Előbeszéd A magyar nemzet életrendjét a Kozmikus Rend ismerete adja, amely bennfoglalja a nemzet és annak teljes életterének töretlen fenntartásához szükséges természeti-, emberi- és szakrális kötelmeket, valamint a cselekvési szabadságokat. Mindezeket a Magyar Nemzet Létrendje foglalja össze. A Magyar Nemzet Létrendjét a nemzet tagjai génjeikben hordozzák, ezért annak leirata nem tartalmazza a teljességet. Az írott szó mindeneknek azt jelenti, amit a tanítók a szóhoz rendeltek, mint annak képe. Ennek okán, minden cselekvési szabályt megadó rendszer hiányos, pontatlan és önérdekű. Az ember önmagát a Teremtőtől származtatja, még akkor is, ha az evolucionista elméletre hivatkozik. Mert, bár az anyag felépítését magyarázni tudja, a még ismert legapróbb összetevő, a színtöltés viselkedését és az összetartó erőket is ismerni véli, a kiindulási pont eredetét értelmével felfogni nem tudja. Fentiek okán, az ember magának jogokat önnön erejéből csak olyan forrásból tud meríteni, amelynek tartalmát ismeri, és hatását uralja. A Teremtő, aki az ember által belátható világot megtervezte és hatásait vezérli, az ember megteremtése után hagyta, hogy teremtménye a Kozmikus Rend szabályait megismerve, életterének rendezését, és közösségeinek irányítását önmaga végezze. A bölcsek azt mondják, hogy a Teremtő, a döntési szabadság fejében, egyetlen kötelmet rakott az ember vállára: A Kozmikus Rend sérthetetlen! A jog tehát döntési szabadság, ugyanakkor attól elválaszthatatlan a kötelem, aminek folyománya, hogy a kötelem nem teljesítése azonnali jogvesztéssel jár. E posztulátumból kiindulva minden emberi közösség szabadon megválaszthatja a saját életvitelét szabályozó Rendet. Azonban, az emberi faj fennmaradását csak az a jogrend biztosítja, amelynek forrása a Kozmikus Rend. Minden más forrás olyan hatásokat enged működni, amik sértik a Kozmikus Rendet, következményként pedig az ember pusztulását idézik meg. Az ember evilági leszületésekor tanulatlan – de nem tudatlan (!), hanem képzetlen. Felnőtté akkor válik, amikor szüleitől, tanítóitól elsajátítja saját léte fenntartásához szükséges ismereteket. Miután az ember társas lény, önnön döntési szabadságát korlát közé szoríthatja, amely korlátot törvénynek mondanak. Ezek a törvények a Kozmikus Rend szabályait kell, hogy hordozzák, és a közösség fennmaradását, gyarapodását kell, hogy szolgálják. Az írott történelem ezt a szabályozást szokásjogként tartja nyilván. Amelyik emberi közösség másként szabályozza létét, annak evilági fennmaradása korlátozott. A feledékenység és a tudatlanság számolatlan közösséget emésztett már fel. Az elmúlás veszélyét elkerülni csak a Kozmikus Rend állandó tanulmányozásával lehet, ugyanakkor a megismert törvények írásba foglalása az utókor biztos támasza lehet (lásd az ókori törvényoszlopokat, az őskori ménhíreket). Az írott törvényeket a szokásjog kodifikációjának (írott törvénybe foglalásának) mondják. A jog alapítása, mint az ember szabad döntésének megnevezése, csak jogforrásból meríthető azzal, hogy csak, és csakis a joggal járó kötelem teljesülése esetén leend hatása. Mindezekből következik, hogy minden emberi közösség saját jogrendet alkot, amit Alkotmánynak neveznek. Országnak tehát alkotmánya nincs, csupán közösségbe szerveződött emberek egyező elhatározásából születetten létező alkotmány lehet. Úgy nevezik, hogy Társadalmi Szerződés, amely létrejött egyrészről a közösség minden tagja, másrészről a Kozmikus Rend között, és nem a maguknak előjogokat teremtő vezetők