magazin 2018/4.
6. évf./4. szám
LECTORIUM ROSICRUCIANUM AZ ARANY RÓZSAKERESZT SZELLEMI ISKOLÁJA
A KETTŐSSÉGBŐL AZ EGYSÉGBE
TARTALOM cikkek Polaritás.......................................................................................................................... 2 Gnosztikus munka a polaritással?............................................................................ 6 A Labirintus................................................................................................................. 10 Az Út............................................................................................................................... 16 Az ötszörös ösvény.................................................................................................... 22
Ennek a számunknak a cikkei együtt-gondolkodásból születtek, az Arany Rózsakereszt Nemzetközi Iskolája magyar munkaterületének tanulói csoportmunkájaként.
IMPRESSZUM Lectorium Rosicrucianum http://rozsakereszt.hu http://lectoriumrosicrucianum.org Magyarországi Lectorium Rosicrucianum Egyesület 2528 Úny, Pelikán Konferenciahely http://e-pentagram.hu Elérhetőség: e-pentagram@lectorium.hu
A kettősségből az egységbe
BEVEZETŐ
A duális tudat megkülönböztet. Ahogy a tematikus konferencia egyik szövegének előszavában Bakos Józseftől idézzük, a tudás megnyilatkozásában soha nem az Egy volt. Maga a Teremtés már párbeszéd. Isten dialógusa, gyakorlatilag önmagával, ugyanis Ő maga minden mindenben. Nem tárgyként, nem is alanyként, hanem permanens cselekvésként, Igeként, amely nem csak a Szó, hanem a teremtés megnyilatkozásának mikéntje is. Mi magunk ennek e kettősségnek a tudatában élünk. Létezésünk tapasztalata az elválasztottság, a kettéválasztottság. Mégis a kettősséget megismerve ébredhetünk föl az Egységben. Isten a létezés minden állapotában önmaga, mint a legragyogóbb abszolút Tudat. Ki dicsérhetne Téged túlságosan, vagy egyáltalán eléggé? Hová nézzek, hogy dicsérjelek? Felfelé, lefelé, befelé, vagy kifelé? Nincs olyan út, nincs olyan hely, nincsen egyetlen teremtmény sem, mely rajtad kívül lenne; minden benned, minden belőled van. Mindent adsz, és semmit sem veszel, mert minden a Tiéd, és semmi olyan sincsen, ami nem a Tiéd lenne. Mikor dicsérjelek? A Te órádat és a Te idődet tudni lehetetlen. És miért dicsérjelek? Azért amit teremtettél, vagy amit nem teremtettél? Azért amit megjelentettél, vagy amit rejtegettél? És mivel dicsérjelek? Mintha bármi is az enyém lenne, a sajátom, vagy valami más lennék mit Te. Mert Te minden vagy ami én egyáltalán lehetek; minden vagy amit én egyáltalán beszélhetek; minden Te vagy, rajtad kívül semmi sincsen. Az is Te vagy ami nincs. Te vagy minden ami lett, és miden ami nem lett: Szellem, amikor a Szellemlélek néz. Atya, amikor a mindenség általad alakulásra kész. Isten, amikor aktív, egyetemes erőként kimész. A Jó, mert mindent teremtesz. Az anyag legfinomabbja levegő. A levegő legfinomabbja lélek. A lélek legfinomabbja szellem. A szellem legfinomabbja Isten. Hermész Himnusza
<< Tartalom
Következő cikk >>
POLARITÁS
2
e-pentagram 2018/4
www.rozsakereszt.hu
Kép forrása: Pinterest
„Magának a világnak a felépítéséhez is az elemi döntésekre, „ősökre”, a kezdetek kezdetén az igen és nem-re van szükség; a világ bináris kódban kezd építkezni, mint a taoizmus yin és yang elve, a modern fizika éppúgy kezdi ezt felismerni, amikor „ősalternatívákból” konstruálódó részecskékről, sőt törvényekről beszél, mint az ősi, szakrális kozmológiák, teremtéstörténetek, amelyekben ma hajlamosak vagyunk csupán morális dualizmust látni. Európában jóformán csak Jakob Böhmének volt elegendő mersze elgondolni és kimondani, hogy végül is az Egy lesz kettő, tehát az a kettő mindvégig Egy.” Bakos József: Lapok Agathodaimon könyvéből (részlet) Kép forrása: Pinterest
