Temesváry ferenc, lugosi józsef kardok

L u g o si J ó z s e f —Te m e s v á r y F e r e n c

KARDOK Z r ín y i K a t o n a i K ia d ó B u d a p e s t , i9ss

© L ug o si J ó z se f T e m e sv á r y F erenc S z a k m a il a g e l l e n ő r iz t e D r . F o dor I stvá n A FÉNYKÉPEKET KÉSZÍTETTE N é m eth F erenc A KÖTETET TERVEZTE F aragó I stv á n

T artalom E lő szó

.............................................................

7

A KARDOK TÖRTÉNETE A SZABLYA ÉS A KARD KIALAKULÁSA .

D í s z k a r d o k ...................................................

P a l l o s o k , h e g y e stő rö k

....................

Az ÚJ MAGYAR SZABLYA ...........................

A HÓHÉROK PALLO SA..................................

K a r d g y á r t á s Mag yaro rszág o n

. .

Ö tv ö s r e m e k m ű v e k ..................................

CSISZÁRBÉLYEGEK........................................

A KARDDÍSZÍTÉS FORMÁI ........................

Az EGYSÉGESÍTETT KARDOK .................

A KARDBOJT ..................................................

9 14 17 21 25 26 28 31 34 35 45

K épek

225 J egyzet ............................................................. 251 F e l h a s z n á l t i r o d a l o m ........................ 253 K épjeg yzék

..................................................

i

E l ő sz ó Könyvünk a kardról, erről az emberiség történetében oly nagy szere­ pet játszó, olyannyiszor jelképpé, szimbólummá lényegülő tárgyról szól. Azt a célt tűztük magunk elé, hogy bemutassuk: a kard fegyver, méltóságjelvény, ugyanakkor mestermű és ötvösművészeti remek is lehet. Kardok százait sorakoztatjuk fel, így igyekszünk a kutató szak­ embereknek, gyűjtőknek és fegyverbarátoknak segítséget nyújtani egy-egy műtárgy pontosabb meghatározásához. De az is gazdagon me­ ríthet a válogatott anyagból, aki a történelem évszázadaira kíváncsi, vagy egyszerűen csak a szépet keresi. Munkánk ezer évet ölel fel Közép-Európa, valamint a Kárpát-medence népeinek hagyatékából; csá­ szárok, királyok, erdélyi fejedelmek, hadvezérek, gazdag főurak, or­ szággyűlési követek kardjait mutatjuk be, éreztetve azt a történelmi légkört, amelyben ezek az alkotások születtek.

A kard az elmúlt évezredekben nemcsak fegyver volt, hanem a m í­ toszok különleges tárgyaként, szimbólumaként is szerepelt, s elvezet bennünket a mondák és a mesék világába. Sok csodálatos kardot isme­ rünk. Az istenek által kovácsolt kardot az ezüstlábú Thétisz, az örök­ ké hullámzó tenger szimbóluma viszi Achillesnek. Jól ismert a Héphaisztosz kovácsolta harpe, a sarló alakú kard, Perszeusz fegyvere, amellyel a hős kiszabadította Andromédát a tengeri szörny fogságá­ ból. Héraklész ugyancsak ilyen harpéval pusztította el a lernai hidrát. És ki nem hallott Priscus rétor pásztoráról, aki sebesült üszőjének vé­ res lábnyomát követve jutott el a földből kiálló, különös fényben tün­ döklő kardpengéhez, amelyet Attila, a nagy hun hadvezér aztán egye­ nesen Mars küldeményének tekintett, s igazolni látta általa, hogy ő a kiválasztott, aki e karddal meghódítja a világot.

A kard az indiai mondákban, mesékben is nagy szerepet tölt be, Siva isten kardot ad hívének, Japánban pedig a mikádó sárkány farkából származtatott kard a császári méltóság három közjogi szimbólumának egyike. Mohamednek kilenc kardja volt: Dzulfikar, az átmetsző, AlAdhab, a csúcsos, Al-Ballar, az éles élű, Al-Medham, a válaszélű, AlKadhib, a kecsesen vágó, Al-Kola, a kólái, Al-Halif, a nagy, Al-Rozub, a mélyen behatoló és Mahur, a mandulacsúcsú. Leghíresebbé a Dzulfikar, a kissé nyitott ollóra emlékeztető, kettős pengéjű kard vált, amelyet Mohamed veje, Ali örökölt. Két vitatkozó fél között oly mó­ don tettek igazságot, hogy mindkét félnek fejét vették a kettős pengéjű fegyverrel. A handzsárok gyakori felirata: „Ja burhan”, vagyis meg­ győző bizonyíték.

Volt, ahol a kardot istenként tisztelték. Ez régi szkíta szokás, de az alánok hitéhez is hozzátartozott. Ammianus Marcellinus írja róluk, hogy náluk nincs egyház vagy szent hely, csupán meztelen kardot szúrnak a földbe, s azt tisztelik. Az alánoknál a kard Arész szent képe,

amelynek lovat, marhát, sőt a foglyok közül embert is áldoztak.

A kardhoz fűződő hitvilágnak a történelmi Magyarországon, az erdé­ lyi Darócon is megtalálhatók a nyomai, ahol egy függőlegesen földbe szúrt kardot harminc szabályosan elrendezett bronzvéső övezett.

A kard az erkölcs őreként is előbukkan a germán hősmondákban és az arab irodalomban, de a magyar folklórban is. A párizsi Bibliotheque Nationale-ban képes ábrázolása is látható. Egy haggada - a pászkaünnep - első két estéjére szóló héber ima és szertartásrend írott betűi mellett egy álló férfi és egy nő között földbe szúrt kard képe me­ red figyelmeztetően a magasba. Aki nem tiszteli, megsebzi magát. An­ nak a törvénynek jelképe itt a kard, amely az együtthálókat eltiltja egymástól.

A kardban sokan olyan titkos erőt sejtettek, amely önmagában is megtorolja a bűnt. Fétisként tisztelték a benne lakozó istent. Hogy miért a kard kapta e szerepet, az nyilvánvaló, hiszen vele azonnal bün­ tetni lehetett. A Hollandia és Németország északi-tengeri partvidékén egykor élt frízek esküvői szertartása során a menyasszony előtt kardot vittek. Ez többek szerint a férfi pallosjogára utalt a kötelességéről megfeledkező hitvessel szemben, mások szerint pedig a szűzi hozzá­ férhetetlenséget jelképezte. A kard kicsinyített mása attribútumként a női tisztaságot hirdeti Tarquinius Collantinus feleségének, a szépséges Lucretiának kezébe adva.

Könyvünk az elmúlt évszázadokat idézi, de a jelennek szól. A kar­ dot nem mint az erőszak eszközét, hanem mint az emberi szellem és te­ vékenység, a nemzeti műveltség, a jellem, az eszmények hordozóját mutatjuk be. A szép örömét óhajtjuk megosztani az olvasóval, amikor a letűnt idők kincstáraiba nyújtunk betekintést, az ünnepekben és a hétköznapokban is az élő és alkotó embert keresve.

A KARDOK TÖRTÉNETE A SZABLYA ÉS A KARD KIALAKULÁSA A kard vágásra és döfésre egyaránt alkalmas szálfegyver, gyűjtőfoga­ lom, amelybe szablyák, pallosok, hegyestőrök, spádék, valamint más kardféleségek is tartoznak.

A legrégebbi kardok fából készültek, élüket obszidiánszilánkokkal vagy halszálkákkal csipkézték. Ezeket nemcsak Közép-Amerika régi kultúrnépei használták, de a Csendes-óceán szigeteit lakó, a fémek előállítását nem ismerő benszülöttek még a múlt század elején is így készítették a kardjaikat.

A kardkészítés nem volt egyszerű feladat. Voltak népek, akik már évszázadok óta ismerték a vasat, fegyvereik anyagául mégis sokáig a bronzot használták. Homérosz elbeszélései alapján a görögöket is kö­ zéjük sorolhatjuk. Ők a Fekete-tenger mellékén élő chaliboktól sze­ rezték be a vasat. Országukat Aiszkhülosz i. e. 500 körül a vas anyaor­ szágának nevezte.

Az etruszkok a vasat Elba szigetén állították elő, és Arisztotelész szerint a szigettel szemben fekvő Populónia városában dolgozták fel.

Az etruszkok (300) és a punok (264-202) legyőzése után Elba, Szardí­ nia, Korzika, valamint a spanyol bányák a rómaiak kezébe jutottak, és ettől kezdve a rómaiak igényének megfelelően termelték a vasat.

A spanyolországi Bilbilisben és Turiassóban - ma Tarragona - könynyű acélkardokat készítettek.

Az egyiptomiak a Ptolomeidák koráig csakis bronzkardokkal hada­ koztak, jóllehet falfestményeik a vas ismeretéről tesznek tanúbizony­ ságot.

A Kárpát-medence területén a kard az i. e. XII-VIII. században, a bronzkorban jelent meg. Évszázadok alatt, amíg a lovas nomádok könynyűfegyverzetét használó magyarság megtelepedett e tájon, formája, anyaga és díszítése sokat változott. Elődeink harceszközei között ott volt a kétélű, egyenes kard, de a legfőbb fegyverük az íj, a kopja és - a kengyel feltalálásától talán nem elválaszthatóan - a szablya volt, amely az Ahaj-vidéktől a Fekete-tenger mellékéig húzódó sztyeppei sávban terjedhetett el, de hamarosan megjelent a Kárpát-medencében is. Ide a VII. században - 670 körül - a középavar, más elmélet szerint a késő­ avar népesség révén került. A szablya használatát a magyarság már a VIII-IX. században megismerte, de fejlődését tekintve ez a szablyatípus az avar szablyától eltérő módon alakult ki. Az avar és a magyar szablyára is a rövid, keskeny, gyengén ívelt penge a jellemző, a kü­ lönbség elsősorban a keresztvas formálásában észlelhető. A honfogla­ lás kori könnyű magyar szablya - amelynek markolata az él irányában kissé megtörik - más jellegű.

A szablya egyélű, kisebb-nagyobb mértékben ívelt pengéjű kardfé­ leség. Neve a szlávoknál és a körülöttük élő népeknél már a honfog­ lalás korában meghonosodott. Elnevezése az ó- és délszlávoknál, vala­

mint az oroszoknál sablja, a lengyeleknél szabié, a cseheknél sávle, a bolgároknál pedig sabija. Később a görbe kardok megjelölésére a nyu­ gati területeken élők is átvették ezt a szót.

A tudományos világban ma már egyre többen feltételezik, hogy a szláv nyelvekben elterjedt szablya elnevezés magyar eredetű lehet, de ezt mindaddig teljes bizonysággal nem jelenthetjük ki, amíg a szó eredete nem tisztázódott.

A szablyáról Nesztor, a XI. század végén, s a XII. század elején élt orosz történetíró is megemlékezett. Krónikájából tudjuk, hogy 858ban a kozárok a Dnyeper melléki népektől kardokat kaptak hadiadó­ ba, de midőn azokat véneik megtekintették, így nyilatkoztak: „... ez nem jó adó, mert nekünk olyan fegyverek kellenek, amelyeknek csak az egyik oldalukon van élük, minő a szablya, ez pedig, amit ti hozta­ tok, kétélű fegyver, vagyis kard.”1 A keleti népekkel kapcsolatban az az elmélet is kialakult, hogy fő fegyvereik, az íj és a lándzsa vándorkovács-készítmények, ugyanis a ruganyos szablyát a pusztai népek életkörülményei között nem lehe­ tett elkészíteni. Ezt a feltételezést igazolja a nagyszentmiklósi kincs egyik ivóedénye is, amelyen két vitézt szablya nélkül ábrázoltak. Az elméletet az asszír, a perzsa és más műemlékek is megerősítik, ezeken ugyanis a közép-ázsiai lovas nemzetek harcosai csak íjjal és lándzsá­ val felfegyverezve láthatók. Mindebből az a téves feltevés következett, hogy a magyarok a letelepedett, a vas feldolgozását ismerő népekkel harcolva, vagy kereskedelmet folytatva jutottak az egyenes kard, illet­ ve a hajlított szablya birtokába.

Az évszázados kutatás, feltárás és feldolgozás, a régi Görögország, Róma, a folyó menti kultúrák és a népvándorlás korának emlékanya­ gát egybevető tudomány ma már meglehetősen széles körű áttekintést nyújt egy-egy nép anyagi kultúrájáról. A kutatások során a magyar ős­ haza meghatározása, társadalmi szerkezetének vizsgálata mellett elő­ térbe került annak a korábbi elméletnek a felülvizsgálása is, miszerint őseink a hadakozás mellett csak vadászattal, halászattal és némi föld­ műveléssel foglalkoztak. A sírleletek tanúbizonysága szerint a magya­ rok képzett fegyverművesekkel, kovácsokkal, sőt ötvösművészekkel lépték át a Kárpátokat. S minthogy eleinte a halottal fegyvereit, éksze­ reit, esetenként lovát, a hétköznapok apró használati tárgyait is elte­ mették, nagyon sokat tudunk életükről, hitükről, kapcsolataikról.

A régészeti kutatás korábban a magyar szablya eredetét a perzsa­ arab kultúrkörben kereste, annak ellenére, hogy ezeknél a népeknél az ívelt pengeábrázolással nem találkozunk. Ma már úgy tűnik, hogy a szablya megismerésére és átvételére a bolgár-török népekkel való együttélés időszakában kerülhetett sor. A szablyát a keletről jött né­ pek terjesztették el nyugaton. A keleti és a nyugati harcmodor közötti különbség ennél a fegyverfajtánál is megmutatkozott. A németek, a franciák, a spanyolok, az olaszok a kardot szúrásra, a magyarok és a tö­ rökök pedig vágásra használták. Szúrásra a honfoglaló magyarok szablyája is alkalmas volt, mivel a keskeny, ívelt pengét fokélre, a hosszú­ ság csaknem egyharmad részében élesre köszörülték. Markolatának enyhe törése, a keresztvas kissé aláhajló, gombos lezárása sajátos for­ ma kialakulásához vezetett. Ennek egyik legszebb példája a világhírű Attila-szablya (eredetijét Bécsben őrzik, a német-római császári koro­

názási ereklyék között). Ez valószínűleg Lehel vezér tulajdona volt.

Vannak azonban olyan vélemények is, hogy e jeles darab Árpád feje­ delemé lehetett, s a XI. században Salamon magyar király anyjának ajándékaként jutott Ottó bajor herceg birtokába. Egy bizonyos, hogy 1440-ig csak azt fogadták el német császárnak, akit e karddal öveztek fel. Egyes nyugati kutatók az ötvösművészet e kiemelkedő remekét Nagy Károly frank uralkodóval hozták kapcsolatba. Ez azonban nem­ csak a szablya formája, hanem a késő-szasszanida művészet formakin­ cséből táplálkozó motívumok miatt is vitatható.

A bécsi szablya a levédiai magyarság nyugati irányzatú körébe tarto­ zik. Valószínűleg a IX. század végén a kijevi állam keleti területén készült. Pengéjének díszített része a bezdédi tarsolylemezzel rokon.

Vésett technikájában a Jeliinge stílus állatmotívumainak naturalisztikus őseit láthatjuk növényi indákkal kombinálva. Ez a stílus a tarsolylemezek díszítőművészetét is gazdagította. A bécsi szablya magyar származását a honfoglalás korának számos lelete ugyancsak megerő­ síti. (Példaként említhető a veszkényi csont zablarúd, az abonyi, a budapesti, a zempléni és az újabb feltárások közül a pompás díszítésű rakamazi és tiszasülyi szablya is.) A témakör legjelesebb kutatói meg­ állapították, hogy a nyugat-levédiai fémművesek szoros kapcsolatot tartottak fenn a normann világgal, s a Nagy Károly-féle kard, amely a palmettás és a germán-normann ornamentika jellegzetes elemeit egye­ síti, egyik bizonyítéka a levédiai magyar fémművesség magas szín­ vonalának.

A IX-X. században a magyar szablya mellett az osztott markolatgombú, rövid keresztvasú, kétélű kardtípusokat is használták. Ezek normann kardokként váltak ismertté. A magyarországi sírokban vi­ szonylag ritkán fordulnak elő. Olyan feltevések alakultak ki, hogy készítésük ideje és elterjedése nem választható el a fejedelmi hatalom kiterjesztésétől. A kutatók egy része a X. század utolsó harmadában előkerült kardleleteket a szegényebb sorban élő szabadok jellegzetes fegyverének tekinti. A fejedelem közvetlen kísérete, a forrásokban miles néven említettek használhatták őket. A mai kutatások szerint előfordulásuk két nagy területen, a hadi és a kereskedelmi utak men­ tén a leggyakoribb, így Székesfehérvár környékén és Szabolcs megyé­ ben, ahol a hét törzs fegyveresei telepedtek meg.

I. István magyar királynak (1000-1038) a prágai Szent Vitus-székesegyházban őrzött kardja is e típushoz tartozik. A századfordulón Nagy Géza fegyvertörténész azt az álláspontot képviselte, hogy: „Szent Ist­ ván mellőzve a pogányságra emlékeztető régebbi szertartásos jelvé­ nyeket - megkoronáztatása alkalmával olyanokkal helyettesítette, me­ lyek a német császári udvar szokásaival egyeztek meg ... a régi vezéri kardot... szükségképp fölcserélte egy másikkal, olyannal, aminőnek a vele rokonságban levő német udvar útján jutott a birtokába.”2 Az 1354-es prágai leltár még nem említi, viszont a következő évben már Szent István kardjaként jegyezték be. J. Neuwirth prágai egyetemi ta­ nár a századfordulón úgy vélte, hogy Nagy Lajos első királyunk kard­ ját is IV. Károlynak engedte át. Nagy Géza e neves kard Prágába kerü­ lésére kétféle magyarázatot adott. Az egyik magyarázat szerint azon magyar királyi kincsek közül való volna, amelyeket IV. Béla leánya, Anna vitt magával, amidőn 1270-ben, atyja halála után V. István elől

menekülve, IP. Ottokár cseh királynál keresett oltalmat. De az is le­ hetséges, hogy akkor jutott II. Vencel birtokába, amikor a király 1305-ben fiáért, Vencelért jött Magyarországra, akivel együtt a ma­ gyar koronázási jelvényeket is magával vitte. Minthogy Szent István­ nal és közvetlen utódaival kapcsolatban az insigniumok között 1290-ig kardot nem említenek, csak István használati kardja lehetett. Hármas tagolású markolatgombjának és rövid keresztvasának napjainkig téve­ sen elefántcsontnak vélt anyaga még meghatározásra vár.

A magyarok új hazájában az államszervezet és a hadügv átszervezése a kereszthez hasonló, egyenes, kétélű kard térhódítását eredményez­ te. Az ősi fegyver, a szablya háttérbe szorult, de megmaradt az Árpá­ dok alatt, és mint „kun kard” élt tovább a XIV-XV. századig.

Kelet és Nyugat kardfajtáinak találkozása hozta létre a Baltikum­ ban elterjedt szablyakardot, amelynek széles pengéje nyugati, míg markolata a honfoglalás kori szablyákéhoz hasonlóan a penge tenge­ lyéhez képest kissé megtörik. Valószínűleg a kard és a szablya előnyeit szerették volna egyesíteni, de ez a törekvés - a ritka hazai leletek is bi­ zonyítják - nem járt sikerrel.

A középkori európai kardok markolata általában gombban végződik. A XI. században ezek félkör alakúak, míg a XI-XIII. század kö­ zött csónak formájúak. A keresztvas és a markolat hossza is alkalmaz­ kodik a nyugati divathoz. A széles pengék mellett megjelentek a kes­ keny edő, hegybe futó, szúrásra és vágásra egyaránt alkalmas pengefé­ leségek. Ezek közé sorolható Zsigmond király kardja, amelyet II. Richárd angol királynak ajándékozott. Harcias Fridrik, első szász vá­ lasztófejedelem magyar kardja is hasonló típusú. Ezt a világviszony­ latban is kiemelkedő remekművet címerpajzsa alapján lehetett meg­ határozni. A markolatgombon elhelyezett, négy részre osztott pajzs el­ ső és negyedik udvarát a magyar, a másodikat és a harmadikat a cseh címer foglalja el. A hegyi kristályból kimunkált markolatgomb másik oldalán a Luxemburgok által átvett német birodalmi sas látható. Zsig­ mond magyar király uralkodásának 33. esztendejében, 1419-ben - Ven­ cel halála után - , német és cseh királyként már ezt a címerkombinációt használta. Ez az a kard, amelyet Zsigmond nyújtott át Harcias Fridrik meisseni őrgrófnak 1425. augusztus 1-jén, Budán, mikor őt választó­ fejedelmi rangra emelte.

A XV. század második felében-dél-európai közvetítéssel az S alak­ ban hajlított keresztvas kezdett tért hódítani. Ezzel egy időben a ma­ gyarság - török hatásra - visszatért a szablyához. Ez a szablya azonban más volt, mint honfoglaló eleink fegyvere.

A szablya Árpád- és Anjou-kori továbbélését minden kétséget kizá­ róan bizonyítani - a megváltozott temetkezési szokások miatt - nem lehet, ugyanakkor létét teljesen kizárni indokolatlan lenne. Ezt annak ellenére kijelenthetjük, hogy a szórványosan előkerült és nagy becs­ ben tartott néhány darab - a tinódi, az erdőtelki és a Kecskemét hatá­ rában, Felsőszentkirály-pusztán lelt példányok - többsége kun-be­ senyő hagyatékba sorolható.

A Bécsi Képes Krónika miniatúrái és a régi kosztümképek a kardtí­ pusok alakulásának megfigyelésére csak kis mértékben nyújtanak le­ hetőséget. A művészek az alakokat mindig koruk ruházatába öltözte­ tik föl. így arra következtethetünk, hogy a XIV. századi szablyák hosz-

13

sza alig haladta meg az 50-60 cm-t. A XV. század derekáig ez a forma nem változott. A Szent László-legenda székelyföldi falképei is ezt bi­ zonyítják, s hasonlóan rövid szablya látható a bécsi egyetem magyar anyakönyvének, a Liber Nationis Hungaricae-nak egyik miniatúráján, amely Szent László és a leányrabló kun vitéz küzdelmét ábrázolja.

A falfestményeken a szablyapengék határozottan keskenyek, míg a mohorai Vidffy család 1418-ban kelt címerén már szélesedő forma figyelhető meg. A markolatgombok alakjukat tekintve követik a nyu­ gati, többnyire korongváltozatokat, és csak a XV. század második fe­ léből származott fegyverek mutatják azt a tényt, hogy viselőik elfor­ dulnak a nyugati ízléskörtől, s kezdenek „...alkalmazkodni azokhoz az elhalványult, bár a kisebb nemességnél bizonyára soha ki nem ve­ szett hagyományokhoz, melyeket a magyarság a hadviselésre nézve magával hozott...”3 A nyugati kultúrkörtől való távolodást az Olaszországban, főleg Ge­ novában, Velencében, Milánóban gyártott - a magyarok körében el­ terjedt - S alakú keresztvassal felszerelt kardok átalakulása is jól érzé­ kelteti. A markolat és a keresztvas megtartotta ugyan nyugati formá­ ját, de az egyenes pengét ívelttel cserélték fel, a kardot szablyává alakí­ tották át. E két típust a XV. század közepétől a mohácsi vészig egy­ aránt használták. Ezután már csak alig néhány évtized telt el, és kiala­ kult a magyar szablya sajátos formája.

A XV. század végére letűnőben van az a szablyaféleség is, amely lé­ nyegesen könnyebb a nyugati kardokból kifejlődött nehéz magyar szablyánál. Markolatgomb nélküli, csontborítású markolata, egyenes keresztvasa, fokélre köszörült pengéje a huszárság körében vált ked­ velné.

A nyugati zsoldosok jelenlétének köszönhető, hogy a magyar szab­ lya mellett az egyenes pengéjű kardok a XV. századot követően is használatban maradtak. Ezek közé sorolható a dalmáciai és a velencei gyalogosok kardja, a Schiavona, amelynek gombja bagolyfejre emlé-

keztet. De hazánkban is forgatták a Landsknechtek (német zsoldos gyalogosok) rövid kardját, a Katzbalgert is, amelynél a fekvő nyolcast mutató keresztvashoz viszonylag kis méretű gomb csatlakozik. II. La­ jos magyar királytól is ilyen kard maradt fenn.

A kor nyugati típusú magyar kardjai közül említésre méltó az ipolyi Kéry család címerével ellátott pallos, amely magyar műhelyben ké­ szült. Markolata ezüsthuzallal átcsavart, nyolcszögletű gombját római pénzdarabok ékesítik. Egy másik kard hüvelyveretén az alázatosság öntött allegorikus reliefjét és az M. H. Z. G. - Meine Hoffnung zu Gott (Istenben van a reményem) - feliratot viseli. Készítésének ideje 1523.

A nyugati típusú magyar kardok sorát gazdagítja II. (Vak) Béla ki­ rály kardja is, jóllehet felirata és évszáma -1141 - csak a XVI. század­ ban kerülhetett a pengére. A bécsi császári kincstár legrégibb lajstro­ mában már említik, s 1933-ban, első magyarországi bemutatásakor feltételezték: „...lehet, hogy egy veszendőbe ment koronázási kardot akartak vele pótolni.”4 Markolatkiképzése, gazdagon aranyozott keresztvasa is azt bizonyítja, hogy ceremoniális kardnak készült. Pengé­ je egyik oldalán páncélos vitéz aranyozott és maratott képe és egy lebe­ gő korona látható. Ééla király kardjához hasonlóan a magyar koroná­ zási kard történetét is teljes homály fedi. A feltevések szerint a XVI. században, Velencében készült, keresztvasának alakítása és a marko­ latgomb formája azonban a XV. századi származás lehetőségét sem zárja ki. A penge két oldalán levő díszítések - reneszánsz öltözetű férfi maratott, aranyozott, lebegő koronás képe és a felületen elosztott indamotívumok - már feltétlenül XVI. századi készítést sugallnak.

A kutatás még nem adott feleletet arra, hogy miként került ez a jellegé­ ben nem ceremoniális célra készült kard a koronázási jelvények közé.

A kérdés felvetése annál is inkább indokolt, mert a XV. század máso­ dik felében és főként a XVI. században már nagy számban találhatók olyan ötvösremekek, amelyek alkalmasabbak lettek volna arra, hogy a koronázási jelvények fényét emeljékJ Hunyadi Mátyás kardja is uralkodói kardként került vissza Magyarországra, de a XVII. századra jellemző kosaras kivitel kétségtelenné teszi, hogy nem a nagy király életében készült. Miksa római király nagybátyjához, Zsigmond tiroli főherceghez írt levele tanúsítja, hogy volt - s talán még ma is lappang - a császári gyűjteményben egy eredeti kard, amelyet Mátyás Bécs ostromakor használt. Szendrei János az ez­ redéves kiállítás alkalmával viszont úgy vélte, hogy a penge korabeli­ nek látszik, s felirata alapján Mátyás testőreinek egyike használhatta.

D ísz k a r d o k Különleges figyelmet érdemel a reneszánsz műipar egyik legjelesebb emléke, a II. Ulászló magyar király (1490-1516) és II. Gyula pápa (1503-1513) nevéhez fűződő nagyméretű díszkard. Korát a sekély csatornába vésett I ulius II. P ont . M ax . A nno V II. felirat - Gyula pápa uralkodásának hetedik esztendeje (1509) - határozza meg. A szakiro­ dalom gyakran említi karácsonyi kardként, 1365 karácsonya óta

ugyanis évről évre megszenteltek egy kimondottan ajándékozásra készített, nagyméretű és nagy értékű kardot. Az ötvösművészeti re­ mek megszentelésekor döntöttek arról, hogy a következő esztendőben kit öveznek fel vele. Az első ilyen kardot V. Orbán pápa Anjou Lajos hercegnek, a későbbi I. Lajos nápolyi királynak juttatta, míg az utol­ sót 1825-ben Angouléme hercege érdemelte ki.

Az ajándékozás mögött mindig politikai célkitűzés húzódott meg.

Erről a Magyar Nemzeti Múzeum kivételes értékű műtárgyával kap­ csolatosan is meggyőződhetünk. Az 1509 karácsonyán hozott pápai döntés indítékát, hogy 1510-ben a megszentelt kardot a magyar király kapja, a Velencei Köztársaság megerősödésében kell keresnünk. Ve­ lence gazdasági és politikai tevékenységét elsősorban XIII. Lajos fran­ cia király, I. Miksa német császár, Katolikus Ferdinánd spanyol ki­ rály és természetesen II. Gyula pápa kísérte figyelemmel. Az említett uralkodók 1508. december 10-én Cambray városában szövetségre lép­ tek Velence ellen. A francia király II. Ulászlót - akinek felesége a fran­ cia uralkodó távoli rokona volt - szerette volna megnyerni a Velence elleni háborúra. Nyomatékül Magyarországnak ígérte az 1419-ben el­ vesztett Dalmáciát. 1510 júniusában azonban a pápa már arról tudósí­ totta a magyar uralkodót, hogy politikai érdekből kilépett a ligából.

S amikor egy hónappal később, július 2-án Achille de Grassis pápai legátus megérkezett az olasz cinquecento ötvösművészetének egyik legsikerültebb darabjával, a megváltozott politikai helyzetnek megfe­ lelően a magyar uralkodót e remekművel már nem Velence, hanem a liga ellen kívánta hangolni.

A kard 45 mm széles pengéjén, a már említett felirat után, az aján­ dékozó pápa címerét, a Della Rovere család tölgyfáját, mögötte az anyaszentegyház kulcsait láthatjuk. A pajzs fölött a pápai tiara hívja fel magára a figyelmet. A hármas tagolású kardmarkolatot lapított gömb formájú párnatag és domborított akantuszlevél ékesíti. Végét szokatlanul nagy méretű gomb zárja, amelyben a kék zománcalapon ismét feltűnő Rovere-címert babérkoszorú veszi körül. A rendkívül gondos munkával megalkotott, 430 mm hosszú, aranyozott ezüst ke­ resztvason a markolatszár felé néző delfintestek tökéletes arányai fo­ kozzák e reneszánsz műtárgy szépségét.

Ulászló kardja nem tartozik a legnagyobb pápai karácsonyi kardok közé. Felvetődik a kérdés, hogyan lehetett viselni. Annál inkább indo­ kolt e kérdés, mert az ajándékhoz öv is tartozott. Mai álláspontunk szerint nem viselték, hiszen a címerképekről ítélve a fegyver akkor van természetes helyzetében, ha a penge hegye felfelé néz. A kard egyértelműen ceremoniális célokat szolgált, az övre csak a felövezés rí­ tusához volt szükség. Minderre a St. Maria dell’Anima néven ismert osztrák templom egyik domborművén találunk utalást, ahol XIII. Gergely látható, amint átnyújt egy pápai díszkardot (1574. decem­ ber 25.).

A kard legékesebb része az 1124 mm hosszú hüvely. A pápai kamara gondos feljegyzése szerint ez a kor kiváló ötvösművésze, Domenico de Sutrio alkotása. Alapja, egy vörös szövettel bevont fatok, Pietro Mancino keze munkáját dicséri. A rajta lévő aranyozott vert ezüstből ké­ szült, áttört művű díszítésen a későreneszánsz jellegzetes motívumaidelfinek, maszkaronok és akantuszindák - sorakoznak. A Rovere-cí-

mer itt is központi helyet kapott. Érdekessége a zománcdíszítés kétfé­ le technikája. Ugyanis az alsó részén a rajzot bevésték az ezüstlemez­ be, a felső részén pedig a lemezt vájták ki, és csak a rajzolat maradt meg. Ennek megfelelően a díszlemez alsó része nielló technikájú, a fel­ ső vésett aljú zománc. „A kétféle zománctechnikának egyazon leme­ zen való alkalmazása már önmagában is fényes bizonysága annak a mesteri készségnek, amely e díszkard ötvösét jellemzi.”5 Remekmű a díszkardhoz tartozó öv is, amelyet Bernardo Ser Silvano szőtt művészi terv alapján. Mintázatát három fő motívum jellemzi: a Rovere-címer, a pápai hármas korona a két Péter-kulccsal és a két heraldikus elemet egybekapcsoló indadísz. A színek összhangját első­ sorban az aranybrokát szövés biztosítja.

A kardot Achille de Grassis pápai legátus 1510. július 2-án a tatai or­ szággyűlésen nyújtotta át II. Ulászlónak. Ezt követően nyoma veszett, és csak 1596. május 30-án, a Tiroli Ferdinánd halála után készített lel­ tárban bukkan fel újra. Az azonosítás azonban még sokáig váratott magára. H. Pogatscher volt az, aki Paris de Grassis pápai szertartás­ mester naplóját a római Bibloteca Vittorio Emmanuelében megtalálta, és a készítésével, valamint az ajándékozással kapcsolatos feljegyzése­ ket közkinccsé tette.

Ma már tudjuk, hogy a mohácsi csata után II. Lajos király özvegye a kincstárt Pozsonyba menekítette, ahol 1527. október 27-én a gyűjte­ ményt leltárba vették. Később Ferdinánd és nővére, Mária között megosztották a műkincseket. I. Ferdinándtól fia, Tiroli Ferdinánd, a nagy fegyvergyűjtő örökölte. Az első világháború után, a közös gyűjte­ mények felosztásakor Magyarország erre a kardra is igényt tartott.

A fegyver az 1932. november 27-i velencei döntőbírósági ítélet értel­ mében visszakerült Magyarországra, és legféltettebb értékeink között helyezték el.

Remekbe készült magyar kardnak tekintjük a II. Mátyás nevével és királyi címerével ékesített adókardot is, amely szintén a bécsi fegyvergyűjtemény birtokában van. Hüvelyét nagyszombati ötvösmester készítette, A rma R egiae H radist 1608. (Hradist királyi város fegyvere 1608.) felirattal. Ez a kard is azoknak a fegyvereknek az egyike, ame­ lyet a város polgárai a II. Ulászló által adományozott adómentesség fejében, 1472 óta 30 aranyértékben küldtek az uralkodónak.

A legtöbb XVI-XVIII. századi emlék keleti hatást tükröz. Itt ter­ mészetesen nemcsak a motívumanyag gazdag változásáról van szó, ha­ nem a formabeli különbségek is szembetűnőek. A pallosoknál megje­ lenik az arab és a perzsa markolat, amelynek egyik jellemzője, hogy a markolatgomb és az aláhajló keresztvas vége sárkányfejben végződik.

Ezeknek egy része zsákmányként vagy ajándékozás útján került ma­ gyar tulajdonba, de főleg a XVI. század közepétől, második felétől a hazai készítésűek száma is jelentősen nőtt. Bizonyosnak tűnik, hogy a magyar és a nyugati kardok évszázados hatása a keleti hatás erősödésé­ vel nagymértékben visszaszorult.

A zsákmányolt fegyverekről a híres holland utazó, Tollius Jakab is megemlékezett útleírásában, a Zrínyiek által birtokolt leggazdagabb főúri fegyvertárról szóló részben: „A kastély igen pompás és nagy kiterjedésű. A török támadások ellen jól védett. Majdnem minden ol­ dalról víz veszi körül és föld alatti folyosói vannak. Megcsodáltuk a

barbár környezetben a legnemesebb ízlésben épített épületeket, a gaz­ dag berendezést, s a kiválóan művelt családot. Mindenütt fényt és pompát láttunk. Az oszlopcsarnokokban felfüggesztve sorakoznak nagy sokaságban a zsákmányolt török vértezetek, íjak, tegezek, buzo­ gányok, pajzsok és különböző fajtájú fegyverek, melynek pompája azonban a damaszkuszi szablyák fénye mellett elhomályosodik. Akad­ tak köztük arannyal és ezüsttel díszített markolatúak, drágakövekkel gazdagon kirakott hüvelyűek. Láttuk a termekben a töröktől zsákmá­ nyolt, vérrel itatott zászlókat. Megtekintettük a fegyvertárat is, amely színültig tele volt ércmozsarakkal, bombákkal, vetőlándzsákkal, vala­ mint szablyákkal és legkülönböző fajtájú fegyverekkel.”

Pa l l o s o k , h e g y e s t ő r ö k XVI. századi pallos, a Gara családra utaló feliratot a XIX. század elején vésték bele

Az idézett rövid leírás is elárulja, hogy az ékköves díszfegyvereket nem fegyvertárban helyezték el. A lakószobák fényét emelték azok, ott hirdették a múlt dicsőségét. Közöttük volt az a különlegesen szép pallos is, amelyet a Magyar Nemzeti Múzeum a Sermage családtól szerzett meg. Markolata jellegzetes perzsa formájú, keresztvasa két­ oldalt aláhajlik és sárkányfejben végződik, jól példázva, hogy kardja­ ink markolatának kialakítására milyen hatással volt a törökök által közvetített arab és perzsa markolatforma. (A markolatgomb az ara­ boknál állatfejben végződik, a perzsáknál csaknem derékszögbe meg­ hajolva, egyszerű levágással zárul.) A Zrínyi-pallos markolatát, ke­ resztvasát és a vezetőtüskéket türkizkövek borítják. Hüvelyét öt pánt tagolja és 122, rekeszes foglalatban lévő türkizkő ékesíti. A hüvely­ pántok közepét rekeszbe foglalt nefrit tölti ki. Az ezüst tausírozású penge török felirata: Senden demetli olan ila ortak ólma (Ne légy társa a nálad hatalmasabbnak.).

Kivitelezését tekintve e pallosnak van hasonmása is. Ez utóbbi aláhajló, aranyozott ezüstből készült, türkizekkel kirakott keresztvasa szintén sárkányfejben végződik. Nefritlemezekkel gazdagított, ara­ nyozott ezüsthüvelye a XVI. századbeli ízlés szerint készült. Pengéjé­ nek felirata - ( L adislaus G ara R egni H ungáriáé P alatínus MCCCCLVIII (Gara László Magyarország nádora 1458) - alapján so­ kan mint Gara László kardját emlegették, jóllehet a szöveget Literati Nemes Sámuel a XIX. század elején ütötte be.

Egyszerűbb kivitelű a legendás hírű Thury György (1520-1571) pallosa. Pengéje keleti, markolata magyar. A penge mindkét oldalát arannyal berakott arabeszkek ékesítik. Felirata elárulja, hogy Amel-i Mohamed el anszari (a medinai Mohamed) készítette. A penge kö­ zepén aranyozott és maratott sávban a Koránból a 48. szúra bekezdése olvasható: „Valóban mi nyilvános diadalra segítettünk téged, hogy lásd, hogy miként az Isten megbocsátja bűneidet, kegyelmet gyakorol veled, s az igazak útján vezet.”

A pallosok egyik nem mindennapi példánya a fóti Károlyiak gyűjte­ ményéből került a Magyar Nemzeti Múzeum birtokába. Pengéje ugyan kissé rozsdamarta, de ez nem károsította meg a penge két olda­ lán sorakozó, maratott és utánvésett indák, levelek, s növények közé

komponált, harmonikus egységben elhelyezett tulipán-, rózsa- és nap­ raforgómintákat. Ezek a motívumok a XVI-XVII. században készült pengéken, ruhákon és használati tárgyakon gyakran feltűnnek (külö­ nösen Erdélyben és a Felvidéken). A pallos markolatát és hüvelyét vö­ rös bársony borítja. Az 1684-ben összeírt Thököly-ingóságok között vannak hasonlók. A jegyzék megemlít egy, kifejezetten portai pallost, amelynek hüvelyét vörös bársony borítja, egy másikkal kapcsolatban feljegyezték, hogy vörös bársonnyal bevont, türkizekkel, jáspisokkal és rubinokkal kirakott fegyver.

A Károlyi-kard markolatának hegyes lezárása nem új jelenség a Kárpát-medence területén. Ilyen megoldás látható Válaszúd Vörös Mihály 1596-ban készített pallosán, a Teleki-pallosokon és a HadikBarkóczy-palloson is. Ezt a kardtípust nem lehet csupán a Perzsiából Törökországon át érkező formák és stíluselemek által meghatározott­ nak tekinteni. A nyugati hatás szintén érződik itt. Ezt a pallos hüve­ lye, s a felkötőpántok erős, határozott tagolása is ékesen bizonyítja.

A keleti virágos ékítmények helyett a nyugati kultúrkör motívum­ anyaga kapott nagyobb teret itt, és ha a türkizkövek megmaradtak is, a nefritlemezek már nem kerültek fel a pántokra.

A fegyverművesség e nagyszerű remekén a mester a torkolatpánt gerincén, a vésett levélsor alatt címerpajzsba ütötte nevének kezdőbe­ tűjét, így tudjuk, hogy a pallost Benedictus, azaz Benedek nagyszom­ bati ötvösmester készítette.

A pallosok külön csoportját képezik a lóra való pallosok. Formájuk­ ban nem térnek el a korabeli kardoktól, de a hüvelypántok szerelése jól mutatja, hogy bal oldalon néni lehetett Hordani őkerr A lóra való pallos és hegyestőr viseléséről sokan megemlékeztek, köztük Ortelius, aki megemlíti, hogy a magyar harcosok bal oldalon görbe kardot, a jobb comb alatt hosszú, egyenes kardot viselnek.

Ezek a pallosok valójában a lószerszám kiegészítő darabjai voltak, amelyeket hosszúságuk miatt a ló jobb oldalán, a nyereg alá erősítet­ té k . Ezzel kapcsolatban jegyzi meg Apor Péter erdélyi történetíró, hogy a lóra való pallosokat olyan lószerszámokon találjuk, amelyeken hegyestőr nincs. Apor, aki Erdély átalakulásáról, az idegen életmód meghonosodásáról, a kialakult szokásokról oly hűen tájékoztatta a ké­ sei utódokat, ezúttal sem tévedett. Megfigyeléseit az 1684. évi Thököly-leltár megerősíti. Tragor Ignácz, Miksa 1596. évi váci bevonulá­ sáról szóló feljegyzésében szintén érdekes adatokat közöl: . .Az osz­ lop élén 300 jól szerelt lovas haladt... A lovak nyergén egy-egy puska, egy-egy arannyal kivert pallos és mindkét oldalon egy-egy pisztoly volt elhelyezve.”6 Ezek a komoly értéket képviselő díszfegyverek egy-egy főúri gyűj­ teményben nagy számban fordultak elő. A Károlyi-gyűjtemény egyik 1626-ból ránk maradt összeírásában szerepel egy portai kard „veres bársonyos, két kötő vasa, farkvasa, torkolatja öreg, ezüstös aranyas”.

Egy másik portai kardot is említenek. Ezt Balázsdeák Istvánná aján­ dékozta Károlyi Mihálynak. De nem maradhat ki a felsorolásból az sem, amelyet Bethlen Gábor erdélyi fejedelem „.. .őfelsége adott volt az úrnak, akkor, amikor az fejedelem asszont az feleségét Kolozsvár­ ról bevitte vo lt...”7 Az egykori leltárakban a pallosoknak különböző változatai találha­

Hegyestőr Peter Lobach mester műhelyéből, XVI. század

tok. A teljességre való törekvés igénye nélkül említünk meg néhányat.

Zrínyi Péternek volt egy tekert ezüstsodronnyal borított pallosa.

A Thököly-féle ingóságok között kígyó- és sárkányfejre emlékeztető markolatgombbal lezárt pallosok sorakoztak. Vagyont ért a Nádasdyféle pallos, amelyen a leltározók 1670-ben 700 rubint számoltak meg.

A legszebb azonban Kemény János erdélyi fejedelem (1661-1662) zománcos pallosa, amelyet hosszú időn keresztül Báthori István erdé­ lyi fejedelem és lengyel király tulajdonának tartottak. Hüvelyét, mar­ kolatát jellegzetes erdélyi zománc borítja. A hozzá tartozó szablyával és nyereggel együtt egy műhely terméke. Erdélyi ötvösmesterek mű­ ve, akik a nagy kereslet hatására azon fáradoztak, hogy csekélyebb értékű kardok is tetszetősek, sőt néha feltűnőek legyenek. Ezt a zo­ máncozás és a sodronyozás ügyes alkalmazásával érték el. így aránylag kevés nemesfémmel, gyorsan végezhető munkával változatos alakú, színgazdag díszítéseket készíthettek. Valószínűleg maguk sem tud­ ták, hogy Közép-Európa egyik legérdekesebb díszítőtechnikai eljárá­ sát dolgozták ki.

Különleges kardféleség volt a Landsknechtek nagyméretű, kétke­ zes, gyakran lángolt - hullámos élű - pengével készült kardja. Viselője volt a „nagykard-mester”. Németországban a zsoldosgyalogság köré­ ben a XVI. század végéig, Magyarországon a bástyák védelménél 1662-ig alkalmazták. ' Nem véletlen, hogy a fejedelmi kincstárakban, a főúri hadszertá­ rakban hegyestőrökből is sok található. Ez is jellegzetes magyar fegy­ ver, amelyet a külföldi szakirodalom, megtartva eredeti nevét, magyar hegyestőrként tart nyilván. Kialakulását a XV. század ideiére teszik, és a lemezvértek elterjedésével hozzák összefüggésbe. II. Lajos kin­ cseinek összeírásakor, 1528. április 22-én, említenek egy „gladium hegyes”-t egy „gladium italicum” mellett. 1645-ben Poyniczky-Horváth Mihály özvegye írja végrendeletében: „Item maradt volt énnálam Já­ nos király hegyestőre zománczos.”8 A díszítőművészetnek a hegyestőrön éppen olyan tág tere volt, mint a szablyán vagy a kardon. A hüvely és a markolat díszítése vagy borí­ tása azonos azzal a nyereggel, amelyhez tartozott. Egy XVII. századi leltár is ezt igazolja: „Egy ezüstös, aranyos kék bársonnyal borított, és türkisekkel kirakott nyereg, kinek kengyele ezüstből valók s aranyo­ s a k ... ahoz való kék bársonnyal borított ezüst aranyos virágosán kicsi­ nált türkises hegyestőr.”9 1661-ben Berényi György, 1665-ben Bónis Ferenc, 1670-ben Zrínyi Péter aranyozott, ezüsthüvelyű, ékkövekkel gazdagon kirakott hegyestőreiről történik említés. Szerencsére nem­ csak az inventáriumok sárga lapjai veszik számba a fegyvereket, de eleink szorgalmas gyűjtőtevékenysége nyomán hazai múzeumaink is lehetővé teszik néhány szebb darab közzétételét.

