A Teleki család örökében by Lajos Dávid

A TELEKI CSALÁD ÖRÖKÉBEN A TELEKI CSALÁD Erdély és Magyarország egyik legjelentősebb arisztokrata családja. Kiadványunkban három jeles bányavidéki Teleki – Pál, Blanka és Sándor – életének legfontosabb eseményeit foglaljuk össze röviden és bemutatjuk az intézményt, amely a család nagybányai kúriájában szolgálja ma a bányavidéki magyar szórványközösségeket, közművelődést.

A bányavidéki Telekiektől a nagybányai Teleki Magyar Házig

Megjelent a Bethlen Gábor Alap támogatásával.

A szöveget írta, a kötetet szerkesztette és A Teleki Magyar Ház c. fejezet fotóit készítette: DÁVID LAJOS Kötetterv, képszerkesztés, tipográfia: BERTÓTI PÉTER Nyomdai munkálatok: CROMATICA PRESS

Programjaink megvalósítása, intézményünk fenntartása és fejlesztése érdekében KÖSZÖNETTEL FOGADJUK ADOMÁNYAIT!

A TELEKI CSALÁD ÖRÖKÉBEN A bányavidéki Telekiektől a nagybányai Teleki Magyar Házig

TELEKI MAGYAR HÁZ 430322 – Baia Mare / Nagybánya Str. Minerilor / Thököly Imre utca, nr. 5–7. sz. Telefonszámaink: +40-262-212668 (iroda) +40-362-401260 (könyvtár) +40-744-919166 (Dávid Lajos intézményvezető) +40-740-751490 (Markó Hajnal programszervező) E-mail: telekihaz@tmh.alphanet.ro; dludovicus@gmail.com Honlapjaink: telekihaz.erdely.org banyavidek.ro facebook.com/teleki.magyar.haz.nagybanya/

ISBN: 978-973-98412-1-4

TELEKI TÁRSASÁG NAGYBÁNYA | 2015

A TELEKI-CSALÁD ÖRÖKÉBEN

zép város Kolozsvár – szólal meg bennem halkan a régi sláger, miközben talán megbocsátható elfogultsággal arról próbállak meggyőzni Téged kedves olvasó, hogy Erdély legszebb városa mégis: Nagybánya. Tudom, merész célkitűzés arról beszélni, hogy miért szeretjük a várost, ahol élünk: a festők városát, a hajdani Asszonypatakát, hogy miért szeretjük tornyait, ódon főterét, ahol Szilágyi Erzsébetnek is kastélya volt, csodálatos hegyeit, amelyek a Mátyás-korabeli Magyarország leghíresebb arany- és ezüstbányáit rejtették magukban, s ahol mai napig megterem a szelídgesztenye. Különösen, hogy a mai Nagybánya már nem az a város, ami volt egykor. Már rég nem az a „darab középkor”, amelyről Petőfi írt Kerényi Frigyesnek, nem is „a festők, aranyrabszolgák, és a víg fürdővendégek városa” ahogyan Tabéry Géza nevezte, de nem is Nikbán-edzser vára – ahogyan a török hadakat kísérő neves utazó, Evlia Cselebi idézi – negyvenezer szőlőkerttel, mulató-vidám polgárokkal, főiskolájával, papi házaival, rendezett bazárjával. A város átalakult, megváltozott. Hajdani arcát ma már csak megmaradt épületei és Dsida Jenő szavaival „örökévalóságot hazudó hegyei” őrzik – meg az a közel tizenötezer fős magyar közösség, amely bár számosabb mint bármikor az elmúlt századokban, szelíd árnyéka csupán hajdani önmagának. És mégis szép ez a város – s ez a peremre szorult maroknyi magyarság sokszor erején felül küzd azért, hogy nyelve és kultúrája megmaradjon, s hogy újratertemtsemegtartsa intézményeit. Nagybányáról írva-beszélgetve, általában három kép jelenik meg lelki szemeink előtt: a Festőiskoláé, a hajdani bányavárosé és az egykori kormányzó „nagybányai” Horthy Miklósé. A Festőiskoláról sokat írtak az elmúlt évtizedekben. A mindannyiunk által ismert történet akkor kezdődött, amikor Hollósy Simon először utazott 1896 májusában Münchenből Nagybányára – hogy tanítványaival együtt a nyarat ott töltse –, és akkor ért véget, amikor a II. világháborút követően megszűnt a Nagybányai Szabad Festőiskola. A kettő között a magyar képzőművészet történetének egyik legszebb, legnagyszerűbb, legmeghatározóbb időszaka zajlott. Remekművek ezrei születtek, s festők tucatjai költöztek végleg Nagybányára, hogy kedvenc motívumaik, a Veresvíz, a Kereszthegy, a Virághegy, a Klastromrét, a kontytetős bányászházak közelében élhessenek.

~3~

A TELEKI-CSALÁD ÖRÖKÉBEN

A régi festőiskola – akkori formájában – ma már a múlté. Ami megmaradt belőle: az itt született alkotások töredéke a nagybányai Képzőművészeti Múzeum kiállításain látható, de főleg a világ ezernyi magángyűjtményét, múzeumát gyarapítja, gazdagítja. Sajnos azoknak a tárgyi emlékeknek, épületeknek, bányabejáratoknak a megőrzésére és bemutatására sem fordít elég figyelmet az utókor, amelyek a település bányászati múltját idézhetnék. Pedig a környékbeli bányák a magyar királyság legfontosabb aranyszállítói voltak, a városnak már a 15. század elején pénzverdéje volt, s a környéken fellelhető nemesércek a XX. század végéig meghatározták a település kulturális életét, társadalmát, mindennapjait. Ma már az az épület sem áll, amelyben Erdély első középiskolája működött közel két évszázadon át. Az 1547ben alapított nevezetes Schola Rivulina diákjai között olyan nevekkel találkozhatunk mint Szepsi Csombor Márton, az első magyar nyelvű útleírás szerzője, és Tótfalusi Kis Miklós, a tragikus sorsú nyomdász, könyvkiadó, betűmetsző. Kimagasló tehetségű tanárainak egyike volt bizonyos Horti István, később az iskola rektora, majd fogarasi püspök; ő lehetett az, aki Horthy Miklós figyelmét is felkeltette, s akinek tiszteletére a kormányzó a „nagybányai” előnevet felvette. Nagybányai előnév ide, vagy oda, Horthy sohasem látogatott el Nagybányára. Jelen kötetünk témájához közelítve azonban elmondhatjuk, hogy miniszterelnöke, a tragikus sorsú gróf Teleki Pál viszont több alkalommal is megfordult városunkban. Nem véletlenül, ugyanis gyermek- és ifjúkora sok-sok kellemes pillanatát töltötte a közeli Pribékfalván – édesapja, gróf Teleki Géza birtokán –, s politikusi pályafutásának első sikerei is vidékünkhöz kötötték az akkor még huszonéves fiatalembert: 1905-ben és 1906-ban is a közeli, román többségű nagysomkúti kerület választotta országgyűlési képviselőjévé. A pribékfalvi udvarház ma rossz állapotban van, felújításra vár. Nem úgy, mint az ugyancsak közelünkben található hosszúfalusi Teleki-kastély, amelyben a család egy másik nevezetes tagja, Teleki Blanka, a magyar nőnevelés úttörője, az első magyar leánynevelő intézet alapítója született és gyermekeskedett. Az impozáns épület ma egy román vállalkozó tulajdonában van, aki romos állapotban vásárolta meg az egykori Teleki-birtokot, s óriási összegeket áldozott felújítására, a hajdani

kastélypark területének felvásárlására. A tervezett luxusszállót ugyan nem sikerült megnyitnia, az épületet, ezt a jeles Teleki-emlékünket azonban megmentette a pusztulástól, s a falu határában rejtőző családi sírhelynek is gondját viseli. Bár egyelőre még csak tervezik felújítását, látható és látogatható a harmadik jeles bányavidéki Telekiemlékhely, gróf Teleki Sándor koltói otthona, ahol Petőfi és ifjú felesége, Szendrey Júlia mézesheteit eltöltötte. Nem véletlen, hogy Koltó a magyarság egyik zarándokhelyévé vált; évente sok ezer turista keresi föl a helyet, ahol Petőfi számos hallhatatlan szerelmes verse, így a „Szeptember végén” megszületett. A Teleki család negyedik tagja akit említenünk kell, bár e kiadványban kevés szó esik majd róla: II. Teleki Mihály, Kővár főkapitánya, aki a család befolyását és vagyonát megalapozta. Apafi Mihály nagyhatalmú kancellárjaként a hanyatló Erdély egyik legbefolyásosabb embere volt. Sok érdekes anekdota maradt fenn személyéről, ezek mind bölcsességét, politikai előrelátását igazolják. Kővár, amelynek a XVII. század közepén ura volt, s amelyet Erdély egyik legnagyobb erősségeként emlegettek kortársai, ma már csak romjaiban látható, huszonegynéhány kilométerre Nagybányától. A Rákóczi-szabadságharcot követően robbantották fel, mert rejtekhelyet nyújtott a nagyságos fejedelem visszatérésében reménykedő kurucoknak.

