keresztényszó2019október

2019. október __________________________________________________________

1

Serfőző Levente

kÍSÉRNI HIVATÁS

Legyetek egymás szolgálatára __________________________________________ A katekétaképzés gyakorlata és tapasztalatai hosszú időre nyúlnak vissza, olyannyira, hogy a hit átadására már az ókeresztény korban is iskolák szerveződtek, melyek biblikusegzegetikai, módszertani szempontból készítették fel a kor katekétáit.

A hitigazságok átadásának formaisága sokáig a liturgiákhoz kötődő igehirdetésben történt, ám az ún. katekizmusok korában (16–18. század) a tartalom átadása mellett sürgősen felvetődött a módszer kérdésének tisztázása. Miután rendszerbe foglalták mindazt, amit hiszünk, azon kellett gondolkodni, hogy mindennek milyen utat, metódust (methodoszt, amint a görög kifejezés jelzi, célirányos utat) találjunk. Az emberrel és annak nevelésével foglalkozó tudományok komoly fejlődést eredményeztek, melynek eredményei azóta is segítik a katekézist és a katekéták szakmai képzését. A teológia mellett a pedagógia, pszichológia, valamint a pasztorálpszichológia mint határtudomány ma is komoly szakmai hátteret nyújt a képzésekhez.

Az interdiszciplináris háttér mellett a hatékony és sikeres katekétaképzés egyik kulcsa a jelen kor katekétáinak ismerete, igényeik és helyzetük alapos felmérése. A felsőoktatásban kapott képzés mellett szükséges a gyakorló katekéták feedbackje, vagyis visszajelzése, melyet minden egyházmegye könnyen megszervezhet. Így tett a szeged-csanádi egyházmegye Kateketikai Irodája is, amikor 2016 májusában egy online felmérést végzett, melynek segítségével kiváló képet kapott katekétáinak örömeiről, szakmai sikereiről, nehézségeiről, vagy éppen azzal szembesült, hogy többen közülük leterheltek.

A kvantitatív felmérésben az egyházmegye katekétáinak közel 60%-a vett részt. Ami az eredményeket illeti – melyeket ebben az írásban nem célom teljes formájában publikálni – kitűnik, hogy bár többségük jó kapcsolati hálóval rendelkezik, sikerül beilleszkedniük a helyi közösség életébe, ugyanakkor szinte mindannyian igyekeznek bizonyos külső elvárásoknak megfeA szerző a szeged-csanádi egyházmegye oktatási püspöki helynöke, a Gál Ferenc Főiskola tanszékvezető tanára, egyházmegyei katekétikai és ifjúsági referens, a Szent Gellért papi szeminárium prefektusa.

lelni, hétköznapjaikban jelen vannak azok a stresszfaktorok, melyek megnehezítik a kiegyensúlyozott és hatékony nevelést.

A katekéták 38%-a kihívásokkal küszködik, többen hajlamosak az elszigetelődésre és fontos tényező körükben a lelki fáradtság is. Ezek a visszajelzések azt jelentik, hogy sokan a kiégés szindrómájával néznek szembe vagy az ún. burn-out előszobájában vannak.

A katekétaképzés felelőseinek figyelembe kell venniük a gyakorló hitoktatók helyzetét, hivatásuk gyakorlásának körülményeit, arra kell törekedniük, hogy a felsőoktatásban adott képzés mellé kiegészítő programok segítségével támogassák a katekéták szolgálatát. Nem egyszerűen csak képzésről beszélhetünk, hanem a katekéták támogatásáról és kíséréséről, amit az egyházi dokumentumok is szorgalmaznak (vö. KÁD 233).

Ennek megvalósítása módszertani paradigmaváltást kíván a katekétaképzésben. Első olvasatra három nagyon sajátos és komoly tartalommal bíró kifejezéssel találkozunk, de mégis a paradigmaváltás lehet az a szó, amely egy érdekes perspektívát adhat a témának, miszerint egy adott tudományt érintve gyökeres fordulatra, az adott terület fejlődésére, módszereinek újragondolására utal. Új szemléletre, egy újragondolt elméleti-gyakorlati megközelítésre hív. Vannak olyan paradigmák, melyek teljesen felborítják a tudományok eddig felépített teóriáit, de jelen esetben nem erről van szó. Még szoros értelemben

2

_________________________________________________________

vett, gyökeres változásról sem beszélek. A második kifejezés a katekétaképzés, mely biztos alapok és világos értékek mentén felépített struktúrák szerint működik. Az evangéliumban megismert és az egyház által megőrzött Igazság megkérdőjelezhetetlen. A katekéta személyéről alkotott képünk, bár a pasztorális és kateketikai helyzethez igazodva formálódik, szolgálatának alapja a mély krisztológiai identitás, és továbbra is valljuk: személye, lelkisége, a keresztény közösségben betöltött szerepe képessé teszi arra, hogy közvetítő legyen, aki segíti az emberek és Isten közötti kapcsolat kialakulását, valamint arra kapott meghívást, hogy „a keresztény üzenetet rajta keresztül keressék, elfogadják és elsajátítsák” (KÁD 156). Katekétának lenni nem szakma, hanem hivatás (KÁD 233).

Katekétakompetenciák _____________________________ Az Istentől kapott hivatást ki kell bontakoztatni, ennek része a megfelelő képzés felépítése. „A katekétaképzés célja az, hogy képessé és alkalmassá tegyen az evangélium továbbadására” (KÁD 235). Ehhez olyan képzési programokra van szükség, melyek a katekétáktól későbbiekben elvárt kompetenciákra épülnek. Korunk teológus-katekétái öt ilyen kompetenciát különböztetnek meg: – A lenni mint képesség talán nem a legmegfelelőbb magyar kifejezés, de a katekéta egész lényét, életét értjük ezen. Arra kapott meghívást, hogy e képesség által készségeket fejlesszen ki önmagában: életét, hitét és lelkiségét folyamatosan engedje növekedni, hiszen személyes létével példát ad és nevel. Életében mélyítse el az emberi és keresztény értékeket, életcélt és feladatot tűzzön ki magának, legyen része a keresztény közösség életének.

– A tudás képessége olyan készségeket enged növekedni, mint a hit tartalmi megismerése, elsajátítása, vagyis a teológiai tudás művelése, amely által a katekéta a hitét érthető és befogadható módon tudja bemutatni.

– A cselekvés képessége lehetővé teszi, hogy katekétikai és pedagógiai folyamatokat indítson el és vezessen végig. Itt van helye a felmérés, a tervezés és a programozás készségének, melyek a közösségformáló szolgálatban elengedhetetlen szempontok. Kitérünk a csoportok, közösségek animálására (szervezése és mozgatása), a katekézis gyakorlatának megtervezésére.

– A negyedik a közösségben élés képessége. Csoportban gondolkodni és dolgozni, befogadni, meghallgatni, irányítani, motiválni, vezetni, megtartani és bátorítani a nevelteket.

A katekéta részéről szükség van bizalomra, hitelességre, olyan nevelővé kell formálódni, aki nem csupán figyel a környezetére, hanem a szívével lát, hallgat meg embereket. Észreveszi, elfogadja a résztvevők üzenetét és képes megnyílni mások előtt.

– Utolsó kiemelt képességként a jelenlétet említhetjük. Jelen lenni annyit jelent, mint a hit, az élet és a kultúra komplexitásában élni. Figyelni és figyelemmel kísérni a helyi társadalom eseményeit, és – mint katekéta – a jelen aktív szereplőjévé válni.

Az elmúlt évek referensi szolgálata, más egyházmegyékben végzett kutatások és a bemutatott néhány adat arra engednek következtetni, hogy ezek a kompetenciák folyamatosan alakulnak ki. Gyorsan változó világunk újabb és újabb válaszokat vár.

A képzési programok szakmailag komplexek, mégis vannak benne szempontok, melyeket „újra lehet”, „tovább kell” gondolni.

A hivatását élő katekéta a korábbi évekhez képest sokkal jobban

Keresztény Szó

le van terhelve. Ha nem is jelentek meg egyértelműen a kiégés jelei, könnyen a burn-out felé sodródhatunk.

A katekéta szolgálatát meghatározó tényezők __________ A katekéta nemcsak képességeinek fejlesztésére, saját karizmáinak megélésére kell törekedjen, de a szolgálatát érintő kihívásokkal is szembesülnie kell. A következőkben három ilyen tényezőt emelek ki: Nevelési és pedagógiai kihívások A hitre nevelés duális formája különböző pedagógiai készségeket kíván az iskolában és a plébániai közösségben. Az új generáció – melyet ma már egyszerűen csak egy betűvel jelöl a tudomány (X, Y, Z, A) – sajátos és megváltozott igényeket támaszt. Addig, míg egy klasszikus iskolai órán a diákok egy jó részével fejlesztő pedagógusok foglalkoznak, a katekétának egyedül kell megküzdenie az eltérő képességű fiatalokkal. Mind a pedagógusi pályán, mind a katekéta szolgálatában állandó módszertani megújulásra van szükség. Az ehhez nyújtott szakmai segítség ismét csak folyamatos feladatot jelent a képzőknek.

Az iskolai környezet egyik kihívása a katekéta „kívülálló” szerepe, az iskolai vezetéssel felmerülő dialógusképesség krízise, az ott sokszor megélt kudarcok magányos elviselése-feldolgozása.

Pasztorális feladatok A nevelési nehézségek mellett a plébániai feladatokról is szólni kell. Egy katekéta, hivatásából adódóan a pasztorális területen is szolgálatokat végez, melyeknek – a közösségen belül – ő lesz a felelőse és szervezője. Egyre több diaszpóra plébánián a nevelés mellett pasztorális, adminisztratív vagy egyházi közigazgatási feladatokat lát el, melyek végképp kimozdítják eredeti szolgálatából. Nem beszélve azokról a helyzetekről, amikor a katekéta a konkrét lelkipásztori feladatok határvonalán mozog. Könnyen kerül olyan helyzetbe, hogy szolgálata egy teljesítménycentrikus és elvárásokkal teli feladatkörré válik.

Szociológiai kihívások A pályakezdő katekéták olyan körülményekkel és feladatokkal kell szembesüljenek, melyekre a felsőoktatási képzés nem ad kellő felkészítést. Aránylag korán, már 22-24 évesen önálló munkakört kell betölteniük. Az egyházi és a világi felelős, önálló és sikereket magáénak tudó katekétaként tekint rájuk. Ennek egyik krízisforrása, hogy a pályakezdő személyek között sokan nem készek egy ilyen szolgálatra, és egyedül nem tudnak szembenézni ezekkel az elvárásokkal. Egy másik befolyásoló tényező, melyet ki kell emelnünk, a posztadoleszcencia, vagyis az ún. „elhúzódó kamaszkor”. Ennek megjelenésével a fiatalkor évei is kitolódnak, és egy új szakasz ékelődik be a fiatal- és a felnőttkor közé, amely hatással van a mentális fejlődésre, a megküzdési potenciál kialakulására és a társadalom által támasztott igények teljesítésére. Fiatal katekétáinknak ezzel a helyzettel is szembesülniük kell és több esetben a pályakezdés időszakában ezen életkorok határán mozognak.

Várható következmények ___________________________ A három területen megélt kihívások sokszor már az első 3-5 évben krízishelyzetet teremtenek, vagy a későbbi évek során

2019. október __________________________________________________________

3

kialakulhat olyan személyes hozzáállás, melyben a katekétaszolgálat, elvégzendő feladattá, elvárt kötelességgé, megélhetési munkakörré alacsonyodik és fennáll a kiégés veszélye.

A tapasztalat azt mutatja, hogy összhangot kell teremteni a feladatok és az ehhez nyújtott segítség között. Megoldást jelentene egy olyan képzési modell, amely nem szorítkozik csupán a felsőoktatásban eltöltött évekre, hanem ebből a képzésből kiindulva folyamatos és átgondolt kísérést biztosítana.

A paradigmaváltás szempontjai _________ A paradigmaváltás erős kifejezésnek tűnhet, de számomra azt jelenti, hogy teljesen új megközelítésbe helyezem az alap- és a folyamatos továbbképzéseket. Ennek eredményeként úgy tekintek a katekétaképzésre, mint az első pillanattól kezdve folyamatos (vagy időről időre visszatérő, periodikus) képzésre, amelynek célja az egész ember formálása.

A keresztény nevelés az embert mindig a maga Versegi Beáta nővér a harmadik mentorkonferencián teljességében szemléli, és ugyanezen szempont érvényes a nevelésre is: az egész embert neveljük. Ezért nek célja az élő istenkapcsolat megélése, a hivatás elmélyítésea képzés nem szorítkozhat csupán a felsőoktatásban eltöltött kibontakoztatása, annak tanúság formájában való továbbadása. évekre, jelen kell lennie a katekétaszolgálat egészében.

A képzési időszak A módszertani paradigmaváltás első szegmense az idő.

Amennyiben egy mélyreható, kompetencia alapú képzésre törekszünk, a katekétaképzésnek nem szabadna csupán egy időszakra korlátozódnia. Tovább kell lépni a csak időben determinált képzések programjaitól a kompetenciákat folyamatosan fejlesztő, a személyt kísérő és támogató képzések irányába.

A katekétikai mentor módszertan irányelvei ____________

Módszerek fejlesztése Második szempont a szükséges kognitív tudás elmélyítése mellett a kísérő és a támogató módszerek fejlesztése és integrálása. A segítő kapcsolatokon olyan eljárásokat értünk, „melyekkel elérhető, hogy az emberekben lévő belső, latens fejlődési potenciálok, lehetőségek-képességek felszabaduljanak, működésbe lépjenek, hozzáférhetőek legyenek” (C. Rogers).

Számunkra ez úgy értelmezhető, hogy az egyetemi képzésben kapott tudásra építve ezek a segítő folyamatok képesek felszabadítani és fejleszteni az emberben rejlő képességeket. A kísérés, a segítő kapcsolatok, a tanácsadás területén kifejlesztett és jól működő módszereket megvizsgálva megfelelő előkészítést követően applikálhatóvá kell tenni azokat.

Pasztorálteológiai alapok A mentorálás logikája mentén elgondolt kísérés teológiai kritériumai a következők lehetnek: az Egyházi Tanítóhivatal által megfogalmazott képzési szempontok; a gazdag biblikus tapasztalatokra való hagyatkozás: az Ó- és Újszövetség példáinak értelmezése (Mózes és Józsué; Jézus és a tanítványok; Barnabás és Pál apostol kapcsolata; a feltámadt Krisztus és az emmauszi tanítványok közös története mint a kísérő, segítő kapcsolat bibilai modellje); a módszer sajátossága az a közösségi dimenzió, mely az egyháznak alaptermészete. Ehhez kapcsolódik a missziós természet, a diakonális feladatok és a kateketikai szolgálatok felelőseinek szerepkörei (CT 16); a mentorálás új megvilágítást kap, ha azt kateketikai és pasztorális szempontokkal gazdagítjuk, megtartjuk a katekétaképzés sajátos feladatait, a katekéták pasztorálását, valamint evangelizált és evangelizáló jellegét (EN 13); az inkarnáció, a megtestesülés isteni pedagógiája; a személyesség Isten egyik alapvető pedagógiai tulajdonsága, ez sajátos logikát ad a képzés egészének.

Új szemléletmód A harmadik irányelv az új szemléletmód. A paradigmaváltás nem a katekétaképzés rendszerének új alapokra helyezáse, hanem továbblépés és perspektívakeresés. Érdemes a katekétaképzést úgy elképzelni, mint egy katekumenális út folyamatát. Ez a szemléletmód magába foglal egyházias, közösségi jelleget, bevezető és beavató lépéseket, a liturgikus alkalmakat és a kísérés lelkiségét, melyek új formát kölcsönözhetnek az egész képzési programnak. A katekétaszolgálat folyamatos kísérése egyfajta müsztagógikus szakasznak tekinthető, mely-

Szükségesnek és időszerűnek tűnik egy olyan új képzési modell felépítése, melyben lényeges helyet kap a mentorálás folyamata. Egy kateketikai mentor módszertan kidolgozása során három pillérre építhetünk: a teológiai és pasztorális szempontokra, a kipróbált módszertani ismeretekre, személyi feltételekre.

Módszertani tapasztalatok Hogy a kialakítani kívánt folyamatos kísérés és támogatás hatékony lehessen, meg kell határozni és kellő körültekintéssel integrálni kell azokat a módszertani elemeket, melyek a mentorálás módszertanában már jelen vannak. Ebben segít a

4

_________________________________________________________

Keresztény Szó

kateketika által megfogalmazott kettős hűség elve. A módszertani elemek közé sorolom az egyház hagyományában jelen lévő cura animarum gyakorlatából kiindulva a segítő szolgálatok és a pasztorális tanácsadás megfelelő szempontjait; s a meghallgatás, megbeszélés, reflektálás technikáit, a konfliktuskezelés és a szupervízió módszereit.

meg. Ennek fényében dolgozták ki a Szent Barnabás Mentorprogramot, amely szakmai és pasztorális kísérést nyújt a pályakezdő, nehézségekkel küzdő vagy megfáradt katekétáknak.

Célja kísérni, megerősíteni és támogatni a katekétát abban a szolgálatban, melyet meghívásként kapott, bevezetni a hitoktatás hétköznapi gyakorlatába és visszatükrözni azokat az értékeket, melyeket minden ember magában hordoz. Egymást kísérni Személyi feltételek és támogatni nem munkaköri feladat, hanem megA mentorálás folyamatának személyi feltételeit hívás, hiszen Isten ajándékait hordozzuk. A tőle olyan már tapasztalt mentor-katekéták közt kell kapott talentumok megerősítenek bennünket és keresnünk, akik rendelkeznek a megfelelő képesáltalunk másokat is. ségekkel, s szakmai, pasztorális és kateketikai A paradigmaváltás tehát időszerű és lehetsésegítséget nyújthatnak a mentoráltaknak. Feltéges, a szakmai területen jelentkező problémákra tel, hogy mindez a helyi egyház keretein belül és kérdésekre sürgősen keresnünk kell a választ, történjen. melyet a megkülönböztetés adományának segítségével több szempontból is érdemes megvizsgálni, mérlegelni. Az egyházi gyakorlat olyan gazÖsszegzés ______________________________ dag pasztorális, képzési, tanácsadói tapasztalatot Barátság ikon kínál, amely joggal bátoríthatja a képzésért felelős A katekétaképzés módszertanát tekintve szükségesnek személyeket új módszerek használatára. Az új eszközök és utak mondható egy olyan új szemléletmód kialakítása, mely egység- Isten igéjének, a missziónak és a keresztény beavatás szolgáben látja a felsőoktatásban töltött évek és a katekétaszolgálat latában kell álljanak, ám minderre elsősorban az evangelizáció ideje alatt megvalósuló továbbképzést. Ebben a képzési modell- frontvonalában szolgáló katekétákat kell képessé tennünk. Ezt ben kiemelt szerepe van a jól megszervezett segítő támoga- segítheti egy új mentor-katekéta modell, amely motiválni, megtásnak, mely leginkább a katekéták mentorálásában valósulhat tartani és lelkesíteni kívánja a ma katekétáját.

kREATÍV EVANGELIZÁCIÓRA VAN SZÜKSÉG

Beszélgetés Serfőző Leventével, a szeged-csanádi egyházmegye oktatási püspöki helynökével _________________________________________ A szeged-csanádi egyházmegye katekézishez, ifjúságneveléshez kapcsolódó szemlélete és az annak mentén megvalósuló képzés- és programterve tájainkon is modellértékűnek tekinthető.

Különösen értékelendő az a mentorprogram, amelyet néhány éve vezettek be és amelyet szép eredményekkel működtetnek. Alábbi összeállításunkban főként ez a program kerül középpontba, de a kigondolóval és az ő ilyen jellegű munkáját közvetlenül segítő két munkatársával való beszélgetés során az egyházmegye katekézissel kapcsolatos koncepciója és gyakorlata is kirajzolódik előttünk.

A partiumi származású Serfőző Levente számos szálon kapcsolódik az egyházmegye katekétikai, pap- és ifjúságnevelő szolgálataihoz, nemcsak koordinátora, szervezője a tevékenységeknek, de a szemlélet és a gyakorlatba ültetés folyamatos alakításán is dolgozik.

Nevéhez kapcsolódik az említett mentorprogram kezdeményezése és jó részének kidolgozása is. Az alábbi beszélgetésben főként a katekézishez kapcsolódó munkáiról, kiemelt helyen a mentorprogramról lesz szó. Első lépésben viszont azt kértem tőle, hogy segítsen e sokféle tevékenységek mögött álló embert közelképbe hozni.

Serfőző Levente: 1978-ban születtem Nagyváradon. 11 éves voltam, amikor családom áttelepült Gyulára. A helyi Karácsonyi János Katolikus Gimnáziumban érettségiztem, majd a szegedcsanádi egyházmegye kispapjának jelentkeztem, 1996-ban. Hat év múlva végeztem a Szegedi Hittudományi Főiskolán, és ekkor szentelt pappá Gyulay Endre akkori megyés püspök. Két évig Kisteleken szolgáltam, majd 2004-től két évig Ruzsán, 2006 és 2009 között pedig Szentesen voltam plébános, majd espe-

res. 2009–2012 között a Szaléziak Pápai Egyetemén tanultam, ahol kateketikai specializációval szereztem licenciát.

2012–2016 között egyetemi lelkész voltam, 2012-től kezdődően az egyházmegye ifjúsági és kateketikai referense, a Gál Ferenc Főiskola oktatója, tanszékvezetője, 2016-tól pedig – az előbbiek mellett – a Szent Gellért Szeminárium prefektusa vagyok.

Ozsváth Judit: Mit jelent számodra a hivatás? Hogyan született és épült, mélyült az évek során?

Serfőző Levente: Sokat imádkozom mostanában azon gondolat mentén, hogy vele és érte lenni. Nem lehet egyszerűbben megfogalmazni a hivatás ajándékát.

Mindig is nehéznek éreztem erről hoszszasan beszélni, és azt gondolom, hogy az a jó, ha a papi hivatásról a pap élete beszél és nem csak ő. Papként nagyon szeretnék pásztor lenni, és megtalálni

2019. október __________________________________________________________ mindazt, amiből élet születik, vagy ha emberileg nehéz, akkor át tudjam azt adni az Istennek.

A hivatásomért mindig hálás vagyok a jó Istennek, olyan szépen vezetett és alakította az életemet, mint a Péterét. Őt a Genezáret-tó partján hívta meg, és egy olyan dolgot kért tőle, amely emberileg ott és akkor értelmetlennek, nehéznek tűnt: „Vesd ki a hálót halfogásra!” Neki csak be kellett eveznie a mélybe és tenni azt, amit az Úr mondott. Persze ez nem ilyen egyszerű, de arra tanít, hogy Jézus nem a bizonytalanra hív, nem játszik az emberrel. Az ember részéről marad a bizalom és a remény, ahogyan Péter válaszolt neki: „... de a te szavadra kivetem a hálót”. Ezt választottam jelmondatul, és azóta kíséri, vezeti ez a párbeszéd az életemet. A hivatásomnak az a története, hogy Isten mindig úgy és olyan módon szólított meg, ahogyan azt érteni tudtam. Gyermekként, kamaszként és huszonéves felnőttként olyan módon tapasztaltam meg Isten jelenlétét, hogy ezek a találkozások egyértelműen a hivatás felé vezettek tovább.

O. J.: A papi hivatás gyakorlása közben egy idő után rád kifejezetten a katekézissel, neveléssel, oktatással kapcsolatos feladatok bízattak. Miért és hogyan találtak meg ezek a szolgálatok?

S. L.: Már kispapként lehetőségem volt egy szegedi egyházi iskolákban lelkinapokat tartani, aztán éveken keresztül visszajártam és nagyon élveztem.

Izgatottan készültem a gyakorlótanításra, örültem neki és sikerélményeim voltak.

Minden bizonnyal ez is hozzájárult ahhoz, hogy később papként nyitott szívvel vállaljam a hitoktatást. Káplánkánt, plébánosként mindig voltak hittanóráim. Igyekeztem nem csak a hittant látni benne, hanem a közösségépítés lehetőségét.

Azokat a hittanosokat, akiket hétközben tanítottam, hétvégén a plébánián ifjúsági csoportba hívtam. Mindig volt a hittan mögött egy közösség, ami egyházélményt adott számukra, élővé próbáltam tenni azt, amiről a hittanórán beszéltem.

Ez az, ami szerintem elengedhetetlen.

Ha a hittan csak tanítás, akkor egy óra lesz a sok közül, ha élővé akarjuk tenni a hitoktatást, akkor azt a plébánián lehetséges, ahol találkozunk, ünnepelünk és közösséget formálunk. Ez az egyház legszemélyesebb arca. Talán mindez így együtt adta azt a lehetőséget, hogy később kateketikát tanuljak.

O. J.: Kérlek, mutasd be röviden egyházmegyédet és azon belül azokat a cso-

5

Serfőző Levente, a mentorprogram ötletgazdája és főkoordinátora

portokat, amelyek felé tevékenységeid irányulnak!

S. L.: A szeged-csanádi egyházmegye Délkelet-Magyarország nagyjából két közigazgatási megyéjét fedi le. Ezek Békés és Csongrád, de idetartozik még egy kisebb rész Jász-Nagykun-Szolnok megyéből is. Az egyházmegye összlakosságának közel 35%-a római katolikus, a többiek a testvéregyházakhoz tartoznak, de elég sokan nem részesülnek a keresztség szentségében. Igazi missziós helyzetben éljük az életünket, és ugyanígy a hitoktatást is ebben a pasztorális környezetben kell megszervezni. Az ifjúságpasztoráción belül a 13–18 éves korosztály számára szervezünk találkozókat, helyi kisebb régiós szinten, illetve a hagyományos Szent Gellért Találkozót, amely egyházmegyénk első püspökének, Szent Gellértnek az ünnepéhez kötődik. Van online misszió, táborok, ifjúsági imaestek, elindítottunk egy csoportvezető-képzést, megpróbáljuk önkéntes szolgálatra bírni az iskolásokat, de rengeteg olyan esemény is van, amelyek akciójellegűek. Ebben két munkatársam segíti az egyházmegyét.