Polaritás
3
A belső út a polaritások világától a Szellemmel való egység megéléséig vezet. Ugyanakkor a kettősség misztériuma, mint a kezdet felismerése, eleve megér tésre vár, hiszen magában rejti az egész világegyetem működésének, és így a megváltás folyamatának is a kulcsát. A férfi-női együttműködés megértésével, az önismeret gyarapodásával egyre világosabbá válik milyen okok és hatások állnak a poláris folyamatok hátterében. A dialektikus életrend a pola ritása hatásaira épül. Minden jelenségnek van ellenpólusa. A harmónia keresése közben mikrokozmoszaink évmilliók tapasztalatát hordozzák a vég nélküli keletkezés és elmúlás, az egymást váltó pozitív és negatív ritmusában. És a tengernyi idő végtelen tapasztalata sem ad megnyug tató választ: a kettősség világában nem tudjuk megva lósítani az ősemlékeinkben élő eszményi harmóniát, az egység állapotát. Megélve azt, hogy önmaKép forrása: Pinterest gunkban, nőként és férfiként hiányosak vagyunk felismerhetjük, hogy nem csak ellentétei, hanem kiegészítői is vagyunk egymásnak. Az évezredek hagyománya erre a felismerésre épült, megőrizve a nemek harmonikus együttműködésének mély spirituális értelmét. Mindazon erők, amelyek a kozmoszban hatva megbolygatják a fölépült rendszereket, ezt az együttműködést is amortizálták, a hagyomány értékei nem feltétlenül szolgálják már az emberiség spirituális fejlődését, illetve nem ugyan abban a formában. Mivel a férfi-női értékeket, vagyis a poláris mindenség két alapállapotát sze repekként éljük meg, nem látjuk a továbbélő egységet, amely csak megújulásában formákat keres megnyilatkozásához. A férfi energia túlsúlya az intellektus teljes felértékelődéséhez vezetett. A túlzott bal agyféltekés működés miatt a női energiák nem nyilvánulnak meg eredeti minőségükben. A racionalizálódás szükségszerűen elvezette az emberiséget üdvtörténeti útjának nadírjához, megismerte korlátait, és ugyanakkor elveszítette azokat a 4
e-pentagram 2018/4
www.rozsakereszt.hu
kötődéseit, amelyek azokhoz az ősi entitásokhoz kötötték, amelyek a hagyo mány révén fenntartották a kettősség világát. Ezért léphetett az emberiség arra az útra ismét, amely leépíti a mikrokozmosz diszharmonikus állapotát. A széteső rendszerből egy új, isteni állapot meg születésében teljesedik ki. Mikrokozmoszunk, – ahogy makrokozmoszunk – polaritási viszonyai e világ erőire hangolódtak, és nem tükrözi az isteni egység és harmónia állapotát. Megújulásról egyáltalán nem beszélhetünk mindaddig, amíg fő-és szívszentélyünket, azaz gondolkodásunkat, akaratunkat, érzéseinket a dialektikus világ erői működtetik. Személyes tudat szintjén az aurikus, vagy felettes én, a kozmoszban pedig a Sátán. Szabadságról csak akkor beszélhetünk, ha a medenceszentély természet erőinek uralmát megtöri a Krisztus, és így a szív kundalíni ereje a főszentélybe juthat. Ezzel valósul meg a szív és a fej, a gondolkodás, az akarat és az érzés egysége. És ez szolgáltat alapot a a nemek közötti együttműködés magasabb minőségének is, hiszen arra van szükség, hogy mindkét fél nagyobbrészt az új lélek energiáiból éljen és dolgozzon. A kiemelkedés lehetősége mindannyiunk szakrális középpontjában örök idők óta jelen van a mikrokozmosz legmagasabb tudatállapotaként, és amely sokkal hatalmasabb, mint poláris világunk taszító és vonzó ereje. Ugyanakkor tudomásul kell vennünk azt, hogy a személyiség, mint a dialektikus világrend része, mint aki ebből van, nem tud közvetlenül együttműködni a szellemszikrából felszabaduló impulzusokkal. Csak az új lélek kap csolódhat össze köz vetlenül az istenivel, azzal az impulzussal, amely minden ismertet és megszokottat fölülír az otthonunkként szolgáló valóságban.