A Teleki-féle hegyestőr pengéjét Francisco Ruis készítette Toledóban. Keresztvasa aláhajlik és sárkányfejben végződik. Erdélyi magyar ötvösművész alkotásaként került a Magyar Nemzeti Múzeum birtoká­ ba. Markolatkiképzése révén külön figyelmet érdemel Bethlen Ferenc (f 1654), I. Rákóczi György főudvarmesterének hegyestőre. Felületét 150 türkizkő ékesíti. A család hatalmának és gazdagságának igazolásá­ ra a Bethlen-címert, valamint Franciscus Bethlen feliratot is rávésték a tőrre. Violaszínű bársonnyal borított hüvelye és markolata, áttört és

aranyozott ezüstpántjai az ötvösművész magas szakmai tudását dicsé­ rik. A markolatán lévő kézvédő pánt Pálffy Miklós győri kapitány szablyájának markolatára emlékeztet.

A hegyestőrök pengéje leggyakrabban háromélű, de két és négy él­ lel is készültek. A háromélűt esetenként sásélűnek említik. Magyaror­ szágon állították elő, de a mesterek a rugalmas pengéket külföldről is hozatták. Peter Lobach, Peter Münnich külhoni fegyverkészítők ne­ ve és jegye általánosan ismert volt. Az előbbi a XVI. század végén, az utóbbi a XVII. század második felében fejtett ki tevékenységet. Ez a fegyvertípus szokatlanul hosszú. A tőrök általában meghaladják a 160 centimétert, de nem ritka, hogy elérik a két métert is. A XV. század közepén még felkötve, j( láthatjuk Stibor királyi főkamarás 1430 körül keletkezett sírkövén).

A penge hosszának növekedésével azután a tőr a ló jobb oldalára, a nyereg alá került, ahogyan azt Gávay Lukács 1540-ben kelt címerleve­ le is tanúsítja.

A hegyestőrökJközötttalálunk kifejezetten ékszerszámba menő da­ rabokat. Ezeken az aranyozott ezüstlemezek szinte ki sem látszanak a türkiz-, nefritékítmények alól. Ide sorolhatjuk az említetteken kívül a gyulafehérvári székesegyházban lelt hegyestőrt is. Ez egyesek szerint az ifjú Hunyadi János sírjából került elő, számos tényező azonban azt valószínűsíti, hogy később készült munka, s így lehetséges, hogy e remek darab a Kendy család valamelyik tagjáé volt.

Az egykoron Tiroli Ferdinánd török fegyverzetéhez tartozott he­ gyestőrt is keleties palmettákkal kombinált reneszánsz díszítés jellem­ zi, jóllehet minden jel szerint magyar ötvösművész műhelyében ké­ szült.

Szendrei János 1896-ban, a magyar millennium fegyvertörténeti anyagát összesítő katalógusában - Magyar hadtörténelmi emlékek az ezredéves országos kiállításon - említ egy német forma hegyestőrt, amelyet Brassó városa 1649-től 1861-ig bírói hatalmi jelvényként hasz­ nált. A bírák neveit és az évszámokat a keresztvason és a hüvely vérete­ ken tüntették fel.

A hegyestőrök Nyugat-Európában a XVI. század végén már csak­ nem teljesen kiszorultak a harcterekről, de a magyar huszárságnak a tőr a XVIII. századig félelmetes fegyvere maradt. A küruc korban könnyűségükkel tűntek ki ezek a tőrök, ami a kiemelkedő élek közötti vájatokból adódott. Hüvelyüket általában capabőr (capás bőr), azaz a cápa bőréhez hasonlóan kidolgozott kecskebőr borította, de néhányat bársonnyal, selyemmel vontak be. Felkötőik bőrből, selyemből, aranyskófíummal kivarrt virágdíszítésekkel készültek, s a hüvellyel együtt a nyereg színeihez alkalmazkodtak. i a kassai kardcsiszárok 1690-ben kelt utasítása. „Minekelőtte pedig az böcsületes czéhben annectáltatnék, tartozik az ő mesterségit nyilván megmu­ tatni és három remeket csinálni, elsőt egy tisztességes hegyestőrt por­ tai formára, másodiknak egy tisztességes kardot 3 helyen 18-8 kötő­ vassal általkötve. Harmadikat egy pallost hivelyestől, mely hivelyt ke­ ze körül körültekerhesse, semmi varrás ne tessék rajta.”1 Használatát Lázy János 1721-ben adományozott címerképén figyel­ hetjük meg.

Tárm a í&.. dn Mvx gém

¡FtdfJcf

(Ua)u>i

%

Hegyestőr Münnich mester műhelyéből, XVII. század

20

Az ÚJ MAGYAR SZABLYA

Rákóczi László szablyája, XVII. század

A keleti és a nyugati kardok, pallosok és hegyestőrök mellett a szablya volt a magyár harcosok legjellemzőbb fegyvere. Az idők folyamán ki­ formálódott új szablyatípus - mint már említettük - nem a kun szab­ lya leszármazottja. Ahogyan a török veszély növekedett, úgy vált álta­ lánossá ez a régi és mégis új fegyver a magyarság életében.

Sajátos helyzetünkből adódik, hogy a XVI. században a nehézkes nyugati szablyákat, valamint a török hatásra formálódott könnyű ma­ gyar szablyákat a köznemesség és a főurak is egyaránt használták.

Mindezt jól példázza I. Miksa császár életének leírása az 1517-ben ki­ adott Weisskunig is, amelyben a magyarokat könnyű keleti szablyákkal ábrázolták, a Miksa kíséretében levő főurak egyikének oldalán pe­ dig nyugati típusú szablya figyelhető meg. Ugyanakkor II. Szulejmán történetírója, Dselalszade Musztafa miniatúrákkal gazdagon díszített - a mohácsi ütközetet bemutató - krónikájában a magyarokat nyugati típusú szablyával ruházza fel, hogy ezzel is érzékeltesse a magyar és tö­ rök harcosok közötti különbséget. Az 1514-ben adományozott Radákcímerben viszont a török és a magyar vitéz oldalán azonos kiképzésű szablya látható.

Az említett címerképen lévő szablyamarkolat a XVL század elejé­ nek jellemző típusa. Markolatdőlése emlékeztet ahonfogralojszahlyákra. Ebből a tényből Nagy Géza arra következtet: „.. .nem lehetet­ len tehát, hogy itt a régi magyar szablyaforma hagyományával van dol­ gunk.”11 E szablyamarkolat formája a bécsi műkincsekkel visszake­ rült huszárábrázolásos magyar szablyán is jól látható. Hüvelye és mar­ kolata aranyozott ezüstből készült. Két hüvelypántja áttört mívű, sti­ lizált lóherelevelű, csúcsíves párkányzattal ékesített. Az egyes hüvely­ pántok közötti részeken féldomború, sujtásszerű díszítés mellett be­ vésett, stilizált sárkányok, angyalfőn álló női alak, magyar gyalogos vitéz, Ádám és Éva alakja található. A hüvelyen lévő sujtásos díszítés a XVI. század elején feltételezhetően Dürer ornamentális rajzai nyomán terjedhetett el. Később speciális magyar díszítmény lett.

Ezen a helyen a díszítő motívumok tartalmi vonatkozásainál nem időzünk, a kérdésre a későbbiekben - ha röviden is - visszatérünk.

Annál fontosabb bemutatnunk egy, világviszonylatban is egyedülálló darabot, a középkori magyar szablvák legpompásabb és legépebb példányát, amelyet magyar főurak ajándékoztak Tiroli Ferdinánd főher­ cegnek. Markolata, erősen megnyúló keresztvasa, hüvelye és övveretei aranyozott ezüstből készültek. A markolat és a hüvely palmettás díszítései a vezérek korának díszítő stílusára emlékeztetnek. Marko­ latának még a XVI. században pótolt kupakján I(esus) H(ominum) S(alvator) (Jézus az emberek megváltója) betűk, 1514-es évszám és J. F. monogram látható. Ennek alapján a török eredet kizártnak tartha­ tó. A markolat a penge éle felé kissé törik. A fegyver végét eredetileg a magyar huszárszablyához hasonlóan kúpos, makkos gomb zárta.

(Ezekből a szablyatípusokból nagy számban maradtak fenn a bécsi fegyvertárban, a drezdai Historisches Museumban és Grácban, a had­ szertárban. A magyar huszárszablyák nagymértékű külföldi elterjedé­ sét Pichler: Das Landes-Zeighaus in Graz, Lipcsében, 1880-ban köz-

zétett munkája is igazolja; a szerző leírta, hogy 1567-ben 324, 1579ben 327 magyar szablyát tartottak nyilván.)

A szikszói leletből származó kardot is a kúpos markolatgombú, gó­ tikus szablyák közé kell sorolni. Az egyenes penge ellenére e szablyák közé tartozik Bajazid szultánnak a Topkapi szerájban őrzött kardja a markolat és a markolatgomb formálása, valamint a keresztvas alakítá­ sa miatt. Az efféle keresztvasak csak rövid ideig voltak használatban.

Korukat címerképek segítségével pontosítani lehet. Ilyen szablya látható Záray Lázár 1533. június 16-án János királytól kapott nemesi címerében, valamint Szutori Szabó Lukács 1548-ban kelt címeres le­ velének ábrázolásán is. Ez utóbbi keresztvas viszonylag rövid, két vé­ ge kiszélesedik, rombusz keresztmetszetű és vezető tüskével ellátott.

A művész gonddal formálta meg a keresztvas gerincét és a penge könynyítését szolgáló csatornát. (Ezt - helytelenül - vércsatornának is ne­ vezték.)

M ár a XVI. században megfigyelhető a keresztvas hosszának növekedése, bár-.m int azt Csetneky István 1594-ben állított sírkövének ábrázolása mutatja - a rövidebb típusok is használatban voltak.__ A keleti jellegű magyar szablya a XVI. századközepe után önállóan, egyedi módon fejlődött tovább. A törökös markolatkupak helyett a ferde levágású, sasfej formájú lezárást kezdték alkalmazni, amely a XVIII. századig megmaradt. Előzménye nyilvánvalóan a kimunkált madárfej volt, amelyhez gyakran a sárkányfejben végződő keresztvas csatlakozott. Később az állatfej csak kontúrjaiban maradt meg.

Az új markolatgomb formája címerképeken, festményeken és ter­ mészetesen a fennmaradt szablyákon tanulmányozható. Példaként el­ sőnek kell megemlítenünk a híres Zrínyi-szablyát, amelyet a bécsi Kunsthistorisches Museum őriz. Hosszú keresztvasának végét gomb zárja. Selyemmel borított, a csuklózsinór részére áttört markolatának végén ezüst markolatkupak kapott helyet. A Zrínyi-címer a koronás sárkánnyal, valamint Nic. C. Z., azaz N icolauscomesperpetuus de zer i n felírás pontosan jelzi, hogy a féltve őrzött ereklye Miklós, Zrínyi­ vár urának tulajdona volt. A címerkép mellett kétoldalt feltüntetett évszám 15-67. Ismeretes, hogy a nagy hadvezér 1566. szeptember 7én hunyt el. Ezek szerint a címert és az évszámot halálát követő évben vésték a kardba. Ebben az időben a szablya már a család valamely más tagjáé lehetett. „Valószínűleg fiáé, Györgyé, akinek a sírkövén hason­ ló címer és szablya-keresztvas látható.”

E Zrínyi-szablyának szinte mása a Magyar Nemzeti Múzeumban található szablya. Aranybetétes, archaikus, keleti föliratú, damaszku­ szi pengéje egykoron I. Napóleon császáré volt. Melas osztrák hadve­ zér tőle kapta ajándékba a marengói ütközet után. Itt kell megemlíte­ nünk Bebek György szablyáját is, amelyen az 1567-ben elhunyt főúr és hadvezér címere látható G. B. monogrammal. A felső-magyarországi főkapitány fia, hatalmas birtokok ura gazdag fegyvertárát Szádváron vesztette el. E mestermunkát Schwendli Lázár juttatta Bécsbe. Sajná­ latos, hogy 1933-ban nem az eredeti hüvellyel került vissza Magyaror­ szágra.

E szablyamarkolat-alakításnak talán legszebb darabja Kemény János erdélyi fejedelem szablyája. Felületét erdélyi rekeszzománc és türkizkövek gazdagítják. Sobieski János lengyel király (1674-1696)

Csatajelenetes vadászkard III. Ferdinánd és más uralkodók arcképével, 1638-as évszámmal

22

arannyal és gyémántokkal díszített szablyája ugyancsak az új formát példázza. Markolatgombját niellós aranylemez borítja. Tetejét gyé­ mántokkal szegett kristály lemez ékesíti, amelyen egy lovasvitéz és egy legyőzött pogány körvonalai bontakoznak ki. Színaranyból készült kézvédő pántja és hüvelyveretei erős keleti hatást mutatnak. A penge zömökén: H aec m é ta lab o ru m (Ez a munka csúcsa), a középrészen: Cave a f a ls is amicis (őrizkedj a hamis barátoktól) és a Salvabo t e ab inimicis (Megmentelek ellenségeidtől) feliratok olvashatók. Hüvelyét ni­ ellós aranypántok díszítik.

A XVI. században Magyarországon a török hatású szablyák mellett a perzsa típusúak is megtalálhatók. Dúló Gábor korponai kapitány szablyája is ezek közé tartozik. Feliratának tanúsága szerint a fegyver korábban Kamuthy Balázsé volt. Beütött bélyege után feltételezhető, hogy Wundes János neves kardkészítő műhelyéből került ki. Egyenes keresztvasának végét, illeszkedő függönyét és hüvelyvereteit türkiz­ kövekkel rakták ki. Hüvelypántja áttört művű, finoman vésett ara­ nyozott ezüstlemez. Sokkal mértéktartóbb Báthori Zsigmond szab­ lyája, amelyet három mandula alakú, vésett díszű boglárpánttal láttak el. Végezetül megemlítjük még Wesselényi Miklós szablyáját, amely­ nek aranyozott ezüstlemezekkel borított hüvelye hat, türkizekkel, ru­ binokkal kirakott pánttal készült.

A XVI. században a magyar kardokon megjelent a markolatgombot a keresztvassal összekötő kézvédő lánc vagy pánt. A nyugati kardok viszont elvesztették egyszerű jellegüket és bonyolult kézvédőket, ko­ sárrendszereket kaptak. A védőfegyverzet átalakulásával feleslegessé vált a csak vágásra szolgáló nehéz penge, a kardokat egyre inkább szú­ rásra tették alkalmassá.

Figyelmet érdemlő darab Pálffy Miklós szablyája. 1698-ban Győr visszavívása alkalmával Schwarzenberg Adolf ajándékozta Pálffynak.

Aláhajló keresztvasa az arab eredetű pallosokkal mutat rokonságot.

Ezen a szablyán már megfigyelhető a kézvédő pánt, amely a kereszt­ vasból nyúlik ki, de még szervesen nem kapcsolódik a markolatgomb­ hoz.

Külön szablyatípust képvisel a XVI. században a karabella. Általá­ ban csont-, szaruborítású markolatának végét madárfej formájúra ké­ pezték ki. Fénykorát a XVII. században élte. Valójában az arab ke­ resztvas és a török szablya egyesítéséből keletkezett. Nevét a karabella nevű hajó után kapta, amelyre a keresztvas alakja emlékeztet. E típus a lengyeleknél vált közkedveltté olyannyira, hogy lengyel szablyaként tartják nyilván.

A század végére a kézvédő pánt és a markolatgomb összeforrt és ki­ alakult az a szablyamarkolat-típus, amelynek előnyeit Nyugat-Európában is felismerték és átvették. E típust képviseli Ostrosith Miklós 1699-ben készült szablyája. Az egykori tulajdonos kilétének meghatá­ rozására N(icolaus) Ost(rosith) D(e) Gy(letnicz) felirat szolgált. Ha­ sonmásának tekintjük Béri Balogh Ádám dandártábornok szablyáját, amelyet a hagyomány szerint XIV. Lajos francia király 1707-ben kül­ dött az ónodi országgyűlés alkalmából szövetségesének, II. Rákóczi Ferencnek, aki 1708. szeptember 1-jén a kölesdi győzelem emlékére Balogh Ádámnak adományozta. Pengéjének felirata: Ne me tire pás sans Raison ne me Remette point sans Honneur (Ne vonj ki ok nélkül

és ne tégy vissza becsület nélkül.). A szablya a kuruc szabadságharcot (1703-1711) megelőzően készült. Virágdíszítése megegyezik a XVII. század első felének magyar ötvösművein lévő motívumokkal. A Nap­ király birtokába feltételezhetően valamelyik magyar huszártisztje ré- jutott.

• * 13 ven A XVIII. század elején a Rákóczi-szabadságharc nagymértékben hozzájárult a különböző kardtípusok magyarországi elterjedéséhez.

A fegyvergyártás nehézségei miatt újra előkerülnek a korábbi évszáza­ dok elfekvő és sarcolással megszerezhető darabjai. 1703-tól 1704 tava­ száig csak Selmecbányán 7000 kardot jegyeztek fel az átadott anyag között.

Thököly és Rákóczi szabadságharcának idején a magyarországi kardgyártás központja Csetnek volt, de Rozsnyón és Kassán is híres kardcsiszárok tevékenykedtek. A kassai kardcsiszárok remekeléséről, szigorú szabályaikról az előzőekben már említést tettünk.

Szatmár nem tartozott ugyan a kardgyártás központjai közé, de Fogarassy István kamarás és főpohárnokmester 1708. október 27-én kelt leveléből kitűnik, hogy ott „finom csiszár van”. Kéri, hogy a fejede­ lem számára capabőrt küldjenek. Csiszárokat említenek még Léván, Komáromban, Tatán. Erdélyben a kardgyártást Forgách Simon tá­ bornok szervezte. 1705. május 16-án „kardvas-csináló mesterembe­ rek” beküldését kéri Rákóczitól. Júniusban jelenti, hogy kardműve­ sekre talált, és a kardvasak gyártása megkezdődött. Főbb helyei Ko­ lozsvár, Marosvásárhely, Torockó, Torockó-Szentgyörgy. Egysze­ rűbb pengéket falusi kovácsok is készítettek, de még így sem sikerült a hadsereget teljes egészében ellátni karddal.

Minden igyekezet ellenére sincs jele annak, hogy „...akár puska­ vagy kardgyártásban az adott céhes kereteknél magasabbrendű terme­ lési formák bontakoztak volna ki”.14 így a külföldi behozatal elsőren­ dű kérdés maradt.

A magyar, a magyar jellegű, a portai vagy a török szablyák és kardok mellett az iratok említést tesznek tatár, kozák, lengyel szablyáról, sőt Rákóczi munkácsi fegyvertárában 1708-ban rác kardféleségek is voltak.

1715 után az állandó hadsereg létrehozásával együtt Magyarorszá­ gon is megkísérelték a katonai kardok egységesítését. 1768-ig azonban nem születik rendelet és így a (elsősorban Pottensteinben, valamint Weitzben gyártott) pengéket igen változatos módon szerelték fel.

A markolatkupak profilált, gerincre nyúló része gyakran elérte, vagy csaknem elérte a keresztvasat, ezáltal a markolatkupakhoz csatlakozó kézvédő pánt statikusabb lett. A lemezeken haditrófeák, csatajelenetek, groteszkek, lombfüzérek, huszárok, páncélos vitézek és a motí­ vumok szinte felsorolhatatlan változatai sorakoztak.

Mária Terézia uralkodásának ideje alatt (1740-1780) terjedt el a szé­ les pengéjű Máriás kard, amelynek egyenes vonalú kézvédő pántját bronzból öntötték. E típus a XIX. század harmincas éveiben szorult vissza. II. József uralkodásának idején (1780-1790) a kézvédő pánt külső oldalán bronzkristályos díszítést kap. Ezt az alaptípust III. Ká­ roly spanyolországi magyar testőrei szintén használták, és a karabellamarkolat is itt élt tovább. 1933-ban egy szép példány került vissza Ma­ gyarországra. Pengéjén III. Károly címere, 1703-as évszám, a penge

Mária Teréziát éltető feliratú magyar szablya pandúrábrázolással, XVIII. század második fele

túloldalán medalionba foglalt , sugárzó napba repülő sas a Patrum virtute (Atyák erényéből) jelmondattal a kard hovatartozását mutatja.

A viszonylag egyszerű vonalvezetésű, főleg a fegyveres testületek körében használatos kardféleségek mellett a szeszélyes csigavonalak­ kal, stilizált kagylómotívumokkal agyonhalmozott kardok - mint a vi­ selet kiegészítői - a XVIII. század második feléig a túlfinomult, arisz­ tokratikus művészeti ízlést elégítik ki. Legtöbbjüknél a megrendelő nem elégedett meg az ezüstveretekkel, a domborított, vésett felülete­ ket aranybevonattal gazdagították. E kardoknak szép példája Hadik András szablyája és azok a jónevű ötvösműhelyekből kikerült gyermekszablyák is, amelyeket nevükkel ellentétben nem gyermekek hordtak, hanem kényelemszerető, udvari fogadásokon megforduló fő­ urak, 1748-ban Amadé László is ilyen szablyát kapott Esterházytól, aki bán és országbíró volt. E mesterremeket Liebel József 1740-ben Tatán alkotta.

A HÓHÉROK PALLOSA

Díszes hóhérpallos 1715-ből

25

A pallosok fejlődéstörténetéből már kiemeltünk néhány mozaikot.

A XVIII. században a pallos elsősorban kivégzőeszközként jutott sze­ rephez. A táblaképek bőséges információkat nyújtanak alkalmazásá­ ról. A XV. században használták a higanyos pengéket. Sújtáskor a penge fokába elhelyezett higany előreszaladva megnövelte a penge el­ ső harmadának nyomatékát. A XVI. században teljes olvasót vertek a pengelapra, ezeket a kivégzőeszközöket miatyánk pallosnak is nevez­ ték. „Ha a pallosom felemelem, a bűnösnek az örök életet kívánom.”1^olvashatjuk az egyik nürnbergi példányon. Gyakran csak egy szót talá­ lunk sajta: „Justitia.” A rövidebb pallosok súlyát a penge hegyére akasztott ólomgolyók növelték.

A hóhér pallosához különböző szokások fűződtek. A ki végzőeszkö­ zöknek az esetek többségében nem volt hüvelyük, mert a középkori felfogás szerint a pallos hüvelybe tétele az isteni ítéletbe való beavatko­ zást jelentette volna. A pallost a hóhér lakásán tartotta, kilencven­ kilencszer használhatta, s csak hosszú évek eltelte után vehette ismét elő, így egyszerre több pallosa volt. A kovácstól kikerült, de még nem használt pallost „szűzpallosnák” nevezték. Az ítélet-végrehajtó a pal­ lost a hóhéri állás elfoglalásakor a bírótól kapta, s felmondása után 3 fillér lefizetése ellenében magával vihette.

A középkori hóhérok tanítása szerint a mestervizsgán a legfonto­ sabb a nyugalom és a bátorság. Egy fiatal ítélet-végrehajtó mindehhez atyja vérén keresztül juthat. Ezért az első kivégzés előtti órában az idős hóhér felvágta ereit, s friss vérét egy pohárban gyermekének nyújtotta.

A kivégzőpallosok közül leghíresebb az a kettő, amellyel a magyar jakobinus mozgalom vezetőit végezték ki. Az első felirata a korábban említett nürnbergi palloséhoz hasonló. Ez a pallos az öreg budai hóhér tulajdona volt, aki Sigray kivégzésénél zavarba jött (1795. május 20.), s csak a harmadik vágásra tudta a grófot megölni. Ezután a fiatal egri ítélet-végrehajtó szolgálatait vették igénybe. Az ő pallosa is kétélű és csapott végű volt. Ma már csak nagyon halványán látható egyik lapjá­ ban a térdeplő alak, a pallost emelő hóhér és a német szöveg. „ 0 Jessu

dier Leb ich, 0 Jessu dier Stierb ich, 0 Jessu dein bin ich, Todt und Lewendig” (Ó Jézus neked élek, Ó Jézus neked halok meg, Ó Jézus ti­ ed vagyok én holtan és élve.). A hóhér Szentmarjay, Hajnóczy, Laczkovics, Martinovics, majd később Őz Pál és Szolarcsik lefejezésénél használta.

A XIX. század közepén a magyar földesurak közül többen rendel­ keztek pallosjoggal. Ennek bizonyságául helyeztették el a pallosjog jelvényét birtokaik határán. E jelvényt általában kőoszlopból kiálló fa­ kar tartotta.

K a r d g y á r t á s M a g y a r o r sz á g o n A XVIII. század végén Franciaországból kiindulva németországi közvetítéssel kezdett hatni a Louis seize (1774-1792) stílus a maga mértékletességével, világos, tiszta formáival, mintegy előkészítve az I. Napóleon császársága (1804-1814) alatt kibontakozó, Magyarorszá­ gon kissé megkésve ható, egyiptomi és antik elemekkel gazdagított empire stílust. Az igények növekedésével a hazai fegyverkészítők már nem tudtak az elvárásoknak eleget tenni, s így még több külföldi gyár­ ipari termék behozatala vált lehetővé. Ezen a helyen érdemes kissé megállni és felvillantani a magyar ipar ekkori helyzetét, felvázolni a körülményeket, amelyek közepette többek között Liebel József győri, Weydenovszky József pozsonyi, Ábrahámffy Mátyás, Pasperger Jó­ zsef, Prandtner József, Giergl Alajos, Szentpéteri József pesti ötvös­ művészek és a neves kardművesek munkálkodtak.

A szatmári békekötést követő rendelkezések, Magyarország politi­ kai és gazdasági elnyomása a magyar ipar fejlődésére általában, a fegy­ veriparra pedig különösen hatottak. Enyhítő rendelkezésként fogható fel a törvényhozó testület 1723-ban kiadott rendele te, amely Ausztria érdekeivel egyetértésben bizonyos ipart pártoló irányzatokat tartalma­ zott. „...az országnak hosszas nyomorúsága a kézműveseket részint igen meggyéríté, részint kipusztítá, a 117-ik törvénycikkelyben elrende­ li, hogy ily kézművesek külföldről szállíttassanak be, illy bevándorlottak tizenöt évig mindennemű adózási terhektől fölmentettek...”16, sőt, el­ tiltják őket a földvásárlástól, nehogy az ipar kárt szenvedjen. A céhes ke­ retek között dolgozó hazai, félparaszti iparűzők mellett megjelenő, álla­ mi kedvezményeket élvező külföldi „iparosréteg” adómentesen, a céhek merev kereteit kikerülve kapcsolódott bele az árutermelésbe, a kontá­ rokhoz hasonlóan, olcsóbban termelt, termelési kapacitása egyre nőtt.

A termelés mennyiségi növekedése és az árviszonyok differenciáló hatás­ sal voltak. A céhmesterek, valamint a földvásárlási tilalom alá eső önálló mesterek mindjobban elkülönültek egymástól. Egy részük a XVIII. szá­ zad végére a magas termelési költséggel előállított áruval kiszorult a piac­ ról. „Az a nyugalmi állapot, amely a középkor óta szinte jellemző volt, a határokon túlról érkező anyagi változások következtében új áramlatok sodrába került. A céhrendszer a kapitalizmus hatására a hazai piacon ez ideig betöltött termelő-elosztó szerepét néhány évtized alatt elveszíti, és a gyáripartól, a tőkétől kezd függeni.”17 Az alacsony termelékenység és a függési viszony volt a céhrendszer bukásának egyik alapvető oka. II. József 1786-ban hozott rendelete

eltörli a fejlődést akadályozó céhszervezeteket - kimondva: . .kivétel nélkül mindenkinek teljes szabadságot adván mestersége akadálytalan gyakorlására.”18 Ennek a feltételei azonban még nem voltak meg, a céhszervezetek megszüntetett, de valójában funkcionáló céhprivilégiumai mindenütt és minduntalan keresztezték a magyar kézműipar fejlődésének útját.

Ez annál inkább lehetséges volt, mert a hazai manufaktúrák a céhes kézművesipartól alig különböztek. Valójában ugyanez vonatkozik a statisztikák és a felmérések által emlegetett korai „gyárakra” is, ugyanis ezek nagy részében megmaradt a mesterek évszázadok alatt szerzett kedvező helyzete.

A gépek elterjedése mind nagyobb rést ütött a céhek keretein, a technika fejlődése minden körülmények között el kellett hogy söpörje azt az ipart, amely a kézügyességre épített. Jelentős szerepet játszott azonban ebben az állami beavatkozás is, amely a fentebb említett céh­ törekvéseket megfékezte, illetőleg korlátozta.

Már a XIX. század elején gátló körülmények nehezítik a fegyver­ ipar fejlődését. A vasipari termelés aránytalansága, a nyersanyag ki­ szállítása, a készáru behozatala a kapitalizmus korában nemcsak a ma­ gyar, hanem minden hátrányos helyzetben levő nép gazdasági életé­ nek elkerülhetetlen kísérőjelenségei. „Általában azonban bármily te­ temesnek lássék is a vasipar évi termelése, a belső szükségletet ki nem elégíti, különösen a finomabb készítmények külföldről jönnek.”19 Üzemalapítási törekvésekről is tudunk. Ilyen volt a Liptó megyei Hradeken létesült fegyverüzem „.. .egyedüli az országban, amely ne­ mében még a stájerországi üzemeket is felülmúlja a gyártmány minő­ ségét tekintve”."0 De diósgyőri, királyfalvi, besztercebányai próbál­ kozásokról is beszélhetünk.

A gyárakat a pillanatnyi szükséglet hívta életre, és elsősorban azo­ kon a helyeken települtek, ahol volt megfelelő nyersanyag. A szak­ munkások külföldről érkeztek, a gyárak felszámolása után pedig Magyarországon telepedtek le. Ezek a szakemberek azonban nem emelték jelentősen a magyar fegyveripar színvonalát, a külföldről hazánkba bevándorló kézművesek ugyanis csak ritkán tartoztak a jobbak közé: a kiválóbbak hazájukban maradtak, vagy más, fejlettebb országokban telepedtek le. A nehézségeket még fokozta a régihez való ragaszkodás, a mesterek vonakodása, hogy Ausztria virágzó műipa­ rú tartományaiba utazzanak, „azokban munkálni és előrehaladni.

Pedig sem német, sem angol, sem francia nem alkalmasabb a magyarok­ nál akármiféle mesterségre és művészségre, amint azt számtalan sok magyar ifjaink, kik a külföldre kivándoroltak, eléggé megmutatták”.21 A XIX. század elején a társadalom anyagi gyarapodásával, az életszínvonal fokozatos emelkedésével a társadalmi osztályok körében az ideig szinte ismeretlen luxusigények kezdtek kialakulni. De a céhek hátráltatták a polgári jólétet, minden újnak ellenszegültek, tökéletlen és drága műveket alkottak. Sokan közülük „valóságos torzszülöttei az iparművészetnek, ízléstelenek, képzetlen és esztétikai érzés nélküli mesterekre vallanak, akik nélkülözik a mintákat és a létkérdés meg­ újuló gondjaival küzdenek”. Ezek a céhen belüli kisiparosok olyanok, akik „...minden szorgalomágra halál lepleket vonnak”.

••

Ö tvös rem ekm űvek Az ötvösmesterek a magyar kardkovácsokkal együtt nehezen tudták fenntartani magukat, mégis nem egy közülük gyönyörű darabokat ha­ gyott hátra az utókornak. Prandtner 1796 és 1835 között általában a korának megfelelő empire és biedermeier díszítőelemeket alkalma­ zott, de némely alkotásán egyéni realisztikus, búzakalászos mintáza­ tok is megjelennek. A legnagyobb mesterek közé tartozott Szentpéteri (1781-1862), az ezüst díszszablyák közül többet ő alkotott. A Mocsáry család címerével ékesített kardot 1837-ben, Bernáth György díszszablyáját 1844-ben, Révay Ferenc szablyáját 1846-ban, Tóth Nepomuk Jánosét 1847-ben, Czuczor János szablyáját pedig 1848-ban ké­ szítette. Mindegyikük műremek. A Kölcsey arcképét is magán viselő Czuczor-féle szablyáról méltán jegyezték fel: „A kardról, reliefes figu­ rális és akantuszleveles díszeiről Szentpéterinek az ötvösművészet jár­ tasságában és tudásban öntudatos hatalmának fölénye sugárzik.”23 Nem nemesfémből készült ugyan az 1808-ban alapított beszterce­ bányai gyár két említésre érdemes szablyája, de hazai vonatkozásai miatt mégis rendkívül becsesek. Az egyik kézvédő pántját acél gyöngysor díszíti. Fekete szaruval borított markolatának végét a kor ízlésének megfelelően sasfej zárja. Sima acélhüvelyén Révay-címeres sugárzó R betű látható. 1810 körül készült. A másik készítésének ide­ jét az 1816-os évszám pontosan megjelöli. Acélhüvelyén nyolc jelké­ pes motívum található. Az ércet bányászó térdeplő férfi, a kardko­ vács, a kardköszörűs, a szablyákból képzett haditrófea és Genius, a bé­ ke istennője az olajággal külön figyelmet érdemel. A fegyver felirata is tanúsítja, hogy magyarországi acélból készült.

Emlékezetesen szép alkotás a Büky Zsigmond Borsod megyei alis­ pánnak, országgyűlési követnek 1836-ban ajándékozott díszkard, amelynek felületét türkizek, rubinok, almandinok díszítik. Pálóczy László az 1861. évi országgyűlés korelnökeként ugyancsak Borsod megyétől kapott díszkardot „A Haza lelke beszélt, szavait jegyezte Pálóczy, Tisztelik a Hazafit Borsodi szívrokoni” felirattal. A fegyver elefántcsont markolata karneollal, opállal, türkizekkel ékesített, hü­ velyén Borsod megye és Magyarország címere látható. Ghyczy Emil vert lombozatos, aranyozott ezüstmarkolatú szablyáján Szent István, Mátyás király, a hüvelypántokon Attila, Nagy Lajos és más magyar ki­ rályok, valamint vezérek képei sorakoznak. Az aranybetétes perzsa és arab-héber föliratos penge Karajir, XVII. századi perzsa kardcsiszár munkája. A nagy uralkodókról emlékezett meg Szentpéteri a Tóth Nepomuk János részére készített díszszablyáján is, amelyet Árpád, Attila, Hunyadi arcképe, valamint Magyarország és Erdély címere díszít. Klauzál Gábor 1848-as közlekedésügyi miniszter díszszablyá­ ján Magyarország, Csongrád megye és a Klauzál család címere ékeske­ dik. Klauzál a kardot Csongrád megyétől mint 1832/36. évi országgyűlési követ kapta ajándékba, Giergl pesti ötvösművész bélyege hite­ lesíti. Jósika Miklós regényíró (1796-1865) arany lombozatos, elefántcsont markolatú szablyája özvegyéhez, Podmaniczky Júlia írónőhöz is kapcsolódik.

Gróf Haller Ferenc testőrkapitány szablyája nem magyarországi

1837 M emlékszablya 1848 márciusára utaló felirattal

28

Széchenyi István elveszett szablyája és a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött szablya hüvelye, XVII. század

készítmény, hazai vonatkozásai miatt mégis szólnunk kell róla. A pen­ ge egyik oldalán a következő szöveg olvasható: „Legmélyebb tiszteletök s’ hálájok jeléül ajánlják a Magyar Testőrök-Nagyméltóságú Hallerkői Gróf Haller Ferencz szeretve tisztelt Fő hadnagyuknak.”

Az ajánlószöveget az egyik oldalon a magyar királyi címer, a másikon a Haller család kilencágú koronával ékesített címerpajzsa zárja le. Ezt követően 64 testőr neve sorakozik, köztük Klapka Györgyé, a későbbi honvéd tábornoké. (Jellemző, hogy az uralkodót közvetlenül szolgáló 64 testőr közül a forradalom és szabadságharc időszakában tanúsított magatartásukért tizenhatot ítéltek halálra, de csak báró Mednyánszky László szenvedett mártírhalált, 1849. június 5-én Haynau Pozsony­ ban felakasztatta.)

E mesterremeket - amelyet 1840-ben I. H. Haussmann bécsi ötvös készített - Magyarország, valamint Erdély babér- és tölgykoszorúval övezett címere díszíti. A tölgymotívum alkalmazását az európai népek régi természetvallásos mítoszaival hozhatjuk kapcsolatba. (Vilmos nagyherceg, Németalföld királya 1841. december 29-én alapította meg a Tölgyfakoszorú-rendet.) A babér a görögöknél is a dicsőség és érdem jelképe volt.

Liszt Ferenc díszszablyája türkizzel, rubinnal és smaragddal borí­ tott. Damaszkolt pengéje arannyal étetett, arabeszk díszítésű. Tokjá­ nak felirata: „A’ nagy művésznek, Liszt Ferencznek, művészi érde­ me’ és buzgó hazafisága’ méltatásául, - tisztelő Honfitársai Pesten Ja­ nuár 4-én 1840.” Említésre méltó még Kossuth Lajos díszszablyája, amelynek ezüsttokját és markolatát piros ékkövek díszítik.24 Kossuth másik szablyáját egyszerűség jellemzi. Széles acélhüvelye díszítés nélküli. Görgey Artúr tábornok szablyakardja 1845 M lovas­ tiszti forma. Pengéjén a „Hazáért, Szabadságért és Királyért” felirat, a magyar címer és az 1848-as évszám figyelhető meg. Érdekessége, hogy széles kézvédő kosarát mínusz 5 dioptriás szemüveget pótló lencsével látták el.

Két fontos műtárgyról ezen a helyen szólunk, jóllehet korukat te­ kintve XVII. századbeliek.

Elsőként gróf Széchenyi István szablyahüvelyére hívjuk fel a figyel­ met, amelynek szokatlanul nagy méretű, finoman kidolgozott saru­ pántját domborított levelek díszítik. A szablya nyitott szájú, éles fogú sárkányfőben, a keresztvasból kinövő kézvédő pánt griff-fejben vég­ ződött. Eredetileg egy perzsa sah tulajdona volt, akitől Ney francia tá­ bornagy kapta ajándékba. Ney halála után Széchenyi István Párizsban egy árverésen jutott hozzá. A perzsa munka kedvenc fegyvere lett, országgyűléseken, ünnepségeken állandóan ezt viselte. Barabás M ik­ lósnak a Lánchíd alapkőletételéről készült nagyszabású festményén Széchenyi ezzel a szablyával az oldalán látható. A szablya egyébként ismeretlen helyen van. A magyar és a nemzetközi szakemberek, kuta­ tók, gyűjtők széles tábora reméli, hogy valaki egyszer felleli.

A másik külön kiemelendő darab II. Rákóczi György erdélyi fejede­ lem szablyája. Pengéjén Georg Rákótzi II. 1643. és Rákóczinak, mint Erdély fejedelmének a címere látható. Markolatát vésett lombdíszí­ tésű, aranyozott ezüstlemez borítja. A hüvelypántokon a Rákóczi csa­ lád címere, a fejedelmi címer - a székelyek napba szálló sasával - és a szászok hét vára látható. A hüvelyen összesen 164 korall sorakozik.

E kardot 1849-ben az erdélyi nők megvásárolták és Erdély hős védel­ méért Bem József tábornoknak ajándékozták. Az orosz hadak Bem tá­ borának elfoglalása után találták meg a szablyát egy vörös bőrtokban, melynek felirata: „Emlék Bem hős vezérnek, a kolozsvári nőktől 1849.” A kardot hadizsákmányként Oroszországba vitték, és a Carszkoje Szeló-i udvari fegyvergyűjteménybe került, majd a szentpétervá­ ri (leningrádi) cári múzeum gyűjteményét gazdagította. A szablyát a magyar állam az ezredéves kiállításra kölcsönkérte. 1896. augusztus 7-én a bécsi orosz nagykövet egy átiratot intézett a cs. és kir. közös külügyminiszterhez, amely szerint a kardot az orosz cári birodalom a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozta.“"1 A korábbiakban már említést tettünk a XIX. század első éveiben ki­ alakult helyzetről, a megnövekedett társadalmi elvárásról és az iparo­ sok igénytelenségéről. 1846-ban az iparmű-kiállítás megrendezésének idején a század elejének stílustalansága már a múlté volt, a versenybi­ zottság megállapította, hogy: „ ... a magyar műipartermékek készíté­ sét illetőleg csinosság és szépérzék szempontjából a lefolyt pár év alatt hihetetlen nagyságú előrehaladás észlelhető.”26 A fellendülés nem tarthatott sokáig. Az 1847. évi gazdasági válság Magyarországon is erőteljesen éreztette hatását. Kiút 1848-ban elsősorban azok számára kínálkozott, akik a hadiiparba be akartak és be tudtak kapcsolódni.

A fejlődés iránya az 1848-as szabadságharc bukása után változatlan maradt.

A kisipari fegyvergyártásra különösen az 1859. évi rendelkezés volt hatással, amelynek értelmében a fegyvergyártást nem kötötték képesí­ téshez. Elszaporodtak a kontárok, a hazai termékek minőségének színvonala erősen visszaesett. A szabad iparral kapcsolatos állásfogla­ lás meghatározó maradt 1884-ig, amikor e téren némi javulás követke­ zett be. Az ipar teoretikusai beszédeikben és írásaikban a céhes világ elmarasztalása mellett iparunk katasztrofális helyzete miatt elsősor­ ban a magyar uralkodó osztály felelősségét hangsúlyozták. „.. .főura­ inknak, kormányközegeinknek hasztalan ajánljuk iparcikkeinket, akár magyarul, akár németül, oda sem hederítenek.” 7 Ezért néhányan kimondják, hogy kormányzatunk és tőkepénzeseink „a magyar iparnak nem emelői, de elnyomói”.28 Ugyanakkor Heltai Jenő 1884. augusztus 14-én a Nemzet hasábjain így nyilatkozott: „Egy újabb so­ rozatot képeznek azon mesterségek, amelyeknek qualifikációhoz való kötése azért nem indokolt, mert ezen mesterségek a gyáriparral szem­ ben elvesztették exisztenciájuk feltételeit.”29 A küzdelem végül is pillanatnyi eredményt hozott, mert az 1848. évi XVIII. te. az ipar­ szabadság fenntartásának hangsúlyozása mellett megkövetelte a képe­ sítést a sarkantyúsoktól, a puskaművesektől, a kardkovácsoktól.

A század második felének kiváló fegyvermesterei közül kétségtele­ nül kiemelkedik Pacholek György kardgyáros, akinek fegyverei csak­ nem minden nagyobb kiállításon ott voltak. Hosszú éveken keresztül ő képviselte a magyar kardgyártást, nem kifejezetten katonai, hanem elsősorban vegyes rendeltetésű szúró-vágó fegyvereivel. Műhelyét 1864-ben Pesten alapította. 1885-ben szablyákat, vívókardokat gyárt mint a „Magyar királyi operaház, Ludovika Akadémia, Fővárosi Rendőrség és a Nemzeti Színház szállítója”. 1896-ban az ezredéves kiállításon kiemelkedő szerepet visznek finom kidolgozású díszfegy­

verei. A kiállítás mégsem volt számára sikeres. „.. .Magyarországnak én voltam egyedül kardgyártója és hogy mily czikkeket produkáltam, bizonyítják azok a hazai és külföldi kiállítások kitüntetései, melyeket elnyertem. Az ezredévi kiállítás vitt bukásba... Egy elhibázott számí­ tás folytán ráfizettem szerződésileg kikötött szállításomra. Folyamod­ tam két év előtt támogatásért a kereskedelmi minisztériumhoz, de ott elutasítottak, mert fájdalom gyufaskatulyák, pántlikák és gyolcsáruk gyárosait milliókkal kell támogatni... Biz jobb lenne, ha a magyar gyáros eltűnne hazájából, mert e hazában csak idegen kap segítséget.”30 1896-ban az ezredéves kiállítás és ünnepségek alkalmával a magyar főurak ismét magukra öltötték díszmagyarjaikat. Ez az időszak volt a magyar díszszablya készítésének utolsó nagy periódusa. Hazai és kül­ földi műhelyekben ezrével állították elő a hazánk hősi korszakaira, er­ délyi fejedelmekre, nagy hadvezérekre emlékeztető műtárgyakat. így születtek meg Rákóczi-, Apafi-, Barcsai-, Rhédei-, Báthori- és más cí­ merekkel ékesített utánzatok. Ezek lényegében a nemzeti felbuzdu­ lást kiaknázni akaró magyar és osztrák ötvösmesterek giccses alkotá­ sai. Mondhatjuk ezt még akkor is, ha alkotóik a „ ... magyar ötvösség történetileg kiformálódott művészeti hagyományaiból, díszítményei­ ből akarták sarjadztatni”.31 Magyarországon tehát a műipart mindinkább az általános hanyatlás jellemezte, egyre kevésbé lelkesített a szép kultusza, a közönség a vé­ letlen és szeszélyes divatnak és szokásnak hódolt.

CSISZÁRBÉLYEGEK Évszázadról évszázadra haladva kísértük nyomon a kardféleségek ala­ kulásának főbb állomásait a XIX. század végéig, de keveset szóltunk az alkotókról, a csiszárbélyegekről, a kardok és a szablyák feliratairól.

Tíz évszázad anyagának felsorolásánál sokszor utaltunk a pengefor­ mák változásaira. Találkoztunk széles, egyenes, egyélű, kétélű, hegy­ be futó, elvékonyodó, lángolt élű, áttört kardpengékkel és a szablyák számtalan változatával. Mindkét kardféleségnél a meghatározó a pen­ ge minősége volt.