~4~

Jelen kiadvány következő lapjain a felsorolt jeles Telekiek közül az első három – Pál, Blanka és Sándor – életét foglaljuk össze röviden, s bemutatjuk az intézményt, amely a család nagybányai kúriájában szolgálja ma a bányavidéki magyar közösségeket, közművelődést.

~5~

TELEKI BLANKA

Teleki Blanka (1806-1862)

Már keresztneve is kirí az ágas-bogas Teleki-családfát tarkító Annák, Klárák, Katák, Juditok és Borbálák közül, mint ahogyan a férjhez menésről hallani sem akaró, festőművészi álmokat kergető, majd nőnevelő intézetet nyitó, külföldet járt, „rebellis” grófnő is különbözött nőrokonainak legtöbbjétől.

A közeli Kővárhosszúfaluban (Satulung) született 1806. július 5-én. Édesanyja Brunszvik Karolina, aki az első magyarországi óvodák megalapítójának, Brunszvik Teréznek volt a testvére. Apja, a „szeszélyes és elviselhetetlen”, ám igen művelt főúr, ifjabb Teleki Imre, akinek életfelfogását jól tükrözi a kastély kapuja fölött ma is olvasható latin nyelvű felirat: „Aki jól elrejtőzik, jól él.”

Teleki Imre A nem mindennapi ember fiatalkorában két évet Nagyanyeden, majd Göttingában tanult. Lánya, Emma elbeszélése szerint enyedi évei alatt az egyik nyilvános vizsgájára „az egész országból gyűlének össze a' legtudósabb emberek”, s apja teljesítménye mindegyikük várakozását felülmúlta. A vizsgán jelenlévő költő, Szentjóbi Szabó László utóbb versben üdvözölte „a kis grófot”: Kis Gróf! Szüleid örömére A mint próbádat adtad Gyenge életed erejére Magad felyűl haladtad! (Ifjabb Sz. R. B. Gróf Teleki Imrének, midőn Exament tartott) A már felnőtt Teleki Imrét mint jeles műgyűjtőt is számon tartották, aki különösen könyvekre áldozott sokat. Értékes könyvtára egy részét utóbb iskoláknak ajándékozta, néhány példány jelenleg a Teleki Magyar Ház gyűjteményében látható. Lánya, Emma szerint „Védangyala volt az egész vidéknek, messziről folyamodtak hozzá az elnyomottak, a szenvedők, még a betegek is, és senkit sem hagyott vigasztalanul eltávozni magától.” Hosszúfalván fenntartott egy ökumenikus „centrális iskolát”, amely a környék gyermekei számára is nyitva állt. Emellett más iskolák részére is adakozott. Tudományos munkálkodását ismerve Wesselényi jelölni akarta őt akadémiai tagságra, ami a grófnak igen jólesett, a megtiszteltetést mégis elhárította magától. Ezt pedig azzal indokolta, hogy mivel „Erdély Magyarországtól hátrébb kullog”, nem akar ő lenni „a tudósokat a tudatlanokkal összekötő láncszemecske.” Kimagasló műveltségét, nemeslelkűségét sógornője, Brunszvik Teréz is elismerte, jóllehet komoly nézeteltéréseik voltak, főként amiatt, hogy a fiatal Blankának egy Isten háta mögötti faluban kellett élnie életét.

~7~

Brunszvik Teréz

TELEKI BLANKA

A művészettől a nőnevelésig Teleki Blanka fiatal korában művészi pályára készült. Mivel „lakhelyében mesterekre szert nem tehetett”, könyvek segítségével képezte önmagát. „A rajznak minden nemét kitanulta, s rajzón, toll és krétán kívül rajzolt ezüst vesszővel is kutyabőrre...”. 1825-ben, akkor tizenkilenc évesen felkerült Brunszvik nagymama budai házába, hogy ott megfelelő mesterre tehessen szert. Thugut Heinrich, a fiatal bécsi festő Brunszvikék hívására költözött a magyar fővárosba. Később többek között Barabás Miklós, Léon Cogniet és Ferenczy István műhelyében tanult festészetet és szobrászatot, Kolozsváron, Párizsban és Budapesten. Barabás szerint Blanka „nem mint dilettáns, de mint valami művésznő kezelte a rajzónt… Ilyen szellemes és komoly szorgalmú tanítványt bárki szívesen láthat az oldala mellett.”

Teleki Blanka (Barabás Miklós rajza)

Negyvenedik évéhez közeledve egészségi okokból felhagyott a művészettel s nagynénje, az első magyar óvódákat alapító Brunszvik Teréz hatására elhatározta, hogy Pesten hazafias szellemű nevelő intézetet nyit magyarul nem, vagy alig tudó arisztokrata családok leányai részére. A pesti Lipótváros peremén lévő Sétatéren, ahol a lakása is volt, kibérelte a 204. sz. ház (ma: V. ker. Szabadság tér 3.) azóta lebontott második emeletét, s 1846. december 1-jén megnyitotta intézetét, amely azonban csak 1847 augusztusában kezdett benépesülni. „Főtanítóul” a grófnő Fejér (később: Vasvári) Pált, a „márciusi ifjak” egyik vezéralakját, segéd–nevelőnőnek Leővey Klárát, az (egyik) első női újságírót, későbbi rabtársát választotta. A leányokkal a grófnő is sokat foglalkozott: gyakran vitte őket kirándulni a budai hegyekbe, ahol a Szózatot szavalgatták, máskor felolvasott nekik.

Titkos szerelem

Vasvári Pál (1826–1848) történész, politikus, honvéd őrnagy

Az intézet 1848 szilveszteréig állt fenn. Tizennégynél több növendéke sosem volt, Teleki Blanka „nevelésügyi kalandja” mégis történelmi jelentőségű, az idegen nyelvű és -érzelmű arisztokrácia visszamagyarosítását célzó nőnevelő intézet felállítása ugyanis elsősorban politikai tettnek számított.

~8~

Szobor a budapesti Teleki Blanka Általános Iskolában

A nevelőintézetben a magyart és a történelmet Vasvári Pál tanította. Blanka is gyakran végighallgatta az órákat, s tanítványaival együtt rajongott a tanárért, de szerelmét titokban tartotta. Március 15. után Vasvári elhagyta az intézetet. 1849 elején Debrecenben találkoztak utoljára, ahol Vasvári Pál szabadcsapatot szervezett és Blankát kérte fel zászlóanyának, aki örömmel teljesítette a kérést. Vasvári a román felkelők elleni harcban esett el; holttestét éppen úgy nem találták meg, mint a Petőfiét.

~9~

TELEKI BLANKA

TELEKI BLANKA A pálfalvi menedékhely folyamatos megfigyelés alatt állt, a rendőrség végül 1851 májusában csapott le Blankára. Előbb Nagyváradra, majd Pestre vitték, az időközben szintén letartóztatott Leővey Klárával együtt. Két éven át raboskodott Pesten, az Újépületben. A hatalmas kaszárnya egyik sarka éppen szembenézett az egykori nevelőintézet épületével...

A szabadságharc után Teleki Blanka a szabadságharc ideje alatt pénzzel, élelemmel segítette a sebesült honvédeket. A szabadságharc bukása után a Szatmár megyei Pálfalvára vonult vissza, ahol bujdosókat rejtegetett, gyűjtötte a forradalom emlékeit, forradalmi nyomtatványok megjelenését támogatta. 1849–50 telét itt töltötte vele Leővey Klára is.

Teleki Blanka (dagerotip felvétel)

A pesti haditörvényszék 1853. május 25-én Leővey Klárát öt, Teleki Blankát tíz évi várfogságra ítélte mivel otthona „búvóhely, politikai laboratórium és veszélyes mesterkedések” színhelye volt. A tárgyalás során a hadbíró ezt jegyezte meg róla a periratban: „Ritka szellemi képességű és tudományos műveltségű, meg nem félemlíthető, szilárd akaratú és fáradhatatlan kitartású hölgy.” A pálfalvi kastély

A pálfalvi kastélyban talált menedéket a Bem mellett harcoló Ócsai Ferenc (1819–1887) lapszerkesztő, a Honvéd című lap kiadója, aki álnéven, mint gazdatiszt dolgozott Teleki Blankánál. Blanka irányítása alatt a pálfalvi kastély valóságos kis forradalmi központ lett: gyűjtötték a forradalom és szabadságharc dokumentumait, az elesett hősök, a bebörtönzöttek és kivégzettek adatait, gyűjtötték és terjesztették a kormányellenes híreket, igyekeztek a forradalom szellemét ébren tartani. Az adatokat, információkat külföldre juttatták, elsősorban Franciaországba, ahol Teleki Blanka húga, Teleki Emma, Auguste de Gerando (1819–1849) francia író felesége, illetve özvegye élt, és tartották a kapcsolatot a Franciaországban élő magyar emigráns körökkel. Blanka öccse, Teleki Miksa gróf (1812–1872) hosszúfalusi birtokán is megpróbált menekülteket elhelyezni, emiatt azonban nézeteltérés támadt a testvérek között, mivel Miksa meg akart szabadulni a politikailag kényelmetlen vendégektől.

