E-pentagram 2018/6 by Lectorium Rosicrucianum

magazin 2018/6.

6. évf./6. szám

LECTORIUM ROSICRUCIANUM AZ ARANY RÓZSAKERESZT SZELLEMI ISKOLÁJA

AZ IDŐ

TARTALOM programajánló

Konferencia meghívó..................................................................................................... 2

Munkahét meghívó........................................................................................................ 3

cikkek A Most gyengesége......................................................................................................... 4 A szív időszámítása....................................................................................................... 10 A cselekvések közötti szent tér................................................................................... 14 Catharose de Petri: A negyedik dimenzió .............................................................. 20

A borítón Danny Dungo fotója: speed N turning right Kép forrása: Pinterest

IMPRESSZUM Lectorium Rosicrucianum http://rozsakereszt.hu http://lectoriumrosicrucianum.org Magyarországi Lectorium Rosicrucianum Egyesület 2528 Úny, Pelikán Konferenciahely Elérhetőség: e-pentagram@lectorium.hu

BEVEZETŐ Kedves Barátunk! Az idő világáról szóló gondolatok kerültek ebbe a kiadványba, amelyek kérdéseket vetnek fel. Mielőtt ezekben elmélyedtek, Mikhail Naimy gondolatai a csendről segítsenek felkészülni a szívvel történő olvasásra (Mirdad könyve 12. fejezet). „Az a csend, ahová szeretnélek elvinni benneteket, az a végtelen tér, ahol a nem-lét létté válik, és a létezés nem-létté. Az a tiszteletet keltő üresség ez, ahol minden hang létrejön és visszhangzik, ahol minden forma keletkezik és összetörik, ahová minden önvalót bejegyeznek és kitörölnek; ahol semmi sincs, csak Az. Ha csendes szemlélődésben át nem mentek ezen az ürességen, ezen a tágas téren, akkor sohasem tudjátok meg, mennyire valóságos a ti létetek, és mennyire valótlan a nemlét. Akkor azt sem tudjátok meg, hogy a ti valóságotok mennyire egy a mindenség valóságával.”

Kép forrása: Pinterest

PROGRAMAJÁNLÓ

Kedves barátunk! Ezennel meghívunk a 2018. októ ber 20-21.-i konferenciára a Pelikán Konferenciahelyre. A ráhangolódáshoz segíthetnek az alábbi idézetek: „…Isten egy végtelen tér, melynek központja mindenütt, kerülete pedig sehol sincsen. …Mi tölti be az egész, határtalan teret? Ez Tao, az ősanyag, melynek jelensége örök és végtelen. Az össze kötő elem pedig, a lélek, az a titokzatos kisugárzódás, mely a két eredeti sark, a szellem és az ősanyag között ívfényként keletkezik. Ez a hatalmas erő áramlik energiaként az egész világmindenségben, mint a fény, a hang, a meleg és az élet, amelyeknek ő az eredete. …Nagy feladatunk, hogy minden rendelkezésünkre álló eszközzel természetes lelkünk megváltoztatásán dolgozzunk, alaposan megtisztítsuk, minden foltot és hiányosságot eltávolítsunk, s ezzel felemelkedjünk a transzfigurációhoz, mígnem a lélek abba a helyzetbe kerül, hogy az isteni szellem tiszta alapanyagait felismeri, és fel tudja venni a lényünkbe.”

e-pentagram 2018/6

KONFERENCIA MEGHÍVÓ

MUNKAHÉT MEGHÍVÓ

PROGRAMAJÁNLÓ

Kedves Barátaink, „a kapuk nyitva állnak”! Sok szeretettel várunk Benneteket az októberi Megújító Konferencia után a csütörtökig tartó munkahétre! Nagyon nagy szükség van arra, hogy egyszer évente közös erővel végezzük olyan feladatokat, amelyekre év közben nem jut idő. Több projekt vár sok szorgos kezekre! Vasárnap déltől kedd délig tart párhuzamosan az ABCD Konferencia. Idén emiatt a munka héten résztvevőkként egy kicsit beleláthatunk az IM munkájába illetve a vasárnap esti és hétfő délutáni templomszolgálataihoz is tudunk csatlakozni. 6 órát dolgozunk naponta, minden nap lesz templomlátogatás, filmnézés vagy beszélgetés. Ha sokan leszünk, akkor csütörtökön kicsengésnek talán egy közös kis kirándulás a Pilisbe is belefér. A Konferenciahely fenntartása sokrétű munka, így mindenki megtalálhatja azt a feladatot, amihez szívesen csatlakozna.

Szabad Program

Vasárnap délután és hétfő este: 2 részletben a Fama 400 évfordulójára készült film vetítése „Utazás a váratlanba” és beszélgetés Kedd esti téma „Életem legnagyobb erőfeszítése, hogy az örök ismétlések körét parabolává tudjam szétfeszíteni” – beszélgetés Szerda esti téma: Európában történő változások és a mikrokozmoszunkban lezajló közötti párhuzamok – beszélgetés.

