Báthory Erzsébet balladája

Sz. Bérczi Margit BÁTHORY ERZSÉBET BALLADÁJA

Az igazsĂĄgszeretĂľknek

A törött szárnyú madár Két gyerek halad a veteményeskert felé. Egy nagyobb fiúcska, tizenegy év körüli, és egy hatévesnek látszó kis leány, akinek lépteit szaporáznia kell, ha lépést akar tartani a fiúval. Néha lelassít a fiú, látva a kislány igyekezetét. A nyári nap verõfénye szikrázik a lápon. Méhek zümmögnek, fakó sárga pillangók röpködnek, rigók fütyörésznek versenyt a reggel idilli csendjében.

A veteményest málna, ribizli és pöszmétebokrok veszik körül. Itt, a bokrok között van a gyerekek búvóhelye, ha megszabadulhatnak Imola kisasszony kezei közül, az út végétõl csak néhány méterre. A veteményes egy kis külön sziget, mint a vár halma is az óriási lápon.

István vállán egy vászonterítõ van, amit a dajkájuk, Ráchel, mindig ráerõltet, most a kissé nyirkos fûre kerül. Ráchel, a bizalmasuk jószívû, és a kisasszonynál jóval megértõbb. Erzsó, így becézi István a húgát, már le is ült, majd csodálkozva felkiáltott: – István, egy madár van itt!

A fiú odanézett, és már nyúlna is a madár felé, de az ijedten menekült a bokrok belseje felé, maga után húzva fájó szárnyát.

– Szegény, eltörött a szárnya – mutatja Erzsónak a törött szárnyat.

– Meg kellene gyógyítani… – válaszol a kislány, és meg-simogatja a madár fejét. – Tegyük a kosárba. Szedek füvet, hogy puhább legyen.

Segítek. Te csak vigyázz rá, nehogy elszaladjon. Erzsó két kezében fogja a madarat, amaz nyugodt, csak apró madárszemén látszik némi izgalom, mint aki nem biztos abban, jó kezekbe került-e. A kosárka néhány perc alatt félig megtelt fûvel. A madár a puha fûben biztonságban érzi magát, már nyugodtabb a tekintete, mintha sejtené, sorsa jobbra fordul, lábait maga alá húzva piheg, gyorsabban szedi a levegõt a kelleténél. István észreveszi a bajt, és ki is mondja bölcsen: – Szomjas ez a madár. –S már szalad is a híd felé, kezét avízbe nyújtaná, de az rövidnek bizonyul.

A hídról a lápra lépni tilos, ismerik jól a szabályt, a talajsüpedõs, néhol igen mély a víz, ki tudja, mi történne, ha a vízbelépne. Visszamegy a pöszmétebokorhoz. A madár továbbra is nyitogatja, csukja a csõrét. István homlokát ráncolva gon-dolkodik. Majd, mint aki sugallatot kapott valahonnan, elindul a veteményes egyik ágyása felé. Nézelõdik jobbrabalra, s észrevesz egy kisebb gödröt az ágyások közötti árokban, melynek fenekén víz csillog. Visszafelé már szaladva teszi meg az utat.

– Hozd a kosarat, találtam vizet!

Erzsó szaporán követi bátyját, izgalmassá válik mindkettõjük számára a madár sorsa, meg tudják-e õt itatni. Mindketten a víz fölé hajlanak, Erzsó is érzi a maga fontosságát, de a megoldást István találja ki.

– A kezembõl itatom meg. – És már le is hajol a vízhez, kezével kimer egy marék vizet.

– Látod, így kell ezt csinálni. Vedd ki a madarat, és tartsd a kezem fölé!

Erzsó kicsit ügyetlenül, vigyázva a törött szárnyra kiveszi a madarat. István újból a víz fölé hajol, a madár pedig a víz láttán gurgulázva, mohón szippantja csõrével a vizet. Háromszor nyúlta vízbe István, és a madár gyomra megtelik vízzel. Látszik is rajta, a víz békét teremt a kis madár oly igénytelen világában, hiszen eddig sem a szárnya miatt pihegett, nagyon szomjas volt, és most elégedettnek látszik. A gyerekek végighevernek néhány percig a fûben, de még nincs rendben minden. Ezt fõleg István érzi. Ki fogja a madár szárnyát helyére tenni?

Ezen gondolkodik. A kosár csak ideiglenes menedék.

– Talán a lódoktor ért a madarakhoz is.

Erzsó hallgat. Õ is szeretné, ha újra röpülne a madár, de fogalma sincs, mit kellene tenni.

– Igen, el kell vinnünk a lódoktorhoz. – Ismétli meg István. –Gyere, Erzsó, ne késlekedjünk, még ebéd elõtt vigyük el a doktorhoz.

Visszafelé szaporábban szedik a lábukat, a kosarat most István viszi, másik kezével húga kezét fogja. A várudvaron ugyanolyan lótásfutás fogadja õket, mint máskor, a gyerekekre senki sem figyel. Ambrus doktort könnyen megtalálják. Csodálkozva hallgatja István beszámolóját, nézi a törött szárnyú madarat, tetszik neki a gyerekek protezsáló igyekezete.

– Meg kellene gyógyítani, Ambrus úr, – kezdi Erzsó a kérelmet, István nagyfiúsan, szakavatottan beszél: – Adjon Isten, Ambrus uram. Ezt a madarat a veteményesben találtuk, eltörött a szárnya. Talán, Ambrus úr helyére tudná tenni.

A doktor kiveszi a madarat, felemeli a szárnyát, nézegeti a sebet, majd huncut mosollyal válaszol: – Hát lehet errõl szó, vissza lehet varrni, de a gyógyulás napokba telik. Hagyjátok itt a kosárral együtt, ha már repülhet, szólok.

– Hálásan köszönjük.

Imola kisasszony látja a gyerekeket az emeletrõl, már mindenütt kereste õket.

– Stefan, Elisabeth! Jöjjenek ebédelni!

A gyerekek engedelmesen indulnak a lépcsõ felé. Az ebédlõpalotában már gõzölögve várja õket az ebéd.

Örömünnep Ecseden A várudvar, ahol a gyerekeket az imént láttuk, az ecsedi vár udvara. A várúr ecsedi Báthory György, a vár nagyaszszonya pedig, somlyói Báthory Anna. A vár ebben az idõben nehéz harcok után újjáépítve emelkedik ki kettõs tornyával az ecsedi láp sík vidékébõl. Kétszintes, kõbõl, téglából épült, körfolyosókkal, boltíves szobákkal, a belsõ udvarról falépcsõk vezetnek az emeletre. Biztonságosabb a hegyek ormain épült váraknál, mert a láp mocsaras vize védi az ellenségtõl. Tõle nyugatra a külsõ várvédõ erõdítmény, sarkain ágyúbástyákkal, amely a katonák szálláshelye. Kelet felé van az a bizonyos veteményes, ahol a gyerekek a törött szárnyú madarat találták. Ez azonban csak egy keskeny sáv az ott emelkedõ szigeten. Ecsed, a falu a vártól három kilométerre fekszik, szép késõgót templomával már abban az idõben is jelentõs település volt. Ha pedig még messzebbre tekintünk a történelem viharos évszázadaiban, Ecsed már a honfoglalás idején is ismert település, Anonimus is írt róla a Gesta Hungarorumában. „A honfoglalás idején Tas vezér vonula a Szamos folyó felé, ottegy láp alatt Tas sok népet gyûjtött össze. Nagy árkot ásatott, s igen erõs földvárat épített. Tas várának nevezték.”

Ezt a földvárat a tatárok 1241-ben elpusztították a hozzátartozó monostorral együtt. Anjou Károly engedélyt adott a Gutkeled nembeli Barek fiainak, Jánosnak és Miklósnak egy vár építésére, amit Hûség várának neveztek el, késõbb a láptól Ecsedvár nevet kapta. A leszármazottak magukat egy idõ után Báthoryaknak nevezték, és két ágra szakadtak, ecsedi és somlyói ágra. A Báthory név számos csatában gyõztes „bátor” vitézek magatartását jellemzi, melyet fõként a törökellenes harcokban szereztek.

A vár 1347-ben vált lakhatóvá, de ez a vár is elpusztult, s csak egy évszázad múlva 1446-ban lett ismét lakható. Báthory István országbíró fiai lakják. Szapolyai János a mohácsi vész után elfoglalja, mivel a Báthory nemzetség Habsburg párti. Majd fia, János Zsigmond veszi birtokába, akitõl csak 1564-ben sikerül visszafoglalni. A várban minden nap nagy a nyüzsgés, különösen délelõtt. Ez a nap azonban a szokottnál is hangosabb, vidámabb. Kétszeres örömünnepet ülnek a vár lakói, mert a negyvenéves idegen uralom után ismét a Báthoryaké a vár, eltûntek az ostrom nyomai, és most újjáépítve pompázik a nyári napsütésben.

Másrészt ma ünnepli a várúrnõ, Anna asszony a neve napját. A vendégek hangoskodása, nevetése veri fel a lépcsõk, folyosók csendjét. Itt vannak az ország minden részérõl a meghívott rokonok, jó barátok népes családjukkal, akik a várúr hívására örömmel jöttek ünnepelni. Különösen nagy tisztelettel veszik körül Anna asszony testvérét, Báthory Istvánt. A szobákat nagy gonddal tették lakályossá, széppé. A falakra új kárpit került, ezeket Bécsbõl hozatták, s látszik israjtuk az új módi, az új eszmeáramlat mûvészi szándéka. István már valamennyire ismerõs tanulmányai révén az ókor mitológia világában. Egyik, másik falikárpit történetét elmeséli Erzsónak. A kislány fogékony a mesék iránt, újból és újból kéri Istvánt: „Ezt is meséld el!” Most kezdi élni a vár az új fényûzõ korszakát, a reneszánsz számtalan jele már észlelhetõ, nemcsak a bútorok, kárpitok és a ruházat révén, hanem a kultúra, a mûvészetpártolás is most kezdi szárnyát bontogatni. A gyerekeket Imola kisasszony nyelvekre tanítja, Anna asszony Tanodát létesített Erdõdön, ahol az alapfokú ismeretek mellett a vallásos nevelés ugyanolyan fontos. Már az ebédnél kezdetét vette az ünnep. Több fogás váltja egymást, és a szakácsok már napok óta készítik az étkekhez való nyersanyagot, mert ki kell tenni magukért, így rendelkezett a fõasztalnok.

A nap kiemelkedõ folytatása azonban az estebéd. Az étkek fogyasztása közben tetézett a jókedv, különösen akkor, amikor beadták az asztalnokok a borokat. György úr buzgón kínálja a vendégeket, egyik bort a másik után.

– Igyanak, Kigyelmetek! Ez még régibb! – De az újbornak is nagy a keletje, különösen az asszonyok között. A finom fogások, a jó borok, a gyertyák fénye, a virágokkal díszített asztalok, a török sípokés hegedûk vidám, gondûzõ muzsikája beteljesítették a hétköznapoktól menekülõ vendégek vágyát, minden felõl hangos beszéd, gond nélküli mulatozás, nevetés hallatszott. Aztán kezdetét vette az igazi tivornya, mert a borok segítettek feledni harcot, török igát, a német császár nehezen viselhetõ hatalmaskodását, az adókat. Most a magyar a magyarral, rokon a rokonnal örvend, mulat együtt. A felcsendülõ dalok, és a tánc oldja a szívekben a gondot, a bánatot, az életük most a dal és a tánc révén magasabb régiókba szárnyal, e nélkül a szárnyalás nélkül bizony alig lenne érdemes élni, különösen egyhadszíntérré változott országban.

István és Erzsó Imola kisasszony felügyelete alatt örvendenek a vendégekkel, õk ugyan nem táncolnak, de ha ismerõs dalcsendül, õk is énekelnek, arcuk is kipirult, hasonlóan a vendégekéhez, különösen az Istváné, mert Miklós bácsikája hozott neki egy kis pohár vörösbort.

Odajött hozzájuk BáthoryIstván is, és druszájának el kellett mesélnie, hol tart a tanulásban, milyen a kollégiumi élet. Tude már deákul levelet írni? Megelégedéssel hallgatta a beszámolót, hogy jó a kollégium, és õ már kisebb latin verset is próbált írni.

– Aztán a magyar versírásra is gondod legyen! Mert a latin atudást szolgálja, de a szívednek magyarul kell dobogni, érezni, írj inkább magyar versikét, fiam. – Ki tudja, István úr intésemaradt meg a fiatal diáknak követendõ példa, mert koroséveiben magyar imaverseket írt.

Ezután a kis Erzsóhoz fordult:

– Hát mit tárgyaltatok délelõtt a lódoktorral? Láttam az emeletrõl.

Erzsébet Istvánra nézett, elmondhatja-e titkukat, bátyja igent intett szemével.

– Egy madarat találtunk a veteményesben, eltörött a szárnya, és elvittük Ambrus úrhoz.

– Derék dolog… – mosolyodott el István úr, meg mintha meg is hatódott volna, látva a gyerekek kíváncsi tekintetét, helyesli-e vajon.

Nagybátyjuk most felállt. Látszott rajta, hogy örvend nõvére gyermekeinek. Erzsébetet külön is hosszan nézte, látta arcán a jellemzõ „Báthory” vonásokat. Felemelte, és a padra állította.

– Egy kis figyelmet, Uraim! Itt egy fiatal Báthory-sarj. Ismerjék meg õt, ahogy én látom. Nézzék ezeket a nagy okos szemeket, a magas homlokát… le sem tagadhatná a származását. Mennyi tartózkodást árul el a tekintete, s milyen ártatlan, kedves. Mennyi titok rejtõzik ebben a kis koponyában… de ne akarjuk megfejteni. Hiszen ez lesz az õ értéke egyszer – és homlokon csókolta a kislányt.

Anyja meghatottan hallgatta fivérét, odament a gyerekeihez, még mielõtt István úr visszajött volna az õ asztalukhoz.

– Erzsó, énekelj nekünk!

A kislány zavartan nézett körül. Énekelt már máskor is, de ez most más… Nagybátyja szavai feszélyezték, meg ez a sok idegen arc. Csak állt zavarában leszegzett fejjel. György úr is felállt, és a gyerekeihez jött.Semmit ne félj! A Báthoryak bátor harcosok, senkitõl se félnek, legyenek bátrak a gyerekeik is! – Anyja védte a kislányt: Nagy ez a publikum, hiszen kicsi még… – Erzsó mindkét véleményt elhárítja magtól. Õ nem fél, és nem is olyan kicsi, csak hát le kell gyõzni a szívdobogást.

Odahajol anyja füléhez, anyja elmosolyodik.

– Nekem akar énekelni, ezzel az énekkel köszönt ne vem napján.

Már megbocsássanak, Kedveseim…

– A vendégek tapsukkal fejezik ki tetszésüket. Így illik ez, legyen ajándék a kislány dala. Aztán csend lesz. Egy-két perc fojtott izgalom után Erzsó énekelni kezd.

Szól a kakas már, Majd megvirrad már, Zöld erdõben, zöld mezõben Sétál egy madár. Micsoda madár? Micsoda madár? Kék a lába, zöld a szárnya Engem oda vár. Várj madár, várj! Te csak mindig várj!

Ha az Isten nékem rendelt, Enyém leszel már. Várj madár, várj! Te csak mindig várj!

Erzsébet korához képest gyermekségét felülmúló, mély átérzéssel énekelt. A gyönge gyermekhangon keresztül a bús magyar sors szárnyalt, amit õ nem tudhatott, de az urak átélték… hogy a harcokban elfecsérelõdik az élet szépsége, harmóniája, csak vágy a szerelem… És ez nem egykét hónap keserve, ilyen a magyar élet…

A török sípok halkan, merengõn felsírtak, ismételték a dallamot a síposok, amikor a kislány elhallgatott. Majd ugyancsak halkan, titkolt könnyekkel szemükben valamennyien énekelni kezdtek… A szavakban elmondhatatlant énekelték. A gyerekek is érezték, itt most valami történik… Az örömünnep után folytatódik az élet, lassan pirkadni kezd a hajnal. Sugarai hírül adják, vége az egymásra találásnak, indulni kell, vár az otthonuk, folytatódik a harc, a háború, vagy dönteni kell tanácstermekben, mi lenne jobb, hogyan szabadulnának meg a bilincsbe vertségtõl. És ez a döntés sokszor élet-halál kérdése. A már-már fojtogató csendben Báthory István felállt.Tudta, hogy a bús magyar sors lopakodott közéjük. Õ maga is egész szívvel átérezte, mégis felülemelkedett benne a nagyra törõ, a jövõt is látó ember derûje.

– Fel a fejjel Urak! Hiszen örömünnepet ülünk! Csak rajtunk múlik, hogyan alakul sorsunk és Erdély-ország sorsa. Majd úgy formáljuk, hogy lehulljanak a rabiga bilincsei! Kísérje útjukat áldás és békesség!

Másnap délelõtt Ambrus úr kopogtatott a tanulószoba ajtaján.

Imola kisasszony csodálkozva nézte a doktort, meg a kosárkát a kezében.

– Bocsánat, Kisasszony. Engedelmével elhoztam a madarat a gyerekeknek. Még néhány napig etessétek, itassátok, aztán vigyétek viszsza a veteményesbe. Jobb lesz neki ott kezdeni új életet – mondta, és átadta Istvánnak a kis kosarat. A hálálkodást már csak az ajtóból halotta. István kettejük közé tette volna a kosarat, de ezt a kisasszony nem engedte meg.

– Elizabeth! Vidd a madarat az asztal végére! Ne zavarjon titeket tanulás közben.

Két nap múlva már nem lehetett a kosárban tartani, meggyógyult, verdesett a szárnyával, ki akart röpülni. Bármennyire sajnálták, délután a doktor tanácsa szerint elvitték a veteményeskertbe. A madár pedig néhány próbálkozó szárnycsapás után, mintha sohase lett volna vendég az ecsedi várban, gyors szárnycsapásokkal elrepült.

A sárvári látogatás Ez a kis emlék gyermekkorából Erzsébet számára is hoszszú éveken át emlék maradt, bár gyermekévei, amikor István a városba került, sivárabbak lettek. A kisasszonnyal töltött órák terhesek voltak. A fõúri világ viselkedési szabályai, az illem, az erkölcsi követelmények neki csak az unalom óráit jelentették, Imola pedig ezekre fektette a hangsúlyt. Mivel német volt az anyanyelve, ezt Erzsébet játszva tanulta tõle, igazában akkor volt örömteli a délelõtt, ha egy-egy könyvet hozott, s õt hallgatta, hogyan olvas. Ezek a könyvek többnyire versek, históriás énekek voltak magyar vagy német nyelven írva. Váratlanul érte a vár lakóit Báthory György halála. Heteken át minden erre a halálra emlékeztetett. Anyját ezekben a napokban alig látta, szobájában vagy a férje ravatalánál töltötte napjait. A gyász egyrészt csendet, szomorúságot jelentett, még az ebédlõben is síri csend fogadta, másrészt idegenek jövését, menését, akik együttérzésüket rótták le a várúrnõnél.

Erzsébetet apja halála megrendítette, a halál tette számára tudatossá, ki volt szülõatyja. Az eltávozott igazi hiányérzetet keltett benne, pedig az élõt gyermekként alig látta. Siratni mégsem tudta õt úgy, ahogy szerette volna, csak egyszer, amikor elõször látta meg a díszes koporsóban. Anyja ott térdelt a koporsó mellett, átölelte Erzsébetet, és akkor anyjával együtt elsiratta azt, aki olykor gyöngéd volt hozzá. Ezeket a ritka alkalmakat vette számba a gyász napjaiban. Számvetésében azt is a halott apa javára írta, hogy érezhetõen õ volt a kedvence, titokban kicsi Erzsóknak becézte, az elsõ kedves bábúját is tõle kapta ajándékba.

Akkor még ereje teljében, messze ettõl a merev, sápadt öregembertõl.

Csak hetek múlva temették el, nehéz volt kivárni, de utána megkönynyebbült. Anyja is felszabadultabban járt, kelt, intézte férje helyett a birtok ügyes-bajos dolgait. Aztán szinte vidám lett, amikor Anna aszszony egyik este bejött szobájába s titokzatos, mosolygó arccal elmondta:

– Útra kelünk, Erzsó, néhány nap múlva. Elviszlek Sárvárra, bemutatlak Kanizsai Orsolya asszonynak, Ferenc anyjának.

Báthory Anna férje halála után szerette volna elrendezni lánya sorsát, hiszen õ sem él örökké. A siralommal, gyásszal teli hetek után Erzsébet örült az utazásnak. Azt már régebben is tudta, hogy szülei még alig kétéves korában megegyeztek Nádasdy Tamással és Kanizsay Orsolyával, hogy gyermekeiket bizonyos vagyongyarapítási szándékkal majd összeházasítják. Késõbbazt is megtudta anyjától, hogy Ferenc nem lesz otthon, mert nem szakíthatja meg bécsi tanulmányait. Ennek a hírnek is örült, talán maga sem tudta volna megindokolni, de valamiképp tartott a Ferenccel való találkozástól. Anna asszonyt azonban a hír kellemetlenül érintette, mert õ szerette volna megismerni leendõ vejét. Az utazást azonban semmiképp sem akarta elmulasztani, talán érezte, ez az utolsó lehetõség, hogy lánya ne idegenként kerüljön a Nádasdy várba. Valóban jó volt az elõérzete, mert Orsolya asszony egy év múlva meghalt, s nem sokkal késõbb Anna asszony is. A találkozás szép emléket hagyott Erzsébetben. Kanizsay Orsolya örömmel fogadta a vendégeket, Erzsébetetmelegen magához ölelte. Õ is kíváncsi volt már fia ifjú mátkájára és nem csalódott. Erzsébet ugyan tartózkodó volt, de ez még tetszett is neki, azt viszont a szemébõl olvasta ki, hogy nyílt és õszinte. Azt is észrevette, hogy Erzsébet erõs akaratú. Anyjával volt valami vitája ruha ügyben, de Erzsébet nem engedte befolyásolni magát. Elvitte õt Ferenc szobájába, s ott hagyta egyedül, fia helyett lássa az õ környezetét, hiszen ezek is mondanak valamit. Erzsébet, amikor egyedül maradt, leült a fiú székébe, behunyta a szemét, s megpróbálta elképzelni… Ez az álmodozás arra volt jó, hogy megelõlegezze mátkájának mindazt, amit szeretett volna viszontlátni benne.

Amiket elképzelt, különös módon illik is Ferencre… mert úgygondolta, hogy az nem indulatos, és nem is erõszakos… kicsittalán hasonlít Istvánra…

Szereti a csendet mint õ, talán vidámabb, de az jó, hiszen õ is szeretne sokszor vidámabb lenni,ám ez alig sikerül neki. Felállt és az ablakhoz ment, hadd lássa, amit Ferenc lát innen, ha kinéz. Az ablak a halastóra nézett. A délután vége felé járt, a nap lemenni készült… a színek alkonyi derûje benne is valami csendes derût keltett, mintha megsejtette volna, hogy asszonyi élete Ferenccel nyugodt és derûs lesz, mert õ, mint erõs férfi majd az élet zavarait, visszásságait távol tartja, elûzi otthonukból. Az asztalhoz menve ott egy írást talált, nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy el ne olvassa. Azonban latinul volt írva, így mégsem ismerhette meg a tartalmát, csak annyit tudott meg, hogy tizenkétéves volt, amikor írta. Megnézte még a polc alján kopottas, régi játékait. Lám,nem dobta el a színes lovacskákat, fakardját, sípját, ott volt az ezüstös szablyája is. Mosolygott a játékok láttán, örült, hogy kisgyermekként is találkozott vele. Látta könyvei között Tinódy históriás énekeit, a Cronikát, s ez szinte kapocs lett kettõjük között, mert ezt õ is olvasta. Az a délután, melyet mátkája szobájában töltött, talán többet is ért, minthatalálkozott volna vele. Így a képzelete csapongott, a tárgyakkal beszélgetett, meghitt együttlét volt ez, és hálás volt érte Orsolya asszonynak. Amikor a szobából lejött, az aggódó anya is látta, jól döntött, hogy így ismertette össze õket egymással. Erzsébet arcán a derûs mosoly elárulta érzéseit, gondolatait, a szoba jó hatással volt rá, bizonyos lett abban, hogy ez a kislány szeretni fogja az õ fiát, és ez mindennél fontosabb volt számára. Leendõ mennyét még nagyobb szeretettel vette körül. Erzsébet megérezte ezt a gondoskodásában. Az utolsó estén kinn ültek a parkban egy padon a tó mellett. Egy hattyúcsalád úszkált a holdfényes tavon, Erzsébet etette õket, öt kicsi hattyú kapkodta a kenyérdarabkákat. A telihold békés fényével megnyugtatta a két anya szívét. Az õ gondolataik is csapongtak, látni vélték ajövõt…

Õk elmennek a halandók útján, ki tudja, talán nem is soká, de a gyerekeik, unokáik majd itt Sárváron a háború veszedelmei közepette talán békés, elkülönített életet élhetnek. Erzsébet felkészült az anyaságra, így gondolták mindketten. Még szinte gyermeklány, de már látszik rajta a gondoskodó szeretet, ahogy eteti a fiókákat és békét tud majd sugározni, ez látszik a tekintetén, amely most megpihent a holdfényes tavon. Kanizsay Orsolya búcsúzó szavait a kislány megõrizte hosszú éveken keresztül: – Szeresd majd helyettem is az én Ferkómat. Isten áldása kísérjen mindkettõtöket az életúton, lánykám.

Báthory Anna nem élte meg a varannói kézfogót. Halála nagyobb ûrt hagyott maga után Erzsébetben, mint apja halála. A koporsója mellett nehezedett rá a tudat, hogy bátyja, István az egyetlen, akire számíthat, aki még hozzátartozik.Õ lett a gyámja is Báthory Miklóssal, nagybátyjával együtt.

A források és a napló A krónikás szeretné elõrebocsátani, hogy a történeti adatokkal, Erzsébet életének eseményeivel nem sáfárkodhat úgy, mint szeretne.

Ezek Báthory Erzsébet életét illetõen igen hézagosak. Az egyik dokumentum a következõ. „Ecsedi Báthory György és somlyai Báthory Anna 1560ban született Erzsébet nevû lányának neve legelõször 1570-ben bukkan elõ hivatalos dokumentumban Nádasdy Ferenc kiszemelt arájaként. A bécsi udvari kamara 1570 február 3-án kelt oklevelében Báthory György, Szatmár és Szabolcs megyék fõispánja és felesége Rozgonyban Szássy Mihály mester elõtt hit alatt ígérik, hogy miként özv. Nádasdy Tamásné Kanizsay Orsolya asszonnyal megegyeztek, leányukat, Erzsébetet Nádasdy Ferenc részére megõrzik, Minden Szentek napjáig, de ha valami háborúság vagy betegség közbejön, tovább is megõrzik.”

Egy másik e korból származó dokumentum egy levél, melyet Erzsébet gyámja Báthory Miklós írt Nádasdy Ferencnek Fogarassal kapcsolatos birtokügyben: „ Azért ím vajda uramnak mindjárast írok az dologról [Báthory Istvánnak], mert nem tudok mást, ki az Kegyelmed dolgát oly nagy szeretettel elõmozdítaná…” [1572 július.]

Egy harmadik forrás szintén egy levél, melyet Erzsébet testvére írt Kassára egy ötvösnek. „Húgunk és Nádasdy Ferenckézfogójára szüksége lenne két ötvös legényre.”

A krónikás a továbbiakban a regényt két síkon folytatná, úgy, hogy a regény aktív résztvevõjévé teszi Báthory Erzsébetet. Egyes fejezetekben õ maga vall életérõl, mintha naplót írna. (Ezeket a részeket dõlt betûs szedéssel különböztettük meg.)

A napló intimitásához ki kellett rajzolódnia a jellemnek. Ehhez segítségül szolgáltak le velei, a róla készült festmény, a grafológiai jellemrajz, mély istenhite.

A krónikás által kialakított jellemrajz akkor lett teljes, amikor megtudta születési dátumát is (1560 augusztus 6.).Így a horoszkópja az asztrológia segítségével jellemét pontosította, a tudományos megközelítés síkjára terelte. Az asztrológia évszázados tudomány, mely biztonsággal közelíti meg a kialakult jellemet.

A grafológiai jellemrajz megegyezik horoszkópjával ab-ban, hogy Erzsébet szilárd jellemmel bíró, erõs egyéniség, akit nem lehet szándékaiban, kialakított véleményében korlátozni, sem megváltoztatni. Szereti a rendet, kötelességtudó, ambiciózus, igazságszeretõ. Szenvedélyes szeretõ, szadizmus és más defektus nélkül, magasan környezete felett áll. A grafológia szerinti „ridegség” a horoszkópjából hiányzik.

De színezik a jellemét a csillagjegye szerint a következõ vonások: optimista, õszinte, bizalmat kelt, remek tanári képességek, királynõi megjelenés, tisztelet veszi körül, a szervezett vallás keretén belül marad.

Nádasdy Ferenc jelleme is horoszkópja segítségével lett megrajzolva (1555. október 6.). Az elismert hadvezér, aki számos véres csatában gyõzelmet aratott, s aki el sem kép-zelhetõ másnak, mint katonának, jellemét illetõen, kedveli a szépség minden formáját, a mûvészetet, az irodalmat, a klasszikus zenét. Kiváló stratéga, diplomatikusan és intelligensen juttatja kifejezésre akaratát, igazságra törekvõ,jóindulatú. Élvezi a kellemes, harmonikus környezetet, mindenben egyensúlyra törekszik. A csodával határos, hogy horoszkópjaik bizonysága szerint, a két jegy együttélése ajánlott, valóban egymásnak lettek teremtve, noha szüleik határozták el házasságukat. Erzsébet naplója ennek a kialakított jellemrajznak segítségével íródott, de valójában az egész életrajz is.

Segítette Takáts Sándor is a Régi magyar nagyasszonyok címûkönyvében Báthory Erzsébet jellemzését, ez is megerõsítette a krónikást jellemét illetõen. „A házasságuk igen boldog volt. Báthory Erzsébet kitûnõen nevelte gyermekeit és kiváló gazdasszony hírében állott. Fõúri asszonyaink részérõl nagy tiszteletnek és szeretetnek örvendett. Igen sokan leveleztek vele, s még többen látogatták õt.”

A napló emlékezéseiben, vallomásaiban vannak fiktív események, neki tulajdonított érzések, gondolatok, de ez elkerülhetetlen volt. A naplóírásban az a szándék vezetett, hogy a becsületében oly mélyen megalázott és meggyalázott asszony, tisztultabb légkörben váljon ismertté, hogy Báthory Erzsébet igazsága e vallomásokban közelebb hozza õt azokhoz, akik az egykor élt, tiszteletérdemlõ aszszonyt szeretnék megismerni. A regényben vannak fiktív személyek is. Ilyen mindenek elõtt Ráchel.

A kézfogó

Valami belsõ indítatás arra késztet, hogy ne hagyjam elhatalmasodni az olykor rám nehezedõ szomorúságot, melyet a magány sugall.

Külsõ körülményeim adottak. Sokszorvagyok egyedül, éjjel álmatlanság gyötör, lenne okom, idõm, emlékeim, élményeim leírására.

Ferenc élete tevékeny élet, közéleti gondokkal, megbízatásokkal teli, vagy a török iga harcai szakítják el õt otthonától sokszor hetekre.

Ha itthon van, teljes szívvel osztom vele a gondokat, lehet mondani egy húron pendülünk a politikai kérdésekben, vagy inkább így: a haza szeretetében. A mûvészetek szeretete is egyformán hevít mindkettõnket. Együtt örülünk az új könyveknek, festményeknek, drukkolunk a sárvári nyomdában készülõ könyvekért. Olykor zeneestéket rendezünk, meg táncmulatságot, hogy tartalmasabb, vidámabb legyen együttlétünk. Folytatni akarjuk a vár renoválását is, egy új erõs falgyûrû fogja majd körül a várat, melyet egyszerû olasz bástyák biztosítanak majd. Ezt a munkát még Tamás úr és Orsolya asszony kezdte el, apánk és anyánk, így mondta Ferenc, s nekem jól esett, hogy õ közös szülõkként emlegeti õket. Igen, életem legszebb ajándéka, hogy Ferenccel lelki közösség-ben élünk. Nincs hatalmi harc, õ az én gyöngébb asszonyi vol-tomnak támasza, a bajban vigasztaló, nem uralkodik felettem, hanem gyöngéd társ, aki a betegséget szelíd simogatással gyógyítja. A fejfájások sokszor elveszítik erejüket, ha õ mellettem van, ha mesél, ha panaszkodik. De ha a bécsi urak hatalmaskodása miatt õ búsul, és tenni szeretne ellene, akkor én állok mellette, olykor az én szavam segít az õ nehéz döntéseiben.

Azonban, ha messze van, magányos vagyok, kétségeim vannak, lesz-e gyümölcse szerelmünknek. Õ neheztel ezekért a gondolatokért, és bölcsen int, hiszen még fiatalok vagyunk, elõttünk az élet.

Az éjszakai, borús gondolatokat ûzném el e vallomásokkal, és tölteném meg az emlékezéssel, most is, hogy õ messze van.És ez nem egy beteg lélek panasza, hanem emlékezés arra, hogyan lett életem, reményeim beteljesítõje.

Amiket vártam és amire vágytam vele kapcsolatban a sárvári látogatáskor szobájában ismerkedve vele, az valóság lett. Orsolya asszony gondoskodását, ahogy közel hajolt hozzám, Ferenc szerelmében most is érzem. S ez már a kezdet kezdetén is így volt.

Igen, a kezdet kezdetén, akkor, amikor elõször álltunk egymás-sal szemtõl szembe a varannói kézfogón. Csak az ujjhegyek érintkezhetnek, amikor egymásnak nyújtja kezét a mátkapár. Nem kézfogás! Csak érintés, s milyen bölcs ez a réges-régi szokás… hiszen a pár összetartozása, az a delejes érzés, melynek fel kell törnie a lélek mélyébõl, az mindkettõnkben jelen volt az érintkezéskor. Ez, a talán felülrõl alászálló kegyelem, hogy nem a szüleink akarata csupán a majdani nász, hanem felülrõl kapott összetartozás-tudat, amit úgy is lehet mondani: „egymásnak lettünk teremtve”. Mert hiszen mi más lett volna az a furcsa remegés, az a megmagyarázhatatlan sejtés, ami uralni kezdte belsõ valónkat. Aztán egymás mellett állva, ezt az eredendõ, a lélek mélyérõlfeltörõ bizonyosságot áldotta meg a prédikátor. „Örvendj Isten népe, s akik az Urat keresitek, jöjjetek és merítsetek az õ vigasztalása forrásából.”

A menyegzõ

Hosszú, hosszú, hónapok teltek el, míg újra láthattam, pedig vágytam erre. Néha írtunk egymásnak. Azt hiszem az én levele-im gyerekes irományok voltak, hiszen akkor még alig tudtam felnõttként gondolkodni. Ám Ferenc levelei felzaklattak, szinte remegve tartottam kezemben, és futottam a szobámba. Az õ levelei is nélkülözték a becézést, vagy valami, a mátkaságot semmibe vevõ kijelentést. Mégis õ már akkor tudta, hogy hogyan örvendeztessen meg. Ilyen egyszerû kijelentéssel, „szeretném, ha közelebb lennék hozzád”, „vigyázz magadra”. Beszámolt a Bécsben történt dolgairól is, ami az én egyhangú életemet felderítette. Szinte átéltem vele azokban a napokban mindazt, ami vele történt. A kettõnk között lévõ kötelék szerepét töltötték be ezek a levelek, vagyis hogy a levélben lévõ szavak, az õ szavai egyben az õ közelsége… kettõnk titokzatos eggyéválása. Mintha a becézés nem is lenne fontos, mert a távolságot pótolja a szó, valóban pótolta és több is volt annál. Nem tudom szavakba foglalni, valami különös érzés a szív körül, a szívben…. Hogy Ferenc hozzám tartozik, s hogy neki én fontos vagyok. Azon a napon, amikor megjött a levél, csak merengtem tétlenül szobámban. Talán akkor kezdõdött el álmodozással, a fellegek tovavonulását bámulva, amit a világ szerelemnek nevez.

Noha akkor még én éretlen voltam, de azt hiszem azok az érzések, hiszen csak érzések voltak, és csak a szívem jelezte a változást, a testem még hallgatott, mégis valamiképp a szerelem hírnökei voltak. A leveleket kincsekként õriztem, rejtegettem, újból és újból elolvastam. Minden levélre válaszoltam, de az érzéseimrõl hallgattam,csupán utánoztam az õ óvásait. Õ azért bátrabb volt, és valószínûleg õ okozott több örömöt nekem, noha minden levele így kezdõdött, „igen megörvendeztettél soraiddal.”

Azt hiszem, akkor már benne is ébredezett a szerelem, amit oly bensõségesen ébren tart még ma is. A lakodalom közben egyre közelebb jött. Mennyi hálával tarto-zom Ráchelnek, hogy árvaságom terhét felvállalta, és a készülõ-dést a kelengye ügyében, meg az udvarmesternek adandó utasí-tásokat hiánytalanul intézte szinte éjt nappallá téve.

Látva az én tudatlanságom, a döntések terhét is magára vette, és elintézte. Engem a maga módján vigasztalt, mintha érezte volna, hogy örülök is meg félek is attól, ami elõttem áll, az asszonyi léttõl. Mindez talán kisebb félelem lett volna, ha anyám mondhatta volna el az asszonyi sors megannyi titkát. Aztán, hogy közeledett a nagy nap, az elõkészületek zavarossietséggel teli idõszaka is elcsendesedett, és a félelmeket a Fe-renccel való találkozás lehetõsége töltötte be. Mintha Ráchelbiztatása, „Boldog leszel, kincsem”, hatott volna rám. Igen, úgylátszott mégiscsak felnõttem a feladathoz, hogy asszonya leszekegy alig ismert idegennek testestõl, lelkestõl, akit mégiscsak kö-zelinek érzek. A jegyruha,vagyis a kelengye vadonatúj ládákban készen állt. A lakodalmi ruhák, négy-öt rend drágakövekkel ékesítve, boglá-rokkal díszítve.

Párták, fõkötõk, elõkötõk a szivárvány színeiben várták velem együtt, hogy az a nap, amely sorsunkat összeköti szétszakíthatatlan szálakkal, eljöjjön. Mindent itt hagyok, gondoltam el álmatlan éjszakáimon, csak néhány szolgálót és Ráchelt, a szeretõ dajkám viszem magammal.Õ majd tanúja lesz az új életemnek, s úgy, mint eddig velem együtt sír majd, és velem együtt nevet…. ha felvirrad majd az én szép napom.

Végre felvirradt. Megteltek a vendégszobák, és Ferenc is meg-érkezett néhány nappal elõbb, noha az elõírások szerint csak a lakodalom napján érkezhetett volna a võfénnyel, mert a menyaszszony csak a menyegzõ napján láthatta mátkáját, de Miklós bácsikám engedményt tett, megszegve a szokások hosszú sorát. Ferenc ugyan így is távol volt tõlem, de mégse az ország másik felén.

István nagybátyám ebben az évben lett fejedelemsége mellett lengyel király, õ nem tudott eljönni, de kedves levelet írt, és szép ajándékot küldött. Anyám helyett szeretett akkor, s gondjai köze pette is fontos voltam neki. Tudtam, hogy igazak szavai, mert õ mindég, országos gondjai mellett, a családját szeretõ gondosko-dással vette körül. Levelében anyám helyett áldott meg bennün-ket új életünk kezdetén, mintha érezte volna, milyen nagy szük-ségem van az õ szeretetére és áldására.

Ferenc szüleit is nagybátyja, Nádasdy Kristóf és felesége, Choron Margit asszony pótolta, s láttam, milyen bensõséges szeretet köti õt hozzájuk. De képviseltette magát Miksa császár és magyar király, valamint a fõhercegek is, szép, értékes ajándékokkal. A vendégek hangosan örvendeztek a „ceremóniák” végén, ami szép rendben, a hagyományokhoz híven megtörtént. Engem ezeknek a szokásoknak hosszú sora fárasztott, alig vártam, hogy vége legyen, és egymás mellett ülhessünk a vacsoraasztal mellett, Aztán ez is megtörtént. S akkor Ferenc átfogta a vállam, hozzám hajolt kópésan, mint egy nagy gyerek: Hál Istennek, vége van… – s engem ismét megörvendeztetett hasonlóságunk, hogy õ is várta a hosszú ceremóniák végét Szép vagy… a legszebb ebben a sokadalomban. –De ezt már nem kópésan, hanem õszinte melegséggel mondta.

Mindketten legszívesebben már megszöktünk volna a számunkra rendezett vacsora elõl, sajnos a vége még igen messze volt. Igaz, rövidíteni vétek lett volna, hiszen a vendégek a finom falatokért szívesen töltenek itt órákat, és a hangulat is most kez-dett emelkedni. Akkor már bõven fogyott a bor, vidámság, öröm, nevetés minden felõl. A zenészek andalító, halk muzsikával fokozták ezt az emelkedõ jókedvet.

Majd kezdetét vette a tánc, amibetetõzte a felfokozott hangulatot. Én igazában akkor engedtem fel, megszabadultam a feszültségtõl, és a test ritmikus hajlongása közben, szívemet csak egy érzés töltötte be,

hogy most már igazán Ferenchez tartozom. A menyasszonyi tánc közben olykor érintkezett a kezünk, s a delejes érzés ebben a boldog önfeledtségben hatványozottan átjárt. Igen, azt hiszem, életem egyik kivételes, mámoros érzése volt… mentes minden földi esendõségtõl… mintha megnyílt volna az ég, s áldással harmatozva az üdvözült örömöt elõlegezte volna nekem, s azt hiszem Ferencnek is, hiszen a szemünk egymást kereste, ha a tánc törvénye eltávolított bennünket egymástól. Amikor a võfény és a nyoszolyólány átkísért bennünket Ferenc szobájába, és elköszöntek minden szépet és jót kívánva, végre egyedül voltunk. S akkor õ megfogta a kezem: – Ne félj, most már csak mi vagyunk ketten. Mi dönthetünk kedvünkre… most csak az a fontos, hogy szeretjük egymást… Mert úgy-e szeretsz? Én komolyan bólintottam. Ekkor õ felkapott, mert erõs volt már akkor is, és körbe szaladta velem a szobát… azt hiszem, többször is.

– Hát csak ez a fontos. Én már akkor szerettelek, amikor anyám elmondta, hogy élénk szemû kislány vagy… kicsi, fehér és nagyon szép.

Anyám boldog volt, hogy megismerhetett, és meg-szeretett azon nyomban… Én pedig látatlanul kezdtelek szeretni anyám szavai nyomán, kicsi Erzsó. Nem Erzsébet, és nem Elizabeth… nekem kicsi Erzsó leszel mindörökké…

Sárvár és a Nádasdyak Báthory Erzsébet és Nádasdy Ferenc a varannói menyegzõ után Sárváron, a Nádasdyak várában telepedtek le, és életük nagy részét ott is töltötték, noha több várat birtokoltak, és lehetõségük volt változtatni lakóhelyükön. Sárvár már a római hadiútnak is fontos állomása volt.

Savaria felõl erre vezetett Pannónia fõvárosába, Aquincumba az út.

Késõbb királyi palánkvár. l328-ban kiváltságos város, városi jogokkal.

Az akkori vár feltárása szerint várfal vette körül, melyhez háromszintes toronyépület csatlakozott.

A XlV. században Zsigmond a Kanizsayaknak adta Sárvárt. Õk a palotarész kétszeres bõvítését végezték el. A toronyszerû épülethez csatlakozott a század végén kialakított palotájuk. A következõ építkezések-bontások miatt kevés maradt meg a gótikus épületbõl. A kaputornyot is õk kezdték építeni. Kanizsay Orsolyával Sárvárt is megkapta Nádasdy Tamás. Ebben az idõben apja, Nádasdy Ferenc foglalkozott a ház ügyeivel, aki Mátyás király seregében volt ezredes kapitány.

1532-ben a török ostromolja, de sikertelenül. Az apa Tamás fiának írja: „Nagyságod mondjon köszönetet, megõriztük a mezõvárost…” A jegyváltás után 1532-tõl állandóan javították, épült, szépült a vár, a nemzeti mûvelõdés középpontja lett. A vár védõmûveit is kijavították, a várárok medrét szabályozták, és megerõsítették a várost. A vár védõöve földsáncokkal épült palánkvárból állt, de minden oldalról, jól védett ötszög alaprajzú szegletein nagyméretû ó-olasz földbástyákkal.

A kaputorony alapjait is megerõsítették, hogy magasítani tudják. A váron belül német, olasz, magyar mesterek dolgoztak, csinosítják az épületeket, majd újakat emelnek. Ekkor készül el a szép reneszánsz nyitott folyosó, melynek földszinti része ma is látható.

Nádasdy Tamás nemcsak a vár védelmére viselt gondot. Ifjú korában itáliai egyetemeken tanult, sok híres tudóssal került kapcsolatba, tudta, hogy a „tudomány” ébresztése milyen fontos, s mivel udvarában sok ifjú és leánytanult, ezértÚjszigeten 1534-ben kõbõl és téglából „községi” iskolát alapított. Iskolamesternek Sylvester Jánost hívta meg. Õ jeles protestáns tudós volt, aki Melanchton példájára latin nyelvtant készített, s az elsõ példa mondat ígyhangzott: „Ídes a hazánakszerelme.” Õfordította le az Új Testamentumot magyarnyelvre. Nádasdy Ferenc értékelte munkáját, és Krakkóból meghívta Abádi Benedeket, a jeles nyomdászt, és azideiglenesen felállított nyomdában kinyomtatta. Gyakori vendég volt a várban Tinódi Sebestyén, a költõ is.

A várúr eszközölte ki számára a nemességet. A Nádasdy ud-varban kapott menedéket Dévai Bíró Mátyás prédikátor ül-döztetése idején. Õ is az újszigeti iskola egyik mestere volt. Az egykori források tanúsága szerint a sárvári udvar társadalmi, politikai, katonai és kulturális szerepe nem csökkent azt követõen sem, hogy Nádasdy Tamás és Kanizsay Orsolya helyét Nádasdy Ferenc és Báthory Erzsébet foglalta el.