~10~

Keserves évek következtek, amelyet Brünnben, Olmützben és Kufsteinben töltött. Amnesztiával szabadult 1857-ben. Már 51 éves volt, amikor szellemileg frissen, de testileg megtörten és kimerülten húgához, Emmához költözött Párizsba. Ott halt meg, távol hazájától, 1862. október 23án, s azóta is ott nyugszik a montparnasse-i temetőben. Ravatalánál Irányi Dániel 1848-as kormánybiztos, a franciaországi emigrációban élő magyarok vezéralakja mondott búcsúbeszédet.

A kufsteini várbörtön rajza Kazinczy Ferenc naplójából

Teleki Blanka és Leövey Klára Kufsteinben

Gróf TELEKI SÁNDOR

Teleki és Liszt Ferenc

Gróf

Teleki Sándor (1821-1892) Talán nem volt a Bányavidéknek még egy ilyen színes egyénisége, mint a katona és emlékíró, Táncsics neveltje, Petőfi, Liszt és Victor Hugo barátja, Bem és Garibaldi segédtisztje, a Petőfi Társaság tagja, a koltói kastély ura, Nagybánya város díszpolgára: Teleki Sándor. Az idősebb Dumas a „magyar D'Artagnan”-nak mondta, s első találkozásuktól barátságába fogadta. Kolozsváron született 1821. január 27-én. Gyermekként nagyszülei mezőségi birtokán töltött később is szeretettel idézett hónapokat. Kolozsvárt a piarista gimnáziumban tanult, Marosvásárhelyen joggyakornokoskodott. 183536-ban Táncsics Mihály volt nevelője, de a tudományok iránt ő sem tudott benne érdeklődést kelteni. A serdülő ifjút jobban érdekelte a színház: „egész lélekkel a színészeten csüngött” – írja Táncsics.

A fiatal Liszt Ferenc

Marie D’Agoult grófnő

Liszt Ferenc

Gróf Teleki Sándor szülőháza, édesanyja és gyermekkori arcképe

Szülei a berlini egyetemre küldték, hamarosan azonban utazótáskával cserélte föl a tudományokat és „az ásításon túl unalmas, pedáns professzornyájat”; az 1841–47 közötti időszak jórészt utazásokkal telt el. London érintésével Portugáliába utazik, majd öt hónap után, Spanyolországon át érkezik vissza Berlinbe.

~12~

Első nagy élményét Liszt Ferenccel kötött barátsága jelentette. Noha „a gróf nem volt valami nagy zenedühönc”, Liszt – akiért párbajt vív és nőszöktetésbe bonyolódik – baráti szárnyai alá fogadja. „Akaszd szegre a filozófiát, nem lehet azt könyvből tanulni, lapozgasd az élet bibliáját...” – tanácsolta neki a zeneszerző és magával vitte hangversenyeire. Lengyelországba és Oroszországba vezet útjuk, majd Bécs és Pest, végül Franciaország felé röpíti őket az utazókocsi. „Nincs több város a világon, csak Párizs” – írja rajongva Teleki. Liszt a rajnai Nonnenwärt regényes szigetére is magával vitte barátját, ahol élettársa, d'Agoult grófnő körében pihente ki a hosszú utazások fáradalmait. Barátságuk végigkísérte életüket. 1846 őszén, amikor Liszt először utazott hangversenyezni Erdélybe, Kolozsváron régi pajtása fogadta. Teleki nagy estélyt rendezett a tiszteletére. A máramarosszigeti Pócsy Laci bandája húzta egész éjszaka a legszebb magyar nótákat, főleg a divatos „koltóit”, amelyet Liszt első magyar rapszódiájában is feldolgozott. „...szemei kigyulladtak, ujjaival pattogtatott, s belekiáltott a nótába, mi pedig aprózni kezdtük, s hajtottuk reggelig. A nagy mester zongorája mellé ült, mi apróztuk, s ameddig mi hajtottuk, ő megírta első magyar ábrándját” – emlékezik Teleki. Liszt a Magyar rohamindulót „Méltóságos gróf Teleki Sándornak barátilag ajánlva” veti papírra. Amikor emigrációja idején Sándor grófot Párizsban az adósok börtönébe zárják, d'Agoult grófnő indít gyűjtést a megsegítésére. 1879-ben, Liszt második kolozsvári hangversenyezésének idején ugyancsak Teleki fogadta az ősz fürtű zeneszerzőt. Koltóra azonban – bár tervezték – Liszt soha nem jutott el.

Gróf TELEKI SÁNDOR A berlini évek és kalandozások után szülei – lemondva fiuk egyetemi tanulmányairól – a család koltói birtokát bízzák Teleki Sándorra, ahol a „nők egykori kiváló kedvence” – akihez egész Erdélyben nem volt „se hozzá fogható lovas, se vívó, se céllövő” (Csukássi József) – egy időre otthonra lelt. Alig huszonöt éves fejjel vetette bele magát a politikai életbe: az 1846–47-ik évi országgyűlést előkészítő követválasztáson a Kővár-vidék jórészt román nemzetiségű kisnemessége előtt anyanyelvükön szónokolt ellenzéki, liberális programmal.

A „vad gróf” volt az egyetlen arisztokrata, akinek Petőfi verset szentelt, s akitől baráti szívességet kért és fogadott el: pajtása koltói kastélyában töltötte mézesheteit Szendrey Júliával, s ott, az öreg somfa alatt írta hallhatatlan szerelmes verseit, köztük a „Szeptember végén“-t.

Szendrey Júlia és Petőfi Sándor (Barabás Miklós rajzai)

Teleki és Petőfi barátsága Teleki Sándor 1846-ban ismerkedik meg Petőfivel. Igazi, őszinte barátságuk a nagykárolyi Szarvas vendéglőtől egészen a segesvári csatatérig tartott. „Első szava, melyet hozzám intézett – meséli Teleki –, ez volt: – Ön az első eleven gróf, akivel beszélek. – Hát döglöttel beszéltél-e? – kérdém némi savanyúsággal. – Az magam is voltam komédiás koromban. – Na, cimborám, velem ugyan nem sokat nyertél, mert magam is csak olyan vad gróf vagyok. Rám nézett; szemeiből láttam, hogy ezt a feleletet nem várta; kezet nyújtott, s a jég meg volt törve.”

~14~

Barátságuk évei alatt Petőfi számtalanszor ellátogatott Koltóra. „Időtöltésünk, mulatságunk a lovaglás és kocsikázás volt. Kilovagoltunk az erdőkre, bekocsikáztunk Nagybányára. A ló egész szenvedélyévé vált.” Végigutazták a Szamos- és Lápos völgyét, meglátogatták a nagybányai kereszthegyi bányát, a fernezelyi kohókat, elkalandoztak Somkútra, sőt Berkeszig. A környék szívesen látott vendégei voltak. „Engem szerettek, Petőfit bámulták” – írja Teleki. A két Sándor azok közé a honvédtisztek közé tartozott, akiket Bem is megtisztelt bizalmával. „Az erdélyi hadjárat alatt voltam én legtöbbet vele – írja Teleki –, ott csontosult meg a barátságunk. Bem nagyon szerette őt, s én is egyik kedvence voltam: ő is, én is mindig a főhadiszálláson voltunk szállásolva, ha úgy történt, hogy helyszűke miatt nem fértünk el, mindig hozzám jött, s nálam töltötte az éjszakát, s többnyire az én lovaimon lovagolt...”

~15~

Gróf TELEKI SÁNDOR

Teleki és a gasztronómia

A száműzött Teleki Sándor a cifraszűrben, amelyet később Victor Hugónak ajándékozott. A felvételt a francia író fia, Charles Hugo készítette Jersey szigetén, 1853-ban. A kalapos felvételt Auguste Vacquerie francia költő készítette 1853 körül, Guernesey szigetén. Az eredeti fényképeket a párizsi Mussée d’Orsay őrzi.

szabadságharc

Bem József

Teleki a alatt előbb kormánybiztos és kővárvidéki főkapitány, majd Bem József mellett ezredesi rangban verekedte végig az erdélyi hadjárat csatáit, mint az erdélyi hadsereg főintendánsa. A gálfalvi ütközetben szeretett főparancsnoka életét is megmentette.

