Egy öreg tölgy nagy családja talajba került növényi anyagokat, így biztosítva azok körforgását. Szorosan együtt élnek a tölgyfa gyökereivel olyan gombák is, amelyeknek nincs kalapjuk, mint a csiperkének vagy a vargányának, viszont óriási földalatti fonalhálózatuk van, amely behálózza a környék talajának minden rését, és ráfonódik a tölgy vékony gyökereire. A fák legvékonyabb gyökereit hajszálgyökereknek hívjuk; ezek szívják föl a talajból a fa táplálékát, a nedvességet és az abban oldott ásványi anyagokat. A tölgyfának ugyan gyenge a hajszálgyökér-rendszere, még sincs gondja a tápanyagfelvétellel, mert a vele összefonódott gomba – amelynek fonalai még a hajszálgyökereknél is vékonyabbak – elvégzi neki ezt a feladatot. A gomba is nyer, mert cserébe kap a cukorból, amelyet a levelek készítenek a fotoszintézis folyamán. A cukor minden élő sejt számára elsődleges energiaforrás.
Egy méltóságteljes, öreg tölgy látványként is lenyűgöző, hát még ha hozzávesszük, hogy valójában kétszer akkora, mint amekkorának látjuk. A másik fele – a gyökérzete – ugyanis a föld alatt van. Olyan, mintha a fenti rész – az elágazásokkal együtt – megismétlődne a földben lefelé. És lent is ugyanolyan élő és változatos, mint fent. Kezdjük lentről! Kikkel él együtt a tölgy a föld alatt? Földigiliszták ezrei dolgoznak a gyökerei körül; eszik a földet és a száraz leveleket, amelyeket behúzgáltak az avarból a talajba. Ami a testük hátsó nyílásán kijön, az finomra gyúrt talaj. Vannak náluk sokkal kisebb férgek is a földben: a fonálférgek. Tényleg úgy néznek ki, mint parányi, milliméteres cérnaszáldarabok. Milliós tömegben szintén a talajt javítják. És ne feledkezzünk el a már csak mikroszkóppal látható gomba- és baktériumsejtek milliárdjairól, amelyek a gyökerek által fölvehető tápanyaggá bontják a
33