Sárvárott naponta tizennégy asztalnál hetven-nyolcvan fõbõl álló udvartartás étkezett.

Nádasdy Ferenc idején a védõmûveket kezdték el kõbõl építeni, mivel 1588-ban súlyos török támadás érte a várat. Az építkezést csak 1615-ben fia, Pál fejezte be. Ekkor épültek fel a kõfalak és a kõbástyák a régi favázas vár helyén. A várúr keveset lakott Sárváron, a török elleni harcok huzamosan távol tartották, de az iskolát fenntartotta, és a kiváló embereket õ is pártfogolta. Amikor Magyari István udvari prédikátor lett, második könyve, az elhíresült: „Az országban való sok romlás okairól” címû mûve is a sárvári nyomdában lett kinyomtatva. S noha Nádasdy Ferencnek az ország védelme volt az elsõ, de a mûkincsek, az értékes festmények, ötvös munkák, könyvek éppen úgy gyarapodtak a várban, mint apja életében.

A család minden tagja gyarapította a kincsesházat. Pál fia, a harmadik Ferenc két palotaszárnyat építetett, s ezzel teljesen körbezárta az udvart. Az ötszögû várban egy ötszögû kastély épült. A kaputornyot a várépülethez kapcsolta, és pompás díszkertet alakított ki mellette. A homlokzatot egységesítette, és a háromszintes épületet kétszintesre alakította át. Nagyapja, a „fekete bég” híres csatáit Hans Rudolf Miller bécsi festõvel megfestettette. Nemcsak a családi dicsõség ábrázolása vezette, hanem Zrinyi Miklós szellemi örökségét akarta folytatni, a török elleni harcra buzdítani e dicsõ gyõzelmekkel. „A múlt példáival lelkesíteni, a török elleni harcra összefogni Magyarország erõit.” Ténykedéseiben azt a hagyományt követte, mely dédapjától kezdõdõen kialakult Sárváron, a lutheránus egyház intézményeinek támogatása, és a humanista irodalom patronálása. Azonban 1643ban katolizált, így a protestánsokelveszítették mecénásukat. Õt lefejezték 1671-ben, az ismert Wesselényi összesküvés miatt. Az unoka a nagyanyja, Báthory Erzsébet nyomdokain jár, hiszen õ is életével fizetett, ártatlanul szenvedett éveken keresztül. A Nádasdy birtokokat elkobozták. Négy millió korona értékû aranykincs lett az udvari kamara haszna. A császárnak jól jött a várúr lefejezése.

Az igazi veszteséget mégsem az aranykincs jelentette, sem könyvtárának széthordása, becslések szerint 2500 kötet, bár ez is pótolhatatlan volt, hanem az, hogy a méltatlan halál megfosztotta az országot egy hazáját és egyházát mindennél jobban szeretõ fõúrától, aki másoknál messzebb látott, és hazáját, egyházát szolgálta volna még évekig.

Kettõnk szerelme

Mint amikor a nap szelíd sugarai hetekig aranyozzák a láthatárt, békét hintve hegyekre, ligetekre, a vársétány mellett bontakozó virágokra, úgy kapott fényt, melegséget minden bennünk, körülöttünk a kezdet kezdetén. Le tudom-e írni mindazt a derût, amit talán nem kérkedés boldogságnak nevezni, s ami Ferenccel kötött házasságom révén életem része lett. Amikor Varannóról elindultunk Sárvár felé, már az a kevés fé-lelem is eloszlott bennem, ami eleinte kettõnk összetartozásátmegkérdõjelezte. Ferenc a békességet és a harmóniát mindennéljobban szerette, egész lénye ezt sugározta, s nekem csak elkellett fogadnom ezeket a kincseket. Kedvessége, irántamtanúsított gyöngédsége, attól kezdve, hogyegyedül maradtunk szobájában Varannón, úgy vett körül engem, mintha egy rosszhelyen nõtt virág lennék, akit õ átültet a jó talajba, s ezzel alegfontosabb történik meg kettõnk együttélésében.

Ha azt mondanám, hogy Ferenc jó embernek tûnt a kezdetkezdetén, keveset mondanék el róla. Õ tisztaszívû volt, igazságos, a dolgokat mérlegelni tudó, és döntéseit mindég józan megfontolás után hozta meg. Ezek a tulajdonságok most is minden gubancot, félreértést, ami adódhat két ember között, áthidalnak. Igaz, õ volt az idõsebb, jelleme kialakultabb, többet is tanult,mint én, ezért bizonyos fokig irányított engem, de sohasem úgy,mintha ehhez joga lenne, tekintélyét sohase akarta rámerõltetni.Mindég megkérdezte: „Úgy-e te is így gondolod?”Kettõnk összetartozása ezekben a szép napokban növekedett.Mindez nem jelenti azt, hogy ez csak eleinte volt így. Õ nemváltozott meg, így van ma is, de le kell írnom, mert a bennemébredezõ öröm, a kezdeti idõszak ébredezõ boldogsága igenkorán, szinte az elsõ közös esténktõl lelkem mélyéig hatolt. Gyerekéveim sötét felhõi már akkor szétfoszlottak. Melyek ezek a felhõk? Leginkább szüleim halála, ez akkor még közeli volt. István távollétét is nehezen viseltem el, mert nélküle magányos let-tem.

Imola kisasszony idegen maradt számomra, szigorúsága úgy tûnt, mintha szíve se lenne. Egyedül Ráchel maradt nekem, aki szeretett és vigyázta lépéseimet, olykor tanácsot is adott. Ferenc betöltötte azt a távolságot, mely köztem és a világ között tátongott attól kezdve, hogy megkérdezte tõlem: „Úgye, sze-retsz?” Nemcsak õt kezdtem el szeretni, hanem mindent és min-denkit, aki, és ami része volt életemnek…

Ilyen a szerelem… sodró ereje jobbá teszi azt, aki képes elfogadni a másikat testestõl, lelkestõl. Pedig talán azokban a kezdeti idõkben én még messze voltam az érzések beteljesedésétõl, de Ferenc ölelése az elsõ estétõl kezdve nekem épp olyan fontos volt, mint lelkének kincsei.

Szeretném hangsúlyozni ez a vallomás vele kapcsolatban éve-ken keresztül igazolódott. Vagyis távol van attól a mondástól, „aszerelem vak”. Én ma is boldog asszony vagyok, és õ hiányzik nekem minden nap, ha távol van, repesve várom érkezését. Szinte rejtegetni szeretném az örömöt, ha megérkezik. De ez igazságtalan és bántó lenne, hiszen õ is örül nekem. Olykor még mindég a magasba emel, ha megérkezik… Kedvessége pillanatok alatt betölti azt a hiányt, amit távolléte okoz.

Csejte felé A nyár beköszöntésével Ferenc egyik este, amikor különösen elviselhetetlen volt Sárváron a nappalról ottrekedt hõség, megkérdezte vacsora közben Erzsébetet, lenne-e kedve Csejtén tölteni a nyarat. Erzsébet maga is szenvedett napközben a nap áldott melegétõl, örült a kérdésnek, és gondolkozás nélkül igennel válaszolt. Tudta, hogy Csejtén, a kastélyban hûsebb a levegõ, a hegyekbõl alászálló szelek jótékonyan hatnak a tomboló, nyári melegre. Másnap kora reggel indultak, néhány lovas és szolgálókíséretében. Ferenc is lovon ült famíliárisai között az útkezdetén. Nem siettek, épp hogy csak ügettek komótosanhegyeken, völgyeken, városokon át. Az úrnõ szerette volnamindazt, amit lát, szívébe zárni, mint kezdõdõ, új élete ha-tárköveit, s a lágyszívû dominusz, Nádasdy Ferenc az óhaját örömmel fogadta, érezte, ez az út most kettejük harmonikus életének a kezdete, s talán ilyen marad még sokáig. Együtt szívják be majd a hegyek felõl jövõ erdõk illatát a hegyilejtõkön, együtt örvendeznek a fenyvesek titokzatos suttogásának…

Esténként az egymást túlszárnyalni akarómadárcsicsergésnek, amely olykor lélegzetelállítóhangversenyhez hasonló, mégis más, egyszerûbb, de éppen ezért meghittebb, pihentetõ… a lelket magasba emelõszimfónia. Pozsonyban megpihentek, a Nádasdyak palotájában töltötték az éjszakát, de már kora reggel tovább indultak. Már a Vág völgyében jártak, a nap ismét minden melegét a földnek ajándékozta.

A folyó partja állandóan változott, bokrok, fák, legelõk vagy távoli dombok tûntek fel, s maradtak el pillanatok alatt. Ha elidõztek egyegy látványon, ezek a messzi fenyvesek, hívogató ligetek voltak, mert dél felé járt az idõ, s még jókora távolság választotta el õket a céltól.

Egy kisebb fenyõerdõ csábításának nem is tudtak ellenállni.

Ferenc megállította a menetet, leszállt lováról. Elõkerült a kosarakból az úti elemózsia, asztalt terítettek a zöld füvön. Igaz, sohasem lehetett tudni ezekben az idõkben, még a határokon belül sem, honnan, mikor kerül elõ egy portyázó török csapat, hiszen hadszíntér volt az ország, és itt néhány békés magyar falatozott. Bár, voltak közöttük fõurak is, akiket rabságba ejteni nem kis hasznot ígér, és Nádasdy alig húszéves, még nem harcedzett katona, s no-ha kísérete felfegyverzett, harcra kész, mit ér az a néhány ember egy ellenséges csapattal szemben. De nincs ok az aggodalomra, az erdõben mélységes csend honol, csupán néhány okvetetlenkedõ harkály kopácsol. Aztán evés közben a jó hír is megérkezett, egy kis forrás csobog nem messze. A borosüvegekbe visszakerülnek a dugók, a nyári, tikkasztó melegben legtöbben a friss forrásvizet itták a sült báránycomb és az almás rétes után.

Erzsébet és Ferenc a kísérõ uraktól távolabb ültek egy óriás fenyõ árnyékán. Ferenc most kérdezte meg elõször feleségét, van-e kedvenc virága. Amaz letépett egy szál fehér szirmú virágot, mielõtt felelt volna. Egyszer, még kisgyerekkorunkban Ráchellel felmentünk a hegyre Varannón. Õ tanítgatott a vadvirágok ismeretére. Ehhez hasonló virágot mariska-virágnak nevezett, de annak másféle levelei voltak. Bécsben ehhez hasonló, nagyobb szirmú a margaréta.Én a rózsát szeretem, a piros rózsa a kedvenc virágom. A lápon néhol vízililiomok nõnek, én azokat szeretem. Ha István vigasztalni akart, mert valami miatt megbántódtam, hozott nekem sárga liliomot. Ma sem tudom, hogyan szerezte, igaz, a láp ott volt a legsekélyebb, ahol ezek az íriszek nõttek.

A délutáni napsütés elõl Ferenc is a hintóba menekült. Lassan az alkony is teregetni kezdte szárnyát, és már közeledtek Csejte felé. A faluba érve, éppen az esti harangszó kondult. A házak elõtt és az ablakokban a falu népe kí-váncsian nézte a közelgõ lovasokat, kocsikat.

Legtöbben tudták, hogy a fiatal Nádasdy jön feleségével a kastélyba.

A hír már napközben bejárta a falut, azt is tudták, hogy az úr, ezen a tavaszon házasodott, és a fiatal grófnõ az erdélyi Báthory István fejedelem unokahúga, s alig tizenöt éves. Ferenc még a hintóból megmutatta a kopár hegyen magasló várat feleségének. Azt is elmesélte, hogy a vár és a faluban lévõ kastély csupán tíz éve Nádasdy birtok. A várat 1566-ban kapta özvegyként ajándékba Kanizsay Orsolya akirálytól. Õ anyja halála után örökölte meg. A vár a tatárjárás után épült 1260-ban.

Egyik ura Csák Máté volt. Csejte a török idõkben nem számított jelentõs erõdítménynek, mert nehezen közelíthetõ meg, urai is a faluban lévõ várkastélyban laktak. S noha a kõvár nagy kiterjedésû, lakható része jóval kisebb. De az ebédlõ palotában és az úr szobájában kristályüveg az ablak és fehér, mázas kemence van. A sárvári vendégek is a kastélyban laktak hetekig, de Ferenc feleségével már másnap felment a várba, s ott töltötték az éjszakát is.

Csejtei idill

Sok emlékezetes napot megörökíthetnék, és szép emlékként megmaradna vallomásaim kiemelkedõ részeként. Egy napot azonban mindenképp ki kell emelnem a sokból… és ez a csejtei várban töltött napunk, házasságunk kezdetén. A kastélyból csekély kísérettel indultunk el, amíg a nap csak gyenge sugarakkal jelezte a reggelt, kíséretünk pedig, távolról követett. Ez a nap, együttlétünk, kettõnk összetartozásának egyik legerõsebb pillére lett. Mit is mondhatnék róla?Hiszen a hegy kopár. Sziklás talaján csupán itt-ott található bozótos növény, egy-egy vadvirág, né-hány szál fû kíséretében. Ezeket a ritkán nõtt virágokat foszto-gatták a méhek, darazsak igen szép számban, és a pillangók sem hiányoztak. Mi lovainkról leszállva, kézen fogva mentünk, mint két nagy gyerek, akik felfedezõ útra indultnak, mert még sohasemláttak belülrõl hegyen épült várat. Én valóban nem láttam. A vállalkozás kalandosnak ígérkezett, mi pillangókat kergettünk, a darazsak, méhek minket kergettek, olyan volt az egész, mint amikor Istvánnal jártunk felfedezõ úton kora gyermekségünkben. Olykor Ferenc kergetett engem, amennyire az emelkedõ hegy engedte, fel is kapott, s így vitt tovább. Azt mondta kópésan, Csejte úrnõje nem járhat gyalogosan… Õ lett a a kóbor lovag, aki meg fogja hódítani a vár asszonyát, és behódolás után õ lesz a vár ura.

Az õrség tisztelettel és rokonszenvvel fogadott bennünket. Be-lül azonban a vár kongott az ürességtõl. Sehol egy lelket sem lá-tott az ember. A pitvarból nyíló helységek cselédsége messze volt tõlünk. Elõször az alagsort jártuk végig. Itt voltak a börtön cellái. Megnéztük a kínzókamrát is, és a kínzóeszközöket, amelyekkel kínozzák a vallatók a szegény bûnösöket. Vastag kötelek, fogók, vasláncok, kövek, melyeket a csigákra felhúzott rabok lábára erõsítenek, spanyolcsizmák és egy vasszûz.

Ezek a szörnyû vallató eszközök azt a célt szolgálták, hogy a „bûnös” azt is vallja be, amit el sem követett. Vagy ha valóban bûnös, bûnhõdjék iszonyatos kínok között, s bánja meg tettét.

Innen elsiettünk, két emelettel feljebb, a szép kilátást ígérõ pa-lotába. Az ablakerkélyre kilépve, elénk tárult a hegyvidék ködbeveszõ hegyeivel. Én Ferenc vállára hajtva fejem rejtegettem a börtönélmény döbbenetét, de õ megérezte, és megsimogatott. Az úr szobájában frissen húzott, szuperlatos ágy fogadott, szí-nes ládák, bõrrel bevont támlás székek, a fehér, mázas kemence szinte világított. Ferenc, hogy elhessegesse borús gondolataim, megkérdezte: – Nem éhes a vár úrnõje? Én nevetve bólintottam, s õ karonfogva levezetett a konyhába, útközben kioktatott, hogy az ebéd intézése a várúrnõ feladata. Persze ez is csak a móka kedvéért volt. Kíváncsian várta, tudok-e önállóan intézkedni, ahogyan illik, s én játszottam a saját lábán álló nagyasszonyt.

Határozott hangon mondtam: – Ebédelni szeretnénk az ebédlõ palotában.

Az ebéd, mint a „Térülj, térülj asztalkám” mesében, percekalatt ott gõzölgött az elsõ asztalon, hiszen tudtak az érkezésünk-rõl, vártak bennünket, és valóban mi voltunkennek a hatalmas várnak az urai.

Komótosan, illedelmesen ettünk, nagyokat kor-tyolva a jéghideg borból. Igazi, ünnepi ebéd volt, sültek, borok,mézes sütemény, még dinnye is az ebéd végén.

Az „úr” szobájában pihentünk aztán, elfelejtve börtönt, kínzást,török háborút… Csak mi voltunk abban a hatalmas várban, a tiszta, napfényes, hûs szobában és a szerelmünk, amely már mentes volt a tudatlanságtól és a félelemtõl, mert a másik ismert, szeretett társ, és barát, aki mindkettõnk számára felülrõl rendeltetett…

Késõ délután ébredtünk éhesen, szomjasan, és az ebédlõbenmár várt az estebéd. Aztán ránk köszöntött az alkony, aszobából nyíló ablakerkélyen.

Ott ültünk hosszan, a csend végtelenné tágult. A távoli hegyek mögött a lemenõ nap sugarai még láthatók voltak. Piros fényben úsztak a felhõk… Szinte égett a láthatár… Aztán a he-gyek mögött eltûnt a nap, sötétlila ködöt hagyva maga után, de még felvillant egy-egy sugár a felhõk járása közben… végül minden lágy, barnáslila színben nyugodott, várva az esthajnalcsillagjöttét, amely fel is tûnt rövidesen… Így a sötétség mégsem gyõzött. A naplemente mintha átköszönt volna a holdfénynek, a csillagoknak… ki tudja, hány percen, órán belül, mert mi alig érzékeltük az idõ múlását. Élveztük a létezés, az összetartozás, ünnepi esténk csendjét… Alig, alig ejtettünk szót… és ez is természetes. A rendkívüli pillanatokat mindég mélységes csend kíséri. A holdfénytõl és a csillagoktól ékes estén észrevétlenül köszöntött ránk az éjszaka. Nem választottunk csillagotmagunknak, mert az éj minden fénylõ csillaga nekünk ragyogott ezen az éjszakán…

Ferenc a karjában vitt a szobába, s a kristályüvegen keresztül áradó holdfény társaságában folytatódott az ünnepünk. Talán leírni sem szabad azt a tiszta csendet… örömöt… kettõnk egymást akarásának vágyát úgy, ahogyan éreztük… Mert az élet igazi örömei megtörténnek… adatnak… Nem szabad a szavak nyûgét rájuk erõltetni… nehogy a fenséges csendbõl aláhulljanak…

Maradjon az a ünnepi óra, az éj csendje… a beköszönõ fény két ember titka… melyet híven õriznek éveken át, talán egészen a halálukig…

Sárvári hétköznapok és az ünnepek

Újra olvasva vallomásaimat, úgy tûnik csupa öröm, szárnyalás volt házasságom elsõ éve. Ez pedig, az igazságnak egy része csupán.

Az élet legtöbbször a hétköznapok zsúfolt tennivalói, elvégzendõ feladatok, melyek sokszor nem is testre szabottak: rend, kötelességek sora, büntetés, gyógyítás, kerti munka, és a lelkünket sújtó adottságok: betegség, egyedüllét, álmatlan éjszakák, valakinek a hiánya, felsorolni is nehéz, ami az életet terheli, jobban, mintsem el tudnánk viselni. Túlságosan is váratlanul ért, mint várúrnõt a feladatok soka-sága és az én testi, lelki adottságaim, de fõként tudatlanságom révén a siker bizony késett. Lányságom felelõtlen, nagyobbrészt tanulással, hímzéssel vagy csupán olvasással, merengéssel telt napjai Sárváron tennivalókkal telítõdött. Felelõsség terhelt a várügyes-bajos dolgaiban. Én voltam az úrnõ fiatal korom ellenére, akit kérdeztek, s akinek tudnia kellett a helyes választ. Felügyelni a cselédeket, ellenõrizni, vagy mérlegelni a vádaskodást, olykor büntetni a tolvajt vagy egyéb bûnöket. A legnehezebben elviselhetõ Ferenc távolléte volt. Miután Csejtérõl visszatértünk Sárvárra, õ mint a fiatal nemes úrfik ura, nevelésükért felelõs volt, és a hadviselés megannyi tudnivalóit gyakorolta velük. Bár ezeket az éveket a béke éveinek nevezték, de valójában nem volt mentes az életünk a háborgatásoktól, a rablásoktól, és ezt a rabló, portyázó életet törökök, németek, magyarok egyaránt gyakorolták.

Eleinte nem is értettem, ha nem támad az ellenség, miért kell heteken át járni a vidéket, idõnként lest vetni, a török területérõl foglyokat hozni. Ferenc mosolygott együgyûségemen, s válasza végül is meggyõzött, amikor elmagyarázta, ez csak válasz a török gazságokra, mert õk a szerzõdések ellenére rabolnak, és nemcsak élelmet, állatokat, hanem fiatal lányokat, fiúkat, akiket rabszíjra kötve visznek el édes hazájukból, a fiúkból janicsárokat nevelnek,és saját hazájuk ellen vetik õket harcba.

Õk bizony nem ismernek sem Istent, sem embert, mert a céljuk az ország teljes megsemmisítése.

Ezekben a harci cselekvésekben, portyázásokban Ferenc is so-kat tanult, néhány év alatt a bátor katonák közé sorolták, a hadak vezére lett. De én ezért a dicsõségért nagy árat fizettem, hiszen néha hetek, hónapok teltek el, míg viszontláthattam. Ilyenkor feledve lett minden, és õ pótolni akarta a férj minden gyöngédségét, visszavarázsolni arcomra a mosolyt, betölteni az ûrt, melyet távolléte oly szomorú gondolatokkal, érte való aggódással telített. Feladatom volt a várban élõ nemes – és polgárlányok nevelésé-nek, tanulmányaiknak ellenõrzése, sõt bizonyos fokú nevelése is. A varroda lányait himzõfonallal, textil anyagokkal ellátni, ezeket beszerezni, arról nem is beszélve, hogy menyegzõ elõtt a kelengye elkészítésének szorongatott idõszakában még éjszaka is közöttük dolgoztam én is. Mégis, talán ez a feladat volt számomra legkevésbé terhes. De mindennél nehezebben tanultam bele a betegségek, gyógyí-tások sokféle ismereteibe. Évek teltek el, míg képes voltam akár-csak nézni is a vérzõ sebeket, elgennyedt tagokat, fekélyeket. Járványok idején a várban gyógyultak, vagy haláloztak el a fertõzést kapott lányok, gyerekek, és ilyemkor kellett volna barátkozni a halállal, de erre bizony képtelenek vagyunk. A gyógyítás nélkülözhetetlen a gyógyfüvek ismerete nélkül, ennek tanulása idõigényes feladat. Szerencsére mindég voltak a várban vénaszszonyok, akik szívesen, és avatottan végezték a füvekkel való gyógyítást. A patikus is jó emberem volt, sokat tanultam tõle, tanácsot adott, ha orvost nem tudtunk keríteni.

Ezekben az években kezdõdtek a fejfájásaim, s ezek egyre job-ban megkínoztak. Néha, napokon át szenvedtem, olykor ágynak is vetett.

Ferenc komolyan vette a bajt, még Bécsbe is elvitt egy orvoshoz. Sokat õ sem segített rajtam. Adott valami szeszt egy üvegecskében, de azt mondta, hogy ki kell takarítani a fejbõl a borús gondolatokat, s helyette örvendezni minden szépnek, jónak.

Azt is ajánlotta, keressem a jó levegõt, sétáljak sokat a parkban,és semmit se erõltessek, engedjem el magam egészen. Így aztán a kertet is többet látogattam. A várasszonyoknak ebben az idõben a kert, a veteményes és a gyümölcstermelés volt a legkedvesebb foglalatosság, versenyeztek egymással, ki termel legkorábban zöldség – félét vagy gyümölcsöt. Még az uralkodó is részesült ezekbõl a korai magyar termékekbõl, nemesített gyümölcsökbõl, s állítólag igen örvendeztek ezeknek, különösen a gyümölcsöknek.

Mindezeket,melyeket felsoroltam, mint rám háruló feladat, a magyar nagyasszonyok vígan, gondtalanul végezték, sõt öröm-mel is. Én viszont eleinte csak nyögtem e feladatok sokasága miatt. És bizony, ha nincs Ráchel, mi lett volna velem, aki nemcsak tanácsolt, döntött is helyettem, és tanítgatott a „felnõtt” életre, valójában az ügyefogyott nagyasszonyt helyettesítette. Istenem, mennyi mindent köszönhetek neki! Mondtam is többször, „Te vagy a várúrnõ, Ráchel.” De ezt csak Ferenc tudta, bár lehet, hogy a cselédség is sejtette. Ferenc olykor ajándékkal tért haza útjairól, és sohase feledkezett meg Ráchelrõl sem.Ilyenek voltak az én terhekkel átszõtt hétköznapjaim, de nem hiányoztak az ünnepek sem, s ezek tették színessé az életet. A szigorú kötelességeket is olykor fénnyel vették körül. Zeneesték, táncmulatságok, mint a lakodalom, óévbúcsúztató, farsang, sze-rettem az utazásokat is, hol a birtokainkra, ritkábban az ország-gyûlésre, Pozsonyba utaztunk.

Ferenc az õ kényszerû útjaira, birtokok ellenõrzésére, felmerülõ gondok elintézésére engem is magával vitt. Ezek az utak kárpó-tolták a távolléteket. Ha egy vár, vagy birtok hívta õt hivatalos ügyben, együtt szálltunk be a hintóba, vagy a lóra, s én is részt vettem az õ munkájában vagy csupán az utazásban. Lassan is-merni kezdtem a nagykiterjedésû Nádasdy birtokot, a várakat megbízott uraival, asszonyaikat, de valójában legjobban az uta-zást élveztem, a vidék állandóan változó látványát.

Ecsed sík vi-déke után alig tudtam betelni a Kárpátok hatalmas hegyvonula-taival. Legtöbbször, míg õ intézte az ügyeket, én a vidékkel ismerkedtem, a vár valamelyik bástyájáról vagy egy torony magasából szemléltem az elém táruló tájat. Máskor egész délelõttöt eltöltöttem a várral való ismerkedésben. Az udvarmester mesélt a régi uraságokról, s szinte megelevenedett elõttem a vár dicsõ múltja vagy szomorú tragédiája a török idõk viszontagságaiban. Kivételes örömben volt részem, ha Pozsonyba indultunk az õszi vagy a tavaszi oktávákra.

Ezekre, ha volt rá lehetõségem, új ruhát is varrattam. Az is boldoggá tett, hogy Ferenc még akkor is ragaszkodott az én kíséretemhez, ha én gyöngélkedtem.

– Útközben meggyógyulsz – szokta mondani, s ez valóban legtöbbször meg is történt. Az a változás, amit a város, pozsonyi házunk jelentett, csak tetézte várakozásomat. Ilyenkor visszafiatalodtunk, noha még nem volt erre szükségünk, de nagyon igaz a mondás, a változás gyönyörködtet. Igazi élmény az országgyûlés volt. Én az asszonyok között, a karzaton ültem, sok fõurat személyesen is ismertem feleségeikkel együtt, akik eljártak Pozsonyba, és barátságot kötöttem velük. Minden érdekelt, ami elhangzott, de ha tudtam, hogy Ferenc is felszólal, szívdobogva vártam, s a legtöbbször büszkeség töltött el, ilyen fiatal szónok asszonya vagyok, aki fiatalsága ellenére mindég az igazság mellett, annak érdekében emel szót, és én egyetértettem véleményével. Ezekben a felszólalásokban legtöbbször a haza ügye, a pórnép sorsa, vagy a felettünk hatalmaskodó idegen nép hamiskodása került szóba. Most, a legutolsó pozsonyidiétán a végváraknak magyar kapitányokat követelt Ferenc. Arca kipirult, de indulatosságtól mentesen, higgadtan, mégis határozott hangon gyõzte meg az országgyûlés urait, hogy ez a mi hazánk, és csak nagyon elvétve fordul elõ, hogy egy idegen származású kapitány, legyen az, német, francia úgy képviselné a vár sorsát, az életlehetõséget, mintha egy magyar tenné ezt.

Sokszor azért esik el a megtámadott vár, mert az idegen kapitány nem tesz meg mindent a vár megmaradásáéért. A magyar urak hangos tapssal jutalmazták a bátor felszólalást. Nem hiszem, hogy a Ferenccel való együttérzésem csupán asz-szonyi elfogultság volna. Mert engem is az igazság és a méltá-nyosság szít belül. Ferenc minden szava igaznak tûnt, és a haza javát szolgálta. Másféle ünnepek voltak a zeneesték, különösen, amikor más országból, leginkább Bécsbõl érkeztek muzsikusok, akiket Ferenc hívott meg, ismerve hírüket.

Ecseden én is tanultam zenét Imola kisasszony felügyelete alatt. A virginán néha, ünnepi estéken be is kellett mutatnom zenei gyakorlataim gyarapodását, de ezek csak olyan tessék-lássék zenélések voltak, a gyermek próbálkozásai. Mégis volt értelmük, ezt Sárváron, a zeneestéken értettem meg, mert utat nyitott a zene bensõséges átélésére.

Ezt a zene hallgatása közben kezdtem tapasztalni az önfeledt-ségben, és az önmagamtól való eltávolodásban. Szinte megszûnt körülöttem a világ, s olyan, eddig ismeretlen valóság felé sodródott a lélek, mely mentes volt minden érzékelhetõtõl, kézzelfogható dologtól. Ki tudná ezt szavakba foglalni? De szükséges és a lét szebbé, jobbá válásának titka… Boldogság, hiszen a lélek szárnyalását teszi lehetõvé…

Tudtam, hogy Ferenc is élvezi a hegedûsök melódiáit, hiszen ezért hívta meg õket, de azt is tudtam, hogy a zene hallgatásában különutakon járunk, érzelmeinkre való hatásában ismerkedünk belsõ világunkkal, amely leginkább jellemünk sajátja, itt csak közeledni lehet egymáshoz… eggyé válni sosem. Sohasem tudtam szavakba foglalni az eltávolodást az élet gondjaitól, ám az átélés kiváltságos pillanatokkal ajándékozott meg. A táncmulatságokra is örömmel emlékezem vissza, ezek is ün-nepnapok voltak. Megszüntették mindenestõl a szomorúságot,kiforgattak egészen önmagamból. Semmi sem képes annyira felszabadítani a gondtalanságra, az élet élvezetére, a vidám átváltozásra, mint a tánc.

A lakodalmak, farsang vagy a gyümölcsszüret adott alkalmat a vidám mulatozásra, a táncra. Szerettem táncolni, talán egy ki-csit jobban, mint illett volna, de hiszen még olyan fiatal voltam, a várasszony szerepre tudatlan. Botlásaimat csak a tánc tudta feledtetni. Különösen, ha Ferenc kért táncra. Alig lehetett a várnép elõtt rejtegetni a boldogságot, amely ilyenkor osztályrészünk lett. Mert Ferenc is feledni akarta ilyenkor az ország rabigáját, a portyázásokkeserveit, hiszen hóban, fagyban is kinn dideregtek éjszakákon át, s hol van még a vér és a halál, ami megpecsételte olykor e vállalkozásokat. Az én szorgos, felelõsségteljes életem is tovatûnt minden hiányosságával, tudatlanságával egy szempillantás alatt, és távol is maradt, amíg tartott a tánc bódulata, az esztelen részegség, mely mégis oly fontos volt mindkettõnk számára. A prédikátorok – alig volt kivétel – sokat „dörögtek” a tánc ellen. Mondván: „Felszabadít az erkölcstelenségre, utat nyit a bûnre, megmérgezi a testet is és a lelket is, kikapcsolja a tudatot mindenestõl.” Ebben egyetértettek a pápisták, a lutheránusok, és a kálvinisták is.

Pedig Jézus a vizet borrá változtatta Kánaánban. Lehetõséget adott az élet vidám, gondtalan élvezetére. Nem volt életellenes. Hiszen a tánc a vidám, talán lehet így is mondani, a gondtalan élet része. Erre épp olyan szükség van, mint a napsütésre és a csillagokra, melyek életünket boldoggá teszik.

Ezt csak a farizeusok tagadják. De Jézus nem volt farizeus.

Báthory István és Homonnai Fruzsina menyegzõje

Szép ünnep köszöntött ránk István bátyám és Homonnai Fruzsi-na menyegzõjén Ecseden. Négy éve jöttem el Ecsedrõl szinte még gyermeklányként mint Ferenc asszonya Sárvárra, és felnõtt aszszonyként,ismerve már a világot a lehetõségek és a kötelezettségek sokféle viszonylatát tértem vissza gyermekéveim színterére. Az utazásnak Ferenccel együtt örvendtünk, de amikor Ecsedhez közeledtünk, gyorsabban kezdett dobogni a szívem. Az ismerõs táj kiforgatott önmagamból, akkor tudatosult bennem, szerettem itt mindent, hiszen itt csodálkoztam rá a világra… itt voltam gyerekként önfeledt, gondtalan, akirõl szeretõ szülõk gondoskodtak. Csak amikor már benn a vár felé közeledtünk, s a lápon tükrö-zõdõ tájbangyönyörködtem, fogott el valami ismeretlen érzés, az emlékezés öröme. Hányszor néztem gyerekként a vízinövényeketIstvánnal. Õ oktatott engem, maga sem ismerve még a világot, de éppen ezért voltak szavai becsesek számomra, mert a hozzám hasonló okosabb gyerek mondta el a békákról, a távoli hegyekrõl, a fenn fénylõ csillagokról, mindazt, amit õ is a képzelet világából merített, s így bennem is a képzelet szárnyalását indította el.

Mindezt aztán együtt is felidéztük, amikor Istvánnal és Fru-zsinával, négyesben sétáltunk el a leginkább kedvelt veteményeskert felé. Mi Istvánnal elõl mentünk, lassan, andalogva. Az est is kegyes volt hozzánk, derült ég borult fölénk, langymeleg éjszaka, és a csillagok õrizték a föld békéjét.

Az este csendjét csak a békák hangos kórusa tette élõvé, de ezt mi már megszoktuk, nem is zavart. A csillagok fénye szívünket derûvel töltötte el, hátunk mögött hallottuk Fruzsina és Ferenc hangos nevetését, mi azonban saját gondolatainkkal voltunk elfoglalva, mintha csak így, csendesen ballagva hozná vissza emlékeinket a múltból valami titokzatos, rajtunk kívül álló hatalom, olyan elevenen, boldogítóan, ahogyan akkoriban részünk volt benne.

Csak amikor a málna-és pöszmétebokrokhoz értünk, szólalt meg István: – Itt találtuk meg azt a törött szárnyú madarat… Emlékszel?

Milyen örömmel repült el, amikor elengedtük napok múlva… – mondtam én. Egy közeli padra ültünk, és a párok felcserélõdtek. Ferenc Istvánnal beszélgetett, panaszolta a dunántúli lutheránus sérelmeket, a megreformált hit semmibevevését. Írtam egy levelet Draskovich püspök úrnak. Nem tûrhetjük tovább, hogy még mindég küldi az archidiakónusát a gyülekezetekbe vizitációra, mintha még mindég õk, a régi püspökök lennének illetékesek a pásztori felügyeletre, de félõ, hogy az anyagiakjobban érdeklik õket. Úgy tevékenykednek, mintha semmi sem történt volna az utóbbi évtizedekben. István helyeselte Ferenc felháborodását.

Nálunk ilyesmi már nem fordul elõ… bár vannak próbálko-zások a térítésre. Itt az unitáriusok a rámenõsebbek, elég sok gyü-lekezetben tevékenykednek, és sokszor kíséri útjukat siker. Ennek ellenére, vagy tán épp ezért elmondható, Erdély vallásszabadsága egyedülálló egész Európában. Beszélgetésük folytatódott, mi pedig Fruzsinával egymás mellett ülve próbáltunk közelebb kerülni egymáshoz. Nekem fontos volt tudni, vajon olyan jó házasság elé néz-e a bátyám is, mint azén házasságom. Fruzsina kedves, vidám teremtés volt. Úgy láttam, ha egy s másban különböznek is egymástól, az összhang ket-tõjük között harmonikus. Fruzsina élénksége, gyakorlatiassága jól kiegészíti majd István elmélyülésre hajlamos természetét. A legfontosabb, hogy Fruzsina is mentes az anyagiak szeretetétõl, és felül tud emelkedni a hétköznapok dolgain. Mindez abban lett nyilvánvaló, hogy örömmel beszélt nekem István irodalompártolásáról, s hogy Ecsed lassan a keleti országrész kulturális középpontja lesz. István ezeket az adottságokat nehezen nélkülözné élettársában.

Mi ketten ugyan megértettük egymást, de igazán közel nem kerültünk egymáshoz, ehhez az kellett volna, hogy hosszan, csak mi ketten beszélgessünk valami csendes zugban, amikor lélek a léleknek vallani tud mindenrõl, még az élet intimitásairól is. Ta-lán egyszer lesz még erre alkalmunk. Késõn tértünk nyugovóra, de békés volt az éjszaka, és e nélkül az este nélkül csonka lett volna ünnepünk.

Másnap a menyegzõi sokadalomban anyánk hiánya miatt Fru-zsinának sok intézni valója akadt, de õ élvezte ezeket, úgy láttam, jobban fog boldogulni a várasszony szerepében, mint én annak idején. Igaz, õ érettebb is volt, és sok megoldhatatlannak látszó kérdést könnyebben átlátott. A menyegzõi ceremónia most is hosszadalmas volt, ám a külsõ szemlélõ szerepében sok mindent jobban megértettem, és fon-tosabbnak láttam, mint saját menyasszonyi szerepemben. A gaz-dagon terített asztalhoz éhesen ültünk le, élveztük a jobbnál jobb falatokat.

Ferenc vidámnak és gondtalannak látszott. Nem is tudtam, hogy enynyire szeret énekelni, a lakodalmi túlfûtöttség-ben csodálkozva hallgattam mindenkit túlszárnyalni akaró hangját.

Talán észre sem vette, hogy felállok, és kimegyek, de nem jött utánam, s ennek most örültem, mert igazában el akartam mene-külni a hangos, víg társaságból valami csendes, magányos helyre. Késõ éjszaka volt. Tudtam ez az egyetlen lehetõség, hogy visz-szatérjek a tovatûnt évek emlékeihez, amiket hálátlanul hagytam itt annak idején…

Pedig az egyetlen, igaz, bensõséges kapcsolat a természet világával gyermekéveink színtere, mindazzal, ami körülvesz, még akkor is, ha emlékezünk annakaz idõnek viszontagságaira is és szomorú perceire… Hiszen Imola kisasszony csepegtetett az én poharamba keserûséget is. És ha sírtam, s elvágyódtam a világból akkoriban, ezt neki köszönhetem.

Akkor este a lápi hídon sétálva elhessegettem ezeket az emlékeket, és csak a gyermeki élet varázsa uralt… ahogyan régen képzeletem ki tudott szakítani a kötöttségekbõl, és úgy jártam-keltem a világban, mintha minden az enyém lenne, nem birtoklásképpen, hanem a gyermek szabadsága révén, aki bármikor maga mögött hagyhatja a valóság nyûgét és egy varázslatos világban élhet, melyet maga teremt, ezért annyira csodálatos… feledhetetlen.

Mert hiszen a pillangó, a málna, a vízinövények, a fecske min-den, minden nemcsak van, hanem azért van, hogy neki, a gyer-meknek örömöt szerezzen… Még felmentem a szobámba, ahol minden a régi helyén volt, István érintetlenül hagyta. Kihúztam az egykori „kincses” fiókomat, és megkerestem emlékeim között a kis papírlapot, anyám emlékét. Gyermekírással az esti imádság az egyik oldalon, a hátlapon anyánk kedves éneke, a 42. zsoltár: „Mint a szép híves patakra a szarvas kívánkozik…” És halkan dúdolni kezdtem, viszszaidézve õt. Éneklés közben mindig megváltozott az arca, derûs lett. Anyámtól is búcsút vettem… hiszen gyermekként õ terelt szelíden Isten felé.

Két nap múlva hagytuk el Ecsedet. Jó volt elbúcsúzni. Mert emlékeim olyan elevenen, olyan bol-dogítóan csak annak a fiatalasszonynak jöhettek vissza, aki még fogékony volt számba venni a gyermekévek varázslatát, ami semmihez sem hasonlítható.

Invocavit vasárnapja 1586-ot írt a kalendárium azon a nagyböjti elsõ vasárnapon, február havának végén. Az annyira vágyott télvégi, tavaszt váró langymeleg köszöntött Sávárra, ami minden évben, olykor a szürkés égbolt ellenére, a rigócsicsergés ígéretével ad hírt az emberi szívnek, s ezzelegyütt reményt is sugall, hogy eljön a várva-várt napsugár. A várkápolnában is látni lehetett ennek a bizodalomnak a jelenlétét. Az énekek szárnyalóbban vitték a szívek áhítatát felfelé,ama Úr felé, aki a háborús rablások, a pusztító pestis, mely Sárváron is szedte áldozatait, és a téli fagy után, most le akarja törölni népének szemérõl a könnyeket.

Vidos Lénárd, Sárvár prédikátora is átérezte hívei sóvárgását, a békességvágyat. A kijelölt szent ige, és az odafentrõl kapott útmutatás révén ígérte a kegyelem jelenlétét és beteljesedését, mely Isten leginkább felismerhetõ princípiuma ma is, holnap is, és mindvégig, míg járjuk e földi zarándokutat.

Invocavit vasárnapja, pedig mindenképp feljogosít arra, hogy ebben a kegyelemben ne kételkedjen Isten népe, ez a gyülekezet sem, hiszen Krisztus Urunk nemet mondott megkísértésekor a Sátánnak. „Távozz tõlem, mert meg van írva, a te Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj.” A szeretettFiú legyõzte a Kísértõt, és elindult a Golgota felé vivõ úton, hogy ennek a kicsiny gyülekezetnek is üdvösséget szerezzen a golgotai kereszten. Báthory Erzsébet is valami különös balzsamot érzett reggel a levegõben, amikor a várkápolna fel igyekezett.

Már napok óta zavart és nyugtalan, nemcsak azért, mert Ferenc két hete távol van, Most a nyugtalanság belõle áradt, valami bizonytalan félelem a jövõtõl, idegei vibráltak, olykor szédülést érzett, mélyebben aludt, de mégis fáradtan ébredt. Olykor émelygett a gyomra, éhesen várta az ebédet, aztán az étket mégsem fogadta a gyomra örömmel.

Most itt a kápolnában õt is magukkal ragadták az énekek, mintha a gyülekezet együttesen részesült volna ab-ban a kegyelemben, aminek titkát az ember sohase értheti. Nyugtalansága lecsendesedett, szívbéli békének adva helyet. De amikor az úrvacsora után a padja felé közeledett, hirtelen szédülést érzett, és ösztönösen megkapaszkodott a padban, leült és ráborult, kavargott a gyomra. A kápolnában lévõ várnép észrevette, valami nincs rendben, asszonyuk rosszul van. Ráchel felállt, és asszonyához sietett. Erzsébet sápadtan emelte fel fejét.

– Jöjjön, kedvesem… Felsegítette, és kivezette õt a frisslevegõre. Épp hogy csak kiértek, Erzsébetnek felfordult a gyomra. Szobájában lefektette csak úgy ruhástól. Az aszszony arcába lassan visszatért az élet, nyugodtabban lélegzett.

Ráchel õrizte õt, ne háborgassák a kíváncsi cselédek. Vidos Lénárd tiszteletes is eljött, nem csak kíváncsiságból, Nádasdyné kedves híve volt, tudta, hogy hitéhez való ragaszkodása szívébõl fakad, és nem hiányzik belõle a jóindulat sem a rászorulók iránt. Ráchel elõtte is szabadkozott: – Nincs semmi baj, Tiszteletes úr, de Asszonyom éppen elszunynyadt. – A prédikátor megértette, hogy a vénaszszony õrzi kedves aszszonyát a zaklatásoktól.

– Kérlek, add át jókívánságaimat!

Ráchel csak az ebédjelzõ harangszóra ébresztette fel, s akkor mondta el sokéves tapasztalatát az élet eme nyilvánvaló jelenségérõl.

– Hát csodálkoznék, kincsem, ha ez a rosszullét nem egy kis Nádasdy jelentkezése lenne…

Erzsébet felült az ágyon. Gondolatai zavarosan kavarogtak… Hát persze, õ is napok óta érzi, nincs rendben, valami idegenség nyugtalanítja, valakinek a jelenléte zavarja meg életét… Hát akkor lehet, Ráchel megint bebizonyította, hogy mennyivel többet tud nálánál. Csak ezután kezdet csodálkozni, és válaszolt öreg dajkájának:

– Te mindég többet tudsz, mint én. Kérlek, ne szólj errõl senkinek, még Ferencnek se. Neki én szeretném elmondani, ha egyáltalán igaz lesz a jóslatod…

Ferenc, mintha érezte volna, haza kell jönnie, késõ este megérkezett. A hosszú távollét után, mint szokta, fel akarta kapni feleségét, ám Erzsébet mosolyogva hárította el a kedvességét: – Vigyázzon, Kegyelmed! Még kárt tesz a kisfiában…

Ferenc keze lehanyatlott. Értetlenül nézett feleségére, csak lassan jutott el a tudatáig, hogy valami örömteli van készülõben, s akkor felragyogott az arca: – És ez most már biztos?

– Dehogy! Semmi sem biztos… csak gyanús jelek vannak, és Ráchel jósol ilyeneket. Ki tudja, lehet, igaza van…

S ekkor férje mégis felemelte õt, de nem olyan hevesen,gyöngéden, mint egy virágszálat.

