutattam, hogy milyen hatással volt a magyar közösségekre.

A Miami-i példa talán kiemelkedõ, talán általános. A közép-floridai Astorból hat alkalommal látogatott az író a dél-floridai magyarság végvárába, a helyi Magyar Egyház és a 10

MILYEN SZELLEMI ÚTRAVALÓT KAPTUNK ÍRÁSAIBÓL? Kossuth Kör meghívására, 1961-1975 között. A találkozásokról írásos feljegyzések találhatók az évkönyvekben és jegyzõkönyvekben. Az emlékezõk szerint Wass Albert rendszerint ünnepi beszédet mondott, de kézirataiból is felolvasott. Megható történetei megfogták a hallgatókat. Néhányan patrónusi adománnyal támogatták az Amerikai Magyar Szépmíves Céh megalakulását és a könyvek kiadását.

Ehhez hasonló történeteket hallottam idõs kollégáktól New Brunswick, Trenton (New Jersey), Cleveland, Dayton, Columbus (Ohio) és New York gyülekezeteiben, Floridában Sarasota és Orlando térségében, ahol többször megfordult az író, valamint Kanada nagy magyar közösségeiben (Toronto, Montreal, Alberta és Vancouver).

A magyar újságok (Amerikai Magyarság, Kanadai Magyarság, Californiai Magyarság, Katolikus Magyarok Vasárnapja, Amerikai Magyar Reformátusok Lapja stb.) rendszeresen közölték cikkeit, melyek széles körbe eljutottak. Kiadványai, könyvei és a folyóiratok, amelyekben publikált, több-kevesebb sikerrel 1964 és 1984 között folyamatosan megjelentek. Amikor a néhány száz támogató száma lecsökkent, az író vállalkozása megbukott. Errõl a szomorúságáról ír „A kivénült harcos leteszi a fegyvert” címû cikkében, 1989-ben.

Az író személyes hatása és munkássága amerikai közösségekhez is elért, elsõsorban az egyetemi kollegák és hallgatók körében a Gainesville-i egyetemen (Florida), különösen is az ottani önképzõkör diákjai körében. 1966-ban, mint ott tanító professzor, szervezett egy emlékezést, melyen a diákok mûsorral tisztelegtek az 1956-os magyar forradalom emléke elõtt. Több magyar diáklány népviseletben jelent meg, s voltak, akik fekete karszalagot osztogattak – az együttérzés gesztusaként. Ezt az író megörökítette a Kanadai Magyarság címû újság 1966-os számában.

Az író politikai és társadalmi felvilágosító üzenetei, a kis füzetecskék Erdélyrõl, a magyar történelemrõl és kultúráról jó néhány egyetemi könyvtárban, levéltárakban, szenátori székhelyeken, valamint a Washington DC-i kongresszusi könyvtárban és levéltárban sokáig fellelhetõk voltak, elvétve ma is megtalálhatók. Ezt a tevékenységet saját áldozatából vállalta, családja, barátai, magyar szervezetek, mint az Erdélyi Világszövetség (melynek elnöke és társelnöke is volt) támogatást biztosított mindezekben.

Mi volt a népszerûségének az oka az amerikai magyarság körében? Wass Albert fiatal éveiben román uralom alatt, kisebbségi létmódban élt. Az amerikai magyarság szintén kisebbségi létmódban szocializálódott. Erdélyben a negatív idõszakban is talpon tudott maradni az ott élõ magyarság. Ez az élni akarás a hitébõl és életerejébõl fakadt, de a szellemi vezetõk összefogásának is köszönhetõ. Ahogy Bánffy Miklós gróf, Báró Kemény János, Koós Károly és Reményik Sándor felkarolták az irodalmi életet és mûvészeteket (Napkelet, Helikon, Hitel, Keleti Újság, Pásztortûz, Ellenzék, az Erdélyi Szépmíves Céh), ezt a személyes példát, valamint a transzilvanizmus, mint az „erdélyi gondolat” örökségét próbálta sugallni Wass Albert a kisebbségi amerikai magyar társadalom megmaradására.

Wass Albert írásai nemcsak megérintették az emberek lelkét, de bevonták õket a regényei drámai világába. A „hõsök” leginkább köznapi emberek, akik mélyrõl indulnak, de bátorságuk, feddhetetlen jellemük és kitartásuk révén kiemelkednek, valóban erkölcsi példát mutatnak. Olyan „ismerõsök” õk, akiknek mindent otthon kellett hagyniuk, akiket mindenüktõl megfosztottak – múltjuk, vagyonuk, értékeik, jogaik, szeretteik és barátok elvesztésével. A mostoha körülmények ellenére, az idegen világban élõknek 11

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV Wass Albert visszaadta a kis emberek szépbe, jóba, igazba vetett hitét. Ezen túl a hazaszeretetet, a szülõföldhöz való ragaszkodást, a szabadságban és demokráciában való hitet is erõsítette. Egyúttal esztétikai és mûvészi élményeket nyújtott az olvasóknak.

A magyarságtudatot õrzõ, emlékeztetõ, felelõsségre nevelõ irodalmi elhivatottságát teljesítette. Az Amerikai Magyar Szépmíves Céh megalakítása nemcsak saját könyvei nyomtatására, hanem más emigrációs magyar írók és költõk könyveinek a megjelentetésére is szolgált.

Wass Albert élete utolsó napjáig emigráns erdélyi magyarként és íróként szívügyének tekintette az otthoni, kisebbségi sorban élõ honfitársainak segítését. Tõle telhetõen – elsõsorban irodalmi eszközökkel, kiadványok terjesztésével, könyvtárakba, politikusok számára elküldéssel – tevékenyebben kivette a részét, mint az amerikai magyarság jelentõs része.

Volt sikere, kudarca, és ebben a munkában voltak munkatársai is. Akikre számíthatott: egyházak és egyesületek, magyar klubok, cserkészet – ezeket a közösségeket buzgón látogatta: 25 ezer mérföldet tett meg magyarlakta helyeket látogatva! Elsõsorban feleségével, Elizabeth-tel, fiaival, Miklóssal és Gézával, fogadott lányával Anne-val és annak gyermekeivel utaztak az USA-ban és Kanadában a magyar közösségek meghívására. Így foglalja össze hivatását, melyet nemzetéért, az erdélyi magyarságért végzett: „Már ideérkezésem elõtt tisztában voltam azzal, hogy valami kötelességem, föladatom, végeznivalóm kell legyen idegen földön, mert különben az Úristen semmiképpen sem vette volna magának a fáradságot, hogy idáig veszõdjék velem, s annyi veszedelmes kalandon keresztül kivezessen a pokolból, hanem otthagyott volna veszni a többi százezrek között. S mert író vagyok – az Úr jóvoltából az is –, tisztában voltam azzal már akkor is, hogy nemzetem vesztét az okozta, hogy (...) évtizedekkel az elsõ világháború elõtt megfertõzték a nyugati világ közvéleményét hamis történelmi, földrajzi, néprajzi, statisztikai adatokkal. Arra a következtetésre jutottam, hogy egyetlen föladatom az lehet csupán, hogy fölvilágosítsam mindazokat, akiket ellenségeink elbolondítottak, s nemzetem jogait, igazságát a nyugati világ tudomására hozzam...” (Dunai Ákos: Látogatóban Gróf Wass Albertnál, Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1984.)

Szeretném hálámat kifejezni elsõsorban néhai dr. Anne Atzél Sanborn-nak, aki családi mesélések keretében sok kérdésemre választ adott. Ugyanígy Wass Albert fiainak: Vidnek, Hubának, Gézának, Miklósnak és Endrének, valamint a Sanborn családnak, megköszönöm, hogy személyes élményeiket és emlékeiket megosztották és a Czegei Wass Alapítvány archívumának anyagát és fényképeit rendelkezésemre bocsátották. Köszönöm Tanka László fõszerkesztõnek, hogy a könyv kiadásának ügyét felvállalta. És köszönetet mondok szerkesztõtársaim, Bartha Kata és Bodó Julianna munkájáért, Berki Vali és Gálfalvy Ágnes fordításaiért és Fábián Tibor szerkesztõ együttmûködéséért, valamint Michael Chenoweth úr szíves támogatásáért.

Legyen velünk az Úr Isten kegyelme, adjon áldást, jókedvet, bõséget személyes életünk és közösségeink köreiben, egész nemzetünk javára!

12

I. FEJEZET

I. FEJEZET

WASS ALBERT HELYE AZ EGYETEMES MAGYAR IRODALOMBAN Írások, elemzések, kritikák

„Nobel-díjra jelölt íróként taníthatnánk…”

13

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Wass Albert helye irodalmunkban (Az 1920 és 1945 közötti irodalmi kánon problematikája) Dr. Takaró Mihály irodalomtörténész írása Wass Albert személyében és életmûvében 19. századi irodalmunk és kultúránk legnemesebb hagyományait követve (Kölcsey Ferenc, Petõfi Sándor, Arany János stb.) írói és emberi nagyság találkozik. Benne azt a férfit tiszteljük, aki a 20. századi magyarság minden lehetséges léthelyzetét a legnagyobb emberi méltósággal meg- és végigélte. Anyaországinak született, aztán „elszakított”, határon túli magyar lett, majd ÉszakErdéllyel együtt õ is „visszatért”, késõbb hontalan menekült lesz a „státusza”, végül emigráns, aki a messze földön csak otthonra lelt, de hazára már sohasem. Ki volt hát e nagy magyar, akinek a nevét annyian akarDr. Takaró Mihály ták kihasználni, akinek az életét oly sok – nemegyszer mesterségesen irodalomtörténész keltett – homály fedi?

Wass Albert helye – hatalmas és idõtálló életmûve, valamint a magyarságért tett felmérhetetlen jelentõségû munkája és szolgálata nyomán – a magyar kultúra halhatatlanjai között van. Ellenségei és ellenfelei elhallgatnak majd, ahogyan „a víz szalad, de a kõ marad”. Meggyõzõdéssel hisszük, hogy az elkövetkezõ évek, évtizedek igazságot szolgáltatnak neki, az új, magyar nemzedékek csodálattal olvassák majd mûveit és megérdemelt tisztelettel ejtik ki nevét.

Wass Albert írói életmûvének egyenletesen magas színvonala, sokszínûsége és nem utolsósorban terjedelme a XX. század legnagyobb magyar írói sorába emelik õt. Alapélményét, a kisebbségi létbe taszítottság minden nyomorúságát fogalmazza meg új és új írói nézõpontból.

A magyar irodalom talán legérdekesebb, de mindenképpen legszínesebb, legnagyobb ellentmondásokkal teli, s leginkább eltorzítottan ábrázolt korszaka ez. A korszakhatárt Trianon jelöli ki, az ezeréves magyar nemzet történetének legnagyobb traumája, melyben végzetesen szétvált a politikai értelemben vett magyar állam és a Kárpát-medence akkori legnagyobb nemzete, a magyar nemzet fogalma. Ez az a korszak, melynek átfogó, elfogulatlan értékelése mindmáig hiányzik. Ez nemcsak politikai, történeti szempontból igaz, hanem a mûvészetek, benne az irodalom értékelvû megközelítése tekintetében is.

Hisz alig ért véget a második világháború, Magyarországon folytatódott a megszállás (csak ez most szovjet részrõl történt) és az 1948-ra teljessé váló kommunista politikai diktatúra mellé csendesen, de tökéletesen szervezett formában felsorakozott a nézetdiktatúra és az ízlésterror is. Az irodalomtörténet-írás, az irodalom tanítása az osztályharc eszközeként annak része lett. A kommunizmus négy évtizede alatt nem esztétikai, értékközvetítési alapon került be valaki az irodalmi „kánonba”, hanem elsõsorban világnézeti szempontok határozták meg az írók, költõk helyét.

14

WASS ALBERT HELYE IRODALMUNKBAN Az elsõdleges válogatási szempont a baloldaliság, internacionalizmus (kozmopolitizmus?) és az ateizmus volt. A keresztény, nemzeti szellemiségû írók és életmûvük, (legyen az bármilyen értékes is) az osztályharc jegyében kitöröltettek vagy marginalizáltattak a magyar irodalom tankönyvekbõl, az irodalomtörténeti munkákból. (Elgondolkodtató, hogy az 1945-ös Bartha-Waldapfel-féle irodalom tankönyv még együtt képes tárgyalni és bemutatni József Attilát és például Szabó Dezsõt, Gyónit, Reményiket.)

Az irodalmi mûvek és alkotók osztályszempontú megközelítése szélsõséges példáiként elég csak emlékeztetni Babits Mihály vagy József Attila többszöri „átértékelésére”. Így tûntek el (vagy be sem kerültek!) e korszak irodalmi kánonjából olyan nagy magyar írók, költõk, mint Herczeg Ferenc, Szabó Dezsõ, Reményik Sándor, Makkai Sándor, Wass Albert, Nyírõ József, Bánffy Miklós, Dsida Jenõ, Áprily Lajos… stb. Ez a helyzet az irodalomtanítás terén a rendszerváltás óta sem változott érdemben. A szocialista internacionalizmus nevében és jegyében az irodalomkutatás és tanítás egyszerûen tudomást sem vett arról a tényrõl, hogy 1920 után „külföldi állampolgár” lett a magyar irodalom igen jelentõs alkotóinak sokasága. Eleve tudomást sem vett az 1920 után kialakult igen jelentõs erdélyi irodalomról, az erdélyi irodalmi központokról, folyóiratokról, kiadókról (Erdélyi Szépmíves Céh, Erdélyi Helikon… stb), és arról sem, hogy e korszak irodalmára döntõen a „hárompólusúság” volt a jellemzõ.

Tagadhatatlan tény ugyanis, hogy a korszakot jelentõsen meghatározó Nyugat és alkotóinak köre mellett önálló irodalmi vonulatot jelentett a konzervatív, keresztyén és nemzeti jellegû polgári irodalmi hetilap, a Herczegh Ferenc által szerkesztett Új Idõk (1894-1944) körül csoportosuló alkotók köre is. A harmadik pólust a történelmi kényszerbõl kialakult önálló erdélyi irodalom, az Erdélyi Helikon köré szervezõdõ írók, költõk munkássága képezte. Ekkor keletkezik a Kiáltó Szó (1921), mely nyitánya, s egyben programadója is az erdélyi gondolatnak, ismertebb nevén transzilvánizmusnak. Az a szemlélet, mely mindmáig áthatja és alakítja a korszak irodalmának bemutatását tankönyveinkben, tanterveinkben, feltétlenül módosításra szorul, hiszen épp a fentebb felsoroltak miatt az errõl a korszakról bemutatott és tanított kép torz és hiányos.

A torzkép kialakulásának kiváló példája a korszak irodalmi ízlését tükrözõ és formáló lapjainak egyoldalú bemutatása. A Nyugat (mely a baloldali, liberális kozmopolita elvek legjelentõsebb magyarországi terjesztõje volt, s amely szabadkõmûves befolyás alatt állt) alapítói, elsõ felelõs szerkesztõi, néhány jelentõs, a lapot fémjelzõ költõ, író – Hatvany, Ignotus, Ady, Kosztolányi… stb. maguk is szabadkõmûvesek voltak. Úgy tekinti, hogy egyetlen lap és a köréje csapatosuló írók jelentették az „igazi” magyar irodalmi értéket és progressziót – a Nyugat és a nyugatosok. Középiskolai tanulmányaink kivétel nélkül ilyen képet közvetítenek az újabb generációk számára.

Pedig ki kell mondani, hogy a túlságosan is csak „együzenetû” Nyugat a magyar irodalomra nemcsak termékenyítõleg, de torzítólag is hatott. Különösen azzal, hogy tudatosan és agresszíven kisajátította az „irodalmi megújulás” jelszavát, és írói, költõi önmagukat jelölték meg az irodalmi progresszió egyedüli letéteményeseinek. (Különösen igaz ez a lap mûködésének elsõ két évtizedére, 1908-1928-ra). Újításaik (önmaguk által is gyakran hangoztatottan!) nem a magyar irodalom kontinuitásából nõttek ki, ezért a legtöbben aggasztó paradigmaváltásnak is érezték munkásságukat.

Az 1948-as kommunista rendszerváltozás, a diktatúra kialakulása lehetetlenné tette mindazon értékek beemelését az irodalmi kánonba, amelyek pedig hozzásegíthettek 15

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV volna a két világháború közötti korszak magyar valóságának minden oldalról megvilágított, teljes körû megismeréséhez. E helyett 1948-tól kezdve (sajnálatosan szinte máig) egyenlõségjel került a magyarországi és a magyar irodalom közé. Eljött az ideje, hogy a korszak történelmi értékeléséhez hasonlóan az irodalmi értékeAz Amerikai Egyesült Államokban Bill McCollum kongresszusi képviselõ adott át lésben is új utakra kitüntetést 1993-ban Wass Albertnek (a háttérben Király Zoltán püspök) lépjünk. Az egyoldalúan retrográdnak, (fél)fasisztának bemutatott korszak igazi dilemmáit, valódi sorskérdéseit ugyanis csak akkor lehet megismertetni, sõt megértetni a jövendõ, Európába igyekvõ generációkkal, ha elfogulatlan, valóságos képet kapnak irodalomtanításunkon keresztül is azokról. Különös élességgel vetõdik fel a kontinuitás és frakturáltság kérdése irodalmunk fejlõdése szempontjából a két világháború közötti idõszakban.

Tény, hogy az újabb rendszerváltozás (1990-1991) nem hozta meg a kívánt szemléletváltozást. Ennek bizonyítására elég csak megnézni a jelenleg iskoláinkban tanított irodalmi tananyag íróinak, költõinek névsorát e korszak tekintetében. Például az 1925-ben (Horváth Jánosék által) irodalmi Nobel-díjra javasolt Herczeg Ferenc (az Élet kapuja címû regényéért) ma is éppúgy hiányzik ebbõl a névsorból, mint Wass Albert, akit szintén – igaz nem Magyarországról – Nobel-díjra jelölt íróként taníthatnánk.

(Dr. Takaró Mihály: Wass Albert helye irodalmunkban, Kredit: Budapest, 2003. május)

16

WASS ALBERT ÍRÁSAINAK FOGADTATÁSA – EGYKOR

Wass Albert írásainak fogadtatása – egykor Dr. Balázs Ildikó irodalomtörténész írása

Wass Albert erdélyi korszakának érdekessége, hogy mûvei megjelentek a szomszéd, illetve az együttlakó népek nyelvén. A Farkasverem címû regényét kortárs fordítók lefordították szlovákra és csehre. Rövid prózái pedig megjelentek német nyelven a Pester Lloyd-ban, a magyarországi németek lapjában, mely 150 éves múltra tekint vissza.

Wass Albert mûvei életében és halála után számos fordítást értek meg. Öszszesen hét nyelvre fordították le eddig: szlovákra, csehre, németre, angolra, hollandra, spanyolra és románra. Folyamatban van japán és török fordítása. A német emigráció idején német nyelven (részben elsõ felesége, Siemers Éva fordítói munkájában), az amerikai emigráció idején pedig angol nyelven jelentek Dr. Balázs Ildikó meg mûvei (ebben nagy segítsége volt második felesége, Elizabeth McClain, éle- irodalomtörténész te alkonyán pedig annak leánya, Anne Atzél Sanborn).

Dalos György irodalmi kritikus megjegyzi: „Az emigráns erdélyi szerzõk közül egyébként a legnagyobb karriert Wass Albert futotta be – hat könyve jelent meg németül, õszinte sajnálatunkra a Farkasverem nincs közöttük.” (Dalos György, Korunk, 2005).

Wass Albert végigélte a huszadik századot, beleszületett az egykori monarchiába. A monarchiának ebben a tartományában másfajta sorskérdésekkel kellett megküzdenie a lakosságnak.

Wass Albertet az egyik legígéretesebb tehetségként tartotta számon a két világháború közötti romániai magyar irodalom. Írásainak szuggesztivitására, emocionális telítettségére, az olvasó empátiájának megmozgatását célzó képességére és feszültségkeltõ írói módszereire már legelsõ kritikusai is felhívták az olvasók figyelmét.

A Farkasverem címû regényérõl a német nyelvû kritikus, Joseph Túróczi-Trostler ezt írja: „Meglep a látás és kimondás érett mûvészetével, kegyetlen-irónikus realizmusával. Egy zárt világ szétesését, egy társadalmi osztály hanyatlását mutatja be. Kisiklott életek, ámokfutók és beszûkült látókörû megszállottak között vándorolunk?”

Trostler kiemeli az író erõs oldalát – a fõszereplõk lélektani bemutatását és a hangulatteljes, realisztikus tájképfestést. Egy magyar lapban megjelent kritikus szerint azért érthetõk Wass Albert mûvei más népek számára is, mert „az erdélyi lélek európai lélek. A szerzõ a magára maradt ember fölött mond gyászbeszédet.” (Thurzó Gábor, Élet, 1935) A katarzisképtelen ember típusa a nagy orosz író, Csehov regényeinek hõseire emlékeztet, bár Wass hõsei számára „a megváltás halk, tapintatos… nincs teljes tehetetlenség, cselekvésképtelenség sem. Apró mozgásokkal, elmozdulásokkal halad elõre a cselekményszál…” (Bertalan István, Budapesti Hírlap, 1935.)

A fiatal regényíró korát meghazudtoló emberismeretét, a világ dolgainak megfigyelés útján felhalmozott tudását közvetíti. Wass érti, s olyannak láttatja a világot, amilyen: olykor értelmesnek, sivárnak, ám egy szinte irracionális jövõábránd mindent megszínesít. A legtöbb kritikus – akárcsak Javonics András – ígéretnek tekinti e mûvet: „Aki ennek a regénynek az utolsó fejezetét így meg tudta írni, nem közönséges tehetség.” (Janovics András, Pesti Napló, 1935).

17

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV Féja Géza irodalmár Móricz Zsigmondhoz hasonlítja az ábrázolás kíméletlenségét, mellyel a szerzõ a saját társadalmi osztályáról ír: „Levetett minden gátlást, olyan egyszerû, õszinte, tehát félelmetes, realizmussal beszél a maga társadalmáról, akár Móricz is a magyar néprõl. Regénye: vallomás-tömeg.” (Féja Géza, 1941).

Egy másik irodalmi kritikus, Dékány András az egyszerûséget, átgondoltságot emeli ki a bõbeszédûség helyett – ellentétben Schöflin Aladárral, aki szerint Wass a ki nem mondott szavak „kimondója”. (Dékány András, Új Magyarság, 1935). Schöpflin szerint: az erdélyi írók Jósika óta szépítették, romantizálták az erdélyi életet és tájat. Wass Albert csak a sivárságot látja benne. Ez a látása Wass Albertet, az egyik azonban valóban látás. Akár igazságos, akár igazságtalan, de egysélegígéretesebb tehetségként ges. A technikájában vannak bizonytalanságok, néha elrajzol egyettartották nyilván mást, de ösztönös technika ez, nincs más íróktól kölcsönvéve – Schöpflin recenziója több mint bíztató egy kezdõ író számára. (Schöpflin A., 1935.).

Kolos Endre történelmi farkasveremrõl beszél: ez az állapot, melynek tragédiáját Wass felfedi a történelmi eseményekkel függ össze: „Akkor állt meg a világ, amikor Erdély kivált Magyarország ölébõl, mikor mindenestõl belezuhantak a lehetõségeket nem adó farkasverembe.” (Kolos Endre, Pannonhalmi szemle, 1940).

Lapokban megjelent zsengéi és két verseskötete útkeresés. Wass Albert ifjúkori költészete a szimbolizmus, impresszionizmus jegyében fogant. Kötetlenül építkezett mások formakincsébõl, magába olvasztva különbözõ hatásokat. E versötletek a két világháború közötti erdélyi írókat is foglalkoztatták, s a korabeli társadalmi, kulturális konszenzus részeként bekerültek a közgondolkodásba. Zsengéi tehát divatos, a saját korára jellemzõ gondolatokat, érzéseket közvetítenek. Beleilleszti verseit egy sajátosan mélabús, borongós világba, mely a késõbbiekben teljes írásmûvészetét is meghatározza.

A XIX. század végi elõdei mintájára felfedezi a belsõ lelki tájat, a lélek mélységeit, figyelme befelé fordul, önmagára reflektál. A belsõ élet összefüggéseit, a lelki folyamatokat, emlékeket csak homályosan gomolygó sejtések, hangulatok jelzik. Az általa többször használt „hangulat” szó utal erre. Verseiben kristályosodik ki motívumrendszere: a kék hegyek-motívum, a romboló ember, a csónak-, (vezér)csillag-, fenyõ-, fa-, tetõ-, templom- és harangmotívum, valamint a látó ember és krónikás, mint írói szerepvállalás, önkifejezés.

Egy világ, melyhez csak kegyelettel nyúlhatunk az eltelt évtizedek távlatából: egy kisebbségbe szorult nemzet emberfeletti önfenntartó, azonosságmegõrzõ mozgalma, kultúra- és irodalomszervezése: a Kemény Zsigmond Társaság munkája, melynek Wass Albert fiatalon tagja volt; különbözõ irodalmi, közéleti és szaklapok tevékenysége, melyeknek munkatársa volt; az Erdélyi Szépmíves Czéh munkássága, mely Wass Albert öt könyvét adta ki, valamint az Erdélyi Helikon szépirodalmi lap élete, melyben Wass Albert mintegy hússzor publikált prózát – mintha a kisebbségbe került nemzetrész panteonjában járnék.

A korabeli antológiák vizsgálata nagy értékû dokumentumanyagot fejt fel: az Új Arcvonal, a kétnyelvû Cot la cot – Vállvetve, melyben Wass Albert román témájú írással szerepel, román szereplõkkel; az Új erdélyi antológia, Séta bölcsõhelyem körül. Erdélyi elbeszélõk és a Kemény Zsigmond Társaság által kiadott Erdélyi Hírmondó a társaságnak Észak-Erdély anyaországhoz való visszatérte utáni magyarországi felolvasó-körútról tudósít.

18

WASS ALBERT ÍRÁSAINAK FOGADTATÁSA – EGYKOR A titokzatos õzbak címû elbeszéléskötete támasztott leginkább igényt a korabeli olvasó és kritikus figyelmére. Kontemplációra, a természet titkainak feltárására és egyben mélyebb önismeretre, önreflexióra késztet. Természetjárásának eredményét sûríti e lírai novellákba, melyek önéletrajzi vonatkozású tablót festenek impresszionista, könnyed ecsetvonásokkal, olykor pregnáns õszi színekkel. Életmûvének szervezõ elemét, a vadászatot és az õzmotívumot helyezi fókuszba.

A Tavak könyve a magyar gyermekirodalom értékes darabjaihoz sorolható, s egyben felnõttek által is olvasható, filozófiai mélységû könyv. Különös alkotása a Wass-életmûnek. Egy gyakorló pedagógus biztonságával és oktató, nevelõ szándékával írja: célja a természet szépségeire, gazdagságára ráirányítani az olvasó figyelmét.

Az író képzett gazda és vadászó ember, akinek széles körû és elkápráztató a természetismerete. Gazdag élõvilága folytán a különös, elsõ látásra jelentéktelennek, egyhangúnak tûnõ Mezõség e könyv révén a magyar irodalom helyszíneit gazdagítja. Mûfajilag a novella és mese között jár. Szövegeit líraiság szövi át, s e mesekönyvben is megszólal a lírikus. Meseszövése gördülékeny, stílusa az élõbeszédhez közeli, gyakran él a gyermekek által kedvelt ismétlés stíluseszközével. Mondatainak ritmusa, lüktetése, a mesebeli helyszín lebegése, szereplõinek utalásszerû, lényegretörõ jellemzése kiforrott alkotóra vallanak, aki bátran vállalja a megmérettetést az eddig sikert hozó regény és elbeszélés mûfajától eltérõ keretben: a novellisztikus mese köntösében.

A Mire a fák megnõnek nem könnyû írói vállalkozás. Wass Albert kötelességének tesz eleget, amikor emléket állít harcos felmenõinek. Élettörténetébõl, vallomásaiból tudjuk, hogy nagyapja volt a szabadságharc emlékének leglelkesebb éltetõje. Wass Albert regénye történelmi családregény, mely két nemzedék – az 1848-as szabadságharc zászlóvivõi, majd a Bach-korszakot megsínylõ, ám konokul a romokon is új életet, gyermekeiknek otthont teremtõ Varjassyak – története. A második generáció élete A kastély árnyékában címû kötetben folytatódik.

A Mire a fák megnõnek cselekménye a levert forradalom utáni önkényuralom idejét örökíti meg, A kastély árnyékában már a kiegyezés utáni Ausztria-Magyarország részeként létezõ Erdélyrõl ad hírt. A kiegyezés utáni idegen hivatalnokréteg megpróbált ugyan elfogulatlan nemzetiségi politikát folytatni, ám intézkedéseik gyakran csak a nemzetiségi ellentéteket szították. Wass Albert viszonylag mértéktartóan mutatja be a Mezõség masszív elrománosodásának folyamatát.

A már évszázadokkal korábban elkezdõdött folyamatot úgy ábrázolja, mintha a közelmúltban zajlott volna, és felelõsöket keres. Mindkét regényében azt vizsgálja, hogy a nemesség alkalmase országot irányítani. Nemleges válaszát a történelem eseményeivel támasztja alá. Wass Albert erdélyi korszakából egyetlen teljes színmûve ismert, mely eszmei folytatása regénydilógiájának: a Tavaszi szél, melyben a szerzõ széles társadalmi, történelmi képet fest. Mûvét átitatja népe iránti szeretete, féltése.

Saját kortársai felismerték mûveiben a szerepvállalását: „Tamási Áron Ábeljének a mondanivalója, hogy az ember azért van a világon, hogy otthon legyen benne, hogy valamely helyet a hazájának érezhessen, ahová visszavágyik, hogyha távol kerül tõle. Az otthon bármilyen körülmények között megteremthetõ, ha az emberek között béke van.” (Tusnády Mária, Beszélõ, 2006).

Wass Albert a romániai magyar, valamint az emigrációs magyar irodalom kiemelkedõ alakja, s az egyetemes magyar irodalom feltétlenül megismerésre méltó képviselõje.

(Dr. Balázs Ildikó, Wass Albert erdélyi korszaka, disszertáció-kivonat, részlet, Az erdélyi arisztokrácia múltja, jelene, kézirat, 2009, részlet.)

19

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Egy összekuszált világ emberiségének lelkiismerete Gondolatok Wass Albertrõl az Emlékév ürügyén Dr. Ábrám Zoltán egyetemi tanár, író Az erdélyi, a magyarországi, a határon túli és a nagyvilágban szétszórtan élõ magyarság jelentõs része számára a 2018-as esztendõ „Wass Albert-év” lesz. A magyar olvasók körében egyik legnépszerûbb író-költõ születésének száztizedik és halálának huszadik évfordulója alkalmából. Még akkor is, ha szép számú hívein és tisztelõin túl elég sokan vannak olyanok, akik nem ismerik el életmûvét, túlfûtött nemzeti érzésû írónak tartják, grófi származását megvetik, vélt háborús bûneit úton-útszélen hangoztatják. Sajnos az anyaországi, sõt a kisebbségi magyarok, magukat annak vallók között is jócskán akadnak olyan „felvilágosultak”, „demokraták”, akik nem nézik jó szemmel az általuk meggyõzõen Dr. Ábrám Zoltán hangoztatott „háborús bûnös” Wass Albert kultuszát.

Való igaz, Wass Albert egy rendkívül összetett személyiség. Bonyolult lelküegyetemi tanár, író letû férj és apa, ellentétek (elõjogok és hátrányos megkülönböztetések) között vergõdõ sokoldalú értelmiségi, a konzervatív nemzeti és vallási értékeket konokul hangoztató tollforgató, a kisebbségi jogok mellett makacsul kiálló emberjogi harcos. Akinek életét és életmûvét nem lehet olyan sarkított mondatokban megfogalmazni csupán – kinek-kinek ízlése, világlátása vagy érdekei szerint –, mint: „az Isten-, haza- és emberszeretet jelképe, a magyarság összetartásának és élni akarásának szimbóluma”, avagy „a jobboldalon kultuszfiguraként tisztelt öngyilkos író”. Mindkét oldalon megfogalmazva az elismert vagy be nem ismert megállapítást, miszerint a jobboldali eszmeiségnek, a nemzeti életérzésnek nehezen megmagyarázható jelensége Wass Albert népszerûsége és írói reneszánsza.

Hogy ellentmondásos, netán megosztó személyiség lenne? Nos, mindannyian emberi lények vagyunk, és ennek megfelelõen kisebb-nagyobb mértékben több énbõl tevõdünk össze. Így hát Wass Albert, gróf Czegei Wass Albert, Albert Wass de Czege (hogy csak a hivatalos neveit említsem) sem lehet kivétel. Hogy az átlagosnál több Wass Albert létezne egyetlen személyben? Valószínûleg a sors és az író sajátos személyiségének a közös terméke, egy történelmi kor hozadéka.

Biztos vagyok abban, hogy Wass Albert sem élt tökéletes életet. Református hívõ emberként õ maga vallotta a bûnök bocsánatát, és tudta, hogy még a szentté avatottak sem érhetnek fel a jézusi magasságig. Útkeresései, öngyilkosságának ténye arra utalnak, hogy sokat vívódott magában, énjei meg-megütköztek egymással. Bizony, még életében több bíztatást és elismerést kiérdemelt volna. Inkább többet akkor és kevesebbet most. Felesleges a magyarázat: háborgó lélekkel távozott az élõk sorából.

Bár jócskán túlélte az õt fizikailag, lelkileg és szellemileg számûzõ kommunista rendszer bukását, magyar állampolgársága igencsak késõi odaítélése, valamint máig érvényes háborús bûnös20

EGY ÖSSZEKUSZÁLT VILÁG EMBERISÉGÉNEK LELKIISMERETE sége miatt csak halála után teljesülhetett több évtizedes emigrációjának a legfõbb álma: hazatérni – legalább az anyaföldbe.

Ellentmondásos megítélése a magyar sors jellemzõ terméke. Életében nem ismerték el, halálakor zûrzavart teremtettek körülötte, majd holta után a felszínre került a valós értéke. Ugyanakkor sajátos magyar sors az övé – fél életen át halálra ítélten élni. Igaz, nem a siralomházban, hanem itthonról nézve akár kényelmesnek mondható amerikai emigrációban. Felbújtásért kijáró halálos ítélet és floridai villa a természet lágy ölén. Nos, tegyük fel a kérdést önmagunknak: e két teljesen elkülönülõ dolog mennyire volt jellemzõ Wass Albert életére?

Egyáltalán nem volt jellemzõ egyik sem. Csupán néhány tény. Wass Albert idehaza nem a kényelmet hajhászó dzsentri gróf szerepében tetszelgett, továbbá amerikai pénzgyûjtõ körútját olcsó és puritán körülmények között bonyolította le, miközben nem vetette meg a sátorban alvást sem. Ami pedig az emigrációba magával vitt háborús bûnösségét illeti, a szekuritáté nem azért próbálkozott több ízben a likvidálásával, hogy a kolozsvári Népbíróság 1946-ban hozott valahányadik számú ítéletét levegyék a napirendrõl, hanem azért, mert – jegyzõkönyvbe vett ellenõrizhetetlen mendemondák helyett – az író írásban vállalt hitet tett a kommunista hatalom igazságtalansága ellen és a magyarság jogai mellett. Amúgy a – mindenkori – bírálóknak azt üzenem, hogy a kritikájukkal együtt elvárandó tényeken túl azt is fogalmazzák meg, hogy õk maguk mit tettek volna adott helyzetben.

A kétes prekommunista, kommunista és posztkommunista igazságszolgáltatás hitelessége helyett abban az amerikai véleménynyilvánításban inkább bízhatunk, amely többszöri átvizsgálás után megtagadta a román hatóságok kiadatási kérelmét, annak nem kellõ megalapozottságára hivatkozva. Ne felejtsük el továbbá azt a tényt sem, hogy amikor a román titkos ügynökség képtelennek bizonyult „igazságot szolgáltatni” a halálraítélt Wass Albert megsemmisítésével, akkor könyvei betiltása által a szellemi halálos ítéletet mondta ki a már meglevõ fizikai mellé.

Wass Albert íróként, a Nemzetközi Pen Club tagjaként csak azt tette, amit a szervezet jelmondata hirdet: egy összekuszált világ emberiségének lelkiismerete volt. No meg az igazságtalanságot igazságtalanságra halmozó román állam lelkiismerete az általa létrehozott Amerikai Magyar Szépmíves Céh, Duna-menti Kutató és Információs Központ és Danubian Press kiadóvállalat szerteágazó tevékenységei miatt, melyeknek egész – meg nem semmisített – életét szentelte.

A közönségszavazatok alapján az egyik legkedveltebb (erdélyi) magyar író (és költõ) munkásságának a megítélésére elõtt még egy lényeges és érzékeny témát kell érintenünk. Éspedig a magyar-román együttélést, aminek évtizedekkel, évszázadokkal ezelõtti és mai megítélése sajnos többnyire hatalmi kérdés. Minden idõben létezett hatalmi arrogancia, és még a fennálló igyekezet ellenére sem sikerült eleget tenni a kisebbségi igényeknek. Aztán a huszadik század azt bizonyította be, Erdélyben az átlagosnál hangsúlyosabban, hogy amikor egy politikai kisebbség kerül többségi és hatalmi pozícióba, a szokásosnál is rosszabbul bánik (el) az újdonsült kisebbségével.

Az „egyszerû” emberek sokszor példamutató együttélésére és kölcsönös tiszteletére rátelepszik az ellentétek szításával saját hatalma erõsítésére törekvõ politika és az azt kiszolgáló kisebbségellenes pszichózis.

Wass Albert korának áldozata, szülõhazáját elhagyni kényszerülõ politikai mártír, sokáig meg nem értett és el nem ismert ízig-vérig erdélyi magyar értelmiségi. Aki talán a kék vér „intelligenciájának” köszönheti, hogy az emigrációban árnyékban is naggyá lett, hogy halála után kisüssön rá a nap. Élete egyik legnehezebb pillanatában Erdély, majd Magyarország elhagyása mellett dön21

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV tött, bízva abban, hogy életben maradva az erdélyi magyarság, az összmagyarság kedvezõtlen sorsának a közvetítése írói hivatása és feladata lesz egyben.

Legnagyobb mûvei az emigrációban jelentek meg: németországi tartózkodása idején vált sikerkönyvvé az Adjátok vissza a hegyeimet!, Amerikában született meg A funtineli boszorkány, valamint a Kard és kasza. E három könyv az ötven legnépszerûbb magyar regény között szerepel. És a többiekrõl még említést sem tettünk.

Meg arról sem, hogy Wass Albert felvállalta lapjainak és könyveinek saját kiadását, miközben a szabad és gazdag Amerikában nem talált elég „önfeláldozó” magyarra, aki évi száz dollárt áldozott volna Erdély ügyének a világ elõtt való megismertetésére a kiadványai által. Pedig az amerikai emigrációban az erdélyi magyarság sorsa jobbításáért folytatott küzdelme felbecsülhetetlennek bizonyult. Az pedig már csak talány, hogy megmagyarázhatatlan elkeseredésében elkövetett öngyilkosságának milyen mértékben volt okozója, egyebek mellett, hogy állítólag nehéz anyagi helyzetbe került, mivel a pénz szagát megszimatoló szélhámosok a hiszékenységét kihasználva kiforgatták a vagyonából. Vagy legalábbis annak egy részébõl, hiszen a mûveivel kapcsolatos kiadói viták halála után erõteljessé váltak.

Egyébként az erdélyi grófságához tartozó vagyonától megfosztott Wass Albert többféle munkát elvállalt, hiszen szabadúszó íróként nem tudott megélni. Csak nyugdíjazásakor mondhatta el felszabadultan, hogy ezentúl végre az írásnak és mûvei kiadásának szentelheti az idejét. Az elismerés túl késõn érkezett otthonról, de legalább halála után megtörtént. Annál fájóbb viszont, hogy az erdélyi magyar irodalom eme jeles képviselõjét a hivatalos magyar irodalomtörténet nem méltatja kellõképpen, miközben népszerûsége miatt már-már túlzott kultusz alakult ki körülötte az itthoni mély hallgatás évei, évtizedei után. De fájó az is, hogy az író emlékére csak „Vándor székely” aláírással lehet szobrot állítani szülõföldjén.

Az erdélyi magyarok leginkább azt tudják Wass Albertrõl, hogy erdélyi gróf, háborús bûnös, amerikai emigráns, miközben körükben a legolvasottabb magyar írók közé tartozik. Nem sokkal halálát követõen, tizenvalahány éve biztosan õ volt a legolvasottabb. Mûvei ott sorakoznak a könyvespolcokon, a szívekben és a lelkekben egyaránt. Az olvasó véleményének súlyát lehetséges csökkenteni, de nemlétezõnek tekinteni egyenesen ostobaság. Amiként legújabban a közönségszavazatot is figyelembe veszik számos mûfajban a zsûri döntése mellett. Már amennyiben jelen esetben a szakavatott irodalomtörténészeket „zsûritagoknak” tekinthetjük.

Wass Albert mai napig magára váró rehabilitálásának kérdése a Janus arcú romániai politika egyik propagandisztikus sikertörténete, egyúttal a felemás eredményeket felmutató erdélyi magyar politizálás szakítópróbája. Mert hogyan is beszélhetnénk a kisebbségi politika átütõ érdekvédelmi sikerérõl akkor, amikor folyamatosan az államhatalom „fekete listáján” szerepelnek a közösség olyan jeles személyiségei, legolvasottabb tollforgatói, mint Wass Albert vagy Nyírõ József.

Háborús bûnös vagy éppenséggel fasiszta íróként, az anyaföldben megpihenve vagy még mindig eltemetetlenül. Amíg a közösség elvárása szerinti rehabilitálásuk nem történik meg, addig valami nagyon hibádzik. Európában is, Romániában is.

Wass Albert hosszú, gazdag és értékes, ugyanakkor ellentmondásokkal járó életpályájának értékelését Molter Károly megkérdõjelezhetetlen méltatása zárja, aki a feltörekvõ fiatal írótehetségrõl az alábbiakat vallotta: „Természetérzéke, tájmegidézõ képessége csodálatos. Mûvei szélesen hömpölygõ, robbanó erejû, nagyvonalú alkotások. A fiatal erdélyi prózaírók közül kiválik egyéni hangjával, látásmódjával; izgalmas történetei úgy áradnak belénk, mint egy forró vérhullám.”

22

II. FEJEZET

II. FEJEZET

EMLÉKEZIK A WASS CSALÁD Vallomások, történetek, sztorik

„Apánk büszke volt ránk, mert mindannyian elértük, amit akartunk”

23

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Milyen volt kisgyermekkora?

Albi gróf, a szomorú fiúcska „Messze él az anya, és soha nem láthatja...” „…Endre bácsival találkoztam. Itt a faluban van iskola? – Van, de az román. – Én abba fogok járni? – Te nem vagy román, te abba nem fogsz járni, majd ezt is megbeszéljük mamával. Valami tanítóra gondolok, ki fel fog ide járni, titeket tanítani. – Leszünk többen? – Lesznek még unokatestvéreid.

Például az én fiam is. – Endre bácsinak van fia? – Van. – És most hol van, nem láttam! – Bécsben, mert még kicsi és az anyjával van. – Az anyja ott lakik Bécsben? – Most már igen. A Kisbúni Bethlen Kastélyból költözött Bécsbe. – És a többiek? – Az Atzél gyerekek is jönni fognak, de még nem tudom mikor. Nyáron biztosan jönnek látogatóba. …Szentgotthárdon is új változások álltak be. Egy új gyermek érkezett, Albi gróf, a szomorú fiúcska Wass Albertnek hívták. Õ volt közöttünk a legfiatalabb. Mint neve is mutatta, az Endre bácsi fia volt, ki eddig Bécsben élt az anyjával. Endre bácsi az anyjától elvált és bírósági ítélet szerint mostantól kezdve az apjához tartozott. A gyereknek új anya kellett. Ámbár ezt a gyerektõl nem kérdezték meg, de Endre bácsi újra megnõsült.

Az egész felfordulást ez a helyzet okozta, mint magunk között utólag megállapítottuk.

Endre bácsi idõnként el-elutazgatott, valószínûleg ezekben az idõkben kovácsolódott össze ez a házasság. A mi részünkre egy kicsit idegenül hatott ez az új helyzet. Az új asszony csúnyának nem volt mondható, jó alakja volt, de valami mégis volt, amire én hamarosan rájöttem. Nem volt titok, hogy Bécsbõl került Magyarországra, mert itt is volt családi rokonság, de eredetileg osztrák volt. Ausztriában az elsõ világháború elõtt nem volt az élelmezés nagyon bõséges, mondhatnám szûkös volt. Természetesen átvette a háziasszony szerepét is, és ezt a régebbi körülményei befolyásolták.

Mi, gyerekek, ezt különösen tapasztaltuk. A reggelit és az ozsonnát általában külön fogyasztottuk elég jó étvággyal, de a baj ott kezdõdött, hogy az étvágyunk ugyan megmaradt, de nem volt, amivel jóllakjunk. Ezt az új helyzetet tapasztalva ösztönszerûen kialakult egy új magatartásunk…

Az elhelyezkedésünk is megváltozott, mert Albi, az új gyerek, az emeleten lakott, meg Dia is, de Édi, az Atzél gyerek meg én lekerültünk a földszintre, ahol volt két vendégszoba, meg két személyzeti szoba, de mind szép nagy szobák. Én Édivel egy szobába kerültem. Ez az új elhelyezés nekünk nagyon megfelelt, mert a mi szobánkból az egyik ajtó egyenesen a külvilágba torkollott. A többi ajtó átvezetett az egész földszinten, sõt ki a konyhába, mely ugyan külön épület volt, közvetlenül a házunktól, de a túlsó oldalon.

A mellettünk lévõ személyzeti szobának rövid idõn belül lett két nõi lakója. Ezek a legnagyobb megWass Endre Bánffy grófnõ 24

ALBI GRÓF, A SZOMORÚ FIÚCSKA lepetésünkre nem tudtak magyarul egy szót sem. Ezek a lányok elég korán keltek, úgyhogy mi a szobájukon keresztül akadálytalanul átmehettünk a gazdasszonyhoz, akit nagyon megszerettünk, és csak Néninek hívtunk. Itt aztán megtudtuk, hogy a két nõ a háziasszonynak a szobalányai és osztrákok, továbbá az a bökkenõ, hogy Endre bácsin kívül senki sem tud velük szót érteni.

Albi, az új gyerek, mint már mondtam, az emeletre került. Már ez az új elhelyezkedés is egy elkülönítést hozott magával. A természete is különbözött a mienktõl. (Késõbb azonban egyben nem, mivel õ is szenvedélyes vadász lett.) Elszakadt mamájától, amit ugyan soha nem emlegetett, azonban egy magányos, szomorú gyerek látszatát keltette. Az új mama nem nagyon értett a gyerekneveléshez, késõbb mostohaanya lett. Mi az ozsonna és reggeli étkezéseket nagy vígsággal a Néninél fogyasztottuk, ezért Albit is magunkhoz vettük, hogy legalább itt érezze jól magát… ... A nyár elmúlt, az unokatestvérek elutaztak. Maradtam egyedül, de azért nem egészen, hanem az Albi gyerekkel. Vittem le magammal Nénihez, már azért is, hogy egy kicsit felviduljon. Minden próbálkozásom sem segített szomorkás hangulatán. – Szegény gyerek – gondoltam magamban, de már Néni is mondta. – Ennek a gyereknek hiányzik az anyuka, mint egy madárnak, aki nem tud repülni… … mikor még Wass Béla nagypapa nem adta át Endre bácsinál Szentgotthárdot, õ volt itt a gazda, és Hermann Ottó tudóssal baráti viszonyban élt. Könyvek és más eszközök, például ciánkális üvegek maradtak vissza. Az üvegek alja a felsõ résztõl jól el volt választva. A felsõ részre kellett a már megfogott pillangót betenni, ahol aztán a ciángáztól mindjárt elpusztult. Nem volt szegénynek ideje a szárnyait csapkodni, így a szárnyán levõ hímpor nem sérült meg...

Nagybátyám, a gróf nincs itthon. Mióta gépkocsija van, sokat van távol napokig, sok szép aszszony környékén. A grófné nagyon rossz kedvû. – Hol vannak az Atzél gyerekek? – Azok mindig elcsavarognak, csak enni jönnek hozzám. – És Albi? – Õ a szobájában, mindig olvas... ... Folytatódott az élet, minden a régibe ment, mindaddig, míg jól kitavaszodott. Úgy vettem észre Endre bácsi sem találja a helyét. Az új asszony se tudja túlságosan lekötni. Fogja magát, Kolozsvárra utazik, ott van egy-két hétig. Most már az ebéd és vacsora is silány lesz.

Albi hallgat, én a Néninél zúgolódom. Õ is velem tart. Ha Néni egyedül jár-kel, látszik, hogy ideges. ... Telt az idõ, és a meleg nyári napok is megjöttek. Megjött a fürdés szezon. Ez mindenkinek felüdülést és örömet okozott. Ki is használtuk alaposan. A legnagyobb probléma volt, hogy nem fértünk fel mind egy kocsira, különösen, ha vendégek is voltak. Ilyenkor én lóháton mentem. Ez külön élvezet volt, mert akkor a lóval együtt fürödtem.... Ezt a nyarat úgy éreztem, mint az utolsót. Az Atzél gyerekektõl is észrevétlenül jobban elszakadtam. Azok is járták a maguk útját. Édi kapott Endre bácsitól egy géppuskát, ez volt a fõ szórakozása. Dia már nem akart a búvóhelyünkre jönni… Hogy miért? – Csak – mondta, és vonogatta a vállát. Endre bácsi fia, Albi csak teljesen magának élt, sugárzott róla a szomorúság. Messze él az anya, és soha nem láthatja... ...Felejthetetlenek maradtak ezek a napok mindmáig. Az igazság, hogy csak nekem, mert az egész társaságból, csak én élek, meg Albi és a húgom...”

Részlet Horváth Tholdi István naplójából ( kézirat) – közzétette fia: Horváth Tholdi Péter 25

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Fájdalmas búcsú az otthontól (Szentgotthárd, 1944) Részlet Gróf Wass Endréné naplójából „... délelõtt jött a telefonon a hír, hogy jön egy teherkocsi és viszi Évát a gyermekekkel, holmival Kolozsvárra. Nagy pakolás és izgalmak után el is indultak a gyermekek. Vid és Huba nagyon élvezték… Mi maradtunk. Különös csönd vett körül, annyi ember után csak ketten, de a szekerek, autók, ágyúk robogása hallatszott föl, azt milyen más érzéssel hallgattuk, mint azelõtt négy évvel, mikor 10 napon keresztül éppen így robogtak át a román csapatok, és egy és fél kilométerre elzáródott a világ elõlünk. …Vasárnap, ragyogó napsütés, szép vadászidõ, de Istenem, kinek van most ideje, hogy vadászhasson. Eléggé sötétedett már, és hallom az Endre hangját.

Wass Albert, mint Megéreztem, nem jó, valami nincsen rendben… Nyugodtan megmondja, patartalékos zászlós kolni kell, mert most már muszáj menni. Meghökkentem belsõleg. Hát nincs mentség, nincs mit ellene tenni?

Szívesebben hallottam volna, hogy agyonlõnek, most vagy holnap, mint azt, hogy el kell hagyni azt az otthont, ami nekünk mindenünk. 900 éve a család kezében, 27 éve az én otthonom, ahol annyi szép, boldog évet töltöttünk, nehéz, keserves órák is adódtak, talán napok is. Összeforrt a lelkünk a házzal, a kerttel. Szegény angyali jó anyósom életmûve, és most mindent itt kell hagyni. Hogy irigyeltem szegény anyósomat, unokámat Csabit e pillanatban. Õket senki sem mozdíthatja el innen, õk ott maradnak. Adja Isten, hogy jó lelke, áldott emléke, óvja e házat a pusztulástól, romlástól… … Rendesen vacsoráztunk, hiszen mit jajgasson az ember olyasmin, amin nem lehet segíteni. De sokszor el-elszálltak gondolataim mindenfele. Hiszen ha csak bennünket érne, de annyi meg annyi embert, jómódút, szegényt érte még sokkal roszszabbul, hirtelenebbül, kellett indulni, semmit sem vihettek magukkal.

Tovább pakoltam, közben minduntalan jöttek az autók, tisztek, új alakulatok, szállás, búcsú, A szentgotthárdi otthon – 1945-ben 26

FÁJDALMAS HAJNALI BÚCSÚ AZ OTTHONTÓL menekülõk, idegenek – mint egy felzaklatott hangyaboly.

Jött egy vöröskereszt osztag. Agyamban megvillant a gondolat, hozzájuk csatlakozom, úgy itt maradhatok. De alig szóltam pár szót, Endre hallani sem akart róla… … Egyszerre autó hajt elõ és bejön Albi. Kis fény, reménysugár, hátha biztat, itt maradhatunk. Velünk ebédel, szomorúkat mesél.

Szalárdra nem mehetett Az ifjú házasok: Wass Albert és felesége, Siemers Éva, szalárdi vadászat után már, négy órát késett, már bent voltak az oroszok. Marosvécs egy szép rom, Abafáját lángokban látta, és borzalmas dolgokat hallott. Õ is biztat, minél elõbb menjünk, semmiképpen se maradjunk.

Ebéd után még hirtelen Albi összeszedte pár szükséges holmiját, és mielõtt búcsúzott, kértem, írjon pár meleg szót befejezésül a vendégkönyvbe, mert azt viszem magammal. Kedves mosollyal be is írt néhány sort. Hiszen ez a ház az õ otthona is volt, és gyermekeié kellett volna legyen. Ha netalán baja lenne a vendégkönyvemnek és ez a napló megmaradna, idemásolom búcsúszavait, így a jövõnek megmarad „talán” – és hátha elrejtett kívánsága, reménye valósággá válik. „Régi emlékek fájó melegével a szívemben búcsúzom a régi otthontól, melyet elsöpör ma a történelem vihara. De hiszek abban – ha van Isten valahol az életek és sorsok fölött – , hogy visszatérünk egyszer, s ha a ház, mely fölnevelt, újra otthonná válik, hogy kivirágozzon belõle új évszázadokra a gyõzedelmes élet.”

Szó nélkül visszatette a vendégkönyvet a táskámba, megadott pár címet – hol lehet majd hírt adni neki –, aztán meleg öleléssel búcsúztunk. Az autó, ezen a napon másodszor, elvitte tõlem azt, ami egy hozzám tartozó rész, élet.

Karon fogtam Endrét, és egy pillanatra felmentünk drága jó Ráki nénihez, szegény kicsi Csabihoz. Õk õrzik otthonunkat, és hátha a jó Isten meghallgatja õket és engedi, hogy a megsemmisüléstõl óvják meg a házat, Szentgotthárdot. Gyorsan visszajöttünk, hiszen annyi munka vár még reánk. Szekeret fölpakolni… Ja, de ki hajt, ki megy velünk… Nemigen vállalkoznak, nem akarnak jönni a bizonytalanságba. Aztán a végén egy páran elhatározták, hogy jönnek Désig, de onnan visszajönnek….

Három órakor feljön a hold, induljanak. Endrét biztattam, aludjon, nem való neki a virrasztás, én is, ha elvégeztem a csomagolást, lefekszem… Így végzõdött az utolsó este Szentgotthárdon, az otthonunkban.”

(Kézzel írott, történelmi értékû feljegyzéseket tartalmazó két füzet – Gróf Wass Endréné, született Mannsberg Isabella, Wass Albert író nevelõanyja naplója, 1944. szeptember 1-tõl 1945 áprilisig – megjelent a Szászrégen és Vidéke címû újságban, szerkesztõ: Cernátoni József) 27

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Milyen apa volt Wass Albert?

– mesélnek a gyermekei Papi egész életét a becsület és a férfias helytállás jellemezte Dr. Kádár Péter 2005-ben készített egy interjút Wass Albert néhány családtagjával, hogy mint apát milyennek látták, milyen útravalót adott nekik az életükhöz, s miként látják írói munkásságnak mai fogadtatását – a beszélgetés a Vásárhelyi Riport-Promenádban jelent meg.

Wass Huba: „Meg kellett mutatnunk, milyen kiválóak a magyarok!”

– Milyen férfiember képe él az édesapjuk emlékében? Hogy élte meg az érzelmeit, a lelkesedést, a csalódásokat, az örömöket és a fájdalmakat? Édesapánk nagyon szigorú volt önmagához, ezért magas volt a mércéje velünk és másokkal szemben is! Mivel határozott személyisége volt, mi arról az oldaláról ismertük, hogy nagyon markáns egyéniség volt. Józan ítélõképességgel, akaraterõvel és küldetéstudattal volt megáldva. Férfias jellemvonása tiszteletet parancsolt.

Amerikába érkezésünk után izgalommal készültünk az iskolába. Õ ekkor összegyûjtött bennünket a nagy ház elõtti verendán egy komoly beAz édesanya és fiai szélgetésre. Vid 15 éves volt, Huba 10, Miklós 8 és Géza 7. Alkalomhoz illõ komolysággal indított útra: „együtt szeltük át az óceánt, mert közös a küldetésünk. Amerika a világ legfontosabb országa. Nekünk meg kell mutatni, hogy milyen kiválóak a magyarok. Ez a dolgunk.”

Nemcsak kiforrott egyéniség, de érett férfi volt. Akadémiai tudása alapos és megbízható volt.

Erkölcsi normáit nemcsak tanította, de élte is. Következetes volt, de az emberi gyengeséget – fûszerezett iróniával, jellegzetes mosollyal – megértéssel fogadta. Szigorúsága mögött éreztük a szeretetét.

Fontosnak tartotta a gyakorlati dolgokat, s arra nevelt, hogy legyünk hasznosak. Gazdag élettapasztalatból – még a világháború körül – sok jó és rossz példát látott. Olyan férfiakat, akik nem tudták ellátni családjukat, s nem találták meg a helyüket a munkában szakképzettség hiánya vagy hamis önérzet miatt és szervezetek segélyeire szorultak. Õ az egyéni felelõsségben hitt és ebben nem ismert megalkuvást. Büszke volt a fiatalkori eredményeire, melyet élsportolóként és vadászként elért. Ugyanakkor, ritkán vett részt a mi sporteseményeinkben és nem halmozott el dicsérettel eredményeink elérése után.

A cserkészetben nekünk nehezebb feladatokat szabott ki, mint a többi fiúnak. Nem hoztunk rá szégyent, teljesítettük a legfelsõbb fokozatokat s a példánkkal bíztatta unokáit. Akár büszke volt ránk, akár csalódott, de érzéseit ritkán mutatta ki. Mint családfõ, tanár, író és közéleti ember: lel28

MILYEN APA VOLT WASS ALBERT? kiismeretén és felelõsségérzetén soha nem lazított. Bátornak láttuk õt küzdelmeiben és büszkék voltunk rá. Valahogy soha nem éreztük azt, hogy õ szorulna a mi segítségünkre.

Késõbb ez változott. Amikor 1979-ben az USA Igazságügyi Minisztériuma szakbizottsága elõtt a „háborús bûnösség” tisztázásában kivizsgálták, elkísértük feleségével Elizabeth-tel együtt Anne, Géza és én Washingtonba. Akkor láttam, hogy neki is szüksége van társakra a harcaihoz.

Késõbb bizalmasan osztotta meg csalódásait, amikor a magyar közösségek közönyét látva kudarcnak érezte egész munkáját. Felesége halála után még jobban feltûnt a sebezhetõsége. Élete utolsó szakaszában elért arra a pontra, amikor nem volt többé büszke, önálló ember, s nem maradt ereje a küzdelemre. Ezért mikor életmûvét fiaira bízta, nem tudta tovább hordozni a szenvedés terhét. Utolsó boldogság-szigete a család maradt. Összefoglalva: Papi egész életét a becsület és a férfias helytállás jellemezi. Akarva – akaratlanul, egész életünkön át Papitól vártuk a jóváhagyást egyéni döntéseinkben, mert számunkra õ volt a tekintély. Gazdag élettapasztalata és bölcsessége folytán óriási örökséget hagyott ránk és lelki családjára, a magyar nemzetre.

Wass Géza: Egész életében hûséges volt kelet-európai barátaihoz – A nagy író életmûve ma – a hivatalos elismertség megtagadása ellenére – reneszánszát éli Magyarországon. Milyen stádiumai voltak Wass Albert társadalmi fogadtatásának a magyar kultúrközösségekben?

Az amerikai és nyugat-európai magyar közösségek folyamatosan figyelemmel kísérték édesapánk írói pályájának alkotásait, hiszen a II. világháború után Németországban több mûvét kiadták, majd Amerikába érve a korai ötvenes években már megjelentek mûvei. Ha a Kárpát-medencei magyar közösségekre gondolunk, 1989-tõl kezdve számíthatjuk Wass Albert újrafelfedezését.

Apánk egész életében hûséges volt a Kelet-Európában élõ barátaihoz, akikkel élete végéig levelezett. Többen kértek tõle írásokat, melyek különbözõ folyóiratokban megjelentek s ezek tették nevét, gondolatait ismertté.

Többször megkeresték újságírók és riporterek: a Magyar Televízió készített vele riportot 1990-ben. Ettõl az idõtõl kezdve több kiadónak engedélyt adott regényei megjelentetésére, ezek sorában a Kráter Kiadó alapítója, Masszi Péter kezdeményezte Wass Albert könyveinek a kiadását. Wass Albert fiai, a Czegei Wass Alapítvány, 1996-tól folyamatosan kiadta mûveit Erdélyben a Mentor kiadóval.

Az író, fiai Géza és Huba, unokái Albert és Maggie

29

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Dr. Sanborn Atzel Anne: türelmes, megértõ, melegszívû és családszeretõ – Édesapaként mi jellemezte a habitusát?

Wass Albert olyan volt egész családja számára, mint egy patriarcha. Én már felnõtt voltam, amikor édesanyámat, Elizabeth McClain-t feleségül vette. Eleinte volt bennem egy kis fenntartás iránta, bár feltétel nélkül tiszteltem. Az viszont tetszett, hogy a négy fiút öcsémnek fogadhattam.

Papit – mindnyájan így neveztük õt – nagyon könnyû volt megszeretni. Teljesen ellentéte volt a biológiai apámnak: türelmes, megértõ, melegszívû és családszeretõ. Ugyanakkor, fiaival katonásan bánt: felelõsségre és munkára nevelte õket, és természetesen megtanította õket halászni, vadászni, meg a cserkészet szabályaira. Talán egy kicsit elfogultabb volt unokái iránt.

Fiaimnak sok élményben volt része a családi kirándulásokon: a hegyekben táboroztak, körül ülték a tábortüzet és Papi izgalmas erdélyi történeteit hallgatták. Lányom is nagyon közel állt hozzá, gyermekként szinte minden útjukra magukkal vitték, amikor magyar közösségeket látogattak Amerika-szerte és Kanadában. Papi nagy hatással van még az unokáimra is, akik közül Walter Drew Sanborn magyarul tanul, már kétszer járt Magyarországon és egyszer Erdélyben: büszke arra, hogy õ Wass Albert dédunokája.

Dr. Wass Endre: Az õ harca, a mi harcunk lett – Nemcsak érdeklõdés, de sok vita és küzdelem kíséri az életmû kibontakozását. Személy szerint Ön és családtagjai hogyan élik meg ezeket a harcokat?

A Czegei Wass családban egyedül én születtem Erdélyen kívül és legtöbbet én jártam Erdélyben testvéreim közül. Édesanyámmal sokszor látogattuk meg a család régi barátait, akiktõl sokat hallottam Papiról. Erdélyben találtam magamnak feleséget, s így felnõttként közelebbrõl megismertem a romániai viszonyokat.

Nem gondoltam, hogy Wass Albert növekvõ népszerûsége, a tiszteletére felállított szobrok, a róla elnevezett iskola Romániában feléleszti ismét az ellenségeskedést, ami a magyar arisztokratának és írónak szól. Még meglepõbb volt számomra a negatív hangulatkeltés Magyarországon a kilencvenes évektõl.

Testvéreimmel együtt nagyon boldogok vagyunk, hogy Wass Albert üzenete újra hallatszik és ma is idõszerû. Ugyanakkor elszomorít, hogy félreértik, félremagyarázzák, hogy ki volt õ igazán.

Ha jól megértenék gondolatait és nem használnák a saját politikai céljaikra, az indulatos vita elcsitulna. Amit mi tehetünk: irodalmi és történelmi kutatásokat támogatunk, mûvei kiadását pártfogoljuk, hogy a hiteles kép terjedjen róla. Azt folytatjuk, amit õ egész életében végzett és szeretett volna elvégezni – ezt bízta ránk. Az õ harca a mi harcunk lett.

30

WASS HUBA: FLORIDAI TÖRTÉNET TRINKA KUTYÁNKRÓL

Wass Huba: Apánk bátor kiállása Amikor fegyverrel kellett megvédenünk magunkat Ha olyan valakivel nõ fel az ember, akit mindenki nagyon tisztel, akinek a véleményére adnak, egy ilyen személy jelenléte áhítatos tiszteletet ébreszt. Azt hiszem, mi úgy tekintettünk Papira, ahogy õ tekintett annak idején a nagyapjára, Czegei Wass Bélára. Mi is úgy meséljük róla a történeteket, ahogy õ mesélt nekünk legendás dédapánkról.

Soha nem felejtem el Apánk 1953-as hõstettét. A floridai Astor városkában laktunk, a St. Johns folyónál. Nem sokkal megérkezésünk után történt az eset, amikor megtapasztaltuk, hogy a helybeliek kétféleképpen viszonyulnak hozzánk.

Az egyik csoportba azok tartoztak, akik baráti kíváncsisággal üdvö- Czegei Wass Huba, zöltek – többnyire idõsebb és iskolázottabb emberek –, õk északról köl- ma az Amerikai töztek ide. Közülük néhányan hamar felfigyeltek Papira, kikérték a véleHadsereg ményét a világ dolgairól és gyakran meghívták a helyi klubokba. nyugalmazott A „bennszülöttek” másik csoportja (angolul: Florida Crackers) – akik- dandártábornoka nek már az õsei is ott éltek, – csak nagyon lassan oldódtak fel velünk szemben. Az Ocala Nemzeti Park vidéke mindössze az idegenforgalom ágazatainak kínált jó megélhetést: az odalátogató turisták és ott vakációzó nyugdíjasok számára szerveztek horgászati és vadászati túrákat. Néhány kiskereskedõ viszont az idegenforgalomból élt. (Nem véletlen, hogy a pályaválasztás idején családunkból senki sem találta meg hivatását a környéken.)

Az orvvadászat és zughalászat jól mûködött, ez látta el a helyi éttermeket. Ezen kívül az illegális pálinkafõzés is virágzott az eldugott – „holdfény” – szeszfõzdékben. Ezeknek az embereknek mi nemcsak idegenek voltunk, de „átkozott jenki” betolakodóknak számítottunk – ami még súlyosbította a helyzetünket. Szerintük mi túl sokat lézengtünk az „erdõikben” és a mocsaras tóparton, mivel ott barangoltunk felfedezõ körútjainkon a vadászati szezonon kívül is.

Gyanakodva figyelték sétáinkat, mert rossz szándékot sejtettek mögötte. Nem csak mi voltunk gyanúsak, hanem a hatalmas dán dogjaink, Beauty és Trinka, akik póráz nélkül futkostak az erdõben. A kutyák rendszerint õzeket ûztek a környéken, s aztán lógó nyelvvel tértek haza. Egyszer, egy ilyen csatangolás után Trinka nem jött haza Beautyval. Egy ideig nem aggódtunk, mert ez a kutya fiatalabb és erõsebb volt: egy 4-5 éves vöröses barna nõstény, klasszikus fejtartással, szép fekete pofával. Amikor beesteledett, és még mindig nem ért haza, aggódni kezdtünk miatta. Másnap reggel megtaláltuk Trinka tetemét a fûben a házunk elõtti úton…

Ez nem sokkal azután történt, amikor éttermet nyitottunk. Aznap valószínû szombat lehetett, mivel nem kellett sem iskolába, sem templomba menni. 12 éves voltam ekkor. Én találtam meg fûnyírás közben, mielõtt a vendégek megérkeztek az étterembe. Nagy szomorúság volt a házban. Apánk temetést rendezett a hátsó udvaron és mondott néhány vigasztaló szót, hogy milyen nagy értéke van a kutyáknak Isten világában és az õsi 31

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV magyar kultúrában és azt is kiemelte, hogy Trinka mennyire ki tudta mutatni a szeretetét. Rettenetesen hiányzott Trinka!

Este jöttek és mentek a vendégek. Mi fiúk mindnyájan végeztük a dolgunkat: felszolgáltunk, letisztítottuk az asztalokat, miközben Bebe fõzött, Ágnes néni mosogatott, és segített az ételek készítésében. Papi üdvözölte és szórakoztatta a vendégeket humoros történeteivel, és neki fizettek, mielõtt távoztak.

Alig hagyta el az utolsó vendég a parkolót, sorozatlövést adtak le a házunk irányába. Papival és a testvéreimmel éppen az asztalterítõket ráztuk ki a verandán, így közelrõl hallottuk, ahogy a tetõn, a fejünk felett, süvítenek a puskagolyók. A lövést valahonnan kelet felõl, az út másik oldalán levõ házból adták le, Astor irányából. Mi a kisváros nyugati végén laktunk, a legutolsó házban, amelyet eltakartak a fák, csak a teteje látszott ki.

Papi nem szólt egy szót sem. Eltûnt Huba lovával valahol a vadregényes Colorado államban a házban és visszajött, kezében a Mauser vadászpuskájával. Nyugodt léptekkel kiment az elsõ ajtón és leült a legfelsõ lépcsõre. Könyökét a térdéhez támasztotta, és pontosan célozva, elkezdett lõni, lassan, egyik golyó repült a másik után. Arra néztem, amerre lõtt: egyenként potyogtak le a téglák a kéményrõl, darabokra törve a floridai „õslakos” szomszéd háztetõjérõl. Papi olyan nyugodt volt, mintha a szíve jégbõl lett volna. Amikor befejezte, halkan ezt mondta: „na, most meglátjuk, mi lesz.”

Amikor hétfõ reggel felszálltunk az iskolabuszra, mely a 25 mérföldre levõ iskolába szállított, mindenki néma tisztelettel nézett ránk, senki nem szólt egy szót sem. Papi még aznap elment a helyi Smith „papa” benzinkútjához, hogy megtankolja a kocsiját.

Vacsoránál mesélte, hogy a „papa” mosolyogva mondta neki: „ön nagyon jól lõ!” Amikor távozott, Smith papa hozzátette: van az erdõben néhány hely, amit jobb nem háborgatni. Az embereknek meg kell élni valamibõl.” Trinkát a két szeme között lõtték le kis kaliberû pisztollyal. Valószínû, hogy valakinek az üzletét zavarta meg a „holdfény kifõzdében” való látogatásával. Az incidens után kerültünk bizonyos helyeket és lassan befogadtak a helybeli floridaiak.

Emlékezetes lecke maradt számomra ez a bátor kiállás.

(Czegei Wass Huba kéziratából, 2007.)

32

WASS GÉZA: AZ ELSÕ VADÁSZKALANDUNK

Wass Géza: Az elsõ vadászkalandunk „Megjöttek a sasok a Papit üdvözölni!”

Mindannyian szeretünk a szabadban lenni. Amikor idõnk engedi, csónakázunk, halászunk, vadászunk, búvárkodunk és síelünk. A házunkat körülveszi egy kis patak, de közel vannak a vadvizek is, ahová kenuzni járunk, ha tehetjük. Hétvégén és ünnepeken próbálunk együtt lenni a családdal és barátokkal.

Nagyon sok kedves gyermekkori és felnõttkori emlékem van Papival. Papi nem volt könynyû ember. Csodáltam és féltem tõle. Volt egy közös érdeklõdésünk, ahol én közelebb álltam hozzá, mint a testvéreim: a természet szeretete.

Amerikába érkezésünk után hamarosan Astor Parkba költöztünk, és az Ocala Nemzeti Erdõk területén Közép-Floridában nõttünk fel. Papinak és nekem a legkedvesebb idõtöltés a természetjárás volt, amikor halásztunk, vadásztunk, vagy csak barangoltunk az erdõben.

Emlékszem az elsõ komoly vadászatra, amikor 11 éves voltam. Mindnyájan ebben a korban kaptunk tõle engedélyt, hogy saját vadászpuskánk legyen, amit az erdõben használhattunk. Elõtte csak sörétes kispuskát használhattunk, vagy nyilat és íjat.

Mikor végre betöltöttem a 11. évemet, Papi elvitt életem elsõ igazi vadászatára. Akkor kaptam kézbe elõször azt a 22-es puskát, amellyel már bátyáim is vadásztak, és így én is azok sorába léptem, akik gondoskodnak a család számára a húsról, ez nyúl vagy mókus volt általában. Az elsõ vadászat Papival nagyon izgalmas volt. Kora reggel, még sötétben elindultunk arra a területre, amelyet Papi már elõre kiszemelt. Ott elhelyezett engem egy magas tölgyfán, ahonnan a mókusokat jól láthattam, amint makkért odajöttek. Papi továbbment a mocsaras ösvényen és õ is egy fatörzsálláson helyezkedett el, hogy a 8 mm-es Mauser puskáWass Géza és felesége, Zsuzsa, a Debreceni Agrártudományi Egyetem jával õzet és vaddisznót lõjön.

Wass Albert emlékhelyénél Napkelte után a levegõt még sûrû köd borította, de hamarosan megláttam a mókusokat, amelyek élelmet kerestek. Lassan felemeltem a puskát és szememmel becserkésztem õket, követve ugrándozásukat. Papi arra tanított, hogy a puskagolyóval takarékoskodni kell, tehát megvártam a legmegfelelõbb pillanatot, amikor biztos a találat. A lövés azonban elmaradt, ugyanis hirtelen egy éles lövés riasztott. Tudtam, hogy ez Papitól jövõ üzenet.

Vártam, mert biztos akartam lenni, hogy tõle jött a lövés. Ezután a szokásos füttyjelzést is leadta, amelyet az erdõben használtunk, hogy ne üssünk zajt a beszéddel. Az a füttyjel 33

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV volt, amellyel hívni szokott. Az erdõbõl tehát arra a mocsaras ösvényre tértem, ahová Papi ment, és meg is pillantottam szemben, a vadászálláson. Az ellenkezõ irányba mutatott, el is indultam arra, majd megint riasztott egy lövéssel és ezt kiáltotta: „vigyázz, feléd jön”. Lövésre készítettem a puskát és figyeltem, ahogy a nagy fûben felém igyekezett valami sötét folt. „A szeme közé célozz” – kiáltott ismét Papi.

Azt hiszem, akkor tudatosodott bennem, hogy felém rohan egy vaddisznó, alig 5 méterre.

Céloztam és lõttem. A disznó Wass Zsuzsa, Géza felesége és anyósa Margit, valamint két fiuk: nagy puffanással a földre esett, Albert és Dániel, Wass Albert és felesége Elizabeth sírjánál, tõlem 3 méterre. Ahogy megbaAstorban 2008 január 8-án bonázva álltam ott, eszembe villant, ha elvétettem volna a lövést, éppen belém szaladt volna. Én voltam az elsõ testvéreim közül, aki nagy vadat lõtt. Izgatott voltam, Papi meg büszke volt rám. Ez csak egy a sok élmény közül, amit Papival átéltem, de talán a legemlékezetesebb. Álmomban szoktam látni Papit, amint kint vagyunk az erdõben. Gyakran gondolok rá és beszélgetek vele. Szeretem a természetet és munkám során gyakran járom az erdõket. Ha látok valami szépet vagy feltûnõen szokatlan dolgot, mindig az jut eszembe, hogy Papi mennyire élvezné, ha látná, ha megosztanám az élményt vele.

Zsuzsával vettünk egy hétvégi házat a George folyó mentén, Astor mellett, Papi és a család kijárt oda kacsa- és szalonkavadászatra. Papi halála után odavittem azt a padot, amelyen szeretett üldögélni, és úgy helyeztem el, hogy a tóra nézzen. Ha Fort Myersbõl odalátogatunk, kiülök a padra és úgy érzem, hogy Papi velem van és velünk együtt örül a kilátásnak, a hûvös szellõnek, amely a tó felõl jön. Gyakran sasok jelennek meg és rátelepednek a hatalmas fenyõfákra a házunk és a tó között, olyankor azt mondom Zsuzsának: megjöttek a sasok Papit üdvözölni. Papi az írásaival is itt van velünk. Húsz éve, 1997-ben alakult a Czegei Wass Alapítvány, mely az õ írói hagyatékát gondozza. Én kezelem a kéziratokat az irodámban. Katalogizálva és rendszerezve vannak az irattárban a versek, novellák, regények, levelek, esszék és cikkek. Ez az adatbázis megkönnyíti a kéziratok kiadásának elõkészületeit. Jelenleg három kiadóval dolgozunk, ezek között nem szerepel a Kráter kiadó. Mindhárom kiadó különféle mûfajú anyagot készül megjelentetni. Ez a haszna annak, hogy az író gazdag írásbeli anyagot hagyott maga után. Mindezekben azon igyekezünk, hogy Apánkat és örökségét hûséggel képviseljük.

(Az Erdélyi Napló cikkének felhasználásával( 2006. június 27.) – Fábián Tibor riportjából) 34

MIKLÓS TÖRTÉNETEI A HÁZ KÖRÜLI MUNKÁKRÓL, A MAGYAR ÉTTEREMRÕL

Miklós történetei a ház körüli munkákról, a magyar étteremrõl – és az Astori Szörnyrõl Közel húsz éve, hogy elvesztettük Papit, néhány emlék megfakult az emlékezetemben, de azért szeretnék egy párat megosztani.

Különösen arról az idõszakról, melyet 1952 õszétõl 1956 õszéig Astorban és Astor Parkban együtt töltöttünk. Ekkor 9 éves voltam, 1957 nyarán lettem 14 éves. Floridában elõbb egy kis város körzetében telepedtünk le, Astor és Astor Park volt a neve. A többesszám: Papit, nevelõanyánkat Bebe-t (ejtsd Bibi), édesapját „Pa”-t és Ágnes nénit, meg minket, a négy fiút jelentette: Vid, Huba, Miklós és Géza.

Astor valamikor a széles Szent János (St. John) folyó kikötõje volt a floridai telepeseknek. Astor Park magasabban feküdt, ahol az Astor család épített magának egy házat, melyben a birtokuk ügyintézõje lakott. Keletre tehát a folyó található, nyugatra a hatalmas Wass Miklós és felesége, Ocala Nemzeti Erdõség, amely viszont a nagy Zilahy Zsófia Zsuzsanna Verõcén Missisippi folyó keleti oldalán terül el.

Elõször bérelt házban laktunk, elég távol a folyótól, az esetleges áradást elkerülve, mely a hurrikán szezonban megtörténhet. A ház két hálószobás volt – egyiket Papi és Bebe foglalta el, ami egyúttal Papi irodájáként is szolgált. „Pa” aludt a másikban. Az elsõ évben mi, a fiúk és Ágnes néni a házhoz tartozó garázst alakítottuk ki. Ebben volt egy kis „vendégszoba”, egy fürdõszoba az alagsorban és egy „hálófülke” fent. „Pa” hamarosan megvásárolta az Astor család ügyintézõje házát – 5 ezer dollárért, és öszszefogással 1953-ban felújítottuk az öreg házat, amelyben mindannyian elfértünk. Többek között a régi villanyvezetékeket kicseréltük és modernizáltuk. A többesszám azt jelenti, hogy míg Papi az írással volt elfoglalva, Bebe egy könyvbõl olvasta az utasításokat, hogyan és mit kell csinálni. Meg is mutatta a legidõsebbnek (Huba ekkor 12 éves volt), Huba meg elmagyarázta Gézának meg nekem. És megcsináltuk. Az ablakot is így cseréltük le az ajtó körül. A kijárathoz meg építettünk egy verandát. Pa mielõtt banki dolgozó lett, kõmûvesként dolgozott. Õ tanította meg, hogy egy 3 láb magas téglafalat hogy kell felhúzni és bevakolni. Egy halastavat is csináltunk, melybõl kiástuk a homokot és azt használtuk fel a veranda építéséhez. A lényeg, hogy mindezekben a munkákban jártasságot szereztünk.

Papi bevétele a heti írásai után a Szabad Európa Rádiótól érkezett – az amerikai gazdasági életrõl kértek tõle írásokat. Elõbb az volt a terv, hogy Bebe és édesapja folytatja a gazdaságot, mint „floridai kistermelõi vállalkozást”: használt mezõgazdasági gépek adás-véte35

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV lét a környékbeli farmereknek. Ezt meghiúsította Pa halála 82 éves korában, de nem volt a befektetéshez elég tõke sem.

Akkor a terv változott, elõbb egy kis éttermet nyitottunk, Bebe jól fõzött, egy angolra fordított magyar szakácskönyv alapján finom magyaros ételeket tudott készíteni. Volt három asztal, egy negyedik a teraszon, a ház oldalán. Mi, fiúk pincérré léptünk elõ, a legelegánsabb európai éttermek etikettje szerint szolgáltunk fel. Papi fogadta a vendégeket és leültette õket. Ha nem volt munkája, a szobájába ment és írt. Ez volt a 40-es út mentén mûködõ Magyar Étterem.

Visszatérõ vendégeink között volt két házaspár, akik nagy változást segítettek elõ. A két férfi a Gainesville-i Egyetem professzora volt, õk fedezték fel Papit, megismerték a nyelvekben való jártasságát és beajánlották az Egyetem Külföldi Nyelvek Tanszékére. A vendéglõ bezárt, mert nem volt gazdaságos. Végül Bebe is és Papi is a tanári állásnál kötött ki. Akkor, egy idõre Gainesville-be költöztünk – Papi tanítani ment, mi pedig jobb iskolák miatt követtük.

Astor és Astor park (míg mi ott laktunk 1952 õsztõl és 1956 tavaszáig) nem szerepelt a turista célpontok között. A fõ ipari tevékenység a „holdfényes” szeszfõzés (titkos helyen, erdõben elrejtve) whiskey fõzdékben folyt. Ezen kívül virágzott az illegális vadászat és halászat, (tilalmi idõszakban is) – a keleti parton levõ éttermek számára értékesítve. A legközelebbi rendõrõrs 30 mérföldre volt. A helybelieknek nem sok dolguk volt vele, és nem sokat törõdtek a törvényességgel. Arra viszont odafigyeltek, ha idõnként holttest úszott a vízen, bár soha nem vizsgálták ki az eseteket...

Az elszigetelt közösségnek nem volt újságja, így Papi alapította az Astor News nevû újságot, ami lehetõvé tette a lakosoknak sok érdekes információ megosztását és felébresztette az érdeklõdést a közösségen belül és azon túl. Az Astori Hírek megindítása után Papi megalkotta az „Astori rém / szörny” legendáját, ami nagy figyelmet vonzott be a közösségbe.

Ez volt az Astori rém körülírása: a mérete egy manatee (lamantin, tengeri tehén) nagyságú, a feje közepén egy szarvval, a szarv lefelé görbül. Egy cikk megjelent, amelyben egy turista és néhány halász elmondta, hogy õk már látták. Mindezt az Astor News bejelentette, a róla szóló spekulációkkal sem nem állítva, sem nem tagadva a beszámolókat, és ezzel híreket adott Astor és Astor Park városáról. Megpezsdült a közösségi élet és a gazdaság. Végül, megjelent a törvényes tevékenység: a szabályzott halászat és vadászati útmutatók, a halász és vadász táborok, a motelek, ahova a sportot kedvelõ floridaiak a nagy városokból idejöttek vakációzni.

Az Astor-i Cserkészcsapat, amibe tartoztunk (222. számú), egész Florida államban egyedülálló, a legsikeresebb csapat volt 1954-1955 között. Ennek a cserkészcsapatnak csak hét tagja volt, így ez volt ebben az idõben a legkisebb létszámú csapat. Viszont, megnyertünk minden versenyt, amelyben csak résztvettünk: kenuzásban, életmentési és túlélési készségekben, úszásban, még palacsinta feldobó versenyben is. A cserkészcsapat megszûnt, amikor mi Astorból elmentünk. Papi viszont újjáélesztette, mint cserkészvezetõ mûködött idõs koráig, amikor az egyetemi tanárságból nyugdíjba vonult, még 1970 után is.

Ahogy visszatekintek ezekre az évekre, nem volt könnyû idõszak, de nagyon sok és jó tanulsággal és élménnyel szolgált. Papival felnõni nagy kiváltság lett számomra.

36

WASS ENDRE: TELJESÜLT APÁM ÁLMA

Wass Endre: Teljesült Apám álma Gyakran jár a család Erdélybe Wass Albert fiai közül négyen az Egyesült Államokban élnek, én pedig Németországban.

Mégis egy család vagyunk, szorosan összetartozunk. Néha az is elõfordult, hogy megszólítottak Erdélyben, Magyarországon, sõt németországi magyarok között is: „Csak nem ön a Wass Albert fia?” Jól esik, hogy felismernek, de leginkább azért, mert láttak a televízióban az apámról készült mûsorban. Nemcsak idegenek mondják, de testvéreim is megjegyezték már, hogy hasonlítok apámra. És én szívesen viselem a vonásait.

Természetesen a lelki hasonlóságot még fontosabbnak tartom. Közel áll hozzám apám lelkisége és értékrendszere, természetesen neki más korban, másfajta küzdelmei voltak, de a kisebbségi magyar létmódot én is ismerem. Kisgyermekként megszerettem Erdélyt, rajongok a hegyekért, az erdõkért, azért a gyönyörû természeti környezetért, amely Wass Albert számára a legkedvesebb volt. Persze a Czegei Wass Alapítvány is összeköti a családot, hogy édesapánk írói hagyatékát gondozzuk és Erdélyben jótékonysági tevékenységet fejtünk ki.

Boldogan mondhatom, hogy eredményekre és sikerekre nézhetünk vissza. Testvérem, Géza lelkiismeretesen õrzi a kéziratokat és a családi ereklyéket.

Hamburgban is van egy családi irattár, amelyet én felügyelek. Megbízható partnert találtunk a Mentor kiadóban. Én vettem fel a kapcsolatot Káli Király Istvánnal 1996-ban apám jóváhagyásával. Ettõl kezdve folyamatosan megjelentek Wass Albert mûvei – már 40 felett járunk. Természetesen még vannak értékes kéziratok, amelyeket a Mentor és más kiadók révén a CWA folyamatosan megjelentet.

Ami a missziót illeti, örömömre szolgál, hogy árvaházakat támogatunk és diákotthonokat hoztunk létre. Sokféle jótékonysági tevékenységet folytatunk a könyvek bevételébõl, ez Apánknak szívügye volt. Legújabban az Erdélyi Magyar Ifjak támogatásával Wass Albert-könyveket osztunk szét az erdélyi magyar iskolák számára. Nehéz volt megszokni, hogy annyira különbözõképpen közelítik meg az emberek Magyarországon, illetve Erdélyben Wass Albertet, akár mint embert, akár mint írót. Ez annak tulajdonítható, hogy nem ismerték személyesen azok, akik írtak róla.

Akik nem olvasták mûveit, azok nem tudnak hitelesen nyilatkozni.

Apám nem akart új kapcsolatokat kezdeni, a régi barátai közül pedig nem mindenkinek írhatott.

Azt tartotta, hogy írásai önmaga Wass Endre fiatalkori képe, édesanyjával 37

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Nekem Erdély a második otthonom

helyett beszélnek. Voltak életre szóló levelezései, például Buba néninek, régi szerelmének – aki a feleségem, Ágnes nagymamája – sokat írt személyes életérõl, gondolatairól. Ezeket a leveleket hamarosan meg fogják ismerni az olvasók. Igyekszünk feltárni azokat a személyes és családi jellegû írásait, amelyekbõl megismerhetik az embert is, nemcsak az írót.

Bár sokat jelentene, ha valamelyik Wass utód – ha csak rövidebb idõre is – visszaköltözne Erdélybe. Ez nem könnyû kérdés. Mindenkit oda köt a munka és a család, ahol éppen él. Én a gyermekeimmel minden évben legalább kétszer Erdélybe utazom, a tavaszi és nyári szünetet gyakran ott töltjük. Testvéreim is többször járnak Erdélyben évente. Talán amikor már nyugdíjasok leszünk, akkor megtehetjük, hogy életünkbõl több idõt ott töltsünk.

Nekem Erdély a második otthonom, ahova visszavágyom. Nemcsak õseim emlékét tisztelem, hanem az ott élõ barátokkal és rokonokkal is ápolom a kapcsolatot. Bízom abban, hogy eljön az a nap, amikor apám álma valóra válik az erdélyi magyarság számára.

(Megjelent: Erdély Ma, 2006. május 30. Fábián Tibor interjú anyagából)

38

ALBI UNOKATESTVÉRE, S EGYBEN SÓGORA VOLTAM

Hans Edmund Siemers: Albi unokatestvére, s egyben sógora voltam „... Éva nõvérem férjhez ment édesanyám bátyjának, Endrének fiához, a jövendõ íróhoz, Wass Alberthez. Esküvõjüket a hamburg-eppendorfi János templomban tartották.

Hamarosan nõvérem gyermekei népesítették be Szentgothárdot: Vid (1936), Huba (1941), Miklós (1943), és Géza (1944). Az 1937-ben született Csaba három éves korában elhunyt – a kastély parkjában temették Ráchel nagyanyánk mellé.

Endre bácsi átadta fiának, Albertnek ezt a gazdaságot, amely nem hozott valami sokat a konyhára, ugyanis az 1920-as földreform ellehetetlenítette a birtokot. Mi, gyerekek azonban vajmi keveset érzékeltünk Szentgothárd pénzügyi nehézségeibõl. Olykor elkísértem Albit az agyagos mezõségi földekre, hol mély keréknyomot hagytak az ökör- és bivalyfogatok. Albi mögött némán bóklásztam a dombokat borító akácosban.

Anyám büszke volt Albira, akinek regényei és versei annyi hûséges ragaszkodással ábrázolták az erdélyi nép életét és a természetét. Már fiatal tollforgatóként tagja volt az Erdélyi Helikonnak. Feleségével, anyámmal – négyesben gyakran jártunk az írói csoport kolozsvári felolvasó estjeire és a Helikon rendezte könyvvásárokra.

1944. szeptember 6-án Éva nõvérem négy gyermekével együtt elmenekült Szentgothárdról. Csak 1945 május közepén kaptunk hírt arról, hogy az utolsó percben sikerült az oroszok elõl egérutat nyernie és a bajor erdõben, Bleibach hegyifaluban lelt menedékre.

Odakerült Albi is, amint sikerült kiszabadulnia az amerikai fogságból. Szentgothárd, a Wassok nyolcszázéves jószága végképp odaveszett. Észak-Erdély újra Románia része lett, de az emigrációban a család ismét egymásra lelt. Amikor édesanyám, Ilona, 1950. december 12-én végleg eltávozott közülünk, a teljes szentgothárdi Wass család még együtt volt.

Már nem kellett megérnie, hogy 1951-ben Albi kivándorolt az Egyesült Államokba négy nagyobbik fiával...”

(Részlet Hans Edmund Siemers emlékezésébõl – Wass-Kor )

39

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Emlékezik az unoka, aki Wass Albert nevét viseli

„Szeretnék méltó lenni hozzá!”

Mivel nem laktunk túl közel Papihoz, így a legtöbb emlékem az ünnepekhez és a nyári szünetekhez kötõdik. Például Húsvétkor mindig répákat rejtettünk el vele a kertben, az udvaron, és ahol csak megtalált egy répát a húsvéti nyuszi, ott egy kis kosárban ajándékot hagyott nekünk. Az egyik évben nem volt elég répa, ezért madáreleséget dugtunk el a kertben. Akkor nagyobb kosarakat találtunk, mint elõzõleg. Attól kezdve nem is váltottunk vissza a répára.

Hálaadás Napja és a Karácsony mindig kiemelkedõ alkalom volt a nagy családi összejövetelekre és a vadászatokra, és ezek azok az ünnepi találkozások, amelyek a legjobban hiányoznak nekem! A házuk mindig megtelt a nagybácsikkal, nagynénikkel és unokatestvérekkel. A férfiakkal (néha Eszter nénivel kiegészülve) már szürkületkor felkeltünk és hajnalban kimentünk a George tóhoz kacsa- és szalonkavadászatra. A legkedvesebb emlékem, ahogy a kacsalesen ültünk kettesben, Három nemzedék együtt: az idõsebb és a fiatalabb Wass Albert, és Papi megtanította, hogyan kell megkülönböztetni az eltérõ kacsafajtákat, a repülési technikájuk, sípoló hangjuk és szárnyWass Géza társaságában csattogásuk hangja alapján.

Papi vette nekem az elsõ vadászpuskámat, egy duplacsövû 20 kaliberes puskát – még ma is megvan. Ezeken a kacsalesen és szalonka figyelõn tanított meg a vadász etikára is. Azt is érdemes megjegyezni, hogy sok mókust is lõttünk 22-es sörétes puskával Astorban, a háza körül.

Nyaranta, a Shimmerhorn tavon horgászással és úszással töltöttük az idõt, ami egy rövid sétányira volt a háztól. A helybeli forrásokhoz, mint Alexander Springs, Juniper Springs szintén kirándultunk, és egy hosszú túrát tettünk a Tomahawk Landing nevû helyre, Florida északi részén.

Egészen kicsi koromban csodálatos, hosszú kirándulásokra mentünk North Carolina állam Franklin nevû kisvárosába, ahol a nyári szállásuk volt.

Már felnõttként hallottam, hogy híres és népszerû író lett Papi – újra – otthon, a szülõföldjén és Magyarországon. Különös érzés a nevét viselni. Szeretnék méltó lenni hozzá, a tõlem telhetõ legjobb emberré válni, hogy jó férj, jó apa legyek és a társadalom hasznos tagjává váljak! Én magam is átéltem valamit Papi hírességérõl, amikor 2002-ben katonai bevetésre kerültem Bosznia-Hercegovinába 8 hónapra, rotációs alapon. Félidõben, egy kimenõ idején volt alkalmam Magyarországra távozni – egy hétre.

Az elsõ napon, útközben Budapest felé egy városban (a nevére nem emlékszem) üzletek között egy könyvesbolt mellett is elhaladtam. A kirakatban megláttam egy Wass Albert könyvet, amelyen a neve (ami az én nevem is) vastag betûvel olvasható volt. Büszkeség és öröm töltött el, amint felhívtam erre a velem levõ barátaim figyelmét.

Nekem ez a többletem, hogy a nagyapám. Mások, mint nagy írót tisztelhetik, de számomra mindörökre a nagyapám marad.

40

ERDÉLYBEN ÉBREDTEM RÁ NAGYAPÁM KIVÁLÓSÁGÁRA

Wass Dániel, az unoka emlékezése

Erdélyben ébredtem rá Nagyapám kiválóságára Kilenc és fél éves voltam, amikor nagyapám meghalt. Sajnos nem sokat tudtam az életérõl abban az idõben. Különösen nem tudtam elképzelni erõsnek és fiatalnak, amilyen élete korábbi szakaszában lehetett, hiszen én már idõsnek és gyengének ismertem meg. Ennek ellenére úgy emlékszem az arcára, hogy vidám volt és örült, amikor találkoztunk.

Emlékszem azokra a látogatásokra, amikor anyámmal, apámmal és nõvéremmel Astorba mentünk. Minden hónapban legalább egyszer, és a nagyobb ünnepeken engem is elvittek a szüleim. Klassz volt nagypapámnál, szerettem ott lenni, fõleg, ha mesélt. Tetszett a háza és a nagy udvara. Emlékszem, minden reggel kiment sétálni a kutyájával, idõnként jó messzire eldobott egy teniszlabdát, Pajtás meg visszahozta. Sajnos, többet már csak akkor hallottam nagypapámról, Papiról, amikor meghalt.

Mivel Amerikában nõttem fel, nem tudtam igazán felmérni annak a jelentõségét, hogy milyen kiemelkedõ volt Erdélyben a Czegei Wass család hosszú évszázadokon át! Gyermekfejjel Wass Albert dédunokája, Walter Drew nem nagyon foglalkoztam ezzel és alig tudtam és unokája, Wass Dániel Erdélyben, Nagyenyeden, valamit a családi örökségrõl. Igazán nagyapám Bethlen Gábor szobránál – 2005-ben halála után kezdett érdekelni mindez, elég sok mindent tanultam, kezdtem utánanézni olyan dolgoknak, amelyek a családunk történetével kapcsolatosak.

Magyarországi és erdélyi látogatásom alkalmával az tudatosodott bennem, hogy az ott élõ emberek nagyon büszkék a történelmi örökségükre. Azt is megfigyeltem, hogy a legtöbb magyar hálásabb mindenért, amit az élettõl kap, és önzetlenebbek az emberek az amerikaiakhoz képest.

Azt, hogy milyen sokan rajonganak Wass Albert írásaiért Magyarországon és Erdélyben, nem tudtam érzékelni mindaddig, amíg személyesen meg nem gyõzõdtem errõl.

Néhány éve Erdélyben jártam. Azelõtt Papinak nem sok írását olvastam. Nem ismertem a verseit sem. Ott, Erdélyben tudatosodott bennem, hogy a versei mennyire közel állnak az emberek szívéhez. Különös volt tapasztalni, hogy a velem egykorú fiataloknak is sokat jelentenek ezek a mûvek!

(Megjelent: Erdélyi Napló, 2006. július 10. Fábián Tibor riportjából) 41

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Anne Atzél Sanborn, fogadott lánya elmeséli, hogyan teltek napjaik

„Kaptam benne egy csodálatos apát, aki édesanyámnak jó férje és gyermekeimnek jó nagyapja lett” A Papival való élet egy rendkívüli negyven évet jelent számomra! A személyisége tiszteletet és szeretetet ébresztett.

Kaptam benne egy csodálatos apát, aki édesanyámnak jó férje és gyermekeimnek jó nagyapja lett.

Amerikai otthonunkban magyar dolgok jelentek meg: népmûvészeti tárgyak, fényképek Erdélyrõl, festmények a Czegei Wass család õseirõl, s a konyhától a nappali szobáig minden egy kicsit magyaros lett. És persze, a kifogyhatatlan történetek Erdélyrõl! Némelyik humoros, némelyik drámai, ahogy elmesélte a múltat, a magyarok sorsát és a megszállók kegyetlenségeit. Nagyon sok boldog családi találkozóra emlékszem. Kirándulásokra, amikor a család férfi tagjai vadásztak, s az asszonyok fõztek és a nap végén volt nagy kalandmesélés az asztal körül.

Amikor édesanyám beteg lett, én kezdtem el rendezni Papi irodalmi kiadásait, és az angol nyelvû írásait lektoráltam. Megismertem álmait, amelyeket élete során szövögetett és amelyeAz író és felesége, Bebe, nevelt lánya, ket gyakran megbeszélt édesanyámmal. Egyik álma az volt, hogy fiai folytassák azt a missziót, amelyért imádkozott s ameAnna és két fia Géza és Huba lyen dolgozott: Erdély kulturális és szociális támogatását. Ez szívügye volt, mert tudatában volt annak, hogy õ már soha nem térhet vissza szeretett szülõföldjére.

Volt egy csalódása: egy kaliforniai magyar üzletember barátságosan felkereste és azt ígérte, hogy könyveit kiadja Magyarországon, de meglopta és becsapta. Papi nekem többször elmondta a csalódását. Ezért is akarta, hogy fiai legyenek az örökösei a könyvkiadásban az ún. copyright joggal felruházva. Ebben az idõben történt, a csalódása idején, hogy egy rámenõs asszony nagyon a bizalmába férkõzött – Mary, akit késõbb, Édesanyám halála után feleségül is vett, 1990 novemberében. Ez az asszony igyekezett széttépni a szálakat Papi és családja között. Például kifogásolta azt, hogy a Papi írásait számítógépbe tegyem, és állandóan ott ült Papi dolgozószobájában, amikor õ írt volna.

Azelõtt, amikor Papi írt, a házban mindenki lábujjhegyen közlekedett és suttogva beszélt, nem zavarhatta senki: erre anyám nagyon ügyelt! Ez egy új élethelyzetet hozott, ami sokat ártott Papinak lelkileg, és ezen mi, a család és a barátok nem tudtunk változtatni. Ahogy lehetett, ápoltuk a családi kapcsolatot, ami nem volt könnyû, mert az új asszony miatt a régi harmonikus légkör megromlott. Ennek ellenére nagyon összetartott és ma is összetart a család. Aki csak tehette, hetente meglátogatta és gyakran felhívta telefonon a Papit.

42

KAPTAM BENNE EGY CSODÁLATOS APÁT...

Boldogabb napjaira szívesebben emlékszem vissza. Anyám mindenkori napirendje teljesen alkalmazkodott Papi életének a kiteljesedéséhez. Reggel együtt kávéztak a szobájukban és lelki táplálékban, azaz a keresztyén hitben elmélyültek naponta. Aztán közös reggelizés volt, s utána a napi tervek megbeszélése. Délelõtt Papi az írásaiba merült, s mi rendeztük a teendõket. Ebéd után Papi és édesanyám pihenni tértek. Aztán ismét tevékeny órák következtek.

A postabontás a nap kiemelt eseménye volt. Papi rengeteg levelet kapott: könyveket, Anne Atzél Sanborn Wass Albertre emlékezik folyóiratokat, támogatói kéréseket, felajánláDebrecenben, Pallagon, 2005-ben sokat, sok meghívót magyar rendezvényekre, és egy sereg levelet Amerikából és Európából. A levelekkel Papi elvonult a dolgozószobájába, melyekre válaszolt, s a közügyekben intézkedett, s ezzel el is telt a délután.

A vacsoránál mindig kellemesen társalogtunk: gyakran szállt az emlékek szárnyain Erdélybe vagy Magyarországra. Idõs korában szeretett vadászélményeirõl mesélni. Az esti beszélgetés, tv nézés után mindenki úgy érezte, hogy tartalmas nap volt.

Gyakran volt vendég Papiék otthonában. Néha csak egy beszélgetésre érkeztek magyarok, máskor ebédre vagy vacsorára kaptak meghívást, és elõfordult, hogy napokat töltöttek ott a barátok.

Elszomorít, hogy nem ismerem Papi kedvenc írásait magyarul. Az viszont boldoggá tesz, hogy ismerem az író tiszta lelkét, szép gondolatait és mély hitét. Természetesen ismerem és kedvelem az angolul írt mûveit és regényeinek angol fordításait, hiszen részt vettem ezek angol nyelvre való átültetésében. Papi azt tartotta, hogy az angol nyelv nem éppen olyan megfelelõ, mint a magyar nyelv, amelyben szívét-lelkét kiöntheti. Azt gondolom, hogy angol nyelven írt írásai nem közelítik meg azt a gazdag és megragadó stílust, amelyet az olvasók ismernek a magyar mûveiben.

Talán ez az egyik oka annak, hogy az amerikaiak körében nem váltak közismertté és népszerûvé Papi írásai.

Amikor arról hallok, hogy Románia hogyan bánik Wass Alberttel, tudatosodik bennem, hogy milyen távol van Románia a világtól. Bízom abban, hogy egyszer a felvilágosodás eljut oda is. Talán, ha a vezetõ emberek elolvasnák Papi mûveit, hatni tudnának a kormány politikájára és az országban uralkodó szellemiségre. Lehet, hogy éppen ettõl tartanak és azért feketítik be a nevét és tiltják a tiszteletét. Családunk tagjai rendszeresen tartják a kapcsolatot az erdélyi rokonsággal és barátokkal, s tõlük kapunk híreket. Wass Albert családja gyakran látogat Erdélybe. Örülök annak, hogy Papi könyvei népszerûek Magyarországon. Amikor ott jártam, nagyszerû embereket ismertem meg. Debrecen olyan volt, mintha hazamentem volna és új barátaimat szinte családtagoknak éreztem az elsõ látásra. A Református Kollégium hangulata lenyûgözött.

Büszkeséggel töltött el, hogy részt vettem Wass Albert halála 7. évfordulóján az emlékünnepen és koszorúzáson Pallagon. Az iskolában, a Nagytemplomban, a Déry múzeumban úgy éreztem, hogy valamiben részesültem a Papi életébõl.

(Dr. Anne Atzél Sanborn, kézirat, 2005) 43

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Suzanne Sanborn Roberts, az unoka a Kárpátokba vágyódik

„Arra tanított, hogy értékeljem az állatokat...”

