Szabó Csaba > A SZENDVICSHERCEG

A szendvicsherceg

A szendvicsherceg nem sokra vitte. Bátyja legidősebbként örökli apjuk királyságát, kisöccse kiszabadította a hétfejű sárkány karmai közül a szomszéd ország hercegnőjét, fele királyságot kapott és hetedhét országra szóló lakodalmat csapott. A szendvicsherceg unta, hogy nincs változás az életében.

Fogta pej lovát, nem szólt senkinek az udvarban, útnak eredt. Miért is szólt volna? A középső herceget nem említik a mesék.

Vágtatott, míg egy hatalmas kunyhóhoz nem ért. Olyan hatalmas volt ez a kunyhó, hogy nem érte fel az ajtó kilincsét, ezért a kulcslyukon keresztül mászott be. Nagyon elfáradt, de elállt a lélegzete, amikor megpillantott egy óriást ebédelni az asztalnál. – Küklopsz! Állj ki ellenem, hadd menjen híre a hősiességemnek!

A kivénhedt óriás mérgesen nézett a középső hercegre. – Nincs nekem erre időm! Két hete járt itt az öcséd, mielőtt vele találkoztam, kétszemű óriás voltam. A küklopszoknak egyébként is a homlokuk közepén van a szemük, meg ne halljam még egyszer, hogy így nevezel!

A szendvicsherceg csalódottan lovagolt tovább a kerekerdő közepéig. Ott élt a nyugati boszorkány, éppen söprögetett. – Banya! Varázsolj békává, hadd csókoljon meg egy királylány, hogy életünk végéig boldogok lehessünk!

A boszorkány sértődötten fordult a herceghez. – Ha el is tekintek attól, hogy banyának szólítottál… Békát csókolgatni? Kinek jó az? Amúgy sem varázsolok már, mióta az öcséd felzabálta a mézeskalács kunyhómat! Nincs tető a fejem fölött, és még a romokat takarítom.

A herceg elkeseredetten folytatta útját a hétfejű sárkány barlangjához. A sárkány az íróasztalánál ült. – Sárkány! Tudom, az öcsém kiszabadította a hercegnőt és feleségül vette. Nem tartasz fogva véletlenül egy másik lányt, akit kiszabadíthatnék? Nem kell királylánynak lennie...

A sárkány orraira tolta szemüvegjeit, és gondterhelten a hercegre nézett. – Nem érek rá, meg kell csinálnom az adóbevallásaimat. Hetet, érted? Hetet! – Segítek! – No, azt megnézem!

A herceg segített a sárkánynak, aki hálából ellátta temérdek gyémánttal, amit legyőzött lovagoktól gyűjtött be. – Herceg létedre hogyhogy értesz az adóügyekhez? – Se királylány, se öröklés, így aztán tanultam.

Hazafelé megállt a boszorkánynál, és segített új mézeskalácsot sütni a kunyhójához. Mint kiderült, a herceg sütni is jól tudott. A boszorkány békacsókolgatás helyett udvarlási tanácsokkal látta el.

Végül visszatért az óriáshoz, és megpillantotta szépséges unokáját, aki szerencsére nem nőtt hatalmasra. A lánynak is megtetszett a daliás herceg. – Inkább az unokámat vidd, mint a másik szememet! – dünnyögte az óriás.

Visszatérve a palotába egyheted országra szóló lakodalmat csaptak. Nem volt nagy kaland, de mégiscsak változott a szendvicsherceg élete.

SZABÓ CSABA