EGY(?) NÉP, EGY NEMZET, EGY ESZMÉNY: ÉLNI ÉS ÉLNI HAGYNI

EGY(?) NÉP, EGY NEMZET, EGY ESZMÉNY: ÉLNI ÉS ÉLNI HAGYNI (felismerni: az Ember IS a Természet része, Emberléte IS a Természettől függ) /elemzői dolgozat/ Több írásunkban is említést tettünk az Edward Lorenz-féle „pillangó effektusról”.

Eme hatássorozat következtében (is) világunk – sok milliárdszoros, áttekinthetetlen láncreakciók eredményeként – állandóan változik. Ennek jelentőségét Bert Hellinger magatartás-kutató prof. fogalmazta meg igen tömören, egy aforizma-gyűjteményben: „(...) A tudós közbevetette, hogy aki tudni akarja az igazságot, annak az apró részleteket is mind ismernie kell.

A bölcs azonban ellentmondott neki: 'Csupán a régi igazság az, amelynek nagyon sok részletét ismeri az ember.

Csakhogy az az igazság, amely továbbvezet, mindig új és kockázatos. (…)'...(...)”

Ezért is ajánlatos nagyon komolyan vennünk Sandra Postel szakértő intését /1992./, miszerint: „Elavult politikák alkalmazása az új helyzetben – vesztő pozíció mindenki számára...”

A Világ már csak ilyen: változik. A változásokat – régi-új ismeretanyagok tömeges megjelenése folytán – kényszerítő új igazságok jellemzik, és nekünk csak ezek felismerése alapján módosított saját magatartással lehet épkézláb módon tovább élni.

Nekünk – egyénként, családként, törzsként, népként, nemzetként... – kézzel fogható anyagi testként is, de ugyanígy anyagtalan lélekként és szellemként is ez a feladatunk.

Szinkronicitások, azaz sugalmazó egyidejűségek tömege jelzi az új helyzetet a 21. század 2. évtizedének utolsó harmadában. Életünk mai keretei viszont – gazdaságunkat, elosztási viszonyainkat, pénzügyeinket és társadalomszervezésünket, ezeket megalapozó létbölcseletünket tekintve, még tetemes jóindulattal értékelve is – a 18-19-20. századot idézik, azon idők békétlen, kuszált szellemiségét hordozzák. Általános jellemző: a harmónia teljes hiánya, hamis világkép – emiatt téveszmék, erőszak, az Élet torzulása, hosszú távú fenntarthatatlansága.

A Kozmosz rendjébe illeszkedő, „élni és élni hagyni” típusú magatartási normák kidolgozatlansága. Valójában minden más, mint aminek látszik, és főleg: eltér a világ természetes rendjétől... Változásnak kell jönnie, amely újrateremti a kozmikus rendet, a „szer”-t.

1

Ébresztő jelleggel, példaként, említsünk erre az állításra néhány megdöbbentő újdonságot a magyar történelemből!

A magyar nép történetéről a XX. század közepén – hevenyészve – még azt tanultuk (ezt tanították nekünk): Kr. után 895-ben megtörtént az ún. honfoglalás, egyszeri aktusként. Volt kezdete, és volt befejezése. Előtte Etelközben éltünk, Meotisz mocsaraiban, annak előtte meg finnugor „rokon” törzsekkel „nomadizáltunk” a Volga/Káma vidékén. Állítólag hódítóként érkeztünk a Kárpát-medencébe, ahol jelentős számú szláv (?) gyökerű lakosságot (is) találtunk. 1000-től, Vajk/István megkoronázása óta királyságban éltünk egyfolytában 1920-ig; bő ezer éve fölvettük Róma hatására a kereszténységet is, Rómából a pápától ajándék koronát is kaptunk volna. 1920 óta népköztársaság, illetve tanácsköztársaság, majd újra királyság, 1945 után pedig köztársaság, majd a szovjet megszállás alatt népköztársaság, a vége felé és azóta is az ún. köztársaság az „elfogadott” államformánk.

(Ki fogadta el, milyen elvi alapon, milyen jogon?!) Miközben azt se tudjuk pontosan, mi a „köztársaság” pontos meghatározása, jellege, kötelező ismérvei, stb.; egyáltalán nem is érthető, hogy a megszálló szovjet hadsereg eltávozása (1991. június 18.)

UTÁN – a nemzetközi jog szabályrendszerének megfelelően – a győztes nagyhatalmak részéről miért nem került helyreállításra az „eredeti állapot”, a megszállás előtti utolsó – jogszerűen létrehozott és működtetett – államformánk, a független alkotmányos királyság...?!

A fölvázoltakkal szemben, egy megszállt országban tanultakkal szemben – a legrégebbi krónikáink, írott kódexeink, nyomtatott régi és új könyveink tanúbizonysága szerint – teljesen más a fölsejlő-kirajzolódó valódi őstörténetünk.

Bevezetőül: Van több mint 200.000 db feldolgozott magyar népdalunk, a begyűjtött dalok száma az MTA Zenetudományi Intézetében kb. 300.000 darab.

Valaki elgondolkozott már azon, hogy mennyi IDŐ, hány ezer, még inkább hány tízezer év szükséges ahhoz – bármely nép esetében –, hogy ilyen tömegű népdalkincs halmozódjék föl egyetlen nyelven, egyetlen kultúrán belül?!

Számos „kételyébresztő” gondolat után – különösképp az érintettség okán – ajánlatos nekünk is föltenni a kérdést: Kik is vagyunk mi, magyarok?! S miért gondoljuk mi úgy, hogy a Hunor-Magor egymást SEGÍTŐ alapállás az útmutató elv az Élet során, míg mások a GYILKOS elvet követik, lásd a Káin-Ábel és a Romulus-Rémus példát. Sokasodnak a közvetlen és közvetett információk, hála a kiterjedt régészeti ásatások nyomán a Glóbusz egyre több pontján föltárt, illetve napjainkban előkerülő tárgyi, kultúrtörténeti emlékeknek. Vajon miért keverednek elő világszerte azonos irányba mutató leletek, amelyek egyre-másra bizonyítják, hogy a Földet egykoron egy ősnép lakta, egyetlen kultúrahordozó nyelvvel, és az ehhez legközelebb álló nyelv és kultúra, ősi írás/rovás – korszerű formájában – a ma MAGYAR-nak nevezett nép sajátja?