Áldott állapot

Ráchel nem tévedett invocavit vasárnapján. Valóban egy gyer-mek készülõdik világra jönni. Anya jelölt lettem, vagy talán már anya is vagyok. A kezdeti rosszullétek, és a szédülések, meg minden, ami ezzel az állapottal jár, már elmúlóban van. Ferenc úgy vigyáz rám, mintha egy gyenge palánta lennék, akinek még a nap is megárthat. A vár sokféle tennivalóiban is segítséget kaptam, a „nagyasz-szony” nem erõltetheti meg magát. Várady Jánosné, Piroska segít most nekem, aki majd’ egyidõs velem, egy keresztúri öz-vegyasszony, s nála jobb segítõt nem is kaphattam volna. Job-ban is érti a tennivalókat, kertet, vendégvárást, varrodai intéz-kedéseket. Jól ismeri a gyógyfüveket is.

Mindezeket én éveken át hiányos tudással próbáltam intézni, sok hibás döntéssel. No-ha tíz év alatt azért elõbbre jutottam, hogy csak a füveket említsem, már sokat ismerek formájáról, illatáról, s azt is, melyik mire való. Mégis Ferenc döntése leveszi a terhek nagy részét rólam, egy kicsit nyugodalmasabb életet élek a „fiú-leány” születése elõtt Piroska segítsége révén. Õ most a jobb kezem. Ráchel féltékeny kissé, de én így szívem egészével az áldott állapot örömét élvezhetem. Szeretnék megfelelni a feladatnak, magamra is vigyázok, nincs is egyéb fontos dolgom, mint õt, aki oly sokára jelentkezett, egészséges gyermekként világra hozni. Ez a „másság” valóban áldott állapot, a teherhordozáson túl. Amikor a szerelem birtokba vette szívemet, igaz volt a felismerés, hogy leomlott valami fal-féleség, ami eddig a világtól elválasztott.

Most pedig olyanná váltam gyermekemmel a szívem alatt, mint a gyümölcshozó fák vagy a csillagok az égen… Belekerültem a világot uraló rend birtokába, ahol mindennek elõre kijelölt célja van. A magam számára most alig van igényem, nem kapni akarok, hanem adni, szívdobbanásom is a bennem élõ magzatot szolgálja.

Mindég bizonytalanság kínzott, amit teszek, vajon helyes-e, és sokszor éreztem bûntudatot. A várúrnõ intézkedéseit állandó té-pelõdés kísérte, vajon megfelel-e ez az út a krisztusi útnak, mertcsak ritkán éreztem azt a boldogságot, ahogyan õ boldognakmondja a szelídeket, az irgalmasokat, a tiszta szívûeket. Az anyaság ezektõl a kétségektõl megszabadított. Azonban ezzel együtt egy másfajta terhet kaptam, vagyis tudomásul kellettvennem, hogy a várakozás sem passzív állapot, hiszen minden agyermek körül forog, elsõbbség illeti meg, akár akarja az ember akár nem. De e közben a belsõ harmónia oly fokon veszbirtokába, ami bizonyossága annak, áldott állapot az, amikormi, anyák gyermeket hordunk szívünk alatt. Vagyis nemcsak azért áldott, mert egy új élet készül világra jönni, hanem a belsõvilágunk derûje folytán is. Különös jóakarat ural, mostanában még szándékaimban sem akartam semmi roszszat. Az anyaság kötelezett el erre a mindeddig ismeretlen útra,saját akaratomtól függetlenül. És tele vagyok mindenki iránt békülékenységgel, mintha felülrõl kaptam volna ezt az ajándékot, saját döntéseimtõl függetlenül. A szívemben uralkodó béke a dolgok és acsarkodások fölé emel, most már hónapok óta. Lehet, túlságosan költõien hangzik mindez… talán azért, mert nemcsak egy gyermek készül világra jönni, mi anyák is újjászületünk e nemes feladat ajándékaként…

Nádasdy Ferenc

– Lám mi mindent eltitkol, Kegyelmed, elõlem? És én hogyan védjem meg ezekben?

Talán így neheztelt Erzsébet, amikor férje otthon betegeskedett azon a nyáron, õ pedig a gyermekáldás boldog harmóniáját élte. Ferenc csak ekkor számolt be nagybátyja, Báthory István hozzá írott levelérõl, aki azt tanácsolta, hogy legyen óvatos ezekben az ügyekben, a merész politika következményekkel jár. Ferenc ugyanis valami államtitkot közölt Erzsébet nagybátyjával. Talán nem fölösleges a századvég politikai, társadalmi viszonyainak ismertetése. Mi jellemezte a magyar nemesek politikáját, hogyan viszonyultak a török rabigát viselve a német uralkodóházhoz? Hiszen Erzsébet is ennek a politikának áldozata lett. Elsõsorban Nádasdy Ferenc politikáját kell vizsgálni néhány szempontból. Ferenc õsei és apja, a nádor politikáját folytatta, hiszen a császári udvarban növekedett tizenkét éves korától, Rudolf és Ernõ fõherceg játszótársai voltak. Politikája természetes módon császárpárti volt, szemben az erdélyi nemesség politikájával, akik törökbarátsággal szerették volna megõrizni Erdély önállóságát. Ennek a politizálásnak volt a híve Báthory István is, nohaaz õ koncepciója jóval merészebb. Õ lengyel királyként is a török kiûzését tartotta szeme elõtt. Nem a hatalom megszerzése miatt gondolt a magyar királyi tróra, hanem Magyarország, Lengyelország és Erdély összefogásával akarta megszabadítani országunkat a közös ellenségtõl. Ugyanakkor szíve mélyén féltette is népét a testvérharctól, mert ha az összefogás megvalósult volna, a császárpárti magyarok harcoltak volna a törökpárti magyarokkal német és török zászlók alatt. Nádasdy, amikor bizalmas államtitkot közölt a lengyel királlyal, ebben a céljában akarta segíteni. De Báthory István féltette õt a közvetítõ szerepében, ezért óvta a hasonló tettektõl, és hárította el a neki nyújtott szolgálatát.

1586ban, amikor ezek a kérdések Sárváron elõkerültek, egyben már meg is pecsételõdött a merész tervezgetés, mert Báthory István ebben az évben meghalt. Ferenc azonban nemcsak császárpárti volt, hanem igaz hazafi, aki elsõsorban a hazáját féltette minden ellenségtõl, a némettõl is és a töröktõl is, mert a harcokban pusztult a magyar, elszegényedett az ország, nincstelen bujdosó lett lassanként a jobbágyság, akit talán leginkább sújtottak a háborúk. Magától értõdõ, hogy az elõbb említett levélrõl tudtak Bécsben is, besúgók minden korban voltak. Ferenc kegyvesztett lett, és hosszú idõbe került, míg visszanyerte a császáriak bizalmát. Az elismerés ebben a korban is a simulékony, elvtelen nemesnek szólt, aki csak a saját karrierjét tartotta szem elõtt.

Ferencnek volt gerince, bátor, igaz hazafiként az igazságot mindennél foltosabbnak tartotta. Látta a Habsburg ház németelvû politikáját, és a sérelmeket a saját bõrén érezte, ezért állt ki hazája igazságáért. 1582ben csak azzal a feltétellel fogadta volna el a Dunántúli Fõkapitányságot, ha a Bécsi Udvar a katonaság elmaradt zsoldját kiutalja, és ígéretet tesz a rendszeres juttatásra. Mivel ez nem történt meg, nem vállalta el a kitüntetõ elismerést. Egy év múlva egy feliratot intéztek az uralkodóhoz Batthány Boldizsárral, s ebben figyelmeztették õt a magyar sérelmekre. Batthányval és Zrinyi Györgygyel egyezség kötötte össze Nádasdyt, e szerint a három híres törökverõ hõs védelmezi egymást az udvar esetleges letartóztatásával szemben. A kegyvesztettség jele volt az is, hogy noha az országgyûlés Nádasdyt választotta megÉrsekújvár kapitányává, azt a kitüntetést nem kaphatta meg, mert az uralkodó nem járult hozzá. Szívbeli jó barátjának, Pálffy Miklósnak köszönhette, hogy a bizalom közte és az uralkodóház között mégis helyreállt a lengyel király halála után. Ennek egyik jele, hogy a legbizalmasabb magyar tanácsosok közé õt is beválasztották. Nádasdy Ferenc azonban nem csak a bécsi udvar bizalmát élvezte, hanem a magyar rendekét is. Abban a tizenkét tagú országos küldöttségben is részt vett, melyben a magyar nemesek sérelmeiket terjesztették a király elé.

Az ország helyzetét tisztán látó, és a sérelmeket bátran kimondó diplomata nemcsak a politikai életben ért el sikereket, egyre növekedett a híre a hõs katonának is a törökkel vívott portyázásokban. Még a Fényesarcú Padisach is „Kedves Fiamnak” szólította levelében, amikor magához akarta édesgetni, hogy neki szolgáljon. Ez a hírnév akkor kezdett igazán csillogni, amikor a tizenöt éves háborúban már élet-halál harcot vívott a kisszámú magyar sereg a hatalmas török túerõvel szemben.

Anyai örömök Az õsz már téliesre fordult, reggelente deresek voltak a fák a kertben, és a park dísznövényei, amikor egy kis csecsemõ, Anna, hangos sírással adott jelt Sárváron a lakótorony egyik szobájában világra jöttérõl. A kis újszülött sírása indokolt keserv volt, mint minden gyermeké, hiszen órákon át küzdött, hogy kis bölcsõjében nyugodalmat leljen e világ keservei között, amely, íme ez órában kezdetét vette. Apja, miután megfürösztve, bepólyázva átvette, nem adta át feleségének, a magasba akarta õt emelni, de anyja látva mozdulatát, ijedten felkiáltott: – Ne emeld fölfelé! Vigyázni kell rá! Hozd ide hozzám!

Az apa bûnbánóan engedte le karjait, gyöngéden átfogta a csecsemõt, de csak percek múlva adta oda Erzsébetnek. Nézte a vonásait, nem önzõen, mint sokan teszik, keresve saját vonásaikat az újszülöttön. Õ a feleségével való hasonlóságotkereste az arcon, csak azután adta át.

– A szája egészen olyan, mint a tiéd. Báthory ajkak.

A kicsi arcán valóban inkább a Nádasdyak vonásait lehetett felfedezni. Ezt Ferenc is észrevette, de jó szívvel, kedveskedve,magát háttérbe szorította, hiszen akit õ annyira szeret, órákon át, szenvedett. Erzsébet a gyermekét karjába vette, úgy érzett õ is,mint a legtöbb anya, feledte a hosszú vajúdást egy szempillantás alatt. Csak nézte Annát, mint valami csodát. Akkor már a bababehunyt szemmel szunnyadt, feledte õ is a megpróbáltatásokat,a megszületés törvényszerû keserveit.

– Anna a te vonásaidat örökölte, Ferenc, de azért nem egészen…

A nevét már régen eltervezték. Anyai nagyanyja nevét kapta,Báthory Annáét.

Azóta hónapok teltek el. Anna jó kislány, csendes, aluszékony. Eleinte éjjel sírdogált, de ez már a múlté. Most már ismerni kezdi övéit.

Ha anyja fölé hajol, mosolyog rá, ismerõsként üdvözli, s Erzsébet szíve átmelegszik a kis tehetetlen kedves ragaszkodásától. Mosolyában már ismeri az anyai örömök egyik legfontosabbikát, mely öntudatlan kötõdés minden anya-gyermek kapcsolatban. Valószínûleg e mosoly az egyike az elszakíthatatlan köteléknek, ahogyan az anyák mindenképp, minden rosszat elviselni képesek gyermekeiktõl, sokszor a felnõtt gyermek gonoszságát is. Megbocsátani mindent, szeretni viszonzást se várva mindvégig és önzetlenül, az anyákat jellemzi leginkább. A várban szinte már rendes kerékvágásban folyik az élet. Igaz a várúrnõ sok minden tevékenységtõl most mentvevan Piroska révén. Õ most elsõsorban gyermekét dédelgetõ anya, néhány nagyasszonytól eltérõen õ maga szoptatja a kis Annát, bölcsõje is az õ szobájában van, a gyermek tölti ki napjai nagy részét. Eleinte Ferenc is több idõt töltött otthon, de amikor látta, Erzsébet már a régi, talán erõsebb is, és kevesebbet kínozza a fejfájás, visszatért a hadviseléshez, teljesítve hazafiúi kötelességét hûen, mint annak elõtte. Felesége neheztel ezért? Nem. Erzsébet anyaként is örvend, ha Ferenc megérkezik, de a várakozás mostanában mégsem olyan kínzó. A családdá válás természetessé tette, hogy már nem érzi egyedüllétnek a férje távollétét. A kisbaba ragaszkodása, ahogyan mostanában már utána fordul, ha eltávozik, boldog meghatódást vált ki belõle, siet vissza hozzá, kevesebbet mereng, gondolatait a gyermek tölti ki egészen. Az önfeledt jóra igyekvés, mely a terhességgel vette kezdetét, folytatódott a bölcsõ mellett is. Kicsit persze önzõen, mert ez most elsõsorban gyermekét veszi körül.

A vár ügyes-bajos dolgai távolibbak lettek, még a tragikus események is veszítettek borújukból. Halálhír, betegség, Ferencért való aggódás kisebb területre szorult.

Farsang a várban

Az ablakot nyitotta éppen, s lenn, a várudvaron látta a hopmestert néhány cseléddel, akik egy szekérrõl fenyõágakat raktak le. Elõször nem tudta mire vélni a fenyõerdõben végzett pusztítást, Piroska jött a szobába, õ mondta el, hát itt van a farsang a nyakunkon, fel kell díszíteni az ebédlõpalotát.

A farsang igézetében mozdult meg a várnép, ám ez a te-vékenység mentes volt a fáradtságtól, örömöt, vidámságot jelentett már a készülõdés is. Mert a farsang minden évben a gondoktól való szabadulás. A konyhában napok óta sürög-forog a kisegítõ személyzet, az ünnepre a fenyõágakon kívül, sõt talán azoknál is fontosabb a jó eszem-iszom, hogy a szív derûjét a gyomor is megelégedéssel fogadja. Ami mégis a legfontosabb, a várható dínomdánom, a kötöttségekbõl való felszabadulás, s ha itt Sárváron még nem is divat a maskara, sem az álorca, a várnép derûje bearanyozza azt a napot. És ez kijár a dolgos népnek!

Végre eljött a várva-várt nap. Az ebédlõ feldíszítve fenyõillattal telítõdött. A színes papírszalagok is fokozták a vidámságot, láncra fûzve ívelték át a boltíveket. Az ünnepi estebéd pontosan öt órakor az asztalokon gõzölgött a frissen vasalt, fehér damaszt abroszokon, s ez is emelte a hangulatot. A fogások választéka bõséges volt, és a tálak gyorsan követték egymást.

A bor pedig, már délelõtt is veszendõben volt, mert nem csak a nyári forróság teszi szomjassá a férfinépet, ilyenkor a várakozás izgalmát, no meg a kezdõdõ jókedvet kell levezetni, meg fokozni is, s ebben alig volt kivétel. Még a vár ura is betársult a korán borozgatók közé.

Este a vacsoránál jóval több gyertya égett, s a zenészek, akik délelõtt csak gyakoroltak, cincogtak, most estére ki tettek magukért. Az õ vidám, harsány muzsikájuk szította fel a jókedvet.

A díszesen megrakott asztalokról tünedeztek a tálak, már a gondosan formált tortáknál tartottak, s bizony kiderült, kevesebbet kellett volna enni, mert már alig volt hely az édesség számára gyomrukban.

A hétköznapok gondját vidám nevetés, hangos énekszó feledtette.

Várták a táncot, ami majd a földön túlra repíti õket, és a szívekben bontakozó hála felszítja a reményt, ami mindennél fontosabb, hogy mégiscsak szép az élet. Tánc közben hangosan csattantak a tenyerek, harsányan énekeltek, túl akarták szárnyalni a zenészeket is. Erzsébet is táncolt, õt is magával ragadta a tanulólányok vidámsága. Anna már aludt Ráchel szobájában, õ is feledte a kötelezettségeket, mintha a régi lányos énje ébredt volna fel néhány órára. Ferenccel táncolt, arca kipirult, amaz nézte õt,s újra megfogalmazódott benne az a boldog tudat, hogy felesége szép, okos, felelõsségét komolyan viselõ anya, de íme tud önfeledt is lenni, ahogyan táncol, s õ mindezekért örökké hálás marad az égnek, és szereti most is úgy, mint az elsõ találkozáskor…

Alig gondolta végig ezeket, Erzsébet forgás közbenmegszédült, ha utána nem kap, talán el is esett volna. Átfogta derekát, és az asztalhoz vezette. Inni adott neki. Kis pihenés után felesége menni akart, már nem tudott ebben a sokadalomban örvendezni. Szobájában fekvés közben jobban érezte magát. Ráchel ott állt ágya mellett, amikor felnyitotta szemét.

– Sápadt vagy, kincsem…

– ha aggódott érte és ketten voltak, még mindég tegezte, mint gyermekkorában. Kutató szemmel figyelte kedvencét, majd levetkõztette, vízzel itatta, s úgy ült mellette, mint aki egyedül kell, hogy döntsön valami fontos ügyben. S mert okos öregasszony volt, sokat tudott, látott az életben, semmit sem felejtett el, most is látta, amit látnia kellett, s ösztönösen, tapogatózva gondolta végig a véleményét. Tudta, hogy amit mondani akar, azt az asszonyának nem lesz könnyû elfogadni. Nem is sietett, csak fogta Erzsébet kezét. Megsimogatta haját, mielõtt megszólalt volna.

– Hát bizony, azt hiszem, ismét egy kis Nádasdy kopogtat az ajtón… Ha akarjuk, ha nem, be kell bocsátani.

Erzsébettel nagyot fordult a világ. Mit beszél itt, Ráchel? Egyárnyalattal még sápadtabb lett. De hiszen ez lehetetlen! Gyorsan számolt magában, kis Anna még csak most, alig néhány napjatöltötte be elsõ évét. Két gyereket hogyan szoptasson? Nem!Honnan veszi ezt Ráchel?

Miért rémiszti õt? Ráchel tudta, hogy meg kell egy kicsit nyugtatni, hiszen neki van igaza bizonyos fokig. Gyönge asszony még most is, a szíve az erõsebb.

– Nyugodj meg, nem dõl össze a világ. Majd csak elbírunk vele is… Kicsit korán jön Annácska után… de hát, ha jön, és azt hiszem, útban van, illendõen kell felkészülni, hogy fogadhassuk õt. Erzsébet még mindég hitetlenkedve hallgatta öreg dajkáját. Az õ szíve még kislánya gondoskodó szeretetével volt tele. Hogyan is lehetne õt kiutasítani ágya mellõl, csupán azért, mert egy kistestvér akar a helyére jönni?

Ferenc éppen akkor jött vissza, az ebédlõben Ráchelre bízta feleségét. A vénasszony a fülébe súgta az õ szerény véleményét. Ferenc meghökkent, de csak egy pillanatra, s máris örvendezni kezdett, hogy micsoda ajándék a második gyermek. Növekszik a család! Ez az õ leghõbb vágya. Legszívesebben szokásához híven felkapta volna feleségét, de azért azt érezte, Erzsébetnek meg kell barátkoznia a gondolattal. Az asszony látva férje örömét egy kicsit megnyugodott, és méltatlankodva zsörtölõdött: – Ni, csak! Kegyelmed már nem is félt engem?

– De hiszen, Te már egy erõs, terheket viselni tudó aszszony vagy, szeretõ anya, és egyre inkább az leszel.

Erzsébet sóhajtott. Most még tele volt aggályokkal… félt az elõtte lévõ hónapoktól. Csak lassan barátkozott meg a kis jövevény érkezésének gondolatával.

Anna, Orsolya, Kata

Az évek szárnyakon szállnak. Évek teltek el, s mintha csak tegnap lett volna, hogy utószor írtam. Amikor Orsikot hordtam szívem alatt, Anna járni kezdett, gondolataim szinte béklyóba voltak kötve. Hiába volt a segítség, Anna minden rezdülését én is látni akartam, és boldoggá tett akötõdése hozzám. Mellette voltam, és felsegítettem, ha elesett. Én ültem õrzõn bölcsõje mellett éjszakánként, ha rossz álom vagy betegség tette nyugtalanná. Olyan tartalmat kapott az életem, mely édes volt és néha keserû. A végeredmény azonban az anyai boldogság.

Mindez az élet kiteljesedése számunkra, mert mit sem számít a gond, a fáradt-ság abban a felismerésben, hogy csak mi adhatjuk elsõ szakaszában gyermekünknek az élet örömét, a biztonságot, ha segélykérõn nyújtja kezét, ki más foghatná meg úgy, mint aki ismeri az okát is, és a segítés akkor megnyugtató a gyermek számára, ha azt anyjától kapja. Úgy merültem el Anna növekedése közben teendõim sokasá-gában, mintha egy vadvirágos mezõn, szellõfuvallat közben vele együtt szedegettem volna a pipacsot és a búzavirágot.

Orsika születésekor ezt a virágos mezõt ott kellett hagynom, arra azonban vigyáztam, hogy Anna ne érezze árvának magát. Talán sikerült a jó szándék, és Anna örült a kistestvérnek, bár a szoptatások végét türelmetlenül várta, s lehettek olyan tapaszta-latai is az anyai szeretet õrzése közben, melyek elkerülték figyelmemet. Orsika anyánk, Kanizsai Orsolya nevét kapta, s talán a névvel együtt a nagyszülõ kedves mosolyát is.

– Egészen olyan a mosolya, mint anyámé volt… – mondta Fe-renc.

Növekedése közben kiderült, a fürgeségétis örökölte, meg a segítõ készségét, és a jó szívét is.

Lépten, nyomon ott téblábol Katóka körül akár én, akár dajkája pólyázza õt, és segíteni akar. Ha sír, Orsi beszalad hozzá, és nyugtatja, dalocskát dudorászik neki, ringatja, és Kató sír utána, ha elmegy, s akkor Orsi visszaszalad: – No, ne sírj! Itt vagyok, Katóka…

Harmadik lányom csak néhány hónapos, még a bölcsõben tölti napjait. Talán õ örökölt a legtöbb Báthory-vonást, most még nem lehet tudni, mivé lesznek ezek növekedése közben. Igaz, jo-gait követeli már most is, és türelmetlenebb testvéreinél, de jól alszik õ is, alig sír fel, vele békésebbek az éjszakáim. Betegségek most sûrûbben adódnak, különösen tél idején, a há-rom közül egyik mindég beteg, olykor, járvány idején mind a három. Hál Istennek, most már többet tudok a gyógyításról, és a patikus is segít, ha kell. Ferenc Kató születése elõtt titokban fiút remélt, de Ráchel jóslata most is bevált, õ jó elõre tudta, ismét kislány kerül a bölcsõbe. Végül Ferenc épp oly örömmel fogadta, mint Annát és Orsolyát, szereti mindhármukat, szóba se hozza a fiú elmaradását. Még mindég úgy hiszem, õ az én rendelt társam, életem támasza, boldogtalan lennék, ha nem érezném, hogy ketten egy szív, egy lélek vagyunk. Anna azért közelebb került Ferenchez mostanában, hiszen õ már a betûvetést, és az olvasást tanulgatja. Ha apja megérkezik, ha elpihent kicsit, Anna a közelében van, mert tudja, most jön a „mese”, melyet apja a tarsolyában rejteget, s aztán az apa és a lánya meghitten éli át újból a csatákat, Anna szeme éppúgy csillog, mint a mesélõé, és közbeszól: – És akkor a török elfutott!

– El az, de még hogy… –nevet Ferenc, s odavan az örömtõl,hogy Anna érti az õ szíve szerinti dolgait, a csatákat, aharcokért hozott áldozatát, s persze azt hiszi, Anna már most is, gyermekként magyar szívvel érez, bár ki tudja… talán így is van. Szerencsére azokat a gondokat, aggodalmakat még nem érti,melyek engem emésztenek.

És ezek a gondok mostanában még fokozódnak is, hogy beléptünk a 90-es évekbe. Most már a portyázásokat igazi háború váltotta fel.

Az elmúlt héten az egyik éjjel álmatlanná tett a telihold. Köntöst vettem magamra és kimentem a folyosóra. Kellemesen me leg, kora õszi éjszaka fogadott. A holdfény mesébe illõvé varázsolta a vár környékét. Fénylett a halastó, ezüsthíd szelte át… Merengve szemléltem a tájat, szívemet rég tapasztalt béke tartotta fogva, s ebben az önfeledt merengésben, amikor az ember még a hadakozás rémeit is feledni tudja, hangos lódobogás verte fel az éjszaka csöndjét.

Szemem a vár bejáratát kereste, s jól felismerhetõ lovas csapat tódult be a kapun. A lovasok Ferenc familiárisai voltak, õt kísérték haza és segítették le a lováról, ami máskor szükségtelen. Ebbõl rögtön tudtam, valami nincs rendben, mert a segítés a lóról leszállt „sebesültet” támogatóan vette körül. Hozzájuk siettem rémképektõl gyötörten. Hál Istennek Ferenc nem lõtt sebbel, hanem betegen érkezett haza, ezért támogatták. Ziháló lélegzettel, lázasan érkezett. Az is kiderült, már egy hete beteg,megfázott, mert a vitéz hadfi alig érzékeli az éjszaka kihûlt talaj hidegét. Ferenc tüdeje már jó ideje érzékeny, a gyulladások egyre gyakoribbak. A lõtt sebre gyanakvás nem asszonyi túlzás, mert a háború egyre nagyobb méreteket ölt, sebesülésekkel számolni kell, sajnos egyre inkább. A török császár hadai nagy részét ez ideig Perzsiába küldte, nagyobb területet akart bekebelezni, a világ ura akar lenni, de a hadjárat nem volt sikeres, csupán a katonáit tizedelte meg. Most lemondott a keleti hódításról, ismét a mi szegény hazánkat támadja, de megsokszorozta erõit. Nem elég, hogy az ország szívében trónol, hogy nincstelenné lesz lassan szegény hazánk, váraink romokban, úgy látszik az újabb támadással az egész országot le akarja igázni. Ferenc betegen harcolt Sziszeken, majd a környékét is vissza-foglalták az ellenségtõl. Segesd alatt is csatát nyertek, de ehhez a gyõzelemhez arra volt szükség, hogy Ferenc ne hagyja magárakatonáit.

Újból és újból elmondja nekem, vezér nélkül nincs gyõzelem. Hadvezér mivoltát most már Bécs is elismeri, és egyre nagyobb hírnév veszi körül. Ennek örülnöm kellene, és örülök is, ha nem gyötörne a tudat, hogy így, hírneves hadvezérként élete állandó veszélyben forog.

Ezért voltam oly izgatott, még a lábam is remegett, míg Ferenc közelébe értem, s megtudtam a jó hírt, csak beteg, nem sebesült. Most itt a jó alaklom, itthon lesz, míg meg nem gyógyul, s én vi-gyázhatok rá, gyógyíthatom. Lassan csak ilyen örömök jutnak osztályrészemül. Istenem, mondani is szörnyû, a betegség öröm, mert ez jelenvalóvá teszi családja körében. Akkor éjjel ágyba fektettük, sápadtságát két ragyogó szempárékesítette, mely a láztól is, meg a gyõzelem mámorától isfénylett, íme megvédték katonái vele együtt az édes hazát. Hátígy telnek napjaim. Boldog anyaként, akinek mostanában a gyermekmosoly az élet kiteljesedése, és aggódó feleségként, aki férje életét állandó ve-szélyben látja. Ha nem lenne bizodalmam a magasságos Úristenben, elsodor-nának az élet veszéllyel teli hullámai. De én most is egyedül benne bizakodom, tõle kérem szeretteim megtartását, eddig még nem csalódtam jóságában.

Ferenc a láztól, és a fáradtságtól, no meg az itthoni puha ágyában hálatelt szívvel, békésen alszik. Én ismét a folyosóról nézem az eltûnt éjszakát. Pirkad. Már csak halvány emlék a telihold. Vörös fényben úsznak a felhõk,bíborfényben a sárvári láthatár. Pihennem kell valamennyit…hiszen nem tudom, mit hoz a mai nap…

Az 1596. esztendõ

Az egyik év olyan, mint a másik, mondják az együgyûek. Mindegyik tartogat örömöt, bánatot, meggazdagodást és veszteséget, lehet nem egyforma mértékben, de igaztalan, aki másképp ítél.

E „világnézet” azért megkérdõjelezhetõ. Az 1596-os évet a csillagászok egy üstökös megjelenésével emelték ki az évek egyhangú folyamatából. Az asztrológia szerint a kozmikus jelenség titkos jeleket hordoz. Ezek a jelek birodalmak bukását, háborúk vesztes, vagy gyõztes kimenetelét, Messiás megjelenését – mint Jézus születése –jelzik, hitték az emberek évszázadokon keresztül. Az asztrológia tudományos voltát nem kérdõjelezve meg, kérdezhetjük: vajon a júliusban megjelenõ üstökös valóban befolyásolta-e az év eseményeit? Zárójelben jegyezzük meg, Eger elesett. De valóban befolyásolta-e a magyar politikai, hadi eseményeket, s ami számunkra ennél is fontosabb, a Nádasdy család életét? Nem tudjuk. Csak megpróbáljuk felsorolni, mi is történt ebben az évben. Május 24-én kelt levelében Báthory Erzsébet a gyerekekrõl számol be férjének. A levél részlete: „A gyermekek felõl Kegyelmednek azt írhatom, hogy az Anna és az Orsik egészségbe vannak, de az Katóka az szájával igen gonoszul vagyon, mert az rothadás az szájába esett és még az fogcsontba is benne az rothadás, az vassal az foga közepibe szinte el-felmegyen az borbély, azt mondja hogy szerencse, ha edníhán foga ki nem hull… Magam felõl Kegyelmednek azt írhatom, most mégis jobban vagyok, hogynem mint az elmúlt napokban… Im értem az Kegyelmed levelébõl, melyben Kegyelmed írja hogy csaknem Erdélybe küldték… […] Én pediglen mitül fogva hallottam, elég keserûséggel szenvedtem…”

A levél címzése: „Az én sze-relmes uramnak…”A levél tartalma szerint egy gyermekeivel törõdõ, férjét szeretõ, érte aggódó asszony levele.

A másik levele július 8-án keltezett. „Az gyerekek felõl Kegyelmednek írhatom, hogy az Anna, Istennek legyen hála, egészségbe vagyon, az Orsiknak azszemei igen fájnak, s Katónak ismét megveszett a szája.Magam Istennek legyen hála, egészségbe vagyok, csakhogy az szemeim fájnak.”

Májusban még csak Katóka beteg, jól vannak a gyerekek. Júliusban már Orsik is valami szembajban szenved. Nem tudható, hogy a szemgyulladás jelzése-e valami nagyobb bajnak, esetleg valami más betegség támadta meg. Csak a tény ismert, ez a betegség végzetes volt Orsika számára. Augusztust írt a naptár. Tombolt a nyár. A háború ellenére virágosak voltak a mezõk, roskadoztak a gyümölcsfák a terméstõl, még a vár vastag falait is átmelegítette az áldott napsugár. A fecskefiókák már szülõi felügyelet alatt pró-bálgatták a röpködést, amely minden évben a méhek züm-mögése, a darazsak duruzsolása és a madarak élénk csivitelése közben nyaranta beteljesíti a természet és az élõvilág gyõzelmét a mulandóság felett. Csak a Nádasdy család nem tud örülni a megannyi kincset rejtegetõ nyárnak. A család dalos madara beteg. Mert Orsika volt sokszor az örömszerzõ, énekével betöltötte a komor szobákat, és a folyosókat is. Most szomorú mélabú tanyáz a várban. Az óra éjjel tizenegyet ütött. Hûs szellõ fújdogál, mint-ha idõváltozást jelezne, ami ráférne a nyár melegétõl eltikkadt emberiségre, de különösen a betegre, aki párnái között jobban szenved a melegtõl mindenki másnál.

Anyja az ágya mellett ül éjjel, ha el is szunnyad Orsik, õ vigyázza az álmát. Cserélgeti a borogatást a fején, vagy valami itallal kínálja, ha nyöszörög. A várban majd egy éve egy új dajka, Darbúlia Anna vigyázza a gyermekek egészségét és gondozza õket. Tudós füvesaszszonyként lett elismert, emellett rendszeretõ, szigorú a cselédekkel és úgy híresztelik, hogy a láthatatlan hatalmakkal is valami titokzatos kapcsolata van. Erzsébet most már rábízza felelõs tevékenységeit, melyek éveken át annyira megterhelték õt.

De Orsika betegségén Darbúlia Anna sem tudott segíteni. Orvos is látta, orvosságot is írt neki, de ez sem segített,a kislány egyre halványabb, szemei beesettek. Örökké vidám arcán most valami baljós szomorúság… valami kivédhetetlen támadástól való félelem látszik.

Anna ott ül ágya mellett, nappal anyját helyettesíti. Õ vigyáz Orsikára, lesi a kívánságát, s ha kinyújtja kezét, megsimogatja, olykor mesél neki a várban történt dolgokról. Ha Kuvaszról, mindkettejük kedvenc kutyájáról szól a me-se, Orsi elmosolyodik. De ma, ez sem segít… ma rossz napja van… Kató virágot hoz. Hol pipacsot, hol rózsát, hol meg violát, ezekOrsi kedvencei, de ma a rózsáknak sem örül. Ki kell vinni, nem bírta elviselni az erõs illatot. Mintha a rózsaillat tetézte volna azt a harsány örömöt, amit a nyár és az élet jelent… és õ talán öntudatlanul, talán tudatosan elutasította ezt magától, hiszen õ lassan búcsúzik itt mindentõl és mindenkitõl. Katót meg akarta vigasztalni a virágok elutasítása miatt, ezért kérte, énekeljen valamit. Kató kérdõen nézett Annára. Anna kezdte el az éneket: Erdõ mellett estvé lettem, Subám fejem alá, tettem,Összetettem két kezemet, Úgy kértem jó Istnenemet. „Én Istenem adjál szállást,” ennél a sornál Orsi arcán könnycseppek jelentek meg, s az ének végén Anna és Kató együtt sírt a haldoklóval… Búcsúztak a testvérüktõl, anélkül, hogy tudták volna. Nádasdy Ferenc akkor lépett a betegszobába, amikor befejezõdött az ének. Hallotta, látta, mi történt, s õ, az erõs katona, aki annyi halált látott, aki sokszor huszárok százait mentette meg okos stratégiával a haláltól, gyermekén nem tudott segíteni. A beteg ágyamellõl az anya hiányzott csupán. Így öten együtt talán utoljára lehetnek… Anna fülébe súgta: – Hívd anyádat!

Amikor Erzsébet megérkezett, Orsi a keze után nyúlt és megcsókolta: – Köszönök mindent, Édesanyám.

Anyja az arcát csókolta, mosolyt erõltetve simogatta haját, tudta, sírni most még nem szabad, bár Orsi észrevette szemébena könnyeket.

Azon az éjszakán mindnyájan a betegszobában virrasztottak, de eljöttek, a dajkák is búcsút venni. Anna asszony késõbb elvitte a gyerekeket szobájukba, és lefektette õket. Késõ éjjel a sárvári prédikátor is megérkezett. Felolvasta a 25. zsoltárt, majd imádkozott és megáldotta a kislányt. Hajnaltájt, amikor a napsugarak gyõzedelmeskedtek az éjszaka sötétje felett, Orsolya szíve megszûnt dobogni… Anyja úgy látta, hogy abban a pillanatban a kislánya arca kisimult, mintha megkönnyebbült volna. A lét és a nemlét határán félelmét, szomorúságát a megérkezés vigasza töltötte be… Ez a megenyhült arcvonás maradt a búcsú engesztelõ vigasza, ilyen kisimult arccal látták õt másnap testvérei is a ravatalon. Lékán, a családi sírboltba temették el.

Erzsébet Lékáról visszatérve nemcsak a hiányát érezte elviselhetetlennek, a messzeséget is. Talán, ha a közeledõ, új gyermekáldás nem figyelmeztette volna, nem szabad átadni magát a vigasztalan szomorúságnak, alig is viselte volna el. Még mindig 1596-ot ír a naptár. Ezen az õszön Ferenc ke-vesebb idõt töltött a hadakozással. A mezõkeresztesi csatában sem vett részt, mely vereséggel végzõdött. Már jó ideje, mintha megfordult volna a magyarok szerencsecsillaga, a tizenöt éves háború kezdeti sikereit most egyre-másra vereségek, várak, feladása követte. A hadtörténelem Ferenc távollétét azzal magyarázza, hogy tartozott neki a bécsi udvar a katonák zsoldjával, s ez igen tekintélyes összeg volt, s õ nem tudott többet hitelezni.

De lehet egy más magyarázata is az elmaradásának. Ez az õsz felesége számára a haláleset miatt nehezen elviselhetõ volt, és talán most az egyszer családja került elõtérbe, annál is inkább, mert Erzsébet gyermeket várt ezekben a hetekben, s az állapota igen elõrehaladott volt. A gyermek meg is érkezett, mire lehullottak a falevelek, és télies zúzmara borította a várkertet.

S mintha Orsolya veszteségét kárpótolni akarták volna az égiek, a régen várt fiúcska sírt fel, aki alig okozott fájdalmat anyjának, olyan gyorsan jött, nagyobb és erõsebb volt lánytestvérinél. Szü-letésekor apja távol volt a harcmezõn, csak a hír érkezett meg néhány napos késéssel, s amikor végre láthatta, titkolni sem tudta régen várt örömét.

Erzsébet is örült fiának, s látva férje boldogságát, mosolyogva mondta: – Most aztán lesz kit tanítani a hadviselésre.

Nádasdy Andriskát szülei, testvérei, és az egész várnép ajándéknak tekintette, aki az Orsika miatti gyászt és bánatot enyhítette elsõsorban édesanyja számára. Egy nyugodalmas tél Keresztúron

1598. január havát írja a naptár, s mi Keresztúron töltjük atelet.Én szeretem Keresztúrt kezdettõl fogva. Szívesen élnék itt.Talán ezért is oly rég tapasztalt nyugalom van bennem, mintha házasságunk kezdetének öröme tartaná fogva szívem. Mégnovemberben Ferenc ismét betegen érkezett haza, most a lábamondta fel aszolgálatot. Így a fájdalmakat leszámítva, mégmintha õ is élvezné a hazai kosztot, de ennél is jobban a családilégkört, olykor a régi, fiatalos Ferenc mosolyog rám, gyermekeikörében még inkább látszik a gondtalan ember önfeledtsége. András ezen a télen kezdett el járni, és mintha apjának akartvolna örömöt szerezni, elsõ lépéseit felé irányította. Igaz,erõsen dülöngélve, de azért néhány lépés után odaért apjakitárt karjai közé, s látva az apai örömöt, õ is elmosolyodott ateljesítményén, majd egyet gondolt, tetézni akarván azelismerést, felém indult, de mivel én messzebb voltam, az újabbpróbálkozás nem sikerült.Õ azonban mit sem törõdve akudarccal, felállt a földrõl, és mégiscsak megtette a hiányzólépéseket felém. Ferenc most gyermekei között tölti napjai nagy részét.

Intézi a rá háruló országos ügyeket is, leveleket ír, a futárok jönnek-mennek, nem hanyagolja el a saját dolgait, de mintha ez a betegség azt is tudatosítaná benne, hogy gyermekei szinte apa nélkül nõnek fel, s ez a kényszerû betegség ajándék számára a sorstól, hogy örvendhessen gyermekei növekedésének. Én meg az együttléten kívül különösen annak örültem, hogy az Erdélyi Királyi Helytartó kinevezést így, a betegség miatt lekellett mondania. Ezt én nagyon nem akartam, és azt hiszem, õse. Ebben egyetértettünk.

Az imént, hogy közöttük jártam, éppen Kata ült az ölében, s az apa hallgatta lánya olvasását. Kata már olvas, szépen, folyéko-nyan, igen szorgalmas. Aztán, hogy Andriskát elvitték aludni, a lányaival átsántikált a könyvesszobába, Annának mutogatta a könyveket, itt is vannak könyvek, bár ezek meg sem közelítik a sárvári könyvtárat. Annának kezébe nyomta Pesti Gábor latinból magyarra fordított „Esopus Fabulái” címû könyvét, melyet õ gyermekként olvasott, s tudom, szerette ezeket az állatmeséket. Anna már szinte nagylánynak számit, én ilyen koromban már eljegyzett voltam. Jó, hogy Ferenc gondolt erre, hogy Annának ismernie kell íróinkat, mert Anna ideje nagy részét Andrással tölti, anyáskodik vele, jó segítség a dajkáknak.

Ki tudja, igaza van-e azoknak, akik Ferencet a harc és a háború megszállottjának mondják, aki ízig-vérig katona? Én ezt nem merném mondani. Amikor Anna kezébe adta a könyvet, belelapozott, mintha egy-kori emlékeit akarta volna feleleveníteni. Én tudom, õ nem csak pártolója a tudománynak, az irodalomnak és a mûvészeteknek. Nem csak azért folytatja az apja által létesített nyomdában a könyvek nyomtatását, mert gyarapítani akarja könyvtárát, ha-nem azért vásárol külföldrõl drága pénzen könyveket, értékes dísztárgyakat, festményeket, mert szereti az irodalmat, a mûvé-szeteket. Ki tudja, ha nem lenne háború, hogyan élné az életét. Azt hiszem, többet lenne könyvei között, mint kortársai, s ez éppúgy boldogítaná, mint a gyõztes csaták. Csak kevesen tudják,

de az egyházért való sok fáradozása, szi-nódusok összehívása, hitvallási iratok fordítása és kiadása, nem csak a vallása iránti mély, belsõ szomjúságból fakad, hanem a hit igazságait számon tartó, a teológiát szeretõ, s azt fontosnak tartó fõúr fáradozása is. Õ beszélte rá Magyari István prédikátort, fordítsa le magyar nyelvre J. Beust „Enchiridion” címû mûvét. Felismerte Magyariban a jó teológust, aki emellett a latin nyelvet kitûnõen fordítja. A könyv már készülõben van, Sárváron fog megjelenni Ferenc költségén „A jó és boldog halál mesterségérõl” címen. Most, a háború kellõs közepén, amikor olyan olcsó az emberiélet, milyen közelivé vált a hirtelen jött halál félelme, a halálra való készülés a harcosok komoly kérdésévé vált. Bizonyára Ferenc kérdése is, ám õ nemcsak elolvasta a könyvet, de közkinccsé is teszi kinyomtatásával.

Ugyancsak messze kalandoztam a könyvtárban látottaktól.

Magamat utoljára hagytam. Az én osztályrészem sem kevésbé fontos neki. Esténként, ha elcsendesedik a várnép, ha a gyere-kek már aludni tértek, kettõnké a világ. Oly meghitten hosszú ideje nem beszélgethettem vele, mint itt Keresztúron. Mintha a régi, kezdeti idõk, egymásra találásunk bensõséges ideje tért volna vissza. Nem is tudom, de újból le kell írnom, vajon mivel érdemeltem ki a sorstól Ferencet, hogy ilyen kivételes szeretettel szeret mégmindég. Én az õ közelségében elfelejtem félelmeim. A félelmek most a háború miatt vonnak fekete felhõt a látóhatár fölé. Sokszor kínoz a halálos veszedelem félelme, hogy elveszítem õt. Ezeket itt Keresztúron õ feledteti velem. A minap künn jártunk a behavazott utakon. Õ csak rövid sétát tehet, de erõltetni kell neki a járást. Bicegve jár. Anna és Katóelõttünk szaladgált, hógolyóztak. Ekkor Ferenc átkarolt,megállt és a fülembe súgta: – Te vagy az én életem öröme még mindég… Meg a gyerekek. Sohase lehetek elég hálás Istennek értetek.

Az ilyen kivételes percek oly gyorsan tovatûnnek, mint azúszó felleg a tavaszi égbolton. Áprilisban visszamegy a csatatérre. Nemrég jött a hír, hogy Gyõrt bevették a mieink.

A gyõzelmet megünnepeltük, mert ez az egész ország öröme. Egy nagy újság a családban, Ferencet dunántúli kapitánnyá választották.

Az a sok küzdelem, harc közben szerzett betegség, a nélküle felvirradt napok üressége egy kicsit kárpótolva lett. Tudom neki ez a kitüntetés azért jelent sokat, mert így a harcok irányítása, a döntés joga jobban megilleti. Mert a gyõzelemhez a mérlegelni tudás, ahogyan õ mondja, a stratégiai döntés is elengedhetetlen. Hát most már hivatalosan, fõkapitányként állhat a csapatok élén. Még mindig a megkezdett esztendõ.

De már Sárváron vagyunk, és lassan az év is végéhez ér. Hallottam, hogy 1598 a megkezdett háború egyik legsikeresebb éve. Gyõzelmek lépten, nyomon! Azt hiszem, a család számára is sikerekben, meglepetésekben bõvelkedik.

Egyik nem várt meglepetés, hogy Ferencet június 28-án Gyõrött az Aranygyapjas Rend lovagjává ütötték. Annát és Katát is elvittem Gyõrbe, lássanak világot, meg azért is, hogy így is õrizzék apjuk emlékét, aki annyi áldozatot hoz ezért a szegény hazáért. Anna még érzékeny az élet ünnepnapjai iránt, egész szívvel átélte az apját ért kitüntetést. Láttam, könnytõl csillogott a szeme, amikor kezet csókolt apjának az ünnepség után. Katón a kislány gyerekes öröme látszott. Én is meg voltam hatva ilyen nem várt, és csak keveseknek szóló elismeréstõl.

De nehezen viseltem el ahosszú ceremóniát, ismét áldott állapotban voltam. Mátyás fõherceg akasztotta a nya-kába a rend ajándékát, amely egy arannyal ékesített gallér. Azóta már megkönnyebbültem terhemtõl. A család ismét nö-vekedett. Pál fiacskám került a családi bölcsõbe, Andriska pedig, a rácsos ágyba. Különös módon András, amikor megtudta, kisfiú van a bölcsõjében, igen vidám lett, de hogy valójában érti-e a szerencsés véletlent, hogy Palkó növekedésével fiú játszótársa lesz, nem tudom. A két leány és a két kisfiú jól megférnek egymással, el lehet mondani, most már gyermekzsivajtól hangosak Sárvár szobái. És Ferenc gyõztes csatáit talán a családi örömök is segítik.