A világosi fegyverletételt követően az aradi várbörtönben raboskodott. Lehetett volna a tizennegyedik vértanú; még mielőtt azonban szabadságharc alatti szerepéről az információk Erdélyből megérkeztek volna, egészségügyi szempontból „umtauglich”-nak, azaz az osztrák hadseregbe való besorozásra alkalmatlannak nyilvánították, így elmenekülhetett. „In effigie”, azaz távollétében akasztották fel és ítélték teljes jószágvesztésre; saját „akasztása” történetét később ő maga is megírta.

„Nekem az a szerencsétlenségem, hogy van valamim... és nem vagyok rászorulva a kézi munkára, mert ha nem lenne semmim, ma már talán európai hírneves szakács lennék, túlszárnyalnám … tán még az öreg Dumas Sándort is, ki ebben is mesterem volt.” – írta Teleki. „Míg Olaszországban emigránskodtam … az öreg Dumas minden évben nálam töltött egy pár hetet. Rendesen, ahogy megérkezett, rögtön hivatta Máriát, a szakácsnémat, kivett a zsebéből egy húszfrankos aranyat, s oda ajándékozta neki azzal a kérelemmel, hogy – ne főzzön.” Dumas legkedvesebb pihentető időtöltése ugyanis a szakácskodás volt, „Ha nem dolgozott, akkor főzött. Ez volt a szenvedélye”. A korszak legnagyobb hatású magyar szakácskönyvét is Telekinek köszönhetjük. A gróf a kiegyezés után gyakran megfordult a nagyváradi Zilahyéknál, ahol a ház asszonya még az ínséges időkben is igen jó konyhát vezetett. Zilahy Ágnes, aki sokáig szerkesztette a rendkívül népszerű „Gazdasszonyok naptárát”, sokat bosszankodott korának „összeollózott, önmagukat ismételgető” szakácskönyvein. Teleki unszolására két hónap alatt írta meg saját „Valódi magyar szakácskönyvét”, amelyhez maga a gróf írt ajánló sorokat. A kötet akkora sikert aratott, hogy fél éven belül második kiadását is megérte.

száműzetés

Tizennyolc év várt rá. Párizsba, majd angol felségterületre menekült, Jersey és Guernesey szigeteire. Megismerkedett a száműzött francia, lengyel, olasz és magyar emigránsok szellemi vezérével, Victor Hugóval. A család közeli barátja lett: akárcsak Petőfit, Victor Hugót is ő tanította meg lovagolni és cifraszűrét is neki ajándékozta. Később az idősebb és fiatalabb Dumas-val is jó barátságba került.

~16~

Victor Hugo

Id. Alexandre Dumas

~17~

Alexandre Dumas

Gróf TELEKI SÁNDOR

Újra itthon

Gróf Teleki Sándor és tiszttársai Teleki Bagni di Lucca-i villájának erkélyén 1860 körül

Jane Frances Bickersteth

Colonello Teleki

Teleki Sándor 1857-ben kötötte első házasságát. Választottja a mindössze 19 éves Jane Frances Bickersteth, a magyar szabadságharc eszméinek és az emigráció tagjainak egyik leghűségesebb pártolója volt. „Johanka” magyar lapokat olvasott és magyarul levelezett leendő anyósával, Mikes grófnéval, útleírásokat közölt férje hazájában, házasságuk mégsem tartott soká. Az angol honosságot és a Lord Harley of Oxford név és címer viselésének jogát is megszerző Teleki ugyanolyan „vad gróf” maradt, Johanna pedig többre becsülte a csendes családi otthont „a világ zajánál”... 1860 augusztusában Telekit már a legendás szabadsághős, Garibaldi önkénteseinek sorában találjuk Olaszországban. „... szándékom a lehető leghamarább Szicíliába menni, … majdnem szégyellem itt Párizsban – mint egy haszontalan járdatipró – kotyleveskedni.” – írja a szicíliai hírek nyomán „colonello Teleki”. A magyar légió feloszlását követően is Itália vendégszeretetét élvezte a kiegyezésig, amikor második feleségével, a francia Litez de Triverval Matild-dal – egy francia tábornok lányával – tért haza Erdélybe. Házasságukból négy gyermek született, mintegy Teleki európai bolyongásainak „nyomvonalát” is megrajzolva: Sándor Párizsban, László Pisában, János Bagni di Luccaban, Blanka pedig Nagybányán.

Teleki Koltón, Kolozsvárt és Nagybányán töltötte élete utolsó negyedszázadát. Amiként a jóbarát és kortárs „írófejedelem” Jókai megállapítja: „…teleszedte mellét érdemrendekkel, azért, hogy azokat ne viselje, s bejárta egész Európát azért, hogy felfedezze, milyen szép kilátás van a koltói dombról a kis „Buba” (Blanka lánya) szőke feje fölött átnézve.” Neki, aki Európa annyi csataterét verekedte és utazta végig, s annyiszor komázott a halállal – csendes öregség, boldog családi otthon, békés elmúlás jutott osztályrészül – írta róla Csetri Elek történész is.

Kalandos életét memoárokban örökítette meg, írásait 18791883 között hat önálló kötetben foglalta össze. A környék lakói előtt nagy népszerűségnek örvendett, „mindenki ismerte és köszöntötte, amikor piros arca, nagy fehér szakálla föltűnt valahol.” (Réti István) A „derék ezredes”, „a kedves, ősz szakállú öregúr” a századfordulót megelőzően ugyanúgy hozzátartozott Nagybánya arculatához, mint az István torony jellegzetes sziluettje...

Litez de Triverval Matild

~18~

~19~

Teleki Sándor utolsó fényképe

A nagybányai Teleki-ház Teleki hazatérte után valóságos kis múzeummá varázsolta koltói kastélyát, élete utolsó évtizedére azonban beköltözött Nagybányára, a nyolcvanas évek elején épült házaiba. Korabeli leírásokból tudjuk, hogy az épületek előtt akkoriban nyolc szál fenyő őrködött. Az egyszerű, mai szemmel nézve mégis tágas családi ház faragott kapuján ma is látható a kilenc ágú koronás Teleki-monogram. A gróf lakosztálya, amely dolgozó és hálószobából állt, a kisebbik épület utcára néző részén volt. A szobák bútorzata az ezredes tervei alapján készült, nagybányai asztalosok műhelyében. Az ablak előtt faragott tölgyfa asztal állt, amelyen a forradalmár emlékíró emlékeit, tárcáit megalkotta. Itt, a dolgozó szobában volt felhalmozva az a sok műkincs és ereklye is, amely valóságos múzeummá tette lakását.

Gróf Teleki Sándor 1890-ben

1892. május 18-án halt meg nagybányai házában, sírja ma a koltói református temetőben található. Találóan állapította meg az egyik élclap búcsúztatója: „Nem halt meg a derék ezredes, csak elment új világot látni, mivel itt a földön már minden országot, minden embert ismert.”

„Lakása, a Zazar parti kis kastély csupa emlék és kultúra, életének gazdag múzeuma, tele érdekes ritkaságokkal...” – írta Réti István. Az ötvösművészeti remekek, ritka ékszerek, keleti porcelánok, brüsszeli csipkék, festett arcképek, a gazdag fegyvergyűjtemény darabjai között számos családi vonatkozású emlék volt, mint például a nagy ős, Teleki Mihály kancellár néhány használati tárgya. Az 1848-as ereklyék sorában őrzött forgácsokat az aradi vértanúk bitófáiból, valamint Bem apó kócsagtollát, lótakaróját és fekete bőrkulacsát. Egy Garibaldit ábrázoló olajfestmény élete végéig íróasztala fölött függött. Szeretettel őrízte a Garibalditól ajándékba kapott pecsétnyomót, amelynek ezüst fogója a hős mellszobrát ábrázolta, és azt a mankót is, amelyre az olasz szabadságharcos támaszkodott. Garibaldi neki ajándékozta egy vörös ingét, Teleki pedig megőrízte azt az ágyúgolyót, amelyet Capuánál fogatára lőttek a bourbonisták. De író és művész barátaitól kapott emlékei is ott függtek az épület falán. Munkácsy levélben küldte el neki a Golgota egyik vázlatát, s Victor Hugo egyik tollrajza is részét képezte a gyűjteménynek, amelynek ‘48-as vonatkozású tárgyai Teleki halálát követően a kolozsvári ereklyemúzeumba kerültek, majd szétszóródtak a család tagjai között, vagy a világ múzeumaiban, gyűjteményeiben lappanganak.

