Az nagy széles mező...
és a mostani táj között, amelyen mindenütt látni az ember keze nyomát: töltések, autópályák, távvezetékek vastraverzei, ipari létesítmények, óriásplakátok tarkítják. Eredeti növénytakaró ma már csak természetvédelmi területeken, nemzeti parkokban található. A határ nagy része szántóföld, nagyüzemi művelésű mezőgazdasági terület. Balassi jó illatot adó, harmatos mezeje háborítatlan ősgyep és vadvirágos rét volt; dús füvű legelő, patak parti kaszáló, pihentetett ugar (amit csupán másodharmadévenként vetettek be, hogy a föld termőereje visszatérjen), kizöldült tarló. A vadvizekkel, erekkel behálózott láprétek gazdag élőhelyei voltak százféle halivadéknak, vízi állatnak, vadmadárnak. Nádkunyhóban lakó, halászó-vadászó, gyűjtögető pákászoknak biztosítottak élelmet, megélhetést. Füves pusztáink – mint például a Hortobágy vagy Bugac a Kiskunsági Nemzeti Parkban – a tatárdúláskor és a török időkben néptelenné vált területeken alakultak ki. Itt láthatunk ma is legelésző birkanyájakat, vágtató méneseket és ridegen (külterjesen, nem istállóban) tartott szürkemarha gulyákat. Őshonosak nálunk, igazi hungarikumok. Valaha, a 15–18. században tízezerszámra hajtották őket Nyugat-Európa híres vásáraiba, vágóhídjaira. Falvakban, mezővárosokban a múlt század hatvanas-hetvenes
Az nagy széles mező, az szép liget, erdő... mutatja be katonaénekében Balassi Bálint – első nagy költőnk – a 16. századi végvárak környékét. Ötszáz esztendő telt el azóta, a várak romjai idegenforgalmi látványosságok lettek, de ha kimegyünk a határba, ligetet, erdőt és mezőt találunk ott ma is. Mégis nagy a különbség az évszázadokkal ezelőtti
6