A másik terület a Kateketikai Iroda, amely sokkal konkrétabb, összetettebb feladatot ad mindannyiunknak. Összesen öt munkatársam van az irodában (ebből hárman teljes munkaidőben), velük egyrészt a katekétaképzéseket, programokat, találkozókat szervezzük, adminisztratív ügyviteli koordinációt biztosítunk, valamint olyan szakmai, lelki és közösségi programokat kínálunk, amelyek segíthetik a katekéták életét. Gondolok itt a

szakmai délutánokra vagy a szupervíziós alkalmakra, ezek óriásit lendíthetnek egy katekéta munkáján – sokan élnek is vele.

Arra buzdítjuk őket, hogy a hittanórákhoz kapcsolódóan közösségi és lelki programokat is szervezzenek a fiataloknak és szüleiknek. Vannak önként vállalható feladatok és vannak kötelező alkalmak.

Lelkigyakorlatokat szervezünk. Reméljük, hogy akik eljönnek és részt vesznek ezeken a programokon, kevésbé fáradnak bele a munkájukba, van mindig honnan táplálkozni. Ezek az alkalmak egyfajta prevencióként is értelmezhetők. Itt van nagy jelentősége a Szent Barnabás mentorprogramunknak, amely a pályakezdőt segíti beilleszkedni, és akinek segítségre van szüksége, az a mentorán keresztül kap támogatást. Az utóbbi években szakmai konferenciákat is szerveztünk. Ezen felül – más egyházmegyékhez hasonlóan – hittanversenyek, zarándoklatok és egyéb programok színesítik a munkánkat.

Az érdekes az, hogy a két iroda két külön területet fed le, de ha jól akarjuk végezni a munkánkat, akkor nagyon összehangoltan kell azt szerveznünk. Jó ezt így egyben látni. Nagyon számítunk a katekéták munkájára pl. az ifjúságpasztorációban, hiszen ők azok, akik hétről hétre találkoznak a fiatalokkal, helyben megszólítják őket, elhívják egy ifjúsági találkozóra stb.

Ezt a mentalitást igyekszem a papnevelésben is jelenvalóvá tenni, mégpedig úgy, hogy a kispapokat bevonjuk a hittanos és ifjúsági programokba.

O. J.: Az elmondottak komolyan átgondolt koncepciót sejtetnek. Kérlek, ismertesd ezt!

6

_________________________________________________________

S. L.: A hitoktatás túlnyomórészt iskolai környezetben történik, de mindent megteszünk azért, hogy a fiatal generációt behívjuk a plébániákra. Az egyházmegye hitoktatói programokkal, találkozókkal igyekeznek megtapasztalhatóvá tenni az egyház közösségi arcát. Arra is figyelünk, hogy a katekétáink megőrizzék a lelki-szellemi egyensúlyukat és egészséges módon tegyenek tanúságot a hitükről.

Talán itt térnék ki egy olyan koncepcióra, melyet más egyházmegyékhez hasonlóan mi is bevezettünk, és következetesen figyelünk arra, hogy segítse a hitoktatók szolgálatát. Itt az előmeneteli rendszerünkre gondolok, amelynek három pillére van: lelki, szakmai és közösségi. A hitoktatóknak ezen a három területen kell pontokat szerezniük, és egy év alatt a megadott pontokat összeadva beküldeni az irodánkba. Ez a missio canonica feltétele. Pl. a lelki modulban lelkigyakorlatok, lelkinapok, találkozók, zarándoklatok is helyet kapnak. Olyan esemény, melyet mi szervezünk és olyan lehetőség is van, hogy maga a katekéta vesz részt egy „külsős”, nem az iroda által szervezett lelki programon. Ennek nemcsak az a jelentősége, hogy valaki ott legyen és teljesítse, hanem az is, hogy lehetőséget biztosítsunk mindenkinek a lelki töltekezésre. Nem mindenki tud időt szánni vagy anyagilag nem engedheti meg magának, hogy háromnapos lelki hétvégén vegyen részt. Ezekkel az egyházmegyei kezdeményezésekkel segíteni és motiválni kívánunk mindenkit. Egyfajta prevenció, a kiégést és a megfáradtságot megelőző alkalom is egyben.

A szakmai modulban tipikusan kateketikai, pedagógiai, módszertani alkalmakon, konferenciákon, egyházi és világi szervezetek által kínált lehetőségekre lehet eljutni. Ezek egy része kötelező, a többi esetben minden katekéta maga választja meg a témát és a programot. Ez is pl. a szakmai kompetenciák folyamatos fejlődését, szinten tartását szolgálhatja. Ugyanez a logika a közösségi modulban is. Van olyan alkalom, melyen a katekéta vesz részt, és olyan programokra is lehetőség van, sőt kérjük is, amelyekre a hittanosokkal együtt jönnek el. Ilyen pl. egy ifjúsági találkozó vagy egy taizéi imaóra. A programok tehát a katekéták szakmai, lelki és közösségi létét szolgálják, azok fejlődését segítik.

Mindenképpen figyelni szeretnénk arra, hogy hivatásuk szolgálatát végezve ne csak adjanak, hanem kapjanak is. Ezt a belső rendszert igyekszünk folyamato-

san – a tapasztalatok és a visszajelzések fényében – változtatni.

O. J.: Katekézissel kapcsolatos tárgyakat tanítasz a Gál Ferenc Főiskola Teológiai Karán, a Katekétikai Tanszék vezetője is vagy. Kérlek, mutasd be tanszéketeket és hallgatóitokat!

S. L.: A Kateketikai Tanszéken ketten oktatunk. Munkatársam Szűcs Klára, aki pedagógus és hitoktató, egy helyi egyházi iskolában tanít. A főiskola megbízásából a kateketikai kurzus közül két elméleti az enyém. Ezen kurzusok egyike az alapvető kateketika, amely a teológiai alapokkal ismerteti meg a hallgatókat, míg egy másik kurzus a módszertant és a korosztályi jellemzőket mutatja be.

A pedagógia és tanítási gyakorlatok terén Szűcs Klárával találkoznak a hallgatók.

Közösen állítjuk össze a félév rendjét és követelményeit, illetve a városban működő két egyházi iskolával is közösen tartjuk a kapcsolatot. A hallgatók döntő része érettségi után érkezik a főiskolára, de a levelező tagozaton, ugyanezen tárgyak esetében felnőttekkel találkozunk.

O. J.: Milyen katekétikai szemléletet igyekszel átadni hallgatóidnak? Hol látod a mai katekézis súlypontjait? Hogyan tekintesz a kihívásokra?

S. L.: Talán az előző kérdésekre adott válaszaimból is kitűnik, hogy mennyire fontosnak tartom a katekézishez kapcsolódó közösségi élet értékét. Nélküle a hitoktatásunk csak egy tantárgy vagy ismeretszerzés marad. Munkatársaimmal együtt arra törekszem, hogy minden olyan egyházmegyei rendezvényre, ahol az ifjúsággal találkozhatnak, eljussanak.

Van, akinek a fokozatosság segít, és van, akinek a mély víz, így a programokat ők állítják össze, önállóságot kapnak és – például – együtt készülnek és vesznek részt egy lelkinapon. Azt szeretnénk, hogy érezzék a felelősséget: „Ez délelőtt a tiétek, építsétek föl, készüljetek és álljatok ki a gyerekek, fiatalok elé!” Persze mindenben segítjük őket, ám valójában arra igyekszünk nevelni, ami várja őket.

A katekézis súlypontja mindig ugyanaz: a keresztény beavatás, annak elősegítése, hogy egy élő kapcsolat alakuljon ki Jézussal. Ehhez szükség van bizonyos ismeretekre, de világos az is, hogy egy embernek Jézusról nemcsak tudnia kell, hanem találkoznia is kell vele.

A katekéta ennek a találkozásnak az előkészítője, segítője, Isten pedig az, aki cselekszik, eljön és belép az ember életébe. A tapasztalat és az élmény a mai ember egyik legtöbbet használt nyelve,

Keresztény Szó

s éppen ezért beszélnünk kell ezen a nyelven is. Amit viszont ugyanígy hangsúlyosnak érzek, az a hitébresztés. El kell fogadnunk, hogy a világunk nem keresztény, ám a keresztény ember kovász a világban. Ez egy olyan evangéliumi kép, amelynek erős aktualitása van. A hitébresztés azt jelenti, hogy közelebb viszem Istent azokhoz, akik még nem találkoztak vele vagy eltávolodtak tőle. Ennek fontos mozzanata a személyes életünk tanúságtétele, ez ma a legjobb módszer, ha Jézusról akarunk beszélni: az életünk.

O. J.: Miként látod a ma katekétának jelentkező fiatalokat? Milyen kompetenciákra van szükségük a mai egyházban?

S. L.: A mai fiatal – amennyiben a katakéta-hivatás mellett dönt – nagyon lelkes és őszinte. A lelkesedés mellett viszont tényleg szükséges figyelni arra is, hogy megfelelő kompetenciák segítségével végezze ezt a szolgálatot. Nehéz egy-két kompetenciát kiemelni, hiszen a mai ember egyszerre szétszórt és összetett, vagyis nagyon sokféleképpen megszólítható, ám ugyanakkor a kommunikációnk egyre lényegretörőbb. Keveset beszélgetünk, írunk, olvasunk. Az ember hétköznapi kommunikációja pedig ezen a három alapvető területen kellene kibontakozzon. Hogyan lehet átadni egy értéket, egy mély igazságot egy olyan világban, amelyben az emberek rövidített szavak és mondatok, a vizualitás és a szimbólumok mentén tartanak kapcsolatot egymással? Ebből rögtön érthető, hogy egy kulcskompetencia a kapcsolatteremtés és a kommunikáció. A másik, amit kiemelnék, és talán meglepő lehet, de a kezdeményező és szervezői készség.

A világunknak van egy másik jellemzője: minden készen van, nem kell kitalálnod, nem kell gondolkodnod. Ennek visszatartó és butító ereje lehet, amely paszszivitásra neveli a generációkat. Amikor az ember rá van kényszerülve arra, hogy kitaláljon valamit, akkor az vagy zsigerből jön, vagy megtanul kreatív lenni. Lényeges készségnek tartom tehát azt, hogy valaki legyen kezdeményezője és szervezője a hitéleti, a katekézishez kapcsolódó programoknak, kreatív módon végezze a hitoktatást. Kreatív evangelizációra van szükség.

O. J.: Egyházmegyétekben jól kidolgozott mentorprogramot működtettek, amelynek tervezése, kivitelezése főként hozzád köthető. Miért tartottad/tartod fontosnak ezt?

S. L.: 2012-ben, amikor kateketikai referens lettem, meglátogattam az egy-

2019. október __________________________________________________________ házmegye hitoktatóit. Néhány hónap után azzal szembesültem, hogy kiváló, jó emberek, akik sokszor egyedül kell helytálljanak egy-egy iskolában. Az is lehet, hogy két-három település között utaznak, a plébános atyával jobb esetben csak vasárnaponként találkoznak, mert a hitoktató egy filiában él és szolgál. Sok olyan tényezővel találkoztam, ami azt jelezte, hogy többen egyedül érzik magukat, kevés támogatást kapnak. Szakmai, lelki vonalon alig van valaki – mondjuk egy másik hitoktató –, akivel megosztanák a munkájukat. Vannak esetek, amikor a katekéta egyben pasztorális szolgálatot is teljesít. Olyan pályakezdő hitoktatóval is találkoztam, akinek egymagának kellett tudni beilleszkedni és megismerni az iskola és az egyházmegye világát, adminisztratív követelményeit. Ekkor született az a kezdeményezés, hogy kérjünk fel olyan szakmai téren tapasztalt, a lelki és közösségi életben hatékony katekétákat, akik segíthetik és támogathatják a többieket. Így indult el első körben egy mentorkatekéta-képzés, majd az itt végzett katekéták mint mentorok elkezdték segíteni a társaikat.

O. J.: Kérlek, ismertesd részletesen a Szent Barnabás Mentorprogramot!

S. L.: A program a korábban említett tapasztalatból született. A hiányosságokra és a felismert igényekre kerestük a választ. A cél nagyon röviden az volt, hogy segítsük és támogassuk a pályakezdő vagy már tanító katekétát.

Ehhez pedig mentorokra volt szükség.

Egy második lépésben igyekeztünk megfogalmazni a mentorkatekéta identitását. Ő az a katekéta, aki a szakmai területen, a teológia és a pasztorális területén, de a pedagógia, a nevelés területén is egyaránt tapasztalattal bír és nyitott a folyamatos fejlődésre, tanulásra, nemcsak az előbb említett területeken, de spirituális téren is. Kettős küldetése van, tanítvány és kísérő egyszerre. Azon túl, hogy a mentor egy referenciapont, példa a többieknek, lényeges szempont, hogy tapasztalt és segítő habitussal bíró személy legyen.

A tervezés érdekes folyamat volt, mert éreztük és tudtuk, hogy mire van szükségünk, mit is szeretnénk egy mentori szolgálattal, de kibontani igazán csak egy-két év alatt sikerült. Időre volt szükség ahhoz, hogy megszülessen. Ma a program alapvetően két nagy részre tagolódik: a képzésre és a kísérésre, de ennek hátterében folyamatosan jelen van egy szupervíziós alkalomsorozat is.

A folyamatos visszacsatolás és reflexió garanciát jelent arra, hogy a program fejlődjön, hatékony maradjon és választ tudjon adni a kísérés legaktuálisabb kérdéseire is.

A tervezésben egy másik fontos rész a vezetői team, a szerkezeti terv kialakítása és a financiális források felmérése, támogatók, pályázatok keresése volt. A mentorok kiválasztásakor azokat szólítottuk meg és hívtuk a programba, akiket mind szakmailag, mind pedig emberileg alkalmasnak láttunk arra, hogy képesek segíteni és kísérni, és legalább öt év gyakorlattal rendelkeztek. Törekedtünk arra is, hogy a mentorokat az egész egyházmegye területéről hívjuk. Az első évben elméleti és gyakorlati megalapozás történt, évi öt alkalommal kétnapos képzésen vettek részt. A mentorok a második évben havi szupervízió és egynapos képzési alkalmak mellett kezdték meg a mentoráltak kísérését.

O. J.: Voltak-e/vannak-e kihívások az életbe léptetés során?

S. L.: Igen. Az emberi tényező.

A mentorok és mentoráltak „párba rendezése” nem a személyiségtípusok alapján történik, hanem leginkább a távolság a meghatározó tényező. Ezért nem elképzelhetetlen, hogy a két fél nem vagy csak nehezen tud együtt dolgozni. Az is előfordult, hogy a mentorált ellenállása lehetetlenné tette a közös munkát. S volt, ahol a plébános félelme – hogy plusz teherrel nehezítjük a hitoktatója életét – akadályozta a folyamat elindulását. Minden esetben igyekeztünk e kapcsolatokat rendezni, s egy-két eset kivételével sikerült is. Voltak olyan rendeződések, melyek során egy ilyen nehezen induló kapcsolat barátságba fordult át.

O. J.: Milyen fogadtatása, visszhangja van a katekéták részéről?

S. L.: Természetesen sokféle. Vannak, akik örömmel fogadják az odafigyelést, támogatást, a segítséget, úgy élik meg, hogy ez a folyamat segítette a kibontakozásukat. Vannak, akik nem értik, fölöslegesnek tartják, esetleg félnek a plusz feladatoktól. Azt gondolom, hogy itt is igaz a jézusi hasonlat, hogy gyümölcseiről ismerszik meg a fa. Nem vagyunk tökéletes fa, de vannak jó gyümölcsök, melyek reménykeltőek. Sokaknak sokat ad a mentorprogram.

O. J.: A program beindításától eltelt időben történteket szemlélve hogyan értékelsz?

S. L.: A program az emberi tényezői miatt a legnehezebb és a legszebb – egy

7

folyamatos úton levés, melynek ősmintája az emmauszi út. Nemcsak az ember van úton, hanem maga a program is olyan, mintha keresné a maga helyét, útját az egyházban. Feladatnak látom, hogy ne csak egy egyházmegyei képzés maradjon, hanem legyen akkreditált formája is.

Ennek szakmai kidolgozása a jövőbeli feladataink része. A gyenge pontok esetében igyekszünk a reflexiókra figyelni és folyamatosan javítani azokat. Sok minden történt az elmúlt években, de talán az egyik fontos terület a mentorvisszajelzések adminisztrációja volt, megértettük, hogy készülnie kell egy személyes tervnek, amely segíti a mentorált munkáját.

Ennek átgondolása, előremutató fejlődési javaslatokkal való kidolgozása utólag is alakult. Apró, gyakorlatias meglátások vittek bennünket előre.

O. J.: Saját tapasztalataitokból kiindulva milyen jó tanácsokkal látnád el azokat, akik ezután készülnek egy hasonló program kidolgozására és bevezetésére?

S. L.: Azt gondolom, a program tervezése a legfontosabb, igazodva a helyi kihívásokhoz és igényekhez. Második szempont a koordinátorcsapat összeállítása olyanokból, akik jól tudnak együtt dolgozni. Ez segít, hogy a helyi lehetőségeket figyelembe véve valósuljon meg a program. A szakmai folyamatok megtervezésén túl fontos a financiális lehetőségek megteremtése is.

O. J.: Miként viszonyulsz az erdélyi, partiumi, bánsági egyházmegyék katekétikai központjaival való együttműködéshez? Milyen – a felek kölcsönös fejlődését, erősödését szolgáló – lehetőségeket látsz (ha látsz) ezekben?

S. L.: Egyházmegyei szempontból nézve, a Bánsággal közös történelmi gyökerekkel rendelkezünk, bár a 20. század elszakított bennünket egymástól, de a testvéri kapcsolat és Szent Gellért öröksége is kötelez bennünket arra, hogy együtt gondolkodjunk és testvérként segítsük egymást. Örömmel látogattunk el Temesvárra, ahol a kateketikai tapasztalatainkat oszthattuk meg egymással.

A Partiumhoz ezer szállal is kötődöm, hiszen Nagyváradon születtem és magaménak érzem az itt élő egyház ügyét, oda mindig hazamegyek. Ebben az esetben is örömmel tölt el, ha együtt tudunk működni. Az eddig kialakult közös munka azt mutatja számomra, hogy mindez abban segítheti résztvevőket, hogy új, innovatív módszerekkel, szemléletmóddal gazdagodhassanak. Mindenképpen előrevivőnek gondolom az együttműködést.

8

_________________________________________________________

Keresztény Szó

A szeged-csanádi egyházmegye hitoktatással-katekézissel kapcsolatos tevékenységét a Kateketikai Iroda irányítja és koordinálja. Az alábbiakban az iroda két munkatársával beszélgetünk.

a MENTORÁLÁSI FOLYAMAT SZAKMAI,

ÖNISMERETI ÉS KAPCSOLATI SZINTEN IS ERÔSÍT

Beszélgetés a szeged-csanádi egyházmegye Kateketikai Irodájának két munkatársával _____________________________________________________ Szalainé Milasin Katalin német–hittan szakos tanár, három gyermek édesanyja.

2012-től az iroda munkatársa. Feladatai közé tartozik a katekéták segítése, összefogása, továbbképzések, lelkigyakorlatok szervezése, az óralátogatásokon való részvétel, a mentorprogram koordinálása: találkozók szervezése, mentorálás folyamatának követése, lelkigyakorlatok, szupervíziók szervezése. Ezek mellett aktívan részt vesz az egyházmegye Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra való előkészületi munkájában.

Vargáné Bögi Veronika magyar–hittanár és mentálhigiénés szakemberi végzettséggel rendelkezik, 2001 óta hitoktató szeged-csanádi egyházmegyében, négy gyermek édesanyja. Hat éve dolgozik a Kateketikai Irodában, ahol a katekéták segítése, a szakmai, lelki és közösségi programok szervezése, a szakmai kísérés, a mentorprogram segítése, az órák látogatása és a hallgatók gyakorlati képzésének szervezése tartozik hozzá.

Ozsváth Judit: Milyen irányelveket követtek a kateketikai irodánál? Hogyan szervezitek az iroda életét?

Szalainé Milasin Katalin: A kateketikai iroda az egyházmegye részeként, a pasztoráció területén belül, a hitoktatás/ katekézis szolgálatára jött létre, azzal a céllal, hogy a gyakorlati hitoktatás/ katekézis terén közös programokkal, képzésekkel, közösségi alkalmakkal, pályázatokkal szakmailag és emberileg segítse az egyházmegye hitoktatóit és a hitoktatói pályára készülőket.

Az iroda feladatellátásának területei a következők: szakmai, módszertani, pasztorális tanácsadás, pedagógiai tájékoztatás, mentorhálózat kiépítése, óralátogatások megszervezése, katekétákat érintő képzések, továbbképzések, szervezése, megvalósítása, megfelelő segédanyagok megismerése és biztosítása a

katekéták számára, pályázatfigyelés, pályázatkezelés, a hitoktatásban résztvevők számára versenyek, találkozók, pályázatok hirdetése, szervezése, lebonyolítása, kötelező és fakultatív szakmai, lelki és közösségi programok szevezése és lebonyolítása, konferenciák szervezése, katekéták szakmai előmeneteli rendszerének adminisztrációja, a katekéták előmeneteli rendszerének adminisztrációja, a Gál Ferenc Főiskolával való együttműködés keretében a katekéta–hittanár

Vargáné Bögi Veronika

és a hittanár–nevelőtanár szakok gyakorlati tárgyainak szervezése és koordinációja, az újonnan végzett hitoktatók nyilvántartása, elhelyezkedésük segítése, kapcsolattartás más egyházmegyék hitoktatási irodáival, kapcsolattartás az Országos Hitoktatási Bizottsággal.

Vargáné Bögi Veronika: A szegedcsanádi egyházmegye Kateketikai Irodája által létrehozott előmeneteli rendszer egyik célja a prevenció, a másik pedig a katekéták folyamatos szakmai fejlődése mellett a lelki és közösségi fejlődés segítése. Úgy gondoljuk, hogy csak az tud a tárgyi tudáson felül mást is adni a gyerekeknek, akinek van miből merítenie. Ennek megfelelően az előmeneteli rendszerbe azok a szakmai, lelki és közösségi programok tartoznak bele, amelyeken a katekéta nem szervezőként, hanem résztvevőként, töltekezési céllal van jelen. A hitoktatóknak a pontrendszer keretében egy tanév alatt pontokat kell összegyűjteniük ahhoz, hogy a következő évben Missio Canonicát kaphassanak.

Ez a pontgyűjtési és pontbeszámítási rendszer nem azonos a pedagógusok által gyűjtendő kreditpontokkal, igaz, elemeiben hasonlóságot mutat vele. Vannak kötelező programok és vannak fakultatívan választhatók, mindezek három modulba tömörülnek: A szakmai modul keretében a tanév során kötelező részt venni egy, a Kateketikai Iroda által szervezett továbbképzésen, illetve a körzetépítés alkalmain.

Pontot gyűjthetnek a szakmai műhelyen, a rendszeres szupervízión vagy egyéb önállóan választott szakmai programon is. Ezek lehetnek pedagógiai/pszichológiai/teológiai továbbképzések, szakmai jellegű képzések, szakmai konferenciák, előadások, de a folyamatban lévő főiskolai vagy egyetemi tanulmányok is ide számítanak.

Az egyházmegyei vagy egyházi (rendi) fenntartású iskolák katekétái az iskola adventi, nagyböjti és egyéb lelkinapjain csoportvezetőként vesznek részt. Ők segítik a hittanárjelölt hallgatókat szakmai szempontból, hospitálási lehetőséget, gyakorlótanítást, lelkinap-mentorálást

2019. október __________________________________________________________ biztosítanak számukra, és szükség esetén – saját kérés vagy javaslat alapján – mentori kísérést vállalnak.

A lelki modul keretében a három tanév alatt egy alkalommal kötelező részt venniük a Kateketikai Iroda által szervezett és meghirdetett lelkigyakorlaton és a katekéták Veni Sancte és Te Deum alkalmán. Ugyanakkor egyénileg keresett, többnapos, bentlakós lelkigyakorlaton és az egyházmegyei vagy egyénileg keresett zarándoklaton is részt vesznek.

Szintén ebben a modulban szerezhetnek pontot, ha bibliodráma kurzuson, lelkiségi mozgalmak képzésein, találkozóin vagy az egyházmegyei Ifjúságpasztorációs Iroda által szervezett face2Face programon vesznek részt.

A közösségi modul keretén belül a következők közül választhatnak a katekéták: ifjúsági csoportok kísérése a Szent Gellért Ifjúsági Találkozóra, a Békéscsabai Ifjúsági Találkozóra vagy a Körzeti Ifjúsági Találkozóra, az egyházmegyei és/vagy egyénileg keresett zarándoklaton való részvétel, a face2Face, Tesz-Vesz Tavasz programsorozatokba való aktív bekapcsolódás, egyénileg keresett bibliodráma kurzus, lelkiségi mozgalmak képzései, találkozói. A megbízási szerződéssel hitoktatónak az előmeneteli rendszerben kötelezőként megjelölt szakmai és lelki modul programjain kell igazolható módon részt venni, továbbá cél, hogy az óraadó hitoktató a közösségi modulba foglalt lehetőségek közül tanévenként legalább egyet teljesítsen, pontszerzési kötelezettség nélkül.

O. J.: Lassan hat éve már, hogy elindítottátok a mentorprogramot. Milyen előkészítést kért ez a munka? Melyek voltak a bevezetés lépései?

Sz. M. K.: A tapasztalat azt mutatta, hogy a régóta pályán lévő és a kezdő katekéták számára szükséges lenne egy olyan szolgálat elindítása, melynek keretében a mindennapi hitoktatáshoz egy személyes, helyben történő kísérés is kapcsolódna. Az egyházmegye katekétái között többen voltak olyanok, akik – pályakezdőkként – egyedül kellett megbirkózzanak olyan szakmai kihívásokkal és a nevelés során felmerült problémákkal, melyeket nehezen tudtak megoldani. A kezdeti nehézségek könnyen vezettek elmagányosodáshoz, kiábrándultsághoz, illetve az emberi, szakmai kiégéshez. A húszharminc éve pályán lévő hitoktatók közül többen nem a kezdeti kihívások, hanem a közelmúltban bevezetett adminisztratív feladatok, valamint az új generáció által

támasztott sajátos igények, módszertani, kommunikációs és pasztorális tevékenységek miatt lesznek egyre inkább leterheltebbek, és sok esetben szakmailag egyedül maradnak. Kateketikai irodánk saját missziójának tekinti a katekéták és a csak iskolai viszonyok között szolgáló hitoktatók hivatásának megerősítését, szakmai, lelki és pasztorális vonalú támogatását. Ennek módszertanaként bátran, de kellő körültekintéssel hagyatkozunk a mentorálás metodológiájára, melyet a pedagógusképzésben már több évtizedes tapasztalattal használnak. Hároméves periódusban gondolkodva indítottuk egyházmegyénkben a mentorképzést, illetve a mentori szolgálatot.