Kép forrása: Pinterest
Polaritás
5
<< Előző cikk
Következő cikk >>
GNOSZTIKUS MUNKA A POLARITÁSSAL 6
e-pentagram 2018/4
www.rozsakereszt.hu
Kép forrása: Pinterest
„A Logosz úgy rendezte be, hogy ha az ember erőt akar kifejteni, akkor az úgynevezett fordított viszonyban álló polarizációt, a mágnesessarkok közötti viszonyt kell használatba vennie, vagyis a nő és férfi együttmű ködését, a teljes egyenjogúság alapján... „Ez azt hozza magával, hogy a nőnek és a férfinak különböző megnyilvánulási térre van szüksége, és éppen az ellentétes sarkosítás miatt jó és ki egyenlített együttműködést lehet elérni a Szent Szerzet szolgálatában.” Jan van Rijckenborgh: Alkímiai mennyegző, II. kötet. A gnosztikus út feltétele az együtt működés. Szükségünk van egymásra. Egy magasabb szintű, intelligens közösségi munkában nemesedünk rá Kép forrása: Pinterest arra, hogy egymással harmóniában, és teljesen egyenrangú félként végezzük feladatainkat. Az Egyetemes Szerzet fivéreinek és nővéreinek tudatállapotában elemi tulaj donság ez az együttműködés. A mi tudat szintünkön nem érthető meg az isteni egység, annak ellenére, hogy belső vágyakozásunk inspirációi ennek megismerésére ösztönöznek minket. Ezek a képességek már egy megújuló lélekállapotban bontakozhatnak ki. Isten szeretet erejében és csoportegységben. A közösségben felszabaduló erők jócskán meghaladják a csoport tagjainak egyéni képességeit. Így, érthetően, a két nem közötti gnosztikus együttműködésben születik meg a harmadik, a kétséget meghaladó fiúi létállapot. Ez az együttműködés analóg a teremtés folyamatával. A közös munka során szerzett tapasztalataink és belátásaink olyan erőáramlást keltenek, amelyek támogatják az új lélek fejlődését és az Élő Test alakulását. Mindeközben a mikrokozmoszon belül is egyensúlyba kerülnek a különböző kódolású energiák. A közös munkában tudatosan, szeretetteljesen fordulunk egymás felé, meg értve és elfogadva egymást, fölfedezve, milyen jelentőséggel bír az Élő Test alakításában minden egyes nézet. Gnosztikus munka a polaritással
7
Társak vagyunk az Úton. Felismerjük a másikban annak ősi lényét, és így látjuk meg önmagunkat a másik önvalójában. Ez az isteni Másikkal való találkozás lehe tősége. A csoportban mindannyian a Világosság megnyilvánítói vagyunk. Lelkünkkel figyelve érzékeljük azokat az értékeket, amit a másik ember, a munkatársunk tesz hozzá az alkímiai munkához. Így leszünk képesek arra, hogy csoportként engedjük megszületni a Vízöntő- kor Krisztus megnyilvánulásának egymásból születő nézeteit. Erről beszélt Jézus, a Krisztus is: „Nagyobb dolgokat fogtok cselekedni nálamnál” Lehetőségeink tehát, közösségben, korlát lanok a Vízöntő-korszak kozmikus forra dalmában. A misztériumbolygók, az Uránusz, a Neptunusz és a Plútó energiáinak fokozott ki áradása máris komoly kihívás elé állítják az emberiséget, sürgetve a változást, a meg újulást. A megújító erőkre való hangolódásban kü lönösen a nőkre vár nagy feladat. Tudjuk, hogy a nők élettestük pozitív, ki sugárzó, megnyilvánító, ezért ad erőt kör nyezetének, legyen az család, otthon, vagy nagyobb közösség. A fordított polarizáció miatt a nők lelke aktívabb kapcsolatban van az étertesttel, mint a férfiaké, ezért a fizikai testtől is függetle nebb, ahogy az étertestük is. Ezért jelenik meg a nő, mint a tisztaság, a lélek szimbóluma. 8
e-pentagram 2018/4
Vénusz tulajdonságaikkal tudták a nők kor dában tartani a férfiak nyers marsi ener giáit, az ébredő új korszakban pedig az Uránusz hatására megújuló szeretet-áldozatuk teszi lehetővé, hogy a mindkét polaritást beárnyékoló intellektuális őrület feloldódhasson a Vízöntő szeretet erőinek kiáramlásában. Ez az új korszak inspirál mindannyiunkat, hogy engedjük megnyilvánulni a női polari tás magasabb nézetét, az új lelket. Az isteniben lángra lobbant lélekemberekként ezt a szereteterőt áldásként sugároz hatjuk szét mindenre és mindenkire. Így fordulhatunk egyre tudatosabban gnosz tikus feladatunk felé, és nemesedünk rá arra a szolgálatra, amely minden tevékenységünk alapjává válhat. Az önzetlen szeretetszolgálat belső folya mat, amit a szándék, a szív tisztasága és nyitottsága tesz eredményessé. Belemerülve az isteni energiák áramába, a szabad cselekedet örömében és kifogyhatatlan erejében részesülünk. A dialektikus polaritásból kiemelkedve „hegyeket mozgatunk meg„ az emberiség szolgálatában, és jó véghez vihetjük feladatunkat. „Adjatok és néktek is adatik!” Ezt a szeretetáldozatot szimbolizálja a temp lomunk előterében található, a fiókáit a saját szívének vérével tápláló pelikán szobra is. Ezt az erőt az Egyetemes Szerzet, a Krisztus hierarchia áldozatos munkája bocsátja rendelkezésünkre, amelynek bősége általunk szabadul fel, mindenki üdvösségére. Kép forrása: Pinterest