Jelentkezés

Kérünk, hogy mihamarabb jelentkezz, hiszen az étkezésekhez és a munkához szükséges alapanyagokat a jelentkezők számához kell igazítanunk. Hozz ma gaddal olyan cipőt és (meleg) ruhát, amelyet nem féltesz munkára befogni és a jókedvedet se hagyd otthon. Esős idő esetén beltéri munkák is lennének. A rész vétel díjmentes. Szeretettel: A munkahét szervezői 3

<< Tartalom

Következő cikk >>

A MOST GYENGESÉGE „A világmindenség quantum-egyenletei igazi formájukat akkor veszik fel, ha azokat az összes lehetséges „MOST”-ot tartalmazó ún. időtlen konfigurációs tér ben, egy speciális, pillanatnyi konfigu rációban fejezzük ki.” Julian Barbour: Az idő vége 4

e-pentagram 2018/6

Kép forrása: Pinterest

Az időről való képünk zavaros. Egyáltalán nem biztos pont, amibe kapaszkodhatnánk, mégis világunk mértéke. Keressük, ragaszkodunk hozzá, számoljuk, nyilvántartjuk, a legpontosabb műszerekkel mérjük, keressük... és megfoghatatlan. Nem hogy anyagi valósága nincsen, de egyáltalán nincsen alakja, energiája sem. Mégis meghatározza tapasztalatainkat, egész létezésünket, hiszen térből és időből vagyunk. Amikor téridő rendi vilá gunkat tapasztaljuk, önmagunkat él jük át. Mást nem. Minden tapasztalatunk térből és idő ből van. Túl gyakran vagyunk időzavarban, és lépést tartanánk ugyan az idővel, kapaszkodnánk belé, de ő mindig egy lépéssel előbb jár... vagy éppen lema rad, és toporogva várjuk... „Itt az idő!!” Persze, jól tudjuk, nem az idő az, amely változtatja a sebességét, hanem a mi tapasztalatunk függ a tudat állapotától, azaz még egy adott élettérben is, amit a tudat határoz meg, szubjektív érzet az idő változékony sága. Holott az időkeret mindig ugyanaz. Kép forrása: Pinterest Ahogy minden jelenség múlandó, az ember is megjelenik, majd letűnik. Hiába szeretnénk, olyan törvény határozza meg létezésünket, amin nem változtathatunk. Elménk ezért talál kapaszkodót a múlt emlékei között, mintegy stabil támasztékot találva önmaga igazolására. Vagy a jövő „emlékeivel” teszi ugyanezt, hiszen az, hogy „valami meg fog történni velem, vagy általam”, mindenesetre árnyalja a múlandóságot, a tényt, hogy halandók vagyunk... a jövőbe való hittel mindig egy kicsit odébb toljuk halálunkat, olyan képeket kivetítve, amelyek a múlt tapasztalataiból születtek, és miközben szövögetjük a múlt anyagából a jövő hálóját, a jelenben történik ez, abban a jelenben, amire nem figyelünk. Így nem tapasztalhatjuk azt a valóságot, ami történik, hanem csak a róla való képzeteinket éljük át, amit a múltból szőttünk, hogy vele a jövőt öltöztessük. A Most gyengesége

Siettetnénk a jövőben várt – és elvárt – eseményeket, ám elménkben azok a minták amelyek létrehozzák a képzetet – nem mellesleg „közös megegyezéssel”, hiszen az emberiség kollektív tudatáról van szó, amit a rózsakeresztesek az akadémia tengerének neveznek, – a fölállított képletet arra használják, hogy azt az energiamezőt táplálják, amelynek az egyes személyre vonatkoztatható néze teit sem ismerjük eléggé, nem hogy a komplex rendszert. Tehát az elme tevé kenysége azzal, hogy kivetül az időbeni távolságokra, elveszi azt a centralizált erőt, amely a most-ban föllángolva dimenziókat szakíthatna át. Kivétel nélkül, minden ember, minden emberi elme így működik. Ez így van kitalálva, így hatékony abban a realitásban, amely az emberiség, az ember sajátja, és amelyben mi magunk a létért való küzdelemben igyekszünk helyet biztosítani magunknak. Szívesen alkalmazzuk a helyzetünket – azaz a hierarchia béli szerepünket – biztosító, illetve a fejlődésünket ígérő technikákat.. Sok-sok példát sorolhatnánk a spiritualitásból, az ezotériából is. Bűvös mondatokat, olyan magas és mély gondolatokkal, amelyek logikusan következnek az elme és idő kapcsolatáról írottakkal. „Az erő a Most-ban rejlik” Az evolúció nagyjából arról szól, hogy körbetáncoltuk a Most ígéretét. Carpe diem, hic et unc, cipőt a cipőbolt ból, Tudta -e, hogy...? Azóta kapaszkodunk az időtlenség bál ványába, mióta az időt tapasztaljuk. 6

e-pentagram 2018/6

Csak a jelen nyújt valós élményt, a többi csak ebből következő illúzió... igen ám, de mi van akkor, ha a pillanat, ami nem rejt se jövőt se múltat szintúgy látszat? Mesterséges mentális kép. Képtelenség? A jelen éppen úgy olyan kevés időt tartalmaz, mint egy pont a térben? Csak akkor érzékelhető, ha a térben széthúzzuk, irányt, távolságot, teret adunk ne ki... így alakul ki a háromdimenziós tudati tér. Hiszen amint kimondjuk azt, hogy „most”, már el is múlt, és beléptünk a jelen jövőjébe. Miben rejlik mégis ereje? Ugyanis, ahol a pillanatot megmarkolnánk, üresség marad a kezünkben. Éppen ebben látható az idő szabad folyása, amelyben az életünk történik. Megfékezni a szakadatlan áramlást, hiába való. Kikapcsolással, azaz az elmének nyugvó állapotba való „érkeztetésével” a múlandóságot felejtenénk el, egy hamis örökkévalóság látszatát teremtve. Létezik e örökkévalóság, mégis? Igen, csakhogy nem az idő ellentéteként, hanem maga az Idő az, amely örökké van, a mi határoktól zárt szubjektív tapasztalási tudatállapotunktól függetlenül is, tehát a mi képzeteink, amelyben múltként, jelenként, jövőként határozzuk meg az idő valóságát, értelmetlen már, ha azokkal a lehetőségekkel is számolunk, amelyeket már nem a világunkat fenntartó fizikai törvények határoznak meg. Végül is a spirituális igényt és a komfort szükségessége nem ugyanaz. Megkapaszkodni az idő egy aspektusá Kép forrása: Pinterest