Az igazi, kiváló minőségű damaszkpengék gyártási technológiáját Keleten fejlesztették ki. Előállításuk egyik központja Damaszkusz volt. Vannak, akik úgy vélik, hogy eredetileg az a pengefajta nem Damaszkuszban, hanem Chorassanban készült. A damaszkuszi pengét régi lópatkók vasából állították elő, mert a hiedelem szerint a patkó anyaga a sok taposástól szívósabbá vált. Készítéséről annyit tudunk, hogy különböző széntartalmú fémszalagokból kovácsolták, s így sike­ rült elérniük a megfelelő keménységet és rugalmasságot. A penge las­ sú kihűlésénél a fémben kristályosodási folyamat ment végbe, a felü­ leten különböző alakzatok tűntek elő. Eredetiségét a penge fokán meg­ mutatkozó sűrű csíkozás bizonyította. A hamisítványok széles körben elterjedtek, elsősorban vegyszeres kezeléssel igyekeztek az eredetiség látszatát kelteni.

Hazánkban az inventáriumok a damaszkuszi pengét dömöcki acél­ ként említik. Szépségük és minőségük miatt a legértékesebbnek tar-

s

X

tották őket minden kard között. Bönis Ferenc ingóságainak 1665-ben történt összeírásakor egy kardról kiemelik, hogy annak igen szép dömöcki vasa van.

Damaszkuszhoz hasonlóan kiváló minőségű pengéket készítettek Toledóban, Solingenben, Steyrben és a már említett magyar városok­ ban is. Az összeírások, városi jegyzőkönyvek, céhiratok, családi levél­ tárak sok mestert felsorolnak.

A kardcsiszárok pengéiket megjelölték. A csiszárjegy a kardková­ csok (csiszárok) által használt, nem díszítőcéllárkB^^^ — Olykor a bélyeget egy-egy szó helyettesíti, illetve egészíti ki. A legko­ rábbi ilyen feliratok az U lfberth , I ngelri ós az I ngel szóval kapcsola­ tos változatok. U lfberth felirat található a prágai Szent István kardon is, de a penge formája nem felel meg a hasonló viking kardok alak­ jának. A legrégibb jegyek közé tartozik a passaui mesterek futó farka­ sa. A cég szabadságlevelét 1299-ben Wernhardt von Prambach pas­ saui püspök adta ki. 1368-ban III. Albrecht megújította: „Kardcsiszár mestereinek... azt a bélyeget, amelyet farkasnak neveznek megújítot­ tuk, megerősítettük, és elismertük és az az akaratunk, hogy pengeve­ rőink itt Passauban ugyanazon bélyeget, a farkast minden pengéjükbe beüssék.”32 A farkas eredetileg a püspökség címere volt és ezt használ­ ták a fegyverkovácsok ősei. ő k az avarok elől menekülve Felső-Stíriából és Ausztriából telepedtek be. Őshazájukban a fegyvergyártás ha­ gyományai a kelta korig nyúlnak vissza. Mások is alkalmazták e jegyet a solingeni gyártmányokon, de a XV. század második felében Olaszor­ szágban, sőt egy mór eredetű fegyverkovácsnál is előfordul.

A passaui farkasjegy a magyarországi leletanyagokon is gyakran fel­ tűnik. Már korábban felvetődött a kérdés, hogy ezek a kereskedelem útján kerültek-e Magyarországra, vagy esetleg helyi készítésűek. Ami a kérdés körüli vitát kiváltotta, nem egyéb, mint a Kinizsi Pál sírjából előkerült, csatornával ellátott penge, amelyen egyrészt farkasjegy, másrészt mindkét oldalon virágmotívumok találhatók. Kinizsi Pál kardjának farkasa azonban más, mint az általánosságban elfogadott forma. Ugyanis itt a rohanó állat - előtte püspöki bothoz hasonló jegy­ gyei - inkább disznóhoz, mintsem farkashoz hasonlít. Ebből azt a kö­ vetkeztetést lehet levonni, hogy a penge nem passaui, hanem minden bizonnyal magyar, esetleg olasz. Több hazai leleten megtalálható a passauitól eltérő farkas, esetenként magyar pólyás címerrel kiegészít­ ve. A négypólyás címerbélyeget, Nagy Lajos adományát a kassaiak már a XIV. századtól használták. A farkasjegy alkalmazása a kassai mestereknél is divatban volt.33 A XVI-XVII. században a legismertebb jegyek közé tartozik a két egymásnak háttal álló, holdsarló alakú körív, végein időnként apróbb pontocskákkal, Genova felirattal. A F ringia felirat is gyakran előfor­ dul. A XIX. század végének osztrák fegyvertörténésze, Boeheim úgy vélte, a F ringia a Fridericus (III) Rex In Germania Imperator Augustus (III. Frigyes király Németország győztes császára) szöveg rövidíté­ se. A feltételezés egyértelműen téves, hiszen III. Frigyes idejéből (1424-1493) ilyen kardot egyetlen darabot sem ismerünk. E betűk feloldásának egy magyar változata is van, mely szerint: Franciscus Rákóczi In Nomine Gentis Insurgit Armis, vagyis Rákóczi Ferenc a

<n K

5 •—1 >

r-» II' o

> A ll

«(vk'

11/1-. u S

&

$<r>

R > ip. w R r-»

1—l &

Solingeni tőrkard 1515-ből

Damjanich János szablyája XVIII. századi pengével, 1845 M lovassági markolattal

32

Hodirev Fedor, orosz tábornok szablyája a poltavai ütközetre utaló feliratokkal és jelenetekkel, 1720

nemzet nevében fegyvert fogott. Ez a változat sem igaz, hiszen már a XVI. században találkozunk fringiával. Feltételezhetően annak az el­ méletnek van igaza, amely a feliratot a török „frengh” szóból - magyarundegent, európait jelent - vezeti le. Eszerint ezt a megkülönböztető jelet az európai exportra szánt pengék kapták.

A Rákóczi-korban a könnyű magyar szablyát nevezték fringiának.

Egyes kardokon keresztek, illetve a keresztek különböző változatai találhatók. A kereszttel megjelölt kardokat a német lovagrenddel hoz­ ták kapcsolatba. Ismert, hogy őket II. Endre 1211-ben hívta be az or­ szágba elsősorban Erdély védelmére, a kun veszély elhárítására, majd 1225-ben elszakadási törekvéseik miatt a király elűzte őket. így a XI. és a XII. század végén megjelenő keresztes kardok eredetét tévedés lenne velük összekötni. A legrégibb kereszttel megjelölt kardábrázo­ lás III. Diether (fl276), katzenelnbogeni gróf és Henrik hesseni tartománygróf (|1298) síremlékén látható, de Bajor Lajos német csá­ szár (f 1347) síremlékén is megjelenik.

A nap, a hold, a csillagok ábrázolása a solingeni kardokon figyelhető meg, Peter Münnich (Münich) a XVI. század végén kezdte használni; a mókusjegy pedig Peter Lobach kardcsiszár nevét jelöli a XVII. szá­ zad második felében. A szablyapengék fokában gyakori jel a nyílveszsző. Feltevések szerint Kassa környéki mesterek még a XVIII. század második felében is alkalmazták.

A XVIII. század e le jé n m á r fe ltű n te k a m á riá s p e n g é k . E g y ik szép p é ld á n y u k D a m ja n ic h Já n o s sz a b ly á ja . É v szám a 1609. A p en g e e g y ik o ld a lá n k o ro n áb ó l k in ö v ő k é tá g ú k e re sz t és az „ I n hoc signo vinces” (E je lb e n g yő z n i fo g sz ), v a la m in t a „ D eusexercituumbellatorfortis sime esto mecum ” (S e re g e k Iste n e , le g h a ta lm a sa b b h ad a k o z ó , lé g y v e ­ lem ) fe lira t lá th a tó . A m á sik o ld alo n a m e ste r M á riá t ö rö k íte tte m e g , b a ljá n a g y e rm e k Jé z u ssa l. Z árt m ező b en a „ M aria mater deipatrona hungariae sub tuum presidium confugio” (M á r ia , Isten a n y ja , M a g y a ro rszág v éd assz o n ya, o ltalm a d alá m e n e k ü lö k ) szöveg o lv ash ató .

A k a rd p e n g éje az 1609-es év szám e lle n é re XVIII. sz á z a d i, k o sara az 1845 M lo v asság i fo rm át m in tázz a.

A különböző kardokon a jegyek sokaságával találkozhatunk. Elter­ jedtek a jelmondatok, vallásos szövegek, de az emlékkardok sokszor a történelemkönyvet is helyettesítik. Egy XVIII. századi pengén Belgrád ostromából láthatók jelenetek. Egy másik kardnál hosszabban kell időznünk, egyrészt mert legrégibb szerzeményeink közé tartozik - Jankovich Miklós ajánlotta fel a magyar nemzetnek másrészt fel­ iratai és díszítőmotívumai fontos történelmi eseményhez kapcsolódnak.

Hodirev Fedor, I. Péter cár tábornokának szablyája Oroszország nagy fegyvertényével kapcsolatos. XII. Károly svéd király, miután legyőzte Oroszország valamennyi szövetségesét, 1709-ben megtámadta Oroszországot. Iván Mazepa ukrán hetman kérésére a svéd király ost­ rom alá vette Poltavát. Nagy Péter megsemmisítő győzelmet aratott, s ezzel a megjegyzéssel dugta vissza hüvelyébe kardját: „Most Isten se­ gítségével biztosan és mindörökre leraktuk Szentpétervár alapjait.”34 Jankovich még úgy tudta, hogy az uralkodó a csata befejezése után a fegyvert saját kardjaként adományozta a hála jeléül a legközelebbi templomnak. Rómer Flóris 1868-ban már megállapította, hogy nem a szablya, hanem a rajta levő címer volt Nagy Péteré. A cári korona, a ci­

rill szövegek, a katona, a szentek, a sárkányok és kígyók, a villámot szóró sas, a svéd oroszlánt lándzsájával leszúró lovas, az ördögöt ledö­ fő, szárnyas lovon ülő Mihály arkangyal Oroszországnak Svédország felett aratott győzelmét fejezik ki. A felirat nemcsak a villámokat szóró orosz sast, hanem Pétert is dicsőíti. „Örvendezzél te orosz sas, te két­ fejű, Mert most te vagy a világon a nagynevű... Felséges hadurunk, kérjük a nagy eget, Sok-sok évet juttasson az Úr neked!”35 Ezen ötvösremeken két dátumot is találunk. Az egyik, 1709. októ­ ber 1. az ütközet évét örökíti meg. Érdekes, hogy nem az ütközet nap­ ját, június 27-ét tartották fontosnak, hanem október 1-jét, a Mária ün­ nepet, ugyanis a győzelmet Mária közbenjárásának tulajdonították.

A másik évszám, 1720, az emlékszablya készítésének idejét jelöli.

A KARDDÍSZÍTÉS FORMÁI A kardok pengéinek díszítéséhez a legkülönbözőbb módszereket al­ kalmazták. A penge díszítésének egy módja volt a nielló, Ez látszatra fekete zománc, de az eljáráshoz nem zománcanyagot, hanem az ezüst, vörösréz, ólom, kén és bórax összeolvasztásából kapott elegyet hasz­ nálták. Megszilárdulás után porrá törték és szalmiákkal a vésett tár­ gyak mélyedéseibe dörzsölték, égetés után habkővel csiszolták.

Gyakori a tausírozás is, nem nemesfémnek nemesfém berakással való díszítése. A pengén a mintát vagy annak körvonalait kimélyítet­ ték, s az így nyert érdes felületre a vékony nemesfém szalagokat ráko­ vácsolták. Az eljárást már a kréta-mükénei művészetben is használ­ ták. Az iszlám vallása tiltotta a nemesfémből való tárgyak használatát, így e módszert a tilalmat megkerülő fémművesek virágoztatták fel.

A magyar mesterek között is ismert volt a pengevésés, étetés, damaszkolás, amellyel a silány pengét is tetszetőssé lehetett tenni.

A XVI-XVII. században kardjaink értékét elsősorban az erdélyi zo­ mánccal növelték. Ez a technika a XVI. század közepén terjedt el, s mint második nemzeti zománcunk vált ismertté. A fémlemezből ki­ metszett díszítmények széleit karima módra felhajtották, s az így nyert kereteket zománccal töltötték ki. A kelettel való összefüggés az eljárás esetében nyilvánvaló. A készítők keretes virágokat és leveleket is alkottak, ezekben gyakran a hazai festészetünkben, fafaragásaink­ ban, hímzéseinken használatos motívumokra ismerhetünk. A díszíté­ si mód legszebb példáját, Kemény János erdélyi fejedelem pallos he­ gyestőrét és szablyáját már a korábbiakban említettük. A fejedelmi fegyvertárak összeírásai gyémántos kardokat is említenek. A Rákócziárváknak 1688-ban Munkácsról Bécsbe vitt kardjai között vóltolyari, amelyet 3000 forintra értékeltek, ugyanakkor egy közönséges kardot már 1 forint 20 dénárért is lehetett kapni.

Kétségtelen, hogy a XVI-XVII. századi Magyarországon a művészi fegyveripar központja Erdély volt. Művészi centrumok alakultak, ahol a mesterek magyarok voltak vagy magyarrá lettek, és sajátos „er­ délyi ízű” remekeket alkottak. A nagy fejedelmek, uralkodók mellett nagy műveltségű francia, olasz, német megrendelők serkentették a teljes kibontakozást. Az európai stílusváltozások a művészt és a főurat

Besztercebányán készült díszkard bányász-, illetve kardkovácsolási jelenetekkel, 1816

>0 Erdélyben készült hegyestőr a XVI. századból

vagy a gazdag polgárt egyaránt befolyásolták. A domborítás, a vésés, az öntés legrafináltabb formáit csaknem minden valamirevaló ötvös­ mester ismerte. Használatban voltak a különféle aranyozási módok, a filigrános technika eljárásai, a több régóta dívó, s a néhány akkoriban feltalált zománcozási eljárás, s a drágakő, a korall, a gyöngy és meg­ annyi hatásos díszítési eszköz sem hiányzott az ügyes művész szertárá­ ból. Maguk készítették el a rajzokat, kísérletezték ki és alkalmazták a motívumokat. Műhelytitkaikat, tradícióikat nemzedékről nemzedék­ re származtatták tovább. Voltak, akik a külföldi mintákat követték, egyesítve a magyar és a keleti motívumokat, hogy a külföldi piacokon is versenytársak lehessenek. A köznapi használatú kardokon is megje­ lentek az új motívumok, éreztetve a keleti szemléletet. A tárgyakat a rájuk vésett bölcs mondások, intő szavak, esetenként a megrendelő családi címere rendkívül változatossá teszik. Az alkotások bámulato­ san gazdag képzelőerőről és a jelképek iránti nagy fogékonyságról ta­ núskodnak. Kedvelt volt a mitológiai, az emberi és az állati lények áb­ rázolása. A kor gondolkodásának megfelelően ezek rendszerint szimbólumos szerepben álltak. Mint láttuk, közöttük volt Szent György s a gyermekét tartó Mária is. A mesterek a különleges hatást opálok, gyöngyök diszkrét fényével, smaragdok, rubinok, zafírok erős színei­ vel, vagy a szerencsésen kiválasztott, a sokszínű kövekkel versenyző zománcokkal érték el. Fényt, világosságot, összhangot, arányosságot, esetenként emberi testet, indákat és virágokat érzékeltettek, kompo­ náltak.

A XVI-XVII. században - Erdély területén különösen - nem csu­ pán holmi esetleges divatot szolgált a fegyveripar, hanem a nemzet szellemi életének fontos és elmaradhatatlan kiegészítője volt, és a mű­ vészetekkel egyenlő rangra emelkedett.

Az EGYSÉGESÍTETT KARDOK A XVII. század nagyméretű, hosszú évekig tartó háborúi és az ott szerzett tapasztalatok az európai hadművészetet alapjaiban megvál­ toztatták. A fegyvernemek fejlődése, a csapatnemek kialakulása és a század végétől az állandó hadseregek létrehozása mind több fegyver­ fajta megalkotásához vezetett.

A XVIII. század folyamán jutottak el a fegyverek (egyenruhák stb.) egységesítéséhez, szabványosításához. A fegyverek terén a szabvá­ nyosítás azt jelenti, hogy központi előírás, rendelet alapján készülnek, megszabják méreteiket, tömegüket, formájukat, anyagukat stb.

A használatukat rendelet útján szabályozzák - rendszeresítik őket el­ nevezésük ezért rendszeresített vagy szabvány (modell-) fegyver. Nevük tartalmazza a nemzetiséget, a rendszeresítés évszámát, amellyel a rende­ let vagy a feldolgozó, rendszerező fegyvertudomány utólag látja el őket.

Magyarországon 1722-ben tették az első lépést az egységesítés felé.

Parancsban határozták meg a kardpenge hozzávetőleges hosszát: a penge a harcos köldökéig kellett hogy érjen, így a ló nyergéből a földön fekvő ellenség minden nehézség nélkül elérhető volt. A parancs még nem szabályozta a kardmarkolat alakját és formáját, ezt a katonák és

tisztek a korszak divatjának hatására a saját ízlésviláguk szerint alakí­ tották. A penge külalakjára sem volt előírás. A pengék 1736-48 között általában egyélűek voltak és keskeny homorulattal készültek.

A szabványosítás más hadseregekben is hasonlóan kezdődött meg.

Az európai haderők huszárezredei a magyarokéhoz hasonló szablyákkal harcoltak. A nehézlovasságok továbbra is a korábbi kosaras markolatú kardokat használták.

A szabványosításra törekvés második szakasza 1748-1769 közé esik. Ebben az időszakban szüntetik meg a különböző méretű és for­ májú kardpengék használatát, szabályozzák a kardpengék beszerzé­ sét, és elrendelik az osztrák gyáraktól történő vásárlást. A pengékre ál­ talában az uralkodót éltető vagy rájuk jellemző jelmondatok kerültek: „Vivat Eugenius.” „Consilie et Industria” (I. Lipót), „Lage et Fide” (I. József), „Patrum Virtue” (IV. Károly), ,Justitis et Clementina” (Mária Terézia).

A hétéves háborút lezáró hubertusburgi békeszerződést követően, 1763-tól a szabványosítás addigi viszonylag lassú üteme felgyorsult.

Európai jelenség, hogy az újrafelfegyverezés során minden fegyver- és csapatnemnél egymástól eltérő, a legapróbb részletekig szabályozott kardtípusokat rendszeresítettek. Megjelentek a gyalogsági kardok (a sorgyalogságnak és a gránátosoknak), a lovassági kardok (a könnyű- és a nehézlovasságnak), valamint a műszaki csapatok és a tüzérség kard­ jai. A fegyvernemek tiszti és altiszti kardjai is különbözőek voltak.

A gyalogos katonák, továbbá azoknak a fegyver-, illetve csapatne­ meknek a katonái, akiknek nem közvetlen feladatuk a közelharc - pl. tüzérek, műszakiak - a lovasságiakhoz viszonyítva rövidebb kardokat használtak. E fegyverek többségükben - mintegy a szablya kiváló tu­ lajdonságait bizonyítva - szablya alakúak.

A műszaki csapatok katonái nemcsak harcosok, hanem mesterem­ berek is voltak, ennek megfelelően fegyverük is kétféle célt szolgál: egyrészt harci eszköz, másrészt szerszám. Ezek a kardok erősebbek a szokásos kardoknál, pengéjük foka fűrészfogazatú.

Európa legnagyobb hadseregeiben a gyalogságot jóval előbb látták el egységes kardokkal, mint nálunk. E kardok pengéi és a rézmarkola­ tok az olcsó tömeggyártás érdekében öntéssel készültek. A XVIII. szá­ zadi gyalogsági kardok jól bevált típusait több hadseregben is rendsze­ resítették.

A magyar hadseregben az első mintába sorolt fegyvert 1764-ben a csajkás zászlóaljaknál vezették be. Ezt az 1764 M szablyát a csajkások, a pontonosok és az utászok 1802-ig használták. A gyalogságnak 1765ig a szuronyos puskán kívül nem volt egységes fegyvere. Ugyanakkor a gránátos gyalogosok és altisztjeik egyenes kardot, később szablyát is viseltek. Az 1765. és az 1767. évi szabályzat már a gyalogság részére is egységes szablyát írt elő. Az 1765-ben rendszeresített „Ordinari Fusiliersábel” szablyát 1780-ban módosították. Az 1765 M és 1765/80 M szablyát a gyalogság katonái 1798-ig viselték, míg a vadászalakulatok 1767-1769 között, a tüzéralakulatok fő- és alágyúsai pedig 1772-1774 között használták. A gránátosok 1765 M gránátos szablyája a sorgya­ logságéhoz hasonló. Leírását az 1765. évi szabályzat ismerteti.

Az 1765 M gránátos szablya pengéjének hosszát 1777-től több mint 300 milliméterrel megnövelték. A penge minőségét is javították.

Az „Eisenhauer” (Vasvágó) változat azt jelentette, hogy a katonai át­ vételi próbánál az acélból készült pengének egy lágy vasszeget kicsor­ bulás nélkül kellett átvágnia. A gránátosok szablyájának szerelékeit rövid ideig vasból készítették, mert a kis mennyiségű sárgarézre a tűz­ fegyverek alkatrészei gyártásánál volt szükség. Az 1765 M gránátos szablyát az osztrák gyalogság káplárjai (tizedesei) és gránátosai, vala­ mint a magyar gyalogság legénysége viselte. Később, 1779-től a trénalakulatoknál (kocsisoknál) és 1780-tól a határőrségnél is rendszeresí­ tették.

A XVII. század háborúi - mindenekelőtt a magyarországi hadszín­ tereken - meggyőzően bizonyították a könnyűlovasság hasznosságát és bizonyos előnyeit a nehézlovassággal szemben. A XVII. század vé­ gétől Európa legtöbb országában megszervezték a könnyűlovasságot, s legtöbb helyen a magyar huszárság mintájára történt ez. Sokszor a huszár elnevezést, valamint a jellegzetes öltözetet és természetesen a szablyát is megtartották.

A könnyűlovasság első egységes szablyáját 1768-ban rendszeresítet-

markolatkengyel

MARKOLAT keresztvas hárítólap a penge külső fele homorulat

markolatkupak fogantyú markolatkupak lapja, lapka markolattüske felkötőkarika, hordkarika felkötőpánt, hordpánt

a penge foka a penge éle

HÜVELY

PENGE í=ívm agasság

fokéi

sarupánt Szablya részei

ték. Az ekkor kiadott szabályzat rögzítette a gyakorlatban már kiala­ kult formát, csak a méretek lettek nagyobbak. Az 1768 M huszár legénységi szablya összes szereléke vasból készült. A huszár tizedesek 1784-94 között sárgaréz, a strázsamesterek pedig aranyozott rézszere­ lékekkel ellátott szablyát viseltek. 1794 után a legénységi szablyát csi­ szolt, az altisztit pedig polírozott kivitelben gyártották.

A lovasság különböző csapatnemeinek mások-mások voltak a kard­ jai. A lovasság csapatnemei közül a legnevezetesebbek voltak a vérte­ sek (kürasszírek). Elnevezésük a cuirassier - a francia cuir (bőr) - szó­ ból származik, eredetileg ugyanis a vérteket vastagabb bőrből készí­ tették, később azután fémlemezből állították össze. A XVI. század elején a „küreszír” még az olyan lovast jelentette, aki tetőtől talpig páncélba öltözött. A harmincéves háború idején csökkent a páncélzat, és a XVII. század végén már csak sisakból, mell- és hátvértből tevő­ dött össze. A XX. század elején a sisakot és a mellvértet a dragonyosok (ezek eredetileg nem voltak lovasok, hanem csak lovasított gyalogo­ sok) csupán díszelgésre használták. Hogy a dragonyos elnevezés hon­ nan származik, ma sincs eldöntve. Egyik változat szerint a dragonról, az igen rövid csövű tűzfegyverről kapták nevüket. Ennek a lőfegyver­ nek a csőtorkolatát sárkányfej (dragon-drakon) díszítette. (Számos hadseregben a dragonyosokat a lovasság elitebb részének tartották.)

Az ulánusok (lengyel, dzsidával felszerelt fegyvernem) elnevezését a tatároktól vették át. A Krímet uraló tatár kánok testőreit - a lándzsás ifjú nemeseket - „oghlan”-oknak nevezték. Az oghlan szóból ered az „ulan” és ezen a néven vált közismertté ez a jellegzetes lovasság.

A huszárokat lényegében két csoportra: a nehéz- és könnyűlovasságra osztották. Kardtípusaik is ennek megfelelően nehéz-, illetve könynyűlovassági kardok.

A nehézlovasság kardja a viszonylag súlyos, széles pengéjű, kard- és szablyaelemeket egyaránt tartalmazó kardfajta, a pallos. Pengéje egye­ nes és egyélű, ritkán kétélű. Markolata kosaras vagy kengyeles, egyol­ dalas (szablyamarkolat). Vágásra és szúrásra egyaránt alkalmas, ne­ hézkes kardfajta. Az első szabványosított lovassági pallost 1769-ben rendszeresítették. Gyakorlati alkalmazhatóságát bizonyítja az a tény, hogy 1807-ben az angol lovasság apróbb módosításokkal átvette.

Az 1769 M nehézlovassági, altiszti pallos hárítólapig leérő nyúlvá­ nyát csavar, illetve 1773 után a markolatkupak lapkáin áthaladó sze­ gecs erősíti a fogantyú fájához. 1775-ig a pallos hüvelye bőrrel bevont fából készült. A kardot a derékövön nem csatlékok tartották, hanem kardtáskában viselték. 1775-től a fahüvelyt bőr helyett vékony vasle­ mezzel borították, és külön szájkarikával látták el. 1775-ben a pallost a legénységnél is rendszeresítették. Az 1769/75 M nehézlovassági pal­ los pengéjébe 1771-től az ezredszámot is belegravírozták, 1773-tól pedig belevésték.

A nehézlovasság kardjai más országokban is hasonlóan fejlődtek, bár néhol - több német államban - ekkor még a nehéz, régies formájú pallos is megtalálható.

A tüzérek és az aknászok oldalfegyvere a kisebb különbségeket le­ számítva megegyezett az 1764 M csajkás szablyával. Az árkászok azonban más típusú fegyvert kaptak.

A XVIII. század első felében kialakult egy jellegzetesen magyar

Magyar emlékszablya F r i n g ia felirattal, 1780-1790

szablyatípus, a fringia. Bár változatai különböző célokra készültek, formájukban, kivitelezésükben mégis nagyon hasonlítanak egymás­ hoz. A lovasságnál az 1750-es években a huszártisztek és a magyar nemesi testőrség tisztjei viselték. A gyalogságnál a gránátosok és a magyar gyalogság, továbbá a határőrség, valamint a vadászalakulatok tisztjei használták.

A szablyahüvely alakja, díszítése a különböző rendeltetésnek meg­ felelően más és más. A magyar nemesi testőrök és a huszártisztek szablyájának fémrészeit aranyozták, és díszes pántokkal látták el. A fringiák pengéje 40-60 mm széles, karcolt díszítésű és feliratos volt. A dí­ szítőmotívum rendszerint a nap, a hold és a csillagok, a félholdon álló Madonna; a kettős kereszt és a „ F ringia” felirat is gyakran szerepel.

Egy részüknél a sima markolatkupak csapott végződésű, másik ré­ szüknél oroszlánfejben végződik. Kengyelük díszítés nélküli, a Mária Terézia uralkodása után, II. József (1780-1790) alatt készülteké pedig rendszerint bronzkristály sorral voltak ékesítve.

Az osztrák hadseregben a magyar gyalogos-, valamint a gránátos-, határőr- és vadászalakulatok tisztjei szablyát viseltek. Ennek a mar­ kolata hasonlított a „prima-plana” szablyához, oroszlánfejben vég­ ződött, a szablya egyéb sajátságai azonban nem voltak rá jellemzőek.

1798-ban az osztrák vértesek és dragonyosok újabb pallost kaptak.

Az 1798 M dragonyostiszti pallos a dragonyos legénységi palloshoz hasonló. A XVII-XIX. század fordulóján a vérteseknek is volt egy el­ fordítható kengyelű pallosa, amelynek pengéje megegyezett az 1798 mintájúéval.

A szabályzatok a huszártiszti szablyák alakjára és méreteire nem tér­ tek ki, ezért azok a legváltozatosabb formákban készültek. A könnyű­ lovasság tisztjei továbbra is tetszés szerinti - többnyire aranyozott, díszes külsejű - szablyát viseltek, de a XIX. század elején az aranyozás nélküli vasszerelésű szablya is mind gyakoribb. Simonyi József huszár ezredes szablyája is ilyen egyszerű kivitelű. Markolata az 1898 M pal­ los egy változata. Használaton kívül laposra csukható össze. A marko­ lat kengyelének alsó felére vésett „Simonyi” név a fegyver tulajdonosá­ nak, a francia háborúk legendás hősének regénybe illő életét idézi fel.

Az árkász- és a hidászalakulatok 1802-ben 660 mm hosszú pengével ellátott egységes szablyát kaptak. A szablya markolata az 1765 M gyalogosszablyáéval egyezett meg.

A könnyűlovasok (huszárok) 1768-as alaptípust képező szablyája a későbbiekben többször módosult. Az 1803 M huszárszablya pengéje néhány milliméterrel keskenyebb lett és a markolatról eltűntek a mar­ kolattüskék. 1803-ban a régebbi - készletben lévő - fegyvereken is végrehajtották a módosításokat. Vannak olyan példányok, amelyek­ nél az eltávolított markolattüskék helye felismerhető, és a korábbi penge is megmaradt.

Az 1803 M szablyán 1808-ban ismét változtattak, ekkor a markolat­ lapokat markolatgyűrűvel helyettesítették. A legénység és az altisztek szablyája egységes lett (kivéve a csiszolást és a polírozást). Az így ki­ alakított fegyverek már nagy tömegben készültek, és viszonylag hoszszú időn át használt típusok voltak.

A nehézlovasság 1798 M kardjai viszont nem voltak hosszú életűek.

1803-ban a nehézlovasság új, egységes pallost kapott, amely az 1775 M

pallos továbbfejlesztett változata volt. 1808-ban a legénységi palloson ismét kisebb módosítást végeztek. A markolatkengyel laposabb lett, a furatok száma 3-3-ra csökkent, a markolatlapokat eltávolították és he­ lyettük gyűrűket alkalmaztak.

A nehézlovasság tisztjei kardjának formáját és kivitelezését az oszt­ rák hadseregben is viszonylag későn szabályozták. Az első szabvány­ pallos csak 1811-ben jelent meg. Ez hasonló volt az altisztekéhez, pen­ géje azonban keskenyebb, a markolatkengyel hárítólapja pedig kagylószerűen felhajolt. A hüvelynek nem volt hordpántja, hordkarikájának fülecsét a hüvely oldalára forrasztották.

A mellékkengyeles markolat Európa több hadseregében elterjedt.

Mellékkengyelnek nevezzük a főkengyelből kiágazó „ágakat”, amely­ nek száma 1-3, sőt több is lehet.

A gyalogsági szablya (gránátosszablya) első szabályzatát 1802. szeptember 13-án adták ki. Az előírás szerint az altisztek szablyáját polírozták, a legénységét pedig simára csiszolták. A penge az 1777 M maradt, markolatszerelékeit vasból készítették. 1809-ben az udvari haditanács rendelete módosította ezt a kardtípust. A markolatkupaklapokat elhagyták és a markolathoz egy új alkatrész - a kupak nyúlvá­ nyát leszorító markolatkarika - járult.

Az árkászok és a hidászok szablyáját 1807-ben ismét módosították, akkor az utászszablya markolata az 1780 M kissé hullámos hárítóvasú gyalogosszablyáéval lett azonos, az árkászszablya pedig ismét meg­ kapta az 1769 M bivalyszaru borítású és gomb nélküli hárító vasú réz­ markolatot. Ebben az időszakban az osztrák gyalogostiszteknél sokfé­ le változatban létezett egy gyakran alkalmazott típus, amelyet később az 1811-es szabályzat az osztrák gyalogság törzs- és főtisztjeinek, a tüzér- és a technikai csapatok tisztjeinek kötelező fegyverként írt elő.

A magyar gyalogostiszteknek 1811-ben két, különböző díszí­ tésű szablyát rendszeresítettek, közülük tetszés szerint választhat­ tak.

Ausztriában 1820-tól 1850-ig a Fischer cég szállította a hadseregnek a szablyákat, a sarkantyúkat, a kengyeleket, a vérteket. Ebben az idő­ szakban sok figyelemre méltó változtatást hajtottak végre a császári­ királyi csapatok fegyverzetében.

1824-től ismét egységes gyalogsági (gránátosszablyát) rendszeresí­ tettek. Fischer 1828-ig ennek a szablyának a hüvelyét többször meg­ változtatta, módosította. (Többek között a hüvely belső falapjait ki­ cserélte kisebb darabokra, a hüvelyt erősebb bőrből készítette fabeté­ tek nélkül stb.) A szablya markolatformája 1824-28 között az 1809 M szablyáéhoz hasonló maradt.

1824-ben a könnyűlovasság szablyáit is módosították, a penge ismét keskenyebb lett, s a hüvelyt vashüvelyre cserélték. Ezt a típust még évekig tovább gyártották, és a szabadságharc idején a huszárok, vala­ mint az utászok ezzel voltak felfegyverezve.

A nehézlovasság pallosát utoljára 1824-25-ben módosították. Az 1824 M lovassági pallos vaslemezzel borított fahüvelye helyett teljes egészében vaslemez hüvelyt alkalmaztak. A különálló szájkarika kes­ kenyebb, az egész hüvely mérete pedig kisebb lett. A penge zörgésé­ nek csökkentésére a hüvelybe fabetétet helyeztek.

A pallosnak ezt a fajtáját az 1848-49-es forradalom és szabadságharc

1837 M emlékszablya 1848 márciusára utaló felirattal

1845 M lovastiszti szablya a magyar szabadságharc helyszíneire utaló felirattal

időszakában a magyar honvédség nagy mennyiségben használta. Az osztrák gyalogság törzs- és főtisztjeinek, valamint a tüzérség és a tech­ nikai csapatok tisztjeinek utolsó, még 1827 júniusában előírt kardja a korábbi 1811 M kard formáját tartotta meg. 1827-ben a könnyűlovas­ ság törzs- és főtisztjei új szablyát kaptak.

Az osztrák hadseregben a könnyűlovasság tisztjei a rendszeresített szablyák mellett más kardokat is viseltek. Előfordultak a nehézlovas­ ság pallosaihoz hasonló, kissé öblös markolatkengyellel felszerelt kü­ lönböző változatok, széles hatfuratú vagy furat nélküli, illetve egészen keskeny hárítólappal.

1803-tól a gyalogság „prima-plana” szablyáját oroszlánfej nélkül gyártották. A hüvely fémrészei egyes rendfokozatoknál tűzaranyozottak (ez a díszítés átmenetet jelentett a tiszti kardokhoz). A hadsereg gyalogságát a régebbi kardok felváltására 1836-ban egységes szablyával látták el. Az 1836 M gyalogsági szablya markolatformája nem szá­ mított újdonságnak. Poroszországban, Bajorországban, Szászország­ ban már korábban alkalmazták.

A XIX. század első felében a legénységi szablya megváltozásával egyidejűleg a gyalogság tisztjei részére is új kardokat vezettek be. Az 1837. évi Szolgálati Szabályzat még mindig kétféle kardot írt elő: az osztrák gyalogság tisztjeinek egyenes formájút, az összes többi tiszt­ nek - a magyaroknak is - szablyát.

A magyar gyalogság tisztjeinek kardformáit 1811-ben szabályozták.

Ezt az 1827. évi megerősítette, s elrendelte, hogy az egyszerűbb kivi­ telű I. típust - vasszerelékkel - a gránátos- és a vadásztisztek viseljék, a díszesebb, aranyozott kivitelű II. típus pedig a magyar gyalogság és a határőralakulatok tisztjeinek fegyvere legyen. Az 1837-ben megjele­ nő szabályzat megszüntette e két típust, s a gyalogság részére egységes szablyát írt elő. Az 1837 M szablyák pengéi között kevés az egyszerű, sima példány. A megmaradt kardok nagy része gravírozott és felirattal ellátott (a feliratok legtöbbször az 1848. március 13-15-i bécsi forrada­ lom emlékére utalnak). A tiszti szablya markolata - a hadsereg törté­ netében először - hasonló lett a legénységéhez.

Az egyszerű S formájú vaskengyel teljesen sima, a hárítóvas aljához kétoldalt félkör alakú lapok (rögzítőtaréjok) illeszkednek. A marko­ latkengyel és a hárítóvas találkozása derékszögű és sarkos, később ezt betéttel erősítették meg. A szablya hüvelyének hordpántjai kör alakú­ ak és félgömbszerűen domborítottak.

Az 1837 M gyalogostiszti szablya kialakításának mintájául az az emlékszablya szolgált, amelyet a 33. gyalogezred parancsnokának, Rétsey ezredesnek az 1813-15. évi hadjáratokért adományoztak.

Az 1830-as évek végén a hadvezetés újabb típusú lovassági szablya bevezetésével foglalkozott. Az 1836 M gyalogsági szablya rendszeresí­ tésekor merült fel a gondolat, hogy a lovassági szablyáéhoz hasonló formájú markolatot alkalmazzanak. A kézfejet rosszul védő S kengyel helyett végül is 1845-ben a lovasságnál egységes mintájú zárt kosár ke­ rült a szablyákra.

A lovasság tisztjeinek pallosát az 1827. évi, majd az 1837. évi Szol­ gálati Szabályzat írja le. A pallos alakja hasonló az 1811-ben rendszere­ sítettekhez. A hárítólap lehajló nyúlványát pálmalevél alakú rovátkák díszítik. Eltérő a markolat alakja, amely ellentétben a korábbival, le­

gömbölyített kiképzésű. A pallos hüvelye vaslemezből készült, s két hordkarikája mozgatható.

Az 1845. évi rendelet nyomán a lovastisztek egységes szablyát kap­ tak. Ennek formája megegyezik a legénységivel, a kosármarkolat áttöretei azonban díszesek. A kengyel felső felében a kardbojt részére hosszúkás áttöret található. A penge és a hüvely csak méreteiben tér el a legénységitől.

Az 1845. évi szabályzat rendelkezései a tiszti szablyáknál inkább csak a markolat alakjára vonatkoztak. Annak ellenére, hogy a Szolgá­ lati Szabályzat pontosan előírta a fegyver egyes méreteit, a gyakorlat­ ban igen sok kivétel volt, ugyanis a tisztek nagy része a saját ízlése sze­ rint, neki tetsző pengét szereltetett a nagyjából előírásos markolathoz.

Ebből is látszik, hogy az 1845 M lovassági szablya még kiforratlan fegyver volt.

Az osztrák-magyar tengerésztiszti kardok lényegesen eltérnek a többitől. Díszítésül mind a kardon, mind a hüvelyen rendszerint a tengerrel kapcsolatos szimbólumokat, motívumokat alkalmaztak.

A markolat és a hüvely szerelékei rézből készültek vagy aranyozottak voltak, hogy a sós tengervíznek és párának jobban ellenálljanak.

A tengerésztisztek részére az első kosaras szablyát 1846-ban rendsze­ resítették.

Az 1848—49-es forradalomban és szabadságharcban az egyetemi if­ júság ún. jurátusszablyát használt.

A lovassági szablyák egységesítésével már 1845-ben próbálkoztak, de a végleges megoldásra csak 1850-ben került sor, amikor a lovasság minden csapatneme számára - kétféle méretben - azonos szablyát rendszeresítettek. A nehézlovassági szablya pengéje néhány millimé­ terrel hosszabb és valamivel szélesebb volt, mint a könnyűlovasságé.

A legénységi szablya bevezetésével egyidejűleg az 1850 M lovastiszti szablyát is rendszeresítették. 1850-ben a tengerésztisztek részére is új szablyát vezettek be. Pengéje hasonlított a későbbi, 1904 M lovastiszti szablyáéhoz. A tengerésztisztek és a haditengerészetnél szolgáló tiszt­ viselők kardja ezt követően évtizedeken át változatlan maradt.

1851-ben a gyalogság szablyáját módosították, az új szablya az 1836/ 51 M gyalogsági szablya elnevezést kapta.

A csendőrség Magyarországon virágkorát az 1848-as szabadságharc leverését követő időszakban élte. Az 1851M csendőrszablyát a császá­ ri gyalogcsendőrök viselték. Ez a fegyver a francia „M. a n . x i . ” jelzésű „Sabre Briquet” szablyára emlékeztet. A lovascsendőrök részére 1851 M elnevezéssel a francia könnyűlovasság két mellékkengyeles szablyájához hasonló kardot rendszeresítettek. Az utászok, a század-, a zász­ lóaljdobosok és kürtösök, a szekerészek, a sebesültvivők, valamint a tüzérek viselték. Az 1853 M utászkard, amely sokféle rendeltetésű, bárdszerű kard - az eredeti céljának megfelelően - inkább munkaesz­ köz, mint fegyver.

A gyalogostisztek fegyverzetében az utolsó, lényeges változás 1850ben történt, amikor is az osztrák tisztek egyenes kardja és a magyar tisztek S kengyeles szablyáj a helyett egységes tiszti szablyát rendszere­ sítettek. 1861-ben a gyalogostiszti szablyán már csak kisebb módosí­ tásokat hajtottak végre. Ez a fegyver ekkor kialakult formáját a máso­ dik világháború végéig megtartotta. Az átalakítás következtében a

szablya hárítólapja könnyebb lett és mindkét oldalán kismértékben hajlítottan készült. A hüvely hordpántjai is megváltoztak, az eddigi domborított pánt helyett egyszerű, sima pántokat alkalmaztak. A fel­ ső hordpánt helyébe is egyszerű, sima pántok léptek. A felső hordpánt szíjtartó karikája a hüvely belső felére került, az alsó hordpántté pedig oldalra. A hordpántkarikák nem voltak mozgathatók.

A gyalogostiszti szablya kezdetben az előírás szerint fényesre csi­ szolt kivitelben készült, majd a krómozott kardok viselése vált általá­ nossá. Az új divat gyorsan hódított, s később hivatalos előírás törvé­ nyesítette a már meglévő gyakorlatot. A felső tartópántnak a test felé fordított oldalán hosszúkás, kissé ferdén álló, az alsó tartópánton pe­ dig hátrafelé néző kerek fület találunk. Ezekbe helyezték a kardkötő csatos szíjait. A korai 1861 M szablyáknál a hüvelybe bélésként két fa­ betétet alkalmaztak. A fabetétek a penge lapjai és a hüvely közötti űrt töltötték ki. Az olajjal átitatott fabetétek a hüvely alsó végétől a rugós szájkarikáig terjedtek. A hüvely alsó végére forrasztott csúszóvas a hü­ velyt a kopástól és a horpadástól védte.

Az osztrák lovasságot 1860-ban újjászervezték. A lovasság 12 vértes­ ezredből - mint nehézlovasságból - és 2 dragonyos-, 12 huszár-, 12 ulánusezredből, valamint 2 önkéntes huszár- és 1 önkéntes ulánusezredből - mint könnyűlovasságból állt. Az 1850 M lovassági szablyákat 1861-ben újabb típus váltotta fel.

A vértes- és a dragonyosezredek katonái ezt az új 1861 M nehézlo­ vassági szablyát, a huszár- és ulánusezredek állománya pedig az 1861 M könnyűlovassági szablyát viselte. A lovasított altiszteket, a lovasított tüzéreket, a katonai szállítók és a méntelep legénységét is ezzel a szablyával szerelték fel.

Az 1861 M lovassági szablyával a lovasság felfegyverzése lassan ha­ ladt. Eleinte csak azokat a szablyákat cserélték ki, amelyeknek 1858 M öntöttvas pengéjük volt. A szablya új megnevezése 1868/61M lovassá­ gi szablya lett. Ezután a használhatatlan kosarú 1861 M szablyákat cserélték fel olyanokkal, amelyeken az 1868 M kosár volt, s ezeket rendszeresítették 1861/69 M lovassági szablya néven. Az öntöttvas pengéjű 1858 M könnyűlovassági szablya hüvelyét - a szablya 1861 M kosárral volt felszerelve - erős hordpántokra cserélték ki, s ezt átalakí­ tott könnyűlovassági szablyának nevezték. A fegyvert lovascsapatok kivételével a különböző fegyvernemek lovasított tisztjei kapták. Ké­ sőbb, 1880 körül, az 1858 M szablya kosara helyébe az 1861 M, majd 1869 M kosár került. így jött létre az 1868/69 M lovassági szablya. Az 1861 M lovassági szablyákat különböző változatokban kb. 1895-ig használták.

A gyalogság utolsó szablyatípusát 1862-ben rendszeresítették. Ezt az 1867-ben bevezetett 1867 M, 11 mm űrméretű, egylövetű hátultöl­ tő Werndl-puska kardként is használható szuronya szorította ki. Ettől kezdve az oldalfegyvernek nevezett kardszurony lett a gyalogos kato­ na közelharcfegyvere. A kard csak az elöltöltő puskákból átalakított Wánzl-fegyverekkel felszerelt altisztek, a zenészlegénység, a gyalog­ ság puskaművesei és általában a mesteremberek felszerelésében ma­ radt meg.

A haditengerészetnél a közelharc megvívására alkalmas hajóskardot 1862-ben vezették be.

A lovasságnál a méreteiben is egységes szabványkardot csak 1869ben rendszeresítették. A fegyver kosara megtartotta régebbi alakját, a legénységé ismét kerek furatokkal készült.

A hadseregben jelentkező fegyverzeti gondokra jellemző, hogy noha néhány évtizeden belül háromszor módosították a lovasság kard­ jait, 1877-ben mégis újabb kardforma iránti igény jelentkezik. Az 1869 M lovassági szablya egészében nehéznek bizonyult, ezért 1877ben könnyített lovassági kardot rendszeresítettek. Ezzel a fegyverrel a lovasított tüzérséget szerelték fel.