Mi magyarázza a földgolyónkon mindenütt előforduló ősi magyar földrajzi 2

neveket? Ennek kapcsán muszáj odafigyelnünk az egymást térben és időben erősítő ismeretekre, szakértőkre. Igazi „csoda”, hogy a „TAMANA VILÁGNÉVTÁR” (2005.) 135. oldalán, 'A név-szerkezetek világ-füzére' című fejezet indításaként a következőket olvashatjuk: 'Immáron huszonhét éves kutatómunkánk //3 fős észak-amerikai magyar tudóscsapat – LHA// során az öt földrész százkilencven (190) országában/táján hétezerhatszáz (7600) 3-4-5-6 magánhangzós, két-három névelemes //olyan// névszerkezetet találtunk, melyek párjai valahányan ott vannak a Kárpát-medencében. Azonos szerkezeti képletben és hatvan százalékban a Magyar Család- és Személynevekben, név-szerkezetekben is.' – idéztük a Rend – Világrend IV. című dolgozatunk elején.

Talán épp a jól csoportosított idézetek és összefüggéseik feltárása együttesen fejthetik meg a rejtélyt, mi is a valódi őstörténete a magyarságnak a Kárpát-medencén belül.

Tán éppen az a kijelentés bizonyulhat igaznak, amit Magyar Adorján tett annak idején: nem jöttünk mi sehonnan se... Kis könyve: „Elméletem ősműveltségünkről” a Duna Könyvkiadónál, Svájcban jelent meg, először 1969-ben. Ennek előszavában a következők olvashatók: „(...) Amint Eickstedt, a mai embertudósok (anthropológusok) egyik legnagyobbika is állítja: „(...) A világ legszőkébb faja a „keletbalti” (ő kelet-európainak is nevezi), vagyis tehát az igazi ősmagyar faj, amely azonban nem a Balti-tenger mellett, hanem a Kárpát-medencében, e jól körülzárt területen keletkezett. (…)

A magyarság ázsiai eredetéről szóló tan tehát: történelem-hamisítás, amelyet azonban az osztrák császári államhatalomnak – a legnagyobbrészt idegen kézben lévő sajtó és iskolák által – magával a leigázott magyarsággal is sikerült elhitetnie; s így a világgal is. Árpád honfoglalói ellenben egy része voltak azon ősidőkben kivándorolt törzseinknek, amelyek kint eltörökösödtek és kiváló harcosokká is lettek, de amely visszatérve s a Magyarországon akkoriban uralkodó idegeneket legyőzve, a földművelő ősmagyarsággal egyesülve, a mai magyar államot – de nem a nemzetet – alapította, de ezután az ősmagyarságba teljesen visszaolvadott. (…) Ázsiáról azonban egyetlen krónika sem beszél semmit, még e harcias törzset illetően sem, hanem csak Szkíthiáról, ami alatt a régiek a mai Dél-Oroszország, vagyis a Feketetenger európai, északi partvidéke táját értették. (…)

Az UGOR, UHOR, UNGAR, UNGER név ősidők óta mindig földművelőt jelentett.

MAGYARoknak neveztettek a tulajdonképpeni magyarok, MAGYARI-aknak ellenben az ezen törzsből származott rokontörzsek, mint Kunok, Hunok, Jászok, Székelyek stb. (…)

Másik tűztisztelő törzsünk volt a PALÓC, de akiknél víztisztelet is volt.

Tőlük származtak ősrégi időkben a Görög-félszigeten is szerepelt görögelőtti 3

titokzatos PELAZG-ok, továbbá Északon a VÁL-ok, a LIV-ek és a LENGYEL-ek nagy része. Utóbbiak egy része jász (jazving) eredetű és csupán nyelvileg elszlávosított (ami főképp a kereszténység fölvételével történt), holott pl. a válok elgermánosodtak. (…)

Embertanilag kimutatható, hogy a magyarság ma is 98%-ban egyöntetű faj. (…)

Hogy a magyarság ázsiai eredetéről egyetlen történelmi nyom vagy följegyzés sincsen, ezt egyszerűen agyonhallgatták. (…) A tényállás azonban az, hogy a magyarság (…) Európa árjaelőtti lakosságának fönnmaradott része, ami történelmi, nyelvi, néprajzi és embertani adatokkal pontosan kimutatható. A magyarság tehát eredeti őshelyén, a nehezen járható hegységek által körülzárt, tehát jól védett Kárpát-medencében, mindennemű viszontagság és későbbi betelepítések ellenére is mindmáig fönnmaradott. //!!!!! – a szerk.: LHA// (…)” Eddig a lényeg.

