Magyar Plakát Társaság 15 / Hungarian Poster Assocition 15 by magyarplakat

Kiadja l Published Magyar Plakát Társaság Hungarian Poster Association H-1089 Budapest, Villám u. 11. www.magyarplakat.hu www.hungarianposter.org Támogató l sponsored Nemzeti Kulturális Alap National Cultural Found of Hungary Fordította l Translated By Lengyel Anna Szerkesztette, Grafikai Terv Edited by, Graphic design Ducki Krzysztof, Szőnyeg-Szegvári Eszter, Tóth Tamás, Varga Anna Gizella Nyomtatás l Printed By Seriart Nyomdaipari Stúdió Kft. www.seriart-nyomda.hu ISBN 978-963-88785-6-4

www.magyarplakat.hu | www.hungarianposter.org

A Magyar Plakát Társaság az 2004. június 22-én keltezett alapító okirat szerint a magyar és az egyetemes plakátművészet hagyományainak ápolására, szellemének ébren tartására, esztétikai és etikai színvonalának folyamatos emelésére jött létre. A Társaságot hat grafikus – Árendás József, Baráth Ferenc, Ducki Krzysztof, Orosz István, Pinczehelyi Sándor és Pócs Péter – alapította meg. According to the founding document dated 22 June 2004, the Hungarian Poster Society was established to nurture the traditions of Hungarian and universal poster art, to keep its spirit awake, and to continuously raise its aesthetic and ethical standards. The Society was founded by six graphic artists – József Árendás, Ferenc Baráth, Krzysztof Ducki, István Orosz, Sándor Pinczehelyi and Péter Pócs.

PLAKÁT-MANIFESZTUM A plakát pontos, aktuális, naprakész! Hurrá! Ja, hogy furcsállni tetszik, miért tizenhat évvel alapítása után jut eszébe a Magyar Plakáttársaságnak a tizenötödik jubileum?! Hogy másoknak erről a valaha volt legnagyobb plakáttárlat, a 100+1 éves a Magyar Plakát című posztdatált Műcsarnok-foglalás jut eszébe?! Hogy akadnak, akik konstans késésben látják a szakmát?! Ugyan kérem! A plakát utcaügy, a városkép magától értetődő része, a leghétköznapibb híreszköz, művészetnek legföljebb a sznobok hívják, ki a csudának jutna eszébe ünnepelni az ilyesmit? Akik csinálják, azoknak is csak spéttel esik le: be kéne végre dobni egy Unicumot. (Pachl Viktor 1909-es opusa óta a plakáttervezők kedvenc itala.) A 2004-ben alakult Társaságnak azóta jócskán megnőtt a létszáma, egy kicsit tán a presztízse is, de hogy ünnepelni akarna!? Ráadásul magát? Semmiképpen! Jól tudják, a falragasz közönség Az MPT bukaresti kiállításának a plakátja, tervezte: Sz. Eszteró Anett és E. Zsemberi-Szígyártó Miklós

nélkül falra hányt borsó. A plakátok ünneplésére legföljebb a nézők hivatottak. De mégse! Inkább a nézők ünneplésére a plakátok! Mert a plakát esetében is érvényes Marcel Duchamp tétele, hogy tudniillik kettőn áll a vásár. A teremtő aktus, mondja a francia, nem egyedül az alkotó dolga, a néző szerepe ugyanolyan fontos. Sőt fontosabb. A néző hozza létre a mű kapcsolatát a külvilággal, azzal, ahogy a mű, esetünkben a plakát, rejtett tulajdonságait megfejti, értelmezi, azonosul vele, vagy elveti, sőt véleményét saját, olykor plakátos eszközeivel megfogalmazza. Mert az alkotó és a néző közti együttműködés (a továbbiakban a duchamp-i értelmezést kölcsönvéve, az alkotótársi kooperáció) szép példája, amikor az illető fizikailag is beszáll a munkába, kapja magát, meg talán a grafiti-sprayt és kiegészíti a „közös” művet, vagy épp elvesz belőle. Az eseményt általában nem egyformán szokta értékelni a művészettörténet és a bűnüldöző hatóság. (Ó gyönyörű kékplakát parafrázisok!) És vajon a tervező? A plakát az a műfaj, amely a legközvetlenebb, mondhatni legéletszerűbb kapcsolatban van az utca emberével. A tervező és a néző viszonya jó estben a cinkosság fogalmáig emelkedik. Előbbi lelki szemeivel előre látja utóbbi majdani beavatkozásait, sőt az előbbiek közül a bölcsebbek eleve belekomponálják a műbe az utóbbiak későbbi kiegészítéseit. Szívesen hinném, hogy a kültéri plakátokat ért atrocitásokat (hogy a hivatal szakszerű

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

kifejezésével éljek) Duchamp elméletének tanult ismerői, sőt elkötelezett hívei hajtják végre, noha elismerem, ennek azért elég kicsi a valószínűsége. Mindazonáltal, aki vállalja, hogy részt vesz az „utca művészetében”, annak tisztában kell lenni a műfaj sajátosságaival. A plakát efemer voltával. A plakát cv-jébe nem csak az tartozik bele, hogy megrajzolják, kinyomtatják, fölragasztják, hanem az is épp olyan alapvető, hogy, átragasztják, lefestik, vagy leszaggatják. Ha ilyesmi sosem történik velük, akkor egyszerűen unalmasak, ha meg folytonosan ilyesmi történik velük, akkor botrányosak. Nézzünk magunkba: ki a fene akar unalmas lenni? A késve észrevett jubileumhoz egy kiállítás kapcsolódik. A falragaszok – az utca helyett – udvariasan feszengnek egy kiállítóteremben, s itt virítanak a katalógusban is. Az előszó szerzőjeként a kiállítók bizalmát bírva (naná, maga is közülük való) arra bíztatom e szöveg olvasóját, ragadjon ceruzát, tollat, krétát, pasztellt, ecsetet, filctollat, szenet, éjszakai grafiti-sprayt vagy akármit (jó esetben eleve ott lapul a hátizsákjában valamelyik) és váljon társsá, kollégává, baráttá… LÉGY ÁLSZENT MŰÉLVEZŐBŐL ELSZÁNT ALKOTÓ!!! SALVE! Orosz István ¶ POSTER MANIFEST Posters are exact, current and up-to-date. Yippie! You might wonder though how come the Hungarian Poster Association did not think of celebrating its fifteenth anniversary until sixteen years after it was founded. But then again, you might recall the biggest Hungarian genre exhibition of all time in the occupied Kunsthalle called The Hungarian Poster turned 100+1!”. You might conclude that these poster boys and girls are always a step behind. How wrong you are! Posters belong in the street; they are an organic part of a city’s image; they are the most pedestrian news sources. It takes a snob to call them art, so what is there to celebrate? True enough, even designers took forever to realise that the occasion arose to knock back a fewshots of Unicum (the most popular drink among poster artists since Viktor Pachl’s 1909 masterpiece.) Since its foundation in 2004 the Hungarian Poster Association’s membership has certainly grown and so has its prestige perhaps. But is that a good enough excuse to celebrate? To celebrate our selves? Hardly. Our designers are well aware of the fact that without an audience posters are but an exercise in vanity. They are in vain. If anyone should celebrate them, it is their audience. Or better yet: the posters should be the ones to celebrate their audience. But Marcel Duchamp’s maxim is true for posters, as well: it takes two to tango. The creative gesture, he says, is not the artist’s alone, the spectator’s role is just as important. Or, he goes on, even more so. For it is the spectator who establishes the work’s connection to the outside world by – in our case – finding and interpreting the hidden features of the poster, by identifying with it or rejecting it, or even going as far as to formulate her own opinion through her own poster-related tools. For it is a nice example of the creative collaboration – to borrow Duchamp’s term – between the artist and the spectator when the latter joins the process in a physical form, and picks up a bottle of spray paint to add or subtract

from the collaborative work through a graffiti. Granted, art history and criminal authorities don’t always see eye to eye when interpreting this act. (Oh, those beautiful blue poster paraphrases!) But how about the designer? Poster is a genre that enjoys a most intimate, most alive relationship with the man or woman on the street. If all goes well, designer and spectator have a chance of becoming partners in crime. In her mind’s eye the artist sees how the viewer might intervene in the work of art. The wise one even goes as far as to compose the potential complementing gestures of her audience into the work. I would like to believe that the “atrocities” – to use the authority’s term – against street posters are committed by those who are educated connoisseurs of or even staunch believers in Duchamp’s theory, though I must confess that is not the likeliest scenario. Nevertheless, whoever takes it upon herself to participate in street art, must be aware of the characteristics of the genre. Posters are ephemeral. A poster’s biography does not only include getting drawn, printed and stuck to the wall. An equally essential part is when they get glued over or painted over, or indeed when they get ripped down. If none of that ever happens to them, it means they are boring. If that is all that happens to them, it means they are scandalous. But lets us ask ourselves: Would you prefer to be boring to being scandalous? This belated anniversary is linked to an exhibition, where instead of taking their proper place in the streets, posters will be politely waiting their turn to be looked at in an exhibition hall, while also posing in this catalogue. As one of the exhibitors, I encourage the reader to grab a pencil or a pen, a piece of chalk or a highlighter, a bucket of paint and a brush, a piece of coal or a bottle of graffiti spray or whatever – she’ll have one of those in her backpack anyway –, to become our partner, colleague and friend. STOP BEING A BORED SPECTATOR, FIND YOUR INNER ART CREATOR!!! SALVE! István Orosz ¶

h u n g a r i a n p o s t e r a s s o c i at i o n

2016 | Árendás József plakátkiállítása | Poster exhibition of József Árendás

ÁRENDÁS JÓZSEF Ímely I 1946 1972-ben diplomázott a Magyar Iparművészeti Főiskola tipografika szakán. Mesterei: Kerti Károly, Gerzson Pál, Konecsni György, Kass János, Ernyei Sándor, és Finta József voltak. Főleg kulturális (film és színházi) plakátokat, kiadványokat, könyveket, emblémákat, arculatokat, de csomagolást is tervez. 1987-1992-ig a MIF mesterképzőjén grafikai tervezést tanít. 2005-ben egyik alapítója, majd tíz évig alelnöke a Magyar Plakát Társaságnak. 2009-től a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. Számos bel- és külföldi kiállítás résztvevője, húsznál is több egyéni kiállítása volt. A Békéscsabai Grafikai Biennálé fődíját két alkalommal nyerte el. A Munkácsy-díjat 1992-ben, az Arany Rajzszög Társaság első Életmű-díját pedig 2002-ben kapta meg. 2019 óta Érdemes Művész. He graduated in typography from the Hungarian Academy of Arts and Crafts, having been mentored by Károly Kerti, Pál Gerzson, György Konecsni, János Kass, Sándor Ernyei and József Finta. He mostly designs posters, publications, books, emblems and imagery for cultural events, like film and theatre, but also packaging. Between 1987 and 1992 he was a lecturer at his alma mater. In 2005 he was one of the founders of the Hungarian Poster Association, where he then served as vice president for ten years. He has been a member of the Hungarian Art Academy since 2009. His works were to be seen at numerous national and international exhibitions and he has had over twenty individual showings of his work. He won the Grand Prize of the Békéscsaba Graphic Design Biennale twice. He was awarded the Munkácsy Prize in 1992 and the first ever Golden Pin Award for Lifetime Achievement in 2002. Since 2019 he has been a Meritorious Artist of Hungary.

árendás józsef

Baudás – egy egzotikus faj felfedezése a Bauhaus100 című kiállításon. 2019 a Bauhaus éve volt. A sétaszezon nyitásától fogva hirtelen szervezett és szervezetlen csoportok lepték el a Napraforgó utcai kísérleti lakótelepet, de ez volt az az év, amikor a sajtóban és közbeszédben kicsit megerősödött Moholy-Nagy, Breuer Marcell és Weininger Andor szelleme és kicsit elhalványult Puskás Öcsié (de még a Rubik-kockáé is). Tárlatok tucatjai nyíltak, jobbára összeszokott és alkalmi bauhausler „gyülekezeteket” mutattak be: a modernista utópiák, az ezotéria merészebb témái mellett láthattuk a vörös kockaház terveit, a fotogramtól a fotóplasztikáig vezető utat és a sorozatgyártás bűvöletében formálódó sajátos tárgykísérleteket is. Az iskola nyomán kialakult kortárs plakátgrafikai értelmezéseknek a Pesti Vigadó adott helyet. A kiállított munkák a bauhausi ideák montázsai voltak, de aki az itteni színelmélet, a dessaui alma mater és az universal betűtípus szentháromságának könnyen értelmezhető tervezői elgondolásánál valami többet keresett, azt biztosan megállította egy hosszú pillanatra Árendás József plakátja. A látogatónak egy dolog azonnal feltűnhetett: a művész és az intézmény között nincs túl szoros kapcsolat, sőt, éppen e közös nevező hiánya teszi izgalmassá a kompozíciót. A Bauhaus rigorózusnak ítélt formanyelvét Árendás saját múzsájának csókjával kelti életre. Az Oskar Schlemmertől származó, antik festményeket is idéző szögletes profilba bódító cigifüstként lebeg be ez a kölcsönadott, bájos arcocska. Annak a pillanatnak lehetünk tanúi, amikor a geometria uralma megdől, mert kikezdi a frivolság, az erotika és az alkotó egy puccsal máris a képtér integráns részévé válik. Árendástól pedig egyáltalán nem szokatlan az efféle képi manipuláció: 2015-ben, egy csoportos tárlat (Baráth – Ducki – Árendás) alkalmából teremtette meg a BaDuÁrt, a budoárból kilépett pipiskedő emberlábú madarat, türingiai gyökerekkel is bíró rokona pedig 2019-ben minden bizonnyal ebből a románcból született meg... Tudunk rólad, mutasd hát magad ifjú BauDás! szőnyeg-szegvári eszter ¶

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

BauDás – or discovering a new exotic species at the Bauhaus100 exhibition. 2019 was the year of the Bauhaus. The moment the promenade season opened, organised and unorganised groups flocked to the experimental housing projects in Napraforgó Street. It was also the year when the spirit of Moholy-Nagy, Marcel Breuer and Andor Weininger started to dominate the press and public discourse instead of Puskás or even Rubik’s Cube when it came to Hungarian culture. Vernissage upon vernissage presented well-known or newly minted Bauhausler groups: next to the modernist utopias and the more daring, esoteric dreams we witnessed the designs for the red cube house and could follow the road from a photogram to photo plastics, as well as the unique object experiments inspired by standardised production. The Pest Redoute housed the contemporary posters and graphic design interpretations influenced by the Bauhaus. The majority of the works presented there consisted of montages of Bauhaus ideas, but whoever was looking for more than the holy trinity of the colour theory, the Dessau alma mater and the universal font, was surely stopped in her tracks by a poster designed by József Árendás. What caught the viewer’s eye right away was the lack of a strong bond between the artist and the Bauhaus tradition, in fact, it is a lack of the common nominator that makes the composition so exciting. For Árendás uses his own muse to kiss the Bauhaus’ strict form into new life. This borrowed, charming face waltzes into the square profile by Oskar Schlemmer, so reminiscent of antique paintings, like some heady cigarette smoke. We witness the moment when the rule of geometry is toppled by frivolity and eroticism, while – through a veritable coup – the artist makes himself an integral part of the frame. Such manipulations are not atypical of Árendás at all. In 2015, in the framework of a group exhibition presenting the work of Baráth, Ducki and Árendás he created BaDuÁr, the bird tiptoeing on human legs while stepping out of a boudoir. His relative of Thuringian origins must have been born of a similar romance in the year 2019… We know all about you, so show yourself BauDás. eszter szőnyeg-szegvári ¶

árendás józsef

ÁRENDÁS JÓZSEF társadalmi célú plakát | social poster | 2016

h u n g a r i a n p o s t e r a s s o c i at i o n

ÁRENDÁS JÓZSEF társadalmi célú plakát | social poster | 2018

árendás józsef

ÁRENDÁS JÓZSEF kulturális plakát | cultural poster | 2019

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

ÁRENDÁS JÓZSEF társadalmi célú plakát | social poster | 2017

árendás józsef

ÁRENDÁS JÓZSEF társadalmi célú plakát | social poster | 2017

h u n g a r i a n p o s t e r a s s o c i at i o n

ÁRENDÁS JÓZSEF társadalmi célú plakát | social poster | 2019

árendás józsef

ÁRENDÁS JÓZSEF társadalmi célú plakát | social poster | 2016

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

ÁRENDÁS JÓZSEF társadalmi célú plakát | social poster | 2017

árendás józsef

BAKOS ISTVÁN Budapest I 1941 1959-ben végzett a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban, 1960 és 1967 között a Képzőművészeti Főiskolára járt. Mestere a gimnáziumban Viski Balás László, a főiskolán Konecsni György volt. Festő, grafikus, fotós, designer, ipari-kereskedelmi, kulturális kiállítások látványtervezője, reklámfilmek rendezője és művészeti szerkesztő. Tagja volt a Quintett és Perspektíva Csoportoknak, míg a szakmai szervezetek közül a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének (MAOE), a Képző- és Iparművészek Szövetségének, 2008-tól a Magyar Plakát Társaságnak, 2012-től pedig a Magyar Művészeti Akadémiának. 1967 és 1978 között több ízben kapott Év plakátja díjat, 1975-ben Varsóban különdíjas lett „A győzelem 30. évfordulója” c. nemzetközi plakátpályázaton, 1995-ben pedig megkapta a Ferenczy-díjat. 1959-től folyamatosan kiállít: számos egyéni és csoportos tárlaton vett részt itthon és külföldön. He graduated from the Secondary School of Arts and Crafts in 1959. His secondary school mentor was László Balás Viski, his academy mentor was György Konecsni. He is a painter, graphic designer, photographer, object designer, visual designer of industrial, commercial and cultural exhibitions, as well as director of commercials and an arts editor. He was a member of the Quintet Perspective Groups, as well as of the Union of Hungarian Fine Artists (MAOE), the Association of Fine Artists and Designers. He has been a member of the Hungarian Poster Association since 2008 and of the Hungarian Art Academy since 2012. Between 1967 and 1978 he won the “Poster of the Year” Prize several times and in 1975 he got a Special Prize in Warsaw at the international poster competition called “The 30th Anniversary of Victory”. In 1995 he was awarded the Ferenczy Prize. He has been exhibiting his work since 1959 in many individual and group exhibitions both in Hungary and abroad.

h u n g a r i a n p o s t e r a s s o c i at i o n

Trianon emlékezete: Földfogyatkozás – 2020-ban századik éve, hogy megszületett a trianoni békediktátum. Gróf Apponyi Albert 1920 január 16-án elmondott nagyívű, tárgyilagosan érvelő beszéde s a korábban benyújtott számos jegyzék ellenére a korábban meghozott döntés nem változott. Apponyi hangsúlyozta, hogy Magyarország területe természetes földrajzi egységet képez, mely adottságai révén a gazdasági együttműködésre kivált alkalmas. 1000 év alatt teljesítette történelmi hivatását: a közép-és dél-európai népek körében a nyugati civilizáció terjesztését. Továbbá fontos szerepet játszott a térségi egyensúly és a politikai stabilitás fenntartásában. Végül Apponyi javasolta, hogy az elcsatolásra ítélt területek lakossága nemzetközi ellenőrzés mellett népszavazáson dönthessen arról, mely államokhoz kíván tartozni. A fellépés eredménytelen maradt, ám óriási hatást gyakorolt a két világháború közötti magyar közgondolkodásra. A rendszerváltozást követő évtizedekben Trianon újra emlékezetessé vált, ezért születtek a békeparancsról új munkák. 2020-ban a sorsunkat és helyzetünket döntően meghatározó és kényszerpályára állító trianoni döntés nem maradhat említetlenül. Már csak azért sem, mert a világ egyetlen önmagával határos országa vagyunk. Bakos István tervezőgrafikus-fotós-festő, röviden: képzőművész kifejezően lecsupaszított, üzenetértékű alkotása a magyar plakát aranykorát idézi fel. A szívvel körbevett, abba foglalt Magyarország azt az erős érzelmi kötödést jeleníti meg, melyet egy ezeréves nép széttagoltságától függetlenül nemzettársai iránt érez. A szív, egyik legősibb szimbólumunk nem csak egy hungaricumnak minősülő, népi hagyományainkban gyökerező mézeskalács-forma, hanem a szeretet és az összetartozás nemzetközi jelképe is. Csoportos tárlatunk célja az emlékezés –, és nem valamiféle irredenta törekvés érvényesítése. Nem propaganda célokat szolgál és nem ad teret a szomszéd népek és országok elleni támadásnak. Azonban a kegyelet művészi megközelítése más kérdés. Az éppúgy lehet a kortárs magyar képzőművészet tárgya, mint az ember, a táj, az épített környezet, netán bármely jelképes, absztrakt tartalom, vagy közvetlen figyelemfelhívás. Utóbbit testesíti meg Bakos István munkája. Budapest, 2020 február 15. W.-Nemessuri Zoltán ¶

bakos istván

Remembering Trianon: Terrestrial Eclipse – 2020 is the centennial of the Trianon Peace Treaty. Despite Count Albert Apponyi’s objectively arguing grand speech of the 16th of January 1920 and despite the numerous reports submitted earlier, the decision remained unchanged. Apponyi emphasised that Hungary’s territory is a natural geographic entity, which – due to its given characteristics – is also ideal for economic unity. In her thousand-year history, the country fulfilled its historical mission by spreading Western civilisation among the nations of Central Europe and the Mediterranean. In addition, it also played a key role in preserving the balance and the political stability of the region. Apponyi also suggested that the inhabitants of the areas deemed to be attached to neighbouring countries be allowed to decide about their own fate in a referendum conducted under international control. His speech did not achieve its goal, but made a huge and lasting impression on Hungarian public thinking between the two world wars. During the decades after the fall of the Berlin Wall Trianon became once again an often – discussed issue. That is why works of art chose the peace treaty as their subject. In the centennial year of 2020 we must talk about the Trianon Decision that has defined our fate and has set us – in many respects – on an inescapable path. If for no other reason than that we are the only country in the world surrounded by its own diaspora in almost all neighbouring countries. István Bakos is a graphic designer, photographer and painter, in other words a fine artist. His expressively bare work of art of a single message evokes the golden age of the Hungarian poster. A Hungary enveloped in a heart represents the strong bond that binds a nation with members of its own diaspora regardless of geographical borders. The heart, one of the most ancient human symbols does not only represent the honey cake form rooted in our national traditions and therefore a unique Hungarian symbol, but internationally it also stands for love and belonging together. The aim of our group exhibition is remembering and not fighting from some irredentist goal. It does not serve any propaganda and leaves no room for attacks against the neighbouring countries or nations. But the artist’s approach to piety is a different issue. It can be the subject of contemporary art as much as a human being, a landscape or any abstract content can. The last of these is István Bakos’ subject in this work. Budapest, 15 February, 2020 Zoltán W.-Nemessuri ¶

