SACRA CORONA - Szent Korona

SACRA CORONA – Szent Korona értékrend, mint az ÉLET értékrendje (Adalékok a téma sokrétű, szellemileg és történelmileg megalapozott értelmezéséhez) //hagyománytörő jelleggel, teljességet célzó irodalomforrás-merítéssel; ritkán idézett szerzők gondolataival// 1./ „DEMOKRÁCIÁBAN a tényleges népakarat kormányoz, választott képviselői által. A demokrácia biztosítéka az egyén fegyelme.

Mi is ez: - nem kibújni a kötelességek, a köz szolgálata alól; - nem élre tülekedni üres fejjel; - nem téveszteni össze üzletet csalással, jóságot hülyeséggel; - nem kötni végletekig az ebet saját véleményedhez („karódhoz”); - nem bandázni (klikkeket-pártokat alakítani); - nem lopni a köz vagyonát; - nem bosszulódni, ha posztodról levált a közakarat; - nem kémkedni az állam polgáraira; - nem korlátozni az önvédelem jogát és lehetőségét; - nem sanyargatni kisebbségeket.

A demokrácia nem kecske, nem lehet bevezetni. Ahol erkölcsileg és műveltségben gyarló a lakosság, dugába dől a demokrácia. Ott pártok acsarkodnak egymásra, érvek helyett szitkozódnak, és végül a régi zsarnokság helyett nem demokrácia, nem szabadság áll elő, hanem új zsarnokság.

Csak a JÓ SZOMSZÉDSÁG TÖRVÉNYÉ-nek jegyében van szabadság és demokrácia: mindent szabad, ami nem árt másnak! //Ez az ősi magyar szokásjog, majd pedig az ezt kodifikáló jogrendnek, a Szent Korona értékrendjének egyik pillére – a szerk.: LHA// A tehetségtelen vezérkedő veszélyes a közre, még ha jó ember is, 'jó magyar'. Az élre nem a jámborak, lelkesek kívánatosak, hanem az értelmesek. (...)”

(Bendes József: I. Demokrácia, szabadság; közli: Máté Imre: Yotegrit 2 – a rábaközi tudók /sámánok/ szellemi hagyatéka – Püski Kiadó, Budapest, 2005.; 195. oldal) 2./ „Az ember önmagát a Teremtőtől származtatja, még akkor is, ha az evolucionista elméletre hivatkozik. Mert, bár az anyag felépítését magyarázni tudja, a még ismert

legapróbb összetevő, a színtöltés viselkedését és az összetartó erőket is ismerni véli, a kiindulási pont eredetét értelmével felfogni képtelen.

Fentiek okán, az ember magának jogokat önnön erejéből csak olyan forrásból tud meríteni, amelynek tartalmát ismeri, és hatását uralni képes. A Teremtő, aki az ember által belátható világot megtervezte és hatásait vezérli, az ember megteremtése után hagyta, hogy teremtménye a Kozmikus Rend szabályait megismerve, életterének rendezését és közösségeinek irányítását önmaga végezze. A bölcsek azt mondják, hogy a Teremtő, a döntési szabadság fejében, egyetlen kötelmet rakott az ember vállára: A Kozmikus Rend sérthetetlen!

A jog tehát döntési szabadság, ugyanakkor tőle elválaszthatatlan a kötelem, aminek folyománya, hogy a kötelem nem teljesítése azonnali jogvesztéssel jár.

E posztulátumból kiindulva minden emberi közösség szabadon megválaszthatja a saját életvitelét szabályozó Rendet. Azonban az emberi faj fennmaradását csak az a jogrend biztosítja, amelynek forrása a Kozmikus Rend. Minden más forrás olyan hatásokat enged működni, amelyek sértik a Kozmikus Rendet, következményként pedig az ember pusztulását idézik elő.

Az ember e világi leszületésekor tanulatlan – nem tudatlan (!), hanem képzetlen.

Felnőtté akkor válik, amikor szüleitől, tanítóitól elsajátítja saját léte fenntartásához szükséges ismereteket. Miután az ember társas lény, önnön döntési szabadságát korlát közé szoríthatja, amely korlátot törvénynek mondanak. Ezek a törvények a Kozmikus Rend szabályait kell, hogy hordozzák, és a közösség fennmaradását, gyarapodását kell, hogy szolgálják. Az írott történelem ezt a szabályozást szokásjogként tartja nyilván. Amelyik emberi közösség másként szabályozza létét, annak e világi fennmaradása korlátozott.

A feledékenység és a tudatlanság számolatlan közösséget emésztett már fel. Az elmúlás veszélyét elkerülni csak a Kozmikus Rend állandó tanulmányozásával lehet, ugyanakkor a megismert törvények írásba foglalása az utókor biztos támasza lehet (lásd az ókori törvényoszlopokat, az őskori ménhíreket). Az írott törvényeket a szokásjog kodifikációjának (írott törvénybe foglalásának) mondják. A jog alapítása, mint az ember szabad döntésének megnevezése, csak jogforrásból meríthető azzal, hogy csak – és csakis – a joggal járó kötelem teljesülése esetén leend hatása.

Mindezekből következik, hogy minden emberi közösség saját jogrendet alkot, amit Alkotmánynak neveznek. ORSZÁGNAK tehát ALKOTMÁNYA NINCS, csupán közösségbe szerveződött emberek egyező elhatározásából születetten létező alkotmány lehet. Úgy nevezik, hogy Társadalmi Szerződés, amely létrejött egyrészről a közösség minden tagja, másrészről a Kozmikus Rend között, és nem a vezetők és vezetettek között felállított viszony, illetve rend szerződése. Az

emberi közösség magára veszi a szabad döntését korlátozó szabályokat, a Teremtő pedig biztosítja a közösség e világi fennmaradását. Ha a Kozmikus Rend szabálya változik, a közösség tudósai erről tudomást szereznek, és a közösség felkészülten kezelheti a változást. Ha közösség szabályai sértik a Kozmikus Rendet, a Teremtő tekintet a szabályt érvényre juttatja, helyreállítja a Rendet. (...)”

(Farkas József, filozófus; kézirat; a szerző engedélyével) 3./ „(...) A természet-átalakító 'fekély', amilyen a megtelepedett emberiség, mindig győzött, magába olvasztva a természet-nemátalakító életmódot.

De míg a természet-nemátalakító életmód kemény évezredei sem hagytak maradandó nyomot, addig a természetet mindig magához alakító 'civilizáció' mint a 'fekély' szétterjedt a Földön, és ma a katasztrófák világának hajnalán a 'poklok kapujának ablakán' betekintést nyert a jövőbe.

Hogy ez mennyire biztató, döntse el magában mindenki! (...)” (Írás a „Táltos” c. lap 2001. július-augusztusi számában) 4./ „(...) Biztos, hogy a maradék magyarság számára nincs más kiút, csak a lelki, erkölcsi, szellemi … megújulás? Nem, nem megújulás kell, hanem ...

'VISSZARÉGIESÜLÉS'. (…) A hagyomány, közösség, áldozat 'Szentháromsága' nyithatja meg az utat a magyarság előtt arra, hogy valóban képesek legyünk e lejtőről történő visszafordulásra. A hagyományhoz, az ősi megtartó erőhöz kellene újra folyamodnunk segítségért. Valóságos emberi közösség csak erre épülhet. És végül: az áldozat minden emberi mű legmélyebb értelme. (…)

Kész tudások nincsenek. Újra kell tanulni egész történelmünket. Roppant munka lesz, de nincs más 'kigázolás'. (...)”

(Bogár László: Háború a nemzet ellen; „És mégis élünk...” sorozat, XIII. kötet; Bevezetés; Kairosz Kiadó, 2012.; 5-7. oldal) 5./ „Globalista értékrend: szabadság VAGY biztonság; Szent Korona értékrend: szabadság ÉS biztonság.”

(Bogár László???)

6./

„Amikor fiatal voltam, azt hittem, hogy a pénz a legfontosabb az életben.

Most, hogy megöregedtem, tudom, hogy az élet ennél sokkal fontosabb.”

(Oscar Wilde)

7./ „A hatalom megőrzésének képessége (…) nem mindig jár együtt a szellemi vezetés képességével.”

(Selye János: Stressz distressz nélkül; 'Korunk Tudománya' sorozat; Akadémiai Kiadó, Budapest, 1983., 85. oldal) 8./ „(...) A történelem igazolja, hogy még óriási birodalmak is, melyeket hódítás gyűrt egy államtestbe, – de csak fegyver és nem egyszersmind erkölcsi erő tartott össze – lassankint szétbomlottak, vagy a szomszédnépekbe olvadtak. (…)

Bár a viszonyok megváltoztak, bár a vallás bennünket elkülönít: a szent korona mindnyájunkat egyesít. A szent koronával, mely nálunk nem jelent korlátlan hatalmat, egygyé olvad a haza fogalma; a koronának tagja minden polgár, bármilyen legyen felekezete, bármilyen legyen a nyelve, csak legyen magyar a szíve.

Négy év előtt, az ezredéves ünnepség alkalmával én vettem ki tartójából a koronát.

Első érintettem ajkaimmal a nemzet e klenodiumát, és láttam drágakövekkel ékített egyes részeit, s azt gondoltam, e drágakövek jelképezik a korona részeseinek, tagjainak hazafias erényeit, – láttam az aranyabroncsot, mely a korona egyes részeit összeköti, s azt hittem, ez symboluma a szeretet aranyabroncsának, mely a korona egyes tagjait összefűzi. Így van-e? Nem tudhatom. De, hogy így kellene lennie, azt állítom, s hogy így legyen, szívből óhajtom.”

(Vaszary Kolos: A keresztény királyság; „Nemzeti dicsőségünk” /Szalon Kiadás/; Grill Károly kiadása, Budapest, 1900.; 22-23. oldal) 9./ „Nemzetünk fejlődése főleg két nevezetes tényezőnek: a monarchikus eszmének és az önkormányzatnak összműködésén alapul.

Az utóbbi a régibb keltű. Hívek is maradtunk hozzá mindvégig. Sohasem történt meg, hogy a szabad alkotmánytól elfordultunk. Még Mátyás király ellen is kitört az elégedetlenség, sőt lázadás is támadt, midőn mellőzte az alkotmányos formákat. (…) Még Angliában, a szabadság hazájában is (…) volt idő, amikor a nemzet

többsége a parlamentárizmustól a Stuartok abszolutabb kormányzatához fordult, és csak a kisebbség nagyobb intelligencziája és megfeszített ereje védte meg az alkotmányt. Csak nálunk van a szabadság kultuszának ezredéves szakadatlan tradicziója.

De emellett ugyanazzal a kitartással ragaszkodtunk a monarchikus eszméhez is.

Míg sok állam próbálkozott meg a republikával, nálunk a nemzet sohasem akart köztársaságot, s midőn egy királytól elpártolt, helyébe mást választott. Midőn Bethlen Gábor és II. Rákóczi Ferenc idején a kuruczok az uralkodót trónvesztesnek nyilvánították, uj királyt készültek választani. Maga Kossuth sem tartotta a köztársasági államformát nálunk kivihetőnek és helyesnek. Még ő is a királyságnak maradt híve. (…)

Egy királyság, a magyar felfogás szerint, összes alkotmányunknak, nemzeti létünknek legfelsőbb képviselője, épp úgy mint kifelé hatalmi érdekeinknek és az ország méltóságának legelső őre. Ekként benső összefüggésben, HARMÓNIÁBAN van szabadságunkkal. A király jogainak teljességét csak megkoronázása után gyakorolja, a koronázás ténye pedig, az eskünél fogva, amelyet tesz, az alkotmányhoz kapcsolja. (...)” (gróf Andrássy Gyula: Alkotmányunk és a királyság; „Nemzeti dicsőségünk” /Szalon Kiadás/; Grill Károly kiadása, Budapest, 1900.; 283-284. oldal) 10./ „(...) De egyebet is jelent nékünk a korona. Felső, kereszt-alakú, Szent Istvánféle része Rómára emlékeztet, mely ez idő tájt kezd a Nyugot igazi vezére, első hatalma és jelképe lenni, a melyhez a nemzet mind buzgóbban csatlakozik; a másik, alsó fele pedig Kelet felé: Konstantin városára. (…) E ragyogó simbolum jelzi tehát, mily helyet foglal el a nemzet Nyugot és Kelet határán; mint néz örökké e két világtáj felé, hogy betöltse nehéz hivatását: képviselje és védelmezze a czivilizáczió becses tartalmát Kelet támadása ellenében, , s egyszersmind ujonczozzon mind a két felől, alkalom és szükség szerint. (…)

E zűrzavarban a király, a nagyurak s a kisebb birtokú szabad osztály érdekei ide-oda hullámzanak, s keresik az egyensúlyt az 1222. évi diplomában. (…) Legfőbb kötelessége a szabad embernek a haza védelme, mely minden jognak alapja.

Ehhez képest eltörli a szabadságlevél a fölmerült visszaéléseket; megszabja a királyi hatalom s az ezt képviselő királyi ispánok hatalmának körét, korlátait; a bíráskodás, hadászat, adózás, élelemszolgáltatás stb. tekintetében. S különösen megtiltja, hogy a király jövőre egész ispánságokat az ezekhez tartozó jószágokkal együtt örökre adományozzon; nemcsak a király hatalmának, hanem egyszersmind az ország gazdasági erejének forrásait is látván e jószágokban. Ezenkívül a társadalom következő előkelőbb rétegeivel: a várjobbágyokkal, a jövevényekkel (a későbbi

városi polgárság), továbbá a külföldiekkel foglalkozik; rendelkezik az egyháznak járó tized vagy dézsma, végül a pénzverés ügyében, kimondván, hogy a király jó pénzt veressen, s jövedelmei kezelését pogányokra: azaz mohamedánokra és zsidókra ne bízza.

'Ha pedig mi magunk vagy valamelyik utódunk – végzi a szabadságlevelet kiadó király – valaha meg akarnók szegni ezt a rendelkezést, legyen szabad e levél erejénél fogva úgy a püspököknek, mint birodalmunk más jobbágyainak és nemeseinek, összesen és egyenként, jelenben és jövőben, a hűtlenség bélyege nélkül ellenállani és ellentmondani.' //ún. ellenállási záradék! – a szerk.: LHA// (…)

Az Árpádok államának emlékezetét őrzik még a királyi okleveleken függő pecsétek is. (…) A két elsőfajtájú pecsétek (…) II. Endre óta már kettősök s egyik oldalukon a király (vagy a királyné) alakját, a másikon pedig a királyság és az ország közös jelvényét (czímerét) ábrázolják, a mely (…) IV. Bélától kezdve pedig mindvégig (20. ábra) az apostoli kettős kereszt.”

(Csánki Dezső: Árpádok kora; politikai és társadalmi fejlődés; in: Magyarország történeti emlékei az 1896. évi ezredéves orsz. kiállításon, nyomatott Hornyánszky Viktor cs. és kir. udv. könyvnyomdájában; első rész; Budapest, 1897-1901.; 17., 21-22. és 26. oldal) 11./ „(...) A 'Honfoglalás ... a magyarok VISSZAtérése európai hazájukba' című könyvemben mintegy ötven(!) olyan kulturális markert soroltam fel, melyek Közép-Európából Közép-Ázsiába 'vándoroltak', majd visszatértek a magyarokkal a honfoglalás idején. Ezek közül kiválasztottam kettőt, a művészetet és a vallást, majd további kutatásokat végeztem régészeti leletek tanulmányozásával. (…)

Még a Szent Koronán is található tizennyolc olyan, pogánynak tartott szimbólum, melyek a bronzkori Pannóniától a Tárim-medencén át a honfoglalás kori Magyarországig nyomon követhetők. A honfoglalás idején a magyarok ugyanazzal a szimbolikus művészettel és ugyanazzal az anyaistennővel tértek vissza a Kárpát-medencébe, mint amilyet korábban, a bronzkori Európában használtak, az anyaistennőt szülés közben ábrázolva. Ezek azok az úgynevezett híres magyar 'tulipánok', melyek Magyarországon mindenhol megtalálhatók. (…) a magyarok kulturális DNS-e öt évezreden át változatlan maradt. (…)

A magyarok kultúrájához asszimilálódtak az ainuk, a koreaiak, a pártusok, a kusánok, az avarok, a hunok, a szasszanidák, a kunok és a törökök, majd valószínűleg keveredtek is velük. (...)” //Ugye kézenfekvő a következtetés, hogy ha pápa készíttette volna a magyar Szent Koronát, akkor nem kerültek volna a koronánkra ősi POGÁNY SZIMBÓLUMOK, és

főleg nem ilyen nagy számban (18 motívum!). Ha valami elgondolkodtató, mi több: meggyőző gondolat, úgy épp eme kiváló olasz tudós, Michelangelo Naddeo meglátása az! – a szerk.: LHA// (Michelangelo Naddeo: A magyar: Európa legősibb népe /Demokrata; 2008.08.27./) 12./ „(...) Jézus öröksége – választott népe, a magyar törzsek Arszakida-ágában lett kinyilatkoztatva. Az Arszakida-próféta – Mani, Jézus apostola – mártíromságával is bemutatta a jézusi áldozatot, a lélek felemelkedésének egyéni útját. A manicheus kereszténység útjára lépő szkíták törzseinek a kinyilatkoztatás az Újszövetség vérszerződésének törvénytáblája, Jézus útlevele ('Jézuspaszport') – maga a Szent Korona. A kinyilatkoztatás helye a Kárpát-medence volt, ahol a hun-szkíta népek uralkodója (főmágusa) 401-ben hozzárendelte a vérszerződés pecsétjét – az 'Anda Koronát' és a kiválasztott területet – az ott élő magyarok sorsához. A szívcsakra területét őrző magyarok a Szent Koronát Jézus második eljöveteléig felügyeljék! (...)