Kiss Dénes kiváló írónk és költőnk a következőket rögzíti „ A titokzatos ősnyelv” című dolgozatában: „Már László Gyula //kiváló régész-történész – a szerk.: LHA// is utalt arra, hogy népek mozgása nemcsak keletről nyugatra történt, még ha ez volt is olykor a fő mozgási irány, hanem szétrajzások is voltak. Ő közölte velem szóban, több alkalommal is, hogy ha honfoglalásról vagy honvisszafoglalásról beszélünk, akkor ezt nem szabad Árpádra és népére szűkíteni. Ő maga mintegy hét (7) honfoglalásról tud, azaz fogalmazzunk így: nemzeti „fészekrakásról”. (…)”

Ezt csak alátámasztja a néhai Kiszely István antropológus, biológus, orvos, őstörténet-kutató egyik kolozsvári előadásában: „(...) A magyarságeredetről szóló történelmünk politika volt. Monarchikus politika. A mai napig a magyarságnak a Monarchia politikáját és a Monarchia történelmét tanítják. (…) Egész őstörténetünket 1821-ben találták ki. Kutatásaim során megtaláltam a bécsi kancelláriának azt a leiratát, amelyben fölkérik az osztrák történészeket, hogy a rebellis magyaroknak egy olyan őstörténetet írjanak, amelyre nem büszkék. És akkor kitalálták azt a bohócságot (ma már annak vesszük, ma már elmúlt az ideje), hogy őseink valahol az Ob folyó alsó folyása mentén, az Uráltól keletre együtt éltek a finnekkel. Hál'Istennek a finnek 2003-ban átírták tankönyveiket. Az új finn történelemkönyvek így kezdődnek: „eddig az volt a nézet, hogy a magyarokkal rokonok vagyunk. Mára kiderült: barátság van, de genetika nincs.” Ennyi. Őszinték.

Akkor került sor a nagy genetikai vizsgálat végére. (...)

Nemrég egy etruszk temetőt dolgoztunk fel Olaszországban, utána az olasz kollégáimmal elmentünk egy pizzériába. Megkérdezi tőlem az olasz kollégám, hogy tudom-e, mi a különbség az olaszok és a magyarok között? (…) /egy idő után kifejti:/ „Önök egy sokkal magasabb kultúrából érkeztek, mint amilyen Európa kultúrája, és a történelem folyamán csak vesztettek, csak koptak, és mégis adtak.

Kérem, önök többet adtak a világ egyéb részeinek és Európának, mint amennyit 4

kaptak belőle vagy tőlük.” (…)

A sárospataki könyvtárban (…) négyszázhatvan éves tankönyveket olvasok (…) és a következő áll benne: a magyarság három hullámban jött be a Kárpát-medencébe.

361-ben mint hunok, 568-ban mint avarok és 895. május 10-én mint Árpád népe.

Akikhez 1235-ben hozzáköltöznek a jászok, 1243-ban és 1246-ban a kiskunok és a nagykunok. A magyarságot a hunoktól a kunokig számítjuk. Ebből ki szokták emelni Árpád népének a vonulását és a vonulási területét. Ez a magyar őstörténet. (…)

Mi a valóság? A hunokat 361-ben a római császár hívja be a Kárpát-medencébe, Meotisz vidékéről, hogy kordában tartsák a Duna–Tisza közén lévő szarmatákat és a Tiszántúlon lévő gepidákat. Attila 395-ben Tápiószentmártonban született. Meghalt 453-ban. A maradék hun elmegy Csiglemezőre, a Mezőségre és benépesíti Erdélyt. Ők a székelyek. Ezt jól tudjuk. (...)”

Drábik János közíró is többek között Kiszely István adatközlését támasztja alá: „(...) Olyan nagy formátumú tudós-történész, mint Baráth Tibor, óriási ismeretanyag birtokában tárta fel az elfelejtett magyar évezredeket. Ő és munkájának folytatói megfejtették és el tudták olvasni az emberiség számára fellelhető ősi egyiptomi hieroglifákat, mezopotámiai, etruszk és más írásos leleteket.

Mario Alinei, a nemzetközi tekintéllyel rendelkező nyelvész, az Utrechti Egyetem emeritus professzora, több évtizedes kutatómunka eredményeinek összefoglalásaként adta ki a magyar és etruszk nyelvrokonságról szóló Ősi kapocs című munkáját.

(Allprint Kiadó, Budapest, 2005.), 2008 augusztusában a Magyarok Világszövetsége VII. Kongresszusához intézett levelében a következőket írta: 'A magyar embereket tanulmányaim révén ismertem meg, és megdöbbentett kreativitásuk, intelligenciájuk, valamint különleges képességeik, amelyek ugyancsak tükröződnek nyelvükben és kultúrájukban. Azt a felfedezésemet, hogy a mai magyarok azon kurgános temetkezésű népek örökösei, akik Magyarországot a bronzkorban árasztották el, és örökösei az ősi etruszk civilizáció megalapítóinak, a hivatalos tudomány még nem fogadta el. Ám nincs kétségem afelől, hogy végül el kell fogadnia, és a magyarokat el fogják ismerni mint a bronz- és vaskori Európa egyik legeredetibb és legjelentősebb civilizációjának megalapítóit.'

A megnevezett tudós kutatók bebizonyították, hogy kellő felkészültséggel magyarul szólalnak meg az ősi kövek, piramisok és írásos emlékek. Tudományos igénnyel megírt könyveiket, tanulmányaikat vagy meg kell cáfolni, vagy el kell fogadni.

Lejárt annak a hamisításnak az ideje, amely hamisítás azzal kezdődött, hogy a bécsi kancellária 1821-ben utasítást adott az osztrák történészeknek: írjanak 5

olyan őstörténetet a magyaroknak, amelyre nem lehetnek büszkék.(...)”

(Drábik János: Kié a Magyar Állam?

A magyar nemzeté vagy a szervezett magánhatalomé?

Gold Book Kft., 2012.; 99. oldal)

Tudósaink közül feltétlen említést és idézést érdemel néhai Barabási László székely muzeológus, történész, aki kb. 8-10 könyvet jelentetett meg a történettudomány témakörében. Egy igazán bátor és nagytudású kutatóról van szó, hiszen – többek között – egy négykötetes műve is megjelent „Az emberiség történeté”-ről, ahol is a 2. kötet az „Ádám ősei” címet kapta. Ez már önmagában kifejezi a szerző sajátos történet-szemléletét, kétkedő hajlamát. Innen is érdemes kiemelni egy rövid részt: „(...) Thorma Zsófia, miután kiásta az 'Erdélyi őskultúra' maradványait, felvette a kapcsolatot Schliemannal, hogy a 'Trójai kultúra' kirajzását találta meg. A régészet atyja rögtön Erdélyben termett. A leleteket megvizsgálva kijelentette, hogy a 'Trójai kultúra' ősét tárták föl Erdélyben. Ha még hozzátesszük azt, hogy több mint két évezreddel korábban megtalálható a Földközi tenger körüli kultúra Erdélyben, akkor a következtetést az olvasóra bízom. (...)”