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

BAKOS ISTVÁN társadalmi célú plakát | social poster | 2020

bakos istván

BAKOS ISTVÁN társadalmi célú plakát | social poster | 2017

h u n g a r i a n p o s t e r a s s o c i at i o n

BAKOS ISTVÁN társadalmi célú plakát | social poster | 2020

bakos istván

BAKOS ISTVÁN társadalmi célú plakát | social poster | 2016

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

BAKOS ISTVÁN társadalmi célú plakát | social poster | 2015

bakos istván

BAKOS ISTVÁN kulturális plakát | cultural poster | 2019

h u n g a r i a n p o s t e r a s s o c i at i o n

BAKOS ISTVÁN társadalmi célú plakát | social poster | 2017

bakos istván

BAKOS ISTVÁN kulturális plakát | cultural poster | 2016

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

2006 | Budapesti Lengyel IntĂŠzet | Polish Institute in Budapest

BARÁTH DÁVID Újvidék I 1977 2001-ben diplomázott a Képzőművészeti Egyetem Tervezőgrafika szakán. 2006-tól tagja a Magyar Plakát Társaságnak illetve a Magyar Tervezőgrafikusok Társaságának. Saját stúdióját szintén 2006-ban nyitotta meg, itt elsősorban konceptuális arculattervezéssel foglalkozik, de rendszeresen tervez plakátokat is. Számos hazai és nemzetközi kiállításon vett részt, munkáit több magyar és nemzetközi kiadványban publikálták. 2009-ben Aranyrajzszög Kulturális Díjat, 2015-ben Magyar Formatervezési Díjat kapott, emellett egy prémium könyvkiadó művészeti vezetőjeként számos hazai és nemzetközi elismeréssel jutalmazták. Dávid Baráth graduated in graphic design from the Hungarian University of Fine Arts in 2001. He has been a member of the Hungarian Poster Association and of the Association of Hungarian Graphic Designers since 2006. It was in the same year that he opened his own studio, where he focuses on conceptual branding design, but also keeps designing posters on a regular basis. Baráth’s work was to be seen at numerous Hungarian and international exhibitions and published in several national and international books. In 2009, he was awarded the Golden Pin Cultural Award and in 2015 he won a Hungarian Design Award. He also works as artistic director for a premium publishing house, where he also won several national and international prizes for his work.

b a r át h d á v i d

Generation of Transition – A Bundeszentrale für Politische Bildung az állampolgárok politikai ismereteinek bővítése érdekében számos oktatási és ismeretterjesztési programot szervezett – ezek egyike a ”Generation of Transition” konferencia volt.Az esemény a volt kelet- és közép-európai utódállamokban született, de már az európai értékek mentén felnőtt fiatalokat érintő politikai, társadalmi és pszichológiai kérdésekre fókuszált. A konferenciát hirdető plakát, Baráth Dávid alkotása egy kék háttér előtt álló figurát jelenít meg, melynek testét egy vörös, fejét egy sárga csillag alkotja. A rendkívül letisztult, a három alapszínből, kevés grafikai jellel megrajzolt, illetve szándékoltan minimális mennyiségű tipográfiával kiegészített plakát mintegy a konferencia témájának vizuális leképezése: azokat szimbolizálja, akik még a kommunizmus (a vörös csillag) alatt születtek, de akiknek gondolkodása és aktuális környezete (a fej és a háttér) már az Európai Unió értékeit tükrözi. A plakát második változatán az „otthon maradottakat” jeleníti meg Baráth: a kék test és a sárga fej az európai értékek szerinti életet és gondolkodást jelképezi, míg a vörös háttér a kommunista utódállamok máig érzékelhető közegére utal. A motívum önmagában is rendkívül erős (a két változat felváltva történő egymás mellé sorolása ráadásul kifejezetten látványos vizuális játékot generál), így plakátként is kiválóan ellátja funkcióját, de kisebb felületeken, kiadványcímlapon, reklámanyagokon is rendkívül hatásos. Osvárt Judit ¶ In order to broaden their horizon in political matters, the German Bundeszentrale für Politische Bildung organises regular educational and informational programmes for its citizens, One of these was a conference dubbed “Generation of Transition”. The events took place in Central-Eeastern-European successor states, but they were focusing on political, social and psychological issues that effect young adults grown up with – formerly Western, now unionised – European values. The conference poster designed by Dávid Baráth shows a human figure in front of a blue backdrop with a red star for its body and a yellow star for its head. A pure poster, it uses three basic colours designed with a minimum of graphic signs and complemented by a typography intentionally kept to the bare minimum. All of which is a visual reflection of the conference theme. The poster symbolises those born during the communist regime (red star), whose thinking and current environment (the head and the background) reflect the values of the European Union. In the second version of the poster Baráth depicts those “left behind”: a yellow head on a blue body reflecting a way of thinking and a life lived according to European values, while the red backdrop reminds us of a communist environment, still palpable in the successor states. The central motif is very strong in itself, and putting the two versions next to one another, alternating generates a spectacular visual game. The design works superbly in the poster format, but it is also very effective on smaller surfaces: on catalogue covers and marketing materials. Judit Osvárt ¶

h u n g a r i a n p o s t e r a s s o c i at i o n

BARÁTH DÁVID kulturális plakát | cultural poster | 2010

b a r át h d á v i d

BARÁTH DÁVID kulturális plakát | cultural poster | 2019

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

BARÁTH DÁVID társadalmi célú plakát | social poster | 2016

b a r át h d á v i d

BARÁTH DÁVID kulturális plakát | cultural poster | 2014

h u n g a r i a n p o s t e r a s s o c i at i o n

BARÁTH DÁVID kulturális plakát | cultural poster | 2015

b a r át h d á v i d

BARÁTH DÁVID kulturális plakát | cultural poster | 2017

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

BARÁTH DÁVID kulturális plakát | cultural poster | 2019

b a r át h d á v i d

BARÁTH DÁVID kulturális plakát | cultural poster | 2014

h u n g a r i a n p o s t e r a s s o c i at i o n

BARÁTH FERENC Magyarkanizsa I 1946 1970 óta foglalkozik plakát tervezéssel. Tizenkilenc éven keresztül készített plakátokat az Újvidéki Színház, majd 1992-től a Szegedi Thealter Nemzetközi Színházi Fesztivál számára. Újvidékről származik, 1992-es áttelepüléséig ott élt és dolgozott. Tagjai közé választotta a Vajdasági Iparművészek Szövetsége (UPIDIV) és aktívan részt vett a helyi művészeti életben. Munkássága alatt több mint ötven önálló kiállítása volt és számos csoportos kiállításon vett részt. Huszonnyolc szakmai és társadalmi elismerésben részesült, munkái több hazai és külföldi gyűjteményben is megtalálhatók. Tagja továbbá a Magyar Alkotóművészek Országos Szövetségének, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének. Alapító tagja a Magyar Plakát Társaságnak és 2019 óta a Magyar Művészeti Akadémiának is. Ferenc Baráth has been designing posters since 1970. For 19 years he was responsible for all posters of the Novi Sad Hungarian Theatre, and since 1992 for all posters of the Szeged International Theatre Festival called Thealter. He comes from Novi Sad, where he lived and worked until he relocated to Hungary in 1992. He is a member of the Association of Artists of Applied Arts and Designers of Vojvodina (UPIDIV) and was an active participant of local art life while he lived there. He has had over fifty individual exhibitions in his lifetime and participated in numerous group exhibitions. He holds 28 professional and social awards and his work is to be found in several collections both in Hungary and abroad. He is a member of the Union of Hungarian Fine Artists and of the Association of Hungarian Fine and Applied Artists. He was a founding member of the Hungarian Poster Association and joined the Hungarian Art Academy in 2019.

b a r át h f e r e n c

Színházi kutyabaráth – A kulturális intézmények közül a színház az, amely még ma is makacsul ragaszkodik a plakát műfajához. Gyakori, hogy saját grafikust alkalmaznak, aki aztán egyéni stílusával az intézmény arculatának elválaszthatatlan védjegyévé válik. Ilyesféle kikezdhetetlen kapcsolat van Baráth Ferenc és a harminc éves független színházi fesztivál, a Thealter között is. A plakát – különösen jelen esetben, amikor nem egy intézmény, hanem egy színházi esemény plakátjáról van szó – mindig olyan önálló grafikai entitás, ami a konkrét darab(ok)hoz lazábban kapcsolódik és sokkal nagyobb teret enged az önálló művészi értelmezésnek: a Baráth-féle Thealter-plakátok a fantázia ilyen szabad játszóterének tűnnek. Az idők során persze már felbukkantak azok a vizuális szekvenciák, melyek egyértelműen azonosítják mind az eseményt, mind az alkotót. A 2019-es plakát szinte magába sűríti a visszatérő motívumokat, ismerős színeket, szereplőket, persze a tervezőtől megszokott vizuális anomáliába csomagolva. A megszokott fekvő formátumú képtér közepén egy árnykutya fekszik Manet Olympiájának nyugalmával, mellső lábai között valószínűleg a bemutató után ajándékba kapott csokrával. A mindig más formában felbukkanó árnyalakot, a képi feladványok ismeretlenjét, legutóbb a huszonkét találkozó plakátjának akrobatájaként, egy delfineket szelidítő barokk úrként, vagy Frida – tekintetű férfiprofilként láthattuk, de talán éppen ugyanez az eb bukkant már fel egyszer a 2003-as plakáton is – akkor ugyan egzotikus madarak nem kevésbé talányos kíséretében. Az ismeretlenek, a platóni ideák köntösébe bújtatott gegek mellett mindig van még valami: egy látszólag jól azonosítható kép vagy fotó, amiről azonban egyáltalán nem tudunk többet mint árnykép társáról. Csupán találgathatunk, hogy az ismeretlen előjelű fekete felkiáltójel mellett Nils Holgersson Mártonját látjuk-e, hogy egy foxterrierrből mikor lett Gondolkodó (majd később cirkuszi mutatványos) és hogy miért tojik térgeometriát a tyúk? Amúgy meg honnan érkezik a plakátokra ez az állatkert? Valószínűleg onnan, ahonnan Duchamp piszoárja, vagy Francis Picabia gépezetei is – így lesznek ezek a művek a véletlen, a tudatalatti és a tudatos, a művészi akarat és ízlés találkozásának posztdadaista montázsai. Szőnyeg-szegvári eszter ¶

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

From among the cultural institutions of today it is theatre which still stubbornly insists on posters. Companies often have a graphic designer on payroll, one whose unique style will become a brand inseparable from the institution’s image. This is the kind of solid bond that Ferenc Baráth enjoys with the thirty-year old leading annual festival of independent theatre called Thealter. A poster – especially when it is of a theatre show rather than of an institution – is always an individual entity more directly linked to the play and leaving a lot open to the artist’s interpretation. Baráth’s posters for the Thealter Festival offer such a free playground to the artist’s fantasy. Needless to say, after so many years of collaboration both the festival and the designer are easily recognisable in certain recurring visual sequences in the posters. The 2019 poster strikes one as a condensation of recurring motifs, familiar colours and figures, all wrapped in the designer’s visual anomaly. In this poster the usual landscape format has a shadow dog lying in its centre with the calmness of Manet’s Olympia with a bouquet of flowers – probably an opening night gift – between his front legs. The recurring shadow figure, which is the X in Baráth’s visual puzzle, takes a different shape each year: the 22th edition had a shadow acrobat, a decade before that it was an elegant baroque gent taming two dolphins, but he once had a shadow man’s profile with a face and look reminiscent of Frida Kahlo in it. The shadow dog is one we have seen before in the 2003 poster, that time surrounded by exotic birds, equally puzzling. Next to the strangers and the gags dressed up as platonic ideas there is always another element added: an easily identifiable image or photo, which still tells us nothing more than its shadow counterpart. All we can do is guess whether it is Nils Holgersson’s Marton next to a black exclamation point; or the fox terrier turned into Rodin’s Thinker and later yet into a circus conjurer; or why a hen would hatch solid geometry. And anyway, how did this entire zoo end up in all these posters? They probably come from the same place Duchamp’s urinal or Francis Picabia’s machines, which is how these works of art become post-dadaist montages at the crossroads of chance, the conscious and the subconscious, the artist’s goal and the public’s taste. Eszter Szőnyeg-szegvári ¶

b a r át h f e r e n c

BARÁTH FERENC kulturális plakát | cultural poster | 2008

h u n g a r i a n p o s t e r a s s o c i at i o n

BARÁTH FERENC kulturális plakát | cultural poster | 2010

b a r át h f e r e n c

BARÁTH FERENC társadalmi célú plakát | social poster | 2016

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

BARÁTH FERENC társadalmi célú plakát | social poster | 2008

b a r át h f e r e n c

BARÁTH FERENC kulturális plakát | cultural poster | 2007

h u n g a r i a n p o s t e r a s s o c i at i o n

BARÁTH FERENC kulturális plakát | cultural poster | 1990

b a r át h f e r e n c

BARÁTH FERENC társadalmi célú plakát | social poster | 2007

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

BARÁTH FERENC kulturális plakát | cultural poster | 2017

b a r át h f e r e n c

CSORDÁS ZOLTÁN Budapest I 1969 2002-ben elvégezte az ELTE Művészettörténet szakát, majd 2003-ban diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetemen Tervezőgrafika szakon. Mesterei: Auth Attila és Lelkes László voltak. Jelenleg a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem doktori iskolájának hallgatója. 2015 óta tagja a Magyar Plakát Társaságnak. Plakátjai hazai és külföldi kiállításokon egyaránt szerepeltek. 2002-ban Aranyrajzszög díjat nyert, majd 2006-ban az EULDA Best of Nation díját vehette át. He graduated in art history from the Lóránd Eötvös University in 2002, then in graphic design from the Hungarian University of Fine Arts in 2003. His mentors were Attila Auth and László Lelkes. Currently, he is studying for his PhD at the Moholy Nagy University of Art and Design. He has been a member of the Hungarian Poster Association since 2015. His posters were to be seen at national and international exhibitions. In 2002 he won a Golden Pin Award and was awarded the EULDA Best of Nation Prize in 2006.

h u n g a r i a n p o s t e r a s s o c i at i o n

Rendszeresen felmerül bennem a kérdés, hogy tragikus eseményekről szóló műnek szabad-e szép plakátot tervezni. Hogyan lehet egyszerre valami fontosat átadni az előadásból és színházba hívni a nézőket úgy, hogy a szépelgő hazugság csapdáját elkerüljem? A Mohácsi-testvérek és Kovács Márton Számodra hely című előadása az Örkény Színházban a Kamenyec-Podolszkijban megtörtént tömegmészárlás körüli eseményekre épül, amelyben német katonai alakulatok a szállításért felelős magyar honvédség segítségével mintegy 23600 zsidót gyilkoltak meg 1941 augusztusában. A plakát fő eleme egy fogpiszkálókból kirakott motívumsor, amelyben a Dávid-csillag széthullik és átalakul a jól ismert, számolásban segédkező strigulává. Amikor megkaptam a feladatot, azon gondolkoztam, hogyan lehetne érzékeltetni azt, hogy ezeket az embereket és családokat nem vették emberszámba azok a hatalmak, amelyek a sorsukról döntöttek. A jelek metamorfózisa viszonylag gyorsan eszembe jutott, azonban ezt csupán rajzi eszközökkel ábrázolni kevésnek éreztem. Olyan anyagot és tárgyat kerestem, ami tömegtermék, értéktelen és amitől használat után rögtön megszabadulunk. A mozdulat, ahogyan a fogpiszkálóval eltávolítjuk a fogunk közül a zavaró ételmaradékot, erős párhuzamot mutatott az eseményekkel. Valahogy így bántak el azokkal az emberekkel ott, Kárpátalján. Zavaró piszkok voltak, amelyektől mihamarabb meg kellett szabadulni. Minden egyes grafikai elemet igyekeztem e jelentés szolgálatába állítani. Kifejezeni a rideg, embertelenséget, a borzalmat. A jelsor hátterében durva faanyag van, olyan, amilyen azoknak a teherautóknak a platóját fedte, amelyeken a kivégzés helyszínére szállítottak a családokat. A tipográfia kopottas, nemtörődöm, durva. Az összkép mégsem riasztó és kell néhány másodperc, mire a néző dekódolja a látványt és ránehezedik a felismerés súlya. Remélem, ez a plakát válasz a szöveg elején feltett kérdésre. .

c s o r d á s z o lt á n

No other spot – I often ask myself whether it is ethically acceptable to design a pretty poster to commemorate tragic events. In other words, if I am commissioned to design a poster for a theatre show, how can I offer our potential audience something essential about it, while not telling a lie by painting a nice picture just to lure them into the theatre? The new drama by Márton Kovács and the Mohácsi-brothers entitled “No other spot…”– an elliptical allusion to the refrain of a second Hungarian anthem of sorts by the great poet Mihály Vörösmarty “No other spot in all the world can touch your heart as home” (translation by John Edward Taylor) – is based on the events surrounding the mass slaughter of mostly Hungarian Jews during the 2nd World War in Kamianets-Podilsky, where German troops aided by Hungarian soldiers responsible for transportation slaughtered 23.600 Jews in August of 1941. The central element of the poster is a series of stars of David, made up of toothpicks, falling apart and being transformed into the well-known notches used to keep tally. When I was commissioned to design the poster for the show, I asked myself how I could make it clear that these people and these families were not counted as humans by the powers that decided about their fate. The metamorphosis of the above symbols occurred to me fairly soon, but I thought a simple drawing would not suffice to express the concept. I was searching for a material and an object which are mass products considered worthless after a single use, things we throw into the bin the moment we’re done with them. The gesture with which we get rid of the annoying remnants of food stuck between our teeth struck me as an appropriate simile: this is how they got rid of those people in the Ukrainian fields, which formerly belonged to Hungary. They were annoying specks of dirt they wanted to be rid of as soon as possible. My goal was to use each graphical element in the service of the above central concept, in order to express the heartlessness, the inhumanity and the horror of what happened. The backdrop to the series of symbols is rough wood, the same kind that covered the beds of the lorries which transported the families to the scene of their execution. The typography is threadbare, shabby and rough. The image still does not scare away the viewer, so she has a chance to decode the picture in a few seconds and grasp the full and heavy meaning of what she is seeing. I hope that answers the question I asked myself in the beginning.

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

CSORDÁS ZOLTÁN kulturális plakát | cultural poster | 2013

c s o r d á s z o lt á n

CSORDÁS ZOLTÁN kulturális plakát | cultural poster | 2008

h u n g a r i a n p o s t e r a s s o c i at i o n

CSORDÁS ZOLTÁN kulturális plakát | cultural poster | 2017

c s o r d á s z o lt á n

CSORDÁS ZOLTÁN kulturális plakát | cultural poster | 1999

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

CSORDÁS ZOLTÁN kulturális plakát | cultural poster | 2014

c s o r d á s z o lt á n

CSORDÁS ZOLTÁN kulturális plakát | cultural poster | 2012

h u n g a r i a n p o s t e r a s s o c i at i o n

CSORDÁS ZOLTÁN kulturális plakát | cultural poster | 2014

c s o r d á s z o lt á n

CSORDÁS ZOLTÁN kulturális plakát | cultural poster | 2018

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

2014 | Balogh István születésnapja | István Balogh’s birthday

DOMBOVÁRI ÁGNES Miskolc I 1991 2015-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, tervezőgrafika szakon. 2014-ben Erasmus-ösztöndíjat nyert, mellyel fél évig tanulhatott a Varsói Képzőművészeti Akadémián Lech Majewski plakátstúdiójában és Maciej Buszewicz könyvtervező műhelyében. 2016 óta tagja a Magyar Plakát Társaságnak. 2017-től a miskolci Herman Ottó Múzeum és a Miskolci Galéria grafikai munkatársa, de dolgozott együtt a debreceni MODEM-mel, a budapesti Cseh Centrummal és a miskolci Bartók+ Operafesztivállal is. Plakátjai és autonóm grafikai munkái több egyéni és csoportos kiállításon is láthatóak voltak, Magyarországon és külföldön (Varsó, Krakkó, Stuttgart, Prága, Brüsszel) egyaránt. 2020-ban nyerte el a miskolci kötődésű fiatal képzőművészeket támogató Mazsaroff Miklós-díjat. She graduated in graphic design from the Hungarian University of Arts and Crafts in 2015. In 2014, she won an Erasmus scholarship which took her to Lech Majewski’s poster studio and Maciej Buszewicz’ book design shop at the Warsaw Academy of Fine Arts. She has been a member of the Hungarian Poster Association since 2016. She is a permanent designer for the Miskolc Herman Ottó Museum and the Miskolc Gallery, but on occasion she has worked for the Debrecen MODEM, the Budapest Czech Centre and the Miskolc Bartók and Opera Festival. Her posters and her independent graphic work were to be seen at several exhibitions both in Hungary and abroad (Warsaw, Cracow, Stuttgart, Prague and Brussels). In 2020 she won the Miklós Mazsaroff Award for young arts talents from Miskolc.

dombovári ágnes

A plakát számomra minden kétséget kizáróan a vizuális kommunikáció alapvető formája. Valószínűleg azért, mert nem a hagyományos értelemben gondolok rá, vagyis nem csupán csak úgy, mint nyomtatott és köztéren installált falragaszra, hanem mint hangsúlyos kép és lényegre törő szöveg egységére, amely valamilyen kommunikációs üzenet hordozására, és a többi ember figyelmének megragadására hivatott. Miután a plakát hordozója és megjelenési területe az utóbbi évtizedekben megváltozott, vagyis a papírt többnyire feváltotta a képernyő, az utcát pedig a honlapok és a közösségi portálok felülete, megváltoztak a plakát paraméterei és lehetőségei is. Először van például alkalmunk arra, hogy egy plakátot megmozdítsunk, animáljunk, vagy hogy a nagy és kontrasztos formák helyett, finomabb részletekkel is operálhassunk. Példa erre a lengyel Michał Znaniecki által rendezett, és mélylélektani hangsúlyokkal rendelkező Bartók-előadáshoz (3 Bartók) készített plakátom. A grafika létrejötte előtt már világos volt, hogy nagyméretű, köztéri formában nem lesz felhasználva a kép, így lehet a készülő munkát már eleve a „közelről nézésre” optimalizálni – mégsem volt kérdéses, hogy plakát készül, és nem valamilyen alkalmi illusztráció. Az elkészült mű kapcsán viszont felmerült egy érdekes probléma, amely az „erős képek” mibenlétét érinti, s amelyről sokat beszélünk mi, szakmabeliek. Az erős képek gondolatához ugyanis gyakran automatikusan társul a vizuális kifejezés brutalizmusa és/vagy minimalizmusa. Az utóbbi időben viszont egyre gyakrabban merül fel számomra a kérdés, hogy vajon nincsen-e ennek hasonló veszélye, mint a túlesztétizáltság ellentétes irányú trendjének, mely a motorolajat is illatos öblítőnek öltözteti? Vajon figyelemfelkeltő csak az lehet, ami nyers, mint egy odavetett káromkodás, vagy ami egyszerű, mint a faék? E kérdések vizsgálatára vállalkozunk minden grafika tervezése során, és minden elkészült, új mű árnyalja a benyomásainkat. A képekről való gondolkodás nem lezárt folyamat, éppen ezért tud nap mint nap mindig érdekes lenni.

