Book of Orchids by SUPER11

ORCHIDEÁK KISKÖNYVE Minden, amit az orchideák gondozásáról tudni kell Gyakorlati tanácsok öntözésről, átültetésről Orchideák kártevői és betegségeik kezelése A legnépszerűbb orchidea fajok tartása a lakásban Gyakran feltett kérdések – és a válaszok

Tartalom

ORCHIDEÁK KÖNYVE

TARTALOM Előszó Az orchideák csodálatos világa A lepkeorchideák A “Cambriák” A Dendrobiumok Az orchideák királynője: a Cattleya A papucsorchideák Az Oncidiumok Miltoniák – Miltoniopsisok A Vandák és rokonaik

ORCHIDEÁK KISKÖNYVE Írta: Kiadvány: Kiadja:

Tátrai Zsuzsa 11R Creative Magyar Orchidea Társaság 1147. Budapest, Gyarmat u. 97/b

Felelős szerkesztő:

Tátrai Zsuzsa

Akvarellek:

Varga Emma

A fotókat a Magyar Orchidea Társaság tagjai készítették

04 06 10 16 20 22 26 30 34 36

ORCHIDEÁK KÖNYVE

Előszó

ELŐSZÓ A Magyar Orchidea Társaság újabb kiadvánnyal jelentkezik, melynek célja bizonyítani, hogy az orchideák,- ezek a különleges trópusi szépségek – könnyen válhatnak a mindennapjaink részévé, helyet találhatnak a lakások virágpolcain, ablakpárkányain, és fantasztikus virágaikkal színt és örömet varázsolhatnak a szürke hétköznapokba. Orchideát tartani, orchideákkal foglalkozni kellemes elfoglaltságot jelent, egy kis pihenést és megnyugvást a mai rohanó életünkben. Az orchideák a legszebb trópusi tájakról, tengerek által ölelt zöld szigetekről, párába burkolózó esőerdőkből, magashegységi köderdőkből származnak, és virágaikkal ezeket a paradicsomi helyeket idézik fel. Ez a kiadvány ezeknek a trópusi kincseknek a gondozásához nyújt gyakorlati útmutatást. Az eddig megjelent hasonló témájú kiadványokkal szemben külön kitér az e témában gyakran elhangzó kérdésekre, és az azokra adható válaszokra, valamint tartalmazza az összes gyakorlati tudnivalót, mellyel életben lehet tartani és újra virágoztatni az orchideákat. Hogy ezek a gyakorlati tudnivalók mind szélesebb körben váljanak ismertté, ezt a kiadványunkat úgy állítottuk össze, hogy tartalmazzon mindent, ami fontos, és alig legyen drágább egy buszjegy áránál. Legújabb kiadványunkat örömmel ajánljuk orchidea-kedvelő olvasóink szíves figyelmébe.

Előszó

ORCHIDEÁK KÖNYVE

Az Orchideák csodálatos világa

Az orchideák mintegy 6 millió éve népesítik be a földgolyót, ez a legfiatalabb növénycsalád a Föld gazdag növényvilágában. A legforróbb sivatagok és a sarkok jégsapkái kivételével minden földrészen és éghajlati területen megtalálhatók az orchideák. Még Grönlandon is találtak ott őshonos orchideákat. A természetben közel 30.000 fajuk ismert, a hibridek száma meghaladja a 100.000-et. Az orchideák európai kultusza a 17-18. századig nyúlik vissza, amikor a gyarmatbirodalmakból hajórakományszámra érkeztek az orchideák Angliába. Természetesen a hosszú hajóút során a szállítmány tetemes része elpusztult, a néhány épségben megérkezett virágzó növény viszont horribilis árakon cserélt gazdát a londoni orchidea aukciókon. Az orchideák tartásában, nevelésében az igazi áttörés a 19. században következett be, amikor egymás után épültek a hatalmas üvegházak a vik-

Az Orchideák csodálatos világa

ORCHIDEÁK KÖNYVE

AZ ORCHIDEÁK CSODÁLATOS VILÁGA toriánus Angliában. Az orchideák megtartása ezzel lehetővé vált, de a szaporítás továbbra is komoly nehézségekbe ütközött. Az orchideák magról való szaporítása nagyon bizonytalan, kétes kimenetelű vállalkozásnak számított, ez gátat vetett az orchideák hibridizációjának is. Ez a probléma a 20. században oldódott meg, a steril magvetés feltalálásával, amely lehetővé tette a tömeges szaporítást. Újabb hatalmas mérföldkő volt a klónozási technológia elterjedése, amely lehetővé teszi, hogy nagy mennyiségben teljesen azonos orchidea növényeket neveljenek viszonylag gyorsan, nagyüzemi

körülmények között. Ennek a technológiának köszönhető, hogy ma már nem elérhetetlen luxus megvásárolni egy cserép szépen virágzó orchideát. A jól virágzó, könnyen tartható hibridek egész arzenálja áll rendelkezésünkre a virágüzletekben, bevásárlóközpontokban. Ezeknek a hibrideknek a tartása már normál lakáskörülmények között sem nehéz. Kevésbé érzékenyek a levegő páratartalmára, és a hőmérséklet iránt is toleránsabbak, mint a trópusokról származó fajnövények.

ORCHIDEÁK KÖNYVE

Az Orchideák csodálatos világa

ELHELYEZÉS

ÖNTÖZÉS ÉS TÁPOZÁS

Az orchideákat lehetőleg világos helyen tartsuk, ablakhoz közel, de vigyázva, hogy az üvegen kereszül a nap ne égesse meg az érzékeny leveleket. Jót tesz az orchideáknak, ha körülöttük egyéb szobanövények vannak, amelyeknek a leveleit rendszeresen spriccelni lehet, ezzel emelve a környezet páratartalmát. Másik bevált módszer, ha egy tálcába kavicsokat, vagy agyaggranulátumot teszük, erre vizet töltünk, és ide állítjuk az orchideát, természetesen úgy, hogy a cserép alja ne érjen a vízbe.

Fontos a rendszeres öntözés, főleg a száraz szobalevegőn, de a túlöntözéstől óvakodjunk. Több orchidea pusztul el túlöntözés következtében, mint bármely más ok miatt. Télen elég hetente egyszer alaposan megöntözni orchideánkat. Ha egy mód van rá, gyűjtsünk számukra esővizet, legalább nyáron. Nagy melegben hetente kétszer-háromszor öntözzünk, és minden harmadik alkalommal kevés orchideatápot is adjunk az öntözővízhez. Néhány faj hibridjeit (Cymbidium, Dendrobium, Cambria, stb) nyáron félárnyékos helyen kertben, vagy teraszon is tarthatjuk.

Az Orchideák csodálatos világa

ORCHIDEÁK KÖNYVE

FÉNY

BETEGSÉGEK

Télen az egyik legnagyobb gond a megfelelő fény biztosítása a fényigényes melegházi orchideák számára. Többféle megoldás is kínálkozik, és szerencsére ma már többféle árú és minőségű fényforrás is rendelkezésre áll a szaküzletekben. Az orchideák számára nagyon megfelelő például a kimondottan erre a célra kifejlesztett növénynevelő LED-lámpa, egy 30 W-os lámpa megfelelően bevilágít egy 4 nm-es területet. További jó megoldás a neoncső, ebből a legmegfelelőbb az OSRAM fluora (rózsaszín fényű), e mellé én OSRAM Daylight napfény csövet is alkalmazok.