ban, kijelölni, mint biztos pontot, ahelyett, hogy hagynánk teret a változásnak, a szívünkben föllobanó fehér fénynek? Bebetonozzuk magunkat a standard időtlenségbe, az idővel való áramlás helyett, mert nem ismerjük az idő maga sabb nézeteit. Ahogy a térnek ismertek több dimenziós állapotai is, úgy az időnek is. Mert az idő nem egyfelé haladás csak, ahogyan mi, a háromdimenziós lét állapotában tapasztaljuk. Egyik ponttól eljutni a másik pontig bizonyos, mérhető adathalmazzal ezt a változást érzékeltetve. Az idő voltaképpen nem csak az áramlás, hanem maga az áramlás intenzitása, amely dimenzióként fokozódik. A most nem a két időegység közötti időpont, hanem a mindig, a mindenkor, az Örökké Valóság. A negyedik dimenzió – amely mint magasabb dimenziók felé nyitó kapu,– olyan tudat- és lét állapot, amelyben az isteniséggel azonosulva a mindenütt jelenvalóság világába érkezünk. Így talán érthető, hogy ez a valóság ugyanakkor a mindenkor jelenvalóság realitása is, tehát maga az örökkévalóság. Ez azt jelenti, hogy a Most nem a múló idő két állapota közötti szakasz, amit kijelölünk az egyenesen, hanem egyszerre maga a múlt, a jelen és a jövő, magában foglalva az idő áramlásának minden lehetőségét. Hagyva az idő szabad folyását, nem függve az elkövetkezőktől és az elmúltaktól, megnyitva magunkat a létezés magasabb nézetei felé, akkor lehet, hogy megtapasztaljuk az Időt, mint örökkévalóságot, ha önmagun kat elengedjük és ugyanannak az áramlásnak látjuk. Kép forrása: Pinterest

e-pentagram 2018/6

Gyakorlatilag minden pillanat alkalmas arra, hogy belépjünk az új téridőbe, pontosabban a téridő magasabb helyzetébe, amelyben a Fény alkotja a légkört, és ahol egyszerre fejlődik, bontakozik ki minden. Az a szűk látókörű csőlátás, amely a tegnapból a holnapba szorított bennünket, az idő hibás szemlélete, és az ezzel való azonosulás, az élettörténetünk, a múltunk és a traumáink, a terveink és álmaink a helyükre kerülnek, felismerve azt az összefüggő rendszert, amelyben születtek, és amely mindig valami születik, folyamatos megújulásban. Az Idő nem Sors többé, hanem Lét, amely van. Az a Lét, amely nem ismétli automatikusan a korábbi mintákat. Ehhez az abszolút létminőséghez az abszolút ismeretlen is hozzátartozik, a váratlanság, amelyet a jövő hoz el, a minden lehetőség forrásából, nem alkalmazkodva a mi elvárásainak. Ekkor, most, és mindig.

Kép forrása: Pinterest

A Most gyengesége

<< Előző cikk

Következő cikk >>

A SZÍV IDŐSZÁMÍTÁSA

Az alábbi írás 2012 -ből való. Mindazonáltal lényegét illetően alkal mas – eltekintve attól, hogy aktualitásról nem beszélünk örökléthez viszonyítva – jelen lenni. A lineáris idő-felfogástól a radiális idő felfogásig „Akinek birtokában van a te időd-vagy aki a te idődet uralja, ugyanaz uralja és birtokolja a szellemedet is. Vedd kezedbe és urald a saját idődet – így képes leszel arra, hogy a saját szellemedet megismerd és az egyetlen Nagy Szellemet is” José Argüelles: Az idő törvénye 10

e-pentagram 2018/6

Kép forrása: Pinterest

János Jelenéseiben olvashatjuk, hogy Pátmosz szigetén átélt látomásaiban ő is új eget és új földet látott. Vajon valóban elérhetjük a harmóniát, ha az Idő eltűnik a színről? Milyen furcsa valójában az idő és tér alakította színpad jeleneteiből kivonni a szubsztanciát, hiszen ezáltal megszűnik annak lenni a világ, ami. Egyetlen egy olyan jelenségét ismerjük a mindenségnek, ahol nem érvényesülnek a mindenség törvényei: a fekete lyuk, amelynek extremitása összetöri a fizikai világ lehetőségeit, ám ez valójában magából a fizikai világ törvényeiből következik. Mi is a harmónia, amire vágyunk? A tökéletes harmónia megzavarását tisztán felismerhetjük az időben, az ember örök érvényű harcában a szellem és az anyag között, az ellentétes megnyilvánulási formákkal való küzdelmében. „Vedd kezedbe és urald a te saját idődet, és meg fogod ismerni a saját szellemedet.„ Az óra és a naptár második természetünkké vált, az elménk szerkezetének kötőanyaga az időhöz való viszonyunk. Igaz ez a személyes tudatra éppúgy, mint a kol lektív tudatra. Kötődésünk ugyanakkor illúzió, hiszen csak gondolati időről van szó. Egy olyan Kép forrása: Pinterest világban ahol az „Idő Atyácska” uralkodik, amely szerint az „idő pénz”, és ez adja meg az élet ritmusát, a lélek nagy szükségbe kerül. A modern ember technikailag megszervezett élet-szférát fejlesztett ki ma gának, de már nem tud élni teremtményei nélkül, kiszolgálja azokat, akik az életét szolgálják. Vajon nem hanyagoljuk el a „belső technológia” útját ezen az úton? A tradicionális kultúrák felhívhatják figyelmünket a ciklikus idő jelenlétére, amit voltaképpen mindenki ismer, de a lineáris időképzet háttérbe szorította az erről való tudást. A maják idő-élménye arról tanúskodik, hogy kapcsolatban álltak a kozmikus óraművel és az Univerzumból érkező energia-impulzusokkal. A bolygók és más égitestek megfigyelése során megállapították, hogy a különböző szin teken spirális ismétlődés történik. Az égitestek helyzetét a különböző ciklusok és a Földön bekövetkező események egybeesése szerint vizsgálták. A maják az időt a szinkronicitás univerzális tényezője szerint vizsgálták. Ugyanis amikor egy égitest állandóan ismétlődő keringése során a többi csilA szív időszámítása