A XIV. dalai láma (Tenzin Gyatso) az 1980-as évek második felében kinyilatkoztatta, hogy 'a magyaroknak a Földön energiaközpontot védő szerepük van'.

A Hun-szkíta Birodalom ideológiai-eszmei központjaként szolgáló területet, a Kárpát-medencét kiválasztó földjósok tudtak az energetikai csatornáról, a szívcsakra helyéről: a Dobogókőről. A tibetiek szerint a magyarok a 401 óta eltelt három Főnix-periódus alatt a Föld szívcsakrájának területét, annak rezgésszámát (frekvenciáját) felügyelték.

A szívcsakra az emberi aura hét energiaközpontjának centrumában van, a Föld szívcsakrája pedig a mai Európa geometriai középpontjában található. Ennek a Hun-szkíta Birodalomból megmaradt területnek, Hungáriának a felségjelvénye lett a JÉZUSI ANDA KORONA, ma ismert nevén a Magyar Szent Korona. (…)

A Korona keresztpántján ábrázolt nyolc apostol a Jézustól megismert, átvett tanokat hirdetve vált áldozatául az üldöztetésnek. Az Anda Korona a vértanúságnak állít emléket azzal, hogy a keresztpánton ábrázolt apostolok köré vércseppeket fon; vércsepp alakú, vörös rubinkövek veszik körbe őket. (…) Jézus (…) csakis ama tanítványait tette apostollá, akik vállalták érte a vértanúságot. Az Anda Korona ezért Szent Korona, s az 'andaság' a vércseppeken kívül még a Jézus képe feletti 'Anda' jellel is meg van pecsételve.

A Szent Korona képszimbolikája (…) az IDŐ KORONÁJA. (…) A számokat jelző képek, a gyöngyökkel és drágakövekkel együtt, többféle csillagászati adatot rejtenek.

Segítségükkel évszámokat olvashatunk ki belőlük. A legnagyobb „probléma”

ezekkel az évszámokkal az, hogy valaki előre írta rá a magyar történelem nevezetes eseményeinek évszámait a Koronára, s azok be is következtek. Az Anda Korona készítője előre látta az időt, hiszen másképpen nem képzelhető el, hogy az előre bekövetkező események évszámai ott szerepeljenek rajta.

Az egyesített Hun-szkíta Birodalom létrejöttével lehetőség nyílt arra, hogy elkészülhessen az Anda Korona, a KÁRPÁT-MEDENCE 'úti okmánya'. Először a birodalom jött létre, majd utána lett a birodalomnak státusza, útlevele: Jézuspaszportja. A furcsának tűnő megnevezés alapos meggondolás után adatott, hiszen az Anda Korona két születésnapi leképezése lényegében olyan, mint egy mai személyi igazolvány – 'fénykép' Jézus képe, születési év, anyja neve, az égi születési dátuma, Mária képe (akinek képét a Habsburgok kicserélték a Koronán) és Mária születésének égi állása, születésnapja. A Jézuspaszportra leképezett szentháromság két képéhez tartozó születésnapi égi bolygóállások együttesen igazolják Jézus és édesanyja magyar kapcsolatát. (…) Képmásaik éppen az eredetigazolás miatt szerepelnek egyedül csak a magyarok koronáján. (...)

A Szent Korona 12 földi szentje és a hét égi személy mindegyike az égi szférákba emeltetett, ezért nevezték azt a magyar hagyományokban „Égi Koronának”. (...)

Az Égi Korona azért lett megalkotva, hogy a Föld szívcsakrája területén HARMÓNIÁT teremtsen az égi és földi erők, a /földi – a szerk.: LHA/ természeti erők és az emberi tevékenység között. A földjósok feladata volt a három erő kiegyensúlyozása.

Az Égből eredő erők az idő múlását, a Földből eredők az időjárást és a földfelszínt testesítették meg, míg a harmadik erőként az emberi tényezőt vették számításba. A három tényező együttesen kifejtett hatása, maga az egyetemes harmónia azonban ma már nem működik. Világosan látható, hogy a természet erői eluralkodtak, s az idő pedig felgyorsult mai világunkban. (…)

A Szent Koronán a Jézus képe feletti drágakő (világtojás, templom, andaság) az Újszövetség templomát is szimbolizálja. Az abroncson és a keresztpánton elhelyezett 19 zománckép mindenképpen újszövetségi elrendezésben, hierarchiában van megjelenítve. Jézus a tanítványait, az Újszövetség hirdetőit a hun-szkíta népek közé küldte igét hirdetni, akik a természet erőit és az őselemeket tisztelő zoroaszter vallás követői voltak. Így kimondható, hogy Jézus választott népe, az Újszövetség hirdetője – a hunok és szkíták mai képviselői – a magyarok. (…)

Szentségtörés volt a Szent Korona Mária képének, Rafael arkangyal és Uriel arkangyal képének eltüntetése a Korona újszövetségi hierarchiájából. A Szent Korona magrontása, energetikai rendjének megváltoztatása valójában az Újszövetség képviselőivel szembeni fellépés volt. A beavatkozók ezért mindenképpen

számíthatnak a jézusi Újszövetséget képviselő isteni és angyali hatalmak válaszaira.

Akik belenyúltak a Korona rendszerébe, azok elemi erőket szabadítottak el a világban. (…)

A Szent Koronát Jeane Dixon látnoknő tanácsára küldték vissza Amerikából. A látnoknő azt állította, hogy a Korona csak ott fejti ki áldásos hatását, ahova tervezték. S ha idegen területre viszik, azt romlásba dönti. (…) /Jimmy Carter/ elnök és felesége – Rosalinn Carter – is megerősítette, hogy a Koronát valóban a látnoknő tanácsára küldték vissza, hogy ezáltal elkerüljék a továbbiakban a Szent Korona káros hatásait. (…) A kérdés a Korona 'Jézus képe' feletti letört szív alakú kövére vonatkozott. (…) A látnok határozottan állította, hogy az a kő nem szív. (…) Két éve sikerült megtalálni a jelképet, amely valóban nem szívet, hanem világtojást, VÉRSZERZŐDÉST (ANDASÁGOT) jelent. (…)

Az Avar Kaganátus felbomlása idején Nagy Károly óriási mennyiségű avar kincset szállíttatott át a birodalmába, amelyek között a Szent Korona is ott volt. (…) Nagy Károly a 814-ben bekövetkezett halálakor magával vitte a koronát a sírba.

Csak 1000 áprilisában került elő az aacheni titkos sírkamrából, számos további kinccsel együtt, amikor III. Ottó felnyittatta az addig ismeretlen helyen nyugvó Nagy Károly titokzatos kriptáját. Korabeli források tanúsítják, hogy a talált kincsekkel Ravennába ment, s bemutatta azokat az ott tartózkodó II. Szilveszter pápának, (…) hogy derítse ki azok származását. A pápa felismervén a kincsek eredetét, a császárral egyetértésben, VISSZA juttatta a Kárpát-medence őrzőinek, a magyaroknak. (…) Így történt, hogy 1000-ben ezzel koronázták meg I. Istvánt magyar királlyá. //...amit feljegyeztek, az a következő volt: 'és követelem vissza a Koronánkat!' (I. István ama leveléből, melyet a pápának írt) – a szerk.: LHA// A keresztény királyság megalkotása a magyarság számára óriási véráldozatokkal járt. Az ősvallást képviselő máguspapokat, jézusi manicheus papokat, Anahita istennőt tisztelő Zoroaszter papjainkat Vajk (Géza nagyfejedelem fia, a későbbi I. István) segítségével lemészárolták. (…) //Az előző mondat helyes értelmezéséhez nyújthat segítséget egy rövid idézet egy kiváló közgazdász elemzőtől, akinek érdeklődése főleg a gazdaság és a hatalom kapcsolatára, alkotmányos és történeti-kulturális témákra irányul. „(...) A Perzsa Birodalomban Zoroaszter tanítása volt az uralkodó vallás, amint azt a Zen-Avesta néven ismert írásgyűjtemény tartalmazta. Zoroaszter azt tanította, hogy a világ egy örök küzdelem a Jó és a Gonosz erői között, és az ember kötelessége, hogy a Jó erőit segítse egész életében. Ez több módon is történhetett. Ezek között igen

fontos szerepet játszottak a jó cselekedetek és minden hasznos munka, mint például a terméketlen földek termővé tétele, káros állatok pusztítása, és minden szorgalmas munka. Emellett a tanítás arra ösztönzött, hogy az ember tisztán tartsa a szívét a helyeset és a jót kifejező gondolatok számára. Az embernek arra kell törekednie, hogy állandóan igazságos legyen; a hazugság a legnagyobb bűn. Az adósságot kerülni kell, mert hazudozásra vezet. Alapjában véve a zoroaszteri vallás filozófiája a becsületes, gyakorlatias és hasznos napi életvitelt hangsúlyozta, mint ami a legmagasabb emberi célkitűzés kell hogy legyen. Ez a visszafogott életfelfogás részben visszafogta a túlzott egyéni ambíciókat is. (…)”

(Plenter János: Gazdaság és államhatalom /a közgazdaságtan halmazelmélete/; kiadó: Magyar a magyarért Alapítvány; Kapu Könyvek, Bpest, 2001., 177. o.) 

a szerk.: LHA //

A X. századi magyarok legfőbb törzsi vezetője a kagán, vagy más néven a nagyfejedelem volt. A Kárpát-medencében a 895-ös ún. honfoglalás utáni uralkodási rend a magyar történelemből már ismert vérszerződésen alapult. Géza halála után a nagyfejedelem Koppány lett volna, de Géza fia Vajk erőszakkal magához ragadta a hatalmat. A római vallás függőségében létrehozott királyság (1000-ben I. István magyar király) az öröklési rend megszegésével, a vérszerződési eskü megszegésével magára vonta az ősök átkát, a turáni átkot.

Luitbrandt cremonai püspök 910-ben a magyarokat keresztény vallásúnak írta le.

A számára nyilvánvaló tényt saját tapasztalatai szülték, mivel a Lombardiát megszálló magyarokkal egy évig érintkezésben volt. (...)

VAJK valójában a pogánynak minősített ÚJSZÖVETSÉGI, jézusi-szkíta KERESZTÉNYSÉGET (mely Anahita tiszteletét Zoroaszter vallásában megújítva gyakorolja) ÓSZÖVETSÉGI, judeokeresztény római BEHÓDOLÁSRA VÁLTOTTA! (…) //!!!!!!!!!!! – ez a lényeg; a szerk.: LHA// A 401-ben létrejött Hun-szkíta Birodalomban a földjósok a szívcsakra őrzőinek mérték ki a Kárpát-medence területét – a Földanya országának. A korábbi Ízisz Anahita Boldogasszony termékenység kultusz öltött testet, alakult át a szkítamanicheizmusban Mária-kultusszá, azok továbbéléseként, az Anyaistennő tiszteletévé. (...)

A Szent Korona végül fennmaradt az utókornak. Az eredetével kapcsolatos adatok eltitkolása olyan sikeres volt, hogy – a magyar nemzettudatból, jogi és intézmény

rendszereiből kihullva – jogfosztott állapotba került. Így a mai állapot egy interregnum, a király nélküli királyság állapota.

A Szent Korona egy kozmikus világmodell, abroncsa a földi síkot jelöli, míg fölötte egy keresztboltozat az Ég térbeli leképezése. Az abroncsra szerelt területkimérés helykiválasztás alapszámai mellett fontos, hogy a földjósok által felmért Kárpátmedence földje égi léptékben – „kat-asztrális holdban” – van megadva, s az értéke pedig „aranykorona” értékben van számolva. Honnan származik ez a más országokban ismeretlen mérési módszer?

A választ – magától értetődően – a Szent Korona abroncsába beletervezett időkód, mint hosszúság alapegység adja meg. (…) Az ókori Babilonból származó írást olvashatunk Várkonyi Nándor : Az idő szívverése című tudománytörténeti művében, amelyben szerepel egy lista arról, hogyan osztották fel az eget maguk között Babilon istenei: (…) Ea (Föld) 40 fok; Szin (Hold) 30 fok; (…).

A listából elsőnek azt kell észrevenni, hogy az égi istenek között szerepel a Földisten (Éa) s mellette a Holdisten (Szin). A magyar földmérésnél kétfajta hold is létezik, az 1600 négyszögöles katasztrális hold és az 1200 négyszögöles magyar kishold.

Látható, hogy az 1600-as és az 1200-as területmérő számok a listából származtathatók: 1600=40X40 Éa Földisten fokszámából; 1200=40X30 Éa és Szin fokszámainak szorzata. Ha mi, magyarok nem lepődünk meg azon, hogy a föld miért van holdban mérve, remélem, hogy az asztrális (égi) Hold származtatásán (katasztrális hold) már egyáltalán nem akadunk fenn, mint ahogy azon sem, hogy aranykorona értéken számoljuk a földet is, mind a mai napig. Természetesen ez az aranykorona csakis a Szent Korona lehet, amire hivatkozhatunk.(...)

A világvége jóslatok, a maja prófécia 5126 éve, a bangalore-i Sorsok Könyve, a Szent Korona évszámai, illetve a Föld globális természeti változásainak egybeesése nem lehet véletlenszerű eseménysor. (…)

Az sem véletlen, hogy a Szent Korona 1978-as hazatérése óta (…) itt járt a római pápa: II. János Pál, a dalai láma, a japán császár, a jorubák királya (a dogonok vallási vezetője), az amerikai indián törzsek és a Quiche maják főpapja, a maja naptár naptárnoka. Jellemző, hogy a maja főpap a háromnapos magyarországi látogatásakor azonnal a Föld Szívcsakráját kereste fel, ahol tűz-szertartáson vett részt a Pilisben. (…) Ősvallásunk a természeti erők, elemek tiszteletén, a környezetünkkel teremtett harmonikus együttélésen alapul. SZAKRÁLIS ereklyénk A SZENT KORONA – ŐSI TERMÉSZETVALLÁSUNK JELKÉPE. //!!! – a szerk.: LHA// A Szent Koronában azonban egy mai magyar ember érthetetlen szimbólumrendszert lát, mivel kultúránkból – évszázados erőfeszítések árán – kiradírozták őseink történelmét, eredetét.

A szeretetvallás azonban nem tudatközpontú, hanem érzelmi alapú. A szív az ősinformációk megőrzési helye. Ezért érezzük a ránk erőltetett hamis múltat tőlünk idegennek. A magyarok a Föld Szívcsakrájának voltak őrzői az elmúlt 1500 évben, s 1500 év után is megőriztük a terület jelképét, a Szent Koronát. (...) Bizony, jó lenne hallgatni az 1500 évvel előttünk élt geomantikus földjósokra – állítsuk vissza a terület harmóniáját! Ehhez viszont a Koronáról leszedett képeket (Szűz Mária, Rafael, Uriel) vissza kellene helyezni eredeti helyükre, hogy az energiaáramlás jótékony hatást fejtsen ki. Természetesen valamilyen szintű ökumenikus összefogásnak is szerepet kellene kapnia ebben a finomhangolásban. (…)

A régóta ismert próféciák mai, finomítottabb értelmezései az idő lejártát, az idők végét nem világvégeként értelmezik. Itt köszön vissza a Szent Korona Zoroaszter vallásának az idők végéről szóló leírása, mely a világosság, a Fény győzelmét hirdeti a Sötétség erői fölött. (…)”

(Berta Tibor: Az Időkód II. – Jézuspaszport; Felelős Kiadó: AAS-H, Budapest, 2011.; 70-91. oldal)

13./ Égi szózat a magyarokhoz Turul népe ébredj, alvásod lejárt, rázd le magadról már ezer év porát; népek ébresztője – rád vár a világ!

Tested ereiben Árpád vére vár, s ím, Attila kardja hoz ismét hazát.

Ez a haza fényes, ez a haza ád, mert fényifjak szövik fénykapukon át, hogy ezernyi szívbe ontsa sugarát, s megtalálhasd újra elveszett hazád, a békesség honát, Szíved aranyát.

Magyar ereidben ma is hordozod táltosoknak vérét, Igazság Magját.

Hunor s Magor népe, így tekints fel hát, s emelt fővel köszöntsd Isten Ostorát, Tedd méltó helyére magyar koronád, égi ragyogásod földi képmását!

Kezed kezet fogjon, s századokon át dicsőítve zengjed lelked szent dalát, minden magyaroknak örök himnuszát:

a Carpata Hungrát, a Carpata Hungrát, a Carpata Hungrát!

(1998. november; ???)

14./ „(...) Kétféle embertípus és ennek megfelelően kétféle társadalom-modell működik emberlétünk kezdetétől a világban. Mint egyének másokért vagy másokból (mások rovására) élhetünk.

