Aba-Novák Sacra Katalógus by Kováts Kristóf

„barbár zseni” címet rábiggyesztett (persze, ha maga Picasso mondja), ma is használt jelige valójában jellemezné Aba-Novák Vilmos tehetségét? A festőHerkules, aki nemcsak alakja után kapott héroszi megnevezést, de halandók közül kiemelkedő képzőművészi zsenialitása folytán is. Kora gyermekségétől vonzódott a rajzoláshoz, ezt kinőve már nem gyermeki időtöltés volt, hanem ő maga. Supka Magdolna róla írt monográfiájának (B. Supka Magdolna: Aba-Novák Vilmos, Budapest, 1966.) stílusa már-már szemérmetlenül közel engedi olvasóját a héroszhoz. Mondatai majdhogy lerántanák a leplet – ha lenne – a köztünk élő és alkotó művész-tanárról, de nincs. Ő nem a megközelíthetetlenek közé vágyott. Az emberek között élt, gyűjtött: társadalmat, kritikát, maszkokat, arcokat, harcokat, mozdulatokat. A monográfust kortársai vádolták az efféle baráti hangvétel miatt, a száraz adatszerű mondatok helyett ugyanis az életet kínálta az olvasónak. Mert nem is lehet másképp, csak teljes odaadással és közelséggel szemlélni Aba-Novák művészetét. A XX. század első nagy világégése megszakította az akkor intézményi keretek között is szárnyát bontogató fiatal művész tanulmányait. Korai alakjai a biblikus témák talaján teljes tömegekként jelennek meg. Robusztus figurái az ember földi létét, matériáját hangsúlyozzák, miköz-

VÍZÖZÖN, 1923 rézkarc, papír, 33x41 cm

ben az Ige fény-árnyék könnyedséggel kelt komoly drámaiságot a befogadóban. A frontszolgálat senkiben nem maradhatott nyom nélkül, pláne, ha az illető művész. Életének ezt a fájdalmas időszakát művészetén keresztül, önterápia szerűen igyekezett újra és újra kifesteni magából, egyfajta tisztítótűz jelleggel megfürdetni kezeit a földi pokol véres játszmái miatt. Aba-Novák látva a háború borzalmait, metszetein a Teremtőhöz fordulva kér megbocsátást a képeken szereplő mezítelen emberiség számára. 1923-tól a Magyar Rézkarcoló Művészek Egyesületének tagja lett, már ekkor kiállított velük az Ernst Múzeumban. A 20-as évek metszetei közül jelen kiállításon a VÍZÖZÖN (1923) ótestamentumi jelenet, illetve a keresztény világ eseményeit megidéző a HEGYI BESZÉD (1923), a SAVONAROLA (1921), a FELSŐBÁNYAI KÖRMENET (1925) látható, ahol szintén feltűnő motívum az embercsoportok szerepeltetése. Örvénylő testek folyama mozgatja a tekintet figyelmét az ügyesen komponált szubjektum, sokszor maga az Ige, felé. Szeretett a fénnyel operálni, árnyékkal érzékeltetni az anyagot, az alakot, a tér mélységét. Rembrandti erejű karcaiban drámai fény-árnyékhatás munkál. Anatómiai ismeretek kivetülése látható, ahogy az izmok és húsok gomolyognak, gyakran arcok nélküli tömeggé. Arcvonástalan alakok hallgatják a prédikálót a hegyen, titánok küzdenek a vízözön ellen, viszont a Felsőbányai kör3

HEGYI BESZÉD, 1923, rézkarc, papír, 26x35,5 cm meneten már felismerhetőek azok, a hevesen gesztikuláló ábráztok, akiknek karaktereit magával vitte a falakra. Aba-Novák rézkarcai már születésük idején sikert arattak a nemzetközi kiállítások porondján. 1926-ban a saját korában eretneknek nyilvánított, majd szentnek javasolt Savonarola beszédének nagyhatású ábrázolása elnyerte a Szinyei Társaság grafikai díját. A domonkos szerzetes az egyház földi tisztítótüzei közé tartozott, akit mindenfelől kétkedve fogadtak, de hatása felbecsülhetetlen, korszakalkotó jelentőséggel bírt. Aba-Novák talán saját előképét láthatta benne. A római ösztöndíj (1929-30) során szerzett élményei, mind technikai, mind stílusbeli frissülést hoztak az izmusokat hamar meghaladó művész ábrázolási gesztusaiba. Az itáliai út alkalmat kínált a kora keresztény emlékek meglátogatására, melyek újító erővel hatottak rá. A XI.XIII. századi mozaikok világában megtalálta azt a szerkeszthető struktúrát, mely kiutat jelentett a modern képiség zűrzavarából. Hazatérve temperával dolgozott, a térbeliséget feladva egyenes síkokban fogalmazott, tiszta színekkel festett, „falon-nyújtózkodásra” vágyott. Maradandót, monumentálisat akart alkotni, sokak szemének, értelmének értéket, kultúrát adni. A fal tökéletes felület volt számára, a közművelődés fala. Vallomásában (Aba-Novák Vilmos: Vallomás, In: Magyar Művészet, 1931/3.) tisztán kijelenti: „a jövő 4