h u n g a r i a n p o s t e r a s s o c i at i o n

For me, posters are a most basic form of visual communication. Probably because I don’t think of a poster in the traditional sense: I do not only see it as a piece of paper printed and installed in a public space, but as the essential unity of image and text aimed at expressing a message and drawing other people’s attention to it. Since the carriers and the surfaces of posters have changed in the past decades: paper has mostly been replaced by the screen and streets by the surfaces of websites and social media, the parameters and options of the poster have changed, as well. We now have a chance to mobilise or animate what used to be a fixed image, but we can also operate with finer detail-oriented solutions instead of grand forms working with contrast. A good example for that is my poster for the deeply psychological Bartók-show staged by the Polish director Michał Znaniecki (Three Bartóks). Even before designing the poster for this show, it was clear that the image won’t be used in the large format in public places. So I knew from the outset that it was possible to optimise it for a close-up view, but it was still very clear that it was a poster I was designing and not some kind of casual illustration. Once the poster was ready, the interesting issue of the strong image came up – an issue professionals often discuss. For strong imagery is often automatically linked with brutal and/or minimal visual expression. Recently however, I have been asking myself whether that feature carries a risk just as much as the opposite trend of too much aesthetics, when even motor oil is dressed up to smell of flowers. Is there no other way for us to be noticed but being rough or too direct? As if we were adding four-letter words to everything we have to say? When it comes to graphic design we always ask ourselves these questions, and each new work will continue to fine-tune our answers. Thinking about images is not a foregone conclusion, it is an infinite process that remains challenging day after day.

dombovári ágnes

DOMBOVÁRI ÁGNES kulturális plakát | cultural poster | 2017

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

DOMBOVÁRI ÁGNES kulturális plakát | cultural poster | 2017

dombovári ágnes

DOMBOVÁRI ÁGNES kulturális plakát | cultural poster | 2018

h u n g a r i a n p o s t e r a s s o c i at i o n

DOMBOVÁRI ÁGNES kulturális plakát | cultural poster | 2018

dombovári ágnes

DOMBOVÁRI ÁGNES kulturális plakát | cultural poster | 2017

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

DOMBOVÁRI ÁGNES kulturális plakát | cultural poster | 2017

dombovári ágnes

DOMBOVÁRI ÁGNES kulturális plakát | cultural poster | 2018

h u n g a r i a n p o s t e r a s s o c i at i o n

DOMBOVÁRI ÁGNES kulturális plakát | cultural poster | 2017

dombovári ágnes

DUCKI KRZYSZTOF Varsó I 1957 1982-ben szerzett diplomát a Varsói Képzőművészeti Akadémia alkalmazott grafika szakán. Tanulmányai végeztével – lengyel állampolgárként – Magyarországon telepedett le, azóta is itt él és dolgozik. Munkásságát számos elismeréssel, többek között Ferenczy Noémi-díjjal, Aranyrajzszög Életmű-díjjal valamint Nemzetiségi díjjal tüntették ki. A festészet, a rajz és a fotó mellett jellemzően grafikai tervezéssel foglalkozik, melynek gyakorlatilag minden területét műveli legyen szó plakátról, illusztrációról, emblémáról, könyvről, újságról vagy csomagolásról. Elsősorban kulturális és politikai plakát tervezőnek tartja magát. Munkái a 80-as években összeforrtak a filmszakma számos kiemelkedő alkotásával. A 90-es évektől együttműködik a budapesti Lengyel Intézettel. Ezen túl is törekszik a lengyel és magyar nemzet közötti kulturális kapcsolatok erősítésére. Számos csoportos és önálló kiállításon vett részt. A 1987-ben alapító tagja a DOPP csoportnak, majd 2005-ben a Magyar Plakát Társaságnak, melynek 2014-től elnöke is. 2010-től oktat a Budapesti Metropolitan Egyetemen. He graduated in applied graphic design from the Warsaw Fine Arts Academy in 1982. A Polish citizen, after getting his degree he settled down in Hungary, where he continues to live and work to this day. Ducki has won many awards, including the Noémi Ferenczy Prize and the Golden Pin Lifetime Achievement Award as well as the Diaspora Prize. He paints, draws and works as a photographer, as well as a graphic designer in nearly all possible formats including posters, illustration, emblems, books, newspapers or packaging. He considers himself above all, a cultural and political poster designer. His work in the 80’s was synonymous with numerous outstanding films of the period. Since the 90’s he’s been collaborating with the Polish Institute in Budapest, but he strives to strengthen the cultural connections between the two countries far beyond that. His works were to be seen at numerous group and individual exhibitions. In 1987, he was a founding a member of the group dubbed DOPP (after his and his co-artists initials) and has been a member of the Hungarian Poster Association since 2005 and president of the same since 2014. He has been a lecturer at the Budapest Metropolitan University since 2010.

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

1969. július 20-án este egy mazoviai kisvárosban, Przasnyszben, a helyi közösségi ház nagytermében az egész városból összegyűlt emberek tömegével együtt feszülten figyeltem egy „Visztula” márkájú fekete-fehér televízión az Apollo űrhajó holdraszállásának élő adását. Körülbelül egy évvel később, egy kilométeres sor kiállása után, megnézhettem az Apollo 11 emlékezetes repülését dokumentáló kiállítást is a Varsói Amerikai Nagykövetség épületében. Azok a részletek, amelyeket ott bemutattak – a vitrinekbe helyezett holdkövek morzsái, a színes fotók stb. – egészen más perspektívát nyújtottak az eddigi, álmaimban látottakhoz képest. A legemlékezetesebb számomra Buzz Aldrin szürreális, holdporban rögzült láblenyomata maradt. Így aztán ötven évvel később készítettem egy olyan plakátot, amely erre a történelmi utazásra utal. Így próbáltam felidézni és megörökíteni azt a felejthetetlen atmoszférát, amelyben a nagy kalandról és szabadságról álmodó emberek, lélegzet-visszafojtva, imáikkal védve követik Armstrongot, szinte eggyé válva vele. A poszter motívumát egy verőfényes napon találtam és fényképeztem le Bielsko-Biała egyik játszóterén, Varsó és Budapest közt, félúton. On July 20th 1969, in a small Masovian town called Przasnysz I and a huge crowd of people who gathered together in the main hall of the local community centre, were watching the black-and-white television with the brand name Vistula, which showed the live broadcast of Apollo 11 bringing the first man to land on the moon, transfixed. About a year later, after queuing up for about an hour I had the chance to visit the exhibition documenting the memorable flight of Apollo 11 at the US Embassy in Warsaw. The details presented there – the morsels of moon rock displayed alongside the colourful photos – offered an entirely different perspective from what I had so far kept dreaming of. The single most memorable motif for me was Buzz Aldrin’s surreal footprint in the moon dust. So fifty years later I designed a poster to reference this historic journey, which is my way of trying to preserve for posterity the unforgettable atmosphere, in which humans dreaming of great adventures and ultimate freedom follow Armstrong with their prayers and holding their breaths until they almost become him. I found the motifs of the poster at a playground in Bielsko-Biała, halfway between Budapest and Warsaw, on a bright and sunny day.

d u c k i k rz ysz to f

DUCKI KRZYSZTOF kulturális plakát | cultural poster | 2018

h u n g a r i a n p o s t e r a s s o c i at i o n

DUCKI KRZYSZTOF kulturális plakát | cultural poster | 2018

d u c k i k rz ysz to f

DUCKI KRZYSZTOF kulturális plakát | cultural poster | 2015

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

DUCKI KRZYSZTOF kulturális plakát | cultural poster | 2019

d u c k i k rz ysz to f

DUCKI KRZYSZTOF kulturális plakát | cultural poster | 2019

h u n g a r i a n p o s t e r a s s o c i at i o n

DUCKI KRZYSZTOF társadalmi célú plakát | social poster | 2018

d u c k i k rz ysz to f

DUCKI KRZYSZTOF kulturális plakát | cultural poster | 2017

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

DUCKI KRZYSZTOF kulturális plakát | cultural poster | 2018

d u c k i k rz ysz to f

FANISZLÓ ÁDÁM Gyula I 1987 2014-ben végzett a BKF (Metropolitan Egyetem) Tervezőgrafika szakán. Már a főiskolai évek alatt megszerette a plakát műfaját és annak sajátos kifejezésmódját, melyben tanára, Ducki Krzysztof nagy szerepet játszott. Az iskolai évek alatt több pályázaton is kipróbálta magát: A 13. ARC kiállításon a Kézfogás plakátja a „HVG – Címlap tömörséggel megfogalmazott üzenet” díját nyerte el, a 14. ARC kiállításon pedig a Szabadság című pályaműve a „Hammer Advertising – a legütősebb ötlet különdíja” címet. Az eredmények által lehetősége nyílt diákként HVG címlapokat tervezni és megkapta az első könyvborító felkérését is, melyet további megrendelések követtek. Ma már számos kiadónak tervezett és tervez jelenleg is borítókat, melyeken érezhető a „plakátos” gondolkodás. Részt vett több MA Plakát, Budapest Like és Opla projekten. 2016-ban 3. helyezést ért el az I. PosterFest-en az Ukrán-Orosz viszály alkotásával kulturális, kereskedelmi, közérdekű print (autonóm) plakátok kategóriában. 2017-óta a Magyar Plakát Társaság tagja, melyre az egyik legnagyobb szakmai elismeréseként tekint. He graduated from the Hungarian Metropolitan University in graphic design in 2014. He took a fancy to posters and their special manner of expression while still studying, a choice strongly influenced by his professor, Ducki Krzysztof. He tried his hand at different competitions while still in school. His poster called Handshake won HVG’s Special Award for its “ front-page worthy concise message” at the 13th edition of the annual ARC exhibition – an open competition for posters that express the public sentiment. At the 14th edition, his design entitled “Freedom” won the Hammer Advertising Special Award for a concept “hitting the nail on the head”. These achievements paved his way to designing the front page for the financial weekly known for its legendary covers while still in school. Soon after, the first book cover commission followed. Today he works as a cover designer for several publishing houses, but one can always recognise his signature for its poster-like thinking. He has participated in several projects of MA Poster, Budapest Like and Opla. In 2016, his design about the Ukraine-Russia conflict won him third prize at the First PosterFest in the category of independent print posters with a cultural, commercial or social message. Since 2017, he has been a member of the Hungarian Poster Association, which he regards as the greatest professional acknowledgment.

h u n g a r i a n p o s t e r a s s o c i at i o n

Faniszló Ádám HVG-díjjal jogosan kitüntetett nyomatán Kézfogás látszik, azaz két öl-

tönybe bújtatott végtag, amint diplomatikusan megrázná egymást. Rázná, ha egy apró részlet az ábrát nem bővítené, s a parolát egyszersmind nem tenné lehetetlenné. A harmadik és negyedik ujjak között ugyanis terrierhez méltó fogak nőttek. Ismerős a forma? Hát persze: árnyjátékban efféle vérebek szórakoztatják a serdületlenebbeket Nagytotál, Balassi Kiadó 2019 P. SZŰCS JULIANNA ¶ Ádám Faniszló’s poster, which won the well-deserved Special Prize of the weekly financial magazine HVG, shows a handshake that is about two happen, i.e. two arms dressed in suits about to shake hands. But the handshake is doomed to fail due to a small detail in the image: the sharp terrier-like teeth grown between the middle and the ring fingers of both hands. Does the shape look familiar? Sure, it does: it is the spitting image of the dogs we form with our hands for shadow plays we entertain children with. Grand Total, Balassi Publishing House, 2019 JULIANNA P. SZŰCS ¶

fa n i s z ló á d á m

FANISZLÓ ÁDÁM társadalmi célú plakát | social poster | 2014

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

FANISZLÓ ÁDÁM társadalmi célú plakát | social poster | 2019

fa n i s z ló á d á m

FANISZLÓ ÁDÁM kulturális plakát | cultural poster | 2016

h u n g a r i a n p o s t e r a s s o c i at i o n

FANISZLÓ ÁDÁM társadalmi célú plakát | social poster | 2013

fa n i s z ló á d á m

FANISZLÓ ÁDÁM társadalmi célú plakát | social poster | 2013

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

FANISZLÓ ÁDÁM társadalmi célú plakát | social poster | 2019

fa n i s z ló á d á m

FANISZLÓ ÁDÁM társadalmi célú plakát | social poster | 2014

h u n g a r i a n p o s t e r a s s o c i at i o n

FANISZLÓ ÁDÁM társadalmi célú plakát | social poster | 2019

fa n i s z ló á d á m

FELVIDÉKI ANDRÁS Budapest I 1946 1972-ben diplomázott a Magyar Iparművészeti Főiskola Tipografika tanszékén. Mesterei Ernyei Sándor, Haiman György, Kass János, Finta József, Gerzson Pál voltak. Plakáttervező, illusztrátor, könyvtervező, díszlettervező, és képzőművész. 1987-2008-ig illusztrációt tanított a Magyar Iparművészeti Egyetemen. Egyéni kiállításai mellett számos csoportos tárlaton is részt vett. Elismert mind illusztrátori, mind plakátgrafikusi tevékenysége: három alkalommal Szép Magyar Könyv díjat, 1996-ban Munkácsy Mihály-díjat, 2006-ban Aranyrajzszög Életmű-díjat, 2012-ben pedig a békéscsabai Tervezőgrafikai Biennálén az MMA különdíját nyerte el. 2005-től tagja a Magyar Plakát Társaságnak. He graduated in typography from the Hungarian Academy of Arts and Crafts in 1972. His mentors were Sándor Ernyei, György Haiman, János Kass, József Finta and Pál Gerzson. Today he works as a poster designer, illustrator, set designer and fine artist. Between 1987 and 2008 he was a lecturer of illustration at the Hungarian University of Arts and Design. He has had individual and numerous group exhibitions. He has been recognised both as an illustrator and a poster designer with several awards: he won the Beautiful Book Prize three times and was awarded the Mihály Munkácsy Award in 1996 and the Golden Pin Lifetime Achievement Award in 2006. In 2012, he was awarded a special prize of the Hungarian Art Academy at the Békéscsaba Design Biennale. He has been a member of the Hungarian Poster Association since 2005.

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

A 70-es évek végén két nyár egy-egy hónapját töltöttem Pécsett, a grafikai műhely vendégeként, Helényi Tibivel és Farsang Sanyival. Litográfiákat készítettünk, persze előtte megterveztük papíron. Kőre is tettem már két barokkos szürrealista rajzot, ki is nyomtattuk. Amikor azonban a harmadikat tervezni kezdtem, számomra is váratlan forma került a papírra. Az alapforma egy üreges kocka volt, aminek felületét építészeti díszítő-tagoló elemek ferde és egyenes párkányok, lizénák borították. Furcsa rajzolt építészeti szobor. Évekre lekötő témára leltem. A feltalálás pillanatának izgalma járt át. Egy külföldi karikaturista rajza így fogalmazta ezt meg: műterem, szanaszét képek, mindegyiken kör. A műterem közepén festőállvány, a vásznon egy négyzet, a festő feldúltan ordít hátra (talán a konyha felé) – Nézd Mary mit festettem! Tibi és Sanyi is érezték a pillanat jelentőségét. A következő évben visszatérve, már az új koncepció jegyében készítettem két litográfiát, amelyeket később beküldtem a Miskolci Biennáléra. Nem sokkal ezután egy fiatalember keresett fel, kezében a litográfiám reprodukciójával. Arra kért, hogy készítsek plakátot és műsorfüzet-borítót a litográfiám felhasználásával, a Nemzetiben hamarosan bemutatandó Sütő András darabhoz. Talán a kompozíciót is ő javasolta. Így „tervezte meg“ Török András – mert ő volt a fiatalember – az egyik legkedvesebb plakátomat. Hogy mindez igaz, annak ma sajnos csak Pincehelyi Sándor és Orbán Gyuri (ők voltak a vendéglátóink Pécsett) és Török András a tanúi. Farsang Sanyi és Helényi Tibi már nincsenek. Toward the end of seventies I spent a month each during two summers in Pécs as a guest of graphic design studio with Tibor Helényi and Sándor Farsang. We made lithographs after first having designed them on paper of course. I put two baroque – like surrealistic drawings on stone and we printed them. But when I started designing the third, I drafted a form on the paper that caught even me off guard. The basic shape was a hollow cube, its surface covered in decorative and structural architectural motifs: slanted and straight ledges and lesenes. A peculiarly drawn architectural sculpture. I had stumbled upon a theme that kept me captive for years. It was a Eureka-moment. The drawing of a caricaturist from abroad formulated the same thought in the following manner: a studio with pictures of a circle all over the place. In the centre of the studio an easel, a square-shaped canvas. The painter is very upset and shouting shouting – perhaps toward the kitchen – "Look, what I painted, Mary.” Both Tibor and Sándor felt the significance of my discovery. When I went back the year after that, I made two lithographs based on the new concept and then nominated both for the Miskolc Biennale. Soon after, a young man came to visit with a replica of my lithograph in his hands. He asked me to design a poster and a programme book cover for a show of András Sütő’s play soon to open at the National Theatre. He might even have been the one to suggest the composition of the picture. That is how one of my favourite posters was “designed” by the cultural historian András Török, for that is who the young man was. The fact that this anecdote happened just the way I described has sadly only two witnesses beyond Török: my Pécs hosts Sándor Pinczehelyi and György Orbán. Sándor Farsang and Tibor Helényi are no longer alive.

f e lv i d é k i a n d r á s

100

FELVIDÉKI ANDRÁS kulturális plakát | cultural poster | 2006

101

h u n g a r i a n p o s t e r a s s o c i at i o n

FELVIDÉKI ANDRÁS kulturális plakát | cultural poster | 2011

f e lv i d é k i a n d r á s

102

FELVIDÉKI ANDRÁS kulturális plakát | cultural poster | 2013

103

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

FELVIDÉKI ANDRÁS kulturális plakát | cultural poster | 1977

f e lv i d é k i a n d r á s

104

FELVIDÉKI ANDRÁS kulturális plakát | cultural poster | 2009

105

h u n g a r i a n p o s t e r a s s o c i at i o n

FELVIDÉKI ANDRÁS kulturális plakát | cultural poster | 1979

f e lv i d é k i a n d r á s

106

FELVIDÉKI ANDRÁS kulturális plakát | cultural poster | 2013

107

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

FELVIDÉKI ANDRÁS kulturális plakát | cultural poster | 1981

f e lv i d é k i a n d r á s

108

GÁL KRISZTIÁN Eger I 1973 A Magyar Képzőművészeti Egyetemen diplomázott 1996-ban. 2006-2011 között az Unit magazin művészeti vezetője volt. Alapító tagja a Bükki művésztelepnek és a plakátművészeti programokat szervező Opla Projektnek. 2010-től tagja a Magyar Plakát Társaságnak. Főként kulturális témájú plakátokat készít – többek között a Soproni Színháznak, a Nemzeti Színháznak, a Hunnia Recordsnak dolgozik. Plakátjaival és autonóm munkáival rendszeresen vesz részt hazai és nemzetközi biennálékon, szakmai fórumokon, melyeken több díjat is nyert. 2014-óta tanít plakáttervezést, experimentális grafikát, a Budapesti Metropolitan Egyetem művészeti intézetében. Mesterei voltak: Auth Attila és Ducki Krzysztof. He graduated from the Hungarian University of Fine Arts in 1996. Between 2006 and 2011 he worked as the art director of the art magazine Unit. He is a founding member of the Bükk Artists’ Retreat and of the Opla Project, which organises poster art events. He has been a member of the Hungarian Poster Association since 2010. He designs cultural posters mostly: for the Sopron Petőfi Theatre, the National Theatre and Hunnia Records among others. His posters and his independent art works were to be seen at several national and international biennales and professional events, where he has won several awards. He has been teaching poster design and experimental graphic design at the Art Institute of the Budapest Metropolitan University since 2014. His masters were Attila Auth and Krzysztof Ducki.

109

h u n g a r i a n p o s t e r a s s o c i at i o n

A tizenegyedik Bükki Művésztelep plakátján tisztán látszik, hogyan hódítja meg egy energikus, kreatív művész a fehér papírt. A tervezői és képzőművész attitűd egyaránt érzékelhető, a plakát témáját tekintve egyik sem öncélú, hanem kifejezi a művésztelep műfaji sokoldalúságát és nyitottságát. A tervezőgrafika, rutinszerű megoldásait elkerülve a gesztusszerű motívum válik képi metaforává. A technikailag „egyszerű”, ecsettel festett gesztus igazánnagyvonalú. Épp ez a keresetlenség adja a motívum személyességét, expresszivitását. A szerző, ha teheti, a képalkotásnál szándékosan kerüli, vagy átírja a steril, uniformizáló vektorgrafikából adódó megoldásokat, a tipográfia és egyéb grafikai elemek elhelyezésekor azonban tetten érhető a rendszerszerű tervezői gondolkodás. A motívum e plakát esetében nem figurális jellegű, hanem maga a tizenegyes szám mint tipográfiai elem válik a plakát központi motívumává. A jobbról balra haladó függőleges ecsetvonások sorába beleütközik a tekintet. Az elmúlt időt jelképező fekete ecsetvonások nem halványodnak vagy kopnak el, mert az az elmúlt idővel egyszerre eltűnő emlékezetet is jelenthetné. Az ecsetvonások erősödnek, tömörödnek és kifutnak a papírról. Ezek a gesztusszerű vonalak kitűnően érzékeltetik a plakát témáját, a program sorozatjellegét, időbeni beláthatatlanságát, szinte az idő jelentéktelenségét. A motívum központi részét az elbillenő vörös ecsetvonások képezik, melyek táncra kelnek egymással. Itt tartunk most, kiabálják le a papírról. Tizedes Erika ¶ Bükk Artists’ Retreat 11 – The poster for the 11th Bükk Artists’ Retreat clearly shows how an energetic, creative artist conquers the white paper. One feels both the designer’s and the fine artist’s approach: the poster’s theme expresses the diverse genres represented at the retreat, as well as its openness. The artist avoids the formal, routine solutions often seen in graphic design, and turns the gesture-like central motif into a visual metaphor. The gesture painted with a brush uses a simple technique, which is what makes it so elegant. For it is this very

straightforwardness that makes the motif so personal and so expressive at the same time. Whenever possible, Gál avoids or rewrites the sterile, uniform solutions that vector-based graphics have to offer, but when looking at the positioning of other graphic elements one clearly sees the structural thinking. With this poster, the central motif is non-figurative, it is the number 11 that takes centre stage as a typographical element. The vertical brushstrokes going from right to left are something we keep bumping into when looking at the poster. The black strokes that represent passing time do not fade, they do not get worn with time. On the contrary: they become stronger and denser until they run out of paper, as if to signify that the memories of the past remain vivid. These gesture-like strokes express the subject of the poster perfectly: the fact that it is a series of programmes it advertises and that the passing of time is insignificant. The focal point of the motif consists of tilted red brush strokes about to dance with each other. “That’s where we are at today” – they shout out from the paper. Erika Tizedes ¶

gál krisztián

110

GÁL KRISZTIÁN kulturális plakát | cultural poster | 2020

111

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

GÁL KRISZTIÁN kulturális plakát | cultural poster | 2019

gál krisztián

112

GÁL KRISZTIÁN kulturális plakát | cultural poster | 2018

113

h u n g a r i a n p o s t e r a s s o c i at i o n

GÁL KRISZTIÁN kulturális plakát | cultural poster | 2019

gál krisztián

114

GÁL KRISZTIÁN kulturális plakát | cultural postert | 2020

115

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

GÁL KRISZTIÁN kulturális plakát | cultural poster | 2018

gál krisztián

116

GÁL KRISZTIÁN kulturális plakát | cultural poster | 2019

117

h u n g a r i a n p o s t e r a s s o c i at i o n

GÁL KRISZTIÁN kulturális plakát | cultural poster | 2019

gál krisztián

118

GYÁRFÁS GÁBOR Budapest I 1946 1964-ben érettségizett a Képző és Iparművészeti Gimnáziumban. Főiskolai felvételéig mint rézkarcnyomdász dolgozott, és a Dési Húber István rajzszakkörébe járt, (tanára: Tamás Ervin). Az Iparművészeti Főiskola Typo-Grafika, Könyvtervező szakán diplomázott 1972-ben. Mesterei: Haiman György és Kass János voltak. 1975-ig a Tanszék műhelyeinek és nyomdájának vezetője. 1972-től a MAOE, 1980-tól MKISZ és a Derkovits Grafikai Alkotóközösség tagja. 1991-2010-ig vezeti saját cégét, a „PRÍM-ART” Grafikai Stúdiót. 2001-ben Ferenczy Noémi-díjat kap. 1996-tól tagja a Belvárosi Művészek Társaságának. 2003-ban indítja be a „PLAK-ART Program” keretében, „PRIVÁT PLAKÁT” sorozatát. 2008-ban a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasa, 2009-től a Magyar Plakáttársaság tagja. 2014-től fő célja a Magyar Plakátmúzeum létrehozása. 2019-ben készül el retrospektív kiállítása alkalmából a „Plakátok, emlékek, vallomások” c. könyve. He completed his A-levels in 1964 at the Secondary School of Arts and Crafts. Before he started his university studies he worked as a copperplate engraver and attended the drawing workshop of István Dési Húber, mentored by Ervin Tamás. He graduated in book design from the Academy of Arts and Crafts in 1972. His mentors were György Haiman and János Kass. Until 1975 he ran the workshops and the printshop of the department. He has been a member of the Union of Hungarian Fine Artists (MAOE) since 1972, a member of the Association of Hungarian Fine Artists and Designers (MKISZ) and of the Derkovits Graphic Design Creative Group since 1980. Between 1991 and 2010 he managed his own company the "PRÍM-ART" graphic design studio. In 2001 he won the Noémi Ferenczy Award. He has been a member of the Downtown Artists’ Society. In 2003 he launched his “private poster” series within the framework of the PLAK-ART Program. In 2008 he won a scholarship to the Hungarian Academy in Rome. He has been a member of the Hungarian Poster Association since 2009. Since 2014 his main goal has been founding a Hungarian Poster Museum. In 2019 he came out with a book entitled “Posters, memories, confessions” for his retrospective exhibition.