Mostanában igen ritkán van közöttünk, de ha betoppan, akár csak egy napra is, a kis Palkót úgy nézegeti bölcsõjében, mintha most már mindent megkapott volna az élettõl, amire vágyott, hi-szen két lánya és két fia van. Így megszaporodván a gyermekek száma, új dajkát kellett keresni. De úgy látom, az a bensõséges viszony, ami engem Ráchelhez fûzött, és még ma is tart, az ebben a mostani világban nem olyan meghitt. Jó Ilona Pál mellé lett felfogadva, de Katát is gondozta, azt azonban nem látom, hogy Kata hiányolná, keresné õt mint anyapótlékot. Fickó még régebben került a várba, András mellé játszótársnak, inasnak.

Tornyosuló felhõk Május hava volt, bontakozó nyár, amikor a langymeleg olyankellemes közérzetet ad az emberi szívnek, a szigorú tél utánnyarat ígér. Erzsébet Ráchel társaságában künn a parkban élvezte a napmelegét. Palkó egy árnyas fa alatt délelõtti álmát aludta, András Katóval lepkéket kergetett, olykor messze futottak, ha a lepke könnyed szárnyalással elcsalogatta õket anyjuk közelébõl. Ráchel sápadt volt, mint az öregek szoktak lenni a télinaphiány után. Õ aki életében szinte alig volt beteg, most hetekig nyomta az ágyat, csak alig néhány napja nyerte vissza egészségét. Most sem akart kijönni a friss levegõre, de Erzsébet hívásának nem tudott ellenállni, mert õ volt még mindig a legkedvesebb neki a világon. A langyos tavaszi szellõ a parkban mégis felvidította, a természet tavaszi élni akarása, színpompája oldotta benne az öregség és a betegség komor hangulatát. Nemcsak a tavasz vidámsága járta át, de az öröm is, hogy meggyógyult és Erzsébet közelében lehet. Igen rég beszélgettek õk ketten egymással bizalmasan. Az érett asszony már nem szorult Ráchel tanácsaira az utóbbi években. Ennek örült is meg fájlalta is, úgy érezte, õ már nem is tehet semmi jót ezen a világon, csak nyûg mások nyakán. Hogy védence kinõtte a fiatalság sok megoldhatatlannak tûnõ kérdését, s már régen eligazodik a dolgok és a történésekfonákságai között, ennek örült. Sõt, talán, amit Ráchel észresem vett, Erzsébet mint Sárvár és más várak, uradalmak úrnõje,sokkal jobban betöltötte a várasszony szerepét, mint várni lehetett egy elkényeztetett ecsedi kisasszonytól, és ez az õegyéniségével függött össze.

Amit Ráchel nem tudott, és Erzsébet is csak lassan értett meg, vagyis, hogy a szerep, melyet be kellett töltenie, rá van méretezve, mint akinek a csillagok állása szabta meg valóban a sorsát. Egy idõ után, a gyerekek szaporodásával, és az ügyek bonyolultsága ellenére, felügyelt mindenkit, irányította és nevelte gyermekeit, a családot összefogta, tiszttartókkal tárgyalt, tanácsokat osztott, s ezek számáranem

voltak terhesek, sõt élvezte a várúrnõ szerepét, a hatalmat, mely megadatott neki, hogy rendet tartson, hogy eligazíthat másokat, sõt még kegyet is gyakorolhat. De ami leginkább boldogította, hogy gyermekei nevelését a tudós rektorok mellett õ is segíti, irányítja. Azok a délutánok és esték, amikor szobájukban ellenõrizte tanulmányaikat, vagy bibliai ismereteiket gyarapította, éneket tanított nekik, ezek voltak életének legkedvesebb órái. Ahogyan Báthory Anna õket irányította annak idején Ecseden, hogy ismerjék a jót, és kerüljék a rosszat, ez most, mint emlék és útmutatás az õ anyai szerepét felmagasztosította, és termékeny talajra talált nemcsak lányai, Andriska szívében is. Annával külön is beszélgetett, tud-va, hogy elõbb vagy utóbb kikerül a szülõi gondoskodás alól, férjhez megy, azt akarta, hogy Anna ne legyen olyan tudatlan, az élet, az asszonyi sors hullámzó történéseiben, mint õ volt. Kicsit õrizte is õt a családi fészekben, hogy ne túl korán kelljen asszonyként helytállnia. Ráchel látta õt sok gondja, tennivalói közben, és örült mindannak, amivé az õ kincse lett. De látott õ, és hallott olyasmit is, amit talán Erzsébet nem tudott, õ pedig öregsége, a dolgok-mögé látó bölcsessége révén jobban felfogott. Ezért is fogadta el a délelõtti meghívást, mert beszélgetni szeretett volna Erzsébettel, messze a hallgatózó cselédektõl. Kis ideig hallgatagon ültek egymás mellett a juharfa ár-nyékában. Aztán Ráchel törte meg a csendet: – Szeretnék veled kicsit beszélgetni, Erzsó. – Neki még mindig Erzsó volt. – Tudod, hogy olyan sokat feküdtem télen tétlenül, egyetmást élesebb szemmel láttam meg, mintha munkával teli napokat töltöttem volna el.

– És most, kedvesem, el akarom mondani neked. Mert féltelek. Lehet, rosszul látom a dolgokat, de jobb az embernek ébernek lenni.

Te a teendõidet egész szívvel, jó szívvel intézed, és úrnõje vagy valóban ennek a várnak. Tiszta szívû, erényes úrnõje.

– De valaki, akinek kemény a szíve, a te felelõsségteljes hivatásodat bitorolni akarja, és te észre sem veszed, vagy talán tudsz róla, de mivel a durvaság tõled távol van,

szemet hunysz, hogy ne kelljen bíráskodással foglalkoznod.

– Kirõl beszélsz, Ráchel? – szólt közbe Erzsébet.

– Azt hittem, kitalálod, Darbúlia Annáról. Anélkül, hogy téged kérdezne, önhatalmúan gyógyít, és fegyelmezi, bünteti a nemes kisasszonyokat és a cselédlányokat. Igen, tudom, okos õ, ismeri a füveket, téged is meggyógyított, és te hálás vagy neki. Eddig én is elismerem, jó, hogy itt van a várban.

– De vigyázz! Mert Anna asszony, aki épp úgy szereti a rendet, mint te, a becsületet védve zord szívvel ítéli meg a bûnöst, azokat a lányokat, akik tanulni, életet ismerni jöttek ide. Sokat gondolkodtam betegségemben, mentegettem õt olykor, kell a szigorúság… talán igaza van. De végül is az öregség bölcs belátásra késztetett.

– Darbúlia Anna ezeket a lányokat nem szereti, hiszenszépek, könnyedek, vidámak. Õ pedig megöregedett, és talán sohase ismerte a beteljesedett szerelmet… Talán csalódott, elhagyták, becsapták… vagy sohase becézték szeretõ szívvel… én ezt nem tudhatom. Azt azonban látom, hallom, hogy nemcsak szigorú a gyarló bûnösökkel szemben, de olykor kegyetlen is. Sõt néha az ártatlant is bünteti.

– Te sohase tudnál kegyetlen lenni. És most itt van ez a Jó Ilona.

Még a neve is inthetné, legyen jó szívû, de hallom, a tudós asszony már utódot nevel, már õ is átveszi a hatalmat birtokló asszony módszerét.

– Nyisd ki a szemedet, kincsem… és látni fogsz. Ne enged, hogy ezek a cselédek a vár rossz hírét költsék! Talán sokat beszéltem, de ezeket el akartam mondani neked. Ne haragudj, tudod, a javadat akarom.

Lehet, nem olyan nagy a veszély, talán túloztam, de a féltés vezetett. – Az öregasszony elhallgatott. Erzsébetnek a beszéd végére elromlott a jó kedve, mely ide csalogatta. Egy ideig õ is hallgatott, talán meg is döbbent Ráchel beszédje alatt. Össze kellett szednie gondolatait, hogy válaszoljon.

Tévedsz, Ráchel, ha azt hiszed, új dolgokat mondtál nekem. Látom én is ezeket, ugyanúgy, mint te. Már szóltam egy s más ügyben Annának. Õ azonban védi a maga igazát. Emellett a gyógyítói módszerei sokszor hatásosak, s ezért pótolni õt szinte lehetetlen. Az ítélkezés és a büntetések ügyében szabad kezet vívott ki magának. Tudom,ezekben olykor kemény. Én a büntetést nem szívesen gya-korlom, bár õ tanítani akar engem. Be kellett látnom azt is, hogy én, aki a lányokkal és a szolgálóimmal szemben képes vagyok tekintélyt tartani, elõtte nekem csak látszat tekintélyem van. Talán ki is nevet a hátam mögött, ha õt szép szóval nevelni akarom. Tehetetlen vagyok, és félek, õ fog gyõzni felettem. Miért nem mondod el ezeket a férjednek? Hiszen õ egy test, egy lélek veled, biztosan segítene. Szavai többet nyomnának a mérlegen.

Ferencnek annyi gondja, baja van. Az õ gondjait nem akarom tetézni.

Meg az is lehet, mi ítélünk Anna felett szigorúan. Hiszen annyi a fonákság, pletyka, lopások meg mit tudom én, mi mindent kell neki megtorolni, jóra vezetni a gyarlókat… munkára nevelni a lustákat.

Szereti a gyógyítást, és én csodálom a tudását és az igyekezetét.

Ekkor nagyot dördült az ég, s amit õk beszélgetés közben észre sem vettek, eltûnt a nap, Sárvár fölé viharfelhõk, fekete fellegek érkeztek. Az idilli, tavaszi hangulatnak vége volt. A dörgéssel együtt már az elsõ esõcseppek is megérkeztek, s a hirtelen jött tavaszi zápor verte a fákat, a park virágait, no meg a meglepõdött társaságot is. Mindnyájan átázva értek a nyitott folyosóra. A hirtelen kitört viharnak csupán Kata és Andris örült, õk futás közben megálltak, nevetve táncoltak a zuhogó esõben, mert langyos volt és örömszerzõ számukra. Benn a várban a betegszoba felõl hangos jajgatás fogadta õket. Erzsébet még elkísérte Ráchelt szobájába, csak azután sietettvissza a betegszobába. Darbúlia Annát verítékezõ arccal egy fiatalasszony fölé hajova találta, aki elõzõ este érkezett egyközeli faluból fekélyes lábakkal. Anna a sebeket tisztogatta apatikustól kapott oldattal. Amikor meglátta úrnõjét, abbahagytaa számára is kellemetlen munkát.

– Asszonyom, fogytán a sebtapasz. Talán még két alkalomra elég.

Kérni kellene a Borbély úrtól.

Erzsébet közelebb ment a beteghez, aki egy asztalon feküdt.

– Majd kérünk, Anna. Látom, megizzadtál… nem zavarlak. Bekergetett minket a vihar.

Szobájába érve azon gondolkodott, mi lenne a fekélyes lábúakkal Anna nélkül.

Darbúlia Anna A vihar mintha sorsszerû jelzése lett volna egy nagyobb horderejû ügynek, melyben Darbúlia Anna az úrnõt is bajba keverte, Ráchel sejtése szerint magatartásával. Magyari István nevéhez fûzõdik ez az ügy. Õ mint jól képzett prédikátor már évekkel elõbb Nádasdy Ferenc kiválasztott embere volt a sárvári parókia betöltésére. 1599ben Vidos Lénárd halála után lett beiktatva a tisztségébe. Magyari István második könyve is ebben az idõben jelent meg Sárváron. Magyari így került közvetlen kapcsolatba a várban lakókkal, mert nemcsak prédikált, hanem lelkipásztora isvolt az eklézsiának. Így ismerte meg Darbúlia Annát is, aki a nõi lakosztályban fontos szerepet töltött be. Magyari megismerte erényeit, hogy kiválóan ismeri a gyógyfüveket, tudása révén gyógyítja a vár betegeit. De eljutott hozzá az a hír is, hogy a tudós vénasszony szigorúan fegyelmezi a tanuló lányokat, a cselédeket, sõt olykor kegyetlenek ítéletei.

Ezek a hírek a prédikátort elgondolkoztatták. Legszívesebben az úrnõvel beszélte volna meg ezeket, akit tisztelt, de mivel tudta, hogy a panaszokat õ is ismeri, ez visszatartotta õt a beszélgetéstõl. Az esperesi tanácskozáson Csepregen azonban szóvá tette gondjait. Azt kérdezte szolgatársaitól, joga van-e meginteni az asszonyt, változzon meg, tartson bûnbánatot tettei miatt, és ha nem hajlandó, kizárhatja-e õt az úrvacsorázók közösségébõl. Esperes társai bátorították õt, joga van ehhez, Magyari mégis heteken át fontolgatta, mit tegyen. Mivel továbbra is újabb hírek érkeztek a nõi lakosztályból, virágvasárnap elõtt egy héttel levelet írt egyik szolga társának, Zvoranich Mihálynak, s neki is ugyanazt a kérdést tette fel, joga van-e kizárni a kommúnióból a bûnöst, ha nem gyakorol bûnbánatot. Azt is kérte Zvoranichtól, kérdezze meg e felõl Pytireus Gergelyt is, aki szintén a Nádasdy birtokon volt prédikátor.

A két megkérdezett prédikátor helyeselte Magyari döntését. Ezek a levelek az Evangélikus Levéltárban megtalálhatók. De hiányzik az a levél vagy irat, amely bizonyítaná, hogy Magyari a tervezett lépést valóban megtette volna.

Egyetlen adat lehet a támpontunk erre, vagyis hogy az intés megtörténhetett. Egy sárvári nemes ember, Bornemissza Ferenc vallomása nyolc évvel késõbb, 1610-ben, amikor tanúvallomásokat gyûjtöttek Báthory Erzsébet perével kapcsolatban, hogy õt el lehessen ítélni kegyetlen, gyilkos fegyelmezése miatt. Ráchel sejtése, íme beigazolódott, „ez az asszony bajt hoz rád”, vagyis Anna. Bár õ akkor már halott volt, de tetteinek ódiumát Erzsébetnek kellett viselnie. Bornemissza vallomását itt most nem ismertetjük, tele van rosszindulattal Erzsébet iránt, és az egykori tényeket meghamisította, vagyis, hogy annak idején Darbúlia asszonyt terhelte a szóbeszéd, ebbõl a vallomásból hiányzik, itt csak az úrnõ, Erzsébet bûnösségérõl van szó, mert hiszen õt kellett bûnösként megrágalmazni. A vallomás azonban fontos, a várban tudtak arról, hogy Magyari Istvánnak szándéka volt meginteni Darbúlia Annát, s lehetarról is, hogy e felõl megkérdezte lelkész társait. Azonban csak a sötétben tapogatózik, aki Báthory Erzsébet életrajzában tényként ismeri el az intést. Mert az intés és a „bûnös” reakciója ismeretlen. A következõ leírás a képzeletmûve csupán.

A húsvéti ünnepkör virágvasárnappal veszi kezdetét. A nagyhét bûnbánattal teli idõszak, amikor Isten népe az õ Krisztusával, mintegy keresztjét hordozva éli át a fájdalmakat, saját bûnei tengerébõl vágyódik a bocsánat, a megváltás melegébe, a feloldozásra. Nagypénteken, a lutheránusok nagy ünnepén, az Úr szent vacsorájában megtisztulva örvend, húsvét hajnalán a feltámadott Krisztus gyõzelmét ünnepli, a feltámadott Fiú érdeméért õ is a gyõztesek közé került, ama új élet, az örök élet birtokosa lehet, ha élete végéig krisztushitben él.

Azon a nagypénteken, 1602-ben Sárvár népe a kápolnában felállva, hangosan felelt a gyónó kérdésekre: vallom, bánom, megbocsátottam, igyekezem, hiszem… Vagyis vallja és bánja bûneit, megbocsát az ellene vétkezõknek, igyekezik Isten akarata szerint élni és hiszi, hogy Isten a Krisztusért megbocsát a megtérõ bûnösnek. Anna asszony is ott volt azok között, akik lehajtott fejjel várták az ostyát, és a bort és örömmel fogadták a feloldozást: „Bûneitek meg vannak bocsátva.” Õ is megtisztult szível a helyére ment. A prédikátor intése, jóra buzdítása talán megtörte a jeget az õ szívében is…

A következõ évek, mindössze kettõ vagy három, segítették a bûnbánat foganatosítását, mert megvakult… A vakság számkivetetté teszi azembert. A vakok el vannak zárva a többiektõl, magányuk nagyobb másokénál, és a vakság tisztábban látóvá teszi õket. Anna aszszony vakon már csak árnyéka volt régi önmagának. Ki tudja, hogyan fogadta sorsát… Hiszen ez segítség volt, hogy a Kísértõ szálást ne vegyen újból a szívében… Talán bánta kegyetlenségeit. Ki tudja, volt-e lehetõsége ezeket vakon jóvátenni…

Misztériumjáték Már karácsony elõtt sûrûn hullott a hó Sárváron. Elfedte a meghervadt virágokat, a száraz avart, az utakat, mindent, amit az õsz otthagyott, amikor a tarka színpompából az elmúlás törvényszerû szakaszába lépett. Azért kedves a hóhullás, mert tisztaságot, fehérséget varázsol a megszomorodott, csupasz természet világába. A havas táj, a tél pompája megörvendezteti az emberi szívet. S ha ez karácsony elõtt történik, szép karácsonyunk van, ha elmarad, fekete a karácsony. 1602ben fehér karácsony köszöntötte Sárvár lakóit. Szenteste délelõttjén vidám hócsata verte fel a park csendjét, a várbeli gyerekek örvendeztek a hónak. A Nádasdy gyerekek is közöttük voltak, még a kis Palkó is.

Délután már az ünnep izgalma érzõdött a várban, mert a szenteste igazi meglepetést tartogatott nemcsak a gyerekek számára, szüleiknek is.

Magyari István prédikátor most elsõ alkalommal tanította bea várbeli gyerekeknek Jézus születésének történetét dramatizálva, amely mint misztériumjáték bensõséges hívás a gyermek Jézusjászlához. Meg is telt a lovagterem a gyerekek szüleivel, de mégÚjszigetrõl is eljöttek ide karácsonyestet ünnepelni. A fábólkészült Betlehem egy asztalon állt, benne a szent család és az ál-latok, felette a mennyezeten a fényes betlehemi csillag.Amikor agyerekek énekelni kezdtek: „Ó, jöjj, ó jöjj, Immánuel…”, a kisbetlehemben is parányi fény gyulladt, jelezve a játék kezdetét. Az ének végén Nádasdy Anna olvasni kezdte Jézus születésénektörténetét Lukács evangéliumából. Amikor a pásztorokra kerülta sor, akik kinn a mezõn õrizték a nyájat, bejöttek sorban apásztorok, és lefeküdtek a jászol elé. „És íme az Úr angyala megjelent nékik, és körülragyogta õket az Úr dicsõsége, õk pedig nagyon megrettentek”, olvasta az evangélista, a pásztorok ijedten álltak fel. Az angyalnak öltözött Kata kezében gyertya fénylett, mely azÚr dicsõségét szimbolizálta, akkor az angyal vette át a maga szerepét:

„Ne féljetek, mert íme nagy örömöt hirdetek néktek, mely az egész népnek öröme lesz, mert Dávid városábanma megszületett nektek az Üdvözítõ, aki az Úr Krisztus. Az pedig a jele számotokra, hogy találtok egy kis gyermeket bepólyázva feküdni a jászolban.”

Az angyal szavai után fehér ruhás angyalok jeletek meg, eközben a gyerekek a karácsonyi énekkel köszöntötték õket: Mennybõl jövök most hozzátok, Jó hírt mondok, jer halljátok, Boldog örömöt hirdetek, Méltán repes ma szívetek.

Az angyalok kara is énekkel dicsõítette Istent, amint Lukács evangéliumában olvasható: Dicsõség mennyben az Istennek! Békesség földön az embernek!

Az angyali dicshimnuszt a gyermekek kórusa követte: Nyílj meg szívem, Fogadd be õt, Az áldott égi csecsemõt.

Ki e világ üdvére jött.

Borulj le jászla elõtt!

Miután az angyalok elmentek tõlük a mennybe – olvasta tovább az evangéliumot Anna, megszólalt Nádasdy András, mint a pásztorok egyike: „Menjünk el Betlehem be, és lássuk meg e dolgot, melyet az Úr angyala kijelentett nékünk.”

Azután énekelve körüljárták a kis betlehemet: Kit sok boldog pásztor dicsért, Hallván angyal égi hírét, Félni többé nincsen miért, Itt a megtartó Király.

Az ének után lefeküdtek könyökükre támaszkodva a betlehem egyik oldalán. Anna folytatta az evangélium felolvasását a Napkeleti bölcsek történetével, akik látták az õ csillagát ragyogni az égen. Ekkor bejöttek a napkeleti bölcsek, Gáspár, Menyhért, és Boldizsár énekelve: Bölcsek ö hozzá indultak, Csillagfényes messzi útnak, S drága kinccsel térdre hulltak Itt az újszülött Király!

Majd egy kis versikével mindhárman bemutatkoztak, és hódolatuk jeléül ajándékaikat lerakták a jászol elé, az aranyat, a tömjént és a mirhát. A misztériumjáték végén a gyerekek és a gyülekezetegyütt énekelte a szép középkori himnuszt: „Édes örömben zengjen, ujjongjon az ének…”

A prédikátor kevés szóval hirdette a karácsonyi örömhírt, és intette az örvendezõ gyülekezetet prédikációjában, hogy az élet szenvedéseitõl, megpróbáltatásaitól és a halálfélelemtõl megkeményedett szívükbe ne mulasszák el a ma született Kisdedet befogadni, mert ezáltal részesülnek a mennybéli örömben most és majd egykoron. Az est hátralévõ részét vacsora után saját szobájukba töltötte a Nádasdy család.

Andrásnak már délután is pirosabb volt az arca, mint a többi gyermeké. Most is csende sebb volt a szokottnál. Nem vívott apjával, ezen az estén Palkó tanulta elõször a hadfi mesterséget. Egy idõ után Andris az anyjához bújt, amint kiskorában szokta, fejét anyja ölébe hajtotta.

Erzsébet fejét simogatva vette észre, milyen forró, s tudta rögtön, beteg a kisfia, ezért evett olyan keveset az ünnepi étkekbõl is. Le is fektette, és Ilona segítségével beborogatta õt. Andris nyugodt lett ágyában, s mikor apja mellé ült, megkérdezte: – Elég hangosan mondtam a szerepem, Apám?

– Értettük jól mi is, nem csak a pásztorok. –Ott maradt mellette, és rejtegette szomorú gondolatait. Hetek óta köhög a fia, és most belázasodott. Ha nem is akarta, a karácsony öröme tovatûnt… helyét szomorú gondolatok váltották fel.

A Nádasdy család gyásza

A láz másnap se csökkent. Hiába borogatták, teáztatták a beteg gyermeket. A második héten hívásukra eljött Kõrösi Gáspár, a család barátja, orvosa, arca komor maradt a vizsgálat közben, bojtorján teát és borogatást javasolt, de azért a láz minden délután felszökött makacsul, köhögés közben szinte fuldoklott. Egyik reggel azonban mosolyogva ébredt. Anyja ült mellette, mikor kinyitotta szemét.

– Anyám, oly különös álmom volt. Idegen földön jártam, ahol szép zöld volt a táj, meg tarka virágok hajladoztak a szélben… mert fújt a szél, s én csak álltam ott, talán vártam valakit. Sekkor egy kislány közeledett messzirõl felém… de amikorodaért, mégsem jött közel… csak állt velem szemben… s akkor kisütött a nap, megvilágított mindent, de legjobban azt akislányt… Az meg csak állt ott mosolyogva, és ekkor integetnikezdett, de nem búcsúzóan, hanem az ujjával jelezve hívott…lehet, csak képzelõdtem, de a szél mintha hangot is hozott volna felém: – Gyere… – S akkor én felébredtem.

Anyja megrendülten hallgatta fia álmát. Akár akarta, akár nem,Orsolya jutott eszébe… Orsika halála után néhány hónapra született Andris… mintha a jó sors akarta volna kárpótolnikislánya elvesztését… S most ki tudja… talán, hogy halálosbeteg, hívja odaátra…

A másik szobában Ferenc olvasta barátja, Batthány Boldizsár levelét, s szinte azon nyomban bemártotta tollát, s megírta aválaszt. Ki tudja, így menekült el fia szomorú haláltusája elõl. Mert 1603. január 29-én már tudták a szülõk, hogy ez a nap afiuk utolsó, legnehezebb napja… több virradat nem köszönt rá. Szürke, borús, téli délután volt.

A levél a dunántúli hadi helyzetet írja le. „Tatár betörés van kilátásban. Megérkezett Sopronba a vallon és német felmentõ csapat, ezer lovas és kétezer gyalogos, csak legyen mit fõzetni, mert lesz, aki megeszi…” –tréfálkozik erõltetetten. Aztán a muraközi török betörésrõl ír: „nem csak néhány falucska lakóját vitték el a portyázók, de Mosony, Szombathely, Alsólendva nevû várak külvárosait is felégették, s a környékükön lévõ falvakat sem kímélték, rabjaikat, állataikat Belgrádba vitték…” Nemzete, népe sorsa az elsõ számára, s csak ezután ír saját magáról röviden, visszafogottan, mint amikor a haza sorsa mellett eltörpül az egyéni sorsok fájdalma. Csupán négy sor, amit magáról ír a huszonkét soros levélben, de ez a lélek és a hit erejének bizonysága: „Magam állapota, Uram, rakva keserûséggel. Öregbik fiamat, Andrást, kinek vénségemben örülök vala, az Isten szinte ez órában veszi ki ez világból. Nem tart immáron egy óráig élete. Isten, amint akarja, hálaadással kell szenvednöm.”

Délután négy óra, állapítja meg a levélben a pontos idõt. Még egy óra végignézni a tüdõgyulladástól legyengült szervezet végsõ tusáját, a kínok között beálló gyermekhalált. Milyen lelkierõ kellett ahhoz, hogy felülemelkedjék saját fájdalmán, veszteségén és hazája nyomorúságával törõdjék.A kisfiút Lékán temették el a családi sírboltba. Magyari István Jób könyvébõl idézett prédikációjában. Jób, mindenét elveszítve mondta e szavakat: „Az Úr adta, az Úr elvette, áldott legyen az õ neve.”

Az anya gyászéneke

„Az Úr adta, az Úr elvette, áldott legyen az õ neve…” mondom,ahogy Te mondatod velem, Uram… A kisfiam koporsójamellett elmondott szavak ezek… A kripta hidege dermesztõ… Megdermed a szív is a halottak birodalmában. Így panaszkodomNeked, Uram… A prédikátor hinni tanít… vigasztalja az elesetteket. Az õ szíve híven dobog. Nem kételkedik az írás igazában. Ezek az igék évszázadokon át, vigasztalták a gyászolókat, a haláltól megdermedt szíveket… Lehet, valamikor ezek a szavak voltak Jób számára is az egyetlen vigasz… Így a hívõ Isten oltalma alatt tudja a kedvesét, aki eltávozott… A bánat talán csillapul… Lélekbenbízón letérdel az Úr elé… tudván tudja, hogy akit elveszített, Isten közelében van. Az én szívem mintha megdermedt volna, hallgat… könnyeimfolydogálnak kiapadhatatlanul éjjel és nappal. És azt kérdezem, „ miért…”, de csak titokban, mert a hívõnek kérdezni kishitûség. Kérdezni csak titokban lehet, és én az éjszaka csöndjében kérdezem: „Miért, Uram?”. Hiszen még alig ismerte az örömöt… kis fakardja a koporsóban, meg a betlehemi csákója is… mert oly boldogan mondta karácsonyeste: „Menjünk el Betlehembe…” de nem mehetett má égett haláláig… És õ is kérdezett engem: azután sehova… lázban – Meghalok, Anyám?

– Nem! Nem! –hazudtam én, mert hazudnom kellett… aztán elfordulva töröltem könnyem… S oly esdeklõen kértelek Téged,a minden kegyelem Urát: „Ne vedd el õt, Uram!” Ám a betegség gyõzött felette…

Most így hiszem… HiszenÕkegyelmes Atya… A mi gondolataink nem az Õ gondolatai… A hála még messze van… Csak fél szívvel tudok köszönetet mondani.

Ajándék volt András Orsi halála után… kibeszélhetetlenajándék. Úgy járt-kelt a várban, mint egy gyõzelmes, kis hadvezér… Apja szemefénye… a dicsõ harcra tanította, meg hazaszeretetre… Most Lékán van nagyszülei és Orsika társaságában, a hideg falak között… S nekem látni kell mindenütt az üres helyét. Néha jobb perceimben nevetve, kópésan látom… de ez csak tûnõ álomkép. Mert, amit valóban látok, az az üres helye… s az üres hely kö-nyörtelenül visszhangozza felém: „Nincs.” „Nincs.”

Sárvári tavasz

A betegség megtelepedett a várban. Alig jöttünk meg Lékáról öszszetört szívvel, Ferenc ágynak esett.Ha nem tudtam volna, hogy nagyon beteg, azt hinném, Andráselvesztését gyászolja, ágynak esett, hogy napokig búcsúzhassonszíve örömétõl… mert ehhez joga van. Ó, én balga asszony! Ferenchez orvost kellett hívni egy hét után. Mert olyan kór la-kozott testében, mint az én kedves kisfiaméban alig néhány héttel ezelõtt. S nekem, aki azt hittem õt ápolva, hogy el sem birok többé ekkora terhet, most viselnem kell Ferenc elvesztésének rémét éjjel és nappal. Mert olyan beteg, hogy felkelni sem tud, nemhogy a szobát elhagyni. Talán az orvosi praktika segített, mintha mostanában könnyebben lélegezne. De alig tudom elhessegetni a gondolatot, hogy valami családibetegség terjed itt a mi belsõ szobáinkban. Mert úgy emészti õt is a kór, mint szegény Andrásom… Lázas, fuldoklik köhögésközben és sípoló hangot ad a lélegzete. Én pedig ugyanúgy borogatom, gondozom õt, és az erõm fogy-tán. Különösen a lelki erõ.

Kishitûen figyelem a sápadtságát, elernyedt tagjait… búskomor pillantását. Hová lett az én erõs, minden terhet viselni tudó Kedvesem? Kissé fellélegeztem. Ferenc tegnap felkelt, és az asztalnál ebédelt. Igaz, rám tá-maszkodott járás közben, de mégiscsak a gyógyulás jele, Az új élet reménysége sugározta be a betegszobát. Még mosolygott is és tréfálkozott: – Csak nem örvendeztél annak, hogy megszabadulsz tõlem? –De látva az én könnyes ábrázatom, gyengéden átölelt. És este sem szaladt fel a láza. Úgy látszik, a bécsi doktor mégiscsak érti a dolgát. Vagy pedig Ferenc konok élni akarása gyõzedelmeskedett a kór felett. Ami még eddig nem fordult elõ, a februári országgyûlésre sem ment fel, igaz, nem is tudott volna. Azon a napon igen felhõs volt a hangulata, mert szeretett volna ott lenni.

Mostanában sokat beszélgetünk meghitten együtt,úgy látszik, betegnek kell lennie, hogy közelebb kerülhessünk ebben a zakla-tott világban ismét egymáshoz. Tegnap azzal biztatott, hogy már nem tart soká ez a háború.Bocskai majd kikényszeríti harcával a békét, s végre egy kis nyugalom köszönt erre a megnyomorodott népre. Ez a béke majd megállítja az új hit elleni erõszakot is, mert az képtelenség, hogy török ellen is, német ellen is harcoljunkés még hitünk megnyomorítói ellen is. Ó, Istenem, legyen áldott a Te neved! Ma künn sétáltunk Ferenccel a parkban. Ez volt az elsõ nap, hogy ilyen nagy útra vittem.

Igaz, a napsütés is csalogatta, meg a cinkék hangoskodása. Szóval õ maga kérdezte: – Erzsó, elkísérsz egy kis sétára engem?

– Majd én vigyázok apámra. – Elõzte meg az én válaszomazötéves Palkó. Õ akarta támogatni ezt a hatalmas embert, Ferencfelkapta õt, összevissza csókolta. Így hármasban indultunk el, középen a lábadozó beteg, Palika teljes tudatában annak, hogy apja nélküle nem indulhatott volna el. Szép délelõtt volt. Az enyhe tavaszi napsütés csak annyi meleget sugárzott, amennyi a gyógyuláshoz szükséges és a cinkék fecsegése is alább hagyott, tudván, hogy a messzirõl jött Ferencnek jót tesz a természet csendje. Az nem baj, hogy a virágok teljes pompájukban díszlenek, mert a színek, a csend és a szelíd napsugár gyógyít…

Ferenc arcán kisimultak a ráncok, és még nevetett is, amikor én Palkót emelve egy rögben megbotlottam és majdnem elestem. Aztán délután az igazak álmát aludta. Olyan volt, mintha va-lami boldog mosoly játszadozott volna az arcán.És este pedig, gyöngéd, szeretõ férj volt, mint mindég is, ha a harc, háború, betegség nem árnyékolja be a napok csendes békéjét.

Nádasdy Ferenc búcsúja

A hosszú távollét után Ferenc nyár elején tért vissza a hadhoz. Az akkori hadi helyzet Pest-Budára szólította, de õsszel már Csepel szigetén folytak a törökellenes harcok. A történeti adatok szerint 1603. szeptember 27-én csapata élén véres kézitusát vívott. Buda visszafoglalására azonban a császári haderõ nem volt elégséges. Így november elején Hatvanba vonult csapatával. Ezt a csatát azért kell számba venni, mert ez volt az utolsó ütközete. Ennél a csatánál már fel kellett õt a lovára segíteni. A csatát megnyerték, de dolga végeztével nem hagyta el a csatateret, noha emberfeletti erõ kellett ehhez az utolsó harchoz, mert akkor már halálos beteg volt, hanem a törököket még elkísérte, nehogy galád módon visszatérjenek. A gyõztes hadvezér november végén érkezett vissza Sárvárra,de nem a saját lábán, vinni kellett õt, amikor a lóról leemelték. Az, aki vidáman, örömteli szívvel távozott el, most csakárnyéka volt önmagának, titkolni sem tudta, hogy halálosanfáradt, beteg ember. Erzsébet „Ó Istenem” sóhajjal fogadta, fürdõvizet, tiszta ágyat, könnyû vacsorát készítetett, így próbálta életrekelteni urát, de Ferenc csak erõltette a mosolyt. Állapota a gondos ápolás ellenére sem javult, és már közeledtek a karácsonyi ünnepek. December 23-án érkezett meg Kõrösi Gáspár, aki az ország legismertebb orvosa volt. Hosszan vizsgáltaa beteget, arcáról nem sok jót lehetett leolvasni.

A vizsgálat után Erzsébetnek elmondta: – Sajnos komoly a baj, de erõs a szervezete, és remélem,legyõzzük a betegséget. Gondosan kell ápolni, a jó ápoláscsodákat tehet.

Erzsébet bízott az orvosszavaiban, hiszen férje már számtalanszor bebizonyította, hogy akarata uralkodik szervezete felett. Másnap, a szentestén megismétlõdött az elõzõ évi karácsony, csakhogy most az édesapa feküdt az ágyban. A család megszaporodott, Anna võlegénye, Zrinyi Miklós is jelen volt, mert itt töltötte az ünnepeket.

A beteg nyugodt, arca örömteli, hiszen szerettei körében lehet ezen a szép ünnepen. Magyari István a betegszobában tartott egy rövid karácsonyi áhítatott a beteg kérésére. Igehirdetése emlékezteti a családot, hogy „ A karácsony a szeretet ünnepe. Elsõsorban Isten szeretetének megvalósulása, aki egyszülött fiát küldte el erre a bánattal, vérrel átitatott földre, hogy mi is fiai lehessünk az Atyának. Ez az örömhír azért fontosabb ma, mint bármikor, mert most megpróbáltatások között kell hinni a mindeneket szeretõ Atyában. A mi kétségeink, hogy kire bízzuk az élet vesztõhelyein sínylõdõ szeretteinket, ki fogja õrizni õket… A betlehemi gyermek születése a bizonyosság, bízzuk rá minden kétsé-günket, gondjainkat arra, aki Fiát küldte e világba, vele együtt mindent javunkra akar fordítani.” A várúr tudta, hogy a prédikátor elsõsorban neki akart vigaszt nyújtani, tudja, mi az õ legnagyobb szívfájdalma. Melegen megszorította kezét búcsúzáskor. Az ünnepek után külön beszélgetett gyermekeivel. Anna és Miklós együtt ment hozzá. Az õ mátkaságuknak mindennél jobban örült, Anna sorsa miatt nem kellett aggódnia. Látta szerelmük bontakozását, s ez emlékeztette saját egykori boldog napjaira. Megáldotta õket, mielõtt elmentek. Katára bízta Palkót.

– Tudom, most is vigyázol rá, szereted õt. Ha árvaságra jutna, ne hagyd magára. Ne engedd, hogy bántsák. Te már nagylány vagy, maholnap férjhez mész. Magadra is vigyázz, csak azt válaszd férjednek, akit egész szívvel szeretsz, akkor boldog leszel. A várban Palkón kívül mindenki tudta, hogy a várúr napjai megvannak számlálva. Amikor a kisfia anyjával bejött, és az ágy melletti székre ült, meg se várta apja szavát, õ szólalt megelõbb: – Meglátja, édesapám, mire meleg lesz odakünn, majd együtt sétálunk a kertben, mint tavasszal…

– Lehet, úgy lesz Kisfiam. De most beszélgetni szeretnék veled, úgy, mintha már nagyfiú lennél. Mond csak, gondolkodtál már azon, mi lesz a legfontosabb neked, ha már nagy leszel, ha egészen felnõttél.

– Hát megölni a törököket!

– No, úgy akartad mondani, hogy harcolni akarsz ellenük. De azért gondolkodj, van-e valami még, ami fontos lesz neked?

– Hát vigyázni édesanyámra, mert akkor õ már öreg lesz…

– Ez szép gondolat. És vigyázz rá nagyon. De én még szeretnék valami fontosat hallani tõled.

– Már tudom! – kiáltott fel Pál a felfedezés örömével. – Hát szeretni a hazát és harcolni a szabadságért!

– Igen, ezt szerettem volna még hallani… Ne felejtsd el, Fiam. December 29-én hívatta íródeákját, Jánost és levelet diktált neki Thurzó Györgynek címezve. „…A betegség annyira meggyötört, hogy megértettem az énkegyelmes Istenem látogatását, mert engem szent felsége ki akarvenni ez árnyék, mulandó világból, és az õ szerelmes Fia által rendelt lakóhelyünkben, az igaz hazában, az örök életbe akarelhelyezni. Szeretném Kegyelmedet kérni, hogy az én szeretettfeleségemet, édes gyermekeimet, az én nem kis árvaságra jutottszeretteimet minden ügyükben igazgassa, legyen gyámolok ésigazgassaõket. Kegyelmedet az Úr Istennek ajánlom. Bocsánatátkérve, hogy magam nem írhattam a levelet.

P. S.” Hasonló levelet diktált Batthyány Ferencnek, közeli, fiatal szomszédjának, hogy segítse az õ árvaságra jutott családját. Annyira gyönge, elesett volt, hogy még aláírni sem tudta a leveleket. Elérkezett az év utolsó napja, melyet máskor nagy vígsággal ünnepeltek. Most a halálközelség miatt csend és szomorúság honol a vár falai között. Már a közös esti együttlét is fárasztó lenne. Erzsébet õrzi a beteget, késõre jár, Ferenc alszik, õ pedig tudja, hogy a jó ápolás már nem tesz csodát… csak el kell viselni az elviselhetetlent…

A beteg ébredezik. Észreveszi feleségét, mintha mosoly suhanna át arcán.

– Veled maradok, pihenj csak, még nincs itt az éjfél. Ha akarod, elfújom a gyertyát, csak az asztalit hagyom égve. Talán elalszol és könnyû lesz az álmod… Lehet, hogy az újesztendõ kegyes lesz hozzád. Jó lesz a félhomály és jó, hogy velem maradsz. Hiszen veled voltam mindég, akkor is, ha messze voltál. Megfogta felesége kezét és megcsókolta.

– Igen, tudom, mindég is tudtam, te voltál a hûségesebb. Szerelmed õrzött véres csatáimban… Ezt el akartam mondani neked. A csaták után mindég hálát adtam a Mindenhatónak, és téged is megköszöntelek neki, mert tudtam, hogy a te imáid kísérik napjaim… csendes, poroszkáló utakon, és a rettenetes vérzivatarokban. Te hûséges voltál… meg se érdemeltem szerelmedet.

– Hogy mondhatsz ilyet? Hiszen nem tudtalak volna így õrizni, várni, hogy haza jössz, ha nem tudtam volna, hogy boldoggá tesz az itthonlét.

– Én is errõl szeretnék most beszélni… Életem nagy része távol tartott az otthonomtól, és sohase éreztem emiatt lelkifurdalást… most sem szabadna, mert hiszen a hazáért volt minden… Most, hogy csendben, magányosan élem napjaim, fáj a szívem az elmulasztott órákért.

A veled való órákért, a gyerekekkel való törõdésért. Tudom, ezek a gondolatok már a halálközelségében születtek… Ne sírj,Erzsó… ki kellett mondanom a szót. Összekuszálódtak a régi, tiszta gondolatok ebben a megfogyatkozott létemben. És most tiszta szívvel mégis hadd kövesselek meg… Erzsóm, bocsáss meg… bocsásd meg, hogy csak ritkán voltam itt a közeledben, hogy nem õriztelek jobban… hogy csak messzirõl szerettelek… hogy magadra hagytalak be-tegségben, közös gyászunkban… Tudom, te most sem várod a bocsánatkérést, mert te sohasem vetetted ezt a szememre… de ezzel a bocsánatkéréssel tartoztam neked.

– Nem tartoztál. Az igaz, hogy hiányoztál, sokszor elvi-selhetetlenül nehéz volt, hogy messze vagy. De ha nem ilyen önfeláldozó, hazaszeretõ férjem lett volna, talán nem is tudtalak volna így szeretni. És hadd mondjak még valamit. Amikor velünk voltál, mindég kárpótoltad a szeretetet… Ha megérkeztél, egyszeriben jó hangulat, öröm sugárzott mindenfelé… talán ezért is hiányoztál annyira, mert ez a léteddel összefüggõ harmónia hiányzott nekem… Ferenc, ha ereje lett volna felülni, átkarolta volna feleségét. De beteg volt, erõtlen, a beszéd is kimerítette. Az erõs hadvezér szeme könnyezett, amikor felesége hozzá hajolt.

A várúr halála és temetése

Nehéz éjszaka után ünnepnapra ébredt sárvár népe. Templomba hívott a harangszó. Reggeli után a haldokló várúr ágya körül gyülekezett a család. Temetési beszédében Magyari István így emlékezik viszsza Nádasdy Ferenc halálára: „Azután 4. Janu Anno Dom 1604, mely vasárnap volt, látván, hogy halálára vált volna, mi, akik akkor ott jelen voltunk, egy néhány ízben térdre estünk és keserves szívbõlszármazó buzgó könyörgéssel, sírván ajánlottuk Õ Nagyságát az Úr Istennek. És végre délután 3 és 4 óra között imádság lenne Õ Nagyságáért, azon imádság közben nyugodottel az Úrban, idejének 49 esztendõs korában, betegségétõl fogva a 47. napon.”

Azon a délutánon, a halála bekövetkezésekor ott ült mellette felesége. Amikor utoljára nyitotta szemét, õt kereste tekintete, s lehunyva neki is megenyhültek vonásai, mint egykor Orsikáé. Béke és nyugalom látszott az arcán. A megfáradt, a szenvedésteli haláltusától elernyedt betegember elfogadta az elmenetelt, a megváltó halált… Így látta Erzsébet. Az éjszakát már a ravatallá változott ágy mellett úgy tölthette, ahogyan szerette volna, csak õk ketten, hangtalanul, a halál néma jelenlétében, mely a búcsú intimitását segítette. Mert különben mindvégig számítani kellett az együtt érzõ gyászolók jelenlétére. Csak akkor, az elsõ halottas éjszakán sírhatott Erzsébet kutató szemek jelenléte nélkül. S akkor el is sírta könynyeit… Imádkozni szeretett volna, de csak rövid fohásztöredékek fakadtak szívében… Amikor a könnyei árjában emlékezett, olyan elevenné vált a múlt, mintha együtt emlékeztek volna… Hiszen, aki elment, itt van… lelke vele együtt járja végig az utat szinte a kezdettõl eddig a végsõ, a test távozásával végzõdõ búcsúig…

De mit is számít a meghidegedett test… ha a lélek szinte élve, visszatérve, vagy soha el se távozva itt van vele… Ha megfogja Ferenc kezét a hidegség ellenére épp olyan, mint régen.

Nem szorít vissza, de az õ keze… Akik bensõségesen együtt járták az életutat, nem is fejezhetik be az összetartozást a halál órájában, az egymásra utaltság, az összeforrottság hónapókig, vagy évekig is kísért. Ezen az elsõ halottas éjszakán Erzsébet még nem egészen veszítette el Ferencet, mert ott volt, mintha csak elszenderedett volna, s Erzsébet, mint betegsége alatt ébren õrizte. A könnyei akkor is meg-megeredtek… és most is… Mi változott? Aztán pirkadni kezdett. Beköszöntött a józan reggel. Talán kicsit el is szunnyadt abban az együttlétben, melyben szinteélõként szemlélte kedvesét. Az ébredés, a szürke borulat, a ráváró tennivalók, gyermekei vigasztalása, intézni az intézendõket, fogadni a részvétüket kifejezni akarókat, mégis csak felébresztette, és az emlékek helyére a mindennapok józansága betolakodott, a halottas szoba intimitása megszûnt. S akkor kezdett el hangosan sírni… mert nem tehetett mást…lavinaként szakadt ki belõle a fájdalom, önmaga áltatása. Kellettez a kitörés, azért kellett, hogy a hiányát és a távolságot mégis,akarata ellenére felmérje. Amit nem akart tudomásulvenni, és el akart simítani, itt tátong a halotti, néma csöndben…

Az elhunytat a családi temetkezõ helyre, Lékára vitték, ahol avárkápolna alatt keresztboltozatú sírbolt volt kiképezve. Az oltárnélküli kápolna eme sírboltjában helyezték el a Nádasdycsalád elhunyt tagjait, a felnõtteket epitáfiummal és zászlójukkal, a kiskorú gyermekeket pedig, képükkel jelezve. A szertartás a vár gótikus lovagtermében kapott helyett, mert a kápolna a nagyszámú gyászolókat nem fogadhatta be.