Az első esetben két-két ember vagy embercsoport között minden fajta küzdelem csakis egymásért folyhat. A tétje pedig az, hogy a másik félben szunnyadó értékeket felszínre hozza, kibontakoztassa. Az ilyen küzdelemnek nincs vesztese, győztesnek pedig az a fél mondhatja magát, aki a másikat maga fölé tudja emelni. A mi mondai őstörténetünkben ezt a küzdelemtípust Hunor és Magyar életvitele példázza.

A másik esetben a küzdelem az egyéni, illetve csoport-érdek kíméletlen érvényesítésére irányul. Az erkölcs ebben semmiféle szerepet nem játszik. Az érdek pedig a következő stratégiát diktálja: tudd meg, ki lehet jobb nálad, és idejében semmisítsd meg! Az ilyen típusú küzdelemből szükségszerűen a rosszabbik fél kerül ki győztesen, az áldozat pedig az ártatlan testvér lesz. Példa rá a bibliai Káin, illetve az indoeurópai hagyomány ugyancsak testvérgyilkos Romulusa. Ha az emberiség ezt a viselkedés-modellt érvényesíti mindennapi gyakorlatában – ma, sajnos, ezt tapasztaljuk mind a gazdasági, mind a politikai életben! - a leépülése feltartóztathatatlanul bekövetkezik. A mások rovására történő érdek-érvényesítés ugyanis az állatvilág jellemző viselkedés-modellje, nem az emberé. Ezen az úton legfeljebb a főemlős (a majom) szintjéig lehet eljutni a törzsfejlődésben. Ha pedig történetesen emberősöktől származunk, óhatatlanul ide csúszunk vissza.

Ha a káini-romulusi modellt akarom érvényesíteni, mindenek előtt zárt rendszereket kell képeznem az emberközösségeken belül. (…) Egyenlő esélyeket kell biztosítanom a másokért élő és a másokból élő egyedeknek ... (…) Legyen példa a zárt rendszerre a tyúkudvar, benne az egymásért élő egyedek a baromfiak, a rajtuk élősködő egyedek a a rókák. Belátható, mi lesz a baromfiudvar sorsa, ha JOGEGYENLŐSÉG-et hirdetünk meg a TYÚKOK és a RÓKÁK között. Az ilyen társadalmi rendszert hagyományosan DEMOKRÁCIÁ-nak nevezzük, és magyarra ezt a szót népuralomnak fordítjuk. Valójában azonban ebben a működési modellben (…) nem a nép, hanem az arc nélküli alattvalókból összeverődött tömeg a jogok gyakorlója. Ez azt jelenti, hogy egy élősködő senkiházinak ugyanolyan mértékű a beleszólási lehetősége az államügyek intézésébe, mint annak az egyénnek, aki egy élet önfeláldozó munkájával építi, gyarapítja a közösséget. (…)

Az egymásért vállalt küzdelem jegyében működő társadalomban nem a tömeguralom, hanem a magasabb elvek által irányított rend (idegen szóval 'HIERARCHIA' vagyis 'SZENT URALOM') határozza meg az egyedek, illetve a kisebb-nagyobb közösségek egymáshoz való viszonyát. Az ilyen működésrendű társadalomban minden és mindenki ott és addig jut szerephez, ahol és ameddig a képességeit a legszerencsésebben, illetve legeredményesebben tudja kamatoztatni – a köz javára.

Tudnunk kell: a teremtett világ – tudományos szakszóval: az Univerzum – nem demokratikus, hanem hierarchikus rendben működik. Ha a társadalom hosszabb távon egészségesen akar működni, a saját működésrendjét ehhez a tágabb, őt is magában foglaló egyetemes rendhez kell igazítania.

A hierarchikus rendszerű társadalom-működést egyetlen igazi veszély fenyegetheti, és az ellenzői minden esetben erre hivatkozva is támadják. A zsarnoksággá fajulás veszélyéről van szó. Ez akkor következik be, ha a 'szent uralom' kulcsfontosságú pozícióit - kakukkfiókákként – hatalmi tébolyban szenvedő önjelöltek vagy mindenre elszánt maffiavezérek kaparintják meg. Az emberiség egyetemes történetében egyetlen olyan társadalomszerveződési modellt ismerünk, amelyik a hierarchia keretei között hathatósan el tudja hárítani a zsarnokságba torkollás veszélyét.

Ez a Szent Korona működési elve, illetve ennek az elvnek az érvényesülése a napi gyakorlatban. (…) A Szent Korona jogainak érvényesítése nem egyetlen személyre, a királyra hárul, hanem egyenlő arányban foganatosítja azokat a nemzet és a király. Így mind a tömeg-uralomba, mind a parancs-uralomba csúszás lehetősége kiküszöbölődik.

Nem a magyarságnak, hanem az EMBERISÉGNEK A LÉTÉRDEKEI diktálják a Szent Korona felségjogainak helyreállítását! (…) Tudnunk kell: a Szent Korona által képviselt jogrend nem időleges érvényű!

Ahogy tegnap érvényes volt, úgy érvényes ma is, holnap is, amíg emberi közösségek emberhez méltó életet akarnak élni a Földön. (…)

Minden ember, születésétől fogva, egyszerre kétféle idő-nagyságrendben él. Mint egyén, egy 365/366 napból álló ún. 'kis évben', egyúttal mint valamely nemzet fia, egy kereken huszonhatezer 'kis évből' álló precessziós vagy 'nagy Nap-évben'. (Ezek nem asztrológiai, hanem asztronómiai, azaz szigorúan tudományos megalapozottságú adatok!) A MAGYAR Szent Korona is ebben a kétféle nagyságrendben fejti ki a maga közjogi tevékenységét, amikor egyrészt a 'precessziós' nagyságrendű nemzetre, másrészt a 'kis éves' időkerethez kötött egyénre, a királyra – hangsúlyozottan így, együtt – bízza a benne megtestesülő jogok gyakorlását. A két tényező közötti összhang a hierarchia, azaz a 'szent uralom' zökkenőmentes érvényesülésének záloga. (...)

Ősi és mind ez ideig jogszerűen nem módosított törvényeink értelmében a történelmi Magyarország teljes területe ma is a Szent Korona elidegeníthetetlen tulajdona, amelyből egy talpalatnyi földet sem lehet kisajátítani vagy áruba bocsátani. Ilyen módon a külföldről becsalogatott földvásárlók, illetve az erőszakosan behajtott idegen telepesek legfeljebb ideiglenes haszonélvezői lehetnek az általuk birtokba vett földterületeknek, valamint a hozzájuk tartozó ingó és ingatlan javaknak. A Szent Korona jogrendjének – várhatóan a közeljövőben történő – helyreállítása esetén azonban valamennyi jogszerűtlenül eltulajdonított földterület és vagyontárgy ellenszolgáltatás nélkül visszaszáll jogos tulajdonosára, a magyar Szent Koronára. (...)

Szent Koronánk képrendje, benne a két ingyen gyógyító szent orvossal, királynak és nemzetnek egyforma hangsúllyal példázza: mi nem hódítani, hanem gyógyítani igyekszünk, az élet minden területén. Mert a világ ma nagyon beteg. És … csakis személyes jó példával orvosolható. (…) Az utat azonban nemcsak megtalálni kell.

El is kell indulni rajta. Úgy legyen! (...)”

(Pap Gábor: Hívogató; Dobogó – Mitikus Magyar Történelem /kéthavonta megjelenő folyóirat/; 2005. október; 10-11. oldal) 15./ (…) Mitől szent a magyar Szent Korona? (…) Ahhoz, hogy a kérdésre válaszolni tudjunk, tudni kell, hogy három típusát szoktuk megkülönböztetni a koronáknak. Az első a házi korona, a második az országló korona, a harmadik a beavató korona. (…)

Végül van a beavató korona, amiről a legkevesebbet tudjuk, mert Európában az utolsó másfél ezer évben – legjobb tudomásunk szerint – a miénk volt az egyetlen olyan korona, amelyik a szó legszorosabb értelmében beavató koronának tekinthető.

Ennek az a sajátossága, hogy sem családi körben, sem országos ügyek intézésekor nem lehet viselni. Egyetlen alkalommal lehet viselni, a koronázáskor. Kifejezetten egyfajta direkt ráhatás kifejtése a feladata, és így a legjobb analógiáit a sámánkoronák között találjuk meg. A magyar Szent Koronának a felépítése, az alakja is sajátságos, és érdekes módon ehhez is az egyetlen használható analógiát a sámánkoronák szolgáltatják.

Milyen sajátosságokkal rendelkezik egy beavató korona? Egyet //'egyfajta direkt ráhatás kifejtése' – LHA// említettem már. A másik is szorosan összefügg ezzel; ez az, hogy lecserélhetetlen. (…) Még ma is él a közvéleményben – sőt, időnként tudós berkekben is fölmerül – egy olyan elképzelés a Korona idekerülésével kapcsolatban,

hogy pápa küldte. Nos, az egyetlen dolog, ami biztos, az az, hogy háromszáz év alatt nem lehet elfelejteni, mire való a magyar Szent Korona. Ha tényleg pápa készíttette és küldte volna 1000 körül, akkor pontosan tudta volna háromszáz év múlva is az akkori pápa, hogy mire jó és mire nem jó. Ez el kell, hogy gondolkoztasson bennünket, mert nagyon durván fogalmazva annyit jelent, hogy 1308 és 1310 között rá kellett döbbennie a pápaságnak arra, hogy nem diszponál a magyar Szent Korona fölött. (…)

No most itt természetesen föl lehet tenni a kérdést, hogy ha nem a pápától származik a Korona szentsége, s ha ő nem is tudja, hogy mitől és miképpen szent a magyar Szent Korona, akkor honnan adódik ez a szentség? És akkor azt kell mondani – és ez tényleg kényszerítő következtetés! –, hogy ezek szerint nem a római egyházon belül fogantatott ez a szentség; tehát minden valószínűség szerint előbbi keletű, mint ahogy ez az egyház kiterjesztette hatáskörét a magyarságra. (…)

Ez tehát a második sajátossága a magyar Szent Koronának. A harmadik megint csak ezzel függ össze és úgy szól, hogy a mi koronánk nem tárgynak tételeződik. (…) A magyar Szent Korona nem tárgy. A magyar Szent Korona személynek tételeződik. Élő minőségnek. (…) Ez a korona egészen más síkon 'él', mint amit jelenleg az élettan tudománya, illetve annak résztudományai számon tartanak. De él.

Végül a negyedik, megint csak az előbbiekkel összefüggő sajátossága az ilyen beavató koronáknak az, hogy ábrázolhatatlanok. Tehát egyfajta tabu veszi körül őket. (...)

Tény, hogy az első abszolút hiteles ábrázolása annak a koronának, amelyet ma //1996 – LHA// a Magyar Nemzeti Múzeumban lehet látni, egy külföldi krónikában jelent meg, mégpedig a Fugger család müncheni krónikájában.

Abban az időben, amikor a korona kényszerű módon az országon kívül tartózkodott, hiszen az első Habsburg uralkodónknak, Albertnek az özvegye, biztosítandó magának, illetve gyermekének, akit még akkor a pocakjában hordott, a trónt – már tanulva Károly Róbert esetéből – 1440-ben példátlan arcátlansággal ellopatta a Koronát. A nemzet erre nem volt felkészülve. Hogy ekkora galádságot elkövessenek ellene. (…) Lényeg az, hogy náluk //a Fuggereknél – LHA// a koronánknak nagyon szép, precíz ábrázolása maradt fönn, s nem kétséges, hogy a mi koronánké, hiszen a hozzá tartozó szöveg is fönnmaradt. (…)

A Korona felső részét 'keresztpántok' néven szoktuk emlegetni, hiszen egymáshoz képest keresztbe tett két pántról van szó. Mindegyik pánt-szakaszon 2-2 apostolkép látható, összesen tehát 8 apostol képe helyezkedik el a felső Korona-részen. (…)

Ez a korona egyenesen a Teremtéstől adja a maga képi programját. //mindenek előtt ettől szakrális Kozmikus szinten – azaz szent a földi ember megítélése, fölismerése szerint... – a szerk.: LHA// (…) Ebből a teremtés-pontból csordogál lefelé

az apostoli hierarchián keresztül a teremtői tulajdonság, és fölül, a hatalom szintjén (…) két önálló emeletbe rendeződik. (…) Tamásról és Bertalanról van szó. Mind a kettő olyan tulajdonságot képvisel, amelyik nem kerülhet be szűrés nélkül az emberi közegbe, mert irdatlan nagy veszélyek forrásává válna.

A másik két oldalon szűretlenül jöhet le az apostoli tulajdonság. Most megint érdemes megkérdezni: kik vannak itt alul? Ezek: András az egyik oldalon, ő Péter alatt van, tehát a király jobb keze felől, a másik pedig, bal oldalon, Fülöp. Mármost Andrást és Fülöpöt vajon mi köti össze? (…) Az, hogy ők ketten a szkíta-térítő apostolok. Ők térítették meg a szkítákat. Na most erre kérdezhetik, hogy akkor mit keresnek a magyar koronán? Na hát épp ez az! Mit keresnek? Nyilván csak olyan népnek hozhatnak üzenetet, amelyik önmagát szkíta-utódnak tartja. De nemcsak ő maga-magát, hanem a teljes környezete, az ellenségei is, a barátai is. Vajon van-e még egy ilyen nemzet Európában a magyaron kívül? Mert én nem tudok róla. Tehát adva van egy olyan kozmikus, egyszersmind üdvtörténeti program, amely tényleg csak szkíta-utód királynak szólhat. Az is viselte ezt a koronát. A magyar király.

Mindehhez még azt kell észrevennünk, hogy ez a program szűretlenül érkezik le.

Tehát ami a szkíta ősbölcsességen keresztül jön le a teremtés forrásából, azt nem szükséges megszűrni. Ez pedig nagyon fontos tétel. Mert kezdünk egyre több dolgot tudni már erről a szkíta ősbölcsességről, és úgy tűnik, hogy ezt tényleg nem kell megszűrni, ha érvényesíteni akarjuk az emberlakta világban. Akár a maiban, vagy éppen a holnapiban is. (...)

Itt viszont egy nagyon súlyos tételt kell kimondani, illetve most már inkább csak megerősíteni: (…) a pápának a Korona idekerülésével való kapcsolata erősen megkérdőjelezhető. Ezt több oldalról megtették már, történész oldalról a legjobb megközelítés (…) Váczy Péteré, és ráadásul elég friss. Már a Korona hazatérése //az Amerikai Egyesült Államokból, 1978. január 6-án, Vízkeresztkor! – a szerk.: LHA// után fogalmazódott meg. (…) Ő ugyanis kimutatja, hogy az a nagyon kevés adat, ami a Rómából történt koronaküldésre vonatkozik, az vagy kétséges hitelű, vagy félreértésen alapul. Ami a kétséges hitelt illeti, ez a legendának a késői, 1110-1116 közötti megfogalmazására vonatkozik, ahol ráadásul nem is említik név szerint a pápát. Korántsem biztos, hogy Sylvesterről van szó. Akit viszont ugyanitt lengyel királyként említenek, az sem Szent Istvánnak, sem a feltételezett, illetve sugalmazott koronaküldésnek nem kortársa! Tehát mindenképpen gond van.

De ismerünk egy kortársi történetírói beszámolót is, ez Thietmar von Merseburgnak a beszámolója, csak itt valamit eltévesztettek a történészek, és ezt Váczy Péter – idézett írásában – példás szakavatottsággal hozza helyre. Arról van szó, hogy az a kifejezés, amelyik Thietmarnál szerepel – , hogy ti. 'coronam et benedictionem accepit' – kötött jelentésű formula. Nem azt jelenti, hogy a pápa tárgyszerűségében küldte volna Vajknak (a későbbi Szent Istvánnak) a Koronát.

Ugyanezt a kifejezést használja Thietmar e művének egy másik helyén III. Henrik német király feleségével, Kunigundával kapcsolatban is – akinek pedig biztosan nem küldött koronát sem pápa, sem más. Ez a szókapcsolat pusztán annyit jelent, hogy egy koronázásra áldását adja a római egyház feje. A 'corona' kifejezés ilyenkor nem tárgyszerű koronára utal, hanem arra, amit Pál apostol így fogalmaz meg: 'végezetre eltétetik nekem az igazság koronája...'. (...)

Egy bizonyos. A magyar Szent Korona 1000 előttről való datálásának ma már semmilyen komolyan vehető akadálya sincs. Azok az érvek, amelyek eddig elhasználódtak (…) nem erős érvek többé. Ha én tudok egy úgynevezett szkíta kereszténységről, akkor itt semmi szükség sincs Szent Istvánnál lehúzni egy sorompót, hogy előtte nem készülhetett. Dehogynem! Nagyon is készülhetett. (…)

Az előbbinél nem kevésbé fontos kérdés: ha egyszer korábban készült, mégis hogyan juthatott el Szent Istvánig ez a korona? (…) Beöthy Mihály, a Koronát kutató mérnökcsoport egyik tagja (…) vetette föl először azt a kérdést, hogy ez a korona nem szerepelhetett-e az ún. 'avar kincsben'? Nagy Károly krónikásától tudjuk, hogy ennél nagyobb kincset egész fennállása alatt nem rabolt össze a Frank Birodalom. (…) Minden valószínűség szerint a magyar Szent Koronát is ekkor rabolták el, ami azt jelenti, hogy annak is ott kellett lennie az avar kincstárban.