Heinrich Schliemann eredetileg jómódú német kereskedő volt, de a régészet lett a kedvtelése. Elhitte Homérosz történeteit, hitte hogy van igazságmagva a Trójáról szóló rebesgetéseknek, a szájhagyománynak. Elindult az úton; megtalálta és kiásta Tróját. Vélhetően ismerte is, de ösztönszerűen biztosan tudta, hogy igaza van az ősi bölcsességnek: „A bizonyíték nemléte – nem a nemlét bizonyítéka.” („The absence of evidence is not the evidence of absence.”) A lét bizonyítékáról ő gondoskodott.

Számunkra leginkább azonban a „Magyarul gondolkodni” című Barabási-kötet elején közölt táblázat az igazán fontos, és főleg az általa sugallt gondolat-párhuzam.

De a szöveg is igencsak elgondolkodtató: „(...) Az olasz patrícius családok eredetüket máig is etruszk ősökre vezetik vissza. Az etruszkokat a XXI. sz. legújabb kutatásai panoniai származású magyaroknak nevezik.

Bárhová nyúlunk, mindenütt beleütközünk az ősnépbe. Nevezhetjük szkítának, tótnak, szakjának, germánnak, magyarnak. A lényegen mit sem változtat. (…) Az ősnépek butaságig menő humanizmusa lehetővé tette, hogy kialakuljon egy görög és egy latin birodalom. (…) Minek kellett az a sok nép? Tényleg olyan szép számban szaladgáltak az iker földrészen? Léteztek egyáltalán? (…)

A Marosszéki vagy Háromszéki székely nem külön nép. (…) Nem külön nép, de megkülönböztető neveket használnak, mint ahogy egy faluban is, ahol sok az azonos családnév, s az egyik Bara János Korpás, a másik Csoszogi, a harmadik Nyekki, stb., és ezen a nevén emlegetik mindig, hogy tudják, kiről is beszélnek.

Ugyanilyen ragadványnevei vannak a településeknek, például: (...)”

6

És ezután következik egy táblázat, két hosszú oszlop. Az elsőnek a felirata: HELYSÉG, a másodiknak: NEVEK. A szerző így magyarázza munkáját: „A fenti táblázatban közel 30 'népnevet' soroltunk fel. Ennek szinte fele érthetetlen az irodalmi magyar nyelvet beszélők számára. Pedig mind székely falvak.

A ragadványnevek mind érthetőek. Két óra alatt Trabanttal is be lehet járni vidékeiket. Ugyanígy KAVAROGNAK A NEVEK A TÖRTÉNETÍRÁSBAN! Mint a szemét a forgószélben. Állítólag Hérodotosztól Sztrabónig alaposan leírták az akkori világ népességét. Az lehet, de azt is tudjuk, hogy Bíborbanszületett Konstantin császár meg alaposan átíratta őket, s azután megsemmisíttette az eredetieket. Nézzük meg, ami a földrajztudóstól maradt: (…)

Sztrabón világtérképe bemutatja a görögök világtérképét... (…) Tiensan (…) Altaj (…). A két hegy fogja közre Dzsungariát, ahol az ujgurok élnek mindmáig, akik a többi néppel, az ugyancsak mindmáig ezen a területen élő azerbajdzsánokkal, üzbégekkel, türkménekkel, kazakokkal egymást és a magyart 'kardes'-nek, testvérnek nevezik. (…)

Pillantsunk bele a Mesterházy Zsolt „Honfoglalások kora” című kötete végén lévő táblázatba! Ornella Semino és csoportja génkutatásai alapján közli, hogy i. e. 43.00041.000 között a Kárpát-medencében uralkodó az M173/EU18-as gén. A mai magyar népesség 13%-ában kimutatható. (…) Úgy 15.000 évre rá (…) kimutathatók az úgynevezett őskárpátiak vagy más néven gravettiek. Bennük az EU19-es gén, mely a mai magyar lakosság 60%-ában kimutatható. De ezt a kultúrát megtalálhatjuk a Kaukázusban. (…)

Mesterházy leírja a legelfogadottabb kutatások eredményeit. Szabíroknak nevezi őket, akik az ős-szkíták elődei. Ez nagyon fontos a mi könyvünk számára, mert a székelyeket eredetileg szkítáknak nevezték. I. e. 9.200-ra teszi az őskárpáti közösségek és települések jelenlétét. De a magyar nyelv korai kezdeteit is: i. e. 8.000től 'az alföldi új kőkor magyar földművesei falvakban laknak. Minden további európai művelődés forrásai ők.'

Emlékszünk ugye a fenti táblázatra, a székely falvakban kik laknak? Ugyanígy van a kavargó népnevekkel is. (...)”

Számunkra adódik a továbbgondolás lehetősége, mi több, kötelessége! Ha igaz, legalábbis annak tűnik, hogy az osztrák császári 400 év hamis gyalázata jelenik meg hivatalos történetírásunkban, és igaz – amint Barabási László fejtegeti a NEVEK kapcsán –, hogy az egyéni családnevek ragadványnév csatolásával válnak valóban egyedivé adott népességen belül, és az egyes népcsoportok ugyanígy ragadványneveket viselnek, hogy meg lehessen különböztetni lakhelyeiket (pl. a Székelyföldön), természetesen adódik a feltételezés, hogy – ugyancsak népcsoportok, 7

népek – ragadványneveket viselhettek jellemző szakterületeik, szakirányú elkötelezettségük szerint. Amennyiben elfogadjuk ezt a jól megalapozott teóriát, úgy tovább léphetünk a gondolkodásunkkal.

