Papp Tímea Réka
A KISKAKAS ÉS A TYÚKOCSKA illusztrátor | Török Eszter | 22-23. oldal
A kiskakas és a tyúkocska TÖRÖK ESZTER rajzai
22
fű, kék vizű patak, százszínű virágcsodák illatoztak. Ez már biztosan Törökország! A kiskakas el is felejtette, miért indultak, megölelte a tyúkocskát, aki titokban nagyon szerelmes volt belé. De ekkor a tyúkocska felkiáltott: – Ott a gyémánt félkrajcár! Odaszaladtak, és a kiskakas kikaparta a nap fényét visszaverő… söröskupakot. Nagy kincs volt ez, a kakasnak csak úgy dagadt a melle: – A török császár biztosan elmenekült, mikor meglátta, hogy jövök! Elindultak hazafelé, de a kakaskának lassan elment a hangja, vagyis csak úgy tett, mert fogalma sem volt, merre a hazafelé. Mikor beesteledett, behúzódtak egy bokorba, s a kakas újra kezdte az ölelgetést, úgyhogy a fekete tyúkocska azt gondolta, Törökország határos Tündérországgal, és a kakas nyilván arrafelé vitte. Szerencsére arra járt Bodri, az udvar kutyája, és hazakísérte őket, mert már közeledett a hajnal, és hajnalban kukorékolni kell, mese nincs. Az a másnapi kukorékolás nagyon álmosra sikerült. Aznap mindenki elaludt a szomszédságban, de a baromfiudvar hetekig hallgatta áhítattal a kakas káprázóan színes meséjét törökországi kalandjáról. A tyúkocska pedig néhány hét múlva büszkén sétálgatott mind a tizenkét kiscsibéjével.
A kiadós hajnali kukorékolás után a kiskakas gondolt egy merészet, peckesen odabillegett a fekete, pelyhes tollú tyúkocskához, aki már régen tetszett neki, és így dicsekedett: – Az én ősöm nagyon híres ám! A török császártól szerezte vissza a gyémánt félkrajcárját! – Csakugyan? – kérdezte a tyúkocska zavartan. A kakas még peckesebb lett: – Én is visszaszerezném, ha itt volna az a híres török császár! – Valóban? – pirult el a tyúkocska. A kakasból már ömlött a mondóka: – És tudd meg, ha nem jön ide, én megyek el hozzá Törökországba, megkeresem, és kiszedek belőle én is egy gyémánt félkrajcárt! – Hiszem, ha látom! – motyogta a tyúkocska. – Na, én máris indulok! Gyere velem! A tyúkocska lesütötte a szemét, és csak annyit rebegett: – Veled a világ végére is elmennék! Magában azt gondolta, hogy biztosan nincs olyan messze az a Törökország, ha egyszer már a császára is eljött idáig. Elindultak a nagy útra, mentek, mendegéltek, egyre közelebb egymás mellett, és a kiskakas mindig biztos volt benne, hogy mikor merre kell menni. Legalábbis úgy tett. Már jó messze jártak, mikor egy gyönyörűséges mezőre értek. Smaragdzöld
PAPP TÍMEA RÉKA 23