Ez egyáltalán nem vad feltételezés, hiszen még IV. László királyunkról is, akit mi inkább Kun László néven ismerünk, azt írja 1276-ban az elfogulatlannak mondható ausztriai krónikás, hogy a tőle elrabolt kincsek 'a tempore regis Ungarie Attile et ab aliis successoribus suis usque nunc in Ungaria fuerant conservata', ami annyit tesz, hogy 'Magyarország királyának, Attilának és más utódainak idejétől fogva egészen mostanig Magyarországon őriztettek.' Tehát az Árpád-házi királyok kincstárában bizony Atilla-kincsek voltak. (…)

Befejezésül érdemes az 1110 és 1116 között fogalmazott ún. Hartwik-féle Szent István-legendát megvallatni, ahol a koronaküldésről szó van. (…) Ebben a történetben a lengyelek számára készíttet a megnevezetlen pápa egy koronát, és a lengyelek kérik ezt a koronát. Egyenesen a kérésükre készül. Ez a 'kér' ige, ahányszor szerepel a lengyelekkel kapcsolatban, mindig a quero, querere igeként hangzik el, illetve íródik le. A pápa azonban közvetlenül a korona átadása előtt álmot lát. Ebben megjelenik neki egy angyal, és közli vele, hogy ne a lengyeleknek adja a koronát.

Egy másik országból követek jönnek, és az uralkodójuk részére koronát követelnek.

Adja őnekik.

Hosszú ideig azt hittem, hogy itt pusztán stílusfordulatról van szó: a magyar fordító arra törekszik, hogy elkerülje a sok kér, kér, kér igéből adódó károgást. Kiderült, hogy nem ez a helyzet. Az eredeti latin szövegben is benne van ez a kettősség, és a 'követel' igének ott az a szó felel meg, hogy flagitare. Mármost ha az ember utánanéz a középkori latin nyelv szótáraiban a 'flagitare' ige jelentéseinek, akkor a

példamondatokból kiderül, hogy az eredeti jelentése: járandóság behajtása, visszakövetelése. (…) Ennek az igének a töve a flagelluméval, a korbácséval közös, és így mintegy visszautal a 'flagellum Dei': Isten ostora kifejezésen keresztül – Atillára. Hiszen Atillát nevezték így a kortársak, illetve nevezi így az utókor, egészen napjainkig. Hát ez bizony meg kellett, hogy gondolkoztasson.

Miről lehet szó ugyanis? (...) Úgy tűnik, a magyarok megtudják, hol van a koronájuk. (…) Ha visszaemlékezünk arra, amit a Koronáról az előzőekben hallottunk és olvastunk: itt működő organizmusról van szó. Ha ez olyan kézbe kerül, amelyik nem tudja, hogyan működik, úgy járhat vele, mint a varázslóinas az elszabadult varázslóeszközökkel: ön- és közveszélyessé válik általa. Tehát ezt vissza kell szerezni! (…) És ebben az esetben ha mi, magyarok megjelenünk a pápa előtt, az biztos, hogy nem 'quero, querere' igével fogjuk 'kvéregetni', hanem – Isten ostorára hivatkozva – hevesen visszaköveteljük. És ez az a pillanat, ahol az emberben egyszerre földereng egy kép (…) megjelenik egy kép, ugyanis nagyon úgy néz ki, hogy ez a betoldás (…) mai szóhasználattal élve egy 'közös közlemény'.

Tehát: megkapjátok a koronátokat, HA FELVESZITEK a kereszténységnek azt a válfaját, amelynek a játékszabályait mi diktáljuk. Azaz a JUDEOKRISZTIÁNIZMUST, római kiadásban. Aki pedig nem áll keresztvíz alá, lett légyen a szkíta rítus szerinti keresztény, vagy nem keresztény, az innentől pogánynak minősíttetik, és ám lássa a következményeit! (...)”

(Pap Gábor: „Angyali korona, szent csillag” /beszélgetések a magyar Szent Koronáról/; Jászberény, 1997., kiadja: Sisa József festőművész, Jászsági Művésztelep, Tőtevény) 16./ „(...) A hun keresztpántos koronák mai szibériai utódai a szarvasaganccsal felékesített sámánkoronák. Ezek – a néprajztudomány szerint – az égi szarvast, a csodaszarvast jelképezik. Az égi szarvas, a csodaszarvas összekötő kapocs Ég és Föld, Isten és Ember között. Amint azt a Tarih-i Üngürüszből Hunorra, a dozmati regösénekből Szent Istvánra, a Képes Krónikából pedig Szent Lászlóra vonatkoztatva megtudjuk: a csodaszarvas a magyar hagyomány szerint is Istentől származó jel, Istentől követ, illetve Isten angyala. Mindebből egyenesen következik, hogy a magyar keresztpántos korona, így a hun Szent Korona a 'keresztényiesült' csodaszarvas, illetve összekötő kapocs Isten és – a Kárpát-medence királyain keresztül – a Kárpát-medence lakói között. (...)

A Szent Korona magában foglalja:

az országot mint területet, az országot mint egy uralom alá tartozó népességet, a közigazgatási intézményrendszert, az egyházi intézményrendszert, az apostoli keresztény hitet, az apostolságot, az uralkodó személyét, az uralkodói tulajdonságokat és képességeket, az igazságos ítélkezést és a jogi intézményrendszert, a társadalmi türelmet, az ország védelmét, az országban lakó, együtt élő, vendégként befogadott idegen népeket, valamint azok elbizakodottságának, jogtalan hatalomra törésének megakadályozását. (...)”

(Gulyás István: Aranykönyv – A magyar Szent Korona; a szerző magánkiadása; Budapest, 2009.; 75. és 77-78. oldal) 17./ „(…) Az ősi magyar közösség eszményi állapotában a fényes tehetségekkel megáldott erős egyéniség és a vezetése alá a siker, boldogulás és az egész nép felvirágoztatásának reményében önként csatlakozó kisebb egyéniségek vérszövetsége. A magyar eszmény egyensúlyállapotot jelent a közösségen belül az erős vezérlő akarat és a kisebb egyéniségek között. Csak ezek egyensúlya biztosítja a rendet, az egységet. E közösség fejedelme a közösségért van. (…) Ezzel szemben az alattvalók nemcsak a közösségért vannak. Önmagukért, saját egyéni mivoltuk megélhetéséért is. (…)

A közjogi küzdelmek (…) első nagy eredménye az Aranybulla ellenállási záradéka //ennek korszerű változata lehet a képviselők azonnali visszahívhatósága – a szerk.: LHA//, (…) a törekvések beteljesülésének teljes megfogalmazása pedig a Szent Korona tan. Ennek lényege, hogy a folyton váltakozó közhatalom gyakorlója fölé egy magasabb rendű eszme 'jogi, politikai egészet' állított. A közjogi változás folyamán a közhatalom elválik a király személyétől. A nemzet élete örök, a király élete véges, nem lehet tehát a király életéhez kötni a nemzet jövőjét. A királyi hatalomnak és a király személyének ez a szétválása a királyi hatalom közjogi jellegét, személyektől független természetét, a nemzet egészében gyökerező eredetét domborítja ki, melynek kifejezője, megszemélyesítője a Szent Korona. A Szent Korona tehát a királyt és a nemzetet együttesen magába foglaló, bizonyos személyiséggel felruházott egység. Az állam, a 'nemzetegész' érdekében megszervezett társadalom – mint szerves egység – a Szent Koronában testesül meg. (…)

Nem korlátlan úr a király, a korlátlanság a közösséget illeti, tehát a királyt és a

nemzetet együttvéve. Az uralkodó csak akkor király, ha leteszi az esküt az alkotmányosságra, vagyis a kiegyensúlyozottságot biztosító alapfogalmakra, intézményekre, és csak azt követően kerül a fejére a szimbólum.

A Szent Korona fogalmába az ősi magyar tulajdonjogi felfogás is beleépült. A családon belül mindig számon tartották, hogy a vagyon nem egyéni tulajdon, hanem közös, amit együtt használnak. A törzsi vagyon is közös. Az ősi közösségi felfogásnak megfelelően minden szabad birtokjog gyökere a Szent Korona. A magyar tulajdonjog nem magánjogi, hanem közjogi jellegű. És ha valaki azt //eme tulajdont – a szerk.: LHA// használja, akkor oly esetben elvehető tőle, ha tevékenysége közösségellenes. Az igazi tulajdonos a közösség, a pillanatnyi esetleges tulajdonos csak haszonélvező. A mai liberális felfogás szerint a tulajdonával mindenki azt csinál, amit akar. Ha tehát arról beszélünk, hogy a mai magyar életet a szociális igazságosság szellemében kell átalakítani, akkor a régi magyar közösségi gondolatot kellene feleleveníteni.

A Vérszerződés ősi határozataiból kielemezhetjük azt a gyökeresen magyar magatartást, amely a közösség számára teljesített munka igazságos ellenértékét követeli. Ez (…) annyit jelent, hogy minden magyar számára biztosítani kell a közösség számára végzett munka igazságos ellenértékét.”

(Bognár József: Közösségi szerveződésünk gyökerei; a „Vissza a magyar útra” c. kötetben; Ősi Örökségünk Alapítvány, Budapest, 2012.; 42-47. oldal) 18./ „(...) A Szent Korona értékrend tehát olyan tulajdonrendszerből indul ki, ahol a magyar nemzet életmegtartó földterülete, Magyarország, csak a magyar nép nemzedékeinek sorát jogi személyként képviselő Szent Korona tulajdona lehet.

Nem véletlen, hogy egészen a XIX. század közepéig Magyarországon csak földbirtokosok voltak, mert egyetlen földtulajdonos létezett, a magyar nemzet nemzedékeit jogi személyként képviselő Szent Korona. A mindenkori magyar király is ennek a Szent Koronának volt az első számú szolgája, képviselője. Magyar földet mindenki más csak birtokolhatott, használhatott, de tulajdonosa csak a Szent Korona lehetett.

A Szent Korona értékrendből következik, hogy Magyarország termőföldje, vizei, levegője és gazdasági közútrendszere – a nemzeti tulajdonban lévő közpénzrendszer - csak a magyar Szent Korona értékrendjét elfogadó, és Magyarország területén élő, az előző nemzedékekhez szervesen, vagyis spirituálisan és érzelmileg is kötődő természetes személyek közösségének a birtokában és a használatában lehet. A magyar föld, víz, levegő és pénzrendszer a magyar nemzedékek sorának közös értékrendjét el nem fogadó személyek (jogi

személyek) tulajdonában nem lehet. Ebből az is következik, hogy nem lehet tőkének tekinteni Magyarország földjét, vizeit, levegőjét és saját pénzrendszerét, és azt nem lehet alárendelni a tőke szabad áramlásának. Ez az elv az Európai Unió négy legfontosabb követelményéhez – a tőke, a személyek, az áruk és a szolgáltatások szabad áramlása - tartozik, ezért Magyarországnak újra kell tárgyalnia az Európai Unió illetékes szerveivel az Unióhoz tartozás feltételeit. Ha pedig ez nem lehetséges, elsőként ki kell lépnie abból az Európai Unióból, amely elsősorban a nemzetközi pénztőke érdekeit szolgálja, és legfőbb rendeltetése a nemzetállamok felszámolása egy államok feletti bürokratikus birodalmi rendszer létrehozásával. (...)”

(Drábik János: A természetes gazdasági rend Magyarországon; Magyar Nemzetstratégia; Magyar Konzervatív Alapítvány, Püski; Budapest, 2008. Karácsony; 697-698. oldal) 19./ „(…) A külföldi források is Szent Dinasztia néven emlegetik a magyar királyok családját (…) nagyon jellemző, hogy mind a szláv, mind német uralkodók igyekeznek továbbvinni azokat az alapelveket, amelyeket a magyar alkotmányosság és uralkodási jogelvek tekintetében a Szent Dinasztiától örököltek. Ennek a legfontosabb része az úgynevezett ŐSI MAGYAR ALKOTMÁNY, a Constitutio Avitica Hungarica, amelyet egész Európa mind a mai napig elismer. Ez az ősi érték, a magyar alkotmány szinte teljesen megegyezik a Szent Korona-tannal, noha azért érdemesebb az ősi magyar alkotmány kifejezést használni, mert a magyar királyság a Szent Koronával történő koronázást megelőzően is érvényben volt. (…)

Az uralkodásnak, a kormányzásnak a mai napig alapelve kellene hogy legyen a 'hatalommegosztás', mint az ősi magyar alkotmány legfontosabb része. Ez … a Szent Korona-elv lényege is: övé minden hatalom és minden birtok, tulajdon, még a király is csak ez alatt helyezkedik el. A királlyal szemben ott áll az országgyűlés, illetve a későbbiekben a vármegyék. A hatalomnak ilyetén megosztása olyan zseniális megoldás volt, amely megőrizte a magyar államot.

A másik nagyon fontos a 'vonatkozás' elve, amit mai szóval önkormányzatiságnak nevezhetnénk. (…) A Szent Korona nevében uralkodó királlyal szemben ott állt az ellenállási joggal rendelkező nemesség, illetve 1848 után minden állampolgár.

Amennyiben az uralkodó nem igazságos, nem törvényes, az ősi magyar alkotmánnyal nem egyeztethető rendelkezést hoz, akkor élhettek az ellenállás jogával, sőt kötelességével.

A harmadik évezredre szóló tanulság: ennek a jognak és kötelességnek a feltámasztása vezethetne ki bennünket abból a mély gödörből, amelybe az elmúlt két évtizedben kerültünk (…).” //Ennek az ősi magyar jogintézménynek mai formájú megjelenése lehet a képviselők azonnali visszahívhatóságának törvénybe iktatása a

választók-megbízók akaratának semmibevétele esetén – a szerk.: LHA// (Bakay Kornél: Az ellenállás nemcsak jog, de kötelesség is! /riport/ 2009.?)

20./ „(...) A királyság visszaállítása csak népszavazás útján lehetséges. Ami azt jelenti/jelentené, hogy formálisan visszatérünk az alkotmányos királyság – ez volt az utolsó, még jól működő államformánk – államformájához; ámde azzal a lényegbe vágó kiegészítéssel, hogy ez az államforma a Szent Korona-tan alapján ezúttal a VALÓDI DEMOKRÁCIÁT fogja megvalósítani, amelyben a király nem egy újabb teljhatalmú diktátor, hanem a parlamenti demokrácia rendeltetésszerű működésének szakrális felettese, legfőbb egyszemélyi ellenőre. Olyasvalaki, aki (…) garancia arra, hogy Magyarországon soha többé nem valósulhat meg a törvénytelenség, a hazugság, a csalás és a káosz istentagadó, igazságtipró rémuralma.

A szakrális királyság egyrészt garancia arra, hogy bolsevik (51%-os) többséggel nem tagadhatók le az égről a csillagok, mert a király minden ilyen és hasonló 'többségi döntést' hivatalból megvétóz, megsemmisít; másrészt arra, hogy Magyarország vagyona (földje, vízkincse, GDP-je stb.) többé semmilyen 'privatizációs trükkel' nem idegeníthető el, mert a magyar vagyon , a magyar érték – a Szent Korona közvetítésével – szakrális, isteni védelem alatt áll. (...)”

(Czike László: A magyar nemzet legsürgősebb tennivalói a királyság mielőbbi visszaállításáért) 21./ a.) „Két időtálló koronaeszme alakult ki Európában az idők folyamán, az egyik az angol, a másik a magyar. 1990-ben angol történészek egy csoportja elcsodálkozva kérte számon, miért nem akarjuk újraéleszteni nemzetünk éltető alkotmányát.”

(Tiszta Energiáért polgári kör: Az európai uniós csatlakozásról, … a „Történelmi Alkotmányunk Jogán” c. kötetben; 30. oldal kiadta: Alkotmányossági Műhely és Fórum Társaság, Bpest, 2003.) b.) „Amíg Nagy-Britannia kimondhatja, hogy a föld a királyi korona tulajdona, addig – ezzel ellentétben – húsz tagállam nem akadályozhatja meg saját területén a spekulánsok felvásárlásait.”

(„A befektetők már a spájzban vannak” /Közép-európai szövetség alakult az anyaföldvédelemért/; Barikád /hetilap/, 2014. március 20., 22. oldal) 22./ „(...) Az ALKOTMÁNY a nemzetnek a maga eredetéről, céljáról és a hatalomról megfogalmazott közös tudata, amely a Szent Korona-tanban testesül meg, annak szimbólumrendszerében mutatkozik meg, tehát ELSŐDLEGESEBB, MINT AZ ALAPTÖRVÉNY. (…) Nyilvánvaló, hogy az alkotmány szerinti cselekvést, vagyis az alkotmányosságot a 'lex naturalis' szabályozza, , vagyis az alkotmányosságnak a 'ius naturale'-ban van meg a végső alapja.