Papi nagyon közel állt hozzám, és szerettem õt, mert csodálatos nagypapa volt. Amikor kislány voltam, õ tanított meg halászni, úszni, sétára vitt az erdõbe és arra is õ tanított, hogy a kedvenc állatainkról hogyan kell gondoskodni. Mielõtt mi ettünk, minden állatot meg kellett elõbb etetni. Arra tanított, hogy értékeljem az állatokat, a fákat, virágokat, a természetet. Szóval, ideális volt köztünk a nagyapa - leányunoka kapcsolat, rengeteg közös élményt átéltem vele.

Gyermekkoromtól tudtam, hogy a magyarok számára õ fontos személy volt. Sokat utaztunk a nagyszüleimmel és Ágnes nénivel Észak-Amerikában és Kanadában. Nagyszüleim rengeteg helyre magukkal vittek, amikor magyar összejövetelekre és irodalmi találkozókra mentek.

Ilyenkor Papi könyveit árusították. Õ beszédeket tartott és aztán mindenki beszélni szeretett volna vele. Ez számomra nagyon megható volt.

Nagyon sok csodálatos emlékem van Papiról. Nehéz lenne kiválasztani, hogy melyek a legkedvesebbek. Talán az ragadott meg benne, hogy foglalkozott velem, tanított és ahogy a dolgokat komolyan vette. Az életre akarta a családját felkészíteni! Emlékszem, egészen kicsi voltam, amikor arra tanított, hogy az erdõben a vadszedret meg lehet enni. Nemcsak halászni tanított meg, de a halat megtisztítani és elkészíteni is. Emlékszem, ahogyan megmutatta, hogy az erdõben nesztelenül kell sétálni, anélkül, hogy zajt csapjon az ember. Ugyanígy, a csendes úszásra tanított, hogy ne fodrozzuk össze a vizet. Mindig gondja volt arra, hogy a virágok meg legyenek öntözve és ezt én is megtanultam tõle. Kertészkedtem vele, így sokat tanultam a virágokról.

Egyszer azt mondtam neki, hogy a kis barátnõim nem szoktak olyasmit csinálni, amit mi szoktunk. Erre csak annyit válaszolt, hogy a kis barátnõim egyszer nagy bajban lehetnek még, ha nem tudják, hogy mit kezdjenek az erdõben, a természetben és a kertben.

Amint nõttem, Papi egyre inkább felnõttes dolgokra is tanított. Akkor tapasztaltam meg igazán, hogy milyen rendkívüli ember. Megértettem azt, ahonnan jött és amiért küzdött.

Bámulatos volt, hogy mennyi mindenre volt figyelme. Én most 45 éves vagyok. Néha kimerültnek érzem magamat. Megdöbbentõ arra gondolni, hogy Papi kétszer ennyi életidõt kapott és mennyi mindent megvalósított a második 45 évében! Akkor kezdett egy új életet négy kisfiúval és Ágnes nénivel. Alig volt valamije, mindent a semmibõl kellett kezdeni. Egy egészen új élet várt rá, új kezdetekkel…

Minden írását szeretem, amit angolul olvastam. A legkedvesebb talán az „Ember az országút szélén”. Kitörõ öröm van bennem, ha arra gondolok, hogy Papi írásait sokan olvassák Magyarországon és Erdélyben. Tudom, hogy mosolyogva néz le a mennybõl, ennek õ is örül.

Nagy izgalommal várom Papi szülõföldje meglátogatását. Szeretnék járni azokon a hegyeken, a Kárpátokon, ahol õ is lépdelt. Szeretném megnézni, hogy olyanok-e a Papi hegyei, ahogyan mesélt róluk, és ahogyan én elképzeltem. Izgatottan várom, hogy belélegezzem azokat az illatokat, szagokat, halljam azokat a hangokat, amelyek az õ világát körülvették. Szeretném látni a gyönyörû hidakat Budapesten. Nagyon várom, hogy lássam azt az iskolát, amelybe Papi járt Debrecenben. Boldog vagyok, hogy abban a református kollégiumban tölthetek egy éjszakát, amelyet a pápa is meglátogatott.

(Erdélyi Napló, 2006. június 13., Fábián Tibor riportjából) 44

MINDIG BETARTOTTA A SZAVÁT

Mike Sanborn, a legidõsebb unoka: „Papi pótolta apahiányomat”

Mindig betartotta a szavát Én vagyok Papi legidõsebb unokája. Tõle rám ragadt egy óriási természetszeretet és õ tanított meg a külvilág tiszteletére. Emlékszem, tíz éves voltam, akkor 1957-et írtak, amikor az elsõ vaddisznó vadászaton részt vettem. Elõtte már rengeteget barangoltunk Astor Park környékén az erdõkben és nádasokban, amit mi vadonnak hívtunk. A bátorságomat akartam megmutatni, de ebbõl az lett , hogy elvesztem… Szerencsémre Wass Géza is velem volt, aki nálam néhány évvel idõsebb volt. Nem találtuk a csapást, ami kivezetett volna. Elnyelt a végtelen vadon. Öt órán keresztül barangoltunk… Végre kijutottunk és megláttuk Papit! Ekkor már esteledett. Látszott rajta, hogy nagyon aggódott értünk, de nem esett pánikba. Türelmesen várta, míg elõkerültünk. Attól kezdve komolyabban vettem Papi tanácsait és vadásztudományát. Azt gondolom, hogy a tõle tanult természetszeretetet adtam tovább fiaimnak, Papi dédunokáinak.

Elég sok idõt töltöttem Papi és Bebe házában gyermekként, késõbb, már felnõttként is, gyakran meglátogattam õket 1957 és 1998 között. Ami élénken emlékezetemben maradt, az a személyes közelség, ami vele összekötött. Elõttem van a vidám arca, széles mosolya, sokszor együtt nevetgéltünk, és erre szívesen emlékszem. Minden karácsonyt, születésnapot, anyák napját együtt töltöttünk. Már családos voltam, és õ mindig kedvesen fogadta feleségemet és fiaimat, amikor Astor Parkba látogattunk. Persze, mikor együtt volt a nagycsalád, nagy volt a nyüzsgés, így kevesebbet tudtam Papival kettesben beszélgetni. A melegség és a derûs lélek jellemezte azt az embert, akit én közelrõl megismertem.

Sajnos, idõs korában láttam õt szomorúnak is. Emlékszem, milyen csalódott volt, amikor egy kiadó három mûvét kiadta, sok pénzt ígért neki, de becsapta, mert arra hivatkozott, hogy csõdbe ment a könyvkiadó. Ez az ember (Zas Lóránt) meglopta Papi bizalmát, mert Papi úgy érezte, hogy hosszú évek áldozatos munkáját nem koronázta siker.

Nagyon szerettem hallgatni a történeteit. Sokszor elmesélte a háborúból való csodás megmenekülését, amikor az õz mutatta meg neki a mocsárból való kivezetõ utat. Fantáziámat megmozgatták a színes történetei. A szabadsághoz való ragaszkodást, a vallás és az emberi jogok tiszteletben tartásáért való küzdelmet tõle tanultam. Nagyon kellemes volt a társasága, még mikor nem beszélt, csak együtt hallgattunk, az is jó volt.

Mivel tízéves koromban apa nélkül maradtam (a szüleim elváltak), Papi pótolta az „apa-hiányomat”. Csodáltam õt, mert önként vállalt értem áldozatokat azért, hogy azzá váljak, aki lettem.

A tanulásban és pályaválasztásomban õ buzdított. Építkezési vállalkozó lettem. Papi hatása volt az is, hogy a cserkészetben elköteleztem magamat. Cserkészvezetõként mûködtem 15 évig, ami sok értéket hozott az életembe. Papi csodálatra méltó nemes ember volt, aki mindig betartotta a szavát, amire kezet adott. Ezt az erényt igyekeztem követni egész életemben. Úgy ismernek az emberek, mint aki minden körülményben betartom a szavamat.

Nagyon boldog vagyok, hogy munkája elérte a célját. Teljes szívvel támogatom a Wass családot a különbözõ projektekben. Teljesen lenyûgözött a magyarok õszintesége és melegsége Erdélyben. Bár ott lehetett volna velünk Papi, amikor nyomdokait jártuk és láthatta volna újra azt a szép vidéket és a hegyeket, amelyeket a szívében õrzött mindig!

(Megjelent: Erdély Ma, 2005. október 10. Fábián Tibor riportból) 45

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Jack Sanborn: Papi egész lényével Erdélyért és a magyarokért élt Hétéves koromtól nem élt velünk az apám, ezért számomra Papi egyszerre töltötte be az apa és a nagyapa szerepét. Jó néhány évet Bebe és Papi otthonában töltöttem, kisebb megszakításokkal. Késõbb pedig a legtöbb ünnepet, születésnapot, hétvégeket együtt töltöttük, családostól.

Wass Albert kapcsolata Bebe-vel, a nagyanyámmal egészen kivételes volt. Jóllehet, Bebe tekintélyes matriarchaként állt a család élén, de gyakran Albertre hivatkozott és õt mozgósította, ha valamiben nem tudott bennünket jobb belátásra bírni. Imádta Albertet és szüntelen emlékeztetett bennünket arra, hogy milyen fontos szerepet tölt be Albert a magyar ügyekben. Hitt benne teljes szívvel és lélekkel.

Papi szigorú volt, de a szeretetét is nagyon ki tudta mutatni. Nagy mûveltségû volt, de egyszerû emberekkel és a gyermekekkel is nagyon jó kapcsolatot tudott teremteni.

A legszebb élményeim, amit Papival töltöttem a George tó és St. John’s folyó környékén levõ vadászatok és halászatok. A vadászatok egész naposak voltak. A George tó mellett kacsára vagy szalonkára vadásztunk, az ocalai nemzeti erdõben õzre, vaddisznóra vagy pulykára. Papi szervezte a vadászatokat, talán az erdélyi vadászatok mintájára. Fiatal fiúként engem is bevettek a csapatba, melyben Papin kívül részt vett Wass Huba, Géza, Miklós, valamint a bátyám, Mike és késõbb az öcsém, Kirk is. Amikor már Papi idõsebb lett, a szervezés feladatát Géza vette át.

Emlékszem, az elsõ idõkben a George tónál volt egy régi fából készült világítótorony a St. John’s folyó deltájánál (ez a folyó délrõl északra folyik és Jacksonville-nél ömlik az Atlanti-óceánba). Néha a világítótorony tetejérõl vadásztunk és ott fogyasztottuk el az ebédet. Papi ragaszkodott, hogy magyaros vadászkosztot együnk, ami szalonnát, szalámit, kolbászt, sajtot és gyümölcsöt jelentett, néha desszertet. Persze, étkezés közben a történet mesélés a régi vadászatokról szólt és gondolatban mindnyájan odarepültünk, ahol Papi annak idején vadászott. Ebéd után ismét munkához láttunk, hogy vacsorára vigyünk haza húst.

Wass Albert fia, Géza és unokái: Kirk, Mike és Jack közös kiránduláson 46

PAPI EGÉSZ LÉNYÉVEL ERDÉLYÉRT ÉS A MAGYAROKÉRT ÉLT Élvezetes volt a kacsák üldözése és a szalonkák felverése.

Naplemente után tértünk haza.

A csónak rendszerint megtelt zsákmánnyal és úgy eveztünk a másik partra, ahol a család aszszonytagjai fõtt étellel vártak.

Csodálatos élmények voltak ezek a napok, melyeket sok-sok éven át megismételtünk. Szinte minden hálaadás napjára és karácsonyra megterült a családi asztal a vadászataink zsákmányával.

Gyakran kirándultunk hegyi túrákra és ezeknek az emléke is Wass Albert még idõs korában is szívesen járt vadászatokra Papihoz köt. Bár kimerítõ volt, de büszkék voltunk utána, s persze közben õ történeteket mesélt el, melynek a tanulságait megõriztük.

Kemping élményeket is õrzök: Bebe és Papi rendszeresen elvittek Észak-Karolinába, a hegyekbe. Ott töltöttük a nyarakat, ami kellemesebb volt a floridai forró évszakhoz képest. Az esti tábortüzek hangulata feledhetetlen. Ilyenkor is Papi szórakoztatott a történeteivel. Életünk szerves része lett a szabadban való kalandozás. Az, hogy a természetet óvni és védeni kell, mint Isten ajándékát, Papi öröksége számunkra. Elmondhatom, hogy egész családunk életre szóló hatást kapott Wass Alberttõl.

Boldogság tudni, hogy végre elérte azt a tiszteletet és megbecsülést, ami õt megilleti, amiért annyi áldozatot hozott. Bebe álma beteljesült, amirõl nekünk sokszor beszélt. Wass Albertet mindenkor áthatotta a magyar népéért érzett felelõsség és egész lényével Erdélyért és a magyarokért élt. Õ elõször Istennek szentelte életét, aztán népének, mindenekfelett a magyarságnak, majd az amerikai hazának, és aztán következett a család és a barátok. Én mindenkor hálás vagyok Istennek, hogy életem legnagyobb mentora mintegy apa és nagyapa minõségben Wass Albert volt, aki arra nevelt, hogy jobb ember legyek – az emberiség javára. Mindenkor az õ példáját fogom követni.

Fiam, Walter Drew megérezte a rendkívüli örökséget és elkezdett azon az úton járni, melyet Papi járt. A Papi szemével nézte a világot, utazásai során rengeteg embert megismert, és a szabadságélményt a legnagyobb áldásnak tekintette. Szeretett olvasni és szenvedélyesen gyûjtötte az élettapasztalatokat, mintha csak érezte volna, hogy kevés idõ adatik számára itt a földön. Utazásai során felfedezte Magyarországot és Erdélyt. Mivel szerette Papit és kötõdött hozzá a rengeteg elmesélt történet alapján, hamar otthon érezte magát Papi szülõföldjén és megszerette a magyarokat! Oda vágyott vissza, ott szeretett volna tanulni és elképzelhetõ, hogy ott élte volna élete további részét is. Ott van, ahol Papi, aki tisztaszívû volt és sokak életébe boldogságot és meggazdagodást hozott.

(Megjelent: Erdélyi Napló, 2005. november 7. Fábián Tibor riportjából) 47

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Kirk Sanborn: Erdélyben megértettem, miért harcolt annyit a magyarokért…

Elsõ tudatos emlékemet nagyapám tanításáról ötéves koromból õrzöm, amikor Georgia állam hegyes vidékén üdültünk. Egy nyári napon kora reggel indultunk túrára Papival, Gézával és két bátyámmal.

Akkor tanított meg Papi arra, hogy az erdõben csendben kell közlekedni. „Az erdõben olyan nesztelenül járj, mintha templomban lennél”, mondta, és halkan mutogatta az erdei ösvényeket, amelyek a tájékozódásban segítették. Õ minden Wass Albert és unokái közös kalandokban vettek részt erdõben otthonosan mozgott.

Emlékszem tanításaira a fákról, a növényekrõl, az erdõ állatairól. Õ a természetben minden élõlényt hasznosnak tartott. Kevés dolog szomorította el jobban, mint mikor valaki kitört egy kis fát vagy állatot kínzott. Papitól tanultam meg halászni és vadászni. A halászat része volt az is, hogy néhány halat visszadobjunk, ha úgy döntöttünk, hogy nem alkalmasak az étkezésre.

Emlékszem, hogy a háborúról azt mesélte el, hogy milyen iszonyatos hangzavar volt a csatatéren. A szörnyû hangok között hallatszott a megsérült vagy haldokló lovak fájdalmas nyerítése.

Ezeket a lovakat úgy tanították, hogy mindig gazdájuk parancsára vártak, akiben feltétel nélkül bíztak. A kiszolgáltatott helyzetben azért nyerítettek, mert nem értették, mi történt velük, nem törõdik többé velük a gazda, vagy elhagyta õket. Ezzel is rávilágított arra, hogy az állatok iránti felelõsség az ember kötelességei közé tartozik.

Senkit nem ismertem, aki olyan bölcsen, higgadtan és méltósággal tanított volna az életben, mint Papi. Hálával tartozom neki a sok tanításért, különösen azért, hogy a napról napra való lelkiismereti döntésekben példaképül szolgált egész életemben.

Amikor Budapesten és Debrecenben jártam édesanyámmal és Walter Drew-val 2005 februárjában, nagy hatással voltak rám azok az emberek, akik Papit az írásai alapján megismerték és szerették. A velük való beszélgetéskor szintén tudatosodott bennem, hogy milyen többlet lett az életemben a Papival való személyes kapcsolat.

Nyáron, amikor másodszor jártam Magyarországon és Erdélybe is ellátogattam, megértettem, miért nem felejtette el Papi soha azt a népet, akik között élt, akikrõl azt tartotta, hogy emberségük és hazaszeretetük az erõsségük. Megértettem, hogy miért harcolt annyira Papi egész élete során a magyarokért. Boldog vagyok, hogy ott járhattam a Papi hegyein. Alig várom, hogy ismét eljussak oda.

(Megjelent: Erdélyi Napló, 2006. november 28. Fábián Tibor riportjából) 48

A MAGYARRÁ VÁLÁSOM KEZDÕDÖTT MEG EZZEL AZ UTAZÁSSAL

Walter Drew Sanborn, a dédunoka: a magyarrá válásom kezdõdött meg ezzel az utazással – Elõször vagy Magyarországon. Kérlek, mesélj utad és látogatásod céljáról!

– Igen, elõször látogattam Magyarországra. Nagymamámmal, Anne Sanbornnal és nagybátyámmal, Kirk Sanbornnal Budapesten töltöttem néhány napot. Velük együtt jöttem Debrecenbe, hogy Wass Albert emlékére a koszorúzáson részt vegyek Pallagon.

Természetesen, az elsõdleges indíték Wass Albert Az író dédunokája, Walter Drew Sanborn: Marosvécs, 2005-ben tisztelete volt, de az is érdekelt, hogy tényleg igaz-e, amit a családban hallottam, hogy dédnagyapám könyveit sokan olvassák Magyarországon. Errõl most megbizonyosodtam. Nem gondoltam volna, hogy a fiatalokra is ekkora hatással vannak Wass Albert regényei! Akikkel találkoztam, mindenki olvasott tõle már néhány könyvet.

A harmadik cél most kezd kialakulni. Voltam már Európában több helyen, de sehol nem éreztem ennyire otthon magamat. Másutt rendszerint kívülállónak éreztem magamat, még Budapesten is. Itt, Debrecenben, otthon vagyok. Úgy érzem, hogy ide vissza kell még térnem életem során. Furcsa, de teljesen azonosulni tudok azokkal, akikkel itt találkoztam. Talán a magyarrá válásom kezdõdött meg ezzel az utazással.

– Mesélj a hobbidról, könyvekrõl, zenérõl, filmekrõl: mi érdekel úgy általában?

– Hát elsõ a foci. Már itt is játszottunk, nagyon szeretek focizni. A foci és az olvasás – talán ez a kettõ a legfontosabb. Persze, a dédapám regényeit is nagyon szeretem, amit lehetett angolul olvasni, már elolvastam.

Nemcsak azért tetszik, mert a dédapám volt, de valóban közel áll hozzám minden könyve, mert ahogy az embereket bemutatja és a sorsukat elmeséli, az nagyon megérint. Õ tényleg szerette az embereket és azonosult velük, ez látszik a regényeiben.

Az Ember az országút szélén – ez volt az elsõ, ami nagyon tetszett, aztán az Elvásik a veres csillag – inkább komédia, de szomorú is a furfangos Mózsi abban a helyzetben, hogy élete a kommunista rendszer kontrollja alatt van. És nagyon tetszett az Átoksori kísértetek, ez egy fiatalemberrõl szól, aki Amerikában nõtt fel, de hazajön a nagyapja birtokára, és minden egészen más, amit itt talál, aztán mire észreveszi, a világ a háborúba sodródik. Szomorú, de klassz könyv ez is.

49

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV – Milyen pályára készülsz és miért?

– Újságíró szeretnék lenni. Ezt már két éve elhatároztam, amikor George Orwell mûvét olvastam, aki Spanyolországba ment a polgárháború idején és ezt leírta. Sokat tanultam belõle, például a kommunizmusról szóló dolgokat, hogy milyen veszélyes, ha egy rendszer megfosztja az embereket a szabadságtól.

Az egy nagy lehetõség, ha az újságíró bemutatja a kevésbé ismert országokat, népeket. Például mennyi mindent el lehetne mondani Magyarországról, mert nem sokan tudják, hogy milliónyi szépség van benne és óriási történelmi kincsei vannak. Trianonról is kellene írni, mert az egy óriási tragédia volt, és a világot errõl alig tájékoztatja valaki.

Persze, nemcsak újságcikkeket akarok írni, hanem könyveket is.

Példaképem ebben is Papi, neki nemzetközi újságírói igazolványa is volt, újságokban is publikált, de a könyveiben foglalta össze, amit népekrõl és országokról tudott. Én magam is vezetek egy naplót, és nemcsak az eseményeket írom le, amik éppen történtek velem, hanem igyekszem kreativitással érdekessé és humorossá tenni, hogy másnak is jelentsen valamit az egész dolog.

Ha ezt a mostani utamat leírom, azt fogom írni, hogy ez volt eddig a legszebb kirándulásom. Ez sokkal több, mint egy vakáció. Ez az út felébresztett és kinyílt a szemem.

Most kezdek belülrõl olyan dolgokat átérezni és megtapasztalni, amelyekre régóta vágytam. Valami megváltozott bennem. Úgyhogy Magyarország a kedvenc országom lett.

Mindenesetre ide még vissza kell térnem, ezt határozottan érzem.

A beszélgetést magnókazettáról összeállította és fordította: Lukácsi Éva. A fenti interjú 2005. február 19-én, a Debreceni Református Kollégiumban készült a diákrádió számára.

u.i. Walter még egyszer visszatért dédapja szülõföldjére, 2005 júliusában. Walter Drew Sanborn autóbaleset áldozata lett 2006. január 27-én, 17 éves korában. Halála elõtt néhány nappal mondta el azt a tervét szüleinek és nagymamájának, hogy a középiskola befejezése után Debrecenben kívánja folytatni tanulmányait. Ez a szép álom már nem teljesülhetett…

50

III. FEJEZET

III. FEJEZET

BARÁTOK, ROKONOK EMLÉKEZNEK

Élmények, legendák és a valóság

„A Jóisten „nagy szájjal” áldott meg mindkettõnket, s adott erõt is hozzá”

51

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Gróf Horváth Tholdy Péter Ausztráliában olvasta a regényeket

A funtineli tisztás legendája Számomra Wass Albert ismerete még a 1960-as években, gyerekkoromban kezdõdött. Apám is említette, hogy van egy unokatestvére, aki gyönyörûen ír, és milyen kár, hogy itt soha senki nem fogja olvasni... Sajnos, õ már nem érhette meg a régi rendszer végét, mert 1984-ben meghalt.

Eleinte csak családi beszélgetések formájában esett szó Wass Albertrõl, aki nekünk otthon „Albi” volt, és akire íróként nagy hangsúly nem is került, mert ezek régi családi emlékek voltak. Volt ugyan egy-két – háború elõtt megjelent – Wass Albert-könyvünk a polcon, de azokat akkor még nem olvastam, mert fiatal voltam még hozzá.

A rokonságon keresztül késõbb több könyv is eljutott hozzánk. Így aztán az elsõ olvasott Wass Albert könyvem az 1970-es évek vége felé a „Kard és kasza” címû regény volt. Akkor még azt se tudtam, hogy az abban szereplõ Ráchel apám anyja volt, de a könyv nagyon tetszett.

Wass Albert gyermekeinek anyja, Éva néni és legkisebb fia, Endre majd minden évben meglátogattak minket Egerben. 1970 körül az Amerikában élõ fiúk közül is többen eljöttek hozzánk. Úgy emlékszem, épp egy erdélyi úton voltak. Én aztán 1980-ban elindultam a nagyvilágba és az elsõ évemet Hamburgban, Éva néninél, Wass Albert hat fiának az édesanyjánál töltöttem. Ott aztán a legfelsõ emeleti szobában elõkerültek a Wass Albert-könyvek, köztük olyanok is, amik akkor csak ott és csak neki voltak meg. Ezeket én nagy élvezettel elolvastam, és szívembe zártam. Ekkor már érthetõbbé vált, amit apám is mondott: milyen kár, hogy ezeket a régi szocialista Kádár, Ceausescu világban élõ magyarok nem fogják elolvasni...

Hamburgban azt is megtudhattam, mi volt néhány könyvben a valós megtörtént esemény, és mi az írói fantázia? Ami nagyon jellemezte Wass Albert könyveit, de manapság ezeket talán már senki sem tudja.

Példaként hozom az egyik legismertebb regényt, a Funtineli boszorkányt, ahol Funtinel egy tisztást jelentett. Azon tisztáson elterjedt a legenda, hogy néha megjelenik egy fehér aszszony, s aki pedig õt meglátja, az még abban az évben Egri felvétel, balról jobbra: meghal!

Siemers Éva, Horváth Tholdy Péter, H.Tholdy Istvánné és Wass Endre 52

A FUNTINELI TISZTÁS LEGENDÁJA Albit annyira érdekelte ez a téma, hogy a helyszínre is eljárt. Egyszer Endre bácsi (Wass Albert édesapja), Albi és egy vendég, egy angol leány együtt voltak fent a hegyekben vadászni, és mikor a férfiak hajnalban útra keltek, az angol leány kihasználta az idõt, és pucéron fürdött a patakban… Ám, a vadászaton résztvevõk hamarább jöttek vissza, és egy román vadõr meglátta a patakban fürdõ pucér Horváth Tholdy István Wass Endrével, aki neki is nevelõapja volt fehérnépet, s elkezdett kia– élete utolsó évében, Hamburgban bálni, hogy: – Vai de mine, vai de mine! (Jaj, énnékem, jaj énnékem!) – Mi van, mi van? – kérdezték erre a vadászok. – Hát, most meg fogok halni, mert ott van a funtineli boszorkány!

Persze, hogy nem halt meg abban az évben, de ez a figura annyira érdekelte Albit, hogy leült és megírta a regényt, egy kis hegyi román leánykának az életét. Van benne persze valóság: a hegyi emberek viselkedése, szokásaik, de ami velük történt, az a képzelet szüleménye.

1981-ben vándoroltam ki Ausztráliába, ahonnét késõbb leveleket is írtam Wass Albertnak, aki válaszul csomagokban kezdte küldeni a dedikált könyveket. Ezeket én mindig nagy becsben tartottam. A rendszerváltás után aztán már Erdélyben is kezdtek megjelenni a Wass Albert-könyvek, amikrõl gondoltam, hogy sikeresek lesznek, de hogy ennyire, az engem is meglepett!

Késõbb azokat a könyveket is összegyûjtöttem, amelyek hiányoztak. Anyámat is sokat kérdezgettem apám régen mesélt történeteirõl, hiszen együtt nõtt fel Wass Alberttel, akinek az apját, Endre bácsit, saját apjának tekintette, és még élete végén is gyakran meglátogatta Hamburgban.

Jómagam 2007-ben költöztem vissza Erdélybe a marosnémeti Gyulay kastélyhoz, ahol a Wass család tagjai is gyakori vendégek voltak, én pedig közelrõl érezhettem a könyvekben leírt tájak természeti varázsát.

(Horváth Tholdy Péter, kézirat, 2017) Horváth Tholdy Péter

53

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Bethlen Farkas a rokonságról, az Emlékházról és a szoborról Bár a korom miatt nem ismerhettem személyesen Albi bácsit, de sokat hallottam róla, mindig csak így emlegették otthon: Albi gróf. Nagyapámnál, Bethlen Bélánál 20 évvel fiatalabb volt, s néha találkoztak, mivel Nagyapámat, a Szolnok-Doboka megyei fõispánt a háború alatt Kolozsvárra rendelték, és egyszerre több vármegye dolgait intézte, sõt 1941-44 között Észak-Erdély kormánybiztosa is volt. Ezzel a címmel jelent meg a Naplója: Észak Erdély utolsó kormánybiztosa voltam. Akkoriban közös akciókban mentették a civil lakosságot, magyarokat, románokat, zsidókat, ahogy errõl történeteket hallottam.

Szüleim és Nagyszüleim tisztelettel beszéltek róla.

Másrészt, az erdélyi arisztokrata családok mind rokonságban voltak, a Wass család anyai ágon Bethlen (Albi bácsi felmenõi között voltak Bethlenek is). Mint a Czegei Wass család, úgy a Bethlen család is régi történelemre néz vissza (ha jól tudom, mi papíron lefektetve 1060-ig tudjuk visszavezetni a családfánkat). A Bethlen család sok olyan embert adott Erdélynek, illetve magyarságunknak, akik akár írásukkal (mint Árva Bethlen Kata), akár politikával, gazdasággal (mint Bethlen Gábor fejedelem), hozzájárultak a magyarság fennmaradásához. Bár a történészek vitatkoztak azon, hogy két ágról beszélhetünk-e, vagy két külön családról. Mindkettõ erdélyi: az egyik az iktári gróf Bethlenek, a másik a bethleni gróf Bethlenek. Az iktáriaknál egy példát említek: az iktári ágból származik Bethlen Gábor, Erdély fejedelme. Sajnos, ez az ág már kihalt, nem létezik. A bethleniek mi vagyunk, és megpróbálunk a névhez méltóan élni.

Fájó emlék, hogy mint Albi bácsit és édesapját, Endre bácsit, úgy a Nagyapámat is háborús bûnösséggel vádolták, pedig õ is ártatlan volt. Összesen kilenc évig tartották börtönben, a három utolsó évet azért kapta, mert nem volt hajlandó Erdélyt elhagyni. Amikor kiszabadult, nem kapott más munkát, így szénhordással és fahordással kereste kenyerét, hogy eltartsa családját. És egy hónap után, az elsõ félrerakott pénzébõl adományt adott a Farkas utcai református templomnak. Én már Magyarországon születtem, mikor 1946-ban nagyapámat, Bethlen Bélát a románok lecsukták jószolgálataiért, a szüleimet elüldözték otthonukból. Édesapám lóháton menekült Erdélybõl. Mivel én 1957-ben születtem, az üldözés idõszakát nem éltem át, természetesen, a szüleimtõl sok mindent hallottam, tudok, érzek. Szüleim tudomásul vették, hogy a történelem ezt hozta számukra. Magyarországon ugyanúgy megállták a helyüket, mint Erdélyben: dolgoztak és a hat gyermeküket becsületben felnevelték.

Elõbb Pesten laktak, majd jött az újabb kitelepítés, s õket is kitelepítették az Alföldre. Késõbb onnan Nagymarosra, a Duna-kanyarba költöztünk.

Innen vezetett az én utam Verõcére. Nekem a szüleimhez képest csak egy kis hátrányos megkülönböztetésben volt részem, például a felvételi papírjaimat az igazgató nem továbbította a Mûegyetemre. A mi generációnk – s ez nemcsak a Bethlen családra vonatkozik, hanem minden nemesi családnál így történt – kiesett és kimaradt az egyetemekrõl. Szüleim generációja még járhatott egyetemre, nekik a pályájukat tették tönkre. A mi gyermekeinknek pedig már megadatott a továbbtanulás lehetõsége.

54

BETHLEN FARKAS A ROKONSÁGRÓL, AZ EMLÉKHÁZRÓL ÉS A SZOBORRÓL Itt élek Verõcén, de soha nem szakadtam el Erdélytõl. Az elmúlt évtizedekben sokat utaztam Erdélybe, s a Julianus Alapítvány keretében építettünk egy imaházat egy magyar falunak, felújítottunk egy óvodát egy kis városkának, három templom tatarozásában vettünk részt. Az elmúlt években tizenhét településnek építünk központi magyar oktatási intézményt a Szamos mentén, s ez a nagy épület, remélem, jól szolgálja majd az ott élõ szórványmagyarságot.

Verõcei felvétel 2008-ból, balról jobbra: Mellette öt magyar teleWass Huba, Endre, Bethlen Farkas és Wass Miklós pülésen öt óvodát sikerült felújítani Kárpátalján. Emellett ruhaszállítmányokat, könyvadományokat szállítunk. A történelmi név és sors kötelez… Amit én kaptam, illetve amit mi, testvérek mind a hatan megkaptunk: magas szintû hazaszeretetet, a magyarság szeretetét, illetve a munkára való nevelést.

Ez magyarázza, hogy 2005. december 5-én Wass Albert-szobrot emeltünk Verõcén.

Mivel 2004. december 5-én zajlott az emlékezetes kettõs népszavazás, mely kudarccal végzõdött, 2005. december 5-re szerveztem egy Kárpát-medencei megemlékezést. Ezzel szerettem volna üzenni az elszakított területek magyarságának, hogy nem mindenki tagadja meg õket, s kicsit szerettem volna jóvátenni azt a csúnya népszavazást. Mindegyik elszakított területrõl jeles közéleti személyiségek vettek részt a verõcei megemlékezésen, s ekkor avattuk fel a Wass Albert-szobrot. Jelen volt Tõkés László püspök úr, Bartha József tiszteletes úr, Böjte Csaba – és megtisztelt bennünket Wass Miklós.

Amikor hallottam arról, hogy Wass Albert tárgyi örökségét haza kívánja hozni a családja, rögtön elhatároztam, hogy itt, Verõcén helyet készítek a kis múzeum számára.

Kárpátaljáról hozattam ide eredeti rutén kunyhókat, az egyikben helyeztük el a kis emlékszobát. A Lósi-völgyben 2010. június 4-én széles körû, szeretetteljes összefogással épült a Kárpát Haza templom, amely azóta is zarándokhely. A templomhoz vezetõ út mellett – amely ma már hivatalosan Wass Albert út – állítottuk fel az emlékházat.

Ezt követõen érkezett meg Amerikából Albi bácsi személyes hagyatéka, amellyel az emlékházat berendeztük és 2013. május 31-én egy megható, kedves ünnepség keretében megnyitottuk. A megnyitás óta Tömör Jánosné (Hanna néni) szívvel, lélekkel Albi bácsi minden gondolatát végig olvasva várja a látogatókat és csoportokat. Nagy hitet és rajongást sugározva buzdítja az idelátogatókat, hogy Wass Albert könyveit kézbe vegyék, és munkásságával megismerkedjenek. Szeretettel várunk mindenkit!

55

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Szeleczky Zita és Wass Albert kapcsolatáról – harcostársak az emigrációban

„Csillag voltál, csillag leszel!”

Szeleczky Zitát csillagnak tartotta Wass Albert: „bizony jól mondja a vers: „csillag voltál, csillag leszel”, csillag is marad mindég a mi számunkra!

Szeleczky Zita korántsem csak színpadi szereplései, versmondása, magyarsága melletti következetes kiállásaival vált ikonná, mi több, egyenesen a Nemzet Színészkirálynõjévé, hanem emberi tartásával is, hiszen az emigrációba kényszerült magyarság legjobbjaiban õ tartotta a lelket, a Wass Alberttel való levelezése a példa erre.

Amint Frigyesy Ágnes kettejük levelezésébõl (amelyet vitéz Jávor Zoltán, a mûvésznõ rokona és keresztfia bocsátott rendelkezésére) idézõ összegzésébõl is kitûnik, kísérteties hasonlósággal látták a világot, s ha különbözõ módon, mégis egyért, nemzetünk öntudatunk helyreállításával történõ lelki-szellemi felemelkedéséért küszködtek, amint ez kiderül az író Zita nõvérének, Olgának 1968. március 7-én írt, a végén magát a színésznõt köszöntõ levelébõl: „Tévedés azonban azt gondolnia, hogy Szeleczky Zita és Wass Albert aki kitart magyarsága mellett, azt mindenki elhagyja. Nem mindenki. Elõször is vagyunk már néhányan, ha szétszórtan is, de szellemileg csoportba verõdve, akik nem hagyjuk cserben sem egymást, sem a magyar ügyet, másodszor pedig, ami a legfontosabb: az Úristen sem hagy el, hanem mellettünk van.”

A köztük kialakult bensõséges lelki-szellemi kapocs jeleként maga a színészkirálynõ mindent megtett, hogy híveket toborozzon az író elõadásaira, ennek jeleként körlevelekben tájékoztatta környezetét: az 1977. június 7-én (csaknem végig nagybetûsen) keltben ezt olvassuk: „Kedveseim! Nagyon a lelketekre akarom kötni, hogy MINDENT MEGTEGYETEK, MINDENKINEK SZÓLJATOK, MINDENKIT VIGYETEK EL WASS ALBERT ELÕADÁSÁRA, MERT EZ AZ EMBER IGAZÁN NAGY, IGAZÁN MAGYAR S MINDANNYIAN KELL, HOGY SEGÍTSÜK MUNKÁJÁBAN, CÉLKITÛZÉSEI ELÉRÉSÉBEN, S MOST NYOMDÁBAN LEVÕ KÖNYVE KIADÁSÁBAN, MERT NEMCSAK EGY ÓRIÁSI MAGYAR ÉRTÉKET, TEHETSÉGET SEGÍTÜNK BENNE, HANEM ERDÉLYI VÉREINKET MENTHETJÜK MEG A TELJES KIIRTÁSTÓL, ÉS HA ÕT SEGÍTJÜK, S LELKÉT MEGÚJÍTJUK, NEM(CSAK) RAJTA SEGÍ56

„CSILLAG VOLTÁL, CSILLAG LESZEL!” TÜNK, HANEM A MAGYARSÁGON, MAGUNKON!” Maga Wass Albert annyira megbecsülte Szeleczky Zitát fáradtságot nem ismerõ lélekmentõ missziójáért, hogy (egy ugyanekkori levelében) azt írta neki, „bizony jól mondja a vers: „csillag voltál, csillag leszel, csillag is marad mindég a mi számunkra!”

Mindketten tudták, egy a sorsuk, így egymást is segítették alkotómunkájukban, így az író számos remekét (mindenekelõtt az „Örökség”-et, a „Kard és kaszá”-t vagy a „A láthatatlan lobogó”-t) kazettára mondta és terjesztette.

Aztán az is egyértelmûen kiderül levelezésükbõl, hogy mennyire egyként vélekedtek 1989 varázsa kámforrá válásának okairól: 1995 szeptemberében Szeleczky Zita levélben jelezte, hogy két nap múlva Magyarországra utazik, ahol két hónapot tölt, majd decemberben tapasztalatairól beszámolva arról írt neki, hogy „a mostani kormány rettenetes nemzetölése ellenére” mégis megjelentetett irodalmi szövegmondásaiból hat kazettát, s azoknak a fõvárosi Rózsavölgyi Könyvesboltban tartott dedikálása „teljes erkölcsi diadalt hozott” („az üzletvezetõ mondta is, hogy eddig a legnagyobb sikert Cziffránál és Leonard Bernstein-nél érték el, de akkor megközelítõleg sem volt ekkora tömeg”), majd végül egy érdekes tévedésrõl is megemlékezett: „A Maga „Üzenet haza” címû versét sok éven át – és még sokszor ma is – Mécs László versének tulajdonították. Kedves barátom, Farkas Zsolt piarista diák volt azelõtt, s õ elvitt a piarista öregdiákok találkozójára, ahol egy idõs úr nagy szeretettel és tisztelettel a kezembe nyomott egy borítékot, mondván, hogy van benne egy gyönyörû vers, amit Mécs László írt. Én kinyitottam a borítékot, és benne volt a Maga Üzenet haza címû verse legépelve. Én aztán ott rögtön, nagy hangosan kijelentettem, hogy ez nem Mécs László verse, hanem annak a drága nagy magyar erdélyi költõnknek a verse, akit Wass Albertnek hívnak, és akit én annyira szeretek, és tisztelek. Így ott, abban a kis csoportban mindjárt eloszlattuk a félreértést.”

Az író neki írt utolsó leveleinek egyikében, 1997-ben, amolyan testamentumként így fogalmazott: „Zitácska: hogy bennünket el akarnak némítani, az kétségtelen. Ez azonban nem olyan könnyû ám, ugye? A Jóisten „nagy szájjal” áldott meg mindkettõnket, s adott erõt is hozzá, hogy jártassuk szünet nélkül. Hát csak fel a fejjel! A végén mégis csak gyõzni fog az igaz és jó ügy, mert ez a megdönthetetlen isteni törvény. Igaz, hogy sok nehézségen, és akadályon kell átvergõdjünk, míg eljutunk oda, de minden leküzdött nehézség csak jobban megerõsít bennünket.”

(Ifj. Tompó László – magyarno.com – részlet) 57

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Demeter Béla az író végakaratáról

Könyvei kiadásának jogáról, az utókor ítéletérõl A világhírû Walt Disney Stúdiótól nem messze, Orlando külvárosban él Demeter Béla, a Mezõség szülötte. A Gróf Czegei Wass Albert Alapítvány vezetõségi tagjaként Miamiban járt adományt gyûjteni, hogy a székely falvakat traktorokkal lássák el. Egy hiteles tanúja volt – nemcsak az író élete végének, hanem fiatal korától kezdve. Õt kérdeztük az íróhoz fûzõdõ kapcsolatáról.

– Szamosújváron nõttem fel, de a nyári szünetekben sokszor jártam Cegén, ahol a nagybátyám állatorvos volt. Õt jó kapcsolat fûzte a Wass családhoz, mert a lovak és csikók ellenõrzése az õ feladata volt. Nemcsak Albert szüleire emlékszem, de ismertem a nagymamáját is! Fiatal diákként olvastam Albert írásait az Ellenzékben. Rövid írások voltak, szerettem õket. Aztán a könyvei is megjelentek. Albert közel állt hozzám, mert az én apám is megsebesült az elsõ világháborúban. Én is Kolozsvárott tanultam, de õ akkorra már végzett, így csak néha futottunk össze.

Anyám irodalomkedvelõ volt, és engem is elvitt abba a kávézóba, ahol Áprily Lajos, Dsida Jenõ és Koós Károly felolvasták írásaikat. Nagyon egyetértettem Albert gondolataival, hogy nekünk Erdélyben együtt kell élni, mindazoknak, akiknek oda gyökerezett a történelmük! Aztán jött a háború, én is katonáskodtam, de megszöktem. Alberthez hasonlóan, nekem is el kellett hagyni Erdélyt…

Hét évig Németországban éltem, majd Amerikába kerültem. Elõször New York-ban találkoztam Alberttel. Éppen akkor a felesége ügyében fáradozott. Ugyanis Éva grófné tüdején találtak egy foltot és õt nem engedték letelepedni Amerikában. Az író próbált engedélyt szerezni a hatóságoktól, de úgy látszik, hogy nem sikerült neki. Felesége idelátogathatott, mint turista, de vissza kellett térnie Hamburgba. Vele maradt a legkisebb fiú, Endre.

Miután Floridába költöztem, egy kiránduláson Alexander Springsben magyar szóra lettem figyelmes. Ott találkoztam néhány év után ismét Alberttel, feleségével, Elizabethtel és fiaival. Elizabeth nagyon pártolta a magyarok ügyét és õ járta ki azt is, hogy egyetemen taníthasson Albert.

Az Amerikai Magyar Szépmíves Céhnek tagja voltam. Megvettem Albert minden könyvét. Nekem az is meg van, amit a magyarországi kiadók még nem adtak ki, a történelmi könyvek. Sokszor találkoztunk, jó kapcsolatban voltam Alberttel haláláig. Fiait is jól ismerem. Hubával sokat beszéltem. Õ jól beszéli a nyelvünket. Gézát is jól ismerem, vele is lehet magyarul beszélni, s Miklóssal is. Vid méginkább megõrizte a nyelvet, õ apja verseit is szavalta. Amikor Endrével elõször találkoztam, németül szólítottam meg. Õ erre azt mondta: nyugodtan beszélhetünk magyarul.

– Hogyan emlékszik vissza az író döntésére a könyvei kiadásával kapcsolatban?

– Wass Albert jóhiszemû ember volt. Hamarabb cselekedett, mint gondolkodott. Ezt az õ szavaival mondom. Így történhetett, hogy aláírt olyan szerzõdést is, ami akkor pillanatnyilag jónak ígérkezett. Még ha ígért volna is valamit a könyvei kiadásának a teljes jogáról, ezt soha nem fektette írásba, mivel nem volt szándékában ilyesmi. Arra várt, 58

KÖNYVEI KIADÁSÁNAK JOGÁRÓL, AZ UTÓKOR ÍTÉLETÉRÕL hogy könyvei ügyét a családja vegye kezébe. Mi jóakaratból azért kértük meg, hogy ruházza ránk az életmûve kiadói jogát, mert közel álltunk hozzá és segíteni akartunk és féltünk, nehogy illetéktelen kezekbe essen az írói örökség. Így jött létre az Alapítvány, amelyet õróla neveztünk el. Volt szó arról, hogy bõrkötésben kiadunk nyolc munkáját, és ezt õ is jónak látta, részben az amerikai magyarok számára, A floridai Orlandóban készült ez a felvétel, 1989-ben: Wass Albert átveszi részben az otthoniaknak és az Erdélyi Világszövetség kitüntetését Demeter Bélától fõleg az erdélyieknek. Az Alapítvány számláján gyûjtöttünk is rá pénzt. Csakhogy elsõ volt a traktorok, cséplõgépek, vetõgépek vásárlása, ami sürgõs feladat volt akkoriban. A könyv ügyében meg nem tudtunk elõbbre lépni. Nem volt kapcsolatunk hozzá.

Az egyik gyûlésünkön szokatlanul jókedvû volt Albert. „Gyertek, meghívlak ebédre, mert fontos mondanivalóm van” – mondta. Látszott rajta, hogy jó híre van. Akkor mondta el, hogy megegyezett a fiaival, hogy õk vállalják könyveinek a kiadását. Éppen akkoriban Huba is felhívott és elmondta, hogy átérzi a családi kötelezettséget, és kért, hogy járjak közbe, hogy visszakerüljön a kiadói jog Alapítványunktól az édesapjához. Nem kellett senkit kérlelni erre. Mindannyian egyhangúan megszavaztuk, és semmi akadályt nem gördítettünk az útba. Örömmel visszaadtuk, rögtön, ahogy Wass Albert kérte. Én fizettem ki az ügyvédi díjat, azt hiszem 600 dollárba került. Mindenki örült, hogy elrendezõdött Albert életmûvének a sorsa. Én nagyon megértettem õt akkor is, mert nekem is van két fiam és egy lányom, akik itt nõttek fel. Õk már az amerikai társadalom tagjai lettek. Tudnak valamennyire magyarul, de nekik már Amerika lett az otthonuk. Így volt ez az Albert fiaival is. Nem vesztek el a magyarság számára, de itt élték az életüket. Végre, 1997-ben az apjuk kívánsága szerint döntöttek és erõt éreztek magukban ahhoz, hogy magukra vegyék a feladatot. És jól csinálják. Ezt már a kezdettõl láttam. Bele kellett fogni. Nem lehetett halogatni. Igazán jól csinálják, apjuk is meg lenne velük elégedve.

– Hogyan látja Wass Albert irodalmi népszerûségét?

– Boldog vagyok, hogy a gondolatai szabadon odamehetnek, ahova õ már nem mehetett vissza. A hazatéréssel én is úgy vagyok, hogy nem tudnék újra otthont találni ott, ahol felnõttem. Igaz lett a költõ szava: „neked két hazát adott a végzeted,… de az is elveszett.” Bízom abban, hogy jobb helyzet lesz otthon Erdélyben és Magyarországon. Albert is ebben a hitben élt és dolgozott. És tudjuk, hogy nem élt hiába és gondolatai mindaddig hatni fognak a jövõben is, amíg nemzeti érzésû magyarok élnek.

(Lukácsi Éva interjúja Demeter Bélával – 2003. március 7.)

59

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Balázs Ildikó feldolgozta az író életmûvét

„Apám Wass Albert gazdatisztje volt” Irodalom iránt fogékony diákként, majd bölcsészhallgatóként, sõt gyakoroló magyartanárként Wass Albert író ismeretlen volt számomra. 1998-as halálhírét bemondta a Magyar Rádió, közöltem tehát én is az osztályommal magyarórán. A halálhír ráirányította nemcsak az ország figyelmét, hanem családom tagjait is: emlékezni kezdtek rá.

Apám, Balázs András (1909-2000), akitõl az író vagy a „gróf” nevét gyerekkoromban többször is hallottam, a Wass család szentgotthárdi uradalmának gazdatisztje volt 19371938-ban. Gróf Wass Albertet képzett gazdászként, íróként és a munkaadójaként is tisztelte.

Apám ott ismerkedett meg elsõ feleségével, Kelemen Magdolnával. Noha a Wass család alkalmazásában töltött rövid szolgálat kevésnek tûnik, mégis mint kortársakban több közös vonást fedeztem fel bennük.

(Wass Albert 90 éves korában, apám 92. életévében hunyt el.) Az ugyancsak anya nélkül felnõtt apám (szülei elváltak, nagyanyja nevelte) tisztelte Wass Albertet, s még habitusbeli tulajdonságokat is „eltanult” tõle, amelyek számomra gyermekként bizalmasan tapadtak apám aurájához, s melyekre Wass Albert regényeinek olvasása közben ráismerek, mint történeteinek cselekvéshordozóira. A szivarozás – gesztusként, de nem életviteli tartozékként – példa erre: – „Csak akkor gyújtottam rá, ha megkínált szivarral „a gróf” – emlegette apám, ha a dohányzás szóba került. Noha apámnak gazdatisztként több arisztokratával is dolga, mondjuk úgy, munkája volt, „a gróf” az õ szóhasználatában egyedül az írót jelentette. „Az idõs gróf” pedig annak apját, Wass Endrét.

Az író elsõ feleségének az édesanyja, Siemers Ilona, aki Wass Albertnek egyben nagynénje is volt, könyvet írt a Wass családról, amelyben elismeréssel említi író unokaöccsvejét, akit nemcsak a mezõségi táj, a benne lakó emberek ihlettek meg, hanem széles rokonságának egynémely furcsára sikeredett, különféle tagja is, pl a „farkasmama” (a Farkasverem vénasszonya). Siemers Ilona Wass-kor címû könyvének illusztrációi, fényképei közül kettõt láttam az apám albumában is: az egyiken az író Vid fiával és egy dajkával látható, a másikon a vasasszentgotthárdi udvarház, elõtte lovasfogattal. Apám szûkszavú emlékezéseinek ojbektivitását igazolja ez a dokumentum értékû könyv is, mely németül íródott, s magyarul a kissé nagyzoló Wass-kor címet kapta a fordítóktól.

Apám 1990-ben ismerte fel a Duna Televízióban „volt gazdáját” és elérzékenyült. A mûsorban az író felhívást tett közzé: arra kérte a televízió nézõit, hogy küldjenek neki tárgyi emlékeket, fényképeket, melyek a régi otthont idézik. Wass Albert 1990-ben még szembe tudott nézni a fájdalmas múlttal. Ekkor vette ki apám a családi albumából azt a két fényképet, melyek közül egy megjelent a Wass-korban is: a tarantász lóval. Sajnos, a fényképek nem jutottak el a floridai címzetthez, így apám levelet íratott velem az írónak.

Erre érkezett meg írógéppel, 1996. május 1-én írt levele: „Kedves Ildikó! Édesapja kért meg, hogy erre a címre küldjem válaszomat. Bizony, az idõ erõsen elszaladt fölöttem s fölötte is, de ezen már nem segíthetünk. A régi otthon már nincs. Semmi se maradt belõle, csak az emlékeink. Édesapja küldeményét sajnos nem 60

„APÁM WASS ALBERT GAZDATISZTJE VOLT” kaptam meg. De nem is fontos már. Én féllábbal oda-túl vagyok már… s már nekem sincs sok idõm hátra és akkor „hazatérek” megint Isten országába, kedves-szép Erdélyembe. S ha az ÚR lehetõséget nyújt ahhoz, hogy idõnként „kísértet” is lehetek, jól megriasztom a bocskorosok leszármazottait! Szeretettel: (kézírással): Wass Albert bácsi” Késõbb a családi kapcsolódás valami másfajta személyes kötõdésre is ráirányította a figyelmem: gyerekkoromban több nyarat töltöttem apai nagyanyám, Balázs Róza falujában a mezõségi rokonoknál, Nyíresen, Déstõl 8 kilométerre. Azonos földrajzi környezet, azonos kulturális, nyelvi és nemzetiségi közeg, mint Wass Albert szülõföldjén. Nyíres északi irányba mintegy húsz kilométer Vasasszentgotthárdtól. Az ottani sós vizû, tarka kövecses patak, a szelíd lankák, kaszálók, nagy kiterjedésû, több száz éves erdõk, bivalycsordák; romános akcentusú, elnyújtott beszédû, archaikus nyelvû magyarok beleépültek gyermekkorom vakációs világába.

Ahogy feltámadt az író iránti országos és határokon túli érdeklõdés, ugyanúgy kezdtem elmerülni nyelvi és szellemi világában – s a felismerés meglepetésével találtam meg sorai közt apám nyelvi fordulatait, szólásait, gondolkozásbeli hasonlóságokat. Elhangzott a Magyar Rádióban az Üzenet haza címû vers, s feladatul kaptam, hogy kiderítsem, ki a szerzõ, és szerezzem meg a verset. Írtam a rádiónak, megküldték a gépelt szöveget.

Elmentem a sárospataki városi könyvtárba, és kivettem az összes könyvét; nem volt sok. Utána kutatni kezdtem a Sárospataki Református Kollégium Nagykönyvtárában, s elém helyeztek olyan kiadványokat, melyek csodálatot és borzongást váltottak ki belõlem: az Erdélyi Szépmíves Czéh abaposztós kiadványai még hagyján. Hanem az ötvenes években Amerikában megjelent Magukrahagyottak mûbõr kötésben! Olyan kiadványok, melyeket az Országos Széchényi Könyvtár raktári állományából z-jelzettel (zárolva), csak kutatói igazolványom ellenében voltak hozzáférhetõk.

Elhatároztam, hogy feldolgozom az életmûvét. Konzultáló tanáromtól, Márkus Bélától azt a tanácsot kaptam, hogy a Wass-könyvek megjelenési évében kutassam át az erdélyi irodalmi folyóiratokat, keressem meg a könyvekrõl szóló recenziókat, kritikákat, hogy legyen kiindulási alapom. Óriási anyag tárult fel. Összeállítottam egy bibliográfiát, mely könyv formában megjelent, s amelyet kézikönyvként használtam a disszertáció írása során. A kutatás során feltárult elõttem a két világháború közötti erdélyi irodalmi élet – egészen más megvilágításban, mint ahogy Erdélyben a középiskolában vagy Debrecenben az egyetemen tanulhattam.

(Balázs Ildikó: Két levél – adalék egy készülõ Wass-monográfiához, kézirat, 2003, részlet)

61

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Ifj. Szalay Róbert filmrendezõ, az író portréfilmjének készítõje

Idõutazáson: fenyõfáktól a pálmafákig Ebben a rövid írásban nem az íróról szeretnék szólni, hiszen ez, a nálam sokkal avatottabb irodalmárok feladata, hanem sokkal inkább az emberrõl. Az emberrõl, aki meghatározó hatással volt rám.

Mikor a 90’-es évek közepe táján vitéz Bánkuty Géza jóvoltából az amerikai magyar emigráció eszmei összefogásán dolgozhattam, fantasztikus emberekkel sikerült megismerkednem, akik a maguk szereposztásában mind hozzájárultak a magyar szellemi örökség megõrzéséhez. Tudósok, mûvészek, gondolkodók, volt katona és csendõr tisztek, a kommunizmus elõtti Magyarországról.

Egy beszélgetés alkalmával vitéz Kiss Gábor volt királyi Ifj. Szalay Róbert csendõrszázados említette, hogy szívesen bemutatná Wass Albertet, az filmrendezõ írót, hiszen jó barátok...

Belém mintha villám hasított volna. Wass Albertrõl még a 80’-as évek végén hallottam ‘szél mentén’, mikor a Duna TV megbízásából Czigány Zoltán rendezõ barátommal Erdélyben forgattunk egy, az Erdélyi Szépmûves Céhet is bemutató dokumentumfilmet, Nagycsütörtök címmel.

A film forgatása kapcsán került figyelmembe Wass Albert írói tevékenysége is.

Kós Károly, Dzsida Jenõ, Tamási Áron, Makkai Sándor, Bánffy Miklós, Áprily Lajos, Reményik Sándor... Wass Albert.

Mind-mind halhatatlan nevek a magyar irodalom történetében... „Viszont mind-mind már csupán szellemiségükben vannak jelen, hiszen egy régen elmúlt korszak alkotói, kikkel legfeljebb az irodalomkönyvek hasábjain találkozhatunk...” – gondoltam.

Wass Alberttel találkozhatnék? Hogyan? Még él ezek közül a nagy nevek közül valaki? Hitetlenkedtem. Kiss Gábor csak nevetett rajtam.

Megleptelek öcsém?

Hát meg.

Ezek után felgyorsultak az események. Gábor bátyám állta a szavát. Wass Albert nagy örömmel vette közeledésemet. Meg is beszéltük a találkozó idõpontját és helyszínét.

Természetesen elkéstem kissé, mert az Astori házat elég nehezen találtam meg. Így aztán Wass Albert rögtön egy élettörténettel indítva magyarázta el, miért is 62

IDÕUTAZÁSON: FENYÕFÁKTÓL A PÁLMAFÁKIG fontos a pontosság. (Ez a történet egyébként a portréfilmben is elhangzik.) A ‘döccenõs’ belépõt viszont egy nagyon felszabadult beszélgetés, azt pedig barátság követte.

Albert bátyám, hadd nevezzem így ezentúl, hiszen õ ajánlotta a megtisztelõ megszólítást – hamar beleegyezett, hogy a következõ alkalommal egy kamerát is hozhatok és megörökíthetem a beszélgetésünket.

Tehát így indult a portréfilm. Ezt a kedves olvasó a DVD mellékletben élvezheti végig!

Albert bátyám a háttérbeszélgetések során rengeteg olyan történetet mesélt, amelyek nem kerültek kamerába. Nem bánkódtam és õ is megnyugtatott, hogy „jövök még máskor is, õ pedig nem felejti el a történeteket”… A sors azonban másképp rendezte.

A történetek csapongva követték egymást, idõben és térben messze tolódva egymástól, ahogy éppen valamelyik aktuális kérdésemre válaszolt. Hamarjában rádöbbentem arra, hogy egy olyan elrejtett kincsre bukkantam, ami nem sok embernek adatik meg.

Olyan szellemi örökség nyílt meg elõttem, amire nem is gondoltam.

Az úgy megvolt bennem, hogy Wass Albert, helikonisták, transilvanizmus, funtineli boszorkány stb., de rá kellett döbbennem hogy itt nem CSAK egy nagyszerû íróval, gondolkodóval találkoztam, aki letette kézjegyét a magyar irodalom asztalára, hanem egy eposzi alkattal, aki a magyar történelem elmúlt századában az ország vérkeringésében mozgott és tevékenyen részt vett.

Ennek rám gyakorolt hatását talán Bódy Gábor Psziché címû filmjével, vagy talán még nyilvánvalóbban a Hegylakó címû film halhatatlan fõhõsével, McLeo-dal tudnám érzékeltetni.

Hihetetlen idõutazásban volt részem, ahol a fõszereplõ cselekményeiben történelmi idõszakokat ívelt át és megfordult a sorsdöntõ helyszíneken, legyen az harcmezõ, királyi palota, arisztokrata udvarház, hadifogolytábor, ‘36-os berlini olimpia, Erdélyi havasok, floridai dzsungel… Ismert és elismert olyan emberek, akik a történelmet, irodalmat, sportot alakították. A magyar és erdélyi arisztokrácia, a korszakos magyar, erdélyi és amerikai irodalmi élet tagjai, vezérkari tisztek, hadi parancsnokok, politikusok, elnökök, szenátorok, világhírû sportolók tudhatták barátaik között. ...és mindemelett a sûrû és emberpróbáló életregény mellett írt, írt és írt.

Egyszerû földi halandóként felfoghatatlan energiákat volt képes mozgósítani. Most sem tudom feldolgozni, így ennyi év múltán sem. Véleményem szerint, ez egyébként képtelenség is lenne. El kell fogadni, hogy vannak köztünk „Highlanderek” – és kész.

(Ifj. Szalay Róbert rendezõ írása – Florida, Sarasota) 63

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Bodó Julcsi emlékezése Floridából

Papi és Papó Pallagon Néhány sorban szeretnék drága anyai nagyapámról, Papóról megemlékezni! Makszin Mihály 1909ben Ambrózfalván látta meg a napvilágot – egy évvel késõbb mint Wass Albert, és 1997-ben – egy évvel korábban, mint híres írónk – távozott az angyalok birodalmába.Még valami más, fontos életrajzi hasonlóság is van köztük. Az ok, amiért belekerül ebbe a Wass Albertrõl készült emlékkönyvbe az, hogy egyidõben – szintén egy év eltéréssel – jártak mindketten a Pallagi Gazdasági Akadémiára. Wass Albert 1928 és 1931 között, míg Papó 1929-tõl 1932-ig.

Drága Nagyapám elnöke volt a lövészklubnak, melyben céllövõ társa volt Wass Albertnek. Szeretném azt is megemlíteni, hogy 1936-ban Papó megnyerte az országos céllövõ bajnokságot mind egyéni, mind csapatversenyben!

Számomra az is egy kedves hasonlóság, hogy Wass Albertet gyermekei Papinak, míg nagyapámat unokái Papónak szólították. (Szintén csak egy betû eltérés, mint az évszámokban csak egy év a különbség a születésben, a halál dátumában és az akadémiai diákévekben).

Wass Albert egy emléktáblát kapott Pallagon 1999-ben. Nagyapámat 1994-ben Debrecen díszpolgárává választották. Emlékére 2013-ban avattak emléktáblát a Pallagi Akadémián, és a mellette levõ tanácstermet Makszin Mihályról nevezték el. 2017-tõl Pallag egyik utcája is az õ nevét viseli.

Ráadásul, van még egy összekötõ szál kettõjük között. Papó apósa, tehát nagymamám édesapja, az én dédapám tanárként nemcsak saját vejét tanította Pallagon, hanem Wass Albertet is. Mindenkinek nagyon fontos a nagyapja. Én büszke unokája vagyok és boldog vagyok, hogy megemlékezhettünk róla és kedvenc írómhoz fûzõdõ kapcsolatáról, Wass Albertrõl, akirõl egyébként irodalomtanári diplomámhoz a szakdolgozatomat készítettem.

Bodó Julianna (Julcsi, Florida) 64

LAKÓKOCSIN ÉRKEZTEK, S HÁROM KUTYUSSAL

Egykori cserkészvezetõ az író látogatásairól

Lakókocsin érkeztek, s három kutyussal Jól emlékszem, hogy a magyar közösségekben Wass Albert igen híres ember volt és nagy tiszteletnek örvendett. Sokat utazott magyar közösségekbe, magyar barátaihoz. A mi családunk Ontarióban, a Niagara-on the-Lake-n, Kanadában lakott, de sikerült venni egy kis nyaralót New York államban, Port Chautauqua helységben, 1964 körül. Abban az idõben ezen az üdülõhelyen több magyar család és panzió volt található. A magyarokat a Balatonra emlékeztette és ezért sok család töltötte itt a vakációját.

Wass Albert és felesége egy ezüst színû lakókocsival jöttek hozzánk látogatóba. Édesanyám még ma is õrzi az akkor készült fényképeket. Akkor én 12 év körüli lehettem, és a legtöbb emlékem a két fehér komondor kutyájukhoz kötõdik (kb. 6 hónaposok voltak).

Elizabeth (Bebe) megtanított, hogyan kell õket sétáltani és rám bízta õket. Volt még velük egy öregebb, kis fekete kutya is, de az a lakókocsiban maradt. Egyszer a szomszéd kutyák váratlanul megjelentek. Megijedtem, hogy harc lesz, de Elizabeth ki- Wass Albert és Bátor, a komondor szaladt egy hajlakk-sprayvel és az idegen kutyákat elkergette.

Több elbeszélést hallottam vacsora közben. Az író elmondta, hogyan akartak rálõni a kertjében, de a golyó a falba fúródott, közelében, és ezért is érezte szükségét, hogy kutyákat tartson.

Egy másik történet az orgyilkosokról szólt, valószínû románok voltak, akik egy szállodában (Cleveland-ban) próbálták megölni. Ezért inkább barátoknál szállt meg, amikor utazott.

Elizabeth azt mesélte el, hogyan érkezett Wass Albert és négy fia a farmra, hogy dolgozzanak.

Megsajnálta õket és elhatározta, hogy segít nekik, amiben tud. Azt a benyomást keltette bennem, hogy nagyon jól tudja rendezni a dolgokat. Tetszett, hogy Wass Albert a feleségét “honey”-nak (méz, édesnek) szólította. Azt gondoltam, ez a rendes neve, így “Honey néni”-nek szólítottam, míg ki nem javítottak. A szüleimmel egész este hosszan beszélgettek, de feltûnt, hogy Wass Albert sokszor csendben ült. Ezt furcsának tartottam: itt egy híres magyar és milyen alázatos.

Gyerekkoromban barátaink a Vizsolyi család tagjai voltak Buffalo-ban, ahol az apa Wass Albert könyveit terjesztette. Olvastam az író néhány könyvét, legutóbb az „Erdõk könyvét” olvastam újra. Ezt a könyvet használják az amerikai magyar cserkészek a felkészítõ táboraikban.

Magamról annyit, hogy a felmenõim Erdélyben éltek, és a családom nagyon hazafias, akik belém oltották a szeretetet minden iránt, ami magyar és azt a felelõsséget, hogy segítsek a kevésbé szerencsés embereknek Erdélyben. 1990 óta a Kálvin zsinattal együtt dolgozom és adományokat gyûjtünk a kolozsvári református gimnázium tanulói megsegítésére, és most ezt kiterjesztettük Székelyudvarhelyre is. Ezt kötelességemnek érzem, mert sok szál fûz oda. Gyermekeim is beszélnek magyarul, mert ugyan Amerikában élünk, de megtartottuk magyarságunkat és kultúránkat.

(Nádasné Ormay Gabriella (Kuni) – cserkészvezetõ, Cleveland – 2008.)

65

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Vitéz Kis Gábor, az író barátjának drámai vallomása – az utolsó napokról Megismerkedésünk elsõ percétõl közel álltunk egymáshoz. Valami összekötött bennünket abból a múltból, ami már lezárult, amit igazságtalanul megbélyegeztek és így került a történelemkönyvekbe, ha egyáltalán még tanítanak otthon magyarságtörténetet…

Különösen, amikor özvegyen maradt Albert, mellette álltunk. Bár az én feleségem nem tudott magyarul, de õ is pártolta õt, és gyakran, amikor süteményt sütött, még õ biztatott: „Menjünk Gábor, nézzük meg öreg barátodat, hátha jól esne neki egy kis finomság!”

Sajnos, tanácsom ellenére, elvette feleségül Mary-t, aki nem volt barátságos és nem mutatott hajlandóságot arra, hogy Albert családját vagy barátait jószívvel fogadja, késõbb már nem is nagyon tûrt meg látogatókat a háznál.

Eleinte ugyan kedves volt, de nyomába se jöhetett elõzõ feleségének, Bebének, aki csupaszív, jó asszony volt.

Az utolsó években minden második héten Wass Albert író és barátja, vitéz Kiss Gábor, 1993 találkoztunk, közösen ebédeltünk egy viszonylag olcsó étteremben. Így legalább jókat tudtunk beszélgetni. Látszott rajta, hogy hiányzik neki a baráti társaság, és gondterhelt arccal jelent meg többször is.

Persze, az egészségi állapotára fogta, hogy hanyatlik az ereje, már alig képes a napi sétákra, nehezen mozognak a lábai és nem mindenre emlékszik jól, ami mostanában történik.

Ugyan, a régi dolgokra még jól vissza tud emlékezni, s még akkor is írt. Tudtuk, hogy ezen túlmenõen, nem volt kiegyensúlyozott és harmonikus a kapcsolatuk.

Ruth azt tanácsolta Marynek, hogy ne legyen olyan durva és elutasító a családhoz, mert az Albertnek fájdalmat okoz. Éppen azért nem ragaszkodtunk a sûrû találkozáshoz, mert nehéz volt elviselni, hogy Mary még mások társaságában is negatívan viszonyul Alberthez, nem adja meg neki a tiszteletet. Bár õ büszkén emlegette a francia származását (mi ennek nyomát nem vettük rajta észre), de a magyarok iránt nem mutatott szimpátiát.

Az egyik utolsó találkozáskor Mary bevallotta Ruthnak, hogy sokat veszekednek, nem tudnak megegyezni. Aztán jött az Albert halálhíre. Mélyen megrázott bennünket. Nem tudtunk tõle elbúcsúzni.

66

VITÉZ KIS GÁBOR, AZ ÍRÓ BARÁTJÁNAK DRÁMAI VALLOMÁSA

Az író Astor Parkban, otthona bejáratánál, kedvenc kutyájával – 1995-ben

Bár õ emlegette, hogy már haszontalan az élete, de ez csak olyan segélykérés féle volt inkább. Akkoriban Géza fiával beszéltem telefonon, persze õk sem tehettek sokat, de Géza elmondta, hogy rendszeresen visznek fõtt ételt õk is, meg Anne is, meg Albi, az unoka, és anyagilag is megtesznek mindent, hogy az apjuk ne szenvedjen hiányt semmiben.

Az író halála utáni harmadik napon nehéz lélekkel, de odamentünk a házhoz. Mary nagyon zaklatott volt. Még sírt is, ami nála szokatlan volt. Elmondta, hogy egy vitatkozás után ezt mondta Albertnek: „öld meg magad, ha ezt akarod. De elõbb végezz a kutyával is!“ Késõbb megtudtam, hogy ugyanezt a szomszédjának, Samnek is elmondta, amikor azon a tragikus éjszakán felzörgette õket a hajnali órában. Tõle hallottam, hogy Mary még azt is hozzátette, „itt van a fegyver, mire vársz?!”. Mary azon a rettenetes hajnalon ezt is mondta szomszédoknak: „én öltem meg, én öltem meg.”

Nem sokáig maradtunk, és késõbb már nem tartottuk vele a kapcsolatot. A család megkért, hogy Albert temetésén mondjak emlékbeszédet, amit tiszteletbõl, de nehéz szívvel megtettem.

(Vitéz Kiss Gábor ny. csendõrtiszt ezeket a gondolatokat mondta el Lukácsi László lelkipásztornak, 1998 októberében)

67

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Király Zoltán református püspök

1998 januárjában születésnapi köszöntõt, majd februárban temetési búcsúztató beszédet mondott Wass Albert 90. születésnapját, 1998 januárjában egy kedves kis vendéglõben ünnepeltük, Astor közelében. Vitéz Kiss Gábor gyûjtötte össze Albert barátait, ismerõseit, s engem kért meg, hogy ez alkalommal köszöntsem az írót. Ez volt a beszédem címe: „Az acél és a gyémánt.” Az alábbi gondolatokat adtam elõ: „Kedves Albert! A vas a megpróbáltatások tüzében könyörtelen hideg víz ölelésében acéllá nemesedik. Az ember is a megpróbáltatások keserûségének, a mellõzöttség oktalan bántásában acéllá edzõdik.

Az acél hajlíthatatlan marad. A megacélosodott jellem nem ismer meghajlítást sem jobbra sem balra. Nem ismer megalkuvást. Ez az állhatatos és soha meg nem változó magatartása.

A szén a föld sötét mélyében, hosszú idõ múlva gyémánttá nemesedik. Az igaz ember a kitaszítottság társtalanságában, életveszélyes fenyegetések sötétjében, a halál árnyékának völgyében való járás sejtelmes homályából, csillogó gyémántként jelenik meg a felszínre kerülés alkalmával.

Acélfoglalatban tündöklõ, páratlan értékû gyémántként bontakozik ki elõttünk a kiváló író egyénisége: – az acél és a gyémánt életének kettõs egysége – acélos edzettség, amit nem lehet hajlítani, örök idejû gyémánt, aminek értéke állandóan nõ, fénye ragyog és soha el nem fogy.

Ilyen vagy Te nekünk, így áldott meg az Úr Isten hosszú élettel – miközöttünk. És mi hálásan, kitüntetésnek tartjuk, hogy a barátaid lehetünk.”

Aztán, néhány héttel késõbb, amikor elveszítettük õt, Wass Albert családja felkért, hogy a temetésén mondjak egy emlékezõ beszédet, amit meg is tettem. Ezeket a gondolatokat adtam át a gyászoló családnak és a részvétben osztozó szép számú magyar közösségnek: „Kedves Wass család és gyászoló magyar testvéreim!

Az író akkor tölti be hívatását, ha alkotásaival magán túl mutat, és a múlt tanulságait, a jelen nyomorúságát a valóságnak megfelelõen tárja fel, de ugyanakkor elõre vetíti Isten gondviselésben foglalt reménységét is.

Ilyen tehetséggel megáldott, a múltat, jelent magába ölelõ, és a jövõ bíztató meglátásairól bizonyságot tevõ író volt Wass Albert. Életének minden szakaszában ott található az Istenre bízás rendíthetetlensége. A fényûzõ élet minden kiváltságából egyik napról a másikra földönfutóvá kényszerített ember nem veszítette el hitét. Elfogadta az életet, ahogy Isten rendelte. Nem vitatkozott, nem méltatlankodott és nem okolta Istent a rászakadt megpróbáltatásokért. A szennyes istálló megalázó tisztításától, az egyetemi tanári szék megtisztelõ kiváltságáig végig járta, és elszenvedte egy göröngyös életút, vérzõ sebeket okozó sérüléseit, siránkozás panaszkodás, és Istennel való civakodás nélkül.

68

1998 JANUÁRJÁBAN SZÜLETÉSNAPI KÖSZÖNTÕT...

Hazáját elhagyni kényszerült, de hazaszeretete soha nem szûnt meg. Népe iránti felelõsségérzetét nem a megtorlás keserûsége, hanem a segítõ, mentõ lehetõségek keresése vezeti. Irányt akar mutatni, kivezetõ ösvényt találni megnyomorított, szabadságától megfosztott embertársai részére, akikkel minden körülmények között egynek vallja magát. Népe vergõdésének fájdalmát mélyen szívében hordozza.

A monda szerint az õsmagyarokat csodaszarvas vezette az új haza ígéretes földjére.

Wass Albert, mint a királyi magyar lovasság tisztje, amikor az ellenség teljesen körülzárta, és csak a feltétel nélküli megadás maradt a 128 katonából álló egységére, az ukrajnai prippatyi mocsár szélén, akkor Wass Albert élete kockáztatásával követte két váratlanul megjelent õz által jelzett utat, és kivezette a rábízottakat a biztos halálból. Gyakorlat és nem elmélet volt számára, hogy „Nincs abban nagyobb szeretet, mint aki életét kész feláldozni felebarátjáért.”

Nem a véletlent, hanem az isteni gondviselést látta több alkalommal is, amikor életveszélyes helyzetekbõl sértetlenül menekült meg. Hitte, hogy az Istennek célja van vele. A nem kívánatos teher türelmes hordozása nem keserítette meg, és maradt az, aki volt, – hûségesen kitartott meggyõzõdése mellett, nem ismerte a megalkuvást, vagy a hízelgõ dicséretek hamis félrevezetését. A leküzdhetetlennek látszó akadályok nem fosztották meg a további küzdés eredményeként bekövetkezõ változástól.

Nem válogatott a lehetõségek között. Semmit sem utasított vissza, amiben elõrejutás lehetõségét látta, és a helyzet javulását joggal várhatta. Munkahelyén nem csak a mindennapi kenyérért dolgozott, hanem szaktudását a termelékenység és a minõség fokozására használta fel, a javak gazdaságos kezelésében, és mûvelésében. Alkalmazója elismerte és kételkedés nélkül követte javaslatait.

Mindenkor szókimondó volt, amit hitt, és amiért küzdött, azt nem rejtette véka alá.

Erõteljes kifejezésével nem volt szándékában bárkit is megbántani. Az igazságot kíméletlenül feltárta, és a mentegetõzõ magyarázatot nem fogadta el. Az igazságtalanságnak kérlelhetetlen bírája, és az elnyomottaknak, üldözötteknek pártfogója és fáradhatatlan segítõje volt, mellet veregetõ büszkélkedés nélkül. Saját magát is bírálta.

Vallásossága nem a kegyesség mutogatásában nyilvánult meg. Istennel való kapcsolata a mindenrõl számot adni kész ember õszinte magatartása volt. Kötelességének érezte, hogy mindent úgy végezzen, mint aki a mennyei gazdának tartozik számadással. Gyermekei nevelésérõl szigorúan gondoskodik. A tanulás mellett a mindennapos munkában is részt kellett venni. Megtanulták a munkás élet nehézségeinek értelmét, és értékelését.

Ennek eredményeként gyermekei nemcsak elõbbre jutottak az életben, de kiválóan megállották helyüket az emberek és a fogadott haza szolgálatában.

A sok jogtalan megbántás könyörtelensége nem gyengítette meg akaratát. A történelmi hamisítások feltárásával a következõ nemzedékek tisztábban látásához járult hozzá, bölcs meglátásainak és ítéleteinek jóindulatú alkalmazásával. Elvonultsága magányában a rideg valóságot mélyebben látta, és azok kilátástalansága miatt írásaiban ott borong a szenvedés komor szomorúsága. Humoros megjegyzéseiben itt-ott rejtõzött az átélt keserû tapasztalatok sötét árnyéka.

Drága örökséget hagyott reánk: rendíthetetlen kiállást a szilárd meggyõzõdésért, semmi körülmények között nem szabad meghátrálni, valamint meg nem alkuvást abban a hitben, hogy a magyar nemzet megmarad, elpusztíthatatlan, és új életre támad fel.

69

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV A Vezúv tûzhányó kitörése alkalmával a város kapujánál õr állott. A menekülõk tömege rohanva, egymást letaposva igyekezett menekülni a városból.

Az õr nem mozdult. Helyén maradt, mert ez volt hivatása. Igyekezett rendet tartani, hogy mindenki biztonságba jusson. Saját magával nem törõdött. A láva folyam akadály nélkül zúdult lefelé a hegyoldalon.

Tüzes lehelete már perzselt, de az õr tovább irányított, mentette az élõket.

Ott érte a tûzfolyam az õrhelyén – csak a csontváza és érc sisakja maradt meg, de helyt állott hûséggel, mindhalálig.

Ilyen õrhelyet kapott Wass Albert, s mint hûséges, becsületes õr nem mozdult, nem menekült a védekezés páncéljába, nem a saját életével törõdött, hanem azoknak életét féltette, kiknek magyarságát, szellemi gyarapodását akarta megmenteni és õrizni.

Sok írása jelent meg magyar nyelven, de ezen kívül még öt nyelvre is lefordítottak mûveibõl. Minden írásából népének õszinte szeretete és féltése, mint vallomás zengett itt, és otthon élõ testvérei felé.

Wass Albert teste porrá lesz, de lelki kincsei tovább élnek mindazok számára, kiknek hitét erõsítette, hogy érdemes magyarnak maradni, érdemes élni és meghalni a meggyõzõdés tisztaságáért. Öröksége szolgálja továbbra is a megmaradás reménységének tüzét. Emlékét nem csak kegyelettel õrizzük, de örökségéhez hûek leszünk, azt továbbadjuk, és õt Isten végtelen kegyelmébe, szeretetébe és örök békességébe ajánljuk, Ámen!”

(Temetési beszéd – Ft. Király Zoltán ny. református püspök, lakelandi lelkipásztor – 1998. február 22.)

70

Wass Albert és Elizabeth sírhelye, Astor Parkban, a temetõben

IV. FEJEZET

IV. FEJEZET

PÁLYATÁRSAK, IRODALMI ÉRTÉKELÉSEK, SZAKMAI VÉLEMÉNYEK Felelõsséggel életmûve gondozásáért

„Megvásárolhatatlan hazafi, lényeglátó, elemzõ, páratlan erejû mûvész”

71

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Jókai Anna: Wass Albert, a látó ember Azzal szeretném kezdeni, hogy egy Wass Alberttõl látszatra, de csak látszatra távol álló nagy személyiség Hamvas Béla mondott egyszer valamit. Azt mondta, hogy vannak olyan írók, akiknek az életmûve még a haláluk elõtt öt perccel is nagyon fontosnak látszik, nyüzsögnek körülöttük, óriási szenzációt csapnak belõle, és a haláluk után öt perccel már nincsenek sehol. És azt is írta Hamvas Béla, hogy ugyanakkor létezik az a csodálatos tünemény, hogy akár évtizedekre, sõt évszázadokra elhallgathatnak valakit, akinek a mûvészete, az eszmeisége, mint a búvópatak egyszeriben csak kibukkan, és száz év után mindanyJókai Anna nyian csodálhatjuk.

Azt hiszem, hogy Wass Albert életére, látásmódjára ez a legjellemzõbb; hogy mindent elkövetnek – mint látjuk, napjainkban is –, hogy meg nem történtté tegyék ezt a különös jelenséget, amire mi, magyarok és gondolom, jobb érzésû írók is büszkék vagyunk – ez azonban nem fog sikerülni. Nem fog sikerülni, mert az érték önmagáért mindig megvan és mindig meg fog felelni. Én, amikor arról gondolkodtam, hogy inkább meditációnak nevezhetõ elõadásomnak milyen címet adjak, akkor azt gondoltam, hogy semmiképpen sem arról fogok beszélni, hogy mi volt Wass Albertnek a világnézete, mert nekem a világnézetekbõl elegem van. Úgy néz ki, hogy mindenki nézi a világot, de nem ért belõle semmit, vagy legalábbis nagyon kevesen. Nem világnézetre van szükségünk, hogy bambán bámuljuk azt a rettenetes dolgot, ami körülvesz minket, és az egyetlen, tûnõ életünket megnyomorítja, hanem világlátásra.

A nézés és a látás között óriási differencia van. Ha valamit látunk, akkor mintegy átvilágítjuk, meglátjuk a történetét, meglátjuk az okát és meglátjuk a célját. Nekem Wass Albert világlátása az, ami közel hozza az õ személyiségét, és gyanítom – amikor ezeket az igazságtalan támadásokat és esetenként prekoncepciós vádakat hallom vele kapcsolatban –, hogy ez nem is annyira az írónak szól, bármilyen furcsa, hanem ennek a világlátásnak. Annak a valaminek, amit õ vállalt a világban.

Tudniillik ez az, ami teljesen ellentétben áll az újabb évszázadnak a felületes szemléletével, s azzal, amit nagyon sokan szajkóznak is, bele is akarnak verni a mi fejünkbe; történetesen, hogy az írónak többé nem feladata és semmiképpen sem szerepe, hogy a világ igazi dolgaihoz hozzászóljon. Azt mondják, valahogy úgy vélekednek, hogy legyen olyan az író, mint a mesebeli lány, az a hoztam is, vittem is, adtam is, nem is, minden félreérthetõ, minden kimagyarázható, szóbûvöletekbe merülnek az emberek, csak az ne legyen benne, hogy az odaforduló olvasó olyan támpontot találjon, ami által az élete perspektívája megnyílik. Ezt nem szereti a mai irodalomnak egy része. Ez hatalmas 72

JÓKAI ANNA: WASS ALBERT, A LÁTÓ EMBER nagy bûn; az írástudók árulásának az egyik ékes bizonyítéka, nem tartanánk ott, nem tartana ott ez az ország – hitem szerint –, nem tartana ott a világ, a sokat bálványozott Európa sem, hogyha az írástudói nem álltak volna ki ebbõl a sorból, és ne kezdték volna el azt éreztetni, hogy ez többé nem a dolguk. Itt van az eb elhantolva, hogy fájdalmas dolog, hogy egy ember – amilyen Wass Albert volt – emigrációba kényszerülve ötven könyvet írhatott meg ékes, szép magyar nyelven, és van még egy hallatlan nagy vétke szegény Wass Albertünknek, az, hogy õt még olvassák is. Tetszik tudni, hogy ez milyen óriási vétek ebben a magyar világban?

Emlékszem, amikor a Nagy Könyvnek volt az egyébként eléggé elhibázott vetélkedõje, abban a Nagy Könyvben igen elõkelõ helyezést kapott többek között A funtineli boszorkány és még néhányan, és néhányan azok közül, akik úgy gondolják, hogy kizáAz író sorra látogatta a magyar közösségeket rólag õk oszthatják az észt Magyarországon, Kanadában és az USA-ban azoknak még a nyoma sem volt ott ezen a listán. Na most, ez önmagában nem jelent semmit, mert ismerjük el, az, hogy valakit olvasnak, az még nem jelenti azt, hogy az egyúttal érték is. Én most Önöknek csak tapintatból nem mondok olyan férc-írót, akit olvasnak, és egyáltalában nem értékes. Na de, az micsoda nagyszerû dolog, hogy valaki emigrációban keserves létkörülmények között tud összehozni egy olyan életmûvet, amit a halála után nemcsak, hogy olvasnak, hanem fölfedezik, ahogyan hallottuk itt az elõzõekben: olvasókörökben tanulmányozzák! Hát ez óriási vétek! Én el tudom képzelni azoknak az irodalmároknak a lelki helyzetét, akiket ettõl megüt a guta. Gondoljanak ebbe bele, hogy milyen dolog az, hogy most itt van ez a Wass Albert, s ráadásul eszméi vannak, ilyen dolgokat mond, hogy „Haza”, meg „Isten”, meg „emberszeretet” – hát ez borzasztó, és még olvassák is! Igen, Barátaim, tudniillik ez az az eset, amit Hamvas mondott, hogy vannak emberek, öt perccel a haláluk elõtt olyan nagyon fontosnak tûnõk, és utána elporladnak, és a fordítottja is létezik.

Wass Albert számomra egy olyan gondolkodásmódnak a megtestesítõje, egy olyan világlátásnak, amivel én tökéletesen egy tudok vele lenni, talán ebbõl következik, hogy soha nincs problémám, ha ez ügyben meg kell szólalnom, tudniillik õ az, aki minden elõzetes hazugság és minden rácsorgatott máz ellenére éppenhogy nem a gyûlöletet, és éppenhogy nem az ellentétet hirdeti a világban. Ez a döbbenetes, hogy hogyan lehet valamirõl, ami fehér, nagyon ügyes szófacsarással bebizonyítani, hogy tulajdonképpen fekete.

Felolvasok Önöknek például egy részletet: egy juhos gazda, egy öreg román (gondoljanak bele, román ember!) mondja Wass Albert egyik könyvében, hogy „Isten békesség73

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV re teremtette az embert és nem háborúságra, s mindenkinek megadta a maga helyét, hogy hogyan éljen és mit végezzen.

Az Úristen tudja, mit csinál” – mondja ez az egyszerû öreg román ember, aki azután olyan sorsra jut, hogy agyonverik, amikor megvédi a magyar papot. Ez a könyv nem a gyûlöletrõl szól, ez a rettenetes emberi természetrõl és az ezzel Az író a dolgozószobájában, Astorban, 1984-ben s z e m b e fe s z ü l õ szeretetfilozófiáról beszél. Gondoljanak arra is, hogy amikor nálunk a rendszerváltás bekövetkezett, és tulajdonképpen bekövetkezett ez a Wass Albert-reneszánsz – ami azóta is hála Istennek tart –, milyen fontossá váltak azok a gondolatok, amelyeket õ képviselt; és nem csak a szépirodalomban – sõt, számomra talán nem is a szépirodalomban.

Mindannyian, akik megéltük, hogy a reménységeink hogyan váltottak az ellenkezõjére, rendkívül fontos barátot és támaszt találunk abban, amit õ a kényszerû számkivetettségben is elmondott. Például 1993-ban egy barátjának írt, és kifejezte az aggodalmát onnan a messzeségbõl. „Jelen pillanatban úgy tûnik, hogy senki sincs tisztában az egész valósággal, csupán csak egy kis részével annak. Rossz kezekben van a hatalom, és rossz kezekben van a magyar pénz.” (Tessék, milyen egyszerû, milyen igaz). „Egyenként állítanak félre bennünket. Kell egy ember” – írja, és utána felsóhajt, hogy „van-e ilyen?”.

Ezek rendkívül aktuális szavak.

Wass Albert 1994-ben a választások elõtt üzent még Magyarországra. Azt mondja, hogy három nagyon fontos dolgunk van. Fölébreszteni a nemzeti öntudatot – a nemzeti öntudatról egyébként – a más skatulyába helyezett, de szellemgondolkodóként idetartozó – Hamvas úgy vélekedik, hogy a nemzeti öntudatra azért van szükségünk, hogy a népek rangsorába el tudjuk helyezni magunkat. Ez nem egy kiirtandó dolog, nem a másik lebecsülését és gyûlöletét jelenti, pusztán azt, hogy tisztában vagyok azzal az Isten által kapott feladattal, amit nekünk kell az egész dicsõségére megvalósítani.

Ezt mondja õ is a ‘94-es választások elõtt, hogy fel kell ébreszteni a nemzeti öntudatot. Meg kell vizsgálni a jelölteket, és ki kell szûrni közülük azokat az erkölcsileg méltatlan egyedeket, akik már egyszer elrontották a dolgot. S végül azt mondja, 74

JÓKAI ANNA: WASS ALBERT, A LÁTÓ EMBER hogy kellene egy közös tábor. Valami olyan, ami összehozza a lelkeket, és megküzd az ellenerõkkel.

S még valami nagyon fontos dolgot mond. Hivatkozik arra a régi magyar közmondásra, aminek talán soha nem volt nagyobb aktualitása, mint mostanában, a reménnyel és forrongással teli napokban: hogy segíts magadon, és Isten is megsegít. Figyelmeztet minket arra, írástudókat és nem írástudókat, kétkezieket és mindenkit, hogy ha egy olyanfajta tespedtség, egy olyanfajta fásultság lesz úrrá a lelkeken, hogy mindent csak az égiek hatalmától várunk, akkor semmi nem fog történni.

De a fordítottja se volna jó, hogyha egyáltalán nem kérünk kegyelmet a világ intézõ urától, s azt hisszük, hogy a saját okosságunk majd megment minket. Egyszerûen arról van szó, hogy egy kettõsséget kell megvalósítani, tudni azt, hogy mikor van szükség a saját cselekvésünkre, és ehhez honnan meríthet az ember erõt. Ha ma még élne Wass Albert, és ugyanazzal a vigyázó és szeretetteljes figyelemmel nézne a mai közéletre, én azt hiszem, hogy most egy kicsit aggódna. Aggódna minden reménységeink mellett. Itt már én hadd fûzzem hozzá, mint olyan író, aki sokat járok ebben az országban – a legeldugottabb, legkisebb faluba is szeretettel megyek, ha úgy várnak –, hogy valahogy azt látom, hogy kis csoportok lelkesültsége mellett fásultabb lett a világ, fásultabb lett az ország. Míg két-három évvel ezelõtt jobban összetartotta, a „tábort” valami; ma nagyon sokan mondják azt, hogy úgyse lehet semmit se csinálni.

Azt üzeni Wass Albert, hogy az utolsó szusszanásig lehet valamit csinálni. Segíts magadon, és Isten is megsegít. Semmi nem fogja megmenteni azt a nemzetet, amelyik nemcsak fáradt, hanem fásult is. Tudniillik a fáradtságot – hát ki ne volna fáradt közülünk, elég volt abból, amit megéltünk, és amit velünk csinálni óhajtanak – ki lehet aludni. Alszom egy jót, és Isten kegyelmébõl frissen ébredek. A fásultság veszélyesebb, mert a fásultságnak a következõ állomása a megkövülés. Egy megkövült szívû nemzetet semmi nem fog fölébreszteni többé.

Nekem meggyõzõdésem, hogy ha õ itt volna, és ha élne, akkor azt mondaná, hogy azt a kicsit mindenki a saját portáján tegye meg. Azután 1996-ban, még további illúziók vesztése után azt a kérdést teszi fel magának ez a bizony szomorú öregember, mondjuk ezt ki õszintén: az õ élete nem egy optimista „hurrákiáltás”, õ nagyon jól ismerte az emberi természetet ahhoz, hogy ne tudjon örülni, hogy mivé fajult ez a gyönyörû világ. Azt kérdezi ez a szomorú öregember: „Hova mehetnék haza?” Hányszor kérdezzük meg mi is – nem tudom, hogy vannak Önök vele – hogy hol van a hazám, hova mehetnék haza, hol érezhetném azt, hogy nyugodtan beszélhetek, és azt élhetem, amit akarok.

Azt mondja: „A változó világ rányomta a pecsétjét mindenre. Beszennyezte a gondolkodást, újfajta urakat ültettek az üresen maradt székekbe és a feldúlt otthonokba. Ami van, a mi számunkra már nagyon idegen. A hajunk megõszült, arcunk elbarázdásodott, nagyon is ideje már, hogy behunyjuk a szemünket és álmodjunk arról, ami nincs.” Tehát egy olyan korszakban, amikor a rendszerváltás után mindössze hat-hét esztendõvel eufóriában kellene lenni, õ érzi, hogy valami kezd elveszni, hogy valami nem úgy van, mint ahogyan kellene. És nem tudom, Önök hogy vannak ezzel, de egy nyílt és változatlannak hitt diktatúrában az ember könnyebb szívvel viseli el az elnyomatást. Lehet, hogy ebben én tévedek, de akkor úgy vagyunk vele, hogy úgyse lehet semmit se csinálni, ez van; bízunk ab75

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV ban, hogy majd egy mérlegen megmérjük az életünket és a tetteinket. Az igazán elkeserítõ az, amikor az ember valami jóra vágyott, amikor teljes szívével és lelkével belement valamibe, s aztán kiderül, hogy a rosszat nem a jó váltotta fel, hanem egy másképpen és sokkal bonyolultabban rossz.

Ezt látja Wass Albert, hogy minden hiába volt, és ez okozza kétségbeesését. De ebben a kétségbeesésben is ott van, hogy akkor is, az utolsó szusszanásig tenni kell, ami nekünk a dolgunk. Gondoljanak arra, hogy milyen szomorúság lehetett neki odakünt az idegenben, amikor az ott élõ magyarokban is csalódnia kellett.

Nem ünneprontás, õ maga írja, hogy ebben az amerikás, kanadai világban egymilliószázötvenezer magyar emigráns él. S neki volt egy nagy álma. Hogy ezt a szétszabdalt és igazságtalanul megcsonkított Magyarországot meg kellene ismertetni a Nyugat szerencsésebb fiaival – akiknek fogalmuk sincs róla, ma sincs fogalmuk, nem értik igazában, hogy itt mi történt – meg kellene ismertetni Erdélyrõl, történelemrõl, tényekkel, könyvekkel, s volt egy olyan álma, hogy meg kellene csinálni ezt a könyvsorozatot, s kiszámolja magában drága halott barátunk, hogy ha ennek az egymillió-százötvenezer embernek csak a tíz százaléka adna tíz dollárt, akkor ezt meg lehetne valósítani.

Azután leírja, hogy nyolcszáz ember akadt. Kérem, ez sok mindent elmond, sok mindent elmond arról, hogy magyarnak lenni nem szavakban kell; nem abban kell, hogy esetleg magyar bálokon összejönnek és fölteszik a pártát – bár az is nagyon szép és fontos –, de elsõsorban azon múlna talán, hogy milyen apró áldozatokat hoz érte az ember, és ez a honi viszonyainkra is jellemzõ. Õ az emberi természetbõl ábrándult ki. Neki végtelenül fájt, hogy azt kellett látnia, hogy az az ember, aki idealizmusával és kétségtelen igazságával, (mint) szinte Don Quijote-ként száll szembe a világgal, nem szélmalmok ellen harcol, hanem a nagy inkvizítor kegyetlen világa ellen, és még Sancho Panzája sincsen, mert a hûséges szolgák is leváltak, és inkább zsoldba álltak. Tehát egy rettenetes egyedülvalóság – ezt engedjék meg nekem, mint írónak, hogy ezt mélyebben átérezzem, mint talán más –, látom magam elõtt ezt a férfinak is szép és daliás embert, ahogy megy az öregségbe, ahogy megy az elmúlásba, és azt érzi, hogy az a haza, az az ország, amelyikért õ annyit szeretett volna tenni, az egy „fordulatot” nem tudott felhasználni, és újabb rossz helyzetbe süllyed. Én nem csodálkozom azon – bár hitem és tudásom szerint nagyon sajnálom, hogy így történt –, hogyha igaz, hogy önkezével vetett véget az életének.

De mondok Önöknek egy párhuzamot: Márai Sándor is ezt tette. Mind a ketten öregek voltak, mind a kettejüknek elege volt a világ packázásaiból, mind a ketten tudták, hogy van egy szakrális, spirituális hatalom az ember élete fölött, de azt is látták, hogy most már öregségükre és magányukra a harc eléggé kilátástalan. Ma Magyarországon nagyon sokan vannak, íróbarátaim között is, akik azt mondják, hogy hát õk akkor már Márai Sándort szeretik és nem Wass Albertet.

Ez is nagy csacsiság, tudniillik, az esztétikában mindenkinek lehet más és más árnyalatbeli ízlése, ez azonban nem jelenti azt, hogy minden csak egyformán lehet jó. Márai Sándornak más volt az emberi és írói alkata, de higgyék el nekem, hogy egyvalamiben nem különbözött Wass Alberttõl, mégpedig hogy mindig kíméletlenül és következetesen kimondta, hogy ez, ami a mostani Magyarország, ez neki nem kell. Én csodálom is, hogy Márait még nem tépték darabokra, talán ez azért van, mert õrült szerencsével az 76

JÓKAI ANNA: WASS ALBERT, A LÁTÓ EMBER egyik regénye végigjárta a Nyugatot, és nálunk a sznobéria arra nagyon vigyáz, hogy ha ez megtörténik, akkor ne lehessen szidni. Márai Sándor mondta azt a rendkívül éles mondatot, hogy „A kommunistáktól még nagyon nehéz lesz megszabadulni, mert amikor már nem a hatalmat, nem az eszmét védik, akkor a zsákmányt védik, és ez még sokkal veszélyesebb.” Nyugodtan mondhatta volna Wass Albert is.

Higgyék el, a nagy szellemek és a nagy lelkek egy másik régióban találkoznak, és ha van az Istennek asztala, ami nyilvánvalóan nem kõbõl van, biztos vagyok benne, hogy ott vannak, abban is biztos vagyok, hogy õk nem ellenségek, csak azok, akik butaságukban nem tudják megkülönböztetni a hazugot az igaztól és a jót a rossztól. De, hogy ne fejezzük be sem ezt a konferenciát, sem az én mondandómat azzal a keserû tanulsággal, hogy lám, ez annak a magyar embernek, annak a magyar alkotónak a sorsa, aki az életét teszi fel egy ügyre, azért én mégis azzal az 1997-es Wass Alberttel szeretném befejezni, aki talán már látja a rázuhanó öregség végsõ csapdáit, aki talán már tudja, hogy nem tud kievickélni ebbõl a kelepcébõl, de még Az egyetemi tanár egyszer összeszedi a lelkében azt, amit nekünk üzenni az 1970-es években akar, és éppen a fiainak üzeni, akiknek sok mindent tovább kellene ebbõl az ügybõl vinni.

Azt írja, hogy a gyökér megszólal. S ez a gyökér-hasonlat számomra nagyon fontos emberként is, íróként is. Oly sokszor elmondom, tanítványaimnak is mondtam, hogy az, hogy az ember ide gyökeredzik, ebbe a magyar kultúrába és ebbe a nemzetbe, ez nem azt jelenti, hogy nem lehet nagy ágakat növeszteni. A gyökerünk van itt, de ezzel a gyökérrel, hogy úgy mondjam országhatáron kívülre, az egész világ számára adhatunk édes és zamatos gyümölcsöket, de a gyökerünk itt van, és ebbõl a magyar gyökérbõl adjuk.

Tudják Önök mindannyian, hogy nincs a világnak olyan szeglete, ahol ne volna egy áldott kis magyar ember, aki valamit megpróbál csinálni. Már nem a hazájának, de legalább a nagyvilágnak. De a gyökérre vigyázni kell. Hiszem, hogy a legnagyobb bajt ott követtük el, amikor bekövetkezett Isten kegyelmébõl az a szinte elõre nem látható fordulat, hogy szabadságba fordulhat ennek az országnak az élete, hogy elfelejtettük a gyökereket megnézni, hagytuk, hogy a gyökér ott rohadjon, ahol van. Helyette nyesegettük, nagyon aranyos kis bokrokat nyírtunk, és a gyökér maradt változatlan.

A gyökereket kell megújítani. Ezt írja õ, ezt üzeni, hogy volt egyszer egy tölgyfa, egy hatalmas nagy tölgyfa, ami alá odajártak az emberek hûsölni, melegedni, árnyékba vonulni, és ezt a hatalmas tölgyfát egyszer egy olyan vihar sújtotta, hogy a villámcsapás kettévágta, jóvátehetetlenül elpusztult a tölgye, s jóvátehetetlenül elpusztult ez a gyönyörû lombkorona. Ami maradt belõle, azt az emberek pici kis praktikus szokásaikhoz híven földarabolták, elhordták tüzelõnek, elégették a kályhában. Úgy tûnik, megszûnt az éltetõ gyökérbõl származó hatalmas, életet adó tölgyfa.

77

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV De milyen az Isten csodája, milyen a Teremtés csodája, elmúlik egy év, elmúlik két év, elmúlik három év, és a gyökerek mellett megjelennek a cserjék. Újra kihajt a gyökér. Jön az újabb fa. A csíra hajtott ki. Erre a csírára kell nagyon vigyázni. Amit egyébként Babits úgy fejezett ki, hogy a gazda bekeríti házát.

Vigyázz, mert nem minden tavasz igazi tavasz. Amit Ady a maga módján úgy fogalmazott meg, hogy a magot a hó alatt õrizni kell addig, amíg ki nem csírázhat.

Ezt teszi a mi kedves baráA Magyarok Világszövetségének elnöke, Csoóri Sándor kitüntetést adott át tunk és csíraemberünk, akiWass Albertnek 1993-ban bõl kijõ ez a jövendõ, hogy a gyökerekre figyel, ahol újra megindult a növekedés. „Növeli a jó föld, cselekszi nem más, mint maga a hatalmas Isten. Jól vigyázzatok hát, fáradt emberek. Megszólalt a gyökér, indulnak a nedvek, hamarosan új tölgyfánk nõl a dombon, Isten örömére, ember vigaszára úgy, ahogy én mondom.” Mondta ‘97-ben; ‘98-ban meghalt, de az élete nem semmisült meg. Itt van, és higgyék el, hogy a szeretetet érzi, mi pedig a felelõsséget érezzük.

Nem azért kaptuk ezt a gyönyörû életet, ami nagyon keserves, de néha valóban gyönyörû, nem azért kaptuk, hogy úgy menjünk el, hogy nem cselekedtük meg azt a legkevesebbet legalább, amit ránk bíztak. Én ezzel fejezem be ezen a különös februáron, egy reménykedõ március elõtt, hogy Isten óvja Magyarországot, és bármilyen furcsa, Isten éltesse Wass Albertet ott, ahol van! Köszönöm.

(Forrás: Polísz, 2009. 113. szám – Magyar Irodalmi Lap)

78

A BÖLCSELÕ WASS ALBERTRÕL

Bertha Zoltán: magyarság, emberség, hitvallás

A bölcselõ Wass Albertrõl „Számomra magyarságom ezt jelenti: mint ember, vérség és lelki alkat szerint egy családhoz tartozom, s ezt a családot szeretem erényeivel és bûneivel együtt, s javáért munkálkodni életem értelme ezen a földön. Tehát ember vagyok, s ezáltal magyar. Mennél jobban sikerül embernek lennem, annál igazabb, tisztább és termékenyebb lesz magyarságom is (…) egységes a magyarság akkor, ha minden magyar emberebbé lenni igyekszik, hogy ezáltal magyarabbá váljon.”

1940-ben, Észak-Erdély visszacsatolása idején írta Wass Albert ezeket a sorokat a Nyugatban; igazolva gondolkodásának humanista beállítottságát, s szentenciaszerû kijelentésének szellemiségével kapcsolódva is azokhoz az íróinkhoz, akik folyamatosan, minden történelmi kataklizBertha Zoltán mán felülemelkedve az erkölcsi nemzeteszmény képviseletét hirdették és vállalták. Az emberség és a magyarság – ethosz és ethnosz – feltétlen (hit- és minõségelvû) értékösszefüggését és összeforradását tételezõ morális nemzetfogalom gnomikusan bölcseleti, aforisztikusan tömör, axiomatikusan megvilágító kikristályosításához Szabó Dezsõ például (többek között) a következõ alaptézisével járult hozzá: „Nekem nem magyar, aki élvez, aki kizsákmányol, aki élõsködik. Nekem az magyar, aki dolgozik (…) Nekem magyar: az élet nyolc millió verejtékes, szomorú gladiátora”.