Az Osztrák-Magyar Monarchia fegyveres erőinél az ellátó-, az iro­ dai és a számvevőségi szolgálatot teljesítő hivatásos katonákat nem te­ kintették egyenrangúnak a csapattisztekkel, nem tartoztak a tiszti állományba, csak tisztviselők voltak. A különbséget a tisztekétől elté­ rő ruházattal, eltérő rendfokozati jelzésekkel és eltérő oldalfegyverek­ kel is hangsúlyozták. A tisztviselők kardjai a harcoló állomány fegyve­ reinél díszesebbek voltak, ez azonban nem jelentette azt, hogy viselőik is nagyobb megbecsülést élveztek. A merev kasztszellemet képviselő tisztikar szemében a katonai tisztviselői pálya mindig alacsonyabb rendűnek számított, mint a tiszti. A katonai tisztviselők részére az első előírásos kardot 1802-ben vezették be, s az változatlan maradt a század közepéig. A különböző tisztviselői kardok használatának szabályozá­ sára csak a század második felében került sor. Az osztrák hadbiztossá­ gi tisztviselők az akkor már nem használt, fekete bőrrel bevont hüve­ lyű, egyenes gyalogostiszti kardot kapták.

Az 1878-ban kiadott szabályzat az alacsonyabb fizetési kategóriájú tisztviselők (számvevő, pénztáros, élelmező, gyógyszerésztiszt stb.) számára egy díszesebb kivitelű kardot is leír. A honvédség tiszt­ ségviselőinek ettől eltérő formájú kardjai voltak. 1903-tól a fekete hü­ velyt sárgaréz gömböcskében végződő, krómozott hüvely váltotta fel. 1881-ben a honvéd számvevőségi tisztségviselők számára is az osztrákokétól különböző kardot rendszeresítettek.

A hadsereg egyes, nem a csapatokhoz tartozó intézeteinek, továbbá a fegyveres erők egyéb testületeinek tagjai más formájú kardot visel­ tek, mint a csapattisztek. Ezeket testületi kardoknak nevezzük. Ilye­ nek a korona-, illetve a testőrségi, továbbá a katonai iskolai stb. kar­ dok. A testületi kardokhoz sem sorolható, rendszerint nem egységes formájú kardok a különleges kardok csoportjába tartoznak.

A jatagán a szablya és a tőr közé sorolható pengés fegyver. Keleti eredetű, a balkáni népek között az elmúlt századokon át igen elterjedt népi fegyver volt. Kezdetben a magyar fegyver-szakirodalom (osztrák mintára) handzsárnak nevezte. Jellemző erre a fegyverre, hogy az ívelt penge a belső felén élesített, markolata nagyméretű fülekben végző­ dik, s hárítóvasat nem alkalmaznak hozzá.

A XIX. század végén a Magyar Királyi Csendőrséget új formájú szablyákkal látták el. Az osztrák-magyar hadsereg utolsó lovassági kardtípusa az 1904 M volt.

A XX. század elején az osztrák katonai tisztviselőket egységes kard­ dal szerelték fel. Ez majdnem azonos a korábbi hadbiztossági tisztvise­ lők kardjával, a különbség csak annyi, hogy a fegyver mindkét hárító­ lapja felhajtható.

Az 1911. évi szabályzat szerint a VI-IX. fizetési osztályba tartozó

hadbiztossági tisztviselők a kardot aranyozott pántban végződő kró­ mozott hüvelyben, a többi kategóriába tartozók pedig aranyozott pán­ tokkal ellátott feketített hüvelyben hordták.

Az 1911. évi szabályzatban már az egységesített honvéd tisztviselői kard leírása is megtalálható. Eszerint a kard ugyanolyan, mint a gyalo­ gostiszti, azzal a különbséggel, hogy a markolat fémrészei aranyozot­ tak. A hadbiztossági és az állatorvosi tisztviselők kardhüvelye krómo­ zott, a többi tisztviselőé pedig feketére futtatott.

Az 1853 M utászkard helyett 1915-ben egy könnyebb, acélhüvelyű kardot rendszeresítettek. Az 1853 M utászkard a felszerelésben ma­ radt, de a kiselejtezés után újakkal nem pótolták. Kezdetben az 1915 M utászkardot csak a honvédtüzérség pótszállítmányainak fegyverze­ teként adták ki.

A Magyar Királyi Testőrség szablyája megegyezett a magyar királyi darabonttestőr szablyájával. A testőr alkapitány, a testőr fő- és alhad­ nagy, a testőr főőrmester szablyájának markolattüskéje, a kardbojtkengyelen a markolatkupak és a hüvelyfoglalványok díszítése gazda­ gabb volt, mint a kisebb rendfokozatúaké.

Európában a lovasság és gyalogság első világháborús kardjainak jelentős hányada még a napóleoni háborúkban alkalmazott kardokhoz hasonlított.

Az első világháborúban a hadseregek fegyverzetéhez még hozzátar­ tozott a kard. A lőfegyverek önműködővé tételével és a géppuska megjelenésével, valamint elterjedésével azután háttérbe szorult. Az el­ ső világháború volt az utolsó alkalom, amikor a kardot harc közben még tömegméretekben alkalmazták, a második világháborúban már csak egy-két állam hadseregének lovasságánál maradt meg (szovjet, lengyel stb.).

Korunkban a kard már nem fegyver, hanem katonai szimbólum, s díszfegyverként jelenik meg a katona kezében. Ünnepélyes al­ kalmakkor (katonai eskü, zászlóavatás stb.) a díszelgő alakulatok parancsnokai karddal menetelnek. 1948-ban a Magyar Néphadsereg­ ben is ebből a célból rendszeresítették a kardot.

A KARDBOJT A XVIII. század végére a kardokon és szablyákon általánossá vált a kardbojt, a tiszti és az altiszti méltóság jelvénye. A kardbojt kialakulá­ sát illetően két nézet alakult ki.

Az első a kardbojtot a tiszti és az altiszti alabárdok - a rendfokozat­ nak megfelelően több-kevesebb díszítéssel ellátott - rojtjaiból szár­ maztatja. A XVII-XVIII. században 1757-ig a gyalogezredek tisztjei és altisztjei rövid alabárdot viseltek, nem annyira fegyverként, mint inkább a méltóság kifejezésére. Az alabárd azonban nem volt állandó­ an a kezükben, így az alabárd rojtját az övükre, illetve a kardjuk mar­ kolatára illesztették, hogy rendfokozatuk felismerhető legyen. Ké­ sőbb, amikor az alabárdot kivonták a rendszerből, a rojtok állandó jel­ leggel a kard markolatán maradtak.

A másik nézet szerint a kardbojt a markolatszíjból fejlődött ki.

A markolatszíjat a karddal felszerelt katona a markolatra kötve hord­ ta. Kardja használatakor a markolatszíjat a csuklójára hurkolta, hogy fegyverét el ne veszítse. A markolatszíjat az osztrák hadseregben a huszárok és a magyar gyalogezredek használták. A tisztek markolat­ szíja arany- vagy ezüsthímzésű erős zsinórból, illetve szalagból, a legénységé szíjfonadékból készült.

A kardbojt a tiszti és az altiszti pontonok (partizánok) kivonása után vált általánossá, bár eleinte - a gyalogságot kivéve - még nem volt elő­ írásos tartozéka a kardnak. A tiszti kardbojt bagaria szalagra erősített arany bojtokból, az altiszti kardbojt az ezred gombjai szerint sárga vagy fehér színű gyapjúból készült. Mivel nem rendszeresítették, csak tűrték, a korszakok divatja a tiszti kardbojtokat lassanként igen dús és csillogó aranyozásúvá tette. A lovasságnak az öltözeti szabályzat előír­ ta a kardbojtot. A tiszteké arany színű volt, bőrszalaggal, az altisztek kardbojtja pedig sárga vagy fehér gyapjúból volt. A nehézlovasságnál a legénységnek fehér kardbojtja volt, a huszároknál - és később (1784ben) a dzsidásoknál is - a kardbojtszerű markolatszíj barna bőrből készült. A végére erősített két darab ötszögletű bőrlap volt a dísz, amelybe, szintén díszítés céljából, néhány lyukat ütöttek. A gyalog­ ságnál a rövid karddal felszerelt legénység (altisztek, gránátosok, do­ bosok), valamint a többi fegyvernem altisztjei és a karddal felszerelt legénység a nehézlovasság altiszti kardbojtját, illetve markolatszíját visel­ te (az ötszögletű lapok azonban csak a lovasságnál voltak átlyuggatva).

1798-ban a kardbojtot rendszeresítették. Az előírás szerint alakja lapos volt. A tiszti kardbojt két vékony aranysávval díszített fekete bőrszalagból és rövid (kb. 30 mm-es) aranyrojtozatból (belül fekete rojtokkal) állt.

1798-ban az altiszteknek szintén előírták, hogy milyen legyen a kardbojtjuk. A bagaria bőrszalagon egységesen sárga és fekete rojtozatot szabtak meg. Csakis egyféle, nyitott rojtozatú altiszti kardbojt lé­ tezett, tekintet nélkül arra, hogy lovas- vagy gyalogostisztről volt szó.

1798-tól a legénység markolatszíja nem változott.

A huszárok és a dzsidások a XIX. század elején rojtos markolatszíjat használtak. A törzstisztek és a tábornokok tetszés szerint dúsabb és csillámokkal ékesített, hosszabb rojtozatú kardbojtot viseltek. A XIX. század elején mind a tiszti, mind az altiszti kardbojt rojtozata hosszabb lett.

Háromféle kardbojt létezett: a főtiszti, a törzstiszti és a tábornoki.

Ez a megkülönböztetés 1836-ban megszűnt. A kardbojtot 1836-ban egységesítették. A rojtozatok csillogó aranyból készültek, sőt 1840-ig még külön erősen csillámló szálakat is szőttek bele. Ekkor az altiszti kardbojt gyapjúból, a hadapródok és a törzsaltisztek bojtja selyemből készült.

A lovasítottak és mindazok kardbojtján, akik hosszú kardot visel­ tek, a szalagot sárga bőrrel bélelték. A lovassági kardbojtok szalagjára ezenkívül ide-oda tolható csokor is került. Az utóbbi a kardnak a csuklóhoz történő biztosabb erősítését célozta. A sárga és fekete szí­ nekből álló gyalogsági zárt szuronybojtot 1867-ben írták elő. A nyitott altiszti kardbojtot csakis a lovas-, illetve lovasított altisztek viselhet­ ték, a gyalogsági őrmester részére - noha 1888-ban ő is hosszú kardot kapott - csukott bojtot írtak elő. Csukott kardbojtja volt az ezredzene-

kar rendfokozat nélküli legénységének és őrvezetőinek is. Az ő kard­ bojtjuk fehér alapszínű szalagján és rojtozatában fehér vonalak és az ezred hajtókaszíne váltakoztak. 1888-ban a lovaslegénység markolat­ szíját megváltoztatták (természetes bőrszínű lett).

Az 1860-ban szervezett önkéntes huszár- és dzsidásezredek (a ké­ sőbbi 13. és 14. huszár- és 13. dzsidásezredtől) egy ideig az ősi szíjfonadékú markolatzsinórt használták.

A kardbojt a katonai tisztségviselőket nagyon sokáig nem illette meg, kivéve a hadbiztosokat, akik tiszti kardbojtot viselhettek. 1908ban a tisztviselők is külön kardbojtot kaptak. Ennek azonban csak a rojtozata és a gombján némi hímzés volt arany - a többi része ezüstből készült.

Az első világháború idején a tiszteknek kard helyett a szurony volt az oldalfegyverük. Ekkoriban a nyitott helyett csukott arany tiszti kardbojt jött divatba (ez viszont nem előírt viselet).

A Magyar Királyi Honvédség átvette a régi kardbojtok alakját.

A tiszti arany kardbojtokra fekete fonal helyett terepszínű került, a le­ génységi kard-, illetve szurony bojton pedig a feketével vegyes sárga színt a nemzetiszínű fonalakkal díszített terepszín váltotta fel. Az őr­ vezetők is viselhették a bojtot, amelyet addig legénységi állományú ka­ tona csak tizedestől felfelé tehetett meg.

Később az altisztek (őrmestertől felfelé) vörös szálakkal díszített, ezüst kardbojtot kaptak.

A Magyar Néphadseregben rendszeresített kard bojtja csukott, arany szálakkal áttört.

A kard históriás könyvének végiglapozása után adjuk át a szót maguknak a kardoknak.

A következő oldalakon kardok tárulnak majd a szemünk elé, a hazánkban található, illetve történelmünk nagyjaihoz kapcsolódó legszebb kardok sorakoznak fel előttünk.

Reméljük, gyönyörködtető látványuk számos érdekességgel szolgál, sok örömet szerez majd az olvasónak.

1 Tinódról származó, keleti típusú szablya, XII-X III. század

Váci kard, csónak alakú markolatgombbal, X I-X II. század

Konyári-kard, Ausztriában bevert, pólyás címerképpel, XIII. század

4 Nyugati típusú kard, csónak alakú markolatgombbal, XII. század

5 Margit-szigeti kard, csónak alakú markolatgombbal, XII. század

6 Dunafóldvári kard, csónak alakú markolatgombbal, XII. század vége

7 Szarvasi kard, pólyás címerképpel, homorú, csónak alakú markolatgombbal, XIII. század vége

8 Nyugati típusú kard, kicsúcsosodó markolatgombbal, XIII. század

9 Nyugati típusú kard, talpaskereszt alakú jeggyel, XIII. század második fele

11 Nyugati típusú tőrkard, XIV. század

12 Bercsényi-kard, lapos, dob alakú markolatgombbal, XIV. század

10 Balatoni leletből származó, nyugati típusú kard, korong alakú markolatgombbal, XIV. század

13 Zalaegerszegi kard, kulcsos bélyeggel, XIV. század

15 Dél-európai kardtípus, sűrűn csatornázott pengével, XV. század második fele

14 A Gömör megyei Pohorokáról származó, keresztbélyeges kard, XV. század eleje

Kinizsi Pál kardja a nagyvázsonyi sírból, XV. század

16 Dél-európai kardtípus, aláhajló keresztvassal, XV. század második fele

Dél-európai kard, S alakú keresztvassal, XV. század

19 Dél-európai kardból kialakult szablya, erőteljesen kiugró fokéllel, XV. század

20 Kopaszzátonyról származó, nyugati típusú huszárszablya, X V -X V I. század fordulója

22 Nyugati típusú huszárszablya, X V -X V I. század fordulója

21 Magyar típusú gerincéles kard, XVI. század eleje

23 Balassa Menyhért szablyája a széleskúti sírboltból, XVI. század közepe

24 Bosnyák uralkodói kard, X V -X V I. század fordulója

r

Nyugati típusú kard, többszörösen tagolt kézvédővel, XVI. század közepe

30 Nyugati típusú kosaras kard, pengéjén éves naptárszöveggel, XVI. század

31 Nyugati típusú másfélkezes kard, lángolt pengével, XVI. század közepe

33 Nyugati típusú, úgynevezett Malchus-szablya, XVI. század vége

34 II. Lajos magyar király Landsknecht-kardja, úgynevezett „Katzbalger” a mariazelli kolostorból, XVI. század eleje

II. Ulászló magyar király II. Gyula pápától kapott díszkardjának részlete, 1509

«£ vV yiV

Nyugati típusú kard, II. (Vak) Bélára és gyermekére, II. Gézára utaló felirattal, XVI. század

Magyar szablya, XVI. század eleje

A szablya hüvelyének részlete Adám és Éva kiűzetésével a Paradicsomból A szablya hüvelyének részlete kopjás-tárcsás huszárábrázolással

/esselenyi Miklós íablyája, VI, század

/■

aS K VTé-ír4-«

I K 1'

42 Perzsa stílusú pallos a Teleki­ gyűjteményből XVI. század

43 Perzsa stílusú pallos a Teleki­ gyűjteményből, XVI. század

f f » m

^

\ J Sennyey Pongrác erdélyi tanácsos pallosa, 1601

w

'

1

f f - ®

’

v

0 ■

>: r <

’ -\#J a p í # i f ■v

4

k

^

_ .\

*W W :r im

4 \

G ró f Pálffy Miklós győri kapitány szablyája, XVI. század

ifi«* » :'s* m

53 Lóra való pallos Teleki Sámuel gyűjteményéből, XVI. század vége

i,'|SIÉÍS<S|

54 Lóra való pallos Teleki Sámuel gyűjteményéből, XVI. század vége

J& '

- "’Sípwwfes

"•-w:Ss* ^StoS

£*

l

56 II. Rákóczi György erdélyi fejedelem és Bem József tábornok szablyája, XVII. század

3T • v V -.V

u „ y

,T V Í Í > S V .

\ >•

..

'%

¿-

■ 3

v ! V.* ú\'

V''*v

(s m m á i.\* 5

X V''.■jtv1'4-*# v -ó1-'v-

Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem szablyája, XVII. század

Kamuthy Balázs és Dúló Gábor korponai kapitány szablyája, X V I-X V II. század fordulója

fám

mi 59 Magyar szablya, kiugró fokéllel, XVI. század eleje

.-

;-3&.!fi ■ \^ ■

m

m

, /

ÍH

"(«¡ág- 7

I s.

i,

r.isiSf, / • "'-.-x -Vv*^e, ' V íW •'*

1 - xv \

'k*' '*.*■

x

’v . ' XT

y vvr-'r" y - ■ x'l-'í

v

■

Magyar szablya, nyújtott vezetőtüskével XVI. század eleje

<fí ’’/'ár • F

- f i * V f « ¡R A • f Qm

*»■ £

W

f

api®, i *

- #

■

jf S e

f>tó ■ ■/ j *1« i‘ •*

H

#

SH |

62 Az ifjú Hunyadi Jánosnak tulajdonított hegyestőr, / XVII. század

/.'/ §|' ' .4 ! A

yl

*!*$*&*►

í . ?|

\

/ M ijP'-'' t

w y

61 Türkizkövekkel gazdagon kirakott hegyestőr, XVI. század

' A :J r

Mmmmm'w¥- *

\1 í' l«Eh »^ i Su

fi# ! #

* áf-:

• f U Hm

¡mm* .

m

.

«

f»K < ,

65 Nyugati típusú szablya, címerpajzsba helyezett kettőskereszttel, XVII. század eleje

67 Farádi Vörös Pál csobánci kapitány skót kardja, XVII. század vége

66 Skót kard, kétcsatornás pengével, XVII. század vége

72 Kézvédő pántos magyar szablya, XVII. század

73 Kézvédő pántos

74 Rákóczi László váradi kapitány szablyája, X V I-X V II. század

Ü'-. o m

) v VÍ,'. 7 \ .<> *', \ i j

D

D

76 Tőrkard és fokos kombinációja, XVII. század

Tőrkard és puskavilla kombinációja, XVII. század

79 Spanyol tőrkard Tomas Ayala műhelyéből, XVII. század

Nyugati típusú tőrkard, Krisztus-monogrammal, XVI. század vége

Nyugati típusú kard, gerincéles pengével, XVII. század eleje

85 Spanyolspádé, Sebastiano Fernandez toledói mester műhelyéből, 1700 körül

89 Magyar szablya, I. Lipót császár és a hét választófejedelem képével, XVII. század

88

Magyar szablya, genovai jeggyel, XVII. század

Magyar szablya, aranyozott bronzpántokkal XVII. század eleje

Törökös stílusú szablya a Teleki-gyűjteményből, XVI. század

95 Hegyestőr, Peter Münich híres kardcsiszár névbetűivel, XVII. század

93 Hegyestőr, háromélű pengével, XVII. század

94 Hegyestőr, Peter Münich püspöksüveges jegyével, XVII. század

92 Hegyestőr, bölcselkedő felirattal, 1699

*

i

O

i

r m

t w

-

Török szablya, perzsa formájú markolattal, XVII. század

Díszszablya, perzsa formájú markolattal, XVII. század

‘i

103 Pulszky Ferenc díszszablyája.

Hű mása a Bécsben őrzött Zrínyi-szablyának, XVII. század

'tib r

Y\*

105 Török szöveges karabella, XVII. század

106 Ezüstveretes karabella, XVII. század

-V'i

¿ ¿ ¡fe }

6 « S '

' f i n ;*• . ô il''/ . ■'> •

V 'V V - X ;-

V i 'f.,

V ;

v 4

i

Í J •;•:* ' . • X k'ljfc; ';-V . V

'

P&&1 \\ i

.

¡l‘‘ ■■<5'

&*Wv

i .

à

••• V ^v •> ' /

‘ ¡'' ) , *' ■•' ■' -

'jf g f k

V

<í;•* '\,'****: .» t.' s i M

Í

•>

-4£

V ; ! -.i //•- : ,• . . l :':iv ? , : ; > -V 7 >

•

-

'■ r " -rv0

. .. ,

H | !S § R M p r. \Ljk è .v

:

■■' • ^ 4 ‘i < - ^ 'é %

í

\

■ '« //a ! ”•

108 Ostrosits Miklós szablyája, 1699 109 Vésett, aranyozott niellós szablya, XVII. század

110 Magyar szablya nagyszombati bélyeggel, XVII. század eleje

115 Magyar szablya, XVIII. század első fele

114 Magyar szablya, madonnás pengével, XVIII. század vége

118 Keleti szablyatípus samsírpengével, hagymafejes markolattal, XVIII. század 119 Török szablya, hagymafejes markolattal, XVIII. század 120 Török szablya, arannyal tausírozott samsírpengével, XVIII. század

121 Török lovassági szablya (szeif), XVIII. század

122 Perzsa formájú szablya, XVIII. század

125 Osztrák gyalogsági szablya, 1748-1815

126 Osztrák 1765 M „Prima-plana” szablya

127 Osztrák 1785/80 M „Ordinari” gyalogsági szablya

128 Hóhérpallos, ezzel oltották ki Martinovics Ignác és öt társának életét, XVIII. század

129 Hóhérpallos, kerékbetörő-ábrázolással, XVIII. század

130 Hóhérpallos, amellyel kioltották gróf Sigray Jakab életét, XV II-X VIII. század

132 Napsugaras motívumú magyar szablya, oroszlános címerképekkel, XVIII. század 133 Magyar szablya a Bánffyak oroszlános címerével, XVIII. század vi

142 Bajor gyalogsági szablya, XVIII. század második fele

143 Szász gyalogsági szablya, XVIII. század második fele 144 Francia 1767 M gránátosszablya, szabálytalan markolattal

146 Porosz tüzérségi pallos, XVIII. század harmadik negyede

145 Orosz huszárszablya, XVIII. század második fele 147 Orosz gyalogsági szablya, XVIII. század vége

148 Osztrák 1769 M nehézlovassági pallos

149 Angol 1807 M lovassági pallos

150 Pandúrkés, XVIII. század közepe 151 Pandúrkés, XVIII. század második fele 152 Pandúrkés, XVIII. század második fele

153 Osztrák pandúrszablya, beépített elöltöltő franciakovás pisztollyal, XVIII. század második fele

154 Osztrák 34. gyalogezred zenészeinek szablyája, 1780-1790

155 Osztrák 1769/75 M nehézlovassági pallos

156 Osztrák nehézlovassági altiszti pallos, XVIII. század vége

158 K ettős pengéjű török lovastiszti szablya, XVIII. század vége

163 Francia lovassági szablya, XVIII. század vége XIX. század eleje

160 Porosz 1735 M dragonyoskard 161 Dán 1774 M lovassági kard 162 Hessen-kasseli dragonyospallos, XVIII. század vége

Díszszabiya, damaszkuszi pengével í| XVIII. század

166 Díszszabiya, samsírpengével XVIII. század

r

u

j

.a

>«■

167 Tőrkard, XVIII. század közepe

168 Tőrkard, XVIII. század közepe

169 Porosz tiszti kard, XVIII. század közepe 170 Tőrkard, XVIII. század közepe

176 Magyar huszárszablya, XVIII. század vége

,

-

f

•

■sHr í r

if

V; ^

'jw

4

r T J

W

I??

Magyar huszárszablya, Mária Terézia és II. József monogramjával, XVIII. század

)

i

178 Kristályokkal ékesített díszszablya, XVIII. század

m

:? * %

ß 1■'V v ^ y i f

181 I' N Empire stílusú díszszablya, XIX, század

182 Empire stílusú díszszablya, XIX* szazad eleje

ifj S v * s

•' v V' >-.% - ¿V\

’

■'/ JÉ%>rl%

. ^

-

%

%

'űr-

ff

W 'í

Är

m

'' '

\í 1

II

j S Ív

'^ jÍ i

É s í . ’v .-:/

w W i

ír, H ! o'X, " .? -\

•

y

■ ^

J r :

'

{fi

V: . T Í ^ ' / l ■ - 'V

ß

*

J

§

v#

M IS f J íl ií

J

184 Empire stílusú díszszablya, XIX. század eleje

183 Empire stílusú díszszablya, 1807

’f/SS

U

'

188 Empire stílusú díszszablya, XIX. század eleje

* ! ' ' . ‘' c

;«

,, v r-‘ e

I

187 Empire stílusú díszszablya, XIX. század eleje

194 Empire stílusú díszszablya Joseph Jaeger műhelyéből, XIX. század eleje

195 Empire stílusú díszszablya, 1815

197 Díszszablya, magyar címerrel XIX. század első fele

196 Díszszablya, XIX. század második fele

I

203 Acélkristályos díszszablya, XVIII. század 204 Acélkristályos díszszablya, XIX. század eleje

202 Acélkristályos díszszablya, XVIII. század vége

207 Osztrák 1807 M árkászszablya

208 Osztrák 1853 M utászkard

209 Osztrák-magyar katonai akadémiák hallgatóinak kardja, XIX. század második fele

210 Osztrák-magyar 1915 M utászkard

217

Empire stílusú díszszablya, XIX. század eleje

1 Besztercebányai szablya, hüvelyén a kardkészítés mozzanataival, 1816

219 Besztercebányai szablya Révay-címerrel, 1810 körül

220 Empire stílusú szablya, „Temetés után vigalom” felirattal, XIX. század eleje

Az ércfejtésnek,

a szablyapenge kovácsolásának

és a szablyapenge élezésének ábrázolása

223 Magyar típusú szablya, genovai pengével, 1850 körül

222 Magyar típusú díszszablya, Peter Knecht solingeni műhelyéből,

1842

224 Jurátusszablya, hagymafejes markolattal, XIX. század eleje

225 Jurátusszablya, török pengével, XIX. század eleje

226 Jurátusszablya, acélhüvelyben, XIX. század közepe

227 Empire stílusú szablya,

Prandtner pesti ötvösmester műhelyéből, 1826

229 Lengyel János hadmérnök tengerésztiszti kardjából átalakított folyamőrtiszti kard, 1905 228 Perczel tábornok díszszablyája XIX. század második fele

230 Díszszablya, magyar címerrel XIX. század

235 Petőfi Sándor jatagánja, XIX. század közepe

236 Bécsi légióskard 1848/49 237 Bécsi légióskard, 1848/49 238 Bécsi légióskard 1848/49 239 Bécsi légióskard 1848/49

Bécsi légióskard 1848/49

243 Görgey Artúr tábornok szemüveglencsés szablyakardja, XIX. század eleje

244 Klapka György tábornok szablyája, XIX. század közepe

245 Klapka György tábornok szablyája, XIX. század közepe

250 Móga János altábornagy szablyája, XIX. század közepe 248 Lahner György honvéd tábornok szablyája, XIX. század közepe 249 Lázár Vilmos honvéd ezredes jurátusszablyája, XIX. század közepe

254 Utászkard, Egyesült Államok, XIX. század második fele

255 Francia 1831 M tüzérségi kard

m

TI :JE -# rí - ii iíi H i r .

256 Bajor tüzérkard, XIX. század második fele

260 Magyar honvéd hadbiztossági, tisztviselői szablya, 1878

261 Magyar honvéd számvevőségi, tisztviselői szablya, 1881

r

265 Orosz-kozák saska a XIX. századból

264 Orosz-kozák saska a XIX. századból

*

i

^\ •. '

!

‘ '' L&?

■

V- /

V»-' ,v>' •••’' ' ű. ; !>’

,

\r f/ v;' /

/$A ' -Éji f / i.'í

V'/

i

■/'

•

i

'V t

1 w

fi.}: ¿\

9- ¿ '

•r-.!v 1 tfÉSt

4

M i; 0

w. m %j -f

■£*-<%.f 2

r^ r : yi £

V

:

• /. v:v; V . ■?,

;

í

‘

.í

/..•«?•'

; -.-a,

• ...v-£g.-

tmM ji ■■

'

'fv /:;.

:jh é V^gj^ M-

•

¡s*.-: :i •

. . ^/, '

^ V,. i^ K

pv->...

. . 1 *

-$>■■■■ m

.

, - -

-v as

-■ y í

5$s • . A •'■■' r#í-*

“ f

% * :...

'“'V .

.

• r .- ,• •

' ■'_.

A í -‘'vV / í>

' : V

'

' > r

,f e / v

fe > ;r

-

•••'

•íV-

.v

- .r -

267 Osztrák 1845 M lovastiszti szablya

usziraK 1854 M gyalogostiszti szablya

269 Osztrák-magyar 1877 M lovassági, legénységi szablya 270 Osztrák-magyar 1869 M lovastiszti szablya 271 Osztrák-magyar 1869 M lovassági szablya

276 Osztrák-magyar 1875 M lovassági szablya, a markolatába épített hatlövetű forgópisztollyal

279 Kozák legénységi

Ü S ë

280 Boroevics Szvetozar, az Isonzo-hadsereg parancsnokának szablyája, 19 16 -19 18

. /

283 Osztrák-magyar 1904 M lovastiszti szablya

284 Osztrák-magyar 1904 M lovassági szablya (gyermekméret) 285 Osztrák-magyar 1869 M lovastiszti szablya (gyermekméret) 286 Osztrák 1837 M gyalogostiszti szablya (gyermekméret)

i

289 Magyar folyamőrtiszti szablya (Horthy-kor)

\

292 A Magyar Néphadsereg tábornoki díszkardja (szablya)

293 A Magyar Néphadsereg díszkardja (szablya).

1974-től

K é p je g y z é k

1 Szablya X II-X III. század Enyhén ívelt pengéjének vége törött.

A pengetoldaton vaslemez tok találha­ tó. Egyenes keresztvasa középen kissé kiszélesedik. Rövid markolatcsonkja sérült. A kard hossza: 970 mm. Ltsz.: 52.40 2 K a rd X I-X II. századfordulója Kétélű, hegybe futó, sekély csatorná­ val ellátott pengéjének mindkét lapjá­ ban a penge hegye, illetve markolata felé mutató, kettőzött villás jegy figyel­ hető meg. Négyszög keresztmetszetű keresztvasa enyhén vékonyodik. Fa­ borítású markolatának végét félkör­ íves lezárású, csónakosra kiképzett gomb zárja. A kard hossza: 1020 mm.

Ltsz.: 68.9083 3 K ard XIII. század Egyenes, kétélű pengéjének vége tom­ pa, közepén sekély csatorna húzódik.

Bevert, rézpólyás, címeres jegye auszt­ riai származásra utal. Négyszög ke­ resztmetszetű, egyenes keresztvasa pálca alakú. Markolatvasát csónakos, csúcsos tetejű széles gomb zárja. A kard hossza: 1180 mm. L tsz.: 52.86 4 Kard XII. század vége Egyenes, kétélű pengéjén csatorna hú­ zódik. Négyszög keresztmetszetű ke­ resztvasa nyújtott kivitelű. Rövid mar­ kolatát csónak alakú gomb zárja. A kard hossza: 985 mm. L tsz.: 53.120 5 Kard XII. század Egyenes, kétélű, széles pengéje közé­ pen sekély csatornával készült. A pen­ gelapon olvashatatlan betűk sorakoz­ nak. Keresztvasa négyszög kereszt­ metszetű. Rövid markolatát kis mére­ tű, csónak alakú gomb zárja. A kard hossza: 984 mm. Ltsz.: 52.21 6 Kard XII. század vége Egyenes, kétélű, korrodált pengéjén hosszú csatorna húzódik. Négyszögle­ tes keresztvasa két végén kiszélesedik.

Rövid markolatát csónak alakú gomb

zárja. A kard hossza: 925 mm. Ltsz.: 53.115 7 Kard XIII. század vége Kora gótikus, kétélű, beütött, pólyás cím eralakkal megjelölt, egyenes pen­ géjén csatorna húzódik. Nyújtott for­ májú keresztvasa kör keresztmetszetű.

M arkolatvasának végét tetején homo­ rú, csónak alakú gomb zárja. A kard hossza: 1080 mm. L tsz.: 53.130 8 Kard XIII. század Egyenes, kétélű, tompa végű pengéjén sekély csatorna húzódik. Pálca alakú, négyszög keresztmetszetű keresztvasa egyenes. Rövid markolatának végét alul ívben levágott, felül kicsúcsosodó, de­ rékszög alakú gomb zárja. A kardhoszsza: 1000 mm. L tsz.: 52.85 9 Kard XIII. század második fele Egyenes, kétélű, tompa hegyű pengé­ jén mély csatorna látható. Pengelapján két s betű közé helyezett, talpaskereszt alakú jegy figyelhető meg. Kör ke­ resztmetszetű keresztvasa elvékonyo­ dik. Rövid markolatcsonkját csónak alakú gomb zárja. A kard hossza: 1110 mm. Ltsz.: 53.127 10 Kard XIV. század Egyenes, széles, kétélű pengéjének kö­ zepén keskeny csatorna húzódik. Sár­ garézből vert, címerpajzs alakú bé­ lyegének egyikében kettős kereszt lát­ ható. Négyszög keresztmetszetű ke­ resztvasa végein kissé megvastagszik.

Markolatvasát kiugró közepű, korong alakú gomb zárja. A kard hossza: 1255 mm. Ltsz.: 55.3115 11 Kard XIV. század Széles, kétélű, hosszan hegybe futó pengéjén bevert, nyílhegy alakú, sár­ garéz bélyeg figyelhető meg. Egyenes keresztvasa végén kissé megvastag­ szik. Markolatvasában két András-kereszt-bélyeg, a lekerekített sarkú, négyszögletes, nagyméretű markolat­ gombjának kiemelkedő középrészén

bevert réz kereszt jegy látható. A kard hossza: 1345 mm. Ltsz.: 55.3148 12 K ard XIV. század Egyenes, kétélű pengéjének közepén keskeny csatorna húzódik. M indkét lapjában beütött s e , talpaskereszt, a d s betűk és a passaui farkasjegy látha­ tó. Négyszög keresztmetszetű kereszt­ vasa pálca alakú. Markolatát lapos, dob alakú gomb zárja. A kard hossza: 1162 mm. Ltsz.: 52:81 13 K ard XIV. század Keskeny, kétélű, hosszan hegybe futó pengéjén csatorna húzódik. Bevert, sárgaréz bélyege gótikus kulcsra emlé­ keztet. Egyenes, négyszög keresztmet­ szetű keresztvasa nyújtott formájú.

Markolatvasának végén lapos, dob ala­ kú gomb ül. A kard hossza: 1248 mm.

Ltsz.: 55.3134 14 K ard XV. század eleje Egyenes, kétélű pengéje sugárszerűen hegyben végződik. Keresztvasa végein lapított. Nyújtott kivitelű markolat­ vasát levágott sarkú, téglalap alakú, középen kereszttel megjelölt nyolc­ szögletű gomb zárja. A kard hossza: 1250 mm. L tsz.: 53.150 15 K ard XV. század második fele Egyenes, rövid, kétélű, tompa hegyű pengéje három sekély csatornával készült. Pálca alakú keresztvasa nyol­ cas alakban záródik. Rövid markolatá­ nak végét kiugró közepű, levágott sar­ kú, téglalap alakú gomb zárja. A kard hossza: 1010 mm. Ltsz.: 53.323 16 K ard XV. század második fele Egyenes, kétélű, sima pengéje hegy­ ben végződik. Vékony keresztvasa a pengéhez aláhajlik. Kissé nyújtott markolatvasának végét kiugró közepű, levágott sarkú, téglalap alakú gomb zárja. A kard hossza: 1172 mm. Ltsz.: 53.303 17 Kinizsi Pál kardjának pengéje XV. század A széles, kétélű, háromcsatornás pen­ gén rézzel kivert passaui bélyeg figyel­ hető meg. Kinizsi Pál nagyvázsonyi sírjából került elő. A kardpenge hoszsza: 995 mm. Ltsz.: 55.3272 18 K ard XV. század Széles, kétélű, tompa hegyű pengéjé­

ben sárgarézből kivert, köralakba el­ helyezett, nyilas bélyegként ismert vil­ láskereszt látható. Gerincéles kereszt­ vasa S formában hajlított. M arkolatva­ sában egymás mellett két szakállas nyílhegy bélyeg figyelhető meg. Kö­ zépen kiugró markolatgombja levágott sarkú négyzetalak. A kard hossza: 1193 mm. L tsz.: 55.3133 19 Szablya XV. század Enyhén ívelt, kiugró fokéles pengéjé­ nek közepén csatorna húzódik. S alak­ ban hajlított keresztvasa hornyolt.

Markolatvasában szablya alakú be­ ütött bélyeg látható. Levágott sarkú, téglalap alakú gombjának közepe k i­ ugrik. A szablya hossza: 1060 mm.

Ltsz.: 55.3113 20 Szablya XV-XVI. század fordulója Egyélű, fokéles, enyhén ívelt pengéje homorúan köszörült. A keresztvas két végét hatágú rozettává vastagodó, csa­ vart, gyűrűs dísz zárja. Hárítólemeze kagyló alakú. E típus, mint magyar huszárszablya ismeretes. A szablya hossza: 1052 mm. Ltsz,: 53.346 21 K ard XVI. század eleje Egyenes, hegybe futó, kétélű pengéjét gerincéllel készítették. Keresztvasának mindkét vége körgyűrűben záró­ dik. Rövid markolatát harántgerezdelt, körte alakú gomb zárja. A kard hossza: 1040mm. Ltsz.: 53.383 22 Szablya XV-XVI. század fordulója Gyengén hajló, kiugró fokéles pengéje homorúan köszörült. A penge zömöké kissé kiszélesedik. Csavaros díszű ke­ resztvasa enyhén felfelé áll. E típus, mint magyar huszárszablya ismeretes.

A szablya hossza: 1095 mm. Ltsz.: 53.348 23 B alassa M enyhért szablyája XVI. század közepe Háromcsatornás, ívelt pengéje fokél­ lel, beütött genovai jeggyel készült.

Rövid keresztvasát hosszú vezetőtüs­ kékkel látták el. Az 1568-ban elhunyt Balassa Menyhért széleskúti sírjából került elő. A szablya hossza: 860 mm.

Ltsz.: 53.359 24 K ard X V-XVI. század Kétélű, enyhén vékonyodó, farkasje­ gyes pengéjének mindkét lapjában csa­ torna húzódik. Lefelé hajló keresztva­

sát bronzgomb zárja. A keresztvashoz széles, levéldíszes, áttört művű füg­ göny csatlakozik. A veret hátsó lapján vésett emberi fej és t b a r r e x b ő s fel­ irat látható. Sima famarkolatának vé­ gét bagolyfejre emlékeztető gomb zárja. Fekete bőrrel bevont hüvelyét ezüstveretekkel, hét mandula alakú pánttal szerelték. M int bosnyák ural­ kodói kard vált ismertté. Származási helye: Andrássy-gyűjtemény. A kard hossza: 1100 mm. Ltsz.: 66.8496 25 Pallos XVI. század Perzsa formájú, egyenes, kétélű, kes­ keny csatornával ellátott pengéjén szö­ veg és mellképek láthatók. Stilizált ál­ latfejben végződő, aláhajló, maratott díszítésű, a markolattal egy darabban készült kereszt vasa karabella alakú.

Fekete bőrrel bevont hüvelyét mara­ tott díszű, ovális tartópántokkal sze­ relték fel. A pallos hossza: 980 mm.

Ltsz.: 57.4379 26 Pallos XVI. század Perzsa formájú fegyver. Széles, kétélű, tompa hegyű pengéjén kígyó plaszti­ kus képe, tövénél maratott díszek láthatók. Karabella típusú vas kereszt­ vasa és gombja ezüsttel tausírozott.

Egykoron Zrínyi M iklós Csáktornyái fegyvertárának leltárában szerepelt.

A kard hossza: 990 mm. Ltsz.: 57.6390 27 K ard XVI. század közepe Egyenes, kétélű pengéjének egyik lap­ jában a penge vékonyáig nyúló széles csatorna figyelhető meg. S alakban hajtott keresztvasának két vége, a csat­ lakozó, többszörösen tagolt kosara és a markolatgombig nyúló kézvédő pánt balusztertagra (korlátbábra) emlékez­ tető motívumokkal díszített. Vas sod­ ronnyal átcsavart markolatgombjának végét lapos, rombusz alakú gomb zár­ ja. A kard hossza: 990 mm. Ltsz.: 53.514 28 K ard XVI. század eleje Hosszú, kétélű pengéjén beütött, lili­ om alakú bélyeg látható. Kör kereszt­ metszetű, ívben aláhajló keresztvasát profilált, tagolt gomb zárja. A kereszt­ vashoz balusztertagokkal díszített k i­ vitelű hárító csatlakozik. Tagolt, bőr­ rel bevont markolatát hatgerezdes, körte alakú, csavart gomb díszíti. A kard hossza: 1400 mm. Ltsz.: 57.7423

29 Kard XVI. század vége Kétélű, hegybe futó, sima, gerincéles pengéjű kardféleség, amely schiavona néven vált közismertté. Két végén viszszakunkorodó keresztvasához egy át­ tört művű, pántokkal és rácsokkal több­ szörösen tagolt kosár csatlakozik. A keresztvas alá felerősített bőrtok a hü­ vely biztonságos rögzítését szolgálja.

Bőrrel bevont markolatának végét kétcsúcsú, lapos, oldalain domború rozettával díszített, ún. bagolyfejes, öntött rézgomb zárja. Bőrrel borított fahüve­ lye hármas tagozású, réz felkötőpán­ tokkal szerelt. A kard hossza: 1115 mm.

L tsz.: 53.652 30 Naptárkard XVI. szájad Egyenes, sima, kétélű pengéjén az év napjainak maratott szövege, az állatöv ábrái, császárfej alakú beütött csiszár­ jegy és az egy évre szóló gazdasági ten­ nivalók szövege látható. S alakban haj­ lított keresztvasa aláívelő hüvelykgyű­ rűvel és markolatvédővel készült.

Markolatcsonkját golyó alakú gomb zárja. A kard hossza: 1085 mm. Ltsz.: 53.758 31 K a rd XVI. századközepe Lángolt élű, egyenes, hegyben végző­ dő pengéje tövénél két csatorna talál­ ható. Vésett keretdíszben a n d r e f e r a r e mester neve olvasható. Kissé alá­ hajló keresztvasa, kosara, hárítója és a faborítású markolatvasat lezáró gombja áttört művű. Egykoron Révay Ferenc gyűjteményéhez tartozott.

A kard hossza: 1250 mm. Ltsz.: 53.396 32 K a rd XVI. századközepe Lángolt élű, egyenes, hegybe futó pengéjének tövénél lévő két csatorna egyikében s u h l felirat látható. Bé­ lyegében kürt és m betű figyelhe­ tő meg. Egyenes keresztvasának két vége hegybe kovácsolt. Keresztvasra épülő kosárrendszere többszörösen tagolt. Barna bőrrel bevont marko­ latát csonkakúp alakú gomb zárja.

A kard hossza: 1280 mm. Ltsz.: 53.397 33 Szablya XVI. század vége Malchus-szablya néven ismert kard­ féleség. Rövid, két szélesebb és egy keskenyebb csatornával ellátott pen­ géje fokéles. Aláhajló keresztva­ sának végét, a hüvelykvédő pántot

és a többszörösen tagolt kézvédőt levéldísz borítja. Bőrrel bevont, bordázott markolatát metszett, palmettás, osztott körtealak zárja.

A szablya hossza: 785 mm. Ltsz.: 53.774 34 II. Lajos magyar király kardja XVI. század eleje Egyenes, sima, kétélű, tompa hegyű pengéjében bevert sárgaréz bélyeg figyelhető meg. S alakban formált ke­ resztvasa megcsavart. Bőrrel bevont markolata sérült. Tetején ellaposodó, szétnyíló gombját rézrozetta, fából k i­ dolgozott, bőrrel bevont hüvelyét alul kör alakú sarupánt zárja. A markolat alatti, rávarrt három tok az evőkészlet tárolására szolgált. E Landsknechtkard eredetileg II. Lajos magyar király (1516-1526) tulajdona volt. A kard hossza: 860 mm. L tsz.: 53.386 35 II. Gyula pápa és II. Ulászló jelvénykardja 1509 II. Gyula pápa és II. Ulászló magyar király (1490-1516) nevéhez fűződő re­ mekmű. Az olasz reneszánsz ötvösmű­ vészet egyik legjelesebb darabját Do­ menico de Sutrio alkotta. Tokja ara­ nyozott vert ezüstből készült, áttört művű ötvösmunka. A jó érzékkel el­ osztott akantuszindák mustráján maszkaronok, delfinek és groteszk fe­ jek váltakoznak. A hüvely torkolat­ pántján, kissé domború zománclapon, Rovere pápai cím er figyelhető meg. A kardhoz tartozó aranybrokát öv mintá­ ját háromféle motívum szolgáltatja: a Rovere-címer, a pápai hármas korona a Péter-kulcsokkal és egy indadísz, am ely a két heraldikus elemet kapcsol­ ja egybe. Az övét Bernardo Ser Silvano szőtte, akinek nevét Pietro Mancino nevével együtt - aki a kardtok készítő­ je volt - a pápai kamara 1509. évi szá­ madáskönyve őrizte meg az utókor­ nak. A kard hossza: 1580 mm. Ltsz.: 55.3235 36 Kard 1516 Egyenes, kétélű, hegyben végződő, maratott díszű pengéjén két rozetta közé helyezett liliomos kereszt, kiter­ jesztett szárnyú sas, címerpajzsba komponált országalma, szablyamotívum, ih s és 1516 évszám látható. Az S alakban hajló keresztvasa és a lapos­ vasból készült többágú hárítója ara­ nyozott. Rézsodronnyal átcsavart mar­

kolatát nyomott, gomb alakú aranyo­ zott és vésett gomb zárja. A kard hoszsza: 985 mm. L tsz.: 53.393 37 Kard XVI. század Egyenes, kétélű, hegyben végződő pengéjének egyik lapján vértezett vitéz vésett és aranyozott alakja, a másikon pedig BÉLA REX COECUS ET FILIO SUO GEYz a m o r t u u s e s t a n n o - két madarat áb­ rázoló cím er, megszakítást követően FRAMEAM ET CORONA (M) M. CXXXXI OBJE-

(Vak Béla, meghalt 1141-ben és az ő gyermeke Géza a kardot és ko­ ronát Fehérvártól kapta.) felirat olvas­ ható. Spirális szalagdíszítésű, vésett keresztvasának két végére harántcsíkozott gombot helyeztek. Közepén ovális hárítógyűrű található. Zöld bársonnyal bevont markolatát négy aranyozott pánttal erősítették meg.