Gnosztikus munka a polaritással
9
<< Előző cikk
Következő cikk >>
A LABIRINTUS
10
e-pentagram 2018/4
www.rozsakereszt.hu
Kép forrása: Pinterest
A belső út, amelyre mindannyian ráléptünk egyéni formában nyilvánul meg minden egyes tanuló számára. Tisztában vagyunk azzal, hogy bár bennünk megy végbe a feltámadási folyamat, mégis mi magunk vagyunk ennek időnként az akadályai is. Ez sok szenvedés forrása az utunkon. Belátásunk mélyül e folyamat során, és ez új látásmóddal ajándékoz meg minket. Ezáltal képesek vagyunk elengedni mindent, amit akadályként ismerünk fel és ezzel lehetővé tesszük, hogy új erők áramoljanak be a lélegző-terünkbe. Így minden pillanat a megújulást kínálja számunkra. Környezetünk és a bennünk lévő szellemszikra folyamatosan gondoskodik arról, hogy ne kristályosodjunk meg és a szükséges változások végbe mehessenek az életünkben. E folyamatok sokszor félelmetesek lehetnek, mivel sokszor nem látjuk át az ok-okozati viszonyokat. Van, hogy kényszerű változá sokat élünk meg, de az is megtörténhet, hogy az élet új lehetőségeket kínál, elfogadjuk ezeket, és ez a változás harmonikus lesz. Egyetlen dolog állandó: a változás Az egyes döntésünket követő pillanat megmutatja, merre mozdulunk el, az egyensúly helyreállása irányába? Ha igen, akkor ez egyre erősíti bennünk a hitet és a bizalmat. Az önmegszabadító életvitel gyakorlásának feltétele a csend megszületése lényünkben, melyben megvalósíthatjuk a nem-cselekvést és kitarthatunk benne. Ez a csend az érzékKép forrása: Pinterest szervek dialektikus működésének az elcsitulása, egy új érzékelés megszületése. Nem cselekedni annyi, mint hagyni elhalványodni az ellentétek világát. Ez mégsem jelent ellenmozgást. A zaklatott pörgést felváltja az abszolút belső csend, miközben mindennapi életünk megy tovább. Mikhail Naimy így ír erről a csendről a Mirdad könyvének 12. fejezetében: „Az a csend, ahová szeretnélek elvinni benneteket, az a végtelen tér, ahol a nem-lét létté válik, és a létezés nem-létté. Az a tiszteletet keltő üresség ez, ahol minden hang létrejön és visszhangzik, ahol minden forma keletkezik és összetörik, ahová minden önvalót bejegyeznek és kitörölnek; ahol semmi sincs, csak Az. Ha csendes szemlélődésben át A labirintus
11
nem mentek ezen az ürességen, ezen a tágas téren, akkor sohasem tudjátok meg, mennyire valóságos a ti létetek, és mennyire valótlan a nemlét. Akkor azt sem tudjátok meg, hogy a ti valóságotok mennyire egy a mindenség valóságával.” Csakis ebben a csendben lehet a rózsa hét szirmát kibontani, hogy teljes szépségében pompázhasson. A labirintus lényege A labirintus az emberiség egyik legrégibb jelképe, mely megtalálható ősi sziklaraj zokon éppúgy, mint a későbbi korok mí toszaiban, meséiben, az Ókorban, a kö zép kori székesegyházak padlózatán, a barokk kertek alaprajzában és a modern irodalomban egyaránt. A „labirintus” szót hallva az az érzésünk, hogy köze van valamilyen szakrális, „templomi” munkához – talán épp magához a templomépítéshez – valamint egy viszonylag elzárt, utakból álló térhez, belső térhez. Egy valódi misztérium-labirintusban fontos szerepet játszik a testi-lelki halál, az újjászületés és a beavatás is. A labirintus egy középre vezető, spirális út, ebben különbözik az útvesztőtől. Alapformája a körbe zárt kereszt. A kör a középpont körüli mozgás által keletkezik. A kereszt jelképezi a földet vagy a személyiséget, melyek a négy alapelemből vagy éter erőből épülnek fel. Ez a négy elem a személyiség négy testében is kifejezésre jut. Kép forrása: Pinterest A kör a Nap, a makrokozmosz és a mikrokozmosz szimbóluma. Így válik a labirintus a maga hét, kilenc, tíz fo lyosójával, vagy kanyarulatával a tájékozódás helyévé. Aki belép ide, rátér a küldetésének az útjára, mely a középhez, a saját lénye magjához vezet. A beavatandó szeretné megvalósítani a kapcsolatot a labirintus lehatárolt terében, tehát önnön lényében, a két alapelv, vagyis a földi ember keresztje és az örökkévalóság köre között. A labirintusban bejárandó út tehát nem közvetlenül középre visz, hanem valójában a leghosszabb kerülőutat jelenti. 12
e-pentagram 2018/4
www.rozsakereszt.hu