Mivel a 'lex naturalis' változhatatlan, az is következik, hogy az alkotmány lényege is változhatatlan, csak koronként a körülményekhez kell alkalmazni. Ez az alkalmazás azonban már nem az alkotmány lényegét változtatja meg, hanem az alaptörvényt módosítja, és az azon alapuló tételes törvényeket ('leges positivae'). (…)

A 'ius naturale' biztosítja, garantálja az önfenntartáshoz való jogot: ez az elsődleges hatásai közé tartozik. Az önfenntartás a puszta léten és életen kívül a saját jelleg fenntartását is jelenti. Ezt alátámasztja az a metafizikai igazság, amely szerint minden lény annyiban tökéletes, amennyiben megőrzi specifikus jellegét. Ámde a magyar nemzet specifikus jellegének megőrzését az alkotmány és a Szent Korona-tan biztosítja. Tehát az alkotmányunkhoz és a Szent Koronatanhoz //pontosabban: értékrendhez – a szerk.: LHA// való ragaszkodásunknak természetjogi alapjai vannak.

A majdan helyreállítandó kétkamarás országgyűlés felsőházának leghelyénvalóbb feladata elsődlegesen a tételes törvények természetjogi alapjai feletti őrködés, szemben az alsóházzal, amely tételes törvények alkotója. (...)”

(Tudós-Takács János: Alkotmányosság és természetjog metafizikai megközelítése, a „Történelmi Alkotmányunk Jogán” c. kötetben; 65. és 67-68. oldal, kiadta: Alkotmányossági Műhely és Fórum Társaság, Bpest, 2003.)

23./ „(...) A németek Szent Római Birodalma, a császárság és annak feje, a császár szimbolikusan és valóságosan is az európai királyságok és uralkodók fölött állt. A magyar királyság uralkodójának állama azonban Európa egyetlen archiregnuma volt. Az arché szó a világot megtartó, szabályzó, jó és helyes lételveket jelenti.

Királyságként Magyarország azért az archiregnum alapjelentését követve 'ősi', 'egyetlen', 'királyságok közötti első állam, főkirályság'. Ezért a középkori diplomáciai rangsorban a császárt a magyar király követi. A két uralkodó korabeli diplomáciai

megnevezésében: amíg a német-római császár 'apostoli jellegű', addig a magyar király 'apostoli': így a császár az apostoloknak csupán követője, a magyar király az apostolokkal egyenrangú. Az apostol magyar királyt a világ egyetlen ismert Szent Koronájával koronázzák meg. Így saját királyságában (királyságaiban) egyházkormányzati, -irányító és -szervezői szempontból Péter utódával, a római pápával is egyenrangú, és ezért a német-római császár sem fejezhet ki jogos hatalmi igényt irányába. (…) Ilyen katonai és politikai súly, valamint erkölcsi tekintély mellett természetes és vitathatatlan, hogy az első európai keresztes had vezérévé először a magyar Szent László királyt kérik fel Európa vezetői. (…) (ekkortájt Európa = Respublica Christiana). Hirtelen halála azonban megakadályozta feladata betöltésében. (…)

A keresztény Európában a kiemelt súlyú és erkölcsi tekintélyű magyar államot alkotó – szakrális értelemben vett – nemzet a helyzetnek megfelelő eredet- és önazonosságtudattal rendelkezett. A magyarság eredettudata visszavezet – az emberiség történettudatában, mítoszaiban a nagy civilizációs szakadásként, pusztulásként megélt – Vízözön korszakáig. Az eredettudat szerint a magyarság a pusztulás után újjászülető emberi kultúra és civilizáció, az élet isteni forrásának hordozója, közvetítője. (…)

A magyar eredet-monda és öntudat küldetéstudatot is hordoz. (…) Ennek üzenete, hogy a magyarság az isteni örök igazság letéteményese. (…) A szakrális közösségi rend az igazságosság, az egyenrangúság, az örökös áldozatvállalás, az embertársainkkal és a környezettel való, az életet és annak feltételeit megtartó viszonyt jelenti. A szakrális közösségi rend az örök isteni törvények betartásával az önkormányzó, önellenőrző, forrásait nem felélő, a megújulásra képes közösséget jelenti. A közösség sorsát irányító és ellenőrző – 'igaz' és 'derék' – emberek szakrális tudásuknak megfelelően jutnak felelős közösség-irányító pozícióba a HIERARCHIA eredeti, valódi értelmében. (...)”

Történelmünk mutatja, a kora Árpád-kortól gyakorlat ez, hogy az alkalmatlan (vagy kevésbé alkalmas) uralkodót el is lehet távolítani a hatalomból az alkalmasabb javára. (…) Már az I. Istvántól kivett egyházi eskü is hatalomkorlátozó közjogi tartalommal bíró aktus. Magyarországon – már a XIII. század elejétől kezdve – a koronázás előtt letetették a leendő királlyal a koronázási esküt, amely alkotmányos jelentőségű, hisz a régi szokások és törvények megtartását, továbbá az ország területének megvédését ígéri. (Nem a hódítást, mint pl. a német-római császár esetében.)

A mellérendelés hatalomszervező elve, gondolata is a Szent Korona-tanban teljesedik ki. A szolidáris mellérendeltségi viszony az egymást segítő kölcsönösséget is jelenti. (…) Amíg a magyar ősmondában Hunor és Magyar – a két testvér – segíti

egymást, addig a sémi Káin megöli Ábelt, az indoeurópai Romulus pedig Remust. (…)

Miután a föld tulajdonjoga a Szent Koronáé, a fölötte való rendelkezési jog teljesen beszűkült; a családi közös birtoklás pedig lehetetlenné tette a föld magántulajdonlását kihasználó, a szakrálissal ellentétes irányultságú, azt kegyetlenül felszámoló monetáris kereskedelmi világtársadalom hatalmi rendszerének létrejöttét Magyarországon, egészen a XIX. század közepéig.

Ez a Szent István által alapított keresztény Magyar Királyságnak – az európaitól a keresztény nemzetközösségben eltérő szerkezetű, irányultságú – a szakrális közösségi létet legtovább megőrző államnak a szerkezeti alapja. A magyar állam ekként – a hatalmi szerkezetében kétpólusú Európában – valódi ellensúlyát jelentette annak az irányzatnak, amely a XIX. és XX. századra elsöprő dominanciára tett szert, míg a XXI: századra Európa szellemi, gazdasági és etnikai pusztulását jelentheti. Ez az alternatív szerep, küldetés nem csak a középkorban jelentett hathatós, birodalmi súlyú ellenpontot a keresztény, közösségi elvet lerombolni kívánó, kizárólagos hatalomra törekvő szándéknak azon államokban, amelyekben a monetáris hatalmi erő a XII. és XIV. századra meghatározó szerepet nyert. Magyarország a XVI. század után is alkotmányával, valamint egyes történelmi, világtörténelmi súlyú eseményeivel (pl. 1956.) jelentett kihívást. Jelen éveinkben rettegnek attól, hogy ez a szellem ismét életre kap!

A Szent István-i állam és a Magyar Királyság – amely Európától eltérő, neki alternatívát mutató modell – legfontosabb oka és feltétele azonban a Magyar Szent Korona. A Szent Korona – az 'angyalok hozta korona' – a maga szent jellegében nemcsak kifejezi azt a küldetést, ami a magyarság üdvtörténeti feladata, hanem nélkülözhetetlen eleme a mellérendelést és a kölcsönös kisegítést jelentő alkotmányos rendnek is. Különös jelentősége a magyar történelemben már Szent István uralkodásának kezdetétől nyilvánvaló. (…) A korona – egyedüli szent koronaként a keresztény világban, szent jellegével – a tárgyban élő és megnyilvánuló metafizikai erőt fejezi ki. (...)

A magyar történeti alkotmány alapelveinek összegzését jelentő Szent Korona-tan ama erős központi hatalom és önkormányzatok egyensúlyát biztosító hatalomgyakorlást és államszerkezetet jelenti, mely a XI. századtól a XIX. századig történelmünkben megvalósult. (…) Magyarországon már a középkorban – mind a megyei, mind a királyi – hivatalokat, mint közhivatalokat látták el. Sem a hivatalt, sem a vele járó jövedelmet nem lehetett kisajátítani, a hivatalt megvenni. Az 1980-as, '90-es években a kérdéssel foglalkozók körében külföldön is elfogadottá vált, hogy Európában bizonyíthatóan Magyarországon különült el először a király vagyonától az államvagyon, ami azt jelenti, hogy Európában először a magyar király gyakorolt törvényes közhatalmat /Joseph Canning/. (…)

„(...) A magyar alkotmányos, államfilozófiai modell, amely a szuverenitást, a hatalom teljességét a Szent Koronára ruházza, kizárja, hogy emberi hatalom elvileg is jogosultságot követeljen a hatalom teljességére. (…)”

Az alkotmányos módon be nem vezetett intézmények lehettek ugyan jogszerűek, mégis törvénytelennek számítottak, ezért bármilyen megszálló hatalom által garantált jogrend és aktusai is törvénytelennek számítottak. Aki teljhatalomra tör, alkotmányt sért, mert a Szent Korona szuverenitását vindikálja magának. Az ellene történő eljárás – amely kisebbségi, illegitim, formális vagy informális hatalmat szüntetne meg – alkotmányos eljárás. Ha megszűnik az uralkodó királyi hatalma és nincs törvényes örököse, a hatalom gyakorlásának teljes jogköre a nemzetre száll vissza, amely köteles az egyensúlyt helyreállítani.

Miután az EGYENSÚLY helyreállításának célja és alapvető oka az igazságosság és az igazságosságnak megfelelő törvényesség helyreállítása (a hagyományos intézmények jegyében), ez csak a központi (államfői vagy kormányzati, de nem centralizált) hatalom, valamint az érintettek teljes körét bevonó (területi, illetve érdek-képviseleti) önkormányzati hatalom egyensúlya lehet. (Ez gyakorlatilag az ÉRTÉKALAPÚ JOGREND. A korona szent jellegének megfelelően a keresztény természetjog uralmának, jogrendben történő visszaállításának kívánsága, követelménye. A korona alkotmányos jogai ez alapján történő visszaállításának (azaz: szuverenitásának elismerése) és a közérdeket valóban garantáló szubszidiárius önkormányzatiságnak (a hagyománynak megfelelően) a királyság az adekvát formája (…). (...)

A magyar állam – kincsei és alternatív létmódja miatt – az állandó gyűlölet által mozgatott kihívás tárgya egész történelmünk folyamán. Ezzel mindig tisztában volt a magyar állam vezető rétege, amíg volt sajátja. (...)

Magyarországon a hatalom teljessége nem a királyé és nem a népé volt, hanem a Szent Koronáé, amely a jogfolytonosság alapvető feltétele is (Iura Sacrae Regni Coronae). Se a király, se a nép, illetve nevükben nem törhet senki a teljes hatalomra, mert az alkotmányosan alapvetően nem az övé. Ebből az következik, hogy a hatalom megoszlik az uralkodó és a nemzet között. Mégpedig úgy, hogy a hatalom elsődleges birtokosa a nemzet, és ő vonja be a hatalomba a királyt. (…) A szuverenitásban közösen osztoznak, anélkül, hogy az egyik vagy a másik azt törvényesen kisajátíthatná. Ezt fejezik ki a koronatagság fogalmával (Membrum Sacrae Regni Coronae). Ennek következtében a magyar közjogi rend sajátos rendszerében nemcsak a hatalmi ágak váltak szét egymástól vertikálisan (bírói, törvényhozói, végrehajtói, katonai, pénzügy és más hatalmi ágak is), hanem a hatalmi ágak működtetésének intézményei horizontálisan, mint a félbevágott alma, kétfelé oszlottak meg egymás között, tehát a király és a nemzet között.

Magyarországon tehát minden egyes elkülönült hatalmi ág még egyszer kettévált.

A hatalmi ágon belül egyes intézmények a nemzet önkormányzó hatalma alá tartoztak, mások elsődlegesen a király központi befolyása alatt álltak. Hatalmi ágakon belül egyes intézmények egy részét a király, másik részét a nemzet, vagy együtt működtették. Egymást – így megosztva – kiegészítették, de egymást kiszorítva nem tudták érvényesíteni hatalmukat az állam, a közösség rendszerének megtartására, hanem csak együtt, vagy egymásra utalva. Biztosítva annak a lehetőségét is, hogy az alkotmányellenes központi hatalmi kísérleteknek intézményi úton, alkotmányosan ellenállhassanak. (…)

A magyarság feladata , őseink hagyományát követve és beteljesítve, az igazság rendjének élése, annak helyreállítása a gyógyítás, az okos, gondoskodó szeretet politikájával. Ez viszont csak az Istennek tetsző élet alapján lehetséges. A Szent Korona olyan különleges, hogy a magyar koronázási rendben királlyá nem az ószövetségi hagyományú, szentelt olajjal történő megkenés a 'szükséges és elégséges' aktus, hanem a teljesen újszövetségi programú Szent Koronával történő megkoronázás. Miután a korona a hatalom, s a hatalom forrása, éppen ezért a jogok forrása is a magyar jogrendben. Nagyon szépen írja Werbőczy a Tripartitum előszavában (1514.), hogy Magyarországon az tekinthető jognak és törvényes jogalkalmazásnak, ami összhangban van az isteni természetjoggal, az igazság alapú jogrenddel. Vagyis senkinek nincs több kötelezettsége, mint joga. A jogok pedig – azok súlyával – köteleznek. (...) „Az apostol nem egy közösségnek a püspöke, hanem az egész Egyház misszionáriusa. (…) Az apostol alakja minden, csupán helyi Egyházakban való gondolkodás legerősebb cáfolata.

Személyében az egyetemes Egyház jut kifejezésre; jótáll érte, és egyik helyi egyház sem sajátíthatja ki a maga számára. (...)

A magyar király nem az apostolok utódja, hanem maga is apostol, akinek a munkája az egyetemes és nem csupán egy helyhez vagy országhoz kötött szolgálat, ami csupán az apostol egyetemes tekintélyével magyarázható. (…)”

(Joseph Ratzinger: A közép újra-felfedezése; Az eucharisztikus ekkleziológia egyetemes egyházi struktúrái; Szent István Társulat, Budapest, 2008., 227. oldal) //XVI. Benedek pápa – a korábbi német Ratzinger bíboros – érti a világ rendjét, ezen belül a magyarság szerepét. Tudja, hogy a (kozmikus) SZERETET NEM MŰKÖDIK IGAZSÁG NÉLKÜL! Ez a felismerése mutatkozik meg „Caritas in Veritate” (Igazságban /igazság révén/ megvalósuló szeretet) című enciklikájában. Ő az eszével is, a szívével is pontosan tudja, hogy a 'szeretet' és a 'hazugság' egymást

kizáró – antagonisztikus ellentétben álló – fogalmak. 'No comment.'

Arról az igazságról – a sztyeppei, pusztai népek által nagyra tartott értékről – van szó, amit Szolzsenyicin is az Élet morális alapjának tartott: '(...) Az orosz nyelv kedveli az igazsággal kapcsolatos közmondásokat, melyek a nép évszázados, mély tapasztalatában gyökereznek, s néha lenyűgöző a kifejezőerejük: AZ IGAZSÁG EGYETLEN SZAVA AZ EGÉSZ VILÁGNÁL SÚLYOSABB. (...)'

(Alekszandr Szolzsenyicin: Előadás a Nobel-díj átadása alkalmából /1970./; in: „Az 'orosz kérdés' a XX. század végén /esszék/”; Európa Könyvkiadó, Budapest, 1997.; 24-25. oldal) Arról az igazságról beszélünk, ami az ősi indiai kultúrában ekképp jelenik meg: „Mikor az írott törvény ellentmond az IGAZSÁGnak és tisztességnek, akkor az utóbbiak a mérvadók, míg az írott szabály érvényét veszti.”

(Csánakya Pandit /Csandragupta indiai fehér hun uralkodó (Kr. e. 321-től) tudós minisztere/; idézi: Bakos Attila: A Duna Evangéliuma; Mandala-Seva Kiadó, 2004.; 501. oldal) „Minden korban föl kell fedeznünk, el kell sajátítanunk azokat a lelki-szellemi alapelveket, amelyek kapcsolódnak az Abszolút Igazsághoz. Ezeknek a vallási alapelveknek szanszkrit neve szanáthana-dharma, azaz az élőlény örök kötelessége, mely soha, semmilyen korban nem változik.”

(Bakos Attila: A Duna Evangéliuma; Mandala-Seva Kiadó, Budakeszi, 2004.; 501. oldal) – a szerk: LHA// Ez a küldetés, feladat ugyanakkor a magyar király és az őt választó nemzet hivatása. A király és a nemzet küldetése egyetemes, a háttere pedig a saját országa („Kárpát-haza”! – a szerk.: LHA). A keresztény világban egyedül a magyar király apostol, akit az egyetemes üzenetet hordozó és Isten közvetlen kegyelmét közvetítő Szent Koronával koronáznak meg. (…)

Láthatjuk, hogy a MAGYAR KIRÁLYnak milyen kiemelt feladata van a VILÁG SZAKRÁLIS RENDJÉNEK fenntartásában, alakításában, védelmében. //Az eredeti szöveg is vastagított nyomású – a szerk.: LHA// (…) Erre éppen a

magyar és magyar hagyományú király alkalmas, mert a magyar – az egyenrangúság alapján egyesítő – hagyomány: nagyon ősi. A 'szkíták a szívükben hordják az igazságot' öröksége ez. //Az eredeti szöveg is dőlt betűvel! – a szerk.: LHA// (…)

Ezt a küldetést teljesíti be az apostol(i) király és (Magyar)országa, valamint magyar népe. //Az eredeti szöveg is vastagított nyomású – a szerk.: LHA// (…)

A mi öntudatunk az – nyelvünk és kultúránk szerint is –, hogy mi az 'idők kezdete' óta jelen vagyunk a Kárpát-medencében. Ki tudja hogyan, de a szkíta- (hun-avarmagyar) népek több hullámú betelepedése a Kárpát-medencébe – és ugyanakkor az állandó jelenlét – sem zárja ki egymást. Árpád és népe is hazajött, követve az ősök útját. Hagyományaink nemcsak Európához, annak is nagyon ősi múltjához, de egész Ázsiához (sőt más kontinensekhez is), így a Közel-Kelethez is kötnek minket. E múlt útjelzői: Melkizedek, Baalbek, Szkítapolisz, Sálem, és hosszan folytathatnám. (...)