119

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

Egy plakátom története – (Katyn 1940/2010) – Ha plakátot csinálok, azt mindig megelőzi egy elég hosszadalmas gondolkodás, ráhangolódás a témára, Ez sokszor elég hamar sikerül, de van úgy hogy hetek telnek el érdemleges ötlet nélkül. Ha pedig nincs ötletem, akkor plakátom sem lesz, mert ez nálam alapkövetelmény. Több olyan darab is van ebben a kis anyagban, aminek érdekes a története, de választanom kellett és több ok miatt is egy éppen tíz éves munkám, a KATYN 1940/2010 c. plakátom mellett döntöttem. Ez a téma a szörnyű II. világháború egyik legtovább titkolt sztálini gaztette volt, amire csak jóval később derült fény és sokáig szándékosan titkolva az igazságot ezt is a német fasizmus rémtettei között tartották számon. A tények ma már persze ismertek, hiszen a megbukott szovjet rendszer be is vallotta, hogy a Vörös Hadsereg osztaga hajtotta végre a generalisszimusz parancsára a 20.000 magasrangú lengyel katonatiszt páratlanul kegyetlen és könyörtelen kivégzését, a katyni erdő mélyén. A Magyar Plakáttársaság 2010-es csoportos kiállítására, a kiváló Pécsi Galériába kaptunk lehetőséget és minden tagunk két-két poszterével vehetett részt rajta. Előtte láttam a világhírű Andrzej Wajda erről szóló megrázó filmjét, ami olyan erővel vágta a gyilkosok szemébe ezt a borzalmas tragédiát, hogy elhatároztam, a hetven éves évforduló plakátra kívánkozik. Feleségem, aki lengyel nemzetiségű, szintén sokat mesélt nekem erről a hihetetlen történetről, amit ez az ország talán soha nem fog tudni kiheverni. Ráadásul az évfordulóra kiutazó elnöki repülőgép, csupa magasrangú lengyel vezetővel lezuhant, így ez a szerencsétlenség csak tetézte a tragikus dráma szinte máig tartó, kisérteties hatását. Kollégáim jól ismerik a kavicsokhoz fűződő, régi gyűjtőszenvedélyemet. E kavicsok minden darabján valamilyen arcot lehet felfedezni. Ezek között találtam rá arra a két darabra, ahol az egyik egy ordító fejre, a másik koponyára emlékeztetett. De az ötlet végülis abból fakadt, hogy ezen a kavicson volt egy szabályos lyuk. A filmen sokáig látható az a szinte állati vágóhídat idéző, felejthetetlen jelenetsor, ahogy a két pribék által közrefogott tiszteket, akiknek még egy búcsúra sem maradhatott idejük, sorban egymás után, egyetlen tarkólövéssel intézik el. A katyni erdőben megtalált tömegsír feltárásakor minden koponyán megtalálták a golyó ütötte lyukakat. Nem volt aztán ezért más dolgom ezzel a két kis kaviccsal, mint hogy az egyikre ráfessem a vérvörös foltra a lengyel címert, amiért életüket áldozták, a másik kavicsra, amely mintha világgá üvöltené a tragédiát, előbb egy horogkeresztet rajzoltam feketével, majd rá egy vörös csillagot, mert nem lehetett tovább tagadni a történelmi tényt, a sztálini bűnlajstrom egyik legborzalmasabb vérengzéséről. Erre a kiállításra a lyukas kő fotójából készült plakátomat küldtem el. Az volt a hetvenedik évforduló, az idei a nyolcvanadik.

gyá r fá s g á b o r

120

The story of a poster – (Katyń 1940/2010) – Before I design a poster I always take the time to think about and get attuned to the subject matter. This can happen fast, but sometimes I go for weeks without a really good idea. And without an idea I won’t have a poster – that is a question of principle. There are several pieces in my collection with an interesting story behind them, but I had to choose one for this book. My choice fell to my ten-year old poster entitled KATYŃ 1940/2010 for several reasons. The subject of this work is one of the longest kept secrets of the disastrous World War II., a Stalinist atrocity which was not revealed until much later, after having been chalked up to the horrors of German nazism for decades. It was a deception of massive proportions, but today the facts are well known, for even the failed Soviet regime admitted that it was Red Army troops that brutally massacred twenty-thousand high-ranking Polish officers in the depths of the Katyń woods by the order of the Generalissimus. In 2010 members of the Hungarian Poster Association were each offered two slots at the excellent Pécs Gallery’s exhibition of posters. I had just seen the world-famous Andrzej Wajda’s unsettling film about Katyń, in which he threw this horrible massacre in the face of the murderers and inspired me to design a poster for the seventieth anniversary. My wife of Polish origins had also told me a lot about this incredible chapter in the history of her country, which may never recover from its horrors. The fact that seventy years later the plane that was supposed to take the Polish president and other high-ranking officials to the site for the anniversary crashed, killing everyone on board, only enhanced the lasting, almost eerie effect of this horrible tragedy. My colleagues are well aware of my old passion for collecting pebbles. I pick up stones on which I discover human faces. When designing this poster I found two pieces in my collection: one that reminded me of a shouting face and one of a skull. But the key point of inspiration was the regular-shaped hole I found in the latter. In his film, Wajda takes his time with the unforgettable scene that reminds the viewer of a slaughterhouse. One officer after another is being held down by two butchers and given no chance to say goodbye before getting murdered through a single shot in the back of the head. When the mass grave in the Katyń woods was uncovered, they found the bullet-hole in every single skull. All I had to do with the pebble with the blood-red patch was to paint the Polish coat of arms they died for on it. As for the other one, where the face seemed to be shouting out to the world to report of this horrible deed, I first painted a swastika on it and then I covered it with a red star. For the fact of one of Stalin’s most heinous crimes and one of the most bloody massacres in modern history can no longer be denied. I sent my poster of the stone with a hole to the exhibition on the seventieth anniversary. This year is the eightieth. – Budapest, 15. February 2020.

121

h u n g a r i a n p o s t e r a s s o c i at i o n

GYÁRFÁS GÁBOR társadalmi célú plakát | social poster | 2018

gyá r fá s g á b o r

122

GYÁRFÁS GÁBOR kulturális plakát | cultural poster | 2016

123

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

GYÁRFÁS GÁBOR kulturális plakát | cultural poster | 2010

gyá r fá s g á b o r

124

GYÁRFÁS GÁBOR társadalmi célú plakát | social poster | 2019

125

h u n g a r i a n p o s t e r a s s o c i at i o n

GYÁRFÁS GÁBOR kulturális plakát | cultural poster | 2018

gyá r fá s g á b o r

126

GYÁRFÁS GÁBOR kulturális plakát | cultural poster | 2016

127

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

GYÁRFÁS GÁBOR kulturális plakát | cultural poster | 2014

gyá r fá s g á b o r

128

GYÁRFÁS GÁBOR társadalmi célú plakát | social poster | 2016

129

h u n g a r i a n p o s t e r a s s o c i at i o n

2015 | Budapesti Lengyel IntĂŠzet | Polish Institute in Budapest

HORKAY ISTVÁN Budapest I 1945 Képzőművész, grafikus, filmrendező. A budapesti Képzőművészeti Gimnázium után a krakkói Képzőművészeti Főiskolán, a koppenhágai Királyi Képzőművészeti Akadémián, illetve a Magyar Képzőművészeti Főiskola Mesterképző Intézetében tanult. A hetvenes évek óta kiállító művész, egyéni hangú grafikái, kollázsai, fotó-átiratai, illetve kísérleti hangvételű mozgóképei a posztmodern képalakítással mutatnak rokonságot. Tagja a Magyar Plakát Társaságnak és a szakma legjobbjait tömörítő Alliance Graphique International-nak. 2010-ben megkapta a Corona d’alloro alla carriera artistica Regione Sicilia díjat, a Békéscsabai Tervezőgrafikai Biennálén két alkalommal, 2014-ben és 2018-ban nyert fődíjat. 2017-ben munkásságáért Prima-díjban részesült. Az utóbbi években több csoportos és egyéni kiállításon is részt vett, melyek közül kiemelkednek a Léna Roselli Galéria 2016-os, a szentendrei MANK Galéria és a szardíniai Accademia di Belle Arti 2017-es, valamint a Melbourne-ben rendezett 2019-es tárlatai. Fine artist, graphic designer, film director. After graduating from the Budapest Secondary School of the Arts he studied at the Cracow College of the Arts, the Copenhagen Royal Academy of the Arts and the Master Programme of the Hungarian College of the Arts. He has been exhibiting his work since the seventies. His graphic designs, collages, photoplays and experimental movies, where you can always recognise his signature, have a lot in common with postmodern imagery. He is a member of the Hungarian Poster Association and the Alliance Graphique International, which only collects the best in the profession. In 2010 he was awarded the Corona d’Alloro Alla Carriera Artistica Regione Sicilia Prize, and he won the grand prize at the Békéscsaba Graphic Design Biennale twice (2014 and 2018). He got the Prima Primissima Award for his work in 2017. He has participated in many group and individual exhibitions in the past years, to name but a few outstanding one, these included the 2016 one at the Lena Roselli Gallery in 2016, the one at the Szentendre Gallery and the Sardinia Accademia di Belle Arti in 2017, as well as his Melbourne exhibitions in 2019.

h o r k ay i st vá n

132

A soha meg nem történt dolgok képei ezek, harcok az artist és a köztes én között, egy világ, mely befogadni képes egy pszeudodokumentumlét minden elemét – az elhallgatott élmények újrafogalmazását a globális információs forradalom közepén. Ezek az élmények a lappangó tudattalan kifejezései (melyet a leíró szemlélet szerint végtelenül nehéz ábrázolni, s amelyre szinte lehetetlen igennel vagy nemmel felelni), az érzékelés útján nem adnak felvilágosítást. Ám ne akadjunk fenn azon, hogy bizonyos lelki jelenségben rejlő dinamika csak kettős jelentésréteggel ábrázolható, s a rejtett jelentésréteget sokszor nem veszi észre a szemlélő. Ha mások most, hogy szellemre gyúrnak, mert ez a perfekt bádi – vagy sorokba rendeződnek, s percnyi létmanókként saját életük gyökét keresve húznak a törtjel alá, akaratlanul is felmerül a kérdés, hát akkor most mi a teendő? Az talán véletlen – bár tényszerű –, hogy a sarkon éppen Heideggerbe! botolnak, aki üdvözletét küldi? Hová rohan csörömpölve a pillanatfélhomály? From neo-dadaist objects to surreal visions – Images of events that never happened; battles between the artist and his in-between persona; a universe ready to accept all elements of a pseudo-documentary existence: a new interpretation of experiences never talked about in the middle of the global information revolution. These are the expressions of the latent unconscious – which according to descriptive theories is very difficult to portray, just like getting a simple yes or no answer to any great questions of life –, which your five senses won’t give you any information about. But let us not stumble over the fact that the dynamics of certain spiritual phenomena can only be described in a way with a double meaning, whose hidden layer might not be perceived at all. When others aim for intellect now, because that’s what counts as today’s perfect body, or when they line up and as ephemeral elves of existence hide behind the fraction bar looking for the radical value of their own existence, we have to ask ourselves: what’s to be done? Is it a coincidence that on the corner they bump into Heidegger, who sends his regards? Where is the twilight of the moment rushing to clamouring so loud?

133

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

HORKAY ISTVÁN kulturális plakát | cultural poster | 2020

h o r k ay i st vá n

134

HORKAY ISTVÁN kulturális plakát | cultural poster | 2020

135

h u n g a r i a n p o s t e r a s s o c i at i o n

HORKAY ISTVÁN kulturális plakát | cultural poster | 2020

h o r k ay i st vá n

136

HORKAY ISTVÁN kulturális plakát | cultural poster | 2020

137

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

HORKAY ISTVÁN kulturális plakát | cultural poster | 2019

h o r k ay i st vá n

138

HORKAY ISTVÁN kulturális plakát | cultural poster | 2020

139

h u n g a r i a n p o s t e r a s s o c i at i o n

HORKAY ISTVÁN kulturális plakát | cultural poster | 2020

h o r k ay i st vá n

140

HORKAY ISTVÁN kulturális plakát | cultural poster | 2020

141

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

2016 | PosterFest Budapest

KAPITÁNY ATTILA Újvidék I 1970 1997-ben diplomázott az Újvidéki Egyetem Művészeti Akadémia képzőművészeti tanszékén, jelenleg itt tanít. Tagságai: Magyar Plakát Társaság, UPIDIV, Art Directors Club Srbije, LIKOVNI KRUG. Plakátjai számos nemzetközi és hazai önálló-, valamint csoportos kiállításon szerepeltek, például Varsóban, Chaumontban, Hong Kongban, Szófiában, Liverpoolban, Moszkvában vagy épp Mexikóban... Tevékenységét 28 alkalommal ismerték el, többek között 1998-ban Plakáttervezésért járó díjat kapott a belgrádi Májusi Szalonon, 2001-ben és 2007-ben elnyerte az újvidéki Színház Plakát Triennálé fődíját, 2019-ben pedig a Vajdasági Magyar Akadémiai Tanács (VMAT), Aranybagoly Díját. He graduated in applied arts and design from the Academy of Arts at the University of Novi Sad, an institution whose lecturer he is today. He is a member of the Hungarian Poster Association, the Association of Artists of Applied Arts and Designers of Vojvodina (UPIDIV), the Art Directors Club Srbije and the LIKOVNI KRUG. His posters were to be seen at several international and national individual and group exhibitions, among other places in Warsaw, Chaumont, Hong Kong, Sofia, Liverpool, Moscow and Mexico. His art work has been recognised 28 times altogether. He won a Prize for Poster Design at the May Salon in Belgrade and won the Main Prize at the Novi Sad Theatre Poster Triennale in 2001 and in 2007. In 2019 he was awarded the Golden Owl Prize of the Hungarian Academic Council of Vojvodina (VMAT).

k a p i tá n y at t i l a

144

Korunkban a korszerű művészi kifejezésmódok sokrétű összefonódásának vagyunk a szemtanúi... Az invenció hiányának vagy a virtuális valóság ostromának következtében, amikor egyetlen „delete” olykor a körülöttünk lévő embereket is kioltja, a kreatív kutatások is könnyedén és következmények nélkül merülnek feledésbe, anélkül, hogy az idő folyama értékelni tudná őket. A képzőművészeteknek ebben a környezetben alig van idejük arra, hogy a csíra állapotából kifejlődjenek. A már kezdetben éretten és hitelesen végiggondolt plakát („gondolkodom, tehát tervezek”) valódi, kiérlelt műalkotásként születik meg és így is marad fönn. Világos és könnyen megjegyezhető, szuggesztív üzenettel és a kifejezés tömörségével rendelkezik, miközben a szerző világos álláspontját is tartalmazza: tiszta credóját, melyben hinni lehet. Bennük a szerzői személyiségnek művészileg a kopárságig összefogott, innovatív, s mindenekelőtt képzőművészeti értelemben könnyen befogadható kézjegyére ismerünk, s ami tartós benyomásként tudatunkban marad, az éppen ez a szerzői magatartás! A történet gyakran egyetlen szó nélkül elmeséltetik, a művész pedig, a maga kifejezésmódjával, álláspontjával tartósan beköltözik tudatunkba, s ott él tovább. These days we are witnessing a complex mingling of different ways of artistic expression. Whether it is due to the lack of invention or to being bombarded by virtual reality, in which a single action of “delete” sometimes deletes the people around us, creative research easily gets dismissed and forgotten with no consequences and without getting an opportunity to be appreciated in time. In such a milieu, fine art forms often get nipped in the bud. A poster with a solid and authentic concept (“I think, therefore I design”) is born as a mature work of art and endures that way. It has a clear, memorable and persuasive message, expressed in a poignant manner. It also entails the author’s standpoint: a pure creed the viewer can believe in. In it, we recognise the condensed, almost bare, innovative and – in the artistic sense – easily digestible signature, which is also the artistic attitude we take home from the experience. The story is told – often without a single word – and the artist, his creed and his expression start being part of our consciousness, where they continue to live till death do us part.

145

h u n g a r i a n p o s t e r a s s o c i at i o n

KAPITÁNY ATTILA kulturális plakát | cultural poster | 2008

k a p i tá n y at t i l a

146

KAPITÁNY ATTILA társadalmi célú plakát | social poster | 2016

147

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

KAPITÁNY ATTILA kulturális plakát | cultural poster | 2018

k a p i tá n y at t i l a

148

KAPITÁNY ATTILA kulturális plakát | cultural poster | 2017

149

h u n g a r i a n p o s t e r a s s o c i at i o n

KAPITÁNY ATTILA kulturális plakát | cultural poster | 2016

k a p i tá n y at t i l a

150

KAPITÁNY ATTILA társadalmi célú plakát | social poster | 2014

151

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

KAPITÁNY ATTILA kulturális plakát | cultural poster | 2017

k a p i tá n y at t i l a

152

KAPITÁNY ATTILA kulturális plakát | cultural poster | 2012

153

h u n g a r i a n p o s t e r a s s o c i at i o n

KEMÉNY GYÖRGY Budapest I 1936 A Képzőművészeti Gimnázium után egy évig a neves plakáttervező Gábor Pál mellett dolgozott és tanulta a szakmát műtermében. 1956 és 1961 között a Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt. 1963-ban elsőször utazott nyugatra, Párizsban sokként érte az ott látott eleven művészeti élet és a pop art, amibe beleszeretett. Ezután számos plakátot, katalógust, rocklemez-borítót tervezett, de ezek mellett képzőművészként is aktív, Kőszeg Ferenc egyik szobájának szekkóval borítása (1971, restaurálva: 2018) is a nevéhez fűződik. Az új évezredben már kizárólag digitális munkákat készít. Egyéni kiállítása volt 1968-ban a Fészek Klubban, 1982-ben a Dorottya Galériában, 1999-ben a Pécsi Galériában, 2016-ban a Fészek Galériában, és igen sok csoportos kiállításon vett részt itthon és külföldön. Tagja a Magyar Plakát Társaságnak, a Magyar Elektrografikai Társaságnak és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának (2017, székfoglaló előadása: https://mta.hu/szima/ kemeny-gyorgy-szekfoglalo-eloadasa-107600). 1975-ben a Varsói Biennálé Nemzetközi Antifasiszta Plakátkiállításán I.díjat, 1985-ben Munkácsy-díjat nyert, 1987-ben a Toyamai Nemzetközi Plakátbiennálén bronzérmes lett, 2008-ban Konecsni-díjjal tüntették ki életművéért, 2013-ban Arany Rajzszög életműdíjat kapott. After graduating from the Secondary School of the Arts, he worked alongside Pál Gábor for a year in order to learn the métier. Between 1956 and 1961 he attended the Academy of Fine Arts. In 1963 he travelled to Western Europe for the first time in his life: the bustling art life in Paris was a shock along with pop art, which he fell in love with. In the following years, he designed numerous posters, catalogues and rock band covers, but he also: designed the inner spaces of exhibitions and painted the secco covering one of the walls in Ferenc Kőszeg’s flat (1971, restored in 2018). Since the beginning of the new millennium, he has only worked digitally. He had an individual exhibition at the famous Budapest Fészek Club in 1968, one at the Dorottya Gallery in 1982, one at the Pécs Gallery in 1999, and then again one at the Fészek Gallery in 2016. His works were shown at numerous group exhibitions both in Hungary and abroad. He is a member of the Hungarian Poster Association, the Hungarian Electrographers’ Association and the Széchenyi Academy of Literature and the Arts. (You can watch his inaugural speech from 2017 here: https://mta.hu/szima/ kemeny-gyorgy-szekfoglalo-eloadasa-107600 ). He won first prize at the 1975 Warsaw Biennale’s International Antifascist Poster Exhibition, he got the Mihály Munkácsy Award in 1985, and got the Bronze Prize at the 1987 Toyama International Poster Biennale. In 2008 he was awarded the Konecsni Lifetime Achievement Award for an outstanding oeuvre in 2013 the Golden Pin Lifetime Achievement award.