Nincsenek benne kereszteződések, elágazások. Ez az út minden kanyarulat ellenére középre visz. Így semmiképpen sem tévedhetünk el. Aki belép a labirintus ajtaján, már nem figyel a labirintuson kívüli életre, hanem egy belső utat jár. Útközben többször közvetlenül a labirintus középpontja mellett haladunk el anélkül, hogy elérhetnénk. Ez mégsem jelent időveszteséget, mert eközben egy belső érlelődési folyamaton megyünk keresztül. Egész utazásunk tehát egy középpont felé tart, ahol egy misztérium vár ránk. Az útvesztőkben való bolyongás tapasztalataival a hátizsákjában a vándor egy új cél felé fordul, amikor a külvilágban való, eredménytelen kereséstől kimerülve befelé fordul. Ebben az állapotban elérhetővé vált az Isteni érintés számára, és erre az érintésre reagál is. Ekkor egy labirintus bejáratát fedezi fel. A labirintusba lépve minden ismeretlennek tűnik, és felfedezésre vár. Egy új élet-közeghez kell alkalmazkodnia, ha életben akar maradni. Idegen földön jár, ahol a régi érzékszervei nem működnek megfelelően. Neki magának kell mássá válnia, hogy harmóniába kerüljön az új környezettel. Ám amíg nem alakulnak ki új érzék szervei, addig sok horzsolást, sérülést szerez, miközben rendszeresen a falaknak ütközik. Tapogatódzva, óvatosan lépve próbál Kép forrása: Pinterest a falak mentén haladni. Minél tovább tartózkodik a labirintusban, annál jobban kezdi érteni a lényegét. Minden lépésével elhagyja lába előző helyét, és egy új jelent elevenít meg. Minden egyes lépés, minden újabb kanyar új perspektívát tár fel neki. Minden megtett lépéssel elveszít valamit a régi énjéből. Egy láthatatlan és a régi tudatával elérhetetlen vezető erő mindig további lépésekre sarkallja, miközben a korábbi élete is erősen hat még benne, az anyag szorító ereje néha szinte megdermeszti. Ha nem meri rábízni magát a láthatatlan vezető erőre, akkor a lába kövekbe ütközik, a keze horzsolódik és fájdalom, félelem lesz úrrá rajta. Néha megtorpan, és már-már visszafordulna, azonban érzi, hogy van valami mélyen benne, legbelül, ami szilárdan áll, és vár rá. Ez a szilárdság erőt ad, megA labirintus
13
tartja, mint egy oszlop, ha fáradtan nekidől. A félelem üvöltése, az izgalom dobogása, a gondolatok ricsaja idővel egyre kevésbé szűrődik be. A csend felfedezése könnyed örömként árad szét benne. Az örömnek ezekben a pillanataiban szíve hevesebben dobog, és valami határtalannak az ölelését érzi magán. A közeledés és távolodás ritmikus váltakozásai azonban újra és újra tanácstalanná teszik. A világ hirtelen lelassul, szinte mozdulatlanságba der med. Ilyenkor inspirációt keres a tovább haladásához, igyekszik az eddig felismert módszereket alkalmazva elmélyülni a labirintus misztériumában. Végül vesz egy mély lélegzetet, feláll, és elindul. Buddha gondolata, hogy ,,az út maga a cél.” Az út során néha nagy feszültségeket élünk át, mert a vágyakozásunk iránya és az ebből fakadó akarati tevékenységünk sokszor eltér az alapvető természetétől. Ebben a feszültségben állva önismeretünk gyarapodik, megváltozik a viszonyunk a dialektikus természethez, és észleljük, hogy az Isteni természet asztrál ereje egyre nagyobb mértékben áramlik be a mikrokozmoszunkba. Ez csak egyre fokozza a vágyakozásunkat az eredeti otthonunk iránt. Erre az akaratunk is válaszol, hiszen vágy és akarás elválaszthatatlanok egymástól. Az eredet iránti vágyakozásunk és akarásunk a megújult, megszabadító életvitelben mutatkozik meg. Ez az életvitel Istennel együtt járást jelent. Ha ki tudunk tartani ebben a folyamatban, akkor csodás gyógyuláson megyünk keresztül. Az út elején szerzett sebek és sérülések begyógyulnak, mert a szívatomból sugárzó erő beindítja az öngyógyí tó folyamatokat. Lassan tudatosul bennünk, hogy az egésszé, egészségessé válás útjára tértünk. Minden meg tett lépés eredménye egyre intenzívebb változás lesz. Érzékeljük mindkét természetet, és tudjuk, hogy egy le írhatatlan misztérium részesei vagyunk. Hála és öröm, szomorúság és fájdalom keveredik bennünk. Az igazság morzsái, a tiszta megélések pillanatai tartanak az úton minket. 14
e-pentagram 2018/4
www.rozsakereszt.hu
Ezek ösztönöznek a következő lépés megtételére. A megélés csodái, melyek felszikráznak a legváratlanabb pillanatokban, reménnyel táplálnak minket. A felismerések és cselekedetek öröme fényként világít az éjszakában, és mások számára is tájékozódásul szolgálnak. Egyszerre létezik a semmi és a minden, és még sincs egyik sem. Ezért nem tartunk meg magunknak semmit, hanem a megélés pillanatában már el is engedjük. Belesimulunk az Élő víz áramába és együtt mozgunk vele. Szívünk középpontja egyben a mikrokozmosz, a Kozmosz és a Makrokozmosz centruma is. Ha eljutunk ide, akkor újra megélhetjük a Világmindenséggel való egységünket. Ünnepelhetjük az Eredettel való egyesülésünket.
