vem_2009_06-07 by Attila Mittl

Alapítva: 2004

2009. augusztus-szeptember VI. évfolyam 6-7. szám

TARTALOM 2-3. oldal 3-4. oldal 5-7. oldal 10-12. oldal 16-17. oldal

Felelõs(?)mûszaki vezetés Értékõrzõ városfejlesztés Interjú Ábrahám Ferenccel Egy figyelemre méltó létesítmény Interjú Temesi Kingával

Vasi Építész és Mérnök Házunk tája

Felelõs (?) mûszaki vezetés Kiss Albert építészmérnök Jó néhányunknak meg van a felelõs mûszaki vezetõi jogosítványa, sokan gyakoroljuk is ezt a tevékenységet. Néha csak papíron, de nem mindig a papírforma szerint. Ugye ismerõs a helyzet: aláírót keresünk. Legtöbbször utólag, de vannak szituációk, nagyobb építkezések, mikor az építtetõ (kivitelezõ) több helyre is kénytelen elõre bejelenteni a mûszaki vezetõ személyét. Felelõs mûszaki vezetõt keresünk, akit be lehet jelenteni, meg a végén aláírja a papírokat, a többit majd megoldjuk. Egy ilyennel találtak meg Körmenden, egy helyi szinten nagyberuházásnak is tekinthetõ termálfürdõ komplexum építése kapcsán. Most még név és cím nélkül, „kitakarva a cégemblémát” írok most tapasztalataimról az érintettek hozzájárulásával. Ne várjanak jogi elemzést, iránymutatást, az élet szülte gyakorlatról lesz szó, tapasztalatokról, tanulságokról.

az építkezés túl nagy falat és felelõsség lett volna, ezért közöltem a feltételeimet: mit mikor akarok látni, elõre egyeztetni, megbeszélni, naplót vezetni, bizonylatokat gyûjteni, stb. Bár kicsit csodálkoztak, hogy nem akarok egyszerûen és könnyen pénzt keresni, de a sürgetõ idõ, a lépéskényszer gyorsan szerzõdéshez vezetett. A munka õsszel elindult, illetve az új olasz kivitelezõvel folytatódott. A munkakapcsolat néhány hét alatt egyre szorosabbá és szükségszerûbbé vált. Íme néhány érdekesség: olasz a beruházó, olasz a kivitelezõk köre. Nincs fõvállalkozó, négy cég társvállalkozásban viszi az építkezést sok-sok olasz és magyar alvállalkozóval. Az olaszok egymás közt intézik dolgaikat, a tervek néha egyik napról a másikra változnak. A magyar mûszaki ellenõrrel és „tervmagyarító” tervezõvel ókor-ókor

Az olasz szakmunkások törzsállománya 8-10 fõ. Bár biztos mindegyiknek meg van a saját szakmája, de az összeszokott csapat nagy gyakorlattal végez kõmûvesmunkát, homlokzati állványépítést, finom tereprendezést, acélszerelést, közmûépítést, betonozási munkákat. Szinte mindenki minden gépet kezel, a szerszámszíjukon a napi munkavégzéshez szükséges összes szerszám ott van. Egy rajzból és néhány utasításból mindenki mindent ért és teszik a dolgukat, fõnök nélkül is. Persze a magyar munkavédelem, pl. a sisakviselet, nem egyszerû dolog, de most már szólás nélkül is rajtuk van a kobak, nem úgy a magyarokon... Mikor az egyik épület vízcsatlakozását magyar alvállalkozók építették, munkagépet kértek az árokásáshoz. Az olasz nem értette minek, hisz a talajszint a véglegesen tervezett terepszint alatt van

Az olasz beruházó olasz kivitelezõje keresett felelõs mûszaki vezetõt, egy debreceni (?) alvállalkozón keresztül akadtak rám. Nem, mint ha nem lenne megfelelõ szakember a taljánoknál, de a papírok honosítása, a kamarai tagság, a hivatalos engedélyek beszerzése annyi idõt vett volna igénybe, ami alatt fel is épül az épület. Na meg helyi tapasztalattal és ismeretséggel rendelkezõ személyt kerestek, mint késõbb kiderült, nagy szükség is volt ezekre. Megbízói oldalról „természetesen” minél olcsóbban, hisz csak a névre és engedélyre lesz szükség, meg néha egy-egy aláírásra, meg ha akarom azért egy-két hetente meg is nézhetem az építkezést, majd õk mindent megoldanak. Ehhez

csak követjük a változásokat. Az információk lassan és csepegtetve áramlanak. Igaz, sok minden csak rájuk tartozik, de egy-két dologról jó lett volna idõben, elõre tudni. A nyelvi nehézségeket egy tolmács segítségével hidaljuk át. Õ a magyar alvállalkozók miatt is állandóan az építkezésen van, bár nem szakmabeli, egyre jobban kénytelen becsiszolódni. Néha közvetlenül és azonnal tolmács nélkül is kell egy-egy munkafolyamatot egyeztetni. Ilyenkor a rajzolás sokat segít, meg a nemzetközi kifejezések és a kéz meg a láb. A telefonomra a legtöbb hívás már régóta a tolmácstól érkezik. Majd minden nap egy-két órát az építkezésen kell töltenem, így a naplóírás is napra kész.

40 cm-rel, fektessék a talajszintre a vezetéket. Bele tellett néhány percbe, mire sikerült megértetni, hogy itt nem csak egy-két évente fagy egy kicsit. Itt nem mediterrán az éghajlat. A hõhíd problémát azonban a mai napig nem sikerült tisztességgel elrendeznünk sem tervezõi, sem mûszaki ellenõri, sem mûszaki vezetõi oldalról még a beruházás olasz vezetetõ tervezõjével sem. A szerkezeteket vasbetonból építik, hõszigetelés pedig itt-ott. Pont a legkényesebb helyeken nincs, vagy szerintünk kevés, fõleg egy nedves üzemû épületegyüttesben kényes lesz a dolog. Tudják, ismerik a jelenséget, de nem tulajdonítanak jelentõséget neki. Majd meglátjuk, de sajnos meg is fogjuk látni. A

Házunk tája Vasi Építész és Mérnök vasbetonépítésben profik. Amit csak lehet, vasbetonból építenek. Gyorsan, precízen zsaluznak, jórészt acélhálóból vasalnak, sokszor a tervnél és a szükségesnél is nagyobb vasmennyiséggel. Egy földszintes 4 m fesztávú kis épület 40 cm széles, 60 cm magas lábazatát is 12-es kengyellel, 16-os hosszvassal szerelték, Biztos, ami biztos, földrengés is lehet. Olaszországban gyakori, de nálunk? Az egyik épület emeletén öntött padló burkolat készült. A mintegy 300 m2-es aljzatot 1x1 m-es négyzethálós lézerszintezéssel vette át a beruházó és a burkolatkészítõ, minden egyes rácsponton mért eredményt jegyzõkönyvben rögzítve. A nagyrészt gipszkarton válaszfalak, falburkolatok átadása, a méretek ellenõrzése is mm pontos lézeres távmérõvel történik. A csapadékcsatorna fektetése is tanulsággal szolgált. A munkaárok fenekére 10-15 cm-es réteg 0-4-es kavicsot terítettek. A csõhossznak megfelelõ távolságra a kavicságyba gyalult fa lécet helyeztek, a szükséges szintre állítva, közte tömörítve és szintre húzva a kavicságyat. Ez után már csak le kellett „szórni” a vezetéket. A vezeték mellett és felette 10 cm-re természetes volt a tömörített 0-4-es kavicstöltés. Majd 10-15 cm CKT betonréteg következett, majd csak ekkor a tömörített földvisszatöltés. Na persze a végleges terepszint alatt 20 cm-re újabb 10 cm-es CKT. Ugye nálunk ez nem így szokás? Mire jó a helyismeret, az ismeretség, hamar kiderült. Munkaterület átadást tartottak, de az idõtakarékosság miatt másnapra szerették volna összehívni a szemlét. Csoda, hogy minden közmûgazdát, útkezelõt, önkormányzatot sikerült délután kettõre a helyszínre csábítani? Talán, de inkább a több, mint húsz éves tapasztalatnak, munkakapcsolatoknak köszönhetõ. De az sem csoda, hogy egy munka közben elõkerülõ közmûvezetékkel kapcsolatos mûszaki megoldásra n.egy telefonhívásra tíz percen belül a helyszínen van a nyilatkozni hivatott mûszaki szakember. És így már az sem csoda, hogy a beruházó is egyre gyakrabban fordul hozzám egy-egy szakhatósági vagy közmûegyeztetés gyors elintézésére. Na meg lecsöppen egy-két kisebb, de gyors tervezési munka is. A megbízás olasz részrõl szükséges magyar bürokráciaként indult. A munka manapság már a megbízó és a beruházó által is elismert és a beruházás szempontjából fontos, és ha valamit el kell intézni, nélkülözhetetlen tevékenység. A beruházás elsõ ütemét év végére szeretnék átadni. Ez jó apropót ad arra, hogy a beruházást már névvel, címmel egy késõbbi lapszámunkban bemutassuk. Igény esetén szakmai látogatást is tarthatunk az építkezésen.