Szalainé Milasin Katalin

V. B. V.: Két irányban tájékozódtunk: egyrészt szakmai irányba, ami a képzés formájára, tartalmára irányult. A pedagógusok közt már működő mentorprogramok résztvevőitől és a mentorképzések szervezőitől, tanáraitól érdeklődtünk. Másrészt a szeged-csanádi egyházmegye hitoktatásában résztvevők irányában is vizsgálódtunk, személyes beszélgetések és kérdőívek formájában: milyen nehézségeik vannak, miben várnának segítséget a hitoktatásban részt vevő katekéták.

Mindezek mellett segítségünkre voltak az óralátogatási tapasztalatok és a hitoktatói visszajelzések. Levente atya ötlete volt, hogy kellene egy hitoktatókat támogató program az egyházmegyében, amely folyamatos támogatást biztosít (főként

9

a kezdő) katekéták részére és segít a kiégés megelőzésében.

O. J.: Melyek a program fázisai?

Sz. M. K.: A program első évének tartalma, célja a mentorok kiválasztása a katekéták közül, akik mind szakmailag, mind pedig emberileg alkalmasak arra, hogy más, segítségre szoruló társukat segítsék, kísérjék – hosszabb időn keresztül; évi 5 mentorképzési alkalom, melynek keretében világi, mentorképzésben is járatos előadók, továbbá egyházi szakemberek segítségével felkészítjük a mentorokat a 2. évben elinduló mentori szolgálatra. A képzők szakemberek. Minden alkalommal másfél nap, ottalvással Domaszék-Zöldfáson. A témákat a képzők dolgozták/dolgoztatták fel a csoporttal, mellyel kapcsolatban velünk egyeztettek.

Formája szerint előadás, csoportmunka, beszélgetés, játék, reflexió volt.

V. B. V.: Az első évben megvalósuló képzések témáit és előadóit sorolom: a katekéta közösségteremtő szolgálatáról Serfőző Levente atya szólt; a Pasztorális segítő kapcsolat a gyakorlatban témát Veréb László atya ismertette meg velünk. Az időgazdálkodás rejtelmeit Bucskóné Lehota Ágota villantotta fel, önismeretünket Gulyás Péter próbálta fejleszteni, aki emellett a mentori szerepről, a mentorálási folyamatról is beszélt.

A mentori beszélgetés sajátosságait is feltérképeztük, az esetleges elakadási lehetőségeket, ezek lehetséges kezelését is számba vettük. Kalányos Krisztiántól a roma mentorprogram tapasztalatairól hallottunk.

A kísérés bibliai alapjait Thorday Attila atya mutatta meg, különböző szentírási szövegek által. A kísérés lelki oldalának ismereteit is tovább mélyítettük Veréb László atya segítségével, a támogató jelenlétről, a mentori kísérés kommunikációs eszköztáráról és a konfliktuskezelésről Székelyné Kováts Esztert hallhattuk.

A tanulási stílusokat D. Kolb nyomán teszt segítségével is megvizsgáltuk, majd kiértékeltük. Az egyéni fejlődési terv lépéseit Gulyás Péter által ismertük meg. A mentorálást próbáltuk definiálni, s a folyamat elemeit sorba rendezni.

A későbbiekben Eszter a mentori kapcsolat problémahelyzeteiről és a megoldások kommunikációs útjairól gondolkodott velünk, majd a konkrét információk átadása történt. Szűcs Klára a mentori szerepről, közös munkáról és a hozzáállásról beszélt.

Sz. M. K.: A program második évének tartalma és céljai: a mentorálást, kísérést

10

________________________________________________________

igénylő katekéták kiválasztása, a mentori szolgálat elindítása. A mentorok rendszeres, havi találkozási alkalmat jelentő, személyes kapcsolattartás keretében szakmailag, emberileg jelen vannak a mentorált hitoktató mellett. A közvetlen kísérés egy teljes tanévet érint. Az évi öt képzési, illetve találkozási alkalom részben a mentorok továbbképzését és közös szakmai, koordinációs munkáját segíti, továbbá lehetőséget biztosít egy-két alkalommal mind a mentorok, mind pedig a mentoráltak közös találkozására, tapasztalatcseréjére, megosztására.

Kotschy Beátával a problémás helyzetekről konzultáltunk, hittanórát elemeztünk, a szempontok sorbavételével. Ez csak mentorok részére szervezett interaktív alkalom volt. Aztán januárban Papp Miklós görögkatolikus pap, morálteológus tartott előadást az életvezetés fontosságáról januárban, ez az alkalom nyitott volt a többi katekéta számára is.

Pécsi Rita neveléskutató a fegyelem és a tekintély témakörében tartott – az érdeklődők számára is nyitott – előadást.

Homa Ildikó klinikai pszichológus, egzisztenciaanalitikus és logoterapeuta szociális testvér az egészséges hitről és a hittel való kísérésről, s hogyan kell hittel kísérni. Kővári Magdolna szociális testvér, lelkivezető és lelkigyakorlat-kísérő a kiégésről, annak elkerüléséről beszélt.

A délutánt csak a mentorokkal töltötte, itt mentorleckékről volt szó.

Sz. M. K.: A program harmadik évének tartalma és célja a mentoráltak közvetett kísérése. Már nincs rendszeres havi találkozás a mentorált feladatellátási helyén, helyette negyedévente találkoznak a mentorok és mentoráltak, a kísért katekéta már egyedül igyekszik kamatoztatni a korábbi évben kapott segítséget.

Az év során öt képzési, illetve találkozási alkalom van, részben a mentorok, részben pedig a mentoráltak számára. Az alkalmak célja a tapasztalatok megosztása, a korábbi évi intenzív személyes kísérések „lecsengetése”, a mentoráltak elengedése/önállósodása, majd újabb mentorcsapat kiválasztása és képzésük megkezdése.

V. B. V.: Programunk harmadik évében Obbágy László görögkatolikus pap, egyetemi tanár tartott előadást a parakletikus kísérésről, aztán Magyar Balázs pszichológus, pszichiáter, addiktológus főorvos Békéscsabán a kiégésről mint a lélek lélegzéséről beszélt. A képzés előadói volt még Béri László Renátó atya és Versegi Beáta Mária nővér is.

O. J.: Hogyan fogadták a mentorprogramot a katekéták? Mindkét oldalról számoljatok be!

Sz. M. K.: A mentorként a programba került katekéták örömmel fogadták, lelkesen kezdtek bele a folyamatba, sokan közülük megtiszteltetésnek érezték, hogy részesei lehetnek a programnak.

V. B. V.: A meghívott mentorok mindegyikére jellemző, hogy komolyan veszi a munkáját. Vannak sikereik, ugyanakkor képesek saját tapasztalataikról, nehézségeikről is beszélni, ez az önreflexiós készség segíti őket, hogy őszinte, konstruktív kritikát tudjanak adni a hallgatók munkájáról.

Sz. M. K.: Mentoráltként a legtöbben segítségként vették a mentorálás lehetőségét, érdeklődés és kíváncsiság volt bennük (ami a mentorok részéről is megfigyelhető volt), ugyanakkor volt olyan eset is, mikor ellenállással találkozhattunk. Itt mediálásra volt szükség, de ennek segítségével minden esetben elindult a mentorálási folyamat, és – kevés kivétellel – igen gyümölcsöző munkáról számoltak be ezek a mentoráltak és mentorok is.

O. J.: Milyen módon válik egy katekéta mentorrá? Milyen kompetenciái kell legyenek és miket kell megszereznie menet közben?

V. B. V.: A mentorálási folyamat nélkülözhetetlen eleme az önreflexió, a nagy tapasztalat az oktatási és pasztorációs folyamatok irányításában, a katekétamunka szervezésében.

A mentorálási folyamat sikeres megvalósításához folyamatos együttműködésre, kommunikációra van szükség. Ehhez szükséges készségek: szívesen segít másoknak; aktívan képes meghallgatni másokat; képes olyan kérdéseket feltenni, amelyek segítik a másik képességeinek önfeltárását, kiemelkedő tulajdonságainak és aspirációinak a leírását; bizalomteljes légkör teremtésére képes, amely támogatja a tanulási folyamatot; figyelembe veszi a mentorált bizalmas közléseit; segíti a tapasztalatlanabb kollégát a kisebb hibák kiküszöbölésében és a nagyobb hibák megelőzésében; saját személyes korlátait is figyelembe veszi, amikor megoldást javasol a mentorált személynek; felismeri a mentorált szükségleteit, még akkor is, ha a mentorált nem tudta megfogalmazni azokat.

Mindezen szakmai attitűdök és készségek mellett fontos a lelki attitűd, hisz a mentorkatekéta istenkapcsolata meghatározó ebben a folyamatban.

Keresztény Szó

Sz. M. K.: Tudás terén a következőkre van szükség: megbízható tudással rendelkezzen a szakterületén, legyen tájékozott pedagógiai, pszichológiai és szakmódszertani területen, megfelelő módszertani, kommunikációs ismeretekkel rendelkezzen a kollegiális kapcsolat kialakításához, legyenek ismeretei a tanácsadás és kísérés területén, ismerje a szaktárgyához kapcsolódó tanulásmódszertani eljárásokat, legyen tájékozott a pedagógust segítő szakemberek munkáját illetően.

Képességek szintjén a következőkkel kell rendelkeznie: legújabb szakterületi ismeretek iskolai nevelésbe való beépítésének képessége és ezek iskolai alkalmazásának képessége; a kollegiális kapcsolatok kiépítésére és fenntartására való képesség; a tanári és kollegiális kommunikációs stratégiák alkalmazásának képessége; képesség a pedagógust segítő szakemberekkel való kommunikációra, együttműködésre; a kezdő pedagógus nézeteinek feltárását segítő képesség; a kezdő pedagógus tevékenységének megtervezését segítő képesség; elemző, értelmező, fejlesztő és szükség esetén alakító képesség; a pedagógiai tanácsok megfogalmazásának megindokolásának, átláthatóvá tételének és elméleti értelmezésének képessége.

A mentorok sajátos attitűdökkel is kell rendelkezzenek: legyenek elkötelezett a kezdő pedagógusok támogatása mellett, nyitottak, érzékenyek mások pedagógiai tevékenységének értelmezésére, nyitottak, érzékenyek a másik szakmai nézőpontjának megismerésére, fogadják el azt, hogy saját szakmai megújulásuk, nyitottságuk feltétele annak, hogy mások tevékenységét támogassák.

O. J.: Volt-e valami különös szempont a mentorok képzőinek kiválasztásánál?

V. B. V.: A képzésre meghívott szakemberek esetében fontos szempont volt a rajtuk átsejlő istenkapcsolat, mivel ez a kapcsolat a mentorkatekéta számára is fontos. Attitűdöt, de forrást is jelent.

A képzés önismereti és kommunikációs kompetenciák fejlesztésével kezdődött, ahol nemcsak önmagukat, hanem mentortársaikat is jobban megismerhették, és egyben segítséget kaptak az önreflexióban, a konstruktív együttműködésben és a másik elfogadásában.

O. J.: Miként lehet motiválni a mentoráltat?

Sz. M. K.: Mindenképpen fontos, hogy a mentoráltak megfelelő fokú tájékoztatást kapjanak a mentorálás folyama-

2019. október __________________________________________________________ 11 táról. A kezdő katekéták általában nem sok motiválást igényelnek, inkább örülnek minden segítségnek, mert nem mindig látják át a rájuk váró feladatokat. Azokat sem kell motiválni, akik önmaguktól kérnek segítséget, mert tudatában vannak annak, hogy ezzel ők fejlődni fognak.

V. B. V.: Előfordult, hogy a kezdő vagy mentorálásra ajánlott katekéta nagy ellenállással érkezett a folyamatba. Ilyen esetekben a részletes tájékoztatás mellett igyekeztünk személyes beszélgetéssel is segíteni, meghallgatni félelmeiket, aggodalmaikat. A bizalmi, támogató légkör kialakulásával a legtöbb esetben csökkent az ellenállásuk és nőtt bennük a motiváció.

O. J.: Hogyan történik a mentori kísérés? Melyek a „legkényesebb” pontjai?

Sz. M. K.: A kísérés során ismerkedésre és havi négy alkalommal személyes kapcsolattartásra, valamint óralátogatásokra van szükség. Az egymással való ismerkedés lehet akár kényesebb pont is. Az eddigi gyakorlatban nehézséget okozott, ha a mentor és a mentorált személyisége nem illett egymáshoz vagy nem jól értelmezték a szerepüket.

V. B. V.: A folyamat során többször megtapasztalhattuk, hogy a mentor–mentorált kapcsolatban mit jelent a mentor Istentől kapott bölcsessége.

A segítő beszélgetés, a meghallgatás, amely a mentor és mentorált között történik, mindkettőt előremozdítja és segíti a szolgálatban.

A mentorok rendszeresen beszámolnak arról, hogy a mentorált által felvetett nehézségre fókuszálva maguk is reflektálnak az érintett területre, felfedezve abban saját nehézségeiket, így közösen keresik a lehetséges megoldásokat.

A mentorok számos alkalommal kiemelik, hogy milyen sokat kaptak a mentorálttól, a kapcsolat, a szakmai beszélgetések, az újszerű látásmód és nem egyszer a digitális eszközök használatának megismertetése által. De ugyanígy az értő figyelem, a megfelelőképpen megfogalmazott kérdések feltevése, illetve az óralátogatásokat követő mentori beszélgetésen belül adott megfelelő viszajelzések által.

Az egyházmegyén belüli távolságok és a mentorok sokrétű munkája miatt nem könnyű mindenkinek alkalmas időpontokat találni, ezért fontos a tervezés, hogy tanév elején már tudják az őket érintő képzések, szupervíziók időpontjait.

O. J.: Beszéljetek a szupervíziók tapasztalatairól!

Sz. M. K.: A program elősegítette a csapatban való aktív gondolkodás és

A katekétikai iroda munkaközösségének egy része

cselekvés kompetenciáinak – bizalom, nyitottság, együttműködés, motiválás – fejlődését és a tudatos munkavégzés mellett segítette az önreflexió (az önvizsgálat, az önmagunkra való rákérdezés) kialakítását.

V. B. V.: A szupervízió mindig segítő folyamat, a szupervizor és a csoport között mindig több találkozásra van szükség. Ez által a folyamat által a résztvevők megtanulhattak az eseményekből hátralépni, kicsit felülről, objektívebben nézni helyzetüket, a saját szerepüket.

A valós élményeken és a személyes, illetve csoportos dialóguson keresztül szembenéztek saját kétségeikkel, problémáikkal és konfliktusaikkal, de bemutatták a szolgálat örömét és sikereit is.

Mindezek esetmegbeszélések és szupervíziós gyakorlatok keretében történtek, melyek segítették a mentorkatekétákat, hogy egészségesek maradjanak és meg tudják őrizni és fejleszteni tudják munkabírásukat és lelki stabilitásunkat, s hogy szakmai hatékonyságuk is fejlődjön.

O. J.: Milyen eredményei voltak/vannak az eddigi mentorálásoknak?

Sz. M. K.: A mentoráltak részéről – a nézeteltérésekkel induló kapcsolat esetében is – megerősítő erővel bírt a mentorálási folyamat, szakmai, önismereti és kapcsolati szinten is.

A mentorok esetében is kiemelhetjük ezt a folyamatot, de a megerősítés, a szakmai fejlődés mellett fontos megemlíteni személyiségfejlődést is. Mindezt hitelesítse egy mentorált visszajelzése: „A mentorálás folyamata számomra elsősorban biztonságot adott, hiszen nem voltam egyedül megkezdett utamon,

szakmai és lelki szempontból is bármikor számíthattam mentorom jelenlétére, meghallgatására, segítségére. Az is sok-sok erőt adott, hogy imádkoztunk is egymásért. Kapcsolatunk partneri volt, nem éreztem kisebbnek, butábbnak, alárendeltebbnek magam. Ez a kapcsolat sok-sok erőt adott munkám során az aktuális élethelyzetekben való helytálláshoz, kérdések továbbgondolásához, a változtatáshoz.”

O. J.: A Katekétikai Iroda hogyan követi nyomon ezt a munkát?

Sz. M. K.: A folyamatot a mentorálási naplók segítségével (havonta minden mentorálási alkalomról mentornaplót készítenek a mentorok, melyeket a hónap végén eljuttatnak a Kateketikai Irodába), az egyéni fejlődési terv, és a mentorokkal, mentoráltakkal folytatott telefon- és személyes beszélgetések által követjük nyomon. A mentorok és mentoráltak számára is lehetőség van az iroda koordinátorához fordulni, aki segíti a mentori folyamatokat. A mentoroknak rendszeres találkozásokat, szupervíziókat és évente kétszer mentor–mentorált találkozókat is szervezünk, ahol a találkozások mellett a visszajelzéseknek is nagy szerepük van.

O. J.: Essék szó a programmal kapcsolatosan szervezett ún. mentorkonferenciákról is!

V. B. V.: A témáról való közös gondolkodás jegyében szervezzük a mentorkatekéta konferenciákat, hogy megoszthassuk egymással a tapasztalatainkat.

Eddig három ilyen rendezvényünk volt, mindegyiknek a szegedi Gál Ferenc Főiskola adott otthont. Az elsőt 2016ban szerveztük Segítő támogatás a

12

________________________________________________________

A katekézisben használt bábukból alkotott díszlet a 3. mentorkonferencián

katekétaképzésben címmel, „Végül maga mellé vette és elkísérte őt az apostolokhoz...” (Apcsel 9,27) mottóval. A konferencián a katekétaképzés 25 évéről beszélt Udvardy György – akkori – pécsi megyés püspök, A „keskeny út” – A katekéta felelőssége címmel tartott előadást Farkas István SchP, majd a szeged-csanádi egyházmegye Kateketikai Irodájának munkatársai, Szűcs Klára és Kóczán Balázs ismertették az egyházmegyében végzett felméréseik eredményeit. A mentor sajátos kompetenciáiról beszélt Kotschy Beáta neveléstudománnyal foglalkozó szakember, egyetemi oktató, Serfőző Levente atya pedig Módszertani paradigmaváltás a katekétaképzésben címmel tartott előadást. Délután műhelymunkák folytak a lelkesedés megőrzésének lépéseiről, a nevelői munkához társuló segítő kapcsolatokról – a kísérés művészetéről és a találkozásról mint forrásról.

A második mentor–katekéta konferencia 2017-ben volt, Motiválni, megtartani, lelkesíteni a katekétaszolgálatban címmel. A meghívott előadók biblikus, pasztorális és kateketikai témák kapcsán beszéltek a segítő szolgálatról. Az első előadó Ubaldo Monitisci SDB, a Szaléziak Pápai Egyetemének professzora volt, aki a plébánián dolgozó katekéták szempontjából vizsgálta a motiváció megtartásának nehézségeit és lehetőségeit. Végső következtetésként kiemelte, hogy a katekéták munkája nélkülözhetetlen, hiszen nagyrészt rajtuk is múlik az egyház jövője; munkájukhoz belső meggyőződés és megfelelő motiváltság szükséges. Obbágy László főiskolai

tanár, kateketikai referens Parakletikus kísérés – a katekézis szolgálatában címmel tartott előadást. A parakletikus kifejezés mélységeit és jelentésárnyalatait, megerősítő, bátorító aspektusait bibliai példákon keresztül szemléltette.

Gyertek, nézzétek meg! – Jézus motiváló ereje, különös tekintettel Szent János evangéliumára címmel Martos Levente Balázs, a Győri Hittudományi Főiskola oktatója tartott előadást. Tajti Péter, a Forráspont Lelkigondozó Szolgálat szakmai koordinátora a kiégés jelenségéről nemcsak mint veszélyről, hanem mint esélyről is beszélt. Kiemelte: az objektív és a szubjektív életminőség közötti szakadék alapvetően hatással van arra, hogyan is gondolkodunk a krízishelyzetekről, majd beszélt a változási lehetőségekről, önismereti kérdésekről, és rámutatott egy olyan hármas kritériumrendszer lehetőségére, amely segíthet abban, hogy jó helyen dolgozzunk, avagy jobban érezzük magunkat munkánk közben.

A délutáni műhelyfoglalkozások keretében olyan gyakorlatokat ismerhettek meg a jelenlévők, amelyek segíthetnek megtartani a belső lelkesedést és ébren tartják a szakmai életben elengedhetetlen motivációt. A műhelyeket Szögi Ildikó, Piros Adorján mentor-katekéták, Gulyás Péter szervezetfejlesztő szakember, Kotschy Beáta egyetemi tanár és Magyar Balázs pszichiáter vezették.

A harmadik mentor-katekéta konferenciánkat „Legyetek egymás szolgálatára” mottóval szerveztük. Az első előadó, a Spanyolországból érkezett Miguel López Varela atya a „kilépő” katekézis,

Keresztény Szó

a „kifelé nyitó” katekéta ideálját állította a középpontba. A ma katekétáját a történelem folyamába helyezte. „Ma annak vagyunk tanúi, hogy mi, keresztények nem vagyunk a föld sója, nem vagyunk a világ világossága. Eddig működött a hit dominószerű automatizmusa, hogy az első darab megdőlése mozgásba hozta a többit.” A korábban erős intézmények – a család, az iskola és a plébánia –, melyek ezt az automatizmust biztosították. „A folyamat megszakadt.” Az előadó szerint az újrakezdéshez változtatni kell a hozzáállásunkon. Jól fejezi ki ezt a változtatást a spanyol nyelv: a sal egyszerre jelenti a sót és a felszólítást is: „lépj ki!”

Ahhoz, hogy újra „só” legyünk, ki kell lépnünk a templom falai közül, nyitnunk kell a világ felé, abban a szellemben, amit Ferenc pápa képvisel – mondta. Bárány Béla, az esztergom-budapesti főegyházmegye hitoktatási irodájának vezetője, a zuglói Páduai Szent Antal-templom plébánosa arról tartott előadást, hogyan tudja segíteni a plébánia és a plébános a hitoktató munkáját. Az elmondottakat számos saját gyakorlatából vett példával támasztotta alá. Közel tucat hitoktatót összefogó plébánosként azt tartja a legfontosabbnak, hogy rendszeresen kifejezze nagyrabecsülését a katekéták felé: „Együttműködve vagyunk képesek eredményeket elérni, látnunk kell, hogy rászorulunk egymásra, megbecsülést közvetítve tudjuk kialakítani a kölcsönös bizalmat.” Ebben fontos a rendszeres kapcsolattartás, a személyesség, a plébánia életébe való bekapcsolás, a hitoktató személyes és szakmai megerősítése. Ez utóbbit szolgálja, hogy a hitoktató számára továbbképzéseket, jó eszköztárat, a mentor által kíséretet biztosítanak. Béla atya a hitoktatásban fontos szereplőnek tartja a szülőket. „A szülő nagyon fogékony azokban az időszakokban, amikor gyermekét a szentségek vételére elviszi” – mondta. Versegi Beáta CB az ajándékozás analógiájával hozta közel, hogyan válhat a katekéta számára erőforrássá az Eucharisztia. Béri László Renátó OCD A szemlélődés mint erőforrás címmel értekezett. A délutáni műhelymunkákat Béri Renátó, Versegi Beáta, Keszeli Ilona, a Forráspont Lelkigondozói Szolgálat munkatársa, pedagógus, mentálhigiénés szakember, Bezzegh Kelemen OFM és Tajti Péter, a Forráspont Lelkigondozói Szolgálat szakmai vezetője tartották.

O. J.: Melyek a mentorprogram erős pontjai? Miért a leghálásabbak a felek?

2019. október _________________________________________________________ Sz. M. K.: A program erős pontjai a képzések, a továbbképzések, a konferenciák, a lelkigyakorlatok, a mentor és mentoráltak közös találkozói. Olyan alkalmak, lehetőségek ezek, amelyek által nemcsak szakmai területen gazdagodhattak a programokban résztvevők. Ezen alkalmak lehetőséget adtak, kínáltak a személyes találkozásra és tapasztalatcserére. A szakmai és mentális megerősítés mellett az önreflexió készsége, az érzelmi intelligencia, az együttműködés képessége is erősödik a résztvevőkben és a lelki úton való haladás, hiszen ezen a kísért és a kísérő együtt halad Istennel.

V. B. V.: A visszajelzések által a mentoráltak segítséget kapnak a kompetenciáik fejlődéséről, megtapasztalják a reflektivitás jelentőségét a szakmai fejlődésben. A mentor segíti a mentoráltat mind az iskola, mind az egyházmegye életébe való beilleszkedésben és a pedagógiai-módszertani és pasztorációs feladatok gyakorlati megvalósításában, illetve az általa ellátott tevékenységben: az

iskola helyi tantervéhez és pedagógiai programjához történő kapcsolódásban, az általa betöltött munkaköri feladataira vonatkozó előírások értelmezésében és szakszerű alkalmazásában, a tanításhoz alkalmazott segédleteknek, tankönyveknek, taneszközöknek célszerű megválasztásában, a tanítási órák/foglalkozások/foglalkozási egységek előkészítésében, megtervezésében és az eredményes megvalósításával kapcsolatos írásbeli teendők ellátásában.

O. J.: Szükség volt-e a program fejlesztésére, alakítására, vagy a jövőben terveztek-e ilyet?

Sz. M. K.: A program folyamatosan alakul, a benne résztvevők visszajelzései, tapasztalatai alapján. Ez egy tanulási folyamat is egyben. A mentorporgram a katekézis új kihívásaira adott válasz akar lenni, így ezekre a kihívásokra igyekszünk reagálni és választ adni.

V. B. V.: A mentorprogram továbbfejlesztése érdekében a programban résztvevőktől rendszeresen kérünk viszszajelzéseket, hogy jobban megismer-

13

jük a mentorok és mentoráltak előzetes ismereteit és a képzésre irányuló igényeit.