A sivatagból egy porszemként indultunk és az Isteni akarat megvalósítóiként, teremtő társként érkezünk meg Atyánkhoz, a régen elhagyott szülői házba. Lélekben egyesülve, testvérekként tegyük meg együtt a még hátralévő lépéseket! A csoport erejét dinamizálva, a Hétszellem fokozatosan beereszkedő 49 sugarának erejében engedjük feloldódni a béklyóinkat, és a három megkísértésen túljutva kiemelkedhetünk az anyag szorításából. Mikrokozmoszunkban iránymutató csillagok ragyognak, a mikrokozmosz elődök munkájának az eredményei. Sze retetük és szenvedéseik Nap-szilánkjai. Szellemi Iskolánknak az a célja, hogy a dialektika útvesztőjét követően egy magasabb labirintus-spirálison jussunk el a „jó véghez”. A vándor most eldobja a kapaszkodókat. Már nincs rájuk szüksége. A megtett úton társra lelt: a benne nö vekvő új léleklényre, aki a szellemre vágyik. Az éjszaka neszei már nem nyugtalanítják. Lényében a diszharmónia harmóniává szelídült. „Készen állsz?” – kérdezi tőle egy szelíd hang. „Igen Uram, készen állok. Vezess belátásod szerint.” A vándor dialektikus tudatának maradéka is átsiklik az új lélektudatba. A mindenség-tudatos ragyogásba öltözött Szeretet öleli át új lényét. A labirintus
15
<< Előző cikk
Következő cikk >>
AZ ÚT
16
e-pentagram 2018/4
www.rozsakereszt.hu
Kép forrása: Pinterest
Amint a szív rózsája fölébred, útvesztő életünkben felismerjük az ösvényt. Az ösvényt, amely áthalad a tér és idő világán, áttöri létünk korlátait és a középpontba, minden középpont középpontjába vezet. Ebben a pontban fókuszálódva kapcsolódik össze az idő és az örökkévalóság. Életünk eseményei egyetlen pillanat történetei, akár a születés, a szerelem, a halál. A szellemi síkon megélt „itt és most” életként, folyamatként bontakozik ki rendszerünkben. Elménkben Kép forrása: Pinterest események és jelenségek egymásutánjaként tapasztalunk valamit, amely mikrokozmoszunk-és a makrokozmosz-alkotó erőinek egymásra hatása. Az isteni építőmester erővonal-szerkezetet rajzol a megnyilvánulatlan, testetlen térbe. Ez a szerkezet az az alap, amely étereket vonz, hogy ezek építőanyagként szolgálják az idea megnyilvánulását, testet öltését. Így bontakozik ki a teremtés. Az örökkévaló felől közeledve a saját létünkhöz, az általunk ismerttől nagyon eltérő viszonyokat fedezünk fel. Ezért az örökkévalósághoz hozzá kell szoknunk. Időbe zártságunk, bár az elmúlás tapasztalatának megszenvedése tanít minket, nehezen szakítható át. Vágyunk a múlhatatlanra, mégsem élünk a lehetőséggel a vele való találkozáskor. Az örökkévalóság részletekben nem élhető meg. Bár megérintett minket, nem önmagát, hanem a róla alkotott képeket igyek szünk kutatni, megismerni. Az örökkévaló dinamikus, lángoló megnyilvánulásai azonban minden képet szétégetnek, és önmagukat tárják fel. Csak azok a vele való találkozás üdvre vágyásában, az alázat meghajló csendjében született formák képesek formát nyújtani neki, amelyek nem gátolják az isteniség kifejeződését, az önvaló grál kelyhei. A vele való összekapcsolódás ugyanakkor szerves képességünk. Nem gon dolkodnánk, beszélnénk, elmélkednénk a reintegráción a képesség hiá nyában. Életünk egyre tudatosabb alakításában, amelynek a kapcsolódásban való hit az alapja, tudati képeinket alakítjuk, finomítjuk. Eredeti egyensúlyunk visszaállítása egész életünk munkája, és ez a munka az utolsó sóhajjal sem szűnik meg. Az út
17
A kezdeti belátástól a befelé, s így fel felé törekvésünk egyre magasabb nézetek felé vezet, és egyre tisztább, intenzívebb folyamatokba, amelyeket még személyiség emberekként állapotokként tapasztalhatunk. Egyre világosabban ismerjük fel a je lenségek anyagi-és szellemi aspektu sát. Az életünk során átélt krízisek, vál sághelyzetek nem csak megnehezítik utunkat, hanem inspirálnak is. Ha elmélyedünk üzeneteikben, ha tanításként értékeljük őket és nem sorscsapásként, kapuként nyilatkoz nak meg. Spirituális, és így anyagi értelemben egyaránt. Mert minden, a szellemi síkon megvalósuló történet, tehát maga az üdv folyamat átszövi a materiális életet is. Ez az alkímiai munka, a létezés összes nézetében megvalósulni, a reintegrá ció folyamatába emelni mindent. A személyiség is, bár egy lefokozott tudatállapot teremtménye, vak óriása a mikrokozmosznak, nem csak a karma és a vérörökség szintézise, hiszen létrejöttére és fejlődésére, ahogy a mik rokozmosz egészére, a szellemszikra is hat. Ezért ellentmondásossága magától értetődik. Ebből az ambivalenciából magya rázható, hogy az örökkévalóság hatásait gyakran félreértjük és tanulóként harcolunk ellenük – mintegy hivatottként, grál lovagként, a hagyományban, ezotériában, titkos tanításokban mű velt szellemi lényekként. Érthető az okkult tanok felé vonzódás, a divatos, alternatív, spiritualitással átitatott 18