~20~

~21~

Teleki-címer a koltói kastély homlokzatán

Emlékiratai, csodált gyűjteménye és gyermekei, felesége köréből azért – ha tehette –, szívesen kiröppent hosszabbrövidebb utakra. Leggyakrabban ifjúsága lakóhelyét, Kolozsvárt kereste fel: „szép, négyszögletűre nyírt ősz szakállával, kedves, vidám, piros arcával, fiatalos járásával legnevezetesebb alakja volt az erdélyi fővárosnak.” (Gyalui Farkas) 1883-ban még Turinba is eljutott, végső búcsút venni az életfogytiglani száműzetésre ítélt Kossuth Lajostól.

Gróf TELEKI PÁL

Gróf Teleki Pál (1879-1941)

1906-ban új választásokat írtak ki. Teleki Pál kihívója ezúttal Alexandru Vaida-Voevod román nemzeti párti politikus (később Románia miniszterelnöke). A román nemzetiségű választóival következetesen any anyelvükön beszélő gróf azonban ezúttal is magabiztosan nyert.

Budapesten született 1879. november 1-én, gyermekéveit és ifjúságát azonban a Kővár-vidéki Pribékfalván, a családi birtokon töltötte. A későbbi földrajztudós és tragikus sorsú magyar politikus édesapja, Teleki Géza, rövid ideig belügyminiszter a Tisza-kormányban, s a Magyar Tudományos Akadémia tagjaként a Magyar Történelmi Társulat elnöki tisztét is betöltötte. A Telekiek a környék legnagyobb befolyású urai voltak. Ősük, Teleki Mihály erdélyi kancellár a XVII. század végén szerzett itt hatalmas birtokot. Az eredetileg nyári rezidenciául szolgáló pribékfalvi (Pribilești) udvarház a XIX. század végén nyerte el mai formáját; a kortársak különösen szép parkjára és a család tagjainak műveiből összeállított könyvtárra hívták fel a figyelmet.

A szülőföld vonzásában Teleki Pál politikai pályafutásának kezdetei is gyermekkora helyszíneihez kapcsolódnak. 1905-ben a román többségű somkúti választókerület az alig 25 esztendős fiatalembert küldte a budapesti parlamentbe. A választás előtt tiszteletbeli szolgabíróként tevékenykedő Pál a kampány során 600 koronát adományozott a nagysomkúti zsinagóga kifestésére; a község magyarul beszélő lakosainak fele ugyanis az izraelita felekezethez tartozott. A gyér parlamenti munka és a vármegye politikai csetepatéi nem kötötték le a fiatal Telekit. Egy tudósítás szerint 1905 nyarán fogadást kötött Esterházy György gróffal, hogy Budapestről autóval, vagy vonattal lehet előbb a pribékfalvi kastélyba érni. A vonaton utazó Teleki a hazai automobilizmus akkori nehézségei ellenére (gyakran előfordult, hogy a gépkocsikat a falvakban megdobálták) mindössze fél órával előbb ért a családi kastélyba.

~22~

Teleki 1918 után is szívesen tért vissza Pribékfalvára, jóllehet a román földreform a birtokot gyakorlatilag a kastély körüli park és gazdasági épületek területére csökkentette. 1940–44 között is ő volt az, aki – a „nagybányai” előnevet viselő kormányzó helyett – Nagybányára látogatott.

A földrajztudós Teleki Pál középiskolai tanulmányait követően Budapesten szerzett jogi diplomát, miközben kedvtelésből földrajzi előadásokat is hallgatott. Tudományos munkássága végigkísérte politikai pályafutását. Első munkája, az 1909ben megjelent „Atlasz a japán szigetek cartographiájának történetéhez” című műve, egycsapásra a földrajztudósok sorába emelte. 1909-től a Földrajzi Intézet igazgatója, majd a Magyar Földrajzi Társaság főtitkára; a Magyar Tudományos Akadémia is meghívta tagjai közé. Kutató munkát folytatott Európa nagy könytáraiban, Szudánban és Észak-Amerikában tett szakmai körutat. „Japán, Zipangu” című hasonmás földrajzi atlasza „Pribékfalva” helymegjelöléssel jelent meg 1909-ben. Gróf Teleki Pál Nagybányán

~23~

Gróf TELEKI PÁL

Házassága Egyetemi éveiből nem hiányzott a társasági élet: sportolt, túrázott és bolondult az autókért. 1908 késő nyarán, egy átmulatott éjszaka után fiatal arisztokraták némileg italos csoportját utaztatta saját automobilján hazafelé az akkor 31 esztendős gróf, valahol a Mezőségen. A jármű nehezen bírta a rossz utakat: számtalanszor lefulladt, defektet kapott. Talán az anyósülésen utazó 19 éves BissingenNippenburg Johanna grófnő jelenléte tehette, de Teleki kedélyes nyugalommal fogadta a megpróbáltatásokat. „Nem baj. Hogy lenne baj.” – ismételte a sokadik „baleset” után is, és valahogy mindig életet lehelt a járműbe. 1908. november 29-én esküdtek meg, a budapesti Szent István Bazilikában. Két gyermekük közül Mária 1910-ben, Géza 1911-ben látta meg a napvilágot. A házasság mentes volt a viharoktól, hamar kitűnt azonban a házastársak közötti habitusbeli különbség. Teleki Pállal – nyughatatlan szellemi mozgékonyságában és néha egészen gyermeki kalandkeresésében – egy érdeklődőbb természetű asszony is nehezen osztozott volna.

Az első világháborúban

a szerb, majd az olasz fronton az önkéntes „automobilisták” között teljesített szolgálatot. 1918 őszétől a békekonferenciára készülve elkészítette Magyarország népsűrűség alapján összeállított néprajzi térképét, a híres „carte rouge”-t („vörös térképet”).

Gróf TELEKI PÁL A háborús veszteség mélyen megrendítette: „Ahhoz, hogy ez a közrend összeomoljon, és vele mindaz, amit védett, ahhoz egy hosszú előkészületre volt szükség. Hosszú évtizedek alatt rágta meg mindazt a destrukciónak férge, lassanként pusztították ki a nemzeti érzést, lassanként szívták ki a keresztény erkölcsöt társadalmunkból.” A bevándorolt zsidóságot tartotta a bajok egyik felelősének, hozzátéve: a velük szembeni intézkedésekre csak a keresztény társadalom érdekeinek megvédése végett van szükség. Ezerkilencszázhúsz Magyarországa, amelyben Teleki első miniszterelnökségét elvállalta, kicsi volt és nyomorúságos. A közlekedés szétzilálódott, az ipari és a mezőgazdasági termelés töredékére esett vissza, az elcsatolt területekről több mint háromszázezren menekültek az anyaországba. A sors kegyetlen fintora, hogy a trianoni békeszerződést is Teleki Pálnak kellett a parlamenttel elfogadtatnia.

Teleki és a cserkészet Teleki a cserkészetben látta a modellt, melynek alapján a megcsonkított országban az általa annyira szorgalmazott nemzetnevelés eredményes lehet. Fontosnak ítélte az elitnevelést, mert úgy vélte, hogy ennek hiánya kedvez a diktatúráknak. 1922-ben elvállalta a Magyar Cserkészszövetség irányítását. Egy év után betegség miatt lemondott, de haláláig megmaradt tiszteletbeli főcserkésznek. Igazán jól csak a cserkészek között érezte magát. Részt vett a tábori életben, kivételezést nem fogadott el, életében a cserkésztörvények jelentették a zsinórmértéket. 1933ban a gödöllői Cserkész-világtalálkozó (Jamboree) parancsnoka volt.

~24~

~25~

Gróf Teleki Pál az 1933-as Cserkész Világtalálkozón

Gróf TELEKI PÁL

Kényszerpályán 1939 februárjában Horthy ismét az akkor vallás- és közoktatásügyi miniszter Telekit bízta meg kormányalakítással. Teleki korán érzékelte a szélsőjobboldal előretörésének veszélyét. Az elvesztett területek visszaszerzése érdekében Németország és Olaszország felé forduló Imrédy-kormánnyal szemben meggyőződéses angolbarát volt. S bár a II. zsidótörvényt már az ő kormányzása alatt fogadta el a parlament, külpolitikájának kétségtelen sikere, hogy 1939 szeptemberében megtiltotta a német csapatok átvonulását magyar területen, s megnyitotta a határt a lengyel menekülők, köztük mintegy tízezer lengyel zsidó előtt.