laghoz és bolygóhoz viszonyítva egy korábbi, azonos pozícióba ér, akkor újra a megfelelő körülményeket és eseményeket lehet megállapítani. A ciklikus, vagy spirálformában lefutó időt a Tzolkin-ban, a maják szent naptárában figyelhetjük meg. Időfelfogásuk e szerint merőleges a lineáris időképre, amelyben a tegnap elmúlt és soha nem tér vissza. A Tzolkin-ban ugyanaz az energia 13x20, vagyis, 260 nap múlva más formában újra ér zékelhető. Ez a gondolatmenet a nagyobb ciklusokra is alkalmazható, például a Föld tengelyének elmozdulására (precesszió). Napjainkban befejeződik egy ciklus – az idő kapuja megnyílik és ugyanazok a konstellációk jelennek meg, mint 26. 000 évvel ezelőtt. Felmerül a kérdés, hogy vajon ugyanazok a körülmények aktualizálódnak, mint akkor? A kozmoszban minden ritmikusan következik be: a konkrét időtartamok, a ritmusok, a ciklusok, minden élet. Franz Halberg, a kronobioló gia egyik alapító tudósa, empirikusan bebizonyította, hogy az élő organizmusok minden biológiai funkcióját egy perio dikusan fellépő bioritmus befolyásolja. Testünk funkciói bizonyos apály-dagály moz gás sal állnak kapcsolatban, egy ismétlődő idő-séma szeKép forrása: Pinterest rint. Fel tűnő tény, hogy ezek a ritmusok mindenekelőtt a közeli égitestek, mint pl. a Nap és a Hold ciklusaival mutatnak „összefűződést” Ritmus és idő szorosan összetartozó fogalmak. Az idő a ritmus létrejöttével függ össze. Ugyanakkor sok ember számára elveszett a természetes ritmusokkal való kapcsolat. A természet és a kultúra egyensúlya megzavarodott. A technoszféra nem törődik sem a bioszférával, sem a tudattal, hanem ezeket az elgépiesítéssel és a piackutatással helyettesítette. Az így „megépített” idő olyan időfrekvenciát hoz létre, mely teljesen elkülönült a kozmikus órától és így az élet egyéb vonatkozásaitól is. A technológia fejlődése gyors ütemben folytatódik, de az emberi tudat nem követi ezt a trendet. A most jelentkező új-idő paradigma viszont megköveteli a tudat megváltozását, a szív és a fej olyan összhangját, ahol az egyensúly a szíven: a fej által uralt életből egy olyan „együtt-éléshez” való átmenetet 12

e-pentagram 2018/6

követel meg, amelyben a szív újra elfoglalhatja központi helyét és vezetheti a fejet. A maják tizenharmadik „baktun”-ja Szerintük a földi lét 13 baktunra van felosztva, – amely most ér véget, nem véletlenül jelzi az anyag transzformációját. Az anyag rezgési frekvenciája megemelkedik – az emberi tudat rezgései szintén, így nyitva teret a bennünk rejlő tudás és a szív intelligenciája számára. Amit mi az „idő törvényének” ne vezünk az tulajdonképpen a koz mikus inga legnagyobb kilengése. Kép forrása: Pinterest Elértük a „megépített” idő legszélső határát. A jelen való légköri jelenségek felőrlik a bolygó technikai burkát. Ennek következtében hasadások, ill. nyílások keletkeznek az időben, amelyek az egész emberiséget érintik, mert feltárják a következő dimenzióba átvezető utat. A magasabb élet szférái most olyan mértékben nyílnak meg, mint korábban soha, és az örökkévalóság után vágyakozó ember bepillantást nyerhet ezeknek a szféráknak a valóságába. A maják naptára ezt a lehetőséget közvetíti. Ehhez elengedhetetlenül szükséges egy másik időfogalomhoz és új idő élményhez jussunk el. A lineáris és a ciklikus időben megszerzett tapasztalataink összeolvadhatnak-és így létrehozhatják, amit radiális időnek, vagy gondolaton túli idő-élménynek nevezünk: ami a szív időszámítása. Nem véletlen, hogy a tudomány oly nagy figyelmet szentel napjainkban a szív-fej egység kérdéseinek. Az idő átalakul. Eljött az ideje, hogy új idő-fogalmakat éljünk át: a szív időszámítását, a lélek idejét, az eredeti emberré fejlődés idejét, a szellem-lélek emberré válás idejét – azaz, a maják isteni képével analóg, a tollas kígyóvá változás idejét. Eljött az ideje-hogy megszabaduljunk az Időtől, mint illúziótól. A kígyó ebben az összefüggésben az időben élő embert jelképezi, a sas-szár nyak pedig azokra a hatásokra és folyamatokra utalnak, amelyek az embert örökkévalóvá alakítják. A szív időszámítása

