Erdeiek és mezeiek
láthatatlan kerítés, elválasztotta a két népet. Egyes félénkebb állatok, például a güzü vagy az őz, úgy hitték, ha valaki botor módon átlépné a határt, azt rögvest elemésztené valami megfoghatatlan, megszagolhatatlan erő. De még a bátrabbak, hiszen ők is azt hallgatták születésüktől, hogy csak az ostobák szegik meg a határátlépést tiltó évszázados törvényt, szóval még a bátrabb állatok sem próbálkoztak ilyesmivel. Azaz, nem próbálkoztak, egészen mostanáig.
Még a legvénebb állatok, még a bagoly, a medve vagy az agg ürge sem emlékezett, mióta tart az erdeiek és mezeiek ellenségeskedése. Azt tudták csak, hogy aki erdei, annak illik mindenféle válogatott szitokszóval illetni a mezők népét, aki pedig mezeinek született... hát, az jobban teszi, ha cifra ócsárlásba kezd, valahányszor egy-egy erdei állatra terelődik a beszélgetés. Nem mintha sűrűn találkoztak volna egymással. Leginkább soha. Az erdő és a mező között húzódó határ ugyanis, mint valami
10