Értékõrzõ

városfejlesztés

Vincze Csaba

Mérsékelt helyi részvétel

A s

25. Országos Mûemléki Konferenciát ez év szeptember elején Szombathelyen rendezték meg. Fiatalabb koromban több ilyen rendezvényen vettem részt, ahol az ország különbözõ tájain élõ lelkes civilek (tanárok, papok, építészek) és a hatóság vezetõi vitatták meg gondjaikat, örömeiket. Ma

A vasiakat városi fõépítészünk képviselte vetített képes elõadással. Vasi témáról szólt római emlékeink tervezõje is, Dr. Mezõs Tamás professzor, aki idõközben a hivatal elnöke is lett. Meggyõzõ érvekkel támasztotta alá az ISIS szentély elbontásának és újabb rekonstrukciójának elvi alapját. (A megtalált homlokzati oszlop átmérõjébõl számíthatók az oszloprend egyéb jel-

is emlékszem két vasira: Henz József plébános úrra, aki néha tréfás stílusban „szedte le a keresztvizet” a mûemléki partnerekrõl lassúságuk miatt, vagy dr. Kiss Gyula tanár úrra, aki fõiskolai belépõ vizsgakérdésként Magyarországot rajzoltatta le, benne Kõszeget és - temploma miatt – Jákot. Ha visszanéznek az égbõl, elcsodálkozhatnak. Mennyivel szervezettebb, profibb és vitamentesebb ma egy ilyen konferencia. Profilja is változott. Az örökségvédelmi hivatal és a fõhatóság képviselõi jöttek le vidékre, ahol a városfejlesztési kapcsolatokat tárgyalták meg fõleg a meghívott fõépítészekkel.

lemzõi, így szinte biztosan 6 oszlopos volt a jelzésszerû helyreállításon még 4 oszlopos ISIS szentély). Meg – úgy sejtem – mára több európai állam is megengedhette magának, hogy márvány rekonstrukciót építsen, mint régen Athénban egy amerikai alapítvány. Most tartunk mi is itt. Kérdés, hogy egy újabb múzeum fenntartásához elég erõsek vagyunk-e? Kevésbé volt meggyõzõ, amit a ferences kerti új - római „történeti játszóparkról” és annak bõvítésérõl (vízemelõ szerkezet, római harci eszközök) adott elõ. Ezen területet kötné össze egy ún. „történelmi sétaút” az ISIS szentéllyel, korábbi kert-hasznosítású tömbbelsõn át. A vitára nem jutott idõ, így nem hangzott el, hogy az a terület

Vasi Építész és Mérnök Házunk tája már rég nem kert, hanem a gyalogos Fõ térhez elengedhetetlenül szükséges parkoló terület. (A sétaút pedig ugyanúgy 3 napig lenne csak eleven, mint a Ferences kert). Érdekes volt az a terv is, hogy vissza lehetne állítani a Kálvária mellett a rómaiak szabadtéri „Quirinus-színházát” vagy amfiteátrumát, föld alatti kiszolgáló terekkel. Meglepetés volt a kutatóknak, hogy mennyire megmaradt a terepen a nézõtér hajdani karéja. Régebbi szombathelyiek nem csodálkoztak, hisz fiatal korunkban még ott ültünk a szabadtéri színpadi elõadáson. Csak amikor az ISIS szentélyhez épített színpad készült, akkor szûnt meg ott az elõadás, majd a ferences kertre „távozott” a színpad. Érdekes, hogy éppen a mûemlékvédelem és mûemlék-hasznosítás érdekében milyen sûrûn kell rekonstruálni és bontani.

Ma az integrált városfejlesztési stratégiák készítésén van a sor. Orosz Bálint, Sopron tervezõje elmondta, hogy a nagy határnyitások óta a város külsõ oldalról bezáródott. A „kedves” szomszédok lezárták a helyi forgalom elõl az ausztriai városkörnyékbe vezetõ utakat, így a belváros élettelenné vált, hisz a fõforgalom meg az elkerülõ úton halad a város mellett. Hatvan középpontjában is üresen áll a Grassalkovits kastély. (Ilyen veszély-gondunk nekünk is van: Savaria szálló, szecessziós diákotthon az adóhivatal mellett, a színház-építési lázban megürülõ színjátszó helyiségek, a volt börtön stb. De ezekrõl szerényen hallgatunk, mintha örökségünk csak a karneválra és a rómaiakra korlátózódna.) Akik nem hallgattak, azok a németek. A „berlini” dr. Brenner János elmondta, hogy a népességfogyás és a válság teljesen átrendezte

Másik: Csak azokat az örökségvédõ programokat lehet sikerre vinni, amelyek a hely szellemébõl fakadnak, és a helyi közösség igényét fejezik ki. A Szombathelynél kicsit nagyobb városok vezetése már arra is rájött, hogy kidolgoztatni is a helyiekkel kell e terveket. Harmadik: A jogi kategóriákban gondolkodó újabb rendezési tervek nem biztosítják a közjót, csak a befektetõ érdekét. Hisz a város érdeke nem a maximális, hanem az optimális beépítés, amit a rendezési terven kellene meghatározni. Negyedik: született egy ún. szombathelyi memorandum 2009 is. Ez ugyanúgy óv, a formailag idegen környezetkárosító új létesítményektõl, mint az „álmûemlékek” építésétõl. Végezetül egy érdekes analógia. Grácban az iparosítással 34 év alatt felfutott a lakosság (1900: 138 ezer, 1934: 207 ezer) Sokkal kevésbé

Bíráló megjegyzések csak a romkerttel kapcsolatban hangzottak el. Valóban csak ott van ma nagyobb látható „in situ” római emlékünk, a sok álom és rekonstrukció mellett. Ezt azonban mentegették képviselõink azzal, hogy a terület egyházi tulajdon, meg különben is sokba kerülne a védõépület kijavítása vagy átépítése. A város más területre koncentrál. A távolabbról jött elõadók több gondról is beszámoltak. Így megtudtuk, hogy Miskolc lakossága 1980-tól 50 ezer fõvel csökkent. Korábbi sorscsapásuk volt a belvárosi zsidó polgárság kiírtása, majd az iparosítással a megmaradt belvárosi lakosság cserélõdése. Most a belvárosiakat segítõ programokkal akarnak életet vinni a történelmi központba. (Pl. a régi portálok visszaállítói adókedvezményt kapnak).

városfejlesztési terveiket. A volt NDK területén a 30 éves háború óta nem volt ilyen népességfogyás. Rendezési terveik e területre 2020-ra 25 milliós lakossággal számoltak, ma örülnek ha lesz 14 millió. A tervekben 1 milliós lakáshiány volt, most 1 milliós lakástöbblet van. Bontják az üres lakótelepi lakásokat és állami (szövetségi és tartományi) támogatási programokat alkottak a belváros és az azt övezõ eklektikus lakó- és üzletnegyedek felújítására. Az állami politika szintjére emelkedett az épített örökség megmentése, jogszabályok segítik e folyamatot. No az elvekben mi is fejlõdünk. Miután sûrû egymásutánban új fõutca és fõtér burkolatokat építettünk, megjelent egy központi ajánlás: hogy kevesebb „csicsa” kellene a térre, és több energia az azt övezõ térfalakra. Végre!

nõtt a következõ 70 évben (2006: 237 ezer). Az ipari termelés is visszaesett, így azután ma már mûemlék üzemeket is bontanak. Viszont a városkörnyéken 140 ezren élnek. A fõ feladat most az õ infrastrukturális ellátásuk és az útépítés. A város lassan már szinte fogy. Állítólag az ókori Savaria is így fogyott el. Tehetõsebb polgárai vidéki birtokaikra költöztek. A fiatalok elvándoroltak a fõvárosba (akkor még nem Budapestre, hanem Rómába). Az öreg kiszolgált katonák még rendeztek nagy ünnepségeket (pl. ISIS temploma körül), meg lelkesedtek a gladiátorokért. Egyiketmásikat egy nemrég talált bicskán is megörökítették. De amikor jöttek a barbárok, és a földrengés, már nem volt eleven a város. Elfogyott a helyi energia.

Interjú Vasi Építész és Mérnök Családi lakóház • Vasvár

„Vállalni kell Óvári Gábor

a karmester szerepét” Ábrahám Ferenc, a Vas Megyei Építész Kamara elnöke

z örömmel és lelkesedéssel végzett munka hitet és erõt ad – vallja Ábrahám Ferenc okl. építészmérnök, aki a tervezésen felül több évtizedes szervezõi, beruházói, és fõmérnöki feladatot is ellátott. Számos épület és ipari létesítmény tervezése mellett jelenleg is több szakmai szervezetben dolgozik. Célja ma is változatlan: az építészet és az építészek társadalmi megbecsülésének elõsegítése, a szakmai színvonal folyamatos növelése. – Szerteágazó érdeklõdését tekintve adódik a kérdés, hogy miért éppen az építészmérnöki pályát választotta?

– Szülõvárosomban Celldömölkön érettségiztem. A gimnáziumban csillagásznak, asztrofizikusnak készültem, a család azt szerette volna, hogy erdészmérnök legyek. Talán ezért, saját akaratomból választottam édesapám szakterületét, az alkotó építést és jelentkeztem az ÉKME (ma BME) Építészmérnöki karára. 1971-ben, diploma után Celldömölkre mentem haza, építési hatósághoz, ahol fejlesztési, beruházási feladatok is hozzám tartoztak. Szép idõszak volt ez. Rajkay Laci barátom, akkor megyei fõépítészként célul tûzte ki, hogy Vas megye minden városában (az akkori nagyközségekben is, mint Celldömölk volt) egyetemet végzett építészmérnök lássa el az építéshatósági feladatokat. Ez sikerült is,

Csermelyi Bandi Kõszegen, Borsos Gyuszi Körmenden, Fazakas Péter Sárváron, jómagam Celldömölkön akkor még tudtunk tenni valamit az építészet, az épített környezet érdekében. – Ha jól értem, ma már ez nem megy egyszerûen. Mi változott meg? – Ma csak a paragrafusok számítanak, az építészet, a hosszú távú fejlõdés érdekei elvesznek. Az egyéni érdekeket ma a politika a hosszú távú társadalmi és emberi értékek elé helyezi. Ennek ellenére tenni kell, mert a jövõ generációja abban az épített környezetben nõ fel, amit ma létrehozunk. Jó lenne, ha az embert is besorolnák a védett állatfajok közé, akkor a környezetet védõk tán gyermekeinkre, a gyermekeink ízlésé-