Németh László így fogalmazott: „Mennél mélyebben vagyok magyar, annál igazabban vagyok ember”. Tamási Áron pedig a mély igazságot játékos kedéllyel és humorral színesítve így nyilatkozott: aki „amíg embernek hitvány, magyarnak nem alkalmas”. – S a sort a végtelenségig folytathatnánk: „A mi európai feladatunk: embernek lenni – magyarul” (Makkai Sándor); „Mindíg magunkért, soha mások ellen” (Dsida Jenõ); „A magyarság az én szememben, de a múlt magyarjai szemében is: a nemes gondolkozás és a nemes magatartás” (Veres Péter); „EMBERNEK MAGYART, / MAGYARNAK EMBERIT!” (Utassy József).

A tisztán etikai alapokon nyugvó nemzeteszme természetesen nem nélkülözi az identitásmegõrzés és a sorsvállalás imperatívuszát, s az önvédelem, a létmegtartó küzdelem evidenciáját sem.

Dsida Jenõ híres sorai a Psalmus Hungaricusból élesen világítanak rá a védekezõ önazonosság követelményére, a nehéz, válságos helyzetekben még inkább elháríthatatlan nemzetmegtartó harc szükségességére is: „Annak a kezében, kit fegyver szorongat, / a fegyver megdicsõül és ragyogni kezd”.

79

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV Mert ahogy Széchenyi is mondta: „A mi feladatunk ezekben a rettenetes idõkben a világgal szemben az, hogy megtartsunk egy nemzetet a világnak, mert lehet-e ennél nemesebb, nagyobb és szebb feladat?” Hiszen – Adyval szólva – „A magyarság szükség és érték az emberiség s az emberiség csillagokhoz vezetõ útja számára”. Ezért – megint Adyt idézve – végsõ veszedelemkor a nemzet hibáit félre lehet tolni „egy kicsit feledni”, mert „egy fenyegetett fajtát” „bármi áron meg kell védeni”. És Wass Albert kilencvenes évekbeli, tehát égetõen aktuális felszólítása is ezt nyomatékosítja, emfatikus hevülettel: „Ébredj magyar! / Termõfölded másoknak terem! / Gonosz irányba sodor / ez a megveszekedett új történelem!”

Wass Albert szemlélete, amely koherensen fogja össze az emberiesség, a nemzeti helytállás és a megmaradás alapigényeit, szervesen épül tehát bele ebbe a legautentikusabb magyar szellemi hagyományba, a hiteles magyar gondolat sok évszázados vonulatába. Amely a megmaradásküzdelem során mindig egybekapcsolta a lét- és a hitküzdelmet.

A transzcendens eszmélkedés kapaszkodót jelentett, s a létharc így szakralizálódott, a hitvallás pedig valóságos történelmi energiává lényegülhetett. Krisztuskövetõ kereszténység, egyetemes emberi és nemzeti-közösségi identitás: mindez egymástól elválaszthatatlan a bujdosó számára is: „Hontalan vagyok / de vallom rendületlenül, hogy Õ az út s az élet / és maradok ez úton, míg csak élek / töretlen hittel ember és magyar” (Hontalanság hitvallása).

Nem sokkal az után keletkezett ez a himnikus-szózatos költemény, hogy a második világháborús tragédia beteljesedett; „Valahol szörnyû vihar lehetett… / S a viharban egy nemzet elveszett…!” (ahogy a Záróvers üzeni). S a magyarság tönkremenetelének minden állomása, a magyarság passiójának összes huszadik századi stációja a kisemberi sorsnyomorúság testközeli mélységperspektívájából vetül elénk az 1946-os Adjátok vissza a hegyeimet!-ben. És mégis, a történelmi magyar sorsvalóság keserû megjelenítése, a magyar nép igaztalan megaláztatásának ez a konkrét és nyers kiábrázolása, ez a nagyvilág figyelmét is felhívó demonstratív és drámai öntanúsítás csak az egyik dimenziója Wass Albert ekkori világlátásának és szemléleti horizontjának. Mert az 1947-es Rézkígyó az elvont, parabolikus állatmese, a parasztbibliai látásmóddal is rokonítható biblikus és népmesei parafrázis-történet keretében vet számot az emberiség legáltalánosabb, mitologikus távlatú létproblémáival, a paradicsomi bûn és kiûzetés, s a visszatalálást remélõ boldogságés édenkeresés végsõ kérdéseivel.

Hasonlóképpen, mint Tamási Áron ugyancsak ekkoriban született regénye, biblikus, folklorisztikus, filozofikus mûvészi minõségformákat ötvözõ, látomásos-érzékletes hosszú-elbeszélése, a Zöld ág. És ez a példázatos fantasztikumtól sem idegenkedõ spirituális lényegmegragadó ihletettség itatja át a szintén 1947-es kisesszé-füzér, a Szabó Lõrincet is (Te meg a világ) „ kontextuálisan mindenképp ” asszociáló Te és a világ líraibölcseleti (olykor szinte prózaversszerû) darabjait.

Poétikum és metafizikum, vallás, mûvészet, bölcselet, mítosz eredendõ és genuin szinkretizmusa, élettanítás, intelem, istendicsérõ szakrális igazságkijelentés, morális példabeszéd elmélkedõ szövegegyüttesbe sûrített ilyenfajta összetettsége: jellegében, stílusában minden bizonnyal összevethetõ A teljesség felé Weöres Sándorának teljesítményével, aki úgyszintén közvetlenül a háború után alkotja meg transzcendentális vi80

A BÖLCSELÕ WASS ALBERTRÕL lágképének eme mûvészi foglalatát, tradicionális költészet- és léttanának ezt a felülmúlhatatlan remekmûvét. Amelyet maga úgy definiál, hogy az „több mint világnézet és kevesebb mint vallás”. És Wass Albert is úgy áll elénk egy helyütt, mondván, hogy „én nem vagyok sem filozófus, sem pap”. „Gondoltál-e már arra, hogy milyen csodálatos a világ? Mennyire egész és mennyire tökéletes minden, amit nem az ember alkotott?” – kezdi a Te és az Isten címû egyik elsõ eszmefuttatását Wass Albert. Az érzelmi megragadottság, az ámulat, a létáhítat, a csodálat hangján.

Az az õsi, örök-archaikus világra-csodálkozás ez, amelyrõl Arisztotelész így beszél Metafizikájában: az emberek, a „legrégibb bölcselkedõk”, „most is, meg régen is a csodálkozás következtében kezdtek filozofálni”; „az ember rendszerint azon kezdi, hogy csodálkozik, hogy valami úgy van, ahogy van”. „Milyen szép és milyen tökéletes. Ember-mûvész nem alkotott még hozzá foghatót, csak másolt. Egy láthatatlan nagy mûvész keze dolgozik körülötted…. És aztán gondolj a csillagokra. Azokra, amiket ismersz, és azokra, amiket nem ismerhetsz. Tiszta éjszakákon nézz föl az égboltra: olyan éppen, mint a vízcsepp a mikroszkóp alatt. Minden csillag egy élõ valami és köztük a Tied, a Föld, talán a legkisebb. Gondold csak el, hány milliárd vízcsepp lehet még ezen az egyen kívül, amit ismersz. / És akkor gondolj szánalommal azokra, akik el akarják hitetni Veled, hogy nincs Isten.”

Szegénység és gazdagság így nem külsõdlegesen mérhetõ fogalmakká minõsülnek.

Akinek van öröme az életben, az gazdag, akinek nincs, az szegény. S ez a mégoly egyszerûsített kultúrkritikai, naiv történelemfilozófiai tézis vagy „aranykor-elmélet” ugyancsak kapcsolódik a harmincas évek szemléletvilágához, Hamvastól, Várkonyitól Kodolányiig sokakhoz, akik természetesen hatalmas teoretikus és mûveltséganyag birtokában és tudatában fejtegették hasonló lényegvalóságra vonatkozó alapgondolataikat.

S felbukkan Wassnál a Nyugat-nemzedékbõl ismerõs vendéglét-metafora is: „Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó.” A fa idõn túli helytállásáról, a vihart is túlélõ megmaradásáról pedig olyan hangulati mozzanatokat villant fel, amelyek árnyalatosan (a két háború közötti erdélyi magyar irodalomban) a transzszilvánista hegyi fenyõ sorsjelképiségében, szimbólumrendszerében bontakoztak ki (csak jelzésszerû példa lehet erre Tompa László jellegadó nagy költeménye, a Magányos fenyõ vagy magának Wass Albertnek a verseskötete, a Fenyõ a hegytetõn és annak vezérverse, nyitódarabja), illetve olyan megérzéseket idéz fel, amely atmoszférikus sejtelemformák elsõsorban talán Hamvas Béla Fák címû megrendítõen gyönyörû esszéjébõl váltak emlékezetessé.

S aztán a tapintat, a kulturáltság, az együttérzés mind olyan értékminõség Wass Albertnél, amely visszaszoríthatja az erõszakos önzés, a marakodás, a háborúskodás világkrízist keltõ késztetéseit. Az emberiesség és a testvériesség kiterjedhet minden teremtett létezõre: „Testvéred a világ. Öcséd a nyúl, húgod a margaréta.” S ebbõl következik a valódi szabadság is: amely nem az, „hogy úgy élhetsz, mint egy diktátor és kedved szerint érvényesítheted a benned felgyülemlett gyûlöletet. Szabadság az, hogy nincs diktátor fölötted más, csak a Teremtõ Rend. És hogy a gyûlölet ellen megvédelmezheted magadat a szeretettel.”

S a világtól egzisztenciális magárautaltságában sem elidegeníthetõ ember számára a transzcendencia, a természet és a szeretetérzés (az elemi, vitális örömszerzés, a minden81

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV kori élet- és reményelvûség, az átszellemült mindenségtisztelet) biztonsága pedig megadhatja az otthonteremtés lehetõségét – akárhol is. Mert „ahol otthon vagy, az az otthon”. „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne” – tudjuk Tamási Árontól.

S ez a „valahol” Wass Albert számára több mint fél évszázadig nem a szülõföldet jelentette. Abban bízott – a Te és a világ tanúsága szerint is –, hogy lélek és világ otthonos harmóniája mindig létrehozható, ha annak az alapja az otthonérzést megteremtõ értékfenntartó emberség. Némiképpen megelõlegezve az újabb erdélyi irodalomban (Balla Wass Albert, a bölcselõ író Zsófiától Szõcs Gézáig) kijegecesedõ másik szállóige tartalmát: „ahogyan élek, az a hazám”.

Talán ennyibõl is kitetszik, hogy Wass Albert írásmûvészetének minden rétege folyamatos újraértelmezésre és értékelésre sarkallhatja az utókort, s hogy gondolkodásának gyökerei és fõ vetületei milyen szervesen illeszkednek a magyar irodalom legnemesebb tradíciói közé.

(Bertha Zoltán, irodalomtörténész, kézirat, Debrecen, 2008)

82

MEGVÁSÁROLHATATLAN HAZAFI, LÉNYEGLÁTÓ, ELEMZÕ...

Borbély Zsolt Attila erdélyi politológus, újságíró

Megvásárolhatatlan hazafi, lényeglátó, elemzõ, páratlan erejû mûvész Elsõ találkozásomat Wass Albert gondolatvilágával még a nagy író életében, a kilencvenes évek legelején, a „Hunnia” címû folyóiratnak köszönhettem, mely a „magyar szellem önvédelmeként” határozta meg önmagát.

Kunszabó Ferenc, azóta elhalálozott jeles írónk, kiadványa számára elõásott egy sor olyan szöveget, amit a kommunista cenzúra elfeledésre ítélt, Szabó Dezsõvel indított, de utána más szerzõk is következtek, többek között Wass Albert.

A kis novella, mely Erdély második világháborús román megszállásának idején játszódik, belém égett. Így nem csoda, hogy midõn a kilencvenes évek végén egyre többen és többen fedezték fel maguknak a mezõségi írófejedelmet, már tudBorbély Zsolt Attila tam, hova tenni Õt.

Elsõként a „Farkasverem” címû regényét vettem a kezembe, amit bevallom férfiasan, félbehagytam, nem tudott lekötni, ezután Strahl Zoltán, azóta az élõk sorából eltávozott, áldott emlékû kedves jóbarátom tanácsára elolvastam az „Átoksori kísérteteket”. Zoli azzal ajánlotta figyelmembe, hogy politológusként nagy élmény lesz ez a munka, mert felér egy szociológiai-politológiai tanulmánnyal. Igaza volt.

Ezután következett az „Elvész a nyom”, amit feleségem adott a kezembe, majd a „Kard és kasza”, anyám kedvence, melynek elolvasását az érettségi diploma elnyerésének feltételévé tenném. S jött többi a „Tizenhárom almafa”, az „Elvásik a vöröscsillag”, a „Funtineli boszorkány”, a „Hagyaték”, a „Jönnek”, az „Emberek az országút szélén”, az „Utolsó lámpás”, az „Egyedül a világ ellen”, majd különbözõ novelláskötetek és publicisztika-gyûjtemények.

Wass Albert zseniális író volt.

Irodalmi értékelése csak azért nem egyöntetû, mert a magát baloldalnak nevezõ proletár-internacionalista, gyökértelen, nemzetellenes társaság, nem kis részben a kommunista rezsimnek köszönhetõen, eluralkodott az esztétikai, irodalmi és társadalomtudományi tanszékeken és újratermeli önmagát, most már liberális kozmopolita mezben.

Mivel Wass Albert mondanivalójával nem nagyon tudnak mit kezdeni, így esztétikai értékét kicsinylik le, mivel az nem mérhetõ.

Wass Albert életmûve szellemi-eszmei lakmuszpapír. Wass olyan mély érzésû humanista és ízig-vérig magyar író, akit a nemzetben gondolkodók egybõl szívükbe zárnak, a 83

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV nemzetellenes kozmopoliták pedig körbeugatnak.

Ha valaki kíváncsi, mire képes indítani egy jobb sorsra érdemes professzorasszonyt a nemzeti gondolkodás ziháló gyûlölete, az olvassa el Cs. Gyímesi Éva „Wass-fogak” címû írását. „Gyûlölködésrõl”, csak „undorral” idézhetõ „méregfolyamról” ír Cs. Gyímesi egy olyan ember kapcsán, akinek minden sorát a mélységes szeretet hatja át, aki még a birtokát kirabló román hadsereg éhes katonája iránt is képes volt részvétet érezni.

Az sem véletlen hogy a román hatalom ma is üldözi, eljárást indítanak azok ellen, akik emlékeznek rá, szobrait levétetik, volt már rá példa, hogy könyveit elkobozták.

Tény, hogy kevesen mutattak rá olyan tisztán és világosan a román vezetés szándékaira a magyarság vonatkozásában, mint Wass Albert.

A látó ember – hazát cserélt, de szívet nem Hadd idézzük: „Történelmi tény, hogy 1919 óta a mindenkori román kormányok legfõbb célja Erdélyben az volt, hogy „megoldják a magyar kérdést” minden rendelkezésre álló eszközzel, a lehetõ legrövidebb idõ alatt.

Ezt a „megoldást” minden román kormány egyformán képzelte el: el kell tüntetni a magyarokat Erdélybõl, múltjukkal, kultúrájukkal együtt, hogy nyomuk se maradjon.

Mindössze a rendelkezésre álló eszközök változtak, a különbözõ kormányrendszerek ideológiai és külpolitikai lehetõségeinek megfelelõen.

Liberálisabb rendszerek lassabban, terrorra alapozott rendszerek gyorsabban haladtak kitûzött cél felé.

Szocializmus, humanizmus, népi demokrácia: bármi is volt a jelszó, Erdély magyar lakosságának szempontjából ugyanazt jelentette.

Teljes kiszolgáltatottságot egy emberséget nem ismerõ, kegyetlen, balkáni ösztönök által vezérelt idegen államhatalommal szemben.”

Wass Albert egész élete példaadás volt a nemzeti helytállás tekintetében, megmutatta, hogy minden körülmények között lehet küzdeni a magyarságért, mindig meg lehet találni a mozgásteret, sosem szabad feladni a harcot.

Ebben a harcban Wass Albert kikerülhetetlennek tartotta a nemzeti akcióegységet: „Az igazság diadalához azonban elkerülhetetlenül szükséges a nemzet egysége. Az egy szív, egy lélek, egy szándék, és egy cselekedet. Amíg ez nincs meg, addig hiába takarjuk el a tükröt, arcunk nem változik meg tõle. Vakon visszatükrözi életünkbe a tehetetlenség, reménytelenség, szétforgácsoltság kétségbeejtõ árnyait, minden történelmi pillanatunkban.

Az igazság a mi oldalunkon van.

A mi oldalunkon volt ötvenhatban is, azonban az emberi világban az emberi mértékkel mérve minden igazság csak annyit ér egy nemzet számára, ahány agyat és kezet kö84

MEGVÁSÁROLHATATLAN HAZAFI, LÉNYEGLÁTÓ, ELEMZÕ... zös irányba mozdítani képes és értéke csak addig gazdagít, ameddig a cél a szándék a tett közös.”

Politikai értelemben látnok volt, képes volt a színfalak mögé látni, a felszín mögött észrevenni a lényeget.

Olvassuk csak: „És míg Amerika népe izgalommal figyeli a politika színpadán lezajló eseményeket, elnökválasztásokat, kortesvitákat, addig ez az ezerfõnyi sötét ruhás tisztviselõhad a háttérben végzi a maga dolgát: államfõket cserélget szerte a világon, kormányformákat változtat, új határokat von, életekkel, sorsokkal kereskedik, s az Egyesült Államok politikai hitelét rendre teljesen tönkreteszi a világ népei elõtt.” Írta mindezt nem 2004-ben, hanem 1964. január 23-án.

Egy évvel korábban, 1963-ban (!) ezt olvashattuk tõle: „Az is kétségtelen, hogy ma már csak papíron van meg a kétpártrendszer, az utolsó húsz évben (!) mindkét párt ennek az új, baloldali és Európából importált erõcsoportnak volt a kezében, akár demokrata, akár republikánus elnök lakott a Fehér házban a politikai irányvezetés ugyanaz maradt.”

Mindezeket az igazságokat a fõsodratú politológia szolgái ma sem merik kimondani.

Gondolati, politikai örökségének kvintesszenciájaként foghatjuk fel azt a hétparancsolatot, amit fél évtizeddel halála elõtt, 1993-ban, már a rendszerváltás után vetette papírra.

Hadd idézzünk a hét parancsolatból egyet, az utolsót: „Legyetek bátrak és hûségesek egymáshoz és a magyar nemzethez, mert az Úr szereti a bátrakat és a hûségeseket, s megsegíti azokat, akik az igazság útjain járnak.”

Újságírói igazolvány kép

Pajtás és Plútó

Túl a 80-on

85

Családi ünnep 1988

90 évesen

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Simó József: így lettem szószólója szépnek, igaznak, jónak

Építsünk együtt egy szabad és igaz új Magyarországot! „Volt egyszer egy ember, aki az õ háza udvarán oszlopot épített az õ Istenének.” Ezekkel, az alig 18 évesen írt sorokkal indul a XX. század egyik legkitûnõbb költõjének-írójának, Wass Albertnek hatalmas életmûve. Mondhatnánk, ez az Elõhang írói útjának kijelölése volt.

Aki az „oszlopot építette”, maga az író volt. Építette pedig az õ Istenének, a mi Istenünknek, magyarok Istenének. És õ volt, aki az irigyek által ledöntött oszlopot újra és újra fölépítette. Az örökös újrakezdés embere volt õ.

Azután – már érett íróként – rádöbbent, hogy valamire való magyar írónak nem lehet más a küldetése, mint hogy az igazságról írjon. Az igazságról, ami egyedül fontos ezen a világon, ami a békesség édes testvére, ami szabaddá tesz és ami Simó József maga az élet. Mindezeken felülemelkedve pedig ki tudta mondani, hogy: „Az élet sok apró igazsága között talán nem is az igazság a fontos.

Hanem a békesség, mellyel megszorítjuk egymás kezét az igazságok fölött.”

Mielõtt föltennénk a kérdést: Kinek az igazságáról ír Wass Albert?, azelõtt érdemes ide idézni néhány sort a Te és a világ-ban az Igazság-ról írt gondolataiból: „... ha igazságról beszélsz, akkor ... ne a magad egyéni érdekét, vagy egy csoport érdekét nevezzed igazságnak. Érdek annyi van, ahány ember a földön. De igazság csak egy. ...

Az igazság nem emberi mérték...”

A válasz pedig megint csak ott lapul a Valaki vár a parton c. elbeszélés sorai között: „Az Õ igazságáról írok. Más igazság nincsen.” Tehát: Isten igazságáról ír Wass Albert.

Persze, vannak emberek és népcsoportok, akik számára az igazság meglátása (Szemtanúság) és kimondása megbocsáthatatlan bûn.

Egy irodalmi esten 86

ÉPÍTSÜNK EGYÜTT EGY SZABAD ÉS IGAZ ÚJ MAGYARORSZÁGOT! Mert bár az igazságot õk is tudják, de nehezteléssel kérdezik meg: Miért kell azt kimondani?

Kedves „Istenes” barátom, Balczó András erre a következõképpen felelt: Azért kell az igazságot kimondani, mert egyszer valamennyien oda kell állanunk ama Igaz Bíró elé, és el kell tudnunk számolni cselekedeteinkkel. Hogy például kimondtuk-e a nemzetünket érintõ igazságot, amirõl tudtunk. Mert ha nem mondtuk ki, akkor azzal elárulójává váltunk közösségünknek. És ez Isten elõtt valóban megbocsáthatatlan bûn.

Együtt az Ismerõs Arcok együttessel Wass Albert volt, aki dálnoki Veress Lajos utasítását megfogadva vállalta, hogy leírja, amit szemtanúként látott a világégés zûrzavarában. Õ volt, aki vállalta az amerikai emigrációt, hogy a magyar igazságnak érvényt szerezzen a gyõztes nagyhatalomnál, életét megint csak újra kezdve. És ugyancsak õ volt az a töretlen hitû magyar, aki egy hajókoffernyi írást hozott létre (soksok segítõjével), amelyek mind az elszakított magyar testvéreinkért szóló harangkondítások voltak a világ urainak ébresztésére. Élete végén szomorúan állapítja meg: „Beleöregedtem, belefáradtam és beleszegényedtem az eredménytelen munkába.” Három évvel halála elõtt nagy örömmel fogadta, mikor egy hozzá írt levelemben beszámoltam neki az írásai iránti hatalmas érdeklõdésrõl.

Amikor pedig örökre letette a tollat, abban a pillanatban megéreztem, hogy írásait, melyek rólunk szólnak, nekünk szólnak, meg kell osztani az emberekkel. Így lettem elsõként szószólója szépnek, igaznak, jónak.

Ebben a küldetésben azután sok kedves segítõm akadt. Elsõsorban Wass Albert fiai, a debreceni Vincze Piroska doktornõ, dr. Medvigy Endre irodalomtörténész, színész barátaim: Bánffy György, Bitskey Tibor, Bubik István, Cs. Szabó István és Sellei Zoltán, népdalénekesként Ábrám Noémi, Bodza Klára, János Hajnalka és Petrás Mária, gyermekeim és feleségem, és még sokan mások. És persze mind kedves meghívóink, akik szintén fontosnak tartották, hogy Wass Albert gondolatai mind több és több emberhez eljussanak. Külön nagy öröm volt számomra, hogy a fiatalokhoz szólásban olyan kiváló segítõ csapatom akadt, mint az Ismerõs Arcok zenekar, akikkel vagy 150 estén „építettük a hidat” fiatal és idõsebb nemzedékek, bal- és jobboldali magyarok, valamint belsõ és külsõ magyarok között, „tiszta szavakból a határok fölé”.

Jó és szép ez a küldetés, Isten jutalmazza meg mindazokat, akik Hazánkért ebben a küzdelemben részt vállaltak, hogy segítsenek a néppé taposott magyarságból újra nemzetet kovácsolni.

Simó József, a Czegei Wass Alapítvány magyarországi elnöke 87

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Kasza Marton Lajos, a Kanadai Magyar Írószövetség elnöke

Wass Albert az összmagyarság útmutató lámpása volt Wass Albertrõl írni és emlékezni, arról az emberrõl, aki a mindenkori magyar emigráció magyarságának és minden magyarnak emlékeztetõ harangja volt, erre az égiektõl megáldott írófejedelemre alázattal emlékezni, mindig megtisztelõ feladat volt. Nekünk, olvasóinak, tisztelõinek ajándék és ünnep volt mindig – az elsõ találkozástól a sokadikig –, hogy lelkünkbe, szívünkbe olyan életerõs, magyar magot ültetett, amely a magyarság életének, vágyott jövõjének kapaszkodó gyökere lett.

Változó, történelmet író idõben, ha nem rögzítettük naplóink emlékezetébe magyar világunk történéseit, legalább is úgy éreztem, hogy vesztesként elrobog az idõ felettünk. Ebben az idegen, olvasztó tégelyben, mi marad meg belõlünk?

– „Az idõ foga mindent megrág”. 1962-ben, Torontóban mondta ezt, Wass Albert, s amikor beszélt, szavai varázsütésére dobogott bennünk a szív.

Kasza Marton Lajos Hallgattuk õt, és akik hallottuk szavait, magával ragadva átviharzott bennünk minden, ami bennünket a Kárpát-hazában ért. Éreztük benne az olyan ember érzését, lelkét, aki nemzetének szószólója, s az idõben, szinte lenyomatként érzékelteti az összmagyarság pontos lelkiségét, annak vívódását, de életképességét is.

Azon a nyárvégi délutánon, Wass Albert jövõbelátó táltosként hozta közénk a hírt: megalakult a „Danubian Press Inc.”, elsõ angol nyelvû kiadóvállalata. Lelkesedésünk, csak fokozódott, amikor bejelentette az Amerikai Magyar Szépmíves Céh alapítását is.

Lelkünkhöz szólt, de úgy, hogy a szívünkkel is éreztük, mit jelent ma és a jövõben, a magyarság mentése, jövõjének biztosítása.

Torontó és környéke magyarsága átérezte Wass Albert kiáltványát, küldetését, s ittléte alatt sokan lettünk részvényesei a fönt említett kiadó vállalatoknak. Évek múltával, Albert bátyánkat, nyilvános beszédei után, Vörösvári István Weller Publishing nyomdájában, vagy Vörösvári úr saját villájában láttuk vendégül, amelyen meghívottakként megjelentek, Torontó magyar kulturális intézményeinek vezetõi is.

Megemlítem Vaszari Piroskát, Zsilley Margitot, Fáy Ferencet, Tûz Tamást, dr. Nagy Györgyöt, dr. Kostya Sándort, Endes Lászlót, a Kanadai Magyar Kultúrközpont elnökét, dr. Berzy Józsefet, a Halász János könyvtár vezetõjét. Ezek a találkozások is úgy rögzítõdtek bennem, mint mezei virágban a szín.

Wass Albert bátyánk önzetlen energiával éltette bennünk azt a magyarságot, amely megértéssel, de nem belenyugvó szívvel viszonyul a mindenkori változáshoz.

88

WASS ALBERT AZ ÖSSZMAGYARSÁG ÚTMUTATÓ LÁMPÁSA VOLT „Az élet szeretetének egyenlõnek kell lenni magyarságunk szeretetével”, ezt is följegyeztem tõle.

Törhetetlenül hitt, mind az otthoni, mind a külhoni magyarság élni akarásában. Nekünk, akkori fiataloknak, késõbb gyermekeket nevelõ édesanyáknak, édesapáknak, jövõt mutató tanítónk volt, aki élõszóban, regényeiben mondta el bárhol a világban, miként maradhat meg a magyar magyarnak. Azt is, hogy a szeretet minden gyûlölködést legyõz. „Csak a vér s a nyelv tudja összetartani az embereket s a közös múlt emléke. Ha ez megszûnik, fölbomlik a világ...” / Wass Albert, Kastély árnyékában címû regényébõl / Torontóban, az 1974-ben indult, s 14 éven át, havonta megjelenõ Krónikában, szerkesztõségünk Wass Albert írásainak állandó rovatot biztosított, melyeket a Krónikában megjelent más írásokkal együtt, 14 hatalmas kötetben adtunk ki, amelyek könyvtáramban megtalálhatóak. Ezek a kinyomtatott írások, 14 kötetben, szintén megtalálhatóak Kanadában, Torontóban, a Kanadai Magyar Kultúrközpont Halász János könyvtárában.

Tudatosan, mint „kútfõt” az akkori emigráció, kulturális, irodalmi magyar értékeit gyûjtöttük egybe, és mentettük, köztük Wass Albert munkáit is az utókor számára.

Bárhol a világban, magyarnak lenni, és annak maradni, büszke kötelesség – az õ példamutatása volt az iránytûm. Kanadában született gyermekeim, s unokáim is követik példámat. Betartottam Wass Albertnek adott ígéretemet!

Az Amerikai Magyar Szépmíves Céh tagjai között, még ma is jólesõ érzéssel lapozgatom a Céh megjelent, nevemre elküldött könyveit. Wass Albert munkáiról, munkáit olvasva, írásai mellett, csak úgy érzelmi hatások nélkül elmenni nem lehet.

Majd minden kötetét, könyvét, a Krónikában megjelent írásait õrzöm. Viszont nem az a lényeg, mennyi könyvet, írást szerzünk meg, vagy gyûjtünk be egy-egy írótól, hanem az, hogy mondanivalója lényegébõl, lelkiségébõl mi maradt meg bennünk.

Mert az író nem a világnak pöfögve ír, és üzen, fontos, hogy az író üzenetének lényegi mondanivalóját, üzenetét miként használjuk föl, akár egyéni, vagy a közösségi világunk jobbítására, jelen esetünkben az összmagyarság javára tudjuk-e fordítani azokat.

Wass Albert életét, mint írófejedelem, írásaiban e világ összmagyarságának mentésére szentelte, s azokat az istenek nyelvén beszélõ magyarság oltárára tette fel. Ezért, számomra, s nemzetétõl, olvasóitól is tiszteletre méltó fõhajtást érdemel. Élete véget ért, de munkásságának üzenete, nekünk magyaroknak sohasem fog véget érni.

Mi magyarok, két érzelmi világra vagyunk érzékenyek, a páratlan szép, virágos anyanyelvünkre, és a szabadságunkra. Ezekért, fenntartásukért, minden idõben mindent el kell követnünk, hogy kísérõink lehessenek.

Ha csak egy mondatban szeretném jellemezni Wass Albert munkásságát, élete jelentõségét, akkor azt mondom, hogy, mint ember, s írófejedelem a mindenkori magyarság útmutató lámpása volt, még ma is az, és marad idõnk végezetéig.

Naplómban olvasom: „1958. szeptember 24. Szilvássy László író ajándékaként, a Magyarok útja, kiadásában, 1952. febr. 25-én, Buenos Aries-be megjelent: Tizenhárom almafa c. Wass Albert regényét kaptam.” Kötõdöm ehhez a könyvhöz, azóta ezt a kis zöld könyvet, Isten tudja hányszor kölcsön adva, cafatokra olvasva, féltetten õrzöm könyvtáramban.

89

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Lukács Csaba író, újságíró

Wass Albert nem térhet haza A két világháború közti magyar irodalom egyik legnagyobb alakjának, Wass Albertnek halála után sincs nyugvása. Sem szülõföldjén, Erdélyben, sem az anyaországban. Budapesten jelenleg azért nem állítható fel a mellszobra, mert a Fõvárosi Közgyûlés kulturális bizottságának elnöke többek között az Igazságügyi Minisztérium szakvéleményére vár arról, hogy háborús bûnös volt-e a neves író, Romániában pedig rendõrségi vizsgálatot kezdeményeztek amiatt, hogy felolvastak a mûveibõl. Mindez történik 2004-ben, Magyarország EU-csatlakozásának évében, a román uniós tárgyalások véghajrájában.

A Kolozsvár melletti Válaszúton született grófról néhány éve iskolát neveztek el egy Hargita megyei kis faluban, Bögözön. Azért nem a szülõLukács Csaba földjén, mert a Mezõségnek azon a táján már nincsen magyar nyelvû nyolcosztályos iskola. A névadás óriási politikai botrányt kavart Romániában, és fura módon a falut is megosztotta – az ellendrukkerek azt kezdték hangoztatni, hogy a Wass fiúk idejönnek Amerikából és megveszik az iskolát, mások pedig a románoktól féltették a falut.

Talán nincs olyan települése a Kárpát-medencének, ahol annyian olvasták volna az író mûveit, mint akkoriban ott: ki-ki saját igazának védelmezésére kereste a sorok között a vélt vagy valós érveket. A névadó ünnepség addig soha nem tapasztalt rendõri érdeklõdés mellett zajlott, s mivel a falu jegyzõje nem adott engedélyt a rendezvényre, az iskola vezetõsége a táblát csak az épület hátsó falára merte feltenni. Nem volt hosszú életû: tanügyminisztériumi és politikai nyomásra a helyi önkormányzat késõbb a sokatmondó 1-es számú általános iskolára keresztelte az intézményt és az akkori igazgató sem maradt meg tisztségében. Irodalmi berkekben vihart kavart az is, hogy az író hamvait temethetik-e a marosvécsi kastély kertjébe, ahol a Helikon-találkozókat annak idején megszervezték.

Az Erdélyi Szépmíves Céh egyik alapítójaként is számon tartott író számos mûvét románul is kiadták. 1946-ban nem nemzetközi ítélettel, hanem a háborút követõ zûrzavarban felállított román népbíróságon, távollétében ítélték el a korábban katonáskodó grófot, nagy valószínûséggel birtokára, vagyonára pályázva. A román irodalomtörténet pedig tisztelettel emlegeti a cegei Wass grófi családot, amely kétszáz évvel ezelõtt menedéket adott a nemzettársai elõl menekülni kényszerülõ Gheorghe Sincainak, a román felvilágosodás óriásának. Mindez nem hatotta meg a jelenlegi román hatóságokat, ezért a háborús bûnösök kultuszát tiltó törvény miatt az író elõtt tisztelgõ köztéri szobrokat 90

WASS ALBERT NEM TÉRHET HAZA (ezek a Maros megyei Holtmaroson és Szászrégenben voltak felállítva) templomudvarokra kellett menekíteni, és késõbb be is deszkázták õket. Ugyanakkor Romániában a változások után szobrot állítottak Iuliu Maniunak, a Vasgárda atyjának és utcákat neveztek el a fasiszta Románia vezérérõl, Antonescuról.

Wass könyvei különben huszonöt-harmincezer példányban fogynak Erdélyben, miközben egy kortárs regénybõl többnyire ezer példányt nyomnak. Bár a család tavaly kezdeményezte az író romániai rehabilitálását, nyáron a román fõügyészség olvasatlanul utasította el az erre vonatkozó beadványt.

Február végén a szerzõ mûveibõl határokon átívelõ, huszonnégy órás felolvasóestet szervezett több magyar civil szervezet. A maratoni felolvasáson több mint ezerhatszázan vettek részt Magyarországon, Szlovákiában, az Egyesült Államokban és Kanadában, valamint Erdélyben – az esemény után a román hatóságok rendõri kivizsgálást kezdeményeztek annak a gyanújával, hogy megszegték a háborús bûnösök kultuszát tiltó jogszabályt. A Maros megyei rendõrparancsnok szerint ezért hat hónaptól öt évig terjedõ szabadságvesztés és bizonyos jogok megvonása szabható ki, míg Frunda György RMDSZes szenátor szerint jogállamban nem lehet vizsgálatot indítani azért, mert valaki felolvas egy író mûveibõl.

Az Adjátok vissza hegyeimet!, a Kard és kasza, valamint más nagy sikerû regények szerzõjének Magyarországon sem volt sokkal több szerencséje. Honosítási kérelmérõl a Horn-kormány idején Kuncze Gábor belügyminiszter döntött úgy, hogy csak egyéves tartózkodási engedélyt ad az írónak. A Hit Gyülekezetéhez tartozó Hetek címû hetilap cikksorozatot szentelt annak, hogy az író háborús bûnös volt-e, vagy sem, majd „Wass, a hungarista” címû írásukban kritizálták, hogy „az Orbán-beszédek színpadi hátterét képezõ mûvészek” tavaly „alternatív Kossuth-díjat adományoztak” a „halálra ítélt jobboldali írósztárnak”. Bírósági per lett a könyvek kiadási jogából is: egy erdélyi és két magyarországi kiadó is magáénak tudja a jogokat.

Wass Albert szülõföldjén már megfogyatkozott, vagyis a többséghez idomult a magyar lakosság. A legtöbb templomajtót csak az idõnként odalátogató lelkész nyitja ki, maga húzza meg a harangot, szuszogtatja meg az asztmás orgonát. Õ az ige hirdetõje és egyben a gyülekezet is. Az író – aki a Nemzetközi Pen Club tagjaként magáénak vallotta az írószervezet jelmondatát – egy összekuszált világ emberiségének lelkiismerete. Erdélyben, a bögözi iskola névadó ünnepségén úgy fogalmaztak: nem Wass Albertnek megtiszteltetés, hogy róla neveznek el iskolát, állítanak szobrot, hanem a településnek öröm és kegy, hogy Wass Albertrõl elnevezett intézményt, szobrot tudhat magáénak.

Akik ezt ellenzik, azok „a népet akarják lélekben otthon tartani”.

(MNO, 2004. március 4.)

91

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Stoffán György író

Wass Albert a nemzet hajótörötteinek ad lelki és szellemi menedéket A rendszerváltásnak nevezett „nagy átverés” korában kezdtünk levelezni. Érezte, itt kéne, hogy legyen velünk, de nem tehette, mert a „hálás utókor”, a kommunista hazudozás megtagadta tõle ezt a lehetõséget… Ahogy nagy elõdjétõl, Nyirõtõl, a szülõföldön való örök nyugodalmat. Mert ez az utókor lélektelen, hitetlen és gonosz. Ám, ebben a hitetlen, hazug és gonosz világban mégis vannak, akik utolsó erejükkel is a megmaradást, a haza szeretetét, a Kárpát-medence szabadságát és keresztény-keresztyén voltunkat szolgálják, szolgálták. Õ e nagyságok közé tartozott.

Messze földrõl is erõt tudott adni egy-egy levele, mélyen szántó gondolatai irányt és megoldási lehetõségeket mutattak, s azt a lángoló elköStoffán György telezettséget, amely immár kihalófélben van. Nem a megbántott erdélyi fõrend szólt e levelekben, hanem az egyszerû, válaszúti székely, aki megkövetelte, hogy ne a protokoll szerinti „Méltóságos Gróf Úr” megszólítást, hanem a lehetõ legegyszerûbb „Albert Bátyám”-at használjuk, engem Gyuri öcsémnek szólítva megkövetelte, hogy tegezõdve váltsunk szót.

Wass Albert így életemben és a Haza felvirágoztatásának reményében szellemi tengellyé vált, amely tengelyen forogtak és forognak a magyar örökkévalóságot hajtó fogaskerekek… a keresztény-keresztyén hit, a hazaszeretet, a nemzet iránti elkötelezettség, az erkölcs, a hajthatatlanság és elvhûség fogaskerekei. Õ számomra – könyvein és levelein keresztül – hangtalan, precízen mûködõ mûszer a szívemben és az agyamban. Szellemi, lelki lélegeztetõ gép, magyar Biblia, „estáp” a már járni is alig tudó nemzetnek. S ellenszérum a kommunista-liberális „kélgyó-méreggel” szemben. S mondhatnék még sok-sok hasonlatot, de nem teszem. Inkább összefoglalom mindazt, amit eleddig írtam: – Wass Albert olyan példakép, aki a hitet, az önfegyelmet, a világos magyar tudatot, a kellõ védekezési formákat és a túlélés mûvészetét tanítja meg, és aki ezért fundamentuma a magyar megmaradásnak mind a megszállt, mind a megszállás ellen jelenleg is küzdõ országrésznek.

Ami pedig fáj Wass Albertet emlegetvén: – A kettõs beszéd… amelyet felõle folytatnak értelmiségiek, kultúránkért felelõs szolgák. Éljenzik, olvassák, immár ismerik, de szobra, életmûvének tananyagként való szerepeltetése, példaként állítása sem a csonka-országban, sem az idegen fõhatalmak alatt lévõ országrészekben nem történt, nem történik meg. Mintha a kereszténységet a vallásórán Jézus feltámadása nélkül tanítanák… vagy a magyar „honfoglalások” történetébõl kihagynák a hét vezért, Árpádot, Géza Nagyfejedelmet és az elsõ királyt, István urat…

Wass Albert sziget, amely a magyar nemzet hajótörötteinek ad lelki és szellemi menedéket.

Reményt, ha erõnket veszítjük, s erõt, ha reményünk fogy el. Számomra pedig? Õ barát, tanácsadó, etalon… íróként és egyszerû keresztény magyar polgárként egyaránt. Mert, ahogy levegõ nélkül nem élhetünk, úgy lelki és szellemi táplálék nélkül sem maradhatunk életben…

92

MAGYARORSZÁG NEM ISMERETLEN A SZÁMUKRA

Ryosuke Eto a japánoknak fordítja az Adjátok vissza a hegyeimet! címû regényt

Magyarország nem ismeretlen a számukra „Egyrészt a mûvészet szempontjából érdemes bemutatni az író mûvét, hiszen Wass mûve a világirodalom közkincséhez tartozik. Másrészt nagy dolognak tartom, hogy ilyen rövid idõ alatt ennyire népszerû lett, és rengetegen olvassák a mûveit Magyarországon.

Emiatt nem elfogadható, hogy egy ilyen népszerû íróról semmit nem tudnak a japánok.

Harmadrészt a történelmet érdemes bemutatni, Japánban ugyanis nem nagyon tudnak a volt kelet-európai országok sorsáról” – vallja Ryosuke Eto, aki a japánoknak fordítja Wass Albert mûveit. Õt kérdezte Fábián Tibor 2006-ban.

– A magyar néprajz és a néptánc iránti érdeklõdésem révén már 1991 óta többször tartózkodtam Magyarországon huzamosan. Japánban dolgoztam, összeszedtem a pénzt, és úgy jöttem Magyarországra. A néptáncot és a magyar néprajzot tanulmányoztam. 2004-ben úgy döntöttem, hogy munkahelyet keresek itt és örökre itt maradok. Magyarországon barátaim ajánlatára kezdtem olvasni Adjátok vissza a hegyeimet! címû könyvét. A stílusa nagyon tetszett. Rövid mondatok sorából áll, és a ritmusa olyan, mint egy versé. Esemény leírásához gyakran beilleszti a természet leírását, és ezzel változatossá teszi mûveit. Ez nekem nagyon szimpatikus, mert a japán szépirodalomban is gyakran használják. Szerintem idáig nem volt ilyen szempontból megrajzolt háborús regény. Ezért érdekelheti az embereket.

– Mennyire ismert a magyar irodalom a japán könyvbarátok elõtt?

– Sajnos, azt kell mondanom, hogy nagyon keveset tudnak róla. Idáig kevés magyar mûnek jelent meg a fordítása. Például én japánul ezeket a könyveket olvastam: Petõfi és Ady válogatott verseit, Karinthy Ferenctõl a Budapesti tavaszt, Konrád Györgytõl a Látogatót, Keszi Imre Elíziumát és Kertész Imre Sorstalanságát. Ezen kívül van még néhány kiadás ugyan, de ezeket régen adták ki, és már nem kaphatók. Szóval keveset tudnak a honfitársaim a magyar irodalomról, de azt hiszem, változni fog a helyzet. Mostanában egyre szorosabb a kapcsolat Japán és Magyarország között, sok japán ember dolgozik itt, és kint Japánban is sokan vannak, akik magyarokkal dolgoznak. Így Magyarország már nem egy ismeretlen ország számunkra. Gondolom, hamarosan egymás kultúrájának a jobb megismerése is bekövetkezik.

– Részt vett egy háromnapos Wass Albert teljesítménytúrán Erdélyben…

– Azokat a helységeket láttam, ahol a történet játszódik. Például voltam a Belcsuj tisztáson, ahol a fõhõs lakott a feleségével, Anikóval. Végiggyalogoltunk a „pláj”-on, gyönyörû volt onnan a kilátás. Így még pontosabban tudom elképzelni a történetet.

– Önnek mi tetszik leginkább Wass írásmûvészetében?

– A természet leírása. Szép hasonlatokat és metaforákat használ. Az ilyen mondatokat nagyon nehéz lefordítani, de éppen ez a legérdekesebb része a fordításnak. Egyébként úgy érzem, az író stílusa az egyik kedvenc japán íróm, Miyazawa Kenji stílusához hasonlít bizonyos szempontból. Vallásos buddhista volt, és õ is misszionárius életet élt.

A halála után ismerték el mûveit. Sokan szeretjük. Így leszünk Wass Alberttel is!

93

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Geri Verin Daglarimi, azaz Adjátok vissza a hegyeimet!

A törököket érdekli Wass Albert világa Holló Ádám és kedvese, Emel Dev Wass Albert mûveit törökre fordítják, ez alkalomból készült az alábbi beszélgetés.

– Érdekelheti-e a török olvasókat Wass Albert írásmûvészete?

Holló Ádám: Mindenképp, hiszen az író sok egyetemes gondolatot fogalmaz meg mûveiben, valamint sok párhuzam vonható számos török irodalmi alkotás és Wass Albert mûvei között, mivel sok török írónak és költõnek kellett hazájától távol, a honvágytól gyötörve alkotnia nézetei, gondolatai miatt.

– Mi az, amivel „megfoghatja”, magához láncolhatja Wass a török olvasót, hiszen sok esetben olyan tabutémáról – a két világháború közti Erdélyrõl – szólnak könyvei, amely még a magyar olvasók elõtt sem világos…

Emel Dev: A mû gazdag érzelemvilágával kötheti le a török olvasót. Számunkra nem elsõdleges cél a politikai történések felderítése, inkább az, hogy bemutassuk a magyar irodalmat és Wass Albertet. Fontosnak tartjuk közölni, hogy élt egy ilyen magyar író, aki sokat szenvedett érzelmi nyíltsága miatt és ilyen szépen tudta megfogalmazni gondolatait. A mi munkánk a fordítás, a történet megértése, az értelmezés az olvasó feladata.

Holló Ádám: Én inkább a kérdésben említett tabutémáról szólnék néhány szót: azt tapasztaltam Törökországban, hogy mivel itt nem volt kommunista elnyomás, az emberek nyíltan beszélnek a történelemrõl. Ezért nem érzem akadálynak a mû feldolgozásában, megértésében azt, hogy errõl ír Wass Albert. A könyv, amelyet fordítunk, az Adjátok vissza a hegyeimet. Még pontosan nem döntöttünk a cím török változatáról, de számunkra jelenleg a legjobb megoldásnak ez tûnik: Geri Verin Daglarimi.

– Miért éppen erre esett a választásuk?

– „Ez volt az Isten akarata.” Az idézet Wass Alberttõl való.

– Magyarországon párezres példányszám már sikert jelent. Törökországban valószínûleg mások az arányok. Ott hány ezer példány után lehet sikerkönyvrõl beszélni?

– Törökországban eddig a legnagyobb példányszámban elkelt könyv a „Su Çilgin Türkler”, ebbõl 700 000 példány kelt el, de 5000 példánynál már ott is sikerkönyvrõl beszélhetünk.

– A munka oroszlánrészét – magát a fordítást – a török származású Emel Dev végzi.

Emel, miért éppen Wasst fordít az anyanyelvére?

Emel Dev: Mikor az elsõ pár oldalt elolvastam, éreztem, hogy nagyon sok érzelem van benne és az író ezeket tökéletesen át tudta adni nekem. Ezért gondoltam, ha lefordítanám, ezeket a történeteket és érzelmeket az íróval együtt tudnánk megélni. A könyv megjelentetésével az íróval közösen átélt élményeket a török olvasóknak is át tudjuk adni.

– Ádám, mi az ön szerepe a fordításban?

Holló Ádám: Az én szerepem a történelmi háttér megvilágítása, az összefüggések megmutatása, valamint a nehezebben érthetõ – kimondottan erdélyi – szavak, kifejezések megmagyarázása. Néprajz szakos hallgatókból valóságos segédcsapat támogatja a 94

A TÖRÖKÖKET ÉRDEKLI WASS ALBERT VILÁGA fordítás menetét. Ez a kis csapat segít a néprajzi kérdésekben eligazodni akkor, amikor ez elengedhetetlenné válik a fordítás során.

– Milyen nehézségekkel kellett eddig megküzdeniük fordítás közben?

– Legnagyobb kihívást a magyar és a török nyelv nyelvtani szerkezetében mutatkozó különbségek jelentik. Ezen kívül a specifikusan erdélyies Wass-kifejezések is nehezítik a török nyelvbe való átültetést, de minden nehézség ellenére egyre több betû sorakozik a már lefordított szövegben.

– Mit gondolnak, a török-magyar rokonság okán jobban értheti a török olvasó Wass Albertet – vagy akár az egész magyar irodalmat –, mint például egy német vagy egy amerikai?

Emel Dav: Számomra jobban érthetõ, mert a magyarok és törökök között sok közös vonás van. Például az emberek közvetlensége, életmódja, a dolgok szemlélete stb. Szerintem, ha két nép között ilyen párhuzamok vannak, akkor egymás irodalmát is könnyebben érthetik meg. Mert az irodalom olyan dolog, amelyben élet és élõ emberek vannak.

Holló Ádám: Szerintem is könnyebben érthetik meg a török olvasók a magyar irodalmat. Gondolom ezt a két nemzet közötti érzelmi párhuzamok okán. Van valami megfoghatatlan dolog az irodalomban, aminek mély megértéséhez, megérzéséhez nem elegendõ a politikai, diplomáciai stb. kapcsolat, ehhez szükséges egyfajta rokonság, s ez a magyarok és a törökök között véleményem szerint fennáll.

– Egyébként tényleg jobban kedvelik a törökök a magyarokat, mint például a nyugateurópai népeket?

Emel Dav: Én egy évig éltem Magyarországon. Mielõtt odamentem, azt gondoltam, hogy a magyarok is olyan emberek, mint a többi nyugat-európai nép, kicsit hidegek, távolságtartóak. De aztán rájöttem, hogy nem olyanok, hanem nagyon kedvesek, barátságosak. Mikor hazajöttem, török barátaimmal, tanáraimmal sokat beszélgettünk errõl, és kiderült, õk is úgy gondolják, hogy a magyarok sokkal közelebbi kapcsolatban állnak a törökökkel, mint más nyugat-európai népek.

Holló Ádám: Személyes tapasztalatom, hogy a török nép egyébként is nagyon vendégszeretõ, kedves nép, de amikor valahol kiderült, hogy magyar vagyok, még sokkal kedvesebbé váltak. Sok fiatallal, egyetemi hallgatóval beszélgettem aktuális politikáról, történelemrõl, és meglepõen sok mindent ismertek a magyar történelembõl, aktuálpolitikai történésekbõl, ami számomra azt jelzi, hogy foglalkoznak a magyar néppel, érdekli õket a sorsunk. Más népek helyzetérõl nem rendelkeztek ilyen sokoldalú, mély ismeretekkel. Emellett mindig hangoztatták a török-magyar rokonságot. Tehát személyes tapasztalatom alapján a válaszom: igen.

(Erdélyi Napló, 2006. október 17. Fábián Tibor beszélgetése)

95

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

A kétszeres Baumgarten-díjas Wass Albert Ha ma élne a gróf, bizonyára CWA-ként válna a mediatizált közbeszéd tárgyává. A kétbites írásbeliség ragasztana rá is egy trigrammot. Ám, nem válik azzá, mert Wass nem a mi korunk szülötte, nagyon nem az, egy más kort, egy másik világot hordoz és örökít át olvasóiba.

Egy olyan világot, amelyet talán jobb pillanatainkban mindig is vágytunk megérinteni, belülrõl megismerni, átérezni, birtokba venni. Egy világot, amely történelmi közelmúltként õrzi a régmúltat, és bár karnyújtásnyira van, mégis elérhetetlen ama mesterségesen keltett kulturális vákuum miatt.

Wass Albert máig késlekedõ kanonizálása annak a kollektív amnéziának a következménye, amely saját nemzeti múltunk e fejezetéDr. Kádár Péter vel, a húszas – negyvenes évek Magyarországával szemben jellemzi – még mindig, ma is – a hazai közgondolkodást. Aztán, meg, azért sem lehet a kortársunk Wass, mert korának szellemi mintázata leginkább hasonlít egy makacs óriáskirályhoz, aki trónjához ragaszkodva huszadik századi, modern és szûkös zárkájában topog, csak fejét-nyakát palástjába húzva fér el benne. Ebbõl adódik a trollos sutaságba ütközõ, mégis minduntalan megmutatkozó, veleszületett, eleganciája – ennek a sokat szidott, vesztésre ítélt, úri Magyarországnak. Az országnak, amelyik – soha ne feledjük, – a trianoni sírból fölkelve egyetlen évtized alatt küzdötte vissza magát Európa gazdasági és szociális élvonalába. Sokan tudat alatt talán még azért húzódoznak tõle, mert senki nem szeret a vesztessel azonosulni.

Baumgarten Ferenc alapítványának díjtáblája az 1929 és 1949 közötti Magyarország szellemi életének csaknem teljes keresztmetszetét feltárja. Magáról a díjról a legtöbbet a 126 díjazott névsora árulja el. Micsoda névsor! Erõsen gondolkodnom kellene, összeszedve minden irodalomtörténeti emlékemet, kit nem találok a sorban, leszámítva, hogy, nincs benne Kassák, és nincs ott Németh László. Hiányukhoz külön-külön történet fûzõdik. Merthogy, eredetileg ott voltak vagy majdnem felkerültek erre az elitlistára, csakúgy, mint Szerb Antal, Szép Ernõ, Zelk Zoltán, késõbb pedig Szabó Magda. Csakhogy, díjazásukba az épp aktuális hatalom beleszólt…

A kurátorok mûködése azért vívott, folyamatos harcban merült ki, hogy az alapító által hagyatkozott mûvészi szabadsághoz és szellemi értékõrzéshez ne férhessen hozzá az aktuálpolitika, se a megrendelésével, se a tilalmával. Ezt a megkörnyékezhetetlen irodalmi mûítészetet a korszak hazai irodalomkritikájának fejedelme, Babits képviseli a kuratóriumban – haláláig.

Sorsszerû, hogy az alapítvány és vele a rangos díj a kommunista kultúrpolitikus, Révai idején szûnik meg, beleolvadva a Kossuth-díjba, kvázi államosítva, ugyanannak a diktatúrának a jegyében, amely Wasst hosszú idõre kiûzi a magyar irodalmi panteonból.

Aki tehát kétségbe vonná Wass Albert írói érdemeit, annak álljanak mementóul a Baumgarten-fõkurátor döntnöki ítéletei. Babitséi, aki alapítványi gondnoktársaival kétszer döntött úgy: Wass Albert gróf méltó arra, hogy átvegye a kor egyetlen igazán rangos, magyar irodalmi díját. Az vitatkozzon – már, ha van kedve és mersze – Babits-csal esztétikáról, írói étoszról, mûvészi autonómiáról, na meg, nemzeti elhivatottságról és emberségrõl.

Kádár Péter (A szerzõ teológus, etikatanár, egyetemi doktor) 96

V. FEJEZET

V. FEJEZET

ÉRDEKESSÉGEK, EMLÉKHELYEK, ELISMERÉSEK

Sikerek, szerelmek, kudarcok

„Mindig válaszút elõtt állt”

97

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

I. RÉSZ Ezer éves a Wass családtörténet – ma tizenegy férfitagja van a famíliának Egy történelmi megfigyelés szerint a híres monarchiák, uralkodó és arisztokrata családok életideje 300-400 év, akkorra általában a férfi utódok ága megszakad. Példa erre az Árpád-ház, az elsõ magyar uralkodó dinasztia, mely 1301-ban kihalt, 350-400 év után. A Habsburg dinasztia is nagyjából négy évszázadot élt meg.

Ezzel szemben a Wass család – kezdetben Vas, majd Vass, Wass és Czegei Wass néven ugyanazt a családot jelzi és a családi legenda szerint 1000 évre tekinthet vissza, de a szigorú írásos feljegyzés alapján közel 900 évre. Buzát fia, Miklós „az új évezred elején” mentette meg Szent László életét, s tõle kapta a Vas nevet és a cegei birtokot (1142).

Majd III. Bélától a szentföldi vitézségért Doboka vármegyét kapták jutalmul. Vid, Tamás és Miklós Károly Róberttõl kapták Cege környéke tulajdonjogát: Vasasszentgotthárdot, Vasas-szentegyedet és Vasas-szentivánt, 1321-ben. A család nevét 1460-tól Vass-nak írták. Mária Terézia korában, Wass György testõrkapitány kérvényére a név Vass-ról Wass-ra változott. A grófi cím is ebbõl az idõbõl, 1744-bõl való.

Wass Tamás ágából származik Wass Albert és családja. A másik ág, a Cegén élõ Wass család férfiága kihalt – Wass Jenõ és felesége „Farkas néni” fia, Wass György költõ, énekíró utód nélkül halt meg. Utoljára Tarjányi Ákos (1900-1983) felvette anyja, Wass Irma családi nevét, de a Wass-Tarjányi családban nem születtek fiú utódok.

Wass Albert fiai és fiú unokái a család utolsó élõ sarjai, bár közülük jelenleg nem él senki Erdélyben. Sajnos, sok történelmi családdal ez történt. A háború, a román háborús bûnösség átkos vádja, a máig kiható posztkommunista taszítás az életterüket nyugatra telepítette.

Ma a Wass családnak 11 élõ férfitagja van: Vid; Huba és fia, Matthew (Mátyás) és annak fia, Nathan; Miklós; Géza és fiai: Albert és Dániel; Endre és fiai: Andreas és Matthias.

98

SKÓT VÉR IS VOLT A CSALÁDBAN

Koppány utóda Wass Albert nem a grófi rangra volt büszke, hanem arra, hogy a Koppány nemzetség leszármazottja. Elmondása szerint Koppány emlékét õsei évszázadokon át ápolták. Minden nemzedékben úgy nevelték a család elsõszülött fiát, hogy tovább örökítsék az õsmagyar hagyományokat. Wass Albert õsei a reformáció korában hagyták el ezt a szokást, (16. század), amikor az egész nemzetség református hitre tért.

Skót vér is volt a családban Az író dédnagyanyja, Gróf Wass Albertné Killyén Mária skót származású, a McKillyen nemzetség sarja. Felmenõi egy angol király elõl menekültek. Amíg Killyén Mária férje, Wass Albert a Kufstein várában raboskodott, 17 évig (1849-1867) õ vezette a birtokot Mezõzáhon. Támogatta fiát, Gróf Wass Bélát, az író nagyapját a szentgotthárdi udvarház (kastély) újjáépítésében, melynek elõdjét1849-ben a románok – a református templommal együtt – felégették.

Wass Albert tisztelte a skót néppel való történelmi kapcsolatot. Szent István királyunk unokája, Ágota a skót Edward herceghez ment feleségül. Lánya, Árpád-házi Margit viszont III. Malcom skót király felesége lett, sõt királynõvé koronázták. Edinburghban halt meg 1093-ban. X. Kelemen pápa Skócia védõszentjévé avatta – õ a 11 Árpád-házi szent között a Szent Margit.

Anyai nagybácsi: Teleki Sámuel, az Afrika-kutató Wass Albert édesanyja, báró Losonczi Bánffy Ilona, akinek édesapja báró Losonczi Bánffy Zoltán, édesanyja gróf Teleki Erzsébet (Eliz) volt. Szintén híres történelmi családokat képviseltek – Bánffy, Bethlen, Wesselényi és Teleki felmenõkkel – ahol mindenki mindenkivel rokonságban volt.

Gróf Teleki Erzsébet testvére Teleki Sámuel, a híres Afrika-kutató, országgyûlési képviselõ, aki tehát Wass Albert édesanyjának a nagybátyja, a dédapja pedig az a Teleki Sámuel államférfi, aki a Marosvásárhelyi Téka (könyvtár) alapítója.

Szintén a rokonságba tartozott Teleki Blanka (aki 6 évet raboskodott Kufstein várbörtönében), és Teleki Pál, a késõbbi miniszterelnök. Sajnos, Wass Endre és Losonczi Bánffy Ilona válása miatt a Wass család kapcsolata megszakadt Ilona családjával is. Bár, Albert találkozik néhánnyal az élete során.

Anyja unokahúgát, Teleki Izabellát fiatal diákként megszerette, de apja nem engedélyezte a házasságot. Unokatestvérével, Teleki Endrével évfolyamtársak voltak Pallagon, a Királyi Gazdasági Akadémián.

Egy másik unokatestvérével, Teleki Károllyal sokkal késõbb Kanadában találkozott, akitõl értesült anyja halála hírérõl (1960).

99

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Válaszúton született – és mindig válaszút elõtt állt Miért Válaszút és nem Kisbún a szülõhely? A curriculum vitae eseményekben és drámai változásokban fordulatos, olykor nagyon szomorúan változatos. Apja, Wass Endre (1886-1975) húsz éves korában vette el Báró Losonczi Bánffy Ilonát (1883-1960) – 1907. május 26-án – a család nemtetszését kiváltva. Az esküvõjükön csak szüleik voltak jelen: „mi testvérek megtagadtuk a részvételt…Nõsülés után hét és fél hónap múlva Endrének fia született, akit Albertnek (Albi) kereszteltek.” (Siemers sz. Wass A Bánffy Kastély Válaszúton Ilona: Wass-kor, 155) Rövid házasságuk három évében Wass Endre és Bánffy Ilona a Kisbúni Bethlen Kastélyban laktak, ahol Endre a gazdasági ügyek rendezésével volt megbízva.

Wass Albert szülõháza mégsem Kisbún, hanem Válaszút – a különös gonddal megépített, szépségében és berendezéseiben (akkor) egyedülálló palota, melyet Bánffy Ádám épített újjá, emelettel megtoldva, angol parkkal bõvítve, a bejárati részt stílusosan kialakítva. Egy kutató úgy tartja, hogy 25 évvel korábban Wass Albert édesanyja, Bánffy Ilona is ott született – Báró Losonczi Bánffy Ilona néven. Alili, ahogy becézték. (ld Kászoni Zoltán, Õsök, elõdök, Wass Albert). Más forrás szerint Türe, a Bánffy kúria volt a szülõhely. Ilona és Endre Türe nevû helyen esküdtek, ami ezt erõsítheti. Ismét más forrás szerint Marosvásárhely a szülõváros (édesapja ott volt fõispán).

Ilona sem saját családjától, sem férje családjától támogatást nem várhatott. Gyermeke szülése elõtt az unokatestvér, Bánffy Albert és felesége, Montbach Sarolta meghívására Válaszúton tartózkodott, akik egyébként a Wass családdal is rokonságban voltak.

Wass Endre és felesége, Ilona gyakori vendégek voltak náluk. Ilona ott szülte meg elsõszülött fiát, Albertet. A keresztelõ után Wass Albertnek nem volt Válaszúthoz több kötõdése, de átvitt értelemben: folyamatosan válaszúton találta magát…

Kisbún, a történelmi Bethlen család kastélya, ma már csak Bún (Boiu) található Maros megyében, Fehéregyháza mellett. A trianoni egyezmény után viszont Nagy-Küköllõ vármegyéhez tartozott, Segesvár térségében.

100

Kisbún, a Bethlen Kastély romjai ma

KÉTSZER VOLT KERESZTELÕ?

Az anya, aki életet adott – de eltûnt gyermeke életébõl Wass Albert édesanyja az „elszegényedett” Bánffy család tagja volt. Apja fõispán Marosvásárhelyen, majd Kolozsvárra költöztek. Anyja gyakran vállalt közösségi munkát, például részt vett a Kárpátok õre szobor felavatásán a fogadóbizottságban. Ilona fiatal lányként a nagyvilági életet szerette, szüleitõl elköltözött. Apja húga, Bánffy Polixena (Pólika néni) és férje, Kemény Kálmán (Kemény János rokona) vették pártfogásukba. Ilona jó kapcsolatot ápolt unokabátyjával, Bánffy Alberttel, és késõbbi feleségével Montbach Saroltával, akik Válaszúton a Bánffy kastély tulajdonosai voltak.

A leírás szerint Ilona vonzó, csinos hölgy volt, nõi csáberõvel, akibe a férfiak rögtön beleszerettek. A délceg Wass EndréÉdesanyja, Báró vel ez történt. Bánffy Ilona és Wass Endre Losonczi Bánffy elsõ unokatestvérek voltak: Endre anyja, Ilona (Alili) Bánffy Rákhel Ilona nagynénje (apjának testvére) volt. A rokonházasság arisztokrata vonás volt.

Wass Albert hat éves koráig ismerte az anyját. Semmi nyom nem maradt róla, arról, hogy késõbb hogyan élt, mi történt vele Wass Endre huszár Bécsben, ahol haláláig élt (1960. június 25-én halt meg). az I. világháborúban

Kétszer volt keresztelõ?

Wass Albertet a válaszúti református templomban megkeresztelték. Néhány év múlva egy másik keresztelõt is tartottak Szentgotthárdon. Keresztanyját, Bissingen bárónõt, Alili barátnõjét Albi nagynénje, Siemers Ilona képviselte: „Albi már tudott járni, a keresztelõn kézenfogva tartottam. Elbûvölõ sötéthajú kisfiú volt, pont olyan, mint most Albert idõsebbik gyermeke, Vid.” (Wass-kor 155). Az évszám valószínû 1911, ugyanis ebben az évben mondta ki a bíróság Wass Endre válását feleségétõl, Bánffy Ilonától. Válásuk után Endre visszatért Szentgotthárdra, míg Bánffy Ilona hamarosan Bécsbe költözött.

Egy karácsony Bécsben Három éves koráig Wass Albert szüleivel a Kisbúni Bethlen Kastélyban élt, majd a szülõk elváltak. Ekkor lett Szentgotthárd az otthona. A bírósági ítélet szerint az apja gondozásába került. Anyját, Ilonát, házassági hûtlenség miatt elmarasztalta a bíróság.

Wass Endre még párbajozott is a „csábító” Weinckheim gróffal – szerencsére nem tettek kárt egymásban. Úgy tûnik, hogy az anya nem harcolt a fiáért, mert más tervei voltak a nagyvilági életben, Bécsben. A kis Albert a bírósági döntés alapján néhány hetet tölhetett az édesanyjával. Ez az elsõ években teljesült is.

Egyszer Bécsben töltötte a karácsonyt. Hat éves kora után minden személyes kapcsolat megszakadt, és a szülõk között gyûlölködés volt. Albert ezt fájdalmasan élte meg.

101

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Édes-keserû évek Szentgotthárd: egy szeretethiányos kisgyermek otthona Apja, Wass Endre nem igazán tudott fiához közel kerülni. Teljesen különböztek egymástól. Míg a fiú visszahúzódó, csendes, szemlélõdõ volt, apja bohém, társasági ember, aki szeretett a központban lenni.

A jó világnak hamar vége szakadt: a világháború és a trianoni veszteségek miatt Endre búskomorságra hajlott. Az I. világháborúból sebesülten tért haza. Felépülésében egy önkéntes ápolónõ támogatta, akivel Bécsben találkozott. Házasság lett belõle.

Mannsberg Izabella Wass Endre második felesége lett és Albert mostohaanyja. Albert nevelése mégis inkább a nagyszülõkre hárult, akik Szentgotthárdon éltek, de néhány év múlva Mezõzáhra költöztek. Wass Béla és a nagymama, Bánffy Rákhel formálták a fiú életét. Az író gyermeksége és ifjúkora soha nem szûnõ anya-hiánnyal telt.

A négy kép Siemers Éva gyûjteménye: a Kisbúni Kastély (1908-ban), Albert szülei: gróf Wass Endre és gróf Wass szül. Báró Bánffy Ilona, és az író fényképe (1926) – Horváth Tholdy István tulajdona

Pónilovon szökött el Mezõzáhra Albert még öt éves volt, amikor a kis pónilován gyakran elszökött a nagyszülõkhöz Mezõzáhra. Ha alkalma nyílt rá, szívesen töltött idõt a Szentgotthárdtól 32 mérföldre levõ Mezõzáhi udvarházban. Szerette Béla nagyapját és Rákhel nagyanyját és tisztelte a tudásukat és életbölcsességüket. Errõl önéletrajzi írásaiban is megemlékezik. Fiainak és unokáinak rajongással beszélt nagyszüleirõl, akik annyi szépre és jóra megtanították, és értékes tapasztalattal látták el. Béla nagyapjától tanulta meg a maradandó értékeket, melyeket nemzedékek óta továbbörökítettek a Wass családban.

102

Albi gróf ötéves korában kapta elsõ puskáját, tudott úszni és lovagolni

A WASS CSALÁD SZABADSÁGHARCOS HÕSEI

A Wass család és Amerika A gyermek Albert sokat hallott Amerikáról és a vadnyugatról. A „cegei Wassok” híres leszármazottja, Wass Sámuel (1814-1879), a legendás „amerikai Wass” – más néven Samu bácsi – rendkívüli történetei megfogták a gyermek képzeletét. Wass Samu a kolozsvári gimnáziumban franciául és angolul tanult, remek vívó és tornász volt, de céllövõként, vadászként is kitûnt. Képzett botanikus és zoológus lett.

A szabadságharc Kossuth oldalára hívta, akivel személyes közelségbe került. Kossuth Lajostól kapott egy titkos megbízatást 1849 áprilisában, hogy szerezzen segítséget Amerikából. Egy hosszúra sikeWass Sámuel rült utazás során járt Nyugat-Indiában, az Antillák szigetvilágában, Tahitiben, Dél-Amerikában az Amazon vidékén Venezuelában.

Sajnos, a remélt pénzt nem tudta összegyûjteni. New Yorkból nem Európába, hanem Kaliforniába utazott – az aranyláz bûvöletében. 1850-ben San Francisco-ban telepedett le és családot is alapított. Amikor az író Kaliforniába látogatott, találkozott ott élõ Wassokkal, Samu bácsi leszármazottaival. Kapott tõlük pénzérméket, amelyek Samu bácsi aranypénzverdéjében készültek.

Wass Samu élete végén hazaköltözött Cegére. Gazdálkodott és könyveket adott ki.

Természetrajzi, hajózási, õserdõbeli izgalmas útleírásai a kis rokon Albert kedvenc olvasmányai voltak.

A Wass család szabadságharcos hõsei A Wass-arcképcsarnok kiemelkedõ személyiségei századokon át adtak honvédõ katonákat és államférfiakat (sõt: írókat és költõket is). Nemcsak rangjuk, hanem iskolázottságuk miatt is fontos tisztségeket töltöttek be a közéletben.

Az író ükapja, Wass Tamás (1781-1831) a Napóleon elleni 1809-es gyõri nemesi felkelésben vett részt, mint lovaskapitány. Wass György (16581704) kolozsvári kapitány Apaffy oldalára állt. Bár Bécsben volt követ Leopold császár alatt, (1701-1705) még latin és magyar feliratban értekezett is az európai szabadságmozgalmakról. Végül II. Rákóczi Ferenc fejeA mártír delem mellett tett hûségesküt. Labanc felfogását kuruc identitásra váltotta. szabadságharcos Kolozsvár egész városát átállította Rákóczi Ferenc oldalára, 1704-ben.

Gróf Wass Albert Kossuth hívó szavára csatlakozott a szabadságharchoz Wass Sámuel emléktáblája (1814-1879) közgazdász, politikus, dobokai fõbíró, országgyûlési képviselõ, aki Kossuth megbízásával utazott Amerikába. Testvére, Wass Albert, az író dédnagyapja (18191911), szintén szabadságharcos lett, õ Bem tábornok szárnysegédje volt. A szabadságharc leverése után 17 évig a hírhedt osztrák börtönben, Kufstein várában raboskodott. Csak 1867-ben szabadult. Állítólag a kufsteini börtön falában látható a neve, melyet a körmével vésett be.

Egy másik szabadsághõs és mártír Gróf Wass Albert (1881-1902), az író nagybátyja, Párizsban diákként értesült a dél-afrikai búr nép szabadságküzdelmérõl. Mindössze 20 éves volt, amikor a búr-háborúba jelentkezett. Az angol frontvonalról próbált átjutni a 103

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV búrokhoz, amikor életét veszítette. A búrok 2000 decemberében, a Natalbeli Utrecht kisváros múzeumában egy 2000 nevet tartalmazó emléktáblát lepleztek le, melyen több magyar neve is szerepel, Gróf Wass Alberté is. Szülei egy fehér márványtáblát készíttettek az emlékére, mely a kolozsvári Farkas utcai református templom falán látható.

Sikertörténet: a fiatal költõ és regényíró Díjak, mûvek, jutalmak Rendkívüli, hogy már 12 évesen verset jelentet meg és 19-20 éves korára versesköteteit kinyomtatják! Ez történt Wass Alberttel.

A teenager költõ fiatalabb volt, mint Petõfi, mikor az elsõ verseit írta: 12 évesen elsõ verse és humoros karcolata a dési Református Fõgimnázium önképzõkörének ifjúsági lapjában megjelentek (Miért címû verse és Bíró elõtt címû karcolata), további versei is hamarosan megjelentek a Vármegyei közélet, Szamos tükre, Szamos megyei hírek címû lapokban.

Még csak 15 éves, mikor versei és írásai a Vadászújságban, a Brassói lapok és az Ifjú Erdély címû újságokban napvilágot láttak. Ezek közül kiemelhetõ az „Apámnak küldöm” és a „Fenyõ a hegytetõn.” 1923-tól (15 éves) a kolozsvári Ifjú Erdély folyóiratban és a marosvásárhelyi Vadászújságban is rendszeresen közlik verseit.

A kolozsvári „Minerva” kiadó 1927-ben „Virágtemetés”, 1928-ban pedig „Fenyõ a hegytetõn” címû versesköteteit jelenítette meg. Még diákként a Pásztortûz, az Ellenzék, majd az Erdélyi Fiatalok címû folyóiratokban publikált, az utóbbi kettõnek késõbb munkatársa is lett.

Mégis, az igazi sikert a prózaírás hozza meg. Elsõ könyve, a Farkasverem 1934-ben országos hírûvé tette. Majd minden évben új regény megjelenése gyarapította a sikert.

A temetõ megindul címû színmûve (1932) megjelenése után az Erdélyi Helikon tagjává fogadja, báró Bánffy Miklós és gróf Kemény János pártfogásba veszi, a marosvécsi találkozóra meghívják, melyen 1936-tól kezdve részt vesz. Az Erdélyi Irodalompártoló Társaság tagjává választják (1939), még ebben az évben az anyaországi Kisfaludy Társaság is tagjává fogadja.

Az akkori legmagasabb irodalmi kitüntetést, a Baumgarten-díjat neki ítélték oda (1940), melyet Babits Mihály adott át (3 ezer pengõ jutalommal). Megkapja a Klebensberg-díjat (1942), majd a Zrínyi irodalmi díjat – mindkettõ komoly szakmai elismerés. A Magyar Tudományos Akadémia tagjává választják (1944).

Magyarországon a Révai Kiadó is kiadta mûveit: Mire a fák megnõnek (1942) és A kastély árnyékában (1943). A budapesti Nemzeti Színház darabot kért tõle (Tavaszi szél), melynek bemutatóját azonban 1944 karácsonyán a nyilas hatalom betilAz Erdélyi Helikon társaság összejövetele, Marosvécsen, totta.

1936-ben (Wass Albert balra a harmadik) 104

A DEBRECENI DIÁK

Majdnem megbuktatták irodalomból?

A tízéves érettségi találkozón mesélte el Wass Albertnek egykori tanára, a Kolozsvári Református Gimnázium akkori igazgatója, Kovács Dezsõ (aki egyébként az Erdélyi Helikon tagja is volt), hogy soha nem gondolta volna, hogy diákja, Albert író lesz, méghozzá sikeres. Könyve (Farkasverem) elõzõ évben jelent meg és nagy visszhangot keltett Erdélyben.

A tanár bevallotta, hogy neki nem tetszettek Albert diákként írt irodalmi dolgozatai, és ellenérzése volt a sok furcsa szókapcsolat, kifejezés, de különösen a rendhagyó nyelvtani szerkezetek miatt. Szinte kísértést érzett idõnként, hogy elégtelent adjon, megbuktassa. Különösen azt nem tudta lenyelni, hogy diákja gyakran tõmondatokkal intézte a közlését, ráadásul „és”-sel kezdte az új mondatait, ami a magyar nyelvtan szerint furcsa.

Kovács tanár úr elismerte tévedését, és miután sok jó kritikát olvasott és hallott a kolozsvári irodalmi körökben, békejobbot nyújtva gratulált a híressé vált írónak. Lehet, hogy az õ javaslatára is kapja a kitüntetést. Irodalmi érdemei miatt a Kolozsvári Egyetem Díszdoktorává avatják 1944-ben.

A debreceni diák Pallagon, a Királyi Gazdasági Akadémián a szigorú iskolai rendtartásokat és konviktusi szabályokat betartja. Önképzõkörben elõadásokon, vitaesteken részt vesz, a Bethlen Gábor irodalom körnek és az Ifjúsági Egyesület Széchenyi Gazdasági Szakosztálynak tagja, majd elnöke. Fõvárosi és vidéki kiszállásokon közelebbrõl megismeri az állattartást, a ménest, a pincegazdaságokat.

Kiemelhetõ néhány elõadása, melyek nemcsak gazdasági, mezõgazdasági, de népmûvelési témák. Emellett, versei megjelennek a Debreceni Újság, Hajdúföld és DebreczenKelet-Magyarországi Napló címû folyóiratokban. A Debreceni Nagytemplom lelkipásztora, Révész Imre vezetésével a Debreceni Kálvinista TemplomEgyesület tagja.

A Debrecen-Pallagi Királyi Gazdasági Akadémia-i bizonyítvány egyik oldala 105

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

A lövészbajnok – sportsikerek, legendás történetek Diákként Albert kitûnõen bánik a pisztollyal és puskával, országos céllövõversenyeken elsõ és második helyezett, jó eredményeket ér el. A Magyar Fõiskolai Szövetség Céllövõ Szakosztályának versenyén elsõ díjat szerzett. (1929. április 29.).

Az Országos Gazdász Bajnoki Céllövõversenyeken Budapesten, Magyaróváron, Szegeden, Budapesten kiemelt helyezést ért el, országos rekordokat is állított. Pisztolylövésben és a hadipuska bajnokságon egyaránt kiválóan szerepelt.

Nemzetközi versenyeken is részt vett, bár errõl nem ismertek az adatok. Az író megemlékezik ar- Jesse Owens, a legendás futó, akivel nem ról, hogy az 1930-as években egy Németországban fogott kezet a náci vezér rendezett versenyen (1932-ben vagy 1936-ban) a román csapat óvást adott be, mert Wass nem volt magyar állampolgár, és magyar színekben szerepelt. Emiatt elmaradt a magyar himnusz.

A másik legenda még érdekesebb, az 1936-os olimpiához kötõdik – de ennek nincs nagy valószínûsége, mivel még nem került elõ róla hiteles adat. Hogy került be mégis a köztudatba az írónak tulajdonított történet?

Erre elfogadható egyfajta magyarázat. Egy amerikai fekete bõrû olimpikon, Jesse Owens (1913-1980) sorsa nagyon meghatotta Wass Albertet, mert alacsony sorból, hátrányosan indult és kirekesztést élt át. Az alabamai néger atléta a berlini olimpián, 1936-ban négy aranyérmet nyert futásból (100 m és 200 m, 100 m és 200 gátfutás). Hitler, aki az árja faj felsõbbségét hirdette, nem fogott vele kezet az érem kiosztásakor. Wass Albertet nagyon irritálta a történet és mélyen az emlékeiben maradt. Kapcsolatba is kerültek egymással. Idõs korában hajlott a valóság és fantázia összemosására. Amikor 1990-ben az elsõ magyar televíziós interjúban (és 1995-ben Szalay Róbertnek a dokumentum film kapcsán) a sportsikereirõl nyilatkozott, úgy adta elõ a „legendás” történetet, hogy õ nem fogott kezet Hitlerrel. A valóságban neki soha nem volt semmiféle kontaktusa a hírhedt Az Országos Céllövõverseny gyõztese: náci vezérrel.

Wass Albert és a pallagi csapat, Budapest, 1929.

106

WASS ALBERT SZERELMEI

WASS ALBERT SZERELMEI Szerelmei sorban csalódást okoznak – rendre elhagyják õt, máshoz mennek feleségül. Több versében, különösen a Virágtemetés kötetben megszólal a magányosság, az elveszettség, a „felsült szerelem fanyar íze” – megannyi csalódás, mely fájdalmas életérzés és szomorú versek ihletõje volt.

Báró Carla Blomberg, a tanítvány Igazi nevén Karolina Blomberg, írói nevén Cegei Báró Blomgerg Carla. Anyja Wass Erzsébet.

Carla Wass Albert diákkori elsõ szerelme, akihez verseket írt. Wass Albert vonzalma nem csupán a csinos fiatal nõnek szól, hanem a közös érdeklõdés is összehozza õket: Carla is író volt.

Ezen kívül mindketten természetszeretõk voltak és jól lovagoltak. Az Álom és valóság címû elbeszélésben (Voltam) személyes emlékek élednek fel a múltból. Carla Báró Bánffy Déneshez ment férjhez, akinek a nagyanyja szintén Wass lány, Wass Mária. Carla népszerû gyermekkönyvet jelentetett meg, ami egy szarvasról szólt, Bözsi címmel.

Mezõségi állatmeséket gyûjtött össze. Wass Albert írt róla könyvismertetést a Pásztortûz címû folyóiratban, 1939-ben. A kritikusok a Bambi (Felix Salten) és A vadon szava (Jack London) állatregényekhez hasonlítják Carla sikeres könyvét.

Gróf Bethlen Beáta, a gyûrûs menyasszony Alig tudunk valamit a kapcsolatról, de az író egyik életrajzi emlékezésében ezt említi: „volt egy menyasszonyom, aki két évi mátkaság után faképnél hagyott.” Miközben Albert tanulmányokat végzett Magyarországon, Debrecen-Pallagon, olyan valaki vette el tõle és szakította el kettõjük kapcsolatát, aki az íróhoz közel állt, mint unokatestvér, mint barát.

A Voltam címû önéletrajzában Atzél Edérõl ezt írta: „... a barátkozás nehezen indult el, mivel mi ketten két nagyon is különbözõ világban éltünk. De mindketten magányos lelkek voltunk. Én visszahúzódó, õ rámenõs természetû. Ellentétek, akik rendre hozzánõttek egymáshoz és kiegészítették egymást. Ahogy közös barátunk, Reményik Sándor fejezte ki egyik versében: „én végigálmodtam az õ álmait, s õ végigélte az én életemet.” Édi tanított meg verekedni, és én tanítottam õt meg a mesék szépségére. Pár év alatt úgy öszszenõttünk, mintha vér-testvérek lettünk volna. …Együtt jártunk a kolozsvári református kollégiumba, …majd õt Németországba küldték, egyetemre, engem Debrecenbe. Csak vakációk idején találkozhattunk. Egy láthatatlan szál mindvégig összekötött valamiképpen. Míg gróf Bethlen Beátát, aki eredetileg az én jegyesem volt, feleségül nem vette. Ez kissé megrontotta köztünk a barátságot nehány esztendõre.”

Bethlen Beáta fia, Atzél Béla felnõttként Amerikába került és Wass Albert segítségével kezdett új életet Floridában. Wass Albert nevelt lánya, Anne, feleségül ment Bélához, 107

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV de sajnos házasságuk válással végzõdött. Anne elmondása szerint Béla italozása tönkretette kettõjük kapcsolatát. Bethlen Beáta unokái és dédunokái ma Punta Gordon, Floridában élnek.

Cike, Buba avagy Éltetõ Marianne Éltetõ Marianne, (Éltetõ de Zilahy), családja Szalárdon birtokszomszéd volt a Wass családdal.

Buba tíz évvel idõsebb volt Albertnél.

Az ifjú Albert még gyermekként megismerte és csodálta az érett, energikus asszonyt, aki szenvedélyes vadász volt. Barátságuk alapja az õszinte rokonszenv és a közös értékek, a természet szeretete és közös vadászélmények voltak. A baráti kapcsolat levelezésükben Buba, a medvevadász egy életen át megmaradt. Élete alkonyán elárulja az író a kapcsolatukról, hogy ami a szerelem csírája volt köztük, az virágzott ki fia, Endre és Cike unokája, Ágnes szerelmében. Wass Albert legjobb barátjának az unokája lett az író legkisebb fia,Wass Endre felesége. Cike másik unokája Nt. Bartha József tiszteletes felesége.

Egy ismeretlen diáklány Debrecen-Pallagon Nem kevesebbet köszönhetünk neki, minthogy megmentette a fiatal írót a meggondolatlan haláltól! Egy fiatal hölgy, diáktárs, aki ott van a kritikus pillanatban, és kiveszi kezébõl a fegyvert, megmentve az életét. (Találkozásaim a halállal): „A tükör elé álltam… s talán egy egész percet álltam úgy s búcsúztam magamtól… És ekkor megszólalt valaki a hátam megett. – Elment az esze? Éles nõi hang volt, kicsit izgatott s remegve fölényes. A mozdulat az ujjamban maradt s hátra riadtam. Egy diáklány állott az ajtóban. Nézett csillogó szemmel, de szigorú szájjal. – Szamár – mondotta ki gyors, rövid és tökéletes fogalmazásban az ítéletet…. Szája vonalát megremegtette, szemét könnybe borította, hozzám jött s vállamra tette a kezét. – Kicsi fiú – mondotta halkan. Aztán puha kezével végigsimogatta az arcomat s beszélni kezdett, melegen, anyásan. A tudat, hogy valaki mellettem áll, hozzám tartozónak mondja magát, egyszeribe valószínûtlenül nagy távolságba sodorta a halál gondolatát… ” Milyen kár, hogy nem ilyen asszony állt mellette élete végén, abban a kritikus pillanatban. Az a társ akkor nem kivette a fegyvert a kezébõl, hanem éppen ellenkezõleg: odaadta…

108

WASS ALBERT SZERELMEI

Teleki Izabella – a meghiúsult szerelem Wass Albert menyasszonya elveszítését, a csalódásokat nehezen heverte ki. Ám, 1932-ben Teleki Izabella iránt szerelemre lobbant.

Apja azonban nem engedélyezte a kapcsolatot, a lehetséges házasságot. Izabella ugyanis rokonságban volt Wass Albert édesanyjával (akinek az anyja Teleki Eliz/Erzsébet volt). Ekkor, az apja inkább külföldre küldte, csakhogy megakadályozza a házasságot.

Ekkor lett Albert a Sorbonne Egyetem diákja Párizsban. Az író „Három vers neked” címmel írt verseket Teleki Izabellához, 1932-ben.

Wass Albert évfolyamtársa volt Pallagon Teleki Endre, anyjának unokaöccse. Anyjának egyik unokatestvérével, Teleki Károllyal és feleségével, Verával az író 1960-ban, Torontóban találkozott. Tõle értesült anyja haláláról.

Költõi szerelem: Wass Albert Napsugara, írótársa, Kenese Erzsébet Wass Albert és Erzsébet között a levelezés forródrótként mûködött – a frontról, különösen 1944-ben. Az író ekkor egy regényt ír Napsugár címmel, melynek a kéziratát Erzsébetnek küldte Pestre.

Sajnos, az egyetlen kézirat elveszett. Múzsája, az írónõ is regényt ír, magyar történelmi drámát. Wass Albertet Napsugár emlékeztette az élet szépségére és az írói hivatás értelmére. Bántotta a Napsugár kéziratának eltûnése.

1947-ben három színmûvet írt, az egyik a Napsugár címet viseli. Õsbemutatója a müncheni emigráns magyar színházban volt 1948 márciusában, az író errõl levélben beszámolt Erzsébetnek.

Amikor az író családja Erdélybõl menekül, Erzsébet fogadja õket otthonában, Budapesten, majd a Dunántúlon. A háború után Erzsébet regényei is indexre kerültek. Fiához költözik Londonba.

Egyszer újra találkoznak: az író Kanadában tart irodalmi estet, és Erzsébet odalátogat. Nem éled újra a plátói romantika, sem levelezésük. Erzsébet barátként Wass Albert feleségéhez, Évához hûséges. 1959-ben Londonban hal meg. A Napsugár a román funtineli boszorkány, Nuca magyar ellenpárja.

Éva, a segítõ, a hûséges társ, gyermekeinek édesanyja Siemers Éva Wass Albert unokatestvére, majd elsõ felesége (1914. január 5. – 1991. május 2). Édesanyja Siemers szül. gróf Wass Ilona, édesapja Johann Edmund Siemers, hamburgi nagyvállalkozó. Éva Angliában nevelkedett, szülei egy gazdag földbirtokos feleségének szánták. Õ azonban más jövõt képzelt magának. Kislányként minden nyarat Szentgotthárdon töl109

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Albert és Éva: az ifjú házasok

tött. Lelkesedéssel és vonzódással halmozta el a nála hat évvel idõsebb unokatestvérét. Romantikus érzése nem talált viszonzást.

Amikor egy országos céllövõversenyen Wass Albert az elsõ helyezést eléri 1933-ban, Wass Albert és Éva a hegyen jelen van Siemers Wass Ilona és gyermekei. Albert meg sem említi Éva nevét a beszámolójában. Évek alatt megérik a letelepedés és a családi élet iránti vágy, valamint egy vigaszt ígérõ szerelem. Ráadásul, a feleség hozománya mezõgazdasági gépeket hozott Magyarországról, ami a gazdaságot fellendítette. Éva tevékenyen és áldozatosan vette ki részét Albert mindennapi életébõl. Pénzt adott egy mezõgazdasági kísérletre – bivalycsorda tartásra. Lóháton kísérte férjét a földekre, vadászatra és a hegyekbe.

Egy családi házat vett Kolozsváron, járta a földeket. Ezek mind hatottak: meghódította Albert szívét.

Néhány évig tartott a varázs…

Az egyházi Wass Albert és Siemers Éva esküvõje, Hamburg, 1935 110

EGY „ROMÁNBARÁT” ÍRÁS MIATT CSAKNEM KIZÁRTÁK... esküvõ 1935. április 22-én Hamburgban volt és az ezt hitelesítõ Házassági Anyakönyvi bejegyzés a Cegei Anyakönyvi Kerület házassági anyakönyvébe 1941. február 22-i dátummal került be. Tehát polgárilag késõbb hitelesítették a házasságot, az okirat magyar és román nyelven van kiállítva.

Házasságukból hat fiú született: Vid, (1936), Csaba (1937), Huba (1941), Miklós (1943), Géza (1944) és Endre (1950). Különös, hogy házastársi kapcsolatuk nem az elsõ években Erdélyben, hanem a háború után, a német emigráció elsõ éveiben (19451948) vált szorosabbá. A háborús veszteségek, a szülõföld elvesztése bizonyára mindent átértékelt. Igaz, csak évekre.

Egy „románbarát” írás miatt csaknem kizárták a Helikon Társaságból Egy irodalmi értékelést ír Goga versérõl, amiért némelyek ferde szemmel néznek rá, sõt az Erdélyi Helikonból való kizárását is javasolják. Ez mutatja: az irodalom számára nem politika.

Egy másik furcsa tény: a Marosvásárhelyi La Cot La antológia (1936) magyar és román szerzõk írásait jelentette meg, köztük Wass Albert elbeszélését. Az Elõszóban Dandea Emil, Erdélyi könyvnapok Budapesten, 1938-ban az akkor polgármester – Tamási Áronnal – az erdélyi írók sátra elõtt. leszögezi: „Az tény, hogy mind a román, mind pedig a magyar szerzõk ékes bizonyítékai annak, hogy az ifjabb nemzedék jobban és õszintébben megérti majd egymást.”

Fényes bizonyság, Wass Albertet a transzilvanizmus eszméje hatotta át, melynek a szellemisége humanista, Erdély népeinek egymás iránti tiszteletére, megbékélésre és békés együttélésre törekvõ. Ezért vállalja az Ellenzék címû folyóiratban Tamási Áronnal együtt az irodalmi rovat szerkesztését, mert az Ellenzék köztudottan antifasiszta érzelmû, erõszakellenes volt, és nyitott az Antant-angolszász-amerikai eszméi iránt.

Az író veszélyt látott az erõszakra épülõ ideológiákban, így a nemzetiszocializmusban és a bolsevizmusban. Életrajzában megemlékezik arról, amikor a Gestapo felügyelete alá akarja vonni a lapot, emiatt távozik, kitér a konfliktus elõl. Nem sokkal késõbb az Ellenzék egyik számát betiltották és egyik szerkesztõjét meggyilkolták a nácik…

111

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Vádak tüzében: immár románellenesség?

Bár mûveiben együttérzéssel szól más népekrõl, az erdélyi kisebbségekrõl is, egy olvasói vélemény a Keleti Újságban (1937. november 14. Reflexiók egy novellához), Kohn Mártonné kifogásolja, hogy az író egyik novellájában a zsidó szereplõ ábrázolása rosszindulatot ébreszthet másokban. Magát az írót „nagytehetségû”-nek és mûvét „jó írásnak” tekinti, csak felhívja a figyelmet arra, hogy „ne hintse rá a gyûlölet magját” a pénzt kölcsönzõ zsidó ember figurájára.

Inkább „ismerje meg a mi népi megújhodásunkat a Földközi tenger partján” a régi próféták igazságának folytatóiban. Szó sincs az író antiszemitizmusáról ebben a kritikai megjegyzésben.

A másik oldalon, a románellenesség vádja súlyosabb volt. Egy politikai támadásnak tekinthetõ, hogy az írót a román hatóság 1939-tõl megfigyelés alatt tartotta. Amikor Szentgotthárdon egy irodalmi társaság gyûlt össze és konferenciát tartott 1939-ben, megjelent egy csendõr és lefoglalta Wass Albert írásait, sõt vád alá helyezték. A vád románellenesség és uszítás.

Ez a vád erõsödik ellene a Csaba és Jönnek címû mûvei megjelenése után, melybõl a kolozsvári perben bûnösséget fabrikálnak.

A románellenesség cáfolata az az életmû, amely már ott Erdélyben nagy beleérzéssel és rokonszenvvel mutatja be a román emberek életét. Akkoriban írt és az Erdélyi Helikonban megjelent elbeszélései: Nuca, Vaddisznós Jákób, Mundruska, Mósule stb., fényes bizonyítékai annak, hogy az író erkölcsi eszménye az együttélés emberiessége volt és végig az maradt.

Ebbõl az idõbõl maradt fent egy géppel írt levele, melyben védekezni kényszerül. A levél részletébõl is kitûnik a keserûség és szomorúság az igazságtalan vádak miatt.

Menekülés Erdélybõl – elásott családi kincsek

Az otthon, ami volt, ami elveszett

A háttérben az 1940-es kép, az elõtérben ami maradt belõle... (felvétel: Wass Géza)

112

A MAGYAR KIRÁLYI LOVASSÁG ZÁSZLÓSAKÉNT Wass Albert családja kénytelen volt menekülni Erdélybõl, Szentgotthárdról. Éva és kisfiai egy nagy katonai autón Magyarországra indultak. Elõzõ este felpakoltak sok értéket, melybõl szinte minden elveszett.

A menekülés elõtt, az utolsó este a szentgotthárdi kertben, Rákhel nagymama és a kis Wass Csaba sírja mellé elástak családi kincseket, fõleg ékszert, aranyat, értéktárgyakat.

Ma ott kukoricás és szántóföld van, mivel a kastélyt 1944-ben a földig rombolták.

A Magyar Királyi Lovasság zászlósaként Mint tartalékos tiszthelyettes 1942 májusától három hónapos katonai kiképzésen vett részt, majd a Magyar Királyi Lovasság zászlósi rangját kapta meg. 1943 márciusában az Ellenzék címû lap fõszerkesztõje behívót kapott, ekkor õ lett a megbízott helyettes, legalábbis a lap irodalmi rovatában.

Amikor a Gestapo felügyelni akarja a lapot, ezt megtagadja. Ekkor apai barátja, Dálnoki Veress Lajos tábornok, az Erdélyben állomásozó magyar hadsereg parancsnoka szárnysegédévé Wass Albert, fogadja. Ezután a 9. Magyar Királyi Lovasság a honvédõ katona élén, mint alhadnagyot, Ukrajnába küldik.

1944 karácsonyán tért haza, katonai elismeréssel: az I. és II. Wass Albert tartalékos osztályú német Vaskereszttel: egy német belvízi uszályhajót parzászlós, a háború tizánmerénylettõl mentett meg, majd egy elfogott orosz révén az végére hadnagy egész partizáncsapatot lefülelte.

Ezután szülõföldjén vette fel a harcot a román és orosz katonák ellen, addig, míg a szovjet elõrenyomulás következtében hátrálva, Magyarországon folytatta a harcot. A második világháború utolsó szakaszában hadnaggyá léptették elõ.

Egy rövid idõre a németek fogságába kerül Sopronkõhidán Veress Lajos tábornokkal együtt. Az Erdélybe való visszatérésrõl Veress tábornok lebeszéli. Akkor a németek kínzással, ujjai tördelésével akarnak belõle információt kicsalni. A menekülést kell választania: 1945 Húsvétján, családjával egyesülve, Sopronnál lépte át a nyugati határt.

Wass Albert katonai könyve, azonosító 113

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Megint válaszúton: Európa helyett Amerika az új haza?

Világégés után A háború, a németországi bujdosás mindent összekuszált és elrontott, az emberi kapcsolatokat is. Németországban derült ki, hogy egy világ választja el Albertet és házastársát, Évát egymástól. Ráadásul a hamburgi rokonság nem volt igazán befogadó. Az eltávolodás ellenére a ragaszkodás, a hûség, a tudati és morális felelõsség még egyensúlyban tartja a jelent és átszövi álmokkal az ismeretlen jövõt.

Remény a hazatérésre Nem tudott belenyugodni a szülõföld hiányába. Már 1945 -ben Tamási Áronnak írt levelébõl kitûnik, hogy titokban hazatérést remél, álmokat szövöget. „Az ebadta németjei mindenünket elraboltak, de nem tudták elrabolni a hitemet és a reményemet, hogy egyszer még valamennyien otthon leszünk s élhetjük a magunk kis életét nyugalomban és békességben, elölrõl kezdve az otthon építését. … Tavasszal csak hazajuthatunk, ugye?”

(Tamási Áron Wass Huba keresztapja, levél Bajorországból 1945. október 7.)

Ugyanígy a hazatérés reményét többször leírja volt vadásztársának, Bubának (Életõ Marianne): „Egyébként egy látóember megjósolta nekem, 49-ben jön el a világsiker, és 51ben a Kelemen havas. Tehát úgy készülj, Cike, hogy 51-ben…. olyan hirtelen jön majd minden, hogy föl sem ocsúdhatsz, s már bekopogok az ajtódon! ….Újra felépítjük Szalárdot, sõt font Komárnyikon, és építünk egy rendes házat….” (Levelei Cikéhez, Wass Albert titkai címû könyvben jelentek meg).

Családi élete Németországban

Amikor már és még együtt volt a család: a wentorf -i táborban, 1951-ben

Ezek a meghatározó évek, a legkorábbi emlékek fiai számára: apjuk sokat mesél nekik. Bajorföldön, Németországban a hegyek, erdõk és egyszerû emberek között egyszerû életük volt, de gazdagnak érezték magukat. Évekig egy család farmján laktak két emeleti szobában.

Albert a gazdálkodóknak dolgozott, egy nagy dohányültetvényt hozott létre és kedvtelésbõl vadászott, amikor tudott. Fiaival együtt szedte az erdei áfonyát, gombát, amibõl az asztalra is és piacra is jutott.

Ekkor Wass Albert sok idõt töltött családjával. Mindig voltak történetei, amivel a gyümölcsszedés nem volt unalmas.

114

MERRE TOVÁBB? – KIVÁNDORLÁSI DILEMMÁK A környéken mindenki megszerette a családot, és õ erre tudatosan nevelte a fiait: mindenkit tisztelni és szeretni kell. Maradt ideje az írásra is. Sok más között, ekkor írta a gyermekeknek szóló meséket, melyeket elõször fiainak mesélt.

Amikor 1948-ban Hamburgba költöztek, tehát a fiúk fogékony gyermekéveiben, apjukat a munkája miatt kevesebbet látták. Anyanyelvük inkább a német volt, csak aztán a magyar, mivel anyjukkal és rokonságával több idõt töltöttek, óvodába és iskolába jártak. Felesége rokonságával nem volt felhõtlen az író számára a kapcsolat. Bár néhány regénye megjelent, nem igazán látott jövõt írói hivatása betöltésére.

Merre tovább? – kivándorlási dilemmák

Adjátok vissza a hegyeimet!

ki. Bár nehéz szívvel, dönteni kellett, a jövõ érdekében.

Szponzoruk, William McClain a skót származású farmer és lánya, Elizabeth, egy elvált tanárnõ, aki egyedül nevelte fel két lányát és örökbe fogadott fiát. A kezességvállaláskor még senki nem sejti, hogy új fordulat kezdõdik az író és Elizabeth (Bebe, ejtsd: Bibi) életében – hamarosan.

Dél-Amerika: Argentína vagy Chile is a tervek között volt. Buenos Airesben élõ barátja hívja. Kanada is szóba került. Leginkább Amerika, a nyugati Montana állam.

Egyik levelében kivándorlási szándékáról Wass Albert ezt írja egy író barátjának, Mentzer Bélának, 1950. február 3-án: „Egyébként kéthárom hónap múlva elhagyom Európát és kivándorlok fadöntõnek Montanába. ... Itt (Németországban) nincs reám szükség. A németek nem értenek meg, és én nincs mit keressek közöttük. Azt hiszem, a montanai indiánokkal könnyebb dolgom lesz.”

Eredetileg a teljes család készült az amerikai emigrációra, ám Siemers Évánál az utolsó orvosi felülvizsgálaton tüdõbajt diagnosztizáltak, ezért az amerikai hatóságok nem adtak beutazási engedélyt ne-

Bellair, Ohio - a Knolls farmház, ahol Wass Albert és fiai befogadást nyertek, 1951

115

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

II. RÉSZ Új világ, új kezdet, új élet Az 1951-es és 1952-es esztendõ drámai fordulatot hozott Wass Albert életében.

Amerika egy új világ kezdete lett, minden szempontból. Õszintébb a szembenézés, szabadabb a döntés, és oda már nem illik a konvenció.

A beilleszkedés nehézségei – levelek a távolból Éva sokáig levelezett Alberttel, sõt Elizabethtel is, angolul. Albert is rendszeresen írt neki. Elõször biztatók voltak a hírek és arról szóltak, hogy hiányoznak egymásnak, készítik a jövõt, a viszontlátást, a család kiegészülését.

A fiai nem igazán tudták feldolgozni anyahiányukat. A sorsok ismétlõdnek, ezt élte át Albert is gyermekként. Meglett férfikorban fiai így fogalmaztak: anyjuk nélkül, egy idegen, katonás, szigorú skót-amerikai nõ házában kellett otthont találniuk.

Kezdetben Albert nem találta vonzónak Elizabethet, sõt tartott tõle. Az elsõ hónapokban az apa és négy kisfia egy lakosztályban voltak és szorosan összetartottak.

Az író kezdettõl irányította a sorsukat, hogy megállják helyüket az új hazában, majd az életben. Elizabeth is nyilAz író és négy fia: Vid, Huba, ván ezt tartotta szem elõtt, bár elég radikálisan. Szigorú Miklós és Géza Amerikában volt. Azt sem engedte, hogy németül vagy magyarul beszéljenek egymás közt. Szerencse, hogy Ágnes néni – akit magukkal vittek még Németországból, mint dajkát – nem tudott más nyelven, és vele csak magyarul tudtak beszélni – az idõs asszony haláláig, 1970-ig.

Wass Albert 1952 januárjában elvált feleségétõl, Siemers Évától és még ugyanebben az évben, 1952 májusában (más adat szerint Maryland, június 1.) házasságot kötött második feleségével, Elizabeth McClain-nel. Siemers Éva a legkisebb fiával, Endrével Hamburgban Wass Albert amerikai állampolgársági igazolványa maradt. (megjegyzés: balkezén a mutatóujj sérült) 116

KÍSÉRLET A HÁZASSÁG HELYREÁLLÍTÁSÁRA

Kísérlet a házasság helyreállítására

Siemers Éva Wass Albert édesapjával és fiával, Endrével Hamburgban

Bebe halála után Éva még utoljára, ismét kezdeményezte egy levélben a házassági kapcsolatuk felújítását. Wass Albert udvariasan bár, idõs korára, megromlott egészségi állapotára és akkori helyzetére hivatkozva (arra is, hogy érvényes halálos ítélet van ellene hatályban Romániában) elhárította a kérést.

