14-15. oldal
Vibók Ildi CSALÁDTAG VAGY IDEGEN
Családtag vagy idegen
Azzal kezdődött, hogy Hugi meg én kaptunk egy valódi húsvéti nyuszit. Igaz, hogy nem a szüleinktől, mert szerintük nagyon nem menő eleven nyuszit ajándékozni húsvétkor. És nem is pont húsvétra kaptuk, hanem pár nappal később, amikor nagyi megmentette Zsuzskáéktól. Zsuzska a szomszéd gyerek, aki mindent megkap, amit kér. És miután
tavaly meg tavalyelőtt plüss nyuszit kapott, és egész jól elboldogult velük, idén úgy döntött, hogy szintet lép, úgyhogy bejelentkezett egy valódi törpenyuszira. És itt hibázott
hatalmasat ő is, meg a papája is, aki Tapsi Hapsit megvette neki.
Mert a plüss nyuszi játék, de a valódi nem az! És miután úgy költözött be Zsuzskáékhoz, hogy semmit nem tudtak róla, és persze a nyuszi sem róluk, vadidegenek voltak egymásnak. De szó szerint.
Volt is meglepetés, amikor az első este kiderült, hogy egy igazi nyuszi egészen másképp működik,
mint a plüss. Okos és kíváncsi, és amíg a plüssökkel elég akkor játszani, amikor a gazdijuk akar, Tapsi Hapsi ebben saját maga dönt. Ő általában késő este szeret játszani, amikor Zsuzskának már inkább aludnia
kellene. És Tapsi Hapsi szeret illatos szénát rágicsálni, és szeret összevissza szaladgálni a szobában, és szeret odakakálni, ahová éppen a kedve tartja. Például az ágyba vagy a szobamamuszba. És amikor Zsuzska mamája már a harmadik garnitúra ágyneműt cserélte tisztára a héten, pedig még csak szerda volt, és kiderült, hogy közben Tapsi azért volt olyan csendben a szekrény mögött, mert éppen végigrágta a hosszabbító zsinórját, a család úgy döntött, hogy náluk az igazi húsvéti
nyuszi csakis
14
húsvétra való, más napokon meg bajlódjon vele más. Szóval fülön fogták – ami amúgy tilos –, és átrohantak vele nagyihoz. Ő meg elhozta hozzánk, mert nálunk úgyis annyi állat él, hogy eggyel több vagy kevesebb már igazán nem számít. Legalábbis nagyi azt hitte. De tévedett!
Mert minden állat különböző, és pont ezért kell alaposan utánanézni egy csomó dolognak , amikor úgy határozunk, hogy hazaviszünk közülük egyet. És papa szerint legelőször saját magunkon kell eltöprengeni, mert különben érhetnek meglepetések!
Szóval, ha te is állatot szeretnél, először gondold át, hogy mennyi szabad időd van. Mert ha például egy csomó szakkörre beiratkoztál, jobban
jársz, ha a barátkozó és időfaló kutyus helyett egy kupac aranyhalat szerzel be.
Ha barátkozás helyett inkább megfigyelnéd, hogyan élnek az állatok , akkor lehet, hogy neked a hangyafarm a jó választás.
Ha a családod odavan a csendes pillanatokért, a papagájok helyett válassz inkább leopárdgekkókat.
És persze mindenképpen hallgasd meg a szüleid tanácsát! Mert az új állatod velük is együtt fog élni.
Aztán ha eldöntötted, milyen állatnak tudnál jó gazdája lenni, akkor derítsd ki: – hogyan kell berendezned az új otthonát, – vannak-e különleges igényei, – egyedül szeret élni, párban vagy csapatban, – mit eszik, mit iszik és milyen gyakran, – mik a szokásai, – be kell-e mutatni őt az állatorvosnak.
Persze figyelni kell arra is, hogy a családodból senki ne legyen allergiás rá! Mert az veszélyes!
Mire a nyomozás végére érsz, a kis állat, aki beköltözik hozzátok, már tuti nem lesz idegen!
Családtag lesz. Igazi barát.