kemény györgy

154

CSAK A ZENE, A ZENE, A ZENE KELL…Énekelte egykor Presser Gábor és az LGT. Én is így gondolom. Munka közben, vagy után, vagy előtt, mindig jó bámulni az ablakon a fákat, a felhőket, vagy a Napot, a Holdat, sokszor a képernyőt, és közben zenét is hallgatni. Apukámnak remek hanglemezei voltak gyermekkoromban, His Master’s Voice márkájúak, rajtuk a tüneményes védjeggyel: a megafonból gazdája, Mestere hangját felismerő, fülelő Nipper nevű kutyussal. 1890-ben született a festmény, 1899-ben lett logó, és máig használja az egész világon a HMV lemezcég. Jóideig zene helyett bombák robbanása, ágyúlövések, géppuskák ropogása töltötte be a világot, de utána folytatódott az élet, és a zene is. Megint apukám BBB koncertsorra vett bérletet a Zeneakadémián, Bachot, Beethovent, Bartókot hallgattunk, ugyanakkor elvitt a Szépművészeti Múzeumba is, előtte megmutatta a homlokzat timpanonjában a Kentaurok és Lapithák harca szoborcsoportot, a Károlyi Palotában is jártunk életem első absztrakt festménykiállításán. Nehéz idők jöttek, de Péter barátommal rendszeresen jártunk koncertekre a Zeneakadémián, egyszer tök lázasan is ott ültem a kakasülőn, mert féltem, hogy különben nem vezényli le Ferencsik János az Ötödik Szimfóniát. Ezután fejesugrás a Művészeti Gimnáziumba, meg a Képzőművészeti Főiskolába, és ismerkedés a legújabb zenei avantgarddal, az elektronikus zenével, Stockhausennel, Nonoval, Boulezzel, Eötvös Péterrel. És jött a Beatles, a rock, a Sex Pistols a punk viselettel egy húron pendülve. Megkeresett Laux József, hogy legyek az LGT grafikusa. Örömmel lettem, lemezborítókat, plakátokat készítettem számukra nagy egyetértésben Presser Gáborral, Balaton körüli koncerthaknira is elkísértem őket, valamennyiünk hosszú haja csapkodott a balatoni szélben. A „Bummm!” lemezcímet, meg a harsogó színű, vidám pop art duplalemez-grafikát is jól találtam ki, mert robbant a kép is, a zene is mélyszürke akkori világunkban. Ugyanilyen harsány szekkóm hétvégenkénti festésekor Kőszeg Ferenc lakásában szintén mindenféle zenéket hallgattunk. Jómagam a klasszikusokat, a metalt, a jazzt egyaránt élvezem ma is. Reggelim mellé leteszem az asztalra a mobilt is, és a YouTube-on keresek valamit, mindig mást joghurtos gyümölcssalátám mellé. Később Dávid fiam hozta tálcán a Slipknotot, a Nine Inch Nailst, ő maga is remekül énekelt az iskolai Shamrok bandában, a Szigeten is felléptek. Azután Imádtam a finn Apocalypticát, ahogy kizárólag csellókon a leglíraibb hagyományos zenéből át tudtak csapni zúzós metalba. Múlt is, jelen is, híd szerep a kettő között, nagyon kedvemre valóak az ilyen művészek. Esterházy Péter is ilyen volt, mondtam neki, örült. Steve Reich cédéit is vásároltam, koncertjén a Müpában pedig épp mellettem kezelte a keverőpultot. Azután John Cage, a király, aki ugyanúgy forradalmasította a zenei gondolkodást, mint Duchamp a képzőművészetét. Legismertebb művét, a 4 perc 33 másodperc csendet a zongorán a Londoni Szimfonikusok ünnepi koncerten teljes nagyzenekarrá írták át. Videón láttam. ott volt az összes zenész, az összes hangszer, a karmester, és néma csendet lehetett hallgatni négy és fél percig. A tomboló tapsvihar után meg kellett ismételniük! És ez az egyetlen zenemű, amelyet még én is felvállalok eljátszani… Tibeti torokhang, gregorián ének, Vivaldi, Bach, Mozart, Beethoven, Brahms, Muszorgszkij, Bartók, Kurtág

155

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

György, mindenevő vagyok. Csak a zene, a zene, a zene kell. Persze a képzőművészet, a plakátművészet, az építészet, a táncművészet, a színház, a mozi, a jó ételek, a fák, virágok, mezők, tengerek, égboltok, és a szerelem, szeretet, barátság mellett. Ezért készítettem el a His Master’s Voice plakátot. MUSIC, MUSIC, MUSIC’S ALL WE NEED… is what the famous Hungarian composer Gábor Presser and his band Locomotive GT used to sing way back when. I happen to agree. Before, during or after work it is always great to stare out the window and look at the trees, the clouds, the sun or the moon, and then go back to staring at the screen – all the while listening to music. When I was a child my dad had a great selection of LP-s. They belonged to the brand called His Master’s Voice with the charming image of the dog called Nipper listening to and recognising his master’s voice coming through the megaphone. The painting dates back to 1890 and it became the company logo in 1899, one that the HMV they still use all over the world to this day. For a long time, the sound of music in the world was replaced by the sound of exploding bombs, of cannons or machine guns being fired, but afterwards life and music carried on. My dad bought a season ticket to the Academy of Music: we listened to a series of concerts called BBB, denoting Bach, Beethoven and Bartók. He also took me to the Museum of Fine Arts, but before we went in to see the exhibition, he showed me the facade timpanon of the Lapiths fighting the Centaurs. We visited the Károly Palace where I saw the first abstract exhibition of my life. Then more difficult times came yet again, but my friend Péter and I kept going to the concerts at the Academy of Music, once I even went while having high fever just to be able to sit in the upper gallery, for I was afraid if I did not show, János Ferencsik would refuse to conduct Beethoven’s Fifth. Then I jumped headfirst into the Secondary School of the Arts, then into the Academy of Fine Arts, where I first encountered the newest musical avant-garde: Stockhausen, Nono, Boulez, Péter Eötvös and electronic music. Then came the Beatles, rock, the Sex Pistols and punk fashion. One day, József Laux found me and asked me to become LGT’s graphic designer. I was happy to oblige and started designing LP-covers and posters for them in great unison with Gábor Presser. I toured with them to the Lake Balaton: hair blowing in the Balaton wind. I was really happy with my design for the cover and my idea for a title of the vinyl “Boom!”: the bright coloured, gay pop art image was like an explosion in our deep grey world. I painted my equally bright secco on the weekends in the pad of the legendary dissident, Ferenc Kőszeg while listening to all kinds of music. I enjoyed the classics, as well as metal, jazz, and I still do. I put my mobile next to my plate for breakfast and search for something on Youtube, always something different to accompany my yoghurt and fruit bowl. Later, my son Dávid offered me stuff like Slipknot, the Nine Inch Nails on a silver platter, while he himself sang truly well in his school shamrock band: they even got invited to Sziget Festival. I fell in love with the Finnish band Apocalyptica and still love them for the way they can turn a most lyrical

kemény györgy

156

traditional tune into hard metal using cellos only. Past and present, a bridge between the two – that’s my kind of artist. Péter Esterházy was similar, I told him and he was flattered. I bought CD-s by Steve Reich and one day he handled the audio-mixer right next to me in the Palace of the Arts. Then came John Cage, the king, who revolutionised musical thinking the way Duchamp revolutionised thinking about fine arts. His most well-known work consisting of 4 minutes and 33 seconds of silence, originally composed for a single piano, was rearranged for a full symphony orchestra at the holiday concert of the London Symphony Orchestra. I saw it on video with each musician, each instrument, the conductor on stage sitting in perfect silence for four and a half minutes. After the thundering applause they had to give an encore of the entire piece! And this remains the only musical piece even I’d dare perform in front of an audience… Guttural sounds from Tibet, Gregorian chants, Vivaldi, Bach, Mozart, Beethoven, Brahms, Mussorgsky, Bartók, György Kurtág, you name it: I’m an omnivore. Next to the fine arts, poster art, architecture, dance, theatre, film, fine food, trees, meadows, seas, skies, love and friendship. All the reasons I chose to design the poster I call His Master’s Voice.

157

h u n g a r i a n p o s t e r a s s o c i at i o n

KEMÉNY GYÖRGY kulturális plakát | cultural poster | 2010

kemény györgy

158

KEMÉNY GYÖRGY kulturális plakát | cultural poster | 2019

159

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

KEMÉNY GYÖRGY kulturális plakát | cultural poster | 2020

kemény györgy

160

KEMÉNY GYÖRGY kulturális plakát | cultural poster | 2020

161

h u n g a r i a n p o s t e r a s s o c i at i o n

KEMÉNY GYÖRGY kulturális plakát | cultural poster | 2018

kemény györgy

162

KEMÉNY GYÖRGY kulturális plakát | cultural poster | 2018

163

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

KEMÉNY GYÖRGY kulturális plakát | cultural poster | 2020

kemény györgy

164

KEMÉNY GYÖRGY kulturális plakát | cultural poster | 2018

165

h u n g a r i a n p o s t e r a s s o c i at i o n

2016 | PosterFest Budapest

KERESZTES DÓRA Budapest I 1953 1977-ben diplomázott a Magyar Iparművészeti Egyetem könyvművészeti szakán. A képzőművészet számos ágával foglalkozik: grafika, könyvillusztráció, tipográfia, plakáttervezés, díszlettervezés és animációs film készítés. Filmjei és képzőművészeti alkotásai a magyar népi kultúra hagyományainak jelenkori megidézését, újra átélhetővé tételét kívánják megteremteni. Munkái több hazai és nemzetközi kiállításon és filmfesztiválon sikerrel szerepeltek. Filmművészeti tevékenységét 2005-ben Balázs Béla-díjjal, képzőés iparművészeti munkásságát 2003-ban Ferenczy Noémi-díjjal, illusztrátori tevékenységét 1994-ben, majd 2003-ban IBBY-díjjal ismerték el. She graduated in book design from the University of Arts and Crafts in 1977. She is active in many art forms: graphic design, book illustration, typography, poster design, set design and animation films. Her films and her art work aim at evoking old traditions of Hungarian folk art and breathing modern life into them. Her works were to be seen at several national and international exhibitions and film festivals. She was awarded the Béla Balázs Award for her film work in 2005 and for her art and design work the Noémi Ferenczy Award in 2003. She was also acknowledged as an illustrator in 1994 and then again in 2003 when she won the IBBY-Award.

keresztes dóra

168

Madár-poszter – Jó néhány évvel ezelőtt egy irodalmi folyóirat „VERSPOSTER” pályázatára készítettem a Madár című plakátot. A verset Nemes Nagy Ágnes írta. Tömör, szűkszavú szinte embléma sűrűségű vers. Azonnal érzékelhető, kevés vonallal rajzolt képi metafora. A költő vállára tett, vagy önként vállalt teher, már eggyé vált vele: ő maga az, immár megkülönbözhetetlenül. A művész – és művészete. Oly pontos fogalmazvány, oly láttató szavak, hogy a képzelet legföljebb kiegészítheti a látványt. A grafikus legföljebb folytathatja, saját eszközeivel szublimálhatja. Számomra, sok-sok madárábrázolást követően megjelenik a mitikus metamorf lény, egy madárasszony képe. A madárszimbólum ősi archetípusként az Ég és a Föld közötti kapcsolat támasza, a Tejút megtartója az ősmúltban elveszett Aranyhíd helyett. Ez a madár lehet erős testű maszkulin alkat, mint a griff, de lehet olyan törékeny is, akár a galamb. Az ősmítoszok emlékezete szerint az istenek és istennők gyakran öltöttek magukra madáralakot. Erről tanúskodnak az emberiség bölcsőiben: Mezopotámiában, Egyiptomban, Perzsiában, Kínában, Indiában talált templomfestmények, domborművek, szobrok. A magyar néphagyomány és népművészet is bővelkedik a félig madár, félig ember ábrázolásban. Legszebb példa Tündérszép Ilona legendája, de ott van ősi eredetmítoszunkban – Emese násza a turullal –, melyben a kozmikus lény sorsmadárként termékenyíti meg az álmodó ősanyát. Ehhez hasonló látomás, egy tudatalatti őserő képe sugárzott át nekem Nemes Nagy Ágnes Madár-verséből. A plakáton a félig madár, félig ember test egymásba kapaszkodva, talán éppen az égbe ragadás előtti pillanatot rögzíti, de a szárnykupola nehéz kapuként zárul. A két test metamorfózisa során eggyé vált, egyetlen lélekoszloppá, totemoszloppá transzformálódott. A plakát alsó és felső vaskos léniája bezárja és végérvényesen visszafordíthatatlanná teszi ezt az állapotot.

169

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

Bird Poster – Several years ago I designed a poster I named Bird to answer the “Poem Poster” open call of a literary magazine. The poem I picked was written by the great 20th century Hungarian writer Ágnes Nemes Nagy. It was a brief, to-the-point text, almost like an emblem. A visual metaphor drawn with a few lines, a message you grasp right away: a burden on the poet’s shoulder, one which she might be carrying willingly and which has become one with her, almost indiscernibly. The artist and her art molten into one. Words so exact and of such visual power that fantasy can but complement the image. All that is left for the graphic designer is to continue the thought and to sublime it with her own tools. After a great many bird images a mythical metamorphous being appeared before my eyes: a bird woman. She is the ancient archetype of the bird symbol: one who supports the overpass between heaven and earth, one who holds up the Milky Way that replaced the long-lost Golden Bridge. This bird can have a masculine figure, like a griffin, but it can also be fragile like a dove. According to ancient mythology gods and goddesses often take on the bodies of birds, a fact that church murals, reliefs and statues found in the cradles of humankind including Mesopotamia, Egypt, Persia, China and India attest to. Hungarian folk art and tradition is also rich in half-bird, half-human figures, from the most beautiful legends of Fairy Ilona to the ancient myth of the origins of our nation: Emese’s nuptials with the turul, according to which a cosmic being, a Bird of Fate impregnates the foremother in her dream. Nemes’ poem exuded a similar vision: the image of a subconscious ancient power. The poster with the half-bird half-human body, the two halves holding onto each other, might be recording the moment before the creature is snatched up into heaven. The wing dome closes like a heavy gate with he two bodies having molten into one through the metamorphosis: transformed into a single soul or totem pole. The lower and upper rules of the poster lock the space and make the this moment irreversible.

keresztes dóra

170

KERESZTES DÓRA kulturális plakát | cultural poster | 2009

171

h u n g a r i a n p o s t e r a s s o c i at i o n

KERESZTES DÓRA kulturális plakát | cultural poster | 1993

keresztes dóra

172

KERESZTES DÓRA kulturális plakát | cultural poster | 2005

173

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

KERESZTES DÓRA kulturális plakát | cultural poster | 2005

keresztes dóra

174

KERESZTES DÓRA kulturális plakát | cultural poster | 2015

175

h u n g a r i a n p o s t e r a s s o c i at i o n

KERESZTES DÓRA kulturális plakát | cultural poster | 1998

keresztes dóra

176

KERESZTES DÓRA kulturális plakát | cultural poster | 2004

177

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

KERESZTES DÓRA kulturális plakát | cultural poster | 1996

keresztes dóra

178

KOROLOVSZKY ANNA Budapest I 1981 2009-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem tervezőgrafika szakán. Szabadúszó grafikusművész, tervezőgrafikát tanít a Metropolitan Egyetemen. Kiemelkedő a plakátgrafikai tevékenysége, amely 2012 óta markánsan a Szkéné Színház megbízásaihoz köthető, összetéveszthetetlen plakátjai a színház arculatának védjegyévé váltak. Rendszeres kiállítója hazai és külföldi csoportos kiállításoknak, plakátbiennáléknak. Egyéni kiállítások: 2019 Fészek Művészklub, 2015 Szkéné Színház, 2009 MU Színház, 2003 Józsefvárosi Galéria. Az OPLA projekt társalapítója, mely kiemelten a plakátművészettel foglalkozik. Céljuk a magyar plakátművészetet életbentartása, népszerűsítése, az évről-évre felbukkanó fiatal, plakáttal foglalkozó tehetségek és klasszikus mesterek közötti folyamatos párbeszéd működtetése. She graduated in graphic design from the Hungarian University of Fine Arts. She is a freelance graphic designer, who teaches her métier at the Budapest Metropolitan University. Her poster work is outstanding, and since 2012 her commissioned posters have become the unmistakable signature of the leading Hungarian independent theatre venue, Szkéné. She is a regular participant of national and international group exhibitions and poster biennales. Her individual exhibitions were to be seen at Fészek Art Club in 2019, at Szkéné in 2015, in another leading independent venue MU in 2009 and at the Józsefváros Gallery in 2003. She is co-founder of the Opla Project, which focuses on poster art. They aim to keep alive and promote Hungarian poster art, while encouraging an ongoing dialogue between the new talent arising year after year and the classic masters of the genre.

179

h u n g a r i a n p o s t e r a s s o c i at i o n

Magyaros szivárvány A túloldalán kék madarak szállnak (énekelte Dorothy mielőtt egy forgószél elrepítette Óz birodalmába), lábánál a szóbeszédek szerint smaragdváros, csodák, de minimum egy nagy kondérnyi arany vár ránk, Noé óta a szövetség jelképe és mindannyian tudjuk, hogy bizony ezt ontja ránk a média cukiság gyárának unikornisa is. Erről a tökéletlen realitással vagy a gonosszal szemben csodaként feltűnő káprázatról – ha épp nem egy ír leprikón legendáját tanulmányozzuk (vagy rosszabb esetben az Én pici pónim egyik epizódját nézzük) – amúgy pontosan tudjuk, hogy igen látványos természeti jelenség. Ez a repetitív látomás pedig az élővilág ezerarcúságának megfoghatatlan bizonyítéka, a különbözőség optikai törvényszerűsége. Leginkább persze ez utóbbi ihlette, hogy az 1970-es évektől a szivárvány legyen a sokszínűség megéléshez való alapvető emberi jogok szimbóluma a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és queer közösségekben. A 2019-es Pride kísérőprogramjaként valósult meg az Opla Projekt Colors című kiállítása a Szimplában, ahol az alkotók a szociális plakát típusán keresztül fogalmazták meg véleményüket a közösséget érintő témákkal kapcsolatban. A munkák jórészt a tolerancia mellett protestáltak és a kiállítás fizikai terében egy absztrakt helyet, egy olyan elképzelt valóságot hoztak létre, amiben a világ legtermészetesebb dolga egyenlőségjelet rakni két ember közé. Nem telik bele azonban sok idő és észrevesszük, hogy az illúzióba berobog (valószínűleg késve) egy piros vasúti kocsi, rajta a mai magyar valósággal. Ez a világra nyíló ablak nem nyitott – de be lehet rajta látni: éppen csak annyira, hogy egyáltalán ne tudjuk (ne is akarjuk) eldönteni az alak a mozaikszó melyik betűjével definiálja magát. Teste görcsben, szája letapasztva, csupán a szeme tikkeli rendületlenül érzelmeit. Valaha a mi trikolórunk is a szabadságért való harc jelképe volt és bár két eleme is szivárványszín, ma már ez a hármas egyre többször (a turullal, a Pick szalámival, na meg a pirospaprikával együtt) más érzelmek számára van lestoppolva. A Pride-szerelvény vagy a közösség lelkiállapotát tükröző, de a hatalom kamerájával felvett kissé groteszk, képregényszerű portré végső soron mégiscsak azt ábrázolja, hogy hiába a gúzsba kötés, az elnyomás, hiába a sok befogott száj, mindig lesz egy olyan szabad felület, amelyen jól látszanak a jelszavak és mindig lesz egy olyan rés, amin kihallatszik a skandálás: love is love, love is equal. Szőnyeg-Szegvári Eszter ¶

korolovszky anna

180

Hungarian rainbow “Somewhere over the rainbow, blue birds fly” – sang Dorothy before the cyclone swept her to the magical land of Oz. Soon, she was told, Emerald City would be lying at her feet with its wonders, but at the very least a cauldron of gold awaited her over there. The rainbow has been the symbol of the covenant between God and Noah, but it is also a product of the Cuteness Factory of today’s media, poured on us by a unicorn. Unless we are studying the legend of an Irish leprechaun or watching an episode of My Little Pony on the telly, this fantasy sold as a miracle cure for an imperfect reality or Evil is nothing but a spectacular, yet natural phenomenon. It is a recurring vision of the human experience, an elusive proof of the diversity of nature and wildlife, an optical verification of how versatile we are. It is mostly this characteristic of the rainbow that turned it into a symbol in lesbian, gay, bisexual, transgender and queer communities since the seventies: a symbol of our basic human right to live our lives according to our different natures and preferences. The Opla Project’s exhibition called Colours was realised as a fringe programme of the 2019 Budapest Pride at the famous Szimpla Garden. The artists expressed their opinions about issues of public interest through posters with social themes. Most of the work took a stand for tolerance and created an abstract space, a kind of imagined reality within the physical space of the exhibition where regarding different people as absolute equals was the most natural thing in the world. But it doesn’t take long for us to notice that this illusion is shattered by the red – and probably late – railway carriage loaded with Hungarian reality that crashes the party. The window to the world is not fully open, but we get a peek, though not enough to be able to – or even want to – decide which letter of the acronym the figure wants to identify with. The body is cramped, the mouth taped shut, only the eyes reflect the emotions relentlessly. The tricolour of the Hungarian flag used to stand for a freedom fight and even though two of its three colours are colours of the rainbow, this combination has by now been hijacked to express other sentiments (along with the turul bird, Pick sausages and red pepper). The Pride train, however – this grotesque, comics-like portrait of public sentiment shot by the camera of those in power –, advertises the fact that despite being bound, despite being oppressed, despite having our mouths taped shut we will still have a free space where our slogans are visible and there will always be a gap in their wall through which we can hear the chanting: love is love, love is equal. Eszter Szőnyeg-Szegvári ¶

181

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

KOROLOVSZKY ANNA társadalmi célú plakát | social poster | 2019

korolovszky anna

182

KOROLOVSZKY ANNA kulturális plakát | cultural poster | 2019

183

h u n g a r i a n p o s t e r a s s o c i at i o n

KOROLOVSZKY ANNA kulturális plakát | cultural poster | 2019

korolovszky anna

184

KOROLOVSZKY ANNA kulturális plakát | cultural poster | 2019

185

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

KOROLOVSZKY ANNA társadalmi célú plakát | social poster | 2019

korolovszky anna

186

KOROLOVSZKY ANNA kulturális plakát | cultural poster | 2019

187

h u n g a r i a n p o s t e r a s s o c i at i o n

KOROLOVSZKY ANNA társadalmi célú plakát | social poster | 2020

korolovszky anna

188

KOROLOVSZKY ANNA kulturális plakát | cultural poster | 2019

189

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

2016 | PosterFest Budapest

KULINYI ISTVÁN Innsbruck I 1945 Művészeti tanulmányait Fischer Ernőnél kezdte, 1973-ban végzett az Iparművészti Főiskolán grafikusként, ahol Baska József, Ernyei Sándor és Finta József voltak a mesterei. Képzőművészettel, tervezőművészeti munkákkal, játék-, tárgy- és látványtervezéssel foglalkozik. Szuverén képzőművészeti tevékenységei a piaci elvárásoktól függetlenek, ugyanúgy mint a fotózás, vagy az írás. Képeit, grafikáit elkészülésük után igyekszik bemutatni itthon és külföldön csoportosan, vagy egyénileg, mint az interneten is. Munkái több hazai és külföldi szaklapban, könyvben jelentek meg. Budapesten él és dolgozik. He started studying the arts with Ernő Fischer. He graduated in graphic design from the Academy of Arts and Crafts, where he was mentored by József Baska, Sándor Ernyei and József Finta. He is a fine artist and a designer: he designs toys, objects and sets among other things. His artistic activity remains independent of market demands, just like his photography or writing. He always aims to present his pictures and his graphic design work in Hungary and abroad, be it in the framework of individual or group exhibitions and on the internet. His work has been published in several national and international art magazines and books. He lives and works in Budapest.

kulinyi istván

192

Ecce Homo – Munkácsy Mihály egyik legfontosabb, a Krisztus Pilátus előtt témájú festményének a címe Ecce Homo, vagyis: Íme az ember. Az új évezred szembesítő erejű tényei, a folytatás mikéntje végre önvizsgálatra, a megválaszolandó kérdések tömegével sújtja és sürgeti a ma emberét. Szembe kell néznünk mindazokkal a vészterhes hibákkal, amelyek megkérdőjelezik a további egészséges földi létet, az élhető Föld és az ember megromlott kapcsolatát, vagyis a természet és a jövő generációinak közös életlehetőségét, biztonságát. Az e témával való foglakozásnak, véleménynyilvánításnak a lehetőségét itt találom meg a remélhetőleg még felhívó erejű plakátokban lehetséges megszólalásban. Az ezzel a céllal készült néhány grafikám kapta a fenti, a ma emberére fókuszáló címet, amely az állatvilágot veszélyeztető, pusztító, falánk emberi tevékenységre utaló grafika, vagy az emberi szellemet célbavevő mindenféle manipulációkat jelző lap a könyörtelen és érzéketlen és megszokhatatlan emberi magatartásra utal. Az Ego, a minden direkt felírat nélküli grafikám is ehhez a sorozathoz tartozik. A betűkkel ábrázolt, mostanra egyértelműen negatív tartalmú szó képe remélem önmagáért beszél. A komor, robosztus, a mértéktelen fogyasztást gerjesztő kereskedelemben használt betűk sora így, megsokszorozva próbálja érzékeltetni az egyforma, de egymást veszélyeztető, kemény, egoista egyedekből álló tömeg nyomasztó létét, életérzését. A fekete és a vörös vérre utaló színe és foltjainak szerepe, a betük fehér penge-éle felerősíti a komor, drámai hatást. Ecce Homo – One of the great Hungarian painters Mihály Munkácsy’s most significant work is Christ before Pilate called Ecce Homo, i.e. Behold the Man! The new facts of the new millennium force us to look in the mirror and search our souls if we finally want to reflect upon ourselves and try and answer at least some of the pressing questions this new age urgently poses. We need to own up to the disastrous mistakes that risk a future healthy life on this planet and have jeopardised the relationship between a habitable Earth and humankind. In other words, we need to create the opportunity for the coming generations to live and be safe at the same time. For me the best chance to thematise this subject and formulate an opinion is designing posters that hopefully still have the power to raise awareness. I entitled a few of my graphic designs which I made with this purpose in mind Ecce Homo. This title also means that I am trying to concentrate on the ruthless and insensitive human behaviour of today: the gluttonous, destructive attitudes that endanger the animal kingdom and the different manipulative methods aimed at the human mind to promote such behaviour that I cannot get used to. Ego, my graphic design with no direct inscription belongs to the above series. I hope that the image of the spelt-out word, which has only negative connotations today, speaks for itself. The dark and robust row of letters instigating a limitless fever of consumption is multiplied in an effort to reflect the depressing existence of a mob consisting of tough egoists who endanger each other’s lives. The colours and patches of black and blood-red and the razor-like edge of the letters’ white accentuate the dark, dramatic effect.