SAVONAROLA, 1922, rézkarc, papír, 50x43,5 cm

ABA-NOVÁK RÉZKARCKÉSZÍTÉS KÖZBEN piktúrája a fal” – és az elkövetkezendő életmű mind erre épül majd. Nagy freskófestési lázban égve tért tehát haza, ahol számos „akadémista”falba ütközött, de nemzetközi elismerései létjogot adtak művészi nyelvezetének.

DÖMÖTÖR-TORONY, FRESKÓTERVEI, 1931 Első freskótervét a szegedi Dömötör-torony falaira készítette. Színfoltokban felvitt pogány magyar nemzetségeket festett megkeresztelésük eseményeivel, térítőpapokkal és püspökkel. Az Atya áldó kezei mutatkoznak a felhők közül, jobbról pedig a Szűz gyermekével kompozíciót is beágyazza a képszövetbe, mintegy megelőlegezve a Patrona Hungariae ábrázolást. Megjelenik a nagy kéz motívuma, mely a Manus Dei =Isten keze archaikus képi forma átvétele és, ami a festő kézjegyévé válik a későbbi monumentális munkáin is, egyszersmind nyomatékul szánva az egyértelműsítő kézmozdulatokat. Közben a másik fal tervrajzán Krisztus megkeresztelésének lehetünk részesei. A folyóábrázolás, a benne álló Krisztus, mellette a szőrcsuhás Keresztelő Szent János és egy angyal figurája korközépkori mozaikokra emlékeztetnek. Az Atya itt emberi alakot ölt és a Szentlélek galambja is alászáll a felhők közül, megteremtve a Szentháromság kompozíciót. Aba-Novák az elFELSŐBÁNYAI KÖRMENET, 1925, rézkarc, papír, 34x45 cm

ső murális munkája kartonjaival aranyérmet szerzett a padovai Egyházművészeti kiállításon, amely így későbbi megrendeléseinek biztosítéka lett. Eme alkotás újszerűségével borzolta a konzervatív kedélyeket, és hangos országgyűlési vitához vezetett, majd a jászszentandrási falképek megszületésében csúcsosodott. A sajtó bevonásával karcos hangvételű perlekedésbe torkolt, s végül a Szentszék bíborosának kellett rendeznie. Aba-Novák Vilmos mindvégig elvszerűen védte művészi álláspontját és ebben a művészeti szcéna számos alakjától támogatásra talált. A torony évtizedek óta veszélyeztetett falfelázása miatt a falképeket restaurátor szakemberek lefejtették és jelenleg poros raktár sötét szegletében várják visszatelepítésüket.

JÁSZSZENTANDRÁS, DIADALÍV TERVE, 1933 A terveket 1933. április 29.-én tekintették meg Budapesten, amelyek „a legnagyobb megelégedést váltották ki a bizottság tagjai körében”. A vázlatokon azonban inkább tömegszerű alakok szerepeltek az arcok, gesztusok még kidolgozatlanul várták a szemlélőket. Gerevich Tibor, az Egyházművészeti Tanács alelnöke, szintén jelen volt, aki már ekkor javasolta a következő Egyházművészeti kiállításon való részvételt. „… a hozzáértő körök elismerése már biztosíték arra, hogy 6