Gróf TELEKI PÁL 1940 novemberében a magyar kormány csatlakozott a Három hatalmi Egyezményhez, elismerve ezzel a fasiszta Olaszország és a náci Németország európai hegemóniáját. 1940 decemberében a Teleki-kormány megkötötte a jugoszláv-magyar „örök barátsági szerződés”-t. Amikor alig pár hónappal később, 1941 márciusában Hitler elhatározta Jugoszlávia lerohanását, és kérte Magyarország részvételét a támadásban, Teleki nem vállalta a szerződésszegést. 1941. április 3-ára virradóra főbe lőtte magát. „Szószegők lettünk – gyávaságból ... A gazemberek oldalára álltunk, mert a mondvacsinált attrocitásokból egy szó sem igaz! ... Hullarablók lettünk! A legpocsékabb nemzet. Nem tartottalak vissza. Bűnös vagyok.” – állt a kormányzónak írt kemény hangú búcsúlevelében.

ImrédyBéla, Teleki és Barczay Ferenc

Gróf Teleki Pál sírja Gödöllőn, a máriabesnyői temetőben található. Emléktábláján cserkészliliom és a következő felirat olvasható: „Dolgozott a cserkészetért és életét adta a magyar nép becsületéért”.

A magyar reviziós törekvések egyik legelkötelezettebb képviselőjeként határozott véleménye volt, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia szétrombolása „Európán elkövetett bűntény...”, a revízió „egész Európa létkérdése”, a két bécsi döntés – Kárpátalja (1939. március) és Észak-Erdély (1940. augusztus 30.) visszacsatolása – így hatalmas elégtételt jelentett számára. Tragikus felismerése volt ugyanakkor, hogy a magyar területi igényeket csak a németek támogatásával lehet érvényesíteni, s hogy ez a szuverenitás feladását, a nyugati hatalmakkal való szembekerülést jelenti. Gróf Teleki Pál szobra Balatonbogláron

~26~

~27~

A Teleki Magyar Ház

Teleki Magyar Ház a Nagybánya-környéki Bányavidék egyetlen magyar háza, az itt élő magyar közösség szórványközpontja. 2002 februárjától biztosítunk székházat és otthont a nagybányai magyar egyesületeknek, társaságoknak, mentesítve őket a fenntartás költségeitől. Ugyanakkor magunk is számos közművelődési program és rendezvény szervezői-házigazdái vagyunk. Az intézmény otthonául szolgáló műemlék-épületegyüttest – gróf Teleki Sándor forradalmár-emlékíró hajdani lakóházait (épült 1880-1881 között) – példaértékű közösségi összefogással és a magyar állam támogatásával, a hajdani Illyés Közalapítvány „magyar ház programja” keretében sikerült megvásárolnunk, 2001-2006-ban. Az épületek tulajdonosa a Nagybánya-óvárosi Református Egyházközség, az intézmény működtetője és az ingatlan örökös haszonélvezője pedig az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) nagybányai szervezete, a Misztótfalusi Kis Miklós Közművelődési Egyesület. A Teleki Magyar Ház működését egy kilenc tagú Kuratórium felügyeli. Az anyagi háttér előteremtését a 2005-ben alapított és fenntartó szervezetként bejegyzett Teleki Magyar Ház Társaság, valamint a 2015-ben életre hívott Máramarosi Szórványért Egyesület is segíti.

~29~

A TELEKI MAGYAR HÁZ

épszerűek hagyományőrző, ifjúsági- és gyermekrendezvényeink (táncház, kézműves programok, táborok stb.), amelyekbe nem csak a nagybányaiak, hanem a környéken élők is bekapcsolódnak. Táncházaink 2003 óta heti rendszerességgel zajlanak; az elmúlt időszakban a három évtizeddel ezelőtt alapított Gesztenyefa Zenekar mellett a Teleki Magyar Ház holdudvarában felnőtt, fiatalokból álló Berena Zenekar muzsikája is gazdagította a programot. Egy átlagos hétfői táncházba 70–80-an is összegyűlnek, jórészt Nagybányáról, olykor a környező településekről is, a legkisebbektől a legnagyobbakig. Hasonló számú érdeklődőt vonzanak a „Kézmíves szombatok”, amely – nyári táboraink (kézművesség, néptánc, bábozás) mellett – egyike legnépszerűbb rendezvénysorozatunknak. 2014-ben szerveztük X. nyári kézműveshonismereti táborunkat. 2015-ben bábos táborba (két alkalommal is), valamint néptánctáborba hívtuk a gyermekeket; utóbbi eredményeként néptánccsoportunk is megalakult. Tervezzük színjátszótábor indítását. Időszakosan meghírdetett nyári játszóházunkat is sokan látogatják. Az elmúlt közel másfél évtizedben megszervezett honismereti vetélkedők segítségével (Rákóczi Számcsata, Márciusi Zarándoklat, „Csakazértis” Városismereti Vetélkedő, „Bánya-Vidék – Otthonunk, és az is marad” Honismereti Csapatverseny) a Bányavidék hagyományaival, történelmével, néprajzával, épített örökségével, stb. igyekeztünk megismertetni a fiatalokat.

A TELEKI-CSALÁD ÖRÖKÉBEN

A TELEKI MAGYAR HÁZ tív magyar nyelvű oktatás létezik (Kapnikbánya, Erzsébetbánya, Tőkés, Misztótfalu, Rónaszék, Aknasugatag stb.).

róf Teleki Sándor nevét viselő cserkészcsapatunk – az erdélyi cserkészcsapatok egyik legjobbika – 1990ben alakult, 2015-ben ünnepelte fennállása 25. évfordulóját. Több mint 100 tagja van, a kiscserkészektől a felnőtt cserkészekig. Színvonalas programjaiknak, keretmesés táboraiknak, portyáiknak, a rendszeres heti cserkészfoglalkozásoknak is köszönhető, hogy a megyében 2014-ben két új csapat is létesült (Máramarosszigeten és Hosszúmezőn), s másik három településen is elkezdték a csapatalapítást.

A Teleki Magyar Ház létrehozását követően nagyon hamar felismertük, hogy nem csak Nagybányára, hanem az egész Bányavidékre, a megye legkisebb és legeldugottabb magyar közösségeire is figyelnünk kell, amikor programokat szervezünk, ugyanakkor igyekeznünk kell a vidéken élő fiatalokat is minél több rendezvénybe bevonni. 2011-ben indult tájoltatási programunk keretében nem egyszer vállaltunk kezdeményező szerepet együttesek és előadók, kézművesek, népzenészek, bábosok vidéki előadásainak szervezésében. Alkalomról-alkalomra több száz gyermek és fiatal kapcsolódott be ezekbe a rendezvényekbe, olyan falvakból, településekről is, ahol ma már legfeljebb fakulta

~32~

2002 óta a különböző városi nagyrendezvények megszervezésében is részt vállaltunk (Szent István Napok, Főtér Fesztivál), vagy éppen kezdeményező szerepet játszottunk (Teleki Napok). 2004–2006 között saját programmal vettünk részt a hivatalos városnapok, a Gesztenye Ünnep rendezvényein. A „Ház-sarok” helyszínén volt élő népzene és néptánc, nagyszínpados koncertek és bűvészbemutató, felléptek diákszínjátszók, könyvsátor, kézműves-sor, nemezsátor, íjjászkodás várta a látogatókat. 2007-ben a „Házsarok” megszűnt. Helyét a nagybányai magyar civil szervezetek közös rendezvénye, az először 2006-ban megszervezett Főtér Fesztivál vette át, amelynek partnereként elsősorban a hagyományőrző programok (kézműves sor, néptánctalálkozó, stb.) szervezésében vállalunk szerepet.

Programjaink során említést kell tennünk az inkább a felnőtt közönségnek szóló rendezvényekről is: tanfolyamok (idegen nyelv, számítógépkezelés, helytörténet), könyvbemutatók, komolyzenei hangversenyek, honismereti kirándulások (Erdély, Kárpátalja). A Ház mindennapjait színesítik az itt működő egyesületek, társaságok alkalmi vagy rendszeres találkozásai, próbái, programjai (Babamama Klub, gyógytornászok, színjátszók, énekkarok, természetjárók, „Olvass nekem” Klub stb.), valamint azok az erdélyi és Kárpát-medencei programok, amelyekbe helyi szervezőként bekapcsolódunk (FilmtettFeszt, Felolvasómaraton, Adj király katonát, Kultúrházak éjjel-nappal).

A TELEKI MAGYAR HÁZ

özel másfélszáz rangos kortárs kiállításnak biztosítottunk otthont 2002-2015 között, s határon túli partnereinknek köszönhetõen (Budapest, Sárospatak) anyaországi tárlatok szervezésében is szerepet vállalhattunk, nagybányai alkotók számára. A nagybányai kiállításmegnyitók a helyi kulturális élet jeles eseményeivé nőtték ki magukat, s a nyitvatartás hetei alatt is sokan felkeresik tárlatainkat, helybéliek és külföldiek egyaránt. Az itt kiállító művészek által felajánlott alkotások a Ház (ma már közel 200 festményből álló) képzőművészeti gyűjteményét gyarapítják. Ennek legértékesebb része a 33 olajképből, akvarellből és grafikából álló Dudás Gyula (1929–2015) gyűjtemény, valamint a 7 grafikából, fametszetből álló Gy. Szabó Béla (1905–1985) kollekció, amelyek adományozás útján kerültek 2013-ban, illetve 2015-ben intézményünk tulajdonába.