O. J.: Milyen javaslatokkal, tanácsokkal látnátok el azokat, akik ezentúl szeretnék kidolgozni és bevezetni a mentorprogramot?

Sz. M. K.: Nagyon fontos a tervezés: a megfelelő emberek kiválasztása (akik rendelkeznek elég tapasztalattal, tudással, képesek a kísérésre), ugyanakkor véleményem szerint, ha egyéb tényezők – például a távolság – nem befolyásolják, akkor a mentor–mentorált párok kialakításánál a személyiségtípusok figyelembevétele is nagyon lényeges.

V. B. V.: A financiális keretek megteremtése is nagyon fontos, egyrészt a képzési alkalmak esetén a képzők, a szupervizorok díja, később, a mentorálási folyamat indulásakor a mentorálás díjazása, az utazás térítése. A Szent Barnabás-mentorprogram anyagi kereteit a szeged-csanádi egyházmegye támogatása mellett a németországi Renovabis Alapítványtól elnyert támogatás biztosította.

dINAMIKUSAN FEJLÔDÔ,

NYITOTT ÉS ÁLDOTT SZOLGÁLAT

_____________________

A szeged-csanádi egyházmegye Kateketikai Irodájának munkatársai segítségével megkerestünk néhány mentort, és egy nyolc kérdésből álló kérdéssor megválaszolására kértük őket. Az alábbi összeállításban a név nélkül érkezett válaszok rövidített, szerkesztett változata olvasható.

13 éve nagyobb településen hitoktató: Meghívás alapján kerültem a programba. Tetszett és örömmel vettem részt a képzéseken. Sokat kaptam ezeken az alkalmakon, egy jó közösség kovácsolódott össze. Szívesen végeztem a munkát, a mentoráltak mélyebb megismerésével, fokozatosan rajzolódtak ki a tennivalók, tervek. Mindegyik mentoráltammal nagyon jó kapcsolat alakult ki, nyitottak voltak, én meg bármikor a rendelkezésükre álltam, ha szükségük volt rám. A távolságok és a közlekedési nehézségek miatt az óralátogatásokon kívül elfogadhatóvá tenném az internetes és telefonos kapcsolattartást is. Szerintem ez jó gyakorlat. Amikor kezdő voltam, nekem is jól jött, hogy volt kihez forduljak a kérdéseimmel.

25 éve nagyobb településen dolgozó hitoktató: A katekétikai irodából kerestek meg, hogy lenne-e kedvem bekapcsolódni ebbe a programba, majd a képzésen való részvétel után a

Kötetlen beszélgetés a mentorkonferencia szünetében

14

________________________________________________________

Serfőző Levente a 3. mentorkonferencia két előadójával

következő tanév elején lehetőséget kaptam egy közeli faluban dolgozó kezdő hitoktató mentorálására. Számomra nagyon hasznosak és sok mindenre figyelmet felhívóak voltak a képzések. Nagyon jó volt, hogy sok gyakorlati feladat, szituációs helyzet volt. Megvilágítást nyert a saját legnagyobb problémám, mégpedig az, hogy ne az én megoldásomat mondjam el, hanem probáljak a mentoráltamnak abban segíteni, hogy ő találja meg a számára és az adott helyzetnek megfelelőt. Erős pontnak tartom a segítő szándékot és ennek a hivatásnak a sok szép oldalára való rávezetést. Egymás kísérése szintén nagyon feltöltő tud lenni. A mentoráltjaimmal való kapcsolatom azt gondolom, hogy bizalomra épülő és azóta is segítő. Minden héten találkoztunk egy megbeszélt időpontban és helyen. A találkozók arról szóltak, hogy mi történt a hittanórán, mi okozott nehézséget, átbeszéltük a hittanórák felépítését, egy-egy téma feldolgozási lehetőségeit. A kapcsolatunk azóta is olyan, hogy ha szüksége van arra, hogy valamit átbeszéljünk, akkor megkeres és megoldjuk a problémát. Erős pontnak érzem, hogy lehetőség van arra, hogy látogassuk a mentorált hittanóráit, majd átbeszélhessük ezeket. Jó volt még a többi mentortárssal való szupervíziós alkalom, és szintén jók voltak a mentor–mentorált találkozók.

Mindenképpen jónak tartom a programot, hisz a pályakezdő hitoktatóknak, de még a régebben tanítóknak is adódhatnak nehézségeik, amelyekkel jó, ha lehet valakihez fordulni.

12 éve kisebb településen tanító hitoktató: A szervezők meghívtak a mentorprogramba, s én örömmel elfogadtam a meghívást. A képzés elvégzését követő tanévben kaptam megbízatást arra, hogy egy akkor kezdő katekéta kolléga munkáját segítsem. Több mindent nyújtott számomra a mentorképzés. Egyrészt egy kiváló szakmai közösséget, akikkel hamar egymásra hangolódtunk, másrészt egyfajta szakmai rátekintést a saját szolgálatunkra. Végül pedig iránymutatást arra, hogy miként tudjunk úgy segíteni a mentoráltaknak, hogy közben ne vegyük ki a kezükből a munkát. Kezdetben a megoldandó problémákat mindig a saját szemüvegemen keresztül láttam, s úgy éreztem, nekem kell megoldani őket. Meg kellett tanulnom többet hallgatni és figyelni, és nyitottnak maradni más megoldási stratégiák irányába is. Mentorálásommal szerettem volna hozzásegíteni

Keresztény Szó

a mentoráltjaimat ahhoz, hogy azzá válhassanak, akiknek őket a jó Isten megálmodta. Szerettem volna olyan segítség lenni számukra, amilyen segítségre én is vágytam a kezdet kezdetén: aki meghallgat, megért, ha elakadok, utakat, lehetőségeket mutat, bátorít, biztat, lelkesít.

Ahány mentoráltam volt, annyiféle volt a kapcsolatunk is: volt, akivel szinte baráti, mással távolságtartóbb, s olyan is, akivel kollegiális jelleget öltött. A találkozóinknak egy állandó időpontot választottunk, s többnyire heti rendszerességgel találkoztunk. Először az aktuális élményeiről hallgattam meg a mentoráltjaimat, s aztán a felmerülő kérdésekről, problémakörökről beszélgettünk. Sokszor megosztottam velük a hasonló helyzeteimből származó tapasztalataimat, ötleteimet, meglátásaimat. A mentorálás lejártával van, akivel teljesen megszakadt a kapcsolat, vannak, akikkel továbbképzések, lelkigyakorlatok vagy más, katekétáknak szóló programok alkalmával jókat beszélgetünk, s van, akivel alkalmanként e-mailt váltunk.

Sok mindenben hasznosnak bizonyult a mentorprogram. Az adminisztratív kérdésekben mindig sok segítséget kértek, és könnyen tudtam segíteni. Úgy érzem, a módszertani témakörökben is sokat segítettem. A fegyelmezéshez kapcsolódóan talán nehezebben találtunk megoldásokat. Sajnos nehezen megoldhatóak az óralátogatások úgy, hogy közben az én hittanóráim is meg legyenek tartva. Az a néhány óra, amit végül sikerült meglátogatnom, nagyban segítette a mentorálás folyamatát.

Mindenképpen szükségét látom a mentorálásnak, hiszen a legtöbb plébánián nincs hitoktatói kollektíva, vagy ha van is, annyira leterheltek a kollégák, hogy csak tanácsok osztogatásával tudják „segíteni” a kezdő katekétákat. Sajnos ezek a tanácsok sokszor nem igazán szakmaiak. A plébánosok közül nem mindenkinek van ereje, ideje vagy képessége a hitoktató mentori kísérésére, és talán egy „főnöktől” ez nem is várható el. A mentori kísérést nagyon fontosnak látnám a lelkipásztorok esetében is, akik a szeminárium adta keretek, valamint a plébános mellett eltöltött kápláni évek után egyedül találják magukat a plébánián, annak minden gondjával, bajával, örömével. Szerintem nagy segítség lenne számukra, ha egy-egy tapasztalt és mentorrá képzett paptárssal szervezett keretek között találkozva tanulnának bele a plébánosság sokféle feladatkörébe. Lenne valaki, akivel megoszthatják a tapasztalataikat, s aki segíti munkájukat.

A szeged-csanádi egyházmegyében 15 éve dolgozó hitoktató – Szeged peremkerületi iskoláiban és egy 1300 lelkes faluban tanít: Hitoktatótárs ajánlására, illetve a kateketikai iroda munkatársainak meghívása által kerültem kapcsolatba a mentorprogrammal. A képzés, illetve az elsőéves szupervíziós kísérés segített az első mentorálttal való kapcsolatban. A képzési alkalmak nagyon sok, az önismeretet segítő elmélyülést tettek lehetővé.

A mentortársakkal való beszélgetés, a megosztott tapasztalatok sokat jelentettek számomra. Nekem mindig is a felnőttekkel való beszélgetés jelentett nehézséget, ebben folyamatos fejlődésre van szükségem ma is. Szerettem volna átadni a kezdő hitoktatóknak azokat a tapasztalatokat, melyekre az évek folyamán, a különböző korú, összetételű csoportokkal kapcsolatban

2019. október _________________________________________________________

15

szert tehettem, mentoráltban felmerülő kérdésekre közösen keresni a válaszokat.

Mindezekkel együtt a saját munkámban is megjelent egyfajta megújulás. Egyik mentoráltammal nagyon őszinte, bizalommal teli kapcsolat alakult ki a kísérés közepére. Keresett, amikor kérdése volt, amikor valamivel nem tudott előbbre jutni. Ugyanakkor az eredményekről is örömmel beszámolt. Elfogadta a segítséget. A másik két mentorált esetében azt tapasztaltam, hogy számukra érthetetlen volt, miért is kaptak mentort. Saját munkájukkal nagyon elégedettek voltak.

Szinte sosem volt kérdés, nehezen lehetett beszélni, beszélgetni velük. A bizalom hiánya (esetleg a negatív hozzám-állás) sem segített ebben. A találkozókkal igyekeztem alkalmazkodni a mentorált időbeosztásához. Leginkább én kerestem fel őket. Telefonon egyeztetett időben Katekéták továbbképzőn és megbeszélt helyen találkoztunk. Legtöbbször az előző órákról, a gyerekekkel való kapcsolatról, a erős szakmai kapcsolatokat építhettünk. A képzéseken szerzett hittankönyvekről, az adminisztrációval kapcsolatos dolgokról tapasztalatot és tudást a pedagógusi és a vezetői munkámban próbáltam kezdeményezni a beszélgetést. Az utóbb említett két egyaránt kamatoztatom. Igazi hiányosságot nem éreztem, de mentorált kerülte a kapcsolattartást... Mindenképpen szükség úgy gondolom, önismeretben fejlődtem a legtöbbet. Elszántan van arra, hogy a kezdeti nehézségekben, örömökben, kritikus és bátran álltam neki, de hamar felismertem, hogy nem tudok helyzetekben legyen a kezdő mellett valaki, akihez bizalommal minden kérdésre válaszolni, nem tudok minden problémát megfordulhat. A képzések folyamán sokféle tudásra tesznek szert a oldani. Többször nehéz eldönteni, hogy mire kell hangsúlyt fekhallgatók, azonban a gyakorlatban előforduló helyzetek annyira tetni, a probléma jobbításán kell dolgozni vagy inkább jóságos szerteágazók, hogy egy kezdő sokszor érezheti magát nehéz irgalommal kell befödni. Figyelnem kell arra is, hogy ne akarjam helyzetben. Ilyenkor jó, ha van kihez fordulni. (Persze kérdés sürgetni a hitoktatóvá válás folyamatát, érését. Ezek elbátortaaz, hogy az általuk ismert katekétával vagy a kateketikai iroda lanítottak kicsit, de óvatosabbá, figyelmesebbé is tettek. Kezdetáltal kijelölt mentorral találják-e meg könnyebben a közös han- ben tartózkodó volt a kapcsolatunk a mentoráltammal, nehezen got.) Amin változtatnék: maga a mentorálás és az azzal együtt találtuk meg a határokat, de a hónapok során egyensúlyba járók bemutatása a mentoráltaknak. Mintha nem igazán értenék kerültünk. A találkozókat telefonon szerveztük meg, nem rend(különös tekintettel a már gyakorló hitoktatókra), miért is kaptak szeres időközönként, hanem szükség esetén. A találkozókon mentort. A mentori kísérésre nagyon szükség van. A szaktárgyi óralátogatások és megbeszélések, valamint szakmai beszélgekérdésekben kevésbé, de az oktatással és különösen a neve- tések, tervezések történtek. Ma is békés, barátságos munkalési kérdésekkel kapcsolatosan fontos a támogatás. (Ez persze kapcsolatban vagyunk. – Egyházmegyénk mentorálási gyakorlehet kölcsönös is!) Szükséges a személyes támogatás ahhoz, lata dinamikusan fejlődő, nyitott és áldott szolgálat. Legnagyobb hogy a kezdő hitoktató erősödjön, kiteljesedjen szakmai hivatá- értéke a kapcsolatban megjelenő spirituális dimenzió. Erőssésában. Lehet, hogy nagy lendülettel lát munkához a kolléga, de ge, hogy nem csak a pályakezdők számára elérhető, hanem a azután nem úgy alakulnak a csoportok, a csoportokban egyes pályára – például GYES, GYED vagy egyéb után – visszatérők gyerekek másként fogadják be a tanítást, aztán ott vannak a vagy a munkában ellankadtak is számíthatnak rá. További erősfegyelmezés nehézségei is. S nem utolsósorban fontos a hit- ség a mentorok közössége és a szupervízió lehetősége. Ezeken oktatók közösségébe való integrálódás. Számomra is sokkal kívül a mentorkonferenciák színvonalas előadásai, a sokszínű könnyebb volt olyan programokon részt venni, ahol ismertem gyakorlat és azok tudományos hátterének feltárása, rendszerevalakit. (A folyamatos továbbképzések, találkozási alkalmak ezt zése is erős pontja a programnak. Érdemes lenne megfontolni egy-két tanévnyi gyakornoki időt a pályakezdés szakaszában, ma már könnyebbé teszik.) amikor a közneveléshez hasonlóan alacsonyabb óraszámban Óvodapedagógus, tanító és gyógypedagógus végzettséggel taníthatnának a hitoktatók. Ez segítené őket egyrészt az alaporendelkező, nagyobb település katolikus általános iskolájában san átgondolt felkészülésben, valamint abban, hogy begyakoroldolgozó hitoktató – 16 éve tanít, plébánián is segédkezik: Hálás ják a pontos adminisztrációt, tanítási órákat tudjanak látogatni vagyok azért, hogy a program kezdetétől részese lehetek és megbeszélni, kapcsolatot építhessenek a gyermekekkel a mentorcsapatnak, együtt tehettük meg az első lépéseket. foglalkozó más szakemberekkel (pedagógussal, gyógypedagóA mentorrá válás útjának kezdetén elsősorban a segítő szándék gussal, iskolapszichológussal, mentálhigiénés szakemberrel, motivált, de később rájöttem, hogy ez kevés, saját magamnak szociális munkatárssal stb.), esetmegbeszélő csoportokkal. is fejlődnöm kell ismeretekben, szeretetben és bölcsesség- Igen, egyértelműen szükség van mentori kísérésre, akkor is, ha ben ahhoz, hogy mentorként a munkatársam mellé állhassak. rátermett, magabiztos pályakezdő katekétáink vannak, hiszen a A képzési alkalmak elsősorban közösséget adtak, örömteli és munka világába való belépés új tapasztalatainak megértésében

16

________________________________________________________

támogatást nyújthat a mentor. Ezen kívül a mentori kapcsolat segít megtalálni a pályakezdők helyét a hitoktatók közösségében, de legnagyobb profitja természetesen az elméletben elsajátítottak gyakorlatba ültetésében van. Fontosnak tartom a középiskolás tanulók között felfedezni a katekétacsírákat, őket gondozni, mentorálni, valamint a nyugdíj előtt álló vagy már nyugdíjas hitoktatók szakmai életútját összefoglalni, támogatni az énintegritás-érzés kialakítását.

Mentorcsapat

A mentorokhoz hasonlóan néhány mentorált katekétát is több kérdésből álló kérdéssor megválaszolására kértünk. Rövidített, szerkesztett válaszaik alább olvashatók.

A kateketikai iroda megkeresésére vállaltam, hogy mentorált leszek. Főként a középiskolai hittanórák felépítése, az óra megtartása és a figyelem lekötése terén volt szükségem segítségre. A mentorommal nagyon jó a kapcsolatom, jobbat nem is kívánhatnék. Megértő, segítőkész, érdeklődő ember, gyengeséget abszolút nem tudok említeni vele kapcsolatosan. A közös kötetlen beszélgetések voltak különösen épületesek számomra.

A mentorálás óta a középiskolai hittanórákon bátrabb vagyok, mint eleinte, hisz kezdetben teljesen ismeretlen volt számomra ez a terep. A mentorálást fontosnak tartom. Ha olyan mentort kap a mentorált, aki nem görcsöl rá a mentori feladatra, akkor egy jó kapcsolat is kialakulhat a két fél között, és egyikőjük sem nyűgként éli meg ezt a két évet.

Diplomázásomat követően, 2017 szeptemberében Serfőző Levente atya megkeresett azzal, hogy vegyek részt a mentorprogramban. Bár az elején dacoltam a megkereséssel, de mivel kiderült számomra, hogy ez feltétel a pedagógusi előrelépésnél, már könnyebben meggyőzhető voltam. És hamar eltelt ez a két év. Mivel olyan környezetben tanítok, ahol túlnyomórészt roma kisebbség él és tanul, szükség volt segítségre ezen embercsoport és az ő kultúrája megismerésében, problémáik kezelésében. A mentorom is ilyen környezetben tanít, így tapasztalataival előremozdította és jó tanácsaival segítette munkám sikerességét. A mentor–mentorált kapcsolatunk fantasztikus volt, hiszen

Keresztény Szó

egy olyan segítőt kaptam, aki minden kérdésemnek mindig időben, szívesen és szolgálatkészen tett eleget. Hálás vagyok érte. Örömömre szolgált a vele való munka. Mindig szeretettel vártam és fogadtam. Ha esetlegesen kritikát fogalmazott meg a munkámmal kapcsolatosan, azt is csak fejlesztő céllal tette.

A két év alatt semmilyen számottevő gyengeséget nem tapasztaltam részéről. Örültem annak, hogy úgy vett részt az óráimon, hogy mind az én, mind a gyerekek lelkiállapotát át tudta érezni.

Ha jót nevettünk egy-egy viccesebb gyermek megszólalásán, ő is velünk nevetett. Nagyszámú roma közösségben folyik az oktatás, de jól látszik, hogy az integrálásuk és a velük való kapcsolatom terén is jelentős a változás a kezdetekhez képest.

A mentori kíséret csak akkor jó és hasznos, ha a mentor és a mentorált kapcsolata nem egy alá- és fölérendelési viszony, hanem jó baráti kapcsolat. A mentornak is tudnia kell, hogy az ő feladata segíteni a kezdő hittanárt a pályáján, és nem letéríteni arról. Szerencsés voltam, hogy ilyen jó mentorom lehetett, de tudok olyan helyzetekről is, ahol a mentor és a mentorált kapcsolata feszült volt. Ilyen esetben a közös munka inkább hátrány és több negatívumot eredményez. Ezek értelmében csak úgy tudom jó szívvel ajánlani a programot, ha megfelelő szaktudással és empátiával rendelkező mentortanárok vesznek részt benne.

Egy kedves katekéta ismerősöm, aki régen engem is tanított, észrevette, hogy mennyire érdekel a hittanári hivatás, és igyekezett segíteni, hogy jó helyem legyen azon a plébánián, ahová születésem óta kötődtem. A figyelem felkeltésével és a fegyelmezéssel voltak gondjaim. Mindig elmondtam a mentoromnak a problémáimat, részleteztem az adott szituációkat, ő pedig részletesen elemezte nekem, hogy az egyes esetekben mi a teendő. Javasolta, hogy figyeljek oda a szóhasználatra és a türelem gyakorlására is, és mindig próbáljam átérezni a másik helyzetét és onnan induljak ki. Könnyen megértettük egymást, mert jól tudtam, hogy ő a javamat akarja, és mindig megfogadtam a tanácsait, előrelátásait. Fontos volt, hogy a tapasztalatból építkezzünk. Ez kölcsönös volt. Voltak nehezebb helyzetek, amikor egyikünk sem tudta pontosan, hogy az adott szituációban miként kellett volna eljárni, mert az olyan egyedi volt, de az esetek többségében pozitív hatással voltak a munkámra a mentorom által megosztott szakmai tapasztalatok. Megtanultam, hogy jó beszúrni pár perces játékos feladatokat, hogy a gyermekeknek ne menjen el a kedvük a közös munkától és ne érezzék távol maguktól ezt az órát. Ugyanakkor gazdagabban, több példával kell szemléltetni az egyes egységeket, hogy a gyerekek megértsék a történéseket. A mentorálás segített könnyebben venni a tanítás egyes lépéseit és változatosabbá tenni a hittanóráimat. Nagyon hasznosnak tartom azok számára, akik ezt a hivatást választják. Segít abban, hogy a száraz tananyagot feldobjuk, kreatívvá és élményszerűvé válik a hittan minden korosztály számára, a mentorált pedig könnyebben és szívesebben tanít.

Megkérdeztek, szeretném-e, hogy mentorált legyek, és természetesen igent mondtam rá. Módszertani eszközöket kaptam a mentoromtól és lelki beszélgetésekben volt igazán a segítségemre. Nehéz helyzetben türelmesen meghallgatott és megerősített. A program erőssége, hogy hiteles kapcsolatot feltételez, erre épít. Ez számomra is nagyon fontos. Megerősített.

Fontosnak tartom a mentorálást. Egy hiteles mentor nagyon sokat tud segíteni.

2019. október _________________________________________________________

17

Gazsó Ilona

kATEKÉTÁK KÉPZÉSE ÉS PÁLYAKEZDÉSE A SZEGED-CSANÁDI EGYHÁZMEGYÉBEN

_________

A Gál Ferenc Főiskola (továbbiakban Főiskola) elődjét Glattfelder Gyula püspök alapította Szegeden. Az első tanév 1930-ban indult. Az 1970-es évek elején az országban először Szegeden indult meg – titokban – a világiak teológiai képzése, „hivatalosan” 1983-ban vált lehetővé a teológia tanulása, csak levelező tagozaton. A világi nappali tagozatos hallgatók képzése a rendszerváltással kezdődött. 2007-ig az egyházmegye második legnagyobb városában, Békéscsabán is szerveztek teológiai tanfolyamot a világi hitoktatók képzésére.

A katekétaképzés háttere a jogszabályokban és az egyházi dokumentumokban ____________________ A keresztény hit megélését Magyarországon az Alaptörvény biztosítja. A hitoktatók képzésének megszervezéséhez, a képzés követelményeinek kidolgozásához jogszabályok és egyházi dokumentumok adnak útmutatást.

Jogszabályi háttér – Magyarország Alaptörvényének VII. cikkelye kijelenti a vallásszabadságot és azt, hogy a vallás szabadon gyakorolható és tanítható.

– A 2 011. évi CCIV. törvény a nemzeti felsőoktatásról a 91.§ (6) bekezdésében kijelenti, hogy a hitéleti képzés tartalmának meghatározása, a képzésben részt vevő oktatókkal, tanárokkal kapcsolatos követelmények meghatározása az egyházi felsőoktatási intézmény joga.

– A 18/2016. (VIII. 5.) EMMI-rendelet a felsőoktatási szakképzések, az alap- és mesterképzések képzési és kimeneti követelményeiről, valamint a tanári felkészítés közös követelményeiről és az egyes tanárszakok képzési és kimeneti követelményeiről szóló 8/2013. (I. 30.) EMMI-rendelet módosításáról – a 6. melléklet megfogalmazza, hogy „a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény egyházi felsőoktatási intézményekre vonatkozó külön rendelkezései alapján a képzés tartalmát az egyházi jogi személy határozza meg”.

Egyházi dokumentumok – Egyházi Törvénykönyv A 780. kánon rendelkezése szerint a helyi ordináriusok gondoskodjanak arról, hogy a hitoktatók kellő felkészítést kapjanak feladatuk megfelelő betöltésére, vagyis hogy folyamatos A szerző a békéscsabai Savio Szent Domonkos Katolikus Általános Iskola és Óvoda igazgatóhelyettese, hitoktatója. Mentorpedagógus és közoktatási vezető szakvizsgázott óvodapedagógus, tanító és gyógypedagógus.

A katekétaképzés és továbbképzés igényesen koordinált tevékenység a szeged-csanádi egyházmegyében

képzésben részesüljenek, az egyház tanítását kellőképpen megismerjék és a pedagógiai tudományok sajátos szabályait elméletben és gyakorlatban is elsajátítsák.

– A Katekézis Általános Direktóriuma Bátorítja a keresztény közösségeket katekétahivatások ébresztésére. Általánosságban beszél képzésükről, folyamatos érlelődésük dimenzióiról.

– Magyar Kateketikai Direktórium A Katekézis Általános Direktóriumában megfogalmazott elvekkel összhangban, a magyar társadalom és kultúra helyi adottságainak figyelembevételével rendelkezik. Részletesen rendelkezik a katekéták személyéről, általános és sajátos felkészítésükről. Kimondja, hogy a katekétaképzés rendjét és struktúráját, ezek módját és tartalmát az Országos Hitoktatási Bizottság dolgozza ki. A katekéták képzésének, továbbképzésének

18

________________________________________________________

Előadók a 3. mentor-katekéta konferencián

országos szinten történő megszervezése a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Hitoktatási Bizottságának tevékenységei közé tartozik.

– A szeged-csanádi egyházmegyei zsinat könyve A Magyar Kateketikai Direktórium irányelveit követő Egyházmegyei Kateketikai Program ajánlásokat és rendelkezéseket fogalmaz meg a hitoktatással és a hitoktató személyével kapcsolatban, irányt mutat a magyar katolikus hitoktatás egyes munkaügyi, jogi, valamint finanszírozási feltételeivel kapcsolatosan.

A dokumentum segítséget kíván nyújtani az egyházmegyének a katekézis megszervezésében és egyéb – a hitoktatáshoz kapcsolódó – kérdésekben, az egységesség érdekében. Javaslatot tesz egyházmegyei hitoktatási referens, espereskerületi hitoktatási koordinátor kinevezésére. Szabályozza a katekéták előmenetelének pontgyűjtő rendszerét.