Bármennyire is szeretnénk minden lehetséges módon vigyázni növényünk egészségére, előfordulhat, hogy betegség, vagy kártevő támadja meg orchideánkat. Kártevők közül leggyakoribbak a gyapjas pajzstetűk. Általában tél végén, kora tavasszal támadnak. Ha észrevesszük az orchidea levelén, bimbóján a kis vatta csomóra hasonlító tetveket, azonnal mossuk le a növényt puha gyapjú anyaggal, vagy vattával, enyhén citromos, langyos vízzel. Ez a tetvek által kibocsátott ragacsos mézgát is eltávolítja a levelekről. Ezután permetezzük le a növényt tetűírtóval. Szabadforgalomban kapható, hatásos szer az ACTARA, vagy az UNIFOSZ 50 EC, mindkettő felszívódó permetezőszer. Gombabetegségek ellen hatásos a DISCUS DF, és az AMISTAR, szintén felszívódó szerek. A permetezést soha ne a lakásban végezzük, és tartsuk be a biztonsági előírásokat!

ORCHIDEÁK KÖNYVE

A lepkeorchideák

A LEPKEORCHIDEÁK (Phalaenopsisok)

A lepkeorchideák

ORCHIDEÁK KÖNYVE

A VIRÁGRÓL A legismertebb és a legnépszerűbb orchidea manapság a Phalaenopsis , közismertebb nevén a lepkeorchidea. Szinte valamennyi ablakpárkányon ott virít egy-egy példánya, városon és vidéken egyaránt. Hosszú virágzási ideje, virágainak gazdag sokszínűsége, könnyű kezelhetősége és elérhető ára tette rövid idő alatt hallatlanul népszerűvé a lepkeorchidea hibrideket. A Phalaenopsisok az ázsiai trópusi esőerdők ékkövei. Különböző fajai megtalálhatók Délkelet-Ázsiában Malajziától Tajvanig, és a Fülöp-szigetektől Új Guineáig. A Phalaenopsis fajok a többi orchidea fajnál sokkal későbben, csak a 19. században kezdtek elterjedni Európában. Mivel nem rendelkeznek víz- és tápanyag raktározására szolgáló szárgumóval (bulbával), így a kiszáradásra nagyon érzékenyek. A hosszú hajóutat Ázsiától Európáig csak nagyon kevés példány élte túl, ezek csillagászati áron keltek el egy-egy növény-aukción Londonban, vagy Amszterdamban. Az első európai virágzásról szóló beszámoló 1837-ből maradt ránk. A 19. század folyamán egymás után fedezték fel, és írták le botanikusok az újabb és újabb fajokat, de európai elterjedésüknek gátat vetett a nehéz szállíthatóságuk és a körülményes szaporításuk. Az igazi áttörést a lepkeorchideák szaporításával kapcsolatban a laboratóriumi klóntechnikák felfedezése és elterjedése jelentette. Ma már az élővirág-piac jelentős szegmensét fedi le a lepkeorchidea-kereskedelem. Hollandiából és Tajvan szigetéről hatalmas mennyiségben érkeznek a világ virágpiacaira a Phalaenopsis-hibridek, különféle, szebbnél-szebb színekben és formákban. Mivel az orchideák a könnyen keresztezhető növények közé tartoznak, így semmi nem vet gátat az újabb és újabb hibridek előállításának. Azok a lepkeorchideák, amiket az üzletekben megveszünk, a szabad természetben nem találhatók meg, ezek emberek által létrehozott hibridek. A hibridek számos “előnnyel” rendelkeznek a botanikai fajokkal szemben: kevésbé igényesek, könnyebben tarthatók, gyorsabban virágzásra bírhatók, és a virágaik nagyobbak és színesebbek, mint az esőerdőben élő rokonaiké.

ORCHIDEÁK KÖNYVE

A lepkeorchideák

GONDOZÁS

ÖNTÖZÉS

A Phalaenopsisokat a kezdők orchideájának is nevezik, mert számukra a lakásban is könnyen megteremthetők a megfelelő körülmények. Ideális számukra a keleti vagy nyugati tájolású ablakpárkány. Az északi ablakpárkányok általában nem kapnak elég fényt, a déliek pedig túl forrók. Szeretik a párás levegőt, ezt az igényüket könnyű kielégíteni egy kis reggeli spricceléssel, amiből jusson a környezetükben élő szobanövényeknek is. Segít a megfelelő páratartalom elérésében, ha egy tálácára kavicsot, vagy agyaggranulátumot teszünk, ezt benedvesítjük, és erre állítjuk orchideánkat ügyelve arra, hogy a cserép alja ne érjen a vízbe.

A lepkeorchideák tartásának egyetlen buktatója az öntözés. A legtöbb lakásban tartott orchidea a túlöntözés következtében pusztul el, mert a gyökerei nem kapnak levegőt az állandóan nedves, vizes környezetben. Mivel e növények eredeti élőhelyükön a fák koronájában, faágakon csüngve élnek, ahol a gyökereiket nemcsak a rendszeres és bőséges esők, de a friss erdei szellő is éri, így egy-egy nagyobb esőzést követően szinte órák alatt megszáradnak a gyökerek. A lakásban tartott hibrideket elegendő általában hetente egyszer alaposan megöntözni, és hagyni, hogy egy kicsit kiszáradjon az ültetőközeg a következő öntözésig. Nyári nagy melegben hetente kétszer is meg lehet öntözni a lepkeorchideákat, de télen, főleg hűvös, fényhiányos környezetben elég 10 naponta öntözni. Ha előfordulna, hogy hosszú ideig elfelejtkezünk az öntözésről, és a levelek már bágyadtan csüngenek, akkor a legjobb megoldás egy vödör vízbe meríteni a növényt cseréppel együtt, úgy, hogy a cserép felső része ne merüljön el, és hagyni, hogy az ültetőközeg jól megszívja magát.

TÁPOZÁS A lepkeorchideák nem tartoznak a tápanyagigényes orchideák közé, ezért nyáron kéthetente, télen csak havonta egyszer adjunk nekik nagyon enyhe, orchideák számára készült tápoldatot.

A lepkeorchideák

ORCHIDEÁK KÖNYVE

BETEGSÉGEK A lepkeorchidea hibridek a betegségekre általában nem érzékenyek, ha megfelelő körülmények között tartjuk őket, és jó a növények általános állapota. Tavasszal azonban a meleg, száraz levegőjű lakásokban pajzs-, vagy gyapjastetvek támadhatják meg az orchideákat. Tetű jelenlétére utal például, ha a leveleken mézgás, ragacsos foltokat látunk. A tetvek rendszerint a levelek fonákán telepednek meg. Ilyenkor nedves, puha anyaggal, szivacscsal, vagy vattával alaposan törölgessük át a leveleket, a tetveket szedjük le róla, és permetezzük be tetűírtóval (virágüzletekben lehet kapni többfélét is). A kezelést két hét múlva meg kell ismételni.

FÉNY A lepkeorchideák, mint általában minden trópusi növény, szeretik a fényt, a világosságot, de nem a tűző napot. Ha ablakpárkányon tartjuk az orchideát, vagy az ablak közelében, az üveg és a növény között mindig legyen egy vékony függöny, hogy a közvetlen napsugár ne égesse meg a levelét. Télen a lehető legtöbb fényt biztosítsuk a lepkeorchideának, fényszegény napokon akár pótvilágítással is.

ÁTÜLTETÉS A Phalaenopsisok átültetése minimum kétévente szükséges, de az évenkénti átültetés sem túlzás. A lepkeorchideák szeretik a friss ültetőközeget, azonnal gyors fejlődésnek indulnak benne. Mivel ez az orchidea pihenő időt nem tart, így szinte az év bármely szakában átültethető, ha a szükség úgy hozza, de a legideálisabb időpont a tavasz, vagy nyár eleje. Közvetlenül a virágok elnyílása után, a virágzati szár levágásával egyidőben átültethetjük a lepkeorchideát. Csak orchideák számára készült ültetőközegbe ültessük, ezt már a legtöbb virágüzletben lehet kapni. Hogy mekkora cserepet választunk a növényünknek, azt mindig a gyökér mérete döntse el, férjenek el kényelmesen a gyökerek, de ne legyen túl nagy a cserép. A legjobban a műanyag cserepek váltak be, a legmegfelelőbb az átlátszó, de ha épp nem beszerezhető, akkor bármilyen műanyag cserép jó, kivéve a fekete színűt. Ebben hamar átmelegszik, és szinte megfő a gyökér.