épszerűek ismeretterjesztő kiadványaink (könyvek és falinaptárak), amelyekben elsősorban Nagybánya és a Bányavidék múltját, hagyományait igyekszünk bemutatni az itt élők és idelátogatók számára. Falinaptáraink – az Egyszer volt Nagybánya (2003), Az ismeretlen Nagybánya (2004), Egyszervolt Nagybánya (2012, 2013, 2016) – a régi város ismert és kevésbé ismert arcait mutatják be, híres helyi fotósműhelyek, képeslapok segítségével. Eddig három kiadást ért meg a Nagybánya és környéke, mindmáig legkeresettebb kiadványunk (2006, 2007, 2015). Ezek mellett gondozásunkban jelentek meg az elmúlt években a következők: Bányavidéki barangolások – túrakönyv (2005); Kortárs nagybányai képzőművészek (2006); Schönherr Gyula breviárium (2008); Tatárok, betyárok, bányarémek – Folklórhagyományok Nagybánya környékén (2010); 1848–1849 Nagybányán (2014).

~35~

A TELEKI MAGYAR HÁZ

ersánszky Józsi Jenő nevét viselő könyvtárunk 2012 óta működik mostani formájában, szakképzett könyvtáros felügyelete alatt, rendszeres (jelenleg heti két délután) nyitvatartással. Több mint 12 ezer kötetet tartalmaz, állománya szinte kizárólag nagybányai magánszemélyek adományaiból állt össze. Többek között itt őrízzük néhai Metz József pedagógus-helytörténész könyvtárát, de a Thurman-család, Krizsán P. Pál újságíró, Suba Dani újságíró-grafikusművész és Szász Károly művészettörténész-levéltáros könyvtáraiból is kerültek gyűjteményünkbe nyomtatványok, valamint számos, egyelőre még feldolgozatlan kéziratos-anyag – Nagybánya múltjának megannyi darabkája. Legértékesebb köteteink – mint például gr. Teleki Imre (1782–1848 – Teleki Blanka édesapja) könyvtárának XVII XIX. század eleji darabjai, Werbőczi István Tripartituma és az Approbatae Constitutiones Regni Transylvaniae 1698-ban, valamint 1696-ban M. Tótfalusi Kis Miklós által Kolozsvárott nyomtatott, összekötött példányai, az 1751-ben kiadott Bázeli Biblia egy példánya, Kiss József költeményeinek Ferenczy Károly, Grünwald Béla, Hollósy Simon, Réti István és Thorma János képeivel illusztrált díszkiadása 1897-ből, valamint a nagybányai helytörténeti irodalom legjava (Palmer Kálmán, Tréger Lajos, Morvay Győző kötetei) – vásárlás útján kerültek az intézmény tulajdonába. A Házban zajló programok, rendezvények heti rendszerességgel kb. 200–300 látogatót vonzanak, alkalmi rendezvényeink résztvevőivel és az egyre nagyobb számban idelátogató turistákkal együtt éves viszonylatban néhány ezerre tehető azok száma, akik megfordulnak nálunk – nem csak nagybányaiak, hanem (egy nagyjából 150 kilométeres körzetből) a környező szórványtelepülések lakói is.

A TELEKI MAGYAR HÁZ Ösztöndíjprogramunk keretében a nagybányai és a szomszédos magyarlakta települések iskolakezdőit is rendszeres könyvajándékban és „mesés” farsangi élményben részesítjük. Mindehhez az anyagi hátteret a nagybányai magyar közösség adományai biztosítják.

A magyar nyelvű oktatás népszerűsítése egyik kiemelkedő célunk és feladatunk, hiszen erősen asszimilálódó magyar közösségekben dolgozunk (szórvány- és szigettelepülések), amelyeket az évszázadokig meghatározó bányászat megszűnése is legyengített, átalakított. Nagyon sok a vegyesházasság, a magyar fiatalok tekintélyes hányada nem anyanyelvén folytatja tanulmányait, nem anyanyelvi közegben tanul és nő fel. A gazdasági helyzet, a családokra nehezedő anyagi terhek miatt egyre nehezebb meggyőzni a szülőket arról, hogy érdemes gyermekeiket egy sokszor távolabbi magyar iskolában taníttatni, vállalni az ingázás, vagy a bentlakás fizikai, anyagi terheit, nehézségeit.

2011-ben elnyertük a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács Tehetségpont minősítését, 2015-től Akkreditált Kiváló Tehetségpontként működünk. Ifjúsági tehetségsegítő programjaink szervezése során arra törekszünk, hogy bemutatkozási, gyakorlási, képzési, valamint (hazai és külföldi) pályázati és fellépési lehetőségekhez juttassuk – elsősorban zenei és képzőművészeti téren – tehetséges fiataljainkat. „Klasszikus” hagyományőrző rendezvényeinket, különösen nyári táborainkat a legnagyobb szakmai igényességgel igyekszünk előkészíteni, teret biztosítva a kiemelkedő kézügyességgel és művészi érzékkel rendelkező fiatalok kibontakozásának. Végül igyekszünk olyan közösségi igényeknek is elébe menni, amelyeket a nagybányai magyar tannyelvű iskolarendszer – jelenlegi keretei között – nem tud kielégíteni (pl. pályaorientációs képzések, néptáncoktatás, képzőművészeti képzés). A 2015-ben először megszervezett Genius Loci Képzőművészeti Tehetségsegítő Műhely féléves gyakorlatai mellett komolyzenei kamarakoncertek szervezésével, hangszerek beszerzésével, olykor utazások konkrét anyagi támogatásával igyekszünk segíteni tehetséges gyermekeinknek.

Támogatási programunk keretében lehetőségeinkhez mérten rendszeresen segítjük, ösztönözzük az iskolakezdőket és legjobb középiskolás diákjainkat. A 2002-ben néhai Szász György nagybányai vállalkozó kezdeményezésére és támogatásával alapított Teleki Ösztöndíjprogramhoz kezdetben szociális támogatás is járult. Tanulmányi-közéleti ösztöndíjainkat olyan IX-XII. osztályos diákoknak nyújtjuk át esztendőről-esztendőre, akik az iskolán kívüli közösségi életben is szerepet vállalnak. Ugyanekkor adjuk át – mintegy példát mutatva fiataljainknak – a bányavidéki magyarság kiemelkedő tagjainak járó Teleki Emlékplakettet.

~38~

A TELEKI MAGYAR HÁZ

A Teleki Ház mint műemlék és emlékhely A Teleki Magyar Ház létrehozásákor tudatában voltunk annak, hogy nem csak egy „magyar házat” alapítottunk, de egy komoly történelmi értéket képviselő műemléképület és Teleki-emlékhely gondozásának nehézségeit is fel kell vállalnunk.

z elmúlt közel másfél évtizedben arra törekedtünk, hogy eredeti állapotába állítsunk vissza az évtizedeken át legkülönbözőbb célokra (bankfiók, járásbíróság, kórház, többcsaládos lakóépület stb.) használt épületet, visszaadva annak egyszerű szépségét, patináját. Helyreállítottuk a nagyobbik épület központi folyósóját, amely ma már egyik legszebb része az ingatlannak. 2007-ben a MOL és Herczeg Ágnes tájépítész segítségével és támogatásával elvégeztük az épület kertjének rehabilitációját. Itt kapott helyett gróf Teleki Sándor mellszobra – Dinyés László szobrászművész (Budapest) ajándéka. 2009-ben elindíthattuk a ház faragott műemlék kiskapujának restaurálását, amelyre Mihály Ferenc restaurátor szovátai műhelyében került sor. A verőcei Nagy Imre tervei alapján (aki korábban egy szép belső falépcsőt ajándékozott a Háznak) a kiskapura új, kovácsolt kapuzár került. 2010-ben a Teleki-monogrammos nagy kapuszárnyak rekonstrukcióját, a hiányzó kapuelemek pótlását is elkezdtük. Gróf Teleki Sándor leszármazottainak – mindenekelőtt a Galánthay-családnak és az „öreg ezredes” városunkban letelepedett szépunokájának – is köszönhetően régiségtárunkban kiemelt helyet foglalnak el a Telekiekhez kapcsolódó emlékek, tárgyak, fotók és kiadványok. 2014 tavaszától az utcai homlokzatra megálmodott és a Magyar Külügyminisztérium támogatásával megvalósult bronz emléktábla (Teleki Sándor, Teleki Blanka és Teleki Pál portréja) valamint állandó Teleki-emlékkiállítás fogadja az idelátogatókat.