DÖMÖTÖR-TORONY FRESKÓVÁZLAT II. (KRISZTUS MEGKERESZTELÉSE) tempera, falemez, 100x140 cm

a munka művészi és mindenki megelégedését kiérdemlő lesz.” – írta Futó Tibor, a jászszentandrási főjegyző, visszaemlékezésében. Az épp 80 éve szeptember 14-én felszentelt freskókon nyomon követhető a művész Itáliából magával hozott kora keresztény formakincseken alapuló ikonográfiai programja. Aba-Novák először a szentély falát kapta ecset alá, ahol a keresztet tartó Feltámadt Krisztus alakja oltárkép is egyben, mellette írásszalagjaikat tartó próféta alakok lebegnek. Az apszis oldalfalain a Keresztfa történetei képszalagokként sávokba rendezettek, miközben a sötét alap az egyszerű templomterek hangulatát idézi. A jelenleg kiállított Krisztus-fej és apostolok dicsfényes „portréi” vázlatok, amelyek a jászszentandrási templom szentélyének két oldalsó függőleges falsíkjára kerültek, ott függő egymásutániságban következnek. A magas, csúcsíves oromzatos képkeretek a gótika stíljegyét imitálják, így a neogótikus templomhoz hűek kívánnak lenni. A festő „megüti az ecsettel való káromkodás mértékét is” – kiáltott fel a diadalív expresszív arcait látván a ferences Oberten Odiló. A diadalív Deézis kompozíciója méltón a neogótikus stíl adta élményhez, a régi hagyományt követi. Az Ítélő Krisztus, a Világ Világossága, alakja elé járul jobbról a Szűz, mögötte szentek, magyar szentek, próféták, egyházatyák ütemesen rendezett sora. Míg balról Keresztelő Szent János könyörög 7

az alatta, lobogó tűzben elvesző kárhozott lelkekért. A terven is jól látszik, hogy a festés alól kimaradt a – templom építésével egyidős (1903) – Mária oltárképnek szánt felület, amelynek keretét így a pokol izzó lángnyelvei fogják közre. 1933. május 30-án a képviselőház 189. ülésének jegyzőkönyve beszámol az előzőekben már érintett országgyűlési összetűzésről. A vallás- és közoktatás ügyének költségvetéséről szólt az értekezlet, ahol Pakots József így foglalta össze a lényeget: „nemcsak világgazdasági válság van, hanem van szellemi és kulturális válság is… szeretném megértetetni a Ház minden egyes tagjával, hogy ha van ennek a kis Magyarországnak érdeke, amely nemcsak érzelmi érdek, hanem gazdasági érdek is, akkor ez az , hogy a kultúrát minél erősebben és minél intenzívebben fejlessze.” A kormánypárti Petrovácz Gyula reagálásában aggodalmát fejezte ki a magyar művészek dekadenciája miatt, amely az „az idegenszellem” megfertőzéséből fakad: „…A magyar közönség visszautasítja ezeket a törekvéseket általánosságban. A magyar közönségnek megvan a maga belső egyéni érzése és ettől az érzéstől vezettetve, képtelen ezt befogadni…” Elítéli a Műcsarnoki kiállításon résztvevő művészeket és a kultuszminisztert áldást adó döntését: „Ott látjuk azokat, akik új csapást akarnak vágni a művészetben, akik azonban csapást jelentenek a magyar művészetre.” A „vallásellenes művek” között KRISZTUS ÉS APOSTOLFEJEK 8

Tempera, falemez kazettában, 19x19 cm

A JÁSZSZENTANDRÁSI RK. TEMPLOMBAN

említette Aba-Novák Szent Erzsébet oltárképét is. „…egy nemes Árpád-házi királylánynak szent emlékét úgy ábrázolja, mintha fegyházból szalajtott idióták társasága volna, de semmi esetre sem méltó arra, hogy erre pénzt adjunk.” – Petrovácz Gyula ezen kifejezései visszacsengenek Oberten Odiló októberben (Oberten Odiló: Vallássértő művészet, In: Katolikus élet, 1933. október 15.) kiadott sorai közt. „Ezeken a falakon ezeket a tüneményes szépségű jellemeket olyan torz és rút arcvonásokkal akarják illusztrálni, aminőket még fegyházakban és elmeklinikákon se mindennap talál az ember… Egytől-egyig hülyék, idióták, szellemi rokkantságban szenvedők vagy éppen elállatiasodott emberroncsok arca.” Kísértetiesen hasonlatos szókapcsolatok, mint a „fegyházból szalajtott idióták társasága…”, arra engednek következtetni, hogy a szolnoki páter ítélkezése Petrovácz képviselő úr szavaiban gyökerezik, aki vallásellenes szovjetpropagandát sejtett a háttérben. Szerinte: „A művészetnek haladnia kell, de sohasem szabad a haladásnak áldozatul dobni akár a művészet komolyságát, akár a művészet magyarságát.” Erre érkezett Kéthly Anna válasza: „…hogyha a képviselő úron és politikai barátain múlt volna, akkor a Vatikán örökbecsű műkincsei – de az egész reneszánsz is – nem születhettek volna meg.” Andaházy-Kasnya Béla szerint: „…az a nemzet lehet csak nagy, amely nagy fiait meg is tudja becsülni!” Aba-Novák védelmére kelt és 9