Magyari István a következõ igeversek alapján méltatta a várúr életét: „Mert én immár… futásomat elvégeztem, hitemet megtartottam.

Ennek utána már letétetett nékem az igazság koronája…” A prédikáció után a laudációt pedig így fejezte be:

„Oh édes hazánknak bástyája, a vármegyénknek oszlopa, oh szerelmes csillagunk, szemünknek édes világa Istenés Császár Õfelsége után. Pajzsunk és oltalmunk, ki nagy árvaságra hagyád szeretett feleségedet, gyermekeidet, és azokat, kikért fejedet a mészárszékre és életedet letenni nem szántad. Azért a Te tõlünk való eltávolodásodon keserves sírást tesznek, nemcsak Nagyságod szeretett házastársa, édes magzati, attyafiai és jó szolgái, de kesereg egész magyar Ország is.

Nem örül a felséges Római Császár, bánkódik az Ausztriai ház. Bécs tartománya szomorú, kedvetlen a német keresztyénség, könnyeznek a hadaknak vezéri, sírnak az erõs szívû Vitézek is, és jajgatnak sok szegény özvegyek, árvák, kiket tápláltál, s minden rendbeliek nagy szomorúságban vannak.”

Báthory Erzsébet január 12-én válaszolt Szuhay István egri püspök vigasztaló szavaira, amely ide kívánkozik, mint gyászában való megnyugvás: „Megadtam magam Isten akaratának.”

Egyedül

Hónapok teltek el, amióta kiesett kezembõl a toll. Igaz, nem lázadtam, mint írtam másoknak, megadtam magam Isten szent akaratának. Ferenc szebben fogalmazta meg a halál miatti szen-vedésben hitét: „hálaadással kell szenvednem”. Felöltöttem a gyászruhát, úgy szenvedtem, mint illendõ, de szívem gyászát rejtegettem mások elõtt.

Olyanná váltam, mint a madár, akinek hiányzik az egyik szárnya, így már nem madár többé, hiszen nem repülhet a fákra, a felhõk fölé, nem versenyezhet a széllel… Belemerültem teendõimbe, hiszen az özvegységgel rám szakadt ezernyi tennivalóval kellett megbirkóznom. A várak és uradalmak dolgainak intézése, igaz eddig is rám hárultak ezek, ha Ferenc távol volt, de azért az mégis az õ tanácsával együtt lett eligazítva, az õ okos, mérlegelni tudó meglátásához igazodott minden intézkedés. Most rám szakadtak a terhek, ésnincs, aki tanácsot adjon. A létünk is bizonytalanabb, zaklatottabb. A háború felemésztettmár minden tartalékot. A jobbágyaim nincstelenek, se ennivaló-juk, se felölteni való ruhájuk, s ha valamelyik ellenség felégeti afalut, nincs, hol lehajtsák fejüket. Tõlük márelvenni nem lehet, adni kell nekik, hogy emberi módon élhessenek. A kiházasításonkívül, meg a éhezõk táplálása mellett már a gyalogok fizetése isgondot jelent, pedig Ferenc ezt mindennél fontosabbnak tartotta. A kasszám kiürül lassan. Ezek az élet mindennapos terhei. A lelki teher se kevés… Az a félszárnyú madár már alig is látja a napot, noha tombol a nyár, ám a gondok kamrámba szorítanak, számolni kell éjjel, nappal. S az élet nem könnyebbül… a gondok fedik el a napot.

Olykor mégis adatik vigasz is, amikor a csüggedés határára érek…

Egy-egy álom, amely a valóságot élhetõvé teszi, felold a bilincseimbõl.

A minap is, talán egy hete… Ferenc jött felém, mintha Keresztúron lettünk volna, amit én annyira szeretek…

És mosolygott s én futottam felé, de õ felemelte a kezét tiltón…„Várj csak, hoztam Neked valamit…” Én meg megálltam, és vártam, de miért is álltam meg, õ eltûnt, mert az álomnak vége szakadt, felébredtem a nagy boldogságtól…

Anna és Miklós menyegzõje õsszel lesz, a készülõdés jót tett, kizökkentett a fásult gondolatokból. Szép ünnep virrad majd ránk. Bár azt még mindég fájlalom, hogy egyedül kell Annát el-bocsátanom a szülõi házból. Miklós kedves, õk ketten most boldog szerelmesek, ez szomorúságomat enyhíti, és Miklós olykor segít gondjaimban is. Palkó viselte a gyerekek közül legnehezebben apja halálát. De mostanában már õ is gyermekként éli az életét, felejti a gyászt, mert hiszen a gyermek könnyen felejt. Ha valami arra ösztönzött, hogy nem szabad belefásulnom a gyászba, nem szabadönzõn kivonulnom a világból, ezt a józan elhatározást gyermekeim szeretete, a róluk való gondoskodás ösztönözte, mert az apát pótolni, a harmonikus légkört megvalósítani az én feladatom. A felelõsen szeretõ, intézkedõ asszony így váltotta fel, és változtatta meg a magára maradt, béna özvegyet. A könnyeimnek el kellett apadni. S most már a hála is megfo-galmazódott bennem, de most a hála szívbõl jövõ. Harminc boldog évet kaptam egy hûséges, szeretõ élettársban, aki lelkem másik fele volt, és aki soha,soha nem tagadta meg együvé tartozásunkat. És azt hiszem, Õ épp oly keservesen vált meg tõlem, mint ami-lyen keserves volt nekem megszokni a nélküle felvirradónapokat… a nélküle való életet. És az az elsõ halottas éjszaka sokszor visszatér, amikor utoljára voltunk együtt… A halott és az élõ… Felhõ csücskében, ha felnézek a végtelen kékségbe, az éj csöndjében… az álmok titokzatos, balzsamos jótéteményeként Ferenc sokszor velem van… A szívünk együtt dobog olyankor… s én a tevékeny, felelõs özvegy újból beteljesedettnek érzem az életem…

Az özvegy levelei, intézkedései Nagy László nyomán ismertetni szeretnénk Báthory Erzsébet özvegyként írt leveleit és intézkedéseit. Ezekbõl ismertté válik tevékeny élete. Ezek a dokumentumok fontosak, a késõbbivádakat ellensúlyozzák.

Payr Sándor levéltári adatokra támaszkodó tanulmányának tanúsága szerint az özvegy, Pásztori Gergely és más tisztek segítségével rendben tartotta uradalmi ügyeit. „Ha leveleit, utasításait olvassuk – írja Payr – egy egészen normális gondolkozású, férjét és gyermekeit szeretõ, jószágaira gondot viselõ, s az egyház és iskola javát is szívén viselõ fõúri nõnek a képe áll elõttünk”.

Báthory Erzsébetnek azok a levelei, melyeket özvegysége esztendeibõl a Batthyány-levéltárban találunk, Payr kijelentését támasztják alá. Az özvegy több levelet írt Batthyány Ferencnek, a Dunántúl leghatalmasabb birtokosának. 1605 január 19-én az asszony arról értesíti Bátthyány Ferencet, hogy a kért gabonát most nem tudja Kõszegre szállíttatni, mert jobbágyainak „nincs arra érkezése”. A szombathelyi gyûlésre viszont elküldi Megyeri urat a maga képében. Payr munkájából tudjuk, hogy az özvegy néhány nappal ezután földesúri felhatalmazást adott ki két esperesnek, hogy azok a birtokain lévõ gyülekezeteket szabadon látogathassák. Ebben elrendelte, hogy a tiszttartók, ispánok, falusi bírák és polgárok tisztességgel fogadják az egyházi elöljárókat, nekik az egyház jövedelmérõl hûen beszámoljanak, továbbá, hogy a „lélekkel” való szitkozódást szigorúan büntessék. Március 9-én az asszony a Székesfehérvár 1602-es török kézre kerülése idején fogságba esett Watthay Ferenc vicekapitány kiszabadítása érdeké ben írt Batthyánynak, kérve õt, mint katonai tisztségviselõt, hogy a csererabként vásárolt török bebocsátásában legyen Watthayné segítségére.

Júniusban, amikor Bocskai felkelõ csapatai átmeneti sikereket értek el a Dunántúlon, az özvegy többször tanácsot kért Batthyánytól a teendõket illetõen. Arra hivatkozott, hogy „Kegyelmed mind magamnak, mind gyermekeimnek jó akarója”. Várainak katonáit többször figyelmezteti: „…veszteg legyenek és a mi Kegyelmes urunknak [Rudolfnak] az hûséget meg tartsák életek fogytáig, mert ha különben leszen, megbánják”. Panaszkodik Batthyánynak, hogy minden pénze elfogyott, a jobbágyok pedig nem akarnak fizetni. „Annyira jutottam uram, hogy egyetlen egy jobbágyom szómat nem fogadja, ha százszor parancsolok is nekik, de csak hallani sem akarják”. Ám úgy látszik, az özvegy ráfizetett az uralkodó iránti hûségére, mert a Sopronból kijött német zsoldosok ezzel nem törõdve rátörtek a keresztúri kastélyára is, és azt ágyúkkal „tõbõl kiégették”. Ennek okát nem tudhatja, mert „az élõ Istennél bizonyságom, hogy az én kegyelmes uramnak híve voltam és leszek is míg élek”. Augusztus közepén írt levelében a „nyavalyás” jobbágyai sorsán sajnálkozott, akiknek a katonák minden barmát elhajtották, „csak az rajtuk valójában marattanak szegény nyavajások”. Ismét felvetette, hogy nem tud gyalogokat fogadni, mert nincs mibõl, „az szegény uramtól nem maradott kivel fogadhatnék, mert az mi volt, bizony mind reájuk költöttem. Igazat írok Kegyelmednek, szegény uram halálától fogva csak száz forintot sem tettem el a jövedelembõl, hanem szolgáimra fizettem.” November elején írt levelébõl az derül ki, hogy asszony létére némi katonai ismereteket is elsajátított férjétõl. Saját várkatonaságát összehasonlítva a vármegye hadával, kifejti, hogy az õ fizetett gyalogjai „emberséges emberek és fegyveresek, nem úgy, mint a vármegye [hada] amelyik egy hétig feltámad, más héten haza megyen”.

Egy esztendõvel késõbbi írásában azt tudakolja, mikor kell a képviselõjét a megyegyûlésre elküldeni?

Júniusban a prédikátorokkal „egyenlõ értelemben” [egyetértve] a sárvári iskolamestert a csepregi iskolák gondviselésére rendelte, meghagyva neki, hogy tudós ifjak felõl tudakozódjék. Payr Sándor adatai szerint 1609-ben Báthory Erzsébet két „derék ifjút”, Kis Bertalant és Lethenyei Istvánt, alumnusaiként [ösztöndíjasokként] saját költségén küldött ki Wittembergába tanulni. Hutter Lénárd egyetemi tanár, a kiváló dogmatikus, e két ifjú érdekében levelet írt a dunántúli espereseknek, „dicséretet zengedez a mi hirhedt Báthory Erzsébetünk nevének” – olvashatjuk Payr tanulmányában. Az özvegy több levelet írt ebben az évben Kisfaludi Balázs viceispánnak. Ezek egyikében arra kérte õt: jöjjön hozzá a szolgabírákkal és esküdtekkel együtt, hogy tanácskozzanak „minemû [csavargó] legények megfogása felõl”.

1610 június 28-án Sárvárról írt Batthyány Ferencnek, melyben közös bécsi házukról értekezik. Meg kellene javíttatni a tetõszerkezetet.

Három nappal késõbb ismét a két csavargó elfogása miatt írt a viceispánnak. Ezekben a levelekben még cselekvõképessége teljes bir-tokában intézkedik. Szeptember 3-án már egészen más ember képét mutatja Báthory Erzsébet a testamentumában. Mintha erejét, reményét vesztett, a halálra készülõ aszszony lenne. Azonban akár a tevékeny, hivatását hûen teljesítõ asszony szerepében látjuk, akár halálra szántnak, aki „a teremtõ, megváltó és megszentelõ irgalmas urának Istenének kedve keresésében és hálaadásában akar élete végéig megmaradni”, mint írja testamentumában, mindkét szerepében a családjához, hazájához, és az egyházához hûséges asszony. A törvény betartása, a rend minden téren lelki nyugalma miatt szükséges, egész életét ez a gondolkodás határozta meg. De a trancendens cél is felismerhetõ. Gyermekei jogait, vagyonát védi, mert a gyermekekre gondot viselni Istentõl kapott feladat, mivel a gyermek Isten aján déka. A haza és az egyház ügyét, jövõjét azért tartja számon, azért akar tudós papokat egyházában, mert tudja, így biztosítható az evangélium hirdetése és az iskolákban a tudományra és az emberségre nevelés.

E dokumentumok fényében Báthory Erzsébetet nem az önzés, és nem szenvedélyei, és semmiképpen sem szadizmusa irányítja, ahogyan az õt ért vádak állítják. Még Payr Sándor is csodálkozik a Hutter Lénárd professzor levele nyomán kibontakozó személyiségen! De ebbõl nem vonja le a következtetést. Mert az embert cselekedetei, rendelt hivatásához való hûsége jellemzi leginkább. Ez az a mérték, amely a személyiséget ismertté, átlátszóvá teszi. Valaki vagy kötelességtudó, és a köz javát akarja, vagy felelõtlen, önzõ, esetleg gonosz is.

Ecsedi látogatás 1605. tavaszán Erzsébet hírt kapott Ecsedrõl, sógornõjétõl, Fruzsinától, István bátyja hetek óta ágyban fekvõ beteg. A látogatás gondolata szinte percek alatt megszületett, mert Erzsébet tudta, a hosszan tartó betegség ritkán végzõdikgyógyulással. Azt is még a tervezés elején eldöntötte, hogy Katát és Palkót is magával viszi, hiszen az utóbbi évek zaklatottsággal voltak tele, s saját váraikon, birtokainkon kívül alig láttak valamit a világból. Szülõföldjét, gyermekségeszínhelyét szerette volna megmutatni nekik, s ez a gondolat felvillanyozta õt. Kata és Palkó örültek az utazásnak, õkkevésbé fogták fel, hogy talán halni készülõ bácsikájukatlátogatják meg. Az utazás tartotta lázban képzeletüket, és útközben anyjuk is észrevette, sokkal jobban élvezik a látnivalókat, mint gondoltavolna, és talán nem is volt helyes, hogy az ilyesfajta szülõi kötelesség, a gyermekek újdonság iránti vágyukkal szemben így eltörpült a háború kényszerû eseményei mellett. Már Pozsonyban alig tudtak betelni a város látványával, a nyüzsgõ sokadalom, az egymás mellett épült paloták különösen Katát lelkesítették, ilyen helyen élni sokkal nagyobb élményt jelent, ismeretséget, barátokat szerezhet az ember. Az esti fények, a kivilágított ablakok is az újdonság varázsával hatottakrájuk. Noha ezek akkor még ugyancsak szegényesek voltak, de az õ képzeletüket mégis megragadták, mert ehhez képest Sárvárt koromsötét vette körül. A Belvárosban lévõ Zöld Házat, az országgyûlések helyét úgy szemlélték kívülrõl, mint ahol apjuk sok elismerést kapott, mert ezt anyjuk nem mulasztotta el elmesélni nekik.

Az éjszakát pozsonyi házukban töltötték. A következõ szálláshelyük Beckó vár volt, majd Siroka várában szálltak meg, késõ este értek ide, és kora reggel már indulta tovább. Varannón is megszálltak, ez volt az utolsó állomásuk, Erzsébet itt hosszabb idõt szeretett volna eltölteni, de elég késõ este érkeztek meg.

Vacsora után Kata és Palkó a parkba indult, de elõbb mégis az istállóban kötöttek ki, mert Palkó szerette volna látni a lovakat is. Erzsébet az ebédlõben maradt vacsora után az esti fél-homályban. Õ a múlton merengett. Az a fiatal lány, aki Ferenc mátkája volt egykor, olyan elevenen tért vissza a múltból, mintha tegnap lett volna, hogy õk ketten itt egymásba szerettek alig ismerve egymást. Körülzsongták az emlékek, a szivárgó könnyek most a bánatos öröm könynyei voltak… hogy minden elmúlt, ami egykor olyan szépen indult… Még azt a régi, halk muzsikát is hallani vélte, amely akkor oly ünnepivé varázsolta az ebédlõt, s Ferenc olyan valóságosan jelen volt, mintha még a keze szorítását is érezte volna… és mintha a régen elhervadt virágok illata töltötte volna be a termet… Itt találtak rá gyermekei, az árulkodó könynyeket alig tudta elrejteni. Édesanyánk sír – suttogta Kata Palkó fülébe. Gyere, ne zavarjuk õt… A hátralévõ út már rövid volt, másnap délután érkeztek meg Ecsedre. A lépcsõfeljárónál Fruzsina fogadta õket, de nem volt egyedül. Egy fiatal úrfi és egy fehérruhás kislány is várta õket, Báthory Gábor és a kishúga, Anna. Nénjük most találkozott velük elõször, melegen magához szorította mindkettõt, tudta, hogy István neveli Báthory György árváit évek óta. Õk vezették a vendégeket a betegszobába. István felöltözve ült az asztal mellett. Erzsébet igen régen látta bátyját, könnyei jogosak voltak, noha a rajta végbement változást is az elsõ percben észrevette. A két testvér egymással volt elfoglalva, a fiatal Báthory sarjak is ismerkedni kezdtek. Rövidesen kialakult közöttük, ki kinek a párja. Gábor és Kata majd egyidõsek voltak, Gábor tizenhat, Kata tizenöt. Látszott mindkettõn, hogy örülnek egymásnak. S noha Kata tartózkodó volt, Gábor vidám csevegésével feloldotta benne a zavart. Anna már az elsõ órában testvériesen anyáskodott Palkó felett, õ kicsit idõsebb volt nála és látta, azok ketten ugyancsak el vannak foglalva egymással.

Vacsora után Erzsébet kettesben maradt testvérével, Fruzsinának még elintézni valója volt a húsvéti ünnepek elõtt. István szabadkozott, de visszakívánkozott az ágyba. Amiket elmondott húgának a betegségérõl, igazolta az õ rossz sejtelmeit, nem sok reménye van a gyógyulásra. Végrendeletét már régebben elkészítette, mert gondoskodni akart az árvákról. Gábor örökli vagyona nagy részét, de Annát jobban félti attól a sorstól, amely mint árvára vár. Ezért is bízta rá fivérére, Gáborra, vigyázza a sorsát és neveljen belõle olyan szent asszonyt, mint az õ édesanyja, Báthory Anna volt. Jó, hogy közben besötétedett, és esthomály borult a be-tegszobára. A gyertyák fakó fényében rejtve maradt húgának bánata. Íme, aki Ferenc mellett legkedvesebb volt számára,éppen úgy itt fogja hagyni, mint Ferenc. Másnap, nagypénteken a vár lakói a várkápolnában gyülekeztek az úrvacsorai istentiszteletre. A beteg várúr Erzsébettel és feleségével együtt a szobájában vett úrvacsorát, majd együtt ebédeltek. A fiatalok az ebédlõbe mentek, ahol az ünnep miatt is, meg a várúr betegsége miatt még inkább most csend fogadta õket, amit õk csak nehezen viseltek el, s alig várták az ebéd végét, hogy künn a szabadban kiélhessék fiatalos jókedvüket szabadon.

A várhoz tartozó parkban Anna és Palkó most már ösz-szemelegedve labdáztak egész délután. Kata és Gábor a szigeteket összekötõ hídon sétáltak lassan, andalogva. Mindketten gondolataikba merülve, hallgatagon. A természet örvendezett a meleg napsugaraknak, mint az élet legnagyobb ajándékának. A tavaszi, szelíd napsugár a lápon élõ bogarak, élõsdiek ezreit csalogatta a felszínre az énekes madarak örömére.

Terítve volt nekik is az ünnepi asztal. Már a lápi virágok is bontogatták szirmaikat, leveleik, bimbóik színezték a tájat. Gábor törte meg a csendet. Mesélni kezdett terveirõl, vágyairól, hogyan szeretné élni az elõtte lévõ éveket. Mert hogyan is sejthetné egy erõvel, tettvággyal teli ifjú, hogy mennyi ideje lesz az elõtte derengõ életben céljai, vágyaimegvalósítására, a vágyott gyõzelemhez.

Õk a végtelen idõt szeretnék birtokolni, s azt a tág teret látják maguk elõtt, mely szükséges álmaik megvalósításához. Lassan kezdett el beszélni, halkan, de késõbb arca kipirult, haja a homlokába hullt, ám leginkább csillogó szeme jelezte, szívvel, lélekkel hiszi, amit elmond.

Szeretnék a Báthoryak nyomdokába lépni, akik egész szívvel szolgálták Erdélyt, és ezt nemcsak azért mondom, mert István bátyám is erre biztatott, ezt én magam is így terveztem el, mert a vérem, az eszem és a szívem is erre buzdít. Most már egészen tisztán látom, mi lenne jó, noha tudom, a tervek változni fognak, ha benne leszek a harcok és a politika sodrásában… akkor majd tisztul a látásom napról, napra.

Azoknak a példáját követem majd, akiket már most is csodálok, meg szeretek is, õk becsülettel szolgálták Erdélyt, s egész életüket odaszentelték a haza ügyének. Legnagyobb tekintély elõttem nagybátyánk, a lengyel királyságig jutott Báthory István. Õ igaz magyar ember volt, messzire látó, s csak egy cél lebegett elõtte a törökök kiûzése és az önálló magyar királyság megteremtése közös magyar, lengyel összefogással. Magyar lelkisége minden tettében meglátszik. Tanítómtól, Czeglédi Jánostól hallottam sok mindent róla. Azt akarta, hogy magyar legyen a politika nyelve Erdélyben is, ezért csak magyarul volt hajlandó tanácskozni. A németekkel latinul beszélt, így is harcolt a német uralom ellen. Az idegen országok követei híresztelték el, hogy mindég zeneszó mellett folyt az étkezés. Gyulafehérváron, a fejedelmi udvarban védelmi kérdés volt a vízellátás, ezért egy régi, tölgyfavájatba mélyített vízvezetéket újított fel, amely az épületekben mindenütt biztosította a vízellátást. Hát, persze vannak ellenségei neki is. Azt vetik a szemére, hogy lefejeztette a törökkel paktáló nemeseket. Kényszerbõl õ is megtartotta a névleges barátságot, de a szíve mélyén mást akart.Kiûzni mindenestõl a pogány népséget! Azt is tudta, hogyehhez az anyaország egyetértése kell, ezt munkálta még alengyel földön is.

Hitte, hogy Erdély, a Havasalföld, azanyaország és a lengyel nép összefogása révén ez sikerül,együttesen megvalósítható a cél. Sajnos, korábban halt meg, semhogy célját elérhette volna. Kis szünetet tartott, s mivel Kata szótlanul haladt mellette, folytatta terveit, álmait, amik hevítették belül.

– Vannak saját terveim is… István bátyám nagy vagyont hagyott rám, meg sem érdemelném, ha nem született volna bennem olyan elhatározás, hogy a szegény nincsteleneket is segíteni kellene, no meg a velem együtt harcoló nemeseket is… Vagyis, hogy úr, hajdú, jobbágy, gondok nélkül, lelkesen szolgálja Erdélyt. A szegény nép lassan mindenét elveszti ebben az áldatlan háborúban. Bár õk nincstelenül is harcolnak, csakhogy ez a becsület ellen van. És aki ezt észreveszi, annak tenni kell ellene. Azzal a vagyonnal, mely most már az enyém, úgy kell sáfárkodnom, mintha az ország vagyona lenne…

Ha Isten megsegít és a bátor Báthoryak sarjaként lehetõségem lesz szolgálni hazámat, így szeretném érdemessé tenni magam… nemcsak testi erõvel, fegyverrel, de vagyonommal is szolgálni hazámat… Kipirult az arca, miközben ezeket mondta. Aztán beállt a csend. Ismét hallgatagon ballagtak. A szelíd napfény közben eltûnt a lápról, a tavasz melegét hûvös, északi szél váltotta fel, õk ketten azonban semmit sem éreztek ebbõl az alkonyi szélbõl. Gábor talán még továbbszõtte gondolatait, mint az álmodozók szokták, különösen, ha vágyaik valami nemes cél érdekében hevítik elméjüket. Végül mégis õ törte meg a csendet ismét: – És Te, Kata, milyen álmokat szövögetsz, ha feljönnek a csillagok az égen? – Katát zavarba hozta a kérdés. Néhány percig felelni se tudott, de amikor beszélni kezdett, szíve sugallatát követve vallott õ is.

– Ilyen nagy és szép álmaim nekem nincsenek. Valaha, talán majd egy várban valakinek az asszonya leszek…

Anyám a példaképem. Õ az egész életét nekünk, családjának áldozta. Most, hogy apánk halott, még inkább nekünk él, értünk fárad, meg a birtokokat irányítja. Amit két embernek kellene elrendezni, azt õ egyedül végzi. Igaz, ez neki nem újság, apánk helyett akkor is helyt állt, amikor õ a csatákban vitézkedett, most igaz, kényszerbõl teszi.

Bennünket úgy nevelt, hogy a kötelességeinket a család és a haza iránt mindég szem elõtt tartsuk. De talán a legtöbbet azzal tette értünk, ahogyan példát mutatott a hit gyakorlására… talán nem is jól mondom… olyan utat mutatott, hogy mi is kételyek nélkül higgyünk Istenben…Õ mélyen hívõ asszony, s én úgy látom, Krisztust szeretné követni az életúton egészen a halálig… s erre az útra szeretett volna elsegíteni minket… Ebben szeretném példáját követni…

– De hiszen a Te álmaid is szépek, nemesek… Miért lenne ez kevesebb vagy kisebb, mint az én álmaim? Mindenkinek a maga rendelt hivatásában kell a lehetõ legtöbb jót tennie.

Mire a parkba visszaértek, Anna és Palkó már nem volt ott. Vacsora után, este, amikor visszaemlékeztek a hosszú sétaúton elhangzott vallomásaikra, kettejük külön-külön álmaira, úgy érezték baráti módon, testvériesen közelebb kerültek egymáshoz. A betegszobára is már ráborult az alkony sugara, amikor a várúr felébredt. Hosszan aludt, kimerítette õt a délelõtt.Ébredésekor megszorította húga kezét, aki ágya mellett ült, mintha most érkezett volna. Kis idõ multán indult meg köztük a beszélgetés. Erzsébet, nyisd ki a fiókom, itt a kulcs. Valamit szeretnék megmutatni neked. Találsz egy nagy borítékot írásokkal, hozd ide… – Amikor húga átnyújtotta a csomagot, István beszélni kezdett. Elmondta, ezek az õ írásai, melyekben gondolatait, imáit vetette papírra, vallotta meg hitét. Én is harcoltam, viaskodtam a háborúkban bátran, lel-kiismeretesen, ahogy a Báthoryakhoz illik, talán némi hírnevet is szereztem, de nem sok örömmel…

Idõm nagyobb részét a csend töltötte ki, mert vonzott a magány, s valami tõlem független hatalom arra kényszerített, írjam le gondolataimat. Hát leírtam és örömöt találtam e munkámban. Vedd magadhoz, olvasd el! Örülnék, ha halálom elõtt te isismernéd ezeket az írásokat. Öregségem féltett kincsei ezek. Nem tudom, mi lesz a sorsuk, de nem is ez a fontos, hanem a gondolat, az elmélkedés, az ima, ami õriz majd engem, hiszen utódok nélkül távozom e világból… ez az én örökségem a fiak helyett. Erzsébet húsvét hétfõjének hajnalán fejezte be az írások olvasását, melyek a Szentírást, a hit dolgait boncolgatták. Meditációk voltak, mintha István teológusként akarná tisztázni a hit felvetõdõ kérdéseit, és eközben hívõ szívvel imádkozik. Azt is észrevette, ami kettejük közös élménye volt, hogy anyjuk, Báthory Anna szellemi öröksége, mély Krisztushite is benne rejtõzködik ezekben az írásokban. És tudta már, miért kellett eljönnie Ecsedre. Azért, hogy õk ketten ismét ilyen közel kerüljenek egymáshoz, hiszen a földrajzi távolság, az évek éket vertek közéjük. Semmit sem tudott eddig ezekrõl a rejtegetett írásokról, pedig mennyi mély gondolat, igaz érzés tükrözõdik bennük. Nemhiába csodálta fivérét gyermekkoruktól kezdve, íme a bizonyíték. A hit igazságainak boncolgatása is megragadta õt, különösen a cél, hogy az egyház, anyaszentegyháza lehessen minden hívõnek, függetlenül a reformátorok személyétõl, a régi hit vallóival együtt. De igazán a zsoltárokhoz hasonló imák hatottak rá. Az a mély bûntudat, bûnbánat, alázat, mely lépten, nyomon olvasható volt. Az emberi gyarlóság mélységének megvallása, az önerõ, az önbizalom teljes hiá nya. Az ember ne dicsekedjen erényeivel, melyet gyakorolni sem tud, hanem a Megváltótól várja a megigazulást. A írások vége felé olvasta: „Bizony, Uram, megfáradtam, már nem mi élünk, hanem a Krisztus él bennünk.” Így kellene hinnem nekem is, gondolta el. István zsoltárai majd segítenek a hinni akaróknak.

Testvére nem volt elismert hadvezér, de íme mégis maradandót alkotott. Ebben a vérrel, harcokkal teli idõkben, amikor az új hit is veszélyben forog, egy imádkozó magyar, aki nemcsak hazáját félti, egyházát is. A húsvéti ünnepek, a találkozás örömöt jelentett mind-nyájuknak, a rokoni szálak erõsödtek. Erzsébet Fruzsinával is tudott hoszszabban beszélgetni, többször is, s bár már régen tudja, hogy kultúra és mûveltség tekintetében István és Fruzsina egy akarattal, együtt emelik a keleti országrészt, Ecsed épp úgy a kulturális élet középpontja, mint a Dunántúlon Sárvár, s azt is, hogy sógornõje István halála után egyedül is folytatja ezt a munkát, mégis jó volt vele beszélgetni.

A maga özvegyi tapasztalataival õ adott tanácsokat Fruzsinának. Palkó a búcsúzáskor is kezében szorongatta Anna labdáját, amelyet neki ajándékozott. Kata sajnálta, hogy Gábor olyan messze lesz tõle. Egy kicsit fellángolt a szívében egy ismeretlen érzés, amit lehet barátságnak nevezni, de valójában a társkeresés, a szerelem halovány jele. Ezt az érzést Sárváron hónapokig rejtegette szívében. István búcsúja húgától bensõséges volt, tudta, ez az utolsó találkozásuk, és Erzsébet sem rejtette el könnyeit, meg ha akarta volna se tudta, hiszen lágyszívû testvér volt. Az indulásnál Ráchel hiányzott. Unokáját küldte el maga helyett: – Anyánk maradni szeretne még… kéri szépen, engedje meg neki, Asszonyom.

– Meddig? – kérdezte Erzsébet.

– Hát, ezt maga sem tudja… Igen örvendezik övéi körében.

– Maradjon csak… de ne mindörökre.

Történelmi kavalkád Báthory István temetésére Erzsébet a Sáros megyei Sirokáról ment Ecsedre még azon a nyáron. Bocskai István szabadságharca félelemmel teli légkört teremtettSárvár környékén is, mivel a hajdúi éppen Dunántúlon dúlták a vidéket. Erzsébet keletre menekült a harcok elõl, noha Bocskaiparancsot adott hajdúinak, hogy Nádasdyné birtokait neháborgassák, s ha segítségre szorul, segítsék õt. Nagyszívfájdalma volt Erzsébetnek, hogy a harcokban szeretettkastélyát, Keresztúrt is felégették a császári seregek, noha õhûséges Habsburg-párti volt. A szabadságharc a következõ évben 1606-ban a Bécsi békekötéssel véget ért. A kivívott gyõzelem biztosította arendek jogait, visszaállította a nádori tisztséget, a protestánsok szabad vallásgyakorlatát. Békét írt elõ a törökkel és elismerte azErdélyi Fejedelemséget. A háborúk okozta sebek azonban csak nehezen gyógyultak, hiszen a tizenöt éves háború, a szabadságharc súlyos gazdasági, társadalmi sebeket hagyott maga után.

A vagyonnal rendelkezõk is nyögtek a terhek alatt, mint Erzsébet is panaszolta levelében, üres a kasszája, gyalogjait is alig tudja fizetni, jobbágyaitól már nem lehet többet elvenni, mert a felégetett falvak, a lepusztult földek õket is teljesnincstelenségbe taszították, csak tengetik az életüket. Éhe-zõk százai várnak a kastélyok, várak elõtt egy tál étel reményében. Bocskai mint Erdély fejedelme igyekezett orvosolni a bajokat. A hajdúkat letelepítette, jogokat adományozott nekik. Végrendeletében a független Erdély fenntartását tûzte ki célul. Magyarország egységének visszaállítását a nemzeti királyságmegvalósításában látta.

Utódjául a végrendelete Báthory Gábort jelöli ki Erdély fejedelméül, azonban ezt az utódlást késõbb megváltoztatta. Akarata így sem érvényesült, mert amikor már nem szólhatott bele az utódlásba betegsége miatt, az urak Rákóczi Zsigmondot tették fejedelemmé. Uralma igen rövid volt, szívesen engedte át a kivívott gyõzelmet Báthory Gábornak, aki hajdúi segítségével 1608-ban Erdély fejedelme lett.

A fejedelmi beiktatáson ott volt a Nádasdy család. Erzsébet unokaöccse felfelé ívelõ pályáját testvérét, Istvánt képviselve fogadta örvendezõ szívvel. Tudta, ez volt István titkos vágya, reménye. Az ifjú Báthory Gábort fiatalsága ellenére, hiszen alig volt tizennyolc éves, az összegyûlt tömeg nagy éljenzéssel fogadta. Gábor nemcsak díszes fejedelmi öltözetében, prémmel bélelt süvegében, s a homlokába hulló fürtjeivel tûnt ki, de még lovon ülve is délceg volt és szép, erõs, a szemet fogva tartotta. Nyugodt arca kipirult, szeme örömtõl csillogott, s noha méltóságteljes maradt, alig tudta palástolni belsõ, lelki izgalmát, hogy íme reményei, álmai teljesülõben vannak. Nádasdy Kata szíve három év után ismét gyorsabban dobogott, amikor meglátta, noha közben feledte a régi, ecsedi sétájukat, azt a szép délutánt, amikor ez a mindenki által éljenzett, fiatal fejedelem neki mesélt távoli álmairól.

Az ünneplés, az éljenzés õszintének látszott. A „Báthory” név sokaknak garanciát jelentett, hogy ez a délceg fiatalember, a híres országbírók, hadvezérek, és fejedelmek utódja, ki tudja, talán épp olyan erõs kézzel teremti meg a békét, biztonságot, mint elõdei tették. Folytatja Bocskai politikáját, naggyá teszi Erdélyt. Báthory Gábor valóban ilyen nagyra törõ tervekkel, elõdeit követni akaró jó szándékkal szerezte meg a fejedelmi trónt. Az álmokat kergetõ, jóindulatú fejedelem javakat, kincseket osztogatott nemeseknek, hajdúknak, jobbágyainak, nem azért, hogy megnyerje õket, hanemsegíteni akart rajtuk. És volt is adottsága, „talentuma”, hogy nagy terveit valóra váltsa, Erdélyt és Magyarországot egyesítse, megszabadítva az idegen hatalmak járma alól. Úgy, mint Erzsébet jellemével kapcsolatban igazolódott, hogy a feladat rá volt méretezve, ezt Báthory Gáborról is el lehet mondani.

Nagy terveihez idõre és bölcs tanácsadókra lett volna szükség, akik álmai megvalósításában jó szándékkal és bölcsen mellette állnak, segítik õt, és nem gáncsolják. A harcokban, melyek nem hiányoztak fejedelemsége alatt, gyõzött is és vesztett is, bátor volt és hõsies,

hiszen a hõs Gábris vitézt évtizedeken át legenda övezte halála után is harcosai és a nép körében. A második merénylet, amelyben elhalálozott a fegyvertelen áldozat 1613-ban, csak következménye volt annak a hatalomvágynak, irigységnek, intrikáknak, mely hat évesfejedelemségének véget vetett. Hogy mit érzett támadóitól halálra sebzetten, magára hagyva, érzett-e egyáltalán valamit, csalódást, szégyent, ki tudja… Ruháitól is megfosztva vérzett ela Pece patak vízében. Egyetlen hûséges lény, Tacskó kutyája õrizte õt, aki a haláltól is hõsiesen védte támadóival szemben a magára maradt fejedelmet.

Nádasdy Kata és Homonnai Drugeth György

Kata és György valószínûleg Báthory Gábor koronázásakor találkozott elõször Gyulafehérvéron. Találkozhattak persze Pozsonyban is, Kata nagylányként már többször megfordult a fõvárosban, Pozsonyban, de ezek a találkozások ismeretlenek, és ha voltak is, futólagosak lehettek. Félig-meddig rokoni szálak is összekötötték õket, ha nem is vérségi, mert György nagynénje, Homonnai Fruzsina Kata nagybátyja,Báthori István felesége volt. Valószínûleg Kata szõtte elõbb az álmokat a szép, daliás és felfelé ívelõ pályán lévõ fiatal Homonnairól, ahogy a férjhez menni készülõ lányok álmodoznak minden realitás nélkül, hiszen álmaik lovagjának fogalma sincs az ábrándok színes felhõirõl. Homonnai bizonyára tudta, hogy Kata édesapja is azok közé tartozott, akik ártatlanságáért síkra szálltak Rudolf királynál, sõt Nádasdy Ferenc két meleghangú levelet is írt kegyelmet kérve számára.

A hála sodorta õt Sárvárra? Ki tudja? Talán az ábrándok hullámai elérték, vagy Kata sugárzó fiatalsága hatott rá, vagy mindkettõ? Hogyan kezdõdött a kapcsolatuk, mert hiszen ez nem elõre elhatározott volt, ezt homály fedi. A jegyváltás azonban megtörtént, mert 1610-ben Csejtén menyegzõt ült a jegyespár. Még jegyességük idején történt, Kata névnapját ünnepelték Sárváron, tánc, zene, jókedv a várban. György is ott volt, hogyan is mulasztotta volna el a lehetõséget, hogy mátkájával együtt legyen. Késõ este kinn jártak a parkban, vonzotta õket a nagy zaj és meleg után a csend és a langyos õszi szél. György átkarolta Katát: – Ideje lenne, hogy jobban ismerd a múltamat, azokat a szomorú éveket, melyeket anyámmal és nõvéremmel átéltem. Ez az este alkalmas lenne, holnap már nagy nyüzsgés lesz itt, és Erzsébet asszony is hallhatná. Anyámtól kaptam levelet, mindkettõnket nagy szeretettel ölel, õ tanácsolta, hogy mondjak el mindent, mert fontos, ha két ember szereti egymást, hogy mindent tudjanak egymásról.

Kata ugyan tudta Györgyrõl, hogy ártatlanul lett elítélve anyjával együtt fej-és jószágvesztésre, de a részleteket aligismerte. Még néhány óra választotta el õket az éjféltõl, amikor György beszélni kezdet Kata szobájában.

– Apámmal kezdeném, aki heves, indulatos ember hírébenállt.

Anyámat szerette, talán túlságosan is, ennek örülnöm kellene, de ez a szerelem ragadta el érzéseit, s bizonyára hallotta Erzsébet asszony is hírét, hogy gyilkosságba esett. Egyikvendégét, Tussay Jánost féltékenységében kihajította a kastély ablakán, aki a helyszínen szörnyet halt.

Tettét bánta,kegyelemért könyörgött, a király meg is kegyelmezett neki, Tussay családját pénzzel engesztelte ki. Sajnos apám neve öregapám nevével is meg lett bélyegezve. Õt Terebes várából szerette volna kiûzni, mivel anyai örökségeként a vár övé volt, de nagyapám nem volt hajlandó átadni neki. Szerencsére nagyapám nem tartózkodott Terebesen, amikor apám megtámadta a várat, Gerény nevû pusztán volt feleségével, s nagyapámat csak egy szolga sebesítette meg. Mégis a támadás apám birtokainak elvesztését okozta volna, ha öregapám feljelenti fiát a bíróságon, de ezt õ nem tette meg, mert tudta, akkor a Homonnai birtok a per során a király kincstárába vándorolna. Nagybátyáimról, Istvánról és Gáspárról is lenne mit el-mondani, õk sem öregbítették a Homonnai nevet, de ezt inkább elhagyom. Bizony kemény testvérharcról lenne szó. György néhány percig hallgatott, talán valami kérdésre várt, csak azután folytatta a család ismertetését.

– Apámat nem a törvény büntette, hanem a sors, vagy a felsõbb hatalom, mert fiatalon meghalt. Anyám özvegyként nevelt engem és nõvéremet. Nem is kevés gonddal, de szeretete mindég megõrizte õt az élet nehéz harcaiban.Õ, szegény minden baját, meghurcoltatását özvegységé nek köszönhette. „Az özvegyet még az ág is húzza.” Mondják, s ez így igaz. Az özvegyet bárki megtámadhatja, elveheti tõle vagyonát, tisztességét, még az életét is, hiszen õ is halálra lett ítélve velem együtt perünkben.

De nem vágok a dolgok elejébe.Szomszédjainknak irigysége, hatalomvágya törte derékba a családunk életét. Ha elmondanám, ki mindenki tett keresztbe anyámnak, bizony csodálkozna Erzsébet aszszony.

Csak egy nevet említek, Rákóczi Zsigmond a Bodrog vízének új medret ásatott, s anyám egy reggel arra ébredt, hogy a malmai szárazon állnak, mert az elvezetett víz még a vár árkaiból is eltûnt. De az igazi bajt Zokoly Péter és Bajnóczi Simon okozta, akik minden vagyonától perrel akarták megfosztani agyafúrt módon. A leleszi konvent hiteles tanúsága, hogy elhordták a határköveket, kivágták az erdõt, rabszíjra kötötték a majorságot, vagyis a szárnyas állatokat, s lobogó zászlóval vitték magukkal a prédát. Anyám hiába tett panaszt szomszédjai ellen, hiába kért védelmet, senki sem hallgatott rá. A vár udvarbírója, tisztjei és jobbágyai maguk is megsokallták ezeket a támadásokat és fosztogatásokat, hiszen õk is károsultak. Amikor én anyámmal a pozsonyi országgyûlésen voltam 1598-ban, illetve onnan hazatérõben, Zokoly és Bánóczy a jobbágyok rekeszeit és varsáit szétrombolták, pedig õk ebbõl éltek, ebbõl fizették adójukat. Halászó hajóikat is tönkretették, a halakat elvitték. Végül is Ladóczi, a terebesi udvarbíró megsokalta a garázdaságokat, a jobbágyokkal együtt megtámadta a két fosztogató gazdát éjjel. Kiverték kúriáikból õket. E támadásról mi semmit sem tudtunk, hiszen nem voltunk otthon. Zokoly azonban az országgyûlésen úgy adta elõ a panaszt, mintha a mi tudtunkkal történt volna a támadás. A gyûlés kimondta, meg kell indítani az eljárást Dóczy Fruzsinaés fia ellen. Ez után Zokoly azt kérte a királytól, hogy a törvény kikerülésével kell az özvegyet javaitól megfosztani. Ezt azonban nem tudta foganatosítani. Anyám értesült az ügyekrõl, és ismét írt Rudolfnak, újra kimutatta felterjesztésében teljes ártatlanságunkat, nem mi, hanem Zokoly és társai fosztogatták a Homonnai javakat, de mivel a király a kincstár részére anyagi javakat remélt, a per folytatását írta elõ.

Ami ezután következett minden ármánykodáson túl tesz. Zokolyazt híresztelte el, hogy én nem vagyok törvényes fia anyámnak, mert a saját fiát a dajka játék közben leejtette, és az elhalálozott.Egy faluból hoztak helyette gyermeket, akit most HomonnaiGyörgynek neveznek az igazi fia helyett. Ez pedig azt jelentettevolna, ha igaz, hogy én nem lehetek a vagyon örököse. A vádatsenki sem hitte el, csak Homonnai Bálint és õ sereggel támadtTerebesre. Anyám azonban idejében megtudta, és elmenekültNyevickére Bálint elõl, aztán kiderült, hogy ez a birtokunk semjelent biztonságot, s végsõ kétségbeesésében elhatározta, hogy elhagyjuk az országot, és Lengyelországba keresünk védelmet. Csak ez az egy lehetõségünk maradt. Mire számíthattunk volna,ha a rokonaink is így bántak velünk? Ezt az utat sohase felejtem el.

Mintha valóban bûnösök lettünk volna, rejtõzködtünk az emberek elõl, mert a letartóztatás réme lebegett fejünk felett. Istállókban, erdõk rejtekén bujdostunk, egyszer egy barlangban töltöttük az éjszakát. És bogyókat, erdei gyümölcsöt, gombát ettünk heteken át… néha a falusiak megszántak egy darabkenyérrel. Így értünk el Lengyelországba.Anyám itt férjhez ment egy idõ után, de a férje rövidesenmeghalt, s ismét elveszítette vagyonát. Közben a rendkívüli bíróság kitûzte a tárgyalást, mert Zokoly azt is elérte, hogy ne a rendes bíróság tárgyalja ügyünket. A tárgyalásra minket is megidéztek. Anyám en-gem elküldött, de õ nem jött el Pozsonyba. A tárgyalásra én sem mentem el, egy külvárosi házban vártam az ítéletkihirdetését, mert féltem a letartóztatástól. És jól döntött ügyvédünk, hogy távol tartott, mert az ítélet: Dóczy Fruzsina, Homonnay Drugeth György, és Ladóczi János vádlottakat fej – és jószágvesztésre ítélte, valamint a részvevõ jobbágyokat is. A Homonnai-javakat lefoglalták, és árusítani kezdték.