– Egyházmegyei Kateketikai Iroda (továbbiakban Iroda) Serfőző Levente oktatási püspöki helynök, kateketikai és ifjúsági referens vezetésével öt munkatárs végzi a hitoktatás és a katekéták koordinálását, a fenti iránymutatásban megfogalmazottak megvalósítását. Tanévenként részletesen rendelkezik az előmeneteli rendszerről, a továbbképzésekről, hitoktatáshoz kapcsolódó egyházmegyei programokról.

A Gál Ferenc Főiskola képzései ______________________ A Főiskola tanulmányi és vizsgaszabályzatában az alábbi képzéseket kínálja a jelentkezőknek: – Katekéta-lelkipásztori munkatárs, alapszak (BA) Hitéleti képzés (6 félév/180 kreditpont) Célja: Olyan felkészült katekéták, illetve lelkipásztori munkatársak képzése, akik irányítással alkalmasak az egyház igehirdetési és pasztorális alaptevékenységének ellátására a hatályos egyházi szabályozásnak megfelelő munkakörökben és kompetenciákkal.

– Hittanár–nevelőtanár, mesterszak (MA) Hitéleti képzés [2-5 félév/120 kreditpont (egyszakos képzés) – 150 kreditpont (kétszakos képzés)] A hittanár–nevelőtanár szakképzettség megszerzésére irányuló képzés felkészít a hittanár–nevelőtanári hivatásra a hit-

Keresztény Szó

oktatás különböző színterein (iskola, plébánia/gyülekezet, felnőttképzés), továbbá a tanulmányok doktori képzésben történő folytatására. A hittanár–nevelőtanár szakképzettség – a nemzeti köznevelésről szóló törvény szerint – jogosít pedagógus-munkakör betöltésére.

– Hittanár–nevelőtanár szak (osztatlan képzés) Hitéleti képzés (10 félév/ 300 kredit) A hittanár–nevelőtanár szakképzettség megszerzésére irányuló képzés felkészít a hittanár–nevelőtanári hivatásra a hitoktatás különböző színterein (iskola, plébánia/gyülekezet, felnőttképzés), továbbá a tanulmányok doktori képzésben történő folytatására. A hittanár–nevelőtanár szakképzettség a nemzeti köznevelésről szóló törvény szerint jogosít pedagógus-munkakör betöltésére.

A felvételi eljárás sajátosságai a Gál Ferenc Főiskolán – Alapképzésben 2014-ig nem volt felvételi. 2015-ben már motivációs beszélgetésen kellett részt venniük a jelölteknek, 2016-tól pedig pályaalkalmassági és motivációs beszélgetést szerveztek számukra.

– Az osztatlan képzésben 2014-ben alkalmassági vizsga volt, illetve pályaalkalmassági és a hittani ismeretek írásbeli és szóbeli felmérése történt. 2015-ben motivációs beszélgetésen, 2016-tól pedig az alapképzésre jelentkezőkhöz hasonlóan pályaalkalmassági és motivációs beszélgetésen vesznek részt a katekétajelöltek.

– A mesterképzésben az első években motivációs beszélgetésre hívták a felvételizőket, 2017-től szakmai alkalmassági, szakmai és motivációs beszélgetés és szóbeli alkalmassági vizsga a felvétel feltétele.

A felvételi eljárás alól mentesül BA szakon az, aki katolikus hittan tárgyból közép- vagy emelt szintű érettségi vizsgát tett.

Szakjaik állami ösztöndíjas és önköltséges formában végezhetők. Az eljárásban itt is érvényesül az államilag meghatározott 280 pont minimum ponthatár az alap- és az osztatlan képzésben, illetve 50 pont a mesterképzésben.

A gyakorlati képzés A Főiskola hallgatói az elméleti felkészülés után, de a szakmódszertani ismeretek megszerzésével párhuzamosan gyakorlati foglalkozásokon is részt vesznek. Ezeket a kurzusokat az egyházmegyei Kateketikai Iroda irányítja, ami azért is hasznos kezdeményezés, mert az Iroda munkatársai aktív hitoktatók, továbbá ők koordinálják az egyházmegyében zajló hitoktatást, horizontálisan és vertikálisan is részesei a folyamatoknak, átlátják az aktuális szükségleteket, a bontakozó igényeket, és dinamikusan ehhez tudják igazítani a gyakorlati képzés tartalmát.

Jelenleg az alábbi területeken kapcsolódhatnak be a hallgatók a munkába: – Hospitálások hittan és nem hittan órákon; – Pasztorális gyakorlat, félévente három alkalommal (betlehemezés, adventikoszorú-kötés, családi nap, hittanos találkozó, hittanos tábor szervezése, lebonyolítása);

2019. október _________________________________________________________ – Pedagógiai gyakorlat, félévente 10 óra (osztályfőnöki óra látogatása, ebédeltetésben való részvétel, hitoktatói megbeszélés, értekezlet megfigyelése, programszervezés, kollégiumi nevelés) – Tanítási gyakorlat [mikrotanítás (5–10 perc): órakezdés, játékvezetés, összefoglalás]; – Egybefüggő tanítási gyakorlat; – Lelkinapokba való bekapcsolódás (egyházmegyei óvodákban, iskolákban).

Fontos, korszerű és előremutató az a tény, hogy a hallgatók által kötelezően használt formanyomtatványok között megjelenik a saját munkára történő reflexió is.

Katekéták pályakezdése az egyházmegyében __________ A Főiskoláról kikerülő hitoktatók színes szakmódszertani tudással felvértezve, lelkesen kezdik a tanítást. Bár ekkor már önállóan végzik a rájuk bízott munkát, mégis fontos szerető figyelemmel kísérni őket. Pályakezdőnek számítanak a háromöt éves szakmai tapasztalattal rendelkező fiatal pedagógusok, de idesorolandók a hitoktatást idősebb korban kezdők is, akik gyakran pályamódosítás eredményeként, levelező tagozaton végeztek. Ők is ugyanazokat a pályaszakaszokat járják be, mint a fiatalok, és hasonló nehézségekkel találkoznak. Elsősorban e két csoportba tartozók kísérésére hozta létre a szegedcsanádi egyházmegye Kateketikai Irodája a Szent Barnabás Mentorprogramot.

19

korlati képzési programjának koordinálásában, a hallgatók felkészítésében és a pályavitel teljes szakaszában, a pályakezdéstől nyugdíjig.

Ez a széles spektrumú jelenlét biztosítja egyrészt a tartós, személyes kapcsolatok kiépülését, valamint a feladatközpontú helyett a személyközpontú hitoktatás megvalósulását, a katekéta integritásának, motivációjának megőrzését, a kiégés megelőzését.

A mentorok és képzésük ____________________________ A mentorok felkérését Serfőző Levente oktatási vikárius végzi, a Kateketikai Iroda javaslata alapján. Az első csoportot 2013 őszén hívták össze, majd a tanév során többször is találkoztak a mentor személyiségének, feladatainak kutatására, tanulmányozására a Szentírásban és a tudományokban. Azóta – néhány változástól eltekintve – az állandónak mondható „mag” 2015-ben újabb mentorjelöltekkel bővült. Ekkor kezdődött egy kétéves, 60 órás elméleti képzés, amit egyéves mentori kísérés és szupervíziós folyamat követ napjainkban is.

Az éves munka lezárásaként az iroda a főiskolával közös szervezésben országos Mentor-Katekéta Konferenciára hívja a mentorprogramban résztvevőket és az érdeklődőket. Plenáris előadásokon és gyakorlatorientált műhelymunkákon, hazai és külföldi előadókkal közösen gondolkodva osztják meg tapasztalataikat, és keresik a fejlődéshez vezető utakat.

A mentoráltak _____________________________________ A Szent Barnabás Mentorprogram ____________________ A hit- és erkölcstan oktatásának kötelezővé tételével1 Magyarországon, a hitoktatók a plébánia intimitásából kikerülve olyan gyermekekkel, családokkal kerültek kapcsolatba, akik nem feltétlenül kapcsolódnak egyházközségekhez. Ugyanakkor a hitoktatók az iskolai rendbe, pedagógiai környezetbe illeszkedve hitéleti dominanciájú képzésük miatt hátrányosabb helyzetbe kerültek a pedagógus végzettségű munkatársakkal szemben.

2013 májusában egy hitoktatást megújító stratégiai tervezésre felkért szakmai körben merült fel a gondolat, hogy nem a segédanyagok és általános továbbképzések multiplikálásával, hanem a hitoktatók személyes megszólításával és folyamatos, rendszerbe foglalt kísérésével próbáljanak segítséget nyújtani a pályakezdés meghatározó időszakában. A kezdeményezést dr. Kiss-Rigó László püspök is támogatta, így megszületett a Szent Barnabás Mentorprogram.

A mentroprogram logója a Barátság-ikon, amelyen Krisztust és Menász apátot ábrázolta az ismeretlen művész, amint egy közös cél felé tekintve békés barátságban állnak a dombos táj előtt. Szent Barnabás apostolt, a mentorprogram névadóját pedig így mutatja be a Szentírás: „József, a ciprusi származású levita, aki az apostoloktól a Barnabás melléknevet kapta, ennek jelentése: Vigasztalás fia.” (ApCsel 4,36) A szeged-csanádi egyházmegyében megvalósul a pedagógussá válás szakaszain átívelő támogatórendszer, hiszen a Kateketikai Iroda színes programokkal szólítja meg a fiatalokat, gondozza a spirituális téren tehetségeseket, támogatja pályaorientációjukat, ezzel előkészíti a pályaválasztási döntésüket.

Ugyanakkor jelen van a képzés folyamatában, a Főiskola gya-

A 2014/2015-ös tanévben kezdődött a mentorálás gyakorlata, ekkor még önkéntes alapon. A jelentkezők a hitoktatók előmeneteli rendszerében pontokat kaphattak együttműködésükért.

A mentori kapcsolat lehetőségét nem csak pályakezdő, hanem tapasztaltabb katekétáknak is felajánlotta az iroda. Az elmúlt tanévekben megmaradt az önkéntesség, de bizonyos esetekben az iroda is ajánlhatja a hitoktatónak a mentori segítségnyújtást.

A mentorálást indokolhatja: – a pályakezdés, a kezdeti kihívások, – az adminisztratív feladatok gyarapodása, a Bellarmin elektronikus nyilvántartó rendszer bevezetésével járó, digitális írástudáshoz kapcsolódó feladatok megjelenése, – az új generáció által indukáltan a módszertani repertoár frissítésének szükségessége, – sajátos kommunikációs és pasztorális tevékenységek megjelenése.

Az utóbbi két tanévben a mentorok és mentoráltak száma közel azonos, egy mentorra egy, néhány esetben két mentorált jut. Mivel a kísérés folyamata a tanév végén lezárul, és csak kivételes esetekben folytatódik a második tanévben, elmondható, hogy a mentorok közel harminc hitoktató mentorálásában működtek közre. A következő években is hasonló létszámok várhatók.

Jegyzet 1 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről 97.§ (7)

20

________________________________________________________

Keresztény Szó

KÖNYV KÖNYV KÖNYV KÖNYV KÖNYV KÖNYV KÖNYV KÖNYV

sZERZÔI REFLEXIÓK AZ ÚJ

VII. OSZTÁLYOS HITTANKÖNYVRÔL

A művészi szép lelket megérintő erejére támaszkodunk ____________ A hetedik osztályos hittankönyv alapjául a 2017-ben elfogadott új, kompetenciaalapú tanterv szolgált. A tantervi koncepció értelmében a gimnáziumi osztályok ismeretanyagát a tankönyvek nem teológiai szaktárgyi lebontásban, hanem ilyen szempontból „vegyesen”, de az egyházi év időszakaihoz igazítva, moduláris elrendezésben dolgozzák fel. Másrészt a liturgikus-erkölcstani-egyháztörténetidogmatikai ismeretek spirális (évről évre bővülő) rendszerű kibontása is szem előtt tartott cél, hiszen ezzel a gyermekek biológiai, lelki fejlődési ütemére igyekszünk figyelni. Mindezekkel együtt az előző tankönyvek súlypontjait is próbáljuk megőrizni: ilyen értelemben a hetedikes tankönyvben több egyháztörténelmi témájú lecke jelenik meg. Fontos szempont, hogy minden ismeret „mögül” nagyon finom isten-, egyház- és emberkép rajzolódjon ki a gyermek számára.

Az sem titkolt szándék, hogy tankönyvünkkel/tankönyveinkkel elsődlegesen a spiritualitást, a keresztény életet a mindennapokban örömmel, könnyedén és szabadon megélni segítő lelkiséget kívánunk közvetíteni.

Az új tantervre alapozva már két hittankönyvet írtunk, a harmadikkal formailag ezekhez igazodtunk, ugyanakkor az – adott keretek közötti – változtatás, újítás vágya is jelentkezett. Úgy ítéltük meg, az új tankönyvcsaládot használó gyermekek is jónak tartják, ha az új évfolyam könyvével a formai rész is megújul részben. A hetedikes tankönyv leckéinél sok olyan rovat megmaradt, amelynek helyét és szerepét most is fontosnak tartottuk megőrizni, elmaradtak viszont a témákhoz kapcsolódó katekizmusrészletek, a neves emberek gondolatai, az egyházi éneknek csak a címe jelenik meg a leckénél, a teljes szövegért a könyv végére kell lapozni. A digitális változatban a cím mellett a megfelelő hangszóró-ikon-

_________

ra klikkelve ugyanúgy meghallgathatók – ezennel orgonakísérettel – az énekek.

A leckéket minden esetben egy-egy szép ima zárja le, ezek az énekekkel alkotnak egy rovatot most, Imasarok címmel. Ez a rovat segítséget kíván nyújtani az iskolai közös vagy az otthoni egyéni imákhoz is.

Mivel az ima a keresztény élet középpontja, nem a hittanórák perifériáján, hanem azokon belül, ha lehet, minél inkább a „középpontban” van a helye. A leckékhez kapcsolódó énekkel és az adott szövegű imával lehet kis „koreográfiát” tervezni az imaalkalomhoz. Például középre helyezett égő gyertya és a Szentírás köré gyülekezve, térdelve ki-ki csendben gondolja végig, mondja el hálaadó, kérő vagy dicsőítő imáját, lezárásképpen a tanár felolvassa a tankönyvi imát és együtt eléneklik az éneket, amit előzőleg megtanultak vagy begyakoroltak. De megkaphatja mindenki fénymásolatban a kis imát, és a csendjében ízlelgetheti a pár perces „liturgia” alatt. A digitális tankönyvben különösen szépen hangzanak ezek a zenei aláfestéssel mondott imák, így egy ilyen meghallgatása is nagyon szép lezárása lehet a közös imamomentumnak. Az Imasarok megnevezés az imádkozásra szolgáló külön tér kialakítását is sugallja. Jó lenne, ha a tanárok és papok szorgalmaznák is a gyermekek körében az otthoni imasarkok létesítését.

Mindegyik leckénél rövid, tanulságos történet olvasható az Ébredj tudatára! rovatban, Anthony de Mello vagy más lelki írók tollából, akik ilyen módon próbálták elmélkedésre, eszmélésre bírni embertársaikat. Afféle „ébresztők” ezek, amelyek közel állnak az egyre pallérozottabb értelemmel kereső kamaszokhoz.

A hetedikes hittankönyv kétségkívül legnagyobb újítása a Művészi szép rovat, amelyben a lecke témájához kapcsolódó művészeti alkotásokhoz igyekszünk közelebb vinni az olvasót, illetve azok által a legszentebbhez emelni a lelket. A művészi szép lelket megérintő erejére támaszkodunk itt, és bízunk benne, hogy a hit-

tantanárok is megérzik és ki is aknázzák ezt a lehetőséget. Egy-egy szép zenemű, szobor, építészeti vagy egyházművészeti alkotás, festmény, film által közelebb lehet vinni az ifjúi lelket minden szépség forrásához. Ez a legelső célja e tankönyvnek is, számolva azzal, hogy sok mai gyermek már nem jut el a plébániáig, a templomig, otthon is alig tapasztal valami Istenhez emelőt... A szerzői elképzelés szerint egyes témafeldolgozások éppen a Művészi szép rovatban olvasottakbóllátottakból indíthatók. Zenével, rajzzal, festéssel, díszítéssel, akár tánccal kezdve egyedi, szép, hangulatos és megérintő hittanórák tarthatók.

Tanterv- és tankönyvszerzőként az interdiszciplináris szempontok szem előtt tartása is fontos volt, de ez nem jelentett különösebb kihívást, hiszen a kapcsolt tudományok (irodalom, történelem, művészettörténet, természetismeret stb.) a legtöbb esetben szinte „kínálták magukat”. Hittankönyvünk nemcsak ismereteket, de látást is szeretne adni – ezért természetes számára, hogy az egyéb területekhez is kapcsolódó neves emberekkel, eseményekkel, alkotásokkal stb. is foglalkozik. Mindezekben és mindezek mögött viszont a lelket (vagy inkább a Lelket) keresi és mutatja fel, azt, amitől/ akitől fényes és meleg minden.

A hetedikes hittankönyvhöz is mind a négy egyházmegyéből kaptunk képeket, digitális anyagokat. A négy egyházmegye közös munkája ez a hittankönyv is – Istennek legyen hála érte! Ott vannak

2019. október _________________________________________________________ lapjain a szép erdélyi, partiumi és bánsági tájak, templomok, egyházművészeti alkotások képei, és ott van számos ember és fiatal fotója is, akik egyházi programokon való részvételükkel vagy csak egyszerű örömükkel, szemlélődésükkel tiszta hitükről tesznek tanúságot. A hetedikes hittankönyv segítheti a gyermeket, de a tanárt és a szülőt, a testvért, a nagyszülőt is (ha otthoni közös olvasásra is ajánljuk), hogy otthon legyen az egyházban és a hazában.

Ozsváth Judit

A digitális könyv a négy egyházmegye lelki kincseit mutatja be ___________ A VII. osztályos római katolikus hittankönyv digitális részének szerkesztése az előző évekhez hasonlóan történt, nagyon sok ember munkájának gyümölcse, akik a gyulafehérvári főegyházmegyét, a temesvári, a szatmári és a váradi egyházmegyéket képviselték. A kisfilmekben megszólalók közül Ferenc pápát említem először, aki a romániai látogatása során arról is beszélt, hogy milyen szép országban élünk. Továbbá Böcskei László nagyváradi megyés püspököt – aki ismét végigkísérte, támogatta az egész tankönyv írását, szerkesztését –, Pál József Csaba temesvári megyés püspököt és több papot, iskolalelkészt, szerzetest, hitoktatót, történészt, hívőt, hittanost, egyházi és világi iskolák diákjait, akik szerepelnek a kisfilmekben.

Filmszalag-ikon jelzi minden lecke elején a kisfilmeket, amelyek az adott témára hangolják rá a diákokat és a négy egyházmegye lelki kincseit mutatják be.

Ezek előkészítésében, elkészítésében

nagyon sokan segítettek. A hangszóróikon a hanganyagot jelzi, ami az egyházi ének, a lecke végén található vers vagy ima szövegét hozza közelebb a diákokhoz, segítve az énektanulást, az adott téma jobb megértését és az istenkapcsolat elmélyítését, mert a hittanórán nemcsak az értelemhez szólunk, hanem legfőképpen a lélekhez. Minden második leckénél található interaktív feladat, amit az egér-ikon jelöl, és legfőbb célja, hogy a leckéhez tartozó hitigazságokat, szentírási részeket rögzítse, és így a mélyebb megértést segítse. A nagyítóikon a leckékben található kinagyítható képeket jelöli, és lehetőséget nyújt egy szép művészeti alkotás vagy természeti kép szemléléséhez, amely által a diák közelebb kerülhet a szerető Istenhez, minden szép és jó forrásához.

A Corvin Kiadó munkatársaival nagyon jól együttműködtünk a digitális tankönyv elkészítése során, így ebben az évben idejében felkerült ez az anyag is az Oktatási Minisztérium honlapjára, és elérhető mindenki számára, aki még többet szeretne megtudni a keresztény hit megélésének lehetőségeiről, szépségeiről.

(A VII. osztályos római katolikus hittankönyv – a digitális változattal együtt – itt érhető el: manuale.edu.ro) Benedek Ramóna

Személyiségeken keresztül ismertetjük egy-egy kor történetét ____________ Olyan könyv ez, amely tanárként önreflexióra késztet saját osztálytermi, tanári szereppel kapcsolatosan, és azzal kapcsolatosan, hogy milyen szerepet kap a tanár, hitoktató és milyet a diák. Az első

Ozsváth Judit, Nemes István és Benedek Ramóna Franz Kett és Cyrill Havel társaságában

21

eddig a tudás „hordozója” és „átadója” volt.

Mint a tudás tárháza ő „adta le” az „anyagot”. Ez a könyv inkább annak kedvez, hogy tanárként a módszertani változatosságot keressük, engedjük, hogy a diák az általunk felkínált módszer szabályait követve öntevékenyen „navigáljon” a lecke anyagában óra közben és otthon, a tanár pedig moderátorként kövesse munkáját és megfelelő útra terelje. Nagy kihívás! Olykor mosolygok: abba a furcsa helyzetbe kerültem, hogy tanárként kell fölvennem azt a kesztyűt, amelyet szerzőként magam elé dobtam. Többnyire az egyháztörténeti leckék megírása volt a feladatom a könyv születésekor. A tanterv értelmében a hetedik osztályos tananyag súlypontja az egyháztörténet. A leckék azon régóta hangoztatott és sok tekintetben eddig is alkalmazott elv alapján íródtak, hogy személyiségeken keresztül mutassuk be egy-egy kor történetét. A tankönyvben bemutatott szentek (pl. Remete Szent Antal, Nagy Szent Leó és Gergely pápák, Szent István, Szent László) által végrehajtott, történelmi jelentőségű tettekkel kapcsolatos erényének kiemelése ezt a célt szolgálja. Ezek az erények a mai ember számára fontos üzeneteket hordoznak. A döntés bátorsága, önmagunk meghaladása, a kor által elénk állított feladatok vállalása, a megpróbáltatásokkal való őszinte szembenézés, a birtoklás vágyának való ellenállás, a megalkuvás nélküli küzdelem egy ügyért a mai embert is megszólító készségek, amelyekre szükség van, amelyekre gyerekeinket rá kell nevelnünk. Tudatosítani ezeket egy olyan korban, amikor sok minden ezekkel az értékekkel szemben történik, fontos feladat. Mint szerző örültem, hogy jól és gondosan megválogatott történetek is kerültek a könyvbe. Ezeknek szerzője többnyire Anthony de Mello, de irodalmi szemelvények és hetedikesek számára érthető lelkiségi szövegek is vannak közöttük. Annak is örültem, hogy a művészet és a szépség megtalálta benne a helyét a művészi szép rovaton belül. A szépség a legközvetlenebb nyelv, amely Istenről beszél. A képzőművészet, zene, építészet, a szemlélés, hallgatás, a hatni engedés által közelebb visz Istenhez.

Nemes István

(Ozsváth Judit – Nemes István – Benedek Ramóna: Római katolikus vallás – VII. osztály. Corvin Kiadó, Déva 2019)

22

________________________________________________________

Keresztény Szó

sIPOS EDIT (SZERK.): DE MINDEN KINCSEM CSAK AZ ÁLMAIM

__________________________

A Franz Kett Pedagógiai Könyvek sorozat negyedik kötetével ismét értékes anyaggal bővült a Franz Kett-pedagógia magyar nyelvű tárháza.

Az újonnan megjelent füzet finom egyensúlyt valósít meg az elméleti összefüggéseket megvilágító írások és a gyakorlati, pedagógusok kezébe adott tanórai foglalkozások között. A kötet a Franz Kett-pedagógia kortárs szerzőinek legjobbjait sorakoztatja fel, és különlegessége az, hogy elmélet és gyakorlat ötvözése gyakran egyazon szövegen belül történik meg. A szimbólumok magyarázatát, a didaktikai lépések elméleti megalapozását ugyanis gyakorlati példák, azonnal kivitelezhető ötletek követik a különböző témájú írásokban. Ebben a Franz Kett Pedagógiai Intézet németországi évkönyveit követi, ahonnan a megjelentetett szövegek is származnak.

A kötetet Franz Kett hosszabb tanulmánya nyitja arról, hogyan lehet ember- és világképformáló tevékenységeket folytatni tanórán gyerekekkel. A cikk olyan szimbólumokat vesz alapul, mint az ember többdimenziójú egzisztenciáját megjelenítő kereszt, a szív, a sokértelmű kör, amely egyszerre hordoz teológiai, egyéni és közösségi jelentésárnyalatokat. Miután a szerző röviden bemutatta a szimbólumok képalkotás számára felhasználható vonatkozásait, összefüggő és egyszerű, minimális anyagigényű foglalkozássorozatot vázol fel, amely a gyerekek vagy épp felnőttek ember- és istenképét formálni hivatott értelmet bont ki. A foglalkozások során a pedagógia alapítóját elsődlegesen az a didaktikai szempont vezeti, hogyan lehet didaktikailag bevonni a hitre nevelés folyamatába a testi megformálás, képi megformálás és megszólaltatás e pedagógiára jellemző hármasát. Meglepő az az erő, amellyel a nyelv és a szófordulatok támogatta test képes egészen mély teológiai és keresztény antropológiai igazságokig vezetni a játékos megközlítés révén. Ám az is példaértékű, hogy a testi megformálás ezen rövid, frappáns gyakorlatai akár önállóan is bevezethetőek a hittanórán, anélkül, hogy anyag- és időigényes padlóképet „kelljen” alkotni, amelynek tömörítése és egyszerűsítése valamelyes tapasztalatot is kíván. Az elemek sokféle használhatósága magától beszél: világ és az ember teremtésétől Szent Ágoston életén át Szent Ferencig számtalan téma lenne felsorolható, amelyekkel kapcsolatban ezek az egyszerű gyakorlatok alkalmazhatóak.