Vasi Építész és Mérnök Interjú re is vigyáznának. Rajkay Lacitól tanultam meg, erõsödött meg bennem az a ma már sokak által hogy harcolni akkor is érdemes, ha száz célból vitatott elv, hogy az építésznek nem csak tervezcsak egyben is eredményt érünk el. ni, alkotni kell magas színvonalon, hanem akár – Az épített környezet minõségének javí- erõszakkal is, de vállalni kell a karmester szerepét tása a mai rendezetlen viszonyok közepet- az építészeti alkotás létrehozása során a folyate is szívügye. mat valamennyi résztvevõjének koordinálásával. – A gyakorlati munka, a fejlesztési, beruházási, Ahogy a legjobb zenekar is hamisan játszik karmegvalósítási tevékenység mindig jobban vonzott mester nélkül, vagy rossz karmesterrel, úgy mai apai örökségként, mint a tervezés, ezért lehettem 1975-tõl az OTP megyei fõmérnöke. Ez az idõszak a tömeges lakásépítés kora volt és ekkor épültek az OTP városi fiókjai is Celldömölkön, Kõszegen, Szentgotthárdon, Sárváron. Ezeknek a beruházási feladatoknak a szakmai, építészeti irányítása, felügyelete tartozott hozzám. – Önt is elérte akkoriban a nagy építkezések idõszaka, amikor a megye infrastruktúrájának nagy része kiépült. Milyen szerepet vállalhatott ebben a munkában? – Alaposan kivettem a részem ezekbõl a megbízásokból. 1979-ben ugyanis hívtak a Vas Megyei Tanácsra, ahol a megye Tervosztályának fõmérnökeként hasonló, csak sokkal szélesebb körû munkát kellett végeznem. A Epcos A2 csarnok a B2-bõl vezetõ tervezõ Mátis Lajos kórház komplex szülészeti tömb, fedett uszoda, városháza, lakótelepek, települések közintézményei, infrastruktúra-beruházások és még nagyon sok más épület, építmény valósulhatott meg ebben az idõben. (Akkor még Szombathely a megye része volt és nem ellenlábasa) A munka legszebb része az volt, LuK 3-as csarnok hogy építészekkel, belsõépítészekkel, településtervezõkkel, mérnökökkel, kivi- építéseink fiaskói is bizonyítják a karmester szetelezõkkel, üzemeltetõkkel dolgozhattam szoros rep hiányát. Az is igaz, hogy a karmester is csak résztvevõje az alkotásnak, személye is csak egy együttmûködésben és tanulhattam tõlük. – Hogyan változtatta meg ez az idõszak a sok résztvevõ és közremûködõ között és feladaaz életét, szakmailag hogyan foglalná ösz- ta nem a dirigálás, hanem az összehangolás, szervezés. sze ezt a korszakot? – Ez az ars poetica példamutató, de ho– Azt hiszem a mai értékrendem, erkölcsi és szakmai normarendszerem a szülõi nevelésen túl gyan lehet érvényesíteni egy olyan világennek az idõszaknak a terméke. Megtanultam ban, amely éppen erkölcsi szempontból tisztelni a más nézõpontokat, építõ vitában, nem áll a helyzet magaslatán? – Néha szerencsésen alakulnak a dolgok. Egy meggyõzéssel érvényesíteni, szükség esetén módosítani a véleményemet, akaratomat. Ekkor közismert „jóakaróm” közremûködése miatt pél-

dául távoznom kellett a megyei fõmérnöki posztról, de ezért a mai napig is hálás vagyok, nem kellett a megyei rendszer összeomlását megvárnom. Egyébként a mai közigazgatás legnagyobb hibája a megyeellenesség, a kistelepülések karmesterének kiiktatása a rendszerbõl, de ez nem építészeti kérdés, csak analógia. – Az imént már célzott arra, hogy a tervezõasztal helyett a komolyabb szervezési, koordinációs feladatokkal találkozott, aminek aztán késõbb komoly hasznát vehette. Mi volt a nagy váltás hátterében? – A 80-as évek közepétõl kevesebb volt a pénz és több település fejlesztési elképzeléseit külsõ hitel – lízing – igénybevételével tudtuk megvalósítani. Így kerültem szoros kapcsolatba még megyei fõmérnökként a Mélyéptervvel, aki fõvállalkozóként vett részt a megye fejlesztési munkáiban. Távozásom hírére azonnal munkát ajánlottak és így lettem a Mélyépterv nyugat-dunántúli egyszemélyes fõvállalkozója Vas megyében. Közremûködésünkkel valósulhatott meg Csepreg egészségháza, Káld gázellátása és a szentgotthárdi magtártemplom. Ez a munka újabb kihívás volt azon a területen, ahol azért már otthonosan mozogtam. Tervezõket, kivitelezõket, tanácsokat (önkormányzatokat) és banki pénzembereket kellet összehoznom, tevékenységüket összehangolni a cél érdekében. Munkatársaim, munkahelyem Budapesten voltak, irodám a szombathelyi Mélyéptervnél, Válinth Attillánál. Azt hiszem, túl a korábbi ismeretségünkön, ez idõ alatt kerültem még közelebb a mérnöki tevékenység megismeréséhez és az elõzõekben említett karmester szerep fontosságának felismeréséhez. Egyébként az a tény, hogy a beruházási feladatokat választottam, nem jelenti azt, hogy nem terveztem, nem szerettem, szeretem a tervezõi alkotó munkát. Már egyetemistaként, harmadév után vállaltam tervezési feladatokat, munkába állásom után pedig magántervezõként nagyon sok családi ház, üdülõ épült meg terveim alapján. A családi lakóház tervezése a legkedvesebb feladat számomra ma is. Természetesen, ha olyan megbízóra akadok, aki valóban saját magának akar igényes házat építeni, és nem sajnálja az idõt és a közös munkát az elképzelések kiérlelésére. – A rendszerváltás mekkora törést jelentett a korábban kialakított szakmai hátteret tekintve? – 1984-tõl Tegzes Ottóval gmk-ban terveztünk, többek között a sömjénmihályfai Berzsenyi kastély felújítását a SZÜV-nek. A rendszerváltást meg-

Interjú Vasi Építész és Mérnök elõzõen megélénkült a külföldi, elsõsorban osztrák befektetõk érdeklõdése a magyarországi lehetõségek iránt. Mélyéptervesként német nyelvtudásom révén néhány nagy projekttel kerültem kapcsolatba. Hálás vagyok Horváth Z. Kálmánnénak, a Mélyépterv akkori igazgatójának, aki arra buzdított, hogy önálló vállalkozásban, az õ hátterükkel (és az akkori VASÉP hátterével) dolgozzam tovább. Itt is „jóakaróknak” sikerült az életemet helyes irányba fordítani. Inkább az önállóságot választottam és 1989-ben feleségemmel megalapítottuk az Ábrahám Beruházási Tanácsadó és Szervezõ Mérnöki Iroda gmk-t, ma Ábrahám ÁBT Mérnöki Iroda KKT-t, majd 1992ben az Ábrahám Építésziroda Kft.-t. Azóta tervezéssel, mûszaki ellenõrzéssel foglalkozom, abból élek, ez az életem. – Az Ön komplex tervezõi szemlélete mennyire piacképes ma, amikor a szakma általános társadalmi megbecsülése is mélyponton van?

Családi lakóház • Vasvár

– Tervezõként azt szeretem, ha az általam megtervezett épület megvalósításában is részt vehetek, mûszaki ellenõrként, lebonyolítóként. Megbízóim többsége német – osztrák, akik elvárják, hogy az építész ne kívülrõl szemlélje alkotása megvalósítását. Például a német tervezõi díjszabás (HOAI) együtt kezeli azonos súllyal az építésztervezõi és a mûszaki ellenõri tevékenységét. Szemléletemnek és német nyelvtudásomnak köszönhetem, hogy több komoly megbízást valósíthattam meg. Természetesen volt sok ábránd (pl. golfpálya Szelestén, több üdülõfalú, termálhotel Vasváron és Szelestén) de az igazi kihívást a nagy német ipari beruházások tervezése és lebonyolítása jelentette (pl. EPCOS, LuK Szombathelyen).

Ezekben a munkákban adott vezetõ tervezõként Mátis Lajos építész segítséget, akitõl sokat tanulhattam. Természetesen lakó és irodaházat is terveztem, sõt több építész kollégám munkájának megvalósításában is közremûködhettem mûszaki ellenõrként, lebonyolítóként. – Mindezek mellett egyre több szerepet vállalt a szakmai élet szervezésében, társadalmi, érdekképviseleti szervezetek felépítésében és mûködtetésében. A munkából adódott ez a feladat, vagy inkább egy miszsziónak tekinthetõ? – A szakmai érdeklõdésem, a mindenkori munkám az egész építési folyamat figyelemmel kisérése felé terelt és világossá tette számomra, hogy emberi, szakmai kapcsolatok nélkül nehezebb eredményt elérni. Megyei fõmérnökként szoros szakmai és emberi kapcsolatom alakult Fazakas Péter megyei fõépítésszel. Az õ hatalmas szervezõkészsége indított el a szakmai érdekképviseleti munka irányába. 1976-tól dolgoztam

ZOLLSPEED irodaház

mellette, mint az Építéstudományi Egyesület (ÉTE) Szombathelyi Csoport szervezõtitkára. Szerveztük az ÉTE – MÉSZ – MUT - TIT Építészklubját, mely kamaránk szárnyai alatt ma is mûködik. Ugyanígy ma is él a kõszegi Mûszaki Bál, amit a Péter tervezte kõszegi Írottkõ szálloda megépítése után indítottunk el. Szerveztük az akkor korlátozottan elérhetõ nyugati szakmai utakat. Integráltuk a megyén belül a különbözõ szakmai szervezõdések munkáját. Akkor még a vezetõk (politikusok) megkérdezték a megyén belül élõ szakemberek véleményét és elõkészítõ tanulmányokat a szakmai szervezetekkel és nem megyén kívüli magánvállalkozásokkal készíttették el. Péter halála után az ÉTE szombathelyi szervezete elnöke let-

tem és emellett 9 éve az országos szervezet Felügyelõ Bizottsága elnökeként is dolgozom az építõipar és ezen belül az építészet érdekében. – A Vas Megyei Építész kamara akkor a legjobb terep a kitûzött célok elérésére… – A szakmai kamarák létrehozása a szakmai szervezetek álma volt a II. világháború óta. Így mi sem természetesebb, hogy amikor a politika megnyitotta a lehetõséget, az ÉTE színeiben alapító tagja lettem a Vasi Építész Kamarának. Azóta itt dolgozom a szakma érdekérvényesítõ képességének javítása, a tervezõ és szakértõ mérnökök és építészek lehetõségeinek és munkafeltételeinek javítása érdekében. Együttmûködésünk a vasi mérnököket összefogó Vas Megyei Mérnöki Kamarával, a Vas Megyei Kereskedelmi és Iparkamarával és a MTESZ megyei szervezetével országosan is példaértékû. Ma, amikor a magyar építészet az egész építõiparral együtt atomizálódott, még nagyobb a szükség a szakma összefogására, a munka társadalmasítására.

ZOLLSPEED bejárat

– Hogyan foglalná össze az építészetben eltöltött néhány évtizedet? – Az eltelt 38 év számomra élmény volt, és a munkámat mindig örömmel akartam végezni. Akkor is, ha az nem mindig örömteli, de társak, kollégák között, embereken segítve mindig lehet örömet találni benne. Különösen, ha az ember talál magának kedvteléseket, örömszerzõ hobbikat, mint nekem az utazások, olvasás és a fõzés, gasztronómia. Természetesen a család segítõ támogatása, a jó családi háttér nélkül ezt nem lehet elérni. Vallom, hogy az ember nem önmagáért van a világban, és az örömmel, lelkesedéssel végzett munka nem elvesz, hanem hitet, erõt ad.