Meg kell vizsgálnunk, vajon a Kárpát-hazában hosszú évszázadok, évezredek(?) óta velünk élő népek vajon miért nyerték el ragadványneveiket, és azok mire vezethetők vissza? Különös tekintettel arra, hogy az élettani tudományterületek művelői egységesen arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a Kárpát-hazai jelenlegi lakosság – a kevert nagyvárosok nélkül – mintegy 90-98%-ban egyféle, éspedig magyar jellegű. És itt nyer elsődleges fontosságot két kiváló magyar elme ide illeszkedő gondolata: Harsányi László: Nostradamus! Most én mondom... művében hívja föl figyelmünket: „(...) A Kárpát-medence minden egyes polgára, függetlenül nemzeti hovatartozásától, vallásától, hitétől, energetikailag szerves részét képezi a Föld szívközpontjának. //Dobogókő, Pilis hegység – a szerk.: LHA// Mindenkinek lehet különböző vallási meggyőződése, azonban senki nem lehet a szívközpont energetikai törvényszerűségeinek felrúgója.

A szív törvényszerűségeivel ellentétes ideológiák, érzések vagy gondolatok nemcsak Magyarország helyzetét ássák alá, hanem az egész Föld és emberiség ellen vétenek. (…) Nincs fajtiszta energetikai minőség. A Kárpát-medence energiái szemléletesen megmutatják az energiák keveredésének törvényszerű voltát. A Föld és ember együttműködése, a faji és népi hovatartozásokkal együttesen az, ami meghatározó a Föld szívcsakrájának működésében. (...)”

Papp Lajos szívsebész, gondolkodó, több jeles könyv szerzője pedig így szólt erről már számos évvel ezelőtt, 'Az én hazám' című műsorban (Kossuth Rádó; CD, 2007.): „Hiszek minden vallásban és minden népben, és Istenben, kié a diadal.

Czegei Wass Albert élete is ezt erősíti meg, hogy igazán nemzetéhez hű, a nemzetéért tevő ember csak az lehet, aki elfogadja azt a helyzetet, amibe született. Elfogadta azt és én is elfogadom azt, hogy a Jóisten nem véletlenül tett arra a helyre, ahol megszülettem, de senki mást rajtam kívül is, nem véletlenül tett arra a helyre, ahova tett. Tehát, ha én fontosnak tartom ezt a helyet, valószínű, mindenki így van ezzel.

Ezért el kell fogadnom azt, hogy ő is szereti az országát. Egymást akarjuk legyőzni; hát ez a baj! Nem a másikat kell legyőzni, még csak meggyőzni sem! Magunkat.

8

(…) Egyetlenegy eszköz van a kezemben, ami minden problémára gyógyír, ez pedig a krisztusi szeretet. A gyógymód adott, a terápiás javaslat megvan. Tessék rájönni arra, hogy eredményt mivel ért el! Ellenségeskedéssel, (…) vagy pedig azzal (...) én téged fenntartás nélkül szeretlek.

Leomlanak a falak. MEGGYÓGYUL A NEMZET. Önmagunkon kell segíteni.

Ez a nemzet nem haldokló nemzet. Most egy katartikus, fájdalmas állapotot él át, és hadd legyen szabad párhuzamot vonni: a keresztutat végig kell járni: a magyaroknak megvolt a Nagypéntekük; Húsvétnak kell jönni!”

A magyar nyelvben Kárpát-medence-i nemzettársainknak is van ragadványnevük.

Vizsgáljuk meg ezeket eredetük okán, vajon hogyan nyerték el ők ezen neveket?! És főleg vizsgáljuk meg Rudyard Kipling: A dzsungel könyve c. terjedelmes regénye főszereplőjének – a dzsungelben, a vadállatok között nevelkedő 'vadembernek' – Mauglinak a jelmondatát! Közösségét az erdőlakókkal – bármelyikkel – ekként vallja meg minden találkozáskor, üdvözléskor: „Egy vérből valók vagyunk, ti meg én.”

Azt, hogy Mauglinak itt, a Kárpát-hazában is igaza van, már tudjuk a magyar és másféle genetikusoktól, statisztikusoktól. Lássuk, hátha kultúrtörténetileg is megalapozott az efféle gondolkodás!

A Kárpát-haza északi tájait jobbára – mint mondják – az ún. szlovákok lakják.

Viszonylag új keletű köztársaságuk teljes területe a történelmi Magyar Királyság kebelén belül található; címere gyanúsan egybeesik a magyar kiscímer alsó mezejével (hármashalom a kettős kereszttel; ők is a sajátjuknak érzik...). Velük szinte együtt, kissé délebbre a palócok társasága honol. Azt, hogy valamiképpen összetartoznak, a magyar irodalomból is tudjuk, hiszen mindig együtt emlegetik Mikszáth Kálmán jeles írónk csaknem egyidőben piacra került két novelláskötetét, az 1881 közepe táján megjelent „A tót atyafiak” és az 1881 végén kiadott „A jó palócok” című elbeszélés-válogatásokat. Jogosan vetődik fel a kérdés: miért „tótok” és miért nem „szlovákok”? (Akkor még tudták?!) És kapcsolódik rögtön az újabb kérdés: az e vidékről valók miért viselik minálunk gyakorlatilag MINDIG a TÓTH családnevet? Így, téhával a végén. Mikszáth teljesen Maugli módján, egyenrangúan és szeretettel tekinti, kezeli mindkét „népséget”. A harmadik kérdés is ésszerű: hol található a világtörténelemben ugyanez a négy betű: T, Ó, T, H ? Egyetlen helyen biztosan: a régi, többezer éves Nílus-parti kultúrában, igaz, betű-helycserés változatban: THOT. Ez pedig – a szakirodalom szerint – meglehetősen jó „pedigré”. Idézzük csak ide a kulcs-fontosságú mondatokat: „(...) Thot /Theoth/ a bölcsesség egyiptomi istenének személyével azonos. Thot volt az írás és a tudomány megalapozója, az istenek írnoka, (…) aki – a legenda szerint – az időszámításunk előtti 12. évezredben bekövetkezett világkatasztrófa közeledtekor személyesen készített feljegyzéseket az emberiség számára. Ezt a szent nyelven megfogalmazott művet fordították le a vízözön elmúltával a hieroglifák nyelvére. //Borbola J. szerint: ó-magyarra – LHA//” 9