A növényt óvatosan vegyük ki a cserepéből, az elhalt, barna, fekete gyökereket vágjuk le, csak a zöld, élő gyökereket hagyjuk meg. Az új cserép aljára tegyünk 2 cm vastagon drén réteget (polisztirol darabkákat, vagy agyaggranulátumot), erre tegyünk egy réteg ültetőanyagot, és erre ültessük az orchideát, majd öntsük köré az ültetőközeget és gyengéden nyomkodjuk körbe, hogy tartást adjunk a növénynek. Mivel a friss ültetőközeg nedves, leglább két hétig ne öntözzük a növényt, hogy a gyökerek fejlődésnek indulhassanak. Tegyük az átültetett lepkeorchideát párás, félárnyékos helyre, és egy ideig ne változtassuk a helyét, amíg a friss gyökér- és levélképződés meg nem indul.

ORCHIDEÁK KÖNYVE

A lepkeorchideák

GYAKORI KÉRDÉSEK Új növényke fejlődik a virágszáron, mit tegyek vele? Bizonyos Phalaenopsis hibridek hajlamosak kis hajtásokat növeszteni a virágszáron. Várjuk meg, amíg a levélkék és a gyökerek elérik az 5-6 cm-es nagyságot. Ekkor válasszuk le óvatosan a virágszárról, ültessük el kis cserépbe, laza orchidea ültetőközegbe. 2-3 év múlva virágozni fog! Elvirágzott a lepkeorchideám. Levágjam-e a virágszárat, és ha igen, hol? Ha a virágszár elsárgul, akkor tőből le kell vágni, mert ez azt jelenti, hogy a virágzási ciklusát lezárta a növény, és pihenni szeretne. Ha zöld és erőteljes még a virágszár, akkor le lehet vágni valahol középtájon, valamelyik szárcsomó fölött, mert valószínű, hogy hamarosan újabb elágazó virágszárat fog hozni a növény. Az orchideám levelei ráncosak, és rongy-szerűen lógnak. Mi a teendő? Meg lehet még menteni? A tünetek egyértelműen gyökérkárosodásra utalnak. A gyökerek elhaltak, nem tudják felvenni a vizet és a tápanyagot, és ettől a növény pusztulni kezd. Ilyenkor minél hamarabb vegyük ki az ültetőközegből, és vizsgáljuk meg a gyökerét. Vagy túlöntözés következménye a gyökérpusztulás, vagy túl sokáig nem adtunk vizet a növénynek, és elszáradtak a gyökerek. Ültessük át a növényt friss, nedves ültetőanyagba, helyezzük árnyékos, párás helyre, és legalább két-három hétig, az új gyökerek megjelenéséig ne öntözzük, csak spricceljük. Így esetleg még van remény a növény megmentésére. A bimbó elsárgul és lepotyog. Mi lehet az oka? Ennek a jelenségnek több oka is lehet. Az első a fényhiány, de okozhatja huzat is, vagy a növény környezetének lehűlése. Tavasszal hirtelen megnő a fény mennyisége, az orchidea egyik napról a másikra az eddig megszokott fénymennyiség többszörösét kapja, ez is vezethet a bimbók lehullásához. A bimbóhullás mindenképpen a növényt ért valamilyen stressz-hatás jele. Az orchideám levelén sárga, besüppedt foltok jelennek meg, melyek később megbarnulnak. Mi okozza ezt? Ezt a jelenséget az ú.n. Phalaenopsis-vírus okozza. A növény-vírusok ellen nem rendelkezünk orvossággal, jelenleg ez a betegség nem kezelhető, viszont fertőz. A vírusosság a növény virágzóképességét nem befolyásolja, ezért nehéz megválni egy éppen teljes virágzásban lévő, vagy éppen akkor szirmait bontogató vírusos növénytől. Sajnos, azonban ezt a lépést meg kell tenni, mert az összes környező szobanövényt is megfertőzheti. Időnként gombás-baktériumos fertőzések is előfordulnak a lepkeorchideákon, főleg hűvös-nedves körülmények között. A gombás fertőzéseket megelőzhetjük, ha biztosítjuk a megfelelő légmozgást a növény környezetében, és ügyelünk arra, hogy öntözésnél, spriccelésnél a növény közepében ne álljon meg a víz, mert ez koronarothadást, és a növény pusztulását okozhatja. Az öntözést és a spriccelést a reggeli órákra ütemezzük, hogy estig legyen ideje a növény leveleinek leszáradni.

A lepkeorchideák

ORCHIDEÁK KÖNYVE

A “Cambriák”

A VIRÁGRÓL A kereskedelemben Cambria néven nagyon sokféle, színben, formában, nagyságban különböző hibrid kapható. Honnan ered ez az elnevezés? Az első és egyetlen Cambriát egy belga kertész nemesítette a 20. század elején, több orchidea-nemzetség bevonásával: ez volt a Vuystekeara Cambria ‘Plush’. Ez idő óta nagyon sok több-nemzetiségű hibridet hoztak létre különböző kertészetekben, amelyeknek természetesen van saját nevük, a szerint, hogy mely fajokat vontak be a keresztezésbe. Pl. Belleara, Burrageara, Wilsonara, Odontioda, Odontonia, Ondontocidium, Miltassia, Miltonidium, stb. Mivel kinézetre ezek a hibridek hasonlóak egymáshoz, és főbb vonalakban a tartásuk is megegyezik, így kereskedelmi szempontból a legegyszerűbb volt ezeket a “Cambria” gyűjtőnév alatt forgalmazni. Ezek a hibridek azonos gondozási feltételeket igényelnek, csak aszerint van különbség közöttük, hogy az Odontoglossum felmenőkkel rendelkező hibridek a hűvöset kedvelik, az Ocidium hibridek toleránsabbak a meleg környezet iránt.

A “Cambriák”

ORCHIDEÁK KÖNYVE

A “CAMBRIÁK”

ORCHIDEÁK KÖNYVE

A “Cambriák”

GONDOZÁS Hőmérséklet E hibridek kivétel nélkül a hűvös, páratelt környezetet szeretik, erős légmozgással. Ez azt jelenti, hogy fűtött, száraz levegőjű szobában igen kevés az esély az életben tartásukra. Nagyon jól érzik magukat fűtetlen szobában, üvegezett teraszon, télikertben, ahol a éjszakai hőmérséklet télen 10-13 ˚C, a nappali 16-19 ˚C. Nyáron ezek a hibridek tarthatók kertben, félárnyékos helyen. A túl nagy meleget és a tűző napot nem kedvelik. Páratartalom Környezetükben a levegő páratartalma minimum 60 % legyen, állandó légmozgással, amit lakásban egy kis ventilátorral is könnyen biztosíthatunk számukra.

ÁTÜLTETÉS Évente-kétévente sort kell keríteni az átültetésükre. Túl nagy cserepet ne válasszunk számukra, mert inkább szeretnek “szorongani” a cserépben, szűk helyen bőségesebben virágoznak. Az átültetéshez csak orchidea-ültetőközeget használjunk, ami kertészetekben kapható. Átültetés során lehet a túl nagy töveket kettéválasztani és külön elültetni.

BETEGSÉGEK Meleg, száraz levegőn pajzs- és gyapjastetvek támadhatják meg a Cambriákat. Ha a tetűfertőzést nem sikerül időben felszámolni, az hamar a növény pusztulásához vezet. A leveleken megjelenő apró, barna pöttyök gombás fertőzés következményei. Ebben az esetben gombaírtóval kezeljük a növényt, de csak a szabadban, lakásban semmi esetre sem.