Sok törvénytelenség, és gonoszság elõfordult Rudolf uralkodása alatt, de a mi ügyünk példátlan, mert a magyar bíróság is ítélkezett ügyünkben.

Magam sem tudom, de a csodával határos, hogy az ítélet kihirdetése után egy évvel a szepesi kamara ezt írta rólam: „Erõszakosságot sohasem mívelt, mások javait soha meg nem támadta, senkinek a házát ki nem fosztotta. Nem is tehetett ilyesmit, hiszen akkor még gyermeksorban volt”.

Ezután szinte megmozdult az egész ország értelmisége, a jóérzésû fõurak, katolikus püspökök kértek kegyelmet a királytól Homonnai György számára, mivel õ ártatlan, mások bûne sodorta õt bajba.

Ezek között volt édesapád is. – Mondta György és meg-csókolta Kata kezét.

– Rudolf ezek után magához rendelt, meg akart ismerni, és úgy tûnt, nem tettem rá rossz benyomást, mert megkegyelmezett nekem. Úgy látszik, a magyar kamara nyilatkozata, a kérelmezõ levelek megtették hatásukat. Most már a történet vége következik. Mivel elnyertem akirály kegyét, írtam édesanyám ügyében neki. Õ is ártatlan, kegyelmezzen meg neki is halála elõtt. Mátyás fõherceg 1603. novemberében tanácsot kért apozsonyi kamarától, teljesíthetõ-e a kérelem. Íme a kamara válasza: „Dóczy Fruzsinának nincs semmije, tehát nem is lehet elvenni tõle semmit. Most a fia könyörög érette õfelségénél. Méltányosnak tartjuk, hogy kérése meghallgatásra találjon s Dóczy Fruzsina kegyelmet nyerjen. Ezt annál inkább meg kell tenni, mert Fruzsina aszszonyt fõbenjáró vétek miatt amúgy sem lehetne elítélni.”

Báthory Erzsébet haragtól villogó szemmel kérdezte: – De ha a törvény nevében a szegény asszonyt úgy sem lehet elítélni, akkor miért üldözték idáig? György az évek megpróbáltatásait lelki szemeivel látva halkan mondta: – A vagyonára áhítoztak, s mikor már semmije se volt, hiszenmindenét elveszítette, koldusszegényen élt, akkormegszüntettékellene az eljárást… Eddig az Úristen kegyelmébõl tudta elviselni az életet, ehhez most a királyi kegyelem társult…

Erzsébet azon az éjszakán az éj nagy részét álmatlanul töltötte.Nem tudott szabadulni az ártatlanul szenvedõ Fruzsina aszszonytörténetétõl. Hogyan lehetséges ilyesmi? Miért éppen egymagára maradt özveggyel bánik így a hatalom? A férfiakvilága… Hiszen támogatni kellene az özvegyeket, hogy az egyedül viselt teher könnyebb legyen. Erzsébet akkor még nem tudhatta, hogy a sorsa hasonló lesz a Fruzsináéhoz, sõt még kegyetlenebb is…

A tanúvallatások kezdete A tavasz, ami már napok óta érezteti hatását, langymelegével, édeskés illatával, madárcsicsergéssel, halványzöld foltjaival, de mindenek elõtt áldott sugárözönével Erzsébetet is örömre derítette. Tervekkel telítve kezdte a reggelt. Ez a változás kellett már a vár úrnõjének. Kizökkentette abból a szomorkás hangulatából, hogy népes családja elfogyott mellõle. Már csak fia, Palkó van a közelében, õ az egyetlen családtag, bár õt is alig látja. Serdülõként már nemcsak a tanulás a feladata, hanem ismerkedni a fegyverekkel, harci modorral, tanulni a férfi mesterséget az úrfiak között, hogy majd a harcokban, háborúkban bátor harcos legyen, mint apja volt. Kata elment, és már hetek óta asszonyi életét éli messze innen. Elõtte a kelengyekészítés, a menyegzõ közelsége hónapokon át betöltötte napjait, még gondolkodni se volt ideje. Most meg jóformán csak gondolkodik, szomorkodik, a megcsendesült élet ráébresztette egyedülvalóságára. Kata távozása megüresítette nemcsak a várat, az õ életét is. Tudta, hogy nem szabadna búsulni utána, hiszen ez az élet rendje, igazában maga sem értette lelkiállapotát. Ma azonban a tavaszi derû elsöpörte a mélabút, s elhatározta, a kertben tölti a délelõttöt. Már éppen indulni akart, amikor valaki kopogtatott az ajtón. Jó Ilona lépett aszobába. Õ csak ránézett s máris észrevette, valami baj történt, vagy valami zûrös tennivalót kell elintézni. Jól ismerte õt, olykor a bizalmasa is õ volt, most hogy Ráchel távol van. Leültette, bár nem mindég teszi ezt szolgálóival, de Ilona olyasmit is elintéz, ami az õ dolga lenne. Darbúlia Anna halála után õ intézkedik a betegszobában. lgaz a gyógyfüvekhez és a gyógyításhoz Dorkó asszony jobban ért, de a híreket és az üzeneteket Ilona közvetíti.

– No, mond csak, látom, valami nem kellemeset akarsz mondani, az arcodra van írva. – Ilona kényszeredetten mosolygott, de még mindig zavartan nézte a padlót. Hát meddig várjak! Asszonyom, nem jó hírrel jöttem…

ra.

De azért csak kezd el, hátha segíthetek.

– Ez most nem a vár ügye… igaz, lehet mondani talán az is…

– No, most már elég! – Az úrnõ türelmetlenül szólt rá az asszony-

– Hát, itt a környéken valami tanúvallomásokat vesz fel a hatóság írásban… és úgy hallani, az úrnõrõl faggatják az embereket. Erzsébet elsápadt és leült.

– De hát mit akarnak tudni?

– Hát ezért vagyunk megijedve, mert azzal gyanúsítanak bennünket, hogy akik meghaltak itt a várban, azok nem rendes halállal haltak meg, hanem kínzás, verés miatt, meg lettek ölve… Ilona elhallgatott, és percekig hallgatott asszonya is. Döbbenet látszott az arcán, s maga sem tudta hogyan, miért, hirtelen Ráchel jutott eszébe, meg az a szép, tavaszi délelõtt, amikor megjósolta, bajt hoz rá Darbúlia asszony. Ilona még befejezte, amit mondani akart.

– És Asszonyom miatt van ez az egész… valami rossz szándék, mintha bajba akarnák keverni… – Lehajtotta fejét, most már mindent elmondott. Egy ideig Erzsébet is hallgatott, gondolatai összekuszálódtak, már szeretett volna egyedül lenni, de még megkérdezte: – És kiket vallatnak?

– Név szerint nem tudom. Csak azt, hogy a tisztelendõ urakat is, meg nemeseket, jobbágyokat… Azt nem tudom, önként mennek, vagy hívják õket…

– Jó, most hagyj magamra… Amikor Ilona elment, Erzsébetet olyan gyöngeség fogta el, mint amikor betegségek idején a halál közelségét sejtette meg övéi utolsó napjaiban. Hát ezért volt õ hetek óta olyan kedvetlen, ezért nem tudott aludni, ezért volt örömtelen az élete, mert lelke mélyén megérezte a bajt. De hogy lehet az, hogy eddig senki se hozta meg neki ahírt? És ki áll a dolgok mögött? Ki akarja a vesztét?

S õ hogyan védekezzen, ha a vádakat sem ismeri? Miért a háta mögött áskálódnak, fondorkodnak ellene? Magára zárta az ajtót. A tavaszi zsongást elfelejtette. Eleinte le s föl járt, majd az asztalra borult…

Valami ismeretlen rém elõjele tolakodott a tudatába, hogy elkerülhetetlen, ami rá vár… nincs kiút… csapdába esett… Õ maga sem tudta, hogy szolgálói, Ilona, Dorkó milyen eszközökkel intik, büntetik a vétkest. Illetve, ha tudja is, ezek régen bevett szokások. Botozás, a tolvaj kezébe forró érmét tesznek, hogy ne feledje, lopni bûn. Vagy az asztallábhoz kötik, meg az ételmegvonása, de hogy halálra vernék, ilyen Sárváron sose fordult elõ. Megesett, hogy õ maga is büntetett, de ez elkerülhetetlen volt, az engedetlenséget nem lehet semmibe venni. Igen, emlékezett vissza, a Módl menyecske esetére. Nem akart lányruhában felszolgálni az ebédnél Füzéren, amikor Homonnai Györgyöt várták lánykérõbe, ott pedig sok szorgos kézre lett volna szükség. „Mert neki már gyermeke van, õ már asszony, õ nem vehet fel lányruhát.” Így védekezett a német menyecske. Benne felforrt az indulat, egyfazekat akasztatott a nyakába, egy hasábfát a karjára, s így kellett a szekéren utaznia, a pihenõ helyeken mellével szoptatást mímelni.

– Szoptasd csak a gyerekedet! –Azért szégyenítette meg, mert kellett volna a segítsége, és megszegte a szolgálói engedelmességet, nem olyan elviselhetetlen, ha valaki ruhát cserél egy napra, még ha újból lánynak is nézik! De a karjára akasztott fahasáb miatt, nem kellett szenvednie, nevettek rajta. Hol volt abban elviselhetetlen kínzás? Régebben, amikor a várba került, persze õ is a megszokott eszközökkel büntetett, de ebben õ nem lelte örömét, ezért is hagyta rá a büntetéseket szolgálóira, mert nemszeretett büntetni… Õ irányítani szeretett, tanácsokat adni birtokai tiszttartóinak, sokszor azok is tanácsolták õt.

Vagy leveleket diktálni, írni, hogy örvendezett, ha Ferenc megdicsérte egy-egy intézkedéséért. Most meg már egyedül kell boldogulnia, ideje se lenne, csip-csup tolvajlást megtorolni.

S hogy a halálesetek halálos verések miatt vannak? És õ, mint a lányok hóhérja áll a tanúvallomások hátterében? Ki találta ki ezt az ördögi dolgot? Ilyet még szolgálói sem tettek! És az eszükbe sem jut, hogy betegség, döghalál, pestis pusztítja a népet itt Sárváron is, meg mindenfelé az uradalmakban, várainkban. Ha éjjel temetnek szolgálóim titokban, a ragályos betegséget titkolják, hogy ne legyen miatta pánik. Éjjel egy szemernyit sem aludt. Csak járt az agya, mint-ha téboly szállta volna meg. Másnap váratlanul Anna és Zrinyi Miklós érkezett Sárvárra. Anya és lánya egymás nyakába borult és sírtak mindketten,anélkül, hogy említették volna az okot, noha mindketten tudták.Miklós zavartan állt mellettük, majd vigaszként mondta, amittalán õ sem hitt: – Majd megoldjuk, Anyám… Még nem tudjuk mi sem, mit lehet tenni… Anna leültette anyját. Õ is zavarban volt, de nem talált vigasztaló szavakat: Mi is csak néhány napja hallottuk… De miért? Mi az oka? – kérdezte Erzsébet. A két német szolgálólány halála Kata menyegzõjén, mert másutt, titokban lettek eltemetve. Az a hír járja, hogy nem természetes halállal haltak meg… megölték õket… – mondta Miklós. Ki gyilkolta volna meg õket egy vidám, boldog, zeneszótól hangos éjszaka közepén? A járványos fertõzés vitte el õket, ezért temettük titokban. Nem lehetett a lakodalom kellõs közepén megszellõztetni a hírt, megfutamodott volna a vendégsereg.

– Ha megkérdezik, elmondom. De engem senki semkérdezett. És miért van ez az álnok hátba támadás?

– Anyám, nem akartuk elmondani, mégis jobb, ha tudja… Báthory Gábor ellen is merényletet követtek el, Széken… Besztercére indult, az országgyûlésre.

– Mi történt? Milyen merénylet?

– Meg akarták gyilkolni felbérelt gyilkosok… De a terv nem sikerült.

Erzsébet eltakarta arcát. Íme unokaöccse is veszélyben van. Ekkor kezdett derengeni elõtte saját meghurcoltatása… Õt is el akarják tenni láb alól… most gyûjtik a bûnlajstromot… ezek a tanúvallomások majd segítenek kimondani a végsõ szót… Hosszú hallgatás után szólalt meg ismét.

– Nekem nincs jogom tiltakozni a vád ellen? – Miklós bizonytalanul mondta, mint aki maga sem hiszi, amit mond: – De van, anyám… És meg is kell tenni…

Thurzó György és a képtelen vádak Thurzó Györgyöt 1609. december 10-én Magyarország nádorává választották. A nádori tisztség minden mástisztséget felülmúlt, királyi hatáskört jelentett. Élet és halál ura lett. Thurzó nádor már a következõ év, 1610 március 5-én felszólította Cziráky Mózes királyi fõjegyzõt, hogy gyûjtsön adatokat tanúvallomások nyomán Báthory Erzsébetellen. Öt nap múlva ugyanilyen felszólítást küldött a nádor Keresztúri András fõjegyzõhöz is.

A parancslevél a hivatalos stílusban fogalmazott bevezetõ után így tér rá a lényegre: „Mivel egyrészt korábban, másrészt ezekben az idõkben különbözõ vidékeken megesett dolgok miatt nemes és nemzetes Báthory Erzsébet úrnõrõl… bizonyos igen súlyos panaszok jutottak el fülünkig…” Majd ekként folytatja: „Mert ugyanezen Báthory Erzsébet úrnõ, nem tudni miféle lélek által vezérelve, Isten –és emberfélelmet háttérbe helyezve, számos lányt és szüzet és az udvarában lévõ más nõszemélyeket kegyetlenül, különbözõ halálnemekkel megölt és elpusztíttatott, ezért ugyanõrá a fentnevezett tûrhetetlen kicsapongások és súlyos bûnök miatt gondot viselni tartozunk.”

A kihallgatások március 26-án kezdõ dtek el, és harmincnégy tanút hallgattak ki Csejte környékén, több vármegyébõl. Volt egy tanú, aki önként jelentkezett augusztus 19-én a vasvári káptalan elõtt, a neve Hernáth Ilona, Zalay János özvegye, és tanúskodott arról, hogy elsõ házasságából származó leánya, nemes Ungvári Zsuzsanna más gyanúsítás ellenében természetes halállal halt meg Sárvárott a várban. „Néhány rosszindulatú és szószátyár ember, ugyanis azt híreszteli Nádasdynéról, hogy a néhai Zsuzsannát bár semmiféle vétket nem követett el, halála elõtt szörnyû ütésekkel megverte, szolgálóival is megverette, és börtönbe vetette. Zsuzsanna emiatt – az elszenvedett ütlegek és a bebörtönzés következtében – egy hét vagy három hét múlva meghalt.”

Az anya arról is vall, hogy a kislánya testén nem látott ütésnyomokat, csak a holttest szokásos megkötözésének nyomait. Látta mezítelen testét, és azon sem ütés, sem más kínzás nyoma nem volt látható, csupán az összekötözött kéz és láb elszíntelenedése, a halott vég-tagjainak összekötözése pedig szokványos eljárás. Hernáth Ilona volt az egyetlen, aki a sárvári úrnõ ártatlanságát bizonyítani szerette volna. Nádasdyné azért kérte az anyát, hogy ne habozzon az igazságról tanúságot tenni, mert nem akarja e „szörnyû és hallatlan gyanút saját magán és családján eltûrni”. Néhány nap múlva, 1610 augusztus 24-én Báthory Erzsébet a vasvári káptalan elõtt óvást emelt az ellene folytatott tanúkihallgatásokkal kapcsolatban. Tiltakozott az ellene felhozott vádak ellen. „Képtelen vádak”-nak nevezte azokat. A vármegyei fõispán tisztségében lévõ, a kiskorú Nádasdy Pál helyett intézkedõ anyát, Báthory Erzsébetet tisztelettel meghallgatták, és az urak bólogattak, de valószínûleg nem ígérhettek semminemû segítséget neki, még ha együtt éreztek is vele. Ezen az éjszakán ugyanaz a félelem tartotta fogva, ami délelõtt a káptalanbeli uraságok elõtt kezdõdött el. Igen, az volt az elsõ bizonyosság ebben a sötét labirintusban, hogy õ már nem az a Báthory Erzsébet, illetve nem az a Nádasdy Ferencné, aki eddig volt, aki kiskorú fia helyett a fõispáni aláírásaival döntéseket hagyott jóvá, felügyelte a vármegyét. Elfogadták a beadványát, melyben védte a maga igazát, mint ártatlan, bajbajutott özvegy, akit képtelen vádakkal illetnek, tanúvallomásokat gyûjtenek ellene, de õ sehol sem mondhatja el az igazságot. Végighallgatták felhevült szívvel elmondott panaszát, de néma csend fogadta szavait, vagy egy-egy halk „Igen.” „Persze.” De nem ígértek semmit, mert úgy látszik, nem is ígérhettek, mert nem szállhatnak szembe Thurzó Györggyel, a nádorral, élet és halál urával, aki, íme így istápolja Nádasdy Ferenc családját, erre kérte õt a haldokló utolsó levelében… ez az õ „gondoskodása”.

Hazaérve összeomlott egészen. Bezárkózott szobájába és csakült a széken órákig. Gondolatok kavarogtak benne, kiutatkeresett, mert sötétség vette körül, de nem talált. Egyetlenbizonyosság kezdet benne mind határozottabban kibontakozni, hogy el kell pusztulnia, mert így akarja a nádor. Amikor erre rádöbbent, fia, lányai jelentek meg lelki szemei elõtt. Ha õt galádul eltiporják, már pedig ez van készülõben, gyermekei is áldozatok lesznek, és az õ szégyene, megaláztatása õket is érinti. Ráütik a gyilkos várúrnõ bélyegét, és a vagyonából részesül a nádor, a bírák, s ki tudja, még a bécsi kamara is, a perek legtöbbször így szoktak végzõdni, s tulajdonképpen ez a cél, amiért mindez, ami történik, igazolva van. S akkor, ebben a felismerésben letörölte könynyeit. Nem!Ezt nem engedi, a gyermekei nem lesznek áldozatok! Õ lehet, õ már a sír felé halad, õt eltiporhatja a nádor, de a gyermekeiért felegyenesedik, a halál pitvarából kilép. Az igazságát nem tudja kiharcolni, a becsületétõl meg lett fosztva, lehet, gyalázatban fejezi be életét… de a gyermekeit megvédi, ha nem is anyjuk gyalázatától, de a koldusbottól, igen, õérettük felelõs, elsõsorban Ferencnek,meg az Úristennek is. Hiszen ajándékként kapta õket. Azt a sok örömöt, melyet õk jelentettek kicsiny koruktól, míg az elsõ szót ki nem mondták és azután is, ahogyan keresték a védelmet nála, egészen addig, amíg nem tudtak eligazodni a világban, hozzá tartoztak. Az anyaság felelõsségét most meg kell erõsítenie újból, erejének utolsó fellobbanásával a gyermekeit meg kell mentenie. Leginkább Pált, aki szinte még gyermek, de a lányait is, a vagyonukat nem engedheti prédául a pénzéheseknek. Akkor éjjel határozta el a testamentumot. Igen, õszinte volt a szándék, most már a halálára készül, de még tud akarni, még ki tudja játszani a nádor ravasz számítását, mellyel gyermekeit meg akarja rövidíteni, vagy lehet, hogy teljesen kisemmizni vagyonukból. Meg kell írnia a testamentumot, ám az a legfontosabb, hogy a keze között maradjon haláláig!

Õ kisemmizi magát minden vagyonából, s abban a tudatban várja a halált, hogy Bárhory Erzsébetet nem lehetett egészen eltiporni, mert megõrizte gyermekei jussát végrendeletében. S ekkor fellélegzett.

Mintha mégis egy csekély fény a la-birintusba hatolt volna… s ez a fény egyre ragyogóbb lett. Gyermekei jövõje, boldogulása biztosítva lesz, ha õ már el-megy a minden halandók útján…

A testamentum Báthory Erzsébet végrendelete:

„Én, a tekintetes és nagyságos Báthory Erzsébet asszony, a né-hai tekintetes és nagyságos Nádasdy Ferenc meghagyott özvegye, az Istennek kegyelmességébõl meggondolván magamfelõl immár koros idõre és erõtlen beteges állapotra jutott ügyemet, melyek az én üdvözült, szerelmes, édes uramnak e világból kimúlásáért keserûségem szenvedésébõl napról napra megerõtlenítenek; nyughatatlanságos sok gondviselésem is, érkezvén reám az szerelmes három gyermekemnek, hajadon két leányom és neveletlen kis fiamnak özvegy kezemre és gondviselésemre jutván, egész ez ideig Istenem kegyelmes segítségébõl, özvegységemnek szorgalmatos gondviselésével, nem csak jószágok állapotjából és testi táplálásukból az õ rendjük szerint viseltem gondjukat anyai szeretetembõl; de mikor a felséges Isten az õ kegyelmes jóvoltából szerencséjüket a két lányomnak, Nádasdy Annának és Katának megmutatta is, kiért dicsértessék az õ áldott szent neve, aki minden árvákra és özvegyekre kegyelmes gondviselõnk; azokat õ alkalmatos idejében, atyai házukból, szüleikhez illendõ tisztességes költséggel férjhez is adtam; öregebb lányomat, Annát a tekintetes és nagyságos Zrinyi Miklósnak, Katát azonképpen a a tekintetes és nagyságos Homonnai Györgynek örök házasságradtam, azokra való költségeknek szorgalmatoskodásommal. És nagy gondviselésemmel, fiamnak is, Nádasdy Pálnak neve-lésében õrizésére, tanulására, és idejét az nagy Úristen arra hoz-ván tizenkét esztendeje eltelvén, fõispánságnak tisztére az becsületes Vasvármegyében megesküdni, ahhoz illendõ tisztességes módjával és költségével gondját viseltem Istenem kegyelmes segítsége által, kiért dicsértessék az õ áldott szent neve; és hogy mindezeknek szorgalmatos gondviselésében fáradoztam,

azért is immár megnehezedett erõmet ismervén, amellett az én Istenem nek szent malasztja indítatásából, napról napra e világi életem végérõl, mindeneknek fölötte szüntelen gondolván, arra indítat-tam, melyet teljes szívbõl magamnak elválasztottam, hogy csak az én teremtõ, megváltó és megszentelõ irgalmas uramnak Iste-nemnek kedve keresésében és hálaadásomban akarok életemnek végéig megmaradnom. Ugyancsak e világi gondviselésnek szor-galmatosságát hátra vetvén, teszek ilyen rendelést és testamen-tumot, hogy az én gyermekeimnek atyai, minden ingó, ingatlan jószágok gondviseléséül, tartásul, bírásból kezemet kivevén, akarok üres lenni mai naptól fogván, mindeneket a tiszttartók és porkolábok és egyéb rendbeli gondviselõk, akik minden hûségben forgolódók, gondviselõk üdvözült szerelmes, jó emlékezetû uramnak voltak, azokat gondviselésben, õrizésben hagytam; mivel pedig az atyai jószágról ez ideig az én gyermekeim között osztás nem lett, két leányom is távol lévén mostanában urukkal egyetemben, nálam az én fiam, Nádasdy Pál kezem között lévén, õket a jószágnak uraságában és birodalmában hagytam, kézhez adván, legyen e birodalomban mindaddig, mígnem Isten ezután mindhárom gyermekemet egybe gyûjti, és egymással jámbor, istenfélõ atyafiak és fõ szomszédurak barátjuk által az jószágot elosztják szép szeretetteljes atyafiúság szerint végezhetnek.”

A végrendelet folytatásában kéri leányait, hogy öccsüket a nagykorúságig hagyják meg a jelenlegi birtokviszonyaiban. Továbbá rendelkezik saját szüleitõl örökölt vagyonáról, melyet igazságosan háromfelé kíván szétosztani. Végül „arany miveit” Nádasdy Pálnak hagyja, mivel Anna ás Kata már megkapták saját részüket ezekbõl. A végrendelet záró sorai a következõk:

„Ezek az én rendelésim és testamentumom, melynek bizonyí-tására szabad akaratomból hivattam e testamentum tételre bizo-nyos nemes fõ-személyeket, kik éntõlem ez utolsó rendelésemet és testamentumomat kezek írása és pecsétekkel velem egyetemben megerõsítsék, az én számból hallott igéknek rendje szerint, mely ezen írásban belefoglalva van, mely testamentumosok nevei így következnek: [tizenegy név, lakhely, vagy tisztség, majd a dátum] Kelt és lett e testamentumtételem Keresztúr, 1610 sept. 3.”

A testamentumot nem írta alá, mert így, ha elvész, érvényes és megsemmisíthetõ. Báthory Erzsbébet mindenre gondolt, túljártaz õt eltiporni akarók eszén. Kicsit megnyugodott, még talán még boldog is volt. Úgy érezte, most már készen van a halálra.Igaz, nem kívánta, mert még élt benne a remény, hogy a hamis vádakat perrel, az igazság kivívásával lemosthatja magáról, deami ennél is fontosabb neki, gyermekeirõl is. A testamentum hangvétele elárulja Erzsébet erkölcsi és hitbelifelfogását. Erre fel kell figyelni, mert õ ilyen felelõsségteljesen, Istenre hagyatkozva él és gondolkodik. Az írás mindig tükre a léleknek. Akár akarja az ember, akár nem, elárulja titkos gondolatait, fösvénységét, kapzsiságát, a szívében terpeszkedõ rosszindulatot, mások semmibevevését, de színt vall arról is, hogy igazságos, önzetlen, elismeri a felsõbb hatalmat élete folyásában. Íme Erzsébet vallomása végrendeletében: „Az én Istenemnek malasztja indított arra, mivel szüntelen életem végérõlgondolkodom, és ezt én teljes szívvel elfogadtam, hogy ezutánéletem végéigaz én teremtõ, megváltó és megszentelõ irgalmasuramnak Istenemnek kedve keresésében és hálaadásomban akarok élni.

Pöstyén, Csejte, Sárvár

A testamentum megírása és hitelesítése Erzsébet szívét, ha nem is nyugtatta meg véglegesen, de már nem zavarták annyira éjszakáit a tanúvallomások. Váratlanul érkezett egy levél Annától, melyben arra kérte anyját, jöjjön el vele Pöstyénbe, ott töltenének egy kis idõt, a gyógyvíz mindkettõjüknek jót tenne. Anna valóban valami nõi bajban szenvedett, a gyermekáldás is ezért késett a Zrinyi családban, meg a reuma is kínozta fõként a hideg, téli napokon. Ez utóbbi anyjának is sok gondot okozott, ezért is vették meg a pöstyéni házat még régebben, hogy idõnként gyógyíthassák fájó tagjaikat. Anna azonban most anyja elõtt is titkolva, a gyógyuláson túl másra is gondolt. Ki tudja, mit hoz a sors? Miklós, a férje elég sötéten látja a jövõt, s attól félti anyjukat, hogy az igazi „fekete leves” még hátra van. Elmagyarázta feleségének, hogy a tanúvallomások, és a Báthory Gábor elleni széki merénylet csak a kezdet. Ehhez jött a nyáron Báthory Zsigmond volt erdélyi fejedelem letartóztatása. Õt a csehországi Hradzsin börtönébe zárták összeesküvés vádjával, noha magányosan, szerényen élt Prágában. Úgy látszik a katolicizmussal összeszövõdött habsburg hatalom nem nézi jó szemmel a Báthory család kiterjedt birtokait, és az erdélyi fejedelemség birtoklását, a Báthoryak hatalmát, s most egyszerre akarják megtörni egymással karöltve a királyi Magyarországon és Erdélyben. Koncentrált támadást indítottak a család lehetetlenné tételére.

Anna úgy gondolta, talán ez a pár nap lesz anyja utolsó gondtalan szabadsága, amikor még mindennek, víznek, napsugárnak, a meghitt beszélgetéseknek gondûzõn örvendhet. El is követett mindent, hogy anyja élvezze a természet nyújtotta örömöket, az esték nyugodalmas csendjét, s amikor Anna felidézte neki gyermekségük emlékeit, anyja valóban önfeledten nevetett a régi, gyermeki csínyeken.Azt sem mulasztotta el, hogy apjukról meséljen, s ez különösen is meghatotta Erzsébetet, mert azt hitte, csak õ emlékezik rá nap, mint nap.

Lánya emlékei most élõvé tették számára az apát, aki, ha otthon volt gyermekei között, az apa drága idejébõl lopott el perceket, lám nem sajnálta, ha Anna ilyen híven õrzi emlékét. Ez az emlékeket felidézõ fürdõzés szinte kicserélte õt. Annyi gondot hagyott Csejtén, eleinte eljönni is félt, mi lesz nélküle. Eljövetelükkor Beniczky Kata hozta meg a hírt, hogy nem jöhet kísérõül egy leány sem, mert azok, kiket elõzõleg gyógyulni küldött fel a várba, most mind rosszabb állapotban vannak. S õ tudta, ez a hír azt jelenti, hogy a baj nem jár egyedül. Mert ha rosszabbodott az állapotuk, ha újabb lányok halála lesz a járvány következménye, ez csak ronthat az õ helyzetén, és meg is pecsételheti a rosszindulatú híreszteléseket. Ezeket elfelejtette Pöstyénben. Napokon át, örvendezett a szabadságának, az õszi verõfénynek, de leginkább az Annávalvaló beszélgetéseknek. Ajándékul kapta ezt a néhány napot, azutolsó estén is így köszönte meg Annának, és az égieknek estiimájában. De hazafelé már rossz elõérzet gyötörte. S ez az elõérzethamarosan be is igazolódott. Még mielõtt Csejtére értek volna,meg kellett állni, mert a szolgálólányok közül egy leánymaghalt. Erzsébet úgy döntött, nem viszik a hullát továbbmagukkal, hanem a közelükben lévõ Leszetén apappaleltemettetik. Így is történ, még aznap el lett temetve a leány. De a valóság otthon az elõérzetnél is rosszabb volt. Dorkóra alig ismert rá. A magabiztos, uralkodásra termett asszony sápadt volt, tekintetét kerülte, mintha titkolna valamit. Késõbb, kerülõ úton tudta meg, hogy nyolc lány halt meg a járványban az elmúlt héten, vagyis mindnyájan, akik magas lázzal, feküdtek már az elmenetelekor is.

Aztán azt is megtudta, hogy csak három lett el-földelve titokban, öt még a termények vermében van el-rekkentve ideiglenesen. De az igazi rémület akkor lett úrrá rajta, amikor elmondták neki azt is, hogy a kiskertben elföldelt leányt a kutyák kikaparták, és szanaszét hordták tagjait. Egész éjjel Annával tanácskozott a történteken, mit kellene tenni.

Leginkább Palkó távolléte bántotta. Sárvárra kellene mennie és elhozni ide kisfiát, hogy mellette legyen, ha valami baj éri.

Azt is megtárgyalták, hogy nyilvános temetést a hallottak nagy száma miatt nem lehet most tartani, mert az csak növelné az ellene folyó híreszteléseket, a rosszindulatúak hogyan értenék meg, õ itthon sem volt, Dorkó sem tudta a bajt gyógyítani, és járvány idején mindég több a halott. Végül úgydöntöttek, hogy Erzsébetnek mindenképp Sárvárra kell mennie, mert az értékeket, kincseket is össze kell pakolni, és elhozni onnan. A halottakat pedig titokban kell eltemetni. Másnap együtt indultak el, Anna hazafelé, Csáktornyára, anyja pedig Sárvárra.

Aztán Sárváron örvendezett fia egészségén, a kincseket is összepakolta, de nem sietett vissza Csejtére. Palkót sem akarta tanulmányaiban megzavarni, és amire nem számított, Sárváron megnyugodott kissé.

Az a rémület, amely Csejtén a halálozások nagy száma miatt elfogta, otthonában, a jól ismert falak között csillapodott benne. Palkó ugyan semmit sem tudott, de annyira örült anyjának, esténként sétáltak a parkban, még kedvezett az õsz is nekik, a fák õrizték megsárgult leveleiket, sárga, piros, arany színekben búcsúztatták õket… Erzsébet érezte, ez az utolsó sárvári õsz, amely még örömmel veszi körül… Az utolsó estén, noha már beköszöntött a tél, csupaszak voltak a fák és a bokrok, Erzsébet egyedül járta végig a jól ismert utakat. A várnépe, és Palkó is már régen nyugovóra tért és az éj homálya uralta a tájat… Õ azonban ismert itt mindent… kedves padjukra le is ült, itt szoktak meghitten beszélgetni Ferenccel… Ez a park tanúja volt élete szebbik részének, a nyugalmas, békés együttléteknek… gyermekei önfeledt játékainak. A parktól búcsút venni, utoljára simogatni meg tekintetével a kedves fákat, bokrokat alig lehetett könnyek nélkül. Nem sokkal karácsony elõtt indult vissza Palkóval és a családi kincsekkel Csejtére. Ha Erdélybe akart volna szökni, Báthory Gáborhoz, mert ez is a vádpontok egyike volt, ami felségárulás lett volna, nem idõzött volna egészen decemberig Sárváron. Neki azonban tiszta volt a lelkiismerete.

A királyához való hûség Nádasdy Ferenc politikájának folytatása, eztsemmiképp sem változtatta volna meg. És ez nemcsak a feleség alárendelt szerepét jelentette, férje elveihez való ragaszkodást, hanem saját erkölcsi felfogása ez, ami gyermekkorába nyúlik vissza. Szülei is tisztelték a királyukat, hiszen ez a legfõbb vezetés az isteni törvényt foganatosítja, népére gondot visel, igazságosan ítél, a „szent” kategóriájába tartozik. Más kérdés, hogy gondot viselt-e II. Mátyás saját népe mellett a magyar népre is.

Ráchel megérkezik Már útközben beköszöntött az igazi tél, erõsen havazott, a hintó csak lépésben haladt. A korai indulás miatt, Palkó végigfeküdt az ülésen, és átaludta a délelõttöt. Erzsébetet a Sárvárról magával hozott nyugalom uralta végig az úton. Merengve szemlélte a havazást, amely csak tetézte szívében a békét. Hosszú hetek után egészen a régi önmagára ismert, a mindig bizakodó, az akadályokkal szembe szállni tudó asszonyra, amivé formálta õt az anyaság és a várúrnõi hatalom. Mert hiszen, ha át engedett is szolgálóinak elintézendõ feladatokat, azért a háttérben ott állt, és uralta a történéseket. Erzsébetet Ferenc ösztönözte erre, még házasságuk kezdetén. Csejtére késõ este érkeztek meg, váratlanul, mert nem jelezte elõre érkezésüket. De mindent rendben talált. Még vacsorát is kaptak, noha nem várták õket. A vénasszonyok végezték munkájukat, ahogyan eddig is, mintha az úrnõ hátuk mögött lenne. Ilona a legrégebbi dajka,Beniczky Kata tíz éve mosónõ a várban, igaz mostanában besegít a vénasszonyoknak is. Dorkó csak öt éve szolgál a Nádasdy családban, mégisõ lett Darbúlia Anna utódja a rend fenntartásában és a betegek gyógyításában is. Erzsébetnek azonban Ilona a bizalmasa, rajta keresztül tud meg minden fontos dolgot, amirõl tudnia kell Erzsébet már az elsõ nap hívatta Ilonát, történt-e valami, de az megnyugtatta, az októberi események óta csend van, és minden rendben folyik. Aggodalomra semmi ok, most nincs járvány, csak egy súlyos beteg van, aki elgennyesedett sebekkel, anyja kíséretében, kocsin érkezett. Az újvári doktor küldte ide, aki heteken át gyógyította, õ adta az utasításokat is, mert közben meglátogatta volt betegét. Valami állat csúfosan megmarta, az ülepe, háta két oldalról is merõ seb. Dorkónak sok dolgot ad, de már kicsit javult. Erzsébet kíváncsi volt rá, átment Ilonával a betegek közé. A dubnici Anna, mert így nevezték, egy széken ült féloldalasan. Sebeit látni is szörnyû volt, hátán a mély sebek jelezték, csoda, hogy életben maradt.

Feküdni is csak hason tudott.

– Milyen állat marta meg? – kérdezte Erzsébet.

– Valami mérges kutya, de az is lehet, hogy farkas volt. Hátulról támadta meg, ez a szegény futott elõle. Aztán térdre esve védte az arcát, Amelyik keze a vállán volt, azt is tépte, marcangolta a vadállat, a hiányzó izmok miatt szárazkezû marad egész életében. Õ mindég is irtózott a sebek látásától, most is elfordult és így rendelkezett: – Adjatok neki enni, inni többet, mint másoknak, – mert látta a lány sápadtságát, és hogy milyen gyenge és sovány. Két nap múlva nagy meglepetés érte. Ráchel hosszú évekután Ecsedrõl visszajött váratlanul. Õ már azt hitte, nem látja többé kedves dajkáját. Bizony felette is eljárt az idõ. Botra támaszkodva járt. Sovány összetöpörödött öregasszony lett, csak a szeme csillogása õrizte a régi dajkát, aki annyi aggódással kísérte életét. Ráchel sem tudta rejtegetni szeretetét, csak szorongatta Erzsébet kezét némán, könnyekkel szemében, és csak késõbb kezdte el mondókáját: – Hallottam, mit nem hamiskodnak körülötted… Vissza kellettjönnöm, hiszen egy szál magad vagy ennyi gonoszközött… Ó, ha Ferenc úr élne! Szétvágna közöttük! Még hogy Te egy ujjalis képes lennél valakinek fájdalmat, halált okozni… Meg az a sok hamis vád… kínzókamra… vér… gyilkolás… Látod, kincsem! Igazam lett! Akkor, régen nem hittél nekem… Pedig, hidd el az a Darbúlia Anna hozta rád ezt a gyalázatot… mert ebbe kapaszkodhatnak a vagyonodra éhesek. Jó ki van ez fundálva… De ki véd meg téged? Csak ne halt volna meg István úr! Neki lett volna akkora tekintélye, szava, hogy a becsületedet megvédje, hogy segítsen neked a király elé vinni az ügyedet… – Ráchel szemét törölgetve elhallgatott. Erzsébet döbbenten hallgatta dajkáját. A Sárvárról magával hozott nyugalma most szertefoszlott. Sorsa, az elõtte lévõ jövõ újra rémekkel telítõdött. Ráchel rádöbbentette, hogy valami iszonyat közeledik felé, s õ egymaga áll a rágalmak tüzében, s ez a tûz felégeti õt.

Mi lesz Palkóval, a kisfiával, hiszen még anyai irányításra és szeretetre szorul? Amíg Ráchel beszélt, benne a rejtett vészharang újból és teljes erõvel kongani kezdett. Aztán szótlanul az ablakhoz ment. Künn sütött a nap, fénylett az éjjel lehullott hótakaró… és a kinti világ csendesítette szívét. Hátha túl sötéten lát Ráchel, hiszen már öreg és tehetetlen… az öregek mindég duplán látják a veszélyt. És azsem véletlen, hogy dajkája visszajött… itt van mellette… még ha nem is tudja megvédeni attól a sorscsapástól, ami bizony már jó ideje itt áll az ajtó elõtt, de egész szívvel mellette lesz. Ebben bizonyos volt.

– Jó, hogy visszajöttél, Ráchel… Igazad van, tudom, és félek is… de most örülök neked, mert te majd úgy, mint régen segítesz elviselni a bajt… a magad csekélyke lehetõségeiddel, csekély erõddel… de bátor szíveddel mellettem leszel…

Csejtei karácsony Karácsony napján lassú hóesés kezdõdött ismét. A falut az ünnep békével teli csendje töltötte be. Erzsébet is hallgatagon ment fiával a templom felé. A hallgatást közel a templomhoz õ törte meg: – Délután elmehetnél szánkázni. Csejtén a szánkó hosszan siklik a lejtõkön lefelé.

Pál nem felelt a kérdésre, de megállt. Mintha az, amit mondani akar, nem akármi lenne.

– Anyám, én is hallottam a vallatásokról… Miért vanez… és mit jelent? Én félek…

Erzsébet megrettent. Õ is megállt… Eddig még nem beszélt fiával a közelgõ bajról.

– Kitõl hallottad? – kérdezte, s még mielõtt feleletet kapott volna, megfogta fia kezét: Gyere, ne álljunk itt!

Beszélik Sárváron… megkérdeztem Megyery urat is… És õ mit mondott? – Hogy ez nem az õ dolga. Meg azt, hogy õ se tudja… De én tudom, hogy nem mondott igazat… õ tudja az okát, csak nem akarta megmondani…

– Az okát én sem tudom… sok álmatlan éjszaka van mögöttem…

Hidd el, a legjobban téged féltelek, kisfiam… A templomba vezetõ lépcsökhöz értek. Itt már sok falubelivel találkoztak, nem lehetett folytatni a beszélgetést. A templom már szinte megtelt a falu népével. Karácsonykor csak a tehetetlenek és a csecsemõk maradnak otthon. Az anya fiával az urasági padhoz ment. Erzsébet az ünnep örömteli, békés gondolatai helyett zaklatott szívvel várta az istentisztelet kezdetét.

Pál kérdése újból felszínre hozta, amit feledni akart.

Mi lesz vele, és mi lesz a fiával? A felcsendülõ énekek, zsoltárok, a felolvasott ka-rácsonyi evangélium mégis enyhítette szorongását, meghitt áhítattal töltötte el.

A szívbéli békét mindig is felülrõl kapta, ha nagy volt a vész. Polikénusz, a prédikátor azonban ezt a karácsonyi megbékélést ismét felbolygatta, szavai mintha csak egyedül neki szóltak volna: – Igen, a szeretet eljött a világba, és a szelíd lelkek örven-dezhetnek, ma inkább mint máskor. De a gonoszoknak a Kisded születése is csak a törvény szigorát hozta el! Mert a gonoszság megtorlást von maga után. A gonosznak ítéletet hoz a megszületett Gyermek! Kárhozatot, ha meg nem tér. Amiket ezután mondott, már nem hallotta Erzsébet. A szíve, mint valami óriási kalapács vert belül… Máskor is érezte, hogy a pap õt célozza meg szavaival, de most egészen biztosan tudta. Régebben semmibe vette szavait… de most félt… megrettent szívvel hallgatta õt… Ismét közel jött a hónapok óta tartó félelemteli rettegés… A szentestén együtt voltak valamennyien úrnõ és szolgái a kastély ebédlõjében, mint Sárváron is. Ráchel, akinek még mindig szívbõl örvendett Erzsébet, mellette kapott helyet, s asszonyuk valami különös érzéstõl indítatva szolgálólányait megajándékozta egy-egy szoknyával, Fickó meleg sapkát kapott, mintha ez a karácsony kiemelkedne a régiekközül. Palkó késõ estig Fickóval malmozott. Õ még András születése után került a sárvári várba, tizenhat éve szolgálja a Nádasdyakat. Kisfiú volt még, amikor mint árva került el Csejtei Mártonné deáknétól, ahogy õ mondja, erõszakkal, ami azt jelenti, sokat sírt az idegen környezetben, míg növekedvén beilleszkedet a várnép közé.

Az igazi neve Ujvári János, de mindenki évek hosszú során csak Fickóként ismeri. Majd éjfél felé járt már az idõ, amikor a szép karácsonyesten búcsút vettek egymástól s elénekeltek egy közösen választott karácsonyi éneket.

Báthory Erzsébet még hajnal felé is ébren volt. A szívet akár búval, akár örömmel van teli, fogva tartják az érzései, a jót dédelgeti, a rossztól nem tud szabadulni, s így hoszszan tart, míg álomba merül a test a fárasztó nap után.

Ám ha ilyen nap van mögöttünk, mint ez a karácsony, mely közelgõ vészt és örömöket egyaránt tartalmazott, bizony az álomba merülés szinte lehetetlen. Az álmatlan éjszakát hajnal felé szomorú álom követte. Eljött hozzá álmában Ferenc, de az arca gondterhelt volt. Egy padonültek a parkban a hideg csillagos éjszakán. A hold azonban nappali fényben tündökölt. Szótlanul teltek a percek, aztán Ferenc feléje fordult, mintha mondani akarna valamit, és õ várt,csak várt… Ekkor egy öregember közeledett feléjük az úton, avállán egy puska volt… Ferenc, amint meglátta, felállt, s elmentaz ellenkezõ irányba, vissza se nézve… A karácsony békéjét ez az álom megpecsételte, napokig nem tudott megszabadulni hatása alól.

A letartóztatás December 29-én este Palkóval vacsorázott, amikor hirtelen kívülrõl hangos beszéd, kiáltás, fegyvercsörtetés verte fel a kastély csendjét, majd szinte dübörögve katonák tódultak be a kinyitott ajtón szolganép kíséretében, élükön Thurzó nádorral. A nádor egyenesen a kastély úrnõje felé tartott, és szigorú arccal, köszönés nélkül megállt elõtte.

Nyoma sem volt az egykori jó barátnak, akire Nádasdy Ferenc rábízta elárvult családját: – Asszonyom, Báthory Erzsébet, letartóztatom a császár nevében!

A szavak nyomában döbbent csend ülte meg az ebédlõt. Erzsébet ülve maradt, az elsõ gondolata az volt, bekövetkezett a rém, amitõl hetek óta fél. Palkó azonban felpattant, anyja mellé állt, kisfiúsan, sírva dadogta: – Anyámat nem engedem letartóztatni… – és átfogta a vállát.

Thurzó lefejtett kezét az anya válláról és szigorúan rászólt: – Menj aludni, Pál!

De Pálkó nem mozdult el anyja mellõl, mintha neki kellene most itt férfiasan helytállnia. Aztán összefolytak, ösz-szegubancolódtak a történések. Erzsébet visszanyerte jó-zanságát, sõt bizonyos fokig meg is keményedett. Lenézõen, szótlanul figyelte a nádort, mint aki fölette állennek az embernek. Nem õ a meggyalázott, hanem az, aki képes a gyalázatot elkövetni. Gondolatai egymást követték. Tudta, a legfontosabb a fiókos kis ládika, a testamentum megmentése. Azt magával kell vinnie, bárhová is viszik õt. Amikor Thurzó elfordult, mert katonáival volt elfoglalva, odasúgta Palkónak: – Hozd el a szobámból a leveles ládikámat, oda ne add senkinek!