e-pentagram 2018/4
www.rozsakereszt.hu
politikai gondolatokkal való azonosulás, az összeesküvés elméleteknek az ősi jó és gonosz harcának atomkor szakbeli átélésétől a nemzeti ego úgymond gnosztikus értelmezésű építgetéséig. Azaz: a Krisztus inspiráció hatására megzavarodott morfogenetikus tereket tennénk rendbe ahelyett, hogy a legmagasabb szellemi erőkkel működnénk együtt. Pedig személyiségünk nem egy lény, hanem a feladatok összessége, és ezek legfontosabb nézete a kapcsolódás a Krisztussal. Az alkotó folyamatban először mindig az intenzíven terjedő isteni áramlat nyilatkozik meg. A hátráltató, visszatartó erők mindig „hozott anyagból” dolgoznak. Kisajá títják az isteni erőket úgy, hogy hatá sukat a meghaladható valóság képeivel helyettesítik. Ezért a szétválasztó erő sohasem abszolút. Korszakunk feladata a megváltás, ennek pedig előfeltétele a kapcsolat. Középen állunk, tehát nem csak az istenivel működünk együtt, de az emberiséghez fűződő bensőséges viszony alapján, az együtt érző lények, az emberi nem tagjai is vagyunk. Dolgunk tehát embernek lenni, még hozzá földi és halandó értelemben, őszinte kapcsolatban az emberi világgal. Beleolvadva az összekapcsolódásba, átélve mások rezdüléseit, egységben lenni. Összekapcsolódásunk magát az embe rit jelenti, hiszen inkarnációnk nem csak a transzfiguráció lehetőségét hordozza, hanem az emberiséggel való eleven, mély egység átélését is. Az út
19
Így szabadul fel általunk az isteni impulzus, és kapcsolódhat a világhoz. Velünk épül fel az isteni dinamika. Vágyakozásunk az örökkévalóságba való beolvadásba, ugyanakkor emberi létünk elválasztottsága a konkrét lehetőség az emberiségért dolgozó isteni erőknek. Ennek a jelentősége kell, hogy átvilágítsa egész lényünket. Itt és most valósítjuk meg a művet, az idő világában. Lineáris, a múltból a jövő felé haladó folyamatában, saját történetünkben és az emberiség történetében, sors erőknek kiszolgáltatva. Mégis, ebben az állandóan változó világban, amelyben éppen olyan fontos a belső táj, mint annak kivetülé se, a külső is, mindig más és más né zetében nyilatkozik meg az Út. Minden pillanata az időnek az örökkévalóságról tanúskodhat. „Az örökkévalóság közelebb van hozzátok, mint a kezetek és a lábatok”. Ez a közelség végtelen, korlátlan, feltétel nélküli. Folyamatos önátadá sunk eredménye. A vele való bensőséges kapcsolódásról beszél Platón a 7. levelében: „Nekem legalábbis semmiféle mun kám nincs a legfőbb kérdésekről, és nem is lesz soha. Hiszen a végső belátást nem lehet szavakkal kifejezni, mint az oktatás szokásos tárgyait, hanem az érte szakadatKép forrása: Pinterest – Jean-Michel Bihorel szobra lanul végzett közös munka és az igazi életközösség eredményeként egyszerre csak felvillan a lélekben, akárcsak egy kilobbanó szikra által keltett világosság, és azután már önállóan fejlődik tovább.” Aki az Útra lépett, aki tanuló lett, a teremtés folyamatainak szolgálatába állt, mint tudatos társ, kapocs. Nem egy konkrét iskola tanulója, hanem az az ember, aki felismerte az idő és az örökkévalóság kapcsolatában rejlő lehetőségeket és együttműködik a Szellem impulzusaival. 20
e-pentagram 2018/4
www.rozsakereszt.hu
Ex Deo nascimur – megszületett Istenben. Érzi, honnan ered. Tudatos életvitele elsőbbséget biztosít az isteni életterület impulzusai nak. Így nyílik lehetőség az eredeti lény megszületésének mikrokozmoszában. In Jesu morimur – Jézusban aláhanyatlik. E kettős folyamatban, benne és a világban helyreáll az egyensúly, a belső dinamika. Az örökkévaló megnyilvánul a múlandóban, és áthatja, megváltja a világot és az emberiséget. Per Spiritum Sanctum reviviscimus – A Szent Szellem által újjászületik.