ÖNTÖZÉS ÉS TÁPOZÁS Az ú.n. Cambria hibrideknek a “szülei” Dél-Amerika hegyvidéki területeiről származnak, olykor nagy magasságokból, ahol nagyon tiszta esővíz öntözi őket. Próbáljuk meg ezt az igényüket mi is kielégíteni, a lehetőségeink szerint. A meszes csapvíz csak ideig-óráig elfogadható számukra, ettől hamar elsatnyulnak, tönkremennek. Igaz, hogy ezek a hibridek álgumóval rendelkeznek, amelyek vizet és tápanyagot tárolnak, mégsem szeretik, ha az ültetőközeg kiszárad. A szárazságtól az álgumók összezsugorodnak, és a növény elveszíti virágzóképességét. Állandóan legyen nedves az ültetőközeg, de ne cuppogóan vizes. Tavasztól őszig rendszeresen tápozzuk (hetente) orchidea táppal. Télen elég havonta, hathetente enyhe tápoldatot adni nekik.

A “Cambriák”

ORCHIDEÁK KÖNYVE

GYAKORI KÉRDÉSEK Az új hajtások megbarnulnak, és kirohadnak. A hajtások megjelenésekor különösen gondosan kell öntöznünk a növényt úgy, hogy az új hajtásokat víz ne érje, mert ez okozhatja a pusztulásukat. Az álgumók összerándosodnak. Ennek egyik oka lehet a túl száraz levegő, és a vízhiány, de okozhatja a gyökerek pusztulása is. Ha túl régen volt átültetve a növény, és az összetömörödött ültetőközeg nem engedi levegőzni a gyökereket, azok elrothadnak, és nem tudják tovább táplálni a növényt. Megoldást jelenthet, ha a növényt átültetjük friss ültetőanyagba, egy ideig párás, félárnyékos helyen tartjuk és keveset öntözzük. Az új hajtások megjelenése után lehet bőségesebben öntözni. Ha sikerül környezetünkben megfelelő helyet találni számukra, minimális gondozással évekig gyönyörködhetünk csodálatos virágfürtjeikben.

ORCHIDEÁK KÖNYVE

A Dendrobiumok

A DENDROBIUMOK A VIRÁGRÓL Virágüzletekben, a trópusi orchideák között az egyik leggyakrabban felfedezhető faj a Phalaenopsisok és a Cambriák mellett, a Dendrobiumoké. Érdemes kísérletet tenni velük, és megpróbálni otthoni tartásukat, mert nem igényesek, könnyen tarthatók és könnyen újra virágoztathatók. A legtöbb hibrid évente többször is virágzik, és virágaik több hétig nyílnak. A Dendrobium nemzetség az orchideák között az egyik legnépesebb, 1500 faj tartozik ide. Neve a görög “dendron” (fa), és “bios” (élet) szóból tevődik össze, szószerinti fordításban fán élőt jelent, ami utal a nemzetség életmódjára. A virágüzletek kínálatában rendszerint a Dendrobium phalaenopsis, illetve a Dendrobium nobile típusú orchideák, illetve ezek hibridjei fordulnak elő leggyakrabban.

GONDOZÁS A Dendrobium phalaenopsis kifejlett formájában 60-90 cm magas, a hosszú, egyenes száron két irányban nőnek a húsos levelek. A szár felső harmadán, a csúcshoz közel jelennek meg a virágszárak, melyeken 20-30 virág is nyílhat egyszerre. A virágok színe változatos, a leggyakoribb a lila, vagy a rózsaszín valamelyik árnyalata és a fehér. A virágok hosszú életűek, hónapokig virágoznak. A tartósság a vágott virágokra is jellemző, Délkelet-Ázsiában az egyik legnépszerűbb vágott virág, csokrokhoz, virágfüzérekhez, virágdekorációkhoz gyakran használják. Tartása a mi éghajlatunkon nem túl bonyolult, napos-világos ablakpárkányon nevelhető. Fényigénye magas, különösen az őszi-téli hónapokban igényel sok világosságot.

A Dendrobiumok

ORCHIDEÁK KÖNYVE

GYAKORI KÉRDÉSEK Mért nem virágzik? A virágzás elmaradásának a Dendrobium phalaenopsisok és a Dendrobium compactumok esetében a fényhiány az oka. A Dendrobium nobilék igénylik a hűvös, világos helyen töltött téli pihenőt. Ennek hiányában elmarad a virágzás. Miért megy tönkre rövid idő alatt a Dendrobium phalaenopsis, miért nem sikerül megtartani és újra virágoztatni? Ezeket a növényeket virágzó állapotban árulják az üzletekben. Virágzás után (ez rendszerint tél közepére esik) ezek a növények rövid pihenőt tartanak, amikor csak visszafogottan szabad locsolni, akár egy-két hetes szüneteket is beiktathatunk. Májustól (eredeti élőhelyén ekkor kezdődnek a monszun-esőzések) már bőven öntözhetjük, az sem baj, ha a cserépalátétben áll a víz. A nálunk az elmúlt években rendszeressé váló kánikulai nyarakat kifejezetten szeretik. Igénylik a sok napfényt, minimális árnyékolással. A nyár végére megerősödnek, beérnek az új hajtások, és megjelennek a virágszárak.

Az átlagos fényviszonyú lakásokban növénynevelő lámpa alá helyezve fejlődik a legszebben. Hőmérséklet igénye nyáron 28-30 ˚C, télen 17-24 ˚C. Tavasztól őszig kertben, teraszon is tartható, a szabadon tartást bőséges virágzással hálálja meg. Télen sokkal óvatosabban adagoljuk a vizet, két öntözés között akár ki is száradhat egy kicsit, de sokáig ne szomjaztassuk a növényt, mert ha összezsugorodik a szára, nagyon nehezen regenerálódik. Alulról és oldalirányban hozzák az új hajtásokat, ha jól érzik magukat a helyükön rövid idő alatt tekintélyes példánnyá növekednek. A Dendrobium nobile a hegyvidékek orchideája, a Himalája déli lejtőin őshonos. Hőmérsékleti igénye is ehhez igazodik, télen 9-10 ˚C fok körüli hőmérséklet az ideális számára. A legjobb világos, napos, hűvös lépcsőházban tartani, a fűtött szobalevegőt nem viseli el sokáig. A virágzás megindulásához is a hőmérséklet lehülésére van szüksége. A virágok nem virágszárakon, hanem közvetlenül a leveles száron, a levelek között jelennek meg. A két éves levelek elsárgulnak és lehullanak, ez élettani jelenség ennél a faj-

nál, de a szár maga tovább él, és virágzik. Gyakran teljesen ellepik a virágok a csupasz szárakat. Nyáron szabad levegőn tartható, kertben, vagy teraszon. Ilyenkor gyakran locsoljuk és tápozzuk. Télen, főleg ha hideg helyen tartjuk, függesszük fel az öntözést a virágbimbók megjelenésééig. A nobilék március végén, április elején kezdenek virágozni, de a virágaik május végéig nyitottak. Rengeteg szín variációjuk létezik, akár szín sorozatot is össze lehet állítani belőlük. Mindkét fajra vonatkozik a kétévenkénti átültetés. Az új cserép csak annyival legyen nagyobb, hogy a kétévi fejlődést lehetővé tegye a növény számára, túl nagy cserépben nem érzik jól magukat, lustán virágoznak. Az átültetéshez a virágüzletekben kapható orchidea-ültetőközeg megfelelő. Nagy élmény, amikor otthoni körülmények között sikerül újra virágoztatni a Dendrobiumokat, vigyázat, beléjük lehet szeretni!