Markolatgombja haránt gerezdelt.

Feliratától eltérően valamelyik Habsburg-király koronázási kardja lehe­ tett. A kard hossza: 1080 mm. Ltsz.: 53.394 c it a l b a

38 Tiroli Ferdinánd szablyája 1514 Hosszú keresztvasa pálcaszerű, mar­ kolata kissé megdőlt. M arkolatkupak­ ján i(esus) H ( o m in u m ) s(alvator) (Jé­ zus az emberek megváltója) alatta if monogram olvasható. A keresztvas pajzsában a monogram ismétlődik.

Hüvelyén az 1514. évszám a készítésé­ nek idejét jelöli. A négy szíjvég s az ap­ ró övdíszek alkata, a boglárok és a hü­ velyen látható palmettás díszítések a vezérek korának díszítő stílusára em­ lékeztetnek. Egykoron Tiroli Ferdi­ nánd tulajdona volt. A szablya hossza: 1070 mm. Ltsz.: 55.3236 39 Szablya XVI. század Enyhén ívelő, egyélű pengéjén ket­ tős csatorna húzódik. M indkét lapjá­ ban d im e se i a t e r r o felirat olvasható.

Egyenes, aranyozott bronz keresztva­ sának végét gomb, előrehajló, tömör markolatát kupak zárja. Lelőhelye: Szikszó. A szablya hossza: 1068 mm.

L tsz.: 55.3238 40 Szablya XVI. század eleje Enyhén ívelt, sima pengéje kiugró fokélei készült. Erősen előrehajló, háromrozettás markolata felül kupakban, alul rövid, hatszögletű, középen rom­ busz alakú keresztvasban végződik.

Aranyozott ezüsthüvelyén három, szíj tartó fület hordó erős foglalat van.

Közöttük féldomború sujtásdísz, vé­ sett, stilizált sárkányok, Ádám és Éva, angyalfőn álló női alak, vele szemben gyalogos magyar vitéz látható. A saru­ pántot áttört, lóhereleveles művű, gó­ tikus párkánykeret határolja, amelyen előreszegezett kopjával vágtató tárcsás huszár képe figyelhető meg. A kard hossza: 1010 mm. L tsz.: 55.3239 41 Wesselényi Miklós szablyája XVI. század Sima pengéje fokéles. Domborított, vésett, aranyozott ezüst keresztvasát és perzsa jellegű markolatát türkizekkel dúsan kirakták. Aranyozott ezüstle­ mezzel borított hüvelyén hat, türki­ zekkel és rubinokkal díszített pántot helyeztek el. A veretek első oldalán és a hüvelyfokon a türkizek a markolathoz hasonló gazdagságban sorakoznak. E török szablya W esselényi Miklós bir­ tokában volt. A kard hossza: 1008 mm.

Ltsz.: 58.7504 42 Pallos XVI. század Széles, egyélű pengéjén beütött mes­ terjegy látható. Aranyozott bronz ke­ resztvasa aláhajlik, és a vésett díszítésű, tömör markolatához hasonlóan sárkány­ fejben végződik. Vörös bársonnyal be­ vont hüvelyét vésett saru- és torkolat­ veret, valamint négy, türkizkövekkel kirakott boglárveret díszíti. A pallos hossza: 1210 mm. Ltsz.: 55.3332 43 Pallos XVI. század Egyélű, egy széles és két keskeny csa­ tornával ellátott pengéjén beütött bé­ lyeg látható. Állatfejben végződő per­ zsa ízlésű, aranyozott bronz keresztva­ sa aláhajlik. Vésett felületű, tömör markolatának végét állatfej zárja. Vö­ rös bársonnyal bevont hüvelyét hosszú saru- és torkolatpánt, valamint három kőbetétes, bogiáros veret díszíti. Egy­ koron a Teleki-gyűjteménybe tarto­ zott. A pallos hossza: 1180 mm. Ltsz.: 55.3331 44 Sennyey Pongrácz pallosa 1601 Kétélű, széles pengéjén aranyozott, ezüstözött állatalakok láthatók. Alá­ hajló karabellára emlékeztető kereszt­ vasa vésett, tömör markolatát türkiz­ kövek ékesítik. Vörös bársonnyal be­ vont hüvelye vésett és áttört művű

pántokkal szerelt. Felületét 160 tür­ kizkő borítja. Egykoron Sennyey Pongrácz erdélyi tanácsos (1593-1610) birtokában volt, aki a dési pasától kapta jutalm ul, amiért annak eltévedt leányát hazavitte. A pallos hossza: 1055 mm. Ltsz.: 55.3334 45 Zrínyi Miklós pallosa XVI. század Egyenes, kétélű, ezüsttel tausírozott pengéjének felirata: Senden demitli olan ila ortak ólma (Ne légy társa a ná­ lad hatalmasabbnak). Markolata a jel­ legzetes perzsa formát követi, kereszt­ vasa kétoldalt aláhajlik és sárkányfej­ ben végződik. Hüvelyét öt pánt tagolja és 122 darab, rekeszes foglalatban lévő türkizkő, a hüvelypántok közepét pe­ dig nefrit díszíti. Feltételezhetően zsákmányolt darab. A pallos hossza: 1090mm. Ltsz.: 55.3335 46 Gara Lászlóra utaló pallos XVI. század eleje Széles, sima, kétélű pengéjének töve arannyal, ezüsttel díszített. Aláhajló, aranyozott ezüst, türkizekkel kirakott keresztvasa sárkányfejben végződik. A végén perzsa ízlés szerint készült meg­ hajtó markolata türkizekkel, rubinok­ kal és nefritlemezekkel kirakott.

Pengéjének felirata l a d i s l a u s g a r a REGNI HUNGÁRIÁÉ PALATÍNUS MCCCCLVIII

alapján sokan mint Gara László kard­ ját emlegették, jóllehet Literati Nemes Sámuel a XIX. század elején véste a szöveget bele. Egykoron Esterházy Já­ nos gyűjteményébe tartozott. A pallos hossza: 1040 mm. L tsz.: 55.3336 47 Thury György pallosa XVI. század Pengéje keleti, markolata magyar.

Pengéjének mindkét oldalát arannyal berakott arabeszkek ékesítik. Felirata elárulja, hogy Amel-i Mohamed el anszari, vagyis a medinai Mohamed készí­ tette. A penge közepén aranyozott és maratott sávban a Koránból a 48. szura bekezdése olvasható. A legendás hírű T hury György kapitány ( f i 571) tulaj­ dona volt. A pallos hossza: 1070 mm.

L tsz.: 55.3249 48 SzablyaXVI. századközepe ívelt pengéjén hármas csatornában ge­ novai jegy látható. Hosszú, pálca alakú keresztvasa vésett rózsában végződik.

M arkolatkupakját öntött reneszánsz

motívum, hüvelyének torkolatát és sa­ rupántját pedig öntött, vésett, arabeszkes indák díszítik. A szablya hossza: 1090 mm. Ltsz.: 55.3240 49 Bebek család szablyája XVI. század Széles pengéje sima. Alsó és felső veze­ tőtüskével ellátott egyenes keresztva­ sát aranyozott ezüsüemez borítja. A felső tüskék jellegzetesen a markolatot borító ezüstsodrony alatt helyezked­ nek el. A tojásdad alakú markolatku­ pakot a keresztvassal ezüstlánc köti össze. A kupakon g b monogramos Bebek-címer figyelhető meg. Fekete bőrhüvelyének saru- és bújtatópántját, valamint nyolc boglárveretét színes kövek és palmettás arabeszkek ékesí­ tik. A szablya hossza: 940 mm. Ltsz.: 55.3348 50 Pallos XVI. század Széles, kétélű pengéjén egymás felett elhelyezett három kereszt alakú bélyeg látható. Ötszögletű hárítólappal sze­ relt keresztvasa penge felé ívelődik, és háromkaréjú levélidomban végződik.

M arkolatát finom ezüsthuzalszövés borítja. Lapított, körte alakú gombja tagolt. A fekete bőrrel borított hüvely­ re illesztett öt boglár a keresztvashoz és a markolathoz hasonlóan aranyozott ezüstből készült. A palmettával záródó hüvelyvereteket öntött és vésett rene­ szánsz levéldísz borítja. A pallos hoszsza: 1040 mm. L tsz.: 55.3248 51 Kard 1523 Egyenes, sekély csatornás, széles pen­ géjén fordított T alakú jegy figyelhető meg. Vésett felületű, S alakban össze­ hajlított, növényi ornamentikával bo­ rított keresztvasa a magyaros formájú díszkardokat jellemzi. Nyújtott for­ májú markolatát sodrony borítja. A keresztvashoz hasonlóan díszített s.

R. monogramos markolatgombjának közepe kiugrik. Sötétzöld bársony hü­ velyét aranyozott bronzveretek ékesí­ tik. A torkolatpánton az alázatosság öntött allegorikus reliefje, felette táb­ lácskába vésve M. h . z. g . (Meiner Hoffnung zu Gott) betűk követik egy­ mást. A sarupánton hasonló kivitelű kardot és országalmát tartó, trónon ülő sisakos királyalak hívja fel magára a fi­ gyelmet. A torkolatpánt hátsó oldalán 1423-ra javított évszám látható. A kard hossza: 1132 mm. L tsz.: 55.3246

52 Pálffy Miklós szablyája XVI. század vége ívelt pengéje háromcsatornás. Ara­ nyozott ezüst, aláhajló gombban vég­ ződő keresztvasa egyik oldalon kézvé­ dő pánttá alakul. Keresztvasa hosszú vezetőtüskékkel készült. Bordázott markolatának végéről a gomb hiány­ zik. Fekete capás bőrrel borított hüve­ lye ezüstbogláros, aranyozott pántok­ kal készült. Gróf Pálffy Miklós tu­ lajdona volt, aki Győr visszafoglalá­ sakor Schwarzenberg hercegtől kapta.

A szablya hossza: 925 mm. Ltsz.: 57.6794 53 Teleki Sámuel lóra való pallosa XVI. század vége Hosszú, pálcaszerű ezüst keresztvasán vezetőtüskék találhatók. Zöld bársony­ nyal bevont markolatát vésett díszíté­ sű gerinclemez, csúcsba futó, rozettás m arkolatkupak ékesíti. Hüvelyén csa­ pott saruveret, áttört és vésett torkolatpánt, valamint öntött páros felkötők láthatók. Egykor Teleki Sámuel gyűj­ teményébe tartozott. A pallos hossza: 1148 mm. L tsz.: 55.3353 54 Teleki Sámuel lóra való pallosa XVI. század vége A penge mindkét lapját maratott, virá­ gos motívum, jellegzetesen magyar in­ dadísz ékesíti. N yújtott, pálcaszerű ezüst keresztvasa csúcsba futó, rozet­ tás m arkolatkupakkal készült. Vörös bársonnyal bevont hüvelye csapott sa­ ruverettel, öntött, aranyozott ezüst pá­ ros pántokkal szerelt. Egykor Teleki Sámuel gyűjteményébe tartozott. A pallos hossza: 1118 mm. Ltsz.: 55.3352 55 Pallos XVI. század második fele Keskenyedő pengéje hármas csatorná­ val ellátott. Alsó és felső vezetőtüskék­ kel készült makkos végű keresztvasa aláhajlik. Markolatát ezüsthuzallal csavarták át. Vörös bársonnyal bevont hüvelyének felső, kettőzött pántján külső és belső szíjtartó fül található.

Sarupántján kassai hitelesítő bélyeg, a liliom és Válaszúti Veres M ihály v . m . monogramja látható. A pallos hossza: 926 mm. Ltsz.: 55.3347 56 II. Rákóczi György és Bem József szablyája XVII. század Samsírpengéjének egyik lapjában, ezüstkartusban, arannyal tausírozott török szöveg, a másikban g e o r g r á -

k o t z i ii. 1543 felirat és a koronás Rákóczi-címer látható. Egyenes kereszt­ vasa perzsa stílusú, megtört. Aranyo­ zott ezüstmarkolatát bordás korallokkal rakták ki. Zöld bársonnyal borított hüvelyének vereteit szintén bordás korallok díszítik. A középső pánton, valamint a saruvereten a Rákóczi-címer tűnik fel. II. Rákóczi György, ké­ sőbb Bem József tábornok tulajdona volt. A szablya hossza: 979 mm. Ltsz.: 55.3601

57 Kamuthy Balázs és Dúló Gábor szablyája XVI-XVII. sz. fordulója Wundes János solingeni kardcsiszár (1560-1610) bélyegével ellátott pengé­ jén kettős csatorna húzódik. Egyenes, aranyozott ezüst, rövid vezetőtüskés keresztvasa vésett díszű, türkizekkel kirakott. Perzsa stílusú markolatát is ékkövek díszítik. Vörös bársonnyal bevont hüvelyét aranyozott ezüst-, át­ tört és vésett díszítés, felületét nagy­ méretű türkizkövek borítják. A penge felirata szerint az 1608-ban elhunyt Kamuthy Balázs tulajdona volt, ké­ sőbb Dúló Gábor korponai kapitány birtokába került. A szablya hossza: 86 0 mm. Ltsz.: 55.3351 58 Báthori Zsigmond szablyája XVI. század vége Fokéles, enyhén ívelt pengéje sima.

Egyenes, aranyozott ezüst keresztva­ sának végeit tagolt gomb zárja. Vésett lombozatokkal díszített, perzsa idomú markolata aranyozott ezüstből készült.

Vörös bársonnyal bevont hüvelyén le­ veles, virágos ágakkal ékesített saru- és torkolatpánt, valamint három ovális veret kapott helyet. A Kemény csa­ ládtól került a Jankovich-gyűjteménybe, majd az 1832—1836-os or­ szággyűlés vásárolta meg a nemzet­ nek. A szablya hossza: 948 mm. Ltsz.: 55.3350 59 Szablya XVI. század eleje Enyhén ívelt pengéje kiugró fokéles.

Aranyozott ezüst, vezetőtüskés ke­ resztvasának két végét gomb zárja.

Bőrrel bevont markolatát vésett díszí­ tésű ezüstkupak fedi. Hüvelyét fekete capás bőr borítja. A torkolata keleties indadíszű, sarupánttal, valamint há­ rom medalion formára alakított veret­ tel szerelt. A szablya hossza: 965 mm.

L tsz.: 55.3390

60 Szablya XVI. század eleje Pengéje enyhén ívelt. Megnyúlt vezető­ tüskés, gerincéles keresztvasának végét gomb - bőrrel bevont, előreálló marko­ latát ezüstkupak - zárja. Fekete capás bőrrel borított hüvelye két ovális, vésett díszű pánttal és saruverettel szerelt. A szablya hossza: 925 mm. Ltsz.: 55.3391 61 Hegyestőr XVI. század Vékony, négyélű pengéje a pengeké­ szítés remekei közé tartozik. Fekvő S alakú keresztvasát türkizkövek borít­ ják. Harántcsíkos markolatát és körte alakú, sodrott markolatgombját is tür­ kizkövek díszítik. Ezüsthüvelyének domborított és vésett felületét nefrit­ lemezek és türkizkövek teszik még színpompásabbá. A hegy estőr hossza: 1350 mm. Ltsz.: 55.3327 62 Ifj. Hunyadi János hegyestőre XVII. század Négyélű pengéje aranyozott ezüstből készült. Türkizekkel kirakott, aláhaj­ ló, sárkányfejes keresztvasa karéjozott szélű hárítólemezzel szerelt. Tagolt, középen kissé kiszélesedő markolatát hatgerezdes, körte alakú, vésett felüle­ tű, ékköves gomb zárja. Fekete bőrrel bevont hüvelyén türkizkövekkel gaz­ dagon díszített veretek találhatók. A hagyomány szerint a gyulafehérvári székesegyház kriptájában, ifjabb Hu­ nyadi János sírjában lelték meg. Stílus­ elemei a XVII. századi készítést valószí­ nűsítik. A hegyestőr hossza: 1255 mm.

L tsz.: 55.3333 63 Bethlen Ferenc hegyestőre XVII. század Hosszú pengéje háromélű. Aláhajló keresztvasa és az abból kiágazó kézvé­ dő pánt aranyozott ezüstből készült.

Sodronnyal átcsavart markolatát la­ pos, csúcsba futó kupak zárja, ame­ lyen a Bethlen család címere a tekergő­ ző kígyóval és Franciscus Bethlen fel­ irat látható. Áttört és aranyozott ezüst­ pántokkal díszített, violaszínű bár­ sonnyal borított hüvelyét és markola­ tát 150 türkizkő borítja. A hegyestőr hossza: 1230 mm. Ltsz.: 55.3349 64 Hunyadi Mátyás kardja XVII. század Kétélű, egyenes, hegyben végződő pengéjén m a t i a s c o r v in u s r e x u n g a RIAE, PRO REGE DIVINA LEGE ET GREGE

(Korvin Mátyás Magyarország királya

királlyá tétetett az isteni törvénytől és a néptől) felirat olvasható. Aranyozott keresztvasa egyik végén a penge felé, a másikon felfelé hajlik. Rézsodronnyal átcsavart markolatának végét tízolda­ lú, csonkagúla alakú gomb zárja. A hü­ velyét barna bőrrel vonták be. A bécsi gyűjteményben mint Hunyadi M átyás kardját tartották nyilván, azonban elsősorban kosárzata a későbbi idő­ pontban történt készítését igazolja. A kard hossza: 1120 mm. Ltsz.: 53.395 65 Szablya XVII. század Enyhén ívelt, fokélre köszörült pengé­ jének mindkét lapja csatornával ellá­ tott. A penge jobb és bal oldalán egy cí­ merpajzsba helyezett kettős kereszt látható. S alakban hajló, kör kereszt­ metszetű keresztvasának végét haránt­ csíkolt gomb díszíti. Kézvédője elöl kagyló formájú, hátul többágú pánt húzódik. Rézsodronnyal és sárgaréz huzallal borított markolatának végét vésett felületű, félgömb alakú gomb zárja. A szablya hossza: 975 mm.

L tsz.: 53.788 66 Kard XVII. század Egyenes pengéjű, kétcsatornás, ún. skót kard. Áttört művű, szívalakokkal díszített kosarát piros posztóval, vala­ mint, sárga rojtozattal bélelték. Ke­ resztvasának két végét gerezdek gomb zárja. Fekete bőrhüvelye sima vaspán­ tokkal szerelt. A kard hossza: 975 mm.

Ltsz.: 57.6394 67 Farádi Vörös Pál skót kardja XVII. század vége Két csatornával ellátott pengéje egye­ nes, felső harmada széles, alul keske­ nyebb. Több pántból szerkesztett, szarvasbőrrel bélelt kosarát vésett, át­ tört és aranyozott növényornamentika díszíti. Halbőrrel bevont, bordázott markolatát lapított, gömb alakú gomb zárja. Hüvelyén sima saruveret és ara­ nyozott, metszett, növénymintás torko­ latpánt látható. M int Farádi Vörös Pál csobánci kapitány kardja került a M a­ gyar Nemzeti Múzeum birtokába. A kard hossza: 1020 mm. Ltsz.: 55.3418 68 Tőrkard XVI. század második fele Négyélű, sima pengéjén fegyverjegy látható. Egyenes keresztvasának vége levélszerűen kiszélesedik. Keskeny kézvédő pántja és széles markolatle­

meze a vassodronnyal átcsavart, hoszszú nyakon ülő, gömb alakú gombbal lezárt markolatra hajlik. A tőrkard hossza: 1300mm. L tsz.: 53.760 69 K ard XVII. század Pengéje rombusz keresztmetszetű.

Keresztvasa egyik oldalon aláhajlik és lapított gombos lezárású. A keresztvas alatt hüvelykvédő, felette pedig elkes­ kenyedő markolatvédő lemez és kézvé­ dő pánt található. Újabb eredetű fa­ markolatának végét kétoldalú, csonka­ gúla alakú gomb zárja. A kard hossza: 1240 mm. L tsz.: 53.761 70 Szablya XVII. század eleje Enyhén ívelt, háromcsatornás pengé­ jében s a r a v a l kardcsiszár neve lát­ ható. S alakban hajlított, lapos ke­ resztvasa két végén kiszélesedik.

Kagylót formázó markolatvédő leme­ zét hátul hüvelykgyűrűvel egészítették ki. Eredetileg fonott és csavart huzallal bevont markolatát vésett díszítésű, la­ pos, négyszögletes, gúla alakú gomb zárja. A szablya hossza: 890 mm.

Ltsz.: 53.790 71 Szablya XVII. század eleje Enyhén ívelt, sima pengéjén cím er­ pajzsba helyezett kettős kereszt látha­ tó. S alakban hajtott keresztvasának végét recézett gömb díszíti. Elöl át­ tört, széles kézvédő lemez, hátul több­ ágú kézvédő kosár kapott helyet. Fával borított markolatát vésett felületű, kúp alakú gomb zárja. A szablya hoszsza: 967 mm. L tsz.: 53.785 72 Szablya XVII. század Enyhén ívelt, sima pengéje fokéles.

H üvelykgyűrűvel és vezetőtüskékkel ellátott, egyenes keresztvasa derék­ szögbe m eghajlítva, kiszélesítve kéz­ védő pántot alkot. Bordázott, bőrrel bevont markolatát madárcsőrös, ge­ rincre nyúló kupak zárja. A szablya hossza: 960 mm. Ltsz.: 58.7468 73 Szablya XVIII. század eleje Enyhén ívelt, csatornás pengéje fokél­ re köszörült. Hüvelykgyűrűvel és ve­ zetőtüskékkel ellátott egyenes kereszt­ vasa derékszögbe meghajolva, kiszéle­ sedve a kézvédő pánt szerepét tölti be.

Bordázott, bőrrel bevont markolatát madárcsőrös, gerincre nyúló kupak zárja. A szablya hossza: 940 mm. Ltsz.: 53.1164

74 Rákóczi László szablyája X VI-XVII. század ívelt, fokéles, 3-3 csatornával ellátott pengéjének egyik oldalán sisakkal, pajzzsal és karddal ábrázolt harcos, fe­ lette lovas, glória, virtutem sequito (a dicsőség az erényt követi) szöveg és indás-leveles dísz, a másik oldalon egy harcos pajzzsal és karddal, felette Achilles Graecus felirat figyelhető meg.

Díszítésének fő motívuma egy griffmadár, amely egyik markában kardot tart, a másikkal egy turbános férfire ta­ pos. Egyenes, vezetőtüskékkel ellátott keresztvasa élbordás. Két felkötőpánt­ tal szerelt hüvelyét barna bőr borítja.

Rákóczi László váradi kapitány tu­ lajdona volt, aki 1664-ben hunyt el.

A szablya hossza: 1010 mm. Ltsz.: 66.8490 75 Rákóczi László szablyája XVII. század Három csatornával ellátott, osztott köszörülésű pengéje maratott. Egyik lap­ ján Pro Deo et Patria (Istenért és Hazá­ ért), c. l. r . d . f . v. c. s. s. c. be­ tűk, (Comes Ladislaus Rákóczi, de Felsővadász, Comitis Sarosiensis, Supremus Comes), a Rákóczi-címer, majd alatta Domine Dirige Vias Meas (Felsővadászi Rákóczi László Sáros megye főispánja, Uram irányítsd az én utamat) felirat olvasható. A másik lap­ ján Achilles Graecus, majd Hektor Troia látható. Aranyozott bronz, rövid ke­ resztvasa középen kiszélesedik. Barna bőrrel bevont hüvelye aranyozott, át­ tört és vésett véretekkel szerelt. Egykor Rákóczi László sárosi kapitány tulaj­ dona volt. A szablya hossza: 1080 mm.

L tsz.: 53.484 76 Kard XVII. század Keskeny, kétélű, sima pengéje hegybe fut. Keresztvasát fokossá képezték ki és hüvelykgyűrűvel látták el. Bőrrel bevont, csavart markolatát gömb alakú gomb zárja. A kard hossza: 1350 mm.

Ltsz.: 53.991 77 Tőrkard XVII. század Kétélű pengéje rövid csatornával ké­ szült. A pengetoldaton kardcsiszár bé­ lyeg látható. Aláhajló keresztvasa a vé­ gén ellapított. Kézvédő pántja a bordá­ zott markolatot lezáró, a gomb helyén lévő puskavillához csatiakozik. A tőr­ kard hossza: 1138 mm. Ltsz.: 56.5408

78 Tőrkard XVI. század vége Keskeny, kétélű, gerincéles pengéjén i. h . s. Krisztus-monogram látható.

Kétpántos kosara az S alakban meg­ hajlított keresztvas alá nyúlik, és felül a kissé lapított, rovátkolt markolat­ gombhoz csatlakozik. Harántbordázott markolatát vashuzal borítja.

A tőrkard hossza: 1058 mm. Ltsz.: 55.3393 79 Tőrkard XVII. század Spanyol formájú fegyver. Kétélű kes­ keny pengéjének csatornájában t o m a s a y a l a felirat figyelhető meg. Hosszú, egyenes, pálca alakú keresztvasa alá­ nyúló, háromágú hárítókosárral és fel­ felé ágazó, háromágú kézvédő pánttal szerelt. Sodronnyal borított markola­ tát kissé kúposodó, henger alakú gomb zárja. A tőrkard hossza: 1288 mm.

L tsz.: 55.3394 80 Kard XVII. század eleje K eskeny, kétélű pengéje gerincéles. S alakban hajlított keresztvasa és a két­ ágú kézvédő pántja balusztertagra em­ lékeztető gombokkal díszített. Vashu­ zallal borított markolatát harántcsa­ tornázott gömbalak zárja. A kard hoszsza: 1003 mm. L tsz.: 55.3395 81 Kard XVII. század Kétélű, erősen keskenyedő pengéjén rövid csatornában so l in g e n m e f e c it , illetve h e n r ic h h o l l e mesternév ol­ vasható. Hárítólemeze kagylósan k i­ dolgozott. Keresztvasát, hüvelykgyű­ rűjét, illetve a sodronnyal borított markolatot lezáró lapos gombhoz csat­ lakozó kézvédő pánt közepét gomb díszíti. A kard hossza: 1047 mm.

Ltsz.: 58.7464 82 Bánffy család kardja 1624 Kétélű, rövid csatornával készült pen­ géjének mindkét oldala dúsan díszí­ tett. Tábori jelenetek, trófeák, képmá­ sok, Szent György, Golgota-jelenet, ih s betűk, valamint a pengető egyik oldalán io h a n n i p ic in n i hamis mester­ név, 1624-es évszám és beütött néger­ fej-bélyegek láthatók. Kézvédő pántos, vas keresztvasát hüvelykgyűrűvel egészítették ki. Sodronnyal átcsavart markolatának végét metszett művű, tojásdad alakú gomb zárja. Egyszerű, bőrrel bevont hüvelye van. Egykoron a Bánffy-gyűjteménybe tartozott. E típus, mint dragonyoskard vált ismert­

té. A kard hossza: 998 mm. Ltsz.: 60.8112 83 Ceremoniális kard XVII. század K étélű, egyenes, kiemelkedő gerinc­ éles pengéjén vív L(E) (RO) y rézvere­ tes szöveg figyelhető meg. Mindkét oldalán áttört és domborított művű, kör alakú kézvédő pántján a késesek címere - rácsozott alapra helyezett 3 kard - látható. Vassodronnyal erősí­ tett markolatát lapított gomb zárja. A kard hossza: 1070 mm. Ltsz.: 56.5161 84 Spádé XVII. század közepe Maratott díszítésű, kétélű pengéjén Hoc tangit mortis ferrum szöveg olvas­ ható. Kétkaréjos hárítólemezét indaés növénymotívumok borítják. A hárí­ tólemez rétegelt, áttört és vésett. Kéz­ védő pántját levélmotívumok díszítik.

Metszett művű markolatának végét nyomott gömb alakú gomb zárja. A spádé hossza: 970 mm. L tsz.: 56.3974 85 Spádé 1700 körül Spanyol, ún. udvari koszperd. Egye­ nes, elvékonyodó pengéjén s e b a s t ia n o f e r n a n d e z t o l e d o felirat olvasható.

M andula alakú áttört kézvédő lemezét virágmotívumok fedik. Fonott dróttal díszített orsós markolata középen vas­ tagabb. Hárítólemezén, kézvédő pánt­ ján és áttört gombján stilizált állat­ alakok láthatók. A spádé hossza: 860 mm. Ltsz.: 68.8821 86 Szablya XVII. század Malchus-szablya néven ismert kardfé­ leség. Rövid, széles, aranyozott és vé­ sett pengéje fokélre köszörült. Két vé­ gén csigásán záródó keresztvasát kö­ zépen hasáb alakúra képezték ki. Hal­ bőrrel bevont markolatát metszett m ű­ vű, vésett díszű, palmettás-csigás gomb zárja. A kard hossza: 800 mm.

Ltsz.: 53.391 87 Szablya XVII. század Szokatlanul nagy méretű, sima felüle­ tű, homorúan köszörült pengéjének tövében beütött m a t o n a v e v in c io l o felírás és körbe helyezett, kettős ke­ reszt alakú jegy látható. S alakban haj­ ló, vésett felületű, levélmotívumos ke­ resztvasát stilizált állatfej díszíti. Fekete szaruból készült markolatát madárfejes, aranyozott gomb zárja. A szablya hoszsza: 1440 mm. Ltsz.: 53.392

88 Szablya XVII. század ívelt, vájatos pengéjén beütött genovai jegy figyelhető meg. Egyenes vas ke­ resztvasa hosszú vezetőtüskékkel készült. Bőrrel bevont, rozettás mar­ kolatát madárcsőrös fémkupak zárja.

Fekete capás bőrrel borított hüvelye vaspántokkal és élpántokkal szerelt. A szablya hossza: 940 mm. Ltsz.: 55.3476 89 Bánffy György szablyája XVII. század Két csatornával ellátott, fokéles pen­ géjének mindkét lapján I. Lipót csá­ szár és a hét választófejedelem aranyo­ zott lovasképe látható. Vésett, aranyo­ zott ezüst keresztvasa vezetőtüskékkel készült. Bőrrel bevont, bordázott mar­ kolatának végét g . b . d . l . monogra­ mos (Georgius Bánffy de Losoncz) ezüstkupak zárja. Fekete, capás bőrrel bevont hüvelyén kettős, ezüst felkötőés élpántok sorakoznak. A szablya hossza: 980 mm. Ltsz.: 57.7380 90 Szablya XVIII. század eleje Keretezett vájatú pengéje fokéles.

Aranyozott keresztvasa kétkaréjúvá szélesedik. Halbőrös markolatának vé­ gét nyolcoldalas aranyozott bronzku­ pak zárja. A hüvelyének külső oldalát halbőrrel, a belsőt nyírfakéreggel von­ ták be. Bronzpántjai aranyozottak.

A szablya hossza: 1030 mm. Ltsz.: 53.481 91 Szablya XVI. század M indkét lapja három-három csator­ nás, hajlott pengéjének egyik oldalán f r in g ia felirat és átszúrt, S alakot mu­ tató mester jegy látható. Szögletes, rö­ vid keresztvasa gerezdek lezárású.

Poncolt alakú, perzsa markolata vésett fonatos díszítésű. Zöld bársonnyal be­ vont, pompás művű tokját törökös stí­ lusú pántokkal szerekék fel. Egykoron a Teleki-gyűjteményhez tartozott.

A szablya hossza: 956 mm. Ltsz.: 64.8456 92 Hegyestőr XVII. század Háromélű pengéjén Nap, Hold, csillag maratott képe, Péter Münnich neves kardcsiszár püspöksüveges bélyege látható. Vékony, aranyozott bronz ke­ resztvasa vezetőtüskékkel készük.

Bőrrel bevont, bordázott markolatát ún. madárcsőrös, gerincre nyúló, profilált szélű, lapos kupak zárja.

Fekete capa bőrös hüvelyén kettőzött,

aranyozott bronzpántok találhatók. A hegyestőr hossza: 1385 mm. L tsz.: 55.3470 93 Hegyestőr 1689 Háromélű pengéjén Nap, Hold, orosz­ lán, virágos ágak és maratott - o m n ia sí PONDAS FAMAM SERVIRE MEMENTO, DEUS

neti megoldás, ezt váltja fel a szilár­ dabb markolatpánt. A hárítótüske hosszú, pálcika alakú. A m arkolatku­ pak erősen az él felé hajlik, fémborítá­ sú. A szablya hossza: 925 mm. A fahü­ vely bőrrel borított, veretei gazdagon díszítettek. A hüvely hossza: 808 mm.

Ltsz.: H .M . 87.25.1.1.-2.

PRO NOBIS QUIS CONTRA NOS, CONSTANTI Fo r t u n a i u v a t , a n n o 1689 (Mindeneket ha mérlegelsz, ami a jó híredet szolgál­ ja, az Isten értünk, ki ellenünk állandó szerencsével segít) szöveg látható.

Aranyozott, bronz, egyenes, vékony keresztvasa hosszú vezetőtüskékkel készült. Fekete bőrrel bevont marko­ latát gerincre nyúló, madárcsőrös ku­ pak zárja. Fekete capás bőrös hüvelye aranyozott, kettős pántokkal és élpán­ tokkal szerelt. A hegyestőr hossza: 1335 mm. L tsz.: 55.3471

94 Hegyestőr XVII. század Háromélű pengéjén a Nap, Hold, csil­ lag aranyozott, maratott képe, Peter Münnich híres kardcsiszár névbetűi és a mester püspökfejes csiszárjegye lát­ ható. Aranyozott ezüst keresztvasa megnyúlt vezetőtüskékkel készült.

Bordázott, bőrrel bevont markolatát madárcsőrös, gerincre nyúló, virág­ motívumokkal díszített kupak zárja.

Hüvelye vésett felületű, aranyozott ezüstveretekkel szerelt. A hegyestőr hossza: 1200 mm. L tsz.: 53.1231 95 Hegyestőr XVII. század vége Háromélű pengéjén Nap, Hold, csil­ lag, püspöksüveges fej és p. m . Péter Münnich híres kardcsiszár névbetűi láthatók. Közepén sugaras díszű, ezüstből öntött keresztvasának egyik végét gomb zárja. Kézvédő pántja az ezüsthuzallal körülcsavart markolatot lezáró, hosszan gerincre nyúló, m adár­ csőrös kupakhoz csatlakozik. Fekete bőrrel bevont hüvelye sima, ezüst él­ pántokkal és domborított, vésett vére­ tekkel szerelt. A hegyestőr hossza: 1517 mm. L tsz.: 55.3407 96 Magyar szablya XVII. század első fele Pengéje ívelt, egyélű, fokéles. A penge bal oldalába három mesterjegyet vés­ tek. A penge hossza: 800 mm, szélessé­ ge: 30 mm. A szablya a kézfejet védő markolat kialakításának egyik első próbálkozása. A markolat végét és a hárítóvasat összekötő lánc csak átme­

97 Törökös formájú díszszablya XVII. század Pengéje ívelt, egyélű, fokéles, mind­ két oldalán két vékony homorulattal.

A penge bal oldalán o n h io iiii felírás látható. A penge hossza: 795 mm, szé­ lessége: 30 mm. A hárító vas aranyo­ zott fehér fém, egyenes kivitelű, mind­ két vége gomb alakú. A hárítótüske rombusz alakú. A markolata szaru, há­ rom keskeny sávban ezüstzsinórral csavart és kis rozettákkal díszített. A markolatkupak vége aranyozott fém.

A kengyel két aranyozott vékony lánc.

A szablya hossza: 915 mm. A fahüvely szájnyílása és sarupántja aranyozott és gazdagon díszített. A sarupánton há­ rom, a szájnyíláson egy ezüstrozetta található, a közöttük lévő részt fekete bőrrel vonták be. A hüvely hossza: 860 mm. Ltsz.: H. M . 87.69.1.1.-2.

98 Szablya XVII. század ívelt pengéjén arannyal berakott török szöveg látható. Metszett művű, egye­ nes, aranyozott keresztvasának végét nyomott gomb zárja. Fehér, perzsa idomú csontmarkolatát vaskupak fedi.

Fekete bőrhüvelye aranyozott pántok­ kal szerelt. A szablya hossza: 990 mm.

Ltsz.: 57.7390 99 Szablya XVII. század Török eredetű, erősen ívelt pengéjén egy széles és négy keskeny csatorna húzódik. Keresztvasának végét gomb zárja. Középen virágokból, növények­ ből képzett rozetta látható. Ezüst filigrános, gyöngysoros markolatát per­ zsa jeliegűre készítették. Hüvelyét domborított levélmotívumok díszítik.

Szerelvényei ezüstveretűek. A szablya hossza: 890 mm. Ltsz.: 59.7862 100 Sobieski János szablyája XVII. század Enyhén ívelt, fokéles pengéjén az arany­ nyal tausírozott Sobieski-címer mel­ lett feliratok olvashatók. A penge zö­ mökén: HAEC MÉTA LABORUM (Ez a munka csúcsa), a középrészen: c a v e a

f a l s i s A M ic is

(Őrizkedj a hamis bará­ toktól), s a l v a b o t e a b iNiMicis (M eg­ mentelek ellenségeidtől). Egyenes ke­ resztvasának vezetőtüskéi és hüvelykgyűrűi aranyból készültek. Fekete ca­ pás bőrrel bevont markolatát arany­ sodronnyal és font aranyszalaggal csa­ varták át. M arkolatkupakján a gyé­ mántokkal övezett kristályt is a Sobies­ ki-cím er díszíti. Hüvelyén niellós aranypántok találhatók. A szablya hossza: 980 mm. Ltsz.: 55.3478 101 Kemény János lóra való pallosa XVII. század első fele Egyélű, kétcsatornás pengéjének mindkét lapjában ezüsttel tausírozott indadísz, beütött bélyeg és g e n o v a felirat látható. Aranyozott ezüst ke­ resztvasa aláhajlik, gombban végző­ dik. Kézvédő pántja az ezüsthuzallal átcsavart markolatot lezáró, csúcsba futó kupak közelében kihajlik. Viola­ színű bársonnyal bevont hüvelye hoszszú, aranyozott ezüst saru- és bújtató­ pánttal és három mandula alakú bog­ lárpánttal szerelt. A pántokat a ke­ resztvas közepét, a markolatkupak te­ tejét erdélyi zománc és türkizkövek díszítik. Kemény János erdélyi fejede­ lem (1660-1662) tulajdona volt. K i­ egészítő darabja az 55.3344 ltsz.-on be­ mutatott szablya. Egy időben a szakirodalom Báthori István országbíró­ nak tulajdonította. A pallos hossza: 1850 mm. L tsz.: 55.3345 102 Kemény János szablyája XVII. század első fele ívelt, genovai pengéjének tövénél ke­ leties, arannyal, ezüsttel tausírozott indadíszítés látható. Egyenes, aranyo­ zott ezüst keresztvasa a végeken kiszé­ lesedik, az áttörések között egy-egy türkizkő díszíti. Aranyozott ezüsthu­ zallal körülcsavart markolatát csúcsba futó, ún. madárcsőrös kupak zárja.

Violaszínű bársonnyal bevont hüvelye hosszú, aranyozott ezüst saru- és tor­ kolatpánttal, valamint 3 mandula ala­ kú boglárpánttal szerelt. A pántokat és a markolatkupak tetejét rekeszes erdé­ lyi zománc és türkizkövek gazdagít­ ják. Kemény János erdélyi fejedelem (1660-1662) tulajdona volt. (K iegészí­ tő darabja az 55.3345 ltsz.-on bemuta­ tott lóra való pallos.) A szablya hossza: 968 mm. Ltsz.: 55.3344

103 Pulszky Ferenc szablyája XVII. század Enyhén ívelt, arannyal tausírozott, tö­ rök szöveges pengéje a fokélnél kissé kiszélesedik. Keresztvasa, markolata, hüvelye a bécsi udvari gyűjteményben őrzött Zrínyi-féle szablya hű mása.

A penge eredetileg I. Napóleoné volt.

A szablya hossza: 970 mm. Ltsz.: 53.457 104 Bánffy Miklós szablyája XVII. század Kis méretű, fokéles pengéjén arannyal bevert török szöveg látható. Vezető­ tüskés, aranyozott ezüst keresztvasának közepét vésett keleti motívumok­ kal díszítették. Markolata vörös bár­ sonnyal bevont. Madárcsőrös kupak­ jára N(icolaus) B(ánffy) D(e) L (o s o n c ) betűket vésték. Vörös bársonnyal borított hüvelye domborított, törökös ízlés szerint díszített véretekkel szerelt. A szablya hossza: 705 mm.

L tsz.: 53.485 105 Szablya XVII. század Kiugró fokéles pengéjének egyik lap­ ján ovális keretbe helyezett szent férfi, s. s t e p h a n u s felirat, felette a . o . d .

B64, majd a foka mellett a u r t e m a l a

107 Bethlen István szablyája 1627 Széles, török írást utánzó pengéjének egyik lapján a Bethlen-címer, a mási­ kon b . i. monogram és 1627-es évszám látható. Egyenes keresztvasa rozettás gombban végződik. Türkizekkel kira­ kott, perzsa markolatának végét áttört művű, rozettás gomb zárja. Piros bár­ sonnyal bevont, aranyozott ezüstpán­ tokkal szerelt tokját a Bethlen-címer díszíti. A szablya hossza: 795 mm.

Ltsz.: 53.489 108 Ostrosith Miklós szablyája 1699 Enyhén ívelt pengéje genovai készíté­ sű. Vésett, aranyozott ezüst keresztva­ sa vezetőtüskékkel ellátott. Rozettás, vésett felületű, levélmotívumokkal gazdagon kitöltött markolatának végét karéjosra képezték ki. A zárólemezen N(icolaus) osT(rosith) D (e) GY(letincz) 1609 szöveg, illetve évszám olvasható. Bizonyos, hogy az évszám eredetileg 1699 volt. Zöld selyemmel bevont hüvelye vésett és áttört művű, aranyozott ezüstveretekkel szerelt.

Egykoron Ostrosith M iklós országbíró tulajdona volt. A szablya hossza: 1035 mm. Ltsz.: 55.3419

INIMICIS MEIS IN VÉRITATE TUA DISPERDE

arannyal tausírozott szöveg lát­ ható. M ásik lapján M ária a gyermek Jézussal, felette két angyal által tartott korona, se d a p e r ic u l is c u n c t is l ib e r a

il l o s

NOS SEMPER VIRGO GLORIOSA BENEDICTA

(Boldogságos, dicsőséges szűz szaba­ díts meg minket az örökké ránk lesel­ kedő veszedelmektől. Hozz rosszat el­ lenségeinkre és a Te igazságodban ve­ szítsd el őket) szöveg található. Rö­ vid, vezetőtüskés, gombbal lezárt ke­ resztvasának közepét kövek díszítik.

Vésett jademarkolata karabella m intá­ ra készült. Piros bársonnyal bevont hüvelyén az aranyozott ezüstveretet kövekkel rakták ki. A szablya hossza: 1030mm. L tsz.: 56.4019 106 Szablya XVII. század eleje Fokéles, sima pengéjén beütött bélyeg látható. Vésett díszű ezüst keresztva­ sa és barna fával borított markolata a lengyel karabellák típusát követi. Bar­ na bársonnyal bevont hüvelye gazda­ gon vésett rozetákkal, levelekkel, virá­ gokkal díszített ezüstveretekkel sze­ relt. A szablya hossza: 898 mm. Ltsz.: 55.3392

109 Szablya XVII. század Széles, sima, kiszélesedő fokú pengé­ jén beütött kardcsiszárbélyeg látható.

Aranyozott, niellós, vésett díszű, egyenes keresztvasa rövid vezetőtüs­ kékkel készült. Aranyozott ezüstsodronnyal és lemezsávval átcsavart mar­ kolatát vésett felületű, hosszan a mar­ kolatgerincre nyúló, növénymintás kupak zárja. Fekete capás bőrrel bevont hüvelye niellós, hármas tagú, aranyozott ezüstpántokkal szerelt.

A szablya hossza: 950 mm. Ltsz.: 55.3479 110 Szablya XVII. század eleje Keskeny, sima pengéje enyhén ívelt.

Vezetőtüskés, egyenes, ezüst kereszt­ vasa egyik végén derékszögben megtö­ rik, és kiszélesedő véggel hosszan a markolatgerincre nyúló, vésett felüle­ tű, madárcsőrös kupakhoz csatlako­ zik. Fekete capás bőrrel borított hüve­ lyén profilált díszű ezüstveretek sora­ koznak. Készítményét a nagyszombati ötvösmester beütött kerék jeggyel hite­ lesítette. A szablya hossza: 1005 mm.

L tsz.: 55.3420

111 Széchenyi István szablyahüvelye XVII. század Keleti stílus szerint vésett, domborí­ tott, levélindás, hosszú sarupántja a végén visszakunkorodik. Felkötőgyű­ rűi és torkolatpántja kivitelezésénél szintén a keleti motívumok kerültek előtérbe. A tok veret nélküli részét bordó bársony borítja. A hozzá tartozó - a rajzban közölt - szablyát a mai na­ pig nem sikerült fellelni. A magyar és a nemzetközi szakemberek, kutatók, gyűjtők széles tábora reméli, hogy valaki felismeri és a két darab egymás mellé kerül. A szablyatok hossza: 640 mm.