<< Előző cikk

Következő cikk >>

A CSELEKVÉSEK KÖZÖTTI SZENT TÉR

| Charles Eisenstein

e-pentagram 2018/6

Kép forrása: Pinterest

Mielőtt a legtöbb ember képes lenne új történetét elkezdeni, ahogy a közösségre is igaz ez, a régit el kell hagynia. A régi és az új között egy üres tér található, egyben idő, amelyben a régi történet tanítását, és a belőle megtanultat asszimilálják. Csak akkor zárható le az, ami már nem tud tovább lépni önmaga lehetőségein, ha az asszimilációt elvégezték. Ezután nincs semmi, csak terhes üresség, melyből aztán minden létező fölszállhat. Visszatérve az esszenciálishoz, újra megkapjuk annak lehetőségét, hogy ebből építkezve cselekedjünk. Visszatérve a történetek közötti térbe, a megszokás helyett választhatjuk a szabadságot is. Jó alkalom ez arra, hogy semmit se tegyél, amikor azt érzed, hogy megrekedtél. Ne félj az üres tértől! A kút az, amelyhez vissza kell térnünk, ha a történetektől és a minket fogva tartó megszokásoktól meg akarunk szabadulni. Ha megrekedünk, de nem akarunk még bemenni ebbe az üres térbe, akkor legvégül mégis csak oda fogunk érni. Talán felismerik ezt a folyamatot. A régi világ szétesik, de az új még nem jelent meg. Még a képzet szintjén sem, csakis a hiánya érzékelhető. Minden, ami valamikor maradandónak és igaznak tűnt, rögeszmeként lepleződik le. Az ember nem tudja, hogy mit gondoljon, mit tegyen, nem tudjuk már, hogy mit jelent mindez. Életösvényünk, amit elkezdtünk, ér telmetlennek tűnik, de nem is vagyunk képe sek másikat elképzelni. Kép forrása: Pinterest Minden bizonytalan. Időérzékelésünk erre a hónapra, erre a hétre, mára, talán csak egy pillanatra zsugorodik. A minket egykor megóvni, és a valóságot megszűrni látszó rendnek e déli bábjai nélkül meztelennek és sérülékenynek érezzük magunkat, holott egyúttal megtapasztaljuk a szabadság egy nézetét is. A régi rendszerben nem létező lehetőségek átragyognak, átlátszóak lettek, érthetőek, és elérhetőek, még akkor is, ha nem tudjuk, hogyan alkalmazzuk azokat. Kultúránk kihívása az, hogy megengedjük magunknak, hogy ebben a térben vagyunk. Bízzunk benne, hogy biztosan eljő a következő történet, akkor, ha a köztes idő véget ér... és abban is, hogy felismerjük! A cselekvések közötti szent tér

Engedjék meg maguknak tehát a történések közötti szent teret, engedjék meg maguknak, hogy ott legyenek! Félelmet keltő, ha az ember elveszíti a biztonság régi szerkezeteit, azt a rendszert, amit a világ, a társadalom kínál neki. Meg fogják látni, hogy mégis jól érezhetik magukat, ha elveszítik azokat a dolgokat, amelyek elvesztését el sem tudták képzelni. A kegyelemnek egy formája az, ami a történések közötti térben megvédelmez minket. Nem mintha nem veszíthetnénk el házasságunkat, pénzünket, karrierünket, egészségünket, sőt, hitünket, elveinket, céljainkat. Viszont egyre szorosabb kapcsolat alakul ki olyasmivel, ami sokkal értékesebb, valamivel, ami tűz által nem ég el, nem lophatja el tőlünk senki, el nem veszíthető. Hogy néha látókörünkből el-el tűnik, nem jelenti, hogy nem vár ránk mindig, nincsen jelen állandóan az életünkben. Ez a nyugalom helye, ahová megtérünk, ha a régi történet a végére ér. Ha a köd feloszlik, igazi látást nyerünk a kö vetkező világra és egy új életre, amelynek pompája minden addigi ismertet felülmúl. A víziónak és ürességnek ennek az együtt hatásából óriási erők bontakoznak ki. Ez egy olyan hely, ahová közösen elindultunk, és ahová úton vagyunk. Azok lesznek a kollek tív emberi test új érzékszervei, akik elbúcsúztak a régi történetüktől. Ha a társadalom egységben lép a történések Kép forrása: Pinterest közti térbe, akkor lesz kész arra, hogy az együttlétnek ezen vízióit, technológiáit és szociális formáit befogadja. Biztos, hogy erre még nem érett az emberiek közössége. Jelenleg az emberek többsége a régi megoldásokat szánja működtetni. De a rendszer nem tudja meghaladni önmagát. Működnek is... ideig-óráig. Új elnököt, kormányt választanak, egy új felfedezést, vagy a gazdaságnak egy újabb fellendülését jelentik be, és a remény tovább él... gyakorta olyan hazugságok árán, amelyek leplezni kívánják az eredmények másik oldalát, a negatívumokat. Még nem esik nehezünkre azzal áltatni magunkat, hogy az átélt időszak, csak egy nehéz periódus, de máris látjuk az alagút végén a fényt... ami leg többször az érkező szerelvény... Át fogunk vészelni mindent, ha új kőolajforrásokat találunk, ha nagyobb 16

