Fújd meg a sípot, fújd meg jól... Ádám Norbi

Milyen egyszerű ezt kiabálni a B-középből, pedig bele sem gondolunk az adott játékvezető helyzetébe. Ciki vagy nem, valahogy a bírókról sosem voltam jó véleménnyel, hogyan is lehettem volna?! A pálya széléről csak a megszokott negatív forgatókönyv szólt róluk. Milyen könnyen szidjuk őket, de ha valamit jól csinálnak, az már szinte fel sem tűnik. Zirig Ádám írt néhány gondolatot és egy felhívást arról, hogy a környéken milyen kevés játékvezető van, pedig milyen jó lehetőség akár a fiataloknak is. Sosem gondoltam bele, hogy ez nem is olyan egyszerű feladat és mekkora hülyeség az, hogy „csak a bukott focista megy játékvezetőnek“. Bors Norbi és Zirig Ádám betekintést enged a foci másik oldalába.

Mit jelent számodra játékvezetőnek lenni? Milyen érzés az, amikor a pályán Te vagy „a főnök”?

Bors Norbi: A játékvezetés 18 éves korom óta az életem része. Egy sérülés miatt nem erőltettem tovább a focit, inkább átálltam a „másik oldalra”. Mivel fociztam, a szabályokkal nagyjából rendben voltam

(amíg nem nyitottam ki a szabálykönyvet, addig legalábbis úgy gondoltam :D). Egy bíró teljesen más szemszögből nézi a mérkőzést, mint egy játékos. A mi célunk, hogy a mérkőzés gördülékenyen, sérülésmentesen, a lehető legkevesebb bírói tévedéssel folyjon le, a játékosok legyenek a főszereplők, ne pedig a játékvezetők. Nagyon nehéz úgy főnöknek lenni a pályán, hogy megtaláld az arany középutat aközött, hogy ne rólad szóljon a mérkőzés, mégis megtartsd a rendet a pályán. Sajnos a fiatal játékvezetőknek nagyon nehéz dolguk van. A pályán lévő játékosok általában édesapjuk korabeliek, éppen ezért nehezen fogadják el, ha a tőlük 2x fiatalabb akarja megmondani nekik, mi a helyes döntés. Legtöbbjük meg van győződve arról, hogy minden szabályt tud, mivel „én már akkor fociztam, amikor te még bilin tapsoltál”, csak ugye ezek a szabályok is évről évre változnak, amikre nekünk a szemináriumokon felhívják a figyelmünket, de a játékos nem biztos, hogy tisztában van a változással. Zirig Ádám: Labdarúgó-játékvezetőnek lenni egy különleges szerep. Egy telje- sen más perspektívába helyezte számomra ezt a sportot. Sokan főnökként aszszociálnak, szerintem nem feltétlenül a legalkalmasabb megnevezés. Nekem picit más. Odabent partnerének kell lennem mindkét csapatnak és a szabályoknak, közösen. Vezetnem kell egy mérkőzést, ami nemcsak abból áll, hogy dirigálok és kiszórom helyben az összes paragrafust. Ez több annál, hiszen nem létezik egy adott minta, amely alkalmas az összes találkozóra. Picit olyan, mint a politika, sőt… Ez színtiszta politika! Megfelelni másoknak, de közben javamra is válni… Művészi értékű, az egyszer biztos.

Hogyan lehet olyan döntést hozni, amely mindkét csapatnak, sőt, még a szurkolóknak is megfelel?

B.N.: Olyan sajnos nem létezik... Meg kell felelni a mérkőzésellenőrnek, a nézőnek, a csapatnak, magadnak, ami egyben nagyon nehéz. A focinak is megvannak a maga szabályai, így meg kell tanulni kiállni a döntéseink mellett, de tudnunk kell elismerni azt is, ha esetleg hibázunk. Hála az égnek, a játékosok legtöbbjével már kialakítottam olyan viszonyt, hogy segítik a munkámat.

Z.Á.: Mindenekelőtt leszögezném, hogy mindenkinek megfelelni, ahogy az életben, úgy ezen a szakterületen sincsen élettere és értelme. Bizonyos esetekben jobb hallgatni – tehát nem kell azt sem készpénznek venni, amit oly vehemensen állít a másik fél –, hiszen nem abban a teremben kell remekelni, amelyben az adott egyén a legjobb, hanem ott, ahol bizony vannak legalább vele egy szinten levők. Megtanultam beismerni a hibáimat, de szükség esetén ki is álltam sikeresen egy-egy döntésemért – az élet már csak ilyen!

Mit gondolsz arról, hogy „csak a bukott focista megy játékvezetőnek”?

B.N.: Ezek csak sztereotípiák, mint az, hogy a jó sofőr férfi, de ha rossz, akkor biztos nő.

Jó, ha a játékvezetőnek van egy kis focista múltja, de abszolút nem feltétel. Sokkal fontosabbnak tartom az elhivatottságot, a tanulni és a fejlődni akarást.

Z.Á.: Nagyjából annyira értek vele egyet, mint amennyire velem szoktak egy vitatott szituációban. Ténylegesen előny, de van különbség játékvezetés és játékvezetés között is. Sokakról nem mondható el, és sajnos azok száma is csak elenyésző, akik legalább belegondolnak a független ítélethirdetés végrehajtásába, mielőtt verdiktet prédikálnának… Nem lehetek én sem mindenkinek jó, de ez talán nem is olyan nagy baj.

Mi kell ahhoz, hogy valakiből labdarúgó-játékvezető lehessen?

B.N.: Bíró bárki lehet, de játékvezető nem mindenkiből lesz. :-) Nagyon örülnék, ha ezzel a pár sorral is felkelteném bárkinek az érdeklődését a focibíráskodás iránt, mindig szívesen fogadunk új arcokat magunk közé. Aki szereti a focit és a mozgást, de mégsem focizik, annak mindenképpen azt ajánlom, próbálja ki magát köztünk! Lehet, hogy téged is elragad ez a szakma. Jelentkezni a területi labdarúgó szövetség irodájában (Alžbetínske námestie 1203, B rész, első emelet) vagy az alábbi telefonszámokon lehet: 0901 724 695, 0901 724 694, 0907 416 533.

Z.Á.: Senki sem tökéletes. Mindannyian feladtuk az első esés után, hogy járjunk a két lábunkon? Na, ugye, hogy nem…! Helyben megtanulsz döntést hozni azonnal, mentálisan és fizikailag is megerősödsz. A tapasztalattal még nagyobbra nősz, mely által igenis lehetséges több passzal a „jövőbe látni”. Nekem sikerült sokkal magabiztosabbnak, határozottabbnak lennem és észrevettem a „gyengeségeimet”. Ha téged is a futball szeretete jellemez, valamint megszólítanak egy kicsit is az említettek, ne habozz és próbáld ki te is magad köztünk, várunk!