Fegyverek kereszttüzében

Alighogy megörültünk a járványhullámok lecsengésének, és reménykedve vártuk a tavaszt, mire február végén kirobbant az orosz-ukrán katonai konfliktus. Májusi verseink így közös és határozott döntésünk alapján erre a témára reflektálnak, ill. mindarra a materiális és mentális következményre, amellyel egy háború jár. Bár a stratégiai döntések a politikusok asztalánál születnek meg, a harcok borzalmait mindig az egyszerű emberek szenvedik el, célunk tehát elvetni az érzékenység, tapintat és együttérzés magvait.

Sipos Janka: Földrajz itt: pattanásig feszülő ideg ott: ablaktalan lakásod jéghideg itt: csatamezők az online terek ott: törmelék és bombakráterek itt: segélycsomag, konzervek, imák ott: életeddel tömött hátizsák itt: náci, migráns, olyan, mint te vagy én ott: se benzin, se kenyér, se lámpafény itt: irodaszék töri a seggedet ott: anya, gyerek, erőltetett menet itt: véleménycikkek és híradás ott: pofonvágna a realitás

Kovács Andrea: Anya

A légvédelmi sziréna hajnal óta vijjog, átfut az agyamon: lehet, hogy ma tényleg végünk. Mása hüppög, fáj neki a korai, kényszerű ébresztő.

A telefon háttérképén még mind együtt vagyunk. Istenem, hány nap még? Lefelé csoszognak a családok, mindenki úgy, ahogy az ágyból kikelt, visszaszaladok a maciért. Napi rutin lett ez, mint a levesfőzés, gyerekszemekben üvöltő rémület, nyugdíjasokéban csendes beletörődés. Egy heti kenyerünk van még, a frontról szakadozva jönnek a hírek. A pincében kuporgunk, egymás tekintetét fürkésszük a sötétben. - Másenka, nyugodj meg! Látod, Anya nem sír. Anya erős. (Hozzám bújik halkan...) Emlékszel a dalra a két mackóról, ugye? Énekelj, énekeld hangosabban!

Tóth Krisztina: Bálnadal Magvető, 2021

Tóth Krisztina tavalyi kiadású verseskötetében bravúrosan zongorázik végig témákon, hangulatokon és versformákon. Hol kötött, szabályos rímekbe foglal szinte egész élettörténeteket, hol szabad sorokban dokumentálja mindennapjaink díszletei közti bukdácsolásunkat, megint máshol pedig lírai képeket villant fel röpke haikuiban. A három részre felosztott kötet versei pedig minden különbségük ellenére is nagyon erősen egybetartoznak, a motívumoknak ugyanis szabad átjárásuk van egyikből a másikba, a költemények olvastatják magukat és újraolvastatják egymást. Akár egy szuszra is végig lehet olvasni a verseket, de érdemes mindhez vissza-visszatérni. Ízlelgetni a szájpadlásunkon a szavakat, élvezni a költői képeket, magunkban dobolni a ritmust, dúdolni a bálnadalt, a húsunkban érezni a belevájó valóság kampóit, elmerülni a sorokból szőtt tájban. Líraiság ütközik itt kegyetlenséggel, banalitás a különlegessel, a gyermekkor ártatlan ígérete a felnőttkor veszteségeivel, a legéteribb költői nyelv a káromkodások brutalitásával. Ritkán használják a „letehetetlen” jelzőt verseskötettel kapcsolatban, de a Bálnadalt, még ha le is teszem, a reggeli kávém mellé újra és újra kezembe veszem. (sj)