~41~

A TELEKI MAGYAR HÁZ Az évről-évre megpályázott anyaországi és hazai alapítványi források mellett a működtetéshez és a programok szervezéséhez szükséges összeget nagyrészt vállalkozók és magánszemélyek – így „Teleki-kártyás”, rendszeres támogatóink – adományaiból fedezzük. Turistaszállásként is működő kis vendégházunk, bérbeadott helyiségeink, valamint kiadványaink bevételei is segítenek a Ház fenntartásában.

Fejlesztési tervek, az intézmény fenntartása

z alapítást követő első évtizedben az épület külső felújítására, az elkerülhetetlen nagyjavításokra és fenntartást segítő fejlesztésekre sajnos alig voltak lehetőségeink. 2014-ben a magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériuma és Bethlen Gábor Alap támogatásával kezdhettük meg az épületegyüttes teljes külső felújítását. A valószínűleg több évig tartó munkálatok anyagi hátterének előteremtése érdekében téglajegyeket bocsátottunk ki: a nagybányai magyar közösség, a Teleki Magyar Ház támogatói jelen kiadvány megjelentetéséig több mint 16 ezer eurónak megfelelő összeggel járultak hozzá a felújítás költségeihez. Bízunk benne, hogy nagybányai magyar vállalkozók támogatásával a nagyobbik épületünk alatti pincehelyiség és a benne elképzelt közösségi tér kialakítását is mielőbb elkezdhetjük. Források hiányában sajnos a kisebbik épület tetőterébe tervezett szálláshelyet sem sikerült eddig megépítenünk, amely pedig – amellett hogy hozzájárulna az intézmény fenntartához – sürgető közösségi igénynek tenne eleget. A régió egyetlen magyar középiskolájának, a csökkenő gyermeklétszámmal küszködő Németh László Gimnáziumnak nincs saját bentlakása, s ez nagyon sok vidéki szülőt elriaszt gyermekeik anyanyelvű taníttatásától. Ugyanakkor a környéken nem létezik olyan hozzáférhető árú szálláshely, amely a nyári időszakban nagyobb turista- és diákcsoportok elszállásolását tenné lehetővé.

~42~

Folyamatosan öröm és elégtétel számunkra, hogy a nagybányai magyarság a máshol tapasztaltat meghaladó mértékben támogatja intézményét. Ennek ellenére a működés feltételeinek biztosítása egyre nehezebb feladat elé állít bennünket, közelebbi terveinknek így mindenképpen az önfenntartást segítő fejlesztésekről kell szólniuk. Programjaink nagyrésze természetesen ingyenes, de vannak rendezvények, amelyek anyagi fedezetét csak a résztvevőkkel közösen tudjuk előteremteni. Másokat meg éppen azért szervezünk, hogy jövedelemhez juttassuk a Házat. Örök dilemma megtalálni a keskeny mezsgyét a „még nem túl sok” és „már nem nagyon kevés” határán, hogy a szerényebben élő közönséget – főleg szülőket, gyermekeket – el ne riasszuk programjainktól. Meggyőződésünk, hogy a magyar gyökerek és hagyományok tudatos vállalása, másrészt közösségeink önbizalmának, hitének megerősítése talán az egyetlen, de mindenképpen az egyik legfontosabb eszköz, amelybe a Bányavidék és a város gyorsan fogyó magyarsága megkapaszkodhat. Híven a hajdani nagy elődökhöz, a Teleki Magyar Ház ennek a célnak a szolgálatában áll... A kiadvány kezdő gondolatához visszatérve: nem csak Kolozsvár szép város, hanem Nagybánya is az. S a dolgok amelyekről szóltunk, meg azok is amelyekről nem, a város hétszáz éves történelme, a Hunyadiak alatt fénykorát élő arany- és ezüstbányászat, az európai-hírű nagybányai pénzverde csodálatos ötvösművészeti remekei, a festőiskola, ódon házaink, meseszép hegyeink, a Bányavidék megannyi gazdagsága csupa olyan érték, amelyeket érdemes vigyázni, s amelyekhez érdemes visszatalálni...

lui l cu ces

Iul din

Lé

iu ya

niu

ror va

a sú t

im ár Fés

a]i

erv a

Jó

Avram Iancu Rób ert Kár

u lesc ért Titus Menyh

Gellért

yar

Kí

gy ó

B-d

Alecs Erdé andri lyi-út

Pia]a Izvoarelorr Szénaté

Horea

rii

ul U

zsef

ét

Metalu

rgiei

r arilo

õ tör r Po

ányai Felsõb

Nisip

ert

Bujorului

Postar

oav

Potc

Silvicultu

i Szá sz Jó

Trenulu

nyi Bercsé Clo[ca30 13

Mag

9 Mai

[an

niri

ilor

ie 8

Szo

ului ini[

Zorilor

Lum

Pann

Flor

lui

B-d

ulu

Vár

ia]a embrköz An dr Arg KiP\cii 30 Dneocrita- 19 i ei s e[u 20 p 36 lui V iac M M árke rt Pia]a ure [ ie 1 Iun r anu Mátyás-té

]iu

\rnu

S. B e[u

ure[

lu etu

ii t\] em Ceinter C

Som

22 Decembrie

rn Tu

Cri 12

asil Dr.28V

k Rá

uc ul B

Tin

Pia]a Revolu]iei

a 1M

he {

ciu Luca

tei

org Ghe

]a i Pia rt\]i r e Lib õté

lui

i inca

ri má

at Sz

Nuf\rului Zazarpart

y-k i Ba rivi]e Pia]ailor G r Mine

õ nzver th net\riei Nagypé zá Mo iks M 1 }ible[ului

re y Im öl hök r T ilo ner Mi

Anton

Min

rös

Kõi[ului Cr

[ \tu

Câm

i lu retu e Tin pul

Bernard Shaw

Hí ilor

m ro

buc

e bin Tur

rok má alo tm iKé

Oltului

George Co[

falu ztót

lós Mik 24

Ceahl\u

Independen]ei B-dul

Ma n Bá

orie

Mis

is si K

B\i

fan

yi n Ivá

ld nwa Grü

tõ

{te

ian

ly áro

Fes

h Luc

z enc Fer

sví zi

Vict

Sadoveanu

icu

Pict r rilo

a imon

Hollósy S

Schweiczer

et lig ros [ie á V Ro 35 31

pte

scu

Tudor Vladimire

Ghe

le Va i tõf

á nd Pe

dva

fi S or

d Sán

Len

P et o .

alo

e Ale

ism

i ald rib Ga Pop de B\se[ti Tárna he org

rét trom cu es g Gri

ul V

ilor

Címünk: Teleki Magyar Ház Baia Mare / Nagybánya Minerilor (Thököly) utca 5-7. sz. GPS: 47.662515, 23.580469 Honlap: http://telekihaz.erdely.org Kapcsolatfelvétel: +40-740-751490; +40-744-919166; +40-262-212668 email: dludovicus@gmail.com; telekihaz@tmh.alphanet.ro Klas

d Po

Kü

Olar

Az egykori kocsiszínben kialakított vendégházunk hangulatos és csendes pihenőhelyet kínál turistáknak, átutazóknak. Fer\str\ului Fûrész

Legyen a vendégünk gr. Teleki Sándor kúriájában! Industriei Zápolya

{team pulu

Szállást keres? s

Szeretettel várjuk!

eka

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36

Teleki Magyar Ház

Református templom Evangélikus templom Szent Miklós-templom Szentháromság-templom Görögkeleti templom Veresvizi római katolikus templom Zsinagóga Szent István-torony Erzsébet-ház Az egykori Arany Sas fogadó István-szálló Minorita rendház (Konviktus) Mészárosok tornya Az egykori Polgári Kör épülete Az egykori református elemi iskola Németh László Gimnázium Az egykori polgári leányiskola Az egykori Schola Rivulina helye Az egykori Residentia Mûvészeti Múzeum Képzõmûvészeti Galéria Néprajzi Múzeum Falumúzeum Festõ-telep Megyei Múzeum (az egykori Pénzverõ ház) Németh László egykori szülõházának helye Tersánszky Józsi Jenõ szülõházának helye Révai Károly egykori lakóháza Lendvay Márton szülõháza A Schönherr család egykori lakóháza A Ferenczy család egykori lakása Ziffer Sándor egykori lakóháza Római katolikus temetõ Református és evengélikus temetõ Lendvay-szobor Városi Színház

Nagybánya

– családias szálláshely a régi főtér mellett, 4-6 fő számára – felszerelt konyha – internet (wi-fi) – parkolás az udvarban – idegenvezetés lehetősége

Faz

VENDÉGHÁZ NAGYBÁNYÁN

Cupru lui

Atle]ilo r arei

C\prio

os yag Ag scu ine Em

oly

lturii

B-dul Cu