Siemers Éva otthonában élt idõs korában Wass Endre. Éva, haláláig hûségesen õrizve elsõ és egyetlen férje emlékét – 1991-ben hunyt el Hamburgban.

Fiával, Endrével rendszeresen hazajártak Erdélybe és megismertette fiát azokkal a helyszínekkel, ahol Wass Albert regényei játszódnak.

Mivel az évek múlásával egyre kevesebb levelet kapott Éva, többször Amerikába látogatott. Az elsõ alkalommal, 1954-ben tett még egy kísérletet házasságuk helyreállítására, ám ez nem járt sikerrel. Albert – ügyvédje tanácsára – pénzzel intézte el (minden megtakarított pénzét odaadta). Éva fiaival próbált kapcsolatban maradni, akik igazán nem tudtak felmelegedni a hármasságban, bár szerették a Mamit, de az életük Amerikához kötötte õket. Néhány évvel

Amikor még fiatal házasok voltak

117

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

A társ és a hivatás megtalálása Tévedés azt hinni, hogy könnyû szívvel hagyja hátra Hamburgban feleségét és újszülött, ötödik fiát! Nagyon nehéz döntés volt, de Amerika mégis megkönnyebbülést hozott a számára.

A szabadság levegõjét megérzi, melyben sorsszerû hivatását folytathatja és betöltheti. Ebben õszintén támogatja befogadó szponzora, Elizabeth (Bebe) McClain Fay (19051978). Szükségszerû a vonzalom és kényszer: Elizabeth részint egy anya-figura, másrészt megértõ társ, gyermekei számára gondoskodó pótanya, akivel a jövõ bontakozik ki Amerikában.

Elizabeth McClain Fay, Wass Albert skót származású második felesége

Társak az életben, a családban és a magyar misszióban

118

EGY NAGY CSALÁD „FEJE” LETT AMERIKÁBAN

Egy nagy család „feje” lett Amerikában Hûség a magyar értékekhez Az író kezdettõl fogva fiaiba csepegtette a közel ezeréves történelmi család hagyományait és méltóságát. Amikor Amerikába érkeztek, a lelkükre kötötte, hogy magatartásukkal és eredményeikkel méltón kell képviselniük azt a nemzetet, amelybõl származnak. Az idegen világban hûséggel kell ragaszkodniuk azokhoz az értékekhez, melyeket örököltek.

Az öt fiú apjuk iránt teljesen letisztult szeretettel és ragaszkodással viseltetik. Többször elmondták és leírták: az értékek, amiket nekik mondott és átadott, életre szóló hatással van rájuk. Küzdelmek árán, nagy szeretet kötötte össze a Wass családot. Bebe családja is teljes ragaszkodással kötõdött az íróhoz.

Az amerikai „álom” megfeszített munkatempót igényelt – a kimerülésig. 1954-1970 között az író teljes munkaidõben tanárkodott, évekig cikkeket írt a Szabad Európa Rádiónak. Az amerikai gazdasági életet kellett bemutatnia és szaktanácsokat adnia.

Az 1960-as évek közepétõl a könyvkiadás többlet terhe került az elõtérbe. A nyári szabadságok megosztva a családdal és a magyar közösségek látogatásával teltek. Évek során legfeljebb a vacsora idején volt együtt a család. A vasárnapok, ünnepek és családi ünnepi együttlétek annál kiadósabbak voltak.

Az „amerikai család” – az író és Elizabeth családja

119

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

A gyermeknevelés terhei – a fiúk apjuk örökségének képviselõi Wass Albertnek választani kellett az írói karrier és a gyerekei nevelése között – és õ az írói hivatást választotta. Szabadidejében a dolgozószobájába bezárkózva írt. Ilyenkor a fiúkat és az unokákat Bebe szigorú csendre intette. Még labdázni sem volt szabad a ház közelében. Ágnes néni halála után nehéz volt fenntartani a magyar beszédet. Nem volt az anyanyelv magyar (különösen nem Amerikában), nem jártak magyar iskolába és nem éltek magyar környezetben, tehát nem voltak magyar nyelvû barátaik. Nagyon fiatalon kirepültek a házból, sok száz, sõt: ezer mérföldre. Igazán nagy ünnep volt a találkozás – Géza kivételével, aki Floridában lakott. Ennek ellenére, nem felejtettek el magyarul. Lehet, hogy törik a magyar nyelvet, de apjuk örökségének külhoni nagykövetei és képviselõi lettek. Büszkén viselték a nevüket, ami eleve meghatározta sorsukat.

Egy alapítványi megbeszélés után együtt a Wass-fiúk, balról jobbra: Endre, Géza, Huba, Miklós, Vid

A Budai Várban rendezett Panoráma Világklub ünnepségen, balról jobbra: Miklós, Huba és Endre

120

CSALÁDI ESKÜVÕK, KERESZTELÕK

Családi esküvõk, keresztelõk Lakeland (FL) magyar presbiteriánus templomában a Jordán folyó vizével keresztelték meg Wass Albert író fiának, Hubának a gyermekét és feleségét, valamint Wass Géza kisfiát. Hat évvel korábban Huba ott esküdött abban a templomban amerikai feleségével, és most kérésére gyermekét és feleségét is ott keresztelték meg. Közben megjárta Vietnámot mint hivatásos tiszt, és mint õrnagy az amerikai katonai akadémia (West Point) tanára lett.

Testvére, Géza viszont a Gainsville-i Egyetem erdészeti tanára. A nagy rokonságú és szerteágazott Wass család 33 tagja volt aznap templomunkban. A keresztség szolgálata után az egész Wass család úrvacsorát is vett a templomban. Feledhetetlenül megható volt ez a találkozás. Wass Albert gróf õsei az erdélyi Magyar Református Egyház fõgondnokai voltak.

Külföldre bujdosott magyar íróink egyik legkiválóbbja. Úgy õ, mint fiai, bárhová sodorná is õket az élet, mindig jó magyarok és testvéreink maradnak. Wass Albert kis gyülekezetünk tagja, dacára annak, hogy templomunktól 125 mérföldre lakik.

(Megjelent: Bethlen Naptár, Amerikai Magyar Református Egyházi jelentés, Lakeland, 1975.)

Ünnep a Lakeland-i (Florida) magyar református templomban

121

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Kedvence: a paprikás csirke és az aligátor farok „Papi sok idejét lefoglalták a közügyek, elsõsorban az írás, ezért fontosnak tartotta a napi közös étkezéseket. Persze, a beszélgetésekkel együtt, és ezért minden étkezés több mint egy óráig tartott. Közben Papi mesélt. Mi úgy nõttünk fel, hogy rengeteg történetet hallottunk Erdélyrõl, arról a tájról, ahol Papi gyermek volt, ahol izgalmas kalandokban volt része, mint a vadászatok, a hegyi túrák, s ahol a háború ezer veszélye között csodás úton-módon megmenekült. Minden étkezés történetmeséléssel volt összekötve, és neki minden napra volt egy története.” (Jack Sanborn, unoka). „Papi kedvenc étele a paprikás csirke volt nokedlivel. Ezt megkövetelte Bebe-tõl, vagyis anyámtól, hogy tanulja meg elkészíteni. Szerencsére Ágnes néni segített ebben és anyám gyakran jóízû paprikás csirkét és nokedlit készített, amit az egész család megszeretett.” (Anne Atzél Sanborn). „Papi megszerette a különleges tengeri ételeket, kedvenc étele az aligátor farok volt. Többször meglátogattunk St. John folyó partján egy fürdõ helyet, melyen egy kisvendéglõben mindig lehetett kapni frissen sült halat, békacombot és alligátor farok (alligator tail) különlegességet. Õ mindig azt rendelt, és a végén mi is megszerettük.” (Suzi Sanborn) „Rendszerint sokan ültük körül az asztalt, mert nem csak a család, de aki éppen ott volt látogatóban, az is meghívást kapott az asztalhoz. Papi az étkezés után rendszerint azt kérdezte: miért nem helyezkedünk el kényelmesebben? Akkor a felnõttek a nappaliba vonultak, ott folytatták a beszélgetést. Mi, gyerekek elfoglaltuk saját kuckóinkat. Szerettem Papival lenni, részt venni a családias tevékenységekben. Esténként játszottunk vagy televíziót néztünk. Õ is kedvelte a vadnyugati és indián történeteket, és ez összekötött bennünket, férfiakat.” (Jack Sanborn)

Ünnepi ebéd, az asztalfõn Wass Albert

122

CSERKÉSZTÉK AZ ERDÕKET, VADÁSZTAK, HALÁSZTAK

Cserkészték az erdõket, vadásztak, halásztak „Esténként elkísértem a sétákon, amikor kutyáival cserkésztük a közeli erdõket. TV nézés közben, fõleg a reklámok alatt, mindig mondott valami érdekeset. Kedvenc mûsora a „Matlock”" c. bûnügyi sorozat volt, amit élvezettel figyelt.” (Mike Sanborn, unoka). „Évközben tanított Papi az egyetemen, én magam is tanár voltam Naples-ben (Florida), így nyáron, különösen augusztusban mentünk vakációkra. Családosan utaztunk, Wass Miklós, Huba, Géza és Vid – lóháton ezért is vett Papi és Bebe egy lakókocsit, amit az autó után húztak. Észak-Karolinában volt egy nyári szállásuk, ahol kellemes idõt töltöttünk együtt. Ilyenkor a fiúkkal cserkészték az erdõket, vadásztak és halásztak.

Egyszer megleptük Hubát, aki New York államban a Westpoint Katonai Akadémián tisztnövendék (kadet) volt, egy születésnapi tortát vittünk neki. Egy másik évben Miklóst látogattuk meg, aki Kentucky államban katonáskodott, és õt felvettük. Lesátoroztunk, általában vízhez közel. Meglepõ volt, ahogy Papi halászott, néha még puszta kézzel is és ügyes trükkökkel fogott pisztrángot. Megtanította fiaimat a tûzrakásra, ahol a vacsorát megsütöttük. A tábortûz körül nagyon hangulatosan töltöttük az estéket.

Többször Kanadába látogattunk. Feltûnt, hogy Papit olyan sokan ismerték. Bárhova mentünk, mindenütt voltak barátok, akik meghallgatták az elõadását, és a könyveibõl vettek, melyeket anyám árult. A legszebb emlékeim maradnak ezek a kirándulások.”

(Anne Atzél Sanborn)

Az írót a család mindig nagy szeretettel vette körül

123

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Célállomás: az Astor Park és a vadon

Astor Park – az író otthona 1957-tõl haláláig

Mivel a nagyváros durva zaját messzirõl el akarta kerülni az író, a letelepedés célállomása egy természettel körülvett, vadon környezetben levõ, erõsen vidéki, elszigetelt kisváros, Astor volt.

A beilleszkedést segítette néhány vállalkozás, mint az Astor News, helyi újság szerkesztése, egy kis házias vendéglõ megnyitása (ami nem sokáig mûködött) és a cserkészcsa-

pat megalakítása, a helyi fiúk körében. Az írónak szívügye volt, hogy fiai sportban és munkában jó eredménnyel vegyék ki a részüket. Ügyesek voltak – football, kosárlabda és atlétika csapatban, mivel apjuk magasra tette a mércét. Az összefogást és kezük munkáját dicséri az Astor környékén fából készült sétáló tanösvény, melyet fiai és iskolatársaik, a helyi cserkészcsapat készítettek.

A közeli St. John folyóban tanultak meg úszni. Volt alkalom a halászatra, ami a konyhát gazdagította.

A fából készült pallót a tanösvényen az író és fiai a cserkészcsapatukkal készítették

A Szent János (St. John) folyó, kedvenc kiránduló helye, amely természeti csoda: a folyó délrõl északra folyik

Különösen õsszel és „télen” a környékbeli erdõkben, az Ocala rezervátumban lehetett vadászni. Az író szenvedélyes vadász lévén, szigorúan csendre intette a fiait: nem lehetett megszólalniuk, még köhögniük sem. A sikeres zsákmány a család táplálékának egy részét biztosította. Nem annyira a vadászat sikere nyújtott élményt Wass Albertnek, sokkal inkább a csend, a természet, és a hangulat, ami összekötötte õt a múlttal.

124

HÁBORÚ ÉS BÉKE – AZ ÍRÓ KEZÉBEN A FEGYVER A KÖNYV

Háború és béke – az író kezében a fegyver a könyv A magyarok elleni alantas háború Wass Albertet írásra késztette.

Minden úgy kezdõdött, hogy Miamiban hallott a kegyetlen intézkedésekrõl, melyeket az Erdélyben élõ rokonoknak és közösségeknek kellett elszenvedni. Amikor az író hazafelé, útközben a feleségének elmondta, Bebe megjegyezte: Ti magyarok, mindig csak beszéltek, és aztán nem történik semmi. Ha az én Miamiban, az egyház vezetõségével – skót népemrõl lenne szó, az Amerikai Magyar Szépmíves Céh megalakulásakor én biztos tennék valamit!

Nagy csend következett. Az író gondolatában ekkor fogant meg: könyveket kell írni és kiadni, és ehhez egy könyvkiadási céget kell létrehozni. Így is történt, a következõ évben, 1964-ben megalakult az Amerikai Magyar Szépmíves Céh és a Duna Kutatási és Információs központ (Danubian Research and Information Center).

Célja: elsõsorban a magyar kultúra és magyarságtudat megõrzése, valamint történelmi dokumentumok és tudományos, ismeretterjesztõ jellegû munkák megjelentetése. Az író évenként új könyvet írt és más szerzõk könyveit megjelentette – 1964 és 1989 között.

További érdekesség: Bebe fogadott fia, Joe megsebesült a koreai háborúban, késõbb a vietnami háborúban.

Ennek hatására írta angolul a „Why” (Miért) címû kisregényét, ami a háború értelmetlen vérontásáról szólt.

Az író Sarasota-ban. Ezt az üzenetet küldte a Venice-i magyar Ez a mûve sikert hozott az amerikai olvasók körében. Késõbb is próbálta ház építésekor, 1985-ben: angolra fordított kéziratait kiadókhoz Üzenem nektek: „Ha lassan is, de érik már az idõ, mikor a gonosz múlt fellegeit elfújja a történelem szele, s ez a sarasotai küldeni, de visszautasítással ez a szöveg jött vissza: nem idõszerû, nincs kis Magyar Haza megünnepelheti nagy magyar rá igény.

Hazánk újjászületését.”

125

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Gyász-karszalag az elbukott forradalom emlékére Az 1956-os forradalom leverésének elsõ évfordulóján Bebe fekete karszalagokat készített, melyeket a család férfi tagjai viseltek. Ez feltûnt az iskolában, és a kérdezõknek elmondták az elbukott magyar forradalom történetét. Ez még az újságban is megjelent. A következõ napon az író osztályaiban néhányan és fiainak osztálytársai szintén fekete karszalaggal jelentek meg. A Gainesville-i Egyetemen ez késõbb is megtörtént. Az írót fel is kérték, hogy az egyetemista ifjúság körében tartson megemlékezést. Ez megismétlõdött a magyar forradalom 10. évfordulóján is. Néhány magyar diák tanult abban az idõben az egyetemen Gainesville-ben, akik magyaros ruhában jelentek meg, verseket mondtak el angol nyelven a forradalom tiszteletére. Sok diák, aki Wass Albert tanítványa volt, késõbb sikeres politikus lett. A Wass családnak a megmozdulása jó néhány amerikait hozzásegített ahhoz, hogy kedvezõ fényben lássák Magyarországot. Az író akkor errõl be is számolt a Kanadai Magyarság címû újságban.

Kivizsgálás – a román háborús bûnösség vádja elejtve!

Wass Albert és Nagy Pál János (Miami református lelkésze) Washington DC-ben a romániai, erdélyi magyar egyetemekért való tüntetésen, 1976-ban

Az Amerikai Igazságügyi Minisztérium 1979ben beidézte Wass Albertet és alapos kivizsgálás alá vetette. Egy professzortársa Bukarestben vett részt egy konferencián, ahonnan értesült bizonyos vádakról. A román kormány értesült a lobbiról, melyben Wass Albert és szövetségesei kérték Romániában az emberi jogok kivizsgálását és ezzel együtt a kereskedelmi kedvezmények felfüggesztését Amerikától.

Erre volt a válasz a Simon Wiesenthal Zsidó Központ számára az 1946-os peranyag elküldése, mely a háborús bûnösség vádja Wass Albert és apja, Endre ellen. A különleges ügyekkel foglalkozó nyomozóiroda még késõbb nyitotta meg a kivizsgálást, de a sajtóban már megjelent a lejárató cikk az író ellen.

Szerencsére a család el tudott érni hiteles tanúkat, akik közjegyzõ elõtt aláírt nyilatkozattal tanúskodtak az író ártatlansága mellett. Wass Albert nevének tisztázására Washington DC-be utazott vele Bebe, Anne, Huba és Géza. Huba ekkor az Amerikai Hadsereg alezredese volt – irányában is elvégezték a nemzetbiztonsági ellenõrzést. Nemcsak jóváhagyást kapott, de folyton emelkedett a ranglistán felelõs és bizalmi katonai állásokban.

Háborús bûnös gyermekének nem járt volna ez a kitüntetés…

126

AZ IDÕS ÍRÓ ELLENI VISSZAÉLÉSEK – A VÉGZET FELÉ VEZETÕ ÚT

Az idõs író elleni visszaélések – a végzet felé vezetõ út Bebe, a feleség halála után minden megváltozott. Az író elvesztette társát és támaszát.

Felesége lánya, Anne hetente meglátogatta. Fõzött, a folyóiratok kiadásában segített, az író gépelt írásait komputerbe átírta. Az író fia, Géza és családja rendszeresen ellátták és anyagi gondjaiban segítették. Néhány közelben lakó barátja idõnként felkereste.

Amikor 1990-ben a Magyar Televízió filmet készített Wass Albertrõl, a helyi sajtóban megjelent a „szenzáció”, hogy az írót újra felfedezték hazájában. Ekkor egy élelmes aszszony megkörnyékezte, abban a reményben, hogy a népszerûség és siker anyagi vonzatot is hoz magával. Házasság lett belõle. Egy idõre elromlott a viszony a családban.

Ennek oka az új feleség, Mary önzése és mesterkedése volt. Lehetetlenné tette a régi, családi együttléteket. Képtelen terveket talált ki, és csak a saját anyagi érdekét tartotta szem elõtt. (Saját bankszámláján évekig gyûjtötte a pénzt, mellyel az írót és családját megkárosította). Hazugságokkal terhelte, állandó bizonytalanságba kergette.

Háromszor vette rá az írót, hogy költözzenek el, kerüljenek ki a család fennhatósága alól. Sajnos, az író jóhiszemû volt, és nem látta át a mesterkedést. Ezekben az években nem készült egy családi kép, senkirõl és a családi összejövetelekrõl sem – Mary kitiltotta a vendégeket a házból.

A házi kedvencek –a kutya és macska, melyek addig az író körül és ölében pihentek – ki lettek téve a tornácra.

Még özvegysége évében egy kalandor lelkû kaliforniai vállalkozó, költõ, „56-os nagy hazafi” is felkereste az írót, (1989) és barátként behízelegte magát. Egy kis darab papírra egy engedélyt íratott alá az író mûvei megjelentetéséhez, igaz, adott egy potom összeget, 5 ezer dollárt, de aztán semmit, amit azután õ maga százszorosan visszanyert. A jóhiszemû író a világtól elzárva, benne látta a reményt, hogy tisztességes kiadókat talál majd.

Nem így történt. A vélt barátnak az író depressziós hangú magánleveleket írt, melyeket az világgá kürtölt a rámenõs kiadóval együtt, hogy a Wass családot lehetetlenné tegye, magát igazolva a nem létezõ „szerzõi joga” birtokosaként. (Ez a kaliforniai üzletember több országban elkövetett adócsalás miatt ült börtönben, holott több helyen úgy mutatták be a kiadványokban, mint aki magyarsága miatt szenvedett!)

A rendszerváltás után több régi barátjával és kiadóval is levelezett az író: összesen hét kiadónak adott engedélyt mûvei megjelentetéséhez.

Hazatalálás – fiaira bízta szellemi örökségét!

Egy bizonyos: a rémálom korszaka volt ez. Wass Albert apai tekintélyét, méltóságát annyira tisztelték a fiai, hogy bár féltették, látták, milyen kockázatot jelent utolsó házassága, de függetlenségét nem akarták elvenni. Óvatos léptekkel lehetett visszaállítani az egyensúlyt.

Az író fia, Huba, õszintén így vall életrajzi emlékiratában: „Papi gyermekének lenni soha nem volt könnyû, mert mindig nagy követelményeket állított elénk. Önmagával 127

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Az erdélyi Tulipán Gyermekotthon árva gyermekeinek támogatására jelentõs összegeket fordítanak a Wass-fiúk, közel 20 éve

szemben is szigorú volt, és önkritikáját ránk is átvitte ebben az idõben, mikor mindannyian távol éltünk az otthontól és teljesen lefoglalt a munkánk. Emellett mindannyian örököltük apánk önfejûségét és büszkeségét is.”

De végre, visszataláltak egymáshoz!

Elõbb az öt fiú Hamburgban, 1991-

ben, Éva Mami temetése után jutott közös döntésre: apjuk életmûvét meg kell menteni és tovább kell vinni!

Az író álma az volt, hogy fiai hazataláljanak – Erdélybe. Öröme beteljesedett, amikor 1991 után külön és együtt is Erdélybe látogattak.

Mindannyian síkra szálltak a közös ügyért.

1995-tõl apjuk Wass Miklós és Sophia, Wass Géza és Zsuzsa, Wass Huba, Lukácsi László és Éva, mûvei kiadását elõWass Endre Alva Floridában, 2005-ben segítették, 1997-tõl mint az író életmûvének jogörökösei munkáit kiadják, melynek teljes bevételét erdélyi jótékony célokra fordítják.

A Gróf Czegei Wass Alapítvány (Bánkuty Géza, Demeter Béla, Kiss Gábor és Székely Árpád) készséggel visszaadták az írónak a korábban nekik adott megbízatást: az író pedig az öt fiára ruházta mûvei kiadásának szerzõi jogát. „Öt fiam meg én együtt fogunk visszatérni Erdélybe. Felülvigyázzák majd mûveim kiadását, s segítségére lesznek a magyar népnek.” Szemtanúk elmondása szerint nagy boldogság volt az író arcán, amikor fiaival megegyezett életmûve kiadásában, és örömmel ruházta rájuk, a Czegei Wass Alapítványra mûvei kiadásának kizárólagos jogát. Ez volt Wass Albert végakarata. (1997).

128

MI TÖRTÉNT AZON A SZÖRNYÛ ÉJSZAKÁN?

Mi történt azon a szörnyû éjszakán?

A legsötétebb órákat hadd borítsa a kegyelet fátyla. Az a nõi empátia és nõi kéz hiányzott, aki egykor Debrecen-Pallagon kivette a kezébõl a fegyvert. Ez a másik asszony a kezébe adta.

Már akkor nem volt pisztoly a háznál, csak egy medveölõ nagy puska, amit szinte lehetetlen valakinek önmaga ellen használni. Elõzõ napokban elvette mindenét, a békességét, a méltóságát. Vitát provokált, mindig az anyagiak miatt.

Mikor az írót erõs fejfájás gyötörte (két balesete is volt), még a fájdalomcsillapítót is megtagadta tõle, mert az õ kegyessége, vallási felfogása ellenez minden „kémiai beavatkozást”, helyette van az ima, hogy hasson a gyógyulás. Sem az anyai, sem a társi gyengédségbõl semmi vonást nem hordozott ez a nõ, noha az író egy életen át erre vágyott.

Wass Albert, az idõs ember szellemileg, lelkileg Társ nélkül, idõs korban és testileg is belefáradt a harcba. Eljutott arra a pontra, amelyen túl egy olyan büszke, erõs akaratú és független ember, mint õ, nem tudta elviselni az életet. A szégyen, a megaláztatás, hogy többé nem ura testmûködéseinek, az hogy egyre nehezebben tud kijárni a házból, hogy megsétáltassa a kutyáját, jelentõs szerepet játszott a döntésében.

Azon a komor februári napon – február 17. – bizonyára túl súlyosan nehezedett rá a kilátás, hogy még mi jöhet ezután…?! S miután terhét már átadta fiainak, nem volt miért tovább küzdenie az öregkor megaláztatásai és szenvedései ellen. Nincs jogunk ítéletet mondani döntése fölött!

Wass Albert kedvenc padja – üresen 129

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Magyar állampolgárként halt meg Nehéz kálváriával és megalázóan jutott el hozzá a Magyar Állampolgársági Bizonyítvány. 1993-ban kérvényezte Tar Sándor tiszteletbeli konzul, Miamiból (maga az író csak 1996-ban kapcsolódott a kérelmezésbe), végül a Magyarok Világszövetsége akkori elnöke, Csoóri Sándor közbenjárására 1997. június 26-i keltezéssel állították ki – egy évre!

Végülis, Wass Albert magyar állampolgárként halt meg.

Kívánsága szerint hamvai egyik része szeretett felesége, Elizabeth mellett pihen, egy másik része a marosvécsi emlékhelyen, és egy harmadik része pedig Istenszéke felett volt szétszórva, rajongva szeretett havasai erdõiben.

Üzenet haza – Floridából Boldogsága beteljesedett, mikor fiaiban megtalálta életmûve kiadásának és erdélyi missziójának a letéteményeseit. Sok küzdelem és csalódás volt a magvetése a bõ aratásnak! 1996. augusztus 22-én fiai, Géza, Miklós és Endre a Szászrégeni Kemény János Mûvelõdési Házban a Mentor Kiadónál kiadandó könyv, a Kard és kasza megjelenését segítették elõ.

Egyúttal átadták édesapjuk, Wass Albert szép üzenetét: „Én már többé nem jövök haza. De ez nem is fontos, mert én lélekben egy percig sem távoztam el Erdélybõl.”

Csak poraiban láthatta viszont szeretett szülõföldjét, Erdélyt. Bár ez sem volt könnyû. Nemcsak kitiltották, de nehezen fogadták vissza Erdélybe és Magyarországra. Igaz lett Bartha József tiszteletes prófétai orákuluma: „A ti szívetekben lesz az a hely, ahol Wass Albert nyugodni fog.”

Meglett, amire vágyott. Az Istenhez legközelebb, a világfigyelõ tetõn is nyugszik porhüvelye, de öröksége a könyvekben van, a mienk.

Kõsziklaként, maradandóan!

Wass Albert és Elizabeth sírjánál, Astorban: Anne asszony, Örökre...

Suzi, Esther és a Lukácsi lelkész házaspár Az összeállítást Lukácsi Éva készítette, a következõ írásos dokumentumok alapján: Kászoni Zoltán: Wass Albert – õsök, elõdök. Marosvásárhely 2010. Siemers Ilona: Wass-kor.

Mentor, 1999, Czegei Wass Huba: „Papi Through My Eyes” Emlék-irat, 2008, fordította Gálfalvy Ágnes, W. Kovács Andras: A Czegei Wass család története, 2006, Wass Albert emlékezések (internet), Horváth Tholdy Péter kézirata, valamint a Wass család és Anne Atzél Sanborn közlései.

130

WASS ALBERT JÖVÕJE

Wass Albert jövõje

Wass Albert egy karácsonyi levélben küldte barátainak a családi képet: a négy Wass nemzedék (1971)

131

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

WASS ALBERT KITÜNTETÉSEI ÉS DÍJAI (Czegei Wass Alapítvány archívumában Fort Myers, Florida, kivéve, amelyek elvesztek): Bethlen Gábor Kör tagja (Debrecen, 1929) A Festetich Bajtársi Egyesület tagja (Debrecen 1929) Az Ifjúsági Egyesület alelnöke, a Széchenyi Gazdasági Szakosztály tagja (1929) Erdélyi Magyar Református Egyházkerület világi fõgondnoka (1936-1945) Kemény Zsigmond Társaság tagja Erdélyi Helikon munkaközösségének tagja (1936-1845, 1998) Erdélyi Irodalmi Társaság tagja (1939) Az Ellenzék és Vasárnapi Szó (irodalmi rovat) szerkesztõje (1941-1943) Baumgarten irodalmi díj( Babits Mihály a Nyugat vezetõ publicistája adta át) (1940) Zrínyi Irodalmi Díj (Erdély, 1944) Magyar Tudományos Akadémia Irodalmi Tagozata (1944) A Kolozsvári Egyetem díszdoktora (1944) A Magyar Irodalompártoló Társaság Díja (1944) I. és II. fokozatú Vaskereszt (1944) Külföldi Újságírók Egyesülete (München, 1948) A Nemzetközi Pen Club tagja (1948) Világi lelkész a református magyar menekültek, a Wentorfi-tábor protestánsai számára (1949-50) Világi lelkész a General Muir hajó református utasai számára, a hajóújság szerkesztõje (1951) Új Magyar Út: a Magyar Szellemi Munkaközösség lapja (társszerkesztõ), (1950-1956) Az Amerikai Magyar Szépmíves Céh alapítója (1964) A Danubian Press kiadóvállalat alapítója (1965) A Duna-menti Kutató és Információs Központ alapítója (1982) Transylvanian Quarterly, Hungarian Quarterly és Central European Forum kiadványok alapítója A Lengyel-Magyar Világszövetség igazgatója Az Árpád Akadémia Tagja (1961-1998) Kitüntetettje: az Év Magyarja (1979) A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje, 1993. augusztus 20.

(Nyakba akasztható kereszt, kitûzõ-díszekkel, levél Göncz Árpád aláírásával.)

A Magyarok Világszövetsége emlékérme, 1993. november 24.

(Négyágú fehér keresztben koronás címer, körülötte babérkoszorú.

Levél Csoóri Sándor aláírásával.)

132

WASS ALBERT KITÜNTETÉSEI ÉS DÍJAI A Lakiteleki Fõiskola Alapítványának Oklevele, 1994. július 13.

(A Lakiteleki Fõiskola Emigrációs Gyûjteménye számára adományozott értékes dokumentumokért, Lezsák Sándor levelével.)

A Magyar Szabadságharcos Világszövetség Angliai Szervezetének érme, London, 1996. okt. 23.

A Magyar Harcosok Bajtársi Közösségének jubileumi emlékérem keresztje, Altamonte Springs FL, 1994. febr. 19.

Szent László Lovagrend érdemrendje. Koronás címer, a felsõ és alsó szárban 1921 és 1981, a bal és jobb oldali szárban „Vitézi” és „Rend” szavak.

Magyar kitüntetés: sas, 2 pajzs, az egyiken kettõs kereszt, a másikon az Árpád-sávok, 1938. A Magyar Erdélyért, Bátorság-Becsület-Hûség, sas, nap hold, 7 vár, mindez ötágú keresztben.

Templomos (Johannita rend) kitüntetés: fehér kettõs kereszt, tetején ötágú korona, középen koronás címer, kitûzõvel. Az író 1944-ben lett tiszteletbeli tag.

Magyar Királyi Csendõr Bajtársi Közösség Érdemkeresztje.

Kitüntetés: koronás bíbor színû kettõs kereszt.

Két kis érem: 1963, kettõs kereszt, madár csõrében lánc, amelynek az egyik szeme törött, spanyol nyelvû kísérõlevéllel.

Nemzetközi Újságírásért Emlékérem, Mexikó.

Balassi Bálint Társaság Emlékkardja. (Wass Vid vette át Budapesten, 1998) Magyar Örökség-díj, 1999. szeptember 18. (Wass Endre vette át Budapesten) Volt Magyar Politikai Foglyok Világszövetségének Oklevele. 1998. január 8.

‘56-os Magyarok Világszövetségének érme.

Kiwanis Club: Support of Spiritual Aims Award, Eustis 1990. október 31.

Kiwanis Club: for dedicated leadership 1990-1991.

Kiwanis Club: medál, nyakkendõtû, George F. Hixson Fellow felirattal, 1996. november.

Kiállás a Magyarságért-díj (2000) Alternatív Kossuth-díj, Budapest, 2003.

Julianus-díj – Erdély, 2004 – (Wass Endre vette át Budapesten) Trianon Társaság, 2008 Bocskay-díj, Kismarja 2006 A Világ Magyarságáért – 2006 – A Panoráma Világklub elismerése (Wass Albert fiai vették át Budapesten, a Budai Várban) Történelmi Vitézi Társaság kitüntetése 2007 Hódmezõvásárhely Díszpolgárság – posztumusz oklevél A Magyar Kultúra Lovagja Posztumusz, 2012. január 22., Simó József vette át Budapesten.

Ez is Wass Albert kitüntetése: 56 szobor, 61 emlékmû és 54 egyéb emlékhely. Végül, az õt szeretõ, örökségét ápoló és továbbvivõ magyarok szeretete a legnagyobb kitüntetés!

133

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

WASS ALBERT EMLÉKÉT ÕRZI 56 KÖZTÉRI SZOBOR, 35 DOMBORMÛ, 26 EMLÉKTÁBLA; NEVÉT VISELI 11 INTÉZMÉNY, 20 SZERVEZET, 23 KÖZTERÜLET Összesítõ táblázat – 2018. január 1. (a rendelkezésre álló információink alapján) Az Örökségkönyv színes képmellékletében összeállítás látható Wass Albert köztéri szobrairól

I. KÖZTÉRI SZOBROK, DOMBORMÛVEK

1.

Település Csernáton (Erdély)

Helyszín Székely Múzeum

Avatás 2009

Alkotómûvész Kolozsy Sándor

2.

Csíkszereda (Erdély)

2004

Miklós Levente

3.

Feketelak (Erdély)

2008

Nick Ferenc

kopjafa

4.

Holtmaros (Erdély)

Magán – Szentkirály út. 16.

Református templomkert Református templomban

Megjegyzés holtmarosi szobor 4. portréfaragás

2002

Kolozsy Sándor

5.

Marosvécs (Erdély)

Helikon-írók parkja Kemény kastélykert

1999

Hunyadi László

6.

Marosvécs (Erdély)

N. Kemény Géza

7.

Szászrégen (Erdély)

Báró Kemény János 2016 Kastény Katolikus templomban 2001

szobor 1. – állami utasításra eltávolítva síremlék – portrédombormûves emlékkõ emlékszoba

8.

Székelyudvarhely (Erdély)

Fõtér – Emlékezés Parkja

Blaskó János

9.

Szováta (Erdély)

Tóth Ferenc – 2014 Sómezõ u. 67.

Katolikus templomban 2001

Miholcsa József

Jézus Szíve templom elõtt

Recskó Béla

10. Vice (Erdély)

11. Zenta (Délvidék)

2004

2008

134

Jorga Ferenc

Bodó Levente

szobor – állami utasításra eltávolítva szobor 1.„Vándor Székely hazatalál” szobor szobor – állami utasításra eltávolítva kopjafa

A WASS ALBERT EMLÉKÉT ÕRZÕ KÖZTÉRI SZOBROK...

12. Arnót

Település

Helyszín Petõfi Sándor u.

13. Alsózsolca

Tanács u. – Vay-kripta 2008

Kiss Mátyás

14. Baja – Kiscsávoly

Szent Szív Plébánia Park, Szegedi út 12.

Rákóczi park

2007

Harmath István

2008

Hunyadi László

Szt. Erzsébet liget – Séta u.

Jüngling Zoltán Közösségi H. Jantyik Mátyás u.

23-25.

Kárpátia könyvesbolt Nyugdíjas Klub – Madách u.

Wass Albert kert Széchenyi tér 2.

2008

Mihályi Gábor

2015

Harmath Ferenc

2008

Lipovics János

dombormûves emlékkõ szobor

2008 2013

Mészáros Attila Érfalvi György

portrédombormû portrédombormû

2005

Kolozsy Sándor Bakó László

Fõ tér Hazatérés Temploma Szabadság tér 2.

Magyarok Háza Semmelweis u. 1-3.

XXI. ker. Királyerdõ Zielinski Szilárd sétány Pesti út – Erzsébet krt. ker.

Néri Szent Fülöp Katolikus Iskola – Béla utca 23.

Rákóczi tér 2-4.

Kassai téri Szentlélek Plébánia Közösségi Háza Tanya 100- 67-es Vendéglõ Iskola utca 5.

Medgyessy sétány Balásházy János Mezõgazdasági Szakközépiskola.

Debreceni Gazdászok Böszörményi út 134.

2008 2007

Gábor Emese Domonkos Béla

holtmarosi szobor 2. talapzat Dalmáciából szobor szobor

2005

Gábor Emese

szobor

2008 2015 2008

Sárossy Tibor Andrássy K. János Bedey Gábor

szobor szobor szobor

2006

Oláh Szilveszter

bronz dombormû

2008 2006

Koncz Viktória Éva Hunyadi János

2013

Glatz Sándor

szobor bronz plakett az emlékkövön szobor

2008 2008 2003

Kiss Levente Györfi Sándor Gábor Emese

2005

Hunyadi László

15. Balatonakarattya 16. Balatonalmádi 17. Balatongyörök 18. Békés 19. Békéscsaba 20. Békéscsaba 21. Bonyhád

22. Budakeszi 23. Budapest V. ker.

24. Budapest V. ker.

25. Budapest – Csepel 26. Bp. – Margitsziget 27. Bp. – Rákosmente 28. Budapest – Sashalom Rákosszentmihály 29. Budapest – Újpest 30. Budapest – Zugló 31. Csanádpalota 32. Dabas 33. Debrecen 34. Debrecen-Pallag

35. Debrecen

Avatás 2008

135

Alkotómûvész Ekker Róbert

Megjegyzés portrédombormûves emlékkõ portréfaragásos emlékkõ szobor portrédombormûves emlékkõ szobor

szobor szobor arcképet ábrázoló kerámia plakett portrédombormû

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV Település

Avatás 2009 2008 2015

Alkotómûvész Varga Gábor

39. Érpatak

Helyszín Árpád út 1.

Petõfi Sándor tér Farkasvölgy utcai óvoda elõtt Béke u. 28.

2010

40. Gödöllõ 41. Gyõr 42. Györ-Menfõcsanak

Szabadság út 6.

Református templom Bezerédj-kastély

2006 2011 2009

43. Hajdúnánás

Református Általános Iskola Zsigmondy sétány

2005

portrédombormûves emlékkõ Varga Zoltán Zsolt szobor fafaragás emlékmû Gál-Tóth Ferenc holtmarosi Kolozsy Sándor szobor 3. arcképes Sebestyén Sándor dombormû elsõ egészalakos Baróthi Ádám tölgyfaszobor Tölgyesi Poós Anna szobor portrédombormû Szenténé Kálvai Mária

36. Detk 37. Eger 38. Eger

44. Harkány 45. Hódmezõvásárhely 46. Hódmezõvásárhely

2005

Gábor Emese

47. Jászárokszállás

Andrássy út 42.

2010 Wass Albert kapu 2015 Németh László Városi Könyvtár Köztársaság tér 2.

2013

48.

49.

50.

51.

Városház utca Álmos vezér 1.

Szent István Király út József Attila u. 91.

2012 2007 2008 2009

Glatz Sándor Veres Attila Kovács Norbert Csasznyi István Harmath István Tóbiás Klára

2007 2013 2014

Csótár Zoltán Kocsis László Hunyadi László

55. Mátészalka 56. Mezõkövesd

Városház tér 1.

Szent István tér Hattyúház – Gorkij u. 1.

Kölcsey utca Jegenyesor utca 5.

2009 2006

Párkányi R. Péter Kiss Mátyás

57. Miskolc

Megyeháza udvarán

2008

Ekker Róbert

58. Miskolc 59. Nagyatád

Selyemrét utca 1.

Szent István park

2014 2007

Boncsér Árpád Blaskó János

60. Nyíradony

Szent György-templom elõtt Velencei tó – Budai út Magánkert – Bálicsi u. 31.

Engel János út 15.

2009

Kalocsa Kaposvár Kapuvár Kelebia

52. Kisbér 53. Kiskunfélegyháza 54. Kiskunfélegyháza

61. Pákozd 62. Pécs 63. Pécs

2006 2006 2008

136

Domokos Béla Robitskó Józsefné

Megjegyzés szobor kopjafa szobor

szobor szobor szobor szobor arcképes dombormû szobor szobor arcképes dombormû szobor arcképes fafaragásos emlékkõ arcképes emlékkõ szobor székelyudvari szobor 3. fa mellszobor arcképes emlékkõ szobor arcképes emlékkõ

A WASS ALBERT EMLÉKÉT ÕRZÕ KÖZTÉRI SZOBROK...

Település

Avatás 2009

Alkotómûvész Bálint Károly

Megjegyzés szobor

2008 2007 2005

Marosits József Windecker Zoltán Blaskó János

2007 2007 2010 2008

Harmath István Mihályi Gábor Tóth Lili Tóbiás Klára

szobor szobor székelyudvari szobor 2. szobor szobor szobor szobor

2018

László Levente

szobor

2006 2008 2010

Hunyadi László Máté István és Lantos Györgyi Szakál Antal

arcképes emlékkõ szobor

75. Székesfehérvár

Helyszín Teleki-Wattay kastélypark a templommal szemben Kossuth Lajos u. 5.

Római katolikus templomtér Dózsa György út 109.

Arborétum utca 1./a Május 1. tér Református templom elõtt Szilágyi Árpád Nemzeti Emlékkert Hõsök tere Szent Anna-plébániahivatal Erzsébet tér 2.

Liszt Ferenc utca 2.

76. Szilsárkány 77. Szigliget 78. Szolnok

Fõ u. 75.

Emlékpark Kossuth tér 2.

2011 2006 2008

Harmath István Hunyadi László Varga Gábor

79. Szombathely

Kámon Szt. Imre herceg útja Söptei út Szent Anna tér Batsányi utca 1.

Református templom Kossuth utca Kossuth Lajos u. 66.

2006

Somogyi Tamás

2008 2008 2008 2006 2008 2009

Csizmadia Attila Gábor Emese Marton László Hunyadi László Ekker Róbert Hunyadi László

Munkácsy Mihály u. 83.

Kossuth Lajos út 114.

Római katolikus plébánia Bethlen tanya

2008

Jakab György

fafaragás szobor szobor arcképes emlékkõ arcképes emlékkõ arcképes dombormû szobor

2010 2005

Györfi Sándor Tóth Dávid

szobor szobor

2013

Tóth Dávid

Városháza – Óváros tér 9.

Dózsa liget

2011

Raffay Béla

emlékház – szobor szobor

2008

Bálint Károly

szobor

64. Pomáz 65. Rátót 66. Soltvadkert 67. Solymár 68.

69.

70.

71.

Sükösd Szarvas Százhalombatta Szeged

72. Szeged 73. Szendrõ 74. Szentes

80.

81.

82.

83.

84.

85.

Szombathely Taksony Tapolca Tiszaföldvár Tolcsva Tököl

86. Törökbálint 87. Törökszentmiklós 88. Verõce 89. Verõce Lósi-völgy 90. Veszprém 91. Zalaegerszeg

137

arcképes dombormû szobor arcképes emlékkõ arcképes dombormû szobor

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

II. WASS ALBERT EMLÉKTÁBLÁK, EMLÉKHELYEK 1.

Település Miami (FL)

2.

3.

Miami (FL) Bögöz (Erdély)

Helyszín Astor Park (USA)

Avatás 1998

Astor Park (USA) Wass Albert Általános Iskola 4. Istenszéke (Erdély) 1381 méteres hegycsúcs 5. Szalárd-völgy (Erdély) Wass Albert forrás 6. Vice (Erdély) Wass Albert Általános Iskola 7. Átány Bem utca 2.

8. Borjú-fõ Visegrád - Pilisszentlászló sziklaormán 430 m 9. Bp. X. ker. Kõbánya Református templom falán 10. Debrecen-Pallag Balásházy János Mezõgazdasági Szakközépiskola 11. Eger Csiky Sándor u. 1.

12. Eger Érsekkert – Múzsák ligete 13. Füzesgyarmat Unitárius Templom Széchenyi u. 9.

14. Gyúró Bercsényi út 29.

15. Leányfalu Móricz Zsigmond u. 153.

16. Martfû Református templom elõtt 17. Pápa Veszprémi út 2.

18. Piliscsaba Csemetekert - K, K+ jelzés 19. Pilisszántó Sziklaszínház 20. Sepsiszentgyörgy (Erdély) Református Vártemplom 21. Sajószentpéter Görögkatolikus templom 22. Sárospatak Comenius utca 23. Sátoraljaújhely Szár-hegy – Magyar Kálvária 24. Siófok Béke-park 25. Újfehértó Zajti Ferenc Kulturális Központ.

26. Várpalota Wass Albert Emlékpark

2006 2000 – 2003 1999 2008 2001 – 2003

Alkotómûvész

Megjegyzés síremlékhely – Itt helyezték el hamvai egy részét arcképes emléktábla emléktábla – betiltva engedélyeztetés után síremlékhely – Itt szórták szét hamvai egy részét Mezey Ferenc emléktáblás emlékkõ emléktábla – betiltva engedélyeztetés után emléktáblás emlékkõ emléktáblás emlékkõ

2008

emléktábla

1998

emléktábla

2005 2010

emléktáblás emlékkõ emléktábla – emlékfa

2008

emléktábla

2009 2008 2006 2008 2007

emléktáblás emlékkõ emléktáblás emlékkõ emléktáblás emlékkõ emléktáblás emlékkõ emléktábla - emlékfa

2005 2015 2008 2009 2005

emléktáblás szikla emlékfa – „A látó ember” emléktáblás emlékkõ emléktáblás emlékkõ emléktáblás emlékkõ

2010 2008

emléktábla emléktábla

2008

emléktábla – 13 almafa

138

WASS ALBERT NEVÉT VISELÕ INTÉZMÉNYEK

III.WASS ALBERT NEVÉT VISELÕ INTÉZMÉNYEK, SZERVEZETEK, KÖZTERÜLETEK 1.

2.

Település Sarasota (FL) Marosvécs (Erdély)

Helyszín Wass Albert Magyar Iskola Báró Kemény János Kastély

Avatás 2001 2016

3.

Verõce Lósi-völgy

2013

4.

Zenta (Délvidék)

5.

Miami (FL)

6.

7.

8.

Fort Myers (FL Békéscsaba Bonyhád

Wass Albert Emlékmúzeum Bethlen tanya Wass Albert Követõk Asztaltársasága Wass Albert Könyvtár Irodalmi Kerekasztal The Czegei Wass Foundation Wass Albert Nyugdíjas Klub Wass Albert Törzsasztal Kráter Könyvesház - 1072 Budapest, Rákóczi út 8/A. Wass Albert Tisztelõinek Társasága – WATT Wass Albert Polgári Kör Wass Albert Magyar út Kör Rákóczi u.47.

Gróf Wass Albert Társaság

2004

9.

Budapest, Erzsébetváros 10. Budapest Panoráma Világklub 11. Budapest-Zugló 12. Csömör 13. Debrecen 14. Detk 15. Eger 16. Eger 17. Hódmezõvásárhely 18. Kecskemét 19. Érpatak 20. Kelebia 21. Kisbér 22. Mikepércs 23. Mogyoród

Wass Albert Könyvtár Árpád út 1/a Wass Albert Olvasókör Jankovics Dezsõ u. 21.

Wass Albert Kör Wass Albert Irodalompártoló Egyesület Wass Albert Kör Hirös OlWASSókör Wass Albert Közösségi és Teleház Wass Albert olvasóterem József Attila u. 91.

Wass Albert Mûvelõdési Központ és Városi Könyvtár Városház tér 1.

Wass Albert Közösségi Ház és Könyvtár – Kossuth u.1.

Csíkvölgyi Wass Albert Vadásztársaság – Vadász u. 4.

139

2004 1998 2017 2008 2004

2018

Megjegyzés Szilágyi Gertrúd alapító Wass Albert Emlékszoba Nagy Kemény Géza Bethlen Farkas létrehozó Tömör Jánosné gondozó Czabafy Ágnes alapító Körmöczi Violetta vezetõ Dr. Lukácsi Éva elnök Dr. Kállay László elnök

Szabó László alapító Kovács Gábor elnökök Wass Albert Terem Turcsány Péter (1951-2015) Dr. Tanka László elnök

Kovács Attila elnök 1998

Dr. Vincze Piroska alapító Vitéz Erdei József vezetõ Bakos Roberta vezetõ

2017 2010 2009

Szabó Pál, alapító Nagy Jenõ elnökök Szíki Károly – Jávor Zoltán Benkõ László elnök Fülöpné Rákos Éva elnökh.

Csernus Lajos elnök Papp Mónika tanácsadó Wass A. állandó kiállítás

2005

Szabó Hédi könyvtáros

2005 2005

2005 2006

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV Település 24. Nagyatád

Helyszín Wass Albert Emlékezete Közhasznú Alapítvány 25. Piliscsaba Wass Albert Szellemi Örökségét Ápoló Egyesülete 26. Ráckeresztúr Wass Albert Községi Könyvtár – Hõsök tere 4.

27. Sárospatak Sárospataki Wass Albert Kör SWAK 28. Szeged Wass Albert Baráti Társaság 29. Sülysáp Wass Albert Mûvelõdési Központ és Városi Könyvtár 30. Tapolca Wass Albert Könyvtár és Múzeum – Batsányi u. 1.

31. Törökszentmiklós Wass Albert Polgári Kör Egyesület – Délibáb út 22.

32. Ördöngõsfüzes (Erdély) Wass Albert-tisztás 33. 3412 Bogács Wass Albert utca 34. 1148 Budapest Zugló – Wass Albert tér 35. 1171 Budapest Rákosmente – Wass Albert tér 36. 2021 Dunakeszi Wass Albert utca 37. 2151 Fót Wass Albert utca 38. 2360 Gyál Wass Albert utca 39. 4273 Hajdúbagos Wass Albert utca 40. 5640 Kunhegyes Wass Albert utca 41. 2234 Maglód Wass Albert utca 42. 2525 Miskolc Wass Albert utca 43. 2095 Pilisszántó Wass Albert utca 44. 7627 Pécs Wass Albert út 45. 2013 Pomáz Wass Albert utca 46. 3770 Sajószentpéter Wass Albert tér 47. 950 Sárospatak Wass Albert park 48. 6763 Szatymaz Wass Albert utca 49. 8000 Székesfehérvár Wass Albert köz 50. 2315 Szigethalom Wass Albert utca 51. 2890 Tata Wass Albert utca 52. 2220 Vecsés Wass Albert utca 53. 2621 Verõce Wass Albert park 54. 2621 Verõce Wass Albert út

Avatás

Megjegyzés Kovács Géza György elnök

2007 Szokoli Krisztina vezetõ 2007

2005

Gál József alapító Tarnavölgyi László elnök Péter Árpád elnök Németné Papp Nóra könyvtáros

2006

Dr. Décsey Sándor igazgató

2008

Pörneki András elnök

volt Vörös Hadsereg utca volt Pákozdi tér

volt Hámán Kató u.

2013 2005 2006

2008 2016

2005 2013

szobor Wass Albert Emlékházhoz vezetõ út

Az összeállítás Bartha Kata munkája www.wassalbert.eu wassalbert7@gmail.com 140

VI. FEJEZET

VI. fejezet

KÖZÖSSÉGEK, TÁRSASÁGOK, SZERVEZETEK Együtt, egymással összefogva

„Töretlen hittel ember és magyar”

141

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Debrecen: Gróf Wass Albert Társaság

„Az ember nem tudja, hogy az Isten mikor használja eszköznek” Hazánkban az elsõ – az író nevét viselõ – szervezet Debrecenben alakult meg 1999-ben: a Gróf Wass Albert Társaság.

Alapító elnöke az áldott emlékû dr. Vincze Piroska belgyógyász-fõorvos Magyarország elsõ Wass Albert emlékmûvét ugyanazon év február 16-án leleplezte, majd 2003-ban, ugyanott, az elsõ dombormû felavatásán is õ mondta a beszédet.

Majd öt év múlva, Magyarország elsõ egész alakos szobra is Debrecené lett: a Nagyerdõn 2008-ban került felavatásra az elsõ egész alakos Wass Albert-szobor, amelynek létrejöttében a Társaság is segédkezett a PolGyarmatiné Kiss Margit tanárnõ mutatja be az írót gári Casino Egyesületnek. Gyõrffy Sándor a versenyzõ diákoknak képzõmûvész alkotásának felállítását részint széles összefogás, részint elmérgesedett politikai ellenszél kísérte. Megvalósításával Debrecen méltán büszkélkedhet, az ellenséges hangok pedig mára elcsitultak.

Debrecenben még egy emlékmû talált otthonra: az Agrártudományi Egyetemen – Társaságunktól függetlenül – avattak fel újabb Wass-dombormûvet.

Dr. Vincze Piroska alapító elnök-asszony 2011-ben bekövetkezett halála fordulópontot jelentett közösségünk életében. 2013-ban a Honvéd u. 17. alatti lakásának falára helyezett emlékmûvel fejeztük ki hálánkat mindazon áldozatért, bátorságért, melyet Wass Albert méltó helyre kerülése érdekében élete során tanúsított. Tulipán Tamás képzõmûvész alkotásán a fõorvos-asszony és Wass Albert portréja együtt látható. Dr. Vincze Piroska ezáltal halála után is betölti Wass Albertért vállalt küldetését.

Piroska így vallott a Maros Megyei Népújságban, 1999 augusztusában: „Azt akarjuk, hogy gyökeret verjen a szívünkben az életmûve… Oly gyönyörûen ír, olyan magyarul, szemléletesen és történelmi hitelességgel, hogy elhatároztuk Makra gróffal együtt: megalakítjuk a Gróf Wass Albert Társaságot Debrecenben. … Az ember nem tudja, hogy az Isten mikor használja eszköznek, és én eszköz vagyok azért, hogy Wass Albertet népszerûsítA Wass és Sanborn család Dr. Vincze Piroskával 142

DEBRECEN: GRÓF WASS ALBERT TÁRSASÁG sem. És õrajta keresztül a hiteles magyar történetet, az istenhitet, meg az emberszeretetet... egymásra kell leljen végre egyszer mindenki, aki jót akar.”

Beteljesült a célunk: Wass Albert a magyar irodalom egyik legolvasottabb írójává vált. Rehabilitációjáért elkötelezett a családja, és egyre több jeles kutató munkálkodik azon, hogy az író helyet kapjon a közoktatásban, így az érettségi tételek között is.

Elmondhatjuk, hogy Társaságunk alapítóinak eredeti céljai közül sok megvalósult, A bögözi Wass Albert Általános Iskola diákjai azonban Wass Albert szellemében bõven a maguk hímezte zászlajukkal maradtak teendõink. További feladatok között részt vállalunk abban, hogy – a Wass Albert közvetítette lelki és szellemi örökségre alapozva – létrejöjjön egy emberi léptékû, erkölcsre, Istenhitre, hazaszeretetre és nemzeti összefogásra épülõ Magyarország. Ezen értékek keresztény identitásunk éltetõ forrásai, s jövõnk, megmaradásunk zálogai.

Ezért szeretnénk rendezvényeinkkel eljutni az emberekhez, különösképp az ifjúsághoz. Fontosnak tartjuk a kapcsolatteremtést más, magyarságunk erkölcsi felemelkedését segítõ egyesületekkel, civil kezdeményezésekkel, mindazokkal, akik szívükön viselik nemzetünk jövõjét.

A Társaság közel egy évtizede – minden hónap elsõ szerdáján – olvasóköri foglalkozásokat tart. Kezdetben a Református Kollégium, jelenleg a Méliusz Központi Könyvtára, valamint a Méliusz Újkerti Fiókkönyvtára nyújtanak Wass Albert és dr. Vincze otthont felolvasó rendezvényePiroska emlékplakett, inknek. A mûvek igényes bemuTulipán Tamás alkotása tatása, valamint az élmények, ismeretek elmélyítése érdekében elõadómûvészek, irodalmárok, történészek mûködnek közre. Az olvasóköröknek közösségteremtõ erejük van, ezért szervezésük kiemelt feladatunkká vált. Irodalmi mûsorainkkal a fiatalokat is meg szeretnénk szólítani, elõadóestjeinket pedig nem csak Debre- Balról: dr. Virágh Pál, dr. Vincze Piroska, cenben, hanem megyénk más településein is szívesen be- dr. Wass Endre és Bartha József tiszteletes mutatjuk.

Tevékenységi körünk kibõvítéséhez és minõségének növeléséhez folyamatosan keresünk olyan személyeket, akik szeretik Wass Albertet, akik szívesen részt vennének az erdélyi író népszerûsítésében, akik szívesen szavalnak, felolvasnak, énekelnek, zenélnek, esetleg ügyesen szerveznek mûsorokat vagy blogot írnak, facebook-oznak.

Gyarmatiné Kiss Margit beszámolója nyomán összeállította: Tulipán Tamás és Molnár Csilla 143

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Hódmezõvásárhely – Wass Albert Irodalompártolók Köre

Tiszteletbeli Polgár címet adományoztak az írónak „Lehet hittel és igaz akarattal nagyot cselekedni a nemzet jövendõjének dolgaiban, bármilyen kicsiny õrháznál álljon is az ember.

Mert a nemzet igazi, évszázadokra szóló nagy ügyei nem a díszes ünnepségeken dõlnek el, még csak nem is a zöld asztalok mellett, hanem ott kint az eldugott falvak magányában, nádfedeles házak árnyékában, a magyar élet hétköznapi sarában, gondjaiban és kínlódásaiban.” /Wass Albert/ Wass Albert író 1937 decemberében több erdélyi írótársával járt Vásárhelyen, az olvasókörök városában, ahol mindig fontosnak tartották a határon túli magyar irodalom ápolását. Talán ennek a folytonosságnak is köszönhetõ, hogy 2005 áprilisában megalakult Körünk, s az idén ünnepelhettük fennállásunk 12. évfordulóját.

Az eltelt évek alatt minden hónap második csütörtöki napján találkoztunk, ahol kezdetben elsõsorban Wass Alberttel és munkásságával foglalkoztunk. Késõbb elfeledett és neves magyar írók, kölA hódmezõvásárhelyi és zentai Wass Albert tõk életével ismerkedtünk „Idézõ” címû irodalomirodalmi körök közösen ünnepelnek történeti sorozatunkban.

Szinte a kezdetektõl meghirdettük a Wass Albert meseillusztrációs pályázatot, ahova egy idõ óta már Zentáról is kapunk óvodásoktól, illetve iskolásoktól szebbnél szebb mûveket. Wass Albert vers- és prózamondó versenyt is hirdetünk megalakulásunktól kezdve, amellyel az utóbbi években csatlakoztunk a 25 órás Wass Albert Felolvasó Maratonhoz. Wass Albert szellemi örökségét, mûveit szeretnénk megismertetni ezáltal az iskolás- és felnõtt korosztállyal.

A 2005-ös gyászos népszavazás után Hódmezõvásárhely városa kezdeményezte külhoni magyarok számára a „Hódmezõvásárhely Tiszteletbeli Polgára” cím adományozását, amelyhez kapcsolódva Körünk kérvényezte elõbb Wass Albert részére ennek a címnek posztumusz adományozását, melyrõl a dokumentumot Wass Endrének adtuk át 2007-ben. Késõbb Wass Albert fiainak és magyar feleségeinek is átadhattuk ezt a dokumentumot. Bízunk benne, hogy elõbb-utóbb Vásárhelyen is találkozhatunk a család tagjaival.

144

HÓDMEZÕVÁSÁRHELY – WASS ALBERT IRODALOMPÁRTOLÓK KÖRE 2008. január 8-án írtuk alá azt a kérvényt, melyet a városhoz nyújtottunk be, hogy engedélyezzék Vásárhelyen egy Wass Albert szobor vagy emlékhely felállítását. Az évforduló kapcsán szobrot avattak Debrecenben, Szegeden, Szentesen, Zentán kopjafát állítottak – ezeken az alkalmakon részt vettünk, és csak reménykedtünk, hogy egyszer talán Vásárhely is emléket állíthat Erdély és a Együtt az író szobránál magyarság nagy írójának.

Ennek érdekében jótékonysági estet tartottunk, „Kit az özönvíz meghagyott” címmel, amelyet Wass Albert írásaiból és verseibõl állítottunk össze. Ezen részt vettek a szentesi, zentai Wass Albertesek is, akikkel már korábban megismerkedtünk, de kapcsolatban állunk még a debreceni, a szegedi Wass Albertesekkel is.

Nagy öröm volt számunkra, hogy 2010. június 5-én felavathattuk az író szobrát itt, Vásárhelyen, a Németh László Városi Könyvtár elõtt Tölgyesi Anna és Poós László munkáját. A szobrot Lázár János polgármester, országgyûlési képviselõ, valamint Bartha József tiszteletes leplezték le.

Vendégeink voltak a 12 év alatt Takaró Mihály irodalomtörténész, Kászoni Zoltán szakíró, Sinkovits Vitai András színmûvész, Kilyén Ilka elõadómûvész, Bartha József tiszteletes, Tomanek Gábor színmûvész, Simó József elõadómûvész, Petrás Mária népdalénekes, Váradi Péter Pál és Lõwey Lilla könyvkiadók, Szász András író, valamint sok helyi kiválóság.

10 éves évfordulónkra sikerült megjelentetni az eltelt tíz év történéseirõl szóló kötetet. Ezen a napon avattuk föl a könyvtár udvarán a vásárhelyi „kûfal” egyik átjárójánál azt a kis dombormûvet, amelyet Szenténé Kálvai Mária helyi festõmûvész készített, s amellyel a kaput elneveztük Wass AlWass Albert és fiai Hódmezõvásárhelytõl bertrõl.

A már említett tevékenységeink mellett 2011 óta meghirTiszteletbeli Polgárságot kaptak 2005-ben. detjük a „Mutassuk mög, mennyire tudunk még ö-zni!” cíBalról: Dr. Wass Endre, Benkõ László mû, a helyi nyelvjárás fönnmaradását szolgáló pályázatunés Dr. Berényi Károly kat. Ennek eredményeként született meg 2016-ban „Írások vásárhelyi nyelvön” címû könyvünk, majd 2017-ben a „Vásárhelyi beszédös lemez”. Kiadványaink megjelenését támogatta a Nemzeti Együttmûködési Alap, valamint az Emberi Erõforrás Támogatáskezelõ, de sokat köszönhetünk a Körünket is befogadó Németh László Városi Könyvtárnak is. 2016-tól a 12-18 éves korosztály számára is hirdetünk „Mondom, írom, mögõrzöm” címmel vetélkedõt, melynek célja nyelvjárásunk átörökítése a fiatalabb generáció számára. Sajnos, 2016-ban elvesztettük Földesi Ferenc tanár urat, aki kezdettõl fogva segítette, pártolta a helyi tájnyelv fönnmaradását.

Az irodalmi, nyelvjárási, mûvészeti elõadásokon kívül számtalan közös kiránduláson vettünk részt. Felderítettük szülõföldünk rejtett titkait, az Alföld és a Délvidék tájait, de útnak eredtünk Erdélybe, Wass Albert nyomában is.

Tevékenységeink nyomon követhetõk a http://katalogus.nlvk.hu/html/ass/index.html weboldalon, ahol kapcsolatfölvételre is van lehetõség.

Benkõ László elnök, Fülöpné Rákos Éva elnökhelyettes 145

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Sárospatak – Wass Albert Kör (SWAK)

„Töretlen hittel ember és magyar” A Sárospataki Wass Albert Kör (SWAK) az alábbi gondolatokkal emlékezik meg az egyesület névadója, az erdélyi írófejedelem születésének 110. és halálának 20. évfordulóján.

Civil szervezetünket – miután civil mozgalomként már évek óta mûködtünk – 2015-ben jegyezte be a Miskolci Törvényszék. Már a névválasztásunk is elárulja irányultságunkat, elkötelezõdésünket. Alapszabályunk preambuluma szerint a SWAK „önkéntes szervezõdésen alapuló, a nemzeti hagyományokat és az elõdök munkásságát tisztelõ, a keresztény kultúra szellemi és erkölcsi értékeit valló patrióta civil szervezet. Tevékenységét a magyarság és Sárospatak fejlõdésének elõmozdítása érdekében fejti ki.”

Egyesületünk tevékenységének középpontjában „Gróf Czegei Wass Albert (1908-1998), a XX. századi magyar irodalom kiemelkedõ alakjának, a méltatlanul feledésben tartott, életében a román és a magyar hatalom által koncepciós per alapján megtagadott Baumgarten-díjas erdélyi írófejedelem emlékének ápolása, életének és mûveinek hiteles bemutatása” áll.

Ennek megfelelõen minden évben megemlékezést szervezünk Wass Albert születésének (január 8.) és halálának (február 17.) évfordulóján. 2016-ban például Csabai János Wass Albert-díjas színmûvész-rendezõ felolvasóestjével emlékeztünk meg, halála évfordulóján. Hoszszú évek óta minden év februárjában csatlakozunk a Wass Albert felolvasóesthez. Sárospatakon a kezdeményezésünkMegemlékezés az emlékmûnél re létesült a belvárosban Wass Albert park, amely otthonául szolgál a 2010-ben állított Wass Albert emlékkõnek. Itt több rendezvényre kerül sor évente: évforduló, székely szabadság napi szolidaritási gyûlés, trianoni megemlékezés stb. Örömmel mondhatjuk, hogy ezen rendezvények lebonyolításában – miként a park elnevezésében – együttmûködõ partnerre találtunk Sárospatak Város Önkormányzatában.

Ezek csak ízelítõk mindabból, ahogyan lelkes közösségünk ápolni igyekszik Wass Albert emlékét és örökségét, melyhez Hamburgban élõ fia, Endre kedves sorok kíséretében adta a Wass család támogatását részünkre. (Egyesületünk ezek mellett – nem teljes körû felsorolás – rendszeresen megemlékezik a Felvidékrõl kitelepített magyarokról, a magyar hõsökrõl, valamint 2017 februárjában – pályázati forrásból – emléktáblát avat146

SÁROSPATAK – WASS ALBERT KÖR (SWAK) tunk a Sárospatakról a Gulágra elhurcolt áldozatok tiszteletére. Továbbá minden éven karácsonykor adományokat gyûjtünk kárpátaljai, beregdédai gyermekes, rászoruló magyar családok részére.)

Miért tartjuk fontosnak Wass Albert emlékének , örökségének ápolását?

Ha erre röviden kell megadni a választ, akkor azért, mert hiteles példaképe õ a magyarságnak. Bõvebben kifejtve, mûvei Hõsi halált halt magyar katonák sírjait keresték fel elolvasása azon felismeréshez vezet, hogy a Wass Albert Kör tagjai Dél-Lengyelországban Wass Albert életével és munkásságával, tisztességével vívott ki rangot, egyrészt a magyar irodalomban, másrészt a magyarság emlékezetében. Életét, mûveit átszövi, meghatározza a nemzeti hovatartozása és elkötelezettsége. Az emigrációban is magyar írónak vallja magát, aki ezer szállal kötõdik az õ szeretett magyar nemzetéhez, Magyarországhoz és persze szûkebb otthonához, Erdélyhez, amelyrõl mindig olyan kedvesen beszél és amelynek olyan gyönyörû leírását adja számos regényében. Esztétika, erkölcs és hazaszeretet ötvözõdik írásaiban, amelyek együttes erõvel lebilincselõen és magával ragadóan hatnak az olvasóra. Wass Albert hangja a tisztaság, a romlatlanság és a hazaszeretet hangja, amely az olvasó szívéig hatol.

Wass Albert 1990 elõtt méltatlanul háttérbe szorított, elhallgatott, sokáig teljesen elfeledett, kiváló írója, szellem- és jellemóriása a magyarságnak. Nagy idõk nagy tanúja õ, az erdélyi táj szerelmese és szakavatott leírója. Életét alapvetõen határozta meg Trianon. Anyaországinak született, aztán „elszakított”, határon túli magyar lett, majd Észak-Erdéllyel együtt õ is „visszatért”, késõbb hontalan menekült a státusza, ugyanis szülõföldjérõl menekülni volt kénytelen koholt vádak miatt. Az át- és megélt nehéz sors csak még hitelesebbé teszi mûveit, amelyekbõl a Trianon, majd 1945 után otthon maradottak, az anyaországtól elszakítottak nehéz élete, az értük való aggódás, a nemzetféltés tükrözõdik. Összegezve, Wass Albert egész életének, munkásságának középpontjában Erdély és a magyarság ügye állt, szinte mindenét erre áldozta, anélkül, hogy erkölcsileg botlott volna, vagy elveit feladni kényszerült volna. Magyarságtudat, nemzeti elkötelezettség, hazaszeretet, Istenhit, igazságkeresés, tisztesség, a szülõföld, az õsök és a hagyományok tisztelete – ezek jellemzik leginkább Wass Albertet és erre tanít bennünket is. Számunkra ez a Wass Albert hiteles és példakép, követendõ, akihez ragaszkodunk és ragaszkodnunk kell. S talán épp ezért õ napjaink egyik legolvasottabb és egyik legnépszerûbb magyar írója.

A Sárospataki Wass Albert Kör ezért tartja fontosnak ápolni az emlékét, megismerni és megismertetni mûveit, valós életútját. Hazaszeretete, nemzetéért való aggódása, erkölcsi tisztasága emeli õt valamennyi magyar számára hiteles példaképpé.

Kövessük tehát méltó módon Wass Albertet azon az úton, melyen hontalanul is megmaradt élete végéig „töretlen hittel ember és magyar”!

Sárospataki Wass Albert Kör Elnöksége – Tarnavölgyi László elnök 147

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Bonyhád – Wass Albert Törzsasztal

Az elsõ szobor állítói A formális megalakulás 2004-re tehetõ, amikor néhány bonyhádi fiatalember, köztük Szabó László és Kovács Gábor megálmodták, hogy elhelyeznek Bonyhádon Wass-szobrot, miután a fõváros akkori fõpolgármestere megtagadta a szoborállítást a vérmezõn. Elõbb Holtmarosra mentek. majd Hamburgba, és Wass Endrétõl elhozták az Ausztráliából odaszállított Kolozsy Sándor alkotta Wass Albert szobrot. Ez volt az elsõ Wass-szobor, mely a Pallagi Gazdasági Iskola falán elhelyezett emléktáblát követte. Itt azért számít az elsõség, mert Bonyhád ezzel példát mutatott a többi városnak.

Felmerül a kérdés: Wass Albert mi módon kötõdik Bonyhádhoz? Bár az író minden magyar városhoz és faluhoz egyformán kötõdik, minden magyar ember lelkéhez egyformán szólnak a gondolatai. Az, hogy végül is nálunk talált végsõ nyugvóhelyre ez a sokat hányódott szobor, annak köszönhetõ, hogy mi ismertük fel elõször annak a fontosságát, hogy az életünk minõségét meghatározó szellemi útjelzõknek méltó emléket kell állítani az utókor épülésére.

Bonyhádon nagy számban élnek Bukovinából menekült székelyek, de más erdélyiek is és felvidékiek is, és a kitelepítést megúszott németek is. Bonyhád egy kis tükre a Kárpátmedencének, mindamellett olyan egészséges nemzeti szellemiség lengi át, hogy szinte gyermekjáték volt végigvinni a szoborállítás ügyét.

Azóta a vidék Magyarországa sok helyen befogadta a „vándor székelyt” – Wass Albertet. Sõt, Budapest több pontján van Wass-szobor.

2006 januárjában országos Wass Albert versmondó és rajzversenyt szerveztünk, melyen több mint ezer diák vett részt. Ez azt jelenti, hogy bár a tankönyvekbõl hiányzik az író, életmûvét azért ismerik a mai fiatalok. Elõzõleg, a szoboravatás napján, 2005. január 8-án is rendeztünk egyet a Solymár Imre Városi Könyvtár segítségével. A 2006 januárjá148

BONYHÁD – WASS ALBERT TÖRZSASZTAL

ban szervezett program annyiban volt más, hogy ekkor már az egész Kárpát-medencében meghirdettük a szavalóversenyt, illetve a 14 éven aluliaknak a meseillusztrációs rajzpályázatot, minden anyaországi megyében és az elszakított országrészekben is elõdöntõket szerveztünk. Ennek a végeredménye került pódiumra és kiállítási paravánra Bonyhádon az író születésnapjának elõestéjén. A rajzpályázaton valóban több mint ezer kisdiák vett részt, illetve ennyi pályamû érkezett hozzánk az elõszûrés után. Ezen felül van még azok száma, akik a versmondásban mérették meg magukat. Több százan lehettek, akik ennek a felhívásnak hála kézbe vették Wass Albert könyveit és átitatódtak szellemiségével.

Sajnos akadtak még fehér foltok, ahol nem merték vállalni a „háborús bûnös” nevével fémjelzett program szervezését és lebonyolítását, de ez nem keserít el, inkább további munkára sarkall. Az volt a célunk, és ez sikerült is, hogy a centenáriumi ünnepségre a teljes magyar nyelvterületet bekapcsoljuk ebbe az áramkörbe. A szavalatokból kiderült, hogy értik, illetve azonosulnak a Wassi írásmûvészettel a diákok. Örömünkre szolgált, hogy az „ifjúsági” kategória sokkal népesebb volt, mint a 25 éven felüli „felnõtt”, és igen mély átélési képességrõl tanúskodott. Takaró Mihály, a zsûri elnöke mondta, hogy meglepetéssel tapasztalta: egyetlen beszédhibás versmondó sem akadt a mezõnyben. A színvonal pedig olyan magas volt, hogy akár hivatásos elõadók versenye is lehetett volna. Azt hiszem, hogy ezekre a lelki-szellemi alapokra felépülhet a jövendõ.

Több évben azóta megismételtük az akciót, melyet – úgy mint 2008-ban is – egy szépen kikerekített Kárpát-medencei Wass Albert Vers- és Prózamondó Versennyel tettünk tartalmassá, amibõl a gyermekek meseillusztrációs rajzpályázata sem maradhat ki.

Felvetettem azt a gondolatot is a Wass fiúknak, ha újra kiadják Wass Albert meséit, a Tavak könyvét és az Erdõk könyvét, a legjobb pályamûvek alkothatnák a könyv illusztrációit.

A Wass Albert Törzsasztal magáénak vallja, amit személyesen nekem is mond Wass Albert: sohasem szabad feladni, amit vállaltunk az életben. Akár a személyes életünkkel, tetteinkkel is lehetünk példák, hacsak néhány ember számára is. És ha egyre több az ilyen ember, akkor dolgunk van a világban és felelõsséggel el kell végeznünk.

Szabó László 149

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Törökszentmiklós – Wass Albert Polgári Kör

Jelképünk egy szál egyenes fenyõfa a hegytetõn 2008. január 5-én alakult meg a Wass Albert Polgári Kör Egyesület törökszentmiklósi szervezete. Az egyesület létrehozása egy baráti társaság kezdeményezésébõl jött létre. Célja, hogy Wass Albert szellemiségét ápolja, és mûveit népszerûsítse.

2008. január 8-án volt 100 éve, hogy a XX. századi nemzeti irodalom kiemelkedõ alakja, igaz magyar ember és hazafi, életét a hazájáért és népéért feláldozó hõs, Wass Albert megszületett.

Hisszük és tudjuk, hogy nem csak mi, a Wass Albert Polgári Kör tagjai tartjuk fontosnak az évfordulót, bár már nem merünk bizakodni abban, hogy a magyar kultúra, tudomány és történelem hivatott és hivatalos õrzõi e tekintetben helytállnának és a rájuk rótt feladatot elvégeznék. Számolunk tehát azzal, hogy a törökszentmiklósi polgári kör közössége hiányt pótló feladatnak tesz eleget, mert valljuk Wass Alberttel együtt, hogy az elA Wass Albert szavalóverseny résztvevõi hivatás és isteni parancs elõl elmenekül- a Bethlen Gábor Református Általános Iskolában, 2007-ben, ni nem lehet, még barlangok mélyébe se, melyet azóta is rendszeresen megrendeznek televíziók izzó lámpái elé se, vadnyugati ostobaságok gyártása mögé se. Úgy gondoljuk, a mi hivatásunk, hogy lehetõségeinkhez képest minden jó szándékú magyart, akinek Jézus tanítása nem csak keresztlevél, hanem belsõ meggyõzõdés is, megpróbáljunk összefogni.

2018 legyen városunkban is a Polgári Kör szervezésében Wass Albert emlékév!

Feladatunknak tekintjük, hogy ezt minél több esemény, megemlékezés, kulturális, történelmi, mûvészeti, közösségi program gazdagítsa, megemlékezvén és megismervén Wass Albert életmûvét, életútját. Ehhez a feladathoz hívunk és elvárunk minél több civil szervezetet, önkormányzatot, gazdálkodó szervezetet, társadalmi szervezetet és magánszemélyeket, ötleteikkel, javaslataikkal vagy megvalósítandó programjaikkal.

Az eseménysor megnyitására március 6án kerül sor, a Lukács Mozgó Filmszínházban, ahol a Wass Albert életmûvét feldolgozó, Koltay Gábor által készített, „Adjátok vissza a hegyeimet!” címû filmet mutatjuk be.

A törökszentmiklósi Wass Albert Polgári Kör erejét és lehetõségeit nyilván meghaladja, hogy városszerte programoMegemlékezés Wass Albert szobránál 150

TÖRÖKSZENTMIKLÓS – WASS ALBERT POLGÁRI KÖR kat szervezzen. Nem is ezt tekintjük célunknak. Ugyan magunk is szeretnénk néhány program megszervezésével hozzájárulni az eseménysorhoz, döntõ feladatunknak mégsem ezt tekintjük, hanem az egész rendezvénysorozat koordinálását. Örömmel vesszük tehát azt is, ha újabb ötletekkel keresnek meg minket, de az igazán nagy örömöt kész rendezvények, programok lebonyolítása jelentené.

Az emlékév jelképévé egy szál egyenes fenyõfát és Wass Albert „Fenyõ a hegytetõn” címû versét választottuk. Szeretnénk azt, ha minél több magyar ember vetné tekintetét a hegytetõn lévõ fenyõre és minél több magyar ember értené meg, hogy mindannyian egy-egy fenyõ vagyunk a hegytetõn.

A Wass Albert Polgári Kör kitûzött célját a 2014. évi önkormányzati választásokig maradéktalanul megvalósította.

Azonban tagjai közül egyesek politikai elkötelezettségbõl, céljukat átértékelve, Wass Albert szellemiségével össze nem egyeztethetõ módon, politikai kampányt folytattak, ami már Bartha József és Pörneki András nem volt összeegyeztethetõ vállalt célkitûzéseinkkel. A vávendégei Törökszentmiklóson, lasztási eredmények kudarcot hoztak és a polgári kör érdemi 2015-ben tevékenysége szép csendben megszûnt…

Maradtam az eredeti célkitûzés mellett és folytattam a tevékenységet, de már egyedül. Idõközben megismerkedtem Bartha József holtmarosi református lelkésszel, aki a Wass Albert család tagja, és karöltve terjesztettük Wass Albert szellemiségét. A 2015. évtõl szervezõje és zsûritagként résztvevõje vagyok a Bethlen Gábor Református Iskola által szervezett Wass Albert vers és mesemondó versenynek. Évente mindketten visszatérõ zsûritagok vagyunk a rendezvényen. Bartha József úrral rendszeres a kapcsolatom, Erdélyben járva többször közösen Koltay Gábor rendezõ a filmvetítés belépõjegyeit kerestünk fel olyan helyeket, ahol az író dedikálja 2008-ban többször is megfordult. Magyarországon pedig több Wass Alberthez kapcsolódó rendezvényen vettünk közösen részt.

Bízom abban, hogy a Panorama Világklub által alapított Wass Albert Tisztelõinek Társaságával együttmûködve (jómagam a Jász-Nagykun-Szolnok megyei elnök vagyok 2007 óta) magyarságunk értékei mentén számos hasznos programmal tudjuk gazdagítani az Emlékév programsorozatát.

Pörneki András, a Wass Albert Kör elnöke 151

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Eger – Wass Albert Kör

Emlékkövek, Hangszóró, elõadások Az egri Wass Albert Kör felhívásának nagyszerû visszhangja lett. Nem csak csatlakoztunk a Czegei Wass Albert Alapítvány kezdeményezéséhez, amelyet két kiváló lelkész indított el Miamiból (Nt. Lukácsi Éva és Nt. Lukácsi László), de önálló Wass Albert évet is tudtunk tartani Egerben és a magyar emigráció köreiben.

Wass Albert emlékkövénél kezdtük Egerben, a Gárdonyi Géza Ciszteri Gimnázium elõtt. Itt hirdettük meg a Wass Albert centenáriumot 2008. január 5-én, egy koszorúzással egybekötött emlékmûsor keretén belül meggyújtottuk azt az emléklángot, amelyet elvittünk az ’56-os emlékmûhöz, hogy történelmünk talán legdicsõbb forradalmát Wass Albert lángjával élesszük.

A Wass Albert centenárium nyitó napján a szellemóriásnak ajánlva indítottuk útjára a Hangszóró újságunkat, melynek minden számát egy éven át Wass Albert írásaival kezdtük.

2005-ben – floridai barátaink, Bánkuty Géza és Ilona ötletére – Wass Albert kövek és szobrok állításába kezdtünk. Azóta csaknem két tucat emlékkövet és szobrot avattunk, legutóbb Újpesten. Az avatási ceremóniákkal párhuzamosan a meglévõ emlékhelyeinknél tartottunk koszorúzással egybekötött emlékmûsorokat: Ártándon, Mezõkövesden, Sátoraljaújhelyen, Tiszaföldváron, Martfûn, Pilisszántón, Mohorán.

A centenáriumhoz kötõdõen színházunk, a Varga László Polgári Teátrum Magyarország számos pontján adta elõ És lészen csillagfordulás megint címû elõadását. Ezzel látogattunk el Kanada és Amerika számos magyar közösségébe, színházába. Felléptünk Calgaryban, Edmontonban, Vancouverben, Victoriában, Nanaimóban, Kelownában, New Yorkban, Orlandoban, Sarasotában és Miamiban.

Az Egerben meggyújtott lángot vittük ezekbe a városokba, ahol maga a szellemóriás is több alkalommal járt és ennek a fényét adtuk át az örök mementónál, az astori sírnál, nyárutón pedig Erdélyben, a marosvécsi emlékkõnél

Emlékkõ koszorúzás 2014-ben

152

EGER – WASS ALBERT KÖR

Megemlékezés a kopjafánál

A Wass Albert emlékév nem lett volna azonban teljes, ha Szalay Róbert filmjét – melynek létrejöttében magunk is közremûködtünk és talán a legszebb Wass Albert portré készült így el – ne vetítettük volna zsúfolt ház elõtt Egerben, az író halálának napján, február 17-én.

Készítettünk az „Erdõk és tavak meséjébõl” egy CD lemezt, melyet sok-sok óvodába eljuttattunk, hogy a megnyirbált nemzettudat helyreállításában ily módon segédkezzünk.

Wass Albert idézetével hirdetjük: Aki nem tud országáért küzdeni, az nem érdemel országot.

A Wass Albert kör vezetõje, Szíki Károly közös felelõsségünkre hívta fel a figyelmet, hogy végre álljon Egerben is a nemzet lelkiismerete költõje-írója Wass Albert emlékére is egy szobor, de legalább egy névtábla. Az egyetlen emlékkõ, melyet az Egri Kisgazdák nevében Szíki Károly állított, még 2005-ben, már meghaladta az idõ, s ha igazán felelõs kultúrvezetés lenne a városban akkor már állna egy méltóságteljes Wass Albert szobor.

Wass Albertnek emlékét ez a szerény kõ õrzi csak a Gárdonyi Géza Gimnázium elõtt.

Ezen kívül készíttettek 2006-ban egy Wass Albert dombormûvet rézbõl és egy rézkarc portrét 500 példányban. Volt vetélkedõ és középiskolásoknak pályázatot írtak ki Wass Albert mûveinek elemzésére 2017-ben. Még szerencse, hogy az országban 100 számra tartottak emlékezést az író zseni emlékére. Így Egerben is, ahol koszorúk és gyertyák borították fénybe a nagy halott emlékhelyét.

Szíki Károly elnök

153

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Zenta – Wass Albert Követõk Asztaltársasága

Amikor egy szép álom valóra válik Amikor 2004-ben megalakítottuk irodalmi körünket, Wass Albert Követõinek Asztaltársasága néven, az volt a szándékunk, hogy követni fogjuk õt tisztességben, emberségben és magyarságtudatban. Az Asztaltársaság létrejötte Czabafy Ágnes nyugalmazott magyar tanárnõ nevéhez fûzõdik, aki megálmodója volt ennek az irodalmi körnek 2004-ben, majd hamarosan elnöke lett egészen 2016-ban bekövetkezett haláláig.

2008. szeptember 20-án Wass Albert emlékére és tiszteletére kopjafát avattunk Zentán. Nagy ünnep volt ez, amelyre mindig emelt fõvel, büszkén fogunk emlékezni.

Ezzel a négy év óta szövögetett álmunk vált valóra. Az Asztaltársaság kérésére a belgrádi minisztérium engedélyezte, hogy Wass Albert születésének 100. évfordulóján (2008. január 8-án) emlékbélyegzõvel pecsételjenek le minden levelet, amelyet a zentai postán adtak fel.

A kopjafát Recskó Béla festõmûvész és fafaragó, az emlékmû alkotója és Czabafy Ágnes, a civil szervezet elnöke leplezte le. Rehák József nyugalmazott plébános megszentelte, majd a jelenlevõk megkoszorúzták az ereklyét.

A meghatóan szép ünnepség a Rákóczi-indulóval és a Szózattal zárult. A felemelõ ünnepségen cserkészek álltak díszõrséget, amelyet a csókai Rákóczi-férfikórus nyitott meg a magyar és a székely himnusszal. Ezt követõen Wass Albert öt fiának üdvözlõ levele csalt könnyeket a hallgatóság szemébe. Molnár Ildikó, Sándor Terézia és Wass Albert tiszteletére készült kopjafa avatóünnepsége Zentán, 2008-ban, Czabafy Ági és a kopjafa alkotója, Recskó Béla

László Dóra Wass Albert mûveibõl adott elõ, majd Péter Ferenc színmûvész csodálatos elõadásában hallgattuk meg az Adjátok vissza a hegyeimet! címû írást.

Ha bárki úgy érzi, hogy Wass Albert egy-egy versének, regényének olvasása értékes idõtöltés volt, és azóta

Megemlékezés az író születésnapján a kopjafánál, 2014-ben

154

ZENTA – WASS ALBERT KÖVETÕK ASZTALTÁRSASÁGA másként látja a világot és benne önmagát: vigyen egy szál virágot és hajtson fejet a kopjafa elõtt. Szeretnénk, ha ez a csodálatos szép kopjafa ereklyeként állna, hirdetve az emberi értéket és azt, hogy soha-soha nem szabad feladni, mert mindig van remény.

Czabafy Ági szeretettel, tudással, kellõ idõráfordítással, megfelelõ kapcsolataival, kitartó munkával vezette az Asztaltársaságot. Szavalóversenyeket szervezett, lehetõvé tette Marosvásárhelyrõl Festmény, mely támogató-alkotásként készült a hódmezõvásárhelyi Kilyén Ilka mûvésznõ többWass Albert szobor javára. Recskó Béla: Czegei Wass kúria, 2008, olaj szöri föllépését Zentán, megszervezte azt, hogy Wass Albert tiszteletére, emlékére kopjafa álljon Zentán, lehetõvé tette egy kisebb csoport többnapos erdélyi útját és kitûnõ kapcsolatokat ápolt a magyarországi Wass Albert irodalmi körökkel, azok vezetõivel.

A legkiemelkedõbb barátság a hódmezõvásárhelyi Wass Albert Körhöz köti az Asztaltársaságot. 2016-ig is, de Ági halála óta is ezzel az irodalmi körrel a legelmélyítettebb a kapcsolatunk. Fõleg Fülöpné Rákos Évának köszönet, aki nem feledkezik meg rólunk, értesít, segít.

A továbbiakban az Asztaltársaságot Körmöczi Violetta vezeti és számíthatunk Pék Domonkos Ibolya magyar tanárnõ segítségére, aki eddig is mindig készségesen rendelkezésünkre állt.

Wass Albert könyveinek terjesztésével, kölcsönzésével az a célunk, hogy szépet, jót és értéket nyújtsunk az embereknek ebben az értékvesztett, romlott világban. Olvasótáborunk egyre nõ, hiszen az író azt a világot mutatja be, amelyben élünk. Szereplõi húsvér emberek, akik közül sok példaképül szolgálhat számunkra. Örülünk a tervezett Emlékévnek, az Örökségkönyvnek. Szükséges Wass Albert hitvallásának éltetése és továbbadása, mûveinek olvasása, megismerése, hisz olyan tanulságosan, szépen, hitelesen írta meg regényeit, verseit, elbeszéléseit és példásan élte életét, ahogyan azt megszívlelni és követni érdemes. Örömmel és büszkeséggel tölt el bennünket, hogy ilyen formában is megemlékezhettünk Wass Albertrõl.

Recskó Zsuzsanna

155

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Amerikai Egyesült Államok, Florida, Miami – Wass Albert Könyvtár és Irodalmi Kerekasztal

Többször járt köztünk, s otthonába is meghívott bennünket Krisztus Elsõ Magyar Egyesült Egyházának könyvtára 1998. november 1. óta viseli nagy írónk nevét. Az akkori irodalmi emlékezésen itt volt a család részérõl Wass Géza, az író fia és felesége Zsuzsa, valamint vendégük, Simó József Budapestrõl, aki elsõként kutatott Wass Albert hátrahagyott kézirataiban a család megbízásából.

Wass Albert a közép-floridai Astorból többször ellátogatott Miamiba, az Egyház és a Kossuth Kör meghívására – a feljegyzések szerint legalább hatszor járt itt 1961 és 1975 között.

Készültek fényképek a templom elõtt Wass Albertrõl az akkori vezetõséggel. A helyi irodalmi kör az õ hatására alakult, és az A Miamiban élõ magyarok tisztelik Wass Albertet íróban viszont Miamiban fogant meg a gondolat az Amerikai Magyar Szépmíves Céh létrehozására, s az elsõ jelentõsebb adományt itt kapta az író könyvei kiadására. Viszonzásul, az író és felesége meghívta az irodalmi kört magukhoz. A történet szerint életre szóló emlékek maradtak a baráti találkozásról.

Nemcsak a Miamiban élõk, de az észak-amerikai magyarok között az idõsebb nemzedékek jól ismerték Wass Albertet. Sokan személyesen találkoztak vele, hallották beszédeit és olvasták írásait. Bárkit megszólítok az idõs magyarok közül, szinte mindenki ismeri írásait.

A régi, jó kapcsolat felújítását reméltem, amikor az írót meghívtuk 1996-ban a millecentenáriumi történelmi ünnepünkre. Válaszlevelét becsben õrzöm. Sajnos, idõs korára és betegségére hivatkozva, nem vállalta az utat és a közéleti szereplést. Mivel nem sikerült találkozni vele, egy kis küldöttség – hét személy – részt vett az író temetésén, 1998. február 22-én, Astorban.

Aztán, az író öt fiával szoros munkatársi kapcsolat alakult, mely mind a mai napig jól mûködik. Nagy kiváltságnak tartom, hogy az író kiadatlan kéziratainak önkéntes gondozója voltam egy évtizeden keresztül. Akkor már megismertem az író közel harminc mûvét, ezért könnyû volt az a döntés, hogy szívvel-lélekkel beálljak azok sorába, akik az író nevét és becsületét kívánják helyreállítani.

Akkoriban gyülekezetünk rendszeresen küldött adományokat a Kárpát-medencei magyar közösségek megsegítésére, jótékony célokra. Mivel a holtmarosi árvaház javára összegyûlt egy adomány, ezt személyesen vittem el férjemmel Wass Albert fiainak – akik éppen a Czegei Wass Alapítvány közgyûlésén voltak együtt Floridában. Az elsõ kép, ami a szemünk elé tárult – ahogy egy asztal körül ült az író öt fia – meghatározó és életre szóló elkötelezettség alapja lett! Ha az író fiai ilyen elszántan tanácskoznak az erdélyi missziója ügyeiben, a könyvkiadásban, akkor õket ne156

FLORIDA, MIAMI – WASS ALBERT KÖNYVTÁR ÉS IRODALMI KEREKASZTAL künk, Wass Albert szeretõ magyar közösségeknek, támogatni kell! Évek során a Czegei Wass Alapítvány irattárába gyakran ellátogattam. Elõkerültek még kiadatlan kéziratok magyar és angol nyelven. Tucatnyi színmû, dráma, rádiójátékok, film-tervek.

Rengeteg géppel írt kézirat, sõt kézzel írt naplók és régi, fakuló levelek. Irodalmi és történelmi kutatásokban vettem részt, írásaim megjelentek, s több nagyszerû mûve kéziratát komputerbe írtam. A „Wass Albert igazsága” címû könyvben feldolgoztam az író közel öt évtizedes amerikai munkásságát. Megtisztelõ feladat volt az utolsó, életrajzi mûvének, a Voltam címû memoár kötetnek az összeállításában való részvétel.

Mivel a helyi jegyzõkönyvek és fényképek õrzik az íróval vaMiamiban, 1964-ben ünnepi ló rendkívüli kapcsolatot, természetes volt, hogy Miamiban megemlékezést tart ápoljuk az õ emlékét. Megújítottuk a Wass Albert Irodalmi Kört, melynek célja éppen az volt, hogy jobban megismerjük és terjesszük Wass Albert életmûvét, tiszta és nemes gondolatait és értékes hagyatékát. Minden nemzeti ünnepünkre jutott és jut olyan mondanivaló, mely a közösséget építi – versei és gondolatai alapján. Írásai felbecsülhetetlen értékek, melyek által az író emberségét és egy szebb és nemesebb világról szóló látásait megismerhetjük.

A Wass Albert könyvtárban rendeztük a 24 órás Wass Albert maratoni felolvasást 2004-ben és 2007-ben. Abban az évben Astorban és környékén emléktúrán vettem részt az író néhány családtagjával. Marosvécsre is eljutottunk, a sírjához és Holtmarosra is ellátogattunk. 2008-ban jubileumi emlékezést tartottunk Miamiban és Sarasotában, majd részt vettünk Budapesten és Debrecenben az író tiszteletére rendezett rendezvényeken.

Wass Albert a nemzet írója. Nem volt kirívó vagy szélsõséges a nemzetéhez és Erdélyhez, a szülõföldjéhez való ragaszkodása. A legtöbb nemzeti érzésû magyar hozzá hasonlóan gondolkodik és érez – itt az emigrációban, az anyaországban és a határokon kívül! Természetesen nem kedvelik õt a kommunista, baloldali érzelmû és kozmopolita emberek.

Sajnos, mind a szélsõjobb, mind a baloldal nagy hibát követett el, amikor Wass Albertet a politika arénájába rángatták, saját eszméik igazolására használták. Elítélendõ, hogy sokan úgy mondanak róla véleményt, hogy nem ismerik mûveit és hiteles világnézetét.

Wass Albert küldetése látszólag ellentmondásos, de csak azoknak, akik nem érzik át tragédiáinkat és történelmi küldetésünket. Wass Albert öröksége azok számára követhetõ és követendõ, akik kulturális örökségünket és õsi hagyatékunkat nagyra becsülik. Mi, Wass Albert követõi, szeretnénk elérni, hogy az író hiteles gondolatait és életmûvét ismerjék meg helyesen, és aztán ítéljenek róla az emberek.

2017 októberében Wass Albert Irodalmi Kerekasztal néven újjászervezõdött az írót tisztelõk kis csapata – Nagytiszteletû Kállay László lelkipásztor vezetésével. Az a nemzedék, mely õt személyesen ismerte, már szinte kihalt. Akik a ‘80-as évektõl élnek köztünk, azoknak az utóbbi évek nagy felfedezése az író életmûve. Az újonnan érkezõ magyarok a ‘90-es évek óta már otthon is olvashatták mûveit. Wass Albert hagyatéka segít az idegenben igaz magyarként élni, megmaradni és nemzetünk egészéhez kötõdni!

Lukácsi Éva elnök és az új elnök: Nt. Kállay László 157

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Budapest – Wass Albert Tisztelõinek Társasága (WATT)

Díszünnepség, Örökség Díj, könyv, emlékszobor, túrák, olvasótábor A WATT (Wass Albert Tisztelõinek Társasága) a Panoráma Világklub keretein belül jött létre, dr. Tanka László alapításával, hivatalosan 2018. január 7-én, Budapesten, a Duna Palotában rendezett Wass Albert Emlékest alkalmából. Célja Wass Albert szellemi hagyatékénak továbbvitele a Kárpát-medencében a világba szétszóratott magyarság köreiben. Ebben mûködik közre a Panoráma Világklub öt kontinens 95 országában, államában létrejött több mint 230 társklubja. Jelmondatuk: határtalan összefogás értékeinkért. Azt vallják, Wass Albert munkássága olyan értéket képvisel az egyetemes magyar kultúrában, amely magyarságtudatunk szempontjából mindenki számára fontos – éljünk bárhol is a világon.

A WATT elõzményei mintegy húsz évre nyúlnak vissza, amikor útjára indult az American Hungarian Panoráma magazin, s Tanka László fõszerkesztõ felkérésére bekapcsolódott az újság munkájába a Floridában élõ Bánkuty Géza, egykori ‘56-os szabadságharcos, az amerikai magyarság egyik kiemelt közéleti vezetõje, az amerikai Czegei Wass Albert Alapítvány egyik kuratóriumi tagja, valamint ifj. Szalay Róbert filmproducer, a Wass Albert portréfilm (könyvünk melléklete) készítõje, akik már jóval korábban segítették az író és munkásságának misszióját. Õk ismertették meg a lap munkatársaival és olvasóival Wass Albert személyiségét, mûveit, életútját, s a lap hasábjain e témakörben azóta is rendszeresen jelennek meg írások, tudósítások.

A dr. Lukácsi Évával és a férjével történõ találkozás – a 2000-es esztendõk elején Miamiban – egy újabb lendületet adott az ügynek. Megismerve a lelkészházaspár áldozatos munkáját az író szellemi örökségének megõrzésében, a hagyaték dokumentumainak a feldolgozásában, a Wass Albert iránt érdeklõdõkkel való kapcsolatok kialakításában a Panoráma újság és az idõközben megjelenõ könyvek (Magyar Amerika (2001), Amerikai Magyarok Arcképcsarnoka (2003), Magyarok a nagyvilágban (2009)) által még erõteljesebben bekapcsolódott az újság és a megalakuló Világklub (2003) Wass Albert munkásságának a népszerûsítésébe, Magyarországon és a határon túl egyaránt.

E munka során hamar kialakult a kapcsolat a Panoráma Világklub és Wass Albert fia között, s 2008. június 26-án a Budai Várban egy nagyszabású Wass Albert Emlékest megrendezésére került sor, amelyen több mint 600-an vettek részt, s ott volt Wass Huba, Miklós, Endre és itt adta át számukra dr. Tanka László elsõként, az akkor alapított „A Világ Magyarságért” posztumusz elismerést, amelyet édesapja nevében Huba vett át. Késõbb Wass Miklós feleségével, Zilahy Zsuzsan-

Emlékest a Panoráma Világklubban (2017. szeptember 22.)

158

BUDAPEST – WASS ALBERT TISZTELÕINEK TÁRSASÁGA (WATT) nával még szorosabban bekapcsolódott a Világklub-hálózatba, õk lettek az elnökei a Nevadai Társklubnak.

Milyen célokat és feladatokat tûzött ki maga elé a WATT? 2018-ban a Wass Albert Emlékévet rendeznek – együttmûködve Wass Albert fiaival – az író születésének 110. és halálának 20. évfordulója tiszteletére. Arra kérték az író mûveinek tisztelõit, hogy lehetõségeikMegbeszélés a Panoráma Világklub-irodában az hez mérten tartsanak: különféle irodalmi ren- Emlékévrõl, balról Wass Miklós, felesége Zilahy Zsuzsa, dezvényeket, eseményeket, kiállításokat, elõWass Endre, Lukácsi Éva és Tanka László adásokat, konferenciákat, felolvasóesteket, emléktúrákat, táborokat; kezdeményezzék emlékhelyek, köztéri alkotások, szobrok, alkotások létrehozását, utcák, terek elnevezését; kiadványok, könyvek, cd-ék, információs füzetek, szórólapok stb. megjelentetését; irodalomkedvelõ közösségek, szervezetek, kiscsoportok létrehozását.

A WATT rendezésében került sor Wass Albert születésének 110. évfordulója alkalmából, 2018. január 7-én, Budapesten, a Duna Palotában egy nagyszabású díszünnepségre, több mint 300 résztvevõvel, neves elõadók, fellépõ együttesek részvételével. Itt kerültek átadásra elsõ ízben az Örökség Díjak: dr. Lukácsi Éva, Simó József, az Ismerõs Arcok együttes, valamint az Új Színház részére.

Ugyancsak a WATT kezdeményezte egy Wass Albert emlékszobor készítését, amely László Levente székely faragómûvész alkotása, s a VIII. Magyar Világtalálkozó emlékmûveként kerül felállításra Szegeden, 2018. május 21-én, Szilágyi Árpád Nemzeti Emlékkertjében.

A WATT közremûködésével jelenik meg az Örökségkönyv – Wass Albert szellemi hagyatéka a Kárpát-medencében és a nagyvilágban – címû könyv, amely, amely a Kárpát-medencében és a nagyvilágban szétszóratott magyarságnak az író és mûvei iránti tiszteletét, mûvei hatását mutatja be. A képes kiadvány a szellemi hagyatékot õrzõ és tovább vivõ szervezetek, emlékhelyek, a róla elnevezett utcák, terek, közösségek, irodalmi, iskolai rendezvények, s egyéb kezdeményezések, például kiadványok, könyvek, emléktúrák, táborok, versenyek, felolvasások stb. bemutatása mellett összegyûjti azokat a személyes vallomásokat, élményeket, amelyek az íróhoz és mûveihez kötõdnek.

Wass Albert Emléktúrákat indítanak – a Kárpáteurópa Utazási Iroda szervezésében – Erdélybe, a Mezõségbe, ahol az író regényeinek helyszíneit keresik fel a csoportok, s felolvasásokat tartanak. Wass Albert hazatér címmel emlékkiállítást rendeznek a búcsúra induló csíksomlyói zarándokvonaton. Lesz Wass Albert Olvasótábor Aranyosszigeten (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) a Magyar Kultúra Lovagrendjének együttmûködésével, jótékonysági adománygyûjtés a Wass Albert által támogatott erdélyi Tulipán Árvaház lakói részére; továbbá számos mûsoros emlékest, könyvbemutató, s egyéb rendezvények.

A WATT várja mindazok jelentkezését, akik fontosnak tartják a fenti célokat és az összefogás szellemében szeretnék Wass Albert szellemi örökségét közkinccsé tenni.

Elérhetõségeink: www.vilagklub.hu, email: vilagklub@vilagklub.hu, telefon: 36/20-928-0088 159

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Verõce – Wass Albert Emlékház

Otthonra talált a hagyaték 2012-ben Wass Miklós feleségén, Zilahy Zsófián (Sophie) keresztül tudomásomra jutott, hogy Wass Albert hagyatéka keresi a helyét. Az egyik éjszaka, mikor elcsendesültem, kitettem a dolgozóasztalomhoz a merített papírra írt Wass Albert Veletek maradok címû idézetének fordítását, akkor éjjel hangot hallottam ami így szólt: „Kérlek vigyél haza!” Hirtelen Wass Albert fotójára néztem és éreztem, hogy feladatom van a hagyatékkal, szolgálnom kell azt az ügyet, amit szolgált.

Megértettem, hogy nagyon komoly szimbolikus jelentõsége lehet annak, hogy Wass Albert tárgyi hagyatéka, szeretett tárgyai és kéziratai hazatalálnak. Sokan mondogatták abban az idõben, hogy még nincs itt az ideje, mert még nem kerülhet haza Erdélybe, majd ha ott „rend” lesz. Bennem pedig egyre jobban erõsödött az az érzés, hogy a sorrend fordított... vagyis, amikor Wass Albert tárgyi hagyatékát fizikailag az óceánon túlról végre hazahozzuk a Kárpát-hazába, az nagy mértékben hozzájárul majd ahhoz, hogy sokakat akár a tárgyi hagyatékokon keresztül megérintsen a Wass Alberten keresztül hozzánk érkezett égi üzenet...