193

h u n g a r i a n p o s t e r a s s o c i at i o n

KULINYI ISTVÁN társadalmi célú plakát | social poster | 2019

kulinyi istván

194

KULINYI ISTVÁN kulturális plakát | cultural poster | 2011

195

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

KULINYI ISTVÁN társadalmi célú plakát | social poster | 2018

kulinyi istván

196

KULINYI ISTVÁN társadalmi célú plakát | social poster | 2018

197

h u n g a r i a n p o s t e r a s s o c i at i o n

KULINYI ISTVÁN társadalmi célú plakát | social poster | 2011

kulinyi istván

198

KULINYI ISTVÁN kulturális plakát | cultural poster | 2016

199

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

KULINYI ISTVÁN társadalmi célú plakát | social poster | 2016

kulinyi istván

200

KULINYI ISTVÁN társadalmi célú plakát | social poster | 2015

201

h u n g a r i a n p o s t e r a s s o c i at i o n

MOLNÁR GYULA Gyula I 1946 1971-ben kapott diplomát Magyar Iparmuvészeti Főiskola Tervezőgrafika szakán. 1998-2013 között a Vizuális Kommunikáció Tanszék és a Tervezőgrafika Tanszék tanszékvezetője, mai nevén a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen. 2002-től egyetemi professzor 2010-től tagja a Magyar Plakát Társaságnak. Plakátjai több mint huszonöt ország különböző városaiban, kilencvennél több nemzetközi és hazai csoportos kiállításon szerepeltek az elmúlt hét évben. Tizenhárom hazai és nemzetközi önálló kiállítása volt, többek között Grazban, Krakkóban, Belgárdban, Budapesten vagy Nyíregyházán. Több mint húsz hazai és nemzetközi díj tulajdonosa: pl: Év plakátja díj öt alkalommal, 1993-ban aranyérmet nyert a New York Festivals „A világ legjobb munkái” kiállításán.1999-ben Ferenczy Noémi-díjat, 2004-ben Arany rajzszög, életműdíjat, 2010-ben pedig Konecsni György életműdíjat kapott. Az utóbbi években nemzetközi elismerésekben részesült az alábbi helyekről: 2016 Design Xiamen, China: Outstanding Award, 2019 Hugiu Pisa, Suzhou, China: Exellence Award 2018 China Printing Design Biennale, Beijing: Award Certificate. He graduated in graphic design from the Hungarian Academy of Applied Arts in 1971. Between 1998 and 2013 he was chair of the Department of Visual Communication and the Department of Graphic Design at the institution known today as the Moholy Nagy University of Art and Design, where he was appointed professor in 2002. He’s been a member of the Hungarian Poster Association since 2010. His posters were to be seen in different cities in over 25 countries and featured in more than ninety individual and group exhibitions in the past seven years alone. He’s had thirteen national and international individual exhibitions in Graz, Cracow, Belgrade, Budapest and Nyíregyháza among other places. He is the holder of over twenty national and international awards including five “Poster of the Year” prizes. In 1993 he won a gold medal at the New York Festivals “Best Works of the World” exhibition. He was awarded the Noémi Ferenczy Prize in 1999, the Golden Pin Lifetime Achievement Award in 2004 and the György Konecsni Lifetime Achievement Award in 2010. His international awards from the last few years alone include the 2016 Outstanding Design Award from Xiamen, China, the 2019 Huqiu Pisa Award from Suzhou and the 2018 Excellence Award from the China Printing Design Biennale from Beijing.

molnár gyula

202

Humanity – szellemi MRI / magnetic resonance imaging / INSIGHT – Mint minden grafikus, kezdőként én is a legtökéletesebb redukcira törekedtem. Az utca nem bírt el sok narrativitást. Azóta nagyon sok minden megváltozott. Nem az utca a fő színtér. A plakát az online térben vált főszereplővé, vagy kiállítási képpé alakult át. Az egyik tér szinte a közlés pillanatában virtuálisan határtalan, a valós, analóg látvány a kiállításokon jóformán enteriőr képpé változott. Mindkét közlési térben van idő a képet nézegetni, a részletekre figyelni. Az alkotói módszerek is sokszínűvé váltak. A Humanity cimű plakátom talán a legreprezentánsabb darabja annak az elmúlt hat évnek, ami igazán izgat. (Gwvanjun Design Biennale 2019, Korea) Ez egy szellemi MRI (magnetic resonance imaging) az alkotó gondolatáról. A befoglaló forma a gondolkodó fej minden esetben a vizuális kulcs, a beltartalom változó. Ez mára már egy sorozat lett, amit sok országban bemutattam, és publikáltak. A redukció, mindig valami sokismeretlenes háttér végeredménye. Sokszor a háttér érdekesebb, sokszínűbb, több információt tartalmaz, vagy mást is. A redukció végeredménye olyan, mint egy fotó negatívjáról készült megvágott pozitív kép, de maga a negatív a fontos, mert az rejti az előhívható képet. Hogy mi is van a felszín alatt, az mese, az már képi indítékok sokasága, kulturális, társadalmi ismeretek szürreálisnak tűnő szórakoztató valósága. Ez valami lényeg-látás, visszagondolásos informácó. Nemrégen tönkrement a külső adathordozóm, rajta minden szellemi próbálkozásom, a képekben tárolt gondolataim, az, ami az elmúlt években történt velem. Nem maradt más hátra, csak egy több oldalas, számomra érthetetlen betűkkel , számokkal, jelekkel telezsúfolt matematikailag programozható információ, hogy mi is veszett el. Most a gondolkodó fejszeletben rejtem el az összes inspiráló háttér információt, hogy ne vesszen el semmi. Az ábrázoló mód maradt a manualitás – a fotó és a digitális eszközök mixe. Ez a határok nélküli képalkotási próbálkozás több mint hat éve, remélem nem csak én élvezem :-)

203

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

Humanity – szellemi MRI / magnetic resonance imaging / INSIGHT – Like all graphic designers, as a beginner I was aiming for perfect reduction. The street couldn’t bear a lot of narrative. A lot has changed since then: the street is no longer the main stage, while posters have become protagonists of the online space or else, they are pictures at an exhibition. One of these spaces becomes virtually boundless in real time as the picture enters it, while the actual, analogue image at an exhibition has basically become interior decor. A common trait between the two spaces is that the viewer has time to look at the picture and observe the details. Creative methods have diversified. The possibly most representative poster of the past six-year period of my work – which I am most interested in – is the one I call “Humanity” (Gwangju Design Biennale 2019, South Korea). An intellectual MRI of the artist’s thought process, the framing shape of this image – the visual key, so to say – is always the thinking head, while the inside content varies. By now, this has become a series, which I have presented in many countries and published several times. Reduction is always the end result of a complex equation of backdrops. Oftentimes, the backdrop is more intriguing, more diverse and contains more information than the picture itself. The end result of the reduction is like an edited positive of a photo negative, but it is the negative that matters, since it is the one hiding the image I can develop. What is beneath the surface is a fairy tale of sorts, a multitude of visual impulses and the entertaining reality of cultural and social knowledge that strikes one as surreal: a kind of insight or information provided in hindsight. Recently, my backup drive including all my intellectual efforts, all my thoughts saved in images and everything that had happened to me in the years before, went to pot. Nothing survived beyond the mathematically programmable information on what got lost, described on a few pages full of letters, numbers and signs entirely indecipherable to me. Since then, I have been saving all my inspiring background information in the thinking slice of my head, so that nothing ever gets lost again. The method of depiction remains manual: a mélange of photos and digital tools. What you can see here is an effort at creating boundless images – something I have been working on for six years. I hope I am not the only one who enjoys it.:-)

molnár gyula

204

MOLNÁR GYULA társadalmi célú plakát | social poster | 2017

205

h u n g a r i a n p o s t e r a s s o c i at i o n

MOLNÁR GYULA kulturális plakát | cultural poster | 2019

molnár gyula

206

MOLNÁR GYULA kulturális plakát | cultural poster | 2019

207

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

MOLNÁR GYULA kulturális plakát | cultural poster | 2019

molnár gyula

208

MOLNÁR GYULA társadalmi célú plakát | social poster | 2019

209

h u n g a r i a n p o s t e r a s s o c i at i o n

MOLNÁR GYULA kulturális plakát | cultural poster | 2012

molnár gyula

210

MOLNÁR GYULA kulturális plakát | cultural poster | 2019

211

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

MOLNÁR GYULA kulturális plakát | cultural poster | 2020

molnár gyula

212

OROSZ ISTVÁN Kecskemét I 1951 1951-ben született Kecskeméten. A Magyar Iparművészeti Főiskola tervezőgrafikai tanszékén diplomázott 1975-ben. Plakáttervezést Balogh Istvántól tanult. Autonóm művészeti tevékenysége mellett alkalmazott grafikával, főképp plakáttal azóta is foglalkozik. Tagjai közé választotta az Alliance Graphique Internationale és mindkét magyarországi művészeti akadémia. 2005-ben megalapította a Soproni Egyetem Művészeti Intézetének grafika tanszakát. Animációs filmeket is készít, illetve megjelentek verses-, próza- és esszékötetei is. 1984-től használja az Utisz (görögül „senki”) művésznevet is, amelyet előtte ugyancsak álnévként Odüsszeusz használt a küklopsz elleni affér alkalmából, amely köztudottan a szörny szemevilágába került. A jelképes, ironikus név értelmében Orosz művészete egyfajta támadás a szem ellen. Leghíresebb plakátja a szovjet csapatokat kivonulásra bíztató „Tovarisi konyec!". He was born in 1951 in Kecskemét. He graduated in graphic design from the Hungarian Academy of Arts and Crafts in 1975. His mentor in poster design was István Balogh. Beyond his work as an autonomous artist he is also active in the applied arts, mostly designing posters. He was elected to be a member of Alliance Graphique Internationale and was invited to both art academies in Hungary. In 2005 he founded the graphic design department at the Sopron University’s Art Institute. He also designs film animation and has published volumes of poetry, prose and essay. Since 1984 he has used the pen-name Outis (Greek for “nobody”), which was first used by Odysseus as a pseudonym when fighting the Cyclops, which notably cost the monster his eyesight. This symbolic, ironic name means that Orosz’ art is a kind of attack against the eyes. His most famous poster remains the one ging the Soviet troops to leave Hungary, the one he called: "Comrades – It's Over!".

213

h u n g a r i a n p o s t e r a s s o c i at i o n

„törvényoszlopom mihamarabbi (lényegében változatlan) utánvésetését engedélyezem: Hammurabi” A fiatalon (krisztusi korban) meghalt és sajna többé-kevésbé el is felejtett kiváló költő, Verbőczy Antal háromsoros versét ismételgetem napok óta. A címe Választávirat. 1983-ban Kereszt-levél a századvégre című kötetében jelent meg. Első önálló kötetnek készült – posztumusz könyv lett belőle. Egy rajzos plakátom esetleges utánnyomásáról jutott eszembe. Úgy látszik, a rajznak, legalábbis a tudatom mélyén, köze van Verbőczyhez, pontosabban Hammurabihoz, még pontosabban az utánvésetéshez. De haladjunk sorban. Valamikor a kétezres évek elején egy amerikai folyóirat, a The Progressive rám bízta, hogy az USA és Irán közt éleződő konfliktussal foglalkozó számához illusztrációt rajzoljak. A babiloni Istar kapu mázas téglákból kirakott gyönyörű oroszlánjainak egyikét (ma a párizsi Louvre tulajdona) állítottam szembe a Disney féle mikiegérrel. A képen a háromdimenziós oroszlán-domborművet ujjával fenyegeti a kétdimenziós rajzfilmalak árnyéka. A rajz a lap címoldalára került, poszter is lett belőle. A plakátokat nem szokás magyarázni, én sem tettem, azt azonban, ahogy mások értelmezték, nem tudtam nem meghallani. Egy sokezer éves kultúrát próbál kioktatni itten a parvenü világ. Később, amikor az USA újra beleártotta magát az egykori Mezopotámia országainak politikájába, egy perzsa plakátművész kollegától levelet kaptam. (Nem mellékesen írom ide, nem csak kivalló grafikus, de gyönyörű nő is az illető.) "Láthatod, mi történik a világban írta – taszított a diktatúra, amelyben éltem, elhagytam a hazámat egy modern társadalom kedvéért, aminek Amerikát gondoltam. A plakátod azonban figyelmeztetett rá, hogy a gyökereket, a történelmet, a hátteret is otthon hagytam, mert itt az USA-ban egyik sem létezik. Az menjen plakátművésznek, aki képes az igazságot felismerni és pontosan, közérthetőn és szuggesztíven megfogalmazni. Az oroszlános plakát nem az első olyan munkám, amelynek kapcsán elbizonytalanodom, tudom-e pontosan az igazságot, és amit annak hiszek, igaz-e mások számára is? Vagy mégse baj, ha több értelmezési lehetőséget kínál föl egy-egy falragasz? Elvégre a különbözőségek felismeréséből születő diskurzus löki előbbre a világot. Legalábbis úgy vélem… hiszem… remélem…Akkor, tizenvalahány éve nem sokon múlt, hogy ne törjön egymásra a két atomhatalom, most, a néhány napja kapott kéréssel egy időben – írjak néhány sort valamelyik munkámról ebbea plakátos kiadványba – robbant a hír, újra háborúvá élesedhet a konfliktus Irán és az Egyesült Államok között. Úgy tűnik, a történelem olykor – meglehetősen felelőtlenül – ismételgeti magát. Vajon van-e még tanulság, amit nem sikerült levonni az Aesopus és La Fontaine, Heltai Gáspár és társaik által újraköltött állatpáros kapcsán? És segíthet-e közelebb kerülni e tanulsághoz egy „újravésetett” grafika?

orosz istván

214

”I hereby authorise the re-engraving of my pillar of laws in an essentially unchanged form” Hammurabi For days now, I have been reciting to myself a three-line poem of the excellent, but sadly mostly forgotten poet, Antal Verbőczy’s, who died at Christ’s age, its title: A Reply Telegram. It was first published in 1983 in the volume called “Baptism for the Turn of the Century”. It was meant to be his first poetry collection, but ended up being his last, published posthumously. I thought of this short poem when we were discussing a possible reprint of a drawn poster of mine. It seems that – at least subconsciously – my drawing had a lot to do with Hammurabi, or to be exact with re-engraving. But let’s start from the beginning. Sometime around the early of the 2000’s an American magazine, The Progressive asked me to illustrate their issue discussing the escalating conflict between the USA and Iran with a drawing. In this drawing, I juxtaposed one of the beautiful lions from the glazed brick of the Babylon Ishtar Gate (now in possession of the Louvre) with Disney’s Mickey Mouse. In the picture the three-dimensional lion-relief is admonished by Mickey Mouse’s shadow finger. The drawing became the cover of that issue and they also made a poster of it. Posters need no explanation and I won’t provide one, but I could not help but overhear how others interpreted it: A parvenue world is lecturing a several-thousand-year old culture – they said. Later, when the USA interfered once again with the politics of the countries of former Mesopotamia, I got a letter from a Persian poster artist colleague. (By the way, not only is she an outstanding graphic designer, but also a beautiful woman.) “You see what’s happening in the world – she wrote. – I was appalled by the dictatorship in which I had to live, so I left my homeland for a modern society, which I thought the US was. But your poster reminded me that I also left my roots, my history and my background behind, for in the US I had none of them.” If you choose poster art as your métier you must be able to recognise the truth and formulate it exactly, understandably and suggestively. The lion poster was not my first work which made me uncertain as to whether or not I am aware of the exact truth and whether what I believe to be the truth is accepted as such by others. Or is it all right for a piece of paper glued to the wall to offer several interpretations? After all, recognising the differences provokes a discourse that jogs the world forward. At least I think so… I believe so… I hope so… Back then, some fifteen years ago we narrowly escaped a war between two nuclear powers. Now, when I have just been asked to write a few words about one of my posters for this book, the news broke that the Iranian-US conflict might escalate to a war. It seems history sometimes repeats itself pretty irresponsibly. I wonder if we still remember the lesson that we failed to learn from Aesop, La Fontaine or Gáspár Heltai about the two animals? And will a re-engraved drawing help us understand better?

215

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

OROSZ ISTVÁN társadalmi célú plakát | social poster | 2017

orosz istván

216

OROSZ ISTVÁN társadalmi célú plakát | social poster | 2002

217

h u n g a r i a n p o s t e r a s s o c i at i o n

OROSZ ISTVÁN társadalmi célú plakát | social poster | 2019

orosz istván

218

OROSZ ISTVÁN társadalmi célú plakát | social poster | 2017

219

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

OROSZ ISTVÁN társadalmi célú plakát | social poster | 2005

orosz istván

220

OROSZ ISTVÁN társadalmi célú plakát | social poster | 2017

221

h u n g a r i a n p o s t e r a s s o c i at i o n

OROSZ ISTVÁN kulturális plakát | cultural poster | 2017

orosz istván

222

OROSZ ISTVÁN kulturális plakát | cultural poster | 2019

223

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

2016 | Budapest Like

PINCZEHELYI SÁNDOR Szigetvár I 1946 A Pécsi Művészeti Gimnáziumban érettségizett 1964-ben, a Pécsi Tanárképző Főiskola magyar-rajz szakán diplomázott 1970-ben.1969-től 1977-ig a pécsi Janus Pannonius Múzeumban dolgozott. 1977-1999 között a Pécsi Galéria igazgatója. 1988-tól oktatott a Janus Pannonius Tudományegyetemen, 2000-től 2005-ig a PTE Művészeti Kar Vizuális Művészeti Intézetének igazgatója.1987-ben barátaival megalakította a DOPP csoportot (Ducki, Orosz, Pinczehelyi, Pócs), majd 2005-ben a Magyar Plakát Társaságot, amelynek 2010-2015 között elnöke. Munkácsy-díjas (1989), Érdemes Művész (2004) és Kiváló Művész (2009). 2013-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja. Pécsett él és dolgozik. He graduated from the Pécs Secondary School of the Arts in 1964 and then from the Pécs Teachers’ College in Hungarian literature and drawing in 1970. Between 1969 and 1977 he worked at the Janus Pannonius Museum in Pécs and was the director of the Pécs Gallery between 1977 to 1999. Since 1988 he has been a lecturer at the Janus Pannonius University, where he was the director of the Visual Arts Institute at the Art Department between 2000 and 2005. In 1987 he formed the DOPP group with his friends (Ducki, Orosz, Pinczehelyi, Pócs) and in 2005 he founded the Hungarian Poster Association, which he presided over between 2010 and 2015. He is a holder of the Munkácsy Award (1989) and he is a Meritorious (2004) and an Eminent Artist (2009). Since 2013 he has been a regular member of the Széchenyi Literary and Arts Academy. He lives and works in Pécs.

p i n c z e h e ly i s á n d o r

226

Hommage á Mucha – A Magyar Plakát Társaság Alfons Mucha (1860-1939) halálának hetvenedik évfordulója alkalmából kiállítást szervezett a budapesti Lengyel Kultúra galériájában Mucha a romantika, majd a szecesszió egyik legfontosabb alakítója és képviselője, korának világszerte ismert művésze volt. Buja nőalakjait a korábbi korhoz képest sokkal kacérabbnak ábrázolta, idilli dekorativitással „öltöztette” fel őket. Plakátom tervezése során a nőiség egyik fő motívumából elindulva egyfajta légies könnyedséget, örömet, rácsodálkozást szerettem volna visszafogott tömörséggel létrehozni. Grafikai megoldása ötvözi a rajz, a festés és a kollázs együttesét, így sikerült továbbgondolásra érdemes ábrák összeállításával figyelemfelhívó nyomtatványt alkotni. Úgy érzem elkerültem a „szájbarágós” megfogalmazást, nagy teret hagyva a fantáziának. Hommage á Mucha – The Hungarian Poster Association organised an exhibition in the gallery of the Budapest Polish Cultural Centre to commemorate the seventieth anniversary of the death of Alfons Mucha (1860-1939). Mucha was one of the most important representatives and shapers of Romanticism and Art Nouveau and an artist known the world over. His libidinous female figures were much more openly luscious than the norm of the time and he always knew how to dress them up with idyllic creativity. When designing my poster I started out with one of the main motifs of the female principle: my aim was to depict a kind of ethereal lightness, joy and astonishment in a reserved laconic manner. My design synthesises drawing, painting and collage in an effort to create a poster that draws attention to itself through the thought-provoking patterns combined. I think I managed to avoid being didactic and left a lot to the viewer’s fantasy.