e-pentagram 2018/6

atomerőművet építünk, ha több infrastruktúrát telepítünk, ha fokozzuk a gazdasági növekedést, ha az autoimmun betegségek molekuláris rejtélyeit megoldjuk, ha a bűnözés és terrorizmus ellen egyre hatékonyabb erőszakszervezeteket állítunk fel, amelyek terrorizálják az emberiséget, és amelyek önmagától védik meg azt. E kísérletek többsége beláthatatlan következményekkel járnak, amelyek még rosszabbak, mint azok, amelyek inspirálták őket. A nem-cselekvés bölcsességét már nem annyira nehéz belátni. A nem-cselekvés természetes módon jön létre a véget érő régi történésekből, mely egy beszabályozott, ciklikusan visszatérő, standart cselekvés-módot írt elő. A központi bankok, a hatóságok új fajta irányítására maguk sem tudják elszánni magukat, inkább kamatcsökkentésekkel, több pénz kibocsájtásával akarják megmenteni a bankokat, azért, hogy a gazdaság növekedése ismét beinduljon. Evidens, hogy bármilyen szigorú intézkedést hoz az állam a banki tevékenység korlátozására és felügyeletére, létük egymástól elválaszthatatlan, és a pénzügyi válságért egyformán felel mind a bank, mind az állam, így sem az államreformmal, sem a pénzügyi reformmal alapjában nem változik meg semmi... a változás lehetősége bennünk rejlik. Egy bizonyos ponton abba kell hagyni a régi történetet. Abba kell hagyni, akár annak elképzelése nél kül, mi fog történni ezután. Céltalanul követtünk egy olyan térképet, amely Kép forrása: Pinterest körbe-körbe vitt minket anélkül, hogy valaha is megmutatta volna a kijáratot. Ahhoz, hogy kilépjünk ebből a rendszerből... a térképet össze kell gyűrnünk, és el kell felejtenünk. Nézzünk körül! A halasztások, a lustaság, a különösebb lelkesedés nélküli kísérletek arra, hogy összeszedjük magunkat, mindez azt jelzi, hogy a régiben már nincsen potenciál, a befásult történelem már nem tud minket tűzbe hozni. Fokozatosan húzódjunk vissza hát ettől a világtól, természetesen magunkban kezdve ezt a munkát. A társadalom természetesen minden erővel meggyőzné Önöket, hogy álljanak ellen a visszavonulás kísértésének, és ha ellenállnak, rendszerint A cselekvések közötti szent tér

depresszióban nyilvánul meg. Egyre erősebben motíváló vegyi szerekre van szükség, olyan létállapot fenntartásához, amellyel voltaképpen már nem akarunk foglalkozni, és jelentéktelenné vált számunkra. Ha már nem használ a szegénység miatti félelem, akkor talán a pszichiátriai gyógykezelés, vagy gyógyszer segít. Minden lehetségest elkövetnek azért, hogy a „business as usual”-ban, a szokás szerinti üzletben feltétel nélkül részt vegyünk. Kollektíven is kifejeződik az a melankólia, ami lehetetlenné teszi azt, hogy továbbra is olyan energikusan vegyünk részt az életben, ahogy azt elébünk tálalják. Meggyőző értelem nélkül téblábol társadalmunk, és meggyőződés nélkül forgatjuk a kereket. A depresszió gazdasági értelemben is manifesztálódik, ha kollektív akaratunk eszköze, a pénz, már nem cirkulál. Már nincsen elég belőle ahhoz, hogy igazán nagyot lehessen alkotni. Ahogy az inzulin-rezisztens betegbe pumpálják az inzulint, úgy pumpálnak egyre több pénzt a rendszerbe a parancsolók, aki teljesen mindegy, hogy magán- vagy nemzeti bankok, a céljuk ugyanaz. A hatásuk viszont egyre csekélyebb. Ami valamikor felélesztette a gazdasági konjunktúrát, most már csak éppen elég arra, hogy elkerüljék a leállást... még egy darabig. Pedig a leállás, a nyugalmi állapot lehetne az az állapot, hogy egy új történetet kezdjünk el, közösségi szinten is. Félünk azonban az összeomlástól, ami akár lehetne feloldódás, felszabadulás is. A nem-cselekvés nem egyetemes sugallat. Arra az időre jellemző, amelyben a végére ér egy történet, és amikor mi a köztes helyre érünk. A tao elve, a wu-wei kiválóan illik megnevezni a nem-cselekvést, viszont a megfelelő

e-pentagram 2018/6

fordítása mégis az lenne: „ne avatkozz közbe”, „semmi kétely, semmi csalárdság”, „semmit ne erőltess”. Akaratlan, önkéntelen, cselekedetektől való szabadságot jelent: tenni valamit, ha ideje van, nem cselekedni, ha nem megfelelő az idő. Olyan cselekedet tehát, amely az Univerzum, a természet mozgásaira van hangolva, annak szolgálatában, ami meg akar születni. Minden dolog visszatér az eredetéhez. E visszatérés közben csend van. A csendben visszatér a dolgok igazi jelentősége. Az van... ami igazán, valóban van. Ismerni az igazit: tisztaság. Nem ismerni az igazit, buta kezdeményezésekkel katasztrófákat okoz. Az igazság ismeretéből tágasság keletkezik. Tágasságból pártatlanság származik, pártatlanságból független uralkodás következik. Független uralkodásból jön az, ami természetes. Ami természetes, az Tao. A Tao-ból származó a maradandó. A saját önvaló előtt folyamatosan elvonuló