A magyar közjog alapelve a korona szuverenitásából következően a megosztott és közös felelősséggel gyakorolt hatalom, valamint az ezt szolgáló jogok biztosítása.

Miután a hatalomforrás a Szent Korona, ezért a jogok forrása és őrzője is az. (…)

A hatalmi jogosítványok, illetve az intézmények felállításának joga, kötelezettsége és fenntartása-működtetése egyrészt a királynak a Szent Koronától kapott joga, hatalma volt. Másik része ennek a hatalomnak, ugyanazon hatalmi ágon belül, a nemzet Szent Koronától kapott joga és kötelezettsége volt. Ez minden hatalmi ágnál így működött. (…)

Ennek a közjogi rendszernek az alapja pedig a régi törzsi, nemzetségi alapokra – szkíta szokásra – visszanyúló legteljesebb önkormányzatiság. Területi, vallási, rendi önkormányzatiság, annak legteljesebb értelmében (ennek a feltétele pedig a családok szakrális egysége, a családi élet szentsége, valamint az ebbe történő külső beavatkozás szigorú tilalma). Ez azt jelenti, hogy az egyes – a nemzet által működtetett – hatalmi szervezetek, intézmények önkormányzati rendszerként működtek. A királyi intézményrészek királyi központi /centralizált/ hatalomként, de a nemzet intézményes jelenlétével, illetve ellenőrzésével. A nemzet legfontosabb önkormányzó és önvédelmi intézménye a vármegyei önkormányzat volt. (...)”

A parasztság (…) 1514-től 1848-ig elveszíti közvetlen országos politikai jogait, ugyanis ekkortól őket a földesúr képviselte az országos közéletben. (…) A gyakorlatban a parasztság megtartja földjeinek és falvainak önigazgatását. (…)

Werbőczy István nem csupán a minden rendű országlakosra addig kiterjedt egzisztenciális biztonságot tartotta fenn, hanem megteremtette azt az egységes POLITIKAI NEMZETet, amely összetartozását, jogait a Szent Koronához köti. (…) 1848-ban – és ebben egyetértettek az utolsó rendi országgyűlésben – a parasztság ismét a Szent Korona tagjává vált, visszakapta országos politikai jogait.

Jellemzően 1514 után is a Szent Korona általános tisztelete kötötte össze a magyart a magyarral, valamint a magyart a nem magyarral, s a protestánst a katolikussal. (…)

A politikai jogok sem 1848 előtt, sem azután nem nemzeti származás kérdése volt. Ez is egyedülálló Magyarországon, a populus, a 'natio hungarica' (a politikai magyar nemzet) az országos politikai jogokkal rendelkezőket, a Szent Korona-tagokat jelölte – származástól és vallástól függetlenül is. (…)

A mostani alkotmányos rend annak a szélsőséges, központi kormányzási hatalomnak a rendje, amelyik az elmúlt 20 évben – az állam és az állampolgárok teljes eladósításával és elszegényítésével – ripacsok bánszínházává alakította az alkotmányos és politikai életet. Általános szabályként hiába van minden nagykorú állampolgárnak választójoga és alkotmányos joga a szociális biztonsághoz, a kötelezettséghez mért jogokhoz, a valóságban Magyarországon nemcsak európai, hanem dél-amerikai viszonylatokhoz mérten is szélsőségesen valósult meg A MONETÁRIS CENTRALIZMUS DIKTATÚRÁJA. Az 1990 óta eltelt húsz esztendőben //2010-ig, e dolgozat születéséig – a szerk.: LHA// a választók – magyar öntudattal is, és az elkötelezettség nélküli lakosság is – mindig a szociális piacgazdaságra szavaztak, azaz: hogy az életszínvonal legalább rosszabb ne legyen. A politikai öntudat nélküliek ennek megfelelően változtatták „pártpreferenciájukat”, azaz vágyaikat rendre más pártban vélték megvalósíthatónak.

A kamatra épített monetáris kereskedelem globális hatalmi intézményei – így a nemzetközi bankok – pedig a kizárólagos és egyoldalú előny, azaz a kifosztás rendszerét kívánták Magyarországon bevezetni. Az elmúlt húsz év kormányai nem tudták, vagy nem akarták megteremteni a két ellentétes követelés közötti szintézist, a kompromisszumot. (…)

A nemzet hatalmát az önkormányzatiság garantálta, és az egzisztenciális biztonság (a föld forgalomképtelensége, vagyis eladhatatlansága). (…) A magyar történeti alkotmány a hagyományos magyar hatalomgyakorlási rendszert szolgálta. (…)

Károlyi Mihály hatalma, amikor még József főherceg előtt tette le az esküt, törvényesnek számított 1918-ban. Az már azonban nem, amikor a szervezett, és a hatalom önkényes átvételére törő kisebbség Nemzeti Tanácsot alakított, és a kialakult-kialakított kaotikus helyzetben Károlyi nekik is esküt tett. Nem is beszélve a kommün létrejöttéről és működéséről. Tehát nemcsak a király, hanem – úgymond – a nép nevében sem lehet törvényesen önkényes hatalmat gyakorolni. (…)

Ha a törvényes rendszer működése megszakad, megszakad a jogfolytonosság, akkor törvénytelen helyzet áll elő. Ez az a helyzet, amikor idegen, illetve zsarnoki kormányzás uralkodik a nemzet és az ország felett. A hatalom innentől nem legitim, hanem illegitim. (…)

Törvénytelenségre jogot nem lehet alapítani, tehát a törvénytelenség időszakának jogát, jogalkalmazását a törvényes hatalomnak, a jogfolytonosság helyreállításával azonnal, visszamenőleg, teljes körűen felül kell vizsgálni. (…) Minden jogfolytonosság helyreállításnál kiinduló pontnak a törvénytelen rendszer előtti utolsó törvényes hatalom jogrendjét kell alapul venni, annak folytatásaként kell kezelni a helyreállítandó jogrendet. (…) Összefoglalóan: a jelenlegi kartális alkotmányt történeti alkotmánnyá kell átalakítani, megállapítva az 1944. március 19. óta fennállt rendszerek törvénytelenségét, s a történeti alkotmány alapjaként a Szent Korona-tant állítva, kimondva a teljes jogfolytonosság helyreállításának célját, továbbá a szokások és a törvények egyenrangúságát. (…) Ezzel azt is elfogadjuk, hogy az új rend nem liberális elvű. A szabadság nem a vágyak korlátlan és önző kibontása. A társadalom nem a felelőtlen szabad verseny színtere, ahol a győztesek a többiekkel fizettetik meg tevékenységük következményeit. (…) Amit a legelsők között kell szabályozni: a nemzeti vagyont a Szent Korona védelmébe kell vonni, a Szent Korona tulajdonává kell tenni. Így a termőföldeket, az erdőket, a felszíni és felszín alatti vizeket, a levegőt, az ásványi kincseket. Így (…) más jogi védelem alá tartozna a nemzeti vagyon, ami a Szent Korona tulajdona, és így forgalomképtelen, valamint a többi állami vagyon, amivel a kormányzat gazdálkodik. (…)

Az elmúlt hatvanöt év következménye az a kusza helyzet, hogy nem mindenki az, aminek magát mutatja vagy nevezi. Az összevisszaság, a megtévesztés és a hazugság rendszerének a burkolt, „puha” diktatúra a hatalmi eszköze. (…) Jóvátételt adni, igazságot szolgáltatni, a múltbeli rossz ügyeket – éppen a jelen és a jövő érdekében – rendezni, legteljesebben és legtisztábban, csak a jogfolytonosság helyreállításával lehet. (...)

(Tóth Zoltán József: Élet a Szent Korona jegyében /A magyar értékekre épülő társadalom/ A magyar állam metamorfózisa; „Magyarságtudományi Füzetek” Kis-enciklopédia 10. füzet) 24./ „(...) 1848 után a Szent Korona-tan közjogi értelmezésében csak az a változás, hogy a nemesi előjogok kiterjesztésével minden magyar állampolgár a Szent Korona tagja lett. (...)”

(Tóth Zoltán József: A Szent Korona és a Szentkorona-tan; A magyar történeti alkotmány; in: A magyar Szent Korona és a Szentkorona-tan az ezredfordulón; kiadó: Szent István Társulat, Budapest, 1999., 329. oldal)

25./ „Királynak lenni annyit tesz, mint állandó Isten-ítélet alatt állni.” ('Igazságos' Mátyás király, Hunyadi Mátyás /1458-1490/ – rádióműsorból /2012./) 26./ „A fejedelemnek nem szabad olyan álmot álmodni, amilyet akar, csak amilyent lehet; sőt: nem amilyent lehet, de amit kell!” //szakralitás! – LHA// (Bethlen Gábor erdélyi fejedelem; 1613-1629) 27./ „(...) A kiteljesedett és teljessé vált szakralitás példája tulajdonképpen talán minden érett, férfikorba érő Árpád-házi uralkodó súlyos személyisége, sorsa és uralma. (…) A II. András király (1205-1235) által vezetett keresztes hadjárat a keresztény világ szempontjából nem a véghezvitt hadi cselekedetek miatt volt kiemelkedően fontos (bár számos erődöt, erődrendszert építtetett, illetve felújíttatott magyar pénzből), hanem azért, mert személyében az apostolok utóda, Magyarország, a Szent Pannónia (Sacra Pannonia), Szűz Mária, a Boldogasszony Királyságának (Regnum Marianum), a szentek Paradicsomának (Dante) uralkodója elment főembereivel, katonáival együtt a Szentföldre. Önmagában az egyszeri jelenlét súlyos tartalma elég volt ahhoz, hogy II. Andrással kezdve az európai uralkodók közül a MAGYAR királyt tekintették JERUZSÁLEM MINDENKORI KIRÁLYÁNAK! Jeruzsálem királyának címét utoljára a katolikus szertartás szerint a világon eddig utolsóként megkoronázott király, IV. (Boldog) Károly (1916-1918.) viselte. (...)” //Vegyük észre: egy hétszáz éves tradícióról van szó!!!l – a szerk.: LHA// (Tóth Zoltán József: Vihar előtt – válaszúton; Két Hollós kiadás; Budapest, 2011.; 34. oldal) 28./ „(...) Már az Árpád-korban kialakul az a nézet, – amely a XIV. és XV. századra Szent Korona-tanként fogalmilag és tartalmilag kiteljesedik – hogy, az indoeurópai megközelítéssel szemben, nem a királynak van országa, hanem az országnak van királya. Ez nemcsak a hatalom-átruházás kérdésében jár gyakorlati következménnyel, de a hatalommegosztás és hatalom ellenőrzése tekintetében is. (...)

A hatalmi szemléletében mellérendelő magyar politikai gondolkodás a személyeket, népeket egyenrangúnak tekinti. (…) A mellérendelő politikai gondolkodás jellemzője, hogy egymás tiszteletén nyugszik, partnereit magával egyenrangúnak tartja. Mindez szemben áll az emberi és hatalmi viszonylataiban kizárólag alá- és fölérendeltségben gondolkodni képes európai szemlélettel. (…) Ez a

gondolkodás elválaszthatatlanul összefügg, analóg a nyelvi szerkezettel is. Hiszen amíg az indoeurópai nyelvek mondatszerkezete meghatározóan vagy kizárólag aláfölérendelt – a magyar nyelvé mellérendelt. (...)”

(Tóth Zoltán József?!)

29./ „(...) A Szent Korona értékrend tehát olyan tulajdonrendszerből indul ki, ahol a MAGYAR NEMZET életmegtartó földterülete, Magyarország, csak a magyar nép nemzedékeinek sorát jogi személyként képviselő Szent Korona tulajdona lehet. Nem véletlen, hogy egészen a XIX. század közepéig Magyarországon csak földbirtokosok voltak, mert egyetlen földtulajdonos létezett, a magyar nemzet nemzedékeit jogi személyként képviselő Szent Korona. A mindenkori magyar király is ennek a Szent Koronának volt az első számú szolgája, képviselője. Magyar földet mindenki más csak birtokolhatott, használhatott, de tulajdonosa csak a Szent Korona lehetett.

A Szent Korona értékrendből következik, hogy Magyarország termőföldje, vizei, levegője és gazdasági közútrendszere – a nemzeti tulajdonban lévő közpénzrendszer - csak a magyar Szent Korona értékrendjét elfogadó, és Magyarország területén élő, az előző nemzedékekhez szervesen, vagyis spirituálisan és érzelmileg is kötődő természetes személyek közösségének a birtokában és a használatában lehet. A magyar föld, víz, levegő és pénzrendszer a magyar nemzedékek sorának közös értékrendjét el nem fogadó személyek (jogi személyek) tulajdonában nem lehet. Ebből az is következik, hogy nem lehet tőkének tekinteni Magyarország földjét, vizeit, levegőjét és saját pénzrendszerét, és azt nem lehet alárendelni a tőke szabad áramlásának. Ez az elv az Európai Unió négy legfontosabb követelményéhez – a tőke, a személyek, az áruk és a szolgáltatások szabad áramlása - tartozik, ezért Magyarországnak újra kell tárgyalnia az Európai Unió illetékes szerveivel az Unióhoz tartozás feltételeit. Ha pedig ez nem lehetséges, elsőként ki kell lépnie abból az Európai Unióból, amely elsősorban a nemzetközi pénztőke érdekeit szolgálja, és legfőbb rendeltetése a nemzetállamok felszámolása egy államok feletti bürokratikus birodalmi rendszer létrehozásával. (...)”

(Drábik János: A természetes gazdasági rend Magyarországon; Magyar Nemzetstratégia; Magyar Konzervatív Alapítvány, Püski; Budapest, 2008. Karácsony; 697-698. oldal) 30./ „(...) Ne üljünk fel semmiféle manipulációnak. Ma a Magyar Szent Koronának nincs jogos örököse. Csak elhívás és csodás tettek végrehajtása útján lehet elnyerni ezt a méltóságot, a nemzet teljes egyetértésével. (...)

A Korona, mint nemzeti szimbólum, a lélek szintjén programoz. Ahogy áttör a lelkiség, ha eljön az idő, teljesen természetes módon megnyilatkozik a Kárpátmedencei integritás törvényszerűsége is. (…)

A törvénynek megfelelően a Korona is ránk fogja kényszeríteni, hogy felismerjük erejét. Felismerjük azt, hogy szükségünk van nekünk is, de az egész emberiségnek is rá. //Persze: a Szent Korona értékrendje, az 'élet értékrendje' okán, mert ez egyedül áll szemben a mai tengés-lengésünket, azaz vegetálásunkat jellemző 'halál civilizációval' (II. János Pál pápa szóhasználata, fogalmazása!). A szerk: – LHA// (Harsányi László: Nostradamus! Most én mondom..., Girardi Kft., Budapest, 2000.; 129. és 162-163. oldal) 31./ „(...) A Szent Korona-tan éppen hatálytalaníthatatlansága által válhat legfőbb garanciájává a jogfolytonosság helyreállításának. A Szent Korona tana hatálytalaníthatatlansága pedig megkérdőjelezhetetlen, hisz miképpen a király sem, a nemzet sem határozhatja meg a Szent Koronához való viszonyát.

A jogfolytonosság helyreállítói szemében legsúlyosabban azok vétkeznek a magyar nemzet érdekei ellen, akik a történelmi magyar alkotmányt, valamint a magyar jogfejlődés alapelveit semmibe véve, idegen jogra, illetve jogelvekre hivatkoznak: '...amikor azt kérdezzük – nyilatkozta Túri Béla –, hogy mi a jogfolytonosság, nem törődöm azzal, hogy Franciaországban vagy másutt mit tartanak a jogfolytonosság elvének; én azt kérdezem, hogy mi a magyar alkotmány szerint a jogfolytonosság és mi a Szent Korona országában és tanában a jogfolytonosság... ' (…).

A Szent Korona közjogi tana ma is kötelező erejű. Hisz' a magyar nemzet törvényes képviselői a Szent Koronát sosem tagadták meg, és a Szent Korona-tant sem hatálytalanította soha alkotmányosan összeült magyar nemzetgyűlés vagy országgyűlés. (…)

1990-ben jogszerűen semmi mást nem lehetett volna tenni, mint helyreállítani a jogfolytonosságot. Miért nem állították helyre?! (…) Ami bizonyos: egyetlen percre, de csak egyetlen percre mindent érvényesnek kellett volna tekinteni, ami a jogfolytonosság megszakadása órájában érvényes volt. De a következő percben már el kellett volna kezdeni a hatalmas munkát, (…) Miért nem vállalták a jogfolytonosság helyreállítását? (…) Megszűnt volna a megszállás alatt létrejött államadósság...! (…)

Van angol jogfolytonosság, van spanyol jogfolytonosság stb. És ma sem neheztel a világ sem az angolokra, sem a spanyolokra, mert nem mondanak le a régi közjogukkal való folytonosságról. A jogfolytonosságot, persze, lehet tagadni. De a

jogfolytonosság tagadása nem más, mint a törvények megvetése. Egy jogfolytonosságot vállaló országban a törvény gyémántból van, egy jogfolytonosságot tagadó országban üvegből. (…)

Zétényi Zsolt azt fejti ki 'A Szent Korona-eszme mai értelme' című könyvében, hogy miért feltételes és nem valódi ma Magyarországon a közjogi legitimitás.