227

h u n g a r i a n p o s t e r a s s o c i at i o n

PINCZEHELYI SÁNDOR kulturális plakát | cultural poster | 2016

p i n c z e h e ly i s á n d o r

228

PINCZEHELYI SÁNDOR kulturális plakát | cultural poster | 2016

229

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

PINCZEHELYI SÁNDOR kulturális plakát | cultural poster | 2008

p i n c z e h e ly i s á n d o r

230

PINCZEHELYI SÁNDOR kulturális plakát | cultural poster | 2013

231

h u n g a r i a n p o s t e r a s s o c i at i o n

PINCZEHELYI SÁNDOR kulturális plakát | cultural poster | 2017

p i n c z e h e ly i s á n d o r

232

PINCZEHELYI SÁNDOR kulturális plakát | cultural poster | 2009

233

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

PINCZEHELYI SÁNDOR kulturális plakát | cultural poster | 2018

p i n c z e h e ly i s á n d o r

234

PINCZEHELYI SÁNDOR kulturális plakát | cultural poster | 2017

235

h u n g a r i a n p o s t e r a s s o c i at i o n

ROSTOKA VLADISLAV Köbölkút I 1948 1973-ban diplomázott a Pozsonyi Képzőművészeti Akadémia festészeti szakán. Első plakátja 1965-ben került az utcára, azóta a vizuális kommunikáció minden területén tevékenykedik: könyv, kiállítási katalógus, folyóirat, naptár és évi jelentés, tipográfia, kulturális plakát, logotípia és egységes vizuális arculat, betű és postabélyeg tervezés. 2005-ben részt vett a Magyar Plakát Társaság alapításában. A Magyar Művészeti Akadémia és az Alliance Graphique Internationale (AGI) tagja. 1976 és 2019 között ötvennégy önálló kiállítása volt és összesen hatszáznyolcvan csoportos kiállításon szerepelt. Ezidáig több mint ezerkétszáz könyv és háromszáz plakát tervezője. Tevékenységét több mint százhúsz díjjal ismerték el világszerte. He graduated in painting from the Bratislava Art Academy in 1973. His first poster made it to the streets in 1965. Since then, he has been active in all fields of visual communication: books, exhibition catalogues, magazines, calendars, annual reports, typography, cultural posters, logotypes, visual image concepts, letter and stamp design. In 2005 he was a founding member of the Hungarian Poster Association. He is a member of the Hungarian Art Academy and the Alliance Graphique Internationale (AGI). He has had 54 individual exhibitions and participated in 680 group installations since 1976. He has designed over 1200 books and 350 posters. He holds over 120 awards from all over the world.

rosto k a v l a d i s l av

236

A plakátnak nincs könnyű feladata: egy három vagy négy dimenziós alkotást, eseményt (színdarab, kiállítás, koncert, ökológiai katasztrófa, társadalmi megmozdulás…), mely térben s időben létezik, két dimenzióba – a papír lapjára – kell transzformálni, jellé sűríteni, epigrammává átírni. Ha ez az alkimista kísérlet sikerrel jár – és a mű autentikus – akkor az alkotója korának papírtükrét is megteremtheti. De most nekem fontosabb nem a plakátművészetről beszélni, hanem visszatekinteni a régmúltba – a plakátjelenség csodálatához vezető utam jobb megértése ürügyén. Életem meghatározó személyisége Player Károly nagyapám volt, akinek szavait máig a szívemben őrzöm: „életedben, munkádban mindig csak Budapest felé nézz, ott keresd a megmérettetést”. Lehetőségeim korlátjai között megpróbáltam ezt megvalósítani. 1961-ben első ízben utaztam Budapestre, és sokkhatású élménnyel mentem haza. Felfedeztem a kortárs magyar plakát kiváló színvonalú művészetét. A Bajcsy Zsilinszky úton öt-hat méter magas deszkafalak álltak, teleragasztva színes plakátok kavalkádjával. Nagyszerű, felejthetetlen, elképesztő élmény – ez volt számomra az igazi impulzus! Tevékenységemre a kulcsfontosságú hatással voltak generációm magyar grafikusai – kivételesen magas színvonalon végzett munkájuk és kollegiális együttműködésünk révén. E kiváló mesterekkel valami titokzatos fluidum köt össze. Doctor Spiritusként hatottak rám, sokat tanultam tőlük. Ma mindegyiküknek köszönöm az őszinte barátságot és a felém sugárzó megható gondoskodást. Nagy megtiszteltetés számomra ez a tény és mérhetetlenül hálás vagyok érte. Nekik köszönhetem azt a nehezen elhihető csodát, kitüntetést, hogy ma a Magyar Plakát Társaság tagja lehetek igazi hazámban: Magyarországon!

237

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

The poster’s job is not easy: it has to transform a three – or four – dimensional work of art or event (theatre show, exhibition, concert, ecological disaster, social movement etc.) into a two-dimensional form on the page, while also turning it into a symbol or a visual epigram of you will. If the alchemist’s experiment succeeds, and if the work of art is authentic, the poster might even serve as a paper mirror of the artist’s era. But rather than discussing poster art in general, let me look back on the past in an effort to better understand how I came to be in such awe of the poster phenomenon. A defining figure in my life was my grandfather, Károly Player. I hold his life advice to me dear to this day: “In your life and your work always look to Budapest. Always find the standards and the people you want to measure up to in the Hungarian capital.” Within the limits of my possibilities I have always tried to keep that goal in mind. I took my first trip to Budapest in 1961. I was under cultural shock when I returned home, for I had discovered the outstanding quality of Hungarian posters of the time. Six meter tall wooden planks covered every corner on Bajcsy Zsilinszky Road, filled with a carnival of colourful posters. It was a stunning, wonderful and unforgettable experience, the first real inspiration in what ended up being one of the main focuses of my life’s work, in which the Hungarian graphic designers of my generation played a key role, thanks to their outstanding quality of work and their team spirit. Some mysterious fluid links me to those great masters. They inspired me like Doctor Spiritus. I learned a lot from them. I thank them all for their sincere friendship and their touching care for me. It is an honour I am infinitely grateful for. It is to them that I owe thanks for the incredible miracle of being a member of the Hungarian Poster Association in my true motherland: Hungary.

rosto k a v l a d i s l av

238

ROSTOKA VLADISLAV kulturális plakát | cultural poster | 2005

239

h u n g a r i a n p o s t e r a s s o c i at i o n

ROSTOKA VLADISLAV kulturális plakát | cultural poster | 1976 - 2005

rosto k a v l a d i s l av

240

ROSTOKA VLADISLAV kulturális plakát | cultural poster | 1992

241

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

ROSTOKA VLADISLAV kulturális plakát | cultural poster | 1987

rosto k a v l a d i s l av

242

ROSTOKA VLADISLAV kulturális plakát | cultural poster | 2005

243

h u n g a r i a n p o s t e r a s s o c i at i o n

ROSTOKA VLADISLAV kulturális plakát | cultural poster | 1982-2011

rosto k a v l a d i s l av

244

ROSTOKA VLADISLAV kulturális plakát | cultural poster | 1985

245

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

ROSTOKA VLADISLAV kulturális plakát | cultural poster | 2013

rosto k a v l a d i s l av

246

SCHMAL KÁROLY Székesfehérvár I 1942 1966-ban végezte a Képzőművészeti Főiskolát. Képgrafikával és alkalmazott grafikával egyaránt foglalkozik. Ösztöndíj, tanulmányút: 1994 Róma, 1993 Bonn. Egyéni kiállítások: 1979, 1983, 1989, 1992, 1997, 1999, 2002 Budapest, 1980, 1997 Varsó, 1995 Róma, 1997 Bukarest. Csoportos kiállítások:1981, 1982, 1987 Budapest, 1993 Óbuda, 1984, '88, '90 Országos Rajzbiennálé, Salgótarján, 1994 Bukarest, 1994 Alpok-Adria Nemzetközi Biennálé, Ljubljana-Budapest, 1994 – 10 Magyar Képzőművész, Abbaye de l'Epau | Le Mans | Díjak: 1969-től 1996-ig 12 alkalommal nyerte el az „Év plakátja" nívódíjat. 1981: a Művelődési Minisztérium nívódíja, 1983: a Mozgó Világ Aszú-díja, 1979:Munkácsy-díj, 1987-ben Érdemes Művész, 1998-ban Kiváló Művész, 2000-ben a MAOE Alkotói Nagydíja. He finished his studies at the College of Fine Arts in 1966. He does picture graphics as well as applied graphic design. Scholarships, fieldtrips: 1994 Rome, 1993 Bonn. Individual Exhibitions: 1979, 1983 1989, 1992, 1997, 1999, 2002 Budapest, 1980, 1997 Warsaw, 1995 Rome, 1997 Bucharest, Group exhibitions: 1981, 1982, 1987 Budapest, 1993 Óbuda, 1984 '88,'90 National Drawing Biennale, Salgótarján, 1994 Bucharest, 1994 Alps-Adria International Biennale, Ljubljana – Budapest, 1994 – 10 Hungarian Artists, Abbaye de l'Epau | Le Mans | Awards: Between 1969 and 1996 he received the 'Poster of the Year' award 12 times, 1981: Niveau Award of the Ministry of Culture,1983: the 'Aszú' Award of "World in Motion", 1979: Munkácsy Award, 1987 Meritorius Artist Award,1998 Eminent Artist Award, 2000 MAOE Arts Grand Award.

247

h u n g a r i a n p o s t e r a s s o c i at i o n

SCHMAL KÁROLY kulturális plakát | cultural poster | 1979

s c h m a l k á r o ly

248

SCHMAL KÁROLY kulturális plakát | cultural poster | 2005

249

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

SCHMAL KÁROLY kulturális plakát | cultural poster | 1996

s c h m a l k á r o ly

250

SCHMAL KÁROLY kulturális plakát | cultural poster | 1986

251

h u n g a r i a n p o s t e r a s s o c i at i o n

SCHMAL KÁROLY kulturális plakát | cultural poster | 1984

s c h m a l k á r o ly

252

SCHMAL KÁROLY kulturális plakát | cultural poster | 1988

253

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

SCHMAL KÁROLY kulturális plakát | cultural poster | 2014

s c h m a l k á r o ly

254

SCHMAL KÁROLY társadalmi célú plakát | social poster | 2006

255

h u n g a r i a n p o s t e r a s s o c i at i o n

2018 | PosterFest Budapest

SZUGYICZKY ISTVÁN xeno.ws

szugyiczky istván

258

SZUGYICZKY ISTVÁN 07.16. / Wired | 2016

259

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

SZUGYICZKY ISTVÁN Disney – The Empire Strikes Back / Variety | 2019

szugyiczky istván

260

SZUGYICZKY ISTVÁN X.Ray / Nike Basketball | 2016

261

h u n g a r i a n p o s t e r a s s o c i at i o n

SZUGYICZKY ISTVÁN FOX – Under Construction / Variety | 2018

szugyiczky istván

262

SZUGYICZKY ISTVÁN No Title / Greenpeace | 2007

263

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

SZUGYICZKY ISTVÁN Yes&No / GQ | 2015

szugyiczky istván

264

SZUGYICZKY ISTVÁN Tiszta udvar, rendes ház | 2019

265

h u n g a r i a n p o s t e r a s s o c i at i o n

SZUGYICZKY ISTVÁN Retrospectivo | 2008

szugyiczky istván

266

TÓTH ANDREJ Kaposvár I 1978 2003–2004-ben szerezte meg a Vizuális Kommunikáció tervezőművész, illetve a dizájnmenedzser diplomáját a MOMÉ-n. Meghatározó volt számára a krakkói Iparművészeti Egyetemen 2002-ben eltöltött ösztöndíja. 2003 óta állandó grafikusa, arculat koordinátora az A38 Hajónak. Plakátjaival 2008-ban, 2009-ben és 2010-ben elnyerte az Év Kulturális Plakátja díjat, majd ezt követően 2010-ben Aranyrajzszög díjjal tüntették ki. A Hajó redizájnjával 2018-ben elnyerte a Mediadesign Arany díját. Rendszeresen mutatkozik be képzőművészeti kiállításaival, legutóbb 2018-ban a moszkvai Flacon dizájn gyárban, majd a neves Malacorr Galériában Szentpétervárott. 2012 óta Magyar Plakát Társaság tag. Itt ismerte meg Krzysztof Duckit, akit azóta is mesterének tart. Munkái megtalálhatóak a Magyar Nemzeti Galéria plakátgyűjteményében. 2014-ben létrehozta az ART HEKK projektet, amely, mint Balaton brand a hazai dizájnpiac kiemelkedő tagjává vált. 2015 óta a Budapesti Metropolitan Egyetem óraadó tanára. 2017 óta a Radnóti Miklós Színház arculati koordinátora és műsorainak plakáttervezője, „A játékos” plakátjával elnyerte az odesszai színházi plakátverseny „Orosz Világ” fődíját. He got his diplomas as a visual communications designer and a design manager from the Moholy-Nagy University of Art and Design in 2003 and 2004 respectively. The time he spent at the Cracow University of Arts and Crafts in 2002 with a scholarship had a formative effect on his work. Since 2003 he has been working as a permanent designer for the A38 Ship entertainment centre. His posters have won the Poster of the Year Award in 2008, 2009 and 2010. In 2010 he won the Golden Pin Award. His redesigning of the Ship got him the Gold Medal of Media Design in 2018. He presents his art work regularly at different exhibitions, recently at the 2018 Moscow Design Factory FLACON and the renowned Pig Snout Art Gallery in St. Petersburg. He has been a member of the Hungarian Poster Association since 2012. This is where he met Krzysztof Ducki, whom he has regarded as his mentor ever since. His work can be seen in the poster collection of the Hungarian National Gallery. In 2014 he founded the ART HEKK (HAKE) Project, which has since become an outstanding player in the Hungarian design market known as “the Balaton brand”. Since 2015 he has worked as a lecturer at the Budapest Metropolitan University. Since 2017 he has been the image coordinator of one of the leading theatres of Budapest, the Radnóti Theatre, where he also designs all of the posters for the shows.

267

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

A játékos – Szeretem a komfortzónámat. Szeretek benne élni, tudni a határokat, élvezni a kialakított rendet, a jól ismert szereplőket s az ebben betöltött szerepemet. Szeretem feszegetni is a határokat, no persze az egyik lábam azért mindig a zónán belül. Ha lehet, túl sok időt nem töltök odakint, egy villanásnyi épp elég is lesz, kösz, már mennem is kell. A Radnóti Színház társulatával való találkozásom is épp egy ilyen történet. A plakátművészet az életem része, sőt, a szakmai életem általam igen nagy becsben tartott színtere. De hogy az adott színházi darab plakátjának megálmodása egyet jelentsen a roppant bensőséges olvasópróbák légkörével, Kováts Adél baráti ölelésével, vagy Schneider Zoli, alias Sneci bariton hangján kínált tojásosszendviccsel a színházi büfében, erre nem lehet felkészülni. Ám mire észbe kapnál és visszaugranál a hátrahagyott zónádba, azt kell látnod hogy dehogy is vagy te kint, immáron ez is a része. Otthon vagy. Közös együttműködésünk első lépése „A játékos” c. színdarab bemutatójára készített plakát volt Dosztojevszkij nyomán. Nem emelném ki a plakát technikáját, stíluselemeit, tipográfiai megoldásait… ez a plakát másról szól, másért kedves számomra. Az első ajtónyitásom a színházvilágába, ahol átláthatatlan cigarettafüstben üldögélnek az eddig csak a színpadról ismert művészek: egy zárt közösség, amilyennél emberibbel nem találkoztam még. A plakáttal én is megpörgettem a rulettkerekemet. Nekem kijött a 0. „A Játékos” plakátunkkal 2017-ben elnyertük az odesszai színházi nemzetközi plakátverseny „Orosz Világ” fődíjját. The Gambler – I like my comfort zone. I like living in it, I like knowing my boundaries, enjoying the created order, dealing with well-known characters and playing my role in the system. I like pushing my boundaries, but always leaving one foot in the comfort zone of course. If I can help it, I don’t spend a lot of time outside of the zone: I take a quick glimpse and I’m done, thank you very much. My encounter with the company of the Radnóti Theatre started out as such an experience. Poster art is part of my life, more than that, it is an area of my professional world that I hold in great esteem. But the fact that designing a poster for a theatre show would bring about the highly intimate atmosphere of the first read-through or the warm hug of the actor-director Adél Kováts or an egg-cream sandwich offered in the friendly baritone of another star of the company – that is something one cannot prepare for. By the time you catch your breath and would like to get back to the warmth of the comfort zone you left behind, you realise that you are no longer outside, all of this has now become part of the zone. You are at home. The first step in our collaboration was my poster for the show “The Gambler” based on Dostoyevsky’s famous novel. I won’t go into details about the poster’s technical or stylistic or typographical solutions, this poster is about something else for me, it is for another reason that I hold it dear. It was the first door I was allowed to open into the theatre world, where the actors I had only known from the stage before, are sitting around in a room filled with heavy smoke and a closed community more humane than any I had ever been part of. With this poster I turned the roulette wheel and got a 0. Our poster “The Gambler” won the Grand Prize at the international poster competition “Russian World” in 2017.

tót h a n d r ej

268

TÓTH ANDREJ kulturális plakát | cultural poster | 2018

269

h u n g a r i a n p o s t e r a s s o c i at i o n

TÓTH ANDREJ kulturális plakát | cultural postert | 2019

tót h a n d r ej

270

TÓTH ANDREJ kulturális plakát | cultural poster | 2013

271

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

TÓTH ANDREJ kulturális plakát | cultural poster | 2018

tót h a n d r ej

272

TÓTH ANDREJ kulturális plakát | cultural poster | 2019

273

h u n g a r i a n p o s t e r a s s o c i at i o n

TÓTH ANDREJ kulturális plakát | cultural poster | 2018

tót h a n d r ej

274

TÓTH ANDREJ kulturális plakát | cultural poster | 2018

275

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

TÓTH ANDREJ kulturális plakát | cultural poster | 2016

tót h a n d r ej

276

TÓTH TAMÁS Békéscsaba I 1977 2006-ban diplomázott a Képzőművészeti Egyetem Tervezőgrafika szakán. 2008-től tagja a Magyar Plakát Társaságnak, majd 2014-től annak alelnöke. A 2010-es évek elejétől a mai napig plakátokat készít a Lengyel Intézet számára. Plakátjai számos nemzetközi és hazai önálló-, valamint csoportos kiállításon szerepeltek, úgymint Varsó, Krakkó, Prága, Mons, Lahti, Mexikó, Budapest és Békéscsaba. Tevékenységét több alkalommal is elismerték: 2004-ben különdíjat kapott a Würth környezetvédelmi plakátpályázaton és megkapta a Képző- és Iparművészek Szövetsége díját az Országos Tervezőgrafikai Biennálén, 2006-ban különdíjat kapott a Újvidéki plakát biennálén, 2019-ben megkapta a Cserny József Symposion-díjat.

He graduated in graphic design from the Hungarian University of Fine Arts in 2006. He has been a member of the Hungarian Poster Association since 2008 and its vice president since 2014. He has designed posters for the Budapest Polish Institute since the beginning of the 2010’s. His work has been shown at numerous national and international individual and group exhibitions in Warsaw, Cracow, Prague, Mons, Lahti, Mexico, Békéscsaba and Budapest among others. He has been awarded several times: in 2004 he won the Special Prize at the Würth environmental poster competition and got the Award of the Association of Fine Artists and Designers at the National Graphic Design Biennale. In 2006 he won a Special Award at the Novi Sad Biennale and in 2019 he got the József Cserny Symposion Award.

277

h u n g a r i a n p o s t e r a s s o c i at i o n

Kölcsönösen kértük fel egymást: Tamás engem, hogy írjak néhány sort egy plakátjáról, én pedig, hogy válasszon ki egyet, saját kedvencét. Tudom, mennyire nehéz mindkettőnk feladata, különösen Tamásé, hiszen eddigi, nagyon gazdag pályafutása megannyi terméséből igazán nehéz kiválasztani azt a bizonyos egyet. Kértem, közelítse meg a kérdést érzelmileg. Melyik gyerekét emelné ki a sorból, ha muszáj volna? Nem is volt képes egy mellett dönteni, 2006-ban készült 56-os plakát, de a Polska Jazz (2019), mint legutolsó, hasonlóan a kiemelendők közé tartozik. Tökéletes választás. Az első és az utolsó. Persze azt is írta választásának indoklásául, hogy az elsőhöz sok érzelmi és szakmai szál fűzi, míg a Polska Jazz megmutatja, hogy éppen hol tart. A két munka között tizenhárom év telt el. Nézem a két plakátot – no meg a többit is – és egyértelműen megfogalmazódik bennem, hogy lehetetlenség elválasztani egymástól őket, szoros köztük a kötelék. Mindkettő esetében, Tamás a tartalomból kiindulva, érzelmein keresztül fogalmazta meg mondandóját. Nem szószátyárkodott, tőmondatokban beszélt. Persze, a jó plakát egyik fontos ismérve ez, de egyben az egyik legnehezebb megközelítés is. Egy határozott gesztussal, egy rekvizitum felhasználásával elmondani mindazt, amit a világról gondol. Félreérthetetlenül és érzékien. Tamás ezt tudja! Elegánsan, tisztán dolgozik. Pontosan fordít az érzelem és az értelem között. Világosan. Nézzük például az 56-os plakát galambját. Ősi szimbólum, Picasso ikonikus megfogalmazása óta mindenki a béke és a szabadság megtestesítőjeként értelmezi. Repülne, de szárnyait lekötözték, béklyó sújtja. Vérző könnycsepp folyik le fehér testén, egyértelműen áldozat. Ez Franciszek Starowiejski 1956-ban készült, a magyar forradalmat sirató galambjának véres könnycseppje. És a szárnyak? Nem szárnyak ezek, hanem áldást osztó, védelmező kezek. Kitárulkozásuk beterít. Ez a gesztus lehelet finom, spirituális töltetet ad a műnek. A szabadság megfoghatatlanságát, felsőbbrendűségét. És nézzük a tizenhárom évvel később született Jazz-plakátot. Határozott gesztus. Arcél, zongorabillentyű hajjal. Mi más lehetne ez, mint a felszabadult zene megtestesítője. A jazz jókedvű lobogása. Határozott, tömör, érthető és elegáns. Könnyedsége mögött ott húzódik alkotójuk intellektuális, gondolkodó énje. Ezek a tömör jelzők határozzák meg Tóth Tamás munkáit, nemcsak ezt az általa kiválasztott kettőt, hanem többek között a Homeless-t, az Andrzej Wajda-t vagy a Reformation 1517-2017-et. Plakátjainak megfogalmazása az elsőtől az utolsóig, az ’56-tól a Polska Jazzig összetéveszthetetlen felismerhetőséget biztosítanak alkotójuknak... Jerger krisztina ¶

tót h ta m á s

278

This was a mutual invitation: Tamás asked me to write a few words about a poster of his and I asked him to pick his own personal favourite. I know how hard both our jobs are, but his is harder I think. For it is really difficult to pick a single work out of the rich oeuvre of such a prolific artist. I asked him to try the emotional approach. Which of his children would he pick if he had to? He couldn’t choose one, but he wrote me one of his earliest posters from 2006 in commemoration of the fiftieth anniversary of the 1956 uprising and Polska Jazz from 2019 – one of his most recent works – were both among his treasured darlings. What a perfect choice. The first and the last. He further explained that his first work means a lot to him emotionally and professionally, while the last one shows where he stands right now. They are thirteen years apart. I am looking at the two posters – in the context of all the others of course – and can’t help but notice that they are essentially inseparable: the bond between them is uniquely strong. With both of these works Tamás’ starting point was the content, which he formulated through his emotions. He isn’t chatty, he speaks in brief, to-the-point sentences. Needless to say, that is one of the key features of a good poster, but at the same time it is a tall order to formulate what you think of the world through a single clear gesture using but a single figure and still make it unambiguous and sensual. Tamás knows how to do all that. His work is elegant and pure. He knows how to switch from the emotional to the intellectual and back. If you look at the dove in the 1956 poster, you can see the ancient symbol, which since Picasso’s iconic picture has been known as the universal symbol of peace and consequently, of freedom. Tamás’ dove would like to fly, but his wings are tied. A bloody tear runs down its white body, showing that the dove is the victim. This is the same bloody tear that Franciszek Starowiejski showed in his 1956 poster, which mourned the Hungarian uprising. And the wings? They aren’t wings, but hands that bless and protect us. Their open gesture offers us shelter. This is the gesture that fills the work with a gossamer spiritual touch, which reflects the elusive and superior nature of freedom. If we look at the jazz poster from thirteen years later, we see a clear gesture: a profile with piano keys for hair. What else could it be but the incorporation of free music? The joyous abundance of jazz. Definite, compact and elegant. Behind its lightness we see the intellect of the artist as a thinker. Such compact adjectives define Tamás Tóth’s work: not only the two he picked, but also his “Homeless”, “Andrzej Wajda” or his “Reformation 1517-2017”. The artist’s signature is unmistakable in each and every one of his posters from ’56 to Polska Jazz. krisztina Jerger ¶