(Tao Te King 16. vers)

A cselekvések közötti szent tér

<< Előző cikk

A NEGYEDIK DIMENZIÓ

| Catharose de Petri Különleges pillanat, amikor egy ember arra a felismerésre jut, hogy lényében olyan tudat hat, vagy lehet hatásos, amely nem magyarázható minden további nélkül természetes létéből. Ez a tudat messze túlmutat tér és idő határain. Catharose de Petri az alábbi cikkben világosan tudtunkra adja, hogy a tér és idő fogságában raboskodó ember hogyan tapasztalhatja meg mégis a mindenütt jelenlevőség tudatában való részesülést. Külön hangsúlyt kap, hogy mindennapi életünket az intuícióra való nyitottság hassa át. 20

e-pentagram 2018/6

Kép forrása: Pinterest

Hogyan lehetséges, hogy egy mikrokozmosz, amely az örökkévalóság lénye, meggyalázottá és velejéig romlottá vált? Az alábbiakban ennek megértését szeretnénk elősegíteni. Egy lélek-élethullámot vagy a mikro koz moszok egy csoportját a mindent körülvevő, eredeti asztrális természetből az ebbe a beáramló isteni gondolat éb reszt fel, ezáltal születik meg, ugyanúgy, ahogyan gondolataink egy-egy szikrát képeznek asztráltestünkben. Az így meg született mikrokozmosz az önmegvaló sítás folyamatában bontakozik ki, mert az asztrális szikrák mögött az isteni gondolat működik. Ezáltal a mikrokozmosz megnyilvánulási terében éterek szaba dulnak fel, amelyek a mikrokozmosz magja vagy rózsája körül koncentrálód nak és azon gondolatkép formáját veszik fel, amely az ébresztő, életre keltő hatás mögött áll. Ez az igaz ember teremtésének valósága is, természetes, spontán módon az örökkévalóságból, az Atya-Anya erővel összeköttetésben. Jelenleg egy földi születési folyamat segítségével személyiségként nyilvánul meg a mikrokozmosz erőinek egy része. A személyiség lélekhez kötött

Kép forrása: Pinterest

Szükségrendben ugyan, mégis az isteni szeretet csodájaként. A szükségrend körülményei között vizsgálva, egy olyan lehetőségként, amelyben újra tudatos lehet az eredet embere. Ugyanis a a földi személyiség,bár a mikrokozmoszt uraló aurikus lény teremtménye, tehát az idő megnyilatkozása húsban, önátadással mégis a Másik növekedését segítheti. Ha a szellem, a lélek és a transzfigurált személyiség egyesül, a mikrokozmosz ismét képessé válik arra, hogy az isteni jelenlét isteni állapotába léphessen. Arra hívnak fel mindenkit, hogy ezt a nagy, gyógyító művet az eredeti természet erejében és erejével beteljesítse. Az eredeti természet fényerejének tehát az Ön egész rendszerét át kell, hogy sugározza. Simeon-ná, a szellemA negyedik dimenzió

et keresőlélekké válhat, életét összhangba hozva ezzel a kereséssel. Érzését, gondolkodását és akaratát a szent lélegzet sugárereje alá állíthatja, ezáltal a lélek az élettestben feltámadhat és összekapcsolódhat a hétszellemmel. A belső Krisztus irányítja az emberi rendszert, ezt az állapotot nevezzük János-tudatnak. Ahol így az önátadó én nem juthat sikerre, ott a lélek a személyiség életének minden nehézségét megszünteti, és a rendszert elvezeti a transzformációhoz, Golgota hegyére. Talán érthető, hogy ha a gnosztikus misztériumok jelöltje a szellem sürgető hívása segítségével lélekállapotát az Atyához emeli, megszabadítja magát a természet-eonoktól. Legbelsőbb templomába lépve látja az élő Másikat, és e tisztán látás átélése közben egyidejűleg felismeri minden bu kott istengyermek fejlődési útját, amely a természetből a megszabadító életbe vezet. Az új látás nem választható el az intuí ciótól. A valódi tisztán látás célját és módját felismerve föltárul az Egész, az a minden összefüggés, amelyben minden értelmet nyer, és áldássá válik. A felébredt lélek elfoglalja helyét a homloküreg mögötti nyílt térben, azaz a spekulatív értelmi tevékenység háttérbe szorul a teljesebb tudás, felfogóképességet kibontakoztató intuíció javára. A szellem-lélek területén való felébre dés, a mágneses élő test tiszta asztrál terébe való belépés új látásmódot kí ván, a negyedik dimenzió felismerését, amelynek tudatosításával részt is ve szünk annak valóságában. Az ember által ismert három dimenzió a magasság, hosszúság, szélesség. Ez az emberi értelem számára felfogható Kép forrása: Pinterest élettér. Bármilyen méretben is képzeljük el így a teret, mindig lesznek határai. Jelenünkben, ha tudat alatt is, de észleljük ezt a korlátozottságot. Bár a tudomány áttörné ezeket határokat, mivel tudatunk a három dimenzió 22