Vasi Építész és Mérnök Távközlés

Optikai szélessávú Rácz István

infrastruktúra A távközlés rézkorának alkonya

távközlés rézkorát felváltó üvegszálas korba értünk. Magyarországon is bõ két évtizedes múltja van az optikai technológia távolsági jelátviteli felhasználásának, azonban a fényvezetõ kábelek távolsági (gerinc, trönk és körzeti) alkalmazása még nem jelentette a „rézkorszak” végének kezdetét. Az ország távközlési vagyonának túlnyomó része nem a távolsági, hanem a helyi elérési infrastruktúrában van, ennek megfelelõen az igazi korszakhatárhoz akkor érkezünk el, amikor az optikai kábel az elõfizetõ közelében, vagy a telephelyéig, otthonáig is elérkezik.

mintegy 40 %-án hozható létre nagysebességû hozzáférés a különféle DSL technológiákkal. A technológia alkalmazásának határt szab a központtól való távolság is. A fejlesztések következõ lépcsõfoka a DSL technológia és valamely optikai technológia kombinációjával oldható meg. Tehát elindult egy folyamat, mely az optikai szálat minél közelebb viszi az elõfizetõhöz. - koaxiális kábel felhasználásával mûködnek a KTV kábelmodemes technológiák. A KTV hálózatok többségükben HFC típusúak (Hibrid Fiber Coax – hibrid üvegszál-koaxiális) azaz optikai és koaxiális kábelekbõl épül fel. A fejállomáshoz optikai gyûrû csatlakozik, amelyen a programokat nagy távolságra el lehet

van a lehetõség a visszirányú kommunikációra. Ehhez csillagpontos kábelhálózati struktúrát kellett kialakítani, és az erõsítõkben kétirányú erõsítést alkalmazni a lefelé, illetve a felfelé irányuló kommunikációra használt frekvenciasávokhoz. Az új hálózatok már eleve csillagpontos rendszerben épültek. Az internet és telefon szolgáltatások nyújtásához a fejállomáson be kell táplálni az Internet forgalmat, kapcsolódni kell a telefonhálózathoz. Az adatkommunikáció a DOCIS/ Euro-DOCIS szabványú kábelmodemeken keresztül történik. Az internet le- és feltöltési sebességek szakadatlan növekedése – hardverek és szoftverek fejlõdése – az átviteli utak folyamatos sávszélesség növekedését igénylik

Vezetékes szélessávú hozzáférési hálózati technológiák Ezen technológiák felosztását általában a helyi hozzáférési (elõfizetõi) hálózatban kiépített fizikai hordozó szerint végezhetjük el: - sodrott érpáron mûködõ telefonhálózatok vezetékein korábban csak telefonszolgáltatást nyújtottak a szolgáltatók. Miután a lakossági felhasználókig kiépített vezetékes hálózatok legköltségesebb ré1. ábra Példa a csillapítás- és OTDR-es mérés végzésre. sze az elõfizetõi hurok, ezért a szélessávú hozzáférés biztosítására az amúgy is meglévõ sodrott érpáras juttatni. Az optikai hálózatból optikai csomó- optikai kábeles összeköttetések szinte kábelek felhasználásával fejlesztették ki a kü- pontokon (hub) csatolják ki a jelet a koaxiális korlátlan sávszélességet kínálnak, a sebessélönféle DSL (Digital Subscriber Line – digitális lefedõ hálózatra, amely már az elõfizetõkhöz get a végponti elektronikus berendezések elõfizetõi vonal) technológiákat. juttatja el mind az analóg, mind a digitális TV korlátozzák, illetve határozzák meg. Ezért széA gyakorlati tapasztalatok azt mutatták, mûsorokat. Az internet és a telefon szolgáltatás les körben ezt a technológiát tekintik a széleshogy egy kábelen belül a sodrott érpárak akkor lehetséges a KTV hálózatokon, ha meg- sávú hozzáférés végsõ megoldásának. Hátrá-

Távközlés Vasi Építész és Mérnök nyuk, hogy jelenleg a beruházás jelentõs költségráfordítást igényel. Ezért a fényvezetõs technológiák használhatnak tisztán optikai megoldásokat, valamint fényvezetõs (optikai) és rézvezetõs (DSL) megoldások kombinációját. Ilyenek pl: < FTTH (Fiber to the Home) megoldás beviszi az otthonokba az optikai végpontot. < FTTB ( Fiber th the Bulding) megoldásnál az épületekben helyezik el az optikai végpontot (ONT), az épületen belüli szétosztás már nagysebességû rézalapú megoldás, például VDSL2,vagy ethernet. Az optikai elosztó hálózatok passzívak és aktívak is lehetnek. A passzív optikai hálózat (PON-Passive Optical Network) pont- multipont architektúrájú. Az elosztó hálózat passzív optikai osztók (splitterek) és más egyéb passzív komponensekbõl áll. A splitterek az elõfizetõk felé (downstream) szétosztják a lézerfényt több optikai szál között. Splitterek alkalmazott osztásarányai: 1:2; 1:4; 1:8; 1:16; 1:32; 1:64. Felfelé irányban (upstream) pedig a végpontok idõosztásban közösen használnak egy optikai szálat. Az FTTH hálózatok tervezés, építése, engedélyezése – az épületek eléréséig - lényegében nem különbözik a jelenlegi fényvezetõs hálózat tervezési építési és engedélyezési gyakorlattól. A városok belterületei szakaszain – ahol korábban kiépült a kábelek részére az alépítmény hálózat – ott a meglévõ védõcsövekbe az optikai kábelek részére béléscsövek behúzása történik. Kültéren (az alépítmény hálózatban, illetve légkábeles szakaszoknál) az egyetlen különbség az, hogy az FTTH hálózat megvalósításához szükséges passzív optikai teljesítményosztókat is meg kell tervezni, a kivitelezés során el kell helyezni. Kétszintû teljesítményosztó esetén az elsõ szintû osztót egy épületcsoporthoz viszonylag közel elhelyezkedõ optikai kötéslezáró szerelvénybe célszerû beépíteni. Azokon a nyomvonalakon, ahol a korábbi években nem épült csõhálózat –mivel a QV réz kábelek közvetlenül a földbe fektetve kerültek elhelyezésre – ott általában a meglévõ kábelek nyomvonalán – új védõcsõhálózatot kell tervezni, és az optikai kábeleket ezekbe lehet behúzni. Az FTTH hálózat összességében: a központban elhelyezett OLT-t, a szintén ott lévõ optikai rendezõt, a kültéri kábelhálózatot (törzs és szétosztó hálózat), az optikai kötéslezáró sze-

relvényt, a benne elhelyezett teljesítményosztót, az épületben elhelyezett - a második szintû teljesítményosztót is magában foglaló – falidobozt, a felszálló kábelt, az elõfizetõi kábelezést (ebbe tartozik a felszálló kábeltõl az elõfizetõi végpontig való eljutás), az elõfizetõi végzõdtetõ falidobozt és az elõfizetõnél lévõ ONT-t foglalja magában. A rendszertechnika tervezésénél legfontosabb jellemzõ a hálózat csillapítása az üzemi hullámhosszakon. Ezt a paramétert a fényvezetõk csillapítása mellett a hálózatban elhelyezett passzív osztók befolyásolják alapvetõen. A nagysebességû hálózatokban az átvitelt döntõen befolyásolják a fényvezetõk különféle diszperziós tulajdonságai. A hozzáférési hálózatban jellemzõen elõforduló rövid (<20km) távolságok és a jelenleg alkalmazott 2,5 Gbit/s-nál alacsonyabb bitsebességek miatt a diszperziók számottevõ hatásával nem kell számolni. Problémát okozhatnak a hálózatban fellépõ reflexiók, legalábbis a hálózat központ oldali részén.

zésekor az optikai szinteket ellenõrizni kell. Az optikai szintek megfelelõek, • ha az 1490 nm-en mért teljesítmény legalább 2 dBm-el nagyobb, mint az alkalmazni kívánt ONU/ONT egységre specifikált vételi érzékenység, • ha az 1550 nm-en mért teljesítmény legalább 2 dBm-el nagyobb, mint az alkalmazni kívánt KTV célú O/E átalakítóra specifikált minimális optikai szint, • ha az 1310 nm-en mért teljesítmény legalább akkora, mint az alkalmazni kívánt ONU/ONT egységre specifikált minimális adási szint.

Létesítés utáni átadás-átvételi mérések A hálózat létesítés utáni átadásakor az üzemi hullámhosszakon 1310 nm és 1490 nm-en optikai adó-vevõ párossal két irányból meg kell mérni a hálózat csillapítását. A telepítés utáni csillapítás mérést az utolsó osztási szint után, a felszálló legfelsõ (legtávolabbi) kiágazási pontjánál végzik el. OTDR mûszerrel történõ mérést a fent említett SC/APC csatlakozóval ellátott pontról végzik a központ irányába (lásd 1. ábra). A mérést 1625 vagy 1650 nm hullámhosszon történik. Az OTDR mérés arra alkalma,s hogy vannak-e a vizsgált hálózatrészen reflexiós helyek, olyan helyen csillapítás lépcsõk, ahol azok nem lehetnének. Ilyen értelemben egy átfogó képet ad a létesítés minõségérõl és referenciaként jól használható egy esetleges hibaelhárítás során. A mért csillapítás értékek megfelelõek, ha a hálózatra számított csillapítás értékeket nem lépik túl 1,5 dB-nél nagyobb mértékben. A beiktatási csillapítás semmiképpen nem megfelelõ, ha a csillapítás érték 1310 nm-en nagyobb mint 26 dB.

2. ábra „PON teljesítménymérõ” elvi felépítése

ONU/ONT egységek üzembe helyezésekor végzendõ optikai mérések Az aktív végponti eszközök üzembe helye-

Mûködõ PON rendszerben a hagyományos optikai teljesítménymérõ mûszerrel az optikai szintek megmérése nem lehetséges. A problémákat az egy fényvezetõs rendszer, az irányonként különbözõ hullámhosszak, az OLT-k irányába küldött börsztös forgalom okozza. Ráadásul a rendszert megbontva a rendszer adott ága leáll, márpedig a hagyományos optikai teljesítménymérõ csatlakoztatása másképp nem lehetséges. A teljesítményszintek méréséhez ezért speciális a fényvezetõ szakaszba iktatható teljesítménymérõt kell használni. A szálba iktatott mûszer 1…2 dB beiktatási csillapítás árán képes a két irány hullámhosszainak szétválasztására és a börsztös forgalomra szinkronizálva az ONUkból származó teljesítmény megmérésére. A „PON teljesítménymérõ” folytonossá teszi a fényvetõszálat az OLT és az ONU között. A beépített optikai szûrõk és szinkronizáló elektronika képessé teszik a mûszert az 1310, 1490, 1550 nmes hullámhosszak egyidejû megmérésére (2. ábra). A módszerrel az elõfizetõi (ONU/ONT) oldalon ellenõrizhetõk az optikai szintek, ott ahol még csak egy ONU/ONT forgalom van. Egyelõre nincs alkalmas mérõmûszer több ONU/ONT börsztjeinek megkülönböztetett mérésére.