Ahhoz, hogy a tárgyi hagyaték elinduljon útjára, az is kellett, hogy a fiai „elengedjék”.

Fontosnak tartom mindenki tudja, hogy Wass Albert fiai úgy hoznak minden kérdésben döntést, hogy megbeszélik egymás közt, hogy vajon édesapjuk hogyan dönteBethlen Farkas és Wass Miklós ne. Megismerkedésünk után több alkalomaz Emlékház bejáratánál mal hosszasan elbeszélgettünk Wass Endrével, Wass Albert Hamburgban maradt legfiatalabb fiával a család életérõl, édesapjuk életmûvérõl és a célokról.

Egyik reggel nézem a falitáblámat és a Kárpát Haza Templomát és azt éreztem, hogy szerintem átmenetileg ott lenne méltó helye a hagyatéknak, ott kaphatna Wass Albert elõször át160

VERÕCE – WASS ALBERT EMLÉKHÁZ meneti szállást, mielõtt felkészül az igazán nagy lelki útra. Azonnal fel is hívtam Bethlen Farkast, akinek a birtokán helyezkedik el a Kárpát Haza Templom. Csak annyit kérdeztem tõle, hogyha hazahoznánk Wass Albert hagyatékát, adna-e neki helyet. Azonnal rávágta a szívbõl jövõ válaszát, mint aki a sorsát nem akarja elkerülni: „Természetesen akkor építenék neki egy rönkházat, olyanokat, amik már vannak is itt. Felkutatjuk, melyik az, egy kb.Wass AlTömör Jánosné (balra) és Bartha Kata berttel egyidõs rönkházat hozunk haza és építjük újjá és abban látjuk vendégül Wass Albert hagyatékát.”

Nagy megtiszteltetésnek éreztem, de egyben felelõsségnek is, hogy a hagyaték Wass Alberthez méltóan térjen haza. Wass Endrével megbeszéltük, hogy a cél: vissza Erdélybe, természetesen a maga idejében. Minden összeállt, az égiek is támogatták munkánkat és a Nemzetközi Huszártalálkozó napján, 2013 májusában, megnyílt a Wass Albert Múzeum, amit késõbb Farkas szerényen emlékháznak nevezett át, mert nem is tartottuk fontosnak, hogy mindenféle múzeumi engedélyeket beszerezzünk.

Ahhoz, hogy Wass Albert Hagyatéka Élõ Hagyatékká váljon, illetve ebben a minõségében erõsödjön, úgy döntöttem, hogy Wass Albert íróasztalán, az ezeréves határról érkezett és erdélyi patakok kövei mellett a közösségi internetes felületet jóra használva felépítünk egy közösséget. Nagy örömünkre szolgált, hogy 3 hónap alatt ezer tucat vagyis 12 ezer ember, majd elég gyorsan 21 ezer lett a közösség létszáma. Amikor Endre mellettem ült és megmutattam neki, hogy hogyan lehet ma megszólítani az amerikai magyarokat, ma – amivel oly sok nehézsége volt édesapjuknak abban a korban – leírhatatlan volt amit éreztünk. Egy óra alatt több mint 40 amerikai magyar lett a közösség tagja. Az 1967-es beszédhez hasonlítottuk a mai helyzetet. Azt élhettük meg, hogy folytatjuk, amit Wass Albert elkezdett.

Hiszem, hogy Wass Albertnek és az õ tárgyi és szellemi hagyatékának is megvan a maga sorsa, amit vállalt és mi is ennek a magyar sorsnak vagyunk a részesei, egy jobb korban, ami neki is köszönhetõ. A Hagyaték célja, hogy vándoroljon, jó irányba, Amerikából Erdély felé, de a lényeg, hogy már itthon van, a Kárpát hazába hazatalált, nem lett az óceán habjainak sem a martaléka. Mondhatnám, hogy Wass Albert élt, Wass Albert él és Wass Albert élni fog, de személyi kultusz nélkül inkább azt mondom, hogy az Igaz Hagyaték soha nem vész el, vagyis a KÕ MARAD! Közvetítsük az utánunk jövõknek azt az üzenetet amit Wass Albert is közvetített írásaival.Mi nem csak hisszük, hanem gyermekeink szemében látjuk, hogy a Kõ MARAD! Debreceni Timea 161

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Debrecen-Pallag: a Balásházy Szakközépiskola vendégszeretõ emlékhellyé vált

Emlékhely az egykori diáknak Immár két évtizede annak, hogy a nagy múltú, patinás intézmény udvarán gróf Wass Albert tiszteletére felcsendül a magyar- és a székely himnusz. Wass Albert a Debreceni Nagyerdõ és az alma mater parkjának hatalmas fái alatt töltötte életének talán legszebb éveit. „Kék fecskeszárEzen épületben mûködött 1901-1953 között nyakon suhanó évek voltak, a Debreceni Magyar Királyi Gazdasági Akadémia olyanok, mint a mámoros tavasz. (…) Olyan volt ez a három év, olyan színes és olyan könnyû, olyan bájos és olyan gyönyörû, szép, mint az elsõ szerelem.” – írja Búcsúzom Debrecentõl – címû írásában.

Wass Albert neve hívó szó lett, a Balásházy Szakközépiskola pedig vendégszeretõ emlékhellyé vált. E név magában hordozza a tisztességet, a magyarság egymásra találásának óhaját, egy emberi léptékû világ, és az igazi szabadság utáni vágyunkat. A hosszúra nyúlt számûzetés után verseiben, prózai írásaiban, nemzetféltõ üzeneteiben végre „hazatalált” az egykori pallagi diák.

A Társaság 2003-ban, az író halálának 5. évfordulóján felavatta Gábor Emese szobrászmûvész féldombormûvét, mely a gránittábla fölött kapott helyet. Ez volt az elsõ szobrászati ábrázolás Magyarországon. „A szobor „csak” jelkép, Wass Albertnek bennünk kell megjelennie. Higgyünk életmûve terjedésében és „vigyázzuk a mustármagvakat” (Az alkotó üzenete).

E napon dr. Vincze Piroska belgyógyász-szakorvos, a Gróf Wass Albert Társaság alapítója leleplezi Magyarország elsõ Wass Albert-emlékmûvét. A gránittábla arról ad hírt, hogy „A Debreceni Gazdasági Akadémia/ hallgatója volt 1928-1931 között/ gróf WASS ALBERT/ (1908-1998)/ a magyar irodalom kiváló képviselõje,/ aki számûzetésben élt haláláig./ Hû tisztelõi és olvasói nevében/ állíttatta e 162

DEBRECEN-PALLAG: A BALÁSHÁZY SZAKKÖZÉPISKOLA

VENDÉGSZERETÕ EMLÉKHELLYÉ VÁLT

táblát/ a gróf Wass Albert Társaság.”

1998.

A hazai nagyközönség errõl a tábláról olvashatta elõször a költõ híres verssorát: „A víz szalad, a kõ marad.”

Az emlékmûvek alá minden év februárjában – olykor dacolva esõvel, széllel, hófúvással, az iskola tanulóinak ünnepi mûsorával színesítve – koszorúzási ünnepség keretében helyezzük el a megemlékezés Az író emlékét ápoló pallagi diákok virágait. A Gróf Wass Albert Társaságon és a házigazda Balásházy János Szakközépiskolán kívül rendszeresen koszorúznak más civil szervezetek, intézmények, határon innen és túl.

Wass Albert tiszteletére az elmúlt húsz évben tanulók százai adtak számot e helyütt irodalomszeretetükrõl, hazaszeretetükrõl. Iskolai ünnepségeken egyre többször hangzanak el mûvei. A Társaság által évente megrendezett irodalmi estek, emlékünnepségek, felolvasó-rendezvények nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a debreceni olvasók megismerjék az író mûveit, szellemi örökségét. Az utóbbi években Ha visszatérek –, Õ az út, s az élet –, Isten áldja meg a magyart címmel magunk alkotta mûsorokkal tartottuk életben az író emlékét. A rendezvényeknek a debreceni Méliusz Központi Könyvtár ad otthont.

Wass Albert emléktáblájával szemben áll az I. világháborúban hõsi halált halt debreceni, kassai és kolozsvári gazdászhallgatók emlékmûve. Az avatóünnepségen, 1929ben, a 21 éves akadémista Wass Albert mondta el az alkalomra írt, Gyertyaláng címû ódáját.

A Wass-család látogatása „Bús hazájuk elvégzett csodáit magukkal vitték, s most Pallagon, 2006-ban õrzik tovább, / Magukban õrzik./ Dölyfösen, keményen s nem tudják, hogy a szent haza ledõlt…/Boldog halottak. Lám, mi árvábban állunk/ tornyosuló emléketek elõtt.(…) Szélvész üvölt a csíki hegyek ormán, /fekete fenyõk zúgnak szilajon.../ Hazájukat, ha számon kérik egyszer, / mit fogsz felelni, gyõztes Trianon?”

Dr. Anne Atzél Sanborn, az író nevelt lánya – nagy örömünkre – így emlékezik a városunkban töltött napokra: „Debrecen olyan volt, mintha hazamentem volna, új barátaimat elsõ látásra családtagoknak éreztem. … Büszkeséggel töltött el, hogy részt vehettem a Wass Albert halálának hetedik évfordulójára szervezett emlékünnepen és koszorúzáson, Pallagon. Az iskolában, a Nagytemplomban, a Déry Múzeumban úgy éreztem, hogy részesültem valamiben Papi életébõl.”

Gyarmatiné Kiss Margit, a Balásházy János Mezõgazdasági Szakközépiskola nyugalmazott nevelõje, a Wass Albert-rendezvények fõszervezõje (2017) 163

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Erdély – Bögöz – Wass Albert Általános Iskola (2000 – 2003)

Kormányhatározat tiltotta be a névhasználatot…

Beder Tibor egykori Hargita megyei fõtanfelügyelõ fejében megfogalmazódott a gondolat – 2000 júniusában –, hogy a Bögözi Általános Iskola vegye fel Wass Albert nevét.

Azért nem a szülõföldjén, mert a Mezõségnek azon a táján már nincsen magyar nyelvû nyolcosztályos iskola. Kereken száz diák tanult akkor a Küküllõ menti utcában álló bögözi iskolában, a tanári kar létszáma az ingázókkal együtt 11 volt.

A helyi értelmiség még csak A funtineli boszorkány címû regényt ismerte, azonban mire 2000-ben a névadó ünnepség elõkészületei folytak, a Mentor kiadó által megjelentetett további Wass Albert-könyvek hatására mindenki – pontosabban: a falubeliek nagy része – meggyõzõdött, jól választottak.

Az igazgatónõt akkor egy idõs néni aggódva vonta félre, és megsúgta: a faluban egyesek azt beszélik, kotlós tojással fogják megdobálni azokat, akik székely ruhában jönnek megünnepelni, hogy az iskola egy háborús bûnökkel vádolt emigráns író nevét veszi fel.

Mivel a névadóra számos közéleti személyiség is kapott meghívót, és Tõkés László püspökön kívül az iskolát anyagiakban támogató Kállay Oszkár máltai lovag is jelen volt, az igazgatónõ jónak látta felkérni a helyi rendõrséget, biztosítsa a rendezvény zavartalan lefolyását. „A Wass Albert nevét viselõ táblát a belsõ udvarra nézõ falon helyeztük el 2000-ben – mesélte keserûen László Emma –, és csupán átszállingóztunk a templomba, nem bonthattuk ki az iskola zászlaját egy ünnepi felvonulásra”.

Farkas Márton bögözi polgármester és Beder Tibor fõtanfelügyelõ is részt vett a névadó ünnepségen – úgy tûnt, örökre feledésbe fognak merülni az író múltját firtató viták… Ám, nem így történt. A névadó politikai botrányokat kavart, s a közbejött politikai csatározás áldozata lett Wass Albert neve. A megye kormánybiztosa felszólította az iskola vezetõit, hogy az 1946-ban háborús bûnökért elítélt író nevét viselõ A bögözi Wass Albert Általános Iskola diákjai iskolatáblát távolítsák el a homlokzatról, majd az két igazgatójuk: László Emma és Zongor Irma oktatási intézmény válasszon más nevet magá- kíséretében a maguk hímezte zászlajukkal rótták nak. Ez a kormányhatározat 2003-ban leparanle kegyeletüket Debrecenben, névadójuk csolta a névtáblát az iskola faláról… emléktáblájánál 164

BUDAPEST – WASS ALBERT EMLÉKOLDAL – WWW.WASSALBERT.EU

Budapest – Wass Albert Emlékoldal – www.wassalbert.eu

Egy virtuális találkozóhely Egy honlap különleges érték, de ki hallott már olyat, hogy a karácsonyfa alatt az ajándékok közé került egy honlap?! Bartha Kata mégis odahelyezte 2007 karácsonyán. Örömében, mikor megszerkesztette ezt a rendkívüli weboldalt, ami azóta sok százezer ember ajándékául szolgál.

De hogyan is kezdõdött? Vallomása szerint nem õ találta meg Wass Albertet, hanem fordítva: Wass Albert találta meg õt. A találkozás, mely az író szülõföldjén történt, nagy fordulatot hozott az életébe. „Vajon ki Wass Albert, akit az erdélyiek ennyire szeretnek, de titkon?” És maga sem tudja, honnan jött az ötlet, de bátran kijelentette: „Én egy emlékoldalt adok ajándékba Albi bácsinak – az életérõl, munkásságáról, mûveirõl, amit fontos tudni róla”. Akkor, nyomban megBartha Kata történt a titkos találkozás. „Abban a pillanatban ölelt meg Wass Albert, rám talált, a szívembe lopakodott, és a további életem értelmét meghatározó, felelõsségteljes feladatot kaptam tõle.” A Wass Albert Emléklap kis kezdetek után nagy értéknek, valóban közkincsnek bizonyult. Virtuális találkozóhely lett, ahol sokan rátalálunk, és ahova sokan visszajárunk, mert mindig gazdagabbak leszünk. Az író hagyatéka él és hat. Kata sokat fáradozott. Sok eredménnyel, kevés jutalmazással. Mégis, pozitív a végkifejlet. Emberek kerültek közelébe és szólították meg, akikrõl kiderült, hogy rokonlelkek, akik baráttá lettek és munkatársakká váltak. Meghatódással õriz néhány mondást, amelyek kijelentésként hangzanak a lelkében: „Kata, a te neved összeforrt Wass Albert nevével”… „õ az a csupaszív ember, akinek a barátsága megtiszteltetés.” Színes lett az élete, bár sok akadállyal kellett szembenéznie és a küzdelmeket legyõznie. Erõt adott nekik Wass Albert lelkisége, világlátása, a sok szép tanítás és bölcsesség, melyet az írótól kapott. Ma boldogan tekinthet vissza a nagy kihívásra, a kemény munkára, és örömmel mondhatja el, hogy közkinccsé tette mindazt, amit az íróról tudni kell és tudni érdemes. A többit olvassa el mindenki a honlapon: www.wassalbert.eu

165

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Sebestyén Sándor videokamerájával követi az életmûvet

Felvételei õrzik a hagyatékot Sebestyén Sándor István videokamerájával bejárta a fél világot Oroszországtól Amerikáig, Rómától az Északi-sarkkörig.

Számos olyan felvételt készített, amelyet különbözõ díjakkal is elismertek.

Wass Albert mûveit nem Miami, Magyar Templom, csak olvassa és kedveli, ahová gyakran járt Wass Albert hanem élményeit fotókon, videofelvételeken is megörökítette, amelyek megtekinthetõek az Sebestyén Sándor internetes közösségi oldalakon.

– Egy évtizeden keresztül a Don-kanyarban filmeztem, az elesett hõsökre emlékezve, s ennek bemutatásán jártam Miamiban, 1998-ban és a Kossuth Házban tartottam filmes elõadást – emlékezik vissza munkássága kezdetére. – Itt ismerkedtem meg Lukácsi László tiszteletes úrral és Lukácsi Éva tiszteletes asszonnyal. Nagyon kedves emberek voltak, hamar barátságba kerültünk. Meghívtak egy Istentiszteletre, ahol megemlékeztek az akkor pár hónapja elhunyt Wass Albertrõl, s engedélyt kaptam a filmezésre! Az ezt követõ ebédre is meg- Gyakran itt találkozott az író idõs barátaival hívtak és kértek, hogy a délutáni emlékülést is filmezzem le, s ezen jelen volt Wass Albert egész családja. Errõl az eseményrõl készítettem el a Wass Albert hagyatéka címû filmet.

Sebestyén Sándor István 2006-ban újra ellátogatott Floridába, s Astorban felkereste Wass Albert házát, ahol számos felvételt készített. Majd két évvel késõbb, 2008-ban részt vett a budapesti, illetve az azt követõ debreceni konferenciákon, amelyekrõl videofelvételeket tett közzé, filmezte és fotózta a szoboravatást.

– Megtiszteltetés volt számomra Wass Albert floridai nyomdokait felkeresni, családjával és volt barátaival találkozni, közremûködni fotóimmal, filmjeimmel a nagy író szellemi örökségének a továbbvitelében. Számomra minden téma egy nemes kihívás, hogy filmbe fogalmazhassam a jövõ számára.

A debreceni szoboravatáson készült felvétel 166

VII. FEJEZET

VII. fejezet

ESEMÉNYEK, EMLÉKMÛSOROK, ELÕADÁSOK Színház, film, zene, alkotás, felolvasás

„Az emberek felismerik a tiszta forrás illatát”

167

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

A funtineli boszorkány elõadása az Újszínházban

Az üzenet hazatalált Dörner György színmûvész, színházigazgató írása

Dörner György

Nem, nem… A rendszerváltozás elõtt hírét sem hallottam Wass Albertnek. Valamikor a kilencvenes évek elején-közepén kerestek fel, hogy mondanám el a „Kõ marad, a víz szalad…” versét, az Üzenet hazát. Mindig is szerettem a verseket, szerettem verset mondani, így azonnal elolvastam. Nemhogy tetszett, de egyenest lúdbõrös lett tõle a hátam, s egyszerûen nem értettem, hogy a bánatban kerülhette el a figyelmemet.

– Ki ez a Wass Albert? – kérdeztem, de nemigen kaptam rá választ. Sõt, ha mégis kaptam, akkor is valami titokzatosat, suttogva mondták, hogy Wass Albert egy csaknem százéves, Amerikában élõ író, Erdélybõl emigrált a háború végén, mert ott halálra ítélték. Itthon is ez a sors várt volna rá, ezért is van még

mindig indexen.

Csodálkoztam, hogy az index még létezik, ám ha ez után kutakodtam, akkor erre sem adott egyértelmû választ senki.

Aztán összetalálkoztam az ugyancsak a Dunakanyarban élõ barátommal, Turcsány Péter íróval, aki elmondta, hogy épp a Wass Albert összkiadáson dolgozik. Arról is mesélt, hogy ki is valójában Wass Albert, õ tudniillik személyesen is ismerte.

Elmondta, hogy az egykor – a két világháború között – szebb napokat élt, sõt: a kimondottan sikeres íróval most elõrehaladott kora ellenére packázik a szocialista hivatal. Az SZDSZ-es Kuncze Gábor belügyminiszter megtagadja tõle a hazatérési lehetõséget, nem adja vissza neki az 1945ben elvett magyar állampolgárságát, pedig Wass Albert minden ízében magyar, mi több, bûntelen, aki magyarként nem akar könyörögni a magyar személyazonosságiért.

Az Üzenet haza címû versnek közben, bárhol mondtam is el, mindenütt fergeteges sikere volt.

Alig gyõztem eleget tenni a felkéréseknek. Ekkor már persze engem is bosszantott ez az áldatlan állampolgársági ügy, hisz az is kiderült, hogy valami fifikás módon idõközben az író mégiscsak magyar lett egy speciális módon, meghatározott idõre: 1997. június 26-tól 1998. június 26-ig, vagyis egy évre. Tehát ideiglenesen...

Ezen idõszak alatt, nem sokkal a kilencvenedik születésnapja után, emelte fejéhez Amerikában a fegyverét, így lett öngyilkos „ideiglenes magyarként”.

168

AZ ÜZENET HAZATALÁLT

Nemcsak mérges lettem az igazságtalanság miatt, hanem ez az egész méltánytalan eljárás külön felháborított, de egyben igen kíváncsivá is tett Wass Albert életmûve iránt.

Véletlen volt, vagy külön ajánlották, már nem tudom, de elsõként Wass Albert legjobb regényét kezdtem el olvasni, A funtineli boszorkányt.

Most, így visszagondolva olyan fura volt, hogy Szászrégen és Szováta között, épp egy Nyárád menti panzióban olvastam a könyvet, és anynyira belefeledkeztem, hogy még csak ki se mentem megnézni, hogy arrafelé vagyok, ahol a könyv cselekménye játszódik. Utóbb persze kimentem a környékre, jöttem-mentem és jártamkeltem, s kimondottam nagy élvezet volt megismerni Nuca életének tájait.

Idõközben leülepedett bennem valamelyest az élmény, mígnem megint felelevenedett bennem az Újszínházban. Talán már az elsõ évben mûsorra is tûztem volna, de hát az nem úgy van, hogy egy háromkötetes regényt csak úgy eljátszunk.

Töprengtem a megoldáson, aztán eszembe jutott a kiadó Turcsány Péter, akinek sikerült valamelyest karcsúsítani és tematizálni a könyvet. Végül Pozsgai Zsolt írta meg a színdarabot.

Rendezésre Kerényi Imrét kértem fel. Jó választás volt. Õ tudta, hogy A funtineli boszorkány zene és tánc, illetve megfelelõ díszlet nélkül nem létezhet, erre a posztokra is a legmegfelelõbbeket sikerült elhozni: Román Sándort koreográfusnak, Húros Annamáriát díszlet- és jelmeztervezõnek.

A visszhangok és nem utolsó sorban a jegyeladások azt bizonyítják, hogy A funtineli boszorkány mûsorra tûzése az Újszínházban jó döntés volt – s mindez végsõ soron annak volt a következménye, hogy annak idején nekem jutott a számomra akkor még ismeretlen költõ ismeretlen versének elmondása.

Wass Albert Üzenete hazatalált...

169

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Debreceni Tudományos Emlékkonferencia

Eljön az idõ, amikor méltó helyére kerül munkássága A Gróf Wass Albert Társaság szervezésében, az író születésének századik, halálának pedig tizedik évfordulóján került sor egy tudományos emlékkonferenciára Debrecenben, a Református Kollégium Oratóriumában, mint a Wass Albert Napok egyik fõ rendezvényére a másnapi, 2008. június 28-i nagyerdei szoboravatás mellett.

A sikeres ünnepségsorozat minden pillanata nagyszerû élményekkel ajándékozhatta meg a résztvevõket, s maga a tanácskozás is méltóképpen töltötte be szerepét. T. Molnár Csilla kérdezte errõl Bertha Zoltán irodalomtörténészt – e beszélgetésbõl idézünk.

– Ez a tudományos szimpózium mennyiben segítette az erdélyi író életmûvének elhelyezését az irodalom világában?

– Az elõadók, köztük a neves irodalmárok és kutatók egyrészt áttekintették ennek a hatalmas életmûnek minden korszakát: az erdélyi pályaszakasz legfõbb értékeit éppúgy, mint az emigrációban született alkotások javát. Másrészt igyekeztek rámutatni a minden mûnemben (lírában, prózában, drámában, esszében) és ezerféle mûfajban megnyilatkozó író eszmeiségének, poétikai és esztétikai szemléletformáinak legjellegzetesebb összetevõire. A kitûnõ erdélyi irodalomtörténész, Nagy Pál (a marosvásárhelyi életmûkiadás szöveggondozó szerkesztõje) a sajátos transzszilvánista vonásokkal foglalkozott, Takaró Mihály, Székelyhidi Ágoston, Kiss Endre József a mûvészi magatartás karakterével és hitvalló üzeneteivel, Bakó Endre a debreceni diákévek fõként költõi termésével, Balázs Ildikó az epikusi világkép értékelemeivel – és így tovább. A református Kölcsey Tanítóképzõ Fõiskola tanára, Arany Lajos, rendkívül érdekes stíluselemzõ elõadásában újszerû retorikai értelmezést adott a közíró, publicista Wass Albert írásmûvészetérõl; Molnár Csilla pedig mint fõiskolai hallgató és újságíró, az õ tanítványaként (meg a Társaság egyik vezetõjeként is), vetítettképes illusztrációkkal színesített elõadásával váltott ki nagy elismerést. Mindez valódi hozzájárulást jelentett ahhoz, hogy Wass Albertet, mint a huszadik századi magyar irodalom jeles alakját, kortársainak, a változó korok sokágú irodalomtörténeti vonulatainak, s fõként a magyar nemzeti sorsirodalmi hagyományoknak a szellemi összefüggésrendszerében és szerves értékegyüttesében láthassuk.

– Mint az irodalmi rendezvény fõszervezõje, hogyan látja: meghozta gyümölcsét a konferencia?

– Mindenképpen, s aki ott volt, tanúsíthatja: nemcsak gazdag és informatív, de élményszerûen élvezetes is volt ez az elõadássorozat, olyan szép és megható mozzanatokkal dúsítva, mint amilyen például az írót baráti közelségbõl ismerõ és szeretõ floridai református lelkész, Lukácsi Éva gyönyörû felszólalása, az erdélyi, szászrégeni Pakó Benedek kanonok-plébános hozzászólása volt, illetve, amit az egyetemista, versmondó-elõadómûvész Erdei József szavalatai nyújtottak.

170

ELJÖN AZ IDÕ, AMIKOR MÉLTÓ HELYÉRE KERÜL MUNKÁSSÁGA – Vélekedése szerint hol a helye Wass Albertnek az irodalmi kánonban?

– Talán nem is feltétlenül csak egy kánonról beszélhetünk: napjainkban ugyanis különféle értékrendek léteznek mind az irodalomtörténet írásban és a kritikában, mind a szélesebb olvasóközönség körében. Az bizonyos, hogy Wass Albert ismertsége, népszerûsége folyamatosan növekszik, s nemcsak egyre többen olvassák szívesen, hanem egyre gyarapodnak a róla szóWass Albert és a család Debrecenben ló könyvek, monográfiák is, ország-, sõt: Kárpát-medence-szerte (meg a nyugati, amerikai magyar világban) napról napra készülnek a vele foglalkozó tanulmányok, disszertációk, iskolai dolgozatok, mûvei megjelentetése pedig – több kiadó jóvoltából – kiterjed immár az életmû minden részletére. Ennek köszönhetõen szinte többet tudhatunk az életérõl, pályájáról, munkásságának állomásairól, mint bármely más erdélyi vagy emigráns íróról: korábbi és gyakori semmibevétele tehát tarthatatlanná vált. (És hozzánemértésbõl, tájékozatlanságból vagy buta rosszindulatból fakadó kitagadása, elutasítása is természetesen.) Más kérdés persze, hogy a szaktudományos irodalmi köztudatban, az intézményes oktatásban, a tankönyvekben, illetve azok teljes körében mikor foglalja el méltó helyét: mert ma már más íróink, nagy klasszikusaink kanonikus pozíciója is változékonyabb, kiszámíthatatlanabb lett; vannak akadémikus értekezések, amelyek vitatják, relativizálják és kisebbítik Ady vagy Németh László mûvészi jelentõségét is. Nyilván az elfogulatlanabbnak remélt késõbbi, utókori megítélés válik majd inkább mértékadóvá, s én azt gondolom, hogy aszerint Wass Albertet a karakteres – közismert vagy elfeledett – erdélyi írók, Tamási Áron, Nyirõ József, Kós Károly, Bánffy Miklós, Makkai Sándor, Kemény János, Tabéry Géza, Berde Mária, Gulácsy Irén, Székely Mózes, Reményik Sándor, Áprily Lajos, Tompa László, Dsida Jenõ és a többiek hosszú sorában, mellettük és közöttük fogják emlegetni, a tengerentúli magyar emigráció egyik kiemelkedõ személyiségeként, s a Babits által fémjelzett Baumgarten-díj tulajdonosaként az egyetemes magyar irodalom okvetlenül számontartandó, mindenütt és mindenki által megbecsült értékei között.

– Mit gondol, eljön az az idõ, mikor általánosan is elfogadottá válik, hogy helye van az emigráns írónak a magyar irodalomban?

– Egyelõre csak reménykedhetünk, de talán okkal bizakodhatunk. Így aztán ha mégis, alapvetõ nemzeti sorskérdéseinkben, a magyarság súlyosan veszélyeztetett helyzetének megítélésében és megmaradásának, megmentésének, felemelésének elfojthatatlan vágyában kialakulhat a pillanatnyi politikától független érzelmi, eszmei-erkölcsi, szellemi egyetértés, s amikor evidenciává kristályosodhat a nemzeti önazonosság és a kulturális összetartozás minõségi tudata: akkor az annyi történelmi, társadalmi igazságot, élménygazdag valóságtapasztalatot, személyes és közösségi életismeretet és lélekemelõ emberséget közvetítõ író tisztelete sem lehet többé majd kétséges.

171

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Koltay Gábor filmje Wass Albertrõl

Adjátok vissza a hegyeimet!

Koltay Gábor filmje Wass Albert, a XX. századi erdélyi magyar irodalom kimagasló személyiségének életútját mutatja be, amely jellegzetesen trianoni sors. Az alkotás – mûfaját tekintve – átmenet a dokumentum- és a játékfilm között. A rendezõ az író mûveibõl, gondolataiból építkezik, végigköveti írói-közéleti pályafutásának legfontosabb állomásait, nem megkerülve a személyével kapcsolatban felmerülõ szenvedélyes kérdéseket sem.

– Miért tartotta fontosnak, hogy Wass Albert életérõl filmet készítsen?

– Wass Albert egész élete, mûvei, küzdelmei, hányattatásai s életének befejezése jellegzetesen trianoni magyar sors. A Wass Albert-film esetében sokfajta játékfilmes részlettel telített filmrõl van szó, amely átmenet a dokumentum- és játékfilm között. A filmben a sokoldalú, nagy elhitetõ erõvel rendelkezõ Rékasi Károly megszemélyesítésében a film fõhõse keresi, kutatja Wass Albert 15 éve tapasztalható páratlan népszerûségének, olvasottságának az okát, valamint annak az irracionális elutasításnak az eredõjét, amely õt egyes személyek, kisebb csoportok, olykor meglehetõsen hangos és befolyásos Koltay Gábor közszereplõk részérõl övezi. Wass Albert mûveibõl indulok ki, s végigkövetem az egész pályát, nem megkerülve a személyével kapcsolatban felmerülõ aktuális kérdéseket.

– Wass Albert élete sajátos fordulatokban gazdagnak tûnik, talán az is kijelenthetõ, hogy különleges, egyedi sors az övé. A film elkészültét követõen helytállónak tartja-e ezt?

– Ezért mondtam azt, hogy jellegzetesen trianoni sors az övé, akit 1920-ban elválasztanak hazájától, húsz évvel késõbb megéri a nagy ünnepet, majd újabb négy év elteltével menekülnie kell, sõt háborús bûnössé nyilvánítják, akit halálra ítélnek. Kalandos úton Amerikába kerül, a demokrácia és a szabadság hazájába, hiszen úgy vélte, itt lehet a leghatékonyabban képviselni Erdély ügyét, az igazságot. Keservesen csalódnia kell, nemcsak a nemzetközi politikában, hanem a közel másfél milliós amerikai magyarságban is. De megéri a századvégi közép-európai rendszerváltozásokat, ez élete alkonyán talán reményeket is kelt benne, majd keserûen tapasztalnia kell, hogy a hivatalos Magyarországnak nincs rá szüksége. Gondoljunk csak bele, ’90-tõl haláláig, ’98ig nyolc alkalommal kaphatott volna Kossuth-díjat, de szóba sem került a neve. Ismeretes a magyar állampolgárságával kapcsolatos hercehurca. Olyan jelentõs írószemélyiségrõl van szó, aki gazdag és értékes közéleti tevékenységet is folytatott, s akinek életmûve fontos, mai, korszerû üzeneteket is tartalmaz.

– Filmje révén kerülnek-e napvilágra olyan részletek az író életébõl, melyeket eddig nem ismerhettünk, illetve amelyeket rejtély, homály övezett?

– Legfontosabbak a háborús bûnössé nyilvánításával és halálra ítélésével kapcsolatos kérdések, amelyekben a film a Securitate irattárában fellelhetõ teljes anyagot végigkutató Vekov Károly kolozsvári történész segítségével hangsúlyozza Wass Albert ártatlanságát, leleplezi a koncepciós per hazug állításainak indítékait. Azt gondolom, hogy a koncepciós per indítékait folyamatosan fel kell tárnunk annak érdekében, hogy Romániában végre a perújrafelvétel megtörténjen. Ha a politikát sikerülne kikapcsolni, akkor kétségtelen, hogy ártatlansága bizonyítást nyerne.

172

ADJÁTOK VISSZA A HEGYEIMET! – Kik mûködtek közre a film elkészítésében?

– Mindenekelõtt Rékasi Károly nevét kell megemlítenem, aki nagy átéléssel oldotta meg meglehetõsen nehéz feladatát. A filmben kutat, tûnõdik, gondolkodik, egymás mellé rakja a mozaikkockákat, s így próbálja megfogalmazni saját maga, következésképp a nézõ számára, hogy ki is Wass Albert, mirõl is van szó valójában. Honnan és mibõl erednek ezek az irracionális szenvedélyek? Keresése közben történészekhez, irodalmárokhoz, a legkülönfélébb emberekhez jut el, akik egy-egy gondolati útbaigazítással segítenek neki. Ezek közül megemlíthetem Vekov Károlyon kívül Takaró Mihály, Pomogáts Béla, Medvigy Endre, Bertha Zoltán, Márkus Béla, a marosvásárhelyi Nagy Pál irodalomtörténészeket. Raffay Ernõ történésztõl ezúttal is sok segítséget kaptam, akárcsak Bartha József holtmarosi református lelkésztõl. Fontos szerepe van a filmben Kincses Elõdnek, aki a perújrafelvétel rendíthetetlen harcosa Romániában. De Wass Albert családja is jelen lesz a filmben.

– Wass Albert máig élõ családtagjai hogyan fogadták kezdeményezését, hogy filmet készít felmenõjükrõl?

– Wass Albertnek öt felnõtt, családos gyermeke van, közülük négyen Amerikában élnek, a legfiatalabb, Endre pedig a németországi Hamburgban. A család sokoldalú segítsége, fõleg ami a dokumentumok biztosítását, az emlékek felidézését jelentette, már négy éve segíti erõfeszítéseimet, közös utunk is volt Erdélybe. Nekik is fontos, hogy sokak számára átélhetõ képet tudjunk felmutatni errõl a jelentõs személyiségrõl.

– Milyen fogadtatásra számít?

– Milyen fogadtatásra számítsak egy olyan országban, ahol Trianon- és Horthy-filmemet egyetlen országos közszolgálati vagy kereskedelmi televízió sem hajlandó vetíteni, s Wass Albert szobrát számos helyen, kiváltképp a kétmilliós metropolisban, Budapesten még mindig nem lehet felállítani. Mi a félelem tárgya valójában? Miért mondja azt a filmben egy idõs erdélyi néni – tapasztalván a szobrok felállítása, majd levétele körüli konfliktusokat Erdélyben –, hogy „holtában is félnek tõle”? Miért félnek a rossz lelkiismeretû emberek ettõl az életmûtõl és annak nagyon is aktuális, mai üzenetétõl? Tehát a fogadtatással kapcsolatban nagy vitákra számítok, de ez már nem újdonság számomra. Nagyon szeretném, ha százezrek néznék meg munkámat, és magától értetõdõen el kell majd viselni a különbözõ indíttatású ellenvéleményeket. Fontos számomra, és ez a film is lehetõséget biztosít arra, hogy felmutassam, átélhetõvé tegyem a közösséggé, nemzetté válás gondolatát, a korszerû XXI. századi magyar nemzettudat újjáalakulásának szükségességét, amely nélkül néhány évtized alatt felolvadunk, s tartás nélküli, szolgáló és szolgáltató néppé züllünk a XXI. század világfolyamatai közepette.

– Filmje széles körû társadalmi összefogás eredményeként valósulhatott meg.

– A film elkészítésében nagy segítségemre volt az a lelkes összefogás, amelynek eredményeként nagyon sokan járultak hozzá ahhoz, hogy a filmet befejezhessem. Azért fontos számunkra ez az életmû, mert mindent elmond a magyarság huszadik századi lelki-szellemi szétesésének okaival kapcsolatban. Ha megértjük ennek az életmûnek az igazi jelentését, akkor világossá válik számunkra, mit jelent magyarnak lenni, s mi a kötelességünk saját nemzetünkkel szemben a mai világban. Remélem, hogy az Adjátok vissza a hegyeimet! segítséget nyújt ezen felismerések széles körben történõ tudatosításához.

(Magyar Nemzet, Pósa Zoltán, 2007. november 27.)

173

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Jónás Csaba és Tarics Péter

Wass Albert-emlékezete Jónás Csaba Wass Albert-díjas és Tarics Péter Pro Cultura Hungarica-díjas felvidéki elõadómûvész 2008. január 8-án állította színpadra „A kõ marad…” címû egész estét betöltõ zenés Wass Albert-elõadóestjét a felvidéki Révkomáromban, az írófejedelem születésének 100. és halálának 10. évfordulója tiszteletére.

Ezzel egy idõben – a Czegei Wass Albert Alapítvány támogatásával – elkészítették azonos címû 80 perces lemezüket, amely az elõadás anyagából született, zenével és Wass Albert saját hangjával gazdagítva. Az elmúlt tíz évben az elõadással vendégszerepeltek a Kárpát-medence magyarlakta vidékein, illetve Ausztria, Németország, Svájc, Belgium, Hollandia, Luxemburg és Svédország magyar diaszpóra közösségeiben. A megtartott elõadások száma Jónás Csaba és Tarics Péter máig 168. Késõbb „Gondozzátok hûséggel a mustármagvakat!” címmel vendégszerepeltek az elõadással (Szabó Andrea énekmûvész közremûködésével), melynek egy része jótékonysági jellegû volt. A révkomáromi bemutató elõadásra meghívást kaptak Wass Albert fiai is, akik nem tudtak ugyan részt venni az ünnepségen, de dr. Wass Endre 2007 novemberében a fiúk nevében Hamburgból levelet írt Jónás Csabának és Tarics Péternek. Az elõadást viszont megtisztelte személyes jelenlétével Simó József, a Czegei Wass Albert Alapítvány magyarországi vezetõje.

Jónás Csaba és Tarics Péter rendszeresen szerepel a Kárpát-medence különbözõ kulturális rendezvényein és Wass Albert-emlékestjein, ahol Wass Albert-mûveket adnak elõ, kitûnõ interpretációval. Mindketten több alkalommal szerepeltek a Panoráma Világklub rendezvényein, ahol szintén Wass Albert mûveibõl adtak elõ részleteket. A két elõadómûvész rendszeresen oktatja és felkészíti a fiatal magyar versmondókat a különbözõ vers- és prózamondó versenyekre. Több Wass Albert vers- és prózamondó versenyen voltak zsûritagok, illetve a zsûri elnökeként is tevékenykedtek, mindenekelõtt Magyarországon és a Felvidéken.

Jónás Csaba 2005. január 8-án, Bonyhádon, megnyerte az elsõ Wass Albert Nemzetközi Versés Prózamondó Versenyt, illetve 2007. március 10-én fõszereplõje volt Wass Albert Tavaszi szél címû mûve õsbemutatójának Kisbéren, Dráfi Mátyás Jászai Mari-díjas Érdemes Mûvész rendezésében. Jónás Csaba Tomori Imrét alakította a darabban, kitûnõen formálta meg szerepét, amellyel a Kárpát-medence több településén vendégszerepelt.

Tarics Péter az elmúlt tíz évben 104 irodalomtörténeti elõadást tartott szerte a Kárpát-medencében Wass Albertrõl és életmûvérõl.

2008-tól 2012-ig hatékonyan együttmûködött a 2015-ben elhunyt Turcsány Péterrel, a Wass Albert mûveit megjelentetõ Kráter Mûhely Egyesület elnökével és kiadásvezetõjével, annak érdekében, Jónás Csaba és Tarics Péter hogy népszerûsítse Wass Albert mûveit a magyar olvasóközönség Wass Albert CD-je 2008-ból 174

WASS ALBERT-EMLÉKEZETE körében. A Panoráma Világklub Jász-Nagykun-Szolnok megyei elnöke, Pörneki András javaslatára Tarics Péter 2011-ben – a Széchenyi István Polgári Társulás alapító elnökeként – felterjesztette Wass Albertet a Magyar Kultúra Lovagja Posztumusz kitüntetésre. A felterjesztés eredménnyel járt, hiszen 2012. január 22-én, a Magyar Kultúra Napján, gróf Czegei Wass Albertet a Magyar Kultúra Lovagja Posztumusz elismeréssel tüntették ki.

Jónás Csaba és Tarics Péter meghatározó tagja volt annak a mûvészcsapatnak, amely 2008 és 2010 között – dr. Tanka László alapító elnök kezdeményezésére és a Panoráma Világklub szervezésében – elõadóest-sorozat- Wass Albert-est a Panoráma Világklubban tal népszerûsítette a Kárpát-medencében a Wass Albert Emlékmúzeum és a Wass Albert Tisztelõinek Társasága (WATT) létrehozásának szándékát.

S hogy miért jó és hasznos Wass Albertet olvasni és mondani a színpadon? Jónás Csaba és Tarics Péter a követezõképpen vélekedik errõl: „Mert a hûség, a helytállás és az emberség megrendítõ hitelességû olvasókönyve tárul elénk, csodálatos nyelvezet kíséretében; mert hatékonyan kívánunk sáfárkodni szellemi örökségével, hiszen „Hagyaték” címû mûve nekünk korparancs; mert számunkra Wass Albert a legkiválóbb magyar írók egyike, a magyarság egyik legnagyobb gondolkodója, tündöklõ szelleme, akinek mûveit a legõszintébb tisztelettel és mûvészi alázattal visszük színpadra; mert mesteri költeményeinek mondanivalójával együttlélegzünk, hiszen versei érzékeny húrokat pengetve gyönyörködtetnek, emlékeztetnek, elõremutatnak; mert írói zsenialitása, csontunkig nyilalló igazságérzete, mértéktartása, bölcsessége, átfogó történelemlátása fokozza az együtt lélegzésbõl fakadó együtt cselekvés ingerét; mert nem tesz mást, mint egyszerûen emberi sorsokon keresztül a valóság hû krónikásaként leírja, ami történt; mert nem okít, nem szájba rág, nem sulykolja belénk a száraz történelmi valóságot, hanem úgy ír, hogy a következtetéseket mi magunk vonhatjuk le; mert a közösséget egybeterelõ, közösséget teremtõ igyekezetével, értelmes és tiszta írásaival, világos fogalmazásával szinte a lehetetlen képviseletében teszi le az oltárkõre szellemét; mert mûvészetébõl olyan erõ sugárzik felénk, amivel az õt olvasó megtelítõdik a hétköznapi apró-cseprõ önös gondok leküzdéséhez szükséges hittel; mert gondolatban együtt iszunk vele a lélektisztító vízbõl, belesóhajtunk az erdõk, havasok csendjébe, melybõl a tiszta forrás, a magyarság összetartó ereje árad; mert konok hûséggel ment a számára kiszabott úton, és minden sora Erdély fájdalmát és igazát kiáltotta világgá, de soha nem esett kétségbe; mert bízott a Gondviselésben, az Igazság nagy erejében. Abban, amit az „Üzenet haza” címû nagy versében olyan egyszerûen, mégis hatalmas erõvel fejezett ki: „…mert elfut a víz és csak a kõ marad, de a kõ marad.””

A két elõadómûvész ezekre az értékekre épített, amikor színpadra vitte Wass Albert verseit, regény- és novellarészleteit, életrajzi vallomásait. Jónás Csaba és Tarics Péter – miután elolvasták és magukévá tették Wass Albert valamennyi mûvét – kibontakozott tehetségükkel és komoly mûvészi értékeikkel, valamint a Wass Albert életmûve iránt érzett szeretetükkel és elkötelezett alázatukkal, tiszteletükkel méltóan õrizik és viszik tovább Wass Albert rendkívül termékeny és gazdag életmûvét.

Dr. Callmeyer Ferenc kétszeres Ybl Miklós-díjas professzor, c. egyetemi tanár 175

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Kecskemét – maratoni felolvasás: olWASSunk együtt!

Amikor hang elakadt, s feltolultak a könnyek…

A Wass Albert tiszteletére indított felolvasásba 2010-ben kapcsolódott be Kecskemét és azóta is tartunk felolvasást. Az esemény szervezõjeként írok most, bár az utóbbi két évben már átadtam a feladatot egy szervezõtársamnak. Minden év mást hozott. Vitathatatlanul a legforróbb a 2010-es esemény volt. Sokat beszélgettünk arról, hogy mi lehet ennek az oka. Abban egyeztünk meg, hogy talán akkor, 2010 februárjában nagyon kívántuk a változást a politikai életben, és tele voltunk reményekkel. Ezek a remények a késõbbiekben alább hagytak.

Kecskemét, 2010. február 26.-27.

– Wass-hiányunk van és ezt felolvasással kívánjuk gyógyítani.

Mi történt a 25 óra alatt?

Jó volt érezni, hogy együtt vagyunk. Hogy most nem csak mi vagyunk együtt, akiket magunk körül látunk, hanem még 30 helyszínen csinálják ugyanezt. Telefonhálózaton keresztül rövid üzeneteket küldtünk egymásnak, és villámlevélben is kaptunk jó néhányat.

Mi történt itt 25 óra alatt?

Megtudtuk, hogy az emberek szeretik az irodalmat.

Megtudtuk, hogy sokan szeretnek verset, regényt felolvasCsernus Lajos, a Hírös Rovókör ni mások elõtt. Sokan akarják megosztani a fontosnak ítélt egyik alapítója és elnöke gondolatot másokkal. Sikerült kitöltenünk a 25 órát. A nagyforgalmú idõszakokban nehéz volt mindenki számára megadni a lehetõséget. A ráérõsebbek hátrább sorolódtak, így oldottuk meg. A kisforgalmú idõben öten olvastunk körbe-körbe verseket. Azért verseket hogy jobban pörögjön, hogy könnyebb legyen a virrasztás. Úristen, mi történt velünk ez alatt a 25 óra alatt?

Amikor felnõtt embereknek elcsuklik a hangja egy megidézett gondolat felolvasásakor. Amikor a háromgyerekes anyuka, aki a mesét már 66-szor elolvasta gyerekeinek, és most nekünk 67.szer elolvassa és feltolulnak a könnyei. Amikor a kisportolt, erõs férfiember a Hagyaték utolsó részét olvassa, melyet már régóta és nagyon jól ismer, most, amikor nekünk olvassa, nem tudja folytatni, mert elszorul a torka. És ez még vagy nyolc társunkkal megtörtént.

Mi van ezekben a mûvekben?

Hatalmas lelkierõ szabadult itt fel a hangos olvasások során. Ezért született a felhívás. Ezt a kezdeményezõk biztosan tudták. Ez a felszabadult lelkierõ fogja meghozni Wass Albertnek a megérdemelt elismerést. És ez a lelkierõ fogja a nemzetünk tagjait is megerõsíteni. Ebben bízva: Kiss Gabriella Emlékezés a Cifra Palotában 176

MEGLEPÕEN SOK FIATAL OLVASSA A REGÉNYEKET

Az Egyesült Magyar Ifjúság akciója: könyveket a magyar iskolákba!

Meglepõen sok fiatal olvassa a regényeket Figyelemre méltó Wass Albert-könyvakció indult útjára 2006 márciusában az Egyesült Magyar Ifjúság (EMI) keretei között (akkori elnök Soós Sándor), Teleki Csaba vezetõségi tag kezdeményezésére, azzal a céllal, hogy minél nagyobb számban kerüljenek a Kárpát-medencei magyar iskolák polcaira az író regényei. Összeállítottak egy húsz darabból álló csomagot az író fõbb mûveibõl, amelyet a magyarországi iskolák számára kiadói áron – ez a bolti ár 40 százaléka – értékesítettek.

Az akció elsõ három hónapjában öszszesen 3200 könyv lelt gazdára, 1,7 millió forint értékben. Ebbõl 2300-at a magyarországi iskolák, gimnáziumok, könyvtárak rendeltek meg, míg 900 darabot Erdélybe, a Délvidékre és a Felvidékre küldtek, késõbb tízezres nagyságrendet ért el az akció.

Mint Fábián Tibor újságírónak Teleki Csaba elmondta: – Alapvetõ célnak tartom, hogy a fiatalságot lelkileg és szellemileg megerõsítsük a mai kiüresedett, globalizált világban. Wass Albert regényei kellõ magyarságtudatot közvetítenek, megismertetik népünk igaz történelmét és utat mutatnak egy Istennel-emberrel egyaránt harmóniában lévõ élethez. Regényeibõl sugároznak az élet alapját képezõ értékek: a tiszta szeretet, az egymás iránti kölcsönös tisztelet, a becsület és az Istenbe vetett mélységes hit.

Programjainkba, rendezvényeinkbe folyamatosan bevesszük az író munkásságát. Szeretnénk elérni, hogy a hivatalos, oktatott irodalom részévé váljon Wass Albert, és minél több település állítson neki mellszobrot!

– Fiatal magyarországi egyetemistaként mit tapasztalsz: a te korosztályod mennyire ismeri, olvassa Wass Albertet?

– Meglepõen sokan olvassák az egyetemi társaim között is Wass Albert regényeit. Bár nincsenek többnyire tisztában az erdélyi magyarság helyzetével vagy a valós történelmi elõzményekkel, de nagy hatással van rájuk Wass Albert szellemisége. Lebilincselik õket az életet tisztán sugárzó történetek, egy-egy regény elolvasása után lelkileg-szellemileg feltöltõdnek. Ma már egyre többen veszik kézbe az író regényeit. Nap mint nap látni a pesti villamosokon, metrókon Wass Albertet olvasó idõst vagy fiatalt. Egyszer a Kard és kasza címû regénnyel léptem be egy bankfiókba, mikor az ügyintézõ, akihez kerültem, elmondta, hogy ez az egyik kedvenc regénye az írótól. Ilyenkor mindig mindenkit arra buzdítok, ha teheti, utazzon el Erdélybe, ismerkedjen meg a Wass Albert által megörökített romlatlan világgal és töltekezzen a szívében, lelkében.

– Mi az, amit a ma élõ fiataloknak mondani, üzenni tud Wass Albert?

– Ebben a felfordult, elértéktelenedett világban a biztos lelki-szellemi alapot tudja nyújtani Wass Albert szellemisége. Az isteni õsi rendet, harmóniát közvetíti felénk, melyben az értékek a helyükön vannak. Tisztesség, becsület, rend, szeretet és hit. Ez jellemezte õseinket réges-rég, ezen értékek utolsó, még romos vára Erdély.

177

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Gyõr-Ménfõcsanak

Mindig Ember maradt…

Nagy-nagy örömömre szolgál, hogy megszervezik, megtartják a Wass Albert Emlékévet! Én kerek 10 éve azon fáradozom, hogy Hagyatékát ápoljam, õrizzem, továbbadjam. Nagyon megérintettek mûvei. Regényei olvasása közben sokszor éreztem, hogy ezt én pont így gondolom, de nem tudtam volna ilyen csodálatosan leírni. Nekünk magyaroknak KÖTELESSÉGÜNK megbecsülni, értékelni, továbbadni a lelki kincseit, gazdagságát.

Az író emlékére szobrot készítettünk és örökségét ápoljuk. Hatvankét elõadást tartottam az évek folyamán iskolákban, mûvelõdési házakban, templomokban, Nyugdíjas Akadémián, a Deák Ferenc Akadémián, klubokban vagy külön meghirdetett elõadáson.

Elõadások után áradt felém a szeretet a hallgatóságtól.

Biztos vagyok benne, hogy az elõadás hatására sokan kezükbe veszik és olvassák könyveit. Ez a cél, itthon is terjeszteni az igazságot, az Igét.

Azért is szeretem Õt, mert amikor a legnehezebb Németh Péterné Erdélyi Gizella idõszakában, számkivetetten, kilátástalan helyzetaz egyik Wass Albert esten ben élt családjával a háború után a Bajorerdõben, nem az elkeseredettség hangján szól, hanem megfogalmazódik benne a mély Istenhit! „Maradok ... Töretlen hittel EMBER és magyar.” Így, ilyen sorrendben. Nagyon lényeges. Egész életében azon fáradozott, dolgozott, hogy segítse szeretett magyar népét! Érzelmileg sohasem szakadt el hazájától. Mégis elsõsorban EMBER akart lenni. Hirdeti, vallja, hogy nincs olyan kategória, hogy jó nép vagy rossz nép. Csak olyan van, hogy jó ember vagy rossz ember. S Õt halálra ítélik, számûzik, küzd a családja megélhetéséért – ennek ellenére EMBER marad. Nem liheg bosszút, nem átkozódik, töretlen hittel teszi a dolgát. Nála az EMBERI és mûvészi nagyság találkozik. Elõadásaimmal az a célom, hogy felhívjam az emberek figyelmét, hogy élt egy nagy magyar ember, aki – túlzás nélkül állíthatom – egész életét arra áldozta, hogy terjessze és ismertesse a magyar igazságot. Nem vagyok elnök, nincs szervezet a hátam mögött, csak magánszemély vagyok, nyugdíjas tanárnõ. Elõadásokat tartok magánszemélyként Wass Albert életérõl, munkásságáról. Nagyon-nagyon tisztelem és szeretem Õt és sok-sok emberhez eljuttattam üzenetét! Nagy hatással van az emberekre. Konkrétan tudom, hogy az elõadás hatására sokan kezükbe vették Wass Albert regényeit.

Amikor Wass Albert-szobrot avattunk GyõrMénfõcsanakon, Bartha Kata jelen volt, s hallotta az elõadásomat. Az elõadásomról készült felvétel látható és hallható a www.wassalbert.eu honlapon. Gratulálok a szervezõknek, s további munkájukhoz jó egészséget, kitartást kívánok.

Nt. Bartha József látogatása Németh Péterné Erdélyi Gizella Gyõr-Ménfõcsanakon 178

WASS HUBA LÁTOGATÁSA AZ ÉVFORDULÓN

Kalifornia – Los Angeles – Cserkészbarátok Közössége

Wass Huba látogatása az évfordulón Tóth Attila cserkészvezetõ, Los Angelesbõl, így emlékezik az író születésnapjának 100. évfordulója tiszteletére rendezett eseményre.

A programot Szörényi Éva színmûvész állította össze, a szereplõket is õ kérte fel, zongorán Maxim András közremûködött, aki csíki népdalfeldolgozásokat játszott Bartóktól, acapella népdalokat pedig leányunk, Tóth Kinga adott elõ. Szokáshoz híven a Kárpátok Néptánc Együttes is fellépett: egy kalotaszegi és egy mezõségi táncot adtak elõ gyönyörû népviseletben. Szörényi Éva két Wass Albert-verset szavalt, kiválóan.

Wass Albert fia, Huba volt a díszvendégünk, aki Wass Huba számtalan alkalommal megemlékezésében elmondta: édesapja rengeteget ellátogatott és beszédet mondott dolgozott, hogy a családját ellássa, ezért írói hivatása az Amerikai Egyesült Államokban és Magyarországon is Édesapja munkásságáról betöltése végett személyes áldozatokra is kényszerült. Mint Gainesville-i egyetemi tanár, maradék szabadidejét a magyar nyelv tanítására, mûvei megírására, azaz olvasóira, a magyar közösségekre szánta. „Azt tanította nekünk, hogy ha megálljuk helyünket az amerikai társadalomban, ezzel tudjuk kivívni azt, hogy a magyar kultúra nagykövetei legyünk, és azokat az értékeket képviseljük, amiket tõle kaptunk” – mondta Huba, s nagy siker övezte látogatását.

Jólesett a személyes kapcsolat. Még az elõadás elõtt beszámoltam Hubának, hogy 21 év óta mit tett és tesz a Los Angeles-i Cserkészbarátok Közössége. A CsBK tagjai és a közönség közül is sokan erdélyiek, a szünetben és a mûsor után körülvették Hubát, és remekül elbeszélgettek. Az asztalnál egy 93 éves magyar dandártábornok, Bondor Vilmos ült mellette.

179

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Ünnepi rendezvénysorozat Budapesten, Debrecenben és Verõcén

Lelki gyönyörûség volt minden program A szeretet kisugárzása, mint védõburok ölelte körül a Budai Vár történelmi nagy termeit, a verõcei parkot és pavilonokat, a debreceni Református Kollégium Oratóriuma és Nagytemploma megszentelt auláját, valamint a Nagyerdõ üde, pázsitos környezetét. A baráti érzés és megbecsülés kézzel fogható volt az összegyûltek lelkében az író születésének centenáriumi évfordulója alkalmából rendezett eseményeken.

Igaz, többen is lehettünk volna, hiányoztak a zászlóvivõk – szervezetek és egyének –, akiknek szívügye az író tisztelete. A néhány ezer ünneplõ Budapesten, Verõcén és Debrecenben bensõséges légkörben egy nagycsaláddá forrt össze. A világ minden részérõl voltak együtt magyarok.

Mégsem volt senki idegen. „Testvérre lelt minden ember” – az író lelkének közelségében. Nem hangzottak el nagy szavak. Távol volt a hamis, megosztó politika. Megteltünk tiszta, szép és nemes gondolatokkal. Mennyközeli volt a békesség és az egység. A lélek nyugalma derûs közérzetet varázsolt a rohanásban megfáradt testünknek. Az ünnepélyes egyszerûségben felmagasztosultak az emlékezõ szavak és a mûvészi mûsorok. Összefonódtunk a Wass családdal, akik édesapjukat képviselték és róla meséltek. „Nagyon örülünk, hogy édesapánk mûvei élnek és hatnak” – nyilatkozta a Duna TV-nek Wass Endre Verõcén. Wass Huba vallomásai közelebb hozták az írót, mint felelõs apát és a nemzete sorsáért élõ embert. A család nevében õ mondott emlékbeszédet Budán, a Várban, a Panoráma Világklub rendezvényén, Verõcén és Debrecenben. Wass Huba többek között ezeket mondta: „ Papitól azt tanultuk, hogy életünk értéke nem a pénzben vagy anyagiak mérhetõ, hanem azokban az értékekben, amink lehet, és amiket megosztunk másokkal. Egész életünkre kihat mindaz, amit tõle tanultunk. Végakarata szerint könyvkiadásának örökösei a fiai, ezért alapítottuk a Czegei Wass Alapítványt. Gondoskodunk arról, hogy írásai hazakerüljenek, fõleg Erdélybe, s a könyvek bevételét Erdély magyarsága támogatására fordítsák.”

A világ magyarságának jeles képviselõit dr. Tanka László gyûjtötte a közös Wass Albert-program köré a Budai Várban. Verõcén Bethlen Farkas polgármester, Gaál István és Simó József, a Czegei Wass Alapítvány magyarországi elnöke rendezte az Erdélybõl elszármazottak második világtalálkozóját, mely kulturális programokban gazdag volt. A Debreceni Református Kollégium Oratóriumában tartották az elsõ országos Wass Albert irodalmi konferenciát Bertha Zoltán és Takaró Mihály irodalomtörténészek vezetésével.

A debreceni szoboravatás kitûnõ programjához és kulturális élményéhez a Gróf Wass Albert Társaság dr. Vincze Piroskával, Molnár Csillával és Erdei Józseffel az élen, valamint az „Adjátok vissza a hegyeimet…” Alapítvány, a Kormorán együttes és a Debreceni Polgári Kaszinó Egyesület Becsky Tibor és Komáromi János védnökségével pompásan hozzájárult.

A bronzszobor Gyõrfi Sándor karcagi szobrászmûvész alkotása, mely teljes életnagyságban ábrázolja az írót – abban a városban, ahova boldog emlékek kötötték. Az õsi cívis város ugyanúgy, mint Hódmezõvásárhely, szép jelét adta az író családja befogadásának – ez utóbbi tiszteletbeli polgárságot adományozott Wass Albert fiainak és magyar származású menyeinek. Lelki gyönyörûség volt minden program: dicséret illesse a szervezõket és szereplõket!

Lukácsi Éva 180

ÉBREDJ MAGYAR! – MINT NAGYZENEKARI MÛ ÉS TENORÁRIA

Koloss István orgonamûvész Hungaria Vivat! oratorikus mûve a Bazilikában

Ébredj magyar! – mint nagyzenekari mû és tenorária Koloss István a XX. század második felének legjelentõsebb, külföldön is ismert és elismert magyar orgonista-zeneszerzõje Hungaria Vivat címû oratórikus mûvének egyik tételét Wass Albert Ébredj magyar! címû verse ihlette. Koloss István életpályája kicsiben a korszak magyar történelme is. A nyilas terrortól az államosításokon át az ávós kihallgatásokig és a családi tragédiákig sok mindent látott és élt át. Mindezek ellenére, vagy talán ezek révén vált hatalmas kerülõvel a hídmérnöknek készülõ német származású fiatalember a magyar egyházzene nagyjává.

Koloss István (1932-2010) 1956-tól a budapesti Szervita templom, 1963-tól a budapesti Szent István Bazilika orgonamûvésze volt. 1962 óta tanított a katolikus püspöki kar egyházzenei tanfolyamain.

Hangversenyezett Magyarországon kívül Ausztriában, Angliában, Finnországban, Franciaországban, Japánban, Németországban, Olaszországban, Svájcban, Szlovákiában. Mûveit elõadták az Egyesült Államokban, Kanadában, Ausztráliában, Argentínában és Japánban is.

A Bazilika nyári orgonaestjeinek mûvészi vezetõje volt. Több nagyzenekari mûvet komponált: I. szimfónia (Hommage a Bach), II. (Pax) szimfónia, Res severa verum gaudium, ezeken kívül zenekari, orgona- és kórusmûvek alkotják munkásságát. Kurzusokat tartott a londoni Királyi Zeneakadémián, a bécsi zeneakadémián, a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián, Ratzeburgban, Gyõrben, Debrecenben. Témái: Liszt Ferenc, a XX. század magyar egyházzenéje, valamint saját mûveinek elemzése. 1982-ben Pro Arte Assisi-díjjal és a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki.

II. János Pál pápa magyarországi látogatásának alkalmából orgonára, vegyeskarra és üstdobra írott Sacerdos et Pontifex címû mûve 1991. augusztus 20-án hangzott fel elõször a Szent István Bazilikában a pápa által celebrált ünnepi misén.

Halála elõtti utolsó nagyzenekarra, kórusra és szólistáknak írt oratórikus mûvének – melynek címe Hungaria vivat!

– 15. tételét Wass Albert Ébredj magyar! címû verse ihlette, és maga a tenorária a vers soraira íródott! A mûvet 2009. szeptember 22-én a Szegedi Fogadalmi Templomban (dóm), 2009. szeptember 24-én a Budapesti Szent István Bazilikában mutatták be.

181

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Dévai Nagy Kamilla Liszt Ferenc-díjas elõadómûvész, érdemes mûvész

Hozom-viszem az üzenetet, a dalt, a gondolatot, a szeretetet Lassan ötvenedik éve, hogy szolgálom a magyar kultúra szent ügyét, népdalokat, virágénekeket és megzenésített verseket énekelve hûséges gitárommal. Megadatott, hogy mind az öt földrészen énekelhettem a szétszóródott magyarságnak. Mint az egykori krónikások, hozom-viszem az üzenetet, a dalt, a gondolatot, a szeretetet az Óhazából az új hazába, illetve az új hazából – Haza.... Mindig a lehetõ legnagyobb szeretettel fogadtak, az élményeim több kötetet is kitennének.

1996-ban egy majdnem halálos autóbaleset következtében fél évre szanatóriumba kényszerültem, ahol újra kellett kezdenem az életemet. Pályám hajnalán tanár szerettem volna lenni, de a sors mást akart velem. Úgy éreztem, most itt a lehetõség, hogy álmaimat beválthassam.

Elõször képzeletben, aztán a valós életben is létrehoztam iskolámat, a Krónikás Zenedét, mely Európában is egyedülálló módon képezi az énekes-gitáros elõadómûvészeket. Huszonegy éve állami támogatás nélkül dolgozunk tanártársaimmal együtt, eddig 10 önálló nagylemezünk készült a diákok közremûködésével. Õk javarészt határon túlról érkeztek, Erdélybõl, Kárpátaljáról, Felvidékrõl, Délvidékrõl, de érkezett Brazíliából és Észak-Amerikából is növendékem. A végzett diákok közül ma már sokan elismert mûvészek lettek, akik a magyar kultúra lángját kezükben óvón tartva viszik tovább.

Egy alkalommal, amikor egyetlen hónap leforgása alatt Észak-Amerikában, Kínában és Finnországban léptem fel, megfogalmazódott bennem egy ima, amelyet Wass Albert csodálatos életmûve elõtt fejet hajtva szeretnék ideilleszteni.

Amerikai turném során Floridába is meghívtak, s Miamiban, a Kossuth Klubban is énekeltem.

A közönség soraiban felfigyeltem egy nagyon rajzos arcú, fényes tekintettel figyelõ õszhajú úrra, aki az elõadás után odalépett hozzám. Mosolyogva nyújtottam a kezem, s õ bemutatkozott: Wass Albert vagyok. Én álltam, rezzenetlenül mosolyogva. Mert ez 1975-ben volt..... Mert akkor még NEM ismertem Wass Albertnek se a nevét, se a mûveit, hiszen akkoriban a „szocialista” Magyarországon csak nagyon kevesen tudták, ki is õ..... Csak pár évre rá Németországban találkoztam elõször a Tizenhárom almafával.....

De onnan kezdve mindenütt kerestem, s mire itthon megjelentek a mûvei, én már valamenynyit olvastam..... Hogy utólag mit éreztem, amikor rádöbbentem, hogy azért állt ott olyan kutató szemmel, fürkészõleg, mert arra volt kíváncsi, ismerem-e, hallottam-e Róla... Hogy tudnak-e Róla odahaza....? Én meg álltam ott rezzenetlenül. Szétfeszít az igazságtalanság. A versei közül A nyár ment át az erdõn, a Nagypénteki sirató és a Magyar Miatyánk szólított meg annyira, hogy zenét szereztem hozzájuk. Mindhárom vers lemezen dicséri azóta Wass Albert gyönyörû líráját.....

182

„NÉPEK KRISZTUSA, MAGYARORSZÁG” Dévai Nagy Kamilla

„Népek Krisztusa, Magyarország” Fölfeszítve a Földgömbre miért hagyod Õt, Uram?

Lábait le Dél- Afrikába miért szögezted, Uram?

Glóriás fejét Kanadától Panamáig hajtja le, Uram, szeme tükre Finnország ezer tava, Uram.

Szíve, mája, lépe, tüdeje, Cleveland, New York, Argentína, Uram.

Térde kalácsa valahol Chilében remeg, Uram.

Két keze szétfeszítve Bretaigne-tõl Shanghai-ig, Uram!

Hegyláncok vésõdnek az ütõerek közé, Uram.

Szemében az óceánok sós könnye, Uram…

Tengernyi a szenvedése, mert ATOMJAIRA hullott, Uram!

Homloknyi, tenyérnyi népe maradt a Kárpátok karéjában, Uram…

Ki minden porcikáját meg akarja látogatni, arra EGY emberélet nem elég, Uram… És mégis él, mégis lélegzik mind a TIZENÖTMILLIÓ SEJT, Uram…

Add, hogy ne kopjon el, ne fogyjon el Népek Krisztusának teste, Uram…

Sebeit begyógyítani, fertõtleníteni engedd krónikásaimat, Uram...

Járják tovább, mi már nekem nem adatik meg, hogy Õk folytassák, Uram.

Engedd, hogy higgyem: nem volt véletlen, hogy szent gitárom megmaradt, s hogy addig építsem iskolámat, míg a szívem megszakad...

Add, hogy legyen erõm szolgálni még a Népek Krisztusát, Uram, hogy dalunk fénye fussa körbe a nagy magyar éjszakát…

Nyújts vigaszt a szenvedõknek, biztonságot a kétkedõknek, hogy a Népek Krisztusa még egyszer önmagára talál. Összébb húzódnak sejtjei, Határok-szabdalta sebei, s ne bántson senkit azzal, hogy MAGYAR.

183

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

„Szép, szelíd csönd álmodott a hegyeken. Egy-egy gerincrõl lassú felhõben szállt a fenyõpor, fenyvesek hátán csillogott a déli napfény.” (Wass Albert: A Funtineli boszorkány)

Erdélyi Claudia televíziós riporter

Wass világa biztos menedéke az igaz emberi értékeknek Erdélyi Claudia a Felvidéken, a bodrogközi Királyhelmecen született és Kiskövesden nõtt fel. A Sárospataki Református Kollégiumban érettségizett. Elsõ diplomáját a Miskolci Egyetem Comenius Tanítóképzõ Fõiskolai Karán magyar nyelv és irodalom mûveltségi területen szerezte, majd 2007-ben elvégezte a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar politológia-kommunikáció szakát és mûvészettörténeti tanulmányokat is folytatott.

Középiskolásként a sátoraljaújhelyi Zemplén Televízió bemondója. Késõbb Pozsonyban, a Szlovák Televízió magyar nyelvû adásának hírmûsorvezetõje, szerkesztõ-riportere.

A Magyar Televízióban a Kárpáti Krónika és a Palackposta mûsorvezetõje. 2008 óta Budapesten él és a Duna Televízióban dolgozik. Az MTVA munkatársaként, a többi között olyan mûsorok kapcsolódtak a nevéhez, mint a Térkép, a Kossuth Rádió Vasárnapi Újságja, Kívánságkosár. 2012-ben alapító szerkesztõ-mûsorvezetõje lett a közmédia Dankó Rádió magyar zenei csatornának.

Claudia gyerekkora óta rajzol és fest. Az elsõ vonalakat édesapja, Erdélyi Béla festõmûvész keze alatt vetette papírra. Számára az alkotás az állandó megújulás boldogságos eszköze. Csendéletei a szülõföld szeretetét hirdetik. Grafikáival az emberi jellem legmélyebb sajátosságait igyekszik feltárni. Claudiát énekelni is hallhatjuk a folk-rock zenét játszó Ezüst-Patak zenekarban és újabban önálló mûsoraiban.

A Kárpát-medence szerelmese: magyar programok, jótékonysági rendezvények, kulturális események háziasszonyaként is szeretettel tevékenykedik. A Rákóczi Szövetséggel sokéves kapcsolat köti össze: szívügye a magyar anyanyelvi oktatás megerõsítése a Felvidéken. Vallja, a legszebb feladat: értéket õrizni, hittel, szeretettel, õszintén szolgálni a tiszta magyar szó erejét, és örömet sugározni. Az ‘56-os Hûség a Hazához Érdemrend Nagykeresztjének kitüntetettje. 2017 augusztusától boldog édesanyja Bánk nevû kisfiának.

Ebben az írásában vall Wass Albert hatásáról, amely arra késztette, hogy elkészítse „A funtineli boszorkány” címû tusrajzát: „Már nincs messze az az idõ... amikor a csend a földrõl tökéletesen eltûnik. Boldog lesz, akinek néha sikerül a Himalájában, vagy az óceánon félórás megnyugvásban részesülni. A meghittség köre egyre kisebb.” – írja Hamvas Béla a Láthatatlan történetben.

Hiszem és vallom, hogy a meghittség körében „szép szelíd csöndben” élni ajándék, áldás. Amikor megtalált Wass Albert Funtineli boszorkánya, teremtõ lehetõséget kaptam 184

WASS VILÁGA BIZTOS MENEDÉKE AZ IGAZ EMBERI ÉRTÉKEKNEK a körön belüli megerõsödésre, tisztánlátásra és alkotásra. A kör Wassnál különös õrzõ-védõ burokhoz hasonló olyan dimenzió, amelyben Ég és Föld között úgy szárnyalhat az olvasó, hogy közben a világ szívveszejtõ lármáját maga mögött hagyva felcsendülhet saját belsõ hangja. A gondolatok erejével hatalmunkban áll megállítani az idõt, amit ha jól használunk, elvezet célunkhoz. A belsõ hang pedig jót súg és szeretetre ösztönöz, akárcsak az író és fõhõse, Nuca az õstudással felvértezett havasi lány. Ez a szeretet a legfontosabb éltetõerõnk és életre szóló feladatunk.

Wass menekült sorsa elsõ esztendejében írja meg regényét a hegyek utáni honvágyból táplálkozva. Az erdõk látnokaként kínálja fel az olvasónak saját vadregényes zöld lélekszigetét, amely számára is megtartó erõt jelentett a gyakorta személytelen nagyvilágban. Ezzel beavat, felemeli szívünket, hogy merjünk érezni, élni és a sorok mögött lépdelni, együtt lélegezni édes anyanyelvünkkel.

Gyerekkorom óta biztonságot jelentettek a magyar gondolatok és könyvek. A felvidéki Bodrogközben szeretetben nevelkedve szellemi örökségként a tiszta szavak erejébõl nyert hitet hordozom, õrzöm a szívemben. Wass könyveivel a saját négyzetméteremen otthonra leltem. Gondolatai valóságteremtõ erejûek. A szeretet, alázat, megbocsátás tisztaság még élõ létezõk, nem csupán fogalmak, melyeknek csak definíciójuk van. Sorai tiszta levegõt árasztanak és visszahozzák azokat az ösztönös látó, halló, érzõ képességeinket, amelyek a felnõtté válással egyre inkább elkoptak. Mert a világ azt követeli, hogy mindent célszerûen értsünk, miközben elfeledkezünk szívünkrõl, lelkünkrõl, érzéseinkrõl... pedig éppen ezzel az érzelmi és spirituális intelligenciával, azaz ösztönös SZERETETTÜNKKEL az óperencián túlra is eljuthatunk.

A regény mesebeli lélekutazásra ösztönzött, hogy mindezt saját világomban is életre keltsem. A harmónia idején jelenik meg a férfi és nõi minõség, a szeretet egységében pedig az új élet, a gyermek. A szeretet kiteljesedése, ha csak pillanatokra is, a jóság megvalósulását hozza. A jó kisugárzása megmaradásunk záloga.

Feketén-fehéren megerõsítést nyertem, hogy halhatatlan lelkek vagyunk, s így végtelenül többek, mint csupán a pillanatnyilag létezõ vonal, test és személyiség. Wass világa él, mindenkor nyitva áll elõttünk és biztos menedéke az igaz emberi értékeknek. S ki ne kapna kedvet egy ilyen szívbéli meghívásra: „Ha már nagyon vágyódsz a szép után, s arra, hogy elfeledhessed az embereket: gyere, induljunk meg a Maroson fölfele! ... induljunk hát el, mert csak akkor lehet közünk a csodához, ha hiszünk benne....”

Jó utat kívánok a teljesség felé...

185

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Felvidék – Nobilitas Carpathiae – a magyar nemesi családok civil szervezete

Huszonöt órás felolvasóest „Szívéhez az egyszerû emberek álltak közel és gondolkodását azok alakították” A magyar nemesi családok Nobilitas Carpathiae felvidéki civil szervezete 2012-ben kapcsolódott be elõször a debreceni Egyesült Magyar Ifjúság 2003. évi kezdeményezésére évente megrendezendõ, egész Kárpát-medencét átölelõ 25 órán át tartó felolvasásba, amelyen az erdélyi író és költõ mûveibõl hangzottak el részletek. Az „Adjátok vissza a hegyeimet” cím alatt évente megtartott esteken nem csak érsekújvári, hanem a térségbõl összegyûlt Wass Albert-tisztelõk is részt vettek.

Práznovszky Miklós, a Nobilitas Carpathiae országos elnöke „Wass Albert – a nemes költõ, író és hazafi” címû elõadásában Wass Albert fõnemesi családját mutatta be. Rámutatott arra, hogy felmenõi között neves személyiségeket találhatunk, akik jelentõs szerepet játszottak Erdély történelmében. „Annak az erdélyi arisztokráciának a képviselõje volt, amely társadalmi állását sohasem privilégiumok, hanem kötelezettségek forrásának tekintette. Nemesi származása ellenére Wass Albert szívéhez az egyszerû emberek álltak közel és gondolkodását azok alakították. Minden embert egyformán értéBerényi Margit kesnek tartott” – hangzott el a Nobilitas Carpathiae országos elnöke elõadásában.

Turcsány Péter

Vitéz Práznovszky Miklós, Berényi Margit, Tarics Péter és az ifjú tehetségek

186

Wass Albert életét és munkásságát Tarics Péter, a Pro Cultura Hungarica-díjjal kitüntetett felvidéki író, újságíró, pedagógus, elõadómûvész és politikai szakértõ mutatta be az „Az erdélyi írófejedelem hagyatéka” címû elõadásában. Ebben kihangsúlyozta, hogy Wass Albert nem csak költõ és író volt, hanem újságíró és közéleti személyiség is. Foglalkozott az ünnepelt Erdélyben eltöltött gyermekkorával, majd rátért emigrációs éveire, amelyek jelentõsen meghatározták személyiségét és irodalmi pályafutását.

HUSZONÖT ÓRÁS FELOLVASÓEST A következõ években is minden alkalommal neves, szakmai elõadók tartottak elõadást, akik más és más szemszögbõl közelítették meg Wass Albert sokoldalú munkásságát és személyiségét. Elõadóink voltak: Turcsány Péter, a Kráter Mûhely Egyesület elnöke, Wass Albert összes mûveinek kiadója, Mireisz Tibor és Kratofil Ottóné, a budapesti Wass Albert Emlékbizottság alapító tagjai, Kiss Beáta, a lévai Czeglédi Péter Református Gimnázium igazgatónõje, Patus János, az ógyallai Építõipari Szakközépiskola magyar-történelem szakos tanára, valamint Berényi Margit, a Nobilitas Carpathiae civil szervezet kulturális bizottságának elnöke.

Már az elsõ érsekújvári rendezvény alkalmával számos lelkes résztvevõ kötelezte el magát Wass Albert mûveinek terjesztése mellett. Akadnak közöttük olyanok, akik valamennyi eddigi emlékesten részt vettek, mint például Borka Zoltán, Berényi Dávid, Dusik SzaSinkovits Vitay András bolcs, Danczi Mónika, Gubó László, Izsák Gábor, Tóth Lehel, akik mellé további, egy-egy alkalommal résztvevõ hivatásos és amatõr elõadók csatlakoztak: Pászthy Viki, Bankó Bence, Ágoston Máté, Vavreczky Attila, Zöldi Réka, Kis Ildikó, Bánfi Kata, hogy csak néhányat említsünk.

A felolvasás mellett minden alkalommal Wass Albert és más költõk megzenésített versei színesítették az estet a Hajnalvándor verséneklõ együttes, a Verselõ Igricek, a Fortunatus Formáció, Danczi Mónika, Bencze Erika, Tóth Lehel, Gubó László és Izsák Gábor elõadásában.

A 2017. évi érsekújvári emlékestre Sinkovits Vitay András színész, rendezõ fogadta el a szervezõk meghívását. Az irodalWass Albert est Érsekújvárban mi est – hagyományosan – a Himnusz közös eléneklésével kezdõdött, majd Sinkovits Vitay András a nemzeti imádságunk további versszakait mondta el, majd rátért Wass Albert általa kiválasztott kedvenc mûveinek elõadására, amelyet nemzetünk történelmének egy-egy jelentõseb mérföldkövének ismertetésével tarkított.

A sikeres és közkedvelt rendezvénysorozatot továbbra is folytatni kívánjuk. Meggyõzõdésünk, hogy Wass Albert segítségével közösségformáló igyekezetünk minél több érsekújvári és környékbeli felvidéki nemzettársunk körében ébreszti fel az érdeklõdést a magyar kultúra iránt. Célunk, hogy évente megidézzük az egyetemes emberi értékeket közvetítõ, tankönyveinkbõl mégis hiányzó szellemóriásunkat! Hogy minél többen merítsünk hitet és erõt a ránk hagyott irodalmi kincseibõl!

A közönség az egyik Wass Albert esten

Szöveg: Berényi Margit és Práznovszky Miklós Fényképek: Práznovszky Miklós 187

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Vincze B. András dalszerzõ és elõadómûvész

Tizennyolc megzenésített vers a repertoárban „Amikor elolvastam Wass Albert Üzenet haza címû versét, azonnal kézbe vettem a gitáromat, s megzenésítettem… nagyon tetszett mindenkinek, aztán következtek az újabb versek, újabb zenék, mostanra 18 versét zenésítettem meg az írófejedelemtõl” – mondja Vincze B. András dalszerzõ és elõadómûvész, aki azóta járja az országot mûsorával.

Nemrégiben a Panoráma Világklub estjén lépett fel nagy sikerrel.

András az erdélyi Magyargyerõmonostoron született, de megfordult a többi között Kalotaszegen, Kolozsváron, Bánffyhunyadon. A hatvanas évek végén alapította meg elsõ könnyûzenei zenekarát, hat éven át járták a környezõ településeket, s játszották az aktuális magyar, román slágereket, de mûsorra tûztek világzenei dalokat is. Már ekkor különös hangsúlyt fektetett saját szerzeményeire. Mindemellett zenemûvészeti tanulmányokat is folytatott Kolozsváron, sõt a labdarúgás szerelmeseként edzõi képesítést is szerzett. Ám a történelem kereke úgy rendezte a sorsát, hogy a kilencvenes esztendõk elején feleségével elhatározták, áttelepülnek Magyarországra. Azóta itt élnek három lányukkal, s hét unokájukkal. András már nyugdíjas lett – 66 éves –, s így szabadidejében hódolni tud újra fiatalkori hobbijának, a zeneszerzésnek, a gitározásnak. Számtalan elõadáson túl van, sõt egy stúdióban duplaalbumra felvették a megzenésített verseket, így megvásárolható a lemez.

– Nagyon kellemes emlékeim közé tartozik a Dévai Nagy Kamillával, Simó Józseffel, Kovács Krisztinával való fellépésem, valamint a Panoráma Világklubban történt találkozás Wass Albert fiával, Miklóssal – említi András, majd az írófejedelmet idézi, aki azt írta: „A magyar író feladata az, hogy írjon, szóban, szellemben magyarul, mert ha magyarul teszi – a nemzetért való aggódó hûséggel – az már több mint mûvészet és politika – az már honvédelem.”

188

A TÁVOLBA KÉNYSZERÜLT LÉLEK VALLOMÁSAI

Szalóczy Pál Kazinczy-díjas elõadómûvész

A távolba kényszerült lélek vallomásai A történet úgy kezdõdött, hogy 2014-ben kaptam a felkérést, hogy a Wass Albert születésnapján megrendezett „Felolvasónap” nyitóeseményeként tartsak egy egyórás elõadást, az író mûveibõl válogatva. A megtisztelõ feladatot végül úgy oldottam meg, hogy nem a méltán népszerû regényeibõl választottam ki részleteket, hanem belevetettem magamat a „Wass Albert összes költeményei” címû kötetbe, hogy keressek egypár az alkalomhoz illõt közülük.

Ismertem már néhány emblematikussá vált versét, de arra nem számítottam, hogy ilyen csodálatos költõi világba tévedek, ahol egy az imádott szülõföldjérõl távolba kényszerült lélek minden fájdalmát úgy átérzem, hogy együtt sírok vele a keserû-szép sorok olvasása közben. Vagy együtt élem át vele az ifjúkori szerelem varázsát, és együtt járom be vele a festõi tájat, Erdély semmihez sem hasonlító különleges világát. Közben rádöbbenek arra, hogy milyen mély és aktuális, örök igazság, ami Wass Albert gondolataiból is kiviláglik: Nincs az embernél csodálatosabb, de nincs az embernél elborzasztóbb sem…

Komoly harcot kellett vívni önmagammal, mikor szembesültem a fantasztikusan gazdag költõi életmûvel, hogy mely verseket hagyjam ki az idõkeret szorításában. Végül összeállt egy többé-kevésbé teljes kép, amelyben igyekeztem Wass Albert minden korszakából válogatni, a könynyedebb fiatalkori tájleíró és szerelmes költeményektõl az emigrációban írt, honvágytól és reménytelen keserûségtõl átitatott versekig. Az egyes tematikai fejezetek között néhány perc autentikus erdélyi muzsika szolgál elválasztásul.

A nagy sikerû bemutatót még vagy egy tucat elõadás követte az elmúlt években, szerte az országban. Mindenütt tapasztaltam, hogy milyen komoly emocionális hatást váltottak ki Wass Albert versei. Bizony sokszor – különösen az Erdélyhez kötõdõk között – szívszorító és egyben felemelõ érzés volt az arcokba tekinteni egy-egy vers elmondása után. Éppen ezek az élmények vezettek arra a felismerésre, hogy talán nincs alkalmasabb „gyúanyag” határon túli honfitársaink magyarságtudatának és hazaszeretetének ébrentartására és megerõsítésére, mint Wass Albert csodálatos költeményei, amelyekbõl ilyen válogatás nem készült eddig, és amely ráadásul akusztikus megörökítésben különösen könnyen és gyorsan válik sokaknak meghatározó élménnyé.

Biztos vagyok abban, hogy az elõadás alapján készülõ CD felvétel méltó hozzájárulás az Emlékév rangjának emeléséhez, Wass Albert életmûvének még teljesebb megismeréséhez.

Remélem, hogy mindazok, akik fontosnak tartják, hogy ez a CD elkészüljön, és betöltse fontos, a nemzettudatot erõsítõ szerepét, megtalálják a lehetõségét a hangfelvétel elkészítésének.

Szalóczy Pál Szalóczy Pál (Budapest, 1945. november 15.) magyar újságíró, riporter, rádióés tévébemondó. Jellegzetes, mélyen zengõ orgánuma tette különösen alkalmassá a bemondói hivatásra, emellett narrátori és információs szövegek bemondását is leggyakrabban õ végezte. 2015-ben Kazinczy-díjat kapott, amely elismerés „a szép magyar beszédért” odaítélt díj, a legrégebbi és legrangosabb elismerés az anyanyelvápoló mozgalomban.

189

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Szegedi szoborállítás a 2018-as Emlékév alkalmából

A hazavágyó író emlékére Minden év májusában megrendezik a Magyar Világtalálkozót, a Kárpát-medencei magyarság és a világba szétszóratott honfitársaink nagy összejövetelét, idén egy tíznapos rendezvénysorozat keretében, immár nyolcadik alkalommal. A Wass Albert Emlékév tiszteletére, hódolva az írófejedelem nagyságának, Szegeden, Szilágyi Árpád Nemzeti Emlékkertjében, egy 170 centiméter magas faszobor kerül felállításra, László Levente erdélyi fafaragómûvész alkotásaként.

– Szerencsés és boldog embernek tartom magam, hiszen nyugdíjba vonulásom idejétõl az egyetemes magyar kultúrának a fennmaradásáért harcolok, nemzeti elkötelezettséggel – mondja Szilágyi Árpád József, a Panoráma Világklub Csongrád megyei társklubjának elnöke, a Magyar Kultúra Lovagja. 1966-tól a Szegedi Közéleti Kávéházi Esték szervezõje, moderátora a mai napig.

A több mint négyszáz mûsoros est során találkozott többek között Koltay Gábor filmrendezõvel, aki filmet forgatott Wass Albertrõl, valamint az Erdélybõl áttelepült Bartis Ferenc íróval, õk ismertették meg elõször az író nevével, mûveivel.

– Aztán megismertem Kovács Eszter mûvésztanárt, aki évtizedek óta kutatója Wass Albert életútjának – említi Szilágyi Árpád. – Hosszú idõn át készültünk, hogy 2008. január 7-én, Szegeden, a Király-Kõnig Péter Zeneiskola dísztermében megünnepeljük az írófejedelem születésének 100. évfordulóját. Ezen az estén Eszter plasztikusan bemutatta Erdély csodálatos természeti szépségeit, az ott élõ emberek szeretetét és barátságát. Egyik erdélyi útja alkalmával találkozott Darvasi Ignác idõs, magyar szakos tanárral, aki felolvasta a Vívódás címû versét, amit Wass Albert emlékére írt oly formában, mintha azt maga az írófejedelem írta volna. Ezt a verset az emlékestre elhozta és felolvasta. Színesítette a programot Gárdián Gábor gordonkamûvész zenéje, valamint Takács Éva népdalénekes Kovács Eszter mûsora. Az est fénypontja pedig az volt, hogy filmen láttuk, hallottuk az írót, levetítettük A fenyõktõl a pálmafákig címû Szalay Róbert-filmet.

Wass Albert sikeres pályafutását kettészelte a II. világháború, és koholt vádak miatt 1945-ben elmenekült az országból, gyermekeivel Floridában telepedett le. Hasonló sorsa volt Szilágyi Árpád adányi nagyszüleinek is, akik öt gyermekkel – köztük az édesanyjával – Kárpátaljáról, Frigyesfalváról Szegedre menekültek, Trianon miatt, 1920-ban. Ezt a sorsot választotta édesapja, Szilágyi Mózes is, aki a Székelyudvarhely melletti kis faluból, Bögözrõl menekült el Szegedre, aztán itt ismerkedtek meg egymással.

– Cselekedeteimmel szeretném felhívni a magyar honfitársaim, különösen a fiatalok figyelmét – hangsúlyozza – a nemzeti összefogás szükségességére!

190

MERT EGY VÉRBÕL VALÓK VAGYUNK…

Hidat épít az Ismerõs Arcok Zenekar az összmagyarság körében

Mert egy vérbõl valók vagyunk…

2000 augusztus 20-án indult a Pannon Rádió adása és 2001 nyarán már a legszebb magyar zenék között szólt rendszeresen az Egy a hazánk címû Ismerõs Arcok szám, Práder Vilmos és Nyerges Attila szerzeménye. Mire ugyanezzel a címmel 2003-ban megjelenhetett elsõ lemezük, addigra újra más világ lett idehaza. „És az ember nem szitkozódott és nem sírt…”, hanem példának állította Wass Albertet, Erdélyt, annak magyarságát és a magyar népdalt. Nyerges Attila akkoriban fedezte fel Erdélyt és az ott élõ magyarokat, akik még tudják, hogy a haza, a zászló és a kimondott szó mit jelent: hogy az valami szent. És akik még tudják, hogy miért is kell életben maradjunk. Én akkor már vagy tíz éve foglalkoztam Wass Albert munkásságával, így hát az Ismerõs Arcok említett lemeze egybõl belopta magát a szívembe. Nem lehetett nem megérezni a párhuzamot ifjúkorunk Illés együttese és közöttük: hogy végre valaki nem csak magyarul énekel, de olyan szövegeket, amikre oda kell figyelni. És hát Attila ajánlása a lemezhez – „Wass Albert sírjára teszek fogadalmat, / Hogy nem tûrök el többé semmilyen hatalmat! / Csak becsület s igazság alkotta törvényt, / S verssel, dallal szerzek neki érvényt.” – egyértelmûvé tette, hogy „oda kell állnom, ahova kell, a barátomért, azért, aki ért.”

Ettõl kezdve családommal mi is ott voltunk az Arcok rajongói táborában, a koncertjeiken. Ott, ezzel a szellemi háttérrel született meg a barátság közöttünk, majd késõbb az elhatározás, hogy 2006 januárjától egymást erõsítve együtt hirdethetjük Wass Albert szellemében a jót, az igazat s a szépet. Nagy szüksége volt akkor magyarságunknak az efféle tanításokra, hiszen „nehéz éveket” éltünk akkor. És mi tettük a dolgunk, jártuk Kicsi- és Nagy-Magyarországot és idéztük Wass Albert tanításait és szép gondolatait áhítattal figyelõ ifjúságunknak: családról és gyermekrõl, hazafiságról és megmaradásról. Barátságunk azóta is tart, ennek gyümölcse a száznál is több zenés Wass Albert est és a még vagy 12 féle, egyéb témájú zenés irodalmi mûsorunk.

Hogy mennyire egy húron pendültek gondolataink, mi sem példázhatná jobban, mint hogy Wass Albert estünk címe: Építsünk hidat! Ahogy Wass Albert írta: „…az a dolgom, hogy hidat építsek a múlt és a jövendõ között. És hogy ennek a hídnak a pilléreibe beleépítsek mindent, amit a múltból a jövendõbe átvinni érdemes.” És ahogy Nyerges Attila barátom énekli: „Építsünk hidat tiszta szavakból határok fölé, S elindulhatunk egymás felé! Építsünk hidat, ha nem megy másképp, hát így kezdjük el, Míg magyar szóra magyar szó felel!”

Igen: hidat az Anyaország és a Részek közé, a baloldali és a jobboldali magyarok közé, az idõsek és a fiatalok nemzedéke közé – és valóban: a múlt és a jövendõ közé. S ezen a hídon talán visszahozhatjuk a múltból szép magyar nyelvünket, mûveltségünket, hitünket, hagyományainkat, viseletünket, táncainkat és dalainkat – mindazt, ami a miénk, amire büszkék kell legyünk, s amelyek által képesek leszünk megmenteni magunkat – és talán Európát is – a pusztulástól.

2010-ben aztán megint jobbra fordult a világ, sok minden megoldódott, s mára mintha már nem volna szükség a dal(n)okra s a króniká(s)ra. Pedig volna még mit tanulni s megszívlelni Wass Albert intelmeibõl. Adja Isten, hogy születésének és halálának kerek évfordulója, és az ebbõl az alkalomból kiadott Emlékkönyve újra ráirányítsa a Nemzet figyelmét kiváló író fiára, akinek meggyõzõdése volt: „Új honfoglalást kell végezzünk e hazában: magyar föld volt ez mindég, s a mi dolgunk, hogy újra az legyen!”

Simó József 191

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Nagyváradi zenés-irodalmi emlékest Thurzó Zoltán zongoramûvész szervezésében zenés-irodalmi estet tartottak 2014-ben a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központban. A Móka színjátszó csoport három tagja, Boros Emõke, Szabó János és Varga István is közremûködött.

A nagy közönségérdeklõdés mellett megtartott est Wass Albert költõ, író munkásságára épült, az õ verseibõl nyújtott válogatást Boros Emõke, Meleg Vilmos, Szabó János és Varga István. A szavalókat Thurzó Zoltán kísérte zongorán, és így a komolyzenei kompozíciók érdekes szimbiózist alkottak a magyarság fájdalmát kifejezõ költeményekkel. Összesen tizenhét vers és tizenegy zongoThurzó Zoltán, Szabó János, Boros Emõke, radarab csendült fel, és nem egy esetben némiképp meglepõ zene-vers párosítások születtek.

Meleg Vilmos, Varga István A kevésbé meghökkentõ párosítások között említhetõ A láthatatlan lobogó címû vers megszólaltatása, melyet Erkel Ferenc: „Bánk Bán” címû operából a „Hazám, hazám…” áriájának zongoraátirata kísért, és a Dalol a honvágyhoz is jól illett Kodály Zoltán Székely keservese, de már szokatlanabb volt a Chopin, Schubert, Schumann zongoradarabokat, vagy éppen J.S. Bach Goldberg variációnak részletét a Wass Albert költemények kísérõjeként hallani. A Nagypénteki sirató mellé Fr.Chopin: Mazurkája (Op.68, Nr.4) csendült fel, a Pogány újévi köszöntõ és a Magyar cirkusz címû versek hangulatát Bartók Béla Allegro barbaro címû zongorakompozíciója erõsítette, míg az Öregember imájához R. Schumann Traumerei címû alkotása társult. Az est sikert váltott ki a Lorántffy Központot zsúfolásig megtöltõ közönség körében.

Tapolcán könyvtár és múzeum viseli a nevét Immár hatodik alkalommal rendezett 2014-ben Wass Albert-emlékestet a Tapolcaiak a Nemzetért Egyesület a Városi Moziban. A jelentõs számban megjelenõ közönséget Dobó Zoltán, a Veszprém megyei közgyûlés képviselõje köszöntötte. „Lelki és szellemi útravalóval igyekszünk hozzájárulni és többletet adni a mindennapi élet megpróbáltatásait megélõ, ugyanakkor a nemzeti kultúra iránt fogékony helyi emberek életéhez” – mondta.

Wass Alberttel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy a tapolcai könyvtár, a kultúra, a tudás tárházának névadója olyan életutat hagyott örökül, amelyet minden magyar embernek ismernie kellene, hiszen korunk kérdéseire is választ kaphatunk az erdélyi magyar író- és költõfejedelem mûveibõl, életútjából. A mûsorban a nézõk hallhatták Wass Albert mûveit, helyi fiatalok elõadásában. Fellépett Vitus Kata, Rádi Stella, Szigetvári Réka, Füstös Zsuzsi, Kovács Alexandra, László Lola, Bertalan Csaba, Havasi Gábor, Szabó Ábel, Havasi Marcell és Istenes József, illetve a Violent Moon együttes több tagja (Sikos Szilvia, Májer Edit, Lamport Gusztáv, Kiss Tamás, Csillag Róbert) és a Nagyboldogasszony Római Katolikus Általános Iskola diákjai.

192

SZERELMEM, ERDÉLY

Rékasi Károly önálló irodalmi estje Wass Albertrõl

Szerelmem, Erdély Rékasi Károly Szerelmem, Erdély címû elõadóestje a budapesti Thália Színház Új Stúdiójában került bemutatásra elõször 2010 decemberében, azóta számos helyszínen elõadta a kiváló színmûvész, az Adjátok vissza a hegyeimet! címû film fõszereplõje. A mûsort Gróf Czegei Wass Albert levelei, versei, írásai alapján Koltay Gábor állította öszsze.

Az elõadás középpontjában a második világégés után az imádott Erdélyébõl menekülni kényszerülõ, életének nagyobbik felét emigrációban élõ író lelki és szellemi vívódásait, a megkapaszkodással járó gyötrelmeket igyekszik bemutatni. Az elõadás cselekménye az ‘50-es évek elején Amerikában kezdõdik. A levélrészleteket Wass Albert ismert versei és különbözõ prózai mûveibõl vett idézetei egészítik ki.

Az elõadóest eszköztára további tartalmi és szcenikai elemekkel is bõvül, hiszen szerepet kap benne a háttérvetítés, valamint az elhangzott szövegek hangulatát fokozó vagy éppenséggel ellenpontozó zenei aláfestés.

A fõ gondolati ív az író életében jelentõs szerepet játszó asszonyokhoz írott levélrészletek montázsából építkezik. Felesége és öt gyermekének édesanyja, Siemers Éva. Wass Albert 1952 tavaszán Amerikából elválik tõle, és még ugyanebben az évben házasságot köt Elizabeth McClainnel. A harmadik nõ – feltehetõen Wass Albert életének legnagyobb szerelme – az írónál tíz évvel idõsebb Éltetõ Marianne, akit a levelekben Cikének, Cikécskének, olykor Bubának szólít. Wass Albert életében mindhárom asszonyt elveszítette. A Szeleczky Zitához írott levelekbõl kiderül, hogy a színésznõ a Wass Albert-versek nagy népszerûsítõje volt.

193

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Péterffy Gyöngyi magánbeszélgetései az íróval

Erdély hangja Amerikában „Az erdélyi magyar szellem fölsajgó zenéje” – méltatta Péterffy Gyöngyi tanár költészetét Wass Albert. Az Erdélybõl származó, jelenleg a pennsylvaniai Bethlehemben élõ költõnõ a mai amerikai magyar hazafias líra népszerû képviselõje, a Pennsylvania és a New Jersey állambeli magyar kulturális rendezvények és ünnepségek közismert szervezõje és résztvevõje. Amerikában Wass Albert barátságában élve vált az író szellemiségének továbbvivõjévé. Az Ég és föld a hazám címû válogatásról még a kötet elõkészítési idõszakában írta Wass Albert: „Aki kezébe veszi ezt a könyvet, és olvasni kezdi, ha magyar, hamarosan valami különös sajgást érez a szívében. Valami szépet és retteneteset; az erdélyi magyar lélek fojtott sikolya ez, Péterffy Gyöngyi hangján.” A költõnõ több interjút készített Wass Alberttel, ezekbõl idézünk néhány részletet.

Üzenet az erdélyi magyaroknak – (1996 áprilisában) New Brunswick, New Jersey magyar közössége meghívására készülve, felhívtam Wass Albertet, hogy tõle halljak valamit, amit tovább is adhatok.

– Miért mondja, hogy megvénült, hogy már nincs az életének haszna?!

Nem így van. Aki a lelkét, tudását, mindenét saját népére áldozta, annak soha nem szabad úgy éreznie, hogy hiábavaló volt. Most kezdik meghallani a hangját és odafigyelnek. Nagy szükség van önre. Miért adná fel? Éppen azt mondta, hogy megtalálta a nyomot!

– Kedves jó Gyöngyike! Azt csak én tudom, hogy mi a vénség. Semmi sem úgy dolgozik, mint régen. Magamra maradtam, mint a káró. Az igaz, hogy az Isten nyomát megtaláltam. Sokáig úgy éreztem, hogy elveszett az a vékonyka csapás, ami az Istenhez vezet. A háború után sokáig azt hittem, hogy Isten nyomát elvesztettük a lelkünkben. Sok ember megölte magában, Péterffy Gyöngyi és akkor meghalt benne a lélek. Én is azt hittem idõnként, hogy nem találom többé az Isten nyomát. De megtaláltam. A szívben Õ a mozgatóerõ, ami a szeretet és Õ a hang, amit világosan meghallunk, és ezt kell továbbadnunk. Én azt érzem, hogy a lélek bennünk soha nem hal meg. Ha a testet vissza is adjuk az Istennek, ha eljön az idõ, de a lélek él és hat tovább családunk és nemzetünk számára. Nehogy azt hidd, hogy ha innen eltávozunk, nincs visszahatásunk erre a világra!

– Próbáltam pozitív irányába terelni a szót. Akkor mi lenne ma az üzenete az erdélyi magyaroknak?

– Ma is az, mint régen. Véreim, magyarok, ott fenn a havasokban, erdõkben és lenn a völgyekben. Õrizzétek az Isten nyomát, a hagyatékot, ami a tietek. Ez az, amit a Táltosok megláttak, amit az Isten rájuk bízott és hosszú évszázadok során továbbadtak. De ma, mintha elfelejtették volna ezt az üzenetet. Ébredjetek fel: otthon vagytok, Attila földjén. Jobban össze tudtok fogni, mint ha idegen földön laknátok. Szeressétek egymást. Istentõl való az erõ, hogy meggyógyuljatok minden betegségbõl és gyengeségbõl. Csak a hitetekhez ragaszkodjatok, mert abban van a jövõ, a nemzetünk jövõje.

194

ERDÉLY HANGJA AMERIKÁBAN

Minden úgy volt, ahogyan a könyvekben? (1996 májusában) – Kedves Albert, sok embernek nagy örömet szerzett a Nem veszhet el a nyom címû írásával, s azok mind hálásan köszönik! Ne haragudjon, ha emiatt túlfûtött vagyok érzelemben és lelkesedésben ön iránt. Csodálatos, ahogyan szeretni tudja Erdélyt, az erdélyi népet: mert az írásából csupa szeretet és féltõ jóság árad irántuk. Hogy tudta ilyen frissen megtartani Erdély iránti vonzalmát?

Sokszor szeretném tudni, hogy amikor Erdélyben élt, úgy volt minden, ahogy azt a könyveiben leírja?

– Nézze, minden írásban van egy valóság és egy asszociáció. Igen, én szépnek láttam Erdélyt, még akkor is, amikor mostohasorsban volt. Legtöbbször régi élményeimet örökítettem meg a könyveimben. Persze volt, amit másoktól hallottam és ezeket mind a fantáziámmal dolgoztam össze. Gyermekem, magának tudnia kell: én kettõs érzéssel gondolok Erdélyre. Boldog vagyok, ha arra gondolok, ami volt és lesz. Hiszek egy szebb jövõben, mert van egy erõs generáció, amely küzdeni fog a fennmaradásért és az emberek jogaiért. De nem tagadhatom, hogy Erdély számomra egy nagy fájdalom maradt. Legbelül fáj az a gonoszság, amely igazságtalan és gonosz vádakat szórt rám, és persze ez még érvényben van. Ezért nem tudok hazajutni, újra rápillantani azokra a tájakra, amiket magamban hordozok. Fiaimtól hallom, hogy milyen szép még mindig az erdõ, a hegyek, azt a szép világot senki nem veheti el, amit Isten nekünk, magyaroknak adott. De, látja, nagyon érzékeny vagyok. Ebbõl nem tudtam kigyógyulni.