279

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

TÓTH TAMÁS kulturális plakát | cultural poster | 2019

tót h ta m á s

280

TÓTH TAMÁS kulturális plakát | cultural poster | 2017

281

h u n g a r i a n p o s t e r a s s o c i at i o n

TÓTH TAMÁS társadalmi célú plakát | social poster | 2016

tót h ta m á s

282

TÓTH TAMÁS kulturális plakát | cultural poster | 2016

283

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

TÓTH TAMÁS kulturális plakát | cultural poster | 2020

tót h ta m á s

284

TÓTH TAMÁS kulturális plakát | cultural poster | 2019

285

h u n g a r i a n p o s t e r a s s o c i at i o n

TÓTH TAMÁS kulturális plakát | cultural poster | 2006

tót h ta m á s

286

TÓTH TAMÁS társadalmi célú plakát | social poster | 2006

287

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

2013 | RĂłmai Magyar AkadĂŠmia | Hungarian Academy in Rome

VARGA ANNA GIZELLA Nyíregyháza I 1966 Grafikai tanulmányait a Budai Rajziskolában kezdte, ahol tanára és mestere, Balla Dóra vezette be a hazai és nemzetközi plakátművészet izgalmas világába. Ez a találkozás erősen meghatározta a látásmódját és gondolkodását. A Magyar Képzőművészeti Egyetem Tervezőgrafika szakán Rozmann Ágnesre tud hálával gondolni, aki további fejlődéséhez jelentősen hozzájárult. Szakmai pályájának legfontosabb eredményének tartja, hogy a Magyar Plakát Társaság tagja lehet, hogy a legjobb hazai plakátművészek körébe tartozhat, és a grafika már nem magányos versengést, megmérettetést jelent, hanem közösséget, közös célokat, és barátságokat. She started her graphic design studies at the Buda Drawing School, where her mentor, Dóra Balla introduced her to the exciting world of national and international poster art. This encounter proved to be formative to her artistic approach and way of thinking. She is grateful for Ágnes Rozmann's guidance at the Graphic Design Department of the Hungarian University of the Arts. She played a key role in her development as an artist. She considers being a member of the Hungarian Poster Association a key part of her professional life, since through this organisation graphic design has ceased to be a competition or a constant being measured against one another, and has instead offered her a community, common goals and friendships.

varga anna gizell a

290

Nem oké! – plakátsorozat – Egy diplomamunka része ez a plakát, melyben elmosódik a határ tervezőgrafika és aktivizmus között, ahogy a plakátok politikai követelései saját szimbolikus dimenziójukból kilépve, az egyetem falain belül fogalmazódnak meg. Varga plakátsorozatával a felsőoktatási intézményekben előforduló, a tanárok hatalmi pozíciójából eredő szexuális zaklatás „tabusított” kérdését tematizálta egy olyan intézményben, egy olyan tanszéken, ahol ezek a problémák napi szintűnek mondhatók. Varga Anna diplomamunkájának célja a szexuális zaklatás hallgatókra gyakorolt hatásainak és következményeinek a tudatosítása volt, de a projekt szerves részévé vált az az alulról jövő – többek között Varga által elindított – kezdeményezés, amelynek célja az intézmény megreformálása volt. A reform egyrészt képzésekből állt volna, amely az egyetem polgárainak jogtudatosítását, illetve érzékenyítését szolgálta volna, másrészt pedig olyan szankciók és biztonságos eljárások meghonosítását, amelyek tekintettel vannak az áldozatok pozíciójára. Így a plakátokon olvasható felvilágosító szövegek programpontokká, a tudatosító gesztus pedig intézménykritikus aktivizmussá formálódott át. Horváth Mátyás ¶ I'ts not okay – a poster-series –The poster seen here is part of a thesis project. The line between graphic design and activism is blurred in the images, in which the poster series’ political demands step out their own symbolic dimension to enter the space of the university. Varga’s series focuses on the tabooed issue of sexual harassment made possible through the professors’ position of power among university walls. The project was born in an institution and in a department where this issue was a part of daily life. Varga’s thesis aims to raise awareness as to the effects and consequences sexual harassment has on students, but in the end it also comprises the grassroots movement started by the artist for university reform. This reform would have included training to enhance legal awareness and sensitisation of all members of the university community and would have introduced sanctions and safety procedures with real or potential victims in mind. Thus, the enlightening texts seen on the posters became programme points and raising awareness turned into activism. Mátyás Horváth ¶

291

h u n g a r i a n p o s t e r a s s o c i at i o n

VARGA ANNA GIZELLA társadalmi célú plakát | social poster | 2015

varga anna gizell a

292

VARGA ANNA GIZELLA társadalmi célú plakát | social poster | 2020

293

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

VARGA ANNA GIZELLA társadalmi célú plakát | social poster | 2020

varga anna gizell a

294

VARGA ANNA GIZELLA társadalmi célú plakát | social poster | 2010

295

h u n g a r i a n p o s t e r a s s o c i at i o n

VARGA ANNA GIZELLA társadalmi célú plakát | social poster | 2011

varga anna gizell a

296

VARGA ANNA GIZELLA társadalmi célú plakát | social poster | 2016

297

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

VARGA ANNA GIZELLA kulturális plakát | cultural poster | 2017

varga anna gizell a

298

VARGA ANNA GIZELLA kulturális plakát | cultural poster | 2011

299

h u n g a r i a n p o s t e r a s s o c i at i o n

VARGA GÁBOR FARKAS Székesfehérvár, I 1976 2006-ban diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem tervezőgrafika szakán. Tagja a Magyar Plakát Társaságnak, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének és a Székesfehérvári Művészek Társaságának. 1998 óta rendszeres résztvevője hazai és nemzetközi tervezőgrafikai kiállításoknak. 2004-ben a XIV. Országos Tervező Grafikai Biennálé MAOE díjában részesült. Művei megtalálhatóak hazai és nemzetközi gyűjteményekben. Székesfehérváron él és dolgozik. He graduated in graphic design from the Hungarian University of Arts in 2006. He is a member of the Hungarian Poster Association, the Association of Hungarian Artists and Designers and the Society of Székesfehérvár Artists. Since 1998 his work has been shown regularly at national and international graphic design exhibitions. In 2004 he was awarded the MAOE Award of the 14th Graphic Design Biennale. His work can be found in national and international collections. He lives and works in Székesfehérvár.

va r g a g á b o r fa r k a s

300

„A könnyed, játékos forma Varga műveiben finom humorral, ugyanakkor komoly mondanivalóval párosul. Miközben munkái egyszerre szórakoztatóak és elgondolkodtatóak, vizuális és tartalmi szempontból pedig egyaránt könnyen érthetőek, fontos gondolatokat közvetítenek. Többnyire a társadalom, a politika és a kultúra területét érintő problémára hívják fel a figyelmet, kész válasz helyett azonban sokrétű mondanivalót kínálnak, amely gondolatba ejti a nézőt. [...] Egyébként nem kellene Székesfehérváron messzire mennünk ahhoz, hogy hasonló grafikákra leljünk. A városban található Réber László grafikusművész életművét őrző gyűjtemény, amelynek darabjaival formai és tartalmi szempontból egyaránt párhuzamba vonhatóak Varga munkái. A legszükségesebb elemekre redukált ábrázolás és a jelszerű tömörségű kifejezés mindkét művésznél összetett tartalmi világot hordoz. Emellett Réber és Varga egyaránt a humor segítségével kérdőjeleznek meg magától értődő jelenségeket és mutatnak rá új összefüggésekre. Varga tervezőgrafikai munkáira is jellemző, hogy a pontosan, de egyszerűen megfogalmazott üzenetet képes úgy közvetíteni, hogy az erős benyomást tegyen nézőire. [...] A környezetszennyezés súlyos, de már unalomig elismételt problémáit például a szépirodalom híres mesefigurái segítségével tette Varga bárki számára érdekessé és könnyen érthetővé. Úgy tűnik tehát, hogy Varga Gábor Farkas jó úton halad egy olyan izgalmas életmű felépítésében, amelyben egyensúlyban van az autonóm és az alkalmazott művészet.” Megjelent: Rendhagyó papírforma. Varga Gábor Farkas kiállításáról. Műértő, 2014. december – 2015. január, XVII. évfolyam 12. szám – XVIII. évfolyam 1. szám, p. 5. ill. SPARING STEFÁNIA ¶ The light and playful form and the fine humour of Varga’s works always walks hand in hand with serious substance. His art is entertaining and thought-provoking at the same time, while it conveys earnest thoughts, which are easy to grasp both visually and contextually. Most of the time, his works pose questions about social, political and cultural issues, but instead of providing easy answers they offer a versatile, thought-provoking content. […] Interestingly enough, one does not have to go far in the artist’s home town of Székesfehérvár to find similar graphic design. The collection of the famous designer László Réber’s oeuvre is also being preserved in this city. Réber’s pieces show parallels both in form and in content to those of Gábor Varga. Both artists like to express complex content through illustration reduced to the bare minimum and symbolic compactness. They both enjoy questioning evident-seeming phenomena with humour and pointing out new connections. Varga’s graphic design art can typically convey a simply formulated message in a manner that it still makes a deep impression on the viewer. […] Issues of environmental pollution most viewers are fed up with, for instance, are shown in a new light and made easily digestible through famous characters of fairly tales or literature. He seems to be on his way to building an exciting oeuvre with a clever balance between applied and autonomous art. A nonconformist by the book by Stefánia Sparing: On Gábor Farkas Varga’s exhibitions in Műértő, Dec. 2014 – Jan. 2015. N°. 12 of Year 17 and N° 1 of year 18. STEFÁNIA SPARING ¶

301

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

VARGA GÁBOR FARKAS társadalmi célú plakát | social poster | 2011

va r g a g á b o r fa r k a s

302

VARGA GÁBOR FARKAS társadalmi célú plakát | social poster | 2015

303

h u n g a r i a n p o s t e r a s s o c i at i o n

VARGA GÁBOR FARKAS társadalmi célú plakát | social poster | 2015

va r g a g á b o r fa r k a s

304

VARGA GÁBOR FARKAS kulturális plakát | cultural postert | 2017

305

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

VARGA GÁBOR FARKAS társadalmi célú plakát | social poster | 2008

va r g a g á b o r fa r k a s

306

VARGA GÁBOR FARKAS kulturális plakát | cultural poster | 2005

307

h u n g a r i a n p o s t e r a s s o c i at i o n

VARGA GÁBOR FARKAS kulturális plakát | cultural poster | 2005

va r g a g á b o r fa r k a s

308

VARGA GÁBOR FARKAS kulturális plakát | cultural poster | 2017

309

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

2018 | PosterFest Budapest

A MAGYAR PLAKÁT TÁRSASÁG ÁLTAL

PLAKÁTOK / POSTERS 2010

SZERVEZETT KIÁLLÍTÁSOK

Pécsi Galéria, Pécs (július 9. – augusztus 22.) Chopin – Liszt – Zene bicentenáriumi

2005 | A Magyar Plakát Társaság

pályázat és kiállítás, Lengyel Intézet,

bemutatkozó kiállítása Lengyel Intézet,

Budapest (július – augusztus)

Budapest (január 28. – február 11.)

Magyar Kulturális Intézet, Varsó

100 éve született József Attila Alexandra

(december – 2011. január)

Könyvesház, Budapest (március – április)

1956 plakátokon Magyar Kulturális Intézet, Varsó (október – november)

2006 | 125 éve született Bartók Béla Lengyel Intézet, Budapest (március 23. – április 25.)

2011 | Hommage á Csók Székesfehérvár,

1956 plakátokon Lengyel Intézet, Budapest

Városház tér (május 19. – október 29.)

(október 17. – november 5.)

Vizuális környezetszennyezés Magyar

Konecsni Múzeum, Kiskunmajsa

Plakát Ház, Nagykanizsa

(október – november)

(szeptember 23. – október 29.)

Lengyel Intézet, Prága (december 5. – 15.) 2012 | Vizuális környezetszennyezés 2007 | 1956 plakátokon Fabryka Trzciny,

Józsefvárosi Galéria, Budapest (május 3 – 20.)

Varsó (március 24. – április 15.)

Montreal Protocol Bécsi Nemzetközi

Az éghajlatváltozás és ami mögötte van

Központ, Bécs (szeptember 10.)

Parlament, Budapest (június 9.) 2013 | Visegrád Karma Bakelit Multi Art 2008 | Az éghajlatváltozás és ami

Center, Budapest (május 26.)

mögötte van Európai Parlament, Brüsszel

Plakátok Pécsről Rómába Pécsi Galéria,

(március 3 – 17.)

Pécs (július 26. – augusztus 25.) Verdi 200 Zene Szüret Fesztivál, Pécs

2009 | Hommage a Alfons Mucha Lengyel

(szeptember 28. – október 10.)

Intézet, Budapest (május 28. – június 15.)

Plakátok Fúga, Budapest (október 26. – november 17.)

Égitestek, földi testek A Szabadművelődés

Pizza all’ ungherese Olasz Kultúrintézet,

Háza, Székesfehérvár (november 14 – 30.)

Budapest (október 1.) Plakátok Rómában – Manifesti Ungheresi

2010 | Égitestek, földi testek Klebelsberg

Római Magyar Akadémia (Palazzo Falconieri),

Kultúrkúria, Budapest (március 10 – április 17.)

Róma (november 15. – december 8.)

Magyar Plakát Társaság kiállítása a XXXI. Plakátbiennálé részprogramjaként Magyar

2014 | Ybl 200 Magyar Építőművészek

Kulturális Intézet, Varsó (június 4 – augusztus 4.)

Szövetsége Székháza, Budapest (június 30.)

Magyar Iparművészek Szövetsége,

Bartók 30 / Eötvös 70 Szombathely

Budapest (november – december)

(július 12 – 19.)

312

2015 | B1 / B’32 B’32 Galéria, Budapest

Neuformatiren / Újraformázva

(január 21. – február 14.)

Stuttgarti Magyar Kulturális Intézet,

ABC Pekingi Magyar Kulturális Intézet,

Stuttgart (október 26. – november 17.)

Peking, Galaxy SOHO (április 14.)

Nagy mesterek – Fiatal tehetségek

Plakátok Klebelsberg Kultúrkúria,

Keresztury Dezső VMK – Gönczi Galéria,

Budapest (április 14.)

Zalaegerszeg (október 12. – november 8.)

MA Plakát – Migráció Online (október)

MA Plakát – Zaklatás Online (november)

MA Plakát – Párizs Online (november) Plakát-selfie – A 10 éves MPT jubileumi

2018 | Gasztro (Opla projekt, MPT)

kiállítása Fúga, Budapest

Szimplakert, Budapest (szeptember)

(november 18. – december 6.)

Mesterek és tanítványok (Opla projekt,

MA Plakát – Klíma Online (december)

MPT) Szimplakert, Budapest (november) Fiatal farkasok Munkácsy Mihály

2016 | MA Plakát – Plakátot az utcára

Művelődési Ház, Törökbálint (november 13.)

Online (január)

II. PosterFest | BudaPest 2018 Tesla,

Budapest like Klebelsberg Kultúrkúria,

Budapest (november 22 – 29.)

Budapest (január 20. – február 11.) Budapest like Nyitva! Fesztivál, Budapest

2019 | Plakát klasszikusok (Opla projekt,

(március 31.)

MPT) Szimplakert, Budapest (február)

MA Plakát – Csernobil 30 Online (május)

Recycling Székesfehérvár (május)

MA Plakát – In memoriam Andrzej Wajda

Válogatás a II. PosterFest | BudaPest

Online (október)

2018 plakátjaiból EKMK Templom Galéria,

I. PosterFest | BudaPest 2016 ELTE,

Eger (október 22. – november 17.)

Lágymányosi Campus északi tömb, Gömb

Élő plakát (Opla projekt, MPT) Szimplakert,

Aula, Budapest (november 3 – 25.)

Budapest (december)

Elmúlt 10 év plakátjai A Vértes Agorája, Tatabánya (október 7. – november 6.)

2020 | Karantén (Opla projekt, MPT) Szimplakert, Budapest (április)

2017 | Szubjektív ’56 Düsseldorf, (február)

Kortárs Magyar Plakát Bukarest

MA Plakát – Nőnap Online (március)

(szeptemer 12-20)

MA Plakát – Felsőoktatás ma Online (április) MA Plakát – Olimpia Budapest 2024 Online (március) Maestro Solti Győr (szeptember 7 – 14.), Szeged (szeptember 15 – 22.), Miskolc (szeptember 23. – 30.), Budapest (október 1 – 5.), Pécs (október 6 – 7.)

313

h u n g a r i a n p o s t e r a s s o c i at i o n

EXHIBITIONS ORGANISED BY THE

the Association of Hungarian Designers,

HUNGARIAN POSTER ASSOCIATION

Budapest (November – December) POSTERS 2010 Pécs Gallery (9 July – 22 August)

2005 | Introducing the Hungarian Poster

Chopin – Liszt – Music a bicentennial call

Association – an exhibition Polish

and exhibition Polish Institute, Budapest

Institute, Budapest (28 January – 11 February)

(July – August),

Attila Jószef’s Centennial Exhibitiion

Hungarian Cultural Institute, Warsaw

Alexandra Bookshop, Budapest (March – April)

(December – January 2011)

The 1956 Uprising in Posters Hungarian 2006 | Béla Bartók’s 125th Birthday

Cultural Institute, Warsaw (October-November)

Polish Institute, Budapest (23 March – 25 April) The 1956 Uprising in Posters Polish Institute,

2011 | Hommage á Csók Városház Square,

Budapest (17 October – 5 November),

Székesfehérvár (19 May – 29 October)

the Konecsni Museum, Kiskunmajsa

Visual Pollution Hungarian Poster House,

(October – November),

Nagykanizsa (23 September – 29 October)

Polish Institute in Prague (5 – 15 December) 2012 | Visual Pollution Józsefváros 2007 | The 1956 Uprising in Posters

Gallery, Budapest (3-20 May)

Fabryka Trzciny, Warsaw (24 March – 15 April)

Montreal Protocol International Centre,

Climate Change and What’s Behind It

Vienna (10 September)

Hungarian Houses of Parliament (9 June) 2013 | Visegrád Karma Bakelit Multi Art 2008 | Climate Change and What’s

Centre, Budapest (26 May)

Behind It European Parliament in Brussels

Posters from Pécs to Rome Pécs Gallery,

(3 – 17 March)

Pécs (26 July – 25 August) Verdi 200 Music Harvest Festival, Pécs

2009 | Hommage á Alfons Mucha Polish

(28 September – 10 October)

Institute, Budapest (28 May – 15 June)

Posters Fuga, Budapest (26 October – 17 November)

Celestial and Terrestrial Bodies House of

Pizza all’ ungherese Italian Cultural Centre,

Free Education, Székesfehérvár (14 – 30 November)

Budapest (1 October) Posters from Pécs to Rome – Manifesti

2010 | Celestial and Terrestrial Bodies

Ungheresi Hungarian Academy in Rome

Klebelsberg Cultural Curia, Budapest

(Palazzo Falconieri), Rome(

(10 March – 17 April)

15 November – 8 December)

An Exhibition of the Hungarian Poster Association as part of the 31st Poster

2014 | Ybl 200 Centre of the Association

Biennale Hungarian Cultural Institute,

of Hungarian Architects, Budapest (30 June)

Warsaw (4 June – 4 August),

Bartók 30 / Eötvös 70 Szombathely (12 – 19 July)

314

2015 | B1/B32 B32 Gallery, Budapest

Neuformatieren / New Formatting

(21 January – 14 February)

Hungarian Cultural Centre, Stuttgart

ABC Hungarian Cultural Centre, Beijing,

(26 October – 17 November)

Galaxy SOHO (14 April)

Grand Masters – Young Talents

Posters Klebelsberg Cultural Curia,

Dezső Keresztury VMK, Göncz Gallery,

Budapest (14 April)

Zalaegerszeg (12 October – 8 November)

MA Poster – Migration online (October)

MA Plakát – Zaklatás online (November)

MA Poster – Paris online (November) Poster-Selfie – the ten-year anniversary

2018 | Gastro (Opla Project, Hungarian

exhibition of the Hungarian Poster Associ-

Poster Association) Szimpla Garden

ation Fuga, Budapest (18 November – 6 December)

Budapest (November)

MA Poster – Climate online (December)

Masters and Disciples (Opla Project, Hungarian Poster Association)

2016 | MA Poster – Posters onto the

Szimpla Garden, Budapest (November)

Streets o nline (January)

Young Wolves Mihály Munkácsy Cultural

Budapest Like Klebelsberg Cultural Curia,

Centre, Törökbálint (13 November)

Budapest (20 January – 11 February)

2nd PosterFest BudaPest 2018

Budapest Like Open! Festival, Budapest

Tesla, Budapest (November)

(31 March)

MA Poster – Chernobyl 30 online (May)

2019 | Poster Classics (Opla Project,

MA Poster – in memoriam Andrzej Wajda

Hungarian Poster Association)

online (October)

Szimpla (February)

1 PosterFest | BudaPest 2016

Recycling Székesfehérvár (May)

Elte, Lágymányos Campus, North WIng,

Selection from the 2nd PosterFest,

Sphere Hall (3 – 25 November)

BudaPest 2018 Cultural and Education

Posters from the past ten years

Centre, Eger Church Gallery

Agora in the Vértes Mountains, Tatabánya

(22 Otober – 17 November)

(7 October – 6 November)

Living Poster (Opla Project, Hungarian

Poster Association) Szimpla Garden, 2017 | A Subjective 1956 (February)

Budapest (December)

MA Poster – Women’s Day online (March) MA Poster – Higher Education Today

2020 | Quarantine (Opla Project,

online (April)

Hungarian Poster Association) Szimpla

MA Poster – The Olympics, Budapest, 2024

Garden, Budapest (April)

online (Március)

Contemporary Hungarian Poster

Maestro Solti Győr (7 – 14 September), Szeged

Bucharest (12-20 Septemer)

(15 – 22 September), Miskolc (23 – 30 September), Buda-

pest (1 – 5 October), Pécs (6 – 7 October)

315

m a g ya r p l a k át tá r s a s á g

2018 | PosterFest Budapest

318