Ltsz.: 64.8445 112 Kard XVII. század vége Kétélű, sima pengéjében Wundes Já­ nos kardcsiszár beütött jegyét figyel­ hetjük meg. Keresztvasának végén, a többágú kézvédő pánt közepén gom­ bos, balusztertagra emlékeztető díszí­ tés látható. Hüvelyk-, illetve marko­ latgyűrűje betétlemezes. Rézsodronynyal borított markolatát gömb alakú gomb zárja. E típus dragonyoskardként vált ismertté. A kard hossza: 960 mm.

Ltsz.: 53.805 113 Kard XVII. század Kétélű, sima pengéjének tövénél rö­ vid, sekély csatornában Hunyadi János Szendrő melletti győzelmére - mások szerint Húsz János konstanzai fogság­ ba esésének keltére - utaló 1441-es év­ szám, előtte a passaui farkasjegy látha­ tó. H üvelykgyűrűje sima, szív alakú m arkolatgyűrűje áttöretes. Kettőzött, középen gombos díszítésű kézvédő pántja a sodronnyal borított markola­ tot lezáró, gömb alakú gombhoz csat­ lakozik. E típus dragonyoskardként vált ismertté. A kard hossza: 995 mm.

L tsz.: 53.808 114 Szablya XVIII. század vége ívelt, homorulattal készült, feliratos, vésett pengéjét Madonna díszíti.

Egyenes vas keresztvasa hosszú veze­ tőtüskékkel készült. Bőrrel bevont bordázott markolatát csúcsos kupak zárja. Fekete bőrrel borított hüvelye hármas felkötőpántokkal szerelt. A szablya hossza: 950 mm. Ltsz.: 57.7386 115 Szablya XVIII. század első fele Kétcsatornás, enyhén ívelt pengéje fok­ élre köszörült. Elbordás keresztvasán

vezetőtüskék vannak. Kézvédő pántja a bordázott bőrrel bevont markolatot lezáró gerincre nyúló kupakhoz csatla­ kozik. Fekete bőrrel borított hüvelyén 6 db kötőpántot, két felkötőt, egy bújtatót és egy saruveretét helyeztek el.

A pántokat középen hullámos, vas sza­ lagdísz fogja össze. A szablya hossza: 1090mm. Ltsz.: 53.452 116 Matulay Pál szablyája 1705 Hajlott, fokélre köszörült, sima pengé­ jében Paulus M atulay 1705 felirat ol­ vasható. Ezüst, vezetőtüskés kereszt­ vasa gombban végződik. Fekete bőrrel bevont, bordázott markolatát vésett felületű, domborított, hosszan a mar­ kolatgerincre nyúló kupak zárja. Kéz­ védő pántja a markolatkupakhoz csat­ lakozik. Fekete lakkal borított hüve­ lye domborított művű ezüstpántokkal szerelt. A szablya hossza: 916 mm.

Ltsz.: 55.2926 117 Radák Ádám szablyája XVIII. század ívelt pengéjének egyik lapjában Nap, Hold, csillagok maratott képe, a másik­ ban „fringia” szöveg látható. Gombos végű, vezetőtüskés, gerincéles kereszt­ vasa kézvédő pánttá hajlik, és a mar­ kolatot lezáró, gerincre nyúló kupak­ hoz csatlakozik. Sima ezüsthüvelyé­ nek hátán; b. r a d á k á d á m n a k 2 7-ik JUNY.

1838.

AJÁNDÉKOZTA

G.

RÉDEI

á d á m felirat olvasható. A szablya hosz-

120 Szablya XVIII. század ívek samsír pengéje mindkét oldalán arannyal tausírozott török szöveg ol­ vasható. Egyenes, vezetőtüskés, vé­ sett, aranyozott ezüst keresztvasát ta­ gok gomb zárja le. Hagymafejes szaru­ markolatán a csuklózsinór részére át­ törés található. Fekete, capás bőrrel borított hüvelye áttört és vésett művű pántokkal szerek. A szablya hossza: 9 5 0 mm. Ltsz.: 56.4204 121 Török lovassági szablya (szeif) XVIII. század Aldamaszk pengéje ívek, egyélű, fok­ éles, mindkét oldalán homorulattal el­ látott. A penge íve kétszer törik, az el­ ső harmadában egy kevéssé lefelé haj­ lik, a második harmadában ismét felfe­ lé görbül. A penge mindkét oldalán a homorulatban aranyozott díszítés és török szöveg látható. A pengető mind­ két oldalán domborműves díszítésű.

A penge jobb oldalán török évszám ol­ vasható: (1128) vagyis 1716 körül készük. A penge hossza: 730 mm, szé­ lessége: 35 mm. A hárítóvas anyaga sárgaréz, rombusz alakú középpel, k i­ nyúló tüskével és gömbös véggel.

A m arkolatkupak gombvége lefelé haj­ lik , benne a láncocska számára lyukat fúrtak. A szablya hossza: 861 mm. A fahüvelyt fekete bőrrel vonták be, sze­ relékei sárgarézből készültek, s ara­ nyozottak. A sarupánt és a szájnyílás rendkívül hosszú. A hüvely hossza: 770 mm. L tsz .:H . M. 4713/Fe

sza: 960 mm. L tsz.: 55.3582 118 Szablya XVIII. század Samsírpengéjén arannyal tausírozott szöveg olvasható. Egyenes, ezüstözött réz keresztvasa vezetőtüskékkel ké­ szült. Barna szarumarkolatát hagym a­ fejes gomb zárja. Fekete, capás bőrrel borított hüvelye poncolt alapon, állat­ alakkal díszített, ezüstözött rézpántok­ kal szerelt. A szablya hossza: 1015 mm.

L tsz.: 56.4226 119 Szablya XVIII. század Arannyal tausírozott kiugró fokéles pengéje török eredetű. Egyenes gomb­ bal díszített keresztvasa rövid vezető­ tüskékkel készült. Szarumarkolatának végét hagymafejes gomb zárja. Fekete, capás bőrrel borított hüvelyének vere­ tek is aranytausírozás teszi még dísze­ sebbé. A szablya hossza: 990 mm.

Ltsz.: 56.4202

122 Perzsa formájú szablya XVIII. század A pengéje ívek, egyélű, fokéles, mind­ két oldala egy széles és három keskeny homorulattal. A penge felső harmadá­ ban arab feliratok vannak. Az erősen ívelt penge a hegye felé fokozatosan el­ vékonyodik (samsírpenge - oroszlánfarok-penge). A penge hossza: 945 mm, szélessége: 48 mm. A fogantyúrésze erősen visszagörbül, csaknem párhu­ zamosan halad a hárítóvassal és elgömbölyödő alakú kupakban végződik.

Hárítóvasának megnyúlt szárait ovális gombok zárják le. A szablya teljes hoszsza: 1081 mm. A fahüvelyt fekete bőr­ rel borították. A fémhordpánt rom­ busz alakú. A hüvely hossza: 970 mm.

Ltsz.: H. M . 4773/Fe 123 Osztrák 1768 M huszárszablya Pengéje ívek, egyélű, Eisenhauer-mi-

nőségű, mindkét oldalán 1-1 széles ho­ morulattal. A penge mindkét oldalán a vésett császári sas és korona látható.

A penge fokán a penge tövénél a kardkovácsmester, Weitz M . neve olvas­ ható. A penge hossza: 830 mm, széles­ sége: 40 mm. A szablya markolatken­ gyele a sasfej formájú kupakhoz szer­ vesen kapcsolódik, a hárítólap elejé­ nek hosszúkás áttörete a markolatszíj befűzésére szolgál. A markolatról a hüvelygyűrű elmaradt, a markolattüs­ kék pálcika alakúak. A szablya hossza: 960 mm. A bőrrel bevont fahüvely va­ salásai szélesek, két hordpánttal szerel­ tek. 1775-től vasbádog hüvellyel hasz­ nálták. A hüvely hossza: 880 mm.

Ltsz.: H. M . 2179/Fe 124 Osztrák huszártiszti szablya XVIII. század második fele Pengéje ívek, egyélű, fokéles, mindkét oldalán homorulattal ellátott. A penge bal és jobb oldalán felhőből kinyúló szablyát tartó kar, Nap, Hold, csilla­ gok rajzai láthatók. A penge hossza: 765 mm, szélessége: 32 mm. Kengye­ lének közepe enyhén a fogantyú felé hajlik. Hárítóvasa gombban végződik.

A hárító tüske pálca alakú. A fafogan­ tyút két szegecs rögzíti. A szablya hoszsza: 896 mm. A fahüvelyt fekete bőr borítja. A szerelékei fémből készültek.

A hüvely hossza: 800 mm. Ltsz.: H. M . 1130/Fe 125 Osztrák gyalogsági szablya 1748-1815 Pengéje ívek, egyélű, fokéles, mind­ két oldalán homorulattal ellátott.

A jobb és bal oldalán Nap, Hold és csil­ lagok rajzai láthatók. A penge hossza: 547 mm, szélessége: 35 mm. A marko­ lat fémszerelékei sárgarézből készül­ tek. A hárítóvas gombban végződik.

A hárítótüske hosszú, pálcika alakú.

A fekete bőrrel borított fafogantyú, szájnyílása és sarupántja sárgarézből készük. A hordkarika szív alakú. A hü­ vely hossza: 570 mm. Ltsz.: H. M. 0843/Fe 126 Osztrák 1765 M „Prima-plana” szablya Pengéje ívek, egyélű, fokéles, mind­ két oldalán homorulattal ellátott.

A penge bal és jobb oldala hullámvo­ nalas díszítésű. A penge hossza: 575 mm, szélessége: 32 mm. A markolat szerelékei sárgarézből készültek. A há­

rítótüske rombusz alakú. A markolat­ kupak oroszlánfejben végződik. 1803tól oroszlánfej nélkül gyártották.

A szablya hossza: 710 mm. L tsz.: H. M . 1274/Fe 127 Osztrák 1785/80 M „Ordinari” gyalogsági szablya Pengéje ívelt, egyélű, fokéles. 1769-ig „Vivat M aria Theresia” felirattal ké­ szült, 1780-tól a pengét 80 mm hosszú fokéllel gyártották. A penge hossza: 535 mm, szélessége: 36 mm. A marko­ lat fémszerelékei sárgarézből készül­ tek. A hárítóvas egyenes. A hárítótüs­ ke rombusz alakú. A markolatkupak végződése gömbölyített. A szablya hossza: 663 mm. Az egyszerű bőrhü­ vely szereléke sárgaréz. A hordkarika szív alakú. A hüvely hossza: 545 mm.

L tsz.: H. M. 4842/Fe 128 Hóhérpallos XVIII. század Széles, kétélű, csapott végű penge egyik lapján maratott térdelő alak, mö­ götte pallost emelő hóhér, feszület és o JESSU DIER LEB ICH, O JESSU DIER STIERB

131 Magyar szablya (Fringia) 1740-1780 Pengéje egyélű, ívelt, fokéles, mind­ két oldalán homorulattal ellátott.

A penge jobb oldalán f r in g ia felirat, bal oldalán a Nap, a Hold és csillagok rajzai láthatók. A penge hossza: 931 mm, szélessége: 39 mm. A markolat fém­ szerelékei sárgarézből készültek. A há­ rítóvas gombban végződik. A hárító­ tüske hosszú, pálcika alakú. A kengyel sima felületű. A markolatkupak V ala­ kú vonalkázással díszített. A szablya teljes hossza: 935 mm. Ltsz.: H. M. 3578/Fe 132 Szablya XVIII. század első fele Széles, enyhén ívelt pengéjének foka kiszélesedik. Gombos, vezetőtüskés keresztvasának közepét, a bordázott markolatot lezáró, hosszan gerincre nyúló, madárcsőrös kupakot és a kéz­ védő pántot ún. napsugármotívum díszíti. Fekete capás bőrrel borított hüvelyén a sugaras vereteket oroszlá­ nos címeralakok gazdagítják. A szab­ lya hossza: 870 mm. Ltsz.: 56.4047

Jézus neked élek, ó Jézus neked halok meg, ó Jézus tied vagyok, holtan és élve) felírás, m íg a másik la­ pon kerekes cölöp és egy elmosódott német szöveg látható. Az egri hóhér ezzel a pallossal végezte ki Martinovics Ignácot, Szentmarjay Ferencet, Laczkovics Jánost, Hajnóczy Józsefet, ké­ sőbb ő z Pált és Szolarcsik Jánost. A pal­ los hossza: 910 mm. Ltsz.: 55.3610 129 Hóhérpallos XVIII. század Sima, széles, kétélű pengéjének egyik lapjában kétágú akasztófa, a másikon egy kerék képe látható. Profilált díszű keresztvasa öntött. Csavartan faragott, vászonnal bevont markolatát nyolcélű, tojás alakú rézgomb zárja. A pallos hossza: 1095 mm. Ltsz.: 55.3618 130 Hóhérpallos XVII-XVIII. század Széles, kétélű, csapott végű pengéjén liliomos M ária és elmosódott Wenn ich dass Schwert thu, erheben gib Gott dem Sinder das ewige Leben - német szöveg látható. Hosszú markolatvasának végét nyolcélű, körte alakú, öntött bronzgomb zárja. A budai hóhér ezzel a pallossal végezte ki a magyar jakobinus mozgalom kiemelkedő alakját, Sigray Jakabot. A pallos hossza: 1023 mm.

Ltsz.: 55.3611

135 Magyar szablya 1740-80 Pengéje ívelt, egyélű, fokéles, mind­ két oldala homorulattal ellátott. A pen­ ge mindkét oldalán koronás osztrák császári sas, a penge fokán Fischer fel­ írás látható. A penge hossza: 691 mm, szélessége: 39 mm. A markolat fém­ szerelékei ezüstözött sárgarézből ké­ szültek. A hárítótüske hosszú, pálcika alakú. A fafogantyú fekete bőrrel borí­ tott. A fogantyún egy nyílás van a markolatszíj befűzésére. A szablya hossza: 823 mm. A fahüvelyt fekete bőr borítja, hüvelyszerelékei ezüstö­ zött sárgarézből készültek, s virágmin­ tákkal díszítettek. A hüvely hossza: 752 mm. Ltsz.: H. M. 87.17.1.1.-2.

133 Bánffy család szablyája XVIII. század vége M indkét lapján török férfi mellkép, Nap, Hold motívum, f r in g ia szöveg figyelhető meg. Egyenes, élbordás, ve­ zetőtüskés keresztvasát koronán ülő, kardot tartó oroszlános címerkép d í­ szíti. Tagolt kézvédő pántja a bordá­ zott, fekete bőrrel bevont markolatot lezáró, hosszan gerincre nyúló kupak­ hoz csatlakozik. Vörös bársonnyal bo­ rított hüvelye plasztikus, sugaras díszű ezüstpántokkal szerelt. A Bánffyak losonci ágának oroszlános cím erké­ pe minden alkatrészen megtalálható.

E típus, mint magyar huszárszablya vált ismertté. A szablya hossza: 910 mm.

L tsz.: 56.4039

136 Magyar szablya 1740-80 Pengéje ívelt, egyélű, fokéles, mind­ két oldalán homorulattal ellátott. A penge bal oldalán In hoc signo Vinces (E jelben győzni fogsz), kettős kereszt; Deus Exercituum Bellator fortissimo esto mecum (Seregek Istene, leghatal­ masabb hadakozó, légy velem) felírás, jobb oldalán a Szűz M ária a félholdon, majd M aria Mater Dei Patrona Hun­ gária Sub tuum Präsidium Confugie (Isten anyja, Magyarország védelme­ zője, a te védelmed alá menekülök) fel­ írás látható. A penge hossza: 784 mm, szélessége: 44 mm. A markolat fém­ szerelékei sárgarézből készültek.

A markolatkupak oroszlánfejben vég­ ződik. A hárító tüske parabola alakú.

A szablya hossza: 910 mm. A fahüvelyt fekete bőr borítja. A fémszerelékei sár­ garézből készültek. A hüvely hossza: 789 mm. Ltsz.: H. M. 2191/Fe

134 Magyar szablya 1740-1780 Pengéje ívelt, egyélű, fokéles, mind­ két oldalán széles homorulattal ellá­ tott. A penge bal oldalán a Nap, a Hold és csillagok rajzai, jobb oldalán f r in g ia felírás látható. A penge hossza: 803 mm, szélessége: 39 mm. A markolat fémré­ szei sárgarézből készültek. A marko­ latkupakot pontokkal díszítették. A hárítóvas vége gombban végződik.

A hárítótüske hosszú, pálcika alakú.

A fafogantyút fekete bőr borítja és egy szegecs rögzíti. A szablya hossza:

137 Hodirev Fedor szablyája 1720 Két csatornával ellátott pengéjén arannyal- tausírozott, koronát tartó angyalokat, cári kétfejű sast, Szent Györgyöt és cirill betűs szöveget fi­ gyelhetünk meg. S alakban hajlott ke­ resztvasának két végét és fonatos díszű markolatát stilizált állatfej zárja. H árí­ tólemezén címerkép látható. Fekete bőrrel bevont hüvelye cirill betűs ara­ nyozott pántokkal szerelt. Hodirev Fedor orosz tábornok tulajdona volt.

ICH. O JESSU DEIN BIN ICH, DODT UND LEw e n d ig (Ó

927 mm. A fahüvely is fekete bőrrel borított, s domborművesen díszített, fémszerelékei sárgarézből készültek.

A hüvely hossza: 800 mm. Ltsz.: H. M. 3577/Fe

A szablya hossza: 910 mm. Ltsz.: 57.6423

tokkal és élpántokkal szerelt. A szab­ lya hossza: 990 mm. Ltsz.: 53.461

138 Szablya XVIII. század első fele Enyhén ívelt pengéje sima. Rövid ve­ zetőtüskékkel készült keresztvasának végét kis méretű gomb zárja. Kézvédő pántja az indákkal, levelekkel borított, pompás művű markolatot lezáró, ún. madárfejes kupakhoz csatlakozik.

Barna bőrrel bevont hüvelye domborí­ tással díszített, aranyozott ezüstpán­ tokkal szerelt. Torkolatpántjának gaz­ dag motívumanyagában egy lóháton ülő fegyveres hívja fel magára a figyelmet.

A szablya hossza: 945 mm. L tsz.: 53.474

141 Hadik András szablyája XVIII. század első fele Pengéje ívelt, egyélű, fokéles, mind­ két oldalán homorulattal látták el.

A penge bal és jobb oldalát felhőkből kinyúló szablyát tartó kar, csillagok, Nap és Hold rajza díszíti. A penge bal oldalának közepén vésett felirat olvas­ ható: ANDREAS COMES HADIK GENERÁLIS

139 Amadé László szablyája 1740 A keskeny pengéjén kivont szablyát tartó, vágtató kuruc vitéz, valamint aranyozott levelek és indák között nap­ motívum látható. A fokában lévő díszí­ tés három nyílvesszőt ábrázol. Barok­ kos keresztvasának egyik oldala stili­ zált állatfejben végződik, a másik meg­ törve, mint kézvédő pánt a pompás művű markolatot lezáró markolat­ gombhoz csatlakozik. Fekete bőrrel bevont hüvelyén a domborított ezüst­ pántok első egységén, a torkolatpán­ ton, Joseph Liebl Fecit. A. Tata 1740, m íg a túloldalon Gr. Ezterhazy (sic) Jós. Bán és Orzág Bíró ajánd 1748 feli­ rat olvasható. Pántja fokán Báró La­ dislaus Amadé de W árkony Mars is Armis Veneris (Báró Várkonyi Amadé László, Venus fegyvereivel tündöklő Mars) szöveg kapott helyet. A szablya hossza: 920 mm. Ltsz.: 53.472 140 Hadik András lovastábornok szablyája XVIII. század második fele ívelt pengéjének mindkét lapját m ara­ tott, aranyozott csatajelenet díszíti.

Egyik lapon M ária Terézia képe, Vivat Mária Therézia R. H. et B szöveg, a má­ sik lapon Hadik-címer Andre von Ha­ dik Obrister, fokában: B: Dániel Kirschbaum et Lauterjung Fabricatores in Söllingen (Hadik András ezredes, Dániel Kirschbaum és Leuterjung gyá­ rosok Solingenben) felirat látható.

Egyenes, élbordás, vezetőtüskékkel készült keresztvasának végét gomb zár­ ja. Bordázott markolatát hosszú, a mar­ kolatgerincre nyúló kupak fedi. Kéz­ védő pántja a markolatkupakhoz csat­ lakozik. Fekete bőrrel bevont hüvelye aranyozott, domborított művű pán­

CAMPI MARSCHALLUS EXCELSI CONSILY AULAE BELLICI SUPREMUS PRAESES (Gróf

Hadik András tábornagy, az udvari fő­ haditanács elnöke). A penge hossza: 835 mm, szélessége: 33 mm. Az ara­ nyozott markolat kengyelét és marko­ latkupakját virágminták borítják.

A szablya hossza: 970 mm. A bőrhüve­ lyének szerelékei a markolathoz ha­ sonló díszítésűek és aranyozásúak.

A hüvely hossza: 874 mm. Ltsz.: H .M . 87.70.1.1-2.

mintás díszítés látható. A penge hossza: 685 mm, szélessége: 34 mm. A markolat fémszerelékei sárgarézből készültek. A hárítólap alsó részein: f =n =9 felírás ta­ lálható. A hárítótüske rombusz alakú. A fafogantyú fekete bőrrel bevont és sár­ garéz dróttal körül tekert. A markolat­ kupak és a hárítóvas gombban végző­ dik. A szablya hossza: 712 mm. Ltsz.: H .M . 1172/Fe 145 Orosz huszárszablya XVIII. század második fele Pengéje ívelt, egyélű, fokéles, mindkét oldalán egy széles és két keskeny homo­ rulattal. A penge jobb oldalán a cári korona alatt e betűben II (II. Ka­ talin) jel található. A penge hossza: 906 mm, szélessége: 36 mm. A markolat fémszerelékei sárgarézből készültek. A hárítóvas nyitott vége gombban végző­ dik. A hárítótüske hosszú, pálcika ala­ kú. A fafogantyúját fekete bőrrel borí­ tották és fémhuzallal tekerték körül. A szablya hossza: 1043 mm.

Ltsz.: H. M. 0851/Fe

142 Bajor gyalogsági szablya XVIII. század második fele Pengéje ívelt, egyélű, fokéles, mind­ 146 Porosz tüzérségi pallos két oldalán egy-egy, a fokához közel XVIII. század második fele eső keskeny homorulattal ellátott. Ez a pallos azt a ritkább mellékkengyeA penge hossza: 640 mm, szélessége les markolatformát képviseli, amelyet 33 mm. A markolat fémszerelékei sár­ egyes gyalogezredek katonái is viseltek. garézből készültek. A hárítóvas gomb­ Pengéje egyenes, kétélű, tompa csúcsú. ban végződik. A fafogantyút fekete A penge hossza: 591 mm, szélessége: 30 bőrrel borították. A szablya hossza: mm. A markolata sárgarézből készült, 753 mm. Ltsz.: H .M . 1271/Fe szögletes kiképzésű kengyelt és a hárító­ vasat egy külső kengyel köti össze. Az 143 Szász gyalogsági szablya öntött fogantyú felső része törökösen XVIII. század második fele előrehajló. Hárítótüskéi hosszú, pálcika Pengéje egyélű, ívelt, fokéles. A penge alakúak. A pallos hossza: 705 mm. bal oldalán szász korona alatt e f , majd Ltsz.: H. M. 1248/Fe Herzog zu Sachen Coburg und Sasfeld, és címer látható. A jobb oldal hasonló 147 Orosz gyalogsági szablya díszítésű. A penge hossza: 560 mm, XVIII. század vége szélessége: 29 mm. A markolat fém­ Pengéje ívelt, egyélű, fokéles, mind­ szerelékei sárgarézből készültek. A há-' két oldalán homorulattal ellátott. rítótüske hosszú, pálcika alakú. A fa­ A penge hossza: 634 mm, szélessége: fogantyút fekete bőrrel borították.

32 mm. A markolat sárgarézből ké­ A szablya hossza: 697 mm. A fahüvelyt szült. A hárítólap szív alakú, a ken­ barna bőrrel vonták be, a szájnyílása és gyeltől szélesedő. A hárítólap bal alsó a saruja sárgarézből készült. A szájnyí­ részén 93, jobb oldalán i. G. c . n . b „ a láson hosszú, csepp alakú hordkarika kengyel jobb oldalán pedig r (G): található. A hüvely hossza: 575 mm. jik (LK ) betűk láthatók. A fogantyú Ltsz.: H. M. 1264/Fe sima felületű, felül gombban végző­ dik. A szablya hossza: 780 mm. Ltsz.: 144 Francia 1767 M gránátosszablya, H .M . 1010/Fe szabálytalan markolattal Pengéje ívelt, egyélű, fokéles. A penge 148 Osztrák 1769 M nehézlovassági fokán: M = tureR = le Dátsace, a penge pallos jobb oldalán r , felette korona és virág­ Pengéje egyenes, egyélű, fokéles,

mindkét oldalán homorulattal ellátón. A penge fokán Weiss felirat látható. A pen­ ge hossza: 882 mm, szélessége 37 mm. A lapos hárítólapot balról és jobbról 4-4 furattal könnyítették. A hárítólap de­ rékszögű töréssel megy át a keskeny mar­ kolatkengyelbe. Az egyenes famarkola­ tot fekete bőr borítja. A pallos hossza 1034 mm. A pallos hüvelye 1775-ig bőr­ rel bevont fából, szerelékei fémből készül­ tek. 1775-től a fahüvelyt bőr helyett vé­ kony vaslemez borította, és különös szájkarikával is ellátták. 1775-ben a le­ génységnél is rendszeresítették. A hüvely hossza: 930 mm. Ltsz.: H. M. 0643/Fe 149 Angol 1807 M lovassági pallos Pengéje egyenes, egyélű, fokéles, mindkét oldalán homorulattal ellátott.

A penge fokán d a w e felirat, a penge jobb oldalán az angol korona látható.

A penge hossza: 895 mm , szélessége: 37 mm. A hárítóvas rombusz alakú va­ sára egy erősebb lapot szereltek, amelynek mindkét oldalán négy-négy nyílás található. A kengyel felső részén a markolatszíj részére egy kivágást készítettek. A pallos hossza: 1034 mm.

A fémhüvely külső felületén: 4, a belső falán: w o o l l e y d e a k in iw e t o n felírás található. A hüvely hossza: 912 mm.

Ltsz.: H. M. 0642/Fe 150 Pandúrkés XVIII. század közepe Pengéje egyélű, ívelt, fokéles, homorulat nélküli. A penge bal oldalán N ...m e...p as... sans Raisons... felírás látható. A penge hossza: 408 mm, szé­ lessége: 28 mm. A fogantyú a pengető­ től a kupakig fokozatosan spirálszerűen szélesedik, anyaga fa. A hárítólap és a hárítólapka anyaga sárgaréz. A hárí­ tólap enyhe S alakú, a hárítólapka át­ tört és virágm intákkal díszített. A pandúrkés hossza: 541 mm. Ltsz.: H. M . 87.26.1.

151 Pandúrkés XVIII. század második fele A penge ívelt, egyélű, fokéles. A penge bal oldalán keretben p a n d ú r , ez alatt kardot tartó pandúr alakja, majd ovális körben: Ich hatte gravitât mâcher Schritt vor Schritt felírás látható. A pen­ ge fokán virágmintás gravírozás van. A penge jobb oldalán Kom ich an meinen feind so mach ich einem Schritt szöveg olvasható. Felette a bal oldalhoz hasonló jelek és ábrák találhatók. A penge hoszsza: 451 mm,szélessége: 26mm. Ahárí-

tólap sárgaréz, széles, él felőli oldala a markolatkupak felé hajlik. A szarulap­ kákat négy szegecs és egy markolatgyű­ rű rögzíti. A markolatkupak madárfej alakú. A szablya hossza: 573 mm. A fa­ hüvely barna színű bőrrel borított, a szerelékei sárgarézből készültek, hoszsza: 445 mm. Ltsz.: H. M . 2246/Fe 152 Pandúrkés XVIII. század második fele A penge egyélű, ívelt, fokéles, mind­ két oldalán homorulattal ellátott.

A penge jobb oldalán kissé elmosódot­ tan: Vivat pandúr felirat, majd ez alatt egy pandúr alakja látható. A penge hossza: 495 mm, szélessége: 27 mm. A markolat szerelékei sárgarézből készül­ tek. A hárítóvas S alakú. A hárítólapka áttöretes, kagyló alakú, közepén egy madárábrával. A fehér markolatlapo­ kat négy szegecs és a markolatgyűrű erősíti a fogantyúhoz. A markolatku­ pak madárfej alakú. A szablya hossza: 610 mm. L tsz.: H. M. 2245/Fe 153 Osztrák pandúrszablya, beépített elöltöltő franciakovás pisztollyal XVIII. század második fele Pengéje ívelt, egyélű. A penge mind­ két oldalát levélminták díszítik. A penge hossza: 557 mm, szélessége: 34 mm. A markolatba épített terzerol rendszerű elöltöltő franciakovás pisz­ toly 11 mm űrméretű. A pisztoly csö­ vének hossza: 126 mm. A markolatlap­ kái szarulemezből készültek, s a fogan­ tyúhoz három csappal rögzítették.

A markolatkupak madárfej végződé­ sű. A szablya hossza: 725 mm. Ltsz.: H. M . 0430/Fe 154 Osztrák 34. gyalogezred zenészeinek szablyája 1780-1790 Pengéje ívelt, egyélű, fokéles. A penge bal oldalán a császári korona alatt js, ez alatt az osztrák sas, jobb oldalán, a csá­ szári korona alatt e a , alatta az osztrák sas, s ezen n ° 34 felírás látható.

A penge hossza: 683 mm, szélessége: 44 mm. A markolat szerelékei sárga­ rézből készültek. A hárítólap szabad vége enyhén a penge foka felé hajlik.

A fafogantyú fekete bőrrel borított.

A szablya hossza: 805 mm. Ltsz.: H. M . 87.71.1.

155 Osztrák 1769/75 nehézlovassági pallos Pengéje egyenes, egyélű, fokéles,

mindkét oldalán homorulattal ellátott.

A penge mindkét oldalán a koronás osztrák sas látható. A penge hossza: 847 mm, szélessége: 40 mm. A lapos hárítólapot balról és jobbról négy-négy furattal könnyítették. A hárítólap de­ rékszögű töréssel megy át a keskeny markolatkengyelbe. A markolatkupak teteje félgömbölyű, hárítólapig leérő nyúlványát a fogantyú falához a mar­ kolatkupak lapjain áthaladó szegecs rögzíti. A hárítólap tövéhez nagymére­ tű markolattüskék csatlakoznak. A pallos hossza: 1005 mm. A fémhüvely két hordpántos, hossza: 847 mm.

L tsz.: H. M . 83.657.1.1.-2.

156 Osztrák nehézlovassági altiszti pallos XVIII. század vége Pengéje egyenes, egyélű, fokéles, mindkét oldalán két keskeny és egy széles homorulattal. A penge hossza: 804 mm, szélessége: 31 mm. A dragonyosok pallosának markolata ekkor ú j­ szerű, ugyanis két kengyellel látták el.

Ha a pallost nem használják, a két ken­ gyel derékszögben kifordítható, s így kosarat alkot. A fafogantyú fekete bőr­ rel borított. A pallos hossza: 934 mm. A fémhüvely hordkarikafülecseit a hü­ velyre forrasztották. A hüvely hossza: 830 mm. Ltsz.: H. M. 0614/Fe 157 Szász dragonyosszablya XVIII. század vége Pengéje ívelt, egyélű, fokéles, mind­ két oldalán egy széles és egy keskeny homorulattal. A pengető mindkét ol­ dalán a szász korona alatt f a betűk lát­ hatók. A penge hossza: 895 mm, szé­ lessége: 30 mm. A durva kiképzésű markolat vasból készült, formája régi­ es kosárrendszerű. A fafogantyú fém­ szálakkal körültekert. A szablya hoszsza: 1064 mm. A fahüvelyt fekete bőr borítja. A fémszerelékek sárgarézből készültek. A szájnyílásnál c .f .i i .e .n 0.

18. felírás található. A hüvely hossza: 925 mm. L tsz .:H . M . 1238/Fe 158 Török lovastiszti szablya XVIII. századvége Pengéje ívelt, fokéiig egyélű, innen a csúcsig kettős, ún. Dzulfakar lángolt pengéjű. A Dzulfakar vagy köznyel­ ven Dzülfíkar Mohamed kedvenc kétpengéjű kardja volt. (E szó jelentése: A gerinccel ellátott.) A penge két olda­ lán török szöveg olvasható szép taalikperzsa stílusú betűkben, ezüsttel k i­

verve. A penge hossza: 810 mm, szé­ lessége: 27 mm. A lángolt rész hossza: 480 mm. A szablya markolata kétol­ dalt féldomború és simított fából ké­ szült, lefelé hajló gombvéggel, am ely­ ben a láncocska számára lyukat készí­ tettek. Keresztvasa közepén rombusz alakú, két végén kettős metszett gombbal. A szablya hossza: 935 mm.

Ltsz.: H. M . 1180/Fe 159 G alíciai-lodom éria testőrség szablyája 1786 Pengéje ívelt, egyélű, fokéles, mind­ két oldalán egy keskeny és egy széles homorulattal. A pengető mindkét ol­ dalától 50 mm hosszan aranyozott, 170 mm hosszan kékített. A penge bal ol­ dalán korona alatt az osztrák címer lát­ ható. A penge hossza: 804 mm, széles­ sége: 37 mm. Markolatszerelékei sár­ garézből készültek, s arannyal futta­ tónak. A kengyel gyöngysoros díszíté­ sű. A hárítólap jobb oldala kagylószerűen kiszélesedik, áttöretes, széles gyöngysoros díszítésű. A m arkolatku­ pakon a koronás császári sas, a pajzsá­ ban címer található. A markolat bal ol­ dalán a hárítólap kör alakú ujjvédővel készült. A szablya hossza: 931 mm.

Ltsz.: H. M . 87.22.1.

160 Porosz 1735 M dragonyoskard Pengéje egyenes, kétélű. A penge hoszsza: 925 mm, szélessége: 40 mm. A markolat fémszerelékei sárgarézből készültek. A kosár három mellékkengyeles, az első kettő keresztezi egy­ mást. A hárító vas nyitott vége egye­ nes. A dróttal körültekert fafogantyút fekete bőr borítja. A markolatkupakot madárfej alakú markolatgombbal lát­ ták el. A kard hossza: 1090 mm. A fa­ hüvely fekete bőrrel borított, a hüvely­ szerelékek sárgarézből készültek. A hüvely hossza: 940 mm. Ltsz.: H. M. 87.43.1.1.-2.

161 Dán 1774 M lovassági kard Pengéje egyenes, egyélű, fokéles, mindkét oldalán egy keskeny és egy széles homorulattal. A penge bal olda­ lán korona alatt c, ebben 7, majd ez­ alatt 1766 és mesterjegy, a pengemed­ dőn pedig b s látható. A penge hossza: 990 mm, szélessége: 33 mm. A marko­ lat fémszerelékei sárgarézből készül­ tek. A hárítólap mind a két oldala bab alakú. A hárítólap alsó részén is a BS monogram található. A markolatkupa­

kot golyó alakú markolatgomb-végződés zárja le. A kard hossza: 1170 mm.

A fahüvelyt bőr, azt pedig csaknem teljes egészében sárgaréz lemez borít­ ja. A hüvely hossza: 1015 mm. Ltsz.: H .M . 87.3.1.1.-2.

162 H essen -kasseli dragonyospallos XVIII. század vége Pengéje egyenes, kétélű, a penge mindkét oldalán, stilizált virág és spi­ rális díszítés között Printz W ilhelm Regiment felirat látható. A penge hoszsza: 975 mm, szélessége: 40 mm.

A markolat fémszerelékei sárgarézből készültek. Két mellékkengyele széles kosárba megy át. A kosár elején koro­ nás oroszláncímerkép tűnik elő. A fo­ gantyút sárgaréz dróttal fonták körbe.

A markolatkupak a gomb felé fokoza­ tosan vastagodik. A markolat bal olda­ lán hüvelykujj gyűrű van. A pallos tel­ jes hossza: 1140 mm. A hordkamós fa­ hüvelyt fekete lóbőr borítja, szerelékei sárgarézből készültek. Ltsz.: H. M. 87.2.1.1.-2.

163 F rancia lovassági szablya XVIII. sz. vége, XIX. sz. eleje Pengéje ívelt, egyélű, fokéles, mind­ két oldalán homorulattal ellátott. A penge egyharmad részben kékre futta­ tott, s arannyal berakott jelvényekkel díszített. A penge bal oldalán stilizált levéldísz alatt bal kezével álló pajzsra támaszkodó, jobbjában kivont kardot tartó tunikás, nyelvét öltögető, föveges lovag alakja látható. Ez alatt Veingre Ou M ourir (Győzni vagy meghalni) felirat található. Alatta a penge tövét zászlók, dárdák és ágyúból álló szim­ bolikus csoportozat díszíti. A penge jobb oldalán francia stilizált liliom alatt kardok, lovassági lobogók, lovas kürt­ ből álló fegyvercsoport látható. A pen­ ge hossza: 727 mm, szélessége: 42 mm.

A markolat halbőrrel bevont, sárgaréz­ ből vésett strucctollas francia sisakban végződik. A hárítóvas a kézvédő le­ mezzel egy darabot alkot. A kézvédő három ággal a kengyelhez kapcsoló­ dik. A védlemezen egy hármas halmon álló várat ábrázoló pajzs körül fegyvertrófeumot véstek. A szablya hossza: 885 mm. A fémhüvely foglalatai sárga­ rézből készültek. A hordkarika négy­ oldalú, csúcsos alacsony piramist alkot, amelyen bevert körös vonaldí­ szítés is található. A hüvely hossza: 800 mm. Ltsz.: H. M. 87.10.1.1.-2.

164 Török díszszablya 1796 Pengéje ívelt, egyélű, fokéles. A penge mindkét oldalán arany berakással török írásjelek és 1210 évszám (átszámítva 1795) látható. A penge hossza: 700 mm, szélessége: 42 mm. A markolat szeif formájú. Hárító vasának mindkét vége a penge felé hajlik. A markolat fél­ drágakövekkel dúsan kirakott. A szab­ lya hossza: 855 mm. Az aranyozott fémhüvelye féldrágakövekkel gazda­ gon díszített. A hüvely hossza: 820 mm.

L tsz.: H. M . 4778/Fe 165 Szablya XVIII. század Fokéles, damaszkuszi pengéje arany­ nyal tausírozott. Rövid vezetőtüskés, vésett díszítésű, öntöttréz keresztvasá­ nak közepén boglárdísz, kétoldalt le­ vélornamentika, virágmotívum figyel­ hető meg. Tömör, aranyozott bronz­ markolata bordázott. Fekete bőrrel bevont hüvelye vésett díszítésű felkö­ tőpántokkal készült. A szablya hossza: 910 mm. Ltsz.: 53.488 166 Szablya XVIII. század Samsírpengéje metszett és vésett díszí­ tésű. Egyenes, levélmotívumos, veze­ tőtüskékkel ellátott keresztvasának két végét rácsozott gomb zárja. Gazda­ gon vésett, aranyozott művű markola­ ta perzsa stílus szerint végződik. Kék bársonnyal bevont hüvelyén aranyo­ zott, niellódíszes pántok sorakoznak.

A szablya hossza: 922 mm. Ltsz.: 56.4217 167 T őrkardX V III. századközepe Pengéje egyenes, kétélű. A penge mindkét oldala cizellált, benne korona és címer látható, penge hossza: 650 mm, szélessége: 12 mm. A markolat fém­ szerelékei sárgarézből készültek. A há­ rítóvas felső része egyenes, mindkét vége gombban végződik (a jobb oldali hiányzik). Az egyenes hárítóvas alá a penge felé hajló mellék hárítólapot he­ lyeztek. Alatta két áttöretes díszíté­ sű, félkör alakú hárítólap van. A fo­ gantyúja bőrrel borított fa, amelyet rézhuzallal tekertek körül. A mar­ kolatgomb áttöretes díszítésű. A kard hossza: 815 mm. L tsz.: H. M. 87.30.1.

168 T őrkardX V III. századközepe Pengéje egyenes, háromélű, minden oldalán homorulattal látták el. A penge minden oldalát stilizált levelek díszí­

tik. A penge hossza: 715 mm, széles­ sége: 23 mm. Az ovális alakú hárí­ tólap áttöretes. Felette egy mellék hárítóvas van, amely mindkét oldalán félkörben lehajlik a hárítólaphoz. A kengyel áttöretes díszítésében körés virágemblémák találhatók. A mar­ kolatkupak gazdagon díszített. A kard hossza: 940 mm. Ltsz.: H. M. 87.29.1.

bronzból készült. Vésett felületű, fonatos díszítésű keresztvasa a hatszög­ letű, maratott, vésett, fonatos mar­ kolatot lezáró, körte alakú gombhoz csatlakozik. A spádé teljes hossza: 964 mm. Ltsz.: 56.4780

174 Francia műszaki szablya XVIII. század vége Pengéje ívelt, egyélű, fokéles, mind­ két oldalán homorulattal ellátott.

169 Porosz tiszti kard A penge hossza: 750 mm, szélessége: XVIII. század közepe 47 mm. A fűrészfogazott fokú penge Pengéje egyenes, egyélű, fokéles, hossza: 535 mm. A m arkolat sárga­ mindkét oldalán homorulattal ellátott. rézből készült. H árítólapjának két A penge hossza: 808 mm, szélessége: vége a penge felé hajlik. A m arkolat­ 27 mm. A markolat szerelékei sár­ kupak kakasfejben végződik. A szab­ garézből készültek. A hárítólap két ivá hossza: 945 mm. L tsz.: H. M. ovális alakú lapkából áll. A hárító­ 1224/Fe vas gombban végződik. A fogantyút sodrott rézdróttal tekerték körbe. A 175 Szablya XVIII. század kard hossza: 977 mm. Ltsz.: H. M. ívelt, széles pengéjén poncolt alapon 0977/Fe török szöveg látható. Egyenes, gom­ bos végű, vezetőtüskékkel ellátott, 170 Tőrkard XVIII. század közepe kézvédő pántos keresztvasa metszett Pengéje egyenes, háromélű, homoru­ és aranyozott díszítésű. Bordázott lattal ellátott. A pengén stilizált levél­ markolatának végét vésett felületű, a díszítések láthatók. A penge hossza: markolatgerincre nyúló kupak zárja.

796 mm, szélessége: 24 mm. A marko­ Fekete bőrrel bevont hüvelyét met­ lat fémből készült. A hárítólap két ová­ szett és aranyozott haditrófeás pántok lis alakú lapkából áll. A lapkák áttört borítják. A szablya hossza: 965 mm. díszítésűek. A hárítóvas gombban Ltsz.: 53.464 végződik. A fogantyú pontozott díszí­ tésű. A kengyel közepén stilizált virá­ 176 Szablya XVIII. század gok vannak. A markolatgombot apró A lapjának jobb és bal oldalán a Nap, a gömböcskék díszítik. A kard hossza: Hold, csillag és felhőből kinyúló szab1021 mm. L tsz.: H. M . 0993/Fe lyás kéz látható. Egyenes, gombos lezárású, vezetőtüskés keresztvasa hul­ 171 Spádé XVIII. század eleje lámos díszítésű. Kézvédő pántja a fe­ Egyenes, három csatornával ellátott, kete bőrrel bevont markolatot lezáró, hegybe futó, kétélű pengéje áttört. gerincre nyúló, madárcsőrős kupak­ Rézből készült hárítólemeze, sima ke­ hoz csatlakozik. Fekete bőrrel borított resztvasa és kézvédő pántja aranyo­ hüvelyén domborított, bordás veretek zott. Sodronnyal bevont markolatának vannak. E típus, mint magyar huszár­ végét gömb alakú gomb zárja. A spádé szablya vált ismertté. A szablya hossza: hossza: 980 mm. Ltsz.: 56.3966 980 mm. L tsz.: 56.4043 172 Spádé XVIII. század Kétélű, hegybe futó csatornával ellá­ tott pengéjén szövegimitáció látható. Öntöttréz hárítója áttört m űvű, ovális lemez. Keresztvasa, kézvédő pántja és szögletessé formált, középen rozettával készült markolata, valamint tojásdad alakú gombja virágos díszítésű. A spádé hossza: 915 mm. L tsz.: 56.3965 173 Spádé XVIII. század vége Háromélű, hegybe futó pengéje mara­ tott. Ovális hárítólemeze aranyozott

177 Szablya XVIII. század Enyhén ívelt, homorulattal ellátott pengéjén M ária Terézia és II. József monogramja, valamint a császári két­ fejű sas látható. A gombban végződő, vezetőtüskés keresztvasa, gyöngysoros kézvédő pántja, a bordázott markola­ tot lezáró, gerincre nyúló kupak és a fekete bőrrel bevont hüvely domborí­ tott bronzpántjai aranyozottak. E tí­ pus, mint magyar huszárszablya vált ismertté. A szablya hossza: 935 mm.

L tsz.: 57.7415

178 Szablya XVIII. század Enyhén ívelt pengéjének egyik lapja ezüsttel tausírozott. Barokkos kagy­ lókból kialakított keresztvasát, kézvé­ dő pántját, markolatát és vörös bár­ sonnyal borított hüvelyének vereteit fehér kristályokkal dúsan díszítették.