kijelentette, hogy: „Ezt az igazán minden tekintetben magyar, földszagú tehetséget, ezt a keresztény embert, …, akit az egész világ megbecsül és aki nekünk csak becsületet és tiszteletet szerzett, kifogásolják itt Magyarországon, ahelyett, hogy ennek az embernek minden boldogulási lehetőséget előmozdítani igyekeznének.” Aba-Novák maga mondta örül annak, hogy írnak róla, mivel van, akinek tetszik, és akinek nem, a lényeg az, hogy valamiféle benyomást keltsen. Jajczay János is ekképpen gondolkodott: „művészi alkotás az, mely minden nézőben hatást vált ki. Hogy ez a hatás milyen, az nem a műtől, hanem a nézőtől függ.” A II. Római Egyházművészeti Kiállításon bemutatott terveinek elsöprő sikerekről számolnak be a korabeli vatikáni lapok. Aba-Novák Végítélet ábrázolása pozitív ítéletben részesült. Külföldi pártfogói mellett nemzeti befogadásra talált, harcos művészi kiállása érvényre jutott az ellene propagáló hatalmasokkal szemben. A jászszentandrási falképek nem a közízlés kényének való megfelelni akarásból fakadtak, hanem formaújító, stílusteremtő művészi szándékának falra alkotott piktúrái. Szeged városa még abban az évben a Hősök kapuja kifestésének tervezésével bízta meg az addigra már legitimált festőt. A háború nyomasztó emlékképeit, „dantei zordont” teremtett a falra tanulságul, elborzasztva a mindenkori 10

REZSŐ TÉRI RK. TEMPLOM, MENNYEZETFRESKÓ TERVE – tempera, falemez, 124x124 cm

embert az embertelenségtől. Az 1936-ban elkészült freskók sem maradhattak kritikus megjegyzések nélkül. Majd a következő esztendőben nagy állami felkérés érkezett a Párizsi Világkiállítás nemzeti pavilonjának dísztermének dekorálását bízták rá, ahol pannókra szerkesztette a magyar-francia történelmi kapcsolatok egyes állomásait. A mű elnyerte a világ tetszését és a Grand Prix-t. A két oldalra szerkesztett 220 négyzetméteres pannó-felületet a kiállításról hazatérve Székesfehérvár közönsége rögtön magának akarta. Hosszú évek után ma újra láthatóak az eredetileg is ennek a műnek szánt kiállítótérben. Illetve a város a Szent Istvánt ünneplő évben (1038–1938) megbízta a király feltételezett szarkofágja fölé emelt, Lux Géza tervezte mauzóleum belső terének kifestésével. Aba-Novák alakjai a szűkös tér fölé nőnek, sűrűn közrefogva a XI. századi emléket. A fémes hatású, így szakralitást sugárzó mozaiklapokhoz hasonlatos alapra a Szent Korona és Szent Jobb történetét festette. A témát a megrendelő határozta meg, a kompozíciós bravúrokat a művész elképzeléseire bízva.