A ládikát egész este az ölében tartotta, mintha a legdrágább kincse lenne. Amikor megtudta, hogy a nádor a várba akarja vinni, azt hitte, ott lesz fogva tartva, mint a vár úrnõje. Csaklassan tudatosult benne, szigorú felügyelet alatt, fogolyként leszott bezárva. Az élete, íme, végéhezért. Õ, Báthory Erzsébet,fejedelmek sarja, le van tartóztatva soha el nem követettbûnökért. Palkó egész éjszaka mellette volt, õ pedig utolsó szavait, intését és biztatását suttogta fülébe: – Most lettél, kisfiam felnõtt, nagyfiú… Ne hidd el a rossz embereknek, amit majd el akarnak hitetni veled anyád gonoszságáról… csak abban higgy, amit magad is tapasztaltál. Én, amíg csak élek imádkozom érted… a szeretetem utolsó leheletemig átkarol majd õrzõn… Az is lehet, nem ez az utolsó együttlétünk… Isten útjai kifürkészhetetlenek. Légy jó, bátor, amilyen édesapád volt, kisfiam… Palkó hallgatta õt és szégyellte könnyeit, melyek újból és újból kibuggyantak szemébõl.

Hajnaltájban elszunynyadt a fáradtságtól és az izgalomtól, anyja a szoknyájával takargatta, hogy ne fázzon. Milyen boldog lett volna Báthory Erzsébet, ha tudja, hogy Pál éppen úgy fogja õrizni emlékét, mint õ és István õrizte Báthory Anna emlékét. Mert Pál évek múlva írt egy imádságos könyvet, s ez azt a hitbeli hatást, vezetést sejteti, amelyet a hívõ édesanya oltott belé gyermekkorában. Másnap a letartóztatást egy látványos bizonyítási eljárás követte, amit a periratok tettenérésnek neveznek. A környék nemesei, és jobbágyok lettek összegyûjtve, hogy mindenki lássa a letartóztatás jogosságát, az úrnõ vétkét. Erzsébet már felöltözve állt a hintó mellett. Ekkor egy bõrbecsavart hullát tettek eléje, kibontották és felszólították, ismerje fel, akit õ és bûntársai halálra kínoztak, majd egy harsány hangkiáltását hallotta: – Íme, a gyilkos és az áldozata!

Õ azonnal felismerte Doricát, aki októberben, a járványban meghalt lányok egyike volt, akkor halt meg, amikor õ Pöstyénben fürdõzött Annával. A fagyos, téli földben konzerválódott, bár hullafoltokkal volt tele, mégis azt a benyomást keltette, mintha a napokban halt volna meg. Majd az állattól megmart, száraz kezû Annát mutatták meg mint koronatanút, akinek sebei még mindig gennyesek voltak, a hiányzó izmok iszonyatot keltettek, a kíváncsian várakozók megdöbbent kiáltását lehetett hallani, majd a megbotránkozást fokozva hangzott el, a színjátékot hazugsággal tetézve: – Ilyesmik történnek a kínzókamrákban… Lássák kigyelmetek az igazságot! Báthory Erzsébet és bûntársai áldozatait…

Erzsébet révült szemekkel nézte Annát, aki eltakarta arcát, szótlanul állt a bámészkodók elõtt. Mit is tehet ilyenkor az ártatlanul megvádolt „bûnös”?Hiszen senki sem szólította fel, hogy védje magát. És ha felháborodásában védte is volna az igazát, hogy ezt a leányt egy vadállat marta meg, ki hallotta volna a hangját ebben a gyalázkodó, vádakat kiáltozó tömegben? Meg talán szólni se tudott volna a döbbenettõl, ami összeszorította a torkát, mert rá kellett döbbenie abban az órában, hogy sokkal nagyobb a veszély, mely fenyegeti, mint eddig gondolta.

Meg fog-e szabadulni a bilincseitõl valaha is? Õ, aki mindig erõs volt betegség, halál, háborúk idején, most belülrõl valami eddig ismeretlen didergést érzett… Egész teste reszketett, de nem a decemberi hidegtõl, mint-ha idegszálai mondták volna fel a szolgálatot… Elsötétült elõtte a világ, de még mielõtt elesett volna a hintóba kapaszkodott. S ekkor, hirtelen kinyílott a hintó ajtaja, s Ráchel botorkált le sietve a lépcsõn.

Erzsébet mellé állt és megfogta, elne essen… Úgy állt az õ kincse mellé, mintha õ lenne az egyedül jogosult megvédeni úrnõjét: – Támaszkodjon rám, Asszonyom! Semmi ez! Ez az egész cécó!

Most azt hiszi a Nádor úr, hogy megfogta az „aranyhalat”! Mert valóban elfogta! De ne féljen… az igazság mindég kiderül elõbb vagy utóbb.

Ugyanezen a napon a bûntársakat is letartóztatták, Ujvári Jánost Fickót, Jó Ilonát, Szentesi Dorottyát és Beniczky Katát. S még ott a csejtei vár kínzókamrájában tortúrás kihallgatásnak vetették alá õket.

Másnap katonai kísérettel Biccsére szállították a vádlottakat a nádor fennhatósága alá. Ott folytatódtak a tortúrás vallatások. Hozzátartozik a letartóztatáshoz a nádor feleségéhez írt levele. Ebbõl kitûnik, hogy Báthory Erzsébet egy elõre kitervelt cél áldozata, hogy az „átkozott asszonynak” el kellett nyernie méltó büntetését. „[…] Az mikor a csejtei kastélyba mentek volna be arra rendelt embereink és szolgáink, akkor is egy leánt halva találtanak a háznál, és egy második sok sebek és kínzások miatt halálán volt. Azonképpen egy asszonyember is kínova és sebesedve ült, a többi erõs fogságban, az kiket jövendõ fogságra tart az átkozott asszony. Csak azt várom, hogy az várba vigyék fel az átkozott asszonyt és helyére helyeztessék.”

Célja érdekében a letartóztatás, mely vacsora közben történt,megváltozik. A másnapi „tettenérés” a levél tárgya hazugsággalvegyítve.

Két áldozat helyett itt három leányszerepel, és a többi erõs fogságban, kiket a jövendõ kínzásra szánt az átkozott asszony. Ez hazugság. A tények meghamisítása, az átkozott titulus, a befalazásbizonysága, hogy Thurzó György célegyenest halad a bûnös elveszejtése felé.

Polikénusz János levele

Polikénusz csejtei lelkész volt Báthory Erzsébet elsõ vádlója. A következõ levelet Lányi Éliás biccsei szuperintendensnek írta, amely a tiszteletadás után így folytatódik: „[…] Az ördög azonban mindegyre ûzi kegyetlenségeit az ifjak és leányok között, de reméljük és bízunk benne, hogy a nálánál hatalmasabb üdvözítõ által le fog gyõzetni. Mit szóljak, tisz-telendõ férfiú?!

Sohasem fognak a harcok és sohasem fognak a versengések megszûnni, és az ájtatos elmének mindég lesz kivel hadakozni. A most elmúlt ádvent elsõ vasárnapján, midõn az estvéli imádság alkalmával a leckét magyarázván valami Priderovics András az ördögnek ezen élõ eszköze nekem, de mit mondjak, nekem? –magának a tiszta szent léleknek nyilvánosan ellent mert mondani, mikoris a mellette álló diákhoz fennhangonígy szólott: »Vajon igazat prédikál-e ezen pap? Én nem értem!« Adiák elébe tartva az Új Testamentumot így felel: »Íme, lásd magáta szöveget.« És kiment a templomból mindenféle gonosz szókat okádva. Másnap még hozzá egynemes úr, aki jegyben jár, a nélkül, hogy okot szolgáltattam volna rá, ekképen üdvözölt engemet: »Bestye kurafi plébános, én téged ezen plébániából üstöködnél fogva kivonszollak mint egy kutyát« (tisztesség ne essék,szólván). Én tiltakozva elmentem és ezen ügyet a zsolnai zsinat határozata szerint a hivatali felsõbbnek bejelentettem, ki nekem védelmét meg is ígérte.

De lásd csak, minden várakozáson felül – jó Istenem – mily változás történt! Csodálatos, egyszersmind gonosz dolog ez. A mi Jezábelünk (Báthory Erzsébetet akartam mondani) az õ gonoszságáért megkapja méltó büntetését. Börtönbe lett vetve. Kõfallal körülzárt örökös börtönbe záratik el. Mit mondjak többet? (Hivatalos kötelességemnek véltem, hogy egynéhányat paptársaim közül meghívjak, hogy õt vigasztaljuk, imádsággal istápoljuk, nehogy kísértésbe essék.)

Alighogy ezen gonosz asszonyt belépésünkkor üdvözöljük és az õ esete fölött sajnálkoztunk, mindjárt azt mondja: »Ti pászto-rok, ti vagytok okai ezen fogságomnak«. Tisztelendõ Zakariás úr, a leszetei pásztor magyarul szabad-kozik, s ennek szabadkozásába megnyugszik és mondja: »Ha tenem is vagy oka, de a csejtei pásztor bizonyosan az.

Hiszminden egyes szónoklatában ellenem dörgött.« Zakariás úrfelelé: »Nehiggye ezt nagyságod!« Mireaz asszony: »Én tanúkkal is be tudom bizonyítani, hogy úgy tett«. Én pedigmondám: »Az Isten igéjét hirdettem és ha valamikor anagyságod lelkiismerete vádolva érezte magát, annak nem énvagyok az oka, mert névleg sohase neveztem«. Mire a fogoly nõazt felelé: »Neked, neked kell elõbb meghalnod, azután Megyeriúrnak. Ti, ti ketten vagytok okai az én keserves fogságomnak.Mit gondoltok, hogy nem fognak-e zavarok támadni e miatt? Hiszen a Tiszán túl felkelés indul, és ma holnap itt is lesznek, ésa rajtam elkövetett igazságtalanságot az erdélyi fejedelem úrmeg fogja bosszulni.« Én tolmácsaimtól csak otthon tudtam meg, hogy mit beszéltmagyarul. Arról azonban ezeket mondván sem szólott, hogy kitbízott meg a katonaság megrendelésével. Arról sem szólt,hogykinek a terve ez. Én azt hiszem, hogy õ azoknakszolgálatában bízott, kiket segítségül hívott, midõn a fogságbalett vezetve. Sok minden kerül most napvilágra. Különösen ésmindenek elõtt azt kell most figyelembe venni, ami az 1610.évben december 29-eelõtt történt. Mielõtt fogságba kerültvolna, elvesztett egy babonás imádságot, melyet neki a mijavaimajorosné adott volt, s midõn ennek hiányát érzi, megbíztaszámadóját, aki akkor szolgálta, hogy rögtön, –ahogy az imádságot a majorosné szájából hallja –írja le s hozza neki el. De a bûbájos mesterségben járatos aszszony, nem akartamindjárt elmondani, hanem éjjelre rendeli az írást, azutánéjfélkor kimegy, nézi a csillagokat és a felhõk járását, ezen : szavakkal imádkozik és a számadónak parancsolja, hogy írjon»

Isten segíts! Isten segíts te felhõcske! Isten segíts felhõcske! Adj Isten, adj Istenem egészséget Báthory Erzsébetnek. Küldj, küldj te felhõcske kilencvenkilenc macskát, ezt parancsolom ne-ked, ki a macskák fõura vagy, hogy parancsolj azoknak, és õket egybegyûjtsd, bárhol legyenek is, akár a hegyeken túl, akár a vi-zeken túl, a tengereken túl, hogy jöjjön ez a kilencvenkilenc macska, és menjenek szerte, és Mátyás király szívét harapják, és a palatínusz uram szívét, és a vörös Megyery szívét is egyék meg, valamint Cziráky Mózes szívét is, nehogy Báthory Erzsé-betnek bántalma legyen! Szent háromság végezd így el!« Ezeket és hasonlókat, többek bevallása után tudom, a tiszttartó úr bírja írásban. Lássa Tisztelendõséged, hogyan vakítja az ördög az övéit, és miféle eszközökkel vezeti tévútra. Mielõtt azonban a számadó eljött, s bûbájos szavakat elhozta (úgy parancsolta fejvesztés büntetése alatt, hogy amit a majorosné mondani fog, hûen írja le, éshozza el).

Már addig a Nagyságos Úrnõt a várba vezették. Egy Torkos nevû másik ember, ki egy mérföldre lakik Sárvártól, ilyen tanáccsal szolgált neki: »Fogj egy fekete tyúkot, és egy fehér vesszõvel üsd agyon, a vért õrizd meg és vele az ellenségeidet kend be. Ha nem tudsz a testükhöz jutni,legalább a ruhát érintsd meg vérrel, és ellenségeid, kiket ezen vérrel bekentél vagy csak érintettél nem tudnak neked alkalmatlankodni« (ártani). Lásd, Tisztelendõ Uram, mennyi sok bûn terheli ezt a gonosz heroinát. Ennek dacára mégis bízik a megyében ésa prédikátorokat mondja fogsága okozóinak, ugyanúgy mint a helybéliek, akik az evangélikus pásztorokat mondják minden zavar és botrány okozóinak.

Tegnap sok dolgom volt vele a várban. Tisztelendõ Zakariás úr egyebek közt ezt mondta neki: »Hiszed-e, hogy Krisztus érted született, meghalt és feltámadott, hogy bûneidnek bocsánatát megnyerje?«Mire õ felelé: »Ezt Péter munkásom is tudja.« To-vábbá Zakariás úr egy imádságos könyvet nyújt neki, hogy fog-ságában olvasson belõle, mire õ azt felelte: »Nincsen rá szüksé-gem«.

Azután közbeszóltam én: »Tudni akarom, ki az, aki engem nagyságod elõtt annyira lefestett, hogy én vagyok az oka fogságodnak«. Mire az asszony így felelt: »Nem vagyok köteles kérdésedre válaszolni.

Most rám haragszol, nemsokára kettõre fogszharagudni«. Én szóltam: »Nem haragszom, de jogosan akarok eljárni és tisztázni akarom magamat, hogy én nem vagyok okozója fogságodnak«. Mire ismét az aszszony: »Anyja voltam, úrnõje papjaitoknak a legfõbbtõl a legkisebbig, és soha igénnyel nem léptem felsem a nagyok, sem a kicsinyek ellen, legkevésbé ellened«.Én kértem õt, hogy rólam jó érzéssel emlékezzék, mert mind eddig imádkoztam Istenhez az õ bûneinek bocsánatáért, úgy ezt ezután is tenni fogom. Mire az asszony így felelt: »Istenhez imádkozni és Istent kérni mások üdvéért, ez különösen és mindég jó cselekedet«.

Ezeket és mindenféle egyebeket beszéltünk, hanem ezt jobban lehet szóval elmondani, mint papírra leírni. Ezt pedig azért írom, hogy az innen oda (vagyis Biccsére) vitt három vénasszony és az ifjú Fickó jól ki legyenek hallgatva, hogy vallják meg minõ gyönyörûséget élveztek a gyilkolásban ezen gonosz asszonyok és azt is mondják el minõ szörnyûségeket mûveltek. Nálunk hallottuk azon leányok szájából, akik élnek még, hogy tûzön sütött saját testük húsát voltak kénytelenek némelyek enni. Más leányoknak húsa gomba módra összeaprítva és fõzve fiatal legényeknek –anélkül, hogy tudták volna, mit esznek – volt étekül feladva! Óh thüeszteszi lakomák, ó hallatlan kegyetlenségek! Az én ítéletem szerint aligha voltak nagyobb hóhérok ezeknél a nap alatt.De türtõztetem magamat, mert lelkem fájdalma miatt nem tudok többet mondani. Miután sok ellenségem van, fõtisztelendõséged imáiba ajánlom magamat, sõt kérem, hogy õ nagyságát (vagyis Thurzó György nádort) kérje meg, hogy ha esetleg nekem valami rossz sorsomvolna, akár nagyságos Homonnai úrnál, akár a nagyságos úrnõ fiánál vagy leányainál,engem pártfogása alá venni neterheltessék.

Kiváltképp azért is, mert még az elhalt BerthoniAndrás lelkész elõdöm idejében, kilenc esztendõ elõtt, éjjel titok-ban lettek leányok a templomban eltemetve, ami a csejtei polgá-rok elõtt közismert dolog.

Sõt a boldogult Magyari István nagy-tiszteletû úr, méltóságos Nádasdy Ferenc úr házi papja, ki nyolcév elõtt halt meg, Báthory Erzsébet bûneit, gyilkolásaitnyilvánosan egy beszédben –mirõl az udvari népség, aki mégél, tehet bizonyságot, –a szószékrõl szemére vetette. Így történta dolog, amint itt elbeszéltem.

154 154

De Istennek ajánlom magam, bízva a jó ügy igazában. […]

Legyetek boldogok az Úrban!

Csejtén az Úr 1611 esztendejében január hó 1-én.

Minden szolgálatra kész Polikénusz János A csejtei egyház lelkésze” A levél lehetõséget kínál Báthory Erzsébet és Polikénusz János személyiségének összehasonlítására, de a tanúvallomásokat is és a befalazást is bizonyos fokig értelmezi. Polikénusz levelében szinte reflektorfényben áll. A csejtei prédikátor szlovákul, latinul beszél, és talán héberül, görögül is tanult künnhonban, mint oly sokan ebben azidõben. Ám ezzel együtt a legelvakultabb babonaság rabja. Ennél az elvakultságnál csak Erzsébet iránti gyûlölete nagyobb. Majd hogy nem a mennybe száll örömében, amikor megtudja, hogy

Báthory Erzsébetet a várbörtönbe vitték, ahol majd befalazzák. Gonosz heroinának nevezi, és azt is tudni véli, hogy sok bûn terheli. Úgy tûnik a gyülekezete sem igen kedveli õt. Egyik híve, hangos szóval kérdezi, vajon igazat prédikál-e a pap, majd otthagyja a templomot, „mindenféle gonosz szókat okádva”. Egy nemesember pedig megfenyegeti õt, és a „bestye kurafit”, üstökénél fogva akarja kivonszolni a templomból, mint egy kutyát. Ez a nemes ember már a kihallgatások idején támadja meg szavaival Poikénust, aki azt is elárulja levelében, amit nem kellene. „hogy Erzsébet bízik a megyében, és a prédikátorokat mondja fogsága okozóinak, ugyanúgy, mint a helybéliek, akik az evangélikus pásztorokat mondják minden zavar és botrány okozójának.” Szavai összecsengenek Erzsébet szavaival, mellyel fogadta a papokat fogságában: -Ti két pásztorok, ti vagytok az okai ezen fogságomnak! – Zakariás leszetei pap szabadkozására a válasza: -Ha te nem is vagy oka, de a csejtei pásztor bizonyára az. Hisz minden egyes szónoklatában ellenem dörgött. Én tanukkal tudom bizonyítani, hogy így tett!

A levél nyilvánvalóvá teszi, hogy a pap az asszonynak rosszat akar, gyûlölete tettekben, árulásban nyilatkozik meg. Erzsébet alakja ebben a levélben a pap alakja fölé magasodik. Nyugodt méltósággal beszél, még annak ellenére is, hogy elsõ szava indulatos, hiszen az õt ért igazságtalanság ezt jogossá teszi. Ismeretekben nyilván felette áll a tanult pap, hiszen a nõk latinul csak elvétve tanulhattak, teológiai ismereteit a szószékeken elhangzott prédikációk alapozták meg, mégis kitûnik, jobban ismeri a bibliát, mélyebb, tisztább a hite. Elutasítja az imakönyvet, mert van neki, de valószínûleg saját szavaival, szívbõl imádkozik. Polikénusz kérdésére, ki vádolta õt, logikusan, keresztény módon válaszol: – Most rám haragszol, nemsokára kettõre fogsz haragudni. De nem utasítja vissza az érte imádkozni szándékozó papot:

– Istenhez imádkozni és Istent kérni mások üdvéért, ez különösen s mindég igen jó dolog. – A pap képmutató csupán, farizeus. Buzgóságot, szeretet mímel, meglátogatja a foglyot, noha szívbõl örvend az õt ért tragédiának. Erzsébet utolsó szavai is lelki emelkedettségét vetítik elénk: – Anyja voltam úrnõje papjaitoknak a legfõbbtõl a legkisebbig és soha igénnyel nem léptem fel sem a nagyok, sem a kicsinyek ellen, legkevésbé ellened. – S itt jó, ha megértjük, hogy az ellene „dörgõ” Polikénuszt elmozdíthatta volna Csejtérõl, hiszen várúrnõ volt, de nem tette. Ha a testamentumban megnyilatkozó Erzsébetet a fogságba került szenvedõvel együtt vizsgáljuk, jelleme a becsületes embert mintázza, bár ebben a korban sokan semmibe vették a becsületet, de voltak olyanok is, akik szerint „a becsületdrágább az életnél is”. A testamentumában célként maga elé tûzte, hogy megnehezedett erejét ismervén, arra indítatott,melyet teljes szívébõl magának elválasztott, hogy csak „az énteremtõ, megváltó és megszentelõ irgalmas uramnak, Istenemnek kedve keresésében és hálaadásomban akarok életemnek végéig megmaradni.” Ezt a célt itt a fogságában is híven követi.

Befalazva „A szívnek ünnepek kellenek! Legyen az öröm, ajándék, találkozás vagy bánat, elválás, veszteség, a szívnek dobognia kell, a szív nyugalma halál.” Valaki leírta ezeket. Mûvész, filozófus? Ki tudja? S így van-e valóban? Azon a hideg decemberi napon, 1610 szilveszterén megállt egy hintó az ecsedi vár bejárata elõtt, kiszállt az úrnõ, Ráchelbe karolt, és az õrök kíséretében a kapu felé indult. Belsõ indítatásként felnézett a ködös, szürke égboltra, vigaszt várva… valami csodát, de semmi rendkívüli nem történt, közönyös volt a világ, s neki be kellett lépnie a kapun , amely aztán döngve becsapódott mögötte. Nagy ünnepe lehetett szívének ez a pillanat, mert hangos kalapácsként ütötte a szív az élet ritmusát… bizony élt ez a szív, sokkal inkább, mint bármikor. Aztán avigasztalan felhõk helyett a vigasz nélküli félhomály vette körül.

A fáklyák fénye utat mutatott, az elõtte és utána csörtetõ õrök ugyan nem taszigálták, de nem is mutattak sem együttérzést, sem méltatlankodást, szenvtelen kíséret volt, õket az „akció” végén lakoma és duhaj mulatozás várta, s szabad életüknek ez a kedves ígérete sietésre sarkalta õket. A cella az volt, melyet egykor, ama örömteli napon Ferenccel kívülrõl néztek, mint boldog szerelmesek, szabad emberekként, mérföldnyi távolságra a kitaszítottság és úttalanság rémétõl. Ferenc tréfálkozva megkérdezte: – Bemenjünk? Akarsz néhány percre rab lenni? Az én egyetlen rabom… – nevettek, és tovább mentek egymást átkarolva. Most a rabság megszûnt számára, mint választható lehetõség. Egydimenziós lét… fogság, ki tudja meddig. Mél tatlan hozzá, mert ártatlanul kell elviselni, talán a haláláig.Ünnep-e szívének? Bár ne lenne az! Lennének inkább szürke hétköznapok, kötelességek, unalom, betegség, bármi, csak ne ez a sötét odú.

Most nézett körül elõször. Olyan volt a cella, amilyennek lennie kell: asztal, szék, két fekhely jobbról, balról a falak mellett, valami tisztálkodásra szolgáló edény. Pádimentum helyett kiálló kövek, szalmával behintve… és sötét kõfalak körös-körül.

Ráchel meggyújtotta az asztalon lévõ mécsest. Az õrökparancsnoka rekedtes hangon megszólalt: – Itt lesz, asszonyom, a szállása. – Hangja mintha némi együttérzést is kifejezett volna. Erzsébet hallotta a zárban fordulni kulcsot, aztán a távozó lépéseket s utána csend lett… mélységes csend… Leült az asztal mellé, Ráchel átfogta vállát: – Ne félj, kincsem. Most úgy látszik el kell viselni a rosszat, de nem lesz ez mindég így… Megszabadulsz! Gábor úrfi, a nagyságos fejedelem eljön és kiszabadít, meglásd… Az õrök a ládát csak úgy bedobták az ajtón. Ráchel most az egyszerû emberek mindentudásával, hogy a rossz elviselhetõ legyen, rendezkedni kezdett. Mert a szíve mélyén azért tudta, hogy a szabadulás bizony még odébb van. Most ez az odú, ez a hideg cella az õ úrnõje „lakosztálya”. Itt folytatódik derékba tört élete. Az élet szebbik fele, amely neki fél évszázadon át kényelmet, megkülönböztetett életet jelentett, megszûnt. Ez a láda, néhány váltó ruhával a vagyona. Hiába vannak várai, kastélyai, kincsei, hiába õ talán az ország leggazdagabb úrnõje, itt most õ nincstelen, szegényebb a jobbágyainál is, és rosszabb a sorsa, hiszen rabmadár. Csak a börtön fa-lait látja éjjel és nappal. A vidám napfény, a madárcsicsergés, a sokszínû, szépséges élet a csillagok milliárdjaival számára nincs többé…

– Jó, hogy itt vagy, Ráchel, jó, hogy vigasztalsz, keress valami melegebb ruhát nekem.

Erzsébetben mióta csak a vár alsó labirintusába értek, azok az egykori emlékek kavarogtak, amiket egykor Ferenccel átélt. Azóta se járt itt, pedig sokszor megfordult a várban.

Míg dajkája a ruhák között matatott, az asztalra borult, s talán a fáradságtól, talán szabadulásként egy röpke álom vette birtokába az éjjeli virrasztás után. Különös, ahogyan a szép emlékek még a legtragikusabb helyzetben is be tudják fedni könnyû, fényes porral a valóságot. Álmai szárnyán visszaszállt ama régi, régi emlékei közé, mintha Ferenc fiatal felesége lenne… valami alig is követhetõ átváltozás, múltba szállás kerítette hatalmába, mintha akkor mégiscsak vállalta volna a játékot, most férjével együtt ült az asztal mellett, mint az õ foglya, s oly boldog volt néhány pillanatig, hiszen annak a fiatal férfinek a szerelme lett újra, aki egykor mindennel megajándékozta, amit csak a halandó földi életében megkaphat. S ki tudja, talán valóban ott volt Ferenc, mert az igazi szeretõk nem is válhatnak soha el egészen egymástól. Ferenc „árnya” el akarta feledtetni vele az elviselhetetlent… Zajra ébredt.

Egy szolga hozta az ebédet, és az õr beadta. Az éj nagy részét ébren töltötte el. Gondolatai összeku-szálódtak, hidegek voltak a falak, de legjobban mégis az áthatolhatatlan sötétségtõl szenvedett. Ha csak egy parányi fény áthatolt volna ezen a sötétségen vigaszul… de fény sehonnan sem érkezett. Aztán azzal biztatta magát, majd eljön a reggel, s akkor Ráchel meggyújtja a mécsest. A hajnalokat, a pirkadatot el kell felejteni, pedig hogy szerette a pirosan izzó napkeltét, mely oly sokszor örömre derítette élete során, ha az éjszaka lelket rabolt…

Az évszázad bûnpere

E fejezet Nagy László: A rossz hírû Báthoryak címû könyvének Báthory Erzsébet alakja a tudományos írásokban és mûvészetialkotásokban címû tanulmányának kivonatos ismertetése. „Ki volt az elsõ vádló? Úgy tûnik, ezt sohasem lehet már teljesbizonyossággal megállapítani. Csupán gyaníthatjuk személyét. Az elsõ tanúkihallgatások Thurzó nádor parancslevele alapján elkezdõdtek, s több mint harminc tanút hallgattak ki. Ezt követték az 1611 januárjában folytatott kihallgatások, amelynek során Báthory Erzsébet négy kínvallatás alá vetett belsõ szolgáján kívül, meghallgattak tizenhárom csejtei lakost is. 1611 júliusában Pozsonyban újabb kihallgatások voltak, amikor több mint kétszáz tanú vallomását jegyzõkönyvezték. A kihallgatások során egyesek kényszer hatása alatt tettek vallomást, ezek a per koronatanúivoltak: Újvári János, Jó Ilona, Szentesi Dorottya, Beniczky Katalin. A meglehetõsen kusza, nemegyszer ellentmondó vallomásokból még az asszony ellen emelt vádakat is nehéz pontosankihámozni. Azelsõ önkéntes vádló Polikénusz János csejteilelkész volt, az özvegy ádáz ellensége. Vádjait, melyek nagyobb része boszorkányság és ördöngõsség, már ismerjük. A kannibállakomák rendezése, az emberhús étkül való felszolgálása,elõször mint vád, az õ levelében fordul elõ. Nem tudjuk, hogy Polikénusz e levélben leírt vádjai mikor jutottak elõször a nádor tudomására, de a négy belsõ szolga vallomása sok hasonló elemet tartalmaz a lelkész vádjaival. A tortúra alá vetetteknek a következõ kérdésekre kellett felelniük: Mennyi ideje, hogy az Asszony [Nádasdyné] mellett lakott, és mint jutott udvarába? Attól kezdve mennyi leányt, asszonyt öletett meg? Kik voltak azok, kiket megöletett és honnan valók? Kik voltak azok, akik az asszonyokat és leányokat az udvarba szerezték és csalogatták? Minemû kínzással és móddal ölette szegényeket? Kik voltak az eszközei a megölésben és kínzásban?

A holttesteket hová temették, vagy hová tették, és kik voltak azok, kik elrekkentettek efféle holttesteket, hová temették, mint rekkentették el? Õ maga, az asszony kínozta-e õket, és ölte-e õket, és mit mívelt akkor, mikor kínozta és ölette szegényeket? Mind Csejtén, Sárvárott, Keresztúrott, Beckóban és még mely helyeken ölette és kínozta szegényeket? Az emberek közül kik voltak, akik tudták vagy látták volna az efféle cselekedeteit az asszonynak? Mennyi idõtõl fogva tudják vagy értették az asszony iszonyú cselekedeteit?

A vád koronatanúit az alábbi sorrendben bírták vallomásra: Újvári János [más néven Fickó], Jó Ilona, Nagy István özvegye, Szentesi Dorottya, Szõcs Benedek özvegye, Beniczky Katalin Boda Jánosné. A vallomások kínzások hatására születtek. Az ilyen tortúrák menetérõl számtalan egykori leírás maradt az utókorra. Ezekbõl megtudhatjuk, hogy a vádlottat a hóhér a vallató és a jegyzõkönyvvezetõ jelenlétében mezítelenre levetkõztették. Hátratett kezeit összekötözték, s a hosszú kötelet a mennyezeti csigán általvetették. Ilyen testhelyzetben magasra vonták, ezáltal a vállizületek kifordultak. Már ez is szörnyû fájdalmas lehetett, de a vallatók általában nem érték be ennyivel. A csigára vont személy lábaira nagy köveket kötöttek, s úgy húzták fel a magasba, ami a deréktájon okozott alig elviselhetõ kínokat. A lábakat a hírhedt spanyolcsizmákba fogták, melyeknek csavarjait szorítva egyre fokozni lehetett a vallatott kínjait. Ha ez sem bizonyult elegendõnek, fáklyákkal égették, tüzes szerszámokkal szurkálták, megtüzesített fogókkal tépdesték a kihallgatott testét. Valahányszor a boldogtalan elájult a kínzás közben, vízzel leöntötték és folytatták a tortúrát. Enyhébb kínzásnak számított, amikor pálinkát öntöttek a vallatott fejére, és meggyújtották, vagy ha szöges deszkára fektették, és a nemi szervét megkorbácsolták. Némelykor több liter vizet erõltettek a gyomrába, (olykor trágyalét) víztõl felpuffadt hasára deszkát tettek, és azon táncoltak.

A kortársak fantáziája meglehetõsen találékonynak bizonyult, ha kínzásra került a sor.

Ilyen tortúrákat senki sem tudottátvészelni akaratának teljes megtörése nélkül. A kínzásokat ugyanis mindaddig folytatták, míg az alávetett személy azt nemvallotta, amit hallani akartak tõle. Ilyen kínzások hatására születtek azok a »beismerõ val-lomások« is, amelyekkel a biccsei vár kínzókamrájában »kezelés« alá vett négy személy nem csupán a maga bûnösségét ismerte el, de a Nádasdyné elleni terhelõ adatok zömét is szolgáltatta. A megkínzottak a felsorolt kérdésekre még így sem adtak egybehangzó feleletet. A megölt lányok számát Fickó harmincötnek, Dorkó harmincnak, Kata ötvennek mondta, míg Ilona nem tudott számot mondani. A kínzás módozatáról Fickó azt vallotta, hogy a lányok kezét hátrakötözték, és sokszor addig verték, amíg a testük meghasadozott. Egy leánynak, akit a nádor még életben talált Csejtén, Dorkó metélte a kezét ollóval. Másoknak talpokat, tenyereket mindaddig verték, hogy egy végben kétszázat ütöttek rajta. Jó Ilona elismerte, hogy õ volt a lányok fõ kínzója, de a felelõsséget igyekezett Báthory Erzsébetre hárítani, mondván, hogy az õ parancsára cselekedett mindent. Elmondása szerint a lányokat hosszú ideig hideg vízben állatták. Máskor megtüzesített kulcsot vagy pénzdarabot nyomtak a kezükbe. Volt olyan, akinek mézzel kenték be a mezítelen testét, és úgy állították bogarak közé.Aki a kínzás alatt eszméletét vesztette, annak olajos papírt dugtak a lábujjai közé, és azt meggyújtva térítették magához az elaléltat. Szentesi Dorottya azt vallotta, hogy a lányokat széklábakkal és dorongokkal verték. Másoknak tûket szurkáltak ujjaikba és az ajkába. E vallomások szerint az is elõfordult, hogy a megölt lányok holttestét ágy alá rakták, »szöszt« dobtak rá, és sokáig így tartották.

Oly büdös volt az egész kastély, hogy mindenki érezte. (E vallomás margójára írandó, ez a nyolc haláleset idején történt, amikor Dorkó nem tudta eltemetni a valószínûleg járványban elhalálozottakat, Nádasdyné pöstyéni tartózkodása idején.)Arra vonatkozóan, hogy Nádasdyné személyesen részt vett-e a lányok kínzásában, e vallomások általában igenlõek voltak.

JóIlona szerint: »Õ maga az asszony verte, kénozta a lányokat, úgy annyira, hogy rajta az ing merõ vér volt és mást kellett magára venni.

Mosatta a véres kõfalat is. Dorkó asszony mikor verte (a lányokat), õ maga is ott állott az asszony.«»Õ maga verte az asszony a lányokat«– állította Szentes Dorottya, s ezt erõsítette Beniczky Kata is. Ujvári János szerint az özvegy »orcáját, mindenét szaggatta a lányoknak és körme között nyakdosta õket«. Szentes Dorottya vallomása szerint, amikor Báthory Erzsébet betegen feküdt, az ágyához kellett vinni az éppen soron lévõ áldozatot, és az úrnõ »darabokat harapott ki az orcájából és a vállából.« Más alkalommal az özvegy »az égõ gyertyát a mezítelen lánynak a szemérmes testébe sütötte«.”

A tanúvallomások száma meghaladta a háromszázat, ennek ismertetésére csak összevontan vállalkozunk. De fontosnak tartjuk Nagy László véleményét, aki a forrásiratokat tanulmányozva írta meg a rossz hírû Báthory Erzsébet életét. Õ kétségbe vonja, hogy „Báthory Erzsébetnek akár egyetlen gyilkosságot is hitelt érdemlõen bizonyítottnak lehetne minõsíteni”. Állítását a következõkben fejtette ki: „A Báthory Erzsébet személye körüli legendakör kelet-kezéséhez hozzájárult az ellene folytatott eljárás szokatlan volta, nem utolsó sorban az ítéletlevél. A jogtörténet sok furcsa esetet feljegyzett, de nem sok olyat ismer, amikor letartóztatásban lévõ, sok rendbeli gyilkosságban elmarasztalt, élõ fõbûnöst ki sem hallgatnak a saját ügyében. Különösen fõrangú személyt a 17. század eleji Magyarországon. A bécsi békekötés külön pontban szavatolta ezt: nemes személyek elleni büntetõeljárásnál elengedhetetlen jogi kritérium a vádlott szabályos megidézése és meghallgatása az ellene emelt vádakkal kapcsolatban. Nézzük meg, mi történt Nádasdy Ferenc özvegye esetében, aki pedig az ország egyik fõrangú asszonya volt.

1610 decemberének végén a nádor emberei a csejtei kastélyban rajta ütöttek az éppen vacsorázó asszonyon, akit sem akkor,sem késõbb nem hallhattak ki a vele szemben felmerülõvádakkal kapcsolatban.

Ehelyett az asszony négy belsõszolgálóját fogolyként Biccsére szállították, ott 1611. január 2-án kínvallatás alá fogták õket, majd öt nappal késõbb megszületett az alábbi ítéletlevél. A méltóságos nádor Úr »…nem akarván szemet hunyni és süket lenni azon nõi nemnél a világ kezdetétõl fogva nem tapasztalt iszonyú kegyetlenségre és az emberi vér ellen elkövetett zsarnokságra, melynek részesévé lett Báthory Erzsébet […], melyet ez szobalányain, más asszonyokon, és ártatlan lelkeken elkövetett, alapos vizsgálatot rendelt el õ ellene a Nádasdynéra vádként felhozott vétség ügyében, melynél a vádlott saját szolgálóinak vallomásaiból kiderült a vád valódisága. Ennek tudomásul vétele után Õ Méltósága […] magával vivén gróf Zrinyi Miklóst és Drugeth Györgyöt, az említett úrnõ vejeit, az arra kiválasztott szolgákat, Megyery Imrét nem csekély szolga és katonai kísérettel a Csejte mezõvárosban lévõ kastélyba ment s már a bemenetelnél meggyõzõdött arról, amit a tanuk vallottak. Egy Doricza nevû lányt ugyanis halva találtak ütések és kínzások következtében, más hasonlóképp halálig marcangolt haldokló két lányt is találtak a kastélyban. Itt találták Nádasdynét is. Ez iszonyú, több mint állatias dühöngés és kegyetlenségre Õ Méltósága felette felindult, s a vele volt kíséret tanácsával összhangzólag Nádasdynét, mint vért szomjazó, szívó istentelen asszonyt, kit a vétségen kaptak, Csejte várába, örök fogságra ítélte és elfogatta. Fickó Jánost, Ilonát, Dorottyát s Katalint mint segédkezõ cinkostársakat, oly borzalmas mészárlás eszközeit, melyet maguk is bevallottak, a bíró urak elé állítja, s az õ iszonyatos tetteikért legkeményebb büntetést kér rájuk szabatni, hogy ekképp az igazságszolgáltatás elégtételt nyerjen, hasonló gonoszságoktól mások is elrettentessenek.«

Az ítélet pedig: Ilona és Dorottya ujjainak tövébõl harapófogóval való kitépése, majd máglyára vetése. Fickó fia-talkorára való tekintettel, és kevesebb bûnrészesség miatt fejvesztésre ítélték, és ezután máglyára vetették õt is. Katalin addig tartassék börtönben fogva, míg ellene bizonyítható egyéb vétségek fel nem merülnek. Az ítéletet 1611. január 7-én végrehajtották.

A Csejtei Krónika szerint a mijavai majorosnét is mág-lyahalálra ítélték mint Bárhory Erzsébet bûntársát néhány hónappal késõbb. A fõvádlottra, Nádasdynéra a bíróság nem hozott külön ítéletet, hanem hallgatólagosan jóváhagyta a nádor döntését az asszony életfogytig tartó fogságáról. Az özvegy haláláig a csejtei várnak egy ablaktalan kamrájában volt befalazva. A külvilággal csupán egy akkora nyíláson át érintkezhetett, amelyen eledelét és italát beadták neki. Egyetlen vénasszonyt rendeltek szolgálatára, a várnagyokat pedig megeskették, hogy a papokon kívül senkit nem bocsátanak be hozzá. Hogyan teltek nap-jai e sivár környezetben –errõl rendkívül keveset tudunk. Csupán annyit, hogy ártatlannak tekintvén magát, nem szûnt meg követelni bíróság elé állítását és szabadon bocsátását.”

A tanúvallomások tanulságai A tanúkihallgatások 1611-benis folytatódtak, jó félévvel késõbb, július 26-ig. A kihallgatásokból leszûrhetõ tanulságokat Szádeczky-Kardos Irma a következõkben fogalmazta meg Báthory Erzsébe igazsága címû könyvében: „A 224 tanú közül nyolc tanú mondja, hogy semmit sem tud az ügyrõl, további 125 pedig hangsúlyozza, hogy saját maga nem látott, nem tapasztalt, nem tud semmit, csupán azt, amit szerteszét híresztelve hallott: általában kegyetlenkedésrõl és gyilkolásról, vagy egy-egy konkrét esetrõl. A további 91 tanú némelyike is csakúgy tud valamirõl, hogy a tudomása forrását nem jelöli meg –, de legtöbben ezek közül is azt hangsúlyozzák, hogy azon az egy-egy tapasztalaton kívül, melyrõl beszámoltak, minden mást csak hallomásból tudnak. A konkrét tapasztalatok többsége viszont a Báthory Erzsébet elfogása és várba szállítása alkalmával bemutatott holttest és az újhelyi borbélynál gyógyított csonkakezû Anna sebeinek látványához, az esküvõi két lány temetéséhez és a l3 évvel ezelõtti kosztolányi jegesfürdõhöz kapcsolódik. No és ide tartozik még az úrnõt kettesével kísérõ sebesarcú lányok látványának néhány kétes hitelû elõadása is. A jegyzõkönyv legfontosabb adatai azok, amelyek a Nádasdyné elfogása utáni eseményekre vonatkoznak. Ezek mondják el, hogy a letartóztatást követõ napon, amikor a kastélyból a várba, jövendõ fogsága színhelyére szállították, kocsiba szállása elõtt a kastélyudvaron mint a tettenérés áldozatát mutatták be neki a csatorna alól felhozott Dorica holttestét. A másik áldozat a szétroncsolt kezû Anna, akit késõbb az újhelyi orvos gyógyít. Az itteni tanúk csak kettejüket említik, ellentétben az ítélettel és Thurzó leveleivel, melyek rajtuk kívül még egy halódó lányról és még több más rabságban lévõ, s a jövendõ kínzásra tartogatott nõrõl is szólnak.

Ismét olyan lényeges tartalmi eltérés, mely Thurzó állításának hitelét csökkenti, még a bemutató trükkjével konstruált tanúvallomások révén is az eljárás koncepciós hátterére terelve a figyelmet. Egyúttal alátámasztják a következtetést, hogy, szó sem volt tettenérésrõl, vagy mészárlásról, a tömegnek bemutatott halott nem decemberben, hanem októberben halt meg (és exhumálták), a sebesült lány nem kínzott áldozat, hanem gyógyított beteg volt. A Csejtei Krónika feljegyzése szerint Nádasdynét vacsora közben tartóztatták le, ami egyértelmûen utal arra, hogy nem kínzás közben, nem tettenérve. E tanúvallomások errõl ugyan semmit sem mondanak, de abból, hogy szemtanúként csak a másnapi »áldozat-bemutatásról« vallanak, egyértelmûen következik az, hogy ezúttal is csak olyan tanúkat hallgattak ki az elfogás körülményirõl, akik magánál a letartóztatásnál és az állítólagos »tettenérésnél« nem voltak jelen. Az is szembeötlõ jelenség, hogy a »szemtanú«-vallomásokban az »eleibe tevés«, a »szemeláttára« való bemutatás dominál, ez kapja a hangsúlyt. Még a szavakból is kitetszik, hogy a holttest bemutatásának az volt a szerepe, »hogy lássa« Nádasdyné is a letartóztatásnak és fogságra vetésének indokait: íme itt egy halálra kínzott meg egy megcsonkított leány, eléd tesszük, hogy lásd te is!… Az esemény leírása, egyes beszámolók hangsúlya azt sugallja, hogy a holttest bemutatását nemcsak a nyilvánosság, hanem Nádasdyné meggyõzésére is rendezték, neki is szólt ez a teátrális bizonyítás. Márpedig akinek így kell az áldozatot bemutatni, azt nem annak gyilkolása, kínzása köz-ben fülelték le. Bizonyos volt ennek a nyilvános eleibe tevésnek olyan szerepe is, hogy a környezetet is meggyõzze, az elõtt is igazolja a mindennapinak éppen nem mondható akció jogalapját. Egyúttal az »áldozatok« sebeinek bemutatásával szemtanúkat is toboroztak az ügyhöz. Ezeket vonultatják fel a rajtaütési akciónak már a »bûntársak« perébõl is mellõzött szemtanú-résztvevõi helyett.

Így tehát nyilvánvaló, hogy az »eleibe tevés« színjátékaegyszersmind a tettenérést volt hivatva pótolni, legalább is ami a szemtanúk produkálását illeti. A bemutatás helyettesíti a tettenérést, és a bemutatási jelenet szemtanúi helyettesítik az elõzõ esti események szemtanú részeseit. Akiknek tanúkénti mellõzése egyértelmûen arra utal, hogy mindazok, akik Nádasdyné elfogatásakor és az állítólagos kínzóhely felderítésénél jelen voltak, valójában nem tettenérési szituációról és nem kínzásra vagy bûnösségre utaló tapasztalatokról számoltak be.

Ezért nem hallgatják ki õket a tanúvallatásnak ebben a szakaszában sem. Míg a december 30-iki holttestmutogató »horror show« a szemtanúk produkálásával konstruált bizonyítékot az állítólagos emberölésre, az itteni tanúk kihallgatásáig eltelt hónapok idején a vallomásokból is kimutatható hírverésnek volt ugyanilyen bizonyítékot konstruáló szerepe. Minél többen tudnak minél nagyobb borzalmakról, annál meggyõzõbb lehet az adattömeg, nemcsak a bûnösség bizonyításában, de a közvetlen szemtanúk hiányának elfedésében is. A mondásnak, mely szerint »amirõl nem beszélnek, az nincs«, az ellenkezõje is igaz.

