Elcsendesedés, ráhangolódás, odafigyelés… Bencsik Ferenc gondolatai
Elcsendesedés, ráhangolódás, odafigyelés… Illusztráció: Kovács Attila és Garamvölgyi Sándor
1. ...Ugyanakkor meg ilyen az élet, nem vagyunk mindig a csúcson. Rosszabb esetben megpróbálom ilyenkor egyfajta sztoával viselni magam, de sokkal inkább türelemmel, megértéssel, elfogadással. A tapasztalatom az, hogy amennyire ez sikerül, úgy tudom ugyanezt tanúsítani másokkal szemben is...
2. ...A katarzisra, az extázisra mindannyian vágyunk. Jellemző, hogy eszelősen keressük, s nagyon boldogok vagyunk, ha néha rátalálunk, s frusztrál, amikor nem. Sokáig én is ilyen voltam. A létezésnek ez a meglehetősen "radzsaszikus" megélése azonban hatalmas belső hullámveréssel jár, hol pokoli mélységekbe taszít, hol mennyei magasságokba repít. Ezeken a viharos hullámokon hánykolódva a lélek nem találhat megnyugvásra. Ma már nincsenek ilyen elvárásaim. Úgy látom, nem érdemes keresni azt, ami amúgy is folyamatosan körülölel bennünket. Ez a megtapasztalás a szamádhi...
3. ...Bizonyára jó lehet, és hasznos, ha megnevezzük a meditáció tárgyát, ez segíthet fókuszálni. Ez egy meglehetősen kognitív megközelítés, s bár autentikus, nem ez az egyetlen lehetőség a transzcendens megélésére. Nem kell feltétlenül nekünk "erőlködni", hogy meglássuk, elegendő lehet az is, hogy egyszerűen csak hagyjuk beáramolni ezt a transzcendens energiát, ha egyszerűen csak kinyitjuk a "kapuinkat"...
4. ...Nekem a természetbe menni leginkább ezt jelenti. Elcsendesülést, befelé fordulást. Ez kell ahhoz, hogy ne mi legyünk azok, akik folyamatosan kiáramlunk, mert akkor képtelenek vagyunk a befogadásra, a töltekezésre. Ahogy a Hazajáró-ban is elhangzott, meglátni az "Isten festette képet", meghallani az "általa komponált muzsikát". Amikor az ember kifelé áramlik, akkor magával van elfoglalva, és nem tud odafigyelni a másikra, a környezetére...
5. ...Végül, a "Jóisten festménye" most is éppolyan fenséges volt, mint mindig...
Torockói-hegység 2018.