Vasi Építész és Mérnök A titkok háza

Egy figyelemre Balogh Péter

méltó létesítmény Saághy István Erdészeti Információs Központ

Ritkán esik meg szakmánkban, hogy egy tervezõ szinte érintetlen zöld környezetbe szabadon álló épületet tervezhet, amely ráadásul rendeltetésénél fogva is kapcsolódik környezetéhez, az egykori – most felújított – õsparkhoz. Az pedig még ritkábban fordul elõ városunkban Szombathelyen, hogy a megvalósításra kiírt pályázatot helyi tervezõ és helyi kivitelezõ nyeri el!

Az elmúlt évben készült el a Szombathelyi Erdészeti Zrt. új irodaháza az arborétum szomszédságában lévõ eladdig elhanyagolt telken, amely valaha, a szebb idõkben a Saághy birtok értékes része volt. A klasszikus irodaház említése itt talán nem is helyénvaló, mert az épület ennél több. Megtalálhatók benne ugyan az intézmény mûködéséhez szükséges irodák és kiszolgálóegységek, mellettük ugyanakkor kiállító-helyisé-

gek, konferenciatermek, tárgyalók, oktatószoba és egy részben zöld tetõs tetõterasz adják azt a többletet, amellyel az épület használati értéke jóval az átlag fölé emelkedik. Alaprajzi elrendezését tekintve egy észak-déli tengelyre szerkesztett, középfolyosós, hosszfõfalas, háromszintes épületrõl van szó, egyszerû és áttekinthetõ alaprajzzal, amelyen szigorú rend uralkodik. A kertkapun belépve messzirõl feltûnik a déli ol-

Építészet Vasi Építész és Mérnök dalon kialakított hívogató bejárat, amely a legfelsõ szint 8,00 méteres elõrecsúsztatásával egyszerre kap hangsúlyt és védelmet a nap és az esõ ellen, míg az alátámasztó oszlopok mintegy az „erdõ” folytatásaként jelennek meg, egybekapcsolva épületet és környezetét. Az elõcsarnokból széles üvegfalon át jutunk a 7,10 méter széles középfolyosóra, amelyrõl két oldalon nyílnak az irodák, míg középen úsztatva egy irattár, tárgyaló és teakonyha helyezkedik el. Ez utóbbiból közvetlenül ki lehet lépni a szabadba, ugyanis

a középfolyosó a tárgyalóval azonos szélességû, 3,54 méteres sávja nem fut ki az oldalsó traktusok végéig, hanem rövidebb, így egy észak felé nyitott „szurdokszerû” udvar jött létre, ahova ki lehet ülni (pl.: cigarettázni) és amely egyben a bevilágítást és a füstelvezetést is biztosítja. A 2. szint lényegében hasonló az elõzõhöz, az eltérés annyi, hogy a tárgyalónak csak vizuálisan van külsõ kapcsolata. A 3. szint viszont lényegesen eltér az alsóktól. Egyrészt keskenyebb és a tömeg el van csúsztatva dél felé, így alakult ki az „U” alakú, panorámás tetõterasz és a beállós bejárat árnyékolása és védelme. Másrészt

Vasi Építész és Mérnök Építészet szerkezetileg sem jelent folytatást, ugyanis két párhuzamos, pilléreken nyugvó vasbeton fõtartót iktatott be a tervezõ, amelyre enyhe hajlású tetõt ültetett bevilágítókkal. Az alaprajz lényegében itt is középfolyosóról nyíló helyiségekbõl áll össze, de itt nem a cellaszerû irodák sorakoznak, hanem az északi oldalon egy 133 m2-es konferencia-

Külsõ megjelenésében az egyszerû, határozott kontúrokkal rendelkezõ épület tömege nem kíván uralkodni a környezetén, hanem szervesen illeszkedik ahhoz. Jól érvényesül a külsõ és belsõ tér vizuális kapcsolata, amely a transzparencia révén fõleg az elõcsarnok, a lépcsõtér, a kiállító-helyiségek és a konferenciaterem esetében

hangja, a lépcsõtér csomópontjai (pl.: orsótér!), a tetõterasz padozata, vagy a kerítés bejárati szakaszának ötletes, helyhez illõ megoldása tanúskodik az igényes munkáról. Színvonalas a környezõ park kialakítása, amely a célszerûen vezetett utakkal, szép gyepfelületeivel, „játékos” faépítményeivel és fõleg jó áttekinthetõségével kel-

terem van, amely kettéosztható mobil falakkal, kapcsolódik hozzá egy teakonyha és oktatószoba. A déli oldalon két kiállító-helyiség szolgálja az oktatást és a látogatókat. Természetesen minden szinten a szükséges kiszolgálóegységek (wc, mosdó, raktár, dohányzó, lift stb.) biztosítottak. A számos egyeztetés során kiérlelt alaprajz feltehetõen jól szolgálja összetett funkcióját, de ezen felül még számos esztétikai és építészeti értékkel rendelkezik.

mutatkozik meg. A kedvezõ hatást a jól megválasztott anyagok és szerelvények is segítik. A külsõt a klinkerburkolat, a lazúros fafelületek, és az üveg határozza meg, a belsõt pedig igényes hidegburkolatok (folyosó, teakonyha), furnérozott ajtók és textiltapéta teszik kellemessé. Erénye az épületnek, hogy a részleteket is gondosan oldotta meg a tervezõ és a kivitelezõ is. A burkolatok kiosztása, a különbözõ anyagok találkozásai, a hézagok kezelése, a színek össz-

lemes és tanulságos élményt nyújt a látogatóknak, gyermeknek és felnõttnek egyaránt. Túlzás nélkül állíthatom, hogy a tervezõ és kivitelezõ jó együttmûködése révén Szombathely egy kiemelkedõ és szerethetõ építészeti értékkel gyarapodott, amelynek a városismertetõ kiadványokban is helyet kell kapnia. Tervezõ: Egri Balázs, Kivitelezõ: Tender Kft., Belsõépítész: Tóth Péter, Kiss Dániel

In memoriam Vasi Építész és Mérnök

Dr. Gerõ László emlékezete 1909-1995

Balogh Péter

alószínû, hogy igen kevesen tudják még a helyi szakmabeliek közül is, hogy a magyar mûemlékvédelem egyik vezéregyénisége, Gerõ László, száz éve, 1909. május 24-én Szombathelyen született. Szülei ekkor a Széll Kálmán utca 11. alatt laktak, a Kopfensteiner-féle bérházban. Édesapja kataszteri segédmérnök volt, s valószínû, hogy tõle örökölte mûszaki érdeklõdését, amely késõbb a mûemlékvédelem terén teljesedett ki. Építészmérnöki oklevelét 1932-ben szerezte meg a Budapesti Mûegyetemen, majd 1935-ben a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasaként Róma városépítészetét, palotáit és templomait tanulmányozta. Különösen a magyarok nemzeti temploma, a Santo Stefano Rotondo kutatásába mélyedt el, s talán ezzel jegyezte el magát a mûemlékvédelemnek. Ettõl már egyenes út vezetett elsõ jelen-

véhez. Legjelentõsebb közülük a budai középkori vár rekonstrukciója (1953-61), de õ tervezte Budapesten a belvárosi templom (1948), a badacsonyi Szegedy Róza-ház (1949), a sárospataki Vöröstorony (1950), a siklósi várkápolna és fegyver-

munkák sora pl. Az építészeti stílusok (1957), Magyar mûemléki ABC (1984), Mûemlékrõl mindenkinek (1987), Felfedezõ úton épületeink között (1966) stb. Ezeken kívüli tanulmányok és cikkek sokasága került még ki tolla alól, amelyeket nagyfokú szak-

A budai királyi palota nagyterme

A szombathelyi püspöki palota

Az obudai katonai amphiteátrum rekonstrukciója

tõs, ma is példaértékû munkájához, az óbudai római amfiteátrum romjainak restaurálásához és bemutatásához 1941-ben. A világháború után különbözõ beosztásokban dolgozott, többek közt 1957tõl éveken át irányította az Országos Mûemlékvédelmi Felügyelõség Építési Osztályát. Munkássága a korszerû magyar mûemlékvédelem elméletének és gyakorlatának kidolgozására és alkalmazására irányult. Ennek érdekében rendkívül sokoldalú tevékenységet fejtett ki. Mint alkotó tervezõnek számos mûemlék konzerválása és helyreállítása fûzõdik ne-

terem (1957), a sopronbánfalvai Mária Magdolna templom (1950) helyreállítását, s végül tervezõi munkásságának megkoronázásaként a római Szent Péter bazilika grottájában kialakított „Magyarok kápolnáját” tervezhette meg 1980-ban. Szinte egyedülálló szakirodalmi munkássága, amelynek egyik vonulata a tudományos, pl. a budai vár helyreállítása (1951), Magyar városképek (1953), Építészeti mûemlékek feltárása, helyreállítása és védelme (1959) vagy a Városépítészetünk (1975) címû kötetei, míg a másik népszerûsítõ és ismeretterjesztõ

mai igényességgel, olvasmányos stílusban írt. Köteteit maga illusztrálta. Ide kapcsolódik az általa 1957-ben alapított Mûemlékvédelem c. folyóirat, amelyet magas színvonalon , egyéni módon szerkesztett egészen 1944-ig. Ebben különösen értékesek voltak kitûnõ könyvismertetései, amelyek széleskörû tájékozottságról és nyelvtudásról tanúskodnak. Mint egyetemi magántanár 1948-tól rendszeres óraadója volt a Mûegyetemnek a mûemlékvédelem témakörében, amelynek során sok tanítványt és barátot szerzett a mûemlékek ügyének. Akik még ismerhettük és hallgathattuk, soha nem felejtjük el elegáns megjelenését, könnyed és világos stílusát, krúdys humorral fûszerezett kitérõit és anekdótáit, ugyanakkor határozott véleményformálását. Neve fogalommá vált a szakmában, ezt jelzik kitüntetései is: Ybl-díj (1959), Herder-díj (193), Államidíj (1973), Pro-Urbe díj (1985), Köztársasági Érdemrend (1994). 86 éves korában hunyt el, százak kísérték utolsó útjára a Farkasréti temetõben. Jó lenne, ha szülõvárosa egy emléktáblával emlékezne rá.