ORCHIDEÁK KÖNYVE

Cattleyák és rokonaik

CATTLEYÁK ÉS ROKONAIK

Cattleyák és rokonaik

ORCHIDEÁK KÖNYVE

A VIRÁGRÓL Az “orchidea” szó hallatán a legtöbb ember szeme előtt a Cattleya szép, tölcséres, lila virága jelenik meg. A Cattleyák virágát látni, és illatukat érezni tényleg különleges élményt jelent azoknak, akik lelkesednek a trópusi növényekért. De mi is tulajdonképpen a Cattleya, és hogyan gondozzuk őket, ha szeretnénk minél tovább gyönyörködni csodálatos virágaikban? Az első európai írásos forrás, amely már említi az Európában virágzó első Cattleyát, 1815-ből maradt ránk. E csodás növény egyéb orchideák csomagolásának töltelékanyagaként került kontinensünkre, ahol egy lelkes brit kertész vette észre, hogy a zöld masszában élő növények vannak. Megmentette az első példányt, ami gondosságának köszönhetően ki is virágzott, ez volt a Cattleya labiata. A Cattleya a nevét William Cattley angol botanikus- és orchideagyűjtőről kapta. Ahogy megjelent az angol kertészeti szaklapban (Gardeners’ Chronicle) e növény első leírása, és rajzolt képe, rögtön a ritkaságok iránt lelkesedő angol felső tízezer kedvencévé vált, és

minden pénzt megadtak érte a londoni orchidea-árveréseken. Valóban csillagászati összegekért kelt el egy-egy példány. Szerencsére, napjainkra változott a helyzet. Ma már elfogadható áron lehet beszerezni ezeket a szép, különleges növényeket. A Cattleya hibridek általában közepes, vagy nagy virágúak, könnyebben tarthatóak, mint a botanikai fajok. Sokkal jobban bírják a lakás-körülményeket, kevésbé igényesek a levegő páratartalma, hőmérséklete és a fény mennyisége iránt. A Cattleyákat leggyakrabban a rokon fajokkal keresztezik, pl. a Sophronitissel, aminek a virág gyönyörű pirosas-narancsos árnyalatát, és kisebb termetét köszönheti, vagy a Ryncholaeliával, amely a cattleya-hibridek rojtos-fodros szirmáért felel. A Cattleyák eredeti hazája Közép- és Dél-Amerika, itt is elsősorban Brazília. Általában magasan a lombok között, az ágvillákban telepednek meg, ott élnek, a fényhez közel. Élőhelyükön a nyár csapadékos és meleg, a tél hűvösebb, szárazabb. Ezeket a szempontokat a hibridek tartásánál is jó, ha figyelembe vesszük.

ORCHIDEÁK KÖNYVE

Cattleyák és rokonaik

ÖNTÖZÉS Télen kevesebbet öntözzük, két öntözés között hagyjunk hosszabb szünetet, mert ilyenkor a sokkal kevesebb fény hatására a Cattleyák pihenőt tartanak, növekedésük lelassul, néhány hétre teljesen leáll. Amikor az első hajtások megjelennek, akkor lehet bőségesebben öntözni őket.

ÁTÜLTETÉS Az átültetésre is az új hajtások megjelenésével egyidőben kerülhet sor. Két-három év alatt a Cattleyák rendszerint kinövik a cserepüket, és szükségessé válik az átültetés. Mindig csak orchidea-ültetőközegbe ültessük kedvencünket, ne virágföldbe! Ha túl nagyra nőne a növény, a szétválasztását is az átültetéssel egyidőben lehet elvégezni, és ily módon szaporítható is a Cattleya. Ültető edényként választhatunk akár műanyag, akár agyag cserepet is, de ilyenkor tekintettel kell lenni a két anyag közötti különbségre. A műanyag cserépben lassabban szárad ki a gyökérzet, ezért a locsolással óvatosabban kell bánni. A Cattleyák gyökere akkor fejlődik jól, ha a két öntözés között kiszárad az ültetőközeg. Az állandóan nedves környezetet nem bírják, ilyenkor elrothadnak a gyökerek, elpusztul a növény. Az agyag cserép jobban szellőzik a pórusokon keresztül, ebben hamarabb kiszárad a növény, gyakrabban kell öntözni, főleg nyáron. Előnye az agyag cserépnek, hogy nagyobb stabilitást biztosít, mint a könnyű műanyag cserép. Hátránya, hogy a gyökerek a cserép belső falára teljesen rátapadnak, és átültetésnél leszakadhatnak.

TÁPOZÁS Tápozáshoz folyékony orchidea-műtrágyát használjunk, nyáron minden harmadik öntözésnél, télen havonta, 6 hetente. A Cattleyák szobanövényként is megállják a helyüket, könnyen virágzásra bírhatók, illatosak, és virágzásuk mindig látványos. Ha sikerül a minimális igényeiket kielégíteni, hosszú évekig gyönyörködhetünk virágaikban. Ha lehet, a szabad ég alatt töltsék a nyarat a Cattleyák. A legtöbb nálunk kapható orchidea nagyon szereti a nyári friss levegőt, ilyenkor új erőre kapnak, jobban fejlődnek, és sokkal jobban tűrik a tél viszontagságait, a számukra közel sem ideális környezeti feltételeket. Tavasszal, nyár elején, amikor az éjszakai hőmérséklet sem esik már 15 ˚C fok alá, orchideáink kikerülhetnek a kertbe, teraszra. Mivel az egész hosszú telet sötét szürkeségben töltötték, az első napsugarak könynyen megégetik a leveleiket, ha nem szoktatjuk őket fokozatosan a fényhez. Mindenképpen árnyékos-félárnyékos helyre tegyük, csak a reggeli, vagy a késő délutáni napfény érje közvetlenül a növényt, a déli, tűző napfénytől óvjuk. A kertben jó szolgálatot tesz egy nagy, lombos fa, aminek az alsó ágaira fel lehet akasztani az orchidea cserepeket. Ha nem vagyunk ilyen szerencsések, és nem áll rendelkezésünkre egy lombos fa, akkor keressünk számukra védett helyet, árnyékoljuk őket például raschel hálóval (mezőgazdasági szaküzletekben kapható). A terasz is megfelelő hely a nyaraltatáshoz, ha nem túl huzatos, és nem túl forró. A magasabb emeleteken lévő teraszok, erkélyek már általában túl huzatosak, szárazak és melegek az orchideák számára. Ilyen esetben jobb a lakásban tartani őket nyáron is.

Cattleyák és rokonaik

ORCHIDEÁK KÖNYVE

GYAKORI KÉRDÉSEK Miért nem virágzik? Erre a válasz nagyon egyszerű, kevés fényt kap a növény. Amit az emberi szem világosnak ítél, az a trópusi növények számára majdnem a sötéttel egyenértékű. A Cattleyák a trópusokon az intenzív fényhez szoktak, ezért fontos, hogy minél több fényt biztosítsunk számukra nyáron, lehetőleg a kertben, vagy a teraszon, a déli tűző naptól védve. A virágzás elmaradásának másik lehetséges oka a téli nyugalmi idő hiánya. Télen a Cattleyák 16-18 ˚C-on pihenőt tartanak, ilyenkor kevesebb vizet igényelnek, a tápozást pedig szüneteltetni kell. Ha télen is melegben tartjuk őket a növények legyengülnek, és nem lesznek képesek virágozni. Minél nagyobb egy Cattleya, annál több fényt igényel. Szobai, ablakpárkányon történő tartásra a mini Cattleyákat ajánlom, melyek fényigénye a mi éghajlatunk alatt jobban kielégíthető.

ORCHIDEÁK KÖNYVE

A Papucsorchideák

A PAPUCSORCHIDEÁK

A Papucsorchideák

ORCHIDEÁK KÖNYVE

A VIRÁGRÓL Az egyik, szobanövényként könnyen nevelhető trópusi szépség: a papucsorchidea. Nevét virágja érdekes alakjáról kapta, a két alsó szirom összenövéséből “papucs” forma alakult ki, a felső szirom kiszélesedett, ebből lett a “zászló”. A papucsorchideák virága színeiben is különleges: a zöld, a vajszínű, a rózsaszín, az erős pink, a mélybordó és a sárga különböző árnyalataiban pompázik, fajtól függően. A szirmaik sok esetben mintásak, pöttyösek, csíkosak. Nemcsak virágaik, de a leveleik is lehetnek pöttyözöttek, vagy egyszínű zöldek. A meleget kedvelő papucshibridek pöttyös levelűek, a zöld levelűek hűvösebb környezetet igényelnek, így szobai tartásra a mintás levelű hibridek közül válasszunk.

