A legritkább varázsszer
hogy eddig nem volt rá szükségem… – Két marék porrá tört lávakő! – ezt csak a hegyekben találok… Kezébe vette fonott kosarát, és már épp készült felülni a cirokseprűjére, amikor meglátta a hét törpét: kirándulni indultak az erdőbe. – Van jobb dolgom is! – mondta a boszorkány a kosarára nézve, majd elmormolt egy varázsigét. A hét törpe jajveszékelve szaladt ki az erdőből, mert egy felbőszült méhraj üldözőbe vette őket. Ekkor a boszorkány kilépett a háza ajtaján, és egy ellenvarázsigével megmentette őket. Cserébe a segítségért a törpék megígérték neki, hogy mindent elhoznak, ami csak kell, és a boszorkány listájával meg a fonott kosárral útnak indultak. – Ismerek egy rejtett ösvényt! – mondta az egyik törpe.
… és három csípős csalánlevél… Nagy zajt csapva kutakodott a boszorkány a különböző üvegcséi, ampullái, tégelyei és fiolái között, amikor észrevette, hogy elfogyott a csípős csalánlevél… – Épp ideje feltöltenem a varázsszereimet! – morgott magában, majd leltárt készített, hogy lássa, miből mennyi van még készleten és mit kell pótolni: – Egy tégely hernyógomba! – ez kevés, ezt muszáj szereznem… – Két ampulla bagolynyál! – csoda, hogy eddig kitartott… – Három üvegcse denevérköpet! – nagyon kevés, nagyon kevés… – Egy erdei meztelen és egy mezei házas csiga! – ezt nem lesz nehéz szereznem… – Két szikkadt szitakötő! – ebből biztosan több kell… – Egy fiola bogáncsgyökér! – még jó,
22