– Ne gondolja azt, hogy egyedül van. Mindnyájan ugyanezt a kettõsséget érezzük. Elhagyni a hazánkat nem könnyû dolog. Megértem, hogy mennyire vágyakozik haza. Vajon találna-e még barátokat? Élnek-e még ismerõsök a régiek közül, akikkel megoszthatná régi erdélyi élményeit?

– Alig hiszem. Az vígasztal, hogy van egy új nemzedék, amely kíváncsi apái örökségére. Kapok néhány levelet, s azok próbálnak felvidítani. Az egyik nap könnyebb, a másik nehezebb. Elég nehezemre megy az írás, de nem adom fel. Még hátra van egy könyvem, az utolsó, amiben az életemet írom le. Egyedül maradtam, amíg Elizabeth élt, vele könnyebb volt még a terheket is viselni.

Elszorult a szívem. Az író hangjából szomorúság áradt. Nagy megrázkódtatáson ment keresztül, egy súlyos balesetet szenvedett, amiért kórházi kezelésre szorult, sõt egy fájdalmas mûtéten esett keresztül. Ezekbõl nehezen lábadozott. Azonban, az Erdély iránti honvágy csak mélyítette a testi és lelki sebeket.

Elutasított állampolgársági kérelem Erdélybõl érkeztem vissza és az otthoni emlékek friss levegõjével telefonáltam. Elég rossz lelkiállapotban volt. Mikor a rossz hangulata oka felõl tudakoltam, akkor mesélte, hogy elutasító levelet kapott a magyar hatóságoktól magyar állampolgársága ügyében, illetve csak egy bizonyos idõre szól. „Lehet, hogy bizonyos körök ezt kárörömmel fogadják” – mondta az író. És hozzátette: „Csakhogy ezzel egy baj van. Azt nem tudják visszautasítani, amit én nem kértem. Én ugyanis soha nem kérelmeztem, hogy adják meg, vagy adják vissza magyar állampolgárságomat. De aztán megfejtõdött a titok” – mondta. – „Ugyanis barátaim – tudtom nélkül – feliratot küldtek arról, hogy az életmûvem miatt illene az, hogy magyar állampolgárságot adjanak. Még ha rövid idõre is, de zöld utat kaptam, bár ezt már soha nem fogom értékesíteni. Más lenne, ha tíz évvel fiatalabb lennék, akkor lehet, hogy gondolkoznék rajta.”

Mondtam neki valamit, valószínû azt, hogy nem nagy baj, sajnos nem tudtam felvidítani, mert átéreztem annak a fájdalmát, hogy soha nem mehet oda, ahova a szíve-lelke kötõdött – egy életen át.

195

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Farkaslaki Jakab György fa-és csontszobrász az elsõ egész alakos szobor alkotója

Tamási Árontól kapta a biztatást A mûvész élete mifelénk általában eseményekben szegényes, vagy egyenesen szegény, tartalmában viszont felmérhetetlenül gazdag. Ez a felénk – mert könnyen kétségbe vonható – megállapítás az én esetemben is igaz. Akkortájt, amikor õseim cseperedtek, még más világ járta, arrafelé meg egészen más.

Ilyen környezetben az én gyermekéveim is izgalmasan teltek. Az a világ, amirõl Tamási Áron, Nyírõ József vagy Wass Albert írtak, számomra valóság volt. Regényhõsei között nõttem fel úgymond – nagyon sokat közülük ismertem is –, és annak a világnak minden életérzése máig zsigereimben van. Ahhoz a generációhoz tartozom, amelynek lehetõségeit a politika cövekelte körül, s amelynek a saját sorsa, életrajza alakításában volt éppen a legkisebb része. Ezt a tételt vagy kijelentést manapság – természetesen – már magyarázni kell.

1950. szeptember 24-én Székelyudvarhely mellett, Farkaslakán születtem, Magyarországnak abban a legmagyarabb térségében, amely a trianoni szerencsétlen világfelosztás óta nem is tartozik már hozzá, s ahol több más, szülõföldjét ugyancsak elhagyni kényszerülõ híresség látta meg már addig is a napvilágot. Ezek közül némelyekkel igen szoros kapcsolatba kerültem, és ezek a kapcsolatok jelentõsen befolyásolták életpályámat. Apai nagyanyám, Tamási Erzsébet, az író, Tamási Áron unokatestvére volt. Így rokoni szálak is kötöttek a nagy székely íróhoz, aki elég gyakran vendégeskedett nálunk. Egy-egy ilyen rokoni látogatás alkalmával bizony megesett, hogy a térdén lovagoltatva feltette a világrengetõ nagy kérdést: ,,Mi leszel, ha nagy leszel?”.

Már gimnáziumba jártam, amikor egy ilyen családi látogatás alkalmával megkérdezte: Aztán Nyírõ Jóskáról hallottál-e? Mondom: én igen, mert olvastam az Úz Bencét. Akkor jól van, de azért a többi regényét is olvasgasd, mert sokat tanulhatsz belõlük. A könyvtárba ne keresd, mert még az árnyékától is félnek... és elmosolyodott. De a katolikus papnál megkapod kölcsönben, mert neki megvannak. Hát Wass Albertrõl hallottál-e?

Hallani hallottam, de könyve nem került a kezembe, mert azt mondják tiltott listán van és nem adják ki a könyveit. Félnek tõle is, mert igen egyenes ember, s még azt is leírja, amire más még gondolni sem mer. Valahol Amerikában él. Tudom, öcsém, mondta elgondolkodva, de eljön majd az idõ, amikor még az iskolában is fogják tanítani a mûveit... Te még megérheted, mert fiatal vagy! Ígérd meg, hogy elolvasod az õ mûveit is, amikor szert tehetsz rájuk, mert ahogy mondtad: ami a szívén az a száján, akarom mondani a papíron. Nem egy ijedõs fajta. Így kaptam útravalónak biztatást, hogy keressem és olvassam el a Wass Albert mûveit. Elég sokat kellett várnom, de nagyon megérte. Így érett fejjel talán másképp olvassa az ember. Aztán születésének századik évfordulóján kaptam a megbízást a Budakörnyéki Székely Körtõl, hogy faragjam meg Wass Albert portréját. Egy 101 éves tölgyfából készítettem el a két és félméteres, tudomásom szerint az elsõ egész alakos szobrát, amit Törökbálinton a mûvelõdési központ aulájában helyeztek el és avattak fel.

Azzal a tudattal szeretnék kisétálni ebbõl az árnyékvilágból, hogy megtettem a tõlem telhetõt, hogy utódaim egy szebb, egy csodálatosabb világban élhessenek. Gyermekemnek gyökeret és szárnyat adtam, remélem, de a gyökér nem ott van, ahol az ember a fejét lehajtja.

Hiszen vagyunk, akik voltunk és leszünk, akik vagyunk. Kõben, fában, csontban, vasban vagy hamuban, de utánunk is marad valami.

196

MINDENKI ELHOZZA, AMI SZÍVÉNEK A LEGKEDVESEBB

Maratoni felolvasóestek szerte a nagyvilágban

Mindenki elhozza, ami szívének a legkedvesebb Egy debreceni fiatalember, világcsúcskísérlettel szerette volna felhívni a figyelmet 2003-ban a méltatlanul elhallgatott Wass Albert munkásságára. A 25 órás maratoni felolvasás arra is rá akart mutatni, hogy az erdélyi írónak helyt kellene adni a gyermekeink tankönyveiben. Mátyás Szabolcs maga sem számított arra, mekkora lavinát indít el az ötlete: Erdélyben, Délvidéken, Kárpátalján, az Egyesült Államokban és Magyarországon több százan csatlakoztak hozzá, és végül 13 helyszínen zajlott párhuzamosan a felolvasás!

Bár addig is lelkes olvasója voltam, számomra ettõl kezdve hozta el Wass Albert a közösségépítés legszebb élményeit: a barátaimmal 2008-ban újjáélesztettük az ötletet, amihez ekkor már 17 magyarok lakta település csatlakozott világszerte. Azóta minden évben szétküldöm a hívó szót a Wass Albertet tisztelõ közösségekbe, és immáron más írók, költõk mûveit is bevonva tartunk évrõl évre szépirodalmi ünnepet. Az évente nagyjából 60-65 közösséget megmozgató eseményen egészen különleges érzés megtapasztalni, hogy egymással párhuzamosan sok-sok felolvasó körben több ezer ember hozza el a szívének legkedvesebb részleteket, verseket, teszi be a közösbe, és ezáltal Hegedûs egy egészen különleges hangulat megteremtéséhez járul hozzá…

Gergely András „Hajnal 4-kor jön Nagybányáról az üzenet, és ugyanezt az érzést fogalmazza meg, amit mi a fõvárosban megélünk! Hogy hiába nincs semmi elõre eltervezve, hiába kötetlen a felolvasás menete, egyetlen nagy terv mintha mégis érvényesülne! A szebbnél szebb tájakon ugyanaz a kormányosunk minden településen, Wass Albertnek hívják. Az Író mindenkit hív haza. Haza, haza, haza! Az Író mindnyájunk szívében elülteti a gyermekáldás, a teremtõ munka és a földdel, a Természettel vállalt közösség szentségét. Az Író újra és újra szól a jelen magyarjaihoz: munka, összetartás, igazság, békesség és derû segítenek bennünket gyõzelemre.”

Hogy mennyire fontos volt Wass Albert számára a magyarság egysége, nem kell hangsúlyozni. Bennünket összefogásra ösztönzõ munkásságával sokat tesz a halála után is: 2017-ben 65 helyen volt az emlékére maratoni felolvasás.

A felolvasások helyszínei között szervezett éjféli körkapcsolásban így tapasztaltuk meg az összetartozás erejét: „A dombóvári helyszínen felhangzott a Tavaszi szél vizet áraszt kezdetû népdalunk. A picike pesti teremben az ének elsõ hangjaitól kezdve megszûnt minden zizegés, mozgás, keresgélés, megálltunk a hangszóró körül, és önkéntelenül elkezdtünk énekelni a dombóváriakkal… Gyanítom, hogy ez mindenhol hasonlóképpen zajlott. Késõbb akárhányszor visszaidéztem azokat a perceket, azt láttam, megtapasztaltuk, milyen valóban EGYÜTT LENNI a Kárpát-hazában. Egységben, úgy ahogy az erdélyi író azt megálmodta. De közben Ég és Föld is összekapcsolódott bennünk, olyan érzésem volt, mintha azokban a pillanatokban, jó értelemben véve, belegyökereztünk volna a drága magyar anyaföldbe.”

Hegedûs Gergely András 197

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Kolozsy Sándor ausztráliai magyar szobrászmûvész

Templomban tett fogadalmat mûve elkészítésére „Egy baráti és egy erdélyi vérbeli kötelességtudattal meghatódva álltam a holtmarosi kistemplom közepén, a Wass Albert hamvait tartalmazó urnával kezemben, és ott megfogadtam, hogy ausztráliai visszatérésünk után, tiszteletbõl elkészítek egy életnagyságnál nagyobb mellszobrot Albert bátyámról, amit aztán ajándékba elküldök oda az Õshazába, Holtmarosra, annak a kis református gyülekezetnek, ahová évekkel ezelõtt Albert bátyám hamvait beengedték” – így emlékezik vissza Kolozsy Sándor Ausztráliában élõ szobrászmûvész az alkotás elkészítésének körülményeire.

Családjával egyik európai útja alkalmával felkereste szülõföldjét, s ennek során jutottak el Holtmarosra, ahol Bartha József református pappal találkozva tekinthette meg Wass Albert hamvait. Így született az elhatározás, amely meg is valósult, s 2001 júniusában Ausztráliából elküldte repülõpostán Wass Endrének Münchenbe, aki aztán autóval elszállította Holtmarosra, a Székelyföldre.

Kolozsy Sándor személyesen ismerte az írót, sõt az Erdélyi Világszövetségben együtt is tevékenykedtek. Erre így emlékszik: – 1981-ben az amerikai utam alatt egy hetet töltöttem el Wass Albertnél, az Erdélyi Világszövetség társelnök-bátyámmal, az Astor parki házában. Majd e személyes ismeretséggel, s mint a Sydney-i csoport elnöke, együtt dolgoztam vele élete végéig. Sydneyben a Ceausescu elleni tüntetések túlnyomó többségét én szerveztem. Amikor Wass Albert kifutott pénzébõl, akkor a „Transylvanian Quarterly” újságjának a szerkesztését átvettem, az Erdélybõl hozzánk érkezett legszomorúbb eseteket angolra fordítva, s kinyomtatva a világ összes politikusának, államfõjének, vallásvezetõjének ingyen elpostáztuk.

Kolozsy 1938. február 15-én Kolozsváron született. Gyermekkorában, a második világháború alatt, 1944-ben, szüleivel Gyõr-Ménfõcsanakra került, ahol 1956-ig ott élt, majd a forradalom alatti cselekedetei miatt menekülnie kellett az országból.

Ezt írja életrajzában: „Az 1956-os magyar szabadságharcban a gyõri vagongyári teherautók tetején 18 évesen fegyveresen harcoltam az oroszok és a kommunisták ellen Gyõrben, Mosonmagyaróváron és Budapesten, ahol aztán sebesülten én is bekerültem az Orvostudományi Egyetem alagsorába a többi sebesülttel együtt. Csakis a néphez átálló kiskatonák köszönhetõen kb. 10 nap után teherautókra dobálva elvittek bennünket az osztrák határig, orosz tankok kísértek ki a szántásokban tisztes távolságban egészen a határig. Onnan vonattal Hollandia Helmond városába mentem, s letelepedtem, ösztöndíjjal az eindhoveni Rembrandt Akadémián folytathattam képzõmûvészeti tanulmányaimat, és 1958-ban be is fejeztem.”

Ezután Ausztráliába emigrált, ahol sikeres szakmai és közéleti karriert futott be, ma is ott él családjával. Számtalan alkotása látható köztéren és gyûjteményekben, munkásságát több ízben kitüntetésekkel ismerték el.

Kolozsy Sándor a mûhelyében 198

Õ VOLT A NAGY NEMZETEGYESÍTÕ

Fábián Tibor 28 interjút készített Wass Albert személyérõl, munkásságáról

Õ volt a nagy nemzetegyesítõ Fábián Tibor újságíró, lelkipásztor két év alatt 28 interjút készített azokkal a személyekkel, akik ismerték az írófejedelmet, közel álltak hozzá. Megszólaltak a fiai, unokái, tisztelõi, mindazok, akiket érdemesnek tartott megszólaltatni Wass Albert életérõl és munkásságáról.

A sorozat zárásakor így összegezte tapasztalatait: Hogy egyáltalán miért kezdtünk bele? Mert ellensúlyozni kívántuk azokat a rosszindulatból eredõ, legtöbbször minden tárgyi tudást nélkülözõ Wassellenes publikációkat, amelyek még manapság is megjelennek Erdélyben és Magyarországon. Illesse köszönet az interjúalanyokon kívül Lukácsi Éva református lelkipásztort, aki lelkesedésével, információival, fordításával, tenni akarásával segítette munkánkat. Oroszlánrésze volt abban, hogy a 28 interjú elkészült. Sõt, ha rajta múlt volna, továbbiak is lennének. Mert lenne még interjúalany bõven.

Fábián Tibor Kevesen voltak azok, akik nem éltek a lehetõséggel, akik elhárították megkeresésünket. A többség örömmel válaszolt. S végül – bár talán furcsának tûnhet, de – illesse köszönet azokat is, akik rosszindulattal követték munkánkat. Ez is ösztökélt bennünket a sorozat folytatására, arra, hogy ne hagyjuk abba idejekorán. Wass körül évek óta kiadók csatája dúl. Mi pedig voltunk olyan naivak, hogy azt hittük, ha elõítélettõl mentesen, korrekt szakmai eljárással megkérdezzük mindkét felet – elsõsorban persze nem a vitájukról, hanem – az íróról, nem teszünk vele rosszat. Érzésünk szerint nem is tettünk. Mégis kaptunk fejünkre hideget-meleget. De ez már az õ dolguk. A mi sorozatunk Wass Albertrõl szólt. Nem egyik vagy másik kiadóról, nem kiadói jogokról és pereskedésekrõl.

Aztán mi is megkérdeztük az újságírót: számára mit jelent Wass Albert?

Ha Wass Albertre gondolok, az elsõ, ami eszembe jut róla, az a hatalmas, nagyszívû elkötelezettség, ami õt a nemzet írójává emeli. Olyan idõkben élt, amikor nem lehetett sem Erdély, sem Magyarország írója, lett hát a diaszpóráé, az amerikás magyaroké. Méghozzá úgy, hogy azt a nem felejthetõ, szívben, szóban, imádságban hordozott európai Kárpát-medencét, magyar otthont mesélte eléjük, amelynek hiánya mindannyiuk szívében élõ, gyógyíthatatlan sebként sajgott.

Aztán, amikor felfedezték õt az anyaországban is, írásai azt példázták olvasóinak, hogy a nemzet teste lehet bármennyire is szétszabdalt, mi soha nem léphetünk egy piedesztálra hóhérainkkal, nem árulhatunk egy gyékényen velük (lásd. 2004. december 5.), önmagunk megismerésének, öntudatának szerves és evidens része, ha tudjuk, véreink élnek Kolozsváron és Pozsonyban, és Szabadkán. És szerte másutt. Wass Albert a saját magától, elszakított véreitõl elidegenített és elidegenült embernek írta le, mi az: nemzet. Mi az: magyar. Wass Albert a kommunizmus, fejekben és szívekben elvégzett és beültetett vívmányait gyógyította, láttatva velünk, mit jelent magyarként Erdélyben élni, mit jelent Trianon. No, nem a történelemkönyvekben lapozva, száraz, rideg számok és évszámok fényében, hanem a mindennapokban. Egy teljes napon, éven, sõt életen át.

Ebben lakozik Wass Albert igazi nagysága, írásmûvészetének megkapó csodája, hogy mindezt a szívünkbe ülteti, odahelyez az adott helyszínre és átérezni tanít.

199

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Motoros túra az istenszéki hegycsúcsra

Szép volt, fiúk!

Egy debreceni motoroscsapat 2009 októberében merész vállalkozást tett: elindultak, hogy megmászszák Istenszékét, a Kelemen-havasok egyik hegycsúcsát, amely 1380 méter magas, s Wass Albert regényeinek egyik kedvelt helyszíne. Az elhatározást tett követte, s a többnapos, számtalan izgalmat rejtõ utazást követõen elérték céljukat, s barangoló.com honlapon megírták izgalmas élményeiket.

Fent a csúcson

„Valójában egy sziklaszirt, a természet (Isten) által megalkotott asztallal és székekkel. A kõromot iszonyú mélységû szakadék határolja, s ha van hozzá bátorságod letekinteni, félelemtõl teli borzongás kerít hatalmába. Ez a hely nem büfé-kocsival, szuvenír árussal felszerelt környék, ez maga a vad érintetlen természet, még manapság is…” – olvasható beszámolójukban. Szép volt, fiúk!

Útközben

A túra résztvevõi

200

„AZ EMBEREK FELISMERIK A TISZTA FORRÁS ILLATÁT”

Debreceni rendezvénysorozat költõinkrõl

„Az emberek felismerik a tiszta forrás illatát” Ars poeticánk: „Minden embernek kell, legyen egy feladata, egy titkos küldetése, mely Istentõl való.” (Wass Albert) A Déri Múzeum Baráti Körének Lyra mûvészeti csoportját Debrecenben azzal a céllal alapítottuk meg 2012ben, hogy hites költõk és pap költõk verseit is tolmácsoljuk az irodalom barátai felé.

Andics Árpád, Erdélyi Márta és Dalmi Dóra A „Hitvalló magyar irodalom” címet viselõ elõadássorozatunkban – Varga János szabolcsi fõesperes védnöksége alatt – 2013-ban 10 bemutatónk volt a Latin Kávézóban. A neves szerzõk névsora a következõ: Mécs László; Mindszenty Gedeon; Sík Sándor; Gyóni Géza; Harsányi Lajos; Pakocs Károly; Rónay György; Reményik Sándor; Pilinszky János. Természetesen ott volt Wass Albert – õt az emberek inkább a regényein keresztül ismerik ugyan, de mi bátran vállaltuk sokoldalú tehetségének költõi arcélét is. A helyi média által is felkarolt és pozitívan fogadott elõadások nyomán, csak a Wass Albert-mûsorunk bemutatására, nyolc helyre hívtak meg az utóbbi években: Bánkon, Hajdúsámsonban, Létavértesen, Bujon a református templomba, Debrecenben az Árpád téri gyülekezeti terembe, Micskén (Románia!) a Kultúrházba, Nagyhegyesen a Községi Könyvtárba, az idén pedig – a Magyar Költészet Napján – Mikepércsre, a Wass Albert Kultúrházba. A 2018-as jubileumi Wass Albert Emlékévhez kötõdõen újabb felkéréseink vannak.

Arra a fontos kérdésre, hogy miért is szeretik és tisztelik az emberek Wass Albertet, röviden az alábbi néhány szóval válaszolunk az elõadásaink visszajelzése nyomán: Hiteles, küldetéses író és költõ, akinek hite és hazaszeretete példaértékû. Kimondott igazságai, gondolatainak tisztasága és érthetõsége megérinti a szíveket, identitás-tudatunk kapaszkodói. A versei is SZÍVDOBBANÁSOK! Ezért ébresztgetjük mi is a zsoltáros költõt „Látható az Isten” címû mûsorunkkal.

Vannak mögöttünk évtizedek, amikor a nevét ki sem lehetett ejteni. Még a magyartanároknak sem tanították az egyetemen. Voltak érdekkörökhöz kapcsolódó erõk, amelyek koholt vádak terjesztésében jeleskedtek. Az embereket azonban nem lehet félrevezetni. Az íróra az írásai vigyáznak! Az emberek felismerik a tiszta forrás semmivel össze nem téveszthetõ illatát. Épp ezért minden alkalommal mi is elmondjuk például, hogy Wass Albert, aki a Kemény Zsigmond Társaság, az Erdélyi Szépmûves Céh, az Erdélyi Helikon, az Erdélyi Irodalmi Társaság, a Kisfaludi Társaság és a Magyar Tudományos Akadémia tagja, egyetemi díszdoktor, Baumgartendíjas, Klebelsberg Kunó-díjas, Zrínyi Irodalmi Díjas, a Balassi Bálint Emlékkard tulajdonosa és (halála után) az Alternatív Kossuth-díjat is megkapta: nem háborús bûnös! Ezt 2004-ben a román Legfelsõ Semmítõszéknek is el kellett ismernie. Írói, költõi munkásságának minden értéke a Magyar Örökség része! A ma is zavaros, egyre áttekinthetetlenebb világban örök aktualitását egy önvallomásba sûrítette: „... egy összekuszált világ emberiségének lelkiismerete vagyok”.

Legyen áldott a szellemóriás Wass Albert emlékezete!

Andics Árpád Holló László-díjas fotómûvész, tanár, az elõadások narrátora, Erdélyi Márta Sesztina Jenõ-díjas versmondó; Kelemen Ágota fõiskolai hallgató, Arany Páva-díjas népdalénekes; Dalmi Dóra fõiskolai hallgató, fuvola.

201

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Bécsben: a csendtõl a szóig „Silentium – A csendtõl a szóig – Pódiumest Wass Albert életmûvébõl” címû elõadást láthattuk 2016 januárjában az EuropaClub szervezésében, Bécsben, a Collegium Hungaricumban. Az elõadást a soproni Petõfi Színház mutatta be, a Magyar Kultúra Napjának tiszteletére.

A Wass Albert életmûvébõl készült pódiumestet a 2010-ben elhunyt Bánffy György Kossuth-, Jászai-, Kazinczy- és Magyar Örökség-díjas kiváló és érdemes mûvész rendezte és 2008-ban, Svédországban mutatták be elõször. Most, több mint 100 elõadást követõen, a bécsi magyar közönséghez is eljutott, és itt is zajos sikert aratott.

Miklós Tünde Megfaragott idézet

Az otthont hoztam, hogy itthon lehessek Csizmadia Attila marosvásárhelyi származású Szombathelyen élõ grafikus mûvész 1976-ban települt Magyarországra, grafikáival pályázatokat és díjakat nyert, 1994-ben megkapta a Balázs Ferenc díjat. Tagja a Magyar Alkotómûvészek Országos Egyesület Képzõmûvészeti tagozatának. Vas megyében jelenleg egyedül foglalkozik a fametszés mûvészetével.

– Munkáimmal az otthont hoztam, hogy itthon lehessek – vallja –. Wass Albert minden reCsizmadia Attila gényével, versével nagy hatást gyakorolt rám. Számtalan kiállításom megnyitóján az Üzenet haza címû versét szavalták. Úgy éreztem, meg kell faragnom ezt az idézetet, elképzeltem, ahogy a költõ a Bajor-erdõben írja ezt a költeményt egy fatörzsön ülve. Az emlékmû köve a Marosból származik, a faragás 2 méter 40 cm magas. Táncos Csuda Mózsi alakja pedig így jelent meg, úgy, hogy alá odaképzeltem ezt a fáradt lovat, amely elvitte õt hosszú útjaira.

Wass Albert – Az arc Wass Albert emlkémû 202

VIII. FEJEZET

VIII. fejezet

OLVASÓI VALLOMÁSOK, ÉLMÉNYEK

Miért szeretik a mûveit?

„Reményforrás és világítótorony számunkra”

203

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Andics Árpád – (Magyarország, Debrecen)

Amikor a Wass-hullámok elértek Az ezredforduló környékén történt. Mérnöktanár-kollegám, Szilágyi Sándor beállított a tanáriba egy nagy táska új Wass-regénnyel és büszkén kirakta õket az asztalra. Kommentárként pedig csak ennyit mondott: „Most ezeket fogom olvasni! Siessetek megvenni ti is, mert lehet, hogy holnap már nem lehet!” Természetesen körbeálltuk, méregetve, csodálva az ismeretlen alkotásokat. Végül valaki megkérdezte a magyartanárt: „Te mit szólsz hozzá?” A halk, váratlan válasz ez volt: „Sajnálom! Wass Albertet nem tanultuk az egyetemen!” A kollega így „hõs” lett, hogy mennyi pénzt költött egyszerre ismeretlen író könyveire. Így utólag visszagondolva a történtekre, tömören így is fogalAndics Árpád mazhatnék: már minket is elért a „Wass-lavina, a Wass-láz”... Annál is inkább, mert késõbb már a diákok is kérdezték: „Tetszik olvasni Wass-könyveket?”

Igen, a „tiltott gyümölcs” ízét mindenkinek meg kellett kóstolni... Wass a „levegõben volt”..., mert friss volt, új volt és hazafias...

Az én olvasás élményeim tehát az elsõ Wass-hullámmal kezdõdtek. Igazi kedvenc írást nehéz kiemelnem, hiszen épp az a lenyûgözõ a Wass-hagyatékban, hogy az írómûvészet palettáján szinte mindenhol otthagyta névjegyét. Engem ez a komplexitás gyõz meg.

Ma divat fanyalogni, panaszkodni, hogy „azért nem csináltam meg, mert...” Szobám falára ezért képzeletben azt a posztert tettem, amelyen egy fatönkre helyezett írógépen dolgozik az erdõben. Nem panaszkodik a környezet nehézségein, ír, nemzetéhez!

Tanárként egyébként a fiatalokkal való törõdést tartanám a legfontosabbnak. A nemzedékek láncszemeit össze kell kapcsolni! A Wass-tûzre vigyázni kell! Annál is inkább, mert rájöttem: a Wass név nem csak összeköthet, szét is választhat. A „Miért?”-re saját élettörténet-epizódom a példa.

A buszmegállóban kb. negyven év után összefutottam elsõ középiskolás szerelmemmel. Megbeszéltünk egy új randevút egy cukrászdában. Természetesen körbejártuk: „Mi lett volna, ha?...” és elmondtuk, mi a valóság. A végén meghívtam udvariasan egy épp közelgõ Wass elõadásunkra. Erre Õ váratlanul felugrott, hogy mit képzelek én, nagyot csalódott bennem, mert (az amúgy kisebbségben lévõ, de nagyon öntudatos) egyházi vezetõje azt mondta: Wass Albertet nekik tilos olvasni, el kell zárkózni tõle! És valamilyen általam ismeretlen Wass-írás egy elmarasztaló részletére hivatkozott. Meglepõdtem! Próbáltuk meggyõzni egymást, de hiába. Mondtam Neki, hogy alkothatsz véleményt Wassról, ha semmit nem olvastál tõle? Nem érdekelte, vallási vezetõjének parancsa mindent lesepert. Így másodszor, és mindörökre, elváltunk.

Tanulság: nagy a könyvtár! És nem egy könyvespolcot fog mindenki megrohanni. Ez így van rendben. Béke emberek között csak akkor lesz, ha nem vonjuk felelõsségre egymást, és engedjük egymásnak azt választani, amit szeret!

204

MAGYARSÁGUNK MEGTARTÁSÁHOZ SEGÍTETTEK MÛVEI Dr. Besenyi Károly – (Argentína, Barriloche)

Magyarságunk megtartásához segítettek mûvei Argentínában szüleim még a legnagyobb nyomor közepette is ápolták a magyar nyelvet és az akkor létezõ „Délamerikai Magyarság” címû magyar hetilap kiadásában segédkeztek, magyar könyveket vásároltak. Az elsõ ilyen könyv az „Adjátok vissza hegyeimet!” volt, majd a Tizenhárom almafa, és sorra érkeztek a kötetek.

Ezek a könyvek öcsémet és engemet ahhoz segítettek, hogy magyarul örömmel olvassunk és a rokonsággal magyarul levelezzünk.

Buenosba érkezésünktõl az itteni magyar református és evangélikus egyházközségnek szervezésében volt részünk.

Mondanom sem kell, hogy az a magyar érzés, az a magyar szellem, amit ezek a könyvek fiatal koromban, mint magyarság tudás magjait elveDr. Besenyi Károly tettek, egész életre szóltak és még most is ezekhez tartjuk magunkat. Nagy áldás volt számomra, hogy Isten feleségül dr. Vácz Elemérnek, az evangélikus világszövetség egyik munkatársának egyik lányát, Zsuzsit adta, akivel a Buenos Aires-i cserkészszövetségben, valamint a Hungária magyar klubban, aktív tagjai voltunk, barilochei letelepedésünkig. Gyermekeinket is így neveltük. Mind a négyen beszélnek, írnak és olvasnak magyarul.

Barilocheiban iskolát alapítottunk, ennek a neve Szent István Kollégium, s két éve a modern Pannonia tornatermet avathattuk fel. Zsuzsi hozta össze az akkor még szép számú barilochei magyar kolóniát. Ma ezeknek leszármazottai és sok argentin szimpatizánsa az itteni magyar körnek a tagjai. Magyar néptáncórákat tartunk iskolánkban, hol nagy meglepetésünkre, nem csak növendékeink járnak az órákra, de tanítóink, tanárjainkból is többen aktívan vesznek részt ezeken az órákon, sõt: már jelentkeztek növendékeink szülei is! Szerintem ez Wass Albert munkájának befolyása és tanítása! Áldott legyen az emléke ennek a nagy magyar hazafinak!

Joó Géza – (Magyarország, Budapest)

Igazgyöngyöt kaptam egy Igazgyöngytõl

Joó Géza

Néhány évvel ezelõtt történt, hogy a Panoráma Világklubban, ahol az egyik rendezvényen mûsort vezettem, meginterjúvoltam a színpadon egy aprócska tündéri kislányt, talán lehetett hat éves, odajött hozzám, s a következõket mondta: – Szia, nemrég tanultam az iskolában egy verset, szeretném neked elszavalni, mert látom, olyan sokat dolgoztál a színpadon!

A kisangyal elmondta a verset, amely az „Igazgyöngyök” címet viselte. Fantasztikus hatással volt rám és a közönségre, ahogyan és amit mondott. Aznap este két igazgyöngyöt ismertem meg és kaptam a sorstól: a kislány mélyen megható szavalatát és Wass Albertet.

205

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV Addig, bár a kultúrát szívügyemnek tartó ember vagyok, bevallom õszintén, Reményik Sándor, Pilinszky János, Nagy László verseit tartottam a versköltészet császárainak. Wass Albert mûveivel az elmúlt években ismerkedem mélyebben, köszönhetõen annak is, hogy számos Világklub-rendezvényen halljuk, elõadjuk mûveit, beszélünk róla, széles körben népszerûsítjük munkásságát.

Inkább a verseit olvasgatom, ami igazán közel áll hozzám, egy 1946-ban írt verse, amely „A sóhaj” címet viseli, a magányról, az elmúlásról szól. Hogy milyen érzéseket (magyarságtudat), emlékeket idéznek elõ, amint a mûveit olvasom? Egy embert összességében kell néznünk, számomra versei egy új világot, tiszta, õszinte, néha fájdalmas magányt sugároznak. A mai fiataloknak nagy szüksége van megértésre elfogadásra, a támogatásra, a költõ verseit olvasva az ember önmagára talál, talán jobban megismeri önmagát.

Tudatosítja bennem, hogy bárhol vagyunk a világban, bárhol is élünk, bárhova visz a sorsunk, magyarnak születtünk. Az, hogy magyar vagyok, lehet, hogy kiváltság, ajándék a sorstól, hiszen talán nincs olyan nemzet, amelyik ennyi tudóst, mûvészt és nagyszerû embert adott a világnak, mint ez a kis nép. De azt vallom, lélekben kell magyarnak lenni, s ami összeköt bennünket, nem a vallás, nem a politikai hovatartozás, hanem a kultúra, a sokszínûség, s fõképpen az ember legnagyobb áldása: a szeretet.

László Gábor – (Felvidék, Nagymad)

Hangunkat hallatni kutya kötelesség!

Wass Albertet karakteres írónak tartom, aki nem cizellál, nem finomkodik, szavai beleégnek a lelkekbe és nyomot hagynak a szívekben. Koppannak, ridegen, mint a valóság maga, tükröt tartva elénk, a kisebbségi létben élõknek. Megannyi kérdés szakad fel bennem sorait olvasva, s felvidéki magyarként úgy próbálom õt megérteni, ahogyan a saját helyemet a világban. Sorainak üzenete van számomra, nem feladni, kitartani, ragaszkodni...

Felvidéki magyar polgármesterként és az önkormányzati munka avatott szakembereként tisztában vagyok sorainak fontosságával.

Hallatni a hangodat egy olyan országban, ahol kisebbségként tartanak számon, minden nap megvívni a saját csatáidat a hivatalokkal, László Gábor a bürokratikus útvesztõkben ideális megoldásokat találni az éppen aktuális problémákra, felemelni a szavad és hallatni a hangodat olyan dolgokért, ami alanyi jogon jár és törvény adta lehetõséged, mégsem természetes néhol.

Volt idõ, amikor nagyon magaménak éreztem Wass Albert fenti sorait, mert tisztán értettem, mit üzennek. Szlovákiában parlamenti választásokat tartottak akkor, s felkértek, induljak a választásokon, képviselve a csallóközi magyarságot.

Hosszas hezitálás után adtam igenlõ választ, de megvallom, voltak álmatlan éjszakáim. Vajon tudom-e tolmácsolni a „nagyurak“ felé az itt élõ emberek érdekeit? Vajon hasznára lehetek-e egy közösségnek úgy, hogy egy vagyok belõlük, s úgy ismerem a gondjaikat, problémáikat, hogy azok engem is érintenek?

206

OTT SZEDTEM A MÁLNÁT, AHOL Õ JÁRTA AZ ERDÕT Idõbe tellett, mire rájöttem, nem feladatom hallatni a hangomat, hanem kutya kötelességem! Kiáltani a kisiskolák fennmaradásáért, szorgalmazni, hogy a hivatalokban saját anyanyelvükön tudjanak ügyintézni az emberek, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani a kistermelõkre, az õstermelõkre, mert a csallóközi fekete föld ellát minket gabonával, kukoricával, amibõl lehet kenyeret sütni, gyümölcsöseink vannak, páratlan kincseknek vagyunk gazdái, ezekre vigyázni kell, okosan felhasználni, amivel elhalmoz bennünket ez a táj. Élni belõle és nem visszaélni vele.

Miközben odafigyelni arra, hogy maradjunk, megmaradjunk. Hogy a magyar szót gyerekeink gyerekei is ismerjék, használják, féltsék, s büszkék legyenek rá, miközben értsék, mit üzen a Szózat és tudják, ki volt Petõfi, Kossuth, Wass Albert. És nem csak a jelen fontos, hanem a jövõ is. Hogy a magyar szó megmaradjon, hogy a nagyszülõk egy nyelvet beszéljenek az unokákkal, s ne csak ma, holnap is. Mindennapi küzdelmeink ezek. Egy olyan globalizált és multikulti világban, ahol a fiatalok külföldre mennek tanulni és a jobb megélhetés reményében ott alapítanak családot, ahol családfõk ingáznak naponta külföldre, ahol új kórházakra lenne szükség, ahol az egészségügyi ellátásban hézagok vannak, ahol a magyarság is megoszlik...

Az én mindennapi harcomat naponta megvívom polgármesterként. Amíg bíznak bennem, erõm van, csinálom. Tudom, miért teszem és a magam vezette kis településen élõk szemében látom, van értelme. Nincs ettõl fontosabb visszaigazolás... Ehhez ad erõt, szellemi útmutatást Wass Albert.

Medgyessy Éva – (Erdély, Marosvásárhely)

Ott szedtem a málnát, ahol õ járta az erdõt Abban a korban nõttem fel, amikor Wass Albert nevét sem szabadott kiejteni. Amikor – mint késõbb megtudtam egy Wass Albertinterjúból, ami a Magyar Televízióban hangzott el a rendszerváltás után – Ceausescu pribékjei merényletet kíséreltek meg az író ellen, amerikai otthonában. Nem volt szabad tudni róla. Gondolatrendõrség mûködött. És mégis akadtak bátrak közöttünk, mint az én irodalom-tanárnõm a marosvásárhelyi gimnáziumban, akik beszéltek az Erdélyi Helikonról, és így – mintha csak mellékesen –, Wass Albertrõl is.

Ma is emlékszem: a tanárnõ diktálta a leckét, ami a tankönyvben természetesen nem volt benne, és külön felhívta a figyelmet a dupMedgyessy Éva la W-re… Nem tudom mibõl, de érezni lehetett, hogy valami titok lappang mögötte. Ami arra késztetett, hogy tovább kutassak… Gróf… Comte de Czege…

Fasiszta… Elítélték… Él… Amerikában él… Nem jöhet haza… Szórványos információkhoz jutottam.

Aztán Magyarországon megjelent a Halálos köd holt ember partján. Az íróval akkor találkoztam elõször. Majd nem sokkal késõbb A funtineli boszorkány. Sírva olvastam végég. Ez az író fasiszta??? Micsoda gyalázat, hogy embert, mûvészt ilyen rágalmakkal 207

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV meg lehet bélyegezni! Minden fenyõfa, minden fûszál, minden napfelkelte a hegyek mögül… minden ismerõs volt a könyvben. Hiszen gyermekkorom nyarait éppen ott, a Kelemen havasokban, a Maros völgyében és fennebb, a pisztrángos patakok partján töltöttem. Ott szedtem a málnát, ahol õ járta az erdõt. Ott ittam a forrás vizébõl.

Ott tanultam meg, hogy „a kõ marad”.

Aztán fordult a világ, és Marosvásárhelyen (is) sorra jelentek meg a könyvei. Édesanyám, míg köztünk volt, minden évben hozott nekem Budapestre egy-két új Wass Albert-kiadványt ajándékba, hogy teljes legyen a sorozat.

S mert minden körbeér, és mindennek rendelt ideje van ezen a Földön, a magam dolgára is sor kerekedett. Hogy Wass Albertnek megszolgáljam, amit Tõle kaptam. Ma, mint a magyarországi székhelyû Erdélyi Helikon – Marosvécsi Kemény Alapítvány irodalmi tanácsadója és a helikonistákra emlékezõ Várvédõ kiadványok fõszerkesztõje, alkalmam van méltó emlékezetét táplálni.

Hegyei az én hegyeim is. A mi hegyeink. És üzenem Wass Albertnek hittel és tisztelettel Odaátra, hogy nem lehet õket visszaadni. Hiszen nem tudták elvenni. Innen, bentrõl, a lelkünkbõl – soha.

Mihalusz Tiborné Nemes Klára – (USA, Florida, Miami)

Õseim földjére visszavitt Apai ágon erdélyi származású vagyok, erre mindig büszke voltam, de igazán akkor kezdtem értékelni õseim örökségét, amikor Wass Albert könyvei a kezembe kerültek. Éltem külföldön több országban is, de Floridában találkoztam elõször Wass Albert nevével.

2011-ben a sors úgy hozta, hogy Miami környékére költöztem Magyarországról. Egy Amerikában élõ idõs rokonomat ápoltam.

Furcsa volt, hogy lányai és unokái már alig beszéltek magyarul és persze nem ismerték sem történelmünket, sem irodalmunkat és gazdag kultúránkat. Bár, pislákolt bennük valami büszkeség, és rajtam keresztül próbálták keresni a gyökereiket, de a rohanó életmód Mihalusz Tiborné nem igazán kedvezett abban, hogy elmélyüljön ez az élmény.

Nemes Klára Persze, nekem nagyon hiányzott minden, amit addig magyarságom révén kaptam és ápoltam. Kiutazásom után hamar kerestem a kapcsolatot magyar emberekkel, a magyar egyházzal. Rövid keresés után rátaláltam a Miamiban lévõ Krisztus Elsõ Egyesült Egyházára, ahol Nt. Dr. Lukácsi Éva szolgált lelkipásztorként férjével, Nt. Lukácsi Lászlóval. A tiszteletes-asszony szeretettel emlékezett meg minden évben Wass Albert író-költõrõl, felolvasó esteket szervezett, és prédikációiban gyakran idézte gondolatait. Így ismertem meg én azt a nagyszerû írót, akirõl azelõtt nem is hallottam.

Hamar a könyvei is a kezembe kerültek és alig tudtam letenni az izgalmas regényeket. Persze, nemcsak a drámai cselekmény fogott meg, hanem az a káprázatos tájleírása, a történelmi szituációk értelmezése, és a lélekábárzolások. Egy csodálatos 208

VIGASZTALÁST NYÚJT AZ EMIGRÁCIÓNAK világ tárult fel elõttem. És valahogy, a lelkem mélyén úgy éreztem, hogy ismerõs, hogy az õseim sorsáról van szó, és hogy én is odatartozom ehhez a fájdalmasan szép, tragédiákkal teli világhoz.

Az is meghatott, amikor hallottam, hogy az író ezt a közösséget többször is meglátogatta. Meggyõzõdtem arról, hogy akik Wass Albert mûveit olvassák, azok megmaradnak hûségben, bárhol élnek is ebben a világban. Kedvenc versem lett az „Üzenet Haza” címû költeménye. Az idõ múlásával egyre jobban hiányzott nekem is a szülõföldem, az itthon élõ családom, a barátok, ezért is tudtam azonosulni Wass Albert soraival. Kedvenc idézetemmé pedig a következõ sorok váltak: „Fél világot is bejárhatod , más ember földjén testvértelen leszel, s elfúj a szél, mint kósza õszi lombot , ha nemzetedrõl megfeledkezel.”

Ezzel az idézettel üzennék a mai kor fiataljainak, hogy a honvágy, a család és a haza szeretete mindennél erõsebb kell legyen az ember életében! Hálás vagyok, hogy az író hatása egy életre meggazdagított – ott kint, Miamiban, és azóta itthon, a szülõföldemen.

Bozsik Tamás – (Ausztrália, Gold Coast)

Vigasztalást nyújt az emigrációnak Itt, Ausztráliában, 22 000 kilométer távolságra a szülõföldünktõl, különösen nagyra becsülendõk a Wass Albert által közvetített értékek, élmények. Ezt gyakran tapasztalom, és sokak nevében mondhatom, hiszen nagyon aktív a közösségi életünk. Hetente találkozunk a Nyugdíjas Klubban, a Világklub-rendezvényeken, s más ausztráliai magyar eseményeken, gyakran száznál is többen vagyunk egy-egy programon.

Elsõ találkozásom a mûveivel a nyolcvanas években történt, amikor kezembe akadt „A funtineli boszorkány” regény. Jómagam, aki az élet delén már jóval túljárok és a magyar irodalom remek íróinak – Jókai, Mikszáth, Gárdonyi, Móricz stb. – a könyvein nõttem Bozsik Tamás fel, nem beszélve arról, hogy megszállott „könyvmoly” vagyok, szóval Wass Albert könyvének olvasása után teljesen más, számomra megfoghatatlan világ tárult elém. Elementáris hatással volt rám.

Itt, az emigrációban mindennapi imánk lehetne ez a pár sor: „ Tiszteld õseidet, hogy hosszú és jó életed legyen ezen a földön, amit õk hagytak reád! Szeresd magyar testvéreidet, mint önmagadat! Fegyvert rájuk ne emelj s nyelveddel se vétkezz ellenök. Tartsatok össze, segítsétek egymást és az Úr szeretete, az Úr védelme és az Úr ereje veletek lészen!”

Nehéz választani a regényei közül, de ha mégis muszáj, akkor ez a sorrendem: A funtineli boszorkány, Adjátok vissza a hegyeimet!, Valaki tévedett, Átoksori kísértetek, Farkasverem, Tizenhárom almafa, Kard és a kasza és a Magunkra hagyottak.

Számomra fontos üzenete, hogy a sors könyörtelen csapásainak megírása mellett, mindig tartogat vigasztalást, amivel megsimogatja lelkünket és a legkilátástalanabb hely209

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV zetbõl is kiutat mutat. Gyakran idézgetem, s ad erõt nekem ez a néhány sor: „Hontalan vagyok,mert hiszek a jóban, igazban, szépben, minden vallásban és minden népben és Istenben, kié a diadal. Hontalan vagyok, de vallom rendületlenül, hogy Õ az Út és az Élet és maradok ez úton amíg élek, töretlen hittel: EMBER és MAGYAR!” Nagyváradi-Kis Anna – (Magyarország, Kaposvár)

Tûzzel, Wassal – igaz szóval Sok-sok emlékem van az elmúlt több mint húsz évbõl, amit tudatos vállalásként igyekeztem Wass Albert mûveinek népszerûsítéséért tenni.

Rendeztem Kaposváron szavalóversenyt, ahol, sok középiskolás tett tanúbizonyságot verseinek szeretetérõl, a zsûriben Kiss Dénes költõ és Csernák Árpád színmûvész voltak a társaim. 2010 óta Kaposváron nagy népszerûségnek örvend a Kárpát-medenceszerte megrendezett, maratoni 24 órás felolvasó estek sora, a „Tûzzel, Wassal” ahol évente sokan vallják, hogy: „magyarnak lenni Wass-akarattal, büszke gyönyörûség”. Feledhetetlen élmény volt Kaposváron az – Ismerõs Arcok és Simó József – „Wass Albert zenés irodalmi estje” és nem sokkal késõbb egy életre szóló emlékem, hogy legkedvesebb íróm fiaival személyesen is találkoz- Nagyváradi-Kis Anna hattam, egy Panoráma Világklub esten.

Kis-hazánkban és azon túl is, egész Kárpát-medencében fél évszázadon át elnémított, eltitkolt írófejedelmet én is, mint oly sokan, csak a rendszerváltás után ismertem meg.

Regényei, novellái, versei által ösztökélt arra, hogy figyelmemet a huszadik század sokat szenvedett kisebbségi sorsba taszított nemzetrésze, valamint életútjának, életmûvének megismerése felé fordítsam.

Az én lelkemet leginkább azok a versei, novellái, regényei érintették meg, melyeket hazaszeretete, mélységes istenhite, a haza kényszerû elhagyásának fájdalma, a nemzet, a magyarság megmaradásáért való aggodalma és megszenvedett hontalanságának fájdalma ihletett. A fél évszázadot felölelõ írásaiban számomra arra ad példát, hogy az embert – függetlenül a politika által rákényszerített körülményektõl – elsõsorban az határozza meg, amit részben örököl, részben belénevelõdik. Wass Albert számomra példaadó hazaszeretetben, küzdeni tudásban, kitartásban, ezért nem kisebb a feladatunk, mint ennek az örökségnek az életben tartása és átörökítése az utódoknak.

Nagy idõk nagy nemzedékének írója – élete és mûvei szinte minden tekintetben példaadók, én mégis a mai morális válságban a nagyapai hagyományként megõrzött erkölcsi alapelveit ajánlanám a fiatalok figyelmébe, melyet Õ egész életével igazolt. Önmagában az õsök tisztelete, már példaadó, ám, hogy a tanítást átörökítsem, elmondom: Egy megbeszélt találkozó elmulasztása után így oktatja nagyapja, idézem: „Vannak emberek ezen a földön, akik úgy dobálják ide-oda a szavakat, meg az ígéreteket, hogy azoknak semmi értékük nincsen többé. Mi, Wassok nem ezek közé tartozunk. Ha mi mondunk valamit, az áll, mint a sziklakõ. Ha mi a szavunkat adjuk, azt tartjuk is, ha belepusztulunk is!”

Legyen ez a tanítás a következõ generációnak és minden magyarnak sajátja!

210

AZ ÉLET NEM MINDIG KÍMÉLETES SORSKERÉK Csaba Beatrix – (Magyarország, Budapest)

Az élet nem mindig kíméletes sorskerék Amikor én jártam iskolába, még csak nem is hallottunk Wass Albertrõl. A mûveinek a létezésérõl sem tudtunk. Így én csupán néhány évvel ezelõtt találkoztam a munkásságával, annak ellenére, hogy évtizedeket töltöttem el a médiában.

Hál’ istennek, ma már kötelezõ olvasmányként, része a magyar irodalomoktatásnak. Az „Adjátok vissza a hegyeimet” címû mûve, ma már ikonikus alkotásnak számít itthon is. A Nagy Könyv szavazásán a 31. legnépszerûbb magyar regénynek bizonyult. Ez azt is mutatja, hogy vannak olyan alkotások, amelyek olyan kifejezõek, hogy túlélnek és túlszárnyalnak idõt és teret. Nincs olyan erõ, ami a lélek-érintõ szavakat képes eltörölni.

Tanácsadói munkám során is sok hasznát veszem annak az életCsaba Beatrix szemléletnek, amelyet regényeiben olykor egy-egy szereplõ által képvisel. Az ember számára meghatározó erõ a saját identitástudatának felismerése és talán ennél is fontosabb tényezõ, hogy a felismert identitás teret is kaphasson. A kirekesztõdés, a be nem fogadottság, az odatartozási jogának elutasítása, a legrombolóbb az emberi lélek számára. Hiszen sok mindent túl lehet élni. Az Élet ugyanis nem mindig kíméletes sorskerék. Az ember akkor hal meg igazán, amikor a Lelke belehal a veszteségbe és nincs nagyobb veszteség, mint amikor az odatartozás jogától fosztják meg az embert. Ez az élmény pedig kitörölhetetlen lelki sérülést okozhat.

Az alkotás Wass Albert számára is olyan adomány, ami maga a halhatatlanság záloga. Az író a szavak mûvészi mestere. Mûveiben képes megfogalmazni olyan emberi érzéseket, melyeket az átlag halandó átél, átérez, de önmaga, míves formában megfogalmazni képtelen. Ugyanakkor, transzformáló képessége által valós lélekgyógyulást is elõidéz, egyben szókimondó erejével a beburkolt szavak hatóereje tanúsítvány az utókor számára.

Kovács Ferenc – (Norvégia, Oslo)

Mindenre nyitott egyetemisták körében Az én generációm (1949-ben születtem), önhibáján kívül, nem ismerte, nem ismerhette az anyaország határán túli irodalmát. Vidéki kisváros gimnáziumának filmszakkörében, s a Könyvtár klub foglalkozásain elhangzott ugyan egy-két erdélyi író neve, de kötetet nem kaptunk kézbe.

Aztán a Budapesti Mûszaki Egyetem Szentháromság téri kollégiumában szinte sokkszerûen értek bennünket az ismeretlen, vadonatúj benyomások, élmények. Egyetemista társaink, Sebõ Ferenc és Halmos Béla oda is elhozta erdélyi idõs hangszeres, táncos vendégekkel dúsított, frissen indult táncházát. Irodalmi estjeinkre erdélyi színészeket, elõadókat, írókat hívtunk meg (például Domokos 211

Kovács Ferenc

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV Pál Pétert, Kiss Törék Ildikót, Varga Vilmost, Kallós Zoltánt és másokat). Utólag fogtuk csak fel, hogy a ‘70-es években ez mekkora merészség volt. S a hivatalos szervek által személyesen ellenõrzött mûsor után félrevonultunk a meghívottakkal, s ott folytattuk a „privát” beszélgetést. Felért egy esti egyetemmel. Wass Albertrõl, munkásságáról ott hallottam elõször.

Kézrõl kézre járt körünkben egy salátásra olvasott, kopott, drapp vászonkötésû könyve, az Adjátok vissza hegyeimet! Természetesen nem magyarországi kiadás volt (ha jól emlékszem, akkor német). Óriási hatást gyakorolt rám nyelvezete, története, a számomra addig ismeretlen életkörülmények leírása. Jól emlékszem, a mindenre nyitott, egyetemistákból álló közeg sokat segített az új élmények feldolgozásában. S azóta idõrõl idõre kezembe került valamelyik Wass Albert-írás. Újabb állomásnak tekintem, hogy 2015-ben láthattam A funtineli boszorkány címû nagylélegzetû regény dramatizált verzióját a Dörner György vezette budapesti Újszínházban. Erre az elõadásra elirányítottam olyan ismerõseimet is, akik korábban – hogy finoman fogalmazzak – meg voltak Wass Albert nélkül is. Ám, közülük nem egy mára lelkes olvasójává vált…

Gyimóthy Gábor – (Svájc, Zürich)

Bütü, deberke, esztena, orda, pláj, szirba, üver Könyveit rendkívül ízes nyelvezettel, nyilván az Erdélyben beszélt magyar nyelv zamatosságával írta. Már ez az egyetlen ok is elég lenne, hogy regényeinek olvasását javasoljam. Sok olyan szóval találkoztam bennük, amit addig sosem hallottam. Szégyen és gyalázat, hogy óriási szótáraim (német, angol, francia, olasz) magyar szójegyzékében a legtöbbjüket nem találtam meg, és ami még megrökönyítõbb, hogy a 2000-ben kiadott, Magyar szókincstár vastag kötetében ugyancsak hiába kutattam utánuk!

Mindössze húsz szót sorolok föl példaképpen a sokkal nagyobb gyûjteményembõl (és gyanítom, hogyha elolvastam volna Wass Albert húsz regényét, egy egész szótárnyi gyûlt volna össze belõGyimóthy Gábor lük!): bács, baraboly, berbécs, bütü, cöklet, csóré, csurdé, csutkó, deberke, esztena, észkas, gornyik, göthe, orda, pláj, poján, surgyé, szirba, üver, zsendice.

Egyáltalán, mit tudok Wass Albertrõl? Sajnos botrányosan keveset. Igaz, nagy élvezettel olvastam el néhány regényét – sokkal kevesebbet, mint ahányat szerettem volna – és olyanok, akiknek véleményére sokat adok, további könyvei elolvasására ösztökélgetnek állandóan. Amit elolvastam tõle, mindenkinek ajánlom. Ezek: A funtineli boszorkány (akik megijednének a három kötet láttán, azoknak megígérem, a végén sajnálni fogják, hogy nincs negyedik, ötödik kötet...), Elvész a nyom (színes, változatos történet) 212

MINDENRE VAN BÖLCS TANÁCSA és a Tizenhárom almafa. Ennek a regénynek folytatása is van (Elvásik a veres csillag), amit azonban sajnos még nem olvastam.

Miután azonban a versírásba – itt-ott – magam is belekontárkodtam, regényeinél jobban érdekeltek a versei. A Wass Albert minden verse címû kötetben kereken 300 verse jelent meg. Talán alig akad valaki, aki ne ismerné az Üzenet haza címû versét („...a kõ marad.”), amelyet 1948-ban, a Bajorerdõben írt. Ugyancsak a Bajorerdõben írt két másik versére szeretném fölhívni a figyelmet: az egyik a Levél (1947-bõl), a másik pedig – amelyet már 1945-ben írt – Mikor a bujdosó az Istennel beszél. Háromszáz vers között sok olyan van, ami nagyon tetszik, de ha kedvenc verset kellene kiválasztanom, talán ezt választanám. Csodálatos költemény!

Még megemlítek valamit, ami engem, versei olvasása közben gyakran meghatott, vagy talán jobb kifejezés lenne rá: megrázott. Jó néhány versébõl érzõdik a reménytelen, csalódott, be nem teljesült szerelem. Nem ismerem életrajzát és ezért nem tudom, hányszor kellett túltennie magát ilyen érzelmeken, de ezért ugyanúgy sajnáltam, mint hontalanságáért és reménytelen honvágyáért.

Kiss Margit – (Magyarország, Nyírábrány)

Mindenre van bölcs tanácsa Barátaimnak évek óta naponta küldök útravaló citatikumot.

Wass Alberttõl sokszor idézek, hiszen az élet minden területére van bölcs tanácsa, figyelmeztetése. Sokszínû, nyelvi gazdagsággal, magyarságtudat erõsítésével megírt munkái rohanó világunkban pillanatnyi megállásra késztetik az embert, el kell gondolkodni az olvasottakon... és rájövünk, nem mindig a helyes úton járunk.

Sok- sok évvel ezelõtt olvastam az Üzenet haza címû verset. Lelkemig hatolt az akkor számomra is ismeretlen költõ minden sora.

Háromszor is elolvastam a költeményt... és tudtam, életre szóló barátságot kötöttem Wass Albert mûveivel.

Regényei, versei, írásai arra tanítanak, hogy bárhová is sodor az Kiss Margit élet, a szívünkben mindig magyarnak kell lenni, az óhazát és népünk kulturális gazdagságát nem feledve élni.

Az én legkedvesebb versem, amit a magyar irodalom egyik legszebb gyöngyszemének tartok: A bujdosó IMÁJÁT. IMA – nagybetûvel, hiszen minden szó, mondat a magyar hontól távol élõ fohásza, esdeklõ könyörgése a Mindenhatóhoz: az emberiségért, a Kárpátok népéért, hazánkért, a szeretet, a jóság és a béke, békesség gyõzelméért, és csak utolsóként önmagáért. Ezt a verset a nagyvilágban bárhol és bármikor hallja meg a magyar ember (gyöngyözni kezd a szeme, mint az enyém, akárhányszor hallgatom vagy olvasom), megerõsíti a hazaszeretetét, érzelmeit szülõföldje és népe iránt.

Wass Albert remekmûveivel nagy kincset, szellemi örökséget hagyott az utókor számára. Ne hagyjuk, hogy elvesszen, feledésbe merüljön! Munkáit mindenképpen meg kell ismertetni nem csak a magyarországi, hanem a külhoni fiatalokkal is!

213

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV Gyuricza Gábor – (Brazília, Sao Paulo)

Regényhõstõl kapta a Mikolt nevet Kint, Brazíliában, Sao Paulóban éltünk szüleimmel, amikor egyszer csak édesapám a kezembe nyomta elõször az „Adjátok vissza a hegyeimet!” címû könyvet, majd késõbb következett „A funtineli boszorkány” és a „Kard és kasza”… – „Elõbb ezeket olvasd el fiam, s utána beszéljünk arról, hogy mit jelent magyarnak lenni és annak megmaradni távol az óhazától!”

Ez a hetvenes évek végén lehetett, amikor Wass Albert írásai itthon még indexen voltak és csak az emigrációban lehetett hozzájuk jutni (Amerikai Magyar Szépmíves Czéh kiadásai, Astor, Florida).

Jómagam már Brazíliában születtem, ott is nõttem fel. A nyolcvanas években magyar néptánccal is foglalkoztam (a Sao Pauló-i Gyuricza Gábor Zrínyi Mûvészegyüttesnek voltam a vezetõje) és annyira megérintett az a szeretet, amivel Wass Albert leírja a mezõségi parasztember hagyományait, hogy a csoportunk egy jó pár évig csakis mezõségi táncokra „szakosodott”! Azokat kedveltük meg leginkább, a Sao Pauló-i Táncházban csak azokat „nyomtuk”...

Kedvenc könyvem a „Kard és Kasza” lett, amelynek Mikolt nevû szereplõje, illetve az õ története annyira megérintett, hogy nagyobbik lányom, aki 1985-ben született Sao Paulóban, ezt a nevet kapta!

Hódi Margit – (Ausztrália, Sydney)

Rádiónkban ébren tartottuk a magyarságtudatot 1993-ban már több mint 20 éve éltem Ausztráliában a családommal, s egy véletlen folytán a 2000FM Magyar Rádió mûsorszerkesztõje lettem, s a hallgatók kérésére egyre több Wass Albertrõl szóló mûsort iktattunk be adásainkba. Ma, úgy gondolom, ez volt a sorsom és a küldetésem. Nagyon fontos volt számomra, hogy mûsorainkkal felébresszük a hátrahagyott emlékeinket és ébren tartsuk a magyarságtudatot. Akkor már tudtam, hogy Wass Albert az emigráció példaképe, vezérlõcsillaga, s küldetést teljesített a világba szétszóratott magyarság körében.

Könyvei nagyon sok itt élõ honfitársunknál megtalálhatók, mivel prózája és versei a lelkünket érintették meg, másrészt megindíHódi Margit tó szépségükkel szívünkhöz is szóltak, amikor olyan egyedül és elhagyatottnak éreztük magunkat, távol a szeretett szülõhazától. „A szülõföld szálai örökre összekötnek engem a tájjal és a földdel, amibõl emberré lettem és amivé leszek, és ezek a szálak nem szakadnak el soha!” Milyen igaz!

Regényeit, novelláit vagy írásait olvasva mindig úgy éreztem, hogy emlékezetünkbe akarja idézni, ami jó és szép a világban, Isten alkotásában.

214

KÖZEL A SZÉKELYFÖLDHÖZ Úgy gondolom, nagy szükségünk van ezekre az írásokra, mert elgondolkozásra késztetnek bennünket. Jobbak leszünk tõlük, mert könyvei a hitre épülnek. A Te és a világ címû novelláskötete hosszú évek óta az ágyam mellett, az éjjeliszekrényemen fekszik. Minden este a kezembe veszem. A napi Bibliám. Számomra egy gyöngyszem. Tanítások – útravalóul. Lélekemelõ bölcsességek és atyai tanítások könyve, intelem, a hitvallás könyve. Wass Albert szava rám talált, a szívembe lopakodott, és életem további értelmét meghatározó tényezõvé vált.

Egy alkalommal a Magyar Kultúra Alapítványtól dr. Koncz Gábor igazgató érkezett Sydneybe, a NSW Magyar Szövetség meghívására, s Kardos Béla elnök felkérésére elszavaltam az Üzenet haza címû verset. Vendégünk nagyon meghatódott a vers hallatán, s akkor meghívott, hogy legközelebb, amikor hazalátogatok, keressem fel a Budai Várban. S pár hónap múlva már a történelmi múltú falak között várt rám dr. Tanka László, akinek a felkérésére a Panoráma Világklub tagja lettem, s számos rendezvényen azóta is részt veszek. A többi már történelem...

Azt szeretném javasolni a fiataloknak, az utókornak Wass Albert mûveinek kapcsán, hogy teremtsenek minél több közösséget, aminek a célja a magyar kultúra terjesztése.

Legyenek szellemi hidak, amelyek összekötik a világba szétszóródott magyarságot az otthoniakkal. Így gondolta az író is, amikor papírra vetette ezeket a sorokat: „Az a dolgom, hogy hidat építsek a múlt és a jövendõ között. És hogy ennek a hídnak a pillérébe beleépítsek mindent, amit a múltból a jövendõbe átvinni érdemes.”

Fûrész L. Ferenc – (Magyarország, Budapest)

Közel a Székelyföldhöz A fiam néhány éve egy székely lányt vett feleségül, s Székelyföldön vett egy házat és oda is költöztek. Gyakran látogatok hozzájuk, és sokszor látom, amint nappalijukban olvasgatja a könyvtárnyi Wass Albert-gyûjteményébõl valamelyiket, ilyenkor magam is „könyvet ragadok”, s olvasgatok én is mellette.

Mint apai ágról erdélyi származású embernek, szívet dobogtató érzés, hogy a fiatal korosztály is felismerte a Wass Albert mûveiben rejlõ igazságot, a nagy átérzéssel megírt magyar múltat! Csak ajánlhatom a fiataloknak, minden mûvét kutassátok fel, olvassátok el, mert az ott olvasottak bõvítik tudásotokat, történelmi ismereteiteket!

Mint aki már elmúlt 60 éves, csak az úgynevezett rendszerválFûrész L. Ferenc tás után ismertem meg az író nevét, mûveit. Iskolás éveim alatt, anno, még nem tartották fontosnak, hogy tanítsák, vagy egyáltalán a többi ismert magyar íróéval együtt kiadják a mûveit. Késõbb, a Panoráma Világklubban, a sok megrendezett Wass Albert est, találkozók, versmondó estek, találkozások fiaival – mind hozzájárultak ahhoz, hogy jobban megismerhessem Wass Albert életét, életmûvét.

Az egyik legnagyobb élményem az volt, amikor „majdnem élõben” hallgathattam és láthattam floridai otthonában Wass Albertet, annak a filmnek a jóvoltából, amelyet ifj.

Szalay Róbert készített – köszönet neki, hogy megörökítette ezeket a pillanatokat, s így még közelebb hozta hozzánk az írófejedelmet.

215

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV Vér Emília – (Magyarország, Budapest)

Sugallatra úgy döntöttem, hazajövök!

Magánéletem fontos döntéseibe is belejátszottak azok a gondolatok, üzenetek, amelyeket az írótól kaptam mûvei által. Már a rendszerváltást követõen megismerkedtem regényeivel, verseivel, meséivel, amelyekbõl gyakran felolvastam családi körben három fiúgyermekemnek, akiket egyedül neveltem.

Drámai volt a helyzet számomra, amikor osztrák férjem halálát követõen fölvetõdött a kérdés, feladjam-e az elegáns, jó helyen lévõ nagy értékû bécsi lakásomat és térjek haza Magyarországra vagy nem? …

Minden energiámra szükség volt a magányomban az életben maradáshoz és a szinten tartásához. Ekkor különösen sok erõt, reményt és hitet kaptam regényeibõl, hazaszeretõ verseibõl. Fõként A funtineli boVér Emília szorkány címû regény jelentett sokat ezekben a hónapokban, azt gondolom magam is olyan „boszorkányosan” oldottam meg a helyzetemet… Úgy döntöttem hazajövök, magyar vagyok, ez a hazafias kötelességem, s hazaköltöztem. Úgy tud írni a tájról, a gyönyörû erdélyi havasokról, erdõkrõl, folyókról, mint nagyon kevesen. A tájleírások egy keretbe ágyazzák Nuca, a boszorkányosan szép lány történetét, aki a belsõ erõnek, a természet szavának, a hegyek törvényének megtestesítõje. Hej, de szívesen élnék én is abban a kis hegyi kunyhóban, amelyet a szerelme épített kettõjüknek! „Ha teljes szívedbõl hiszel a Jóistenben, egy idõ után egy láthatatlan kapu nyílik meg elõtted.” Így van ez Wass Albert minden szereplõjével, s minden olvasójával, legyen az felnõtt vagy gyermek, a legendák felejthetetlen alakjaival is.

A Történelmi Vitézi Rend és a Panoráma Világklub tagjaként rendszeresen és aktívan részt veszek olyan eseményeken, amelyek a magyar kultúra, nyelvünk és értékeink megõrzését szolgálják. Jó szívvel ajánlom könyveit, a gyermekeknek a gyönyörûen illusztrált mesekönyveit, a felnõtteknek én elsõként A funtinelli boszorkány trilógiát.

Suták Ferenc – (USA, Buckingham)

Angolul írt verseket ad elõ Ötvennégy évet éltem Amerikában. Wass Albert is ennyi idõt töltött ott. Emigrációink okai azonosak, szerettem volna vele találkozni, mégis elkerültük egymás, pedig lett volna mirõl beszélgetnünk… A háború, az ’56-os forradalom és szabadságharc jelentõs hatással volt életem alakulására, az egész családunk életét tönkretették, így az én jövõm is bizonytalanná vált, ezért 1957 januárjában elhatároztam, hogy elmenekülök az országból.

Ott örömmel üdvözöltek, támogatták egyetemi tanulmányaimat, munkalehetõséget nyújtottak, állampolgár lettem. Miután biz216

Suták Ferenc

DALBAN MONDOM EL ÉRZELMEIMET tos alapokon álltam, családomat Magyarországról kivitettem és megnõsültem. Két fiam született, és egy unokám is van.

Amerikában nõvérem ismertetett meg Wass Albert írásaival, költeményeivel. Engem igazából az angolul írt versei ragadtak meg, amibõl nincs olyan sok, de nagyon frappánsak.

Amerre éltünk – New York, Philadelphia, San Diego, Oshkosh, Wis.Wahington DC, Rochester – mindenhol ismertettük Wass Albert mûveit, amik eredetileg angolul lettek elõadva. Például az „An oldman’s prayer”, „A day without you”, „Autum love song” címû költemények, amiket a mai napig különbözõ irodalmi esteken olvasok fel, legutóbb a Panoráma Világklub emlékestjén is elõadtam.

A közös emigrációs múlt okán számomra nagyon érdekes az író amerikai élete, ahonnan érzelmeit Magyarország irányába nem a beteges honvágy szemszögébõl, hanem mindig pozitívan tolmácsolta. Ez a valóság, aki elfoglalta magát, épített, alkotott azt az érzelem gyengesége nem nyomta el. Azután ezeken az életszakaszokon átmenvén jövünk rá, milyen sok jót is ad ez az élet! Ötvennégy év után elõször 2010-ben látogattam haza Magyarországra. A szerencse úgy hozta, hogy összetalálkoztam a gyerekkori ideálommal, akit ennyi idõ alatt sem tudtam elfelejteni. Miután elvált ember voltam, nem volt akadálya régi kapcsolatunk újrakezdésének. A hölgy egy ismert mûvésznõ, Ajtai Marika, aki nagy tisztelõje Wass Albertnek és terjesztõje irodalmi munkáinak.

Fiataljainknak ajánlom, tanuljanak szorgalmasan nyelveket, legyenek széles látókörûek, és soha ne felejtsék el, hogy magyarok!

Tamás Gábor – (Svédország, Stockholm)

Dalban mondom el érzelmeimet Az én sorsom, melyet távolról sem akarok a nagy íróéhoz hasonlítani, sok párhuzammal bír az övével. Fõleg a szülõföld elvesztésének fájdalma jelenik meg írásaiban úgy, ahogy én csak érezni tudom, de leírni nem. Talán olykor elénekelni... De ezt az engem hallgatók jobban tudják.

Mint minden kisebbségben felnõtt és a huszadik század második felének gyötrelmeit megélt hétköznapi magyarnak, nekem is iránytû, vigasz és a túlélést szolgáló lelki-szellemi táplálék volt és maradt Wass Albert életmûve. Az az életmû, amelynek otthoni éveimben csak töredékeivel ismerkedhettem meg, s csak késõbb jutottak el nyugati emigrációmban hozzám a hatalmas mû további értékei.

Tamás Gábor Aztán késõbb az anyaországba tett látogatásaim alkalmával szomorúan tapasztaltam a Wass Albert személyével, munkásságával kapcsolatos méltatlan vitát, amely azonnal megfogalmazta bennem a kérdést: Miért kell õt ilyen szakmai, s pláné politikai vélemények és vádak martalékául odadobni, felhasználni?! Aki valóban tájékozott és olvasta mûveit, jól tudja, ki volt Õ, tisztában van a vádak hazug voltával.

217

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV Kit nem érint meg a Wass Albert által megírt nagypénteki látomás? És kit nem tölt el meleg rokonszenvvel és csodálattal a kis román hegyi boszorkány balladás alakja?

Szívesen emlékezek a családjához fûzõdõ élményeimre.

2007-ben támogatója lettem Holtmaroson a Wass Albert Alapítvány által létrehozott helyi árvaháznak/gyermekotthonnak. Itt kerültem elõször kapcsolatba fiaival. 2011-ben amerikai turném egyik állomására, Miamiba, fia, Géza, feleségével 450 kilométert utazott „vágtában”, hogy meghallgasson. Könnyekig meghatott ennek az utódnak a magyarságkeresése és a vele folytatott beszélgetés.

2013-ból is gyönyörû emléket õrizhetek. A Verõcén felavatott Wass Albert emlékház ünnepélyes megnyitójára, menye, Sophia és fia, Miklós személyesen kértek fel, hogy néhány dalommal lépjek fel, aminek örömmel, és azt megtisztelésnek érezve tettem eleget.

Napjainkban (fõleg a fiatalok körében) az egyre csökkenõ nemzettudat pótlásához Wass Albert mûveinek olvasása nagyon sokat adhat a magyar olvasóknak!

Miska János – (Kanada, Victoria, Winnipeg)

Reményforrás és világítótorony volt számunkra Mint íróembernek, ma is elevenen él bennem a harminc évvel ezelõtt, Winnipegen tett látogatásának emléke irodalmi körünkben.

Impozáns alakja, az írásaira is oly jellemzõ, epikusan nyugodt és erõt sugárzó lénye feledhetetlen élmény volt hallgatói számára. Hihetetlen munkabírással alkotott, szervezett, járta az Újvilág magyar településeit. Nevelõi hivatása, irodalomszervezõ, az idegeket próbára tevõ kiadói és könyvterjesztõi munkássága mellett volt ideje foglalkozni velünk, kezdõ írókkal is. Volt jó tanácsa, buzdító szava hozzánk.

Az én nemzedékem abban a szerencsés helyzetben van, hogy szemtanúja lehetett Wass Albert irodalom- és társadalomszervezõ Miska János munkásságának. Az Amerikai Magyar Szépmíves Céh és a Danubian Press megalakításával lehetõséget adott számos magyar szépirodalmi és tudományos munka megjelenésére angol fordításban. A hatvanas évek elején Wass Albert volt a világítótorony. A reményforrás, abban a szomorú korszakban, amikor még szó sem volt a két táborban élõ magyarság közötti dialógusról, s amikor abban a szomorú tudatban éltünk, hogy az Óhaza örökre becsukta mögöttünk a kapuit.

Albert bátyánk, vallomással tartozunk Neked. Hatalmas regényeid mellett talán az tekinthetõ legmaradandóbb alkotásodnak, hogy nemzedékem, hatásod eredményeként, megmaradt az örökségét féltve õrzõ gárdának; hogy egyéni értékeink és érzelmeink tisztaságát azzal mértük, és mérjük ma is: mennyiben sikerült megtartanunk fajtánk iránti hûségünket.

A nyugati, s egyben az egyetemes magyar irodalom kimagasló alakját 2018-ban is ünneplik a világ magyarjai. Mostanra tanulmányok és monográfiák láttak napvilágot ez alkalomból, mûvei hazai sorozatban jelennek meg, ünnepi megemlékezések, részletes iro218

TÁRSASÁGUK TITKÁRAKÉNT TEVÉKENYKEDIK dalmi elemzések hangzanak el a földkerekség minden részén, ahol magyarok élnek, méltatva a regényíró, a költõ, a tudós, a társadalomszervezõ maradandó munkásságát.

Mondhatjuk, hogy Wass Albert végleg hazatért.

Tulipánné Molnár Csilla – (Magyarország, Debrecen)

Társaságuk titkáraként tevékenykedik Huszonéves debreceni fõiskolás voltam, mikor el kezdett zavarni az, hogy mindenhonnan hallom ezt a nevet: Wass Albert, de nem tudok egyetlen irodalmi élményt sem társítani hozzá. Mivel olvasni mindig szerettem, különösen a klasszikus magyar irodalmat, nem volt nehéz rávennem magam, hogy elmenjek a tanítóképzõ könyvtárába és kivegyek egy Wass-regényt. Az Adjátok vissza a hegyeimet! címû mûre esett véletlenszerû választásom. Még aznap elkezdtem olvasni, s nem bírtam letenni a könyvet, ittam a szerzõ minden szavát, „átszippantott” az írás az erdélyi hegyek világába.

Láttam az erdõt, éreztem a friss hegyi levegõ illatát orromban, s szaladtam én is, mintha én lennék a fõhõs szerelmes nõ.

Tulipánné Molnár Csilla Másnap már vittem is vissza a könyvet és hoztam cserébe 6 újat.

Majd köztársasági ösztöndíjamat arra kezdtem el költeni, hogy megvásároljam a Mentor kiadó gondozásában megjelent fekete borítós Wass Albert életmûsorozatot. Innen kezdõdött a Wass Albert-szeretetem. Elsõ szakdolgozatomat A funtineli boszorkány címû regénybõl írtam. Majd végzõs tanító-újságíróként interjút készítettem dr.

Vincze Piroskával, a debreceni Gróf Wass Albert Társaság elnökével, aki a tagok közé hívott engem. Eme civil szervezetnek két év múlva titkárává választottak, s mindmáig ezen a poszton szolgálom azt az ügyet.

Elmélyült Wass Albert-szeretetem odáig vitt, hogy társaimmal havonta felolvasunk felnõtt olvasókörön Wass-mûvekbõl, az emlékévben több elõadásra is készülök jeles versmondó-mûvészekkel (Erdélyi Márta, Kedves Zilahi Enikõ). Egyik WAT tagunk (Andics Árpád tanár, Holló László-díjas fotómûvész) tanácsát megfogadva útjára indítottam egy új programot, mely a gyermekeket szólítja meg. A Gróf Wass Albert Társaság legújabb rendezvénye: a Wass Albert Mesedélután. A Hajdú-Bihar megyei Méliusz Juhász Péter Központi Könyvtárának gyermekrészlegén iskolaidõben havonta egyszer tartok gyermekeknek játékos foglalkozást valamelyik Wass-mese köré építve. Az ovisoktól a kisiskolásokig jönnek a csemeték, akik az énekléssel, kézmûves foglalkozással, feladatmegoldással egybekötött ingyenes meseóráról csillogó szemekkel térnek szüleikkel otthonaikba, s vágyakoznak vissza Albi bácsi meséit hallgatni.

Mindenkit arra buzdítok, hogy ne essen bele abba a csapdába, hogy más elmarasztaló véleménye alapján alkot képet Wass Albertrõl! Ismerkedjen meg mindenki személyesen az íróval regényei és önéletrajzi írásain keresztül. Aki ilyen õszinte hittel, szeretettel tud fogalmazni, az csakis a Jó ügyet szolgálhatta és hiszem, hogy szolgálja a ma világában is!

219

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV Dr. Tanka Lászlóné Fehér Iréne – (Magyarország, Budapest)

Könyv nélkül, de nem könny nélkül Wass Albert halálát követõ évben jártam elõször családommal Floridában, ahol magyar közösségek rendezvényein vettünk részt.

(Ekkor indult útjára a Panoráma magazin is, s néhány évvel rá a Világklub.) Ott ismertem meg dr. Lukácsi Évát, aki csodálatra méltó lelkesedéssel mesélt nekünk Wass Albertrõl. Megmutatta a termet, ahol az író elõadásokat tartott, és bevezetett minket egy helyiségbe, ami telis-tele volt egy halom feldolgozásra váró, kézirattal és különféle iratokkal. Boldogan jegyezte meg, hogy ez mind hagyaték, melynek rendezése reá vár.

Odaadása az ügy iránt meghatottságot és erõs érdeklõdést váltott ki belõlem. A XX. század végét írtuk és én még csak most hallottam Dr. Tanka Lászlóné Wass Albertrõl! Hazatértem után összehívtam pedagógus-kollegáiFehér Iréne mat, elsõsorban a magyar szakosokat, azt remélve, õk tájékozottabbak nálam, egy matematika-fizikatanártól. Megkérdeztem, mond-e valamit számukra Wass Albert neve. Miután nemleges választ kaptam, levetítettem egy portréfilmet róla és megmutattam egyik emigrációs kiadású alkotását. Néhány hónap múlva, sorra jelentek meg itthon a könyvei, így megismerhettük, megszerethettük mûveit. Én már beleszerettem az elsõbe, „A funtineli boszorkány” címû remekmûbe. Sajnáltam, hogy csak egy-két éven múlott, hogy személyesen nem láthattam Õt, aki ennyi szépséget bírt teremteni a magyar nyelv által, örökérvényût üzenni nekünk és utódainknak. Õt, akinek a fent említett mûve, egymaga is megcáfolja mind azt a rágalmat, amit terjesztettek róla.

Az író iránti nagyfokú tiszteletem után nem csoda, hogy határtalan örömöt szerzett, hogy megismerhettem egy nagyon kedves, mindig mosolygó házaspárt, Wass Miklóst és Zilahy Zsuzsannát. Nevadai otthonukban fogadtak minket, ahol órákon át beszélgettünk. Érdeklõdve nézegettük a család tagjairól készült régi fényképeket, amelyek a falakon függtek. Közben érdekes történeteket hallhattunk Miklóstól, többnyire felesége tolmácsolásában. Nagy szeretettel beszélt édesanyjáról, akit szomorú sorsuk miatt, csak hosszú évek múltán láthatott újra. Elmondta azt is, hogy a testvérek közül Õ hasonlít rá a legjobban. Különös tisztelettel szólt édesapja második feleségérõl, Elizabethrõl is, akire hálával és szeretettel emlékeznek mindnyájan.

Mennyire sajnálom, hogy Miklós csak sejtheti, de soha nem tudhatja meg, milyen élményt is nyújt nekünk, anyanyelvünket beszélõ magyaroknak, édesapja sorainak olvasása! Nem érezheti az összefûzött szavak ízét, szépségét, erejét, és nem értheti meg teljes mértékben üzenetét sem!

Míg élek, nem felejtem el a következõ történetet sem: 2004-ben, nem sokkal a december 5-ei „hírhedt” magyarországi népszavazás után, férjemmel ellátogattunk Sydneybe.

Az ottani magyar közösség egyik kulturális összejövetelén szóba elegyedtem egy Erdélybõl származó házaspárral. Megkérdeztem, szeretik-e Wass Albert mûveit? A hölgy rám nézett, és a „Hontalanság hitvallása” négy versszakával válaszolt. Halkan és higgadtan mondta végig, egymás után a sorokat. Befejezésként pedig némi büszkeséggel letörölte, a versmondás közben szemébõl visszatarthatatlanul kicsordult könnycseppek nyomait.

220

ÚTRAVALÓ AZ IDÕRÕL, S A HITRÕL Horváth Mária – (USA, Florida, Sarasota)

Útravaló az idõrõl, s a hitrõl A floridai Sarasotában élek több mint húsz éve, ahol sok tízezren vannak magyarok, s számos közösségi szervezetük van. Gyakorta tartanak rendezvényeket, jómagam a Panoráma Világklub Sarasotai Társklubjának az elnöke vagyok, s ennek okán is igyekszem összefogni a magyarságot. Útmutató példaként szolgál ebben Wass Albert, aki itt töltötte életének nagy részét, tõlünk pár száz kilométerre. S tudok arról, hogy barátaink, a Panoráma magazin induláskori munkatársai, segítõi, Bánkuty Géza és felesége, Ilona, valamint ifj. Szalay Róbert igen aktívan részt vettek az életmû gondozásában, Géza bácsi kezdetben a Czegei Wass Albert Alapítvány kuratóriumi vezetõje is Horváth Mária volt, Róbert pedig egyedülálló portréfilmet készített a nagy íróról. Én már kijövetelem elõtt, odahaza találkoztam mûveivel, megkedveltem õket, s kerestem is idekint az íróval való kapcsolatot, de akkor már idõskorára tekintettel zárkózott életet élt, visszavonult a közélettõl. Ismerõseim közül többen is meséltek arról, amikor itt járt. Közülük az egyik, Szilágyi Laci bácsi közvetlen kapcsolatban volt vele, sõt az író neki ajándékozta írógépét, amit õ el is vitt Magyarországra, s most az Emlékházban látható.

Itt, távol a hazától, különösen gyakran idézek magamnak és gyermekeimnek két gondolatot: „Az embereknek hitre van szükségük ahhoz, hogy élni tudjanak”.

A másik: „Az emberi élet legdrágább kincse az idõ, amit nem lehet pótolni semmivel.

S aki másokat várakoztat, az idõt lop el tõlük. Ha csak pénzt lop el másoktól, azt jóvá teheti. De az ellopott idõt nem lehet pótolni soha, semmivel”.

Ajánlom ezt a két gondolatot útravalóul minden fiatalnak és idõsnek egyaránt!

Erdélyi Márta – (Magyarország, Debrecen)

Könyvtárosként és versmondóként viszem hírét Könyvtárosként minden regényt elolvastam. Az elsõ Wassolvasóknak szívesen ajánlottam például „A funtineli boszorkány”, az „Adjátok vissza a hegyeimet!”, a „Farkasverem” címû köteteket.

A rendszerváltás elõtt Wass Albert fehér folt volt irodalmi gondolkodásunkban. Így azt mondhatott róla mindenki, amit akart. Nem volt feltûnõ, ha a „jól értesültek” már akkor tiltani akarták. A rendszerváltás hozott fordulatot; ami után már az utcai könyvárusok is minden kötetét árulták. Ettõl kezdve már a könyvek védték meg az írójukat!

Versmondóként azonban a költeményeit szerettem különösen.

Ezek voltak a „hab a tortán”. Ezekbõl készítettem egy külön irodal221

Erdélyi Márta

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV mi mûsort is. (Például: Csillagvirágok; Elõhang; Erdély; Fenyõ a hegytetõn; Látható az Isten; Gátak; Hontalanság hitvallása; Láthatatlan lobogó; Üzenet haza; Új székely ballada; Hadba vonultam hazámért; Intelem.) E verseknek, úgy gondolom az a titka, hogy esszenciális tömörséggel, közérthetõen fogalmaznak meg lét, gondolat és érzés stációkat. De mondhatnám úgy is: számomra a versek hitelesítették a sokoldalú írói tehetséget, a verseken keresztül értettem meg, miért tûnik minden regény egy hömpölygõ, áradó szabadversnek.

A Wass-sorok Wass-kos gondolatok. A legfontosabb bennük az, hogy a problémákra érzékeny lélek könnyen megtalálja a bensõnket gyógyító, irányító sorokat. Orvossággá, iránytûvé válnak; és beépülnek sejtfalainkba, agysejtjeinkbe.

A saját életutamra vetítve: a magyarságtudatom, a felelõsségtudatom, a harcos kiállni tudás megerõsítésében jelentettek sokat. („Apró homokszemcsékbõl”, hittel a szívben, mindenkor új oszlopok építhetõk. „Maradok ez úton, míg csak élek / töretlen hittel ember és magyar.”)

Wass mintaszerûen adta át tudása, tapasztalata legjavát az utókornak, a stafétabotot csak át kell venni. Ezért is szeretem kiemelten, ha sok fiatal hallgatja mûsoromat. Mert nekik lépésrõl lépésre kell megtanulni, hogy mi az elengedhetõ és mi az állandó érték az életükben. Wass szavaival: „A víz szalad, a kõ marad”.

Wass-versekkel és a kiegészítõ életrajzzal járva a Debrecen környéki falvakat, városokat, meg kellett tapasztalnom, hogy a szép szó mellett az emberek igazság utáni vágya is rendkívül nagy. Ezért fel kellett vállalni a szókimondás bátorságát még a romániai elõadásunkon is. Nem is eredménytelenül; mert a mûsor végén odament narrátoromhoz (Andics Árpádhoz) egy idõs bácsi és azt mondta: „Én fõként erre a mondatra vártam, hogy nem háborús bûnös! Mert aki így ír, az nem lehet az!”

Harmat Ilona – (Ausztrália, Sydney)

Ott a helyed, ahol születtél!

Részemre a nagy találkozást mûveivel, üzeneteivel az ausztráliai emigráció idõszaka hozta meg. Ugyanis, ekkor a férjemmel (Bõsze Ferenccel, aki ’56-os menekült) Ausztráliában, Sydneyben éltünk. Itt azok számára, akik nem „akarták” elfelejteni szülõhazájukat, bizony minden olyan esemény jelentõs volt, amely nyomatékosan emlékezteti az embert a gyökereire. Különösen egy-egy olyan alkalom, amikor a magyar szó, a gyermekkori és ifjúsági emlékek elõjönnek.

A Wass Albert életét munkásságát bemutató közösségi programok erre kiválóan alkalmasak voltak. Nemzeti érzéseinket erõsítette meszsze a Hazától, s felkészítette a lelket a mély és átható mondanivaló befogadására. Õ nem csak a magányos lélekharang szerepét töltötte be, Harmat Ilona de a hit és az összefogás és a nemzetet fenntartó erõt is ösztökélte. Így mi is egyre jobban vonzódtunk a megismerésére, mert éreztük, hogy valami olyat kaphatunk tõle, amit mástól nem. Ez bizony jólesõ érzéssel bátorított és emlékeztetett 222

ITTHON LEGYÉL OTTHON! bennünket arra, amit õ is hangoztat, hogy nem a nagyvilágban, hanem otthon, a szülõföldön lenne a helyünk.

S ez pár év múlva így is alakult! Megérlelõdött bennünk Wass Albert üzenete, az a felismerés, hogy helyünk a szülõföldön kell, hogy legyen. Ezért hazatértünk!

Kinn élõ honfitársainkat is mindig megmozgatták ezek a felismerések, de nagyon sokan már nem élhetnek a visszatérés reményével sem, számos oknál fogva, például a családi kapcsolatukra hivatkozva...

Ilyeténképpen Wass Albertrõl emlékezni hálás feladat, mert úgy, mint ember, s mint író, az elhivatottság és az emberi magatartás egységét tükrözi. A humánumából fakadó melegséget, s az emberbe vetett hitének bizakodását. Mûvei példaértékû üzenetek, amelyeket önönmagunkban a titkosan legördülõ könnyek is bizonyítottak...

Hozzám inkább versei állnak közel, mert oly csodálatosan ír az otthonról, annak melegérõl, a virágok szirmairól, a patakok folyamáról, a szelekrõl, a fákról, az erdõ olykor titokzatos életérõl, a fellegekrõl. Olyan bölcsen ír arról az érzelemrõl, amikor a tündér könnyét hullajtja a tengerbe, s így jött létre az „igaz-gyöngy”, s neki, mint gyöngyhalásznak a lelkében zokogott egy tündér...

Csodálatos bölcsességeket fed fel, s tár elénk: „Ne üss sebet embertársaid lelkén...!” „A tisztánlátás az élet olyan ajándéka, amely gyakran megkésve érkezik...”

S ez utóbbiakat ajánlom az utókor fiataljainak, hogy tegyék magukévá e gondolatokat, s adják õk is tovább azon érzelmeket, amelyeket mi is üzenetként kaphattunk.

Lõrincz Kálmán – (USA, Miami)

Itthon legyél otthon!

Repül haza velem Amerikából Budapestre a Lufthansa légitársaság óriási repülõgépe, s Wass Albert „ Elvész a nyom” címû könyvét olvasom már sokadszorra. Legmagvasabb intelme így szól: „A Haza nem elég önmagában, ha hiányzik belõle az otthon !” Milyen igaz, biztatom magam. Gyermekváró otthonokat fogok építeni rászoruló magyar fiataloknak!

1992 áprilisában Lezsák Sándorral megalapítjuk a Házat Hazát Alapítványt. Nagyanyám intelme jelenik meg elmémben: „Tudni, Hinni, Tenni”.

30 otthont építünk fel a semmibõl. Tudjuk, mit kell tennünk, hiszünk benne és tesszük, amit Wass Albert fogalmazott meg: „A Haza nem elég önmagában, ha hiányzik belõle az otthon!”

Lõrincz Kálmán Az Úristen õrzõ angyalt is küld mellém és összeházasodunk egyetemi szerelmemmel, dr. Máthé Gizellával. 1996 tavaszán Jimmy Carter beváltja ígéretét és vele együtt 10 házat építünk közösen Vácon, egy hét alatt 500 amerikai és magyar önkéntessel. Ígéretemhez híven „visszaadom” neki Szent Koronánk fából készült, aranyozott másolatát, Callmeyer László építészünk nagyszerû alkotását. Szent Koronánk otthonokat épít, mert egy szándék voltunk, egy közös akarattal, és közösen cselekedtünk másokért, Wass Albert tanítása szerint.

223

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV Õt üldözték itthon és az emigrációban is, de Isten megadta neki azt a kegyelmet, hogy megírhatta: „Hont foglalni alkalmas a kard, s annak védelmezésében is hasznos. Megtartani a Hont azonban csak kaszával lehet. Kaszával, ekével, izzadságos, becsületes munkával. Hont veszejt, ki másra bízza a munkát!”

Az õ szellemében ezért építsünk közösen Házat Hazát, hangyaszorgalommal, vasakarattal. Az én intelmem a jövõ felnövekvõ generációjának pedig: Itthon legyél Otthon, gyere Haza, mert a Haza mindenekelõtt!

1998. február 17-én Wass Albert floridai házában eldördült az öngyilkos fegyver. Nemes lelkét visszaadta Teremtõjének. Ekkor írta az írófejedelem tiszteletére versét Tarné Lévay Pálma Venezuelában élõ költõnõ barátom „Hálaadás” címmel, amelyet hadd adjak itt közre: Hála az elgáncsolóknak, mert megtanították járni.

Hála azoknak, akik a kezüket nyújtották, mert megtanították szeretni.

Hála a Halhatatlanoknak, akik testben és szellemben körülötte jártak.

Szeretettel az emberhez, az emberért és mindenek felett lebeg az Örök Szellem!

Benkei Ildikó – (Magyarország, Budapest)

Ha tetszik, ha nem: a kõ marad!

Wass Albert iránti elkötelezõdésem a Tizenhárom almafa olvasásával kezdõdött. Táncos Csuda Mózsi Erdély visszacsatolásakor játszódó kalandjai olyannyira elbûvöltek, hogy utána sorban olvastam Wass Albert regényeit, gyermekeimnek meséit, mondáit, ismertem meg hányatott életét. Az igazságtalanságokat, a vérlázító méltánytalanságokat tapasztalva egy magát mindvégig és mindezek ellenére magyarnak valló íróval kapcsolatban – újságíróként nem tehettem egyebet – készíteni kezdtem az interjúkat, rádiós mûsorokat, hogy megtegyem, amit a magam részérõl megtehetek érte.

Nem számoltam a várható következményekkel, hogy sokan, különösen abban az idõben, nem nézik jó szemmel, ha valaki egyálBenkei Ildikó talán említi nevét, nemhogy kiáll mellette. A Magyar Rádió Vasárnapi Újságjának akkori vezetése lehetõvé tette, hogy ilyen témájú összeállításaim elhangozhassanak, sõt, utazásaimat is támogatták.

2003-ban a Mezõséget jártam Turcsány Péter költõ, a Kráter Kiadó vezetõjének irányításával, amelybõl az alábbi mûsor született: „A kõ marad...” – Dokumentummûsor Wass Albert szülõföldjérõl (Szerkesztõ: Benkei Ildikó) A magyar emigráció írófejedelmét a román kommunista vérbíróság hamis tanúk vádjai alapján ítélte halálra édesapjával együtt. Feltételezett, de nem igazolt bûne volt, hogy a Bécsi Döntés után gyilkosságra bujtott fel magyar katonákat a lakóhelye környékén, a többnyire román lakosságú Vasasszentgotthárdon és Ombuztelkén. A Mezõségen és 224

ÜZENET HAZA – „CSAK AZT NE…!” környékén még élõ és emlékezõ szemtanúk ennek ellenkezõjét állítják: báró Bánffy István a koncepciós per vérbírójával, eredeti nevén Máté Jánossal is találkozott Kolozsvárott, tõle tudta meg, hogy a hírhedt bíró maga is légbõl-kapottnak, megalapozatlannak tartotta a gyorsított bírósági eljárást és indokolatlannak a súlyos, halálos büntetéseket, de a kommunista és román fõügyész utasítására kellett az ítéletet kihirdetnie. Emlékeznek a hajdani cselédek, az uradalmi gépész fia, és természetesen az irodalom-tudós, Szakács István Péter, aki kötetbe gyûjtötte az ártatlanságot bizonyító dokumentumokat – így szólt a mûsor ismertetõje.

Ott voltam – mikrofonnal a kezemben – Bonyhádon, amikor Wass Albert születésének 97. évfordulóján, január 8-án szobrot állítottak az írónak elsõként a magyar városok sorában. Bonyhád, konkrétan annak polgármestere, Potápi Árpád János volt az, aki a Sydneyben élõ magyar szobrász, Kolozsy Sándor nagyméretû szobrának helyt adott abban az idõben, amikor ezt egyáltalán nem nézték jó szemmel, és amikor más város az adományt nem fogadta be. Találkozhattam és beszélhettem Endre nevû fiával, akinek jóvoltából a szobor méltó helyére kerülhetett.

Jártam a Wass Albert nevét viselõ bögözi általános iskolában, meghallgattam és rögzítettem Beder Tibor akkori tanfelügyelõ véleményét a választott és sokak által keményen bírált névválasztásról, az igazgatónõ egyszerû és õszinte kitartását az írófejedelem mellett.

Elmentem Holtmarosra, Bartha József református lelkészhez, amikor még a templomkertbõl is eltávolíttatta a hatalom Wass Albert mellszobrát, ami a templomon belül lelt menedékre.

Nagyon boldogan vettem át – elsõk között – a Kráter Mûhely Egyesület Wass Albert díját, ami azóta is különösen kedves szívemnek.

Bõ évtized elteltével is fenntartom a Kráter Mûhely Egyesület Könyvesházában, 2005 februárjában, egy nyilvános sajtótájékoztatón elmondott véleményemet: „Wass Albert akkora magyar író, hogy politikai hovatartozás nélkül kellene felsorakoznia mögé a mai magyar írótársadalomnak, mûvésztársadalomnak és a közvéleménynek.” Óss Enikõ – (USA, Kalifornia)

Üzenet haza – „csak azt ne…!”

Nem ismertem Wass Albertet, nem is hallottam róla. A cenzúra annyira jól mûködött Erdélyben, hogy a nevét soha nem emlegették. Elõször egy íróbarátomtól hallottam róla Amerikában.

Kint 1987-ben, a Thália Stúdió Los Angelesi Magyar Színkör egyik alapítójaként – Varga Tiborral együtt hoztuk létre – és elõadójaként gyakran szavaltam az Üzenet haza, a Templom és iskola címû verseket. Egyszer, a Magyar Konzulátus márciusi, ünnepi megemlékezésén akartam szavalni, mire azt a választ kaptam „Inkább ne, csak azt ne.” Miért? – kérdeztem, a válasz az volt, hogy a románok halálraítélték. Na és? A románok ítélték halálra a magyarságáért.

225

Óss Enikõ

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV Igaz, ez még 2007-ben történt. Azóta sok minden megváltozott. Wass Albert megítélése is a helyére került. Ott van a könyvespolcomon minden mûve és olvasom ennek a nagy írónak gondolatait, aki Amerikában is megmaradt magyarnak. „Hontalan vagyok, mert vallom, hogy a gondolat szabad, mert hazám ott van a Kárpátok alatt és népem a magyar. ................ hontalan vagyok de vallom rendületlenül, hogy Õ az út s az élet és maradok ez úton, míg csak élek töretlen hittel ember és magyar.”

Gondolatai nem évültek el, a Nagypénteki sirató, Ki a magyar? címû versei, azt gondolom, sajnos, ma is érvényesek.

Polgár Julianna – (Magyarország, Budapest)

A szórvány szentje lett Már a Duna TV Irodalmi Szerkesztõségén dolgoztam, amikor az Adjátok vissza a hegyeimet címû regénye alapján végre ,,megmozdult” felé és róla valami! Nagyon szerettem, ahogy az erdélyi tájat leírta, vagy ahogy – ténylegesen – ott dolgozott, hiszen erdész lett végül. Mivel nagyapám is erdész volt Páty környékén, apám szavai is visszaköszöntek Wass Albert történeteibõl.

Mivel saját születési és halálozási adatbázisom van, a Duna TVben készítettem mûsorokhoz, tudtam, hogy január 8-án született.

Egy számértelmezés szerint a 8-as születésû ember (én is az vagyok, csak áprilisi!) vagy nagyon szerencsés és elismert, vagy ennek épp az ellenkezõje. És bár a 8-as a végtelent is jelképezi, no, és Polgár Julianna az erõt (!), minden magyarságot, Nagy- és ,,kis”-Magyarországot védõ szava elérzékenyített, könnyekre fakaszt mai napig! Úgy érzem, Wass Albert (és talán Tormay Cecília) tudott hitelesen írni és vallani hazafiságról, magyarságtudatról, a kisebbségi lét egyenlõtlenségérõl és igaztalanságáról stb.! Soha nem éreztem/érzem ,,magyarkodásnak”, pontosan megfogalmazta – helyettem is/helyettünk is –, hogy mi mindent letett ez a rendkívüli kis nép a Föld föltépett, megtépázott, kirabolt asztalára!

Hozzám – talán érthetõ módon – a versei álltak és állnak közel. Nagyjából költõi indulásom is inkább az 1980-as évekre tehetõ. Ekkor már erõsen foglalkoztatott a határon túli magyarság méltatlan sorsa, és egyre több határon túli költõ bukkant föl a kétes ,,cuculizmus” „megbocsátó életterében”, akkor még inkább az Európába „kitántorodottak”. Miközben az „anyaországi” irodalom bõsz másolásba kezdett pl. a „Beat-nemzedék” hatására, és nagyon „modern”, és nagyon „avantkertes”, és nagyon „liberós” stb. lett, azaz, mindent bevetett az ,,újdonság" kedvéért, csak a magyar nyelv gyönyörû, árnyalt és a legpontosabb állapot-leíró szavait nem.

226

MINDEN NAPNAK VAN VALAMI ÖRÖME Igazán nagy „változatosság” és „megtérés” volt számomra, hogy egyre több, határon túli antológia jelent meg. Ezek az antológiák adták vissza hitemet abban, hogy „azért is” gyönyörû és gyönyörködtetõ szavakkal írjak, ha a Fönnvaló úgy akarja, és mint az egyik legtöbbet alliteráló költõ, nagyon örültem az 1993-ben megjelent, Hazahív a hûség címû, erdélyi magyar költõk antológiájának. Ebben olvastam elõször Wass Albert igencsak elhíresült versét: Üzenet haza, és a vaskos kötetben újabb és újabb verset keresgéltem!

Nos, nem találtam többet!

Mégis, megint arannyá vált a mondás: „Így lesznek az utolsókból elsõk!”! Már nem lehetett agyonhallgatni a teljesen egyedi hangú, több mûfajú szerzõt, már a szórvány szentje lett! No, és azé a magyar népé, amely boldog fény- és aranykorát Wass Albert (és más nagy, magyar alkotó) avatott írásain, mindentudásán fölnõve áhítja vissza!

Tatár Etelka – (USA, Chicagó)

Minden napnak van valami öröme 1988-ban, a Szent Györgyre virradó éjszakán, nagy házkutatás volt nálunk, az újszentesi parókián. A fiam még kicsi pólyás volt, kibontották a pólyából. Elképzelni sem tudtam, hogy mit keresnek... Elkobozták a kislányok elsõ füzeteit is. Egy-egy matek és egy-egy vonalas füzetet akartam eltenni emlékbe, majd ha megnõnek... Magyaráztam, mi az, de a szekusok azt állították, titkosírás lehet. És jött a buta, értelmetlen szöveg, hogy én az osztályellenség, az osztályidegen stb.

Azután Wass Albert is elõkerült nagy riadalmamra. Rögtön tudták, hogy tiltott szerzõ, bár azt már hevesen magyaráztam, hogy románbarát könyv, az erdélyi együttélésrõl szól, ami igaz is és ez a könyv is erdélyi románokról szólt ... meg transzilvanizmus, és ilyenek. Meglepõdtem, Tatár Etelka hogy nem foglalta le, pedig megtehette volna. Lehet, hogy azért vitte el helyette a kislányok füzeteit, csere-bere alapon, legyen valami nyoma a házkutatásnak... Igaz, én akkor még nem tudtam, miért tiltott a könyv és a szerzõ.

Már itt, Amerikában olvastam Wass Albert életrajzát, meg egyéb regényeit. Akkorra már a Magyarországon is megjelenhettek a könyvei. A ‘89-es román forradalom után, már Wass Albert regényeinek kiadása is politikai tettnek számított és nagy elõrelépésnek.

Amerika, számomra, az irodalomtanár számára elsõsorban azt jelentette, hogy olyan mûveket, olyan szerzõket olvashattam, gondolok itt elõször is az erdélyiekre, amelyekrõl otthon álmodni sem mertem. A régi öregek is csak suttogva mertek róluk beszélni.