Vasi Építész és Mérnök Szabványok

Gondolatok az EUROCODE Lõrincz Csaba

szabvány bevezetése kapcsán.

„ Hajt az idõ gyorsan- rendes útján eljárHa felülünk felvesz, ha maradunk nem vár, Változik a világ, gyengül ami erõs, És erõs lesz, ami gyenge volt azelõtt.” (Arany János)

„A fenti ma is aktuális szavakat annak a Nagy Lajosnak a szájába adta a költõ, akinek uralkodása alatt Magyarország az akkori Európa sikeres, gazdag és megbecsült része volt. Most, amikor hazánk az Európai Unió egyenrangú tagja, hasonló kihívás elõtt állunk: sikerünk és megbecsültségünk nagymértékben attól függ, hogy miképpen találjuk meg helyünket a gyorsan változó világban. A kihívás szûkebb szakmánk, a tartószerkezeti tervezés területén is érvényesül. A gazdasági-politikai környezet változása, a tartószerkezetekkel szembeni minõségi elvárások szigorodása, a hatalmasra nyílt európai piacra való bekerülésünk és az ezzel járó konkurencia, az egységes európai tervezési elõírások (az úgynevezett Eurocode-ok) megjelenése, alkalmazása, a számítástechnika minden területére kiterjedõ meghatározó térhódítása, mindmind arra ösztönöz, hogy korábbi nem lebecsülendõ eredményeinket nem megtagadva, az új helyzethez és kívánalmakhoz igazodva újrafogalmazzuk a tartószerkezetek méretezésére vonatkozó ismereteinket, szabályainkat és tevékenységünket. Az épületek tartószerkezeteivel szemben támasztott legfontosabb követelmény, hogy a rájuk ható terheket és hatásokat biztonságosan elviseljék, az ezekbõl keletkezõ igénybevételek, alakváltozások, avagy az Eurocode kifejezésével élve: a „hatáskövetkezmények” se az épület állékonyságát, se a használhatóságát ne veszélyeztessék. Az Eurocode-ok számos olyan részletes, új információt tartalmaznak, amelyekkel az egyes szerkezetek számítása pontosabban, megbízhatóbban végezhetõ el. (Sok, nagy modellen végzett kísérlet

szolgált alapul az EC kidolgozásakor, a számítási elméletek fejlõdtek…stb.) „Több olyan kérdés is bekerült a szabályzatokba, amelyekkel a magyar elõírás nem, vagy csak érintõlegesen foglalkozott. Az Eurocode-ban a terhek oldalán megjelenõ magasabb biztonsági szint, valamint a szigorúbb terv- és mûszaki ellenõrzésre való közvetett ösztönzés költségesebb, de megbízhatóbb szerkezeteket eredményez. Az új, egységesen kezelt terminológia és jelölésrendszer az európai (és magyar) statikus társadalom számára az egységes szemléletet és a közös szakmai nyelv ígéretét is magában hordozza. Nem hallgathatók el azonban a problémák sem. A túlzott méretûre duzzadt és a szigorú formai követelmények miatt rengeteg sztereotip ismétlõdést tartalmazó szabványtömeg nehezen kezelhetõ, a rengeteg kereszthivatkozás rontja az áttekinthetõséget, az elõírások sorában pedig ömlesztve jelentkeznek a gyakorló statikus számára feltétlenül szükséges, gyakran elõforduló, valamint csak a specialisták és elméleti szakemberek számára szóló ritka, különleges problémák. Emiatt a szabványok közvetlen használata- legalábbis az azokkal való ismerkedéskor és tanuláskor- igen nehézkes.” Járjunk el tanfolyamokra, vegyünk vékonyabb szûkített kiadványokat, de az is örömteli, hogy a kamara kötelezõen elõír EC tanfolyamokat. Az MSz utolsó komolyabb, teljes körûen fejlesztett kiadása 1986-ban történt, azóta kisebb módosítások érték. Néhány fejlettebb európai ország folyamatosan közelítette az EC-hez a szabványait, és lassan pl. a DIN is hasonlít hozzá, így pl. a német mérnökök átállása könynyebb lesz, mint a magyaroké, hisz a mi szabványunk e téren nem nagyon változott, - talán, mondván „lóra magyar” , mikor bevezetik akkor felpattanunk az európai vonatra? Így nehéz lesz, fõleg akkor, amikor sajnos az EC jelentõs része nincs magyar nyelvre lefordítva, áruk magas.

„Esetenként az új európai szabályozás az eddigi elõírásoknál szigorúbb feltételeket támaszt, és a biztonság növelésére törekszik. Ez sok esetben a tartószerkezetek méreteinek növelését, vagy jobb minõségû anyag alkalmazását teszi szükségessé, mely a költségek növelését eredményezi. ”Gyakorlati példa : míg a tömör gerincû I tartós egy nyílású acél portálkeretek esetében ez kb. 4-5 %, a rácsos tartók esetében 15-20% is lehet az anyagszükséglet, és a munkamennyiség-növekedés. Vasbeton szerkezetek esetében az l/500- as lehajlási korlát, az MSz-ben alkalmazott l/250hez képest szigorúbb követelmény, bár ezt az EC Nemzeti Mellékletében lévõ javaslat megengedi. „Az EC a Nemzeti Melléklet feladatává tette bizonyos konkrét adatok megadását vagy pontosítását, ill. kiegészítõ írásokat közöl a hazai építési viszonyoknak megfelelõen.” Tervek szerint az Eurocode teljes körû bevezetése 2010-re megtörténik, az összes tartószerkezeti nemzeti szabvány visszavonásra kerül. A sok ezzel kapcsolatos kérdés közül egy: de hogyan tervezzünk késõbb átalakításokat, bõvítéseket olyan épületnél, melyet korábban a Magyar Szabvánnyal terveztünk? Logikusnak tûnõ válsz az MSz-szel, azonban a jelenleg használható, de nem hatályos MSz a tervezés során nem keverhetõ az EC-vel, tehát nem lehet olyant tenni, hogy keverve számolunk a két szabvánnyal, pl. mindig azzal, amivel gazdaságosabban lehet. Akkor mi lesz késõbb, mikor már csak az EC lesz érvényes szabvány. A méretezés során az adatok három csoportjával találkozunk: a szerkezetekre mûködõ hatások (terhek) jellemzõi (nagysága, a szerkezeten való elhelyezkedése, mûködésének idõtartama vagy gyakorisága…stb.), a szerkezeti anyagok mechanikai jellemzõi (szilárdsága, rugalmassági modulusa stb.), a szerkezet, illetve szerkezeti elem geometriai adatai (hossza, keresztmetszeti méretei stb.).

Szabványok Vasi Építész és Mérnök Emellett fontos jellemzõje a méretezési módszernek az, hogy a szerkezet állapotát a vizsgálat során rugalmasnak, vagy képlékenynek tekintjük. Az EC a képlékeny alapon való tervezést sok esetben alkalmazza, ajánlja. Vajon mi módon lehet ellenõrizni az EC alkalmazásának betartását, milyen szervezet fogja ezt megtenni? Fontos lenne ez a tisztességesebb verseny miatt is, félõ, - ha ez emberi erkölcsi kérdés marad csak – itt a válság , vagy „álság” közepén, nem lesznek-e olyan mérnökök, akik a régi módon, alacsonyabb biztonsági szinten, gazdaságosabban terveznek, ez által versenyelõnyhöz jutnak. Az Eurocode nagyon alapos, komoly tudást sûrítõ szabvány, két éves tanfolyamra jártam a BME-n, már terveztem vele, igaz csak Ausztriában, a határok átjárhatósága miatt volt szerencsém megismerni az új uniós szerkezeti szabványt. Ennek tükrében és az ausztriai tapasztalatok alapján mondhatom, sokat kell még tanulnunk, nem csak tudományt, hanem hozzáállást, gondosságot, alaposságot, odafigyelést, egymáshoz való tiszteletet, segítségadást, szakmai alázatot. Az alábbi valós esetek gondolkodtattak el, és megfogalmazódott bennem: van remény a megújulásra. Az elmúlt években, amikor nem csak a tervezõasztalnál ülve dolgoztam, és csak akkor jutottam építkezésre mikor probléma, vagy átadási ünnepség volt, hanem folyamatosan részt vettem a heti kooperációkon, sok mindent megtapasztaltam, sok hatás ért, ezekbõl néhányat megosztanék, megjegyzem, ha a kollégákkal hasonló történt, az nem a véletlen mûve. - 84 lakást terveztünk egy közeli fejlõdõ városban és ott a tervezõ felé az volt az észrevétel: „sok a vas”. Mármint az épületben. Kértük, hogy pontosítsák ezt a kicsit szakmai megfogalmazást, de nem tudták. Kiderült, hogy a tisztelt megbízó tanárnõ volt korábban. A tanári szakma véleményem szerint az egyik legszebb, én is tanárcsaládból származom. Vajon mennyi kreditponttal rendelkezett a tisztelt beruházó? - Egyik alkalommal panziót terveztem, és a megbízóm azzal jött vissza a tüzéprõl, vagy vaskereskedésbõl, hogy túl nagyok az „I” tartóim. - Családi ház építésénél az egyébként szakmailag elismert, véleményem szerint is jó vasszerelõ azért tett be rövidebb vasat, hogy takarékoskodjon a tulajnak. Kérdeztem tõle, hogy a fizika törvényeit felül lehet-e írni a gazdasági törvényekkel? Az erkölcsieknél már megtették, és mi lett belõle?