Amirõl sokat beszélnek, az valóságerejû tényezõvé válik. Ahogy a »tettenérés« szemtanúi hiányoznak a kihallgatottak közül, ugyanúgy hiányolnunk kell az itt emlegetett »megölt lányok« szüleinek, hozzátartozóinak vallomását is. És ugyanígy hiányoznak az itteni tanúk közül is a Thurzóék rajtaütésével megmenekített »kínzásra tartogatott«, láncraveretett sértettek – vagy Nádasdyné jövetelének hírére állítólag elbujdosó lányos családok –, mint a »bûntársak« biccsei tárgyalásáról.

Mindegyikükrõl csak mások beszélnek, állítólagos szemtanúk és hallomást szövögetõk, de egyik sem olyan, aki maga élte át a „mészárlás” veszedelmét, aki maga ette a lányok húsából sütött ételt, aki maga viselte testén a megkínzás nyomait…” [140–142] A rávallás hatásáról a következõk olvashatók:

„Deseõ [Dezsõ] és Szilvásy vallomáskészségének […] mondhatni alapvetõ oka is van. […] A hoppmester Deseõ Benedek és Szilvásy Jakab azok élén állt, akikre a tortúrán rávallottak, mint olyan fõemberekre, akik tudtak az úrnõ viselt dolgairól, de nem »szólétották meg érette«. Ahhoz, hogy az ilyen »rávallás« jelentõségét és hatását érzékelhessük, ismernünk kell a korabeli inkvizíciós nyomozás metódusát. A tortúrázás egyik célja az volt, hogy a vádlottból kiszedjék a feljelentés, vagy egyéb, már rendelkezésre álló terhelõ adatok megerõsítését. Ez többnyire sikerült is! Emellett arra is törekedtek a kínvallatással, hogy az esetlegesen elhallgatott bûntetteket, vagy mások bûnösségét is felderítsék. Ha a tortúrának sikerült másokra vonatkozó terhelõ adatot kicsikarni a vádlottból, ez azt jelentette, hogy akirõl szó esett, az maga is gyanúba került, s komolyan fenyegette a vádlottá válás és a kínvallatás veszélye. Hatását már láttuk néhány vallomáson. A nyomozás vádkiterjesztõ célja ki is tûnik a »bûntársak« vallató kérdéseibõl. A 10. kérdés kifejezetten azt tudakolja, hogy »az fõemberek közül kik voltak, az kik tudták vagy látták volna efféle cselekedeteit az asszonynak«. […] Deseõ Benedekre valamennyi kínvallott rávall, Szilvásyra a három nõ. […]

Hogy meggyõzõdjünk a »rávallás« hatásáról és jelentõségérõl, s arról, hogy vajon meggyõzõdésbõl vagy kényszerbõl vallottak-e Desõék oly sok rosszat Nádasdynéról, vizsgáljuk meg a tortúrás vallomásokkal való egyezéseket és párhuzamokat. […]

A lányok »látott« és »tapasztalt« kínzása Deseõ és Szilvásy egyegy részletében szinte ugyanúgy jelenik meg, mint a kínvallott »bûntársak« szavaiban.” [166–167] Egy másik fontos kérdés, hogy nincs egyezség a halálesetekkel kapcsolatban. Ehhez az érveléshez a kiinduló pont a kamarának a királyhoz küldött jelentése szolgál alapul.

„A jelentésnek a feltételezett emberölési bûnösség szem-pontjából legfontosabb mondanivalója az a fejtegetés, mely azt közli, hogy mind a nemes, mind a nem nemes személyek meggyilkolása esetén – amik más-más büntetéssel, de a súlyosabb esetben is legföljebb csak a hatalmaskodás következményeivel járnak – a sértettet illeti elsõdlegesen a perlési jog. A tettesnek a sértettel való jóvátételi kiegyezése pedig megszünteti a büntethetõséget, még akkor is, ha netán még a fiskus is perelhetné az elkövetõt. […] Ha ilyen joggyakorlat mellett az állítólagos sértettekkel – túlélõkkel és családtagokkal –sem a letartóztatás elõtt Nádasdyné, sem azután a családtagok nem egyezkednek, az egyszersmind annak a jele, hogy az emberölési vád teljesen megalapozatlan. Tény, hogy a többszáz évvel ezelõtti megállapodások iratainak mai hiánya nem jelenti azt, hogy maga a megállapodás soha nem jött létre, s nem létezett. Már csak azért sem, mert az írásbeliség ugyan ajánlatos volt, de nem volt kötelezõ. Tehát koránt sem abból az egyszerû ténybõl indulunk ki, hogy ma nincs irat ezekrõl a megállapodásokról. A következtetésünket arra alapítjuk, hogy az egész monstre ügyben egyetlen nyoma sincs annak, hogy Nádasdyné vagy a család ilyen egyezséget kötött, vagy legalább megkísérelt volna. A vád szerint százával voltak a megöltek. A tortúrával kicsikart vallomások szerint 37-50 áldozat volt.

A »tettenérés« két áldozatot produkált, s ezek egyike túlélte a »mészárlást«. Még sincs egyetlen nyom, egyetlen utalás sem olyan kísérletekre, hogy az állítólagos emberölés követ kezményeit a jóvátétellel hárítsák el maguktól. Ezt még azoknak a vallomásaiban is hiába keressük, akik a saját rokonuk megölésérõl vallanak. Pedig nekik a rokoni körben bizonyosan ez is a tudomásukra jutott volna.

Akár többszáz, akár csak ötven, vagy két áldozata volt is Nádasdynénak,ha máskor nem is, legalább a letartóztatás után – amikor félreérthetetlenül élesre fordult az ügy menete –elemi érdeke lett volna mind Báthory Erzsébetnek, mind a gyermekeinek a sértettek kiengesztelése, és a pergátló egyezség megkötése.Ez lett volna kezdettõl fogva a legésszerûbb védekezés, nem pedig a »szökés«, vagy a letartóztatás kitervelése. S éppen mert a börtönrevetésben már igen nagy tétje volt az ügynek, nemcsak az egyszerû kiegyezés, de annak szerzõdésbe foglalt dokumentálása is elemi érdek lett volna. Ha ilyen körülmények között nincs egyetlen dokumentum és egyetlen vallomásbeli adat sem az egyezkedésre, akkor az kellõ hitelességgel bizonyítja a bûnösség hiányát s a vád megalapozatlanságát. És itt nemcsak Nádasdyné kezdeményezési passzivitását kell bizonyítéki értékûnek tekintenünk. Az is bizonyíték, hogy az állítólagos sértettek ilyen igényének sincs nyoma.

Pedig azzal –ilyen szituációban – meg is lehetett volna gazdagodni.

Mindezek félreérthetetlen jelei annak, hogy nem volt kivel, és nem volt mirõl vagy miért egyezséget kötni.” [127–128]

Egy szörnyû álom

A várbörtön odújában írok. A napok és az éjszakák összefolynak.

Félhomály jelzi a nappalt, napnélküli csorba fény. Az éjszaka sötétsége holdnélküli, csillagtalan, mert az égitestek csak az út vándorainak világítanak, mega rossz alvóknak az ablakon át. A börtön ablaktalan. Öszszefolynak a hétköznapok és az ünnepek is, noha a rab számára azért tudott, hogy Krisztus megszületett, meghalt, feltámadott, felment a mennybe és pünkösdkor elküldte Lelkét közénk, hogya szívünk el ne gazosodjon a sötétségben. Ráchel becsempészte ruháim közé Sylveszter János Újtesta-mentumát, s én ezzel táplálom lelkemet naponta. Ha ez nem len-ne, bizony elgazosodott volna szívem. A magány, a csend, ha amindennapok tápláló magánya, csendje, az az élet ajándéka, de a számkivetettség sötétségében a Kísértõ fegyvere, mellyel támadja szívünk és kísérti elménket… mintha csak a bûn és a gyalázat venné körül a hitben szegényt… és a Sátán uralkodik a világ terein, a virágos réteken, hegycsúcsok magasában. „Vesd le ma-gad…”, mondta Jézusnak is, de Õ elutasította a Gazfickót, mert tántoríthatatlanul bízott égi Atyjában. Így támad engem is, majd hogy nem naponta, hogy a gyaláza-tom felülrõl való, s itt alant nincs más, csak a sötét labirintus, meg a pusztulás. S ha keresed a kiutat, csak vele, a Szörnnyel találkozol. De én tudom, hogy az én Istenem jóságos Atya… Krisztus szenvedését én is hordozom ebben a sötét világban… és a Lélek segít elviselni a csalódásokat.

Mert nem az én irgalmas Istenemben csalódom nap mint nap, hanem azokban, akiktõl segítséget reméltem. Tudom, az enyéim semmit sem tehetnek, noha van vagyonuk és jóságosak.

A felsõbb hatalom az õ jóságukat keményen megtorolná, ha hozzám köze lednének, hogy rabságom igáját enyhítsék. Pedig mekkora öröm lenne látni õket, megfogni fiam kezét, tanácsolni õt, hiszen még alig igazodik el az élet dolgaiban. De nem! Ilyesmire gondolni sem szabad, mert akkor rám tör a kibeszélhetetlen bánat. Mind-ezekért a MennyeiAtyámat kárhoztatni nagyon gyarló gondolat lenne, mintha õ adta volna ezt a nehéz sorsot… ez az emberi bûn következménye… ami számon kéretik egyszer, én ugyan nem kívánom senkinek…

Mindezt a nádornak köszönhetem, aki gyûlöli a Báthoryakat. Temérdek a bûn ebben a világban. A gyarlóság, a szerzésvágy, a hatalom akarása elborítja a földet… ezektõl szenved az ártatlan. „Boldogok, akik sírnak, mert õk megvigasztaltatnak”. Ez bizonynyal igaz, habár tudom, ez a vigasz ama örökkévalóság messziboldogsága. Azt is tudom, ez vár a hûséges lélekre. Ám a sírás sorsunk labirintusában mégis vigasz már itt, és mindég nyugalmat ad a megszomorodott léleknek…. Kicsit kitisztul a láthatár, mintha kisütött volna a nap, fénnyel árasztja el az odút… Felemeli a lelketa tisztultabbrégiókba. A Sátán gyakori vendég ilyen „kõ-közé zárt lélek” számára.Devan fegyverem… Áldott legyen az én Istenem!

Ami jobban fáj és nagy csalódás, hogy Erdély fejedelme, Gábor öcsém megfeledkezett rólam. Mert hiszen neki hatalma lenne segíteni, vagy legalább vigaszt nyújtani, ha nem is szabadulást. Ha valami titkos jelet adna, hogy nem felejtett el, eljön a szabadulás órája, hogy csak várjak türelemmel. Ha jól számolom a napokat, majd két éve töltöm itt napjaim ebben a sötét cellában, és még csak hírt sem kaptam tõle, hogy közbejárt volna a királynál az én ügyemben. Bár az is lehet, hogy szót emelt éretem, vagy valami írásban, csak én nem tudom, mert hiszen honnan is tudhatnám…Én azonban hiába írom leveleimet Mátyás királynak.

Hiábakérem, legyen nyilvános per a vád bizonyítására. Jogom van ne-mes emberként ártatlanságom bebizonyítani! Már többször kér-tem a per megindítását. Hiába! Ilyen hatalmas lenne ThurzóGyörgy? Hatalmasabb a császárnál, Erdély fejedelménél?Ennyire gonosz lenne?

De hát miért gyûlöl engem? Mert aztérzem, hogy gyûlöl. Hogy bízott benne Ferenc… Vagy olyan háttere van az én fogságomnak, amit én nem isme-rek. Valami magasabb politikai érdek? S én csak egy figura vagyok a sakktáblán? Ha mégis elfog a hátralévõ élet kínszenvedésének tudata ebben a kilátástalan rabságban, ezek a gondolatok álmaimat mérgezik. A minap is… micsoda szörnyû álom! Verítékben fürödve ébredtem fel. A sárvári vár mély alagútjá-ban nyílt egy nagy helyiség. Jártam ott egyszer. A foglyokszámára tartották fenn, de tudtommal Sárváron nem igen tartottak fogva senkit hosszabb ideig. Ebben a börtönben voltam álmomban, s hogy, hogy nem, egy hatalmas vérrel teli kádban ültem. Emberek sokasága vett körül, néhány szolgálólány mezítelenül feküdta kövön, mintha arra lettek volna kiszemelve, hogy vérük pótolja a kádban lévõ vért… Minden véres volt, a kövek, a falak, még a mennyezet is. Az idegen arcok között csupán Darbúlia Annát ismertem fel. Egy korbácsot szorongatott a kezében…. Arcándémoni mosoly. Nem! Nem ilyen volt Anna! Úgy tûnt, mintha õ lenne itt a parancsnok, aki a vért gyilkolással szaporítja. Ilyet még a Biccsén megégetett szolgálók sem mondtak… Bár õk olyasmit is bevallottak, amit az égetett testük, kifordított csípõjük elvi-selhetetlen fájdalma sugallt… Ami a leginkább felizgatott, hogy az emberek rám mutogattak, egyesek öklüket rázták felém, mint-ha vérfürdõ, noha Anna tartotta kezében az én bûnöm lenne ez aIszonyatos álom volt! a korbácsot…

Ráchel a sikolyra, mert sikoltozni kezdtem álmomban, hozzám futott, felébresztett és csillapítani próbált: „Nyugodj meg, kincsem! Rosszat álmodtál?” Vizes ruhával borogatta szívem… Mi lenne velem Ráchel nélkül?

Ráchel halála

Mi lenne velem Ráchel nélkül? Kérdeztem talán egy évvel ezelõtt.

Ráchel elment… Itt hagyott, noha szépen búcsúzott halála elõtt.

– Én elmegyek, kincsem… – Megsimogatta fejem. – Már ne-ked is õszül a hajad… Halálodig akartalak vigyázni… de elfogyott az erõm… megpecsételõdött a sorsom… érzem, nem sok van már hátra… Amikor kisgyerek voltál, fogtam a kezed, el ne es. Letöröltem a könnyeidet, hosszan síró gyerek voltál, ha bántott valaki, alig lehetett megvigasztalni. Magadhoz szorítottad a bábudat este, ujjacskád a szádba tömted, még sokáig szipogva sírtál. Énekelj, Ráchel! –mondtad, és az ének megnyugtatott mindég,néhány perc alatt elaludtál. Énekkel akartalak átsegíteni itt ebbõl a kõ közé zárt világból a túlsó partra, de látod, öreg dajkád alól kicsúszott a talaj. Úgy-e nem neheztelsz, hogy a szívem mélyén elvágyom innen… a kõfalak közül. De bánt engem nagyon, hogy itt kell hagynom téged.

Nem tu-dom, ilyen békés lesz-e a te halálod is, mint az enyém. Mert én vágyom a szabadulást. De szerettem volna még megélni a Te igazi szabadulásod, nem odaátra, hanem gyermekeid közé. Azt hittem, ezt még megélhetem, hogy téged újra vigasztalnak majd a csillagok az égen…

De most a reményem fogyatkozik… Nem tudom, rádköszönt-e a szabadság órája… Pedig kijárna neked a szomorú, szenvedés teli évek után… Ha mégis meglátod még a napot… a napocskát az égen, köszöntsd helyettem is. Én már hallani vélem a trombitaszót, amely hív.

Elfáradtam,kincsem. Téged gyermekemként szerettelek, óvtalak minden baj-tól… Óvjon ezentúl az ég…

Akkor éjjel, amikor ezeket mondta, csendesen elaludt. Talántudta is, hogy ez az utolsó éjszakája. Reggelre halott volt. Én még éjszaka sokáig mellette voltam, de hajnal felé elnyomott az álom.

Nem kellett õt átkísérni ama másvilágra, észrevétlenül elment,úgy, ahogy senkinek gondot nem okozva élt.

Álmában vette õtmagához az Úr.

Elõtte való napokban, talán két-három héttel elõbb kezdett el gyöngélkedni. Fájt a gyomra, kiadta a rabkosztot, aztán már keveset evett, halála elõtt már semmit. Orvos nem látta, a rabnak – mert hiszen rabságot vállalt velem bûntelenül –nem jár gyógyítás, gyógytea… Talán lehetett volna rajta segíteni, de erre nem volt lehetõség. Övéinek rajtam keresztül üzent. De mivel én is rab vagyok, nem tudom, valaha is átadhatom-e az üzenetét. A halottat itt Csejtén helyezték örök nyugalomra. Bálint, a bel-sõ õröm mesélte el a temetést, mert engem nem engedtek ki még a temetésére sem. Polikénusz temette, és néhány falusi aszszony virágot is tett a sírjára. Ráchel életem tanúja volt. Látta a gyermek könnyeit, és a felnõtt örömeit. Velem sírt, velem örvendezett a szép napoknak. Mellettem szeretett volna maradni az utolsó órámig, de ez nem adatott meg neki. Hûséges dajkám után talán én is rövidesen elmehetek… Bár hallanám azt a trombitaszót, amelynek õ halála elõtt ör-vendezett.

Legyen áldott haló poraiban!

Kísértés

Ráchel halála után vált a csejtei börtön igazi börtönömmé. Elmenetelével rám szakadt a magány. Nem a gondoskodása hiányzott, hanem a jelenléte, a társam, barátom volt, aki megosztotta velem életem legnehezebbmegpróbáltatását. Én, aki oly sokszor vágytam a csendet, szerettem az eltávolodást a mindennapoktól, azért is írtam naplót, most a magány Ráchel nélkül kínzó magány lett, sötétséggel és sötét gondolatokkal teli magány. Mintha egyszeriben a mindenség sötétséggé változott volna, egyedülvalósággá, melyben nemcsak a sötétség uralma lt kínzó, sokkal elviselhetetlenebb a némaság. Hiszen senkise szóhozzám, és én sem szólhattam senkihez. Az õrök teljesítik kötelességüket, de gondolataimat nem oszt-hattam meg velük, ez nem szokás a börtönben. Magamra maradva iszonyatos félelem kínoz éjjelenként.

Míg Ráchel élt, sohase féltem. Álmatlan éjszakáimon ott volt a közelemben. Bármily halkan hívtam, õ már mellettem volt. Most a sötét, álmatlan éjszakák árnyakkal vannak tele… mintha röp-ködnének körülöttem, félelmetes, olykor villogó szemû lények… Nappal szégyellem ezeket a téveszméket, mert tudom, hogy mindez csak a képzelet mûve, éjjel mégis újból és újból megkísértenek, s ha felém tart valamelyik, kiver a veríték… Csak dadogva tudom hívni az „égieket”, de õk a dadogást nem értik. Rémségesen hosszúak ezek az árnyakkal teli éjszakák. Kezük, szárnyuk szinte érinti a testem. Olykor a sikolyra bejön Bálint, a belsõ õr, s megkérdezi, miért jajongok. Mécsest nem gyújthat, de, hogy hallom a hangját, kicsit megnyugszom. És a nappalok sem vigasztalóbbak, kétszer olyan hosszúak, mintrégen, s a néma csend megüli a szívem. Míg itt volt Ráchel,beteg se nagyon voltam, most meg hol kelés, hol magas láz, holmeg gyomorpanaszok kínoznak, pedig itt nincs gyógyulásra le-hetõség.

Mégsem ezek a legnehezebben elviselhetõk, noha a gennyes seb hetekig kínzott. Még a hideg sem annyira elviselhetetlen, mint az éjszaka rémei. Hol van az én Istenem? Kérdezem olykor könnyeim árjában, hiszen én mindég vele jártam az életutat, engem eddig sohase tudott leteperni a Gonosz, de most gyõzött felettem, mert ezek a röpködõ árnyak gonosz szellemek, melyek el akarnak tántorítani az én Istenemtõl, s a hideg, néma odú olykor vad nevetéssel telik meg éjjel… Õk nevetnek, az árnyak, a gonosz szellemek, akiktõl én mindég védve voltam. Sõt, néha a nappali némaságot is hahotázva megtörik, s én ijedten ocsúdok, talán az agyam mondta fel a szolgálatot ebben a embertelen létdik, hanem ezek a égben, s felettem már nem a jó Jézus õr könosz szellemek. Mi lesz velem, ha õk gyõznek a harcban?

Csillagok az égen

Mostanában, hogy Ráchel nincs, különös változást észleltembelsõ õrömön, Bálinton. Mintha ráérzett volna, talán az éjszakaisikolyok miatt, hogy ez a rab asszony rövidesen búcsút mond aföldi életnek. Talán azt is tudta Rácheltõl, hogy nem vagyokgonosztevõ, õk ketten jó viszonyban voltak, olykor mégtréfálkoztak is. A változás bizonyos gondoskodásban nyilvánulmeg, mintha pótolni akarná Ráchelt, meg talán vigasztalni egyedüllétemben. Hideg idõben megkérdezi, nem fázom-e, vagy gyújtson-e mécsest. Nemrég is almával kínált. Meghatódtamjóindulatán. Egy vadidegen, akivel én semmi jót nem tettem,szeretné elviselhetõbbé tenni a fogságomat. Tegnap reggel Bálint gondosan bekulcsolta az ajtót belülrõl, odajött hozzám, leült mellém és halkan beszélni kezdett: – Asszonyom, amit mondani szeretnék, nem szabad senkinek megtudnia, még akkor sem, ha vallatnák emiatt. Homonnai úr üzeni Asszonyomnak, ma este eljönne ide Homonnai úrasszony.Asszonyomat szeretné látni, de ez szigorúan tiltva van. Én azonban el tudom intézni, hogy senki se tudja meg. Nem akarom tudtára adni, hogyan, de bízhat bennem, és jobb, ha a részleteket nem tudja. Vacsora után a külsõ õröket el fogom bocsátani, ehhez jogom van, és akkor felkísérem a felsõ emeletre. Egy órát talán sikerül ott tölteni. Ha valami közbejönne, akkor elõbb kell visszajönnie. Ne aggódjon, remélem minden sikerülni fog. És cinkos mosollyal ott hagyott. Én meg azt sem tudtam, élek-e, vagy halok, hogy egy ilyen nem várt ajándékban lesz részem. Jó, hogy egyedül maradtam, mert csak folydogáltak megállíthatatlanul könnyeim…. Hogy az én Mennyei Atyám ilyen jóságos, hiszen még imádkozni se mer-tem ilyesmiért, bár szívem leghõbb vágya volt, hogy halálom elõtt még egyszer láthassam gyermekeimet. Mert titokban azt reméltem, hogy Kata elhozza Palkót is, ha feljön az esthajnalcsillag, és talán Anna is itt lesz.

Aztán a könnyeket izgalom váltotta fel, és egy kis félelem is. Mi lesz, ha mégis egy áruló akad, aki feljelenti Bálintot. Hogy velem mi lesz, az a legkevésbé sem bántott. Az én életemben már tetõzött a gonoszság, engem már az oduéletnél rosszabb nem érhet. Délutánra alábbhagyott a félelem is. Úgy készültem az estére, mint egy menyaszszony a beteljesedõ boldogságra. A ládámban volt egy sötétlila ruha, akkor viseltem, amikor a nagy uraságok aláírták a testamentumot. Ráchel mindenre gondolt, még ünneplõ ruhát is berakott ruháim közé.

Most örültem a gondoskodásának. Egy fehér gyöngysor meg a letartoztatáskor a nyakamban lógott, és ott is maradt, illetve a ládába került, de öltözködés közben eszembe jutott és ezzel próbáltam a régi Báthory Erzsébetet megeleveníteni. Ne lássanak a gyermekeim egy hajlott hátú, töpörödött öregasszonynak. Szerettem volna szemükben a régi maradni, most hogy búcsúzásképen utoljára láthatom õket. Türelmetlenül vártam az estét, eközben leborultam újból és újból az asztalra, hálát adni az én kegyelemben gazdag Istenemnek ezért azajándékért, mert a lelkem mélyén tudtam, hogy neki köszönhetem.

Végre értem jött Bálint és indulhattunk. Látva az õ izgalmát, megnyugtattam: – Ne félj, Bálint, megsegít minket az Isten. – Csodálkozva né-zett rám: – Örülök, Asszonyom, hogy ilyen nyugodt.

Aztán elindultunk felfelé. A lépcsõk, a feljárat ismerõsnek tûnt.

Hát persze, jutott eszembe, hiszen itt mentünk fel Ferenccel is az emeletre. Aztán, hogy felértünk arra is rájöttem, hogy nem az ebédlõpalotába megyünk, hanem az úr szobájába, az ab-lakerkélyes szobába, ahol, mint fiatal házasok azt a szép napot eltöltöttük. A folyosó kihalt, csendes volt, de a szobából emberi hangok jöttek ki a nyitott ajtón. A szívem hangosan vert, csak el tudjam viselni a rám váró boldogságot, ez volt az utolsó gondolatom, s aztán jött a meglepetések sora.Még csak a küszöbön álltam, s már valaki a nyakamat szorította.

Palkó, az én elárvult kisfiam volt az elsõ, aki be se engedett, s már birtokba vett. Mindkettõnknek folytak a könnyei, pedig õ az évek során megnõtt, kész fiatalembernek látszott, de most mégis kisfiús szeretettel várt rám, az anyjára, akit annyira szerettek volna elszakítani tõle rágalmakkal, és ebben a gyöngéd ölelkezésben azért ujjongtam belül, mert tudtam, ez nem sikerült ellenségeimnek. Eközben egy vékony gyermekhang ütötte meg a fülem.

– Miért sírnak? – kinek a hangja ez, kérdezni se tudtam, mert Katám jött felém egy gyermekkel a karján.

– Édesanyám, itt van Erzsébet is, a kis unokád – s a kicsivel együtt ölelt át.

– Mi csak Erzsónak hívjuk… – és karomba adta a kislányt. Erzsó nem idegenkedett, de nekem sok volt a jóból, mintha erõm akart volna elhagyni ebben a nem várt örömben. Leültem a kis Erzsóval egy székre. Néztem az arcát, s láttam a nyílt, nagy Báthory-szemeket, mintha Katát láttam volna gyermekkorában. Keresni kellett a szavakat, hogy a kislányt magamhoz édesgessem. Hány éves vagy, Erzsó?Õ az ujjacskájával mutatta a hármat. És azt is tudod, hogy hívnak? – Homonnai Erzsébet, de van még egy… – és apjára nézett. György nevetve mondta: – Homonnai Drugeth Erzsébet.

– Szép a szalag a hajadban, meg a ruhád is szép… – próbál-tam tovább közeledni hozzá, s a kislány visszaadta a bókot: – A Te ruhád is szép… meg a gyöngyöd is szép – és kezévelmorzsolgatni kezdte a kalárisomat. Én meg boldogan levettem a gyöngyöt.

– Neked adom, én már nem is nagyon hordom – és a nyakábaakasztottam. Õ pedig lehuppant az ölembõl, apjához szaladt: – Szép vagyok? – aztán feleletet se várva, kifutott az ablaker-kélyre, mintha meg akarná mutatni másoknak, bár ott senkit sem talált.

Csak ezután öleltem meg Katát, Györgyöt, akik csendben néz-ték kettõnk ismerkedését. Az asztalon hús, sütemény, bor volt vacsora gyanánt, de annyi beszélnivalónk volt, hogy erre nem jutott idõ.

Kata elmondta, nem mertek Annának szólni, nehogy feltûnõ legyen a szándék. Megtudtam azt is, hogy Báthory Gábort a múlt év decemberében csellel meggyilkolták Váradon. György azt is elmondta, hogy leveleimet a császár megkapta, melyekben a pert kérem magam ellen, hogy az ártatlanságom bizonyíthassam, de Thurzó akadályozza a megindítását. Szembeszáll a felsõbb hatalmakkal is álnokul. Ha valaki a fogságban akar tartani, hát õ az, mert a saját céljait szeretné elérni, az erdélyi fejedelemségre pályázik titokban, lehet a fia számára. Ezért fordult a Báthory család ellen, a keze messzire elér… Báthory Zsigmond is meghalt a börtönben, lehet, megmérgezték. Én döbbenten hallgattam ezeket, és csodálkoztam, de végül is jó volt, hogy végre minden tisztázódik elõttem, saját sorsom is.György figyelmeztetett, elfogy lassan az idõnk. Õ lement a kapuõrséghez, nehogy valaki gyanút fogjon. Mi még néhány percre kimentünk az erkélyre, ezt én kértem. Palkómmal csak itt tudtam még néhány szót váltani, tanuljon szorgalmasan és õrizze apja emlékét, legyen õ a példaképe, õrizzen engem továbbra is változatlanul emlékeiben. Õ simogatta a kezemet s tudtam, felesleges ezekre figyelmeztetnem. Kicsi Erzsó már anyja ölében szunnyadozott, ujjait szopogatva, de a szeme még nyitva volt. Én megsimogattam a fejét, õ el-mosolyodott. Kata, míg ágyazott neki, a karomba tette, s ez volt számomra az a ritka pillanat, az ott töltött idõ beteljesedése, mely heteken át fogva tartotta szívem. Hiszen az unokámat tarthattam karjaimban… Künn a távoli hegyek már az éj közeledtét jelezték. A naple-mente épp olyan narancsvörös fényben tündökölt, mint amikor Ferenccel ültünk itt, több mint harminc évvel ezelõtt. Szemem elhomályosult… Milyen távoli az emlék, s mégis milyen közel jött az az este…Milyen rövid az élet, mennyi naplemente varázsolta azóta bíbor fénybe a láthatárt. Az idõ mégis mintha most is csak azt jelezné, azt az egyet, hogy minden nap ajándék, ami adatik az embernek…

mint adatott ez a nap is nekem, életem sötétjében újra a nap fénye, a lemenõ napé, amit köszönteni illenék, ahogy Ráchel kért erre halála elõtt… De hiszen már a csillagok is fénylenek a láthatáron… nem iscsak fénylenek, ragyognak, hogy könnyû legyen a búcsú most,és majd egykor az utolsó, a végleges…. Kicsi Erzsó már elaludt. Mi elcsendesedve néztük a csillagok sokaságát… én bizonyára utoljára… tudtam ezt, de nem fájt a szívem. Búcsúm szeretteimtõl, a csillagos égtõl hátralévõ életemet be-aranyozta. Amikor György visszatért, letelt az idõm, õ kísért vissza az odumba. Bálint mint hûséges õr õrizte a látszatot, mosolyogva fogadott, mintha õ is örült volna az én szép estémnek szeretteim között. Az éjszakát ébren töltöttem, hogyan is tudtam volna aludni annyi öröm után… hiszen a kis unokám tartottam karjaimban abban a szobában, ahol fiatalon is a megnyílt ég öröme jutott osztályrészemül. A sötét, néma éjszakát, mely eddig félelemmel és rettegéssel volt teli éveken keresztül, most a lemenõ nap sugarai és a csillagok ékesítették. Újra átéltem annak a boldog estének minden percét, nem tudtam betelni vele… szívem örömteli ujjongása elkísért egészen a pirosló pirkadatig… melyet ugyan csak lelki szemeimmel láttam, de láttam azon a reggelen, elõször a befalazásom óta…

Irgalmazz Úristen immáron énnékem Földi élete beteljesedett azon a csillagfényes éjszakán a fogolynak. Bálintnak szépen köszönte hátralévõ életében. Unokája, Erzsébet olyan értéknek tûnt, mintha nélküle csonka lett volna az élete. A gyermekkel valamiféle meg-hosszabbításnak érezte az életét. Igaz, ez a gyermekei révén is adva volt, mégis a kislány, mint saját vére az õ nevét viseli, mint Anna nagyanyja nevét, ezt tudva kiengesztelõdött, a sors nem várt ajándékának tekintette.

Mintha, a kicsi Erzsébet folytatná azt, amit õ most már abbahagy. Lehet, jobb lesza sorsa, bár õ sem volt elégedetlen saját sorsával, csak ez az utolsó négy év, a rabsors szomorította el, s vitte idegen utakra, rémlátomásokhoz, kísértésekhez…

Amit elõtte évtizedeken átélt, ha voltak is nehéz napjai, betegség, halál, de az összegzés szép és tartalmas élet. Ferenc és a gyermekei olyan ajándékok voltak számára, amiért nem lehet eléggé hálás a Mindenhatónak. Ezt a szép életet teljesítette be a kis Erzsébet. Ilyenekkel volt tele a szíve azután a csillagos, nyári este után. A sötét árnyak, a gonosz szellemek eltûntek végérvényesen. Örömének azonban volt árnyoldala is. Családjának, a Báthoryaknak halálát könnyeivel gyászolta éjszakákon át, és látta is maga elõtt az isteni törvényt megcsúfoló halál borzalmát Báthory Gábor és Zsigmond halálában. Látta unokaöcsét, Gábort sok sebtõl vérezve a patak vízében mezítelenül, egyetlen együtt érzõ lény, kutyája társaságában, és látta Zsigmondot is a börtön falai között haláltusájában, elhagyatva. Mégis ez a két halál nemcsak árnyékot vetett, valamiképp a saját gyalázatát, becsületének elvételét is enyhítette, mert így a Báthoryak elleni összees- küvés része lett, s a fogsága a családért való szenvedésszimbólumává magasztosult. Õ az ellenséggel csak úgy harcolhatott volna, ha a király a perét kiharcolja Thurzóval szemben. De ez nem adatott meg neki. És ki tudja, talán majd egyszer,évtizedek, évszázadok multán igazságot szolgáltat az utókor nekik, Gábornak, Zsigmondnak, és neki. Hiszen, „az Isten malmai lassan õrölnek”. Így tudott beletörõdni a becsületüktõl megfosztott Báthoryak sorsába. S maradt a hála és a kiengesztelõdés kis unokájában, Erzsébetben. Utolsó estéjén panaszolta Bálintnak, hogy milyen hideg a keze.

– Semmi az, Asszonyom, feküdj le – válaszolta az õr. Õ pedig a párnát afejétõl a lábához tette, mert a lába is fázott. Smivel a lába így sem tudott felmelegedni, sokat forgolódott,álmatlanul töltötte az éjszakát, mert a szíve se volt rendben.Alig vert, s mintha meg akart volna állni, fájdalmasan nyilallt.

Ilyenkor szokott Ráchel borogatást adni, de most szinte örült abajnak, hátha végét járja derékba tört élete. Hiszen nincs ennélforróbb vágya. Aztán múltak a percek, az órák, a múltbakalandozott, könnyeivel társította azt is, ami szép volt, és azt is,ami fájt… „Boldogok, akik sírnak, mert õk megvigasztaltatnak”. A börtönében felfedezett, kedves igéje jutott eszébe, mert most a könnyek valóban boldoggá tették, most értette meg a boldog mondás mélységét… mintha már egy másik birodalomból nézné az életét, ami elmúlt…

Odaátról, ahová egész szívvel vágyott. Aztán az éneket vélte hallani, ami végigkísérte életét:„Irgalmazz Úristen…” Elõször csak imádkozta, majd hal-kan dúdolni kezdte, nem akarta zavarni az õröket éjnek idején. Az ének mégis egyre hangosabb lett, mert a szíve irgalomért könyörgött és dicséretet mondott mindenért, ami felülrõl kapott ajándék volt. Bálint felébredt az éneket hallva, és keresztet vetett: – Az úrnõ haldoklik… – mondta társainak.

Irgalmazz Úristen, immáron énnékem,Irgalmazz Úristen immáron énnékem, Mert csak benned bízik, Uram az én lelkem, És tebenned nyugszik, Uram az én szívem.

Az ének egyre diadalmasabban zengett, áthatolt a cella falán, künn az õrök is hallották, ki tudja, talán a várfalakon túlra… a csillagok felé szárnyalt…

Azért, Uram, Téged én felmagasztallak, Te dicsõségedben hatalmasnak mondlak, Mind e világ elõtt irgalmasnak vallak,És jóakarómnak én tégedet hívlak.

A harmadik versszak halk, a hit szelíd vallomása, elfogyott a levegõ is tüdejébõl, a haldokló suttogva énekel: Én felmagasztalom irgalmasságodat,És mindenkor vallom te igazságodat.

A kegyelem hatósugarában távozott innen odaátra éjjel 2 órakor 1614. augusztus 21-én.

A koncepció jegyei, és Báthory Erzsébet alakja

Szádeczky-Kardoss Irma: Báthory Erzsébet igazsága címû könyvének összefoglalása: Mindenek elõtt az ördögien kitalált hamis vád.

A nyomozás elrendezésének, s ezen belül a foganatosításnak hamis jellege.

A bûntársak perének –amely egyben a Nádasdyné ellenibizonyítékgyûjtõ nyomozásnak is része volt – erõs nádori befolyást biztosító sajátossága.

A letartóztatás és bebörtönzés ténybeli és jogi megalapo-zatlansága, súlyosan és többszörösen jogsértõ volt.

Ezek a jellemzõk az eljárás irányítottságát, abban a bûnösség látszatát keltõ, bizonyíték-manipuláló nádori befolyást jelzik,együtt a koncepció további jegyeivel. A letartóztatást egyértelmûen rosszhiszemû-csapdaállításszerû-elõkészítésével.

A konstruált „tettenérési” szituáció rosszhiszemûségével.

A hamis (manipulatív) bizonyítékok konstruálásával.

A valódi tényállás bizonyítékainak (pl.„tettenérés” résztvevõinek az állítólagos „sértetteknek”) a következetes mellõzésével, amit csak nyomatékosabbá tesz A szemtanuk következetes hiánya, és a hírveréssel manipulált, hallomással-szóbeszéddel informált tanúkkal való pótlása.

A valóságos tényállás tanúinak és dokumentumainak mellõzése, valamint a konstruált tényállás „preparált” tanúival való helyettesítése.

A jegyzõkönyvek – és a vallatókérdések – célzatos szer-kesztettsége, valamint a hitelességi kritériumok hiánya.

A „nagyobb hatalmaskodási” fõvád – a nemesek sérelmére elkövetett emberölési bûnösség – mellett a király és a bírák elleni merénylet, a boszorkányság és a „szökéssel” valószínûsített hûtlenség – csupa súlyos vád – kompromittáló, hírnévrontó (halmozott) lebegtetése, végül A szabályos per és ítélkezés jogsértõ mellõzése. Íme a koncepció – a konstrukciós vád és jogsértés – klaszszikus és ma is használatos eszközei. S mellettük a bizonyítottság teljes hiánya. Alig kell ennél több, hogy Báthory Erzsébet állítólagos bûnösségérõl és valóságos egyéniségérõl hû képet alkossunk. Ezzel kapcsolatban azonban sokan teszik fel a kérdést, hogy ha Báthory Erzsébet ártatlan volt, akkor miért mégis õt, és miért éppen ezzel a váddal – a vérengzés gyanújával – iktatták ki a korabeli társadalmi életbõl? Az eljárás koncepciós jellege, az ügy eseményeinek a történelmi eseményekkel való párhuzama, a vád bizonyíthatatlansága mind és együttesen arra utalnak, hogy azért érte õt ez a vád, mert a királyi Magyarországban fontos hatalmi és politikai érdek fûzõdött az erdélyi fejedelemségben uralkodó Báthory család jó hírnevének, vonzerejének, politikai tekintélyének és katonai erejének csökkentéséhez. És ezzel az országos politikai érdekkel a nádor családi – vagyon- és dinasztia-politikai –érdekei tökéletesen egybevágtak, azok tehát minden bizonnyal serkentõen hatottak a nádori fondorkodásra. Az egész Báthory családban Nádasdyné Báthory Erzsébet volt az egyetlen, aki a királyi országrészben e kettõs célra társadalmi súlya szerint alkalmas, és egyben utolérhetõ, felhasználható volt. S végül ez a vád, a nemesi jogok sérelmét propagáló országra szóló hírverés volt a leghatékonyabb eszköz arra, hogy a Báthoryak mellõl eltávolítsa az Erdéllyel és az erdélyi fejedelem terveivel szimpatizáló nemesi bázist.

Báthory Erzsébet nemcsak a korabeli büntetõjog szabályai szerint, és nemcsak a nemesek megölésében volt ártatlan, hanem abban az értelemben is,amit ma emberiesség címén a humánum jegyében,

az erkölcsi felelõsség körében kérhetnénk számon tõle, ha – akár csak a jobbágyokkal is – valóban kegyetlen lett volna, vagy túl szigorú büntetésekkel tart fegyelmet. Ezzel a feltételezéssel vagy lehetõséggel szemben – a dokumentáció alapján –az állapítható meg, hogy Nádasdyné sem a saját személyében, sem a cselédsége tevékenységének „eltûrésében” nem volt kegyetlen vagy felelõtlen. Azt ugyan nem állíthatjuk, hogy az udvari fegyelmezés, a szolgálók házi fenyítése nem volt az õ udvarában is legalább annyira szokásban, mint a korabeli fõúri udvarok bármelyikében. De épp úgy, ahogy más udvarokban sem volt ez különösebb jelentõségû esemény, vagy például levéltéma, ugyanúgy az õkörnyezetében sem találunk erre írásbeli bizonyítékot. És éppen ez az –a köznapi élet írásbeli bizonyítékainak, adatainak, hiánya – ami azt bizonyítja, hogy a Nádasdy udvarban sem volt divat a szokottnál erõsebb vagy keményebb fegyelmezés. Mert ha itt a büntetésnek a szokottnál nagyobb jelentõsége, kirívóbb gyakorlata vagy követelmény rendszere lett volna, akkor annak legalább annyi nyoma lenne az egyes várak, uradalmak irányítása körében keletkezett levelekben, mint van a gazdálkodási és egyéb – „szociális”, hitéleti – utasításoknak, vagy például a gyógyító tevékenység jeleinek.

Azoknak a „kínzásnemeknek” az elemzése, amelyeknek –a korabeli büntetõ vagy gyógyító praxist figyelembe véve –büntetõ vagy gyógyító- szerepük is lehetett, elsõsorban azt valószínûsítette, hogy a tanúvallomások során, különösen az áltettenérés utáni bemutatóval elszabadított rémhírek nyomán, olyan szituációkat és „kínzási” módokat örökítettek meg a jegyzõkönyvek, amelyek sokkal inkább sorolhatók a korabeli népi gyógyítás kezelési módszerei, mintsem az udvari büntetési módozatok közé.Ez egyúttal azt is valószínûsíti, hogy mindaz, amit a vád a kegyetlenség és az emberölés felelõsségével hárít Báthory Erzsébetre, valójában a gyógyító tevékenység szükségszerû vagy elkerülhetetlen velejárója volt:

egyrészt mint kezelési módszer, másrészt mint a gyógykezelés sikertelensége. Amiként a letartóztatásnak is az 1610 októberében – a betegségben és Nádasdyné távollétében – meghaltak holttesttének elõkerítésével konstruált tettenérés volt a feltétele és eszköze, azonképpen az egész emberölési vád a gyógyítás közben betegségben meghaltak haláleseteire, s ezek bûntettnek való beállítására épült. [….]

Báthory Erzsébet azonban ártatlan volt. Nem volt sem szadista, sem gonosz, sem bûnös. Áldozat volt. Egy politikai indíttatású, de talán a személyes érdekektõl sem mentes koncepció áldozata. Mint legmagasabb történelmi családjaink egyikének tagja került az akkor adott történelmi szituációban olyan helyzetbe, amelyben a hatalom mindent elsöprõ kíméletlenségének eszközeként egyúttal annak áldoztává is vált.Így nem a mesés gazdagsága, és nem is valamiféle tulajdonsága, szépsége vagy csúnyasága – netán „kegyetlensége” –avagy a kétségtelenül eszes intelligenciája emelte õt a közismert történelmi személyiségek sorába, hanem az injúria és a koncepció, ami megbélyegezte õt, és méltatlan rabságba kényszerítette. [286–288.]

Felhasznált irodalom APOR PÉTER: Metamorphosis Transivaniae, 1736. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1987.

BENCZE IMRE: Magyari István. Evangélikus Országos Múzeum, 1995.

MONOK ISTVÁN: A mûvelt arisztokrata, Kossuth Kiadó, 2012.

NAGY LÁSZLÓ: A rossz hírû Báthoryak. Kossuth Könyvkiadó, 1984.

NAGY LÁSZLÓ: Az erõs fekete bég Nádasdy Ferenc,Zrínyi Kiadó, 1987.

NEMESKÜRTHY ISTVÁN: Diák, írj magyar éneket 1., Gondolat, Budapest, 1983.

SZÁDECZKY-KARDOSS IRMA: Báthory Erzsébet igazsága. Nesztor Kft., 1993.

TAKÁTS SÁNDOR: Régi magyar nagyasszonyok. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1982.

Tartalomjegyzék A törött szárnyú madár Örömünnep Ecseden A sárvári látogatás A források és a napl A kézfogó A menyegzõ Sárvár és a Nádasdyak Kettõnk szerelme Csejte felé Csejtei idill Sárvári hétköznapok és az ünnepe Báthory István és Homonnai Fruzsina menyegzõje Invocavit vasárnapja Áldott állapot Nádasdy Ferenc Anyai örömök Farsang a várban Anna, Orsolya, Kata Az 1596. esztendõ Egy nyugodalmas tél Keresztúr Tornyosuló felhõk Darbúlia Anna Misztériumjáték A Nádasdy család gyásza Az anya gyászéneke Sárvári tavasz Nádasdy Ferenc búcsúja A várúr halála és temetése .

Egyedül

Az özvegy levelei, intézkedései Ecsedi látogatás Történelmi kavalkád Nádasdy Kata és Homonnai Drugeth György A tanúvallatások kezdet Thurzó György és a képtelen vádak A testamentum Pöstyén, Csejte, Sárvár Ráchel megérkezik Csejtei karácsony A letartóztatás Polikénusz János levele Befalazva Az évszázad bûnpere A tanúvallomások tanulságai Egy szörnyû álom Ráchel halála Kísértés Csillagok az égen Irgalmazz Úristen immáron énnékem A koncerpció jegyei, és Báthory Erzsébet alakja Felhasznált irodalom