Nemere István: Az ókori Egyiptom története c. vaskos-terjedelmes művében tömören fogalmaz: „A tudás istene Thot.” Később így egészíti ki leírását: „Thot maga volt a becsületesség, az aktív élet, és a nagy tudás jelképe, (…) nemcsak a számok birodalmában volt otthon, hanem az időnek is szakértője volt; ő (…) tanította meg a nőket szőni és fonni. (…) Számos közvetett bizonyíték van Thot atlantiszi származására. (…) A Thot név nem azonosítható be egyik egyiptomi nyelvjárásban, sőt, a Közel-Keleten sem. (...)”

Gulyás István: A magyarság húszezer éve c. alapos munkájában számos térképet közöl, a Föld ősnépességének vándorútjait berajzolva, „A magyarság vándorlása” címmel. És bizony az útvonal érinti a Nílus folyásának vidékét, a mai Etiópia tájait...

Szintén húszezer évről beszél a „Hihetetlen” folyóirat 4 (négy) vaskos különszáma 2012, 2013, 2015 és 2017-ből, mind „A magyarság 20.000 éves történelme” címmel.

Ehhez nem kell kommentár, ez 'kissé' több, mint 1.100 vagy akár két-három ezer év...

A nyelvészet tudománya ismeri a „nyelvcserés nép” kifejezést. Ez a bizonyos nyelvcsere olyankor fordul elő egyes népeknél, amikor a „túlélés” létparancsa diktál. „A sors, ha méltók vagyunk rá, akkor vezet, ha nem, akkor kényszerít. És ez fájdalmas.” – írja Bognár József történész: „Sorsvonal” című írásában már 2009-ben.

Ennyi. A történelem sorsfordulói sokszor rákényszerítettek népeket, népcsoportokat, hogy megtegyenek előre nem tervezett dolgokat. A többit bárki továbbgondolhatja... És a „szlovák” szó jelentéshordozó mássalhangzói: SZ, L, V, K majdnem azonosak SZ, K, L, V hangzókkal, csupán az utolsó hang ugrik előre a negyedik helyről a másodikra. Ezen mássalhangzók az ún. „töltelék-hangzókkal”, a magánhangzókkal kitöltve egy a német nyelvből jól ismert, értelmes, de előnytelen szót adnak: die Sklave. Akinek a jelentés fontos, utánanézhet bármelyik szótárban.

Mi feltételezzük: a magyari népek körében a többtízezer éves vándorlásaink során a Nílus-tájéki időzésünk során az írás, a tudomány, a bölcsesség hívei voltak a tótok.

A Kárpát-haza déli vidékeit jobbára – mint mondják – az ún. rácok lakják. Súlyos történelmi tehertételek nyomán a Magyar Alföld avagy a Dunántúl magyar nyelvű lakói így nevezték el őket, sőt, egyes atrocitások nyomán többször fölmerült a vadrác kifejezés is. Mindenki ráérezhet, hogy ez az átnevezés nem éppen a nagyrabecsülés jegyében született. Manapság viszont majdnem teljesen 'kihaltak' ezek a szavak, eme titulusok, és a „közös veszedelem”, napjaink migránsválsága jegyében egyre jobb a magyar-szerb közös határőrizeti szolgálat; kölcsönösen meglátjuk egymásban az együttműködő felet, érezzük a ráutaltságot. Vajon feltűnt-e valakinek Luc-Besson zseniális filmje, az „Ötödik elem”?! A film végére kiderül: ez a szerelem, de egyúttal a Szer Elem!

10

Csak magyarul értelmezhető teljességében, de ehhez tudni kell, hogy a régi magyar nyelvben a Kozmosz Rendjének neve: Szer. /A szer-tartások ismertek./ Az, hogy anyanyelvünkben a Kozmikus Rend megnevezése azonos a legszebb emberi érzelem nevével, már kész létbölcselet (görögül: filozófia). Mély jelentésű!

Mi feltételezzük: a magyari népek körében a többtízezer éves vándorlásaink során ezen nemzettársaink, a szerbek voltak a Kozmikus Rend, a Szer ügyelői-vigyázói, különben honnan ered a népnevük, hogy „szerb”?! Van más magyarázat?

A Kárpát-haza délnyugati tájait jobbára – mint mondják – az ún. horvátok lakják.

Velük az együttműködés évszázadok óta jó, még a királysági közös horvát-magyar tengerhajózási hivatalban is (két székhely: Budapest és Fiume/Rijeka) kizárólag a horvát volt a hivatali nyelv, lévén a horvát tartománynak volt csak tengerpartja, és a magyar fél ezt messzemenően tolerálta, még az államnyelv (magyar) kárára is.

Megint a nyelvészet általános szabályaira fókuszálva, előre bocsátva, hogy a név kezdőbetűje ún. „néma H”, záróbetűje ún. „néma T”, tehát mindkettő hangsúlytalan.

A „horvát” szó alapképlete tehát – kis korrekció után – R, V. E két hangzó egyszerű cseréje után, 'feltöltve' magánhangzókkal, adódik az eredeti forma, népnév: avar.

Mi feltételezzük: a magyari népek körében eredetileg az avarok – akik, mint láttuk, 568-ban érkeztek a Kárpát-medencébe – lakták és védték a hazát, annak egy táját.

Közel másfél évezred viszontagságai együtt kényszeríthették nemzettársainkat, hogy nyelvcsere menjen végbe őnáluk is; lásd Bognár József idézett gondolatát! Ma egy délszláv nyelvet beszélnek genetikai rokonaink, szomszédaink a horvátok.