Az osztrák Raimund Wolf foglalkozáskezdésről írt cikke tisztán didaktikai jellegű, ám olykor kitekintést nyújt mélyebb tartalmakra is. A foglalkozások kezdeti fázisa a Franz Kett-pedagógiában a személyes megérkezést, az egymással való kapcsolatfelvételt és egy közös tér létrehozását szolgálja, amelyben a foglalkozás, történetmesélés, szimbólumfeldolgozás kibontakozhat. Raimund Wolf e célokhoz a gyerek pillanatnyi állapotát is hozzáveszi: a reggeli álmosságtól egészen a zajos, nagyszünet utáni „berontásig”, amikor a kis társaság még az iskolai nap közepének pezsgésével telített hangulatban zsibong. Raimund Wolf gyakorlatokat kínál egy székkör megalkotására (ezáltal pedig a figyelem és egymásra figyelés összpontosítására és finomhangolására), éneklésre, testgyakorlatokra, és különböző eszközökkel (hullahopp karika, kötél) végzett közösségformálásra. Mindeközben olykor felvillantja azokat a tematikus utalásokat, amelyek ezen eszközökben megbújnak, illetve azokat a témákat és történeteket, amelyeket a gyakorlatok valamelyikével be lehetne vezetni. Ám, jegyezzük meg itt is, e gyakorlatok alkalmasak akár egy csoportbeszélgetés vagy egy ön- és társismereti játék bevezetésére is, anélkül, hogy magukban hordoznák a Franz Kett-pedagógia módszereivel történő folytatás kényszerét.

A sorban egy többszerzős cikk következik a padlóképalkotásról és meditációról, amelynek szerzői között ismét ott találjuk Franz Kettet, de a pedagógia klasszikusai közül Petra Ostermannt, valamint az Erdélyben is jól ismert cseh szerzőpárost, Tomáš Cyril Havelt és Eva Muronovát. A téma inkább a plébániai hitoktatáshoz, illetve a felnőttoktatáshoz tartozik. Petra Ostermann egyszerű meditációt kínál a karácsonyi csillagról, amelynek mindannyian részesei lehetünk/vagyunk. Franz Kett A méhkirálynő című Grimmmese feldolgozásához ad impulzusokat teremtésvédelmi célzattal. A cseh szerzők reggeli imákkal, meditációs gyakorlatokkal gazdagítják pedagógiai eszköztárunkat. A cikk kiváló példa arra, hogy a Franz Kett-pedagógia nemcsak óvodai környezetben alkalmazható, de áhítatok és elvonulások alkalmával is bevethető akár felnőttek számára is.

A füzet utolsó tanulmánya tisztán elméleti jellegű. Szénási Lilla Jó szóval oktasd, játszani is engedd című tanulmánya a plurális intelligencia Howard Gardner által kidolgozott elmélete és Franz Kett pedagógiájának teljes ember nevelésére irányuló intenciója közötti átfedéseket boncolgatja. A rövid tanulmány végkicsengése az, hogy ez a pedagógia eleve figyelembe veszi az ember intelligenciájának többrétűségét, azt, hogy az nem egy általános jellegű, homogén habitus, amely főként az értelmi, diszkurzív megismerésre irányul, hanem többdimenziójú valóság, amelyben szerepet kapnak a nyelvi, térbeli, zenei, mozgásos, személyes, kapcsolati és természeti síkok is. Az egyén alkatától függ az, hogy ezek közül melyik az, amely jobban fejleszthető, finomítható, és így a nevelés ahelyett, hogy az egyént jobb esetben a kisokos-nagyokos skatulyáinak valamelyikébe kényszerítené, a közösség számára hasznos és értékes embert tud nevelni, aki képes azt adni a többieknek, ami a legjobb belőle. Érdemes olvasni! Érdemes gyakorolni!

(Franz Kett Pedagógiai Könyvek sorozat, META Egyesület, Pécs 2019) Nemes István

KÖNYV KÖNYV KÖNYV KÖNYV KÖNYV KÖNYV KÖNYV KÖNYV

2019. október _________________________________________________________

23

eLSÔ HELYEN AZ „ÉLETTUDÁS” ÁTADÁSA ÁLL Beszélgetés a mallersdorfi ferences Nagy Enikő Kriszta nővérrel Kriszta nővér neve lassan összeforrt a németországi Franz Kett által kidolgozott valláspedagógiával. Számos képzésen népszerűsíti azt országon belül és azon kívül is. Újabban az elsőáldozási és bérmálkozási felkészülést segítő komplex programok bemutatására is vállalkozik.

Alábbi beszélgetésünkben elsősorban a Kett-pedagógia hitoktatást segítő szerepéről és az említett szentségi előkészületekhez nagyszerű segítséget jelentő programokról kérdeztük őt.

Ozsváth Judit: Sok-sok éve használod a Kett-pedagógiát. Mi ennek az oka?

Kriszta nővér: Jövőre lesz 25 éve, hogy először hallottam németországi nővértársaimtól a Franz Kett-féle pedagógiáról, és – kis óravázlatok alapján – még abban az évben elkezdtem kipróbálni az óvodás gyermekek körében. Több oka is van annak, hogy egyre inkább magamévá tettem ezt a pedagógiát: az egyik ok az, hogy nagyon testhezálló volt számomra. Nyugodt természetem van, nem szeretek sietni, és ez a módszer is olyan „ráérős”: időt hagyunk az elmélyülésre, az együttlétre. Tele van játékossággal, mély tapasztalatokkal – teljesen megfelelt az én pedagógiai szemléletmódomnak.

A gyerekek részéről is pozitív visszajelzéseket kaptam. Szívesen, aktívan vettek részt a foglalkozásokon, megnyugodtak, elcsendesedtek, összeszedettebbé váltak – nem csak a foglalkozások alatt.

A foglalkozásoknak jó közösségformáló hatásuk volt, mindannyian jól éreztük magunkat, és egy-egy foglalkozás után nem fáradtságot, hanem felfrissülést éreztem. Mindez arra ösztönzött, hogy egyre gyakrabban alkalmazzam a csoportban. A Kett-pedagógiában való elmélyülésemnek másik oka az, hogy – dr. Marton József professzor úr biztatására – ebből írtam a teológiai tanulmányokat lezáró (licensz, mesteri), illetve a fokozatszerzéshez szükséges (I. fokozati) dolgozataimat. A dolgozatok írása közben, a fordításokból nagyon sok elméleti ismerettel gazdagodtam. Ezek az elméleti hátterek inkább lélektani magya-

rázatok voltak, sokszor nagyon egyszerű ténykedésekre, például a körképzésre.

Mert ezeken a foglalkozásokon körben ülünk. Mi rejlik a körképzésben, a körben ülésben, miben segíti a foglalkozást a körben ülés? Valamelyik, Németországban negyedévenként megjelenő kis módszertani füzetben azt olvastam, hogy a körben való összegyűlés egy „valami előtti” folyamat – egy sokrétű, mindig új, izgalmas és teljes útja a gyermeknek a

következő lépésekhez. Aktiválódik a test és a szív, az érzékek és az érzelmek, fontos erők szólítódnak meg és fejlődnek, mint például a látás, a hallás, a beszéd, a várakozás, az elfogadás és ajándékozás, a kapcsolatfelvétel, a másokra hagyatkozás, az utánzás, bensővé tétel képessége stb. A körben a gyerekek nyugalmat nyerhetnek, elcsendesedhetnek, hogy egymást meghallgassák, egymással beszélgethessenek, valami újat tapasztaljanak és szemléljenek meg. Az, hogy minden gyermek egy időben látható, a csoporttapasztalatot segíti. A minden gyermekkel szembeni érzékenység „lekerekíti” a kört,

____

különben hiányoznának a körré, azaz közösséggé válás elemei. Észreveszik, hogy ki hiányzik az adott napon, de azt is, ha valaki barátságtalan, elutasító, agreszszív vagy éppen barátságos a találkozásban. A körben összeszedettek lesznek a résztvevők, mert a kör nemcsak egy külső térben megjelenő forma, hanem a személyek – együttes – összeszedettségét is megjeleníti. Minden gyermek „rendbe teszi” és besorolja magát a körbe. Így a körképzésnek komoly célja is van: általa a gyermek személyiségét fejlesztjük. Az, amit valamelyik gyermek vagy a pedagógus tesz, mutat a körben, mindenki számára érthető. A körnek nincs eleje és vége, bárki válhat középponttá benne és meghatározhatja az egészet: például ha pantomimmel eljátszik valamit, és mindenki utánozza mozdulatait.

A körképzés fontos feladata tehát a személyiség fejlesztése, a találkozásra való készség alakítása, amire nagy igény van az iskolában és az iskolán kívüli életben is. A találkozásra való készség mindenekelőtt a keresztény nevelés feltétele, mert a hit mindig közösségben élhető meg. És fordítva: a keresztény hit alakítja a kölcsönös kapcsolatokat a közösséggel és az egyes emberekkel. A körképzés útját az érzékelésen keresztül tesszük meg, tehát annak észlelésén keresztül, ami a másik ember és ami a világ számunkra. A résztvevők, miután egymással kapcsolatba kerültek, felfedezik a középpontot. Mindenkinek szabad a középpontban lenni és mindenki középpontot ajándékoz a másiknak. Amikor a gyerekek a középpontba mennek, a középpont elkezd számukra „beszélni” és mindenkit hívni. A résztvevők a középpontba lépve „kiszolgáltatják” magukat a körnek, de kellemes találkozásban részesülnek és nyitott, megbízható, csendes magatartásra tesznek szert.

O. J.: Miközben már jó ideje képzéseket is tartasz, te is képzésre jársz. Miért fontos még tanulnod a Kett-pedagógiát?

Miket tanulsz most, amiket korábban nem tudtál?

24

________________________________________________________

Kriszta nővér elsőáldozási felkészítéssel kapcsolatosan tartott továbbképzője Nagyváradon

K. n.: Először 1998-ban és 1999ben volt alkalmam Franz Kett képzésein részt venni Németországban. Ezeken a képzéseken sok minden letisztult bennem a módszerrel kapcsolatban, hisz addig – pedig már három éve próbálgattam – még senki nem mutatta be nekem élőben, foglalkozás keretében. A képzések újabb lendületet adtak az óvodai csoportomban való alkalmazáshoz. Mindvégig az enyémnek éreztem ezt a pedagógiát, már a kezdetektől hittem benne és éreztem, hogy érdemes foglalkozni vele.

Ezután tíz évig, 2009-ig, nagyon intenzíven dolgoztam vele az udvarhelyi óvodás csoportomban, és közben néha elhívtak a város óvodáiba bemutató foglalkozásokat tartani, ottani gyerekekkel.

2009-ben Franz Kett Székelyudvarhelyen, az óvodánkban tartott képzést.

Ekkor a képzés és a vele való beszélgetések megvilágították, melyek az én gyakorlatom erősségei és hol kell változtatnom. Közel két éve lehetőség nyílott itthon is egy több alkalmas ún. multiplikátorképzésen részt venni, s ezt ki is használtam/használom. Ezen a képzésen nagyon részletesen veszünk egy-egy egységet, és így jól át tudom dolgozni, rendszerezni magamban az eddigi ismereteimet, gyakorlatomat. Hozzá kell tenni, hogy a Kett-pedagógia, amit kezdetben csak Kett-módszerként emlegettek, az elmúlt években egyre inkább kikristályosodott gyakorlatában és elméletében is.

Ami a mostani képzéseken leginkább letisztult bennem ezzel a pedagógiával kapcsolatban, az az egyszerűségre való törekvés és a „terápiás” foglalkozások kerülése.

O. J.: Miket tartasz a Kett-pedagógia erősségének?

K. n.: Szeretettel, nyitottsággal, szelídséggel közelít gyermekhez, emberhez, élethez, bizalmat ad. Lélekformáló, építő, minden gyerekre odafigyelő, tele van játékkal, fantáziamozgató játékhelyzetekkel, mozgással, alkotással, zenével, a gyerekek felszabadultak, jól érzik magukat. Szelíden nevel rendre, összeszedettségre, tiszteletre, szeretetre, közösségi életre. Engedi, hogy a gyermek kibontakozhasson az alkotásban, a beszédben és a mozgásban, az oldottság mégsem vezet összevisszasághoz. A Kett-pedagógiát népszerűsítő németországi intézet által negyedévenként kiadott egyik kis füzetben olvashatjuk, hogy a Kett-pedagógiában nem elsődleges fontosságú a gyermek érzelmi nevelése. Szűk értelemben véve a pszichológiai vagy terápiás alkalmazást sem helyettesíti. Ugyanakkor elsősorban nem a gyermek kognitív fejlesztését célozza meg tudástartalmak átadása által. Nem is szociális vagy társadalmi magatartásmódokra való nevelésről van szó, így nem a szociális magatartás kialakítását célzó program. A Kett-pedagógia olyan élményteret akar teremteni, amelyben találkozástörténések bontakoznak ki, és a gyermek olyan tapasztalatimpulzusokkal találkozik, amelyek egzisztenciális gazdagodást és intenzitást váltanak ki benne.

A gyermek a képességeivel belekapcsolódik egy teljes, élménydús történésbe, amelynek impulzusaival fejleszteni tudja saját képességeit. A gyermek tehát nemcsak saját fejlődési dinamikájára van bízva, hanem körül van véve egy sokoldalú

Keresztény Szó

és sokrétű élményfolyamattal, amiből azt hozhatja ki, amire fejlődéséhez szüksége van és ami életének intenzívebbé tételére ösztönzi. Igaz, hogy minden ember él, minden ember önmaga, minden ember valamiképpen önálló, minden ember érez, gondolkodik, cselekszik stb., döntő viszont, hogy milyen intenzitással éli az életet, milyen gazdaggá válik az élete, mennyire sikerül az önmegvalósítása, meddig ér az önállósága, mennyire finoman tagolt az érzelemvilága, gondolkodása, cselekvése, mennyire tud szabad lenni a „fölöttes Éntől”, mennyire tudja integrálni az „Az”-t. Az ember számára tehát döntő, hogy szubjektív érzékelései által sikerüljön az egyéni élete, és hogy az beteljesült élet legyen.

O. J.: Az általad tartott képzésekre nagyon hamar betelnek a helyek. Különösképpen az óvónők és a tanítónők körében népszerűek a továbbképzőid.

Hogyan látod, mi ennek az oka?

K. n.: Óvodás- és kisiskolás korban azért mindenképpen nagyobb hangsúlyt fektetnek az érzelmi nevelésre, mint felsőbb osztályokban, és az óvónők, tanítónők fedezik fel leginkább a lehetőségeket ebben a pedagógiában. Jó ötlettár is az érzelmi nevelést hangsúlyosan fontosnak tartók számára, viszont mindenki érzi, hogy ez sokkal több annál. De vannak olyan visszajáró résztvevők, akik azért jelentkeznek, mert azt tapasztalták, hogy „jót tesz a lelküknek”, megpihennek, elcsendesednek, lelki feltöltődésként élik meg a képzéseimet.

O. J.: Mit tud nyújtani a hitoktatóknak és neveltjeiknek a Kett-pedagógia?

K. n.: A Kett-pedagógiára épülő foglalkozásokban a hitre nevelésnél szem előtt tartott legfontosabb kompetenciákat érintjük: az elcsendesedést, a befelé fordulást, az egyben látást, a pozitív istenkép-alakítást.

Az elcsendesedés nem „Legyetek csendben!” parancsszóra történik, mert a foglalkozás célja nem valamilyen bezártság, szigorú mozdulatlanság megteremtése, hanem egy csendes, nyílt, odafigyelő jelenlétre való vezetés, ami kis lépésekben valósul meg és a találkozás létrejöttét segíti. Ezt az odafigyelő jelenlétet olyan játékokkal, tartalmakkal érjük el, amelyek egy befelé való mozgást, bensőségességet, önmagukhoz való megérkezést, „önmaguknál levést” eredményeznek.

A valláspedagógia és a valláspszichológia szerint az összeszedett csend és a belső befogadókészség begyakorlása az általános imakészség kifejlesztését

2019. október _________________________________________________________ segíti. Az imakészség már a 3-5 éves gyerekeknél felismerhető. Ez a belső megtapasztalásokra irányuló készenlét, illetve készség a fokozott figyelem és megszólíthatóság állapotára való kapcsolódást jelenti. Az öngyógyítás és az érzékeny befogadóképesség mellett a belső összeszedettség és imakészség további készségek fejlődését teszi lehetővé. Ezek megteremtik az alapját egy erkölcsi felelősségre vezető lelkiismereti nevelésnek, valamint egy olyan imára való nevelésnek, ahol az imát párbeszédként értelmezik.

A párbeszédes imára nevelésben nagy jelentősége van a belső összeszedettségnek és a meditációs készségnek, ebben az imában ugyanis az egész élet Isten elé kerül, mindazzal, ami mozgathatja ezt az életet. Saját életfolyamatában aztán az ember elkezd valamit elfogadni, valamit, amit ő Isten válaszaként ért meg személyes életére vonatkoztatva.

E. Gottfried német pedagógus a következőket írja: „Tapasztalatból tudom, hogy egy szabályosan ismétlődő, szemlélődő gyakorlatokat tartalmazó együttlét a gyerekekkel nem csak érzelmi fejlődéshez vezet, és általa nem csak az általános közérzet javul és nem csak az egymás közti kapcsolatok válnak jobbá. A csend, az összeszedett „ott”-lét olyan területeket nyit meg a gyermekben, amelyek nem csak a világra irányulnak: föléleszti bennük a vallásos dimenziót is, és az elkezd kibontakozni bennük. Aki a gyermekkel szemlélődik és egyre jobban „belemegy” a csendbe, meglepődve figyelheti meg, hogy milyen eredetiséggel és belső erővel közelednek a gyerekek a lényeges felé, létük bensőjéhez, és onnan ősi tapasztalatokat hoznak magukkal, valami egészen nagyot, valami kimondhatatlant.”

O. J.: Franz Kett nemcsak pedagógiának, de útnak is mondja ezt. Mit látsz, hogyan járnak ezen az úton a pedagógusok?

K. n.: Ezt a pedagógiát kezdetben így nevezték: valláspedagógiai gyakorlat mint az egységes nevelés útja (Religionspädagogische Praxis als Weg Ganzheitliche Erziehung). Az egyik kis módszertani füzetben a szerzők azoknak a nevelőknek üzentek, akik ezzel a pedagógiával szeretnének dolgozni. Azt írják, hogy az, hogy a nevelőnek milyen az emberképe, milyen értelmezést ad az ember létének és céljának a világban, milyen a világnézete, nagymértékben meghatározza pedagógiai szemléletmódját. Fontos, hogy egészséges életszem-

léletet sugározzon a gyerekeknek, mert a gyermek látásmódját befolyásolja az a világfelfogás, amelyet lényegében szülei, családtagjai, nevelői alakítottak ki és közvetítenek felé.

Ahhoz, hogy a pedagógus ezt a módszert a foglalkozások keretében sikeresen és hatékonyan tudja alkalmazni, magasabb fokú lelki érettségre van szükség. Elsősorban nem az ismeretek átadása és a megfelelő készségek fejlesztése áll első helyen, bár ezek is ott vannak a nevelési célok között. Az első helyen az „élettudás” átadása áll, vagyis az a képesség, hogy fel tudjuk fedezni a világ és az emberi egzisztencia értelmét, és ennek a felfedezésnek megfelelően éljünk és cselekedjünk.

Ezért a pedagógus képes kell legyen az élet sokoldalúságának felismerésére, a dolgok lényegének meglátására és a köztük lévő viszonyrendszerek, valamint az értelem- és létalaphoz való viszonyuk megértésére. Mindezek bensőségességet, jóravalóságot kérnek a nevelőtől és akaratot, amellyel a saját középpontja felé igyekszik haladni és mind igazabb emberré szeretne válni. Ez egy életen át tartó folyamat, előrehaladásokkal és visszaesésekkel, felfelé és lefelé vezető szakaszokkal, életszakaszonként többkevesebb sikerrel. Gyakran megtapasztaljuk, hogy mennyire lemarad az ember a követelmények mögött. Fontos viszont, hogy akarjunk haladni ezen az úton.

O. J.: Hogyan lehetne közelebb vinni a hitoktatókhoz a Kett-pedagógiát?

Milyen módon ajánlanád nekik?

25

K. n.: Fontos, hogy a hitoktatók minél több ilyen jellegű képzésen vegyenek részt, mert ezt a pedagógiát nem lehet elméletből megismerni. Meg kell tapasztalni több képzés alkalmával.

O. J.: Az elsőáldozási és bérmálkozási (plébániai) felkészítésekhez is komoly segítséget tudsz nyújtani az egykor Franz Kett-tel együtt dolgozó Esther Kaufmann nővér által kidolgozott komplex témafeldolgozásokkal. Kérlek, mutasd be ezeket a programokat!

K. n.: A két programot gyakorlatban lehet a legérthetőbben bemutatni, mert elsődlegesen nem a felépítésük a lényeges, hanem a témakörök feldolgozásának a módja. A szerzők nagyon tudatosan választották ki a témaköröket mindkét programban, és a témakörök nagyon szépen egymásra épülnek, de a felkészítés sikeressége a „hogyan”-ban rejlik. Mindkét felkészítő célja a Jézus Krisztussal való találkozás. Mindkét program első lépése a közösségformálás, kapcsolatteremtés, ismerkedés, hiszen hitünket közösségben éljük meg. A gyerekek, fiatalok gyakran külsőleg és belsőleg is messziről jönnek, egy más foglalkozásról, egy nem Jézus által formált világból, családból. Izgatottak, hajszoltak, szórakozottak vagy szétszórtak lehetnek a mindennapokban. Addig, amíg a gyerekek, fiatalok – bár testileg jelen vannak, de – lélekben nincsenek jelen, ez a találkozás nem fog sikerülni sem a csoporttal, sem magával a témával, sem pedig Jézus Krisztussal.

A Jézussal való találkozáshoz vezető út elsősorban egy olyan út, amelyiken fel-

Böcskei László váradi megyés püspök köszönetet mond Kriszta nővérnek az elsőáldozási felkészítővel kapcsolatos képzésért.

26

________________________________________________________

Kriszta nővér által tartott képzés Kolozsváron egyházi munkatársak és egyetemisták számára 2019 elején

tárjuk életünket. Az élet „feltárása” pedig nem ésszel, beszéddel vagy utasításokkal történik, hanem szemléléssel (ránézéssel), elmélkedéssel. A mi gyakorlatunkban a kör közepébe vonunk valamit: életünk természetes hozzátartozóit (pl. földet, vizet, magot, kenyeret) vagy ezekkel a dolgokkal – alkotás és játék által – felkeltjük az érdeklődést. Nem a tárgyi, funkcionális megközelítést keressük, hanem az érték szerintit. Felfedezzük a mindennapi dolgok értékét, mert azokat úgy fogadjuk el, mint ajándékokat. Ez az alapvető magatartás átvonul az összes katekézisen. A találkozásban a dolgokkal érintkezünk és közben feltárjuk életünket.

Mindaz, ami középre kerül, úgy kell odakerüljön, hogy a közösséget is formálja.

A tárgyhoz való közelítés egy személyes találkozást valósít meg. Ilyenformán válnak a tárgyak szimbólummá. Nem azt tanuljuk meg, hogy ez vagy az a jel mit jelent, egyenlőségjelet téve a jel és a jelentés közé, hanem úgy fogjuk fel, hogy a velük és az egymással való találkozás lehetőséget kínál a kimondhatatlan dolgokról „beszélni” és azokról „hallani”.

A teljes út folyamán alapmagatartások fejlődnek, élednek fel vagy mélyülnek el, magatartások, amelyek az egész emberi életet meghatározzák és alapot képeznek a Jézussal való találkozáshoz és a liturgiához. Ezek a testi magatartások a szív mélyén gyökereznek: a hallás és látás, a hordozás (a bírás), a járás, a csendben maradás, az elfogadás és adás, a szövet-

ségre lépés, a válaszadás stb. Amit a kör közepén felfedezünk, megtapasztalunk és felépítünk, ami a gyermekben is alakot nyer, az lesz az a „hely”, ahol Jézussal találkozunk.

Nem Jézusról beszélünk, csak megnyitunk egy teret, ahová Jézus beléphet, hogy vele együtt tarthassunk és ő velünk legyen, ahogyan mondja is az Evangéliumban: „Ma a te vendéged leszek.”

Mivel ezt a teret az elmesélendő történet számára nyitjuk meg, a képekből és az említett magatartásokból egy olyan „hely” keletkezik, amely teljesen új a gyermek számára, és ahová gyakran egy új és üdvös tapasztalattal lép be.

A bibliai elbeszélés előtt gyakran egy kerettörténetet mondunk el, majd még egyszer elmesélve a történetet megnyitjuk a helyet a találkozás számára.

A kerettörténet általában az, hogy Jézus falvakon, városokon keresztül vándorol, vele vannak a tanítványok is, és sok emberrel találkozik. Betegeket gyógyít, gyerekeket áld meg… Tulajdonképpen belefoglalom a szövegbe vagy felsorolom az eddigi foglalkozások tartalmát. Aztán előveszem a Szentírást, és elmondom vagy felolvasom az új történetet. Amikor a kerettörténetet mesélem, körbejárok a Jézust jelképező égő gyertyával, vagy körbeadom, ezáltal valahogy érzékeltetem, hogy ez a találkozás itt és most is végbemegy, végbemehet. Amikor gondosan, figyelmesen meggyújtjuk a gyertyát, némán hirdetjük: „Jézus, te köztünk vagy.

Keresztény Szó

Engedd, hogy megismerjünk!” A Jézussal való találkozást szívesen meséljük el jelen időben, és ezáltal a liturgikus ünnep tartalma a jelen részévé válik. Ez az „üdvözülés órája”.

Ezekben a katekézisekben gyerekekkel együtt egy úton indulunk, kintről befelé. A szerzők szerint a katekézist vezető viszont „belül kell maradjon”, mert másképp nem tudja a gyerekeket szeretettel és biztonságban odavezetni. Mi is felfigyelünk Jézus üzenetére.

Megnyitjuk a gyermekek számára az üdvözülés felé vezető utat, hogy ezáltal eljussanak az üdvösséghez. Bizonyos módon egy „üdvös világot” építünk így ki.

O. J.: Az elsőáldozási és bérmálkozási felkészítők módszertanával talán nem foglalkozunk eleget, ezért mindenképpen hiánypótlónak számítanak ezek a segédanyagok. Hogyan fogadták/fogadják őket a papok?