REZSŐ

MAGYAROK NAGYASSZONYA PLÉBÁNIATEMPLOM (1934?) részére készített TÉRI

vázlaton Aba-Novák a Mennyek Királynőjének ábrázolását követi. Angyalok szakadatlan füzérként fogják körül a Szüzet, aki kezében tartja 11

VÁROSMAJORI RK. TEMPLOM, MENNYEZETFRE gyermekét, mindketten adoráló gesztussal. Mária teljes malaszttal tekint a mennyek felé. Élénk, bordós, aranyszegélyes ruhája archaikus viseletre emlékeztet, közben hosszú éj-kék köpenyt visel, amelyre éneklő angyalok kara arannyal hímzett palástot helyez. Az angyalok a legszínesebb ruhákban és mozdulatokban lebegnek, miközben egy-egy társuk a magyar koronát hivatott a Szűz fejére helyezni, ketten bársony párnán tartják a magyar államiság felségjelvényeit. Így a Magyarok Nagyasszonya kompozíció nemcsak az alakok és a felhők könynyedsége és mozgása miatt légies, hanem a tempera technikával való művészi játék is ezt a hatást segíti. A felkent élénk színeket, AbaNovák számos helyen egyszerűen visszakaparta. Gyors és lendületes ecsetvonásai eredménye ez, mintha most adta volna ki kezei közül. (Érdekes, hogy épp egy barokk mennyezetfestő művészre emlékeztetnek technikai bravúrjai, aki hasonló lendületességgel, könnyed ecsetvonásokkal, néhol foltszerűen hagyva a felületet, mutatta meg murális virtuozitását (Franz Anton Maulbertsch). Pedig Aba-Novák útinaplójából kiderül, hogy épp a barokk csordulásig telített pompájától akart elfordulni, amely leginkább az építészeti túlzsúfoltságával és kötöttségeivel váltotta ki ellenszenvét. Nem a barokk murális piktúra ábrázolási megoldásaival hadakozott tehát. FESTÉS KÖZBEN – VÁROSMAJOR 12

ESKÓ TERVE – tempera, falemez, 175x74 cm

VÁROSMAJORI JÉZUS SZÍVE PLÉBÁNIATEMPLOM, FŐHAJÓ MENNYEZET TERVE, 1935 KÖRÜL. A főhajó vasbetonszerkezetéből adódó gerendaközök kitöltésére vállalkozott Aba-Novák, amikor a „római iskolásokkal” közösen álmodta meg Árkay-féle novecento stílusát magában átszűrő templom belső terét. A szentély két oldalfalán fémlemezekre festett Szent István megkeresztelése, megkoronázása és egyházalapító tevékenysége jelenetek a másik oldalon folytatódnak, ahol István Imréhez intelmeket intéz, majd egyfajta Szentcsaládként ábrázolja Istvánt, Imrét és Boldog Gizellát, ahogy a szent király felajánlja koronáját és ezzel országát a mandorlában trónoló Gyermekét tartó Szűzanyának. A kompozíciónak az egyik falról a másikra való íves átvezetésével a Jászszentandráson bevált megoldást alkalmazza. A történetek ismét sávokba rendezettek, az alakok mozdulatlanságukban mégis dinamikus cselekvést mutatnak. Sokalakos cselekmények, attribútumokkal jelzett részletek teszik értelmezhetővé a képeket. A fémfelület nagy kihívás a festők számára, Aba-Novák mégis könnyeden dolgozott a fémlapokon. Itt nem tudta a friss vakolatba karcolni a vázlatait, ahogy az szokása volt, ugyanakkor a fémlapok perspektíva-hálóként segítették az arányok megtartásában. Az isteni kéz adta országalma, amely VÁROSMAJORI RK. TEMPLOM Tervezte: Árkay Aladár és Árkay Bertalan

Istentől kapott hatalomként visszaajánlásra kerül a Szűz oltalmába egy azon szent személy, István király által. Ez a globuszt tartó bal kéz, fölötte az áldást osztó jobb forma található a Teremtéstörténet tervének utolsó képkockáján. Amely azonban a megvalósult művön átalakult: Isten áldó mozdulattal int egy Földön álló, árva facsemetére. Megpihent a hetedik napon. A hétosztatú mennyezet – mely Árkay Aladár és Árkay Bertalan építészeti tervezésének koncepciója – felületére a Teremtés hét napját álmodta meg a mester. A kazettamezők két oldalára, az Λ és az Ω közé próféták és neves mondataik kerültek megjelenítésre, ahogy ez a tempera-vázlaton is szemügyre vehető. Mózes, Ezékiel, Izaiás, Dániel, Jeremiás, Arkangyalok, a Szentcsalád, Márk, Máté, János, Lukács evangélisták mellképei. A Teremtő kéz, a Földet teremtő Atyaisten keze és tekintete, különféle gesztusokkal mutatkozik meg. Akár mint Aba-Novák festői ars poeticája jelenik meg, mint hogy ő maga a Teremtő adta kézzel teremt. A hetes osztású cellák egy kronologikus tengelyre rendezést engedélyeznek, miközben a középső elem osztja a történetiséget, ahogy a Szentcsalád tagjainak ábrázolásával Ó és Újszövetség határát jelöli a művész. Érdekes módon a vázlat egyik részletén, a Madarak és hüllők teremtésén, egy őshüllő forma is megjelenik, egyfajta átmenetet képezve a teremtésük során. A mennyezetre végül változatos ál14