Kavagucsi Tosikadzu: Mielőtt a kávé kihűl

(Fordította: Béresi Csilla), Kossuth Kiadó. 2018

A legendás kávé: fekete színe, keserű íze és varázslatos illata évszázadok óta hódítja a világunkat. Annak ellenére, hogy örök életemben „kávéellenes” voltam (éljen a tea!), és a kávézókat is csak itt-ott látogatom, be kell vallanom, hogy a kávé pontosan az az ital, amely képes elegáns maradni minden környezetben: egy gyönyörű kávézóban, egy gyorsétteremben, vagy egy vonatállomás automatájában is. Talán ezért isteníti annyi ember és talán ezért inspirál annyi művészt. Négy vendég. A közös kapocs a fekete ital és egy legendás kávézó Tokió rejtett zugaiban. Ha a kedves vendég betartja a hely (nagyon) szigorú szabályait, akkor képes visszautazni az időben. Igen, jól olvasod. Visszautazni a múltba egy konkrét pillanatba. Természetesen, mint minden dolognak, az időutazásnak is megvannak a veszélyei. Kavagucsi regényétől viszont nem kell valami gyors sci-fi akciót várni. Ez egy kicsi könyv: mindennapi emberi történetekről és életekről. Kapcsolatok, múltbéli szerelmek, betegségek –pontosan ezeknek a dolgoknak a sokasága alkotja a könyv szívét-lelkét. (vo)

Snail Mail – Valentine

A marylandi Lindsey Jordan egyszemélyes projektjével, a Snail Maillel mindössze 15-16 évesen hívta fel magára a figyelmet. Ennek már hat éve, 2016-ban adta ki ugyanis első, Habit című EPjét, két évre rá pedig a Lush című bemutatkozó lemezét. A világot nem váltotta meg, mégis nagy ereje van annak az autentikusságnak, ami belőle árad. Gitárpop, indie rock, fátyolos nyári melankólia, ködös téli álom. Míg viszont a Lushon az akkor 18 éves énekesnő törékenysége dominált, addig a Valentine izmozik, és ugyan a lendületesebb, odavágósabb részeket itt is visszafogottabb epizódok váltják, azokon is érződnek a szögek és a határozottság. Nem mellesleg pedig a 90-es évek, amelynek a legvégén született. Mégsem egyszerű nosztalgiázásról van szó, hanem ügyes tisztelgésről, modern hangzás mellett.

IDLES – Crawler

A post punk nem is lehetne csúnyább és nyersebb, mint amilyen a brit Bristolból származó IDLES esetében. Tiszta erőből jön a fülünkbe a társadalom szennye, köntörfalazás nélkül érkezik a külvárosi munkásosztály üvöltése, ami leszakítja a társadalom krémjének mesterkélt arcát. Joe Talbot és társai mintha valamelyik Danny Boyle- vagy Guy Ritchie-mestermű kuliszszái mögül lépnének elő. Amikor az IDLES-t hallgatjuk, az olyan, mintha egy roncstelepre mennénk autót kölcsönözni. Nincs mit tagadni, minden ott van a szemünk előtt, kendőzetlenül. A bristoli eszement „proliknak” viszont egy-kétévente megjelenő albumaikkal, és a mostani negyedik stúdiólemezük komor nyitánya vagy épp blues rockos elhajlásaival együtt is sikerül olyan verdákat a seggünk alá tolniuk, amelyek egy lendülettel elvisznek a világ végéig, meg vissza.

Jon Hopkins – Music For Psychedelic Therapy

Bármilyen zenei kinyilatkoztatást értelmezhetünk egyfajta terápiaként, úgy hallgatóként, mint alkotóként. Jon Hopkins útja az elektronikus zenék elmúlt másfél-két évtizedében pedig egyfajta haladás a bölcsesség felé, egyszerre nyitás kifelé és befelé. Legjobb albumait, mint a 2013-as Immunity, vagy épp a 2018-as Singularity, érdemes aktívan hallgatni, kizárva a külső ingereket, mivel éppen ennek segítségével értelmezhetjük és kezelhetjük helyén a külső ingereket. A Music For Psychedelic Therapy c. lemezt egy ecuadori barlangokban átélt élmény szülte, és nem is érdemes különálló szerzeményekként értelmezni, mint inkább egy órányi tömény kúraként. Egyszerre nehezedik az emberre, és szabadítja meg a súlyoktól, és teszi ezt olyan természetességgel, mint életünk megmagyarázhatatlanul legszebb élményei.

Jelen: Ben Franklin, Valentine, Glory, Madonna, Headlock.