- Elhibázta az egyik áruház karcsú monolit vasbeton pillérének a vasalását, egy keretszerkezetnél nem rakta be a gerenda saroknyomatékot átvezetõ vasait, és rá akart beszélni, hogy az úgy jó. Visszabontattam a pillért. - Telefonon akarta a minap az egyik szerkezetet megbeszélni a gyártó kolléga, azt, ami utána két napos számolási, rajzi munkám volt. - A minap az egyik kollégától hallottam egy olyan kedves jelzõt, hogy a tervezõ gyerekek ezt vagy azt csinálták. - Sajnos az a tapasztalat, hogy olykor épületben, egységes egészben nem gondolkodnak, mindenki csak a saját szakmáját csinálja, de hogy milyen hatással van a másikra, hogyan kapcsolódik, ezt senki nem tudja. - A helyszínen gondolkodik egy ipari épület kisebb konyhájának berendezésén, odaértünk és javasoltuk, hogy vegye elõ a tervet – örömmel állapította meg a szakember, hogy õ is így gondolta, mint a tervezõ. - Minap megkérdeztem az egyik építésztervezõ barátomat, mit tud az Eurocode-ról, aztán egy kivitelezõt és egy beruházót. Sajnos nem sok sikerrel jártam. Fájdalmas lesz az átállás, mivel az építész kolléga joggal kérdezi, hogy ami eddig kisebb gerenda volt az most miért nagyobb, nem érti a kivitelezõ sem, a beruházó meg azt mondja drága. Nem egy rossz kör ez így? Mit tehetünk, hogy szélesebb körben megismerjük mi fog bekövetkezni 2010-ben várhatóan a szerkezeti piac területén. Úgy gondolom, a mérnöktársadalom nem tudja ezt a változást végigvinni szakma teljes területén. - Az egyik fontos tartóoszlopomban d=20 mm átmérõjû vasak voltak tervezve, amit 16 mm-es vasakkal toldotta a 20-as helyett, mert olyat kaptak a tüzépen. Visszabontattam, egy kis hangoskodás után megcsinálták. - A 15 cm vastag vasalt padló helyett 12 cm-eset készítettek egy áruházban, és mikor alá akartam injektáltatni, a multi cég, egy másik multitól hozott olyan statikai számítást, ami másfél oldalas kézi, egyszerûsített képleteket tartalmazott, és röviden igazolta, hogy a vékonyabb is megfelel. Igaz, hogy csak az altalaj adottságait nem vette figyelembe, ill. olyan közelítõ módón, hogy az elfogadhatatlan volt. Elvégezték az aláinjektálást, és aki elvégezte – a BME- én is oktatott – odasúgta, már nem az elsõ eset, hogy megy utánuk padlót megerõsíteni. Ha nem fúratunk magmintát, ez nem derül ki. Az épület kb. ¼- énél volt vékonyabb a padló, a ¾- énél 15 cm, ami önmagában ellentmondás, hiszen a terhek nagyjából azo-

nosak mindenütt, kivétel a raktár, ott meg is volt a tervezett vastagság. - Olyan is történt, hogy egy szerkezeti elemet a lakatosmester építészeti terv alapján készített el, saját maga által kreált csomópontokkal, és amikor jeleztem felé, hogy ez az én feladatom lett volna, és át kell alakítani, mert úgy nem jó ahogy csinálta – baj lett belõle. - Eljártam elõadásokra a nagy „kreditezõs” világ elõtt is, de idõnként azt tapasztaltam, hogy néhányan a bejelentkezéskor, az ebédkor, és a pontigazoláskor jelennek meg. Pedig párat még érdekelt is, kérte jegyzeteljek, azóta sem kérte a papírjaimat. -Sajnos a terveken is akadnak hibák, a rövid határidõk, kiérleletlen megoldások, és néha „a kivitelezõ, majd megoldja”- problémafeloldás miatt. Egy kooperáción ültünk és nem tudtuk kinek a feladata egy mûszaki dolog, amikor elhangzott: „valaki oldja meg!” – valószínû, ez már a kimerültség jele lehetett. - Az egyik alkalommal füstölögtem a soproni statikus tervezõ barátomnak, hogy az egyik kolléga már megint belépett egyik folyó kivitelezési-tervezési munkámba és még csak nem is szólt, csak azt vettem észre, hogy már nem keres a megbízó, ill. ultimátumot is kaptam már, ha nem így vagy úgy tervezek meg valamit, elkészíttetik mással. Szükség volna bátorságra, tiszteletre, erkölcsre, hogy egymást becsüljük, talán szeretni még nem is kell. Meglepett a barátom válasza: ez Sopronban sûrûn elõforduló jelenség, na ez a válasz kicsit lesújtott. Ez a kis írás nem teljes körû, nem akarta hogy bántó legyen bárki számára, bár örülünk, ha érintett néhányunkat és kicsit elgondolkodunk,- ez csak néhány jelenségre hívta fel a figyelmet, és az eljövendõ nem távoli jövõbe veszõ feladatainkra, változásra van szükség. Röviden összefoglalva: a fenti nem túl jó, de talán még nem általános tapasztalataim ellenére fontos, hogy „felébredjünk” és komolyan foglalkozzunk az Eurocode-val. Igyekezzünk – a szakmai környezetünkben is, az építõipar szereplõinek beszéljünk róla, akkor is ha tudjuk, nem az építõmérnökök tudják azt bevezetni a szakmába,de ne is mi legyünk ennek az „elszenvedõi”, hiszen a mi terveinken fog megjelenni az EC elõször húsba vágóan. Szakirodalom: Tervezés az Eurocode alapján füzetek, Dr. Ferneczely Sándor, Dr. Matuscsák Tamás: Épületek teherhordó szerkezetei, Eurocode szabványok

Vasi Építész és Mérnök Interjú

Új feladatok és a szemléletváltás

Óvári Gábor

Temesi Kinga építõmérnök

öbbek között a megye jól ismert közúti csomópontjainak tervezése, a szombathelyi és a kõszegi fõ tér kivitelezése is Temesi Kinga nevével köthetõ össze. A Vas megyei Közútkezelõ egykori fõmérnöke majd egy építõipari vállalat vezérigazgatója jelenleg egy viszonylag új szervezet, a Közlekedéstudományi Intézet helyi irodáját irányítja. A mérnök feladata ma sem könnyû: a túlzsúfolt magyar utak közösségi közlekedésének szervezésével foglalkozik.

Illusztráció!

– Jelenlegi beosztásában a korábbi munkáitól teljesen eltérõ kérdésekkel foglalkozik. Konkrétan mit takar a közösségi közlekedés szervezése? – A Közlekedéstudományi Intézet Nyugat-Dunántúli Regionális Közlekedésszervezési Irodájában (KTI) irodavezetõként dolgozom. Ez a harmadik munkahelyem, és a feladatom több szempontból valóban eltér a korábbiaktól. Kis létszámú csapattal meglehetõsen nagy volumenû megbízásokat végzünk el, három megye helyközi közösségi közlekedésének összehangolásával és felügyeletével foglalkozunk. Új szervezetrõl van szó, a KTI profilját bõvítve 2007 áprilisában jött létre. – Mi hívta életre ezt a szervezetet? – A döntéshozók úgy látták, hogy a vidéki közlekedéssel kapcsolatos kérdésekben nem lehet felelõsen a fõvárosból dönteni. A KTI, mint nagy múltú független tudományos szervezet megfelelõ hátteret biztosít, hogy a KHEM megbízásában rögzített munkát végrehajtsuk. Alapvetõ feladatunk a közlekedéssel kapcsolatos adatok összegyûjtése, szinte-

tizálása, döntés-elõkészítõ anyagok összeállítása, tehát minden olyan munka, ami a döntéshozókat a törvényi szabályozások megalkotásánál helyzetbe hozza. Hangsúlyozom, hogy kifejezetten a közösségi közlekedéssel foglalkozunk. Szerencsések vagyunk abból a szempontból, hogy a korábbi tradicionális tagozatok, mint a hálózatfejlesztési, forga-

lombiztonsági, a jármûtechnikai, gépészeti és környezetvédelmi részlegek kutatásaikkal hozzájárulnak az eredményességhez. Mindig új kihívásokkal kell szembenéznünk, most jelent meg például az a kormányhatározat, ami a helyközi közösségi közlekedést gyökeresen alakítja át, országos és regionális szervezeteket hoz létre. Várhatóan megjelennek újabb intézmények is, mint például a Regionális Közlekedési Tanács. – Milyen a kapcsolat azokkal a szervezetekkel, amelyek szintén érintettek a közösségi közlekedésben? – A régióban valamennyi fejlesztõ és fenntartó céggel és szervezettel ápoljuk a kapcsolatot. Elsõsorban a közlekedéssel kapcsolatos uniós fejlesztésekre hívjuk fel a figyelmet. Éppen most indul majd

a sárvári autóbusz-pályaudvar építése, amelyet a Regionális Operatív Program finanszíroz. Pályázatok benyújtásában nyújtunk segítséget a MÁV-nak, GySEV-nek és a Volánoknak. – Közösségi közlekedésben mindig gondok vannak. Elöregedett jármûpark, vasúti közlekedés színvonalának csökkenése és még sorolhatnánk. Milyen elõrelépés várható az új koordinációs szervezetek létrejöttével? – Az elöregedett jármûpark cseréjére nincs pénz, a gazdaságossági és környezetvédelmi szempontokat is éppen a pénzhiány miatt nem lehet maradéktalanul figyelembe venni. Csúcsidõre méretezik a közösségi közlekedést, iskolába járáshoz, munkához kell igazítani a kapacitást. Ezért a gazdasági nehézségek miatt minden feladatot ugyanazzal a rendelkezésre álló eszközparkkal kell ellátni, és sajnos nincs olyan lehetõség, hogy például hétvégén kisebb buszok járjanak, pedig az nyilván gazdaságosabb lenne. A szándék adott, de a megvalósításra várni kell. A vasúti közlekedés esetében a vasút-villamosítás után jelentkezhet némi javulás, amikor a jármûpark korszerûsítése megtörténik. – Mi vezette nõként a mérnöki pályára, hiszen ez a terület eléggé férfiasnak mondható. – Nem mondom azt, hogy gyerekkoromban is útépítõ mérnök akartam lenni, de azért a családi indíttatást nem tagadhatom. Pécsi születésû vagyok, édesapám is mérnök volt, a pécsi közúti igazgatóság igazgatójaként dolgozott. Engem a fizika és a matematika érdekelt leginkább, így egyértelmû volt, hogy valamilyen reálterületen helyezkedek el. Így is lett, hamar a Budapesti Mûszaki Egyetem építõmérnöki karán találtam magam. Ott ismerkedtem meg a férjemmel, aki szombathelyi volt. A közútke-

Interjú Vasi Építész és Mérnök

zelõnél kezdtem a pályát, az ott eltöltött húsz év jó iskola volt. Majdnem minden területen dolgozhattam. – Milyen tervezési munkákkal bízták meg ebben az idõszakban? – Fokozatosságról nem beszélhetek a tervezést illetõen, egybõl a „mélyvízbe” kerültem. Megkaptam a Szombathelyt elkerülõ útszakasz tervezésére szóló megbízást, illetve annak egy részét. A Zanati út és a Söptei út közötti részt terveztem meg, amely 1991-ben a pápalátogatás alkalmából épült. – A rendszerváltás után gyökeresen megváltozott a közlekedés, sorra épültek az utak. A forgalom növekedésével a tervezési szemlélet is változott. Hogyan lehetett ehhez a gyors változáshoz alkalmazkodni pénzügyileg és szakmailag egyaránt? – Tervezõként is szemléletet kellett váltani. Jó példa erre a Vörösmarty utca, amelynek átalakítása, a 2x2 sávos kialakítású útkeresztmetszet „visszaépítése”, a tervezõi elképzelések társadalmi és szakmai elfogadtatása elég bonyolultnak folyamatnak bizonyult. Ekkor már megérkeztek azok a Nyugat-Európában már régen alkalmazott elvek, amelyeket itthon még nem ismertünk. Ilyenek voltak a körforgalmi csomópontok is. Örülök, tagja lehettem annak a csapatnak, amely a körforgalmi csomópontok hazai elterjesztését elõsegítette, gondolok itt többek között a mûszaki irányelvek meghonosítására. Svájci, francia és olasz példákat ültettünk át a hazai gyakorlatba. Húsz évvel ezelõtt valóban alapjaiban és gyorsan változtak meg a közlekedési szokások. Azelõtt még hivatásos sofõrök vezettek, és kevesebb autó volt az utakon. Késõbb, ahogy egyre több úrvezetõ ült a volán mögé a kilencvenes években, megszaporodott a balesetek száma is. Így ezen változtatni kellett, nem csupán a közlekedésszervezésben, hanem a közlekedési szabályok módosításában is.