CSORNAI RK. TEMPLOM, FRESKÓTERVE tempera, falemez, 160x120 cm

latseregletet került. A könnyedén felvitt ecsetmozdulatok, a rajzosság utánozhatatlan sajátja Aba-Novák murális műveinek, melyek a kisebb méretű pályatervein, fatábláin is egyenértékű lendületességet mutatnak. A klérussal való megbékélést és elismerést jelentette az utolsó magvalósult, nagyszabású megrendelése, a pannonhalmi Szent István-kápolna freskódíszítése, amely szintén az ün-nep évhez csatlakozott. A legfőbb magyar szerzetesközösség általi felkérése megnyugvást, és újabb lendületes alkotni vágyást hozott az akkor már betegségével küzdő művésznek. A városmajori Szentkorona felajánlása ábrázolást kombinálja tovább a Szent Istvánnak szentelt Millenniumi emlékkápolna falán. Itt szembetűnhet új festésmódja, miképp a térbeliséget igyekszik visszacsempészni az embercsoportok alkotta szerkezetbe. Mégpedig az árnyék érzékeltetése felé fordul figyelme, ahogy Szent István köpenyén viszszatűnik a király alakja, mélységet szimulálva a síkon.

CSORNA, JÉZUS SZENT SZÍVE PLÉBÁNIATEMPLOM, FRESKÓTERVE, 1937-38 A színes alaktömeg egyfajta emberi glóriaként fogja körbe a Megváltó alakját, aki méreteivel is kitűnik a népességből. Koraközépkori tradíció15

kon nyugvó kompozícióját festi egyedivé, olyformán, hogy az Atya alakja háttérben marad, a feltámadt Fiú kezei az Atya tenyerén nyugszanak, idézve a megfeszített tartást. Az Atya keze mintegy küldi, támasztja, majd feltámasztja az emberré lett Fiút. Fenséges, fehér lepelben a kép centrumában feszül előttünk a Megváltó Krisztus keresztes nimbusszal, szívét is dicsőséges fény öleli, melyből vére szentségként csöppen a ministráló angyal tartotta kehelybe. A régóta ismeretes képi nyelv, amely az oltáron Krisztus teste és vére ábrázolás, a ténylegesen megjelenő feltámadt Megváltó alakjával lesz egyértelművé. Körben pedig írásszalagokkal emlékeztet a művész a Szentírás szavaira: „Bízzatok én legyőztem a világot!”; „Én vagyok az út az igazság és az élet.”. Minden irányból többszörös a kompozíció rétegeltsége. A középpontból szétáradó mennyei fényesség Krisztus emberi testén árad keresztül, akit fölülről angyali sereg, oldalról magyar szentek öveznek. Az alsó zónában a hagyományokat követve apostolok sora, Krisztus alakjával egyvonalban a Szűz és a Keresztelő került megjelenítésre. Az írásszalagok ezt a hierarchikus rendet követik és szólalnak meg, hol az evangélisták tollából, hol a magyarok fohászaként. Aba-Novák a nagy kezek, írásszalagokra rótt Szentszöveg idézetek, gesztusok és expresszív szempárok mestere. Karaktereire számtalanszor A SÍREMLÉK ÉS A TERVE 16

a környezetéből ismert arcokat illesztette. Színei erőteljesek, már-már magát a gesztust jelölendőn léteznek a vásznon, sokszor fatáblán, kartonon, mindenféle moderált kontúr nélkül lélegeznek, lüktetnek a színfoltjai. „Látja ezt csinálom, ezt szeretem a történelmet. Nem egy jelenetet dolgozok fel, mint azelőtt tették a festők. Ha visszanézek az időben, a felfedezések és ismeretek súlya nyom, és képtelen vagyok elszakadni a kortalan tevékenységű élet egészétől… Nagylélegzetű munka ez, idő kell hozzá. A művész próbálkozásának kifejtése rendszeres munkát igényel.” – nyilatkozta József Jolánnak 1941 júniusában.