A szép tájak mellett, az erdélyi táj varázsa mellett, a mély humánum az, amely Wass Albert munkáiban megkapott. Sokat tanultam tõle ember- és hazaszeretetbõl, a szépség sóvárgásából és keresésébõl. „Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van valami öröme. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.” – írja valahol.

Neked is, Kedves Olvasó, ugyanezt kívánom a messzi Chicagóból, hogy meglevõ napjaidban legyen erõd a szépséget és a jóságot keresni!

227

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV Farkas Annamária – (Erdély, Kolozsvár)

Nem meghalni, hanem hõsi életet kell élni Wass Albert mûveivel már gyermekkoromban találkoztam, mivel Édesapám sokat mesélt róla, hiszen ismerték egymást, jó kapcsolatban voltak. Mint kolozsvári, ezért lehet, hogy túlságosan is elfogult vagyok vele szemben.

Már a Brassai Sámuel Kollégiumba járván kellemes pillanatokat élhettem át versei olvasása közben. Wass Albert a kolozsvári Farkas utcai Református Kollégiumban végzett, ott tanulta meg azt útravalóul, amit én is egyik életelvemként vallok: nem hõsi halált kell halni, hanem hõsi életet kell élni. Nehéz idõkben, nehéz pillanatokban nekem is sokat segített ez a pár szó. Édesapámat 1945-ben a brüsszeli fogolytáborba hurcolták, Farkas Annamária Wass Albert Németországba menekült, s ott születtek, talán a legértékesebb alkotásai, élükön az „Adjátok vissza a hegyeimet!”címû mûve.

Számomra, talán érthetõ, a Kolozsvár címû verse a kedvenc: „…a házsongárdi fák is intenek, itt tanultam, itt írtam, itt leányra vártam…”. Amikor a temetõben szüleim sírját látogatom, mindig eszembe jutnak ezek a sorok, s hálával gondolok rá. Lelkét ott érzem, hiszen ott szeretett volna õ is nyugovóra térni, a házsongárdi temetõben, nemzetünk nagyjai között. Örömömre szolgált, hogy elõadómûvészi pályafutásom során számos alkalom kínálkozott, amikor elmondhattam egy-egy versét. Legutóbb, 2017 nyarán, Szegeden, Szilágyi Árpád Nemzeti Emlékkertjében egy irodalmi délután keretében.

Wass Albert egyik barátjának Amerikából ezt írta: Ha befejezem ezt az életet, szelek szárnyán, csillagösvényen hazatérek újra… Hazatért. Lelkünkben él örökre.

Tölgyesi Lívia – (Magyarország, Pomáz)

Emlékhintés a bolyongóra Kicsiny korom óta olvasok, édesanyám már 4 évesen beíratott a könyvtárba; szerettem a meséket, imádtam a szellem szárnyán utazni. Legnagyobb örömömre több olyan pedagógussal is megismerkedhettem, akik értéknek tekintették a betûparipán száguldást.

A középiskolai években a magyartanárom hegymászó klubot vezetett, azóta járom a hegyi ösvényeket. Így jutottam el Erdélybe kora ifjúságomban, ahol szinte megbabonázott a Tordai-hasadék misztikus szépsége. Akkor hallottam elõször Vass Albertrõl. A vonatút egyúttal idõutazássá vált a közös olvasások által.

Több írása is megragadta a fantáziám, de a legnagyobb hatású számomra „A funtineli boszorkány”! Elemi erõvel vonzott. Megvi228

Tölgyesi Lívia

„VIGYÁZZ, HOGY VIDÁM TRÉFA MARADJ!” selt! Lélekben vele voltam, örömeit megéltem, s boldog voltam, hogy a gyönyörû hegyek-erdõk óvón nyújtanak számára baráti jobbot. Ám, az ember legyõzhetetlen, s jó-rossz szándéka gyakran átkos nyomorúságot zúdít arra, aki saját akarata ellenére más. Az utolsó pillanatig szorítottam a „boszorkánynak”! Szellemsíkon nyomott hagyott bennem a kérdés: Hogyan menekülhetett volna… miként segíthetõk a hozzá hasonlók, akik nem akarnak semmi egyebet, mint nyugalmat és szeretetet?!? Talán miatta kúsztak késõbb történeteimbe a magyar nép babonáit, hagyományait jól ismerõ, hasonlatos meseszereplõk.

Bohókás gondolatok kaptak szárnyra bennem, midõn olvastam, hogy Vass Albert hol született. Válaszút-on. Gyakran érzem, hogy tán, ha én is ott születtem volna. No, azt hiszem, vagyunk ezzel többen is így. Örökös bolyongásra, szellemlétre ítéltetett, „ki a magyar kultúrát szereti, ízes szép nyelvezetét megõrzi, s képességéhez mérten megörökíti.”

Becsüljék az írott szöveget; azt, mely méltó a figyelemre. Olvassanak sokat, érezzék a szöveg mélységét, s maguk javára fordítsák, mert a magyar nyelvnél szebb – kerek e világon – nincsen.

Dr. Heider Márk – (Ausztrália, Sydney)

„Vigyázz, hogy vidám tréfa maradj!”

Budapesten, Erzsébetvárosban cseperedtem és formálódtam, s váltam egyre inkább könyveket és kultúrát kedvelõ, szellemi ifjúvá, s értem idõvel jogásszá. 31 éves vagyok, jelenleg Sydneyben élek. E metropoliszban él a Wass Albert-portrék neves szobrászmûvésze, Kolozsy Sándor, akivel kapcsolatba léptem, s tudósítok róla, mert Sebõ Ferenc szavait kölcsönözve: „A hagyományt nem ápolni kell, hisz nem beteg. Nem õrizni kell, mert nem rab. Hagyományaink csak akkor maradhatnak meg, ha megéljük õket.”

Számomra – aki 2005-ben érettségiztem – nem volt Wass Albert tézis. Sõt! Az óriás elme említése sem eshetett meg kellõ nyomatékkal, merthogy jómagam történelembõl és magyar irodalomból erõsítettem Dr. Heider Márk az egyetemre. Miként találkoztam a kolosszus magyar íróval, költõvel?

Budapesten, az Astoria környékén járva egyik könyvesboltban egy Wass Albert-terem tárult elém. Nem ástam bele magamat, csupán szöget ütött a fejembe. Teendõim másfelé szólítottak.

De megvásároltam az elsõ könyvemet, tekintgetve a távoli Ausztrália felé: Te és a világ. „A világ szép és különös. Csak sok benne nagyon a beteg ember. Az izgága, az irigy, a gyûlölködõ. A gonosztevõ és a diktátor, az õrült és a hõs… a Világ anyja a Természet, s a természetben az ember nem egyéb, mint egy kis pajkos tréfa. Vigyázz tehát, hogy vidám tréfa maradj.”

Egyszerre könnyed, mégis mély, életörömmel átitatott eszmék táraháza ez a könyvecske, ahol minden felvetés valóban útravalóul szolgál mindenkinek, mindenfelé és mindenkorra.

229

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV Kedves Olvasó, fogadj néhány jó tanácsot a gyûjteménybõl, melyeket bizton ismersz, de ezidáig talán nem tulajdonítottad Wass Alberttõl eredõnek: „Csak az a Tied, amit a bõröd alatt hoztál és elviszel… Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó… Nem gyõzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni. Annak, hogy élsz. S mert élsz: gazdag lehetsz.” „Igyekezz kulturált lenni. A kultúra nem azt jelenti, hogy fogkeféd van és meg tudod indítani a gramofont. A kulturált ember látni és érezni tudja a szépet és a jót.” „Hamarosan rájössz, hogy ami benned fáj, az nem is honvágy már, csupán emlékezés. ...szép az, hogy mindez volt, és úgy volt, ahogyan emlékezel rá. Jó, hogy van mire emlékezz, ami szép. Gazdag vagy általa. Senki nem rabolhatja el Tõled azt, hogy amire emlékezel, az gyönyörûen szép.”

Csupán emlékezés a Wass Albert-terem, mert ma már nincs. „Olyan kevesen vagyunk, hogy a mûveletlenség luxusát nem engedhetjük meg magunknak.” „...aki nem ismeri Wass Albertet, sajnos, megengedte magának a mûveletlenség luxusát”. (Bajnos Lászlóné, Elõszó Wass Albert bibliográfiájához) Távol a hazától, én nem kívánok eme „mûveletlenség luxusában” fürdõzni, tehát tovább ismerkedem a magyar géniusz életével, mûveivel. Annál is inkább, mert magam is messzire kerültem hazámtól, így kinn élõ/tartózkodó magyar honfitársakkal találkozom, közös élményekben veszek és vállalok részt.

Varga Sinai Gizella – (Irán, Teherán)

Az emigráció akkor viselhetõ el, ha hazalátogathatsz A messzi Teheránban, erdélyi barátnõm, Gyenge Irénkén keresztül ismertem meg Wass Albert nevét, majd mûveit. Mindkettõnket a sors furcsa véletlenje vezetett a távoli országba, a perzsa kultúrához. Irénke fiatal korában táncosként járta a nagyvilágot, majd Iránban letelepedve egy éttermet nyitott, jómagam pedig mindvégig festõmûvészként élem az életem, filmrendezõ férjem oldalán.

Mint a Rákosi-korszak gyermeke, Erdélyrõl nem sokat hallottunk az iskolában. Csak néha szüleimet hallottam suttogva, hogy Magyarország nagy volt, és az erdélyiek milyen nagyon szeretnek bennünket, és hogy mennyire fáj az elszakadásuk! Én 50 éve élek Iránban, Irén pedig 70 éve, és a mai napig csodálkozVarga Sinai Gizella tam, hogy nála az a korszak, amit én átéltem, a szocializmus és az azt követõ gyökeres változás, õt nem érintette meg és nem is ismerte! És mégis mindig keserû fájdalommal beszélt Wass Albertrõl, aki elhagyta Erdélyt és emigrációba kényszerült!

Irénen keresztül másképpen ismertem meg az erdélyi emberek Magyarország iránti vágyakozását. Néha elénekelte a székely himnuszt, s mindig könnyezett a végén… Kicsit restelltem, hogy én érzelmileg nem voltam annyira megindulva.

230

A SZÜLÕFÖLD TISZTELETÉRE TANÍTOTT Különösképpen a versei érintettek meg. Az az elementáris erõ és vágyakozás, az az óriási hiányérzet a szülõföld iránt – nagyon hatottak rám! Vágyott a haza, a hegyei, a gyökerei után. Sokszor éreztem én is hasonlót, amikor nem tudtam hazalátogatni valamilyen oknál fogva.

Nehéz elmondani: egy város ismert neszei, a kapualjak hideg szellõje, amely megcsapja az orrod, ha elhaladsz elõtte, az ismert nyelv, amit füled szívesen észlel, a hömpölygõ Duna a karcsú hidakkal… A költõt idézve: a víz szalad, de a kõ marad, a kõ marad.

Az emigráció csak akkor viselhetõ el, ha haza tudsz látogatni! Sajnálatos, hogy a kiváló hazafi számára ezt sohasem adta meg a sors.

Koleszár Andrásné – (Magyarország, Kisvárda)

A szülõföld tiszteletére tanított Nuca, A funtinelli boszorkány fõszereplõje a kedvenc regényhõsöm, néha vele „azonosítom” magam. Hiszen, magam is félig-meddig gazdálkodom, állatokat gondozok, baromfikat nevelek, s ahogyan Nuca tett, én is örömmel gyûjtöm be a napi terméseket, s osztom meg családtagjaimmal, barátaimmal.

Természetesen, a mélyebb gondolatok, üzenetek is „eljutottak hozzám”. Hosszú évek óta a Panoráma Világklub Kisvárdai Társklubjának vagyok az elnöke, s a többi klubtársammal együtt – a határtalan összefogás jelmondatunk szellemében – szorgoskodunk a magyarság összefogásán.

Wass Albert mûvei kapcsán is sokszor felteszem magamnak a Koleszár Andrásné kérdést: Miért vagyok magyar? Mert szüleim, õseim magyar anyanyelvûek voltak, mert Magyarországon születtem, magyar földön, magyar családban.

Szüleim, tanítóim magyar nyelven tanítottak a magyar kultúra ismeretére, hazaszeretetre neveltek.

Vallom az írófejedelemmel, s regényeit olvasva látom igazolva magamat, hogy nincs gyönyörûbb a szülõföldnél, ahol megláttam a napvilágot. Számomra a szülõfalum mindig a hazát jelenti. Mivel magyar közösségben nevelkedtem, így nemzeti identitásom is magyar lett. Itt nõttem fel, itt éltük életünk fontos eseményeit, itt tanultunk meg falusi ételeket fõzni. Vágyok oda, ahol gyerekkoromat töltöttem, a gyökerek odakötnek. Ide születtünk, itt kell élnünk, ez a mi földünk, ez a mi világunk.

Gyermekeimet, unokáimat is már kisgyermekkorban magyarságtudatra neveltük, nagy segítség ehhez Wass Albert mese-könyv sorozata, kiváló eszköz ahhoz, hogy a nemzetet éltetõ hagyományokat megismerjék, a népi kultúra szépségét õrizzék. Hiszen gyermekeink építik fel a magyarság holnapját.

Azt gondolom, az igazi hazaszeretet ott kezdõdik, ahol egymást szeretik azok, akik egy hazában élnek, vagy egy nemzethez tartoznak.

231

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV Molnár Helena – (USA, Florida, Bradenton)

A honvágy erõs érzés Még a kilencvenes esztendõk végén nálunk járt – New Jersey New Brunswick városában – Józsa Judit erdélyi keramikus mûvész. Csodálatos alkotásaival tartott számos bemutatót, elõadást, s egy szép magyar estet rendeztünk a tiszteletére. Ebben a mûsorban lépett fel Péterffy Gyöngyi amerikai magyar költõnõ – Bethelembõl jött –, s gyönyörûen szavalta Wass Albert verseit. Elámultam! Itt élek Amerikában, s nem hallottam még ezeket a sorokat? Gyöngyi nem csak elõadta a verseket, hanem megkapóan beszélt is az íróról, az életérõl, a sorsáról, a mûveirõl.

Késõbb, amikor hazautaztam Magyarországra, az volt egyik elsõ programom, hogy jártam a könyvesboltokat, s ahol csak lehetett, megvásároltam a könyveit, s tucat számra vittem ki Amerikába. Amikor pedig New Molnár Helena Jerseybõl leköltöztünk Floridába, erõteljesen bekapcsolódtam az itteni Petõfi Klub életébe, valamint én lettem a Panoráma Világklub Floridai Társklubjának elnöke, s ennek révén is sok rendezvényt tartottunk, amelyeken csaknem mindig elhangoztak Wass Albert-versek.

Lévén az író is Floridában élt, nem túl távol tõlünk, gyakorta megfordult a nyugati part városaiban, a magyar közösségekben. Számos olyan személlyel találkoztam, akik személyesen ismerték, történeteket meséltek róla.

Nagy hatással volt rám ifj. Szalay Róbert filmrendezõ által – õ szintén Floridában él – készített portréfilm, a „Fenyõfáktól a pálmafákig”, így szinte személyesen is megismerhettem az írót, a környezetét, a beszédeit. El tudom képzelni azt az érzést, amit szülõföldje elvesztése okozott neki. Sokszor van honvágyam nekem is, nagyon erõs érzés, de én orvosolni tudtam, hiszen váltottam egy repülõjegyet és hazamentem Magyarországra… Megtehettem, de mily fájdalom, hogy neki ez nem adatott meg!

Gyõri Anna – (Magyarország, Debrecen)

Egy tragikus esemény, amely hidat épített Még tinédzserként kerültek a kezembe Wass Albert mûvei, és mivel családommal gyerekkorom óta rendszeresen kirándulunk és nyaralunk az erdélyi hegyekben, azonnal sikerült rájuk hangolódnom. A történetekben elmerülve szinte láttam magam elõtt minden fát, bokrot, tisztást és fûcsomót, máig emlékszem, ahogy a sejtelmes borzongás végigfut rajtam A funtineli boszorkány köteteit olvasva...

Annyira nagy hatással volt akkor rám az író életmûve, hogy a kíváncsiságtól hajtva minél többet szerettem volna megtudni magáról az íróról, az Amerikába emigrált gróf legendája mögött rejlõ valódi emberrõl: a végén sikerült is kapcsolatba kerülnöm fogadott lá232

Gyõri Anna

NEM CSAK BESZÉLNI, TENNI IS KELL! nyának, Anne-nek az unokájával. Walter Drew Sanbornnal néhány évig leveleztünk (akkor még nem létezett az e-mailek és az SMS-ek csodálatosan gyors világa), kétszer találkoztunk Magyarországon, sokszor összevesztünk, még többször kibékültünk, míg egy szörnyû, kitörölhetetlen napon meghalt autóbalesetben. Mintha a dédapja írta volna ezt a tragikus történetet: egy fiatal fiú, aki – egy üstököshöz hasonlóan – hatalmas lánggal égve élt, majd teljesen váratlanul eltûnt fénye a föld színérõl...

A temetésre kiutazva jártam elõször Amerikában, és ekkor ismerkedtem meg személyesen is a családdal. Azóta tizenegy év telt, és tizenhét éves akkori énem csupán egy távoli ismerõsnek tûnik a szememben. A gyászra az idõ a legnagyobb gyógyír, a felmerülõ miértek és kérdések egyre inkább megritkulnak, és csak remélni tudod, hogy egyszer minden, minden értelmet nyer és a helyére kerül.

Ez a tragikus esemény azonban különös hidat épített közénk, és az elmúlt években (szinte kivétel nélkül) legalább egyszer meglátogattam Walter családját. Azóta közös élményeink lettek, sokat sírtunk, aztán egyre többször nevettünk együtt, és ma már második családomként tekintek rájuk. Walter édesanyja, Esther, az egyik legerõsebb és legszelídebb nõ volt, akivel valaha találkoztam; néhány éve itt hagyott minket, hogy kövesse fiát, és most már együtt néznek le ránk. Walter édesapjával és nõvérével azonban továbbra is szoros kapcsolatban állok, lassan már szokásommá válik, hogy a januárokat náluk töltöm Amerikában. Rajtuk keresztül pedig a család többi tagjával (többek között Wass Albert fiaival) is megismerkedtem, és valahányszor találkozunk, sokat beszélgetünk Papiról és az írásairól.

Amikor elõször kezembe vettem Wass Albert könyvét, álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen hatással lesz majd az életemre. A családjával való kapcsolatom nagyban hozzájárult ahhoz, hogy azzá az emberré váljak, aki most vagyok! Köszönet érte!

Dr. Szalay Attila – (Magyarország, Budapest)

Nem csak beszélni, tenni is kell!

Az elmúlt évtizedekben nagyon felpörgött mindannyiunk élete, így sajnos egyre kevesebb idõ jut olvasásra. Mondhatni csupán az igényünk maradt meg e tekintetben. A legnehezebb mûfaj az írásban a lélek felemelkedését megfogalmazni, s ez Wass Albertnek tényleg sikerült. Nagyon boldog lennék, ha ezt az érzést mások is megismernék...

Nagymértékben hatottak rám az író által közvetített erdélyi értékek.

Például az összmagyarság és a kereszténység egyik legnagyobb összejövetelének – a közismert pünkösdi zarándoklat – megismerésében.

Csíksomlyó üzenete valóban egy életre szól! S ezt az állítást igazából csak akkor fogja megérezni lelkében az ember, ha legalább egyszer rászánja magát a felejthetetlen pünkösdi zarándoklatra. Vonattal, busszal Dr. Szalay Attila vagy éppen személygépkocsival – gyakorlatilag mindegy.

A magyar kereszténység legnépszerûbb ünnepe és zarándokhelye Erdély központjában Csíksomlyó, ahol közel tízórás videós felvétel készült dr. Tanka László, a Panoráma 233

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV Világklub alapító elnöke szervezésében, jómagam riporterként mûködtem közre operatõr társammal. A közel 20 perces filmnek köszönhetõen meghívtak – többek között – élménybeszámolóra, illetve vetítésre Venezuelába és az USA több államába – az ottani Magyarok Háza vezetésének jóvoltából, így egyfajta „nagykövete” lettem az erdélyi világnak.

Wass Albert írja számos helyen, nem csak beszélni kell a jótettekrõl, hanem cselekedni is! Nos, e „felhívástól” vezérelve Kárpátalján, a Vajdaságban és Erdélyben is számos karitatív munkát végzek. Ez utóbbi helyszínen például a nevemhez fûzõdik Hargitában egy 220 kilométeres folyó eredõjének, a Küküllõ forrás bekerített emlékhelyének kialakítása saját finanszírozásban és kivitelezésben.

Errõl már több útikönyvben, valamint az elektronikus és írott médiumokban is említést tettek. Ugyanis, ennek kapcsán, illetve ezt a tényt felhasználva a román Parlamentben egy képviselõ interpellált a Parajd-Bucsintetõ erõsen kátyús, ráadásul szerpentines útszakasz felújítása érdekében. S a végeredmény: azóta idõben harmadjára csökkent a csaknem húsz kilométer megtétele gépjármûvel a hegytetõre, ezáltal megnövelve a forgalmat a Békás-szoros/Gyilkos-tó irányába. Fontos volt ez, hiszen Erdély a legrangosabb turisztikai desztináció keleti szomszédjainknál.

Turi Gyõzõ –(Magyarország, Komárom)

A hazaszeretet a sírig elkísér A 2000-es évek elejétõl nagyon sokat utaztunk Erdélybe, egyik alkalommal Szejkefürdõn egy kirakodóvásár fogadott bennünket, s az egyik könyvárusnál sorban álltak az emberek. Kíváncsivá tett, milyen könyveket árulnak, amiért ilyen sokan várakoznak. Szinte minden elõttem álló kezében fekete fedõlapú, piros betûs címmel és fehér betûkkel a szerzõ neve, Wass Albert-könyveket láttam.

Mivel addig alig hallottam az íróról, találomra kiválasztottam négy könyvet, hogy majd otthon, ahogy idõm engedi, elolvasom õket. Rekordidõ alatt kiolvastam mind a négyet! Akkor nálunk itthon, Magyarországon még nem lehetett kapni a szerzõtõl könyveket, ezért alig vártam, hogy újra Erdélybe induljunk. BánffyTuri Gyõzõ hunyadon, Farkaslakán, Székelyudvarhelyen, Csíkszeredán, de még Királyhágón is sikerült megvásárolni a hiányzó könyveket. A végeredmény az, hogy most már minden megjelent könyve a könyvespolcomat díszíti. Nemcsak díszíti, hanem mindet el is olvastam!

Az író számtalan nagysikerû könyve közül három regényét szeretném megnevezni, amelyek a legjobban tetszenek és a legnagyobb hatást tették rám: A funtineli boszorkány, a Kard és kasza és A kastély árnyékában.

A funtineli boszorkány címû regény nálam az elsõ. Ebben a háromkötetes regényciklusban az író a Maros völgyébe és azt körülölelõ hegyek közé helyezi a cselekményt, a hegyekben élõ emberek világába. A történet egy kislányról (Nuca) szól, aki egyedül marad az er234

FELSEJLETT BENNEM CSALÁDOM HASONLÓ TÖRTÉNETE dei házban, miután apját börtönbe zárják. A lányka sok éven át egészen felnõtt koráig él az erdõben és közben megismerjük az erdõkben élõ emberek életét. Megismerjük a természetben végbemenõ évszakonkénti csodálatos változásokat, az erdõkben élõ vadak és színes állatvilág életét. A regényben szereplõ emberek szinte kivétel nélkül románok (Nátu, Mitru, Sandru, Birtalan stb.), magyarok csak a báró, az éltetõ uraság és a fia, Gáspár. A szerzõ nagy szeretettel ír ezekrõl a nehéz sorsú emberekrõl, ezzel is cáfolva azokat a vádakat, hogy romángyûlölõ lett volna.

Ezen sorok írójának többször volt alkalma a Maros völgyén végigutazni. Legutóbb idén 2017 pünkösdjén vonattal, a Székely gyorssal. Gyönyörû tavaszi délutánon haladtunk át a Maros völgyén, és én szinte ittam szemeimmel a csodálatos tájat, a virágos réteket, az Isten széke látványát, a Bisztra beleomlását a Marosba.

Elképzeltem magamban, hogy az író hányszor járhatta végig ezeket a csodálatos helyeket és mennyire megszerethette, hogy ilyen nagy szeretettel tudott róla írni.

Azt kívánom – hetvenévesen – minden magyarnak, fiatalnak és idõsnek, hogy olvassa Wass Albert regényeit, verseit és novelláit, mert ezekbõl megtanulja, milyen az igazi hazaszeretet. Velem is ez történt, pedig már 2006 óta viselem a „Tiszteletbeli Székely” címet, mottóm: A hazaszeretet a sírig elkísér.

Horváth Istvánné – (Magyarország, Miskolc)

Felsejlett bennem családom hasonló története Wass Albert könyvével elõször valamikor az 1990-es évek tájékán találkoztam. Csíkkunmadaras környékén voltunk vendégségben férjem vadászbarátja erdészházikójában. Fent a Csiki havasokban. Fenyõillatú faház, petróleumlámpa, meleget adó „spor” és a polcon a könyvek között megbújva, de mégis szinte hívogatóan az „Adjátok vissza a hegyeimet” címû könyve. Soha nem felejtem el, milyen hatással volt az a könyv akkor ott és azóta is rám.

Többször újraolvasom, újraértelmezem, átélem minden sorát és még mindig több év távlatából is mond nekem igazságot, elgondolkodtat, a saját múltamon is. Annyira megérintett, hogy felsejlett bennem is a gyökereim, a családom története. Apai nagyszüleim egy aprócska Horváth Istvánné hegyi faluban éltek itt, Magyarországon. Kicsi ház, nagy diófa, a kertben patak csordogált. Nagyapám, a közeli bányában kereste a megélhetést, nagymamámnak a 10 gyerek adott napi munkát. Sok-sok nyarat töltöttem ott én is. A pici egyutcás kis faluban szinte mindenki „tótul” beszélt. Egy-egy mondatba belekeverve a magyar szavakat. Szenteste, karácsonyi gombaleves, mákos bobajka volt a menü, amit, mi is megtartottunk szokásaink között. A tócsni, a kvaka, a galuska ízét ma is érzem a számban.

Sokat mesélt a nagymamám, hogy elvették a nevüket és újat kaptak. Miután hegyek között telepedtek le a faluban, szinte mindenki a Hegyközi vezetéknevet kapta. Nagyanyám egyedül maradt, de mégsem egyedül. A hite, az ereje, a gyerekek és késõbb az unokák, az ükunokák szeretete 102 évig éltette.

235

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV Soha nem tudtam meg, hogy honnan is jött, és miért, hol volt gyerek, hol volt a szülõháza. De õ a Bükk hegyei között lelt otthonra itt, Magyarországon. Beszélte az anyanyelvét ugyan, megtartotta azokat a szokásokat, amibe beleszületett, de magyarként élt, nevelte, iskoláztatta a gyerekeit. Õ kapott hegyet. Ami tüzelõt, málnát, somot, szamócát, szedret, gombát, erdei gyógynövényeket adott neki. A túléléshez, mert azt az idõt is túl kellett valahogyan élni.

Nagyanyámtól a múltját, a nevét vették el. Számomra történelem az õ élete. A túlélés története, ami biztos, hogy Wass Albert szavaival élve azokon az „Urakon” múlt, akik „a világ dolgait igazították”. Mintahogy az író könyveibõl is visszaköszön a fájdalmas múlt.

A túlélés, a háború, a költözés ide-oda, a hontalanság, a sok-sok kérdõjel, hogy miért is kellett mindennek megtörténnie. De a haza szeretete a viszontagságok közepette is példamutató.

A könyv üzenete napjainkban is aktuális. Én ezt az útravalót átadtam gyerekeimnek, unokáimnak is. Díszkötésben a könyvespolcon és hittel a lelkükben: „…hinni szeretném, azt is, hogy tisztelitek az igazságot és a törvényt, amit Isten a világnak adott, és hogy a szívetekben jó szándék szûri át még a kisujjatok mozdulatát is.

De ezt csak akkor hihetem el, ha eltörlitek a rontást, ami játékaitok nyomán erre a világra rászabadult… és visszaadjátok a hegyeimet…”

B. Szabó Péter – (Svájc, Zürich)

A haza, mint kulturális menedékhely Mint a Svájci Magyar Irodalmi és Képzõmûvészeti Kör – SMIKK egyik alapítója (1976), szervezõje és fenntartója, most tudatosodik bennem, hogy körünkben Wass Albert személye és irodalmi munkássága nem okozott problémát sem a befogadás, sem pedig a megítélés terén.

Körünk könyvkiadói és terjesztõi tevékenysége (SMIKK-Verlag és SMIKK-Versand) a saját kiadványaink mellett kiterjedt a sokrétû nyugati magyar irodalmi alkotások és termékek közvetítésére, amelynek keretében Wass Albert, mint nyugati magyar író mûvei is helyet kaptak.

Szellemi mûhellyé válásunk révén (Lugánói Tanulmányi Napok 1979-94) azonban a megoldatlan magyar kérdésekre a saját elképB. Szabó Péter zeléseinket igyekeztünk a köztudatba kivetíteni (20 tanulmánykötet, 10 szépirodalmi alkotás). Legfelsõbb rendszerezõ elvünk az útkeresésben a színvonal, a tolerancia és a magyarság iránti elkötelezettség volt. Konferenciáinkon magyar témákat, magyar nyelven és magyarokkal, a gondolati pluralizmus jegyében tárgyaltuk.

Wass Albert élete és életmûve több részre osztható, melyeket azonban összefüggésükben lehet csak értelmezni. Sajtócikkeivel (The Transylvanian Quartely, The Hungarian Quartely, Danubia Reserch Center, The Central European Forum) tájékoztatott és harcolt a trianoni békediktátum következményei (szétdaraboltság) ellen. Híve és szószólója volt a Közép-európai Föderáció megvalósításának.

236

ÜZENET A FELHÕKBÕL HOZZÁM Regényeivel a hazaszeretetet ébreszti az elvesztett szülõföld, különösen Erdély iránt. Verseibõl kicseng mély keresztény Istenhite és intelme a jóra, szeretetre és a békességre a gyûlölettel, irigységgel, kapzsisággal és a rosszindulattal szemben. (Hontalanság hitvallása, A bujdosó imája, Üzenet haza) Az embereket három csoportba sorolja: a rontó, a gyûjtõ és a látó embertípusba.

Egyik konklúziója, hogy az emberiség rontása nem keletrõl jött, hanem nyugatról, nemcsak Washingtonból, hanem az egyetemekrõl is zúdul ránk. Érdekes a „haza” azon „új meghatározása”, amit a Svájci Magyar Irodalmi és Képzõmûvészeti Kör (SMIKK) is javasol és terjeszt: „egy virtuális Magyarországé, amely közös haza és független a mindenkori lakóhelytõl”. „Elnyomott és megosztott népek esetében – a szabadság és az ország függetlenségének visszanyerése érdekében folytatott eredménytelen kísérletek következményeként – kialakul egy gondolatban elképzelt és meghatározott hazakép. Ez a haza mentes az elnyomóktól, jogtalanságoktól, kizsákmányolástól, gyûlölettõl és konfliktusoktól. […Ez] egy szellemi – kulturális menedékhely, amit senki sem vehet el tõlünk. Ez a hon minden egyes olyan ember fejében és szívében helyet kap, aki magát a virtuális Magyarország tagjának érzi.”

A magyarok számára, éljenek bárhol is, „nincs szebb”, mint hogy síkra szálljanak a magyar kultúráért, irodalomért és nyelvért, és így „a virtuális Magyarország gyarapodásához” hozzájáruljanak.

Takács-Bánfay Mónika – (Magyarország, Tárnok)

Üzenet a felhõkbõl hozzám Egy különös dolog történt velem, ezt szeretném megosztani az olvasókkal. Wass Albert Hagyaték címû könyvét olvastam még 2005 nyarán, az egyik nap késõ délutánján, a kertben, s pihenésképpen felnéztem az égre. Ekkor a felhõkbõl kaptam egy üzenetet: elõször megjelent egy turulmadár, karmai között karddal… A felhõkép mozgása nyugatról kelet felé tartott. A kard hegye is kelet felé mutatott. Aztán a madár átváltozott nõi fejjé (jobb profilkép), a kard pedig jobb alkarrá-kézzé, melynek mutatóujja keletre mutatott. Nagyon élesen kivehetõ felhõkép volt, semmi esélyem sem volt a belemagyarázásra ... folytak a könnyeim!

Pár nappal késõbb hasonlóan a kertben olvastam szintén a Hagyaté- Takács-Bánfay Mónika kot, akkor pedig kelet felõl jött az Öregisten arc felhõkép ... Csodálatos, felemelõ ajándékot kaptam ezáltal, amely életem végéig elkísér és megerõsít.

Wass Albertrõl társaságban, illetve rádióban hallottam elõször, s mélyen megérintett, amiket megtudtam életérõl, munkásságáról. Egy kolléganõmtõl kértem kölcsön A funtineli boszorkány I-III-at, amelyet két nap alatt el is olvastam. Verseit is nagyon szeretem, az Üzenet haza címû a kedvenc. Mûvei megerõsítettek magyarságtudatomban, hazaszeretetemben és emberségemben.

Abban a meggyõzõdésemben, hogy semmi nem ér annyit, mint a tiszta szív-lélek-becsület!

Olvassák minél többet Wass Albert mûveit, mert ezen történetekbõl tartást, emberséget, becsületet tanulnak, ami ugyancsak fontos a mai teljesen kifordult világban!

237

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV Albrecht György – (Németország, Philippsburg)

Nyelvünk szépségét itt jobban értékeljük 1947-es évjárat vagyunk a nejemmel. Még a rendszerváltoztatás elõtt emigráltunk, akkori förtelmes szóval élve: disszidáltunk Magyarországról. Az enyhülés ellenére elképzelni sem tudtuk, hogy politikailag bármilyen változás is történhetne az életünkben, miután a szovjet csapatok nem is kis létszámban még ott állomásoztak.

Azóta Baden-Württembergben élek a családommal.

A fentiekbõl kiderül, hogy Magyarországon nem igazán juthattunk olyan irodalomhoz, amit az akkori rendszer finoman szólva tiltott. Wass Albert (Márai Sándor, Nyírõ József, Herczeg Ferenc és még lehetne sorolni) nevével itt, Németországban találkoztunk elõször, mégpedig egy 1946-ban Budakeszirõl kitelepített házaspár háAlbrecht György zi könyvtárában.

Amikor mindketten elköltöztek az élõk sorából, lányaik ránk hagyományozták a magyar nyelvû könyveket. Így került hozzánk a többi között Wass Albert egyik mûve. Azóta is féltve õrzött kincsként kezeljük az 1949-ben Németországban, a Hungária kiadó gondozásában kiadott Adjátok vissza a hegyeimet! címû mûvét.

Persze, azután több könyvet is elolvastunk… olvastunk? – habzsoltunk! Könyvespolcainkon is elõkelõ helyet kaptak.

Egyszer hallgattunk az interneten egy Wass Albertrõl szóló mûsort, ahol többek között egy mélyre szántó vers hangzott el, a jó orgánumú színész hangja itt cseng a fülemben: „A víz szalad, a kõ marad, a kõ marad...”

Mi Budakeszinek, õseink szûkebb pátriájának kapcsolata Wass Alberttel? Erre választ ad a 2008-ban videón megörökített, a budakeszi Jobb Kor Polgári Egyesület által megvalósított szobor avatásáról készült videó. Ebbõl derült ki számomra, hogy Wass Albert Üzenet haza címû versében szerepelt a fent idézett sor. Jó volt újból hallani. De az általunk igen nagyra becsült Takaró Mihály avató beszédét is. A budakesziek nem is találhattak volna alkalmasabb méltatót. Az akkori gondolatai ma is idõszerûek.

Wass Albert számkivetettségével hasonló a mi sorsunk is, legalábbis nyelvi szempontból. Otthon természetes, hiszen mindenki magyarul társalog, de ha az ember hoszszabb ideje idegen nyelvi környezetben él, akkor sokkal jobban feltûnik a magyar nyelv szépsége, mélysége, íze, fordulatai, képes beszéde. Sokszor vagyunk úgy, hogy egy-egy kifejezésen hosszabban elrágódunk (majdnem azt írtam, hogy elcsámcsogunk), forgatjuk, kíváncsian kérdezgetjük egymást, hogy honnan eredhet. És azt is, hogy le tudnánke fordítani közel azonos értelemmel más nyelvekre. Erre legtöbbször „lehetetlen” a válaszunk.

Wass Albert olyan szavakat használt, amit értünk, de magunktól nem jutna eszünkbe kimondani. Például a magyar örökségünkbõl egy mondat: „Lábunk alatt szortyogott az országút”. Hát nem gyönyörû? Életének példájával, munkásságával megmutatta, hogy külföldön is lehet jó magyarnak lenni!

238

MINDENT MEGTESZ AZ ÖRÖK ISTENI SZERETET Dr. Tamás Gábor – (USA, Hebron, Észak-Dakota)

Mindent megtesz az örök isteni szeretet Idõben és térben két alkalommal érintett meg és egyben eszméltetett Istennek a világtörténelemben az Emberhez intézett elsõ kérdése: „Hol vagy?” Az egyik még az ezredforduló táján, Észak-Dakotában (a United Church of Christ lelkészeként), a másik pedig mostanában, már itthon, Magyarországon, az adventi idõkre készülve. Érdekes, hogy a Biblia elsõ lapjain Istent az érdekli, hogy vagyunk, merre járunk, mit érzünk? Jó úton járunk-e, felvállalható-e sorsunk, döntéseink és tetteink következménye? Bevallható-e bûneink megszámlálhatatlan sokasága, vagy megy az alantas nemzeti és nemzetközi egymásra mutogatás. (Ádám: „az Asszony … adott nekem a fáról, és így ettem!”)

A jelen idejû kérdésre múlt idejû válaszok születnek, mintha saDr. Tamás Gábor ját hangunk echózna minden Isten felé dobott tébolyult önvédelmünkben. Ilyen volt, ilyen és ilyenné válik majd a világ? Vagy még ilyenebbé? Meglepõ választ találunk Wass Albert munkásságában. Prózában, avagy lírában olyan kristálytiszta és minden korosztálynak érthetõ elemzést ad a maga gyönyörûséges nyelvezetén, ami ezért a magyar nemzeti irodalom Parnasszusára emeli. Én elõször Nt. Novák Miklóstól, a méltatlanul kényszer-nyugdíjazott lelkipásztortól, polihisztortól hallottam Wass Albertrõl. A Pittsburgh-i (Pennsylvánia) református gyülekezet parókiájának a szuterénjében lakott, több ezer könyv, lemez, hatalmas bélyeggyûjtemény és teológiai mûvek sokasága között féltett kincsként vette elõ az addig megjelent könyveket. Arra is emlékszem, hogy még kölcsönbe sem adta oda soha senkinek, csak a jelenlétében, vagyis a pincében lehetett olvasni.

Ott találtam rá erre a versre, melyet azóta is hordozok a szívemben. Azóta is hiszem és vallom, magam is végigvándoroltam már a fél világot, mint õ, hogy „Megtesz mindent, amit lehet az örök Isteni szeretet.”

Ha elmegyek, eltávozom, s gondozni többé nem tudom: Ki eteti meg bús kutyámat?

Ki simogatja hû macskámat?

Ki ügyel majd otthonomra?

Virágokra? Madarakra?

De tudom: ha majd fáradt kezem Isten kezébe leteszem: Õ elgondoz kutyát, macskát, madarat és virágocskát.

Megtesz mindent, mit tenni kell, s nem lesz mögöttem üres hely, megtesz mindent, amit lehet az örök isteni szeretet.

239

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV Székely Lászlóné – (Magyarország, Mátészalka)

Kispárnám, friss fenyõbojtokkal Wass Albert regényeit olvasva csodálatos világ tárul fel és szinte filmként peregnek a szemem elõtt azok a káprázatos tájak és helyek, ahol játszódnak a történetek. A lendület, ahogyan ír, magával ragadja az olvasót és röpíti.

Azok az õsi, tiszta érzések, amilyenek, sajnos, a mai emberek számára feledésbe merültek – írásaiban felszínre törnek. Nincs szószaporítás a mûveiben, a tömör, valós igazság egyértelmû, példaértékû és követendõ.

Nagy öröm volt számomra, hogy lakóhelyemen, Mátészalkán, ahol sok irodalmat és Wass Albertet kedvelõ ember él, 2009-ben szobrot avattak, mely Párkányi Raab Péter alkotása. Az Székely Lászlóné avatóbeszédet Jókai Anna Kossuth-díjas író mondta.

Legkedvesebb regény volt számomra „A funtineli boszorkány”, amelyet már vagy fél tucatszor elolvastam. Városunk színházában pedig bemutatták a Budapesti Fõnix Mûhely Színház elõadásában.

Hogy mennyire szerettem ezt a regényt, ékes bizonyíték egy kis történet: „A hegylakók ott fenn a havasokban a párnájukat fenyõbojttal tömik meg.” Ez annyira megragadott engem, hogy készítettem vászonból egy kispárnát, és jól megtömtem az általam összegyûjtött friss fenyõbojtokkal. Az illata valóban megnyugtatóan kellemes volt. A barátaimnak is megmutattam és kíváncsi voltam, kitalálják-e, hogy mivel tömtem ki. Tíz személybõl csak egy találta ki. Mivel a friss hajtás illata még gyengébb, nehezen felismerhetõ. Aludni rajta csodás a mai világban, igen kevesen pihennek ilyen párnán – aki nem hiszi, próbálja ki!

Ledniczky Éva – (Magyarország, Budapest)

Mesél és megajándékoz az erdõ

Ledniczky Éva

2014-ben találkoztam elõször Wass Albert kézzel fogható szellemiségével, Pest megye határán egy olyan kis völgy ölelésében, ahol még lehet hallani az erdõk suttogását. A Lósi völgy biztosította a sorsszerûségét ennek a találkozásnak, melyben a Wass Albert Emlékház ad méltó otthont ennek a különleges lelkiségnek. Akkor még fogalmam sem volt a késõbbi szemléletformáló és léleksimogató találkozás késõbbi jelentõségérõl. Én betondzsungelben születtem, sokáig ott is éltem, és ha levegõt akartam venni, bizony nagyon meg kellett tanulnom becsülni egy-egy tenyérnyi fû, fa, virág jelentõségét. Talán ez a fajta szétszakítottság érzése fokozta elviselhetetlen szintig a vágyat, hogy viszszataláljak oda, ahova lelkileg is tartozom.

240

ERDÉLYI TÁBORTÛZ MELLETT IDÉZTÜK MEG AZ ÍRÓT A „Mese az erdõrõl” egy nagyon evilági, de méltatlannak gondolt kommunikációs csatornán ért el engem, egy közösségi portálon, ahol elõször csak egy csodálatos kép fogott meg és hívott olvasásra, majd útjelzõként szolgált a cím is.

Nem tudtam elengedni a sorokat, megelevenedett egyszerre sok emlék, a felröppenõ ragadozó madarak, a kiugró õzek, a némán ereszkedõ madártollak, a felismerhetetlen neszezés, a könynyek, melyek a kivágott fák tövében törtek fájdalmas utat maguknak a lelkemen keresztül. És azok az emberek is megelevenedtek, akiknek a lehetõség minden nap adott, mégsem élnek vele, hogy bekapcsolódjanak az erdõ csodájába. Mosolygott a lelkem, mikor arra gondoltam, hogy talán én is sokszor szereztem öntudatlanul örömet az erdõnek, amikor rengetegszer megmutatta, hogy észrevett, vagy mikor az angyalok könnye mosta a lábszáramat egy reggeli séta közben.

Kiváltságosnak és végtelenül hálásnak éreztem magam, mikor arra gondoltam, hogy az erdõ milyen befogadó volt a közelmúltban velem, mikor négy nagyobb tenyérnyi ökológiai patanyomon, vagyis lóháton lépdeltem a hajnali vadforgatagban ugyanannak a völgynek egy másik zugában, ahol a Wass Albert-hagyaték is dolgozik szüntelen. Akkor éreztem igazán, hogy nem csak észrevett, meg is ajándékozott az erdõ. Megengedte, hogy felismerjem, valahol rám is szükség van ebben a mesében, hátha át tudok adni én is valamit ebbõl a végtelen üzenetbõl, de úgy tudok hozzátenni, hogy nem kell már többet elvennem belõle.

Ez hatalmas felelõsség és én sokat gondolkoztam rajta, hogy vajon milyen lehet az az ember, aki az angyalok tisztásán járt, és hogy lehet, hogy valakinek csak szép, jó szavai vannak egy másik emberhez. Nem álszentség ez? Nem hazugság? Nem õszintétlenség? Nem túl meseszerû ez?

Hiszen én magam is tapasztaltam a bõrömön, hogy ez a mese valóság és tele vagyok kétségekkel mégis! Kifejezetten hálával tölt el, hogy Wass Albert Meséje az erdõrõl annyira meg tudott érinteni, és olyan mértékig formálta a lelkemet is, hogy már élhetõvé, egész pontosan megélhetõvé is vált a sorsom a saját életemben.

Fedor Aliz – (Venezeula, Caracas)

Erdélyi tábortûz mellett idéztük meg az írót 1963 és 1968 között Burg Kastlba, a Németországi Magyar Gimnáziumba (1958-2006) jártam, az akkori szabad világ egyetlen magyar iskolájába. Sokak számára ez volt a magyar emigráció szellemi fellegvára. Magyarórán természetesen tanultuk az emigrációs magyar írókat is, többek között Wass Albertet.

A funtinelli boszorkány kötelezõ olvasmány volt. Óriási hatással volt rám. 15 évesen nagyon eltudtam mélázni Nuca és Éltetõ Gáspár szerelme felett. Utána aztán már „faltam” Wass Albert mûveit.

Szinte minden könyvét szeretem, de a legeslegkedvencebb regényem a Kard és kasza. Nagyon szeretem a történelmi regényeket, persze a Kard és kasza nemcsak történelmi regény, hanem úgy gonFedor Aliz dolom, hogy oknyomozó írás is egyben: Erdély, különösen a Mezõség, elrománosodásának az okát keresi és meg is találja a keserû választ. Általában nem szoktam kétszer elolvasni egy könyvet, de ezt a regényt felnõtt koromban is újra a kezembe vettem és bizony 241

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV ismét elszorult a torkom Erdély méltatlan sorsa felett. Versei közül az Üzenet haza címû versét tartom nagyon megrázónak, emlékszem szavaltam is egy erdélyi irodalmi esten a caracasi Magyar Házban.

Ezek a mûvek egész biztosan nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy teljesen beleszeressek Erdélybe. Számomra, de úgy hiszem akkoriban, hogy szinte minden emigrációban nevelkedett fiatal számára, Erdély valóságos tündérország volt: messzi, titokzatos, elérhetetlen. És valóban elérhetetlen volt. Mi Caracasból például könnyebben eljuthattunk Miamiba, New Yorkba, vagy éppenséggel Rómába, Londonba vagy Párizsba, mint Erdélybe. Közben táncoltuk a mezõségi táncokat, a széki verbunkost, a cserkészet által ismertük a székely balladákat, énekeltük a szebbnél szebb erdélyi népdalokat… Ha 20 éves koromban valaki megkérdezte volna, hogy hova szeretnék inkább elmenni: Hawaiiba vagy Erdélybe, habozás nélkül Erdélyt választottam volna.

Caracasban már a ‘70-es években megalakult a Ráskai Lea Felnõtt Cserkészcsapat. Mi mindnyájan együtt cserkészkedtünk gyerek- és fiatal korunkban. Aztán férjhez mentünk, családot alapítottunk és már nem tudtunk rendszeresen járni a szombati foglalkozásokra, ezért minden hét kedd estéjén valamelyikünk otthonában összegyûltünk. Nagyon erõs baráti szálak voltak ezek, illetve még a mai napig is azok.

Nos, 2000-ben elhatároztuk, hogy megünnepeljük alapításunk 25-ik évfordulóját. Mégpedig különleges módon: egy csoportos utazással! Szóba jött egy-két Karib-tengeri sziget, esetleg Florida, talán Madrid, amikor valaki bedobta Erdély nevét. Az egész társaság azonnal megszavazta és 2000 augusztusában valóban elindultunk (tizennégyen!) egy erdélyi körútra.

Kedves barátnõnk, dr. Ballok Jolán görgényüvegcsûri orvos szervezésében ottani látogatásunk Wass Albert nyomában zajlott. Voltunk szülõfalujában, Válaszúton, és sírjánál a Helikon emlékparkban, a Vécsi kastély kertjében. De a legcsodálatosabb az volt, hogy szálláshelyünk (egy erdészlak) pont azon a tisztáson volt, ahol A Funtineli boszorkányban Nuca és Gáspár találkozása és szerelme zajlott le. Fent a görgényi havasokban. Este tábortûz mellett idéztük fel a regény legszebb részeit, miközben a tûz pattogását csak a patak csobogása váltotta fel néha. Felejthetetlen élmény lett belõle!

Michael Chenoweth – (USA, Florida, Key Largo)

Amerikaiként is értem üzenetét

Michael Chenoweth

Hálás vagyok, hogy barátom, Lukácsi Éva, a Magyar Református Egyházunk korábbi lelkipásztora bevezetett Wass Albert írásaiba.

Tudtam, hogy a munkáival foglalkozik, de az írót magát nem ismertem, míg el nem mondta, hogy ki volt Wass Albert. Már csak azért is felkeltette az érdeklõdésemet, mivel õ is itt kötött ki Floridában.

Akkor már kezdett érdekelni, hogy milyen könyveket írt, és hogy angol nyelvre le van-e fordítva valamelyik mûve. Ekkor a kezembe adta az „Átoksori kísértetek” címû munkát. Miközben olvastam, éreztem, hogy nagyot veszítettem volna, ha nem olvastam volna el ezt a könyvet.

242

EGYÜTT OLWASSUK MÛVEIT! Amerikaiként is pontosan értem üzenetét, s mindig megnyugtató, ha egy személy õszinte hazaszeretetérõl olvasok, akár Amerika iránt, akár más nemzet iránt. Bár, gyakran összekeverik a hazaszeretetet az elvakult nacionalizmussal, ami egészen más, és csak arra jó, hogy szétválassza az embereket egymástól.

Mint az Amerikai Hadsereg nyugalmazott tisztje, szerencsére nem vettem részt ütközetben, de láttam egy rettenetes háború következményeit Boszniában, az akkori konfliktus után. Ezért is nagyon lenyûgözött, ahogy Wass saját élményeit leírja, amikor a II. világháború idején az orosz tankok ellen harcolt a Nagyalföldön, Tiszafüred mellett.

Az írásaiban nagyon tanulságosak a meglátásai, és figyelemreméltó, hogy milyen remekül ábrázolja a körülötte élõ embereket. Azokat is, akik az emberség és az erkölcs normái szerint élnek, de azok a leírások is élethûek, melyek a hanyatlást és az emberi gonoszságot mutatják be. A lehetõség, hogy elolvashattam az írásait, meggazdagította az életemet.

Csernus Lajos – (Magyarország, Kecskemét)

Együtt olWASSuk mûveit!

Gyermek- és ifjúkoromban a kötelezõ olvasmányok mellett többnyire indián és kaland, majd piff-puff ponyvaregényes könyvek kerültek kezembe. Érettségi után inkább filozofikus és regényes írások után nyúltam, a sereg és a fõiskola után is olvasó ember maradtam, de magyarságunkat éltetõ és vigyázó, Wass Alberthez hasonló kimagasló alkotók mûveivel ritkán találkoztam.

Már a kétezres évek naptárlapjait hajtogattuk, mikor kezembe került az elsõ Wass Albert-kötet.

A betûvetésbõl kikelõ és szárba szökkenõ gondolatok, képek, érzések már az elsõ oldalak után elragadtak. Nagymamám kifejezésével élve: szemmé-váltam. Körülöttem susogott a sás, a nádas felõl Csernus Lajos érkezõ kacsák fölöttem húztak el; engem is karcoltak a bozót ágai, mikor cserkészte a vadat; nekem is izomlázam lett, mire hazacipelte a zsákmányt… Sorra olvastam írásait. A finom, részletgazdag természeti képein a teremtett világ tisztelete és szeretete átsüt, mint a nyári szellõben alig libbenõ erdei leveleken a napfény. Cseperedõ gyermekeinknek olvastuk forrásvíz-tisztaságú meséit, mondáit.

A természetjáró, vadászó figyelmességével, pár szóval, tömören és találóan érzékeltetett növényi, állati és emberi rezdülések leírásai újra és újra elbûvölnek. Éjszakánként, munka után, mikor megfáradva elnyúlok, a lámpaoltás elõtt pár oldalt még csemegézek az épp szekrénykémen várakozó mûbõl. Olyan életet igenlõ, teremtéssel egybecsengõ mondatokat lel írásaiban a figyelmes olvasó, mit „szent könyvekben” is ritkán. Példázatait olvasva, úgy éreztem: Albert bátyám, mint szótlanságra kárhoztatott apákat és nagyapákat pótló, elõttünk járó sokat látott, bölcs öreg tanít, mesél az életrõl, a világról és a mögötte sejlõ valóról.

Az erdõbe, hegyre mehetnékem csillapítására immár elég egy-egy novellát, pár oldalnyi regényrészletet elolvasni, máris ott vagyok, nagyot szippantok a fenyves illatából, or243

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV romban a jellegzetes juh szag, s ott ülök magam is, s hallgatom a kevés szavú erdélyi emberek óvatos, furfangos szóváltását.

Az ember formálta világ fortyogó üstjében senyvedõket, az igazságukért küzdõket nagy együttérzéssel ábrázolja, s miközben a múlt csetlõ-botló harcos embereirõl a jelen küszködõ el-elbukó embereinek mesél, felhívja a figyelmünket: a vélt vagy valós igazságaink fölötti békesség, az egyetértés fontosságára.

Hiszem, hogy a szelleme és mûvei tükrözte isteni fény nem csak a szemekben, hanem a szívekben is világot gyújt. Ezért szorgoskodom magam is: rajzolok, figurákat, formákat, jeleket és betûket…, megszólítok embereket és hívogatok: olWASSunk Együtt, emlékezzünk! Olvasókört, elõadásokat szervezek, s Wass -emlékmûvet óhajtok a hírös városba barátaimmal és más rokonlelkekkel együtt. Iparkodom nem rontó, gyûjtõ, harácsoló, hanem a teremtõ csodáira figyelõ, látó emberként élni.

Szatmári Friderika – (USA, New Jersey, New Brunswick)

Eleven magyar közösségi élet talaján Ma az Amerikai Egyesült Államokban mûködõ magyar közösségek között az egyik legjelentõsebb New Brunswickban tevékenykedik. Megtalálható itt szinte minden magyar kulturális intézmény, a több mint száz éves múlttal rendelkezõ magyar klub, van cserkészközösség, templomok – katolikus és református –, a Magyar Örökség Háza, magyar iskola, óvoda. Közel 150 gyermek jár magyar óvodába, iskolába, táncszakkörbe, cserkészetbe!

Közel három évtizedes kinntartózkodásom alatt számos eseményen, rendezvényen vettem részt, s csaknem húsz éve tudósítója vagyok az American Hungarian Panoráma magazinnak, három éve elnöke a Panoráma Világklub New Brunswick-i Társklubjának. ÁlSzatmári Friderika lítom, hogy csak az nem táplálja magyar kultúráját, aki nem akarja, hiszen itt minden megadatott, ami a magyarságtudat fennmaradásához nélkülözhetetlen. Rendezvények, ünnepi megemlékezések, találkozók, fesztiválok stb.

Egy ilyen alkalommal ismerkedtem meg Harkó Gyöngyvérrel, aki tanár és elõadómûvész, s teljes odaadással, szeretettel gondoskodik az óhazától távol élõ magyarság szellemi, kulturális táplálékáról. 1989 óta az általa megalkotott „A vers hangja” irodalmi kör tagjai számos mûsorral léptek fel, mely elõadásoknak rendszerint a Magyar Örökség Háza adott otthont. Itt hallottam Wass Albert „Üzenet haza” címû versét Kovács Zsuzsa elõadásában, aki szintén erdélyi születésû, s sokáig nem volt lehetõsége visszalátogatni szülõhazájába. Minap felhívtam és megkérdeztem, milyen hatást vált ki belõle az író mondanivalója.

– Teljesen azonosulni tudok a szülõhazámmal, szinte látom az erdõket, a gyönyörû hegyeket, vizeket, ha az írásait olvasom ! – mondta.

Egy másik élményem Sinkovits Imréhez fûzõdik, aki pár hónappal a halála elõtt, 2000 májusában, a Magyarok Világkongresszusának záróünnepségén, a Vigadóban egy 244

KOPJAFA A MAGYAR KULTÚRA LOVAGJÁNAK Wass Albert-verset szavalt, a fülemben most is ott cseng, ahogyan mondta: „...a víz szalad, de a kõ marad, de a kõ marad !”

Amikor odamentem hozzá gratulálni, azt mondta: „Ó, már nagyon megöregedtem, talán már meg sem lehet ismerni…” Mire én: „Mûvész Úr, ha becsukom a szemem, s csak a hangját hallom, akkor is tudom, hogy Maga az.”

Tekintettel arra, hogy sokan, s jómagam is a családommal, jóval késõbb kerültünk távol a hazánktól, mint az író, nem élhettük át azt a fajta szenvedést, ami neki jutott. A mi helyzetünk ebbõl a szempontból jóval szerencsésebb, hiszen évrõl évre hazalátogatunk, fiam nyaranta Magyarországon töltötte szünidejét, s ma is tökéletesen beszéli az anyanyelvet, én pedig nemrégiben végleg hazatelepültem.

Nick Ferenc – (Magyarország, Aranyosapáti)

Kopjafa a Magyar Kultúra Lovagjának 2008. május 19-én „A mezõségi Feketelak nagy ünnepe Wass Albert szellemében” címmel röppent fel a hír a médiában, amely kapcsolatunk kezdetét jelentette.

Tíz évvel ezelõtt az ünnepség református istentisztelettel vette kezdetét. Gudor Lajos dési református esperes ünnepi prédikációjában hangsúlyozta, hogy az Isten országába meghívottak között olyan emberek voltak és lesznek, akik vallják a Wass Albert által is hirdetett alapértékeket: a tisztességet, a honszeretetet, a hûséget a szülõföldhöz. Ez a kopjafaállítás a tiszta erkölcsû emberek megbecsülését jelenti, akik már életükkel rászolgálnak arra, hogy a Krisztus által megjövendölt Új Jeruzsálem eleven tartóoszlopaivá legyenek.

Nick Ferenc Barticel-Kiss Krisztián, Feketelak református lelkésze hangsúlyozta, hogy ma még bátorság kell ahhoz, hogy Feketelak népe egyemberként kiálljon a Mezõség nagy írója mellett, emlékezve arra a sok szép és segítõ cselekedetre, amit a fiatal földesúrtól kapott, és emlékezve azokra az írásokra, amelyeket végre az utóbbi idõben már maga is olvashat: amelyek révén éppen az õ életük vált magyar- és világirodalmi értékké.

Befejezésül Wass Albertnek egy „erre a napra” és szeretett népéhez szóló „küldeményét csomagolta ki” az 1960-as években befejezett Kard és kasza címû regénybõl. Az üzenet Vasasszentgotthárd, Feketelak, Pulyon népeihez szólt. Ma is a hûség és igazság üzeneteként adhatjuk tovább: „Magyaroknak teremtett benneteket az Úr, s ennélfogva csak magyarságotokban s magyarságotokon belül lehettek azok, akiknek az Úristen megtervezett benneteket, egyenként és külön-külön. Ne feledjétek ezt soha. Aki közületek magyarnak nem jó, az embernek is csak alávaló lehet.”

A feketelaki egyházi kórus énekei után Nick Ferenc, a Falvak Kultúrájáért Alapítvány kuratóriumának elnöke, a Kultúra Lovagrend alapítója leplezte le a nemzet szalagjával átkötött emlékoszlopot. Beszédében szólt a katonatársról és az emigrációban élõk identitása megõrzésének támogatójáról, és megköszönte a lovagtársak, vitéz Horváth Vilmos Vendel és Rosengart Béla segítségét.

245

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV Gróf Czegei Wass Albert a Magyar Kultúra Lovagja, akinek emlékét a Kultúra Lovagrendje 2012-tõl ápolja. Könyveit a Kultúra Lovagrendje múzeum és levéltára mutatja be, lovagi emlékoszlopa a Makovecz Imre életmûvérõl elnevezett Organikus fejlõdés hársfája alatt áll, a 2018 júniusában megrendezésre kerülõ nemzetközi olvasótábor is Wass Albert nevét veszi fel.

Dr. Gotthard Csilla – (Németország, Passau)

Mindig mentorom az emigrációban Wass Albert életmûve meghatározó erõs kapocs a magyarságunkhoz, emigrációba szakadt székelyként írásaival feltöltõdtem újra meg újra, miközben igyekszem a diaszpórába került honfitársaim között is az összetartozás érzését fenntartani.

Az emigrációban a „szellemi útravaló” elengedhetetlenül fontos volt számomra. Lélekben mindenkor az olvasmányaim során öszszekapcsolódtam az otthon hagyott, elveszettnek érzett erdélyi világgal. Ízig-vérig székely reflexióimat felfedeztem újra meg újra a könyvek lapjain és „hõseikkel” azonosultam, folyton szenvedtem, örültem és REMÉNYKEDTEM! Igyekszem minden erõmmel és lehetõségemmel az erdélyi honfiDr. Gotthard Csilla társaimnak azt üzenni, hogy Wass Albert szellemiségében élni itt azt jelenti: nem mentem el lélekben, csak fizikailag. 1983 januárjában mindenki, aki tudott, menekült Ceaucescu kisebbségellenes gyûlöletszító politikájától. Amikor körvonalazódott bennem az új helyzetem, a vissza nem térõ erdélyi gyermek- és fiatalkori évek emlékei, majdnem savként égették a lelkemet. Évente egyszer, vagy kétszer hazautaztam Németországból, 3600 km oda-vissza a francia határtól, Wittleich városától, ahol fogorvosnõként dolgoztam és két kisfiú anyukájaként éltem erdélyi származási férjemmel.

Ebben az idõben mindig nálam volt egy összehajtogatott fehér papír, amelyen a Hontalanság hitvallása címû vers állt. Számomra ez a vers jelentette évekig (ma is ott áll a házam falán) a keresztény hitemben megvallott magyarságtudatomat. Elképesztõ küzdési és megkapaszkodási kísérleteim alapdallama: „Maradok, ezúton amíg élek töretlen hittel ember és magyar.” És sikerült!

Megbecsült polgára vagyok immár több mint 35 éve egy németországi és bajor Passau-i közösségnek, és a sors úgy hozta, hogy 15 éve a felsõ-ausztriai Schardenberg fogorvosa és aktív polgára is vagyok egy nagyszerû emberi közösség tagjaként.

Szentegyházán születtem, Székelyudvarhelyen, utána Marosvásárhelyen jártam iskolába, a Bolyai Farkas Líceum sportolójaként és diákjaként érettségiztem 1976-ban, majd Temesvárra kerültem, ahol mindössze 4 évet éltem kivándorlásomig. Érdekes évek sportolóként, sok lehetõség, ugyanakkor az örök elégedetlenség és megalázottság érzése a magyarságomban.

A gyökértelen nemzetellenes kozmopoliták „riogatása” szép lassan az én Székely Csilla leánynevemet is kikezdte, s férjem után a Gotthard nevet viseltem, ez több védel246

„TESTVÉRED MINDEN MAGYAR, BÁRHOL IS ÉLJEN” met adott, de soha nem múló fájdalomérzetet: mi, az erdélyi magyarok lassan csak „megtûrt polgárok maradunk” saját hazánkban.

Azt tanultam a magyartanáromtól, amikor Vass Albert volt a „nem hivatalos” anyaga az órának, hogy legyen olyan példakép, aki világos, egészséges magyarságtudatot, hitet és önfegyelmet, bátorságot sugall, a túlélés mûvészetét tanítja meg, hitet és szellemi menedéket, reményt adó keresztény szellemiséget táplál!

Ha az „Adjátok vissza a hegyeimet!” idézem emlékeimben, majdnem mindig Bleicbach bajor erdõ egyik csodálatos helysége van elõttem, ahol a könyv íródott és Wass Albert gazdatisztként éveket élt itt családjával a Raab család birtokán. Passau városban élek, az osztrák-német határon, mondhatnám Bajorország egyik csodálatos szögletében, ahonnan gyakran elzarándokolok újra meg újra Bleicbachba. Ha a Raab család eladná ezt a házat és a kis birtokot, én lennék a legboldogabb, ha megszerezhetném, mint „hagyatékot” a magyar nemzettársaim számára!

Feltettem magamnak a kérdést az elmúlt években elég gyakran: Mi dolgom ebben a világban, azon túl, hogy felneveltem a gyermekeimet és büszkén, nagyon tartalmas magyar gondolatokat próbáltam a német vagy osztrák újvilágban az általam tisztelt és elismert polgároknak tovább adni? A Szent György Rend büszke Lovagdámája és Európai Dáma Nagypriorja, valamint új kapcsolatunk révén a Panoráma Világklub Bajorországi Társklubjának elnöke vagyok, és ezen keresztül nem csak karitatív, hanem hídépítõ szerepet is betöltök a kultúrák és nemzetiségek között. Nagyon jó Mester volt számomra Wass Albert és marad „én idõm végeztéig” meghatározó szellemiségû mentorom.

Grigora Éva – (Kárpátalja, Nagyszõlõs)

„Testvéred minden magyar, bárhol is éljen” Wass Albert mûveire a Kossuth Rádió egyik adása hívta fel a figyelmemet. Csak egy rövid részletét hallottam a mûsornak, de nagyon magával ragadott az író gondolatainak emberi mélysége és érzékenysége. Érdeklõdni kezdtem mûvei iránt. Szeretem a novelláit és szívesen ajánlom kedves embertársaim figyelmébe.

Wass Albert jó megfigyelõ és elbeszélõ. Egyéni karaktereket állít elénk novelláiban, egyszerû elbeszélõ stílusban, szülõföldje embereit mutatja be közvetlen hangvétellel, kedves humorral, de mindig nagy szeretettel. Kétségtelen, hogy egy intelligens, tehetséges, mélyen érzõ, érzékeny lelkû embert ismerhetünk meg mûvei által. A világnézetét az átélt szenvedések formálták. Élete vitákat, ugyanakkor nagy érdeklõGrigora Éva dést váltott ki kortársainkban a huszonegyedik század elején.

Mi itt, Kárpátalján, csak most kezdünk ismerkedni vele, de úgy gondolom, hogy sokunk számára még hosszabb utat kellesz megtenni ezen értékek megértéséhez és befogadásához.

Mindenkinek a figyelmébe ajánlom egyszerû, de mély érzést keltõ szavait: „Percre se feledd, hogy testvéred minden magyar, bárhol is éljen”. Kutassák és fedezzék fel a kin247

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV cseket, amelyeket magyar emberek alkottak és ezzel gazdagították a világ szellemi kincstárát.

Tisztánlátás, tartás és tenni akarás határozza meg egész lényét, ahogy az értékekhez, a széphez, másokhoz, a néphez, a hazához, az Istenhez és az irodalomhoz fûzõdõ viszonyát is. Gondolatai ma nagyon korszerûek.

Nagyné Varga Mária – (Magyarország, Nyírbátor)

„Emberek vagyunk még, Isten népe!”

Szeleczky Zita elõadásában hallottam elõször Wass Albert verseibõl egy összeállítást, aminek teljesen a hatása alá kerültem és tudtam, ebbõl a bûvkörbõl nincs menekvés, ezekbõl a lelket megszólító, tájról, emberrõl, hazaszeretetrõl tanúskodó versekbõl minden erdélyi kalauzolásom során sokat fogok idézni.

Mára nemcsak a Kárpát-medencét járva, de útjaim bármerre is visznek – Franciaországtól Dél-Amerikáig –, Wass Albert írásaiból mindég találok megfelelõ idézetet útitársaim nagy örömére. Legnagyobb öröm megosztani érzéseinket, a pillanat varázsát átnyújtani egy szép, szeretett költõm idézetébe csomagolva. Egyre jobban tudatosult bennem, hogy feladatom megosztani, terjeszteni az író gondolatvilágát, hisz annyira sokszínû, tiszNagyné Varga Mária ta érzelemvilággal szól emberségrõl, hazaszeretetrõl, népe, nemzete iránti aggódásról, szeretetrõl, szerelemrõl…. minden korosztálynál megkongatva a lélekharangot.

Minden magyar fiatalnak meg kell ismernie mûveit, mert általa erõsödik magyarságtudatuk, ráéreznek, milyen fontos múltunk, õseink történelmi igazának megismerése, hogy a jelenben mennyire fontos magyar kultúránk gyökereinek ápolása, mert csak ennek megtartásával építhetõ a jövõ: „Emberek vagyunk még emberek! Nem zúzott gépei egy bomlott-agyú kornak!.. Emberek vagyunk még, Isten népe!”

Ha bánat ért, ha szomorú voltam, ha honvágy gyötört, vigasztalást találtam verseiben, minden helyzetben utat mutatott, tudtam töltekezni írásaiból. Annyi emberség, szülõföld iránti szeretet, Istenhit, sokszínû lélekábrázolás árad mûveibõl, amit kötelességünk tanítani, nevérõl a rákent gyalázatot letörölni. Városunkban a Wass Maraton rendezvény megszervezésében közremûködve tapasztalom, hogy évrõl évre nõ munkásságát elismerõ, olvasó, szeretõ közönségnek a tábora. Fontos szerepünk, hogy összefogva tegyünk meg mindent ezért. Életét a történelmi igazság ismertetésére tette fel, mert gyûlölte a hazugságot.

Fõhajtásra a Bátori Nõegylet tagjaival Marosvécsre a Kemény kastély kertjében lévõ sírjához koszorút vittünk,himnuszunkat énekeltük, verseinek örök igazságán mélázva: „Én Istenem az idõ, hogy szalad!

Ma még vagyunk, holnap már nem leszünk, Múlt és emlék: minden elmarad.

S hogy kik voltunk: maholnap az sem tudja, aki rólunk beszél.”

248

AZ IGAZSÁGOT IS MEGLEHET SZOKNI Szomorú látvány volt a válaszúti kastély kerítésén bekandikálni, látni egy lepusztuló dicsõ múltat élt családi kastély elhagyatottságát, oda szerettünk volna bemenni, végigjárni a szobákat, ahonnan a kis Albert gróf a czegei dombokat nézegette az ablakból …talán az Istenszékét is látta, ahova „szelek szárnyán, csillagösvényen hazatért”.

Minden magyart és irodalom kedvelõt arra buzdítok, menjen el a Mezõség szívében lévõ Válaszútra és a Kelemen-havasokban lévõ Istenszékéhez, egy szellõ vagy szitakötõ szárnyalásában, egy patakcsobogás vagy harmatcsepp szivárvány színében, egy havasi virág illatával Wass Albert lelke mosolyog rá.

Link Lajos – (Szerbia, Délvidék, Törökbecse)

Az igazságot is meg lehet szokni Amikor kézbe vettem Wass Albert regényeit, nagyon sok emlék tört elõ belõlem, itt a szerbiai Délvidéken! Emlékszem nagyapámra, aki mesélt a hadifogságról, nagyanyámra, aki elmondta, hogyan vették el a tulajdonukat az államosítás folyamán és váltak földönfutóvá...

Amikor ilyen emlékek törnek elõ az emberbõl, nagyon vegyes érzelmei születnek. Egyrészt, a nagyszüleim emléke, akikkel sok szép élményben volt részem, másrészt pedig a gyötrõ fájdalom, hogy elõdeimnek milyen sokat kellett ártatlanul szenvedni...de vigasztal az a tény, hogy mindezek ellenére emberek tudtak maradni!

Link Lajos Továbbá az is felötlött bennem, ha a jogosan járó örökségünk megmaradt volna, akkor a mai életünkben vajon milyen szerepet töltenék be ebben a világban? És mennyit tudnék ebbõl mecénáskodni a nemzetemnek? Mert a vagyont azt elvehették, de a lélekben nemesi mivoltunkat meg nem törhették...

Egy idõsebb ismerõs tanárnõ Zentáról hívta fel a figyelmemet Wass Albert írásaira. S amikor elõször a kezembe vettem, megdöbbenve vettem tudomásul, hogy itt és most mennyire aktuálisak ezek témakörök! Fõleg a történelmi témájú könyvek kerültek érdeklõdésem középpontjába, a nagy kedvencem az „Adjátok vissza a hegyeimet!“ címû könyv lett. Igaz, hogy a történet Erdélyben játszódik, mégis a témája és a mondanivalója érint minden elcsatolt részt, így bennünket is a Délvidéken. Az üzenete máig fülemben cseng: „Az igazságot is meg lehet szokni.“ Nagy megtiszteltetés ért a közelmúltban, amikor – mint Vajdasági Világklub-elnök – részt vettem egy budapesti rendezvényen, s találkozhattam Wass Albert egyik fiával, Miklóssal. Nagyra becsülöm õket, hogy Édesapjuk nehéz szellemi örökségét ilyen méltó módon viszik tovább. Sok erõt és jó egészséget kívánok nekik ehhez az értékmegõrzõ munkához!

249

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV Dr. Tóth Gergely – (USA, Florida)

„Megteremtettétek idegen földön a Magyar Hazát!”

Személyesen én már nem ismerthettem Wass Albertet, de sokakkal beszéltem, akik közelrõl ismerték õt, a magyar emigráció – talán Nyírõ József és Márai Sándor mellett – legnagyobb íróját, de mindenképpen a legolvasottabbat. Néhány évvel ezelõtt, a Californiai Berkley Egyetem tanáraként szociológiai tanulmányokat készítettem az emigrációban élõ magyarokról, akik valamiben kiemelkedtek és életük értékeit figyelemreméltónak találtam. Köztük voltak néhányan, akik személyesen ismerték Wass Albert írót, sõt a baráti társaságába tartoztak.

Az elsõ könyve, amit olvastam tõle, a Farkasverem volt, a 2000. év végén még diákként Újdelhibe tett utamkor. A könyvet tulajdonképpen csak Dr. Tóth Gergely a repülõútra vittem magammal, de nem tudtam nem befejezni ottlétem alatt. Más helyzetben a tervezett látnivalók és baráti együttlétek elvonták volna a figyelmemet a szükség esetére kötelezõen becsomagolt útiolvasmányról, de ezt a regényt szállásomon, a vaságyon, a rendszeres áramszünetek alatt zúgó generátorok hangja mellett is hamar végigolvastam.

Rögtön éreztem, hogy a gróf nemcsak kiemelkedõ alkotó, de megalkuvás nélküli, rendíthetetlen magyar, nemzetünk egyik óriása és élõ lelkiismerete is volt. A magyar köz ügyét helyezte mindig a saját érdeke elé: tipikus példája volt annak a kommunizmus elõl menekült magyar emigránsnak, aki egész életében „fõállású magyar” volt. A Floridában újraalapított kiadó, a Szépmíves Céh céljaira például szinte dolláronként gyûjtötte össze a kiadandó könyvek és nemzetpolitikai, történelmi felvilágosító munkák elõállításához és postázásához szükséges adományokat és tagdíjakat. Öröm látni, hogy a jelenlegi hazai kormány nemzeti szellemû munkája révén, a többi, a kommunizmus által elhallgatott írónk mellett végre õ is elnyerte méltó helyét a magyar irodalmi kánonban, mint az egyik legnagyobb XX. századi útmutatónk.

Rövid hozzászólásomat egy „helyi” idézettel zárom, mivel jelenleg magam is ebben az államban lakom. A Venice-i Magyar Házban található az író 1995-ös üdvözlete e nyugat-floridai magyar végvárnak, mely más formában ugyan, de õhozzá hasonlóan szintén a magyar lét megteremtésén és fenntartásán dolgozott és dolgozik, összes többi diaszpórabeli klub- és templomtársával, magyar egyesületével egyetemben: – Sarasotai magyarok és a környéken élõk! Büszke vagyok Reátok! Nemcsak „megtettétek a magatokét”, de példát mutattok, példát, amibõl valamennyien tanulhatunk. Megteremtettétek idegen földön a Magyar Hazát. Nemcsak Magyar Házat, de új Magyar Hazát, a Haza fogalmának minden értékével és árnyalatával. Mert a Haza nem csupán egy földrajzi egység, egy környezet, ahol emberré nõttünk. A Haza sokkal több ennél. A Haza egy lélekbõl fakadt, lélekben élõ eszme, mely magába foglalja mindazt, ami szép, igaz, Istentõl való élet-formája békességes embernek. (...) Üzenem Nektek: Ha lassan is, de érik már az idõ, mikor a gonosz múlt fellegeit elfújja a történelem szele, s ez a sarasotai kis Magyar Haza megünnepelheti nagy magyar Hazánk újjászületését.”

250

A KÉT HÍRES ÍRÓ ADOTT ESÉLYT A VADNAK IS Ifj. Fekete István – (USA, Chicagó)

A két híres író adott esélyt a vadnak is Édesapám, Fekete István író és Wass Albert barátsága minden bizonnyal az 1930-as évek vége felé, közös barátaik Kittenberger Kálmán, gróf Széchényi Zsigmond és Csathó Kálmán révén, erdélyi vadászataikon kezdõdött. Erdélyben évente egyszer, kétszer többnyire Kittenberger Kálmán, gróf Széchenyi Zsigmond, Csathó Kálmán, és Fekete Antal társaságában vadásztak – õ kitûnõ puskás volt, amit igazol, hogy 1925-ben õ nyerte az országos agyag galamb lövõ bajnokságot.

A Totó becenevû férfiú – Édesapám apai nagybátyja – Zsibón (Erdélyben) volt gyógyszerész és a helyi patika tulajdonosa. Mint a szamosudvarhelyi erdõ bérlõje, többször vendégül látta ÉdesapáIfj. Fekete István mat és hírneves barátait. Ilyenkor azonban még nekik sem engedélyezte, hogy távcsöves puskát használjanak, mert szigorú elve volt, hogy „a vadnak is esélyt kell adni!”

Egyetlen alkalomról tudok, amikor Édesapám, Kittenberger Kálmán és Wass Albert együtt vadásztak nála. Ez 1941 nyarán lehetett, mert már Pesten laktunk, de még nem jártam Gödöllõn gimnáziumba. Édesapám az említett vadászatokon kívül az évi könyvnapok és az Új Idõk szerkesztõségében találkozott gyakran Wass Alberttel, amikor feljött Pestre, s azt tudom, hogy ilyenkor a vadászbarátok mindig találkoztak valamelyik jobb pesti étteremben.

Néhány adat irodalmi kapcsolatukról: Édesapám 1941-ben a „A jó õsz hívó” és 1943ban a „Vadász vizsga” címû vitacikkeiben „Kedves írótársamnak” nevezte Wass Albertet. Aki pedig válaszcikkében „Kiváló íróbarátom”-ként írt róla a Nimród vadász újságban.

Az Új Idõk címû irodalmi folyóiratnak mindketten munkatársai voltak. Édesapám noteszében Wass Albert cegei postacíme is szerepelt. 1940 decemberében megjelent Csí könyve dedikált példányát még Ajkáról küldte neki. Amikor Wass Albert ellátogatott Budapestre az öt vadászbarát – Kittenberger Kálmán, gróf Széchényi Zsigmond, Csathó Kálmán, Fekete István – gyakran találkoztak. Én 1940-44 között 8-12 éves gyerek voltam és ennél többet nem tudok Wass Albert és az édesapám kapcsolatáról.

Sajnos, életemben személyesen soha nem találkoztam Wass Alberttel, sem otthon, sem itt Amerikában. Nyolc éves voltam, amikor Ajkáról felköltöztünk Budapestre – azaz Budára. Egy év múlva a Gödöllõi Premontrei Francia Gimnázium tanulója és internátusuk bentlakója lettem. Otthon tehát 1942 õszétõl 1945 tavaszáig csak karácsonyi szünetekben és a nyári vakációk ideje alatt laktam. Ezért nem tudhatom, hogy kik vendégeskedtek nálunk „távollétemben”. Könnyen elképzelhetõ azonban, hogy Wass Albert vendégeskedett nálunk is, vadász barátaival, mert anyám szeretett vacsora vendégeket fogadni.

Jómagam Amerikába csak 1963-ban jöttem át Kanadából, és itt sem adta a sors, hogy személyesen találkozzunk Wass Alberttel.

251

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV Ifj. Szilágyi Árpád – (Magyarország, Szeged)

Üzentél haza

Ifj. Szilágyi Árpád

Kannás Alajos (Kiskunhalas, 1926. július 21. – Los Angeles, 1999. május 25.) pszichológus, író, költõ.

A vers marad (in memoriam Wass Albert)

Kannás Alajos

Elõbb a víz aztán az ember csatáztak mind a félelemmel a Kõrös parti fák alatt Elõbb a víz aztán az ember el is szaladt s a kõ maradt.

Elõbb a víz aztán az ember megfagy a víz s meghal a csenddel a szó idegen ég alatt elõbb a víz aztán az ember feltámad mert a vers marad A kõ marad s a kõbe vésve lángol a vers mert mégse mégse lett rab a víz s ki elszaladt És megmarad örökre verse idõtlen gránittömbbe vésve a víz szalad a kõ marad a vers marad 252

IX. FEJEZET

IX. FEJEZET

ÉLETRAJZ, BIBLIOGRÁFIA, ANGOL ÖSSZEFOGLALÓ

Munkássága, életútja, mûvei, küzdelmei

„Szellemi öröksége tovább él a nagyvilágban”

253

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Wass Albert életrajza (1908-1998) Írta: Wass Huba Fordította: Lukácsi Éva

S

zentegyedi és Gróf Czegei Wass Albert (angolul: Albert Wass de Czege), vagy egyszerûen Wass Albert, ahogy a magyarok többsége ismeri, 1908. január 8-án Válaszúton, Kolozsvár mellett született. Az erdélyi tartomány fõvárosában, Magyarországon egy õsi arisztokrata családban, amely 1047-ig vezeti vissza eredetét, nem sokkal az elsõ koronás magyar király, Szent István utáni idõkbõl.

Szentgothárdon, a családi birtokon nõtt fel Szolnok-Doboka megyében, azon a földön, amelyet családja 1142-ben kapott a magyar királytól.

Kora gyermekkorában buzgó vadász volt, amit hosszú élete végéig azzal a szenvedéllyel mûvelt, ami szülõföldje hegyeihez, erdõihez, tavaihoz és havasaihoz kötõdött.

Azok lakóit és népeit élénk figyelemmel kísérte egész életútján. A falvakban élõ, a földeken és erdõkben munkálkodó emberek iránti megértése és tisztelete – akár magyarul, románul vagy németül beszéltek – nyilvánvalóan megmutatkozik mûvei zömében. Írásai megragadják annak a területnek a szépségét; az ott élõk összetett világának dilemmáit és nehézségeit, valamint az emberi jellem gyõzelmeit és bukásait. Bár legtöbb mûvének szereplõit ebbe a számára ismerõs keretbe helyezi el, témái mégis egyetemesek és idõszerûek.

1919 decemberében Erdély Románia része lett, amikor Czegei Wass Albert elkezdte iskolai tanulmányait Kolozsváron, amit akkorra már Cluj névre változtattak. Késõbb egyetemi diplomáját Magyarországon, a Debreceni Agráregyetemen kapta, és ehhez felsõbb erdõmérnöki és vadgazdaság igazgatási diplomákat szerzett a németországi Hohenheimban és Franciaországban, a párizsi Sorbonnon.

254

WASS ALBERT ÉLETRAJZA 1932-ben tanulmányútjáról hazatért édesapja betegsége miatt, s rögtön ezután katonai behívót kapott a román hadseregbe, és egy évet szolgált a lovassági ezredben. 1934ben magára vállalta a családi birtok igazgatását, majd egy év múlva feleségül vette Eva Siemers-et, aki hamburgi, németországi származású. Éva a második leánya volt Wass Albert kedvelt nagynénjének, Ilonának, aki több nyáron is elvitte gyermekeit saját gyermekkori otthonába. Elsõ fiúgyermekük, Vid, 1936-ban született. zegei Wass Albert korán elkezdte írói karrierjét. Az elsõ könyve, egy verseskötet, 19 éves korában, 1927-ben jelent meg, ezt követte a második 1929ben, majd egy kórusmû 1933-ban, melyet Marosvásárhelyen mutattak be.

Diákévei alatt Németországban és Franciaországban alkalmi munkatársként írogatott a „Debreceni Újság”, a „Budapesti Hírlap” és az „Ellenzék” címû folyóiratok számára.

Az elsõ regénye, a Farkasverem 1934-ben jelent meg, mely igazi sikermû lett számára, amellyel elnyerte a Baumgarten irodalmi díjat és több irodalmi társaság tagságát. A könyv részint tragikus, hõsies küzdelmét, másrészt szatirikus megformálását adja saját kora erdélyi nemességének, mely a többi hatmillió magyarral együtt idegen megszállás tárgyává vált az elsõ világháború után. A régi családok, akiknek vagyonát elkobozta a román hatóság, ugyan a régi kastélyukban élnek és próbálják fenntartani az arisztokrata életmódot és õsi hagyományaikat, de közben alig tudnak annyi eleséget összekaparni veteményes kertjükbõl, hogy ne haljanak éhen. Eközben a fiatalok és tehetségesebbek ügyeskedéssel igyekeznek az új iparosodó világhoz igazodni és sietnek vezetõ pozíciókba emelkedni.

Novellái egyre több irodalmi folyóiratban kezdtek megjelenni. Új regényei láttak napvilágot egymás után, további megbecsülést hozva számára. A Kisfaludy Társaság tagja lett, amely a Királyi Magyar Akadémia irodalmi szakágazata volt, valamint az Erdélyi Helikon tagjává választották, amely az erdélyi írók megtisztelõ társasága volt, amelynek haláláig õ volt az utolsó élõ tagja. agyapja, Béla örökébe lépett, amikor annak halála után: 1936-ban Czegei Wass Albert lett az Erdélyi Magyar Református (kálvinista) Egyház világi fõgondnoka. Ezt az egyházat 1526-ban részben õsei erõfeszítésével úgy alapították, hogy az akkori Európában elsõként Erdélyben mondták ki a vallásszabadság alapelvét. A vallás élete végéig fontos volt számára. Késõbb, a menekülés éveiben laikus lelkipásztorként szolgált Németországban és azon a hajón is, amely a menekülteket Amerikába szállította 1950-ben és 1951-ben.

1937-tõl, amint Hitler nemzeti szocializmusa követõket vonzott Európa-szerte, megalakult a Romániai Nemzeti Szocialista Vasgárda. Ez fokozódó nyomást mért a magyar, német és zsidó nemzetiségû kisebbségre Erdély minden területén. A kisebbségi csoporthoz tartozás méginkább veszélyessé vált, amint Románia belépett a háborúba Hitler oldalán.

A „Bécsi béke” értelmében, amit 1940. augusztus 30-án írt alá Románia Magyarországgal, és a német és olasz egyeztetõi eljárás eredményeként Erdélynek a Magyarországgal szomszédos részei, ahol a románok kisebbségben voltak, visszakerültek Magyarországhoz. Mivel a Wass családi birtok is beletartozott ebbe, ez jó hír volt a számukra, de ez elszabadította az események láncolatát. Ennek következményei évekkel késõbb Romániának a szovjet „felszabadítása” után, és azok Erdélybõl való kivonulása után történtek, melyek során Czegei Wass Albertet és édesapját háborús bûnösség vádjával fog-

C

N

255

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV ták perbe. Mind a mai napig az ebbõl származó bonyodalom árnyékolja be a már híressé vált író alakját.

1940. szeptember 10-én a visszavonuló román csapatok kifosztották a családi házat, minden jószágot magukkal vittek, egy csordapásztort megöltek és egy másikat megsebesítettek. Másnap a magyar katonák megérkeztek a birtokra, amely ekkor már az új határ közelébe esett. Lefoglaltak négy vendégszobát és berendezték az ideiglenes parancsnokságot, mivel a környéken nem volt más elszállásolási lehetõség. Hadi törvényeket léptettek életbe az országok határmezsgyéjén 1941 januárjáig, amíg a polgári közigazgatást újjászervezték. okkal korábban, mielõtt ezek az események történtek, Románia királyának királyi fõvadásza, Mocsonyi de Foen Anton felkérte az írót, mint szakértõt a vadgazdasági igazgatóság ellátására Szászrégenben a Kárpátok hegyes vidékén, melyet õ nagyon jól ismert. Ezért szeptember 14-én elutazott, hogy találkozzon dr.

Opescu Jonel-lel, a szászrégeni polgármesterrel, és hogy a királyi vadászmester segédje legyen. Másnap estére ért fel a hegyre Ratosnya faluhoz, ahol megszállt és reggel folytatta lóháton az utat az úgynevezett Dealu Brad nevû szállásra, a Kárpátok magasabb hegyfokán.

Két héttel késõbb üzenetet kapott otthonról, hogy második fia, Csaba, aki akkor hároméves volt, agyhártyagyulladás miatt súlyosan megbetegedett. Mire hazaért (október 2.), már halva találta fiát, aki szeptember 29-én hunyt el. A temetés után még néhány napot otthon töltött, majd magával vitte feleségét egy kis vigaszt adó kikapcsolódásra a Kárpátokba.

Míg otthon tartózkodott, értesült arról a kellemetlen incidensrõl, ami történt, s ami miatt néhány évvel késõbb háborús bûnösséggel megbélyegezték. A magyar rendfenntartó erõk a helyi községben letartóztattak öt embert, akiket politikailag megbízhatatlannak tartottak. A határõrség a családi házba vitte õket, Pakuts kapitány parancsnokságára és bezárták õket a gazdasági magtár pincéjébe. Egyikük a falu polgármestere volt, akit az idõsebb Wass gróf unszolására szabadon bocsátott a kapitány, de nem engedték szabadon az õrök a négy fiatalabb személyt. Köztük volt a zsidó boltos lánya és annak unokatestvére is. rendfenntartó tiszt elrendelte, hogy a foglyokat vigyék a megyei székhelyre.

Néhány mérföldnyire az õrök lelõtték a foglyokat – állítólagos szökési kísérletük miatt. Az egész ügyre soha nem derült fény, de a kapitányt megbüntették; és a család azt gyanítja, hogy az bosszúvágyat forralt magában, mivel szüleit megölte néhány román évekkel korábban. Viszont a falusiak a család tagjait okolták azért, hogy õk hívták fel a figyelmet azokra, akik politikailag megbízhatatlanok. Egy katonai kivizsgálás az esetrõl már akkor elkezdõdött, november elõtt, mielõtt Czegei Wass Albert visszatért a hegyekbe.

1941 januárjában a magyar hatóságok vadvédelmi ellenõrnek nevezték ki a magyarErdély területén. Miközben ezt az állást betöltötte, megkérték, hogy legyen a kolozsvári újság, az „Ellenzék” irodalmi szerkesztõje. Így megosztotta idejét e két foglalatosság között, s még apjának is segített a gazdaság irányításában a birtokon.

Ez év augusztusában harmadik fia, Huba megszületett. Ez az idõszak termékeny volt az író számára. Az elsõ regénye megjelenése után még hat másik regénye kiadását intéz-

S

A

256

WASS ALBERT ÉLETRAJZA te rövid idõ alatt. 1942-1943-ban két összefüggõ történelmi regényt adott ki, melyek további elismerést hoztak számára: Mire a fák megnõnek (angolul: As Soon As the Trees Grow) és A kastély árnyékában (In the Shadow of the Castle) címmel.

A kétkötetes regény történetének hõse az egyszerû erdélyi földmûvelõ, aki megpróbálja a tisztesség, nyíltság és jóakarat hagyományát érvényesíteni a külsõ elnyomás és a belsõ hanyatlás dupla nyomása alatt. Egy erdélyi család történetét dolgozza fel a könyv az 1849-es magyar szabadságharc leverésétõl kezdve, ami végülis a magyar reformerek sikertelen kísérlete a demokratikus köztársaság létrehozására, egészen az 1919-es román megszállásig, az elsõ világháború után. könyv krónikában jegyzi fel a külsõ erõk hatását Erdély népére, akiket elnyomott a Habsburg imperializmus, de zsarnokságában tartott saját kormányuk is Budapesten, s végül a nemzeti büszkeség és demokratikus eszméi között hányódva egy háború teszi õket tönkre, amely látszólag azzal kezdõdött, hogy Erdély leggonoszabb ellenségét, a koronás herceget, Ferenc Ferdinándot megölik, de valójában rettenetes következményekhez vezetett a népesség és a terület egésze számára.

A mûvet Klebelsberg irodalmi díjjal, Zrínyi-díjjal jutalmazták, és a szerzõ díszdoktori címet kapott a Kolozsvári Egyetemtõl.

Míg a világban háború volt, s a német, magyar és román hadseregek mélyen benyomultak a szovjet Oroszországba, Czegei Wass Albert ekkor még nem vett részt a háborúban. Aztán 1942 májusában háromhónapos katonai átképzésre behívták, bár utána ismét visszatért a polgári életbe. A romániai lovassági ezredben való korábbi kiképzése miatt tartalékos tiszti kinevezést kapott a királyi magyar lovasságban. Így még majdnem egy évig folytatni tudta polgári elfoglaltságait. A negyedik fia, Miklós, 1943 januárjában született. Márciusban az újság szerkesztõjét behívták katonának, így Czegei Wass Albertet kérték meg a helyettesítésére, míg megfelelõ embert nem találnak e poszt betöltésére. Azonban július 1-jén két német Gestapo-tábornok elfoglalta az irodát és meghatalmazásukkal cenzúrázták a lapot, mire õ egyszerûen kisétált a hivatalából és visszavonult a hegyi menedékbe. ét héttel késõbb a család egyik régi barátja, Veress Lajos tábornok, az erdélyi magyar haderõk parancsnoka üzenetet küldött neki, hogy a németek keresik, és azt tanácsolta, hogy jelentkezzen önkéntesnek aktív szolgálatra. Kinevezték a királyi magyar lovasság 9. ezredébe, hogy harcoljon a szovjet tankok alakulatai ellen lóháton Ukrajnában. Néhány hónapon át rettenetes harcokban vett részt, amikor a német erõket és szövetségeseiket: a magyarokat és románokat visszaszorították.

Karácsonyra elveszett az ezrede: nem maradtak sem emberei, sem lovai.

1944 áprilisára kinevezést kapott Veress tábornok hadi segédjeként, aki ebben az idõben a magyar anti-náci földalatti mozgalom titkos vezetõje volt. Ugyanabban a hónapban született ötödik fia, Géza. A tábornok ebben az idõben titkos egyezkedésben volt a magyar kormány és az atlanti szövetségesek között, hogy bebiztosítsa megállapodással a szovjet erõk kiszorítását a Kárpát-medencébõl, ezért cserébe ellene fordul a már visszavonulóban levõ német erõknek. Mint a tábornokhoz tartozó tiszti személyzet tagja, Czegei Wass Albert részt vett ezekben a sikertelen kimenetelû egyezkedésekben.

Szeptemberre Veress tábornokot a német Gestapo letartóztatta, és vele együtt a hadsegédjét is. De õt az alacsony rangja miatt szabadon engedték, és ezután ugyanazt a pozí-

A

K

257

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV ciót folytatta a Veress tábornok utódai: Kovács, Fónagy és Tigler tábornokok oldalán mindaddig, amíg a maradék német seregek visszavonultak Erdélybõl Magyarországra.

1944 októberétõl a visszavonuló magyar csapatok pokoli harcot vívtak a szovjet hadseregek ellen faluról falura; gyakran visszafoglalva területeket, csak azért, hogy tanúi legyenek annak a sok atrocitásnak, amit a „felszabadító” kommunista hordák elkövettek.

Még mielõtt az ellenség elérhette volna Szentgothárdot, a család útipoggyászokkal elmenekült és kiutazott a front hatókörébõl Magyarországon keresztül.

1945 márciusára a visszavonulás során elérték Sopron városát az ausztriai határ mellett. Ott találkozott újra Czegei Wass Albert feleségével és fiaival a család barátainak otthonában. Azt is felderítette, hogy régi parancsnoka, Veress tábornok a közelben, Kõhalmán van bebörtönözve. Engedélyt szerezve a látogatására, megtudta, hogy a parancsnoknak még mindaddig sikerült kapcsolatban maradni a földalatti mozgalommal, mely elkezdte a szervezkedést a szovjet megszállás idejére. Felajánlotta, hogy elküldi családját a német rokonokhoz, õ pedig csatlakozik a földalatti mozgalomhoz. A tábornok meggyõzte õt arról, hogy nagyobb érték az, ha életben marad és íróként elmondja a világnak a nemzeti szocializmus és a kommunizmus minden veszélyét, amíg igazságos békét nem nyernek a magyar nép számára. menekülés a szovjet hadsereg árnyékából a közelgõ amerikai haderõkhöz a német bajor földön át kevés esélyrõl és nagy szívfájdalomról szól. A földalatti kapcsolatai révén õt rendelték oda, hogy kísérõként segítsen a menekült családokkal telt vonat Magyarországról való kijutásában. A vonat sûrû golyózápor között hagyta el Magyarországot, s talán az utolsó volt, amelynek sikerült ez az akció. Áprilisra, sok kitérõvel, a visszavonuló német vasúti forgalmat kikerülgetve Ausztrián és Csehszlovákián át a vonat átjutott Németországba a sûrû „Bajor erdõk”-be (Bayerischer Wald), amikor az üzemanyag kifogyott a Bleibach nevû kisvárosban.

Egynapos felderítés után Czegei Wass Albert talált két üres szobát a Rabb családnál a Plarnhof nevû közeli falucskában. A Rabb család gazdaságában munkáskézre volt szükség, mivel a fiaik még valahol a fronton voltak. Azon az éjszakán a magyar arisztokrata család egy fillér nélkül sétált fel Plarnhof magas hegyére, mialatt folyt a tüzérségi harc a nyugatról bejövõ amerikai haderõk és a keleten még harcoló német erõk között.

Néhány nap múlva az amerikaiak megérkeztek Plarnhofba és a magyar lovassági tisztet bebörtönözték. Rövid fogvatartás után mégis kiengedték, amikor felesége, Éva, megjelent a táboron kívül három kisfiúval az oldalán, és a negyedikkel a karján, és angolul beszélve azt kérte, hogy találkozni akar a tábori parancsnokkal. Az amerikaiak nem láttak semmi okot arra, hogy fogvatartsák. A család a Rabb farmház két kis szobájában lakott 1949 májusáig. háború utáni élet a bajor országrészben próbára tette az embert, de sokkal jobb volt, mintha menekülttáborban élt volna a család. Valóban, teljes és kielégítõ volt az életük sok tekintetben. A magyar nemesember nem vesztegette az idõt, hanem két kézzel nekigyürkõzött minden munkának, és nem fogott ki rajta semmi. Egy rövid ideig az amerikai katonai kormánynak földmérõként dolgozott, de elsõsorban a Rabb családnak segített a termény betakarításban. Már az elsõ tavaszon egy nagy veteményes kertet tervezett. A kert egyharmadában dohányt ültetett. A zöldségeskert nem csak a családot látta el, de a Rabb család egészséges életrendjét is kiegészítet-

A

A

258

WASS ALBERT ÉLETRAJZA te. A menekült magyar család viszonzásul tejet és vajat kapott. A dohánytermés azokban a napokban annyit ért, mint az arany. Õsszel és télen, miután a termés be volt takarítva, Albert reggel elindult a farmról egy nagy üres hátizsákkal és cigarettával teli kis dobozokkal, amit elõzõ este összesodort. Este tért haza, a hátizsákja megrakva szalonnával, sonkával, sajttal, kenyérrel és más szükségleti cikkekkel – az árucsere eredményeivel. Nyáron a család gombát és fekete áfonyát szedegetett az erdõben. Egy részét felhasználták, a többit eladták a piacon. Albertet alkalmi favágással is megbízták és készpénzzel fizettek. Laikus lelkipásztorként is szolgálatot teljesített a szétszórt magyar protestánsoknak, akik a közelben hasonló körülmények között éltek – a többnyire katolikus Bajorországban. rra is volt ideje, hogy írjon és a gyermekeivel idõt töltsön. Egyik kincse, amit magával tudott vinni, az írógépe volt. Néhány regényt írt ezen idõ alatt. Azokat a történeteket, amelyekkel fiait szórakoztatta, a gyermekeknek írt könyvek történeteiben feldolgozta.

Ekkor írta meg az Adjátok vissza a hegyeimet (Give Me Back My Mountain) címû mûvét. Lefordították német, spanyol, holland és angol nyelvekre, s a háború után Európa egyik legsikeresebb könyve lett. Ez egy fiatal erdélyi hegyi fiú története. Elõször a románok üldözték, majd a németek, s végül az oroszok, s mire észreveszi, egy kitelepített személy lett belõle Nyugat-Európában, család nélkül, ország nélkül és jövõ nélkül.

Ebben az idõben csatlakozott a családhoz Moldován Ágnes, egy középkorú erdélyi hajadon, aki elõzõleg egy tehetõs budapesti családnál dajkaként dolgozott. Munkaadói Amerikába emigráltak, õt hátrahagyva a menekülttáborban. Ágnes nénit az Isten küldte a családhoz az apró gyermekek mellé, aki beköltözött hozzájuk az egyik kis szobába a Raab-házba, és élete végéig a családdal maradt.

1949 májusára Éva hamburgi családjának házát sikerült annyira helyreállítani a bombázások után, hogy kényelmesebb elszállásolást biztosított. A család egy lakosztályba költözött abban a nagy komplexumban, amit „Klinker”-nek neveztek, ami még meglehetõsen romos volt. Az írót éjjeliõrként alkalmazták sógora épitõipari vállalatánál. Ez a jövedelem fedezte az apartmentet és az alapvetõ költségeket. Megengedték neki, hogy írjon az épületet ellenõrzõ útjai között. Legalább négy további könyvének kiadását õ intézte, melyek Európában 1951-56 között meg is jelentek – A Tizenhárom almafa (The Thirteen Apple Trees), A Szent boszorkány (The Holy Witch), Elvész a nyom (The Trail is Lost), az Antikrisztus és a pásztorok (The Antichrist and the Shepherd). Itt megint talált egy kis magyar protestáns gyülekezetet, ahol vasárnaponként laikus lelkipásztori szolgálatot végzett. amburgban elégedetlen volt azokkal a lehetõségekkel, melyeket íróként elérhetett. A fiai Németországban való lehetõségei is aggasztották, akik a középés kelet-európai menekültekkel egy sorban német menekültként nõttek volna fel. Közben a hatodik fiú, Endre (Andreas) is megszületett 1950-ben. Nem utolsó sorban, hû akart lenni eredeti céljához, amiért nyugatra küldték: ki kellett vándorolnia az Egyesült Államokba.

Az Egyesült Államokba való bevándorlás hosszú ügyintézéssel és alapos kivizsgálásokkal járt: megkövetelték az egészségügyi és a személyi háttér-kivizsgálásokat, hogy kizárják mind a fertõzõ betegeket, mindazokat, akiknek nem kívánatos náci vagy kom-

A

H

259

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV munista háttere volt. A család beköltözött a kitelepített személyeket átvizsgáló központba Hamburg mellé, az e célra létesített barakkba, melynek „Camp Wentorf” volt a neve.

Az egyszobás helyiségek nemigen kedveztek nagycsaládok közös elhelyezésének. Az ételt közös étkezõben kapták, de rendszerint rövid ideig tartott az ott tartózkodás. Albert ismét talált protestáns menekülteket, akiknek laikus igehirdetõre volt szüksége. Ebben az idõben a gyülekezetbe lettek, litvánok és észtek is beletartoztak. izonyos okok miatt a család majdnem egy évet töltött a Camp Wentorf-i táborban. Elõször is, az anyánál, Évánál tuberkolózist állapítottak meg. Ez azt jelentette, hogy õ nem vándorolhatott ki a családdal. Sok megfontolás után az a határozat született, hogy Albert Ágnes nénivel és a négy idõsebb gyermekkel, akik már 14, 9, 7, 6 évesek voltak ekkor, folytatja a tortúrát, míg Éva a csecsemõvel, Endrével a családjánál marad, és gyógykezelése ott folytatódik. A másik késedelmi ok az apa tüzetes kivizsgálásának eljárása volt, aki nem csupán egyszerû honpolgár volt a háború elõtt és alatt.