Kép forrása: Pinterest – Adam Martinakis szobra, 2013
Az út
21
<< Előző cikk
AZ ÖTSZÖRÖS ÖSVÉNY 22
e-pentagram 2018/4
www.rozsakereszt.hu
Kép forrása: Pinterest
1. Az első állomás szellemi utunkon a belátás, Erre vonatkoznak Jézus Krisztus szava: „Az igazság szabaddá tesz titeket.” Buddha szerint is az illúziók tengere a legfőbb akadály. Belátást nyerünk saját múlandó létünket illetően, ugyanakkor fölfedezzük az egyetemes lét bizonyos összefüggéseit.
Kép forrása: Pinterest
A mikrokozmosz hét tere
23
2. A második fázis az üdvre vágyás. Ha a jelölt kitart a felismerések folya matában, akkor tud megnyilatkozni a Világosság utáni vágyakozás egyre fokozódó minősége. Az Úton haladva egyre elevenebbé válnak lelkében a zsoltár szavai: „Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, ó Istenem!” A fejében új gondolat jelenik meg: „A vágy a világ mozgatója.” Az embert kaotikus vágyvilág, asztráltest jellemzi. Ez uralja gondolkodását, az életét. Útja során azonban megszülethet benne egy olyan vágy, mely különbözik attól, amit addig tapasztalt. Ez az eredeti lélekvilágba való visszatérés, a szakrális emberré válás vágya, melyet az ősemlékezés inspirál. Ez a vágy eleinte pislákoló, tünékeny. Idővel azonban, ahogy a jelölt lélegzőtere tisztul, és fogékonyabb lesz, a vágyakozás stabilizálódik a lelkében. Így jutunk el oda, hogy szomjazunk a spirituális munkára. Lényünk legmélyéből tör fel s sóhaj: „Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, ó Istenem!”
Kép forrása: Pinterest
24
e-pentagram 2018/3
www.rozsakereszt.hu
3. Így érkezünk az önátadáshoz. Megértjük Keresztelő János szavait: „Néki növekednie kell, nékem pedig alábbszállanom.” Nem mondunk le teljesen az énünkről. Nem vonulunk passzív remeteségbe, nem passzoljuk át a felelősséget a Gnózisnak. A súlypontok helyeződnek át a puszta öncélról – legyen az akár szellemi törekvés! – az isteni szándék kibontakoztatására. A gyakorta fájdalmas döntéseinket egyre inkább határozza meg, mi felel meg az isteni tervnek, mi szolgálhatja az emberiséget. Ez teret nyit bennünk a legfőbb Jó, a Krisztus megnyilvánulásának.
Kép forrása: Pinterest
A mikrokozmosz hét tere
25
4. A tudat változásának negyedik állapotában mindaz megvalósul életünkben, amit Isten tervéből megértettünk. A vándor belső életében fölragyog nak a Krisztus szavai: „Aki elveszíti életét énérettem, az megtartja azt.” Míg a harmadik fokon az önátadást lelkileg éli át és stabilizálja magában az adeptus, a következőkben már átalakul egész élete, viszonyulási rendszere. Itt is segítik őt Jézus, a Krisztus szavai: „Azt cselekedjétek másokkal, amit szeretnétek, hogy veletek cselekedjenek. Imádkozz és dolgozz! Ora et labora! A többi Krisztus dolga.
26
e-pentagram 2018/3
www.rozsakereszt.hu
5. A végső stádium, mindennek betetőzése, a föltámadás az új életterületen. A jelölt ekkor érti meg Pál szavait: „Élek már nem én, hanem bennem a Krisztus.” Ha a jelölt kitart az útján, akkor a szellemi törvények szerint a Beavatás csarnokában találja magát. Egy magasabb dimenzióban, amely kívül van az ellentétek világán. Belép az Arany Fej térségébe. Tudata szabad és egyetemes. Maga is a Rend tagja már, szellemi testvér. Felismeri, hogy útjának nincsen vége. Haladhat tovább erőről erőre, dicsőségről dicsőségre. És minden erejét, tudását, tapasztalatát, a világosságkincset igyekszik to vábbadni az arra szomjazóknak.
Kép forrása: Pinterest
A mikrokozmosz hét tere
27
Ó, Isteni Sugárbőség Háromszoros ereje! Ébreszd fel lelkünket, és termékenyítsd meg lényünket, hogy a Hozzád vezető utat a szívünkkel felfogjuk, az értelmünkkel megértsük, és a kezünkkel megvalósítsuk megszabadító cselekedetek által.