Hollós Máté > AZ ÁLLANDÓSÁG KÁPRÁZATA

Hallottál már változatlan Az állandóság zenét? Próbáljuk ki! Énekelj egy hangot! De káprázatavigyázz, nehogy hangosítsd, vagy halkítsd, mert az már változás! Hát igen, ez Ha ugyanaz a dallam egy oktávval följebb kerül, látszólag azonos nem fog menni, elfogy a marad, ugyanúgy szolmizálhatjuk, mégis mást jelent, mert más lélegzeted. Sebaj, keress színe lesz, és már ahhoz viszonyítva érzékeljük, ahogyan valamilyen hangszert! korábban hallottuk. Mintha előbb az erdőben sétálnánk, Ha furulyát vagy más fúvós azután egy magasabb pontról látnánk az erdő fáit. hangszert fújsz meg, szintén Találj ki egy kis történetet. Próbáld meg egyetlen addig tudod csak tartani a hangot, hanggal eldúdolni. Persze, vehetsz levegőt, amíg bírod levegővel. Ha hegedűn, ha tartod a hangot, erősítheted, halkíthatod, gordonkán próbálkozol, előbb-utóbb a kis szünetet iktathatsz be, s utána újra vonó végére érsz, és óhatatlanul újra kezded indíthatod a semmiből, vagy éppen a hangot, tehát máris változott valami. Ha leütsz durván megnyomhatod az elejét. egy billentyűt a zongorán, megpengeted a gitárt, az A fontos, hogy valahogyan illusztráld magától elhalkul. Mégis kifoghatsz rajtam: nyomj le egy a történeted. Biztosra veszem, billentyűt az orgonán. Amíg tartod, az elektromosságnak hogy hamarosan nem ugyanazt a köszönhetően szól. De mond valamit? Szép? Érdekes? hangzót énekeled már. Mondjuk, Nem, gépies. ha u magánhangzóval kezded,

Valaminek történnie kell a hanggal, hogy zenének hogy sejtelmesen sötét legyen, nevezhessük. Például ritmizálhatjuk. Megszakítjuk, újra ki fogod fényesíteni á-ra, esetleg indítjuk. Izgalmat fejezhetünk ki, feszültséget, feszességet, kicsit visítasz í-n. Ez is változás, lassulást, elernyedést. De ez már változás! És ez még mindig a hang színe más kifejezésre nem elég. Vágyunk más hangmagasságokra, különböző tér át. Mintha valakire némán lépésekből, ugrásokból születő dallamokra, színező, ránéznél, egyszerűen, ahogy értelmező hangzatokra, harmóniákra. A harmóniák mindig nézel, majd egyszerre változása már mélyebb történéseket rajzol ki. Erőt, kerekebbre nyitnád a szemedet, vidámságot, gondterheltséget, bánatot, szívet szúrósabbra, szigorúbbra váltanád melengető vagy facsaró hangulatokat. a nézésed, aztán meg elmosolyodnál.

Ugyanaz a szempár néz, de sokfélét fejez ki anélkül, hogy egyetlen szót is mondanál.

Ha a zene szüntelen változások sorozata, talán nem is lehet változatlanságot érzékeltetni benne? Dehogynem! Csak meg kell komponálni a „változatlanságot”. Richard Wagner [rihárd vágner] A Rajna kincse című operájának kezdetén percekig (az hosszú idő egy zenedarabban!) egyetlen Esz-dúr akkordot játszat a zenekarral. Az állandóságot azzal érzékelteti, hogy az akkordot belülről finoman mozgatja. Állunk a Rajna partján, látjuk a nagy, hömpölygő folyót, de csillámló hullámtaréjait szinte állóvízként érzékeljük. Noha közben jól tudjuk, hogy mozgás van benne, hullámok sodornak mindenfélét, halak úszkálnak a mélyben. De hiszen, ha mozdulatlanul állunk, akkor is működik a szervezetünk, dobog a szívünk, keringeti a vért, nyelünk, lélegzünk.

Az állandóság káprázat. A változás az élet – így a zene is.

HOLLÓS MÁTÉ