A család – Éva és Endre nélkül – megérkezett a New York-i kikötõbe az amerikai Muir Generális hadi szállítóhajón (USS General Muir) 1951 szeptember 21-én. A hosszú utazás során Albert részint világi lelkipásztorként szolgált a protestánsoknak, másrészt a hajó napilapjának szerkesztõje volt. A család találkozott a befogadó védnökével, W. G. McClain úrral, aki Bellair városából, Ohio-ból jött leányával, Elizabeth Fayvel, és annak fiával, Joe-val. Albertet felvették alkalmazásukba, hogy McClain tejgazdaságát vezesse.

Az Ohioba való utazás – két autóval és egy kis teherautóval, amely a család bõröndjeit szállította – kalandos volt. A gyermekeknek, akik már apjukkal angol leckéket vettek, amíg a kivándorlásra várakoztak, rengeteg kérdésük volt. A McClain család úgy döntött, hogy nagy vidéki házukba, a farmra viszik a családot, amíg az anya csatlakozik hozzájuk. Elizabeth – egy meleg, anyáskodó, elvált asszony, foglalkozásra nézve tanár – fõzött, vezette a háztartást és szárnyai alá vette a fiúkat. megérkezés után hamar felajánlották Albertnek, hogy írjon rövid rádiós szövegkönyveket a mezõgazdaságról és az Egyesült Államokban az életrõl, melyeket a Szabad Európa Rádió Magyarországra is fog sugározni. Minden szövegkönyvért ötven dollár összeget kapott. Bár hosszú órákat vett igénybe a farmon végzett munkája, még arra is képes volt, hogy regényt írjon azokról, akiket hadifogolyként elfogtak a koreai háborúban ezzel a címmel: Why? (Miért?). A könyv annak a lecsapódása volt, hogy Elizabeth fiát, Joet besorolták. A könyv, melynek angol fordítását Elizabeth segítségével írta és kinyomtatták, mérsékelt fogadtatást kapott.

A McClain farmot a nagy gazdasági válság elõtt vették, amikor még W.G. McClain úr sikeres bankár volt, és mivel a farm a felesége nevén volt, megmaradt a családnak, amikor a banki üzlet tönkrement. Amikor a felesége meghalt, két fia és három lánya örökölte, akik egyformán részesedtek a haszonban, amit a farm hozott. McClain úr és lánya, Elizabeth bevételi forrása egy kis tejtermékeket áruló bolt fenntartásából eredt, melyet alkalmazottak nélkül egyedül vezettek. A farm megmunkálását nem hozzáértõ munkásokkal végeztették, ezért a családi ügyintézésben nehézzé vált jövedelmezõbbé tenni a birtokot. Albert javaslatára egy év múlva eladták. Az eladásra 1952 kora õsszel került sor.

Idõközben Éva gyógyulása késett, Albert és Elizabeth megszerették egymást. Albert beadta a válópert 1952 januárjában és megesküdött Elizabethtel még abban az évben, má-

B

A

260

WASS ALBERT ÉLETRAJZA jusban. A McClain farm eladása után az új pár, a menyasszony apja, W.G. McClain úr, Moldován Ágnes és a négy fiú Floridába utaztak. McClain úrnak egészségi problémái voltak és azt mondták neki, hogy nem bír ki még egy telet. Floridában letelepedtek egy kis házban, egy Astor nevû faluban a Szent János folyó partján a „Lake” (Tó) megye egy távoli pontján, melyet az ocalai nemzeti erdõ vett körül. Albertnek még mindig volt egy kis bevétele a Szabad Európa Rádiótól és ide költöztették McClain úr és Elizabeth kis tejtermékes boltját is. McClain úr vett egy nagyobb házat kb. 10 hektár földdel, a szomszédos Astor Parkban, ahol a családnak kertje lett néhány haszonállattal. Albert és fiai vadásztak és halásztak az erdõben. A fiúk két kecskét, és késõbb egy tehenet fejtek. A területhez tartozott egy kis narancsültetvény is, ami a családnak egy kis „karácsonyi pénz”-t hozott. lizabeth két férjezett lánya, Anne Sanborn és Patricia Roush szintén Floridába költöztek családjukkal, és így Albertnak és Elizabethnek egy eleven, nagy és növõ, kiterjedt családja lett, melynek tagjai egymáshoz közel maradtak, mindmáig.

Astor községében nem volt újság, tûzoltóállomás, sõt rendõrség sem; a legközelebbi törvényszék is több mint húsz mérföldre volt. Fõként vadászok és halászok részére volt kedvezõ az üzletelés. Ezt viszont az illegális halászat és az illegális „holdfény” szeszipar kialakulása egészítette ki az erdõkben eldugva. Albert és Elizabeth megalakították a fiú cserkészetet, és egy kis napilappal támogatták az állampolgári jogot és a törvényességet.

Albert vezércikkei sok témát érintettek és idõnként ezekbõl néhányat Közép-Florida nagyobb újságjaiban is megjelentettek.

1954-ben Éva és fia, Endre eljöttek az Egyesült Államokba, miután Évát kigyógyították a tbc-bõl. Éva megbékélést akart és abban reménykedett, hogy érvényteleníteni lehet a válást. A bíróságon annyit ért el, hogy a végkielégítést elrendezték, és így fiával, Endrével visszatért családjához Hamburgba. A fiúk ezért hosszú évekig el voltak különítve, mivel Endre a német unokatestvérekkel együtt nõtt fel.

A család anyagi helyzete szûkös volt és sokféle próbálkozással igyekeztek jobb megélhetést biztosítani az Ocala nemzeti erdõségben. A tejtermékek boltja nem volt jövedelmezõ Floridában, ezért eladták. Az ebbõl befolyó pénzt befektették egy éttermi vállalkozásba Astorban, visszatérve az elsõ floridai otthonukba. A fõzést Elizabeth végezte, Ágnes volt a mosogató, a fiúk szolgáltak fel az asztaloknál. Albert volt a vendégváró, aki idõrõl idõre visszavonult írni egy hátsó szobába, amikor nem volt rá szükség. éhány év múlva felhagytak ezzel a vállalkozással, amely utóbb többnyire csak hétvégeken üzemelt. Eközben Albertet felvették matematikát és latint tanítani egy fiú internátusba kb. húsz mérföld távolságra. 1956 õszén Elizabeth is kapott tanári állást egy általános iskolában, Fort McCoyban, ami szintén kb. húsz mérföldre volt, de a másik irányban. 1957 januárjában Albert állásajánlatot kapott a Floridai Egyetemen, hogy vezesse a nyelvi laboratóriumot, a diplomázó végzõs diákoknak és a doktori fokozatra jelölteknek tanítson franciát, németet, és a megkövetelt idegennyelv-tudást ellenõrizze. (Ugyanabban a hónapban õ és fiai is megkapták az amerikai állampolgárságot az orlando-i állami szövetségi bíróságon.) A család bezárta az éttermet, eladták azt a házat, és egy faházba költöztek az erdõbe, közel Elizabeth iskolájához, úgy, hogy a család többi tagja is könnyen be tudjon járni az egyetemre az 1957es év tavaszi szemeszterében.

E

N

261

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV 1957 õszére Albert és Elizabeth meg tudtak venni egy nagyobb házat Gainsville óvárosában, ami némi felújitást igényelt. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc elsõ évfordulóján, október 23-tól november 5-ig az apa és fiai fekete karszalaggal jelentek meg az iskolában, hogy ezzel is felhívják a figyelmet a vasfüggöny mögötti kis népek sorsára. Albertet gyakran felkérték szónoknak polgári klubokban, hogy beszéljen a kommunizmus és nemzetiszocializmus veszélyeirõl, és mint kari tanácsadó a „Fiatal Amerikaiak a Szabadságért” egyetemi mozgalom javára is mûködött. Egyik beszédét akkoriban közölte a nemzeti sajtó „Élõ Beszéd” rovata. tizenkét év alatt, amelyet a Floridai Egyetem fakultásán eltöltött, két fia: Géza és Miklós diplomát szerzett azon az egyetemen. Huba fia az Amerikai Egyesült Államok katonai akadémiáján West Pointban végzett, és tiszti karrierjét elkezdte az amerikai hadseregben. 1959 õszén, miután Huba fiát kinevezték az akadémiára, Albert – nagyon jellegzetes módon – hat hónapig egy építõipari céghez küldte a fiát dolgozni, csakhogy értékelje majd a mindennapi emberi munkát akkor, amikor tisztként parancsnok lesz.

Ezalatt az idõ alatt néhány könyvet kiadott magyarul és angolul, körutakra ment Amerika-szerte és Kanadába, megalapította az Amerikai Magyar Szépmíves Céhet, a Dunai Kutatási és Információs Központot és a Dunai Könyvkiadót.

Az egyetemrõl való nyugdíjazása után 1970-ben visszatért Astor Parkba Elizabethtel és teljes idejét ez utóbbi három szervezet missziójára összpontosította.

Az elsõ célja a klasszikus magyar irodalom megjelentetése volt, hogy a világ minden részén élõ emigrációs magyarságot jó magyar irodalmi anyaggal lássa el, és hogy kiemelt kulturális és klasszikus mûveket angolul is megjelentessen, hogy segítse a második és harmadik nemzedéket magyar örökségük tudatos megõrzésében.

A második szervezet célja az volt, hogy fontos tényeket ismertessen a jövõbeni politikai döntéshozók számára azáltal, hogy összegyûjti és publikálja a tudományos munkákat kutatási intézetek és könyvtárak számára, és feltárja a Duna-menti Közép- és Kelet-Európa országai történelmének, politikájának, szociális és gazdasági problémáinak égetõ kérdéseit. A Dunai Könyvkiadó létesítésének célja a saját könyvei és mások könyveinek kiadása és piacra tétele volt. Amikor csak lehetõsége adódott, információkat jelentetett meg a hírhedt Ceaucescu-rendszer kommunista Romániájának a kisebbségekkel szembeni brutális bánásmódjáról. zidõtájt õ lett az Erdélyi Világszövetség elsõ elnöke, amely a világ minden részérõl 134 tagegyesületet foglalt magában, amelyek erdélyi menekültcsoportokból álltak. Alelnökként szolgált az Amerikai Magyarok Szövetségében (AMSZ), igazgató volt a Lengyel-Magyar Világszövetségben, tagja volt az Árpád Akadémiának, a Templomos Lovagrendnek és a Szent László Lovagrendnek. Életének ez a korszaka, különösen 25 éve – 62 éves korától 87 évéig – rendkívül termékeny volt. Az elõbb idézett munkásságán túl néhány kitûnõ irodalmi mûvet alkotott. Ezek között leginkább említésre méltó az a két kötet, amelyben saját családja ezeréves erdélyi történetét szövi a regénybe – a középkortól a jelenig –, mely a Kard és kasza (Sword and Scythe) címet viseli. Ez a mûve jelent meg elsõként az Amerikai Magyar Szépmíves Céh nyomtatásában, 1974-ben.

1979 késõ nyarán megjelent egy levél a Gainsville-i „Daily Sun” napilapban, amely Czegei Wass Albertet háborús bûnösként vádolja, mint aki az ocalai nemzeti erdõben

A

E

262

WASS ALBERT ÉLETRAJZA rejtõzködik. A cikket más cikkek követték néhány közép-floridai újságban, amelyekben interjúkat közöltek, melyeket szomszédos lakókkal, az Amerikai Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériuma meg nem nevezett forrásaival, a Simon Wiesenthal bécsi központjával és magával, Czegei Wass Alberttel készítettek. int kiderült, a Floridai Egyetem rovartani professzora részt vett Bukarestben (Romániában) egy rovartani konferencián. Czegei Wass Albert és politikai szövetségesei azért lobbiztak, hogy Romániának addig ne adják meg a kedvezményezett ország státuszát, amíg az emberi polgári jogok betartásában nincs javulás. A román kormány kiadta az ott látogató professzornak azokat a régi jegyzõkönyvet 1945-bõl, amelyet a Simon Wiesenthal Központnak és az Amerikai Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériuma részére készítettek, amelyben Czegei Wass Albertet és édesapját halálra ítélték az 1940 szeptemberében történt határ menti incidensek miatt. (Azóta e bizonyos jegyzõkönyvekrõl kiderült, hogy 65 jelentõs földbirtokos állampolgárt fogtak perbe és ítéltek halálra távollétükben, tehát „in absentia” 1946. július 13-án egy egész napos perben, amely a jogrend minden alapelvének a kigúnyolása. Olyan bûntények miatt vádolták, amiket nem követhetett el, mert nem is volt jelen, de mégis neki tulajdonítják a megfélemlített és nem tiszta szándéktól vezérelt egyének tanúvallomásai alapján. Ez az a korszak volt Romániában, amikor a Szovjetunió szövetséges lett és a szovjet haderõk kiemelt szerepet játszottak az egész országban, hogy hatalomra segítsék az új polgári vezetõséget, de még nem csitult el a közelmúltból az ellenségeskedés. Bár a kommunista kormány még nem alakult meg, de a kommunista propagandisták országszerte agitáltak a középosztály és a felsõbb osztályok ellen, hogy bebiztosítsák a szocializmus térhódítását Romániában.)

Az Igazságügyi Minisztérium rendelkezett ugyan a Czegei Wass Albert-ügy irataival, de felsõbb államérdekek miatt nem firtatták az ügyet egy darabig. Huba fia ebben az idõben fõhadnagyként szolgált a hadseregben és rávette apját, hogy készítsen tanúságtételi nyilatkozatot és bizonyságokkal igazolja hollétét arról az idõrõl, amikor az állítólagos bûntények történtek. Együtt utaztak Washingtonba, hogy tanúvallomást tegyen az Igazságügyi Minisztérium különleges feladatokra kiképzett alakulata elõtt. Fellebbeztek az ügyvivõi bizottsághoz, hogy gyorsítsák meg azt a kivizsgálást, melynek során tisztázzák az író nevét, és egyúttal a legfelsõbb szintû tisztázást adják meg. Hiszen ettõl függött Huba jövõje, aki ezt a legfelsõbb titkos tisztázást meg is kapta, következésképpen az ügyet Amerika lezárta. z ügy azonban még mindig elrendezésre vár Romániában, köszönhetõen a jelenlegi kisebbségi politikának és az éretlen törvényes eljárásoknak abban az országban. Míg a román nacionalisták azzal vádolják, hogy háborús bûnös, a család egy sereg emberrel – mint egy nagy csapat – azon dolgozik, hogy ebben az áldatlan ügyben felderítsék az igazságot és rehabilitálják a nevét. Ez még sok idõt és energiát igényel, de fontos Erdély jövõje miatt.

Elizabeth, aki Czegei Wass Albert munkásságának oszlopos támogatója volt, 1987 márciusában meghalt, egyedül hagyva õt 79 évesen Közép-Florida távoli pontján, Astor Parkban. Ettõl kezdve csendes magányban élt írásaival hétközben, de mindig akadt látogatója a hétvégére. Helyben is sok barátja volt, mert az „Astor Kiwanis Club”-hoz tartozott, (fordító megjegyzése: helyi könyvtári és olvasóbarát klub), de Elizabeth lánya, An-

M

A

263

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV na vagy Géza fia szinte minden hétvégén felkeresték. A testvérek közül Vid gyakran meglátogatta Virginiából, mivel a többiek az Egyesült Államok nyugati partvidékén vagy Európában laktak. Az író nagyon sok magyarral tartott kapcsolatot a világ minden tájáról telefonon és levelezéssel.

Nem egészen négy év múlva Elizabeth halála után, 83 éves korában, Czegei Wass Albert újra megnõsült. Új felesége, Mary lett a társa élete hátralevõ szakaszán. dõközben fiai szép élethivatást töltöttek be. Vid egy tisztítóvállalat tulajdonosa lett Roanoke városban, Virginiában. Huba a késõi ‘80-as évekre az amerikai hadsereg fõdandártábornoka lett, a NATO központban, Brüsszelben szolgált, a legfõbb szövetségesi haderõk parancsnokságán a fõtitkár és a legfelsõbb szövetségesi parancsnok tanácsadója lett, mely a hagyományos európai fegyveres erõk (CFE) terveit és végrehajtásait irányítja és nagymértékben hozzájárult a vasfüggöny összeomlásához.

Miklós pénzügyi szakértõ lett Kaliforniában. Géza környezetvédelmi tanácsadási hivatalt alapított Fort Myers városában, Floridában. Endre (Andreas), a Hamburgi Egyetem közgazdasági szakán professzor, a szakterülete a volt kommunista gazdaságpolitika átalakítása kapitalista piacgazdaságra.

Amíg más emigráns magyarok fiai és leányai úgy nõttek fel, hogy folyékonyan beszélnek anyanyelvükön, a híres magyar író fiairól ez nem mondható el. Ami a négy fiú magyar tudásából megmaradt, az Ágnes néni kényszerének köszönhetõ, aki haláláig – a ‘70-es évek végén – nem értett más nyelven, csak magyarul.

Ahogy Amerikába megérkeztek, az elsõ naptól amerikai háztartásba csöppentek bele. Az elsõ néhány kritikus hónapban a McClain család házának vendégei lettek és udvariatlanság lett volna, ha a vendéglátók jelenlétében németre vagy magyarra fordították volna a társalgás nyelvét. A fiúk nagyon gyorsan megtanultak angolul, s mire Albert és Elizabeth összeházasodtak és Floridában alapítottak otthont, a családi életforma kialakult és angolul kényelmesebb volt beszélni. ár voltak kísérletek arra, hogy „magyar napokat” tartsanak és plusz magyartanításban vegyenek részt, de ezek sikertelenné váltak két okból. Elõször is, Elizabeth és Albert úgy hitték, hogy a fiúk a vasfüggöny mögötti magyaroknak jobb nagyköveteivé válhatnak, ha példaértékû amerikaiak mindenekelõtt. Másodszor, Albert legjobb szándéka ellenére sem tudott több figyelmet fordítani erre, mert annyira lekötötték az írásai és a hivatásával járó tevékenységek, hogy a fiúk felnevelése valójában Elizabethre hárult.

Eközben Endre Hamburgban nõtt fel. Az ötvenes évek végén Albert édesapja, aki szintén Endre, el tudta hagyni Magyarországot az elõrehaladt kora miatt. Megpróbált ugyan az Egyesült Államokban élni fiával, de a kulturális eltérések áthidalása túlságosan nehezére esett. Ehelyett inkább kedvenc unokahúgához, Évához és fiához költözött. Így, õ jelentõs hatással volt unokája életére. Fiatal éveiben és serdülõkorában Endrét Éva elvitte a rokonok meglátogatására Magyarországra és Romániába. Endre Erdélyben találkozott késõbbi feleségével, Ágnessel, aki szintén egy régi arisztokrata család tagja volt, de akkoriban már nagyon egyszerû életet éltek. Ráadásul, Éva a Hamburgban tanuló magyar ösztöndíjas diákoknak szobát és ellátást adott. Ezek a kapcsolatok fontossá váltak Endre életének formálásában. Õ tudatosabban átélte, hogy milyen a valóságos helyzet a vasfüggöny mögött, mint testvérei, és volt alkalma édesanyjával együtt néhány embert támogatni és utazásokat tenni, midezeknek jelentõs kihatása áldássá vált.

I

B

264

WASS ALBERT ÉLETRAJZA 1991 májusában édesanyjuk, Éva meghalt Hamburgban. Ez a tragikus esemény azelõtt nem tapasztalt közelségbe hozta a testvéreket. A csekély örökség lehetõvé tette, hogy Endre és felesége több anyagi forrással kiterjeszthessék a korábban elkezdett és Erdélyre fordított missziójukat. kommunista rendszer mind Magyarországon, mind Erdélyben elfojtotta az „osztályellenségek” és a nyugaton mûködõ írók írásait. Czegei Wass Albert természetesen mindkét kategóriába beillett. Így ezekben az országokban az olvasóközönség számára nem váltak ismertté mûvei több mint negyven évig, míg a vasfüggöny össze nem omlott 1989-ben. A kormányváltás Magyarországon és Romániában megnyitotta annak a lehetõségét, hogy a fiúk apjuk mûveit megjelentessék Romániában és Magyarországon.

Már 1987-ben és 1988-ban Czegei Wass Albert néhány mûve kezdett megjelenni Budapesten. 1989 decemberében, miután a berlini fal ledõlt és Magyaroszágon elindult a szabadabb élet, az író kapott ajánlatot egy Kaliforniában élõ üzletembertõl összes mûve kinyomtatására. Ez a kapcsolat csak szerény eredményt hozott. Mindössze két könyve jelent meg 1990-ben, s aztán néhány évig semmi.

1991 után õ maga kezdte el intézni könyvei megjelentetését, és 1994-re három további könyve megjelent Budapesten. 1995-ben, 87 éves korában néhány floridai barátja tanácsára aláírta könyvei megjelentetési jogát a Dr. Gróf Czegei Wass Albert Alapítvány számára Floridában. Azt remélte, hogy így nagyobb nyilvánosságot kapnak mûvei és egy felelõs gondnokság vigyázza örökségét. Az Alapítványnak nem sikerült egyetlen könyvét sem kiadni.

Az író ebben az idõben kezdte nagyrabecsülni azt a munkát, amit fiai Erdélyben végeztek. Többféle módon segítették a Maros-völgyi magyar közösségeket. 1996-ban az író és az Alapítvány engedélyével kinyomtatták a Kard és kasza mûvét Erdélyben. A könyvek bevételébõl és más privát alapítványokból különbözõ vállalkozásokat hoztak létre. z elsõ fõ vállalkozás 1996-ban egy 60 férõhelyes kollégium (internátus) volt magyar diákok számára Szászrégen térségében, egy kis faluban. Ezt követte 1998-ban az elsõ árvaház megépítése szászrégeni magyar diákok számára, és a második Holtmaroson. Az a fõ elgondolás, hogy az árva gyermekeket kiveszik a hírhedt romániai árvaházakból és néhány kisebb helyen elhelyezik õket, ahol gondosabb bánásmódban és kulturális képzésben részesítik õket. Számtalan „mikrokölcsön” nyújtásával segítik a kis vállalkozásokat és a rászoruló családokat. Édesapjuk álmainak a megvalósítására a fiúk létrehozták a Czegei Wass Alapítványt, ami egy nonprofit érdekeltségû vállalkozás, melynek fiókvállalatai cégbejegyzést kaptak Magyarországon és Romániában. 1997 nyarán a Dr. Gróf Czegei Wass Albert Alapítvány visszaadta a kiadási jogot az írónak, aki ezután átruházta azt fiainak, a Czegei Wass Alapítványnak. Ezzel biztosította, hogy könyveinek bevételébõl tovább éljen a jövõrõl szóló látomása: hogy Erdély népei és Európa Duna-medencéje végre élvezhessék a politikai és kulturális szabadság áldásait és a gazdasági biztonságot.

1998. február 17-én a nagy író meghalt. Porait elvitték az erdélyi Helikon emlékparkba, a Vécsi kastély kertjébe, a Maros-völgybe, Erdélybe, a havasok látóhatárához, amelyet úgy szeretett, és népe körébe, amelyért olyan hosszú idõn át jól és hûségesen síkra szállt.

A

A

265

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Wass Albert életmû-bibliográfia 1927 – 2015 (nem teljes) A bujdosó imája (verseskötet) 1947 A fogfájós róka (eredetileg német nyelven írt mesék) A funtineli boszorkány 1959 A ház, amit Eliza épített A kastély árnyékában 1943 A költõ és a macska (elbeszélések) 1945 A láthatatlan lobogó (verseskötet) 1947 A rézkígyó 1947 A sólyom hangja 1989 A szikla alatti férfi (eredetileg angol és német nyelven íródott novellák) A temetõ megindul (kórusjáték) 1933 A titokzatos õzbak 1941 A vén gombacsináló (mesék) Adjátok vissza a hegyeimet! 1949 Amerikai emberek (elbeszélések) Amerikai híradó (rádiós beszédek) Átoksori kísértetek 1964 Az almafa kivirágzik (elbeszélések novellák, karcolatok) Az Antikrisztus és a pásztorok 1957 Az utolsó lámpás (eredetileg németül írt regény) Csaba 1940 Csillag az éjszakában (színmûvek) Egy gondolat története (cikkek, tanulmányok) Egyedül a világ ellen 1943 Életem: Voltam I-II. Eliza (eredetileg angolul íródott) Elvásik a veres csillag 1965 Elvész a nyom 1952 Ember az országút szélén 1950 Emberé a munka (elveszett mû) Erdõk könyve (mesék) 1946 Farkasverem 1934 Fenyõ a hegytetõn (verseskötet) Gyepesedõ utak (elbeszélések) Hagyaték 1985 Halálos köd a Holtember partján 1978 Hanky tanár úr amerikai kalandjai 1960 elõtt Hûség bilincsében (elbeszélések) Igazságot Erdélynek! (kétnyelvû dokumentumkötet) Istvánka (elveszett mû) 1960 elõtt Jónás és Ninive (filmforgatókönyv) Józan magyar szemmel I-II. (publicisztikák) Jönnek! 1940 Jupiter három napja (színmûvek, drámák) Kard és kasza 1974 Krisztus vitézei (drámák) 266

WASS ALBERT ÉLETMÛ-BIBLIOGRÁFIA Magukrahagyottak 1967 Magyar népmesék sorozat 1971 Magyar örökségünk 1975 Magyar számadás (publicisztikai írások) Mese az elveszett szabadságról (publicisztika, rádiós jegyzetek) Mire a fák megnõnek 1940 Napsugár (elveszett mû) Napsugár: Altatódal a szerelemhez Nem nyugaton kel fel a nap (eredetileg angol nyelven íródott) Népirtás Erdélyben 1985 Nuza (elveszett mû) Örökösök Örökösök (novellák) Ötlet és bátorság (levelek) Se szentek, se hõsök (novellák) Százéves dal az ismeretlen bujdosóról (verseskötet) 1948 Tavak könyve (mesék) 1942 Tavaszi szél (színmû) 1944 Te és a világ (elbeszélések) 1947 Tizenhárom almafa 1951 Valaki tévedett 1945 Válogatott magyar mesék Válogatott magyar mondák Vérben és viharban 1943 Virágtemetés (verseskötet) 1927 Voltam Wass Albert titkai (levelek) Zsoltár és trombitaszó 1949 *** Black Hammock (angol) Deadly Fog at Dead man’s Landing (angol) Devolvedme mis montanas! (spanyol) Die letzte Laterne (német) Die Spur verlirt sich (német) Documentetd Facts and Figures on Transylvania (angol) Eliza and the House that Jack Built (angol) Forsaken are the Brave (angol) Gebt mir meine Berge wieder! (német) Give me back my Mountains (angol) Het verloren spoor (holland) History of Astor ont he St. Johns (angol) Langa Scaunul Domnului (román ford. A funtineli boszorkány) Man by the Side of the Road (angol) Märchen vom Walde (német) Our Hungarian Heritage (angol) Selected Hungarian folk tales Selected Hungarian legends (angol) The Purple Ghosts of Damnation Row (angol) The Red Star Wanes (angol) Transylvania and the Hungarian-Rumanian Problem (angol) Why? (angol) 267

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Introduction – Wass Albert heritage book

His Worldview Became Our Compass in Finding Goodness, Nobility, and Beauty in life

by Wass Family: Vid, Huba, Miklós, Géza and Endre This book is a collection of reflections by friends and extended family upon the life and times of an extraordinary person, the author Wass Albert, on the 110th anniversary of his birth and two decades since his passing.

He was a loving hearted and caring person with a beautiful and reliWass Brothers Together in Hamburg, 1991 gious view of the (left to right: Huba, Vid, Endre, Géza and Miklós) world. His works reflect what he held to be true, noble, and beautiful in a life lived amid world-shaking changes around him, during a century of traumatic human history – many millions died and many more millions were displaced to find new homes.

The experience of universal disorder, cataclysmic changes, and world-deceptions developed his powers of observation, shaped his critical nature, sharpened his instincts, and imprinted deep feelings. As observer, prophet, and artist he reports with sensitivity on what he sees: good and evil, justice and injustice, moral expediency and moral integrity.

History does not repeat. It does create echoes heard by people whose current experiences resonate. His works echo for people who are also looking for a compass to the true, the noble, and the beautiful in a rapidly changing world of complex forces, strong emotions and bitter debates. There are many such people today. We, the writer’s sons, Vid, Huba, Miklós, Géza, and Endre are privileged to have lived a life with him, and here humbly share with them the example, the convictions and the wisdoms, often delivered with wry wit and humor, that also became our compass.

Wass Albert found his destiny at an early age, and his messages had a lifelong consistency. From his 19th year (when his first poem was published) on – in all his works 268

HIS WORLDVIEW BECAME OUR COMPASS IN FINDING GOODNESS, NOBILITY...

– he held up a mirror to the human condition as he found it: the good, the bad, the passive, the bold, the well-intentioned, the generous, the selfish, the careless, the responsible, the evil, etc. His many novels, short stories, poems, essays, and radio scripts caused readers to feel, reflect and change in some significant way. Living in exile from age 37 until his death at 90, most of his writings were accomplished far from his beloved homeland. While he was well known before he left his home, his work was little read for many years. Nonetheless, he was creative and productive: 40 novels, numerous collections of poetry, short stories and plays, not to mention a large number of published essays and radio script mostly in Hungarian, although several books were translated into other languages. Today people of his Hungarian nation all over the world talk about Wass Albert.

Though born to privilege and high social status, his early writings reflect empathy for the people who struggled for the basic necessities of life. His writings from the frontlines during the defense of his homeland honestly portray the bravery and sacrifices of his soldiers as well as those of the helpless people caught up in the “bloody games” of faraway politicians. Reduced to the possessions he and his family could carry, he made a living with his manual labor to feed and house his family. Life –earning a living, raising a large family, and also writing – was difficult for many years.

Wass Albert was very spiritual, with a close and sincere relationship with his God. For him, the church was not an organization or a place, it was wherever and whenever you get close to God. In fact, he often told us he felt closest to God, not in man made attempts to glorify Him, but out in the harmony and beauty of God’s own creation in a growing garden, among an ancient forest of trees full of life, on a rolling hill of grass, shrubs, cattle, crops, and orchards, or under the tall cathedral-like spires of the mountains.

His stories were lively because he was full of life. His prose and poems speak to the spirit and touch people’s lives. He reminded people of what was good about the world – the beauty of God’s domain, the love and warmth between genuine people, at the same time he criticized the folly of pride and pretense. His affection for Transylvania never waned. He told exciting and fabulous stories of his life in his homeland. He depicted the natural world so vividly that we felt we were there.

He was also a man of uncompromising values. While his stories and the descriptions of places he knew were rendered in color and magical beauty, there was always a time transcending moral message. He taught us the durable values that had been passed down in the Czegei Wass family for many generations. The author wrote more than forty books, but doing “good works” was more important than being popular. Even though it was clear to him soon after he was in America that he would probably never again be able to visit his homeland in body, he never left home in spirit. His writings, except for a rare few, kept him at home. From the time he wrote the first piece of it until the end of his life, he remained faithful to the ideas and convictions of his original agenda even though times changed, history changed, and his life settings changed. Although, his books are not about fairy tales in which the past is embellished, nevertheless, the beauties and marvels the author depicts and the enthusiastic devotion and attachment with which he portrays the people, the scenes, and the stories that have enriched his life will enchant the reader.

269

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV As a writer, a journalist, and a public figure, Wass Albert represented the idea of democratic reconciliation among peoples.

Wass Albert was a man of unity rather than division.

Although he wrote of and for his people, the Hungarian minority in Erdely, he also wrote for and about all peoThe Five Sons of Albert Wass: Miklós, Vid, Huba, Géza and Endre ple of Erdely, and – They are the Officers of Czegei Wass Foundation in America elsewhere who strive for peaceful coexistence among ethnic groups and cultures. This is increasingly a world-wide concern today. He writes that people can coexists in harmony when mutual respect and trust is restored among people of different nationalities and cultures who live together in the same country, region, town and village. He hoped for the ideal condition in which all the ethnic minorities of not only Transylvania, but of the entire Danubian basin, could live in peace, prosperity, and harmony together.

Wass Albert fulfilled a special mission for the Hungarians in American and in Transylvania – as a teacher, writer, journalist and editor. He saw his destiny as an advocate for the ethnic minorities under a chauvinist and communist cultural and political oppression. No wonder, he was considered a dangerous critic of the authorities abusing their power. Eventually, he was the target of Bolshevik propaganda that wanted to silence him and remove him from the public eye. The method – to discredit a person by lies about him – proved to be effective. However, antagonistic political groups fight against each other in the background. Critics can misinterpret and quote out of context from any author to prove any point. This problem is not new or unique to this author.

He never knew the acclaim of his Hungarian readers and the popularity his writings would achieve. We realize that we are not his only children, Papi includes all of his children-in-spirit, all of those who have been affected by his thoughts. He has often said that his life is an “open book.”

270

WHAT IS THE SPIRITUAL DIRECTION WE GOT FROM HIS WORKS?

Editor’s foreword

What is the spiritual direction we got from his works?

He Enhances our Devotion toward Patriotism, Homeland, and Freedom

By Dr. Eva Lukacsi (Miami) The publishing of our book has an important reason and aim. Many people got acquainted with the works of Albert Wass, who would like to better know the person, the writer’s life and world through personal stories and memories. This book is the result of 15 years of research. It’s time to reveal the authentic reflections, the personal memories related to the writer, before they get forgotten.

The intention is also clear: to reveal, from pure sources, who the real A Wass is and let all those who like him connect spiritually- with the words of the great Transylvanian poet :” Seklers, on the cliff-breasts of the mountaintops, sit by me! Hungarians on the banks of the Tisza, on the banks of the Danube , Hungarians among the northern mountains, among the vineries of Bacska, sit by me! Hungarians in Africa, Asia, Paris or America, sit by me!...(Jeno Dsida) Let’s join, as a big spiritual family, in a colorful presentation, with reports and narratives about who A. Wass was and is for us, how we regard him, what kind of spiritual teaching we got from his writings- Hungarians living all over the world. This is the aim, this is we want to share, and preserve his legacy as well as nourish and pass on his heritage.

The great Hungarian fugitive, Kelemen Mikes spent half of his life far away from his homeland, 27 years in exile. Lajos Kossuth spent 48 years of his life in outlawry. Albert Wass, the patriot had lived in his homeland for 37 years and 53 years far away from it.

He spent almost five decades in America as a prolific writer, a sentinel with a lantern from God, as the spiritual leader of the immigrant Hungarians. I have already written about the importance of the writer’s mission concerning his American life and work. I got acquainted in broad lines with the stations of his life and I searched his influence on the Hungarian communities. The example of Miami may be exceptional or general.

From his home in Astor, in mid-Florida, he answered six times to the invitations of the Hungarian Church of Miami and the Kossuth Club between 1961-1975. Yearbooks and 271

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV minutes preserve the records of these special meetings. According to sine people’s recollections Albert Wass usually gave a festive speech, but he also read from his manuscripts. His moving stories captured his audiences. Some people showed their support by sponsoring the foundation of the American-Hungarian Literary Guild and the publishing of his books. I heard similar stories from elderly pastors and community leaders in New Brunswick, Trenton, (New Jersey) Cleveland, Dayton, Columbus (Ohio) and New York, in several Hungarian communities of Florida, e.g: Sarasota, Orlando as well as in the large communities of Canada (Toronto, Montreal, Alberta, Vancouver, etc.).

The Hungarian newspapers in North America published his articles regularly, which reached large groups of readers. His publications, books and magazines appeared with more or less success between 1964-1986.

Because the number of his sponsors decreased, his enterprise failed. He writes about this woefully in an article from 1989 “The Old Warrior surrenders his weapon” (Az öreg harcos leteszi a fegyvert).

The writer’s works affected American communities as well, especially his colleagues and students at the University of Gainesville, Florida, specifically the students of the literary and debating society. As a teacher of the University, in the next days of the fallen Revolution, wore a black arm-ribbon with his sons, just to call people’s attention to the tragedy that fell on the Hungarian people. He repeated it, and gave historic lectures, even ten years later. In 1966 he organized a commemoration of the 1956 Hungarian revolution where Hungarian students dressed up in folk costumes and gave out black armribbons, as sign of empathy. This event is recorded in an article of the newspaper Canadian Hungarians (Kanadai Magyarság), November 1966. His political and social informative messages, his little booklets about Transylvania, about Hungarian history and culture were to be found in many university libraries, archives, and the headquarters of senators, in the Library of Congress in Washington DC.; occasionally they can be found even today. He took all these upon himself, with the support of his family, friends, Hungarian organizations, like Transylvanian World Federation, where he functioned as a President.

What made him so popular among the American Hungarians? In his youth he lived under the Romanian regime as member of a minority, just like the American Hungarians in America. In Transylvania, the Hungarian population survived even in the most difficult periods. This will to live originated from his faith and his life force, but was also due to the joining of forces of the spiritual leaders. As Count Miklós Bánffy, Baron János Kemény, Károly Kós and Sándor Reményik encouraged their people not to give up and strengthen their national identity, so did he strived for the faithfulness of the American Hungarians.

Albert Wass’ writings did not only touch people’s hearts, but they also involved them in the dramatic world of his novels. His “heroes” are mostly common people, who have started very low, but by courage, by their immaculate character and persistence they excel and set a real moral example. They are such “acquaintances”, who had to leave everything behind, who were stripped of everything- their past, their wealth, their values, their rights, including the loss of their family members and friends. Despite the hardships they faced in the new world, Albert Wass gave them back their faith in good and righteousness. Moreover, he strengthened their love and loyalty for their homeland, 272

WHAT IS THE SPIRITUAL DIRECTION WE GOT FROM HIS WORKS? their faith in freedom and democracy. At the same time, he offered aesthetic and artistic experience to the readers. He fulfilled his literary mission of a guard of Hungarian identity, as an advocate and an educator for a Godly and ethical standard of life. The establishment of the Literary Guild and the Danubian Publishing served not only the publication of his own books but also the books of other exiled Hungarian writers and poets.

To the last days of his life Albert Wass considered it his heart-felt task as an immigrant Transylvanian Hungarian writer to help his fellow-countrymen living in minority.

He helped primarily by literary means, by spreading publications to libraries, to politicians; he did more by himself than the American Hungarians altogether. He experienced both success and failure, and he was helped in this work by churches and organizations that he could trust, that he visited together with his wife, Elizabeth, his sons, Miklós and Géza and his adopted daughter, Anne and her children. This is how he concludes his mission for his nation, the Transylvanian Hungarians: “It was clear to me even before I got here that I must have some duty, some task to accomplish in the foreign land, otherwise God wouldn’t have troubled to save me and lead me out of hell through so many dangerous adventures, but would have left me perish with the other hundreds of thousands. And since I am a writer - from God’s mercy- it was already then clear to me that the downfall of my nation was caused by poisoning the opinion of the western world with false statistics regarding history, geography, and demography. I got to the conclusion, that my only task should be to enlighten those who were fooled by our enemies, and to inform the western world about the rights and the truth of my nation.” (Ákos Dunai, Visiting Count Albert Wass, Magyarok Vasárnapja, 1984) I would like to express my gratitude to the sons of Albert Wass and to Sanborn family for sharing their personal experiences and memories and for making the materials and pictures of the Czegei Wass Foundation archive available for me. I cherish the precious memory of Mrs.Anne Atzel Sanborn, who provided lots of valuable information for me. Thanks to all who joined as participants. Thanks to Dr. László Tanka for publishing the book. I also appreciate the work of all my aids, Kata Bartha and Julianna Bodó coeditors, Ágnes Gálfalvy, Vali Berki English language translators, Tibor Fábian and Dr. Péter Kádár editors, and a special thank-you goes to Mr. Michael Chenoweth for his generous support.

God’s grace be with us, with blessings, happiness and wealth in our personal and community life, for the good of our nation!

273

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Albert Wass de Czege 1908 – 1998

A

lbert Wass de Czege 1908-1998 author, journalist, college professor, and publisher. He was a lifelong champion of political and cultural liberty, an articulate spokesman for those oppressed by tyranny, and a spellbinding storyteller. Author of over 30 novels, numerous collections of poetry, short stories and plays, not to mention a large number of published essays and radio scripts mostly in Hungarian, although several books were published in German, Spanish, Dutch, Norwegian and English. His first book was published in 1927, when he was 19, he was working on his last book when he died at age 90. He writes about the impact of world events, regimes and governments, and „isms” on the everyday people who try to do what is right by their God and tradition. Born in the then Hungarian province of Transylvania, into an old aristocratic family, he witnessed the turmoil of the break-up of an oppressive Austro-Hungarian empire to be replaced by first a nationalist Romanian government, then a war time Hungarian regime under the influence of Germany's Hitler, then by the infamous communist regime of Ceucescu's Romania, and finally struggling to recover from this legacy within a Romania hoping to join the European Union and NATO, but bedeviled by its past. He is as critical of his own class for failing to seize the opportunities for real reform as he is of the power hungry officials of humble origins in the regimes that followed them into power. His heroes and heroines are people of character who remain true to themselves in spite of reverses and injustices.

His poems are lyrical, speak to the spirit, and evoke strong emotions. His prose, especially in the original Hungarian, paints scenes, settings, and feelings in bold, vivid, and 274

ALBERT WASS DE CZEGE artful strokes. The natural beauty of his native Transylvania, firmly etched in his memory, is the backdrop of much of his writings even late in life.

He was broadly educated in the tradition of the „renaissance man�, steeped early in the classics and sciences, an amateur competitor in swimming, fencing, and pistol shooting, and an avid life long hunter and fisherman. The pursuit of advanced university degrees took him to Germany and France. And his journalistic career exposed him to most of Europe during the turmoil of the 1930's. hen World War II came, he served as a cavalryman on the Russian front.

And when it ended he found himself a refugee in a Bavarian village writing about both the tragedy that had befallen his homeland, and children's stories that delight and instruct about ethics and character. Emigrating to the United States in 1951 he ended up on the faculty of the University of Florida after several years of writing for Radio Free Europe. Retiring from the university in 1970 to the quiet of the Ocala National Forest, he concentrated on his writings, correspondence, research and publishing on behalf of the people he left behind under communist rule and to keep alive the cultural literary legacy of the Hungarian people. Throughout this time, he became a leader of the Hungarian exile community and a strong voice against national socialism and communism.

When the fall of communism came, his suppressed writings were rediscovered by millions of Hungarians formerly behind the iron curtain. Already in his 80's, he never returned to his home country while he lived. After his death in 1998, his ashes returned to Transylvania, and his loss was mourned by millions of people who only knew him through his books.

Frequently honored throughout his long life, he lived simply, honoring those who shared his days wherever he was. His life long vision was that the descendents of the people he knew in Transylvania, and the Danubian Basin of Europe, would eventually enjoy the blessings of political and cultural liberty, and economic security. Toward this end he transferred the copyrights to his works to the Czegei Wass Foundation in 1997 so that the earnings of his books would advance his vision of the future. lbert Wass de Czege, or Szentegyedi es Czegei Grof Wass Albert, or, Count Albert Wass de Czege and Szentegyed, (and more widely known to Hungarians simply as Wass Albert) was born January 8, 1908 in Valaszut, Hungary, near Kolozsvar, the capitol of Transylvania province, of an old aristocratic family that traces its lineage to 1047, a date not long after the first King of Hungary, St Stephen, was crowned. He grew up on the family estate, Szentgothard, in the county of Szolnok-Doboka, on land that had been granted to the family in 1142 by the Hungarian king.

He became an avid hunter at an early age and developed a life long passion for the hills, forests, lakes and mountains of his homeland. He became a keen observer of its people of all walks of life. His understanding and respect for the people who lived in the villages and worked the farms and forests whether they spoke Hungarian, Romanian, and German is clearly evident in his prolific writings. His writings capture the beauty of the region, the hardships and dilemmas of living in a complex world, and the failures and triumphs of character. Although most of his works place people in this familiar setting, his themes are universal and timeless.

W

A

275

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV In December, 1919, Transylvania became a part of Romania, and Albert Wass de Czege began his formal education in Koloszvar, now renamed Cluj, soon after. He later completed his baccalaureate degree in Agriculture at Debrecen University in Hungary, and advanced degrees in forestry and wildlife management at Hohenheim in Germany, and landscape architecture at the Sorbonne in Paris, France. In 1932 he returned home from school due to the illness of his father. He was immediately drafted into the Romanian Army and served one year in a cavalry regiment. He assumed the management of the family farming operations in 1934, and was married to Eva Siemers of Hamburg, Germany the next year. She was the second daughter of his favorite aunt, Ilona, who had brought her children back to her childhood home many summers over the years. Their first child, a son Vid, was born in 1936. is writing career began early. (His first book, a volume of poems, was published in 1927, at age 19. While a student in Germany and France he worked as a special staff writer for the “Debreceni újság” “Budapesti Hirlap” and the “Ellenzék) His second book followed in 1929, and his first play went on stage in 1933 in Marosvasarhely. In 1934, his first novel, a best seller titled „The Wolf Pit”, or „Farkasverem” in Hungarian, earned him the „Baumgarten Literary Award”, and membership in several literary societies. The book gives a partly tragic and heroic, partly satiric picture of the Transylvanian nobility of his day, who, along with 6 million other Hungarians, became subjects of foreign occupations after World War I. Old families, their estates confiscated by the Romanian regime, still in their old castles, try desperately to keep up a gracious way of life and ancient traditions while barely scratching enough food out of their vegetable gardens to avoid starvation. Meanwhile the young and talented step deftly into a new industrialized world and rapidly rise to leading positions. His short stories began appearing in many literary magazines. Other novels published soon after, brought him more honors, among them membership in the Kisfaludy Society, the literary branch of the Royal Hungarian Academy, and the Transylvanian Helikon, an honor society of Transylvania authors, of which he was the last surviving member when he died. fter the death of his grandfather, Bela, in 1936, Albert Wass de Czege replaced him as a lay official in the Hungarian Reformed (Calvinist) Church of Transylvania. This church was established in 1526 partially through the efforts of his ancestors to obtain freedom of religion in Transylvania, one of the first places in Europe where this principle was established. Religion was important to him all of his life. Later during his refugee years, he would serve as a lay minister in Germany and on board a refugee ship bound for the United States in 1950.

(Insert account of early involvement in organizing the Boy Scout movement and the Hungarian World Jamboree.)

Beginning in 1937, as Hitler's National Socialism began to attract adherents throughout Europe, the Romanian National Socialist Iron Guard was formed. This put increasing pressure on the Hungarian, German and Jewish ethnic minorities throughout Transylvania. Being a member of a minority group became more and more dangerous as Romania entered the war on Hitler's side.

The „Treaty of Vienna” signed on August 30, 1940, between Romania and Hungary, as a result of Italian and German arbitration, returned to Hungary a neighboring portion

H

A

276

ALBERT WASS DE CZEGE of Transylvania where Romanians were a minority. Because this included the Wass family estates, this was good news, but it also unleashed a chain of events causing Albert Wass de Czege and his father to be tried as war criminals several years later, after the Soviet „liberation” of Romania and their departure from Transylvania. At this writing, there is still a cloud over the now famous author stemming from these occurrences. n 10 September 1940, withdrawing Romanian troops ransacked the family home, took with them all live stock, and killed one herdsman and wounded another. On the next day, Hungarian soldiers arrived at the estate, which was now adjacent to the new border. They requisitioned four guest rooms and space for a temporary command post for their officers, since there were no other near by accommodations. Martial law was declared in the border counties until January 1941, when civilian administration was re-established.

Long prior to these events, Mr. Anton Mocsonyi de Foen, Royal Huntmaster to the King of Romania, had engaged him as a wildlife management expert for the Carpathian mountain region in the vicinity of Reghin that he knew so well. Thus on the 14th of September he was able to travel to meet Dr, Jonel Popescu, mayor of the city of Reghin, and also assistant to the Royal Huntmaster. By the next evening he arrived at the mountain village of Ratosnya, and departed the next morning on horseback to the lodge called Dealu Brad further up in the Carpathians.

About two weeks later, he received a message from home that his second son, Csaba, then three, was seriously ill with menigitis. Upon arriving home on October 2nd, he found his son had died on the 29th of September. After the funeral, the next day, he spent a few days at home and took his wife back up with him to the solace of the Carpathians. uring his stay at home he learned of the incident for which he would be branded a war criminal several years later. The Hungarian security forces had arrested five people in the local village for being „politically unreliable”. The border guards brought them to the family house where their security officer, a Captain Pakuts, had his command post, and locked them in the cellar of the farm granary. One of them was the village mayor, whom the elder Count Wass was able to convince the captain to release, but guards would not release the four younger people. This included the daughter of the Jewish shop keeper, and her cousin. The security officer ordered the prisoners taken to the county seat. Several miles away the guards shot the prisoners for allegedly attempting to escape. The full facts never surfaced, but the Captain was punished, and the family suspected he harbored feelings of revenge because some Romanians had killed his parents some years before. But the villagers blamed members of the family for pointing out who in the village was „politically unreliable”. A military investigation into the incident was underway before Albert Wass de Czege returned to the mountains until November.

In January 1941, the Hungarian authorities appointed him „Hunting Inspector” for the region of Transylvanian Hungary. While continuing in this position, he was asked to be the literary editor for the Kolosvar newspaper „Ellenzek”. Thus his time was split between these two positions and still helping his father manage the farming operations on the estate. In August of that year his third son, Huba, was born.

O

D

277

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV This was also a fruitful period for the writer. After his first novel he had managed to publish six more books in short order. But in 1942 and 1943 he published two cosequent historical novels that would earn more honors, Mire a Fak Megnonek or As Soon as the Trees Grow and A Kastely Arnyekaban or In the Shadow of the Castle. The hero of this two volume story is the simple Transylvanian farmer who tries to uphold the tradition of honesty, sincerity and good will under the double pressures of outside oppression and inside decadence. The story of one Transylvanian family is set between the 1849 defeat of the Hungarian Liberty War, the unsuccessful attempt by Hungarian reformers to establish a democratic republic, and 1919, the Romanian occupation following WWI. The book chronicles the effect of outside forces on the people of Transylvania – oppressed by Hapsburg imperialism, plundered by their own government in Budapest, wavering between national pride and democratic ideals, and finally destroyed by a war which on the surface seemed to have started because of the murder of Transylvania's worst enemy, the Crown Prince Franz Ferdinand, but in reality leads to dire consequences for the population and the region in general. This work was awarded the Klebelsberg Literary award, the Zrinyi prize, and earned for the author an honorary doctorate from the University of Koloszvar. hus while the world was at war, and German, Hungarian, and Romanian Armies where by this time deep into Soviet Russia, Albert Wass de Czege was not yet involved. Then in May of 1942 he was called up for three months of military retraining, and returned to civilian life. Because of his education and previous military training with the Romanian cavalry, he was given a reserve commission in the Royal Hungarian Cavalry.

He was able to continue with his civilian pursuits for almost a year after this training.

His fourth son, Miklos, was born in January 1943. In March, the editor of his newspaper was called into the Army, and Albert Wass de Czege was asked to replace him until a suitable replacement was found. However, on the 1st of July, two German Gestapo officers invaded his office, flashed their authorizations to censor the newspaper, upon which he simply walked out of the office and went up to his mountain retreat.

Two weeks later, an old family friend, General Lajos Veress, commander of Hungarian forces in Transylvania, sent him a message saying the Germans were „looking for him”, and advised him to volunteer for active service. He was assigned to the Royal Hungarian 9th Cavalry regiment, then fighting the Soviet tank forces on horseback in the Ukraine. He experienced several months of desperate fighting as the German forces and their Hungarian and Romanian allies were pushed back. By Christmas his regiment, and their horses, no longer existed. y April 1944 he was appointed aide-the-camp to General Veress, who was at that time the secret leader of the Hungarian anti-Nazi underground. The same month his fifth son Geza, was born. His general was at that time involved with the secret negotiations between the Hungarian Government and the allies to secure an agreement to keep the Soviet forces out of the Carpathian basin in return for turning against the now retreating German forces. As the general’s personal staff officer, Albert Wass de Czege became involved in these eventually unsuccessful negotiations. By September, General Veress was arrested by the German Gestapo, and his aide

T

B

278

ALBERT WASS DE CZEGE with him. Because of his low rank, he was released and continued in the same position with General Veress's successors, Generals Kovacs, Fonagy, and Tilger for the remainder of the retreat from Transylvania into Hungary.

From October 1944 on the retreating forces fiercely fought the Soviet Armies from village to village, often recapturing territory only to view the atrocities committed by the „liberating” communist hordes. Just before the enemy forces reached Szentgothard, his family left with only personal baggage and traveled out of reach of the fighting ahead of the retreat across Hungary. y March of 1945, the retreat had taken them to the town of Sopron, near the Austrian border, There Albert Wass de Czege was reunited with his wife and sons at the home of family friends. He also discovered that his old commander, General Veress, was imprisoned at Kohalma nearby. Obtaining permission to visit, he discovered that the General was still able to stay in touch with the underground which was beginning to organize for the coming Soviet occupation. He offered to send his family to German relatives and join the underground. The General convinced him that, as a writer, he was of greater value alive telling the world about the dangers of both national socialism and communism, until a just peace could be obtained for the Hungarian people.

The escape from the shadow of the Soviet Armies to the advancing American Forces in German Bavaria was narrow and harrowing. Through the underground's connections, he was ordered to help escort a train-load of refugee families out of Hungary. The train left Hungary under artillery bombardment, probably the last one to do so.

By April, after dodging through retreating German rail traffic in Austria, and Czechoslovakia, the train crossed into Germany through the heavily forested „Bayerischer Wald”, and ran out of fuel in the little village of Bleibach. After a day of reconnaissance, Albert Wass de Czege found two vacant rooms with the Rabb family at a nearby hamlet called Plarnhof. The Rabb family farm needed workers since the sons were still off to war somewhere. That night the family of Hungarian aristocrats walked penniless up the long hill to Plarnhof under the dueling artillery of the American forces coming from the west and the German forces still fighting on their east. n a few days the Americans arrived at the Plarnhof and took the Hungarian cavalry officer prisoner. After a short stay in a prisoner of war camp, he was released when his wife Eva appeared outside the camp, speaking English and demanding to see the camp commander with three small boys at her side and a baby in her arms. The Americans saw no reason to hold him. The family lived there in those two small rooms in the Rabb farmhouse until May of 1949.

While life just after the war in the Bavarian country side was a test of character, it was far better than living in a refugee camp. In fact, it was wholesome and fulfilling in many ways. The Hungarian nobleman, wasted no time rolling up his sleeves to work with his hands. He worked for the American military government for a short while as a surveyor, but mostly he helped the Rabb family take in their crops. He also planted a large vegetable garden, even that first spring. In a third of the garden he planted tobacco. The vegetables fed not only the family, but supplemented the Rabb family diet. The Hungarian refugee family received milk and butter in return. The tobacco crop was as good as gold

B

I

279

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV in those days. That fall and winter, after the crops were in, Albert would depart the farm in the morning with a large empty knapsack and a small full box of cigarettes he had rolled the night before. He would return in the evening with the knapsack full of bacon, ham, cheese, bread and other necessities – the product of his bartering. In the summer the family gathered mushrooms and blue berries in the forests. Some was preserved and some was sold at market. Albert also hired on occasionally as a wood feller to earn cash.

He also served as lay minister to a scattering of Hungarian protestants living nearby in similar circumstances in Roman Catholic Bavaria. ut he also had time to write, and spend time with his children. One of the treasures he was able to bring out with him was his typewriter. He published several novels during this time. The stories he told to entertain his sons turned into books of children's stories. But he also wrote his Give Me Back My Mountain. Translated from the Hungarian into German, Spanish, Dutch, and English it was a best seller in post war Europe. This is the story of a young Transylvanian mountain lad. Persecuted first by the Romanians, then the Germans, and finally by the Russians, he finds himself as a displaced person in Western Europe, without a family, without a country, and without a future.

It was during this time that the family was joined by Agnes Moldovan, a middle aged spinster from Transylvania, who had been the „nanny” to the children of a formerly well to do Budapest family. Her employers had emigrated to the United States, leaving her stranded in a refugee camp. Agnes „Neni” was a godsend to the family of small children and thus joined them in the two rooms of the Rabb house, and remained with the family the rest of her life.

By May 1949 enough reconstruction of the bombed out properties belonging to his wife's family in Hamburg had occurred to provide better accommodations. The family moved into an apartment in a large complex known as the „Klinker”, which was still largely in ruins. The author was hired as the night watchman for his brother in law's construction company. This paid for the apartment and basic necessities. It also allowed him to write between making his security checks of the building site. He managed to write at least four more novels that were published in Europe between 1951 and 1956 The Thrirteen Apple Trees, The Holy Witch, The Trail is Lost, and The Antichrist and the Sheperd. Here, again, he found a small congregation of Hungarian protestants to serve as lay minister on Sundays. n Hamburg he was unsatisfied with the opportunities available to him as a writer. He was also concerned about opportunities for his sons in Germany, now burgeoning with German refugees from Central and Eastern Europe.

Meanwhile, a sixth son, Endre or Andreas, was born in August 1950. Further, to be true to the purpose for which he was sent to the West, he needed to emigrate to the United States.

The US emigration process was lengthy and thorough, requiring health and background investigations to exclude persons with communicable diseases or unsavory Nazi and communist backgrounds. The family moved to a processing center for displaced persons near Hamburg, in a converted barracks called Camp Wentorf. The one room family accommodations were sparse, and meals were taken in a common dining facili-

B

I

280

ALBERT WASS DE CZEGE ty, but the stay was usually short. Albert again found protestant refugees in need of a lay minister. This time his congregation also included Latvians, Lithuanians, and Estonians.

But, for several reasons, the family stayed at Camp Wentorf almost a year. First, the mother, Eva, was diagnosed with Tuberculosis. This meant she could not emigrate with the family. After much deliberation the decision was made that Albert, with Agnes „Neni” and the four older children, now 14, 9, 7, and 6 would continue on with the processing, and Eva, with the baby Endre, would stay with her family and follow after the mother's cure. The other reason for delay was the extensive investigation of the father, who had been more than an ordinary citizen before and during the war. he family, excluding Eva and Endre, arrived in New York harbor aboard the troop transport USS General Muir, on September 21, 1951. During the lengthy passage Albert served as lay minister for the protestants and as the editor of the ship's news paper. The family was met by their sponsor, Mr. W.G. McClain of Bellaire, Ohio and his daughter Elizabeth Fay with her son Joe. Albert was employed to manage the McClain Dairy farm. The trip to Ohio, in two cars and a pick-up truck carrying the family baggage, was an adventure. The children, who had been taking English lessons with their father during the months of processing, had many questions. The McClains had decided to take the family into their large country home on the farm until the mother could join them. Elizabeth, a warm, motherly divorcee, and school teacher by profession, cooked, kept house, and took the boys under her wing.

Soon after arriving, Albert was offered the opportunity to write short weekly radio scripts on agriculture and life in the United States to be broadcast into Hungary by Radio Free Europe. He was paid the sum of $50 per script. Although his duties on the farm required long hours, he was also able to write a novel about people caught up in the war in Korea entitled Why. This pacifist book was precipitated by the enlistment of Elizabeth's son Joe. The book was translated to English with Elizabeth's help, and published to a meager reception. he McClain farm had been acquired before the depression when W.G. McClain had been a successful banker, and because the farm had been in his wife's name, it remained in the family when the banking business failed.

When the wife died, it was inherited by the two sons and three daughters, who shared in any profit the farm made. Mr. McClain and his daughter Elizabeth earned their income from a small dairy supply business they jointly managed without other employees. The farm had been managed by a succession of incompetent people, and family politics made it difficult to recover to profitability. Albert’s recommendation after the first year was to sell it. The sale took place in the early fall of 1952.

In the meantime Eva’s cure had been delayed, and Albert and Elizabeth had fallen in love. Albert filed for divorce in January 1952, and married Elizabeth in May of that year.

After the sale of the McClain farm, the new couple, the bride's father W.G. McClain, Agnes Moldovan, and the four sons drove to Florida. Mr. McClain was having health problems and was told he would not survive another northern winter.

In Florida they settled into a house in the small village of Astor, on the St.Johns River, and in a remote part of Lake County surrounded by the Ocala National Forest. Albert still

T

T

281

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV had his small income from Radio Free Europe, and Mr. McClain and Elizabeth moved their small dairy supply business with them. Mr. McClain bought a larger house on about 10 acres of land in neighboring Astor Park, where the family could have a garden, and some livestock. Albert and the boys hunted and fished in the forest. The boys milked two goats and later a cow. The property came with a small orange grove that provided the „Christmas money” for the family.

Elizabeth’s two married daughters, Anne Sanborn, and Patricia Roush eventually also moved to Florida with their families, and thus Albert and Elizabeth had around them a large, active and growing extended family that has remained close to this day. he village of Astor had no newspaper, no fire department, and no police. The nearest law was twenty some miles away. The principle business was accommodating hunters and fishermen. This was supplemented by illegal fishing and an illegal „moonshine” liquor industry hidden throughout the forest. Albert and Elizabeth started a boy scout troop and a small newspaper to promote citizenship and lawfulness. Albert’s editorials touched many subjects, and where occasionally picked up by the larger newspapers in central Florida.

In 1954, Eva and her son Endre came to the United States, after she was cured of TB. She wanted to reconcile and hoped to set aside the divorce. A settlement was reached in court, and Eva and Endre returned to her family home in Hamburg. The sons thus were separated for many years, since Endre grew up with his German cousins.

The family finances were meager, and many other approaches to earning a living in the Ocala national forest were tried. The dairy supply business was not profitable in Florida and was thus sold. The money generated was invested in a restaurant venture in Astor, converting their first Florida home. The cooking was done by Elizabeth, Agnes did the clean up, and the boys waited on tables. Albert acted as the host, retreating to the back room to write whenever he was not needed. This venture ended after a couple of years, in the latter period of which it was opened mostly on weekends. In the meanwhile Albert was hired to teach mathematics and Latin at a boys boarding school about 20 miles away. In the fall of 1956, Elizabeth found employment as a primary school teacher in Ft, McCoy, about 20 miles in the other direction. n January 1957, Albert was offered a position at the University of Florida, managing the language laboratory, teaching French and German to graduate students, and testing PH. D. candidates on their foreign language requirements.

(This was the same month that he and his sons finally achieved US citizenship in the Federal Court of Orlando, Florida.) The family closed the restaurant, sold that property and first moved to a log cabin in the forest near Elizabeth’s school and within commuting distance of the University for the remainder of the spring semester of 1957.

By the Fall of 1957, Albert and Elizabeth were able to purchase a large, but not so well maintained, home in the older part of Gainesville. During the first anniversary days of the Hungarian Uprising of 30 October through 5 November 1956, father and sons wore black arm bands to school, publicizing the plight of the peoples behind the iron curtain.

Albert became an often-requested speaker in civic clubs on the dangers of communism and national socialism, and began serving as faculty advisor to the Young Americans for

T

I

282

ALBERT WASS DE CZEGE Freedom. One of his speeches of the time was published in „Vital Speeches�, a national publication.

During his twelve years on the faculty of the University of Florida, two of his sons, Geza and Miklos, graduated from the University and Huba graduated from the United States Military Academy at West Point, and began a career as an officer in the US Army.

In the fall of 1959, after his son, Huba had been appointed to the Academy, Albert, in characteristic fashion, had the boy work for six months as a laborer for a construction firm to give him an appreciation for the common every day people he would someday command as an officer. uring this time he also published several books in Hungarian and English, went on speaking tours throughout the United States and Canada, established the American Hungarian Literary Guild, the Danubian Research and Information Center, and the Danubian Press.

After his retirement from the University in 1970, he returned to Astor Park with Elizabeth and concentrated full time on the missions of the last three organizations. The purpose of the first was to maintain Hungarian literary classics in publication, provide a source of good Hungarian literature to the Hungarian exile community world wide, and to publish selected cultural classics in English to help second and third generation Hungarians maintain an awareness of their heritage. The purpose of the second organization was to make important facts known to future policy makers by collecting and publishing scholarly works for research libraries on the histories, politics, and social, and economic challenges of the Danubian countries in Central and Eastern Europe. The Purpose of the Danubian Press was to publish and market his books and those of other authors. Whenever he had an opportunity he would publish information about the brutal treatment of minorities by the now infamous Ceucescu regime in communist Romania.

During this time he became the first president of the Transylvanian World Federation composed of 134 Transylvanian exile groups from all over the world. He also served as vice-president of the American-Hungarian Federation, director of the Polish-Hungarian World Federation, Member of the Arpad Academy, Knight Templar, and Knight of St Laszlo. his period of his life, especially the twenty-five years from age 62 to 87, were tremendously productive. Beside the work alluded to above, several excellent pieces of literature were created. Most noteworthy among these was a two volume fictionalized 1000 year saga of his own family in Transylvania from the middle ages to the present, entitled the Sword and the Scythe , or Kard es Kasza in Hungarian. These works were published first by the American Hungarian Literary Guild in1974.

In the late summer of 1979, a letter appeared in the Gainesville Daily Sun accusing Albert Wass de Czege of being a war criminal and hiding in the Ocala National Forest. This article was followed by articles in several Central Florida newspapers featuring interviews with neighbors, undisclosed sources at the US Department of Justice, the Simon Wiesenthal Center in Vienna, and with Albert Wass de Czege himself. It seems that a professor of entomology from the University of Florida had been to a conference of entomol-

D

T

283

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV ogists in Bucharest, Romania. Albert Wass de Czege, and his political allies, had been lobbying to deny Romania most favored nation trading status until it improved its civil rights record. The Romanian government revealed to the Florida professor, and months previously to the Simon Wiesenthal center and the US Justice Department, selections from trial records of 1945, in which Albert Wass de Czege and his father had been sentenced to death for inciting atrocities in connection with the border incident of September 1940. (The records, since then made available, indicate that 65 prominent property owning citizens were tried and convicted to death in absentia on 13 July 1946 in a one-day trial that scorned all the principles of jurisprudence. He was accused of crimes he could not have committed, because he was not even present, but which were attributed to him by Romanian citizens under pressure or with ulterior motives. This was the period after Romania had allied itself with the USSR and Soviet Forces were prominent throughout the country, helping civil authorities re-establish control since hostilities had ended only a few months before. While a communist government had not yet been established, communist cadres where in the countryside agitating against the middle and upper classes in preparation for the inevitable triumph of socialism in Romania.) he Department of Justice did have a file on Albert Wass de Czege, but because of higher priorities, would not get to his case for some time. Son, Huba, at that time serving as a Lieutenant Colonel in the US Army, had his father prepare witness statements about his whereabouts during the alleged crimes.

Together they traveled to Washington to meet with the Justice department taskforce conducting the investigation. They appealed to the taskforce to expedite their investigation to clear the author's name, and to expedite the granting of a Top Secret clearance pending for the son. Huba soon received his Top Secret clearance, and the case was subsequently dropped by the US. But the issue is yet to be settled in Romania, due mostly to current ethnic policies and immature legal processes in that country. While Romanian nationalists are accusing him of being a war criminal, the family is working with a team of people to uncover the truth in this matter and to rehabilitate his name. This will take some time and effort, but is important for the future of Transylvania.

Elizabeth, who was a strong supporter of Albert Wass de Czege’s work, died in March 1987, leaving him alone at age 79 in the remote central Florida Village of Astor Park. He lived a quiet life with his writings during the week, but always had visitors on the weekend. He had many local friends, belonged to the Astor Kiwanis Club, and Elizabeth’s daughter Anne or son Geza visited nearly every weekend. Vid visited often from Virginia, but the other brothers saw him less frequently because they lived on the West Coast of the USA or in Europe. He telephoned and corresponded with many Hungarians world-wide. early four years after Elizabeth died, at age 83, Albert Wass de Czege married again. His new wife Mary was a good companion to him for the remainder of his life.

In the meantime his sons became established in their own careers. Vid became the proprietor of a cleaning service in Roanoke, Virginia. Huba was by the late 80's a US Army Brigadier General, serving in the NATO headquarters in Brussels, advising the Secretary General and the Supreme Allied Commander on the design and implementa-

T

N

284

ALBERT WASS DE CZEGE tion of the Conventional Forces Europe (CFE) Treaty that would soon contribute to the fall of the iron curtain. Miklos became a financial resources specialist in California. Geza founded an environmental consultancy in Ft. Myers, Florida. And Endre, or Andreas, became a professor of economics at the University of Hamburg specializing in the problems of transforming communist command economies into capitalist market economies. hereas the sons and daughters of other Hungarian exiles grew up fluent in their parent's mother tongue, those of the famous Hungarian author did not.

What the four American sons have retained is due to the insistence of old Agnes „Neni”, until her death in the late 70's, that she understood no language but Hungarian. From the day of their arrival in America they became part of an American household. The first crucial months they were guests in the McClain house, and conversing in either German or Hungarian in the presence of their hosts would have been very impolite.

The boys learned English very rapidly, so by the time Albert and Elizabeth were married and established a household in Florida, the pattern was set, and English was the most comfortable language. There were attempts at having „Hungarian days”, and having extra lessons in Hungarian, but these failed for two reasons. First, both Elizabeth and Albert believed that the boys would be better ambassadors for Hungarians behind the iron curtain if they were model Americans first. The second was that in spite of Albert's best intentions, his writing and other professional pursuits absorbed his attentions to such an extent that the actual raising of the boys devolved to Elizabeth.

Meanwhile Endre, grew up in Hamburg. In the late fifties, Albert’s father, also Endre, was able to leave Hungary due to his advanced age. He tried living in the United States with his son, but found the cultural adjustment too difficult. He instead settled with his favorite niece, Eva, and her son. Thus he became a considerable influence in his grandson's life. During young Endre's teen years, Eva was able to take him to visit relatives in Hungary and Romania. In Transylvania he met and later married his wife Agnes, also from an old aristocratic family now living a very simple life. In addition, Eva was able to provide room and board for Hungarian students studying in Hamburg. These contacts became important in shaping Endre's life. He became more aware than all the brothers of the true conditions behind the iron curtain, and he and his mother began helping the few people they could with the resources they were able to bring on each trip, In the end this added up considerably. n May1991, their mother Eva passed away in Hamburg. This tragic event united the brothers, as nothing before. Their modest inheritance made it possible to pool resources to expand on the projects Endre and his wife had pursued for some time in Transylvania. The communist regimes in both Hungary and Romania had suppressed the writings of „class enemies” and authors active in the west. Of course Albert Wass de Czege fit both categories. Thus the reading public in those countries had not been exposed to his works for more than forty years when the iron curtain dissolved in 1989. The change of governments in Hungary and Romania also opened up the possibilities for the Publication of their father's works in Romania and Hungary.

Already in 1987 and 1988, some of Albert Wass de Czege’s books were beginning to appear in Budapest. In December 1989, after the Berlin Wall fell, and liberalization was

W

I

285

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV well on the way in Hungary, he received an offer from a Californian businessman to publish all of his work. This relationship produced only small results. Two books were published in 1990, and nothing more for several years. fter 1991 he began making his own arrangements to publish and by 1994 three more books appeared in Budapest. In 1995, at age 87, he signed over his publishing rights to the Dr. Count Albert Wass de Czege Foundation of Florida on the advice of his Florida Hungarian friends. His hope was to get his work before the public, and to form a responsible caretakership for his legacy. The foundation was not successful in bringing out any books.

The author by this time began to appreciate the work of his sons in Transylvania.

They were helping the Hungarian community in the Maros valley in various ways. In 1996 his sons, with the permission of the author and the foundation, published Kard és Kasza in Transylvania. They were using their income from Kard és Kasza and additional private funding for various projects. The first major project in 1996 was a dormitory for 60 Hungarian students from the villages of the region in Reghin. In 1998 followed the first orphanage for ethnic Hungarian children in Reghin and planning began for the second in Holtmaros, which now is in operation. The main idea is to bring children out of the large infamous Romanian orphanages into several small ones in Hungarian communities where they will receive more special care and cultural education. They had also provided numerous „micro loans” to start businesses and helped needy families. n order to facilitate their father’s vision, the sons founded the Czegei Wass Foundation, a not for profit corporation, with branches chartered in Hungary and Romania. In the summer of 1997, the Dr. Count Albert Wass de Czege Foundation of Florida transferred its copyrights back to the author, who then transferred them to the Czegei Wass Foundation. In this way he assured that the earnings of his books would advance his vision of the future – that the people of Transylvania, and the Danubian Basin of Europe, would eventually enjoy the blessings of political and cultural liberty, and economic security.

In February of 1998, the great author passed away. His ashes were taken to the Transylvanian Helikon memorial in the gardens of the castle of Vecs, in the Maros valley of Transylvania within view of the mountains he loved, and near the people he championed for so long, so well, and so faithfully.

A

I

286

MESSAGE HOME Albert Wass

Message Home

by Csilla Szechy

M

y message to the mountains at home: The stars follow their changing course, the winds abide by their own laws, so do the clouds, the rain, the snow, and no gloom is endless, never to go.

The waters race, the stone remains, the stone remains.

y message to the earth: bear fruit, though locusts chew away the crop, though eager moles dig up the root.

Over the world Order keeps its watch: the grain of noble corn will not be lost, but nettles will from memory be erased and weeds destroyed without a trace.

The waters race, the stone remains, the stone remains.

M

y message to the woods: fear not, though armies of woodcutters clamour, for wood is stronger than the axe: and bleeding trunks in budding spring new forest grow and blossoms bring.

And trees will proudly stand when rust has long devoured the killer blade, and striking arms, amends to make, have turned to useful matter in the grave.

The waters race, the stone remains, the stone remains.

M

y message to the house that brought me up: though it may be levelled to the ground, as the guards of generations change blessed builders shall come forth to raise new walls, new roofs, new churches to amaze.

They shall dig up the old foundation, morality, virtue, their ancient corner-stone.

M

287

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

A

nd there shall be a thousand new stonemason, and instead of using ash and human blood to bind the wall of peace with mortar, they shall use just bread and holy water: new country built from stones of old.

My message to the house that brought me up: God is the source of our foundation, His too is the will to rebuild ancient walls that once stood in place.

The waters race, the stone remains, the stone remains. y message to all former friends, who today deny my name: When the tables are turned again, their friends I will remain.

Without revenge, hatred or anger we'll shake hands and go together, becoming one in will and aim.

The waters race, but the stone remains, the stone remains.

M

nd my message to all, to brother, relative, stranger alike, to the evil and the good, the loyal and the base, to those banished by their pain and to those whose hands with blood are stained: Keep watch, keep watch and pray.

Somewhere above in the high heavens, there's a change in the stars.

And the waters race and only the stone remains, the stone remains.

A

O

nly the faithful and the true remain, the pure and the peaceable, woods, hills, lakes and people.

Think twice then, how you act, for a giant sieve has been prepared and the axles of the stars are oiled by angels who have intently toiled.

And the stars again will turn around and as the Bible has announced, the son of man will judgment meet, and how he sowed so will he reap.

Because the waters race away, and only the stone will stay, but the stone will stay.

288

X. FEJEZET

X. FEJEZET KÉPALBUM

A Wass család-címere

Válaszút, ahol az író született

289

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV – GYERMEK- ÉS IFJÚKORI KÉPEK

A fiatal gróf...

...és a róla készült festmény

290

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV – FELNÕTT FÉRFIKÉNT

Kedvenc kutyáival

Astor parki otthonában

291

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV – FELESÉGEI, ÉVA ÉS ELISABETH

Éva, idõsebb korában

Wass Albert és Siemers Éva esküvõje, Hamburgban, 1935-ben

Elisabethtel

292

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV – NAGYCSALÁDI SZERETETBEN

A Wass- és a Sanborn-család Floridában gyakorta találkoztak

Családi csoportkép 1987-bõl

293

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV – A WASS-FIÚK

Wass Albert fiai, balról jobbra: Endre, Géza, Huba, Miklós és Vid

Vid

Huba

Endre

Miklós

Géza

294

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV – A WASS-FIÚK

Lóháton a Wass-fiúk, balról: Miklós, Huba, Géza és Vid

Az író és felesége, Bebe, nevelt lánya, Anna és két fia, Géza és Huba

Wass Huba lovával a vadregényes Colorado államban

Wass-vándor – Wass Géza

295

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV – AZ UNOKÁK

Wass Albert és unokája, Suzi

Az író, unokája Suzi és dédunokája

A dédunokával

Az író, a nevét viselõ unokája, a fiatal Wass Albert, és fia, Géza társaságában

Wass Dániel (unoka) és Sanborn Walter (dédunoka) Marosvécsen, Wass Albert sírjánál

296

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV – AZ UNOKÁK

Albert és Elizabeth unokáik társaságában

Nagycsaládi ünnepi ebéden

Vid és családja Éva látogatásakor

A Wass- és a Sanborn család Marosvécsen, 2006-ban

297

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV – SZABADIDÕ, HOBBI

Gyakran vitte unokáit kirándulásokra

Fiatal korában egy sólyommal

Drágakõ mosás közben

Kiváló trófeákat mondhatott magáénak

Vadászatról hazatérõben, 1991-ben

298

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV – KÖZÉLET

Az Erdélyi Szövetség vezetõinek társaságában

Talán ez az utolsó felvétel, amely róla készült: 1998 januárjában, 90. születésnapján

A Kiwanis Klub (Olvasó Kör) elnökeként, a ‘80-as években

A Magyarok Világszövetségétõl Csoóri Sándor elnök hozott kitüntetést

299

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV – ELÕADÓMÛVÉSZEK TOLMÁCSOLÁSÁBAN

A funtineli boszorkány fõszerepeiben Koncz Gábor (Tóderik) és Pikali Gerda (Nuca) az Újszínházban

Az Üzenet haza címû verset Sinkovits Imre elõadásában gyakran kérték a Duna Televízió kívánságmûsorában

Dr. Papp Lajos szívsebész, a Wass Albert-díj egyik kitüntetettje

Benkõ Péter színész egy Wass Albert-megemlékezésen verset mond

300

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV – ELÕADÓMÛVÉSZEK TOLMÁCSOLÁSÁBAN

Az Adjátok vissza a hegyeimet! címû film rendezõje, Koltay Gábor és fõszereplõje, Rékasi Károly a debreceni Wass Albert Kör tagjainak társaságában

Nemcsák Károly Jászai Mari-díjas színmûvész elõadói mûsorában gyakran szerepelnek Wass Albert-versek

Simó József és az Ismerõs Arcok mûsora – Sepsiszentgyörgy

301

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV – ÁRVAHÁZ ERDÉLYBEN

Wass Albert akaratának megfelelõen, fiai a könyvekbõl és egyéb adományokból befolyó összeget az Erdélyben lévõ holtmarosi Tulipán Árvaház lakóinak nevelésére fordítják.

302

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV – KÖZTÉRI SZOBROK

WASS ALBERT EMLÉKÉT ÕRZÕ KÖZTÉRI SZOBROK (a rendelkezésre álló információink alapján)

Baja

Balatonalmádi

Békés

Bonyhád

Budakeszi

Budapest (Csepel)

Budapest (Rákosmente)

Budapest (Újpest)

Budapest (Magyarok Háza)

303

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV – KÖZTÉRI SZOBROK

Budapest (Margitsziget)

Budapest (Hazatérés Temploma)

Csanádpalota

Csernáton (Erdély)

Dabas

Debrecen

Detk

Eger

Gödöllõ

304

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV – KÖZTÉRI SZOBROK

Gyõr-Ménfõcsanak

Harkány sétány

Hódmezõvásárhely

Holtmaros (Erdély)

Jászárokszállás

Kalocsa

Kaposvár

Kapuvár

Kisbér

305

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV – KÖZTÉRI SZOBROK

Kiskunfélegyháza

Mátészalka

Miskolc

Nagyatád

Nyíradony

Pécs

Pomáz

Rátót

Soltvadkert

306

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV – KÖZTÉRI SZOBROK

Solymár

Sükösd

Szarvas

Szászhalombatta

Szászrégen (Erdély)

Szeged

Szentes

Székelyudvarhely (Erdély)

Szilsárkány

307

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV – KÖZTÉRI SZOBROK

Szombathely

Taksony

Tapolca

Törökbálint

Törökszentmiklós

Verõce

Veszprém

Vice (Erdély)

Zalaegerszeg

308

WASS ALBERT DÍSZÜNNEPSÉG – 2018. JANUÁR 7. BUDAPEST, DUNA PALOTA

A Wass-fiúk üdvözletét olvasta fel Szalóczy Pál elõadómûvész, s mûsort adott a Kõbányai Széchenyi Általános Iskola Gyermekkórusa

Zsúfolásig megtelt a Duna Palota Színházterme az író születésének 110. évfordulója tiszteletére rendezett Díszünnepségen

Dr. Papp Lajos beszéde

Dr. Tanka László Wass Alberthez írt levelét olvassa

309

WASS ALBERT ÖRÖKSÉG DÍJAK ÁTADÁSA – 2018. JANUÁR 7. BUDAPEST, DUNA PALOTA

Dörner György, színész-igazgató átveszi az Újszínház elismerését

Dr. Lukácsi Éva Floridából küldte köszönõ videoüzenetét, háttérben az esten közremûködõ Regélõ Fehér Táltos Dobcsapattal

Az Ismerõs Arcok Zenekar nevében, Nyerges Attila (jobbról) és Leczó Szilveszter (középen) vette át az Örökség Díjat Tanka Lászlótól

Simó József a Hontalanság hitvallása címû verssel köszönte meg a kitüntetést

Az Örökség Díjasokat dalaikkal Dévai Nagy Kamilla és a Krónikás Zenede köszöntötte

310

WASS ALBERT DÍSZÜNNEPSÉG – FELLÉPÕK – 2018. JANUÁR 7. BUDAPEST, DUNA PALOTA

Jónás Csaba

Ágoston Máté Tarics Péter

Szabó Sándor tárogatós

Suták Ferenc

Vincze B. András gitáros-énekes

Gyöngyösi Szabó Katalin

311

K. Szabó Benedek

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

VERÕCE – Wass Albert múzeum

312

TARTALOMJEGYZÉK

Tartalomjegyzék Örökségkönyv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 Életmûve iránytû a jó, a nemes és a szép megtalálásához – Wass Albert fiainak írása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 Levél Wass Alberthez – Dr. Tanka László fõszerkesztõ írása . . . . . . . . . . . . . . 8 Milyen szellemi útravalót kaptunk írásaiból? – Dr. Lukácsi Éva írása . . . . . . . . 10 I. fejezet – Wass Albert helye az egyetemes magyar irodalomban . . . . . . . . 13 Wass Albert helye irodalmunkban – Dr. Takaró Mihály írása . . . . . . . . . . . . . . 14 Wass Albert írásainak fogadtatása – egykor – Dr. Balázs Ildikó írása . . . . . . . . 17 Egy összekuszált világ emberiségének lelkiismerete – Dr. Ábrám Zoltán írása . 20 II. fejezet – Emlékezik a Wass család . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23 Albi gróf, a szomorú fiúcska . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24 Fájdalmas búcsú az otthontól . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26 Milyen apa volt Wass Albert? – mesélnek a gyermekei . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28 Wass Huba: Apánk bátor kiállása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 31 Wass Géza: Az elsõ vadászkalandunk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 33 Wass Miklós történetei a ház körüli munkákról, a magyar étteremrõl... . . . . . . 35 Wass Endre: Teljesült Apám álma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37 Hans Edmund Siemers: Albi unokatestvére, s egyben sógora voltam . . . . . . . 39 Ifj. Wass Albert: „Szeretnék méltó lenni hozzá!” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40 Wass Dániel: Erdélyben ébredtem rá Nagyapám kiválóságára . . . . . . . . . . . . . 41 Anne Atzél Sanborn: „Kaptam benne egy csodálatos apát, aki édesanyámnak jó férje és gyermekeimnek jó nagyapja lett” . . . . . . . . . . . . 42 Suzanne Sanborn Roberts: „Arra tanított, hogy értékeljem az állatokat...” . . . 44 Mike Sunborn: Mindig betartotta a szavát . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 45 Jack Sanborn: Papi egész lényével Erdélyért és a magyarokért élt . . . . . . . . . . 46 Kirk Sanborn: Erdélyben megértettem, miért harcolt annyit a magyarokért… . 48 Walter Drew Sanborn, a dédunoka: a magyarrá válásom kezdõdött meg... . . . 49 III. fejezet – Barátok, rokonok emlékeznek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 51 A funtineli tisztás legendája (Horváth Tholdy Péter) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52 Bethlen Farkas a rokonságról, az Emlékházról és a szoborról . . . . . . . . . . . . . 54 „Csillag voltál, csillag leszel!” (Szeleczky Zita) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 56 Könyvei kiadásának jogáról, az utókor ítéletérõl (Demeter Béla) . . . . . . . . . . . 58 „Apám Wass Albert gazdatisztje volt” (Balázs Ildikó) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 60 Idõutazáson: fenyõfáktól a pálmafákig (Ifj. Szalay Róbert) . . . . . . . . . . . . . . . 62 Papi és Papó Pallagon (Bodó Julcsi) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 64 Lakókocsin érkeztek, s három kutyussal (Nádasné Ormay Gabriella) . . . . . . . 65 Vitéz Kis Gábor, az író barátjának drámai vallomása – az utolsó napokról . . . . 66 1998 januárjában születésnapi köszöntõt, majd februárban temetési búcsúztató beszédet mondott (Király Zoltán) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 68 IV. fejezet – Pályatársak, irodalmi értékelések, szakmai vélemények . . . . 71 Jókai Anna: Wass Albert, a látó ember . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 72 313

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV Bertha Zoltán: A bölcselõ Wass Albertrõl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .79 Borbély Zsolt Attila: Megvásárolhatatlan hazafi... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 83 Simó József: Építsünk együtt egy szabad és igaz új Magyarországot! . . . . . . . 86 Kasza Marton Lajos: Wass Albert az összmagyarság útmutató lámpása volt . . 88 Lukács Csaba: Wass Albert nem térhet haza . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 90 Stoffán György: Wass Albert a nemzet hajótörötteinek ad lelki és szellemi menedéket . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 92 Ryosuke Eto: Magyarország nem ismeretlen a számukra . . . . . . . . . . . . . . . . . 93 Geri Verin Daglarimi: A törököket érdekli Wass Albert világa . . . . . . . . . . . . . 94 Dr. Kádár Péter: A kétszeres Baumgarten-díjas Wass Albert . . . . . . . . . . . . . . 96 V. fejezet – Érdekességek, emlékhelyek, elismerések . . . . . . . . . . . . . . . . . 97 Ezer éves a Wass családtörténet – I. rész . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 98 Ezer éves a Wass családtörténet – II. rész . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 116 Wass Albert kitüntetései és díjai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 132 Wass Albert emlékét õrzi 56 köztéri szobor, 34 dombormû, 26 emléktábla; nevét viseli 11 intézmény, 20 szervezet, 23 közterület . . . . . . . . . . . . . . . . . . 134 VI. fejezet – Közösségek, társaságok, szervezetek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 141 Debrecen: Gróf Wass Albert Társaság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 142 Hódmezõvásárhely – Wass Albert Irodalompártolók Köre . . . . . . . . . . . . . . . 144 Sárospatak – Wass Albert Kör (SWAK) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 146 Bonyhád – Wass Albert Törzsasztal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 148 Törökszentmiklós – Wass Albert Polgári Kör . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 150 Eger – Wass Albert Kör . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 152 Zenta – Wass Albert Követõk Asztaltársasága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 154 Amerikai Egyesült Államok, Florida, Miami – Wass Albert Könyvtár és Irodalmi Kerekasztal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 156 Budapest – Wass Albert Tisztelõinek Társasága (WATT) . . . . . . . . . . . . . . . . 158 Verõce – Wass Albert Emlékház . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 160 Debrecen-Pallag: a Balásházy Szakközépiskola vendégszeretõ emlékhellyé vált . . . . 162 Erdély – Bögöz – Wass Albert Általános Iskola (2000 – 2003) . . . . . . . . . . . . 164 Budapest – Wass Albert Emlékoldal – www.wassalbert.eu . . . . . . . . . . . . . . . 165 Felvételei õrzik a hagyatékot . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 166 VII. fejezet – Események, emlékmûsorok, elõadások . . . . . . . . . . . . . . . . 167 Az üzenet hazatalált (Dörner György, Újszínház) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 168 Eljön az idõ... (Debreceni Tudományos Emlékkonferencia) . . . . . . . . . . . . . . 170 Adjátok vissza a hegyeimet! (Koltay Gábor filmje) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 172 Wass Albert emlékezete (Jónás Csaba, Tarics Péter) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 174 Amikor hang elakadt… (Kecskemét: OlWassunk együtt!) . . . . . . . . . . . . . . . 176 Meglepõen sok fiatal olvassa... (Erdély, Egyesült Magyar Ifjúság) . . . . . . . . . 177 Mindig Ember maradt… (Gyõr-Ménfõcsanak) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 178 Wass Huba látogatása az évfordulón . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 179 Lelki gyönyörûség volt minden program (Budapest, Debrecen, Verõce) . . . . 180 Ébredj magyar! – mint nagyzenekari mû és tenorária . . . . . . . . . . . . . . . . . . 181 Hozom-viszem az üzenetet, a dalt... (Dévai Nagy Kamilla) . . . . . . . . . . . . . . 182 314

TARTALOMJEGYZÉK „Népek Krisztusa, Magyarország” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 183 Wass világa biztos menedéke az igaz emberi értékeknek (Erdélyi Klaudia) . . 184 Huszonöt órás felolvasóest (Felvidék, Nobilitas Carpathie) . . . . . . . . . . . . . . 186 Tizennyolc megzenésített vers a repertoárban (Vincze B. András) . . . . . . . . 188 A távolba kényszerült lélek vallomásai (Szalóczy Pál) . . . . . . . . . . . . . . . . . . 189 A hazavágyó író emlékére (Szeged, Szilágyi Árpád) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 190 Mert egy vérbõl valók vagyunk… (Ismerõs Arcok) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 191 Nagyváradi zenés-irodalmi emlékest . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 192 Tapolcán könyvtár és múzeum viseli a nevét . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 192 Szerelmem, Erdély (Rékasi Károly) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 193 Erdély hangja Amerikában (Péterffy Gyöngyi) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 194 Tamási Árontól kapta a biztatást (Jakab György) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 196 Mindenki elhozza... (Debrecen, Hegedüs Gergely András) . . . . . . . . . . . . . . 197 Templomban tett fogadalmat... (Ausztrália, Kolozsy Sándor) . . . . . . . . . . . . . 198 Õ volt a nagy nemzetegyesítõ (Fábián Tibor) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 199 Motoros erdélyi túra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 200 „Az emberek felismerik...” (Debreceni rendezvénysorozat) . . . . . . . . . . . . . 201 Bécsben: a csendtõl a szóig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 202 Az otthont hoztam, hogy itthon lehessek (Csizmadia Attila) . . . . . . . . . . . . . 202 VIII. fejezet – Olvasói vallomások, élmények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 203 Amikor a Wass-hullámok elértek (Andics Árpád, Debrecen) . . . . . . . . . . . . . 204 Magyarságunk megtartásához... (Dr. Besenyi Károly, Argentína) . . . . . . . . . 205 Igazgyöngyöt kaptam egy Igazgyöngytõl (Joó Géza, Budapest) . . . . . . . . . . . 205 Hangunkat hallatni kutya kötelesség! (László Gábor, Felvidék) . . . . . . . . . . . 206 Ott szedtem a málnát, ahol õ járta az erdõt (Medgyessy Éva, Erdély) . . . . . . 207 Õseim földjére visszavitt (Mihalusz Tiborné Nemes Klára, USA) . . . . . . . . . . 208 Vigasztalást nyújt az emigrációnak (Bozsik Tamás, Ausztrália) . . . . . . . . . . . 209 Tûzzel, Wassal – igaz szóval (Nagyváradi-Kis Anna, Kaposvár) . . . . . . . . . . . 210 Az élet nem mindig kíméletes sorskerék (Csaba Beatrix, Budapest) . . . . . . . . 211 Mindenre nyitott egyetemisták körében (Kovács Ferenc, Norvégia) . . . . . . . . 211 Bütü, deberke, esztena, orda, pláj, szirba, üver (Gyimóthy Gábor, Svájc) . . . 212 Mindenre van bölcs tanácsa (Kiss Margit, Nyírábrány) . . . . . . . . . . . . . . . . . 213 Regényhõstõl kapta a Mikolt nevet (Gyuricza Gábor, Brazília) . . . . . . . . . . . 214 Rádiónkban ébren tartottuk a magyarságtudatot (Hódi Margit, Ausztrália) . . 214 Közel a Székelyföldhöz (Fûrész L. Ferenc, Budapest) . . . . . . . . . . . . . . . . . . 215 Sugallatra úgy döntöttem, hazajövök! (Vér Emília, Budapest) . . . . . . . . . . . . 216 Angolul írt verseket ad elõ (Suták Ferenc, USA) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 216 Dalban mondom el érzelmeimet (Tamás Gábor, Svédország) . . . . . . . . . . . . 217 Reményforrás és világítótorony volt számunkra (Miska János, Kanada) . . . . 218 Társaságuk titkáraként tevékenykedik (Tulipánné Molnár Csilla, Debrecen) . . . . 219 Könyv nélkül, de nem könny nélkül (Dr. Tanka Lászlóné Fehér Iréne, Budapest) . . . 220 Útravaló az idõrõl, s a hitrõl (Horváth Mária, USA) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 221 Könyvtárosként és versmondóként viszem hírét (Erdélyi Márta, Debrecen) . . . . 221 Ott a helyed, ahol születtél! (Harmat Ilona, Ausztrália) . . . . . . . . . . . . . . . . . 222 315

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV Itthon legyél otthon! (Lõrincz Kálmán, USA) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 223 Ha tetszik, ha nem: a kõ marad! (Benkei Ildikó, Budapest) . . . . . . . . . . . . . . 224 Üzenet haza – „csak azt ne…!” (Óss Enikõ, USA) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 225 A szórvány szentje lett (Polgár Julianna, Budapest) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 226 Minden napnak van valami öröme (Tatár Etelka, USA) . . . . . . . . . . . . . . . . . 227 Nem meghalni, hanem hõsi életet kell élni (Farkas Annamária, Erdély) . . . . 228 Emlékhintés a bolyongóra (Tölgyesi Lívia, Pomáz) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 228 „Vigyázz, hogy vidám tréfa maradj!” (Dr. Heider Márk, Ausztrália) . . . . . . . . 229 Az emigráció akkor viselhetõ el... (Varga Sinai Gizella, Irán) . . . . . . . . . . . . 230 A szülõföld tiszteletére tanított (Koleszár Andrásné, Kisvárda) . . . . . . . . . . . 231 A honvágy erõs érzés (Molnár Helena, USA) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 232 Egy tragikus esemény, amely hidat épített (Gyõri Anna, Debrecen) . . . . . . . 232 Nem csak beszélni, tenni is kell! (Dr. Szalay Attila, Budapest) . . . . . . . . . . . 233 A hazaszeretet a sírig elkísér (Turi Gyõzõ, Komárom) . . . . . . . . . . . . . . . . . 234 Felsejlett bennem családom hasonló története (Horváth Istvánné, Miskolc) . . . . 235 A haza, mint kulturális menedékhely (B. Szabó Péter, Svájc) . . . . . . . . . . . . 236 Üzenet a felhõkbõl hozzám (Takács-Bánfay Mónika, Tárnok) . . . . . . . . . . . . 237 Nyelvünk szépségét itt jobban értékeljük (Albrecht György, Németország) . . . . . 238 Mindent megtesz az örök isteni szeretet (Dr. Tamás Gábor, USA) . . . . . . . . . 239 Kispárnám, friss fenyõbojtokkal (Székely Lászlóné, Mátészalka) . . . . . . . . . 240 Mesél és megajándékoz az erdõ (Ledniczky Éva, Budapest) . . . . . . . . . . . . . 240 Erdélyi tábortûz mellett idéztük meg az írót (Fedor Aliz, Venezeula) . . . . . . . 241 Amerikaiként is értem üzenetét (Michael Chenoweth, USA) . . . . . . . . . . . . . 242 Együtt olWASSuk mûveit! (Csernus Lajos, Kecskemét) . . . . . . . . . . . . . . . . . 243 Eleven magyar közösségi élet talaján (Szatmári Friderika, USA) . . . . . . . . . . 244 Kopjafa a Magyar Kultúra Lovagjának (Nick Ferenc, Aranyosapáti) . . . . . . . 245 Mindig mentorom az emigrációban (Dr. Gotthard Csilla, Németország) . . . . 246 „Testvéred minden magyar, bárhol is éljen” (Grigora Éva, Kárpátalja) . . . . . . 247 „Emberek vagyunk még, Isten népe!” (Nagyné Varga Mária, Nyírbátor) . . . . 248 Az igazságot is meg lehet szokni (Link Lajos, Szerbia) . . . . . . . . . . . . . . . . . 249 „Megteremtettétek idegen földön a Magyar Hazát!” (Dr. Tóth Gergely, USA) . . . . . 250 A két híres író adott esélyt a vadnak is (Ifj. Fekete István, USA) . . . . . . . . . . . 251 Üzentél haza (Ifj. Szilágyi Árpád, Szeged) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 252 A vers marad (Kannás Alajos) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .252 IX. fejezet – Életrajz, bibliográfia, angol összefoglaló . . . . . . . . . . . . . . . . 253 Wass Albert életrajza . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 254 Wass Albert életmû-bibliográfia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 266 His Worldview Became Our Compass in Finding Goodness, Nobility, and Beauty in life . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 268 What is the spiritual direction we got from his works? . . . . . . . . . . . . . . . . . 271 Albert Wass de Czege . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 274 Message Home . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 287 X. fejezet – Képalbum . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 289 Gyermek- és ifjúkori képek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .290 316

TARTALOMJEGYZÉK Felnõtt férfiként . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .291 Feleségei, Éva és Elisabeth . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .292 Nagycsaládi szeretetben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .293 A Wass-fiúk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .294 Az unokák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .296 Szabadidõ, hobbi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .298 Közélet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .299 Elõadómûvészek tolmácsolásában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .300 Árvaház Erdélyben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .302 Wass Albert emlékét õrzõ köztéri szobrok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 303 Díszünnepség a Duna Palotában – 2018. január 7. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .309 Marosvécsi Kemény Várkastély – Verõcei Emlékház . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .312 Köszönet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .317 Wass Albert Emlékút Erdélybe . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .318 Emlékév-programok (Panoráma Világklub – WATT) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .319

Köszönet mindazoknak, akik közremûködésükkel, támogatásukkal hozzájárultak a könyv megjelenéséhez: Czegei Wass Albert Alapítvány, Andics Árpád, Baranyai Béla Alexander, Bartha Kata, Bánkuty Géza és Bánkuty Ilona, Erdélyi Márta, Gémesi Miklós, Gyarmatiné Kiss Margit, Horváth Mária, Huszár Éva, Kasza Marton Lajos, Mészáros Márta, Szabó Jenõné, ifj. Szalay Róbert, Tarics Péter, Vér Emília, az SZS Kft, a Wass Albert Könyvtár és Irodalmi Kerekasztal.

TOP 10 – Megszavaztattuk az olvasókat:

Melyek a legnépszerûbb alkotások?

Megkértük az olvasókat, írják meg nekünk, számukra melyek a legkedvesebb Wass Albert mûvek? Több hónapon át érkeztek a szavazatok a Kárpát-medencébõl és szerte a nagyvilágból, s ezek alapján összeállítottuk – rangsor nélkül! – azt a 10-es listát, amelyre a legtöbben voksoltak. Íme!

A funtineli boszorkány (regény) Kard és kasza (regény) Adjátok vissza a hegyeimet! (regény) Üzenet haza (vers) Tizenhárom almafa (regény) 317

Hontalanság hitvallása (vers) A bujdosó imája (vers) A kastély árnyékában (regény) Farkasverem (regény) Te és a világ (tanítások)

WASS ALBERT ÖRÖKSÉGKÖNYV

Erdélyi magyar írók és költõk nyomában

WASS ALBERT EMLÉKÚT ERDÉLYBE 2018. július 10-14.

Az Emlékév kiemelt programja a Wass Albert Emlékút sorozat, amely több szervezet közremûködésével, a csíksomlyói Össznemzeti Zarándokvonatot indító Kárpáteurópa Utazási Iroda szervezésében, az erdélyi magyar közösségek vendégfogadásával, a Panoráma Világklub közremûködésével valósul meg.

Az elsõ útra 2018. július 10-14. között kerül sor – a továbbiak igény szerint szervezõdnek –, ennek során a csoport résztvevõi felkeresik Wass Albert életének és írásainak fontosabb helyszíneit, ott személyes felolvasásokat tartanak, emlékszalagokat helyeznek el, koszorúznak, mûsoros vacsoraesteken találkoznak az erdélyi magyar közösségekkel, s megtekintik Erdély számos természeti és történelmi nevezetességét,s két Világklub alakuló eseményén is részt vesznek.

Az út során a következõ településeket érintik: Királyhágó – Csucsa Kolozsvár – Válaszút – Boncida – Szék – Szamosújvár – Cege Pusztakamarás – Szászrégen – Körtvélyfája – Holtmaros – Marosvécs Déda – Ratosnya – Palotailva – Gödemesterháza – Maroshévíz Marosvásárhely – Magyarlóna – Kalotaszentkirály – Nagyvárad.

– – – –

Utazás: légkondicionált autóbusszal. Szállás: Széken és Körtvélyfáján Panzióban, Magyarlónán a falusi turizmus kereteiben; Ellátás: félpanzió (reggeli, vacsora), a tájra jellemzõ ízekkel A férõhelyek korlátozott száma miatt a helyfoglalás a befizetések idõrendi sorrendjében történik!

Információ: karpateuropa@karpateuropa.hu; mail@vilagklub.com Telefon: +36-1-368-6296, +36-30-931-8325; +36-20-928-0088.

Honlapok: www.karpateurópa.hu; www.vilagklub.hu 318

A PANORÁMA VILÁGKLUB EMLÉKÉVI PROGRAMJÁBÓL

A PANORÁMA VILÁGKLUB EMLÉKÉVI PROGRAMJÁBÓL A Panoráma Világklub és a Magyarságszolgálati Alapítvány – Wass Albert fiainak (Vid, Huba,Géza, Miklós,Endre) egyetértésével és támogatásával – 2018-ban Wass Albert Emlékévet tart az író születésének 110. és halálának 20. évfordulója alkalmából.

Arra kérik az író mûveinek tisztelõit, hogy az Emlékév során, lehetõségeikhez mérten tartsanak; – különféle irodalmi rendezvényeket, eseményeket, kiállításokat, elõadásokat, konferenciákat, felolvasóesteket, emléktúrákat, táborokat; kezdeményezzék emlékhelyek, köztéri alkotások, szobrok, alkotások létrehozását, utcák, terek elnevezését; kiadványok, könyvek, cd-ék, információs füzetek, szórólapok, stb. megjelentetését; irodalomkedvelõ közösségek, szervezetek, kiscsoportok létrehozását.

A Panoráma Világklub az alábbi eseményeket rendezi: 1. Wass Albert születésének 110. évfordulója alkalmából január 7-én, Budapesten, a Duna Palotában Díszünnepség; 2. Wass Albert Örökség Díj alapítása azok részére, akik méltó módon õrzik és ápolják az író szellemi örökségét; 3. Megalakul a Panoráma Világklub egyik Fórumaként a WATT: Wass Albert Tisztelõinek Társasága; 4. Wass Albert emlékszobor készül – László Levente székely faragómûvész alkotása – amely a VIII. Magyar Világtalálkozó emlékmûveként kerül felállításra május 21-én Szegeden; 5. Örökségkönyv – Wass Albert szellemi hagyatéka a Kárpát-medencében és a nagyvilágban – megjelenik: február 16-án, Wass Albert halálának 20. évfordulója alkalmából; 6. Wass Albert Emléktúra Erdélyben, ahol Wass Albert regényeinek helyszíneit keresik fel a csoportok a Kárpáteurópa Utazási Iroda szervezésében (július 10-14); 7. Wass Albert hazatér – emlékkiállítás a csíksomlyói zarándokvonaton – (május 18-21) 8. Wass Albert Olvasótábor Aranyosapátiban a Falvak Kultúrájáért Alapítvány és Magyar Kultúra Lovagrendjének együttmûködésével (június 16-22.)

9. Adománygyûjtés a Wass Albert által támogatott erdélyi Tulipán Árvaház lakói részére; 10. Mûsoros emlékestek, könyvbemutatók, rendezvények, események szervezése a Kárpát-medencében és a nagyvilágban.

319