A Kárpát-haza keleti tájait jobbára – mint mondják – az ún. románok (vlachok, oláhok, dák-utódok) lakják. Ismeretes az ún. dáko-román kontinuitás elmélete. A gond csupán annyi, hogy a tisztességes román (? – háromszáz évvel ezelőtt miként nevezték őket?) történészek száz éve is tudták, és ma is tudják, hogy a dákok magyarul beszéltek. Ezért sincsenek értékelhető szinten igazoltan dák nyelvemlékek. Ráadásul a XX. század elején meg is tiltotta a hatalom, még a jó szándékú román történészeknek is, hogy foglalkozzanak a dákokkal, elődeikkel...

Mi feltételezzük: a magyari népek körében eredetileg a dákok (utódaikkal) – akik, mint láttuk, Decebál (magyarul: tíz-nagy; lásd a székely „tízes” szervezési rendszert!!!) vezérletével ténykedtek a Kárpát-hazában, igazi rokonnép.

Michelangelo Naddeo olasz történész, kortárs kutató kétséget sem hagy efelől. Ők (is) illetékesek – a székelyekkel-szkítákkal együtt – a Kárpát-hazában az erdélyi tájak művelése, a következetes honvédelem és ebből fakadó kiemelt jogállás ügyében.

Ennyi feltételezés, elemző gondolat után bárki élhet ellenvetéssel: feltételezésekre nem lehet múltat építeni... Igaza van.

11

De ha meggondoljuk, hogy mi tartotta össze ezeket a különféle jellegű társaságokat, végül mindig egyetlen szóhoz, fogalomhoz jutunk: ÉRTÉKREND. És egybecsengő értékrendre, az Élet tiszteletére, óvására, a kozmikus EGYségre már lehet összefogást alapítani, közös, emberi, nemes jövőt építeni. Így eltérő népességek is EGYgyé, nemzetté ötvöződhetnek.

Ha pedig valakiknek ellenszenves az imént fejtegetett gondolatsor a szlovákok-tótok, rácok-szerbek, horvátok-avarok és románok-dákok vonatkozásában, és tiltakozik a jó szándékú, sugalmazó egyidejűségen (szinkron) alapuló, múltfeltáró következtetések, vélekedések ellen, nekik ajánljuk Sipos Gyula: Válasz c. versét 1984-ből, íme: „Angyalok nincsenek.

Mikor leszállt az angyal, igazságos szájjal mondta hát: az én országom nem e világból való.

Mert e világon angyalok nincsenek.

Csak ágyúgyárosok meg Dzsingisz kánok, janicsárok meg számító szatócsok, zsoldos katonák, robot-emberek, szárnyatlan szenvedők.

Angyalok nincsenek.

Válassz hát – mondták az angyalnak.

Teremtsünk angyalt – válaszolta ő.”

Hogyan lehet angyalt teremteni, angyali állapotot előidézni? Egyszerű, csak meg kell érteni egy zseniális film címét: „Mennyei Királyság”, és Szőke Lajos bölcsességét ebben a széteső világban (lásd: Szőke L.: Csillagösvényen; Kis hazánk problémája): „Kis hazánk problémája, hogy Magyarország nem azonos azzal a területtel, amelyet számunkra a térképen bekereteztek. Szlovákia nem felettünk, Románia nem mellettünk van, a szerbek pedig (a térkép szerint) nem alattunk védik a saját határvonalaikkal körülkerített valamit.

Kis hazánk problémája az, hogy a VÍZ a sziklahegyek csúcsaitól a tengerig egy és oszthatatlan, és a Kárpát-medence EGY és OSZTHATATLAN, egymástól elválaszthatatlan, szétszedhetetlen ÉLET-TERÜLETET ölel fel.

A MI KÖZÖS – cseh-horvát-magyar-osztrák-román-ruszin-szerb-szlovák stb. – HAZÁNK egyetlen, oszthatatlan ÉLŐ Konglomerátum, és nem a köz-akarat formálja vadméh-kaptárrá, darázsfészekké. Ebben az értelemben a KÁRPÁTFÖDERÁCIÓ (…) avagy a KÁRPÁT-HAZA (...) jobban illene hozzá.

12

Amennyiben mi, egyazon Embertestvérek – de különféle folklórt 'játszogató' aprónépek – végre kezet nyújtanánk egymásnak itt, a közös Kárpát-Hazában, akkor a születő Testvériség Fényében a Hatalmi Elit mesterséges torzító tükrei elhomályosulnának, és a kölcsönös Elfogadás, Egymásra utaltság, Egymásra figyelés NŐI-PRINCÍPIUMA a FÉRFI-PRINCÍPIUMOT méltó módon kiegészítené. (...)”

Ez az Istenadta, csodálatos domborzati és természetföldrajzi EGYSÉG csak arra vár, hogy lakói – legalább már egy kozmikus korszakváltás idején, 2012 után – belássák, hogy amit a pénzvilág zsarnok, egyenlőtlenségre törekvő, megosztó szándékú urai egyszer szétszedtek, az építő jó szándékkal, saját egyeztetett akarattal, önálló alkotással újra összerakható. Úgy, hogy MINDEN IGAZ EMBER jól érezze magát benne, mert megvalósulhatnak tiszta emberi vágyai, alkotó-teremtő szándékai. Ahogyan Teleki Pál miniszterelnök és földrajztudós mondta: „A jövő a mi különböző származású embereket összefogó nemzet-fogalmunknak kedvez.”

Teller Ede atomfizikus írja: „Az összes emberi tulajdonság között a legfontosabb... az együttélési képesség.” Mi itt, Közép-Európában most egymás mellett élünk.