'1990. május 2-án – írja – még idegen megszállás alatt, formailag szabad választások után alakult meg az új országgyűlés. A jogtechnikai jogfolytonosság megmaradt az önkényuralmi rendszerrel, az alkotmányos jogfolytonosság létrejött az 1946-ban kikiáltott köztársasággal, de a történelmi alkotmány folytonossága nem állt helyre. Átmeneti, provizórikus állapotban élünk, nemcsak alkotmányjogilag, hanem gazdaságilag, erkölcsileg, kulturálisan is.' (…).”

(Kocsis István: A Szent Korona és a jogfolytonosság; A Szent Korona népe Kelet és Nyugat között; 'Kapu Könyvek', kiadó: 'Magyar a magyarért Alapítvány', Budapest; 2004., 4-8. oldal) 32./ „(...) Nép és nemzet összetartozik, de az a nép nemzet, amely történeti rangot szerzett. A nép tradicionális fogalom, éspedig mint ahogy a sok ellenpólusa az egynek, a nép is ellenpólusa az egyetlen királynak. Népnek királyi ellenpólusa nélkül nincs értelme, és minden valószínűség szerint ilyen csonka alakban nem nép többé, hanem olyan szubszociális kategória, amelyet külön meg kell határozni. A nép az, amely királyát SZOLGÁLJA, és a király az, aki népét SZOLGÁLJA. Ez a kölcsönös hűség teremti a nemzetet, és csak ha ez a hűség él, nyerhet történeti rangot.

A köztársaság nemcsak annyit jelent, hogy a királynak nincsen többé népe, hanem azt is, hogy a népnek nincsen többé királya. A KÖZTÁRSASÁG A CIVILIZÁCIÓ FELBOMLÁSI TÜNETE, mert kétféle köztársaság van: az egyik az önfegyelmét vesztett individualizmus, a másik a totalitárius kollektív hatalom jegyében áll.

Vagy – ahogy Platón mondja – a szubszociális nép az egyéni önkény és a kollektív önkény végletei között hánykolódik. Mert az önkényuralkodó nem a népért, hanem a népen uralkodik. Uralma azonban nem uralom, hanem bitorlás. A bitorlás pedig válságtünet. (...)”

(Hamvas Béla: Az öt géniusz; Életünk Könyvek, 1989., 52-53. oldal) 33./ „A pénzhatalom béke idején élősködik a nemzeten, háborús időben pedig összeesküszik ellene. Despotikusabb, mint a monarchia, arcátlanabb, mint az

autokrácia, és önzőbb, mint a bürokrácia. Olyan válság közeledtét látom a közeljövőben, amely megbénít, és arra kényszerít, hogy remegjek hazám biztonságáért. A korporációk – vagyis a magántársaságok – kerülnek uralomra és a korrupció korszaka köszönt ránk. A pénzhatalom arra törekszik, hogy fenntartsa uralmát, kihasználva az emberek előítéleteit, egészen addig, amíg a gazdagság néhány kézben halmozódik föl, és a köztársaság elpusztul.” /1863./ (Abraham Lincoln, az USA tizenhatodik elnöke /1861-1865/ Czakó Gábor: Magánállamok /'Beavatás' sorozat/; kiadja: Boldog Salamon Kör, Budapest, 2003., 160-161. oldal) //Gondoljuk tovább a – vélhetően a pénzhatalom utasítására - meggyilkolt elnök napjainkban, a XXI. század elején, 150 év után valósággá érlelődő próféciáját! Mi a következő lépés?! Mi jöhet ezután? Csak két valós lehetőség rajzolódik ki.

Az egyik: a köztársaságot, azaz a képviseleti (tehát jórészt 'látszat') demokráciát elpusztító erők – a pénzhatalom – zsarnoki diktatúrája jön létre a jövőben.

A másik: visszatalálunk az embert is – részeként – magába foglaló természeti, illetve természetes rend, a szakrális rend világába, mind a társadalomszervezés, mind a gazdasági rendszer kiépítése terén (Silvio Gesell: A természetes gazdasági rend, Clifford Hugh Douglas: A Nemzeti Hitelpénz és Hitelgazdaság Rendszere – több könyvben kifejtve, Síklaky István: Létbiztonság és harmónia, David C. Korten: Gyilkos vagy humánus gazdaság, stb.)

Talán bölcs dolog volna úgy szervezni, élni az életünket, hogy eleve meghiúsítsuk az első lehetőség kialakulását-kifejlődését, és rögtön a második megoldás, a valódi élhető jövő felé kellene irányítanunk minden erőfeszítésünket - a szerk.: LHA//.

34./ „(...) Engedjék meg, hogy ellenőrizhessem egy ország pénzrendszerét; hogy ki hozza a törvényeit, már nem érdekel.” ('Azaz: egy ország közpénzrendszerét meg kell szereznie a nemzetközi vagyonokra épülő magánpénzrendszernek. Ez utóbbinak az a jellemzője, hogy bankjai hitel és kamat pénz-mechanizmusa olyan uzsorajövedelmet biztosít, amellyel adósságfüggésbe lehet taszítani egész népeket, azok gazdaságát, ellenőrzés alá helyezhetők kormányok, látszatdemokráciájuk és bábként mozgatott intézményeik, valamint tömegtájékoztatási eszközeik. (…) Az eladósítás elpusztítja a demokráciát.' – értelmezi a nagy bankár gondolatát Ilkei Csaba a 'Leleplező' 2012/1-es számában, a 60. oldalon /”A gyarmatosító magánpénzhatalom titkos múltja és még titkosabb jelene”/).

(Meyer Amschel Rotschild /1744-1812/ - dinasztia-alapító bankár idézi: Czakó Gábor: Magánállamok; Boldog Salamon Kör kiadása; Budapest, 2003.; 160. oldal)

35./ „(...) Úgy kell irányítani a háborúkat, hogy a szemben álló nemzetek mindkét oldalon eladósodjanak... nekünk. (…) Pénzügyi válságok és pánikok végül is kikényszerítik egy világkormányzat létrehozását, az egy-központú új világrendet. (…) /1774.!/” (Meyer Amschel Rotschild /1744-1812/ – dinasztia-alapító bankár „Leleplező” könyvújság, 2012/2; 144. oldal) //Az előző két idézet pontosan mutatja, mi az, ami abszolút ellentétes a szkítamagyar szakrális érték- és életrenddel; jelzi, hogy mi az, amit ki kell iktatni az emberek, a társadalmak további életéből, mert különben – az éltető természet teljes tönkretétele következtében – kihal az emberiség! – a szerk.: LHA// 36./ „(...) A magyar költészet, minden bizonnyal a magyar nyelv rendkívüli voltából következően, a világ legnagyobb ilyen jellegű teljesítménye. (…) Jó volna ezt a tényt is beleszámítani nemzetünk kiemelkedő teljesítményei közé. (…)

Erre nemcsak nekünk van szükségünk, hanem az egész világnak, amelyben nemcsak eltorzultak az értékek, hanem súlyos betegség emészti az embereket. A pénz gyilkos hatalomvágyakat formál. A hatalom pedig tör, zúz, rombol, s már el se kívánja leplezni ezeket a törekvéseket. A világ előtt magyar példát kellene mutatni arra nézve, hogy vannak igazi, embert formáló, javító értékek, és azokat kell ismerni, becsülni és támogatni.

A bankok gyalázatos működése mindent lerombol, tönkretesz. Sajátos szellemi pestis pusztít bennünket, ami ellen most már majd tűzzel-vassal kell védekeznünk, mert a rombolása könyörtelen. Nekünk tudnunk kell életünk minden pillanatában, hogy kétszázezer népdalunk van, továbbá annyi kallódó, tehetséges, jó képességű emberünk, tiszta szívű tehetségünk van, hogy ők rendbe tudnák tenni az ország sorsát, ha rájuk is számítanának, és nem a gengszterek akarnák intézni a sorsunkat.

A pénz hatására megformált példaképek a silányságot képviselik, az egész emberiség fejlődése eltorzul, és a hatalom meg az erőszak lesz a döntő a továbblépésben. (…)

A magyar nyelv lényeges tulajdonságait tekintve különbözik a világ legtöbb – alighanem valamennyi – nyelvétől. Feltűnő benne a logika és a számtan meghatározó szerepe, ami valóban egyedülálló a többi nyelvhez viszonyítva. (…)

Francesco Nitti olasz miniszterelnök már 1920-ban pontosan s alaposan fogalmazott, amikor a Magyarországról szóló, oknyomozó, elemző, alig túlértékelhető könyveit írta. Többek között azt is papírra vetette, hogy Magyarországot nem földarabolták,

hanem kivégezték! Miként azt a francia Pozzi is írta. Nem túlzás, Trianon valósága ezt jelentette! De akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy hazánkat fölkoncolták. A magyar kormányok csaknem száz éve szolga és janicsár kormányok. A bankok, a globalizmus, a pénz könyörtelen szolgái, a magyarság első számú ellenségei! (...)”

(Kiss Dénes: A titokzatos ősnyelv; Magyarságtudományi füzetek; Kisenciklopédia 6.;Hun-idea Szellemi Hagyományőrző Műhely; Budapest, 2010., 35. és 56-57. oldal) 37./ „(...) Üstengri ugyanazt várja el az embertől, mint minden más teremtményétől, a sólyomtól, a farkastól, szarvastól, fától vagy virágtól: hogy valósítsák meg a teremtés összhangját az ÉLŐLÉNYEK és az ELEMEK között.

Az Isten Kardja az összhang kardja?

Az Isten Kardja az ÖSSZHANG KARDJA. A kardot csak az összhangot teremtő jó érdekében, az összhangot pusztító rossz ellenében használhatod. Ez a küldetésed, amelyet ha megvalósítasz, olyan, örökösen vibráló lélekenergiát hozol létre, ami évezredek után is erősíti hun utódainkat. (…) Őseink szellemi és lelki úton továbbították üzeneteiket. A lélek üzenete mindig erősebb, mint a kő üzenete. A lélek örök, a kő elporlad. (…) Elsőre úgy tűnhet, hogy a lélek üzenetét hosszú időre, sőt olykor örökre is elfelejtik. De a lélek üzenete olyan, mint a mag. Szárazság idején nem kel ki, de ha megöntözik, ha ismét elered az eső, akkor kihajt, virágba szökken és közli az üzenetet. (…)

Biztos vagyok benne, hogy több ezer év után Üstengri olyan tüzet gyújt majd utódaink lelkében, melynek a fényében meg tudják különböztetni a kavicshegyekben az üzenetünket tartalmazó, rejtett drágaköveket.

De megértik-e, mikor addig csak az ellenségeink hangját hallották?

Elég, ha csak egy lesz, aki megérti. Ő majd meggyújtja a tüzet, ami elégeti a haszontalant és a rosszat, és kiolvasztja a kavicsból az aranyat. (…) Az üzenetünket csak Üstengri nevével kezdhetjük (…), hogy megértsék, a távoli ősök szólnak hozzájuk és kérik őket, hogy járjanak a jótettek útján, és kövessék azokat a lelki értékeket, amelyeket az ősök is követtek, mert így közelednek Üstengrihez, az Ég Urához, és így jutnak be egykoron az Ősök Országába. (...)”

(Cey-Bert Róbert Gyula: Atilla /A hun üzenet/; Püski Kiadó, Budapest, 2012., 449-451. oldal)

38./ „(...) Magyarország egy olyan geopolitikai helyzetbe került, ami nagyban hasonlít Krisztus áldozatvállalásának a helyszínére. Természetesen az erők egymásnak feszülésének szempontjából vizsgálva. A szentföldi történelmi helyzet a Párthus és a Római Birodalom szembenállását mutatta. Ebből a mai emlékezet többnyire annyit tud, hogy volt egy mindent meghatározó Szent Római Birodalom.

Hogy miért feledkeznek meg arról, hogy ez a rettenthetetlen birodalom ötszáz éven keresztül adófizetője volt a Párthus Birodalomnak egészen Krisztus koráig, nem igazán kérdés ma már. Azért, mert akkor könnyen kiderül az is, hogy a krisztusi történetnek létezik egy annak kozmikus léptéket biztosító polaritása.

Nyilvánvalóvá válik, hogy létezett a kialakult kereszténységnek egy másik ága, amely tanításaiban bizony különbözött a római tanításoktól. Hogy melyik tartalmazta az autentikus Jézus-tanításokat? A józan ész logikáját követve nem az, amelyik elhazudta a másik létét is. Ez a hazugságra felépülő rendszerek logikája. Amiről nem tudunk, az nincs is. Szerencsére, ha a polaritások törvénye alapján vizsgálódunk, rögtön hiányérzetünk támad a másik pólus keresése irányában. (…)

Amikor a római kereszténység hazugságainak ellentmondásai következtében, valamint azért, mert spirituális tanításokat használt a hatalmi struktúrák felépítésére és őrzésére, olyan romlott állapotba került, hogy észhez kellett téríteni, elérkezett az idő az első hozzáadott sokk belépéséhez. Ez pedig Attila megjelenése volt a Kárpát-medencében. Azon a földrajzi helyszínen, ahol már a következő energetikai pontja van a Földnek, a szívcsakra, aminek az átlényegítését szolgálja az egész világkorszak. Csak erről a helyszínről lehet a ROMLOTT EURÓPÁT ÉSZHEZ TÉRÍTENI. Csak a szíven keresztül jött impulzusok azok, amelyekre hallgatva az ember, de az emberiség is képes megváltozni. Attila véghez is vitte művét.

Megadta a keresztény Európa fejlődéséhez a szükséges, hozzáadott sokkot. (...)”

(Harsányi László: Nostradamus! Most én mondom...; 205-207. oldal, „Múlt – jelen – jövő” c. fejezet; Girardi Kft. kiadása, Budapest, 2000.)

39./ „(...) A rendszer nem csupán a gyermekekre, hanem a ma élő felnőtt emberekre is olyan információk áradatát zúdítja, amelyek látszólag fontosak, de céljuk alapjában véve egyetlen – elvezetni az embert a számára fontos értesülésektől. (…) A hivatalnokok már évezredek óta találkozgatnak. Percről percre. Az évezredek folyamán a különböző országok vezetői állandóan megbeszéléseket folytattak. Ennek ellenére e megbeszélések eredményeképpen semmi, de abszolút semmi fontos nem változik meg.

Azért nem, mert soha nem beszélnek arról, ami fontos. Soha nem beszélnek például a háború valós okáról. Csak a következményeiről. (…)

Figyeld meg, mi a LEGTILTOTTABB információ az egész világon – az EMBERISÉG FEJLŐDÉSÉNEK AZ IRÁNYA! (…) A vezetők mindegyike országa úgynevezett műszaki és technikai haladásának fejlődésével, katonai erejével és saját személyes hatalma megvédésével van elfoglalva. Ennek érdekében – együttesen is, külön-külön is – az egész világon feláldozzák saját országukban a levegő és a víz tisztaságát. A vezetőkre nyomást gyakorol a rendszer; (…) az államfők, vezetők, miként a Földön élő emberek többsége is, e rendszer aktív csavarja. (...)”

(Vlagyimir Megre: Az Élet Energiája /Anasztázia-könyvek/; Oroszország Zengő Cédrusai sorozat, 7. könyv; Silvana Kiadó, Kassa, 2010., 60-62. oldal) 40./ „(...) Csak KÉT ÚT van, tanítja ezzel egybehangzóan Szabó Lajos, ISTENÉ és a MAMMONÉ, és aki nem az egyiket követi, az feltétlenül a másikra kényszerül.”

(Miklóssy Endre: 'Válj azzá, ami vagy!'

Magyar Kulturális Kalauz; Napkút Kiadó, Budapest, 2011.; 341-342. o.)

41./ „(...) Több mint tanácsos megmaradnunk a természet kebelében, s hozzáidomulnunk azokhoz a korlátokhoz és lehetőségekhez, amelyek nélkülözhetetlenek a bioszféra működőképességének és egyensúlyának megtartásához. MINDEZ RADIKÁLIS, GLOBÁLIS VÁLTÁST TESZ SZÜKSÉGESSÉ: VILÁGVÁLTÁST. A JELEN VILÁG URALKODÓ STRUKTÚRÁINAK STABILIZÁLÁSÁRA ÉS ÁTMENTÉSÉRE TETT MINDEN KÍSÉRLET HALÁLRA VAN ÍTÉLVE. A siker csak időleges lehet, s mindössze elhalaszthatja az elszámoltatás napját, amely ha elérkezik, csak annál drámaibb és talán traumatikusabb lesz. Kevés már, ha csupán véget vetünk a jelen rendszer keretei között megkezdett folyamatoknak: a népességnövekedésnek vagy a természeti kincsek kizsigerelésének, a természeti folyamatok növekvő tönkretételének. Politikai és üzleti vezetőink mégis roskadozó társadalmi és gazdasági rendünk felélesztésében és stabilizálásában gondolkodnak. (…) Válaszút elé érkeztünk az emberiség fejlődésének történetében. (…) Az emberi világot kell átformálnunk, éspedig az alapokig. Eközben azt a rendszert kell stabilizálnunk és rugalmasabbá tennünk, amely megteremti az ÉLET lehetőségét planétánkon. Az így átmentett természet keretei között összeomlás nélkül élhetjük meg a világváltást. (...)”