Múlt: Heat Wave, Pristine, Thinning, Speaking Terms, Deep Sea, The 2nd Most Beautiful Girl In The World.

Jelen: The Beachand Ballroom, The Wheel, MT 420 RR, Car Crash, The New Sensation, Crawl.

Múlt: Never Fight A Man With A Perm, Danny Nedelko, I’m Scum, Grounds, Mr. Motivator, Mother.

Jelen: Music For Psychedelic Therapy.

Múlt: Open Eye Signal, We Disappear, Emerald and Stone, Immunity, Small Memory, Candles, Emerald Rush, Singularity, Lost In Thought.

Jelen:

Damon Albarn – The Nearer The Fountain, More Pure The Stream Flows

Múlt: Everyday Robots, Hostiles, Mr. Tembo, The Selfish Giant, Hostiles, You & Me.

Amikor a Blur frontembere és a Gorillaz fantomja először Izlandra látogatott, megírta britpop-zenekarának egyik legnagyobb mindenkori slágerét, a Song 2-t. Mára gyakorlatilag az északi sziget polgárává vált, Reykjavík közelében él, és ez az élmény – különösen a világjárvány bezártsága alatt – szülte második szólóalbumát, aminek címével a költő John Clare egy versének egyik sorát idézi. Az elsőn, az Everyday Robots-on, illetve a The Nearer The Fountain…-en érezni igazán Albarn velejét, amikor úgy kalandozik és kreatív, hogy közben nincsenek a megszokott zenekari keretek és korlátok. Azt, amiért Izlandra költözött, hogy sokkal közelebb legyen ahhoz, amit magáénak tekint, és amivel azonosulni tud. A The Nearer The Fountain… egyfajta tisztelgés a változatos és kiszámíthatatlan, de minden momentumával magával ragadó természet előtt.

Adele – 30

Jelen:

Múlt: Rolling In The Deep, Someone Like You, When We Were Young, Make You Feel My Love, Hello.

Adele a szakmai életében már mindent megnyert, amit egy énekes megnyerhet, negyedik albumával viszont az eddigieknél is többet mutat meg magából. Negyedszer is a dalok születésekor aktuális korát adta címnek, a 30 pedig bekerült a tavalyi év legjobbjai közé, sokan Adele legjobbjának tartják. Az idő, majd ezt is megválaszolja, mindenesetre kizárólag az idő az is, ami válaszokat adhat egy párkapcsolati traumára, válásra, amit Adele ezen az albumán feldolgoz, melyen egyébként legmerészebb dalát, a My Little Love-ot, melyen kisfiának beszél a történtekről, a lemez legnagyobb slágere mögé (Easy On Me) komponáltak, nem véletlenül. Ezen az albumon semmi sincs véletlenül ott, ahová került, és csak az idő az, meg persze a figyelem, amit rá kell szánnunk, hogy megértsük és egy kicsit átéljük.

Arca – KICK ii/iii/iiii/iiiii

Jelen:

Múlt: Desafío, Thievery, Mequetrefe, Vanity, Reverie, Piel, Anoche, Alive, Time, Brokeup.

A venezuelai születésű, de Barcelonában élő Alejandra Ghersi Rodríguez, azaz Arca a 2010-es évek egyik legkülönlegesebb, de mindenesetre legfontosabb elektronikus producere, ezt leszögezhetjük. Zenéet írt Kanye Westnek, Björknek, de FKA Twigs-nek és Kelelának is, kiadott emellett saját lemezeket, és amit az elmúlt év végén tett, az talán pályafutása legfontosabb epizódja. Egyszerre jelentetett meg négy lemezt, ezzel egyből ötrészes sorozattá téve a 2020-ban kiadott első Kicket. A transznemű, vagy inkább nonbinary (a hagyományos genderkettősséget elutasító) identitású művész ugyanolyan szerteágazó tartalmat egyensúlyozott ki zenei olvasztótégelyében, mint amennyire sokrétű az ő személyisége. Ebbe belefér a latinos reggaeton, a clubzene, a zaklatott, darabos elektronika és az altatódalok is.