ORCHIDEÁK KÖNYVE

A Papucsorchideák

FÉNY Mondják, hogy ahol megél a fokföldi ibolya, ott jól érzi magát a papucsorchidea is. Ez így is van! Ha tekintettel leszünk néhány alapvető igényére, hálás növényünk lesz éveken át. Eredeti élőhelyén az erdők altalaján, illetve mohos sziklákon él, így fényigénye nem túl magas. Kedvező számára a keleti, vagy nyugati ablakpárkány. Sokan a lepkeorchideákkal együtt tartják a papucsorchideákat, de ezeknek a kistermetű növényeknek hoszszabb világos időszakra (12-14 óra) van szükségük, mint a lepkeorchideáknak, melyek beérik 10-12 órás fénnyel. Ha ránk köszöntenek a hosszú, sötét, borongós téli napok, pótvilágításra is szükség lehet. Ez nemcsak a papucsorchideáknak kedvez, a szobanövények is hálásan fogadják, mert a fény számukra is elengedhetetlen egészséges fejlődésükhöz.

A papucsorchideák jól érzik magukat egyéb szobanövények társaságában, 40-50 %-os páratartalom már kielégítő számukra. Télen a fűtött lakásokban ezt sem könnyű megvalósítani, de egy kis leleménnyel sikerülhet. Nagyon hatásos, ha a környező szobanövények leveleit permetezzük, akár naponta. Jó megoldás egy lapos tálba nedves agyaggolyókat szórni, és erre állítani orchideánkat úgy, hogy a cserép alja ne érjen a vízbe. Ha több cserép orchideánk is van, akkor célravezető lehet egy kis ultrahangos hidegpárásító beszerzése. Arra ügyelni kell, hogy a papucsorchidea középső levelei közé ne kerüljön víz, mert ez rothadást okozhat.

ÖNTÖZÉS Az orchideák sikeres tartásának egyik fontos tényezője az öntözés. Mivel, mikor és hogyan öntözzünk? A kérdés első felére a válasz, hogy lehetőleg tiszta esővízzel, ha ez nem megoldható, akkor megfelel a desztillált, vagy ioncserélt víz is. Soha ne hagyjuk kiszáradni papucsorchideánkat. Az ültetőanyag a cserépben mindig legyen nedves, de soha ne csuromvizes. A túl nedves közeg ugyanúgy árt az érzékeny gyökérzetnek, mint a kiszáradás. Télen a növény kevesebb vizet vesz fel, így ebben az időszakban különösen óvatosan kell bánni az öntözőkannával. Jó megoldás a növény alá, a cserépalátétbe önteni a vizet, és egy pár óra múlva kiönteni a maradékot. Nyáron akár kétnaponta is öntözhetünk, mert

a melegben, - főleg lakásban tartás esetén - hamar kiszárad az ültetőanyag. Az öntözővízbe tegyünk néhány csepp folyékony orchidea-tápot nyáron minden harmadik öntözésnél, télen havonta egyszer. A papucsorchideák gyökérzete különösen érzékeny az ültetőanyagban kicsapódó tápsókra, ezért a tápozással óvatosan bánjunk. A papucsorchidea virága a levélrozetta közepéből emelkedik ki, egy virágszáron általában egy virág nyílik. A virágzás után a levelek mellett jelennek meg az új hajtások, amelyek 6-8 hónap múlva fognak virágozni. Nyáron kitehetjük a kertbe, árnyékos, fedett helyre. Lakásban tartásnál ügyeljünk arra, hogy soha ne érje a huzat. Egy kis szeretettel és odafigyeléssel sokáig életben tarthatjuk papucsorchideánkat, és gyönyörködhetünk különleges virágaiban.

ÁTÜLTETÉS A papucsorchideák átültetésére évente, általában februárban kell sort keríteni. Ha akkor éppen virágzik, akkor rögtön a virágzás után ültessük át. Megfelel számukra a földi orchideáknak készült ültetőközeg, ami egy kicsit tömörebb, mint amit a lepkeorchideákhoz használunk. Ha éppen ilyet nem kapunk, akkor magunk is elkészíthetjük úgy, hogy az általános orchidea-ültetőközeghez kevés szálasmohát keverünk. Jó hatással van a papucsorchideák fejlődésére az ültetőanyagba kevert kevés porított mészkő, vagy összetört kagylóhéj. Ne ültessük túl nagy cserépbe papucsorchideánkat, és ne ültessük túl mélyre, csak a gyökérszintig. A szaporításra is az átültetésnél kerülhet sor akkor, ha már olyan nagy a tő, hogy a közepénél magától szétesik. Ilyenkor vágjuk ketté a növényt ott, ahol szétválik, és ültessük két külön cserépbe. Átültetés után egy hétig ne öntözzük, utána is csak nagyon óvatosan. Az új hajtások különösen érzékenyek a vízre.

A Papucsorchideák

ORCHIDEÁK KÖNYVE

Az Oncidiumok

AZ ONCIDIUMOK

Az Oncidiumok

ORCHIDEÁK KÖNYVE

A VIRÁGRÓL Az Oncidiumok, akárcsak a Cambriák, vagy az Odontoglossumok, szárgumós, keskeny, puha levelű orchideák. A közkedvelt, virágüzletekben kapható Oncidium hibridek virágai aprók, sárgák, de egy-egy elágazó virágszáron akár 100 is lehet belőlük, távolról olyanok, mint egy nagy, sárga felhő. A virágok közelről inkább apró kis táncosnőkre hasonlítanak. Szülőhazájuk Dél-Amerika, alacsonyabb és hegyvidéki területeken egyaránt előfordulnak, ezért meleg- és hűvös hőmérsékletet kedvelő fajok egyaránt megtalálhatók a nemzetségen belül.

ORCHIDEÁK KÖNYVE

Az Oncidiumok

ORCHIDEÁK KÖNYVE

GONDOZÁS A magas páratartalom fajtól függetlenül fontos a számukra. Fő virágzási idejük őszre és tavaszra esik, de a hidegházi fajok télen virágoznak. A sokak által ismert és szeretett sárga virágú Oncidium hibridek lakásban is tarthatók, nagyon világos, de nem tűző napos helyen. Nyáron kiakaszthatjuk a cserepet egy árnyat adó lombos fa valamelyik ágára, csak ne felejtsük el meglocsolni. Meleg nyári napokon akár kétnaponta is öntözhetjük, az ültetőközeg soha ne száradjon ki, mert a szárgumok megráncosodnak, elveszítik az életerejüket, és képtelenek lesznek új hajtás, vagy virágszár indítására. Ha a lakásban tartott Oncidium nem virágzik, annak rendszerint a fényhiány az oka. Erre a problémára is megoldást jelenthet a kertben nyaraltatás. Tápozása megegyezik a Cambriáknál leírtakkal. Kétévente ültessük át őket orchideák számára készült friss ültetőközegbe, szaporításuk is ilyenkor lehetséges, a nagy, életerős tövek szétválasztásával. Különösen jól sikerült hibrid az Oncidium Sharry Baby. A virága sötét bordó, az illata a Milka csokoládééra emlékeztet. Egy több éves példány már évente akár kétszer is virágzik, hosszú, ívesen lehajló, elágazó virágszárakon. Virágai tartósak, akár két hónapig is gyönyörködhetünk bennük. Az Oncidiumok egyik népszerű és kedves csoportja, az apró termetű Tolumniák. Helytakarékos kis növények, akár lapra kötözve, akár apró cserépbe, jó vízáteresztő orchidea ültetőközegbe ültethetők. Nagyon szeretik a fényt és a párát, ha lakásban tartjuk, a legvilágosabb helyet biztosítsuk számukra. Általában tavasszal, nyár elején kezdenek virágozni, merev, felálló, drótszerű virágszárakon nyílnak a növény termetéhez képest nagy, színes virágok. A virágszárak gyakran el is ágaznak, és magasan a levelek fölé emelkednek. Legtöbbször egész nyáron folyamatosan nyílnak. Szintén az Oncidiumok nemzetségéhez tartoznak a kemény, merev levelű, nagy termetű “szamárfül” orchideák. A levelek szinte közvetlenül a talajból emelkednek ki, a szárgumójuk kicsi és lapos. A levelek 50-70 cm hosszúra is megnőhetnek, húsosak, vastagok, merevek, víz- és tápanyag tárolására szolgálnak. A virágszárak a levelek alapjából indulnak, és jóval a levelek fölé nőnek, gyakran elérik a másfél méteres hosszúságot is. A virágok sárga-barna mintásak, és egy-egy virágszáron 20-25 virág is nyílhat. Nagy, látványos növény amikor virágzik, ez rendszerint ősszel történik. Ezek az Oncidiumok is meleg-igényesek, télen is meleg-mérsékelt hőmérsékleten tartsuk őket. A téli, legsötétebb hónapokban az öntözést csökkentsük a minimumra.