SÍREMLÉK TERV, 1940 Ez a remekmű egyszerű karton és szén. Egy puritán Ikon. Egy szakállas férfiarc tágra nyílt, lélekbelátó szemekkel, kinek vére csordul tenyeréből. Ő a Feltámadt Krisztus, kézmozdulatából felismerhető isteni mivolta. Aba-Novák édesapja sírjára készített e mozaiktervet. A Megváltó Krisztus erőteljes tekintete, áldást mutató kézmozdulata által a sírhely a test békességének ágya és a lélek felemelkedését jövendölő arc üdvözülést ígér. „Az ajtó tárva fölötte Luca della Robbia Madonnája” – írta József Jolán a művésznél tett

látogatásáról. Aba-Novák Vilmos Gondviselőbe vetett hite képein nem holmi megrendelésre festett Isten-képet mutatnak. Szuggesztív, expreszszív tekintetek, erős, bütykös Isten-kezek határozzák meg Aba-Novák szakralitását. Küldetéstudat éltette, hogy hívőnek hitetlennek átélhető művet teremtsen. Őt, akit a Teremtő Isten nagygyá tett, életművét sikerek koronázták, mint a legnagyobbakat sokszor elítélték, de posztumusz elismerése azóta is élteti emlékét. Mára vitathatatlanná vált Aba-Novák művészi nagysága, grandiózus műveinek visszavonhatatlan tisztelet jár. Alig jutott tíz esztendő, hogy grandiózus terveit megvalósítsa a falon. Híressé vált jelmondata: „A jövő piktúrája a fal.” – számára tényleg a következő művészi periódust hozta. Sikeres, sokszor vitákat generáló, érdekeket felkavaró megbízásai, munkálkodása akarva-akaratlanul kora egyik leghíresebb magyar festőművészévé, művésztanárává tette. Mivel, hogy az is volt, művésztanár. Számos rajzolótanonc cseperedett mellette saját útját megtaláló művésszé. Hatott, mint kortárs, mint tanár, mint apa. Igazi nevelő. Nemzetének megújult hitet, értéket adó festőművész. Andrási Erika

Egyéni és csoportos kiállítóink (2010. 01. 22.–2013. 08. 24.)

Aba-Novák Galéria Festõiskola, Aba-Novák Vilmos (†), Aknay János, Asszonyi Tamás, Balogh László, Barabás Márton, Barcsay Jenõ (†), Bálint Endre (†), Bálint Ildikó, Berti Sara, Bráda Tibor, Bornemisza Rozi, Boström Åsa, Buczkó György, Bujáki László, BulgART csoport, Butak András, Csíkszentmihályi Róbert, Deim Pál, Dienes Attila. Díner Tamás, Ef Zámbó István, Flohr, János, Gyõry Eszter, Hock Ferenc (†), Homolya Gábor Horváth Anna, IKON csoport, Illés László, Kaszás István (†), Katona Áron Sándor, Kákonyi Asztrik (†), Kárpáti Tamás, Kemény Zoltán, Kéri Imre, Kiss Ilona, Klimó Károly, Koncz Borjána, Konok Tamás, Kontur András, Kovács László Putu, Kovács Péter, Kõ Pál, Kristóf János, Laár Balázs, László Bandy, Lukács János, Lukoviczky Endre, Matzon Ákos, Matyófalvi Matyó Gábor (†), Mátai Attila, Melocco Miklós, dr. Molnár Klára, Mukics Beáta, Nagy Gábor, Nádas Alexandra, Mészáros Mihály (†), Orosz István, Osiris O’Connor, Paizs László (†), Pataki Tibor, Paulikovics Iván, Páljános Ervin, Pézman Andrea, Richter Sára, Schwartz Rezsõ, Siflis András, Sipos József, Sóváradi Valéria, Szánthó Imre (†), Szerényi Gábor, Szikora Tamás (†), Szirányi István, Szórádi Zsigmond, Tölg-Molnár Zoltán, Vadász György, Varga Zsófi, Vilhelm Károly (†), Vinczellér Imre, Vörös Rozália (†), V. Szabó Noémi, Záborszky Gábor, Závodszky Ferenc, Zsögödi Nagy Imre (†).