Hiszem, meg kéne fontolni az atomtudós igazi bölcsességét az együttélésről. II. János Pál pápa jól, lényeglátóan fogalmazott: „Jelenleg a 'Halál Civilizációjában' vegetálunk.” Ezzel ellentétben nekünk a Kárpát-hazában újra az 'Élet Civilizációját' kell talpra állítanunk. Megoldható a feladat. Főképp oly természetóvó, - gyógyító szemlélettel, amely lépést tart a tudományok fejlődésével, és – megadva a tiszteletet az anyagi világnak, a Világegyetem 4%-ának – egyre inkább odafigyel a lélek és a szellem világára, az egyéni, a csoport- és a világ-lélek és az ugyanígy legalább három szinten vizsgálandó szellem, együtt a Világegyetem 96%-ára, az anyagtalanra. Ez a komplex szemlélet tudja, hogy jobban megismert, újraértékelt világunk lényege immár a TUDAT, a SZELLEM; ez a terület ugyanis ÖRÖKLÉT által jellemzett.

Megértve mindezt, legyen útmutatónk Bethlen Gábor erdélyi fejedelem bölcsessége: „Iszonyatosan nyomaszt az, amit mindenkinél jobban tudok és fájdalmasabban érzek: A fejedelemnek nem szabad olyan álmot álmodni, amit akar, csak amit lehet; nem is csak amit lehet, de amit kell! (…) Nagy és szerelmes érzés fakadt bennem népem iránt és úgy éreztem, hogy rám vár, s nekem kell megcselekedni, hogy összefogjam és összeszerelmesítsem itt az embereket, mind, aki ebben a kis országban csak él...”

(Bethlen Gábor erdélyi fejedelem /1613-1629./; „A Nap árnyéka” – Ádám Erzsébet marosvásárhelyi pódiumjátéka /bemutató: 1980. 06. 10./; ELECTRECORD N. I. I. 433/77, hanglemez)

13

„Hatszintű – egymásra épülő – rendszer képezi az Új Kor felismert Élet-alapjait.

Isten (1) //vallásoktól független, természettudományos kategória// – Kozmikus Rend (2) – Egészség-Igazság (3) //elsődleges 'teremtési hármas', strukturális alapok, univerzális szféra// – Élet (4) – Szerelem-Szeretet (5) – Boldogság (6) //másodlagos 'teremtési hármas', a megnyilvánulás szférája//. (A föld elem, a víz elem, a tűz elem és a levegő elem együttes harmóniája csak a kozmikus rend /szer/, azaz a szer elem /ötödik elem/ működése révén valósulhat meg!!!)” – írtam egykor a Kozmikus Kiáltvány eszmeiségének lényegét összefoglalva. Ez ama új Világrend alapja, doktrínális szinten, amelyet nekünk a Kárpát-hazában követnünk ajánlatos, amit követnünk kell a kapitalizmust leváltva (2-3 év!!! – LHA), a természetes gazdasági rendre és életre, egyúttal a saját pénz kibocsátására áttérve.

Akkor, amikor a téves értékelésű GDP-ről átállunk a reális értelmezhetőséget biztosító GNH (General National Happyness – Általános Nemzeti Boldogságmutató) vagy HPI (Happy Planet Index – Boldog Bolygó Mutató) alkalmazására, melyeket nem pénzben mérnek! Itt kap óriási jelentőséget a NÉP és a NEMZET fogalma, helyes használata. A legjobb példa a két részre szakított Korea. Egyazon nép lakja a félszigetet, azonos nyelven beszélnek és írnak-olvasnak, ugyanazokat a dalokat őrzik népi emlékezetükben. Ismétlem: egy nép. De két nemzet, mert más-más értékrendet követ a félsziget népe Északon és Délen. De ugyanígy előfordult már a történelemben az ellenkező irányú szervező erő is, az, hogy a különböző nyelvű népeket egy nemzetbe rendezte az integráló értékrend. Ilyen volt az évszázados Magyar Királyság, a négypólusú hierarchia (ami távol áll a monarchiától, azaz egyeduralomtól).

Thierry Baudet holland újságíró, tudományos kutatóközpont alapító és vezető 2015ben jelentette meg „A határok jelentősége” c. lényeglátó művét. Ebben kifejti a határok által védett nemzetállam jelentőségét, a szuverenitás fontosságát. Rámutat: ma már elsődlegesen nem az anyagi javak megóvása a cél eme eszközzel, hanem az, hogy egy terület lakossága szabadon dönthessen arról, hogy milyen értékrendet követ, mi az élete célja, értelme. Termelő és fogyasztó, adósrabszolgaként vegetáló biorobotként születik-él-hal, avagy tudatos, önnön és környezete sorsát szabadon alakító, a következményeket vállaló szuverén egyének önként vállalt közösségeként, harmóniában az őt magát is éltető Anyatermészettel (lásd Bolívia: „A Földanya jogai” c. törvényalkotását 2010-ben!)? Ennyi. Baudet megérti – hollandként! –, mi a lényege az alábbi, 1941-ben kelt Reményik-soroknak (R. Sándor: Mi a magyar?): „(...) Mert az országnál mélyebb a magyarság, Mert test az ország és lélek a nép – //anyag, múlandó és anyagtalan, öröklétű// Keret az ország, s az ország-keretben A magyarság a fejedelmi Kép... (…)”

14

Ugye természetes, hogy a kerettel a képet védjük, az országhatárral pedig – ma már főleg – a halhatatlan népszellemet, - lelkületet. (Lásd: Rudolf Steiner: Az egyes népszellemek missziója). //A beszélt/írt nyelv egy nemzetnél többféle is lehet – LHA// A Kárpát-haza akár önellátásra is képes földrajzi terület, jó keret.

Lakói mutassák meg maguknak s a világnak, hogy lehet „üzlet-mentesen”, harmonikus ÉRTÉK-EGYSÉGBEN élni, a kiváló keretbe egy szép képet alkotni. Úgy legyen!

Máriabesnyő, 2017. 12. 01.

Ludányi-Horváth Attila (okl. közgazda, elemző)

15