Expedíció
helyesbíteni kellett a térképeket. A bokrok ugyanígy. Nem beszélve a madarakról és rókákról, utóbbiak hol beszöktek a Városba, hol eltűntek onnét, így pedig képtelenség volt eldönteni, hová is kell sorolni őket. Városunk jóravaló lakói tehát megelégelték ezt a szomszédban uralkodó tervszerűtlenséget, és útnak indítottak hármunkat: a Térképészt, a Tervezőt, meg engem, a Krónikást, hogy találjuk meg a pontot, ahol az Erdő Értelmet Nyer: derítsük ki, mi az értelme, és készítsünk róla feljegyzést. Mellesleg derítsük ki, élnek-e manók az Erdőben, vagy ez csak afféle szóbeszéd. El is indultunk hárman, szépen, libasorban. Kicsit zavart, hogy a fák miatt nem lehetett egész egyenesen közlekedni, de a Mérnök azt mondta, ha végül mégsem lesz értelme az erdőnek, majd csinál ide szép egyenes gyalogutat, és akkor már lesz. Első este tábort vertünk egy tisztáson. Éjjel nem
Akkor már harmadik napja nem tudtuk, merre van előre. Ami badarságnak tűnhet, hiszen mindig arra van előre, amerre épp nézünk, minden más oldalt van, vagy hátra. De nem egy ilyen körültekintően megszervezett expedíció esetében, mint a miénk! Mert nekünk az „előre” azt jelentette, hogy az expedíció célja felé. A cél pedig az volt, hogy megtaláljuk a pontot, ahonnan az Erdő Értelmet Nyer. Városunk polgárait ugyanis meglehetősen zavarta, hogy észszerűen megtervezett, rendezett és dolgos lakhelyünk mellett összevissza, slendrián erdő burjánzik, úgyszólván céltalanul. Való igaz, az Erdőnek volt néhány bosszantó szokása. Hol közelebb húzódott a Városhoz, hol távolabb: hol itt, hol ott bukkant fel egy facsemete, de mire egyiket-másikat megszoktuk és rárajzoltuk a Város határait ábrázoló térképekre, hirtelen elszáradtak, és
36