e-pentagram 2018/6

által meghatározott, nem képes, csak a korlátai által meghatározott módon kutatni és a kutatás eredményeit feldolgozni. Azaz, minden információt, ami eljut az emberhez, csakis a tér-beli észlelés alapján fogunk fel. Jó példa erre a látás mechanizmusa, hiszen a szem, mint érzékelő, amin keresztül a fény jelenségei eljutnak az agyba, a maga szintjén sokkal többet lát, mint amit az agy feldolgozni tud, ráadásul a kép, amit az agytudat a látás alapján alkot, meghatározott az emberiség csoport tudata, – azon belül pedig szűkebb csoporttudatok által. Amennyiben a negyedik dimenziót, mint realitást ismernénk, tehát tapasztalat által észlelése az emberi tudat által feldolgozható lenne, megszűnne az idő, a távolság, a múlt, a jelen és a jövő, a most és nemsoká fogalma. Ez az a dimenzió, amit abszolút átjárhatóságnak neveztek. Vagyis: Min denütt jelenlétnek. Magától értetődő, hogy a negyedik dimenzióban való tudatossággal meg szűnne az az igényünk, hogy más bolygókra utazzunk, hiszen például a Hold nem „ott” van, 384 400 kilométerre, hanem ahol vagyok, a Hold, mint tudat és létállapot ott van, amennyiben a Mindenségnek ezt az állapotát észlelni akarom. Akár, mint égitestet, a maga materiális formájában. Ettől függetlenül a negyedik dimenzió nem a teljesség maga, hanem az ötödik, hatodik és hetedik dimenzió kapuja. Nincs értelme több dimenzió ról beszélni, hiszen a hetedik az, ami abszolút tudatállapotként nyilatkozik meg. Természetesen a mi fogalmi rendszerünk használhat végtelen számú dimenziós leírásokat, de ezek csak olyan részletkérdések, amelyek mennyiségi fo galmakkal operálnak, és gyakorta előfordul, hogy magasabb oktávú jelenségeket más dimenzióba helyeznek, mintha például a harmadik dimenzió ban tapasztalható fény más dimenzió észlelése lenne. Ugyanez vonatkozik a finomanyagiság, a tükörszféra világára is. A hét dimenzió az atomi megnyilvánulás alapja is, amelynek szintén hét nézeKép forrása: Pinterest te van. Ebből következik, hogy az ember alapvetően mindenütt jelenlevő. A mindenütt jelenvaló tudattal való azonosulás-tehát felismerve, hogy a Mindenütt Jelenvaló Tudat vagyunk, azonosak az isteniséggel – ajándékoz A negyedik dimenzió

meg minket azzal a képességgel, hogy a Mindenség bármely pontjával egylényegűek legyünk. E miatt különösen fontos az, hogy Isten a létezés minden állapotában önmaga, minden minőségi különbség nélkül. Intuíciónk az a tudati lehetőség, ami föltárja az utat. Ezután a rövid magyarázat után ért he tővé válik, miért lehet végzetes az, ha a megszokott dialektikus asztrális befolyásoknak nyitjuk meg magunkat. Az emberi életterület szennyezett. Az életatmoszféra a maga asztrális és éteri okaival, következményeivel átitatott. Mivel életterük egyúttal a lélegzőterük is, így kötelék alakul ki ezekkel az erők kel, entitásokkal. Ugyanez érvényes az utánunk következő nemzedékekre is. Aki nem az új, felébredt lélek alapjául szolgáló megváltozott életvitellel kezdi, ezt nem alkalmazza, nem érheti el a gnosztikus célt, hiszen minden mágia a lélegzet segítségével jön létre. Mindent befogadni, mindent megújítani, és mindent útjára engedni. Abban a mértékben, amennyire a régi forma pozitív, új életvitel segítségével meghal – tehát megváltozik, és ahogy egyre inkább a lélek uralja, kezdi el az ötödik sugár a feladatát. Ekkor elérték a hegy csúcsát. Ez a fény tisztán, mentálisan ha tásos, így lehetővé válik a tiszta gondol kodás. Tökéletes összhangban a hétszellem he tedik sugarának megnyilvánulásával tel jesedik ki az érzékszervi megújulás, ha a tanuló azt teszi, amit a belső folyamat Kép forrása: Pinterest megkövetel tőle. Az ötödik sugár az értelemnek felel meg. Ha észleli az ötödik sugár hatásának szféráját, akkor közvetlenül is fölfe dezheti, hogy az értelem több, mint érzékszerv. Az értelem a gondolkodás, a gondolattest járműve. A tiszta értelem felébredésével a halál természetében az összes ember hiányzó gondolattestének megszületése is megtörténik. 24

e-pentagram 2018/6

Ez a születés a valódi emberré válás első lépcsője: a megvilágosodás. Adamas, a régi korok nyelvén: ember, a legyőzhetetlen – nem meglepő, hogy később például a gyémánt kapta ezt a nevet. A szót magát a „man”, vagy „manas” szóból eredeztetik, amely gondolkodót, értelmet, és szívet is jelent. Az új életvitelben álló tanuló együttműködése a hétszellem ötödik sugarával nem kevesebbet jelent, mint az isteni szándék szerinti gondolkodás képessége, az igazi gondolattest megszületése – ennek a születésnek a pillanatát hívják szatorinak, vagy megvilágosodásnak –, és ezáltal a tiszta értelemnek a megnyilvánulását.

Kép forrása: Pinterest

A negyedik dimenzió

Adassék meg nekünk, hogy az idő és az örökkévalóság nagy, belső ellentétét megszüntessük! Az időből lettünk és születtünk, s az örökkévalóság most megragadott minket. Az időnek fogjuk-e alárendelni az ajándékba kapott világosságot? Vezéreljen a világos belátás minket! RM 123