(László Ervin: Előszó /Kingsley L. Dennis: Új tudatosság egy új világért c. könyvéhez; Édesvíz Kiadó, Budapest, 2012.; 10-12. oldal/) 42./

„(...) A tudós közbevetette, hogy aki tudni akarja az igazságot, annak az apró részleteket is mind ismernie kell.

A bölcs azonban ellentmondott neki: 'Csupán a régi igazság az, amelynek nagyon sok részletét ismeri az ember.

Csakhogy az az igazság, amely továbbvezet, mindig új és kockázatos. (…)'...(...)”

(Bert Hellinger: Gondolkodtató /Pillantások a teljességre/; Moira Kiadó, 2010.; Budapest (?), 108. oldal)

43./ „(...) Pillanatnyilag a világ népességének több mint 70 százaléka él abban a meggyőződésben, hogy tennünk kell valamit azon veszélyek ellen, amelyek a bolygónkat fenyegetik. Jelenleg a feltételek is jók ahhoz, hogy éles kanyart vegyünk abba az irányba, amelyet a (…) bölcsek ajánlanak. Az emberiség legnagyobb része tudni akarja, hogyan kell ezt a változást előidézni. Ez tehát egyike azoknak a tetőpontoknak, amikor a dolgok hihetetlenül gyorsan képesek változni – amint előállnak azok, akik a folyamatot vezetni tudják, és erre lehetőség is adódik.

Amint látjuk, nem az információk jobb áramlásának vagy a megfelelő politikának van központi jelentősége. A lényeg az erkölcsi belátás, a SZÍV BÖLCSESSÉGE. Ebbe az irányba indul most megannyi Kulturális Kreatív; egyenesen közös világunk problémáinak leglényegét célozva meg. (...)”

(Paul H. Ray-Sherry Ruth Anderson: Kulturális Kreatívok /Akik képesek megváltoztatni a jövőt/ Pilis-Print Kiadó, 2009., 350. oldal) 44./ „(…) Az evolúció tulajdonképpen mind magasabb és magasabb energiaszintek egymásutánja. A két energiaszint közti átmeneti időszakokban ugyanakkor gyakran következik be széthullás, amint a különböző energiamezők ütköznek egymással. Az interferencia ilyen időszakaiban nagy horderejű váltások lehetségesek. (…)

Energia befogadására és továbbadására mindig elegendő számú fogékony Föld-lakóra van szükség, kivált a mostanihoz hasonló helyzetben, amikor az említett energiák mind tömegesebben árasztják el kozmikus szektorunkat. Planétánk és az emberiség evolúciójának elősegítésére kritikus tömegnyi embertársunk felébredésére van szükség. Nem a többségről van szó – ilyet soha nem is kívánhatunk – csak a minőségről. Az 'alvó tömeg' (azaz az emberiség öntudatlan hányada) nem közvetíti érdemben a szóban forgó energiát, amelyet így az érzelmi és fizikai világ köt meg, vagy más társadalmi csatornákba terelődik. (…)

A rendelkezésünkre álló egyik legmagasabb rendű erőforrás a tudatos, feltétel nélküli SZERETET. A Föld hanyatlása és állapotának romlása éppenséggel annak rovására is írható, hogy az ember érzéketlenebbé vált, s így képtelen ennek a fajta jótékony energiának a felfogására és továbbítására. Ezt a képességet ugyanakkor elő is lehet hívni és fejleszteni. Könnyen elképzelhető, hogy az átmenettel járó sokk felébreszti embertársainkat bódultságukból, s feléleszti bennük a szeretetre és hálára való készséget. (...)”

(Kingsley L. Dennis: Új tudatosság egy új világért; Édesvíz Kiadó, Budapest, 2012.; 20-22. oldal) 45./ „(...) Legtöbben azért emelik ki a Kárpát-medencét, mint a magyarok központját, mert sajnos azt kellett bizonygatnunk, hogy mi ide sehonnan nem jöttünk, ez mindig a miénk volt. De ez ma már vitathatatlan. Ha valóban szeretjük és tiszteljük szent Kárpát-medencénket, akkor itt semmiféle gyűlölködésnek, civódásnak, agressziónak, kiválasztottságnak helyet nem adunk! (…) A magyarok erősítése nem történhet a testvérek kizárásával, megtagadásával. Mi akkor szeretjük igazán Kárpát-hazánkat, ha elismerjük őseink hasonlóan szent hazáit. Ez a lelkület méltó a hazaszeretethez. A Tarim-medence ugyanúgy a mi szent örökségünk, mint a Kárpát-medence. A ma erőteljesen megnyilvánuló Kárpát-medence központúság nem építi, hanem rombolja a teljességben rejlő ősi erőnket, egységünket.

Se jobban, se kevésbé nem vagyunk itt itthon, mint többi ősi hazánkban. (…)

Kinek az érdeke lehet (…) a Jehova-szagú 'kirekesztősdi'? Nemde, elveszik ezzel a magyariak 'erősségét', az egységet (hunságot)) és a szeretetet (magság, mágusság, magosság)! Nekünk Föld-nagyságú magyarságban kell érezni és gondolkodni! (…)

A Kárpát-medence valóban különleges energetikájú hely. Azt látjuk történelmünk során, hogy azok a 'népek', akik itt éltek velünk huzamosabban, minden értelemben magyarrá váltak. Nem lehet, hogy – felhagyva az emberi okoskodással – feje tetejére állítjuk az elméletet és azt mondjuk: e térségnek pont az a 'feladata', hogy erőterében segítsen visszaalakulni azoknak, akik kezdenek felébredni, és ismét MAG-ossá akarnak lenni?! (…) Nem lehetséges, hogy a kirekesztők hátsó szándéka a

'magyarok nevében' pont a jelenlegi gyűlölködő, megosztó világnak az életben tartása? A mások kizárásával megakadályozni, hogy egyre többen felébredhessenek, akár itt, a mi segítségünkkel?!

A hunmagyar lelkület nem tehet ellene semmiféle Egyesítő, egésszé – azaz egészségessé – válást segítő folyamatnak. (…) Nemcsak kozmikus, isteni szempontból, de amiatt sem, mert láttuk, mennyire hamis a történelmi 'népek' szétszakítottsága. Egy tőről fakadunk, így ezt a hajdani ősegységet kell visszaállítanunk. (…)

Immár vitathatatlan, hogy akik ma egyrészt a Kárpát-medencében, másrészt korábbi ősi földjeinken vagy bárhol magyarként élnek, egy igen ősi, az ún. 'első teremtéshez' tartozó nép gyermekei. (…) Vitathatatlan a sok sérelem, ami ért és ér bennünket. (…)

Ha kizárólag földi rendszerben gondolkodunk, ahol a jog az úr, ott jelenlegi követeléseink nagy része meg is állja a helyét. Ám ahol Isten szabja a törvényt, ott más elven működik a világ.

A magyarok arra is rájöttek, hogy a jog és az igazság olykor köszönő viszonyban sincs egymással. Pláne nagy a szakadék Isten törvényei és az ember törvényei között. Akkor itt ismét eljutottunk egy pontra, ahol döntse el ki-ki maga, hogy megreked-e e téridő törvényei között, vagy továbbhalad. Szabad döntésünk van ebben is – csak tudjuk, minek mi a következménye. (…)

Valami ellen a MAG-tudás nem irányul. Valamiért, valami érdekében igen! Az ellen-erő működtetése soha nem épít, teljesen mindegy, milyen célból és okkal működtetem. 'Pozitív' erőteret csak úgy építhetünk, ha valamiért tudatosan teszünk.

Egy számunkra fontos, jó ügyért, világért.

Ennek tükrében a mi válaszunk, reakciónk nem lehet olyan, mint akik a az erőellenerő világát működtetik. A mi kozmikus vonalunk kizárólag a szeretet építő elvén működhet, mindegy, mi történik velünk.

Ezt nemcsak felfogni és elfogadni embertelenül nehéz, hanem megcselekedni egyenesen lehetetlennek tűnik. Igen mert emberi természetünk a fogat fogért (erőellenerő) elv alapján nem ezt diktálná. Ha megütnek, üssünk vissza – erre kondicionáltak. (…)

Ha visszaütünk, ugyanazt az agressziót folytatjuk, amit ellenünk indítottak. És akkor soha nem változik semmi. (…) Ha egy magasabb szinten akarunk élni és cselekedni, ha valóban azt látjuk küldetésünknek, hogy MAG-utódként segítsünk helyreállítani a kibillent HARMÓNIÁT itt a Földön, akkor nem alkalmazhatjuk a 'fogat fogért' elvet soha, semmilyen helyzetben, semmilyen okra hivatkozva. (…) Ha mi is erőszakoskodunk, milyenné lesz akkor ez a világ? Kitől remélhető itt az Isten szerinti

helytállás, ha a MAG népe is csak a földi javait félti? Se nemzetünket, se országunkat, de még talpalatnyi földünket sem 'védhetünk' meg erőszakkal és szeretetlenséggel. Ha tetszik, ha nem. Erre a Jó Isten az áldását soha nem adta és adja!

Segítsünk az ellenünk törőknek is visszaváltozni, átalakulni, Isten-emberré válni! Ez az út ugyanis minden egyes lény előtt nyitva áll a Kozmoszban, és aki 'útját állja a Jónak, az maga is vétkes', tanította Jézus. Márpedig aki a rosszra rosszal felel, az útját állja a Jónak.

A Jót, az isteni erőt, a Szeretetet nem szabad akadályoznia senkinek, pláne nem egy MAG-ősségére hivatkozó népnek, egyednek! Ha nem tudunk 'különbül' viselkedni, mint vérszívóink, akkor milyen istenségre hivatkozunk mi itt? (…) Az isteni szeretetben élő ember bízik Istenében, az isteni Igazságban, nem a földi, hanem a kozmikus igazságszolgáltatásban.

A legutóbbi korszakban ezt a MAG-minőséget – mely az előzőek alapján méltán hozható párhuzamba az ősi szíriuszi minőséggel – Jézus mutatta fel. Tanításának lényege a szeretet. (…) Ez a szeretet természetesen nem olyan, ahogy azt mi, emberek ma véljük. Nem egyfajta érzelgős, negédes érzéshalmaz. Hanem egy nagy tisztaságú, igen finom rezgésű energiának a testünkkel-lelkünkkel-szellemünkkel való 'rezegtetése', fenntartása itt a Földön. Ehhez persze társul egy tudás, ami aztán kibomlik cselekedetekre, gondolatokra, szavakra, vagyis egy teljes emberlétre.

Nem az számít, ki mennyit tud történelmünkről, ha szívében 'kárt vall'. Ne elégedjünk meg a tudással, akarjuk lelki-szívbéli jussunkat is visszaszerezni! Ne kövessük a 'világ értékrendjét'! (…) A tudáson túli isteni bölcsesség ott kezdődik, amikor tudod, hogy mire nem használod. Élni vagy visszaélni. Ez a vízválasztó minden tudás alkalmazásában is.

Hát még mennyire így van ez egy ősi tudás esetében! Nagyon nem mindegy , ki mire használja MAG-ságát. (…)

A MAG működő kozmikus erő!

A MAG-ság nemcsak nagy lehetőség, de felelősség is. E kettő párban van, és ketté nem szakíthatjuk. Mi az Egységet szolgáljuk, nem a szakadást. A Helyreállított, földi testi származásán, testi polaritásán túlnőtt Kozmikus Embernek, az egész-séges Egész lénynek önMAGában, önmaga lelkében kell MAG-ossá válnia. Mindegy, milyen ország állampolgáraként születtél ebben az életedben. Az emberi lélek többször is földi testbe inkarnálódik, minden alkalommal akár más nép, nemzet gyermekeként jövünk tapasztalni, fejlődni – hol férfiként, hol nőként.

A Helyreállítás Korában megszűnnek a régi mintázatok. Nem érvényesek a régi

játékszabályok. Mi van, ha teljesen új játékszabályok szerint kell az Új Korban élnünk? //Új mintázatot kell bevinni a morfogenetikus hálóba/mezőbe, mert az egyébként tükör módjára viselkedik: csak a beletáplált modellt, illetve mintát tudja tükrözni-tovaterjeszteni! Lásd Rupert Sheldrake (Cambridge) vonatkozó kísérleteit és gondolatait! – a szerk.: LHA// És az utolsó kérdés: mi van akkor, ha az egyetlen megoldás az együttműködés, az együttélés, az együtt haladás az úton, hisz' mind egy irányba kell, hogy tartsunk.

Nekünk együtt kell működnünk, mert csak így lehet valódi változás a Földön. (…)

Miért nem hisszük végre el, hogy ha pár millió MAG ezt a szeretetet valóságosan éli, akkor megváltozik az erőterünk? Kinyílik egy másik dimenzió, még erősebb lesz a mennyei támogatás, elindul egy valóságos folyamat, amit már senki nem állíthat meg.

A szeretet egy SZER, egy mennyei tudás, látás, értés, érzület, szavak és tettek összessége, mindezek hatványozottan működő ereje. Egy tudatállapot, egy létforma, amelyben értem magam a teljesség egységében, a világomat, embertársamat, a kozmoszt, és eszerint élek benne. Egy mennyei tudatállapot, mely semmitől és senkitől nincs elkülönülve, mely nem a beszűkült pillanat-ember szerint pulzál.

A szeretet egy SZER, amely etet, táplál, vagyis épít. Nem csak azt, aki megérdemli.

Sőt, elsősorban azt, akinek, akiben nincs. Aki a szeretetre éhes, annak kell belőle adnunk, jó sokat.

Igen, ezt emberileg lehetetlen megcselekedni.

Igen, ez Isten erejével, a MAG erejével, a MAGosoknak sikerülhet!

Igen, I-gén: az Isten-gén aktiválódjék bennünk, hogy szeressük végre MAGunkat és egymást – ezt kívánom teljes szívemmel...! (...)” //Luc Besson 'Ötödik elem' című kultuszfilmje is csak magyarul érthető-értelmezhető a szavakban rejlő eszmeiség üzenete alapján. A film végén megtudjuk, hogy a négy közismert elem (föld, levegő, tűz, víz) után az ötödik ELEM a szerelem, a 'SZER' ELEM. Ami valójában a Kozmosz rendje, az Isten Rendje, az Élet rendje. Árpád fejedelemék a honvisszafoglalás, a hazatérés (895.) után Ó-pusztaszeren szert ültek, és ott alakították ki együttesen az Élet régi-új rendjét, aminek a Kárpát-haza életét kell a jövőben jellemeznie. Bármilyen vallás papjai 'szertartás' keretében fohászkodnak a világ rendjéért, békéért, megértésért, szeretetért. 'No comment.' – a szerk.: LHA// (Purisaca Golenya Ágnes: Táltosok barlangja /A Szíriusztól a Kárpát-medencéig/; 'Kristály Könyvtár' – magánkiadás; 2013., 312-323. oldal)

A fenti összeállítás egy kisebb könyvtárnyi irodalom áttanulmányozása révén, erőteljes szakszerű tömörítéssel, rendszerelméleti-bölcseleti megfontolások nyomán született meg. Fő célja, hogy egyrészt valamelyest átfogó képet nyújtson a témában alapvető ismeretekkel sem rendelkező érdeklődőnek, másrészt ellentmondjon a rengeteg közszájon forgó hamis vagy csak részben igaz információnak – egyidejűleg új információkkal (is) szolgálva. A dolog természeténél fogva „hiányos” a szemelvény-gyűjteményünk, hisz' elsődleges célja, hogy „nagy információsűrűségű” szövegekkel a lehető legtöbb ismeretet közölje, minimális terjedelemben.

Szempont volt még, hogy felmutassuk: a mai korban milyen jelentősége lehet a szakrális – az Anyatermészet rendjéhez illeszkedő – szemléletnek, magatartásnak.

A szöveggyűjtemény merít az ősi népi tapasztalatból ugyanúgy, mint korunk legmodernebb ismereteiből, széles nemzetközi kitekintéssel. Benne van múlt, jelen s jövő – anyag, lélek és szellem.

A szerkesztő minden őszinte érdeklődőt szeretettel bátorít a szakirodalomban történő nyíltszívű elmélyülésre.

Válogatta, összeállította és kiegészítő-értelmező jegyzetekkel ellátta:

Ludányi-Horváth Attila (okleveles közgazda, elemző) Kárpát-medence, 2014. május 1.

Utóirat: a szerzők különféle tudományos (dr., phd, prof., stb.) fokozatainak elhagyása szándékos; pusztán tömörítési, figyelemkoncentrálási célokat szolgál, bármiféle bántó-sértő szándék nélkül!