A szablya hossza: 880 mm. Ltsz.: 58.7505 179 Szablya 1800 körül ívelt pengéje díszítés nélküli. Aranyo­ zott réz keresztvasának végét stilizált állatfejjel, közepét rozettával díszítet­ ték. Pikkelyes oroszlánfejjel lezárt markolatán medalionban elhelyezett női és férfi mellkép látható. Fekete, ca­ pás bőrrel bevont hüvelye aranyozott, rézpikkelyes, copf stílusú, rozettás pántokkal szerelt. A szablya hossza: 983 mm. Ltsz.: 56.4304 180 Szablya XVIII. század vége Enyhén ívelt pengéjén széles csatorna húzódik. Egyenes keresztvasának két végén rozettaszerű dísz látható. Vé­ sett, növénymintás markolatát aranyo­ zott sasfej zárja. Fekete bőrrel bevont, copf stílusban díszített hüvelyén a pántok rézből készültek. A szablya tel­ jes hossza: 9 6 0 mm. Ltsz.: 56.4409 181 Szablya XIX. század eleje Enyhén hajlított pengéje maratott díszítésű. Két aranyozott, bronzkígyó összefonódott alakjával kialakított ke­ resztvasa, illetve kézvédő pántja és a tekergő kígyóval díszített, oroszlánfej­ jel lezárt markolata empire jellegű. Az aranyozott bronzhüvelyt, a felkötő- és sarupántot rozettás veretek borítják.

A szablya hossza: 990 mm. Ltsz.: 58.7440 182 Szablya XIX. század eleje Homorulattal készült pengéje enyhén ívelt. S alakban hajlított bronz ke­ resztvasa kígyófejben végződik. Ön­ töttbronz, akantuszleveles, napmotívumos, vésett felületű, copf stílusban készült markolatát kék ékkővel díszí­ tett emberfő zárja le. Keresztvasból in­ duló, tagolt kézvédő pántja a marko­ latgombhoz csatlakozik. Fémhüvelyé­ nek sarupántján a copf motívumok újra megjelennek. A szablya hossza: 83 0 mm. Ltsz.: 64.8446

183 Szablya XIX. század eleje Kézvédő pánttal ellátott, aláhajló végű keresztvasa bordázott. Domborított, vésett felületű markolatát empire jelle­ gű sisakos női fej zárja. Keresztvasá­ nak végébe e k .p g . betűket véstek.

Ezüsthüvelye domborított. K inagyí­ tott markolatát lásd a 217. képen.

A szablya hossza: 1015 mm. Ltsz.: 58.7488 184 Hadik-Barkóczy család szablyája 1807 Empire stílusban készült díszszablya.

Enyhén ívelt pengéje fokéles. Pikke­ lyes felületű keresztvasa kígyófejben végződik. Haditrófeákkal díszített ezüstmarkolatát oroszlánfej zárja.

Fekete halbőrrel bevont, haditrófeás véretekkel szerelt hüvelyének jegyei bi­ zonyítják, hogy Bécsben készült ötvös­ munka. Egykoron a Hadik-Barkóczy család birtokában volt. A szablya hoszsza: 882 mm. L tsz.: 56.4307 185 Szablya XIX. század Haditrófeákkal díszített pengéje ara­ nyozott. Öntöttréz, plasztikus díszű, középen kiszélesedő keresztvasa gombban végződik. Közepét arabeszkes, áttört, gyöngyös boglár ékesíti.

Fekete szarumarkolatát rézből öntött, stilizált állatfej zárja. Keresztvasát és markolatgombját kézvédő pánt köti össze. Zöld bársonnyal bevont hüve­ lyén a préselt rézpántok aranyozottak.

A szablya hossza: 993 mm. Ltsz.: 59.8038 186 Szablya XVIII. század Foka mentén csatornázott, beütött sárgaréz jeggyel ellátott pengéje lán­ golt élű. Aranyozott, bronz vezetőtüs­ kés keresztvasának végét gomb díszíti.

Kézvédő pántja a bordázott, csuklózsi­ nór részére átfúrt markolatot lezáró, gerincre nyúló, madárcsőrös kupak­ hoz csatlakozik. Fekete bőrrel bevont hüvelye áttört művű, aranyozott bronzpántokkal szerelt. A szablya hoszsza: 945 mm. Ltsz.: 53.460 187 Szablya XIX. század eleje Díszkivitelű, törökös jellegű fegyver.

Pengéje erősen ívelt. Egyenes, vésett, gombos végű, aranyozott keresztvasá­ nak közepét indák, ötszirmú virágok díszítik. Markolatának végét turbános török fej zárja. Piros bársonnyal bevont hüvelyén domborított és vésett aranyo­

zott rézpántok találhatók. A szablya hossza: 895 mm. Ltsz.: 56.4317 188 Szablya XIX. század eleje Díszkivitelű fegyver. Erősen ívelt pengéje végig maratott. Egyenes, ön­ töttréz, tagolt és klasszikus virágdíszű keresztvasának végét stilizált liliom ékesíti. Napmotívumos, öntöttréz markolatát szakállas emberfő zárja.

Barna bársonnyal bevont hüvelye ön­ tött rézpántokkal, préselt apró virágos élpántokkal szerelt. A szablya hossza: 948 mm. Ltsz.: 56.4353 189 Szablya XIX. század eleje Enyhén ívelt, sima pengéje fokéllel készült. Távol-keleti jellegű, két egy­ más alatti részből álló, öntöttréz ke­ resztvasának végét állatfej díszíti.

Gyöngyházlemezzel borított, köze­ pén koronás m agyar cím eres m arko­ latát oroszlánfej zárja. A felkötőpán­ tok m otívum anyaga fonást utánoz.

A szablya hossza: 795 mm. L tsz.: 56.4333 190 Kossuth Lajos szablyája XIX. század Erősen ívelt, fokéles pengéje díszítés nélküli. Öntöttezüst keresztvasa gombban végződik, vezetőtüskéi rövi­ dek, fehér csontmarkolata hagymafe­ jes. Vésett ezüsttokját és markolatát piros ékkövek díszítik. Kossuth Lujza tanúsítása szerint Kossuth Lajos tulaj­ dona volt. A szablya hossza: 930 mm.

Ltsz.: 64.8412 191 Haller Ferenc szablyája 1840 Pengéjének mindkét lapján gr. Haller Ferenc testőrkapitánynak szóló ajánlás és az adományozó testőrök névsora ol­ vasható. Fokán 1842. évszám látható.

Ezüst keresztvasa alatt széles, ovális hárítólem ez található, rajta M agyarország és Erdély cím ere. Kézvédő pántja kiöblösödik, az 1837 M tiszti szablya form áját követi. A m arkolat­ kupakot topázba vésett H aller-cím er díszíti. Ezüsthüvelye domborított m űvű, lovasjelénetes pántokkal sze­ relt. Ezt az ötvösremeket H. Haussmann 1840-ben Bécsben készítette.

A szablya hossza: 1022 mm. L tsz.: 56.4293 192 Magyar 1811 M tiszti szablya (I. típus) Pengéje ívelt, egyélű, fokéles, mind­

két oldala homorulattal ellátott. A pen­ ge mindkét oldalát hadiemblémák díszítik. A penge fokán stilizált levelek láthatók. A penge hossza: 842 mm, szélessége: 27 mm. A markolat fém­ szerelékei sárgarézből készültek. A kengyel S, a hárítótüske pedig rom­ busz alakú, sima felületű. A hárítólap lefelé hajlik és gombban végződik.

A fafogantyút fekete bőr borítja. A szablya hossza: 960 mm. A fahüvely fekete lóbőrrel borított, veretei sima felületű sárgarézből készültek. A hü­ vely hossza: 852 mm. Ltsz.: H. M. 0813/Fe 193 Osztrák gyalogostiszti szablya (az 1 8 1 1 MII. típusú magyar gya­ logostiszti szablyából alakított) XIX. század első fele A pengéje XVIII. századi, ún. fringiapenge, am ely ívelt, egyélű, fokéles, mindkét oldalán homorulattal ellátott.

A penge hossza: 585 mm, szélessége: 45 mm. A markolat fémszerelékei sár­ garézből készültek. A fémfelületük rozettával és vonalakkal gazdagon mintázottak. A szablya hossza: 714 mm. A fahüvely barna színű bőrrel borított, fémszerelékei sárgarézből készültek.

A markolat és a hüvely fémrészei ara­ nyozottak. A hüvely hossza: 610 mm.

Ltsz.: H. M. 2190/Fe 194 Szablya XIX. század eleje K ékített, maratott és aranyozott pen­ géjének tövén Joseph Jaeger mester­ név látható. Lombokkal díszített ke­ resztvasa S alakban hajtott. Filigrános hálóval borított markolatának végét csőrében kézvédő láncos sasfej zárja.

Fekete, bőrrel bevont hüvelyén a filigrános hálóval borított kék zománcos, ezüstveretes díszítési technika ismét­ lődik. A szablya hossza: 890 mm.

Ltsz.: 56.4352 195 Szablya 1815 Empire stílusban, bécsi ötvös műhe­ lyében készült díszszablya. Pengéje homorulattal készült. Kigyó alakú ezüst keresztvasa a haditrófeákkal díszített vésett markolatot lezáró em­ berfejes gombhoz kézvédő lánccal csatlakozik. Ezüsthüvelyén is hadi­ trófeák láthatók. A szablya hossza: 980 mm. L tsz.: 56.4301 196 Szablya XIX. sz. második fele ívelt, széles huszárpengéjén Mádon-

na-díszítés látható. Egyenes, vezető­ tüskés, domborított, vésett, rozettás, ezüst keresztvasa törökös jellegű.

Hagymafejes, ezüst keresztvasát tür­ kizkő díszíti. Szürke halbőrrel bevont, ezüstpántokkal szerelt hüvelyén török feliratú türkizkövek sorakoznak.

A szablya hossza: 970 mm. Ltsz.: 56.4360 197 Szablya 1824 körül K eskeny, damaszkolt pengéje homorulattal ellátott. Középen kiszélesedő, ezüst keresztvasának két végét bordá­ zott felületű gomb zárja le. Középen vésett díszítésű alapra türkizeket he­ lyeztek. Karabella típusú markolatán koronás magyar címer látható. Bordó bársonnyal bevont hüvelye türkizes ezüstpántokkal szerelt. A szablya hossza: 1020 mm. Ltsz.: 56.5569 198 Czuczor János szablyája 1848 A penge gyengén ívelt, erőteljesen el­ vékonyodó. Birkafejben végződő ke­ resztvasát levelek díszítik. Az egyik ol­ dalon középen, ovális keretben Köl­ csey Ferenc, a másikon Czuczor János mellképe, a futó indákkal és levelekkel gazdagon kitöltött, oroszlánfejjel le­ zárt markolatán pedig Magyarország, illetve Érsekújvár címere látható. A pengén: Hála emlékül az E. Újvári pol­ gárság Tisztújítását vezető elnöknek Czuczor Jánosnak, Május 23. 1848 fel­ irat figyelhető meg. A vésett levelekkel díszített, pántokkal szerelt ezüsthüve­ lyen Szentpéteri, neves magyar ötvös­ mester 1848-as bélyege a szablya kelet­ kezésének idejét bizonyítja. A szablya hossza: 935 mm. L tsz.: 64.8411 199 Szablya XIX. század eleje ívelt, mindkét lapjában két-két csator­ nával ellátott pengéjén Ki érdemet vet, dicsőséget arat és Csongrád Vármegye KK és RR 1832/6 dik Évi Ország Gyű­ lési Követjeknek TB Klauzál Gábor­ nak felirat olvasható. Gombos lezárású keresztvasához rövid vezetőtüskék csatlakoznak. Vésett rozettákkal és le­ vélindákkal díszített markolatán M a­ gyarország címere látható. A szablya hossza: 920 mm. L tsz.: 64.8413 200 Jósika Miklós szablyája XIX. század ívelt pengéjén maratott, aranyozott és feketített lombozatok, hadi trófeák áb­ rái sorakoznak. Egyenes, makkos vé­

gű, vésett felületű keresztvasához rö­ vid vezetőtüskék csatlakoznak. Csont­ markolatát hagymafejes gomb zárja.

Acélhüvelye aranyozott, öntöttréz fel­ kötőpántokkal szerelt. Br. Jósika M ik­ lós író és politikus tulajdona volt. A M agyar Nemzeti Múzeumnak felesé­ ge, Podmaniczky Júlia írónő ajándé­ kozta. A szablya hossza: 913 mm.

L tsz.: 56.4281 201 Simonyi József huszár ezredes szablyája XIX. század eleje Pengéje ívelt, egyélű, fokéles, mind­ két oldalán egyharmad részben egy széles, innen kezdve a pengecsúcsig kettő homorulattal. A penge mindkét oldalát m élyített alapon domborított aranyozás nyomait viselő hadijelvé­ nyek díszítik. A penge hossza: 826 mm, szélessége: 28 mm. M arkolata az 1798 M pallosok egy változata. A fogantyú bőrrel borított fa. Három markolat­ kengyele és a mellék hárítólapok szük­ ség esetén markolatkosárrá alakítha­ tók át. A markolat kengyelének alsó felébe vésett Simonyi név a fegyver tu­ lajdonosát, a francia háborúk legendás hősét idézi emlékezetünkbe. A szablya hossza: 950 mm. A vasbádog hüvely si­ ma, csiszolt felületű, hossza: 865 mm.

Ltsz.: H. M. 87.27.1.1.-2.

202 Szablya XVIII. század vége ívelt pengéje díszítés nélküli. Rövid, vezetőtüskés, egyenes keresztvasának végét tagolt gomb zárja. A keresztvas egész felületét, a markolatot, a gomb­ hoz csatlakozó kézvédő pántot és a capás bőrrel borított hüvely vereteit acélkristályok borítják. A szablya hoszsza: 872 mm. L tsz.: 56.4286 203 Szablya XVIII. század vége Enyhén ívelt pengéjén maratott dísz és szöveg látható. Vezetőtüskés, egyenes keresztvasát, kézvédő pántját, a csuk­ lózsinór részére áttört bordázott mar­ kolatot lezáró, hosszan gerincre nyúló kupakot, valamint a fekete bőrrel be­ vont hüvely vereteit acélkristályok bo­ rítják. A szablya hossza: 915 mm.

L tsz.: 55.3583 204 Szablya XIX. század eleje Pengéje enyhén ívelt, keresztvasa nyo­ mott gömbökkel tagolt. Markolatát acélkristályos keretezésű, rombusz alakokba helyezett rozetták díszítik.

Fekete bőrrel bevont hüvelyét a mar­

kolathoz hasonlóan díszítették, és acélkristályos véretekkel látták el.

A szablya hossza: 866 mm. Ltsz.: 56.5166 205 Osztrák 1803 M huszárszablya Pengéje ívelt, egyélű, fokéles, mind­ két oldalán homorulattal ellátott. A pen­ ge mindkét oldalán Sans Peur Etsans Reproche (Félelem és gáncs nélkül).

A penge fokán Georg... felirat látható.

A penge hossza: 831 mm, szélessége: 39 mm. A markolat szerelékei fémből készültek. A hárítóvas egyenes, gomb­ ban végződik. A kengyel felső részén a markolatszíj részére mozgatható kari­ kát szereltek fel. A markolatkupak lapkái a fogantyú rögzítésére szolgál­ tak. A fafogantyú fekete borjúbőrrel borított. A szablya hossza: 970 mm.

A fémhüvely két hordpántos. A hüvely hossza: 895 mm. Ltsz.: H. M . 3580/Fe 206 Magyar huszártiszti szablya XIX. század eleje Pengéje ívelt, egyélű, fokéles, mind­ két oldalán egy-egy keskeny és széles homorulattal ellátott. A penge jobb ol­ dalán a XVIII. század végén használt magyar cím er, alatta a z h a z á é r t , a bal oldalán és b ö t s ü l e t é r t be­ vésett felirat látható. A penge fokán az olasz fegyverkészítő neve „Paolo Landi Brescia” olvasható. A penge hossza: 890 mm, szélessége: 33 mm. Kengyele S alakú. Hárítóvasának szabad része erősen a penge felé hajlik és gombban végződik. A fafogantyút feketített bor­ júbőrrel vonták be. A szablya hossza: 1010 mm. L tsz.: H. M . 1077/Fe 207 Osztrák 1807 M árkászszablya A penge ívelt, egyélű, a foka fűrészfo­ gazott, hossza: 400 mm. A penge jobb oldalán p. c. betűk találhatók. A pen­ ge hossza: 483 mm, szélessége: 38 mm.

A szablya markolata az 1769 M réz­ m arkolat, bivalyszaru borítással, gomb nélküli hárító vassal. A markolat szerelékei sárgarézből készültek. A há­ rítótüske rombusz alakú, jobb közép­ ső részén egy vízszintes lapka nyú­ lik ki. A szablya hossza: 610 mm.

L tsz.: H. M . 87.21.1.

208 Osztrák 1853 M utászkard Pengéje egyenes, egyélű, jobb oldalán homorulattal látták el. A penge jobb oldalán GP betűk és az osztrák sas lát­ ható. A finomított, fényesített rugó­

acél penge hossza: 460 mm, szélessége: 55 mm. A markolatot 1888-tól szarule­ mez helyett falemez borítja. A hárító­ vas bal oldalán 2gJ3-D látható. A kard hossza: 628 mm. A hüvely puhafából készült, s a külső felületét feketített ló­ bőrrel vonták be, fent szájkarikával, lent pedig 105 mm hosszú vasbádog saruval látták el. A hüvely hossza: 500 mm. L tsz.: H. M. 2202/Fe 209 Osztrák-magyar katonai akadémiák hallgatóinak kardja XIX. század második fele Alakra azonos az 1853 M utászkard­ dal, azonban méretei kisebbek. A ka­ tonai főiskolások és a M űszaki Kato­ nai Akadémia növendékei viselték.

A pengéje egyenes, egyélű, fokéles, jobb oldalán homorulattal ellátott.

A penge hossza: 452 mm, szélessége: 36 mm. A markolata és a hüvelye is ha­ sonló. A kard hossza: 590 mm. A fém­ hüvely hossza: 481 mm. L tsz.: H. M. 87.5.1.1.-2.

210 Osztrák-magyar 1915 M utászkard Pengéje egyenes, egyélű, fokéles.

A penge bal oldalán c . g r a s s e r , a jobb oldalán osztrák sas látható. A penge hoszsza: 388 mm, szélessége: 41 mm. A hárí­ tólapja S alakú. A fa markolathéjakat a fo­ gantyúhoz három szegecs rögzíti. A kard hossza: 535 mm. A fémhüvely hossza: 400 mm. Ltsz.: H. M. 82.142.1.1.-2.

tak. Minthogy az ilyen szablyák pen­ 213 Porosz 1852 M gyalogsági kard Pengéje egyenes, egyélű, fokéles. A géje is széles, valószínű, hogy legin­ penge bal oldalán s x k , a penge fokán kább a huszártisztek használták. A korona, alatta f w , ez alatt 50 látható. szablya hossza: 965 mm. A hüvely alak­ A penge hossza: 475 mm, szélessége: ja az 1837 M szablyáéhoz hasonló.

34 mm. A markolat anyaga sárgaréz. A hüvely hossza: 860 mm. L tsz.: H. A hárítóvas S alakú, bal oldalát korona M. 0611/Fe díszíti, alatta f w , majd 50 és 3.R.9.

150 olvasható. A fogantyú jobb oldala 217 Szablya XIX. század eleje spirálisan recézett. A kard hossza: Kézvédő pánttal ellátott, aláhajló végű 610 mm. A fahüvely bőrrel borított, keresztvasa bordázott. Domborított, szerelékei sárgarézből készültek. vésett felületű markolatát empire Hordkarikával is ellátták. A hüvely stílusú sisakos női fej zárja. Kereszt­ szájnyílásánál: 3.R.9170 bevésés van. A vasának végébe e k . p g . betűket véstek. hüvely hossza: 475 mm. Ltsz.: H. M. Ezüsthüvelye domborított. A szablya hossza: 1015 mm. Ltsz.: 58.7488 77.106.1.1.-2.

214 Orosz emlékszablya 1807 Pengéje ívelt, egyélű, fokéles, mind­ két oldalán homorulattal ellátott.

A penge jobb oldalán, két stilizált virág között orosz nyelvű felírás látható.

A pengehossz: 821 mm, szélesség: 40 mm. A markolat teljes egészében ezüstözött fehér fém. Felülete stilizált levelekkel díszített. A szablya hossza: 970 mm. Ltsz.: H. M. 77.100.1.

211 Szász 1845 M gyalogsági kard Pengéje egyenes, egyélű, homorulat nél­ küli. A penge jobb oldalán korona látha­ tó. A penge hossza: 480 mm, szélessége: 35 mm. A markolat sárgarézből készült.

A hárítóvas S alakú, felfelé hajló gombját korona díszíti. A hárítóvason 111/71 fel­ írás található. A fogantyú bordázott.

A kard hossza: 620 mm. Ltsz.: H. M. 1943/Fe

215 Osztrák 1837 M gyalogostiszti szablya A penge ívelt, egyélű, fokéles, mind­ két oldalán homorulattal ellátott.

A penge bal oldalán Erinnerung an den 13.14.15 März 1848 felirat olvasható.

A penge hossza: 828 mm, szélessége: 25 mm. Az egyszerű S formájú vasken­ gyel sima, a hárítóvas aljához kétol­ dalt félkör alakú lapok illeszkednek.

A markolatkengyel és a hárítóvas talál­ kozása derékszögű és sarkos, később ezt a részt betéttel erősítették meg.

A markolatkupak nyúlványát karika erősíti a fogantyúhoz. A szablya hoszsza: 948 mm. A fémhüvely hordpántjai kör alakúak és félgömbszerűen dom­ borítottak. A szablya hossza: 860 mm.

L tsz.: H. M . 0584/Fe

212 Porosz 1864 M gyalogsági szablya Pengéje ívelt, egyélű, fokéles. A penge bal oldalán c . j. g . betűk olvashatók. A penge fokát korona d íszíti, alatta w és 7i látható. A penge hossza: 43 mm, szélessége: 33 mm. A markolat sárga­ rézből készült. A hárítóvas S alakú.

A fogantyú bordázott. A m arkolatku­ pak az él felé hajlik. A hárítóvas bal ol­ dalán a .m .x v . 4 . 5 5 . 1 felirat található. A szablya hossza: 562 mm. Ltsz.: H. M. 1936/Fe

216 Osztrák 1838 M gyalogostiszti szablya Pengéje ívelt, egyélű, fokéles, mind­ két oldalán homorulattal ellátott.

A penge jobb és bal oldalán 8' Husar, egy ágaskodó lovon ülő huszár képe, alatta stilizált virágmintás díszítés lát­ ható. A penge foka szintén díszített.

A penge hossza: 830 mm, szélessége: 36 mm. A szabvány 1837 M markolat­ hoz 1838-ban a kézfej fokozottabb vé­ delmére széles hárítólapot csavaroz­

218 Huszár Aladár szablyája XIX. század Sima pengéje enyhén ívelt. Rövid, négyszög keresztmetszetű, vésett fe­ lületű, makkos lezárású keresztvasá­ nak közepén az egyik oldalon ötszirmú virágmotívum, a másikon hét, hasim ékkővel díszített rozetta látható. Le­ vélmintás markolatát hagymafejes gomb zárja. Piros bársonnyal borított hüvelyén elhelyezett öt rozetta a ke­ resztvas közepén lévő rozettával azo­ nos kivitelben készült. Egykoron Hu­ szár Aladár tulajdona volt, aki mint Budapest főpolgármestere fejtett ki közéleti tevékenységet. A szablya hoszsza: 915 mm. Ltsz.: 68.8572 219 Kraft József szablyája 1810 körül Enyhén ívelt pengéjének egyik lapjába Joa de Réva(y) C. R. Fabri Neosoliensis Director, a másikban Genti Suae in Rei Memóriám Sacrat, a fokában pe­ dig Josefhuss Kraft Fecit (Révay Jó­ zsef a besztercebányai fabrika [gyár] igazgatója. - Az ő népének ezen dolog emlékezetére szentelve készítette Kraft József) szöveg olvasható. Ke­ resztvasa, kézvédő pántja acélgyöngy­ sorral díszített. Fekete szaruval borí­ tott markolatának végét sasfej zárja.

Sima acélhüvelyén Révay-címeres su­ garakkal körülvett r betű látható.

A szablya József nádor rendeletére 1808-ban felállított besztercebányai gyárból való. A szablya hossza: 950 mm.

Ltsz.: 56.4291 220 Szablya XIX. század eleje Fokéles, több csatornával ellátott pen­ géjének fokán p o s t f u n e r a l a e t o r (Temetés után vigalom) szöveg olvas­

ható. Keresztvasának egyik oldala aláhajlik, gombban végződik, a másik pe­ dig a hornyolt vasmarkolatot lezáró, rövid nyakon ülő, négyszögletes gombhoz mint kézvédő pánt csatlako­ zik. A hüvely sima acél kiképzésű.

A szablya hossza: 965 mm. Ltsz.: 56.4401' 221 Kraft József szablyája 1816 Enyhén ívelt pengéjének egyik lapjá­ ban PRODUXIT ME MINERA HUNGARICA PRAE PARAVIT QUE NEOSOLIENSIS FABRICA

(Engemet készítettek és produkáltak a magyar besztercebányai fabrikában) felirat, fokában jós k r a f t . f . isió évszám látható. Keresztvasa és kézvédő pántja áttört művű. Fekete szaruval borított markolatának tetején ülő, csőrében szalagot tartó sas a kézvédő pánthoz csatlakozik. Acélhüvelyét nyolc jelké­ pes motívum díszíti: ércet bányászó, térdeplő férfi, kardkovács, kardköszö­ rűs, haditrófea szablyákból és zászlók­ ból, haditrófea puskákból és zászlók­ ból, magyar cím er, kardot markoló páncélos, Genius a béke istennője olajággal és egy kétfejű sas. A szablya Jó­ zsef nádor rendeletére 1808-ban felál­ lított besztercebányai gyártól való.

A szablya hossza: 975 mm. Ltsz.: 56.4292 222 Szablya 1842 ívelt, három csatornával ellátott pen­

géjén P. KNECHT IN SOLINGEN 1842 - a készítő mester neve és tevékenységi

ható. E típus mint magyar huszárszablya vált ismertté. A szablya hossza: 1043 mm. Ltsz.: 56.4289

lajdona volt. E típus mint tisztviselőszablya vált ismertté. A szablya hoszsza: 930 mm. L tsz.: 68.8579

224 Szablya XIX. század eleje ívelt pengéje maratott, lombozatokkal és a magyar címerrel díszített. S alakú keresztvasának közepén a koronás ma­ gyar címer ovális alakban helyezkedik el. Hagymafejes markolata szaruborí­ tású. Fekete bőrrel bevont hüvelye maratott díszű vaspántokkal szerelt. E típus mint jurátusszablya vált ismert­ té. A szablya hossza: 975 mm. Ltsz.: 58.7506

229 Tengerésztiszti kard XX. század eleje Tengerésztiszti kardból átalakított, a M agyar K irályi Folyam- és Tengerha­ józási Részvénytársaság (M . F. T. R .) hajóin szolgáló tisztek kardja. Sima, fényezett pengéjén Solingen felirat ol­ vasható. Öntött, aranyozott keresztva­ sának függönyén koronás címerpajzs­ ban horgony és az m f t r betűk látha­ tók. Gyöngyház lemezekkel fedett markolatát oroszlánfej zárja. Stilizált állatfejben végződő kézvédő pántja a markolatgombhoz csatlakozik. Fekete bőrrel borított, a császári és királyi ha­ ditengerészetnél használatos hüvelyét aranyozott, préselt véretekkel szerel­ ték. A bemutatott formára tulajdono­ sa, Lengyel János hadmérnök 1909ben alakíttatta át. A kard hossza: 885 mm. Ltsz.: 75.9784

225 Szablya XIX. század első fele Széles török pengéje maratott díszű.

Keresztvasa S alakban hajlított. Nikkelezett markolatát hagymafej alakú gomb zárja. E típus, mint jurátusszab­ lya vált ismertté. A szablya hoszsza: 845 mm. L tsz.: 56.4393 226 Szablya XIX. század közepe ívelt pengéjén maratott haditrófea és lombozat között magyar címerábrázo­ lás látható. S alakban hajló, gombos lezárású keresztvasa rövid vezetőtüskék­ kel készült. M agyar címerrel díszített markolatát áttört, hagymafejes gomb zárja. Acélhüvelye két felkötőpánttal szerelt. E típus jurátusszablyaként vált ismertté. A szablya hossza: 1010 mm.

L tsz.: 55.2704

helye - felirat látható. Keresztvasának két vége volutás, középen akantuszlevél díszíti. Fekete bőrrel bevont, sod­ ronnyal erősített bordás markolatát hosszan előreálló, gerincre nyúló, pro­ filált szélű, vésett vaslemez zárja. Kéz­ védő pántja a keresztvashoz csatlako­ zik. Fekete bőr borítású hüvelye ki­ emelkedő tagolású. Prosser kardmű­ ves nevét is megörökítő vaspántokkal szerelt. A szablya hossza: 918 mm.

L tsz.: 56.4377

227 Szablya 1826 Enyhén ívelt pengéje S alakban hajlí­ tott, gombos végű keresztvassal sze­ relt. Kézvédő pántja közepét nyolc­ szirmú rozetta díszíti. Ezüstmarkola­ tát oroszlánfej zárja. Vésett, maratott ezüsthüvelyén két felkötőpánt találha­ tó. Sarupántja palmettás díszítésű, csúsztatója bordázott felületű. Prantner pesti ötvösmester bélyege és az 1826-os évszám figyelhető meg rajta.

A szablya hossza: 1000 mm. Ltsz.: 66.8499

223 Szablya 1850 körül ívelt, három csatornával ellátott pen­ géjén genovai jegy figyelhető meg. Ve­ zetőtüskés, egyenes ezüst keresztvasa egyik oldalon tagolt gombban végző­ dik. A bordázott markolatot lezáró, markolatgerincre nyúló, vésett gomb­ hoz kézvédő pánt csatlakozik. Fekete, capás bőrrel bevont hüvelyén palmettás díszű, 1820 körül beütött jegy lát­

228 Perczel Mór szablyája XIX. század második fele Erősen ívelt pengéjén homorulattal el­ látott, S alakban hajlított, közepén mindkét oldalt kiterjesztett szárnyú, kétfejű sasos keresztvasát bronzból ön­ tötték. Gyöngyházzal borított marko­ latának végét oroszlánfej zárja. Barna bőrhüvelyét préselt rézveretekkel sze­ relték. Egykoron Perczel tábornok tu­

230 Szablya XIX. század Díszkivitelű fegyver. Sima pengéje enyhén ívelt. S alakban hajlított, ara­ nyozott, öntöttréz keresztvasát stilizált állatfej díszíti. Gyöngyházlemezzel borított, magyar címeres markolatát aranyozott oroszlánfej zárja. Öntött­ réz pántokkal szerelt hüvelyén szo­ katlanul hosszú sarupánt található.

A szablya hossza: 975 mm. Ltsz.: 56.4285 231 Bem József honvéd altábornagy szablyája XIX. század első fele Francia stílusú, vegyes összeállítású szablya. A penge egyélű, ívelt, fokéles.

Az erős fokgerincű penge jobb oldalán kivont szablyával vágtató huszár látha­ tó, alatta p r o d e o e t p a t r i a (Istenért és a hazáért), majd a bevésett kettős ke­ reszt és alatta p r o p a t r i a e t l i b e r t a t e v i t a e (Hazáért és az élet szabadságá­ ért) felirat olvasható. A penge bal olda­ lát csaknem teljes hosszúságban felira­ tok és díszítm ények töltik ki. A penge közepén a Madonna bevésett alakja alatt PATRONA HUNGÁRIÁÉ VIRGO MARIA (Magyarország védasszonya, Szűz M á­ ria) felirat olvasható. Alatta a bevésett koronás magyar cím er látható. A pen­ ge tövénél io s e p h o b e m d u c i i n t r a n s í l v a n i a , k o l o z s v á r i i 1 848 . A penge fokán elmosódott lengyel nyelvű szöveg: Niech szabla pradziada Sluzy dalej praw-

nukowi Ofiaruje ja W . 1926. r. Majorowi Wojsk Polskich Hr. Bemowi de Cosban b. Rotmistrz W ojsk AustroW egierskich Ordody. Utána a korona alatt w r betűk olvashatók. (Hadd szolgálja tovább nagyapának kardja a dédunokát. A lengyel hadsereg őrna­ gyának, Bem de Cosban grófnak 1926-ban az osztrák-m agyar hadsereg volt kapitánya, Ordódy adományozta.)

A penge hossza: 860 mm, szélessége: 32 mm. A markolatszerelékek sárga­ rézből készültek. A kosaras kiképzésű markolata egy fő- és három mellékken­ gyelből áll. A szablya hossza: 1035 mm. A fémhüvely hossza: 900 mm.

L tsz.: H. M . 0522/Fe 232 Damjanich János honvéd tábornok szablyája XIX. század első fele Vegyes összeállítású szablya, 1845 M markolattal és XVIII. századi fringiapengével. A penge jobb oldalán a M a­ donna vésett alakja, alatta 1609, ez a la tt MARI A MATER DEI HUNGÁRIÁÉ SUBTU-

felirat látható.

A penge bal oldalán lévő kettős kereszt rajza felett in h o c sig n o v in c e s , alatta

u m p r e s id iu m c o n f u g io

Hochechlung u. Freundschaft d ie A E. Höller in Solingen szöveg olvasható, alatta csa­ tajelenet látható. A penge hossza: 765 mm, szélessége: 44 mm. A törökös formájú markolat dúsan díszített. A szablya hossza: 910 mm. A fahüvely bordó bársony borítású. Szerelékei sárgarézből készültek, s aranyozottak.

L tsz.: H .M . 71.15.1.1.-2.

WAFFENFABRIKANTEN,

234 Klapka György tábornok törökös formájú díszszablyája XIX. század első fele Pengéje ívelt, egyélű, fokéles. A penge bal és jobb oldalán aranyberakásos tö­ rök motívumok láthatók. A penge fo­ kát is aranyberakás díszíti. A penge hossza: 662 mm, szélessége: 40 mm. A szablya markolata kétoldalt féldomború és simított szaruból készült, lefelé hajló gombvéggel. Hárítóvasán közé­ pen rombusz alakú tüskék vannak. A hárítóvas két végét kettős, metszett gomb zárja le. A szablya hossza: 805 mm. A körtefa hüvely bordó bársony bevonatú, szájnyílása és sarupántja sárgarézből készült. A hüvely hossza: 68 6 mm. Ltsz.: H. M. 71.16.1.1.-2.

DEUS EXERCITUUM BELLATOR FORTISSIME

olvasható. A penge hoszsza: 770 mm, szélessége: 65 mm. A ko­ sár szabvány, belső, alsó részén azon­ ban még egy hurok is van. A szablya hossza: 910 mm. A hüvely vasbádog, kettős, széles, nagy hordpánttal, az al­ só hordpánton a gyűrűre egy kis nem­ zetiszínű szalag van kötve. A hüvely hossza: 830 mm. Ltsz.: H. M. 0521/Fe esto m ecu m

233 Klapka György tábornok díszszablyája XIX. század első fele Pengéje ívelt, egyélű, fokéles. A penge bal oldalán aranyozott díszítések kö­ zött három katonaalak látható. Az első kezében zászló, amelyen felirat: 18. f e b ­ r u á r 1849 k o m p o lt , a másik kezében lévő pajzson a felirat: 26. f e b r u á r 1849 k a p o ln a , a harmadik kezében ismét zászló: 17 á p r i l 1849 n a g y s a r l ó felirattal, alatta ha­ diemblémák, majd a pihenő Klapka egy ágyúcsövön ülve. A penge jobb oldalán egy ókori harcos és egy szűz van, kezé­ ben szalaggal, amelynek a felirata: 211 j u l i 1849. á c s . Ez alatt egy ókori harcos látható, kezében zászló, amelynek fel­ irata: 3 a u g u s t 1849. k o m o r n , alatta Klapka arcképe, majd Dem Helden Komorn, g e n e r á l g e o r g k l a p k a aus

235 Petőfi Sándor jatagánja XIX. század első fele Pengéje ívelt, egyélű. A penge bal ol­ dalán, török motívumok között török évszám (1225 átszámítva 1810) látha­ tó. A penge bal oldalán A m. forrada­ lom után Bem tábornok Petőfi Sándor­ nak Petőfi Egressy Gábornak Erdély­ ben 1849 felírás olvasható. A penge hossza: 595 mm, szélessége: 28 mm. A markolata sötét, fényezett diófa, a k i­ felé álló fülei gerincén préselt vaslemez foglalat van. A jatagán hossza: 722 mm. Ltsz.: H. M. 0497/Fe 236 Bécsi légióskard 1848/49 Pengéje egyenes, kétélű. A penge jobb oldalán f r is c h e r felirat olvasható.

A penge hossza: 656 mm, szélessége: 37 mm. A fogantyú bőrrel borított és spirálisan bordázott. A hárítóvas mind­ két vége szív alakú. A markolatkupak függőlegesen bordázott díszítésű. A kard hossza: 840 mm. Ltsz.: H. M. 0920/Fe 237 Bécsi légióskard 1848/49 Pengéje egyenes, egyélű, fokéles, mindkét oldalán homorulattal ellátott.

A penge hossza: 661 mm, szélessége: 38 mm. A markolat fémből készült.

A fogantyú sodrott zsinór díszítésű. A markolat végén hagyma alakú kupak található. A hárítóvas mindkét vége szív alakú. A kard hossza: 825 mm. A fahüvelyt feketített lóbőr borítja, sze­ relékei fémből készültek. A szájnyílá­ sánál hordkarika van. A hüvely hoszsza: 686 mm. Ltsz.: H. M. 0493/Fe 238 Bécsi légióskard 1848/49 Pengéje egyenes, kétélű. A penge hoszsza: 615 mm, szélessége: 43 mm. A mar­ kolat fémből készült. A fogantyúrészt rácsszerűen recézték. A hárítóvas mind­ két vége szív alakú. A kard hoszsza: 760 mm. A fahüvelyt feketített ló­ bőrrel vonták be. Hordkarikája szív alakú. A hüvely hossza: 621 mm.

Ltsz.: H .M . 0555/Fe 239 Bécsi légióskard 1848/49 Pengéje egyenes, kétélű. A penge bal ol­ dalán w e r t h e im felírás olvasható.

A penge hossza: 631 mm, szélessége: 38 mm. A kard közepén áttöretes, hárító­ vasa mindkét oldalon rombusz formájú.

A recézett fogantyú szaruból készült. A kard hossza: 780 mm. A fahüvelyt feke­ tített lóbőrrel vonták be. A szerelékei fémből készültek. A szájnyílásánál szív alakú hordkarika van. A hüvely hossza: 646 mm. Ltsz.: H. M. 0529/Fe 240 Bécsi légióskard 1848/49 Pengéje egyenes, kétélű. A penge bal oldalán hadijelvényes díszítm ények, a pengemeddőn k . w e l z ib a c h , a penge jobb oldalán „Louis Groyfs für Freyheits u Recht, an den 13.14.15. März 15.26. M ay 1848” felirat és hadiemblé­ mák láthatók. A penge hossza: 674 mm, szélessége: 39 mm. A markolat hárító­ lapjának közepét egy pajzs alatt ke­ resztbe tett kard és alabárd díszíti.

A hárítólap két vége lóhere alakú.

A markolat jobb oldalán szárnysisakos katona, bal oldalán kétkarú mérleget tartó Justitia látható. A m arkolatku­ pak bal oldalán pajzs - osztrák császári címer - , jobb oldalán pajzsban kereszt található. A kard hossza: 835 mm.

Ltsz.: H .M . 87.7.1.

241 Kossuth Lajos kardja XIX. század eleje Egyenes, hegybe futó, lombozatokkal díszített pengéjén amerikai cím er lát­ ható. Sugaras, faragott, csontmarkola­ tát sima, gerincre nyúló acélkupak zár­ ja. Félköríves vezetőtüskével ellátott,

lapos keresztvasa egyik oldalon gomb­ ban végződik, a másikon kézvédő pánttá alakulva a markolatkupakhoz csatlakozik. Hüvelye sima acél. Mint Washington kardját, az am erikai pol­ gárok 1851-ben ajándékozták Kossuth Lajosnak. A kard hossza: 900 mm.

Ltsz.: 57.6395 242 Kossuth Lajos szablyája XIX. század első fele Kiugró fokéles pengéjén török szöveg és keleties díszek láthatók. M arkolat­ védő pántja szétnyílik. Halbőrrel borí­ tott, bordázott markolatát hosszan a gerincre nyúló kupak zárja. Kézvédő pántja a markolatkupakhoz csatlako­ zik. Széles acélhüvelye két keskeny felkötőpánttal szerelt. A Kreith-gyűjteményből, mint Kossuth Lajos szab­ lyája került a M agyar Nemzeti Múze­ um birtokába. A szablya hossza: 870 mm. L tsz.: 55.3680 243 Görgey Artúr szablyája XIX. század első fele 1845 M lovastiszti forma. Enyhén haj­ lott, homorulattal ellátott, fokéles pen­ géjén Hazáért, Szabadságért és Kirá­ lyért szöveg, a magyar cím er, 15 M ár­ cius 1848 dátum és haditrófeák látha­ tók. Mínusz ötdioptriás szemüveget pótló lencsével készült, áttört, széles kézvédő kosara a bordázott markolatot lezáró fémkupakhoz csatlakozik. Acél­ hüvelyét két keskeny felkötőpánttal látták el. A szablya hossza: 1015 mm.

L tsz.: 55.3681 244 Klapka György tábornok szablyája XIX. század első fele Pengéje ívelt, egyélű, fokéles, erős fokgerincű. A penge bal oldalán, fel­ hőkön álló Szűz M ária a gyermek Jé­ zussal, majd alatta p a t r o n a h u n g a r ia v ir g o m a r i a felirat, alatta a magyar cí­ mer bevésett alakja látható. A pengető­ nél W. CLAUBERG A SOLINGEN felírás, a penge jobb oldalán ágaskodó lovon huszár ül, kezében szablyával, alatta pr o d eo e t p a t r ia , kettős kereszt, majd pr o g l ó r ia e t l ib e r t a d e v it á m látható.

A penge hossza: 875 mm, szélessége: 29 mm. A kosara zárt, kissé hasonlít az 1845 M lovastiszti szablya kosarához.

A kosár felülete stilizált virágmintás díszítésű. A rajzolatok mellett apró lyukak vannak. A fafogantyút fekete bőr borítja. A szablya hossza: 1015

mm. A fémhüvely két hordpántos. A hüvely hossza: 897 mm. Ltsz.: H. M. 71.13.1.1.-2.

245 Klapka György tábornok szablyája 1861 M nehézlovassági szablya. Pen­ géje ívelt, egyélű, fokéles, mindkét oldalán keskeny homorulattal. A pen­ ge nem szabvány. A penge hossza: 820 mm, szélessége: 38 mm. A markolat kosara a markolatkupaktól az alsó vége felé fokozatosan szélesedik, félkörben hajlik a pengéhez. A penge két oldalán szimmetrikusan ível fel, a nyitott vé­ gén kerekített, ennek közepén lefelé irányuló hengerben végződik. A kosár egész felületén szimmetrikusan áttöretes geometriai ábrák láthatók (három­ szög, kör, parabola). A szablya hossza: 966 mm. A fémhüvelyre sima felületű szájkarikát szereltek. A hüvely két hordpánttal és taréj alakú koptatóval készült. A hüvely hossza: 840 mm.

L tsz.: H. M. 71.14.1.1.-2.

246 Pöltenberg Ernő honvéd tábornok szablyája 1827 M törzs- és főtiszti szablya. Pen­ géjű ívelt, egyélű, fokéles, mindkét ol­ dalán homorulattal ellátott. A penge mindkét oldalát aranyozott virágm in­ ták és elmosódott katonai emblémák díszítik. A penge hossza: 810 mm, szé­ lessége: 29 mm. A markolat oldalt k i­ hajtható, kétkengyeles. A kengyel a hárítólapba való átmenetnél legömbö­ lyített. A markolatkupak felső részét pecsétnyomónak képezték k i, s rajta tükörírásban A. p. betűk láthatók. A szablya hossza: 945 mm. A fémhüvely hordkarikái az 1837-ben rendszeresí­ tettnek megfelelőek. A hüvely hossza: 863 mm. Ltsz.: H. M. 0523/Fe 247 Lázár Vilmos honvéd ezredes szablyája 1845 M lovastiszti szablya. Pengéje ívelt, egyélű, fokéles, mindkét oldalán homorulattal ellátott. A penge bal ol­ dalán lévő Neunkirchen felírás és a ha­ diemblémák közötti szöveg Petőfi nyo­ mán: FÉNYESEBB A LÁNCZNÁL A KARD jo b b a n é k e s ít i a m a g y a r k a r t . A penge foka stilizált levelekkel díszített. A penge jobb oldalán hadiemblémák, majd IS-0* Március 1848 és magyar cí­ mer alatt két keresztbe tett ágyúcső lát­ ható, a pengetőnél C. Jurmann Wien felírás van. A pengehossz: 920 mm,

szélesség: 30 mm. A szablya markolata szabvány. A szablya hossza: 1055 mm.

A fémhüvely egy hordpánttal készült.

A hüvely hossza: 953 mm. Ltsz.: H. M. 0495/Fe 248 Lahner György honvéd tábornok szablyája XIX. század első fele Szabványos jurátusszablya. Pengéje ívelt, egyélű, fokéles, mindkét oldalán homorulattal ellátott. A penge jobb ol­ dalát stilizált levéldíszek közé helye­ zett magyar cím er díszíti. A penge bal oldalán ugyancsak stilizált levelek kö­ zött katonai jelvények elmosódott for­ mái láthatók. A penge hossza: 820 mm, szélessége: 28 mm. A szablya markolata acélbádog (teljesen fém), a hárítóvasa egyik oldalon lefelé, a mási­ kon felfelé hajlik. A szablya hossza: 950 mm. A szablyahüvely hagyomá­ nyos, domborított hordpánt típusú.

A hüvely hossza: 858 mm. Ltsz.: H. M . 0524/Fe 249 Lázár Vilmos honvéd ezredes jurátusszablyája XIX. század első fele.