K. n.: A Nagyváradon tartott elsőáldozási felkészítőn az egyházmegye több papja vett részt, ők pozitívan fogadták. Később az interneten találkoztam megosztott fotókkal, amelyek azt bizonyítják, hogy egyes plébániákon már alkalmazzák az elsőáldozási programot.

A bérmálkozásra előkészítő program első részét október közepén fogom bemutatni Nagyváradon, Böcskei László püspök atya meghívására. Aztán november közepén Miskolcon is be fogom mutatni a bérmálkozási programot, a Szent Ferenc Kis Nővérei és az ottani jezsuiták közös meghívására. A gyulafehérvári egyházmegyében is meg volt szervezve az elsőáldozási program bemutatása, de ott inkább az iskolai vallástanárok érdeklődtek. Az elsőáldozási program második részével kapcsolatos képzést egy, az első rész bemutatásán is részt vevő református hitoktató szervezte meg nemrég Székelyudvarhelyen, a szombatfalvi lelkészi hivatalban...

O. J.: A Kett-pedagógia alkalmazásának és tanításának elkezdése óta minden bizonnyal nagyon sok tapasztalattal, élménnyel gazdagodtál. Kérlek, idézz fel egyet-kettőt a téged leginkább megérintők közül!

K. n.: Már az előbb említett eset is megérintett, hogy egy református vallástanár szervez meg egy elsőáldozási felkészítő bemutatót egy református lelkészségen... Aztán az is nagy élmény volt számomra, amikor nemrég, az egyik képzésemen néhai óvodás tanítványaim vettek részt, immár óvó- és tanítónőjelöltekként...

2019. október _________________________________________________________

HITÉLETRE NEVELÓ́ TÁBOROK

27

HITÉLETRE NEVELÓ́ TÁBOROK

Alábbi összeállításunkban több nyáritábor-leírás olvasható. Elsősorban olyan táborokat ismertetünk, amelyek céljai között kiemelten szerepelt a hitéletre nevelés. A leírások mellett fontosnak tartottuk a résztvevőket is megszólaltatni, ezek a visszajelzések igazolják legjobban a tábor sikerességét, és talán más pedagógusok és lelkipásztorok számára is bátorítást jelentenek a hasonló programok szervezéséhez.

Szőcs Judit

hITTANTÁBOR MAROSFÔN SZENT PÁL NYOMÁN Az idei, sorban a 18. hittantáborunkat július 31–augusztus 3. között szerveztük, a számunkra nagyon kedves helyszínen: Marosfőn, Ébner atya egykori házában. Az idei tábor témáját Szabó Katalin magyar szakos tanárnő javasolta: Szent Pál apostol élete és levelei. Így lett a tábor mottója: „Minden Saulban ott lapul egy Szeretethimnusz” (Böjte Csaba). A táborba jelentkezés feltétele az volt, hogy mindenki készítsen egy rövid bemutatót Szent Pálról. Huszonhét tanuló jelentkezett, a legkisebb harmadik, a legnagyobb kilencedik osztályos, mindannyian a csíkdánfalvi Petőfi Sándor Iskolaközpont diákjai. A csoportvezetői feladatot régi táborosok, jelenleg középiskolai és egyetemi hallgatók vállalták, nagyon lelkesen. A megérkezést rövid ismerkedő játék követte, majd csoportokat alakítottunk, aszerint, hogy ki melyik városba szeretne menni, ahol Pál apostol is járt. Így alakult a Korintus, Efezus, Kolossze, Galaták, illetve egy „személynév-csoport”, a Timóteus. Miután a csoportok kicsit összerázódtak és megismerkedtek a csoportvezetőkkel, megnézték a tábor idejére vonatkozó munkabeosztást: azt, hogy milyen feladatokat kell elvégezni a tábori élet jó működéséhez: vízhordás, tábortűz előkészítése, ebédkészítés, mosogatás – és mindezt a programokon kívül. Az első napon Szent Pál apostol életének egyegy eseményét dolgozták fel a csoportok, az Apostolok cselekedeteiből kijelölt részletei alapján. Minden csoport előadta az általa elolvasott jelenetet. A program végén egy rövid kvíz-feladatsort kellett megoldaniuk a csapatoknak, amire jutalomként „talentumokat” gyűjthettek – ez minden programra érvényes volt. Második nap az apostol térítőútjait térképezték fel, illetve jelölték be térképen, ugyan-

csak az Apostolok cselekedetei alapján, majd mindenki elolvasta a csoportnak kijelölt levél részeit. Ezután „zarándoklatra” indultunk: meglátogattuk a Pál által alapított közösségeket, és meghallgattuk, mire figyelmeztette vagy buzdította őket levélben az apostol. A harmadik napon a levelekben megfogalmazott tanításra helyeztük a hangsúlyt: mindenki választott magának egy-egy rövid részt a levelekből, amely megragadta őt. Csoportonként pedig leveleket fogalmaztak meg mai közösségekhez: a csíkdánfalvi híveknek, fiataloknak, bevándorlóknak. A leveleket a tábor végén átadtuk a pap bácsinak, aki a következő vasárnapi szentmise prédikációjában fel is olvasta a csíkdánfalvi hívekhez szólót. A tábor utolsó napjának a témája az 1Kor 13, a Szeretethimnusz volt. A csoportok activity segítségével

______________

fogalmakat kellett felismerjenek a Szeretethimnuszból. A kitalált fogalmakat két csoportba, jó és rossz tulajdonságokra osztották. Ezután mindenki bejelölte egy 1-től 10-ig terjedő skálán, hol is tart a szeretet erényeiben. Bara Ferenc pap bácsink jóvoltából szentmisén is részt vehettünk, augusztus 1-jén, Liguori Szent Alfonz ünnepén. A prédikációban ennek a szentünknek a kalandos életútját is megismerhettük. Igen bensőségesek voltak a tábortűz körüli esti imák, amikor a napra visszatekintve minden csoport megfogalmazta a háláját, köszönetét. A talentumok összegyűjtésében a Timóteus-csapat volt a legszorgalmasabb, de a többi csapat is becsülettel felzárkózott mögéjük.

A programok megszervezése és a csoportvezetők tevékenységének összehangolása Szabó Katalin és Szőcs Judit

28

________________________________________________________

Keresztény Szó

mondatait. A legmeghatározóbb élményeim a táborból azokhoz a programokhoz kapcsolódtak, amelyek segítségével megtanultam türelmesebbnek lenni.

A mindennapi életben úgy próbálom hasznosítani mindazt, amit itt tanultam, hogy igyekszem az Istentől kapott hit szerint cselekedni.

tanárnők munkája volt. A főzést Kati tanár néni édesanyja, Kolumbán Anna néni végezte, igen nagy örömmel és a táborlakók óriási megelégedésére. Bara Ferenc pap bácsi adománnyal is támogatta a tábort, de ő volt az, aki biztatott, hogy idén se maradjon el a táborozás. A szülők nagy része a szállításban segített. A régi, öreg táborosokból pedig néhányan gyümölccsel, finom szörpökkel kedveskedtek. Köszönet mindenkinek mindenért. Reméljük, hogy Ébner atya jelmondatát: Mindenkivel mindig jót tégy! nagyon sokan vitték magukkal és gyakorolják a mindennapokban is.

Ferencz Mónika egykori csíkdánfalvi diák, jelenleg másodéves általános orvostanhallgató Azért jelentkezem ebbe a táborba évről évre, mert minden egyes alkalommal rengeteg élménnyel és tapasztalattal gazdagodom. Akár résztvevőként, akár csoportvezetőként vettem részt, mindegyik tábor változtatta, gazdagította az értékrendemet, talán valamivel jobb emberként tértem haza, mint amilyen a tábor előtt voltam. Számomra ez már nem is tábor, sokkal inkább szeretetközösség, otthon, ahová gyarapodni, megpihenni és feltöltődni járhatok „haza”.

Leginkább azok a programok nyerték el a tetszésemet, amelyek keretében egy-egy szent életéből nekünk kellett részleteket előadnunk, mert ennek köszönhetően sokkal jobban sikerült megérteni az adott kor szellemiségét, az adott szent életé-

nek és cselekedeteinek jelentőségét. Az egész tábor nagy élmény számomra, így kerek, ahogy van: a reggeli ébresztőkkel, a közös imával, játékkal, feladatokkal, minden kis hibával és sikerrel együtt.

De hogy mégis csak kiemeljek valamit: a legmeghatározóbb élményem talán az az alkalom volt, amikor Szent Rita életéről tanulhattunk, hiszen az itt hallottak annyira magukkal ragadtak, hogy ennek hatására választottam a későbbiekben a bérmálkozásom alkalmával Szent Ritát mint védőszentet. Hiszem, hogy aki valaha is részt vett a marosfői hittantáborban, annak az életében elkerülhetetlen nyomot hagyott. Nemcsak tudással gazdagodtunk a szentek életéről, de olyan útravalót kaptunk, amelyre bármikor bátran hagyatkozhatunk az életünk folyamán, s amely segítségével bölcsebb, alázatosabb, szolgálatra készebb és szeretetteljesebb keresztény felnőttekké lehetünk. Úgy gondolom, ezek azok az értékek, amelyek igazán fontosak.

Horvát Tünde, 14 éves, a csíkdánfalvi Petőfi Sándor Iskolaközpont 8. osztályos tanulója Azért jelentkeztem ebbe a táborba, hogy többet tudjak meg Szent Pál apostol életéről, tanításairól és munkásságáról, valamint hogy én is megpróbáljak hasonlítani vagy legalább néhány tulajdonságomban olyan lenni, mint ő. A csoporttevékenységek tetszettek nekem a legjobban, mert együtt tanultunk, és így kiegészítettük egymás gondolatait,

Horvát Anita, 14 éves, a csíkdánfalvi Petőfi Sándor Iskolaközpont 8. osztályos tanulója Azért jelentkeztem a táborba, mert szerettem volna többet megtudni Szent Pál életéről és munkásságáról. A tetszésemet leginkább azok a programok nyerték el, amelyek során Szent Pálról tanulhattunk, és az ő példáját követhettük.

Azért éppen ezek, mert nagyon élveztem a csapatban való együttműködést ezzel a témával kapcsolatban. A legmeghatározóbb élményeim a táborból azok a pillanatok, amelyekben megtanultunk együttműködni és csapatban dolgozni.

De a játékokban való részvétel is nagyon fontos volt számomra, mert minden játékban egy kicsit jobban megismerhettük egymást. Úgy próbálom hasznosítani az életemben a táborban tanultakat, hogy igyekszem nem a tárgyakban, hanem Istenben meglátni az értéket.

Buzási Bernadett, 19 éves, a csíkdánfalvi Petőfi Sándor Iskolaközpont friss végzettje Szívemhez nőtt ez a tábor, mivel már harmadik osztályos korom óta minden évben részt vettem benne, és ha lehetőségem lesz rá, a jövőben is szeretnék itt lenni. Úgy érzem, a nyaram nem teljes, ha nem jövök el a táborba. Ami a legfontosabb, amiért ki nem hagyom, az az, hogy minden évben sok új és érdekes információval gazdagodom. Nagyon tetszenek a témák, különösen az idei, mivel Pál apostol leveleiről és a Szeretethimnuszról volt szó. Eddig is közel állt a szívemhez a Szeretethimnusz, de most tudtam igazán felfogni a mondanivalóját. A kedvenc programom az volt, amikor egy betűrácsból ki kellett keresni a Szeretethimnusz szavait, a megmaradt betűkből egy újabb Szent Páltól származó idézet született. Két éve már csoportvezetőként veszek részt a táborban, és úgy érzem, így sokkal jobban megértem a mondanivalóját. Ugyanakkor jó érzéssel tölt el, hogy a csoportomnak most már én segíthetek abban, hogy megértsék a tábor üzenetét. Csupa pozitív dolgot nyújtott nekem ez a tábor. Amikor nehézségekbe ütközöm az életben, előkeresem a

2019. október _________________________________________________________ régi tárgyakat, amelyeket ott készítettem, visszaemlékszem az ott tanultakra, és ez mindig segít, energiát ad a továbbiakban.

Lukács Szilvia, 17 éves, a csíkszeredai Márton Áron Főgimnázium 11. osztályos diákja Volt már alkalmam az előző években is részt venni ebben a táborban, ezért az idén is éltem a lehetőséggel és jeleztem a szervezőknek, hogy mindenképp szeretnék menni. A táborozók, a programok, a hangulat, továbbá a tapasztalat miatt úgy gondolom, kár lett volna kihagyni.

A tábor számtalan programmal szolgált a résztvevők számára. Kedvencem az volt, amikor az activity nevű játékot a Szeretethimnusz szavaival játszottuk.

Eszerint a szeretet tulajdonságait mutogattuk vagy írtuk körül, majd közösen elmondtuk párszor. Ezután csoportokban le kellett írjuk. Számos olyan élményem van, amely pozitív emlékként él bennem,

ám a legkedvesebb számomra mégis a késő esti gitározáshoz, énekléshez és az esti show-hoz köthető. Azt a hangulatot, amely a tábortűz körül alakult ki, egy életre megőrzöm a lelkemben, és borúsabb napjaimon boldogan merülök el a táboros élményeim kavalkádjában.

Zsók Ákos, 15 éves, a csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium 9. osztályos diákja Azért jelentkeztem a táborba, hogy új dolgokat tanuljak, barátkozzak, és kíváncsi is voltam rá. Leginkább a csoportos feladatok nyerték el a tetszésemet, mert mindenki odaállt és segített. Sok érdekességet tudtam meg Pál apostolról, a csoporttevékenységek alatt jól meg lehetett ismerni a csapattársakat. A legmeghatározóbb élményem a Szent Pál apostol életével kapcsolatos drámajáték volt. Ez azért tetszett, mert szabadjára engedhettük a fantáziánkat a témafeldol-

29

gozás során. A táborban tanultakat a mindennapjaimban is fel tudom használni: elfogadok mindenkit olyannak, amilyen, és hiszek benne, hogy egy rossz ember is meg tud változni.

Zsók Gabriella, 15 éves, a csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium 9. osztályos diákja Azért jelentkeztem a táborba, mert előző években is voltam és nagyon jól telt. Leginkább a kiscsoportos foglalkozások nyerték el a tetszésemet, mivel jól tudtunk együtt dolgozni a csapattal, és könnyen megoldottuk a feladatokat, amelyeket kaptunk. Legélénkebb élményeim a Szent Pál apostol leveleinek címzettjeihez való „zarándoklatunkhoz” kapcsolhatók. Ők el kellett mondják, mire tanította, intette őket az apostol. A tábornak mindig van üzenete, amit fel tudunk használni a mindennapokban. Most például az, hogy sohasem késő megváltozni.

Lázár Orsolya-Hanna – Máthé Izabella

kOLPING-GYEREKTÁBOR IVÓBAN Augusztus 18–23. között szervezte a brassó-bolonyai Szent József Kolping Család a hagyományos nyári gyerektáborát az ivói szabadidőközpontban. A tábor szentírási mottója: „Követlek téged, bárhová mész” (Lk 9,57), témája – a gyulafehérvári főegyházmegye pasztorális tervének megfelelően – a hivatás volt.

A tábor szervezőiként az idén a következő célokat tűztük ki magunk elé: a gyerekekkel közösen rácsodálkozni a természet szépségeire, a Mennyei Atya jóságára, szeretetközösségben élni Istennel és egymással, megérteni a hivatás, a küldetés fogalmát, valamint feltárni és közösbe tenni talentumainkat, értékeinket.

A táborban 35 gyerek vett részt, többnyire Brassóból, de örömünkre szolgált, hogy idén Négyfaluból, Nagyajtáról és Marosvásárhelyről is voltak résztvevők.

Egy tábori napunk rövid ismertetője: reggeli program (mosdás, torna, reggeli ima, reggeli, rendrakás), délelőtti program (előadások, kiscsoportos tevékenységek, stafétajátékok), ebéd, csendes pihenő (szundítás, olvasás), délutáni program

________________________________

(kézműves-foglalkozások, tánctanulás, sporttevékenységek), esti program (színházest, Activity, tábori buli, tábortűz, esti ima). Ezek a programpontok a visszajáró táborozók által már jól ismertek, de az új gyerekek is hamar megszokták és betartották őket.

Szentmisével és Benedek Róbert Károly pap bácsi áldásával indítottuk ez évi táborunkat, melynek első napja utazásról, berendezkedésről, ismerkedésről és tábori Activityről szólt.

Hétfőn már kiscsoportokban tevékenykedtek a gyerekek, így lehetőségük volt egymást jobban megismerni, közösbe tenni értékeiket, erősségeiket és tábori szabályzatot is alkotni. Este pedig fergeteges színházi előadásokkal örvendeztették meg egymást, melyeknek a magyar népmesék voltak ihletői.

Kedden, augusztus 20-án Szent István királyra emlékeztünk, és az új kenyér napját is ünnepeltük. Nemzeti imánkkal indítottuk a napot, bejártuk államalapító nagy királyunk életének főbb állomásait, majd a kenyérsütés titkaiba is betekintettünk. Estére az új kenyér és a gyerekek

kiscipói is kisültek. A tábortűznél egymás után csendültek fel a szebbnél szebb magyar népdalok.

Szerdán a várva várt strandolás következett, de előtte még megtekintettük az ivói vízi fűrészt. Érdeklődéssel hallgattuk Bartus István bácsi beszámolóját arról, hogy régen hogyan történt a hagyományos fafeldolgozás a Hargita lábánál. Este filmet néztek a fáradt kis táborlakók. A Zootropolis című film üzenetét mindannyian szívükbe zárták: „Bármi lehetsz! Sose add fel az álmaidat!”

A csütörtöki nap ezen gondolatok felidézésével indult és a talentumokról szóló példabeszéd feldolgozásával folytatódott, melynek üzenetét ekképpen összegeztük: a jó Istentől kapott talentumainkat nem tarthatjuk elrejtve mások elől, hanem embertársaink szolgálatára kell odaajándékoznunk őket. A gyerekek számára élmény volt a felnőttek által szervezett bemutató, melyben saját hivatásukat ismertették. Forgószínpadszerű foglalkozás keretében lehetőségük volt látni, mit jelent az anyai/apai hivatás, de

30

________________________________________________________

az egészségügyi dolgozó, a pedagógus vagy az informatikus munkájába, hivatásába is betekintést nyertek. Délután pedig ők is bemutathatták talentumaikat a játékos formában szervezett Ki mit tud? verseny keretében, amit néptánctanítás és buli követett.

A pénteki nap vegyes érzésekkel indult. A kis táborlakók egyrészt örömmel csomagoltak és türelmetlenül várták már a családjaikkal való találkozást, másrészt szomorúan vették tudomásul, hogy a tábor véget ért, és annyi kedves személynek kell búcsút mondaniuk. Utolsó emlékül kedves gondolatokat, üzeneteket írtak egymás pólójára. Ezután már a búcsúzás és hazaindulás következett.

Jó volt együtt lenni, egymást szeretetben szolgálva Jézust követni, jó volt együtt imádkozni, játszani, kirándulni.

Kicsik és nagyok a már jól ismert módon köszöntünk el egymástól: „Jövőre veletek, ugyanitt!”

A tábor programja minden évben a gyulafehérvári főegyházmegye pasztorális témájához kapcsolódik, ezt próbáljuk minél élet- és élményszerűbben bemutatni, a gyermekek lelkivilágához közelíteni. A program összeállítását hosszas tervezőmunka előzte meg.

A szervezőcsapat több héten keresztül találkozott, ötletelt, bevásárolt, barkácsolt és nem utolsósorban imádkozott, hogy az indulás pillanatára minden készen legyen. Minden tábori tevékenységnek, munkának megvoltak a felelősei, akik igazi csapatként, közösségként dolgoztak együtt a tábor sikeréért.

Köszönettel tartozunk a gyulafehérvári főegyházmegye Kolping Családok Szervezetének, a brassói Timega Design, valamint a Trubli Transbus Service cégeknek a tábor megszervezéséhez, lebonyolításához nyújtott anyagi támogatásért.

Néhány táborlakó gondolatai ______ Paduraru-Fancsali Edmond-István, 12 éves, a brassói 2-es számú Általános Iskola 6. osztályos tanulója Azért jelentkeztem a táborba, mert voltam az előző évben is, és nagyon jól telt. Sokat szórakoztam, tanultam, és sok új és jó dolgot ismertem meg. A mostani táborban a mesterségek bemutatása és a strandolás tetszett a legjobban. A Szent István-napi programok is tetszettek, mert ezeken jobban megismertük az első magyar király történetét. Ebben az hatott meg, hogy a király áttérítette a keresztény

hitre a népét, és hogy a nehéz körülmények ellenére keresztény hitben halt meg.

Ezen kívül a kenyérsütés és a tábortűz is jó volt. A legszebb élmény számomra a tábortűz volt. A táborban tanultakból a felelősségvállalást, az időbeosztást és a csapatmunkát fogom hasznosítani a mindennapi életben.

Székely Anna, 9 éves, a négyfalusi Zajzoni Rab István Középiskola 3. osztályos diákja Szeretem a kalandot, az új dolgokat felfedezni. Szeretek új barátságokat kötni és felejthetetlen élményekkel gazdagodni. Mindezt megtaláltam egy barátságos környezetben, az ivói Kolping-táborban.

Ez az a hely, ahol jó lenni, mert jó Isten közelében lenni. Ezzel a gondolattal indultam a táborba.

Mindennapi tevékenységeink nagyon változatosak voltak: délelőtti foglalkozások, délutáni szabadidős játékok, esti meseolvasás, beszélgetések, nevetések, szórakozások, tábortűz. Legjobban a tábortűz melletti éneklés és a strandolás tetszett. Jó volt, hogy mindenkinek volt „őrzőangyala”, aki a háttérből támogatott és egy pillanatra sem hagyott el. Én nagyon szerettem a tábort. Ehhez részben a remek programok járultak hozzá, de legfőképp a jó társaság. Külön jó volt, hogy a táborvezetők próbálták izgalmassá, humorossá tenni a programokat. Jól éreztem magam, sok élménnyel tértem haza és új barátságokat kötöttem. Nagyon remélem, hogy jövőre lesz folytatása. Isten valamiért újra visszavezet ide.

Tóth Eszter, 10 éves, a négyfalusi Zajzoni Rab István Középiskola 4. osztályos diákja Már pár éve hallottam erről a táborról, de csak az idén sikerült részt vennem.

A tavaly betegség miatt lemaradtam és nagyon szomorú voltam. Másoktól csak jót hallottam a táborról, így nagyon kíváncsi lettem. A helyszínt már ismertem, és akárhányszor ott jártam, mindig jól éreztem magam. A legjobban az őrangyalos program tetszett. Szerettem, hogy mindig vigyáznom kellett valakire, és úgy éreztem, hogy rám is mindig vigyáz valaki. Szerettem a sok csapatjátékot, a strandolást, a kenyérdagasztást és a kézműveskedést, bár az utóbbiból többet is szívesen vettem volna. Szerettem a vidámságot, a szórakozást, és örvendtem a gyönyörű természetnek meg a napsütésnek.

Keresztény Szó

A tábor segített könnyebben barátkozni, csapatban való munkára és nagyon sok új dolgot tanított. A magyar feltalálókról tanultaknak biztosan hasznát fogom venni az iskolában is. Tanultam önállóan rendezni a dolgaimat, mert a szobánkat is mindig rendben kellett tartsuk. Még nem jöttem rá, hogy mi szeretnék lenni, de elgondolkodom rajta.

Máthé Nimród, 10 éves, a brassói Áprily Lajos Főgimnázium 4. osztályos tanulója Azért jelentkeztem ebbe a táborba, mert több éve járok, és mindig nagyon élveztem. Az idén a strandolás, a filmnézés és a tábortűz tetszett a legjobban.

A legszebb élményeim a szabadidőben történő beszélgetésekhez és a különböző játékokhoz kapcsolódnak. A táborban tanultak közül a magyar feltalálókról és a találmányaikról megismerteket biztosan hasznosítani fogom az iskolában is.

Szabó Ádám Zalán, 9 éves, a marosvásárhelyi Nicolae Bălcescu Gimnázium 4. osztályos tanulója Azért jelentkeztem a táborba, mert azt hallottam, hogy szórakoztató, és nagyon sok mindent lehet tanulni. A legjobban a Ki mit tud? verseny tetszett, mert szórakoztató jelenetek voltak benne. Legszebb élményeim közé tartozik a felnőttek elleni focizás, a tábortűz és a szereplés. Jól éreztem magam a táborban és jövőre is részt szeretnék venni benne. Köszönöm a sok szép élményt!

Szász Hanna, 11 éves, a zernyesti líceum 5. osztályos tanulója Azért jelentkeztem a táborba, mert már korábban is részt vettem benne és nagyon tetszettek a közös játékok. Az idén a strandolás és a magyar találmányokat bemutató program tetszett a legjobban. Utóbbin sok új dolgot tanultam.

A legszebb élményt a sok új barát megismerése jelentette számomra. A táborban tanult játékokat megtanítottam a testvéremnek, Csillának és a barátnőimnek is. Nagyon várom, hogy jövőre is ott lehessek.

Remán-Zippenfenig Sarolta, 9 éves, a négyfalusi Zajzoni Rab István Középiskola 4. osztályos diákja Azért jelentkeztem az idén az ivói táborba, mert az elmúlt tanévben nagyon sok jót hallottam róla a barátnőimtől. Örülök, hogy az idén én is részt vehettem, mert sok új barátot szereztem és

2019. október _________________________________________________________

31

nagyon tetszettek a programok. Különösen az, amikor kenyeret dagasztottunk.

Nagyon érdekes volt a magyar találmányokról szóló beszélgetés és a reklámkészítés is. Sok magyar feltalálót megismertem ezáltal. Szintén nagyon jó volt a székelyudvarhelyi strandolás is.

Legszebb élményem mégis az volt a táborban, amikor kiscsoportokban megismertük a különböző hivatásokat, és később emlékpólókat készítettünk egymásnak.

A táborban olyan dolgokat tanultunk, amelyeket fel tudok használni a mindennapi életben: például imádkozom étkezés előtt és után, jobban együttműködök társaimmal. Sok új játékot is tanultam, amiket meg fogok tanítani az osztálytársaimnak is.