GYAKORI KÉRDÉSEK Miért pöttyösödik az Oncidium levele? Némelyik Oncidiumnál ez faji sajátosság. Másoknál gombás beszűrődés lehet az alap, de ez minden esetben csak esztétikai hiba, a növény egészségi állapotát és virágzóképességét nem befolyásolja. Évek óta van egy Oncidiumom, de még soha nem virágzott. Mi az oka? Mint a legtöbb más orchidea esetében, itt is a fényhiányra kell gondolnunk elsőként. Nyáron lehetőleg a szabadban legyenek az Oncidiumok, kertben, vagy teraszon. Sok fényt igényelnek, csak a legforróbb déli napsütéstől kell védeni őket minimális árnyékolással. A virágzás elmaradásának másik oka lehet a tápozás hiánya. Tavasztól őszig, az új hajtások megjelenésétől a szárgumók teljes kifejlődéséig hetente tápozzuk az Oncidiumot folyékony orchidea-táppal, vagy bármilyen más, orchideák számára készült táppal, amelyben a nitrogén aránya magasabb a másik két összetevőnél (kálium, foszfor). Nyár vége felé áttérhetünk a káliumban gazdagabb virágzásinditó tápoldat alkalmazására. Ha erőteljes, jó állapotú a növény, akkor a virágzás sem fog elmaradni.

ORCHIDEÁK KÖNYVE

Miltoniák és Miltoniopsisok

MILTONIÁK és MILTONIOPSISOK A VIRÁGRÓL A Miltoniák és a Miltoniopsisok Dél-Amerika hegyes-erdős vidékeiről származnak. A leveleik lágyak, világoszöldek, illetve a Miltoniopsisok esetében ezüstös zöldek. A Miltoniák alacsonyabb földrajzi magasságokban élnek, így meleg-igényesek, egész évben 15-30 ˚C az ideális számukra. Télen, a rövidebb nappalok és a kevés fény miatt rövid pihenő időt tartanak, amikor a fejlődésük leáll.

A Miltoniopsisok magasabb hegyvidékekről származnak, így feltétlenül hűvös, páratelt környezetben tartsuk őket. A két faj közül ez utóbbi az érzékenyebb, száraz, meleg levegőn hamar tönkremegy. Mindkét faj virágai laposak, szépen formázottak, az ajak rajzolata különösen látványos, színeik feltűnőek. A kereskedelemben főleg szebbnél szebb hibridjeikkel találkozhatunk. Fő virágzási idejük a nyár vége, ősz eleje, de a Miltoniopsisok az év bármely szakában virágozhatnak.

Miltoniák és Miltoniopsisok

ORCHIDEÁK KÖNYVE

MILTONIOPSISOK GONDOZÁS Hőmérséklet, páratartalom A Miltoniopsisok inkább a mérsékelt-hűvös hőmérsékletet kedvelik, egész évben. Hőmérsékelt igényük min. 15 ˚C, max. 25 ˚C. Lakásban északi, vagy keleti ablakban helyezzük el, ahol csak a kora reggeli, vagy a késő délutáni napfény éri. Fontos, hogy biztosítsuk számára a megfelelő páratartalmat (70-80 %), mert ennek hiányában a levelek harmonika szerűen meggyűrődnek.

ÖNTÖZÉS ÉS TÁPOZÁS Bőségesen és rendszeresen öntözzük a vegetációs időszakban, télen két öntözés között egy kicsit hagyjuk kiszáradni az ültetőközeget. Különösen óvatosan kell öntözni az új hajtások megjelenésekor, mert a túl sok víz hatására ezek könnyen kirohadnak.

MILTONIÁK GONDOZÁSA Hőmérséklet, páratartalom A Miltoniák gondozása lakásban valamivel egyszerűbb, mint hegyvidéki rokonaié. Tolerálják a melegebb hőmérsékletet, de 30 ˚C felett a növekedésük leáll. Hőmérséklet igénye min. 16 ˚C, max. 30˚C. Páraigényüket tekintve is szerényebbek, beérik 55-65 %-os páratartalommal. Megfelelő hely számára a lakásban a keleti, vagy nyugati ablakpárkány. Szereti a fényt, de a tűző nap könnyen megégeti a leveleit.

ÖNTÖZÉSE ÉS TÁPOZÁSA A vegetációs időszakban bőségesen öntözzük, és kéthetente tápozzuk. Általában augusztus körül jelennek meg a virágszárak, és hetekig tart, mire a bimbókból kifeslenek a virágok. Ebben az időszakban virágzásindító tápoldatot használjunk. Télen, a hőmérséklet függvényében ritkítsuk az öntözést. Nyáron mindkét fajt tarthatjuk a kertben is, félárnyékban. Gyors fejlődéssel hálálják meg a szabadlevegőt, a napfényt, a nyári záporokat. Átültetésük ősszel, vagy tavasszal lehetséges, orchidea ültetőközegbe.

KÁRTEVŐK ÉS BETEGSÉGEK Ha nyáron a kertben tartjuk ezeket a növényeket, védjük őket a házas- és meztelen csigáktól, mert a Miltoniák kedvenc eledeleik közé tartoznak, főleg a fejlődő bimbókat harapdálják. A leggyakoribb kártevője e két fajnak a gyapjas pajzstetű, mely a levelek tövénél bújik meg. Ősszel, mielőtt bevinnénk a lakásba a Miltóniákat, feltétlenül permetezzük le őket tetűírtó szerrel. Hűvös, párás, szellőzetlen helyen gombás betegségek támadhatják meg őket, ilyenkor a leveleken barna pöttyök jelennek meg. Változtassunk a növény elhelyezésén, biztosítsunk több friss levegőt a számára. Gombaölő szert csak a legvégső esetben alkalmazzunk, és csak a szabadban.

ORCHIDEÁK KÖNYVE

Vandák és rokonaik

VANDÁK ÉS ROKONAIK

A VIRÁGRÓL A virágüzletekben és a hipermarketek kertészeti osztályain gyakran találkozunk a csupa-gyökér, hatalmas kék, sárga, bordó virágú Vandákkal. A virágok gyakran kockásak, vagy pöttyösek, egy szóval mindent megtesznek, hogy felhívják magukra a figyelmet. A Vandák (és rokonaik, ill. hibridjeik: Ascocentrumok, Asocendák, Vascostylisek, stb.)nem tartoznak a könnyen tartható és olcsó növények közé, de ha sikerül egyre szert tennünk – akár ajándékként is – szeretnénk minél tovább megtartani és lehetőleg újra virágoztatni ezt a növénycsodát.

