CSÁSZÁRSÁG
A SÓGUNNAK A sógunok uralma hivatalosan 1192. augusztus 21-én kezdődött, ám már ezt megelőzően, a 2. évezred elején is a hadurak határozták meg Japán történelmét. Noha még mindig istenként tisztelték, a tennó (császár) marionettfigura szerepbe kényszerült fényűző palotájának kulisszái között, a valós kormányzati hatalmat ugyanis a rivalizáló udvari és harcos nemesek klánjai gyakorolták. A dominanciáért vívott küzdelem évszázadokra viszályok színterévé tette Japánt.
A
szamurájok útját ezek a hatalmi harcok egyengették a 12. század elején az uralkodó kaszt felé. A „szolga“, amit a szamuráj szó eredetileg jelent, hosszú időn át csupán az udvari nemesség alacsony rangú kísérője volt. A rend megbomlásával azonban Japán büszke lovagjainak sikerült a birodalom élére emelkedniük – mindez a vezető szamurájcsaládok egymás közti véres hadjáratai közepette.
HALÁLOS HATALMI HARCOK Mire a hatalmi színtér annyira „letisztult”, hogy az országban két szamurájcsalád – a Taira és a Minamoto – tartotta kézben a katonai és a rendfenntartó hatalmat, Kiotó, valamint a császárváros környéki nagy kolostorok romokban hevertek. A két klán közötti 1159-es csata a Minamoto család vereségével végződött, ám a klán 26 évvel később vis�szavágott: 1185-ben az úgynevezett Gempei háborúban az ifjú Minamoto Josicunénak sikerült a teljes Taira sereget megsemmisítenie. Naplójában rövid bejegyzés szól a győzelemről: „A 3. […] hónap 24. napján a Nagato tartománybéli Dannourában a Taira család megsemmisült.”
32
A sógun pozíciója és szerepe az európai hercegéhez mérhető.