Kecskés Erzsébet

öNISMERETI HÁROM NAP CSÍKZSÖGÖDÖN A június 17–19. között megtartott csíkzsögödi tábort a Hittanóra másként koncepció alapján dolgoztuk ki mint nyári, vakációs program, Sebestyén Ottó plébános felkérésére. A tábor ideje alatt az anyagi hátteret és az otthonias hangulatot

a helyi plébánia közössége biztosította.

Három nyári nap állt rendelkezésünkre, hogy tizenhat 12–14 év közötti gyermek számára minőségi időt teremtsünk, felejthetetlen élmenyekkel gazdagítva őket.

A program struktúráját a szentírási idézet

_____________________

adta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6). Felépítését illetően a három nap az útkeresést, a mai világ igazságának és az élet kibontakozási lehetőségeinek megismerését tűzte ki céljául. „Én vagyok az út” – mondja Jézus tanítványainak. Az első nap alázattal indultunk el ezen az úton önmagunk felé, embertársaink felé és Jézus által Isten felé. Az önmagunk felé vezető út befelé fordulást, vizsgálódást jelent, amit önismereti játékok és A nevem eredete játék által próbáltunk elérni. A táborlakók csoportos beszélgetéseket folytattak a következő témákról: Ki vagyok én? Ha víz lennék, milyen lennék? Mi a legfontosabb tulajdonságom? Nagyon vágyom rá, de eddig nem mertem megtenni, mi az? Az első nap következő állomásaként az embertársak felé kellett „utazni”.

A mások felé vezető úton az ismerkedési játékok vezettek, például a barátvadász-játék vagy a „Sétáljon velem: aki vidám/aki szeret olvasni/aki könnyen meg tud bocsátani stb.” játék Az „utazás” csúcspontja a kirándulás volt, amely jó lehetőséget biztosított az ismerkedésre.

A mennyei Atya felé a Jézus által mutatott utat kerestük, és ehhez a tékozló fiú történetét dolgoztuk fel drámapedagógiai elemekkel. A foglalkozás során különös

32

________________________________________________________

súlypontot kaptak a testvéri kapcsolat, az utazás, az idegenben, szegénységben való élet kihívásai, aztán az otthonlét és az ünneplés megélése is.

A második nap témája a szentírási idézet következő része volt: „Én vagyok az igazság.” Az egyéni és csoportos játékok, feladatok az igazságosság fejlesztését célozták. Értékeim címmel például mindenki három jó tulajdonságot kellett írjon magáról, majd arról beszélgettünk, hogy miként gazdagítják ezek a saját életünket és mások életét. A Hogyan látnak mások? kérdésre rajzban válaszoltak. Párban dolgoztak és állat formájában rajzolták le egymást. Azután a Piroska és a farkas mese feldolgozása következett a Piroska, majd a farkas szemszögéből. Jó gyakorlat volt ez a különféle nézőpontok megismerésére.

A gyermekek mozgásigényét a focimeccs elégítette ki. Itt is komoly célt tűztünk ki: annak megtapasztalását, hogy mi a fontosabb: nyerni, vagy egymásra figyelni és örömmel játszani?

Az igazságkeresés utolsó állomásához az ószövetségi József és testvérei nyújtottak segítséget. A feldolgozás során szem előtt tartott szempontok: a kedvenc gyermek státusa, az igazságtalan hely-

zetek menedzselése, a megbocsátás.

A tevékenység célja annak megértése volt, hogy mit jelent a saját igazságunk, a másik igazsága és Isten igazsága.

A harmadik nap témája az élet teljességéről szólt, az „Én vagyok az élet” bibliai gondolat alapján. Ezt a napot az alkotás napjának is nevezhettük volna, hiszen agyagozás, versírás, énektanulás, szerepjáték tarkította. A nap fénypontja a szentmise volt, majd a tábor programkiértékeléssel zárult.

Néhány táborozó gondolatai _______ Tamás Szidónia, 13 éves, a csíkszeredai József Attila Általános Iskola diákja Minden évben eljárok táborokba, mert megragadnak az ottani érdekes tevékenységek, és sok új barátra tehetek szert. Ebben a táborban különösen tetszettek az ismerkedős játékok. Megismertem egy lányt, akivel jó barátok lettünk. Talán a kirándulás jelentette a legnagyobb élményt, mert közben is adódott alkalom a beszélgetésre, és így sikerült kibékülnöm egy régi barátommal.

A táborban megtanultam, hogy senkit se

Keresztény Szó

ítéljek meg a külseje alapján, és azt is beláttam, hogy mennyire fontos az egymásra figyelés.

Tankó Ádám, 12 éves, a csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola diákja Ez volt az első tábor, ahová jelentkeztem, mivel otthon unatkoztam és vágytam új barátokra.

A kedvenc programom a Piroska és a farkas meséje volt, amelyet érdekesen dolgoztunk fel. Sokat küzdöttünk a barátommal, amíg megírtuk a saját mesénket, de a végén jó lett. A legnagyobb élményt a kirándulás jelentette számomra. A táborban megtanultam, hogy jobban figyeljek a barátaimra, de azt is, hogy válogassam meg a barátaimat.

Koncz Hanga Mária, 12 éves, a csíkszeredai József Attila Általános Iskola tanulója Ez egy itthoni tábor volt, és kíváncsi voltam rá, ki akartam próbálni. Az önismereti játékok által jobban megismertem magamat. A szüneteket is szerettem, no meg a focimeccset is. A táborban megtanultam, hogy legyek merészebb és barátkozóbb.

Máthé Imre Tibor

a BRASSÓI 105-ÖS SZÁMÚ SZEMLÉR FERENC CSERKÉSZCSAPAT 2019-ES TÁBORA

A 105. számú Szemlér Ferenc Cserkészcsapat a brassói Jézus Szíve-plébánia mellett működő kis közösség, lelkes csapat, amelyet Szőcs József csapatvezető lelkesít és a mellé álló szülők és fiatalok töltenek meg élettel. Így a körülbelül 90 aktív cserkészből 70-en ott voltunk a Kézdivásárhely melletti Lemhényben megszervezett csapattáborban. Segítségünkre jöttek még a 34. számú Gábor Áron Cserkészcsapat tapasztalt cserkészei, akik nélkül sok élménnyel lettünk volna szegényebbek.

Az idei csapattáborunk keretmeséje a Mulán című történelmi animáció volt.

A történet a kínaiak védekező törekvéseit részletezi a betörő hunok ellen. A gyerekek az év folyamán már betekintést nyertek az egykori kínai életvilágba, ismerték a történetet és a főszereplőket, a nyolc

_______________________________

őrs csapattáborba hívása pedig így szólt: „A Kínai Birodalom Bra-Chow tartományából nyolc család vonul be a Wu Zsong kiképzőtáborba, ahol Lee Shang vezetésével a Birodalom különböző részeiből, sőt, távoli, határon túli szövetségesektől is érkezett kiképzők a nyolc család tagjaiból olyan élelmes sereget faragnak, amely derekasan meg tudja majd állni a helyét minden körülmények között, még akkor is, ha a Birodalmat kell megvédeni a betolakodó hun hordák ellen.”

Az idén is, mint minden évben, csapatunk minden korosztálya képviseltette magát a táborban. A cserkészet nevelési szándéka a teljes embert célozza meg. A cserkész egész életén át fejleszti magát, keresi, hol lehet hasznos, és ott dolgozik, életkorától függetlenül. A tábor nevelési szempontból az ideális hely,

ahol „kiscserkészek” (1–4. osztályosok), „cserkészek” (5–8. osztályosok), „vándorok” (9–12. osztályosok), „kószák” (25 éves korig), valamint „öregcserkészek” (25 év fölött) együtt dolgozhatnak, sátorozhatnak és tanulhatnak egymástól. Mi, nagyobbak tudatában vagyunk annak, hogy a leghatékonyabb nevelés a példamutatás. Egy cserkésztáborban mindig van munka mindenkinek: kicsinek, nagynak, felnőttnek, akár a konyhán, akár a programok előkészítésében vagy lebonyolításában.

A felnőtt cserkészek – a szervezőcsapat tagjaiként – a mindennapi kínai étrendet állították elő, ami nem kis kihívás volt számukra. Aki nem fért oda a kondérhoz, annak az ásó meg a csákány került a kezébe, hogy a programokra a pályát meg a tábori építményeket alakítsa, bővítse.

2019. október _________________________________________________________

Máthé József Tibor

Így éltük meg felnőttként is a cserkészet szellemét, feláldozva a családra szánt szabadságnapokat, elfogadva az étrendhez kapcsolódó kihívásokat, elvállalva a feladatokat, amelyekre nem keveset kellett készülni, mert a kiértékelés helyben és őszintén érkezett a gyerekektől.

A cserkésztábor a cserkészév foglalkozásainak, tevékenységeinek a megkoronázása. A cserkészet fő célja, és ezzel a tábor célja is, a jóra való nevelés.

Pontosabban azoknak a készségeknek a begyakorlása és fejlesztése, amelyek az iskolai képzésben kissé hátrányba szorulnak: empátia, kíváncsiság, jókedv és együttélés. E készségek fejlesztését a cserkészek három értékpillérre építik: Isten, haza és embertárs szolgálata. A szervezők meggyőződése, hogy a készségfejlesztés és az értékek felismerésének leghatékonyabb módszere a megtapasztalás, a nehézségek önerővel való legyőzése a szép teremtett természetben.

A legelső nevelői „módszer” a szigorú napi program. Ennek betartása egymásra figyelést, életkedvet, önfegyelmet fejleszt. A cserkészek napi programja a következőképpen alakult: ébresztő, reggeli torna, tisztálkodás, zászlófelvonás, reggeli ima, majd reggeli. A délelőtti programtömb után minden körzet, illetve őrs a rábízott szolgálatot kellett ellássa (víz-, fahordás, konyhai segédkezés, tűzrakás).

Ebéd után a csendes pihenőt a délutáni program követte, majd újból a szolgálatok. Vacsora után a nap fénypontjára, a

tábortűzre készülődtünk. A cserkésznap végén minden őrs egy előre megszabott, a nap témájához kapcsolódó előadást kellett készítsen. A programvezető ezeket énekekkel, játékokkal fűzte egységbe.

A tábortűz mindig élmény volt, és utána kellemesen elfáradva vágytak sátorba bújni a táborlakók. A nap az esti ima elmondásával és a zászló levonásával zárult.

A mindennapi programtömbök a cserkész-próbarendszerből ihletődtek. Ez az ember kapcsolatait veszi alapul, így három témakör alakult ki: Isten és ember, ember és ember, ember és környezete.

A teremtett világ szépségét próbáltuk megtapasztalni a patakban való gát építése során, a rohampálya mocsarában, a métázás és a számháború közben.

Kilenc napon keresztül mindent a társakkal, az őrstagokkal kellett végigcsinálni. Megépítették a körzetüket, családi jelvényeket készítettek, amelyek mindannyiukat kellett jellemezzék, szárítót és evőeszköz-tárolót barkácsoltak és ráadásul az őrsvezetőik utasításait is meg kellett fogadniuk. Ezek nem mentek mindig zökkenőmentesen, de a végére mindannyian jó barátok lettek és ez a lényeg.

A reggeli és esti imák jó lehetőséget nyújtottak az Istennel való párbeszédhez.

Változatosan, mindig másképp szóltunk a Teremtőnkhöz: szabad imában, kötött imában, közösen énekelve vagy zsoltárt hallgatva. A párbeszéd a hallgatás, meghallgatás, a csend megtapasztalásáról is szólt.

A legnagyobb élmény a tábor végén a fogadalomtétel volt, amit zászlószentelés Hadnagy Krisztián zöld nyakkendőt kap

33

és a Kerekes László atya által bemutatott szentmise előzött meg. A táborlakók ekkor kapták meg a próbáztatáson kiérdemelt jelvényeiket, ki-ki a teljesítményének megfelelően, a legújabb cserkészjelöltek pedig a nyakkendőjüket, és ünnepélyesen megígérték, hogy Istenhez, nemzetükhöz és egymáshoz hűségesek maradnak.

Szemelvények a táborlakók gondolataiból ___________________ Hadnagy Krisztián, 13 éves, a brassói 2-es számú Általános Iskola 7. osztályos tanulója Azért jelentkeztem a táborba, mert szeretem a cserkészkedést és szerettem volna megkapni a nyakkendőt. Tetszett a próbáztatás, sikerrel végigcsináltam.

A rohampálya egyáltalán nem volt könynyű. Nagy élmény volt számomra, amikor megkaptam a nyakkendőt és fogadalmat tettem. Megtanultam azt, hogy ha erdőbe megyek és ott valamire szükségem van, akkor azt elő tudom állítani.

Máthé József Tibor, 14 éves, a brassói Áprily Lajos Főgimnázium 8. osztályos tanulója Azért jelentkeztem a táborba, mert tudtam, hogy érdekes lesz az együttlét a barátokkal. Nem akartam erről lemaradni. Szerettem, hogy mi rohamosztag voltunk és nem kellett játszanunk. Ott segítettünk, ahol a legnagyobb szükség volt rá. Mi ástuk a legnagyobb emésztőgödröt, amit eddig láttam. A legszebb

34

________________________________________________________

élményem az volt, amikor együtt főztünk magunknak. Most utólag is hasznosnak érzem magam, mert tudok segíteni az itthoni munkában, tudok főzni, takarítani, mosogatni.

Zoltán Dalma, 13 éves, a brassói 2-es számú Általános Iskola 8. osztályos tanulója Feliratkoztam a táborba, hogy érdekesebb legyen a nyaram. A számháború meg a rohampálya tetszett a leginkább, mert másnak tűnt, mint az előző években, és sárosabb volt, mint gondoltam volna.

A próbáztatás élmény volt, mert izgultam.

A kínai kaja is felejthetetlen és szokatlan volt, de most már tudok pálcikával enni. És nem sikoltok, ha bogarat látok. Éjsza-

ka meg könnyebben kelek fel, mert a táborban minden mozdulatra megébredtem, és azóta is így van ez.

Orbán Tímea, 17 éves, a brassói Áprily Lajos Főgimnázium 11. osztályos tanulója Azért mentem el a táborba, mert tudtam, hogy számítanak rám a szervezésben, meg ott volt az őrsöm is és a gyerekek is számítottak rám. A rohampálya nagyon jó ötlet volt! Összetett, szervezett volt, és meglepő akadályok voltak benne.

Tetszett, hogy együtt főztünk a gyerekekkel, és szerettem az ételt, bár nem mindenki osztozik a véleményemben.

Kellemes élmény volt, amikor a hiányzó őrstagom megjött, sokkal összetartóbbak

Keresztény Szó

lettünk a megszokott felállásban. Mindenképpen gazdagodásként könyvelem el, hogy amit a táborban főztünk, azt itthon is el tudom készíteni és pálcikákkal is tudok már jól enni.

Rétyi Tamás, 8 éves, a brassói 15-ös számú Általános Iskola 2. osztályos tanulója Azért akartam részt venni a táborban, hogy kapjam meg a jelvényt és a nyakkendőt. Kíváncsi is voltam a kirándulásra is. Nagyon tetszett, mert az erdőben jártunk. A tábortűz azért tetszett, mert olyan meséket és történeteket adtunk elő, amiken nevettünk, a riadó meg azért, mert fel kellett éjjel kelni. A táborban megtanultam bicskával faragni és tábortüzet rakni.

Ozsváth Judit

rENDHAGYÓ BIBLIATÁBOR MARGITTÁN Néhány éves hagyománya van csupán Margittán a bejárós nyári bibliatábornak, de a gyerekek megszokták és megszerették, igénylik és várják minden nagyvakációban. Az idei alkalommal Tóth Attila Levente plébános és segítői a Nagyboldogasszony titulusú „kistemplom” búcsúját megelőző hétre tervezték a tábort, amelyre meghívták a hódmezővásárhelyi Szent József Kertvárosi Katolikus Általános Iskola ének- és zenePál és Timóteus kerettörténete

__________________________

karának tagjait is. A Móriczné Kerek Annamária matematika és ének szakos tanárnő és a margittai születésű Fésüs Tibor hittantanár által elkísért kamaszlányok örömmel jöttek a Berettyó-parti városba. Fésüs Tibor és a helyi plébános már korábban is kifejezték vágyukat: létesüljön testvérkapcsolat a margittai plébánia és a hódmezővásárhelyi iskola között.

Az augusztus 12–18. között lezajlott tábor idején létre is jött ez a kapcsolat, amit

írásos dokumentummal is hitelesített a Margittán két napot töltő hódmezővásárhelyi igazgatónő, Juhászné Wolf Edit és Tóth Attila Levente plébános.

A tábor ezennel is a református Koen Alapítvány munkatársai által kidolgozott tervet követte, de a bibliai témák tartalmi és módszertani megközelítése szempontjából és a kiegészítő programokat tekintve nagyban el is tért attól. A kisebb és nagyobb gyerekek részére külön-külön csoportban a Kett-pedagógia, illetve a drámapedagógia elemeivel dolgozták fel az újszövetségi, igen mély tanítást közvetítő történeteket. A programoknak az Árpád-házi Szent Margit „nagytemplom” és a mellette lévő ifjúsági ház biztosított otthont.

Minden nap közös játékkal és énektanulással indult, majd ezt követően a váradi egyházmegye két gyakorlati éves kispapja, Orosz Roland és Blaga Antoniu – ezennel Pál apostolként és Timóteusként – szerepruhába öltözve, rövid kerettörténetekkel vezették fel a további programokat. A kisebb gyerekek aztán Tóth Attila Levente plébános, illetve Gózner Artúr tasnádi hittantanár, a nagyobbak pedig Ozsváth Judit margittai születésű, kolozsvári egyetemi oktató vezetésével külön-külön csoportokban láttak az előre megjelölt bibliai témák feldolgozásához. A táborterv napi bibliai

2019. október _________________________________________________________ gondolatai a hiteles és mások számára is vonzó keresztény életet hirdették. A Kettpedagógia lelket megérintő, érzékenyítő ereje itt is megmutatkozott. A kisebb és nagyobb gyerekek is megnyíltak és őszintén beszéltek lelki dolgokról, majd az egyéni és közös padlóképalkotásban is aktívan vettek részt.

A nagyobbak számára mély élményt jelentett a Hegyi beszéd egy részletének drámapedagógiai elemekkel való feldolgozása. A Carl Heinrich Bloch Hegyi beszéd című képéből kiinduló kis- és nagycsoportos tevékenységek a különböző szerepek mély átélését kérték a résztvevőktől. A foglalkozásvezetők maguk is meglepetten tapasztalták, hogy a gyerekek e néhány nap során is mennyit fejlődtek az egymásra figyelésben és a templomhoz, valláshoz való viszonyulásban.

Utóbbit talán az is segítette, hogy több foglalkozáshoz a templombelső biztosított teret. „Számunkra a templom olyan volt, mintha a nappali szobánk lett volna” – fogalmazott a hódmezővásárhelyi zenetanárnő.

Minden táborozó számára különleges élmény volt Böcskei László nagyváradi megyés püspök látogatása, aki a negyedik nap délelőttjét Margittán töltötte és több programba is bekapcsolódott. Ott volt a kisebbek és a nagyobbak csoportjának bibliai foglalkozásán, a forgószínpad egyik szereplőjeként vállalta, hogy hitéről beszél a hozzá érkező gyermekeknek, elutazása előtt pedig megáldotta a tábori pólókat és az azokat viselőket is.

Három napra kézműves foglalkozások is jutottak, ezek keretében Fügedy Anikó tanítónő vezetésével a táborozók

35

Dramatizált jelenet Ady Endre életéből Érmindszenten

elkészítették a saját szüleiknek vagy – a magyarországi gyerekek esetében – az őket befogadó családoknak szóló szombati ifjúsági koncertre és a búcsúünnepre szóló személyes hangú meghívókat is.

A plébánia támogatása mellett minden gyermek részesülhetett a városhoz közeli erdőben létesített élményparki kalandozásban, majd egy napot az Érmelléken töltöttek. Autóbuszos kirándulás keretében felkeresték az Érmellék három nagy szülöttének, Kazinczy Ferencnek, Ady Endrének és Kölcsey Ferencnek a szülőhelyét és az ott berendezett emlékházakat. Érsemjénben Csorba Terézia nyugdíjas tanárnő igényes ismertető keretében vitte közelebb a fiatal látogatókat a nagy nyelvújító és kortársai szellemiségéhez és lelkiségéhez. Érmindszenten – mai nevén Ady Endrén – a látogatók maguk mutatták be egymásnak a falu szülöttének

Böcskei László megyés püspök a táborozók körében

életútját, a helyben kialakított kiscsoportokban végzett dramatizált feldolgozások által. Minden csoport a költő életútjának külön szakaszát, illetve annak számukra jelentősebb eseményét jelenítette meg, versekkel, önéletrajzi részletekkel tarkítva azt. A kis körút a Sződemeteren a közelmúltban kialakított és igényesen felszerelt Kölcsey Ferenc Egyházi és Kulturális Központ megtekintésével és a magyar himnusz eléneklésével, majd hazautazással zárult.

A táborhét szombatján ifjúsági zenekarok koncertjét hallgatták meg a résztvevők, majd vasárnap az egyházközség tagjaival és a környékről érkező zarándokokkal együtt ünnepelték a város régebbi templomának védőszentjét, Nagyboldogasszonyt. A hódmezővásárhelyiek zenei szolgálata és – az együtt tanultak nyomán – abba bekapcsolódó margittai táborozók együttlétének szép lezárása volt ez a búcsúünnep, a közös élmények pedig jó alapot teremtettek a remények szerint hosszú életű testvérkapcsolathoz.

A gyermekek és pedagógusok számára sokat jelentő program az egyházközösségnek is jót tett, hiszen a vendégfogadáson túl a háttérmunkákba is nagyon sokan bekapcsolódtak és így egymáshoz is közelebb kerültek.

Szemelvények a táborozók gondolataiból ___________________ Móriczné Kerek Annamária hódmezővásárhelyi tanár Örömmel készültünk a margittai táborba, és már izgatottan vártuk. Örültünk annak, hogy családok fogadnak

36

________________________________________________________

minket. Annak is sajátos hangulata van, ha kollégiumi körülmények között lehetünk, de egészen más érzelmeket mozgat meg az, amikor családokhoz kerülhetünk.

A helyiek és a vendégek között nagyon szép barátságok alakultak ki, ha volt időnk egy kicsit beszélgetni, gyerekeink főként a családokkal töltött időről meséltek. A vendégfogadó gyerekek minden pillanatukat a mieinkkel töltötték, és azt hiszem, hogy a mieink nagyon sokat tanultak itt emberségből, szeretetből, érzelmek kifejezéséből. A táborról csak annyit tudtunk előre, hogy a mi részünk az énektanítás lesz benne. Nagy élmény volt, hogy a mieinken kívül még hatvan gyermeket taníthattunk énekelni. Nagyon örültem annak, hogy a felnőttekkel – éjszakába nyúlóan is – sokat beszélgettünk. Nekem már nagyon hiányzott az ilyenfajta szellemi táplálkozás. A hét nap sűrű volt, azt sem mondom, hogy nem volt fárasztó, de nagyon szép volt. Külön élményt jelentett, hogy a sokunk számára eddig ismeretlen Érmelléken járhattunk.

Jó volt „megérezni” a hely szellemét, és nem csak leírásokból, filmekből szerezni az ismereteket. Én is sokat tanultam ilyen szempontból, de a biblia- és a módszertani ismereteim is bővültek. Nagyon jónak Kett-foglalkozás kisebbekkel

Keresztény Szó

Drámapedagógiai elemekkel feldolgozott bibliai történet

tartottam a Kett-foglalkozásokat és a dramatikus feldolgozásokat is – a gyerekek ezek által szinte spontán módon átformálódnak. Láttam és elmondásaik alapján is meggyőződtem róla, hogy gyermekeink nagyon sokat tanultak az egy hét alatt.

Válogatás a hódmezővásárhelyi vendéggyerekek vallomásaiból „Nagyon élvezetes volt a tábor, és számunkra külön öröm volt, hogy ennyien

eljöhettünk Margittára. Szerintem mindenki boldog most.” „Még soha nem aludtunk idegen családoknál. Ettől féltem is egy kicsit. Aztán ahogyan teltek a napok és egyre többet voltunk együtt, egyre mélyült a kapcsolat velük. A vendéglátó család lányát már szinte a testvéremnek érzem.” „A plébános atya nagyon jó fej, mindent megtesz értünk. Látszik, hogy szívét-lelkét beleadja a munkába. A humorát külön értékeltem.” „Nagyon érdekesek és élvezetesek voltak a témafeldolgozások. Nem is gondoltam, hogy a földön is lehet alkotni.

Aztán a szerepbe bújásokat is élveztem: én voltam, de mégsem én...”

Katolikus kulturális folyóirat ISSN 1220-630 X

Keresztény Szó

A margittai táborozók megosztásaiból „Minden évben nagyon várom ezt a tábort. Nagyon sok minden történik minden alkalommal, amikre aztán egész évben szívesen emlékezem. Szeretek tanulni is, itt tanulás közben is nagyon sok élményt szerzünk.” „Jó volt vendégeket fogadni. Mindig igyekeztem figyelni arra, hogy a vendégeink jól érezzék magukat.” „Olyan volt ez az egész, mintha jó nagyra megnőtt volna a családunk. Végig azt éreztem, hogy mindenki egybetartozik.”

• Alapító főszerkesztő: Bajor Andor, felelős szerkesztő: Bodó Márta, szerkesztőbizottság: Bereczki Silvia, Bitskey István (Debrecen), Farmati Anna, Gábor Csilla, Nóda Mózes, Ozsváth Judit, Zamfir Korinna, Zulehner M. Paul (Bécs), Varga Péter Pius (Budapest) • Tördelés: Szabó Anikó, korrektúra: Szenkovics Enikő, lapterv: Szőcs Zsolt • Kiadja a VERBUM Keresztény Kulturális Egyesület • Igazgató: Szőcs Csaba • Titkárság és terjesztés: Jakab Ildikó • Postacím: RO-400045, Cluj, str. Albert Einstein nr. 2, Telefon: +40-264-596478, Mobil: +40-740-937116, E-mail: kerszo@verbumkiado.ro, Internetes változat: www.keresztenyszo.verbumkiado.ro • Készült a csíkszeredai Alutus nyomdában.

A lapban közölt írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik.

A borítón: Hittanóra Kett-módszerrel. Fotók: Ozsváth Judit. Montázs: Szőcs Zsolt.