Vandák és rokonaik

ORCHIDEÁK KÖNYVE

GONDOZÁS Ehhez egy kicsit többet kell tudnunk erről a különleges orchideafajról. Hazájuk a párás-meleg Dél-Kelet Ázsia, főként Thaiföld, Malayzia, Indonézia és a Fülöp-szigetek. Ezen a területen sok a fény, egész évben meleg van, és rendszeres, bőséges a csapadék. A tengerek közelsége miatt a levegő páratartalma állandóan magas. Ezekből az adatokból kell kiindulni. A jó hír az, hogy a Vanda-félék tudnak alkalmazkodni számukra kedvezőtlenebb körülményekhez is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem kell törekednünk arra, hogy a lehető legnagyobb mértékben próbáljuk meg kielégíteni az igényeiket. Minél inkább sikerül ezt megvalósítani, annál biztosabb, hogy életben tudjuk tartani a növényt, sőt fejlődni is fog, és várhatóan a virágaiban is gyönyörködhetünk ismét. Az üzletekben legtöbbször átlátszó üvegvázában árulják a Vandákat, és ezek a vázák láthatóan tele vannak gyökér-

rel. A váza azt a célt szolgálja, hogy a gyökerek környezetében megtartsa a nedvességet és a magas párát, ne engedje túl hamar kiszáradni a növényt. A szabad természetben a gyökerek nemcsak a vízfelvételről gondoskodnak, hanem asszimilálnak is. Ehhez kell a fény, erre szolgál az átlátszó üveg. Ideális esetben rendelkezünk fűtött üvegházzal, akkor nincs szükségünk ilyen kiegészítő eszközökre, eldobhatjuk a vázát, és felakaszthatjuk a Vandánkat az üvegtető alá, hogy télen is minél több fényt kapjon. A vásárlók többségének azonban nem áll rendelkezésére fűtött üvegház, így maradunk a vázánál, ami segít életben tartani a Vandánkat.

Amire vigyázni kell: • Naponta – kétnaponta spricceljük meg a gyökereket, nagy nyári melegben akár naponta többször is. • A váza alján csak minimális víz legyen, amit a gyökérzet egy-két óra alatt felszív. Ne feledjük, hogy a Vanda nem mocsári növény! • Legalább hetente egyszer szakítsunk időt arra, hogy kiemeljük a vázából a növényt, és megmerítsük egy adag enyhén tápoldatos vízben. Hagyjuk egy kicsit lecsepegni, leszáradni, és óvatosan, a gyökerek törése nélkül visszatehetjük a vázába. Ha tudunk olyan helyet biztosítani a növényünknek, ahol legyen a drénréteg. Ha elfelejtjük pótolni a meg tudjuk emelni a levegő páratartalmát, akkor beültet- vizet, akkor előbb-utóbb a gyökerek elhalnak, hetjük egy léckosárba is, darabos ültetőközegbe úgy, hogy és ezzel együtt a növény is leromlik. a gyökerek kilógjanak a kosárból. Ebben az esetben ultrahangos, vagy egyéb párásító berendezést kell üzemeltetni Az elhelyezést ezzel megoldottuk, már csak a növény közelében, naponta alaposan spriccelni a gyöke- egyetlen sarkalatos probléma maradt, a reket, és hetente rendszeresen öntözni. Mivel a gyökerek megfelelő fénymennyiség és –minőség bizebben az esetben szabadon lógnak, és két öntözés között tosítása. Az előzőekben említettem, hogy a meg tudnak száradni, nem fenyeget az a veszély, hogy a Vandák sok fényt igényelnek, kevés fénynél gyökerek rothadásnak indulnak. A vázás megoldásnál ez a nem virágoznak, nem fejlődnek. Fényigényük probléma gyakrabban jelentkezik. 15-20.000 lux, összahasonlításképpen egy átlagos szobanövény fényigénye 8-10.00 lux. Létezik egy harmadik megoldás is, amely az előző két mód- Ezt a fénymennyiséget egy világos szobában szer együttes alkalmazása. Ebben a esetben a léckosárba megkapják a szobanövények, de a Vandák ültetett Vandánkat belehelyezzük a megfelelő nagyságú számára már több fény kell. Ebből a szemnövénynevelő vázába úgy, hogy a váza aljára egy felfordí- pontból ideálisak a tetőtéri lakások, ahol a tott virágcserepet helyezünk, és ennek a tetejére állítjuk a tetőablakon keresztül több a beeső fény, kosárba ültetett Vandát. A váza aljára egy-két centis drén- mint a hagyományos, fali síkban elhelyezett réteget (agyag granulátumot) szórunk, amelyet állandóan ablakok esetében. Még jobb a helyzet, ha a nedvesen tartunk. Azt fogjuk látni, hogy előbb-utóbb a tetőtéri helyiség fürdőszoba ráadásul, ahol gyökerek elkezdenek lefelé, a vízes drénréteg felé törekedni, a páratartalom is magasabb, mint a lakás majd elérik a nedvességet, és onnan kiszolgálják magu- egyéb helyiségeiben. kat vízzel. Ebben az esetben nem kell hetente kiszedni a Vandát a vázából, mert ez a gyökrek sérülésével járna, viszont ügyelni kell arra, hogy a váza alján mindig nedves

ORCHIDEÁK KÖNYVE

Vandák és rokonaik

GONDOZÁS Ha nincs tetőtéri fürdőszobánk, sőt még tetőtéri szobánk sem, akkor marad a pótfény, mint egyetlen elérhető megoldás. A pótfényt mindig a Vanda fölé helyezzük, 30-40 cm magasságba. Fénycsövek közül jó az OSRAM Fluora, vagy Daylight, a hagyományos villanyégők közül azok, amelyek teljes fényspektrumúak, és kifejezetten növénynevelő lámpák. Megfelelő még a LED-lámpa, ebből is az, amely növények számára készült. Egy 15 W-os LED-égő már megfelelő fényt biztosít, és energia-takarékos megoldás. Az egyenlítői országokban, ahol a Vandák élnek, a nappalok és éjszakák hossza majdnem egyenlő, 12-12 óra. Ennyi idejű fényre van szüksége télen is a Vandáknak, amikor a mi éghajlatunknak megfelelően a világos órák száma ennél jóval kevesebb, sőt, ha ködös-szürke a tél, úgy tűnik, mintha ki sem világosodna teljesen. Ilyenkor egész nap szükség van a pótfényre. Amit a mi szemünk világosnak ítél, az a növény fejlődése szempontjából messze nem nevezhető elégségesnek. Ha jön a tavasz, napról-napra emelkedik a fény mennyisége, és ezt a Vandák is érzékelik, ilyenkor szokták hozni az újabb virágszárakat, amiken kialakulnak a bimbók, és hamarosan megjelennek a virágok. Ha olyan szerencsések vagyunk, hogy van kertünk, a Vandákat kitehetjük “nyaralni”. Arra ügyeljünk, hogy nálunk a nyári, déli nap nagyon erős, ez árt a Vandáknak. Lehetőleg olyan helyre tegyük a kertben, ahol kora reggeli, vagy késő délutáni napot kap, de a tűző déli naptól védve van. A nyári szabadban tartást gyors növekedéssel, levél- és gyökérképződéssel hálálják meg. Ha nyáron eléggé megerősödnek, a téli viszontagságokat is jobban fogják bírni. A fentiekből látható, hogy gondoskodást és odafigyelést igényelnek ezek a szépségek, a virágaikat nem adják “ingyen”. Nem tartoznak abba a növénykategóriába, amit leteszünk a szoba egyik sarkába, megöntözzük amikor eszünkbe jut, az átültetéssel nem foglalkozunk, a tápozásról többnyire megfeledkezünk, mégis évekig éldegél szépen, ugyanazon a helyen. Aki Vandát szeretne tartani, ne számítson könnyű sikerre, de a Vandák és rokonaik fantasztikus virágzással hálálják meg a gondoskodást, olyannal, amilyenre egy átlagos szobanövény soha nem lenne képes.