Pengéje ívelt, egyélű, fokéles, mind­ két oldalán homorulattal ellátott.

A penge mindkét oldalát hadidíszít­ mények borítják. A penge hossza: 820 mm, szélessége: 26 mm. A szablya markolata rendkívül dúsan díszített, anyaga sárgaréz. A szablya hossza: 954 mm. Ltsz.: H. M . 0489/Fe 250 Móga János altábornagy szablyája 1837 M gyalogostiszti szablya. A pen­ ge ívelt, egyélű, fokéles, mindkét olda­ lán homorulattal ellátott. A penge jobb oldalán hadidíszítm ények és F ü r g o t t f r e ih e it u n d v a t e r l a n d , a penge tövé­ nél kilométerkő, rajta: 13 Márz 1848, a penge bal oldalán hadiemblémák és 13 Márz 15.V.26. M ai 1848, felette egy zászlóban National Garde, a penge fo­ kán Dán Heindörffer in Wien felirat látható. A szablya pengéje törött, a két részt pánt erősíti egymáshoz. A penge hossza: 840 mm, szélessége: 26 mm.

M arkolata 1837 M szabvány. A szab­ lya hossza: 965 mm. A hüvely hossza: 865 mm. Ltsz.: H. M . 0490/Fe 251 Jatagán XVIII. század Pengéje a csúcsa felé fokozatosan kes­ keny edő, a közepétől kezdve konkáv-

konvex hajlású, egyélű, mindkét olda­ lán két-két vékony homorulattal. A penge bal oldalán török írásjelek látha­ tók. A penge jobb oldala stilizált vona­ las díszítésű. A penge hossza: 570 mm, szélessége: 30 mm. Markolata barnás csontból készült. Gerince és alsó része ezüstözött foglalatban van. A díszítése négy szív alakú bordás korall, amely a pengére is átterjed. A jatagán hossza: 720 mm. A hüvelye gazdagon díszített ezüstözött fém. A hüvely hossza: 690 mm. Ltsz.: H. M. 4861/Fe 252 Jatagán XIX. század vége Pengéje ívelt, egyélű, mindkét oldalán egy-egy keskeny homorulattal. A pen­ ge bal oldalán török írásjelek, mester­ jegy és török évszám (1289 átszámítva 1872) látható. A penge hossza: 635 mm, szélessége: 34 mm. Markolata sárgaréz és csont, nagy fülekkel, gerin­ ce és alsó lapja, valamint a foglalvány domborúan kivert ezüstlemezből ké­ szült, amely a penge tövére is átterjed.

A jatagán hossza: 785 mm. Ltsz.: H. M. 87.51.1.

253 Jatagán XIX. század Pengéje a csúcs felé fokozatosan keskenyedő, a közepétől kezdve konkávkonvex hajlású, egyélű. A penge két oldalán török írásjelek és motívumok láthatók. A penge hossza: 575 mm, szélessége: 31 mm. A dúsan ezüstözött fémhüvelyét török motívumok díszí­ tik. A hüvely hossza: 660 mm. Ltsz.: H .M . 87.50.1.1.-2.

254 Egyesült Államok, utászkard XIX. század második fele Pengéje egyenes, egyélű, tompa végű.

A penge hossza: 385 mm, szélessége: 47 mm. A markolat anyaga sárgaréz. A hárítóvas bal oldalán g u l m a n n i olvas­ ható. A hárítóvas két végét gomb zárja le. A markolat jobb oldalán nyolc spi­ rális alakú borda látható. A kard hoszsza: 510 mm. A fahüvelyt fekete bőr borítja, szerelékei sárgarézből készül­ tek. A hordkarikája szív alakú. A hü­ vely hossza: 389mm. Ltsz.: H. M . 87.

42.1.1.-2.

255 Francia 1831 M tüzérségi kard Pengéje egyenes, kétélű. A penge bal oldalán M ar.. 1832,B, a penge jobb ol­ dalán Manuf-re Rey-e de Klingenthal felírás látható. A penge hossza: 487 mm,

szélessége: 47 mm. A kard markolata sárgarézből készült. A keresztvas két vége körkörös díszítésű gomb. A mar­ kolatot 26 borda vízszintesen bordáz­ ta. A kard hossza: 640 mm. A fahü­ velyt fekete bőr borítja. A sarupánt és a szájnyílás anyaga sárgaréz. A hüvely­ nyílás jobb oldalán 187, alatta a bőrön 151, a koptatón 7,B számok és betű ta­ lálható. A hüvely hossza: 512 mm.

Ltsz.: H. M. 2203/Fe 256 Bajor tüzérkard XIX. század második fele Kivitelezése a francia 1831 M kardé­ hoz hasonlít. A pengéje egyenes, egy­ élű, fokéles. A penge bal oldalán s o l i n g e n , jobb oldalán . . . u n s c h l o s s , p. d . felirat olvasható. A hárítóvas mindkét végét körkörös díszítésű gomb zárja le. A hárítóvas alsó részén a . w . 7. látha­ tó. A markolat 26 bordával vízszinte­ sen rovátkolt. A penge hossza: 569 mm, szélessége: 38 mm, a kard teljes hossza: 724 mm. A fahüvelyt fekete bőr borítja. A fémszerelékei sárgarézből készültek. A hordkarikája hosszú, csepp alakú. A hüvely hossza: 578 mm. Ltsz.: H. M. 4616/Fe 257 Olasz utászkard XIX. század közepe Pengéje egyenes, kétélű. A penge hoszsza: 457 mm, szélessége: 30 mm. A markolata sárgarézből készült, hengerded hárítóvassal, amelynek bal ol­ dalán téglalap alakú keretben m c , jobb oldalán hasonló módon b g betűk látha­ tók. A markolat 18 bordával vízszinte­ sen rovátkolt. A markolatkupak tá­ nyér alakú. A kard hossza: 659 mm.

A fahüvelyt fekete bőr borítja, szerelé­ kei sárgarézből készültek. A hordka­ rikája parabola alakú. A hüvely hoszsza: 459 mm. Ltsz.: H. M. 0539/Fe 258 Porosz 1856 M tüzértiszti emlékszablya Krómozott pengéje ívelt, egyélű, fok­ éles. M indkét oldalán homorulattal el­ látott. A penge oldalait gazdag díszítés borítja. Á penge bal oldalán két lófej alatt hatos fogatú löveg a személyzettel együtt, lejjebb a porosz korona, alatta p r és robbanógolyó képe. A penge foka stilizált levelekkel díszített. A penge jobb oldalán két keresztbe tett ágyúcső alatt Feld-Art-Rgt. Prinz Regent Luispold von Bayern (M agdeb.) N=° 4 gót betűkkel - ez alatt lovon ülő porosz

tábornok látható. A penge hossza: 845 mm, szélessége: 30 mm. A kengyele S alakú. A hárítóvas gombban végződik.

A szablya hossza: 970 mm. A fémhü­ vely egy hordpántos. A hüvely hossza: 860mm. Ltsz.: H. M. 0351/Fe

259 Francia tüzértiszti szablya XIX. század közepe Pengéje ívelt, egyélű, fokéles, mind­ két oldalán homorulattal ellátott. A penge jobb oldalán g betű és az 1854es évszám, a bal oldalán pedig hat pont látható. A penge hossza: 830 mm, szé­ lessége: 38 mm. A markolata bőrrel borított fa. A fémszerelékei sárgaréz­ ből készültek. A kosár három mellékkengyeles. Az első m ellékkengyel és a főkengyel között két keresztbe tett ágyúcső alatt hat ágyúgolyó, felette egy robbanógolyó látható. A m arkolatgyű­ rű és a markolatgomb díszített.

A hárítólap lehajló részén sv betűk vannak. A szablya hossza: 974 mm.

A fémhüvely hossza: 900 mm. Ltsz.: H .M . 87.12.1.1.-2.

260 Magyar honvéd hadbiztossági tisztviselői szablya 1878 A penge ívelt, egyélű, fokéles, mind­ két oldalán homorulattal ellátott.

A penge bal oldalán w e y e r s b e r g , ...s o lin g e n felirat olvasható. A penge hossza: 800 mm, szélessége: 25 mm.

A markolat alakja hasonló az 1861 M gyalogostiszti szablyáéhoz, az eltérés az, hogy a markolat kilenc merőleges rovátkájú elefántcsontból áll. A hárító­ lap, a m arkolatkupak, a m arkolatkari­ ka és a huzalok aranyozott fémből készültek. A szablya hossza: 936 mm.

A hüvely feketére lakkozott vasbádog, a két hordpántja és a csúsztatópántja ara­ nyozott. A felső hordpánt egyúttal száj­ karikaként is szolgál. 1903-tól a fekete hüvelyt sárgaréz pántban végződő, kró­ mozott hüvely váltotta fel. A hüvely hossza: 811 mm. Ltsz.: H. M. 4827/Fe 261 Magyar honvéd számvevőségi tisztviselői szablya 1881 Pengéje ívelt, egyélű, fokéles, mind­ két oldalán homorulattal ellátott.

A penge bal oldalán w e y e r s b e r g k i r s c h b a u m c o . s o l i n g e n , alatta két mes­ terjegy látható. A penge krómozott, hossza: 820 mm, szélessége: 24 mm. A markolatot merőleges rovátkájú és két­ rétű aranyozott huzallal áttekert ele­

fántcsont borítja. A m arkolatkupak és a hárítólap is aranyozott. Az alig recézett, cserfalevél alakú dombordíszítéssel ellátott markolatkupak előrehajló felső vége a gömb alakú markolatfőt al­ kotja. A hárítóvas S alakú, a jobb olda­ lán a rombusz formájú középmezőben a magyar korona alatt f . j . i . névbetűk olvashatók. A szablya hossza: 955 mm.

A hüvely feketére lakkozott, bőrrel be­ vont acélbádog. A két hordpánt és a csúsztatósaru jobb oldala recézett dombornyomat díszítésű, aranyozott.

A hüvely hossza: 844 mm. L tsz.: H. M . 82.105.1.1.-2.

262 Sztrelbickij altábornagy saskája (Kun Béla ajándéka) XX. század eleje Pengéje ívelt, egyélű, fokéles, mind­ két oldalán két-két vékony homorulat­ tal. A penge bal oldalán stilizált virág­ minták alatt i v n o r n i , jobb oldalán szintén virágmintás díszítés, ez alatt INNOIGS, INTNOPPNJ IFNIOINV, ONIV, ITNI-

felirat olvasható. A penge hossza: 779 mm, szélessége: 31 mm. A markolata ezüstözött, díszített. A sas­ ka hossza: 920 mm. A fahüvelyt feketí­ tett lóbőr borítja, a szerelékei ezüstözöttek. A hüvely szájnyílásánál 84, 1 867 ’ 84, 1847, 84 számok láthatók.

A hüvely hossza: 845 mm. Ltsz.: H. M . 87.59.1.1.-2.

n iiig n o ip

263 Szablya XIX. század Két csatornával ellátott, maratott pen­ géjén virágos indadíszek sorakoznak.

Arabeszkes, jellegzetesen alakított, hasított gombbal lezárt markolata vé­ sett. Fekete bőrrel bevont pompás m ű­ vű hüvelye kiálló ezüstveretekkel szerelt. E típus, mint orosz-kozák sas­ ka vált ismertté. A szablya hossza: 930 mm. L tsz.: 56.4387 264 Szablya XIX. század Két csatornával ellátott pengéje díszí­ tés nélküli. Domborított, niellós m ar­ kolatának végét sajátosan alakított gomb zárja. Ezüsthüvelyén a markolat motívumai és az arabeszkes, domborí­ tott technika ismétlődik. E típus, mint orosz-kozák saska vált ismertté. A szablya hossza: 1098 mm. L tsz.: 56.4388 265 Szablya XIX. század A XVIII. századi magyar pengeután­ zaton v in c e r e a u t m o h u n g a r ia (Győz­

ni vagy meghalni Magyarországért) szöveg és egy férfialak maratott képe látható. Ezüst, pompás művű marko­ latának gombja hasított, sajátosan képzett. Fekete bőrrel bevont hüve­ lyén dúsan díszített ezüstpántok talál­ hatók. E típus, mint orosz-kozák saska vált ismertté. A szablya hossza: 1090 mm. Ltsz.: 56.4385 266 Magyar díszszablya XIX. század vége Pengéje ívelt, egyélű, fokéles. A penge jobb oldalán a középkori pengéken szokásos farkasfogdíszítés és kétszer három pont található. A penge hossza: 830 mm, szélessége: 32 mm. A marko­ lat aranyozott sárgaréz, stilizált levél, virágm inták díszítik. A hárítóvas kö­ zepén sárkányölő Szent György látha­ tó. A hárítóvas egyenes, s mindkét vé­ gén gomb alakú. A szablya hossza: 960 mm. A fémhüvelyt bordó bársony­ nyal borították. Szerelékei sárgarézből készültek, aranyozottak, felületüket stilizált levelekben sárkányölő Szent György alakja díszíti. A hüvely hossza: 840 mm. L tsz.: H. M . 87.62.1.1.-2.

ták el. A hüvely hossza: 856 mm.

Ltsz.: H. M. 0795/Fe 269 Osztrák-magyar 1877 M lovassági legénységi szablya Pengéje ívelt, egyélű, fokéles, mind­ két oldalán homorulattal ellátott.

A penge bal oldalán i .r .m .17, jobb olda­ lán w n - s a s - ii és g r a s s e r felirat olvas­ ható. A penge hossza: 772 mm, széles­ sége: 31 mm. A markolatkupak felső végétől 16 mm széles kengyel indul ki, amely enyhén szélesedve félkörben hajlik a pengéhez. A hárítólap vége henger alakú. A gőzölt bükkfa marko­ latot feketére festett halbőr borítja. A szablya hossza: 916 mm. A fémhüvely jobb oldalán: B. 5. látható. A hüvely hossza: 800 mm. A penge, a markolat­ részek, a hordpántok és a csúsztatóvas fényesre, a hüvely csak homályosra csiszolt. Ltsz.: H. M . 0669/Fe 270 Osztrák-magyar 1869 M lovastiszti szablya A krómozott penge ívelt, egyélű, fok­ éles, jobb oldalán homorulattal ellá­ tott. A penge bal oldalán b l u m Sá n d o r , BUDAPEST VÁCZI UTCZA 12 EISENHAUER, a

267 Osztrák 1845 M lovastiszti szablya Pengéje ívelt, egyélű, fokéles, mind­ két oldalán homorulattal ellátott. A penge bal oldalán 1847, jobb oldalán Hausmann felirat látható. A penge hossza: 930 mm, szélessége: 32 mm.

A markolat kosara a legénységihez ha­ sonlít, de áttöretes mintázattal készült.

A szablya hossza: 1080 mm. Ltsz.: H. M . 0546/Fe 268 Osztrák 1854 M gyalogostiszti szablya Pengéje ívelt, egyélű, fokéles, mind­ két oldalának fokánál 1-1 keskeny ho­ morulattal látták el. A penge bal olda­ lán levélmintás díszítések és hadijelvé­ nyek, jobb oldalán levélmintás díszítés látható. A penge hossza: 842 mm, szé­ lessége: 27 mm. A kengyel a fogantyú­ résszel párhuzamosan halad, alul és fe­ lül a sarkok kissé legömbölyítettek.

A hárítólap belső fele szélesebb mint a külső és felfelé hajló része. A hárítólap lehajtó ágán a kardbojt átfűzésére szol­ gáló két téglalap alakú áttöret látható.

A fogantyúrészt az addig hagyomá­ nyos borjúbőr helyett halbőrrel vonták be. A szablya hossza: 965 mm. A fém­ hüvelyt gombszerű tartópántokkal lát­

penge jobb oldalán ju l i u s voos g a r a n t ie - so l in g e n olvasható. A penge hossza: 850 mm, szélessége: 36 mm.

A kosara áttört mintázatú, stilizált le­ velekkel díszített. A fafogantyút hal­ bőrrel borították. A szablya hossza: 1050 mm. A fémhüvely két hordpántos, hossza: 876 mm. L tsz.: H. M. 0730/Fe 271 Osztrák-magyar 1869 M lovassági szablya Pengéje ívelt, egyélű, fokéles, jobb ol­ dalán homorulattal ellátott. A penge bal oldalán c á r 18, jobb oldalán 1021... h l i g s , az osztrák sas és cc betűk látha­ tók. A penge hossza: 840 mm , széles­ sége: 36 mm. A kupaktól 18 mm széles kengyel indul ki, amely széles, szim­ metrikus alakú kosárrá szélesedik.

A kosáron a penge körül V alakban 7 db 6 mm átmérőjű lyukat vágtak. A fa­ markolatot fekete borjúbőr borítja. A szablya hossza: 985 mm. A fémhüvely bal oldalán: s.ar.18,85 , jobb oldalán 1021 olvasható. A hüvely hossza: 870 mm.

Ltsz.: H. M. 2186/Fe 272 Osztrák 1846 M tengerésztiszti szablya Pengéje ívelt, egyélű, fokéles. A penge

foka gerincszerűen kiképzett. A penge hossza: 706 mm, szélessége: 28 mm. A markolat szerelékei sárgarézből ké­ szültek. A kosár áttört stilizált levelek­ kel rendkívül dúsan díszített. A kosár kiszélesedő részén horgony látható.

A m arkolatkupak szintén díszített. A szablya hossza: 840 mm. Ltsz.: H. M. 0128/Fe 273 Mexikói lovastiszti szablya XIX. század második fele Pengéje ívelt, egyélű, fokéles, mind­ két oldalán egy keskeny és egy széles homorulattal ellátott. A bal penge­ meddőn a .c . m e x ic o , jobb oldalán r .m . látható. A penge hossza: 840 mm, szé­ lessége: 28 mm. A markolat fémszere­ lékei sárgarézből készültek. A kosár két mellékkengyeles. A fafogantyút fe­ ketített bőrrel vonták be. A szablya hossza: 990 mm. A fémhüvely két hordpántos. A hüvely hossza: 870 mm. Ltsz.: H. M. 87.47.1.1.-2.

274 Török tiszti szablya XX. század eleje Pengéje ívelt, egyélű, fokéles, mind­ két oldalán három keskeny homorulat­ tal ellátott. A penge jobb oldalán török félhold látható. A penge mindkét olda­ lát levelek, lombok mintái díszítik.

A penge hossza: 750 mm, szélessége: 25 mm. A markolatának fémszerelékei sárgarézből készültek. A kosár áttöretes díszítésű, kiszélesedő részein az ötágú csillag alatt a török félhold látha­ tó. A kengyel m arkolatkupak felé eső végén egy téglalap alakú áttöret van a kard markolatszíjának befűzésére. A fafogantyú bőrrel borított, rézhuzallal körültekert. A markolatkupakot vi­ rágminták díszítik. A hárítólap bal ol­ dala egy tengely körül lecsapható.

A szablya hossza: 875 mm. Ltsz.: H. M. 87.34.1.

275 Török lovassági szablya XX. század eleje A XX. század elejére a török kardok el­ vesztik jellegzetességüket. A török eredetet csupán csak a félhold és a csil­ lag jelzi. Pengéje ívelt, egyélű, fokéles, erős fokgerincű, mindkét oldalán homorulat van. A penge bal oldalán török számok, ez alatt két török írásjel és a gyártási szám (átszámítás szerint 1900) látható. A török félholdat a penge fo­ kára helyezték. A penge hossza: 835 mm, szélessége: 30 mm. A markolat­

kosár sima felületű, kiszélesedő részét a török félhold és az ötágú csillag áttöretes képe díszíti. A kengyel markolat­ kupak felé eső részén lévő téglalap ala­ kú áttörés a markolatszíj befűzésére szolgál. A fogantyúhoz 2 csavarral erő­ sített markolatlapkák recézettek. A szablya hossza: 985 mm. A fémhüvely egy hordpánttal készült. A hüvely hossza: 897 mm. Ltsz.: H. M . 0942/Fe 276 Osztrák-magyar 1875 M lovassági szablya, a markolatába épített hatlövetű forgópisztollyal Pengéje ívelt, egyélű, fokéles, mindkét oldalán homorulattal ellátott.

A penge jobb oldalán ...a r m e e w a f f e n f a b r i k felirat olvasható. A penge hoszsza: 735 mm, szélessége: 27 mm. A markolata szabvány 1875 M szablyamarkolat azzal a különbséggel, hogy a hárítólap gombban végződik. A szab­ lya hossza: 890 mm. A beépített forgó­ pisztoly 8 mm űrméretű, hatlövetű, belsőkakasos, csövének hossza: 100 mm.

Ltsz.: H. M. 0188/Fe 277 Bolgár gyalogostiszti szablya XX. század eleje Damaszkpengéje ívelt, egyélű, fokéles, erős fokgerincű. A penge mindkét oldalát stilizált levelek díszítik. A penge bal ol­ dalán bolgár korona alatt i betű látható.

A penge hossza: 872 mm, szélessége: 24 mm. A markolat sárgarézből készült, fémrészei aranyozottak. A kengyel S alakú, felülete gravírozott és a markolat­ kupakhoz hasonlóan stilizált levelekkel díszítették. A hárítóvas díszített gomb végződésű. A hárítólapkán pajzsban a bolgár oroszlán, a hárítólap alsó részén g e se t z l , g esc h felirat látható.

A szablya hossza: 1010 mm. Ltsz.: H. M. 82.37.1.1.-2.

278 Szovjet-kozák saska 1940 Krómozott pengéje ívelt, egyélű, fok­ éles. Mindkét oldalán homorulattal ellá­ tott. A penge bal oldalán háromszögben 3h k , mellette 1940, a penge jobb oldalán ™ .i5K r. látható. A penge hossza: 810 mm, szélessége: 33 mm. A markolat fémszerelékei sárgarézből készültek. A fafogantyú erősen bordázott. A marko­ latkupakon c c cp betűk alatt ötágú csil­ lag, valamint sarló és kalapács található.

A saska hossza: 945 mm. A feketére fes­ tett fahüvely szerelvényei sárgarézből készültek. A hordpántokra szurony­

tartót is szereltek. A hüvely hossza: 831 mm. Ltsz.: H. M. 87.61.1.1.-2.

279 Kozák legénységi saska 1881 Pengéje ívelt, egyélű, fokéles, mindkét oldalán homorulattal ellátott. A penge bal oldalán különböző díszítések, hadi­ emblémák, Vivat Husser, ágaskodó lo­ von huszár, kezében szablyával-látha­ tók. A penge fokán cojiHHrE felirat van.

A penge hossza: 816 mm, szélessége: 33 mm. A markolatkupak elején koro­ na, alatta babérlevelek között h u (II. M iklós), mindkét oldalon 3axpabpocti> olvasható. A szablya hossza: 961 mm.

A fahüvelyt fekete bőr borítja. Pántjai sárgarézből készültek. A hüvely hos­ sza: 821 mm. Ltsz.: H. M. 0927/Fe 280 Boroevics Szvetozár, az Isonzo hadsereg parancsnokának szablyája (1916-18) 1861 M gyalogostiszti szablya. Damaszk­ pengéje ívelt, egyélű, fokéles, mindkét oldalán homorulattal ellátott. A penge bal oldalán, aranyberakással 2. Dezember 1916, a pengemeddőn w e y e r s ­ b e r g k ir s c h b a u m c ie so l in g e n , a penge jobb oldalán Die Isonzo-Armee Ihrem Führer (aranyberakással) felirat olvas­ ható. A penge hossza: 772 mm, széles­ sége: 28 mm. A feketített kengyelt és a hárítólapot babérlevél, a m arkolatku­ pakot babér- és tölgyfalevél díszíti. A m arkolatkupak zárógombjába - pe­ csétnyomóként - koronát, alá BS betű­ ket véstek. Az osztrák-m agyar tiszti kardbojt mellett egy kis kulcsocska is található. A szablya hossza: 915 mm. A hüvely feketített, a foglalványkarikákat tölgyfalevél díszíti. A felső pánt felett az első világháború jelvénye lát­ ható, amelynek felirata: iso n z o a r m e e 1916. A hüvely hossza: 816 mm. Ltsz.: H . M . 87.4. 1.1.-2.

281 Porosz 1889 M gyalogostiszti kard Pengéje egyélű, egyenes, fokéles, mindkét oldalán két-két homorulattal ellátott. A penge fokán korona, alatta w , is. a bal oldalán w e y e r s b e r g k i r s c h b a u m c -ie s o l i n g e n látható.

A penge hossza: 810 mm, szélessége: 24 mm. A kosár tombakból készült, a két mellékkengyele közötti részt fel­ ségjel tölti ki (porosz sas, koronával).

A halbőrrel borított fogantyún w r 11 uralkodói névbetűk találhatók. A kard hossza: 960 mm. A fémhüvely csúszta­ tó részének anyaga sárgaréz. A hüvely

hossza: 864 mm.

87.66.1.1.-2.

Ltsz.:

H.

M.

hüvely hossza: 535 mm. Ltsz.: H. M .

87.70.1.1.-2.

282 Porosz 1889 M gyalogostiszti kard Pengéje egyenes, egyélű, fokéles, kró­ mozott, mindkét oldalán két keskeny homorulattal ellátott. A penge fokán M. NEUMANN HOFLIEFERANT BERLIN fel­ irat olvasható. A penge hossza: 760 mm, szélessége: 19 mm. A kosár tombakból készült. Hárítólapkája felcsap­ ható, benne a porosz sas, mellén w r ii uralkodói névjegy. A hárítólap bal ol­ dala kissé lehajlik. A fogantyú halbőr bevonatú, és sodrott, ezüstözött drót­ tal körültekert, bal oldalán a porosz gárdajelvény - amelyben s u u m c u iq u e felirat látható. A kard teljes hossza: 910 m m . A fémhüvely két hordpántos.

A hüvely hossza: 808 mm. Ltsz.: H. M . 0297/Fe

286 Osztrák 1837 M gyalogostiszti szablya (gyermekméret) Krómozott pengéje ívelt, egyélű, fok­ éles, mindkét oldalán homorulattal el­ látott. A penge hossza: 480 mm, szé­ lessége: 15 mm. M arkolata a szabvány 1837 M szablya kicsinyített mása. A szablya hossza: 555 mm. A fémhüvely hossza: 495 mm. L tsz.: H. M. 87.9.1.1.-2.

tott hárítólap vége madárfejjé alakított gombban végződik. Mellső része egyenletesen keskenyedve a kosár ken­ gyelét képezi. A kosár dúsan díszített.

A hárítólapon a magyar címer felett koronát tartó angyalok dombormű ve, a kengyelen horgonyba kapaszkodó sellők és egyéb díszítések találhatók.

A markolatkupakot szintén dúsan díszítették. A gőzölt bükkfa fogantyút feketére festett halbőr borítja, és sár­ garezes huzallal tekerték körül. A szablya hossza: 998 mm. A vasbádog hüvelyt mélyfekete festett lóbőrrel vonták be. A hüvely szerelékei sárga­ rézből készültek. A szájkarika külső oldalát horgony díszíti. A csúsztatóva­ sat ugyancsak cirádákkal díszítették.

A hüvely hossza: 920 mm. Ltsz.: H. M. 4804/Fe

287 Osztrák 1861 M nehézlovassági díszszablya Damaszkpengéje ívelt, egyélű, fokéles, jobb oldalán széles homorulattal.

M indkét oldala hadiemblémákkal és levélmintákkal gazdagon gravírozott.

A penge hossza: 855 mm, szélessége: 37 mm. A penge bal oldalán z ű r e r in - 290 Csehszlovák 1952 M szablya n e r u n g 1881-1906, a pengetőnél h u g o Krómozott pengéje ívelt, egyélű, fok­ 283 Osztrák-magyar 1904 M w e y e r s b e r g so h n s o l in g e n , a penge éles, mindkét oldalán két keskeny és lovastiszti szablya jobb oldalán h ü sa r e n r e g im e n t n ° h , a egy széles homorulattal. A penge bal Pengéje ívelt, fokéles, mindkét olda­ pengetőnél pedig h o f u n d a r m e e w a f - oldalán két keresztbe tett kard, jobb lán homorulattal ellátott, krómozott f e n f a b r ik felirat olvasható. A kosár oldalán s betű mellett hatszirmú virág, szalonpenge. A penge hossza: 822 krómozott, gazdagon áttört mintáza­ alatta 1952-es évszam látható. A penge mm, szélessége: 20 mm. A kosár áttört tú. A kengyel kiszélesedő részén Sár­ hossza: 800 mm, szélessége: 29 mm. A mintázatú. A fogantyút halbőr borítja. kányölő Szt. György lovas alakja látha­ markolatkengyelt virágminták és a A szablya hossza: 975 mm. A krómo­ tó. A pengetőnél c. g r a s s e r w i e n , a csehszlovák oroszlán díszíti. A hárító­ zott fémhüvely hossza: 846 mm. L tsz.: markolatgombon pecsétnyomó k j mo­ vas középen lyukas gombban végző­ H. M. 4897/Fe nogram látható. A szablya hossza: dik. A fogantyú sárga színű műanyag.

1010 mm. A szabvány hüvely krómo­ A markolatkupakon, falevelek között 284 Osztrák-magyar 1904 M lovassági zott, két hordpánttal készült, hossza: az ötágú csillag látható. A szablya szablya (gyermekméret) 640 mm. Ltsz.: H. M . 87.72.1.1.-2. hossza: 940 mm. A fémhüvely krómo­ Krómozott pengéje ívelt, tompa élű, zott, két hordpántos, hossza: 830 mm. mindkét oldalán homorulattal ellátott.

288 Osztrák-magyar 1904 M L tsz.: H . M . 87.73.1.1.-2.

A penge bal oldalán w e y e r s b e r g cie so ­ tüzértiszti szablya l in g e n felírás látható. A penge hossza: Krómozott pengéje ívelt, egyélű, 291 Magyar 1948 M Kossuth-kard 575 mm, szélessége: 15 mm. A kosár a m indkét oldalán homorulattal ellátott. (szablya) felnőtt méret kicsinyített mása, 24 A penge bal oldalán z e l i n k a Bu d a p e s t Krómozott pengéje ívelt, egyélű, fok­ lyuk található rajta. A fogantyújának felirat olvasható. A kosár levélminták­ éles, mindkét oldalán homorulattal el­ anyaga fa. A szablya hossza: 700 mm. kal áttöretes, kiszélesedő alsó részén látott. A penge fokán a Kossuth-címer A fémhüvely hossza: 600 mm. Ltsz.: Szent Barbara alakja látható. A penge látható. A penge hossza: 781 mm, szé­ H. M. 0229/Fe hossza: 800 mm, szélessége 25 mm. lessége: 27 mm. Halbőr bevonatú mar­ A hüvely krómozott, acélbádog, kolat fogantyúja fából készült. A mar­ 285 Osztrák-magyar 1869 M két hordpántos. A hüvely hossza: kolat kengyele S alakú, krómozott fel­ lovastiszti szablya (gyermekméret) 830 mm. Ltsz.: 0745/Fe ső része kissé előrehajlik. A szablya Pengéje ívelt, egyélű, tompa csúcsú. hossza: 925 mm. Az acélhüvely hordA penge bal oldala sima, jobb oldala 289 Magyar folyamőrtiszti pántjai simák, egymástól való távolsá­ homorulattal ellátott. A penge mind­ szablya XX. század eleje guk 100 mm. A köp tató vason: k o z á k két oldalát gravírozott hadiemblémák Pengéje egyélű, ívelt, fokéles, krómo­ a n t a l név, Kossuth-címer és Bu d a ­ díszítik. A penge jobb oldalán h o f Ar ­ zott, erős fokgerincű. A penge bal ol­ p e s t feürat látható. A hüvely hossza: m e e WAFFENFABRIK WIEN CARL GRASSER dalán magyar cím er, jobb oldalán ko­ 830 mm. Ltsz.: H. M . 0231/Fe felirat olvasható. A penge krómozott. rona alatt horgony látható. A penge­ A penge hossza: 522 mm, szélessége: meddő jobb oldalára a Szentgotthárdi 292 Magyar Néphadsereg tábornoki 15 mm. A markolata a szabvány 1869 Kaszagyár jelét ütötték. A penge hoszdíszkardja (szablya) M lovastiszti szablya kicsinyített má­ sza: 860 mm, szélessége: 25 mm. Ko­ Krómozott pengéje ívelt, egyélű, fok­ sa. A szablya hossza: 635 mm. A fém­ sara sárgarézből készült. A lefelé hajlí­ éles. A penge jobb oldalán a Szentgott-

hárdi Kaszagyár mesterjegye látható.

A penge foka zsinórszerűen díszített.

A penge hossza: 780 mm, szélessége: 25 mm. A markolatkosara sárgarézből készült, az előlapját egy körben ötágú csillag, s körülötte növényi minták díszítik. A szablya hossza: 900 mm. A feketebőr bevonatú fahüvely szerelé­ kei sárgarézből készültek. A szájkarika külső felét a M agyar Népköztársaság régebbi címere, a többi pántot pedig tölgyfalevelek díszítik. A hüvely hoszsza: 798 mm. Ez a szablya az 1954-55ös években a tábornokok balatonkék egyenruhájának tartozéka volt. Ltsz.: H. M . 4775/Fe 293 Magyar Néphadsereg díszkardja (szablya) 1974-től Krómozott pengéje ívelt, egyélű, fok­ éles, mindkét oldalán homorulattal el­ látott. A penge hossza: 774 mm, szé­ lessége: 23 mm. A markolat sárgaréz­ ből készült, szerelékei aranyozottak.

S kengyeles. A kengyel, a hárítólap és a markolatkupak dúsan díszített.

A hárítólap jobb oldalának lapkáján a M agyar Népköztársaság domborított címere látható. A szablya hossza: 910 mm. A fekete bársonnyal borított fahüvely sárgarézből készült, aranyo­ zott szerelékeinek külső oldalát virág­ minták díszítik. A hüvely hossza: 817 mm. A szablyát a Honvédelmi M i­ niszter kimagasló teljesítm ényekért, ajándéktárgyként adományozza. Ltsz.: H . M . 74.265.1.1.-2.

J egyzet

1 Szendrei János: M agyar Hadtörténelmi Emlékek az ezredéves országos kiállításon.

14 Heckenast Gusztáv: Fegyver- és lőszergyártás a Rákóczi-szabadságharcban.

Franklin Társulat, Budapest, 1896. 29. o.

Akadémiai Kiadó, Budapest, 1959. 138. o.

2 Forster Gyula: III. Béla magyar király emlékezete.

Hornyánszky Kiadó, Budapest 1900. 235. o.

3 Nagy Géza: M agyar kardok.

Archaeológiai Értesítő (a továbbiakban Arch. Ért.).

XVIII.1898. 230. o.

4 Sz. n .: A bécsi gyűjteményekből Magyarországnak jutott tárgyak kiállítása a M agyar Nemzeti Múzeumban.

Budapest, 1933. 45. o.

5 Kalmár János: II. Ulászló pápai díszkardja 1509-ből.

Magyar Nemzeti Múzeum Rotaprint üzeme. Budapest, 1958. 6. o. Alaptanulmány; Modern, H .: Geweichte Schwerter und Hüte in den Kunsthistorischen Sammlungen des Allerhöchsten Kaiserhauses. XXII. Wien, 1901.

136-167. o.

6 Tragor Ignác: Vác története.

Múzeum Egyesület, Vác, 1927. 53. o.

15 Temesváry Ferenc: Büntetőeszközök a régi Magyarországon.

Savaria Múzeum, Szombathely, 1970. 43. o.

16 Horváth M ihály: Az ipar és kereskedés története Magyarországon a három utolsó század alatt.

Egyetemi Nyomda, Buda, 1840. 131. o.

17 Ungár László: Szempontok a magyar polgári osztály kialakulásának vizsgálatához.

Századok. 76. 1942. 314. o.

18 Horváth M ihály: i. m. (16)212. o.

19 Fényes Elek: Magyarország leírása 1. Pest, Beimel Kiadó, 85. o.

20 Horváth M ihály: i. m. (16)319. o.

21 Udvardy Károly: Héti Lapok,

1838. 61. o.

22 Gr. Széchenyi István: Iparunk újraébresztése, Budapest, 1895.

23 M ihalik Sándor. Szent-Istvány Tibor ezüstgyűjteménye.

Magyar Múzeum. 1945. 34. o.

7 Szendrei János: A Károlyiak kincsei a XVI. és XVII. században.

24 Temesváry Ferenc: Fegyverkincsek-Díszfegyverek.

Arch. Ért. VII. 1887. 258. o.

8 Kemény Lajos: Hegyestőr, fringia, tótországi szablya.

Corvina Kiadó, Budapest, 1982. 59. o.

25 Szendrei János: i. m. (1) 762. o.

Arch. Ért. VII. 1887. 258. o.

26 Váli Béla. Iparunk újraébresztése.

9 Deák Farkas: Ipartörténeti adatok.

Lampel Wodianer Nyomda, Budapest, 1895. 19. o.

Történelmi Tár. éf. n.

1879. 144. o.

10 Kemény Lajos: A kassai fegyvergyártó céhekről.

Arch. Ért. XXI. 1901. 80. o.

11 Nagy Géza: M agyar kardok.

Arch. Ért. XVIII. 1898. 232. o.

12 Kalmár János: Zrínyi-fegyverek.

Pécsi Szikra Nyomda, Pécs, 1965. 5. o.

13 Szendrei János: i. m.

(1) 791-793. o.

27 Keleti Károly: Hazánk és népe.

Athéneum, Pest, 1871. 218. o.

28 Uo. 29 Heltai Jenő: Nemzet,

1884. aug. 14. Esti kiadás.

30 Temesváry Ferenc: Adalékok a pest-budai kisipari fegyvergyártás történetéhez. Fólia

Archaeologica. XIV. 1962.

238-242. o. Vesd össze: Magyar Ipar XX. 1899. 1284. o.

31 M ihalik Sándor: M agyar ötvösremekek Amerikában.

Művészettörténeti Értesítő.

14. 1965. 247-256. o.

32 Schmid, W. M .: Passauer Waffenwesen. Waffenkunde, III. 1903. 312-316. Idézi Kalmár János: Régi magyar fegyverek.

Natura Kiadó, Budapest, 1971.

106. o.

33 Nagy Géza: Harczias Fridrik első szász választófejedelem magyar kardja. Arch. Ért.

XIV. 1894. 321-322. o.

34 Horváth Zoltán-Parragi György: Világtörténelmi lexikon.

Grill Károly Könyvkiadó, Budapest, 1940. II. rész 10. o.

35 Munkácsy M ihály: Chodürev Fedor kardja a M. N. Múzeumban.

Arch. Ért. XXXII. 1912. 301. o.

F e l h a s z n á l t ir o d a l o m

- Abbildung zur AdjustierungVorschrift für die k. k. Armee vom Jahre, 1827.

- Adjustirungs - Vorschrift für Generalität, Stabs-, und Ober-Offkiere, dann Feldärzte der kaiserlichen, königlichen Armee. Vom Jahre, 1837. Wien,

1837.

- Adjustirung - Vorschrift für die Generale, Stabs-, und Ober Officiere, dann für die Feld-Geistlichkeit, das M ilitärGerichts-Personale, die Feldärzte und sonstigen Parteien der kaiserlich - königlich Armee, Wien, 1855.

- Adjustirungs - und Ausrüstungs Vorschrift für des k. k. Heer.

Wien, 1878.

- Adjustirungs - und Ausrüstungs Vorschrift für des k. k. Heer.

Wien, 1911.

- Apor Péter: Metamorphosis Transsylvaniae. Pest, 1863.

- Bárczay Oszkár: A hadügy fejlődésének története I—II.

Budapest, 1895.

- Boeheim, W .: Handbuch der Waffenkunde. Leipzig, 1890.

- Boeheim, W .: Kunsthistorische Sammlungen des allerhöchsten Kaiserhauses. Wien, 1889.

- Csillag Ferenc: Kardok történelmünkben. Budapest, 1971.

- Czuberka Alfréd: Kuruczkori fegyverek. Budapest, 1906.

- Demmin, A .: Die Kriegswaffen.

Leipzig, 1891.

- Dolleczek, Anton: Monographie der k. u. k. öster-ung. Blanken und Handfeuerwaffen. Graz, 1970.

1896. évi kiadás utánnyomása.

- Ehrenthal, M .: Genuesische Klingen. Waffenkunde. II. Wien,

1881.

- Erben, J.: Katalog des K. und K. Heeresmuseums. Wien, 1903.

- Fettich Nándor: A prágai Szent István kard régészeti megvilágításban. Emlékkönyv

Szent István király halálának kilencszázadik évfordulóján, III.

Budapest, 1938.

- Forrer, R .: Schwerter und Schwertknäufe. Leipzig, 1905.

- Hübler, Franz: M ilitär Oekonomie-System der Kaiserlichen Königlichen österreichen Armee.

4. kötet. Wien, 1820 - Jakab Elek: II. Apafy M ihályné, Bethlen Kata hagyatéka.

Századok, 1883.

- Kalmár János: M agyar kard művészete. Budapest, 1938.

- Kalmár János: Kemény János erdélyi fejedelem zománcos fegyverei. Magyar Múzeum.

Budapest, 1946.

- Kemény Lajos: Kassai fegyvergyártó céhekről. Archaeologiai Értesítő

XXI. 1901.

- Kemény Lajos: Kassai kardcsiszárok.

Archaeologiai Értesítő XXXI. 1911.

- Kemény Lajos: Műtörténeti adatok Kassa múltjából. Archaeologiai Értesítő XXIV. 1904.

- Korda Dezső: A bécsi cs. és kir. arsenal fegyvergyűjteményének magyar vonatkozású tárgyai.

A Ludovica Académia Közlönye.

Budapest, 1886.

- Kovács István: Hogyan használta a honfoglaló magyar a szablyát.

Közlemények az Erdélyi Nemzeti Múzeum Erem- és Régiségtárából.

Kolozsvár, 1941.

- Kovács László: Jegyzet szablya szavunk eredetéhez.

Nyelvtudományi Közlemények.

1978.

- Laking, Guy F r.: A rekord of European armour and arms.

London, 1920.

- A m . kir. honvédség szálfegyvereinek leírása. Budapest,

1944.

- Nagy Géza: Fringia. Archaeologiai

Értesítő XIV. 1894.

- Nagy Géza: M agyar kardok.

Archaeologiai Értesítő XVIII. 1898.

- Nagy Géza: M agyar viseletek története. Budapest, 1910.

- Nagy László: M agyar fegyverek.

Temesvár, 1911.

- Öltözeti és felszerelési szabályzat a m. kir. darabont testőrség számára. Budapest, 1908.

- Öltözeti és felszerelési szabályzat a magyar kir. honvédség számára.

Budapest, 1892.

- Petsch, G.: Noch ein Wort über die „genuischen” Klingen.

Waffenkunde II. 1881.

- Pulszky K ároly-Radisics Jenő: Az ötvösség remekei a magyar történeti ötvösmű kiállításon I—II.

é. n.

- Rose, W .: Die Klingenmarke 1414 (1441) und verwandte Zahlenmarken.

Waffenkunde. XIV. 1893.

- Seifert, Gerhard: Die französischen Infanteriesäbel Mle an IX. +M le an XI. genannt „Briguet” Deutsches

Waffen Journal. 1968. 4.

292-293. old.

- Seifert, Gerhard: Französische Kavalleriesäbel des Systems 1822.

Deutsches Waffen Journal. 1966.

11. 60-61. old.

- Seitz, Herbert: Blankwaffen I—II. Geschichte und Typenentwicklung im europäischen Kulturbereich.

Vom 16. bis 19. Jahrhundert.

- Szendrei János: A magyar viselet történelmi fejlődése. Budapest, 1905.

- Tavard, Christian-Henry: Les armes blanches modernes. Paris, Balland, 1971.

- Temesváry Ferenc: Kelet és Nyugat között. Budapest, 1981.

- Tervezet. Öltözeti és felszerelési szabályzat a m. kir. testőrség számára. Budapest, 1937.

- Teuber, Oscar-Dolleczek, AntonOttenfeld, Rudolf: Die Oesterreichische Armee.

1700-1867. Wien, é. n.

- Thallóczy Lajos: Apafy M ihály fogarasi kincstára. Archaeologiai

Értesítő XII. Régi évf.

1878.

- Thaly Kálmán: Zrínyi Ilona és II. Rákóczi Ferenc féle ingóságok jegyzéke. Történelmi Tár,

1879.

- Thomas, B.-G am ber, 0 .: Die schönsten Waffen und Rüstungen der europäischen und amerikanischen Sammlungen.

München, 1963.

- Tóth Zoltán: A ttila’s Schwert.

Budapest, 1939.

- Unteregger, Frizt: Die Blankwaffen und deren Rüstungsorten im österreichischen Heer von 1860-1918. T eil I. Közli Militaria

Klinkhardt & Biermann, Braunschveig, 1968.

- Sercer, M .: Sablje, Zagreb, 1979.

- Siklóssy László: M űkincseink vándorútja Bécsbe. Budapest, 1919.

- Sörös Péter: Végrendeletek és

- W agner, E.: Hieb-und Stichwaffen.

Praga, 1966.

- W egeli, R .: Inschriften auf

leltárak a X VI-XVII. századból.

M ittelalterlichen Schwertklingen.

Történelmi Tár, 1899.

Waffenkunde. III. Wien, 1882.

Austrica, Gesellschaft Österreichische Heereskunde.

Wien, 1979.

ISBN 963 326 373 5 Zrínyi Katonai Könyv- és Lapkiadó A kiadásért felel: Németh M. László igazgató A nyomdai megrendelés törzsszáma: 88.408.66-14-1 Alföldi Nyomda, Debrecen Felelős vezető: Benkő István vezérigazgató Felelős szerkesztő: dr. Bombay László M űszaki vezető: Jordán Gusztáv Műszaki szerkesztő: Verseci Miklós Készült 32,96 (A/5) ív terjedelemben, 14000 példányban, ebből 1200 példány Suedel Lux kötésben, számozva 101 (2035) Zi 1162—f—8990