– Említette a körforgalmakat, amelyeket idõnként még ma is nehezen használnak az autósok. Milyen volt a kezdet? – 1994-ben a Jánosháza melletti „piskóta” körforgalmat én terveztem. Rengeteg baleset volt azon a szakaszon, ezért eredetileg különszintû csomópontot terveztek, de nem volt rá pénz. Ekkor bíztak meg a tervezéssel, hogy keressek olyan megoldást, amely csökkenti a balesetveszélyt, megszünteti a csomópont miatti torlódást és kis költségen megvalósítható. A körforgalom kialakításától sokan idegenkedtek, de én csak ebben láttam a megoldás lehetõségét. Elõször kettõs körforgalmat rajzoltam meg, mint amilyen Szentgotthárdon is mûködik. Eltolt, vagy ferde keresztezésrõl lévén szó, nehéz feladat egy ilyen körforgalom megépítése. A geometriából adódóan két kör lett volna kézenfekvõ, de ez akkor 1994ben még nagyon újszerû volt. Végül egyetlen körforgalmat építettünk, ami azóta is balesetmentesen képes levezetni a forgalmat. Azelõtt öt rendõr munkájára volt szükség ahhoz, hogy a forgalmat irányítsa abban a keresztezõdésben. A megoldás annyira újszerû volt, hogy a megépítés feltételeként szabták meg, hogy egy nap alatt el lehessen távolítani, ha nem válik be. – Milyen prioritások alapján zajlottak ezek a fejlesztések? – A rendõrséggel mindig szoros kapcsolatot tartottunk fenn. Az útkezelõnek is kötelessége figyelni a forgalmi adatokat, a baleseti statisztikát. Egy-egy forgalmi rend felülvizsgálatnál sokszor kaptunk segítséget a rendõrségtõl. – Vas megye úthálózata a többi megyéhez képest milyennek számít? Számos nagy ívû fejlesztési gondolat (M9, S31) is napvilágot látott az elmúlt évtizedben, amelyekbõl igen kevés valósult meg. – A TEN hálózat szerkesztésekor az út- és vasúthálózati fejlesztésekbõl kimaradtak az észak-déli tengelyek. A tõke ugyanis nyugatról keletre áramlik, így az utak is értelemszerûen ebben az irányban épülnek meg elõször. Tõlünk nyugatabbra raszteres hálózatok épültek, ezt kellene követni nálunk is, de sajnos a tõke diktál. Majd ha a tõke, a multik érdeke az észak-déli folyosók megépítése lesz, biztosan elindul a fejlesztés. Azért hozzáteszem, gondolni kell az élhetõ környezetre is, nem csak az útépítésre. A megyei jogú városok összeköttetését kellene megoldani elõször. Az S31-es út kiépítése mindenkép-

pen fontos a határmenti forgalom levezetéséhez. Ahhoz, hogy ezek a tervek valósággá váljanak, az elképzeléseinket össze kell hangolni az osztrák, szlovén és szlovák útépítésekkel. A megye úthálózatát illetõen egy úthálózatfenntartási stratégia mentén választjuk ki azokat a beavatkozásra érdemes útszakaszokat. A forgalom függvényében választható ki a javítás technológiája is. Vas megyében mindig nagyon tudatos és precíz gazdálkodási munka folyt, a rendelkezésre álló pénzbõl a lehetõ legjobban próbáltunk gondoskodni az állagmegóvásról. De megjegyzem, megyénként más-más viszonyok vannak. Nálunk kicsit nehezebb a helyzet. A Rába ártéri környéken például kavicsos, agyagos talajra kellett utat építeni, amely mozgásban van, ezért jellemzõ a kátyúsodás. A meglévõ pályaszerkezet, forgalom és az élettartam szerint kerül kiválasztásra az útszakasz, amelyeken aztán felületi zárástól a kevert bevonatú technológián át, a vékony aszfalt borításig, vagy a szálerõsítésig alkalmazható technológia. – A közútnál eltöltött évek után teljesen más területen és beosztásban folytatta. – 2006-ban kaptam egy felkérést, hogy a Colas Dunántúlnál, akkor még Hoffman Zrt.-nél vállaljam el a vezérigazgatói állást. Kihívást jelentett ez számomra, a kivitelezõi munka ugyanis más embert kíván. Azért teljesen nem volt ismeretlen számomra az új feladat, hiszen korábban a tervezéstõl kezdve az operatív feladatokig mindent el kellett végezni. Vezérigazgatóként a cég belsõ átalakításával, hatékonyságnövelésével és technológiai váltásával is foglalkoznom kellett. A nagyobb kihívást inkább a gazdasági-pénzügyi feladatok jelentették. Szakmailag is sikeresnek mondhatom azokat a hónapokat. Sikerrel pályáztunk nagy munkákra. A legjelentõsebbek: a szombathelyi Fõ tér, a kõszegi Fõtér, a 86-os úton a Hegyfalu-Répcelak közötti burkolat-megerõsítés. Vasútépítési munkákra is pályáztunk, az én idõmben indult meg a Ferencváros-Vecsés vasútvonal átépítése is. Tehát ez a munkakör rengeteg muníciót adott, újfajta szemléletet alakított ki bennem. – Mi volt az újabb váltás oka? – Átalakult a cég, és a Colas cégcsoport élén is váltás történt, az üzemméretet csökkentették, mivel már az autópálya építések befejezõdtek, a megrendelés-állomány pedig csökkent. Összevonták a cégeket és megszûnt az önállóságunk. Budapesten kellett volna folytatni a munkát, de ezt nem vállaltam. Most ismét más típusú munkám van, de az új kihívások mindig is motiváltak. Nagyon fontos, hogy a munkámat a legjobb szakmai tudásom szerint végezhessem, s ennek helyességérõl a környezetem is adjon visszajelzést.

Vasi Építész és Mérnök Hírek

Vasi Építész és Mérnök

Építészet Világnapja A Vas megyei Építész Kamara a Vas megyei Kereskedelmi és Iparkamarával közösen „Innováció az építészetben és az építõiparban” címmel az építészet világnapja alkalmából kiállítást és konferenciát szervez Szombathelyen a Honvéd tér 2. szám alatt az iparkamara helyiségében. A kiállítás megnyitója, egyben a rendezvény 2009. október 9-én pénteken 10 órakor kezdõdik. Minden érdeklõdõt szeretettel várunk.

Kiállítás

Építész klub

2009. szeptember 25-én 17 órakor nyitja meg Heckenast János Ybl díjas és Hefele-díjas építészmérnök a Vitalitás galériában Rónai Károly Hefele-díjas építészmérnök kiállítását.

Az építész klub elsõ elõadási napja 2009. október 16-án lesz.

Ábrahám Ferenc munkáiból

A Vas Megyei Építész Kamara és a Vas Megyei Mérnöki Kamara lapja Megjelenik havonta Alapította a Vas Megyei Építész Kamara A szerkesztõbizottság elnöke és társelnöke Vincze Csaba, Tóthné Temesi Kinga Fõszerkesztõ Óvári Gábor 20 252 3711 A szerkesztõbizottság tagjai Ábrahám Ferenc, Balogh Péter, Budai Ferenc, Czeiner Gábor, Gaál Ferenc, Horváth Gyula Vladimir, Kiss Albert, Sólyom Miklós, Takács András, Válinth Attila Tördelés Mittl Attila info@mittl.hu www.mittl.hu Szerkesztés Vasi Építész Tervezõ és Szakértõ Kht. 9700 Szombathely, Thököly u. 14. Kiadó CitiCom Kommunikációs Tanácsadó és Szolgáltató Kft. 9700 Szombathely, Rumi Rajki István u. 10. citicom@chello.hu

EPCOS B2 csarnok • vezetõ tervezõ Mátis Lajos

Felelõs kiadó Ábrahám Ferenc A Vas Megyei Építész Kamara elnöke Hirdetés Szabó Edgár 06 20 911-3596 edy@edymarketing.hu Nyomda Soproni Anzsu Kft. Földes Andor felelõs vezetõ ISSN 1788-6678

A lapban megjelent hirdetések tartalmáért felelõsséget nem vállalunk.

LuK iroda fejépület

Kitekintõ Vasi Építész és Mérnök

Általános iskola Sólyom Miklós

és napközi München-Sending Forrás: Wettbeverbe aktuell 3/2006

München egyik jellegtelen lakótelepén valósult meg az inger gazdag környezetet biztosító oktatási intézmény. A pályázathoz készített makett, és az építés közben készített légi felvétel mutatja, hogy az eredeti koncepció nem sérült a továbbfejlesztés során. A meglévõ sportpálya szerencsésen integrálódott az iskola térszerkezetébe. Differenciált belsõ udvarai játszó és sportfelülettel jótékonyan oldják a kissé poroszos szerkesztésû alaprajzot. A házat egységesen magas színvonal jellemzi.

Építész: Rudof Hierl • Építtetõ: München város • Építés kezdete: 2003 • Építés befejezése: 2005 • Épület hasznos alapterülete: 7150 m2 • Kubatúrája: 28 650 m3 • Építési költség: 11,9 millió Euro (3,3 milliárd Ft.) • Négyzetméter ár: 466 ezer Ft. (A megyében ezzel azonos idõben épült iskola ára négyzetméterenként 150 ezer volt.)

Ábrahám Ferenc munkáiból

EPCOS csarnokok • vezetõ tervezõ Mátis Lajos

EPCOS BZ3 üzemépület

LuK csarnokok • Szombathely • vezetõ tervezõ Mátis Lajos

LuK iroda, öltözõ, fejépület • Szombathely