vem_2010_03 by Attila Mittl

Alapítva: 2004

2010. március-április VII. évfolyam 2. szám

TARTALOM 2-3. oldal 4-5. oldal 6-7. oldal 14-15. oldal 16-18. oldal

„Hûbérúr és a hûbéresek” Interjú Nádor Istvánnal Megújul Szombathely belvárosa A svájci bicska története Interjú Tölgyes László építésztechnikussal

Vasi Építész - Mérnök Házunk tája

„Hûbérúr és a hûbéresek” Takács András

A 2009. november 20-án történt tisztújítás óta az új MÉK Elnökség elõször hívott össze küldöttgyûlést. Elsõdleges cél az MÉK költségvetési tervezetének elfogadása volt. Az országos elnökség elsõ teendõjének a területi kamarák számára a MÉK felé kötelezõ tagdíjrészesedés növelését tartotta. A jelenlegi tagdíjrészesedés 20 %, ezt 5%-kal kívánták még megtoldani, a nehéz gazdasági helyzetet hozva indoklásként. A tény, hogy egy újonnan felálló vezetõség érdemi munka és felmutatható eredmény nélkül rögtön több pénzt kér, akkor mikor az eddigi források, melyek a mûködést biztosították a rendelkezésére állnak. A miérteket firtató levelünkre, egy arrogáns, pökhendi e-mailben válaszoltak. Többek között közölték, hogy a területi kamara „nem kívánja biztosítani az országos kamara számára a törvényben elõírt feladatok ellátásához szükséges pénzt”. Ismételten megemlíteném, hogy az elõzõ években elegendõ források az országos kamara számára továbbra is biztosítottak. Ilyen elõzmények mellett lehetett tudni, hogy a küldöttgyûlés nem egyszerûen „mindent megszavazunk és jövünk haza” küldöttgyûlésnek ígérkezik. Az elsõ csalódás rögtön a vonaton ért, nem volt az Intercityn büfé kocsi, pedig arra számítottam, hogy egy finom rántottával, teával és kávéval simán kihúzom unatkozás nélkül az utat. Éljen az utasbarát szolgáltatás (jelzem visszafelé sem volt). A Mûszaki Egyetem díszterméhez érkezve regisztráltunk, majd egy óra pogácsarágcsálós semmittevés után a himnusz eléneklésével elkezdõdött a Küldöttgyûlés. Az elnöki köszöntõ után Barsiné Pataky Etelka, a Magyar Mérnök Kamara Elnöke rövid, barátkozó beszédet mondott. Felszólalásában kitért a két kamara szükséges kapcsolatára, a mérnökök helyzetére az unión belül, valamint a nemzeti szabványok szükségességére. Tiszta, világos felszólalás volt. Ezután Dr. Becker Gábor az építészmérnök kari dékán, mint házigazda köszöntötte a jelenlévõket. A vendégbeszédek után Noll Tamás MÉK elnök segédletével megszavaztuk a kötelezõ

Küldöttgyûlés 2010. március 19. köröket (levezetõelnök, jegyzõkönyvvezetõ, szavazatszámláló stb.) Közben vicces közjátékként valaki megkérdezte, mikor közlik velünk, egyáltalán szavazatképesek vagyunk-e. Azok voltunk: a bejelentés szerint 230 küldött regisztrált. Az elnöki beszámoló következett. Legalább olyan beszédet vártunk, mint a Magyar Mérnök Kamara elnökétõl, de sajnos nem ezt kaptuk. Annyit tudtunk meg, hogy MÉK küldöttsége járt Svédországban és Ausztriában tanulmányozni az ottani kamarai viszonyokat. Természetesen mindkettõ sokkal jobb, mint a hazai, elsõsorban azért, mert nincs, vagy sokkal kevesebb területi kamara van. A két külföldi kamara mûködésérõl a XXI. században persze e-mailben is lehet felvilágosítást kérni. A 2010. évi tervezet bemutatásakor elmondta, hogy mindenképpen több pénzre van szükségük, hogy ebbõl milyen plusz munkát tudnának végezni az már nem volt szemléltetve. A jelenlegi 20%-os tagdíjbeszedésre vonatkozó költségvetés-tervezetrõl a szavazást a Budapesti Kamara erõszakolta ki. Néhány adat:

kat létrehozni. Egy vonalat nem láttunk belõle. A kamara érdekérvényesítése törvénykezési szinten? Véleményezhetjük a törvényeket, rendeleteket. Elértek valamit? Minimális. Ezeknek az eredményeknek az eléréséhez bizony elég a 20%-os tagdíjbeszedés (sõt néhol túlzottnak mondható). Örömmel tudatom, hogy Eltér Istvánt nem kell félteni. A leváltott MÉK elnök a MÉK Nonprofit Kft. élén folytatja tevékenységét. Õ a Kft. 2009. évi költségvetését és 2010. évi költségvetés tervezetét mutatta be. A beszámolók után néhány felszólalás következhetett. A Budapesti Kamara felügyelõ bizottságának elnöke a 20%-os részesedés megtartása mellett érvelt, majd következett a Dél-Dunántúli Kamara képviselõje, aki az 5%os emelés mellett állt ki (ehhez tudni kell, hogy az 5 % fejében õk visszakértek volna rögtön 4 millió forintot). A BAZ megyei küldött valamiért 30%-ot szeretett volna rögtön megszavazni a MÉK-nek, remélem területi kamarájával elõzetesen egyeztetett. A felszólalások után következett a szavazás.

Kiadások

20% (Ft)

25% (Ft)

Tiszteletdíjak:

20.587.000

23.374.000

Bizottságok:

7.500.000

19.800.000

Tagozatok:

5.800.000

8.000.000

A fenti adatok szerint a magasabb területi befizetésekkel a pozícióban lévõ személyek díját növelhetné. Tiszta helyzet. A tiszteletdíjak ne növekedjenek, érjék be annyival, mint eddig. A bizottságok mint nyújtottak nekünk? A külügyi bizottság utazhat több millió forintért, és ezért még tiszteletdíjat is kap. Ezért azt kommunikálják, hogy mennyire elismert a magyar építész külföldön. Itt a határszélén szerintem tudjuk. A kamara évekig díjszámítási bizottságot tartott fent. Az eredmény: I. fokú bírósági döntés szerint 5 millió forintos büntetés. Próbáltak bizottságosdival minta tervdokumentáció-

Elsõként a 25%-os tervezetre szavazhattunk: I:96 T:20 N:84 mivel 2/3-os szavazás, ezért ez nem nyert. Következhetett a 20%-os tervezet: I:101 T:46 N:30 itt sem volt meg a 2/3, ezért ezt sem szavaztuk meg. Ezek után a levezetõ elnök jogászi segítséggel ezeket a szavazásokat választó szavazásnak minõsítette, így újra szavazhattunk a „nyertes” 20%-os költségvetésre. I:131+1 T:27 N:15 a költségvetést a levezetõ elnök (+1 így volt meg a szükséges létszám) szavazatával elfogadtuk.

Házunk tája Vasi Építész és Mérnök

Tudósítás a VÉK 2010. évi rendes taggyûlésérõl fotók: Óvári Gábor

A küldöttgyûlés lényegi része ezzel véget ért. Összegzésként, idén sem kell több pénzt utalni százalékos arányban a MÉK-nek, mint tavaly. A küldöttgyûlésen szó esett még az Etikai Bizottság munkájáról, szavaztunk az Etikai Szabályzat szükséges módosításairól, valamint az Magyar Építész Kamara szervezeti reformjáról. A szervezeti reform természetesen, mint immár kb. 2 éve mindig, a központosításról szólt, arról, hogy a területi kamarák a jövõben esetlegesen csak gittegyletként mûködhetnének. Ezzel kapcsolatban emlékeztetnék mindenkit, hogy a területi kamarák önálló kamaraként mûködnek a törvény szerint, az országos kamarát a területi kamarák hozták létre a területi kamarák segítése érdekében. A MÉK jelenleg azt gondolja, hogy Õ a területi kamarákat igazgató, szabályozó, utasító hûbérúr, annak minden hatalmával a kezében.

Építész Klub Malom Sörözõ különterme Szombathely

2010. május 14. 18 óra Vitafórum a kamara jövõjérõl

2010. május 28.18 óra Czeiner Gábor építész vetítettképes elõadása SVÁJCI MOZAIK

Energetikai klubnap Az MMK Energia Tagozat Hõenergetika szakosztályának II. negyedéves klubnapját

2010. május 19-én 10 órakor tartja a Pannonhalmi Fõapátságnál.

A Vas megyei Építész Kamara 2010. évi rendes taggyûlésén megjelent 28 fõ tag, az aktív tagság 15%-a. A taggyûlés aktív részvétellel meghallgatta Ábrahám Ferenc elnök beszámolóit, ismertetéseit az elmúlt évi munkáról és az ez évi tervekrõl, feladatokról. Egyhangú szavazással elfogadta a 2009. évi költségvetési beszámolót és a 2010. évi költségvetési tervet, a bizottságok és a Vasi Építész Nonprofit Kft. beszámolóit. Ugyancsak elfogadta a kamarai törvény elmúlt idõszaki változásai miatti alapszabály módosításokat. Az egyebek napirend keretében a hozzászólók a mérnöki kamarával való, orszá-

gos színtû szorosabb együttmûködést, az elektronikus szolgáltatások növelését és színvonalának javítását és a kamarai tagok közötti szorosabb együttmûködést szorgalmazták. Szimpátia szavazás keretében, egyhangú támogatásukról biztosították a megjelentek a területi autonóm önigazgatást megtartó rendszert. Ezt egy kamarai szervezeti reform után országos ügyvivõ és koordináló szervezet segítse. A munkavégzéssel arányos tagdíjrendszer kidolgozását és elfogadtatását a taggyûlés az elnökség elsõrendû feladatnak tekinti.

Téma: A fõapátság biomassza fûtõmûvének, és kapcsolt energiatermelõ rendszerének megtekintése. A rendszert bemutatja: Komonczi Béla, a fõapátság fõenergetikusa. A rendezvény kreditpontszerzõ, értéke: 1 pont. Találkozás 9.30- 10.00 óra között a Fõapátság vendégvárójában. Jelentkezni lehet Csehi Józsefnél. Tel.: 94 316-479 vagy +3630/2987741 Email cím: csehijozsef@t-online.hu Minden érdeklõdõt szívesen látunk. Dr. Lipták András Szakosztályvezetõ

Vasi Építész és Mérnök Interjú

Egy lépéssel az árvíz elõtt Óvári Gábor

Asz

utóbbi idõben egyre több szó esik az árvízi védekezésrõl, folyamszabályozásról, víztározókról, vízhez köthetõ turisztikai fejlesztésekrõl. Nem ok nélkül. A szélsõséges idõjárási jelenségek gyakorisága egyre nõ térségünkben is, ami fontossá teszi az árvízvédelmi fejlesztéseket is. Tavaly a Kõszegre zúduló sárlavina, valamint a Rába áradása borzolta a kedélyeket és irányította a figyelmet a vízügyi szakemberek felé. A Rábán történt sikeres árvízi védekezésért Nádor Istvánt, a Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság vezetõjét márciusban a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével tüntette ki Sólyom László köztársasági elnök. – Gratulálok a kitüntetéshez. Milyen lépéseket tett az igazgatóság a Rábán lezúduló árvíz megfékezésére? – Szeretném megköszönni kollégáimnak is azt a munkát, amit az árvízi védekezésben végeztek. Ez az elismerés éppúgy illeti õket is, hiszen egyedül azért nehéz lett volna szembeszállni az árral. A Rábán tavaly nyáron nem mindennapi körülmények alakultak ki, fõleg Körmend és Szentgotthárd térségében. Akkor a szûnni nem akaró esõzés miatt Szentgotthárdon és Körmenden a korábbi maximumokat meghaladó vízszintet regisztráltunk. Szentgotthárdon a támfal tetejéig ért a víz, rendkívüli intézkedéseket kellett tennünk. Nálunk itt a NyugatDunántúlon régen volt ilyen nagy víz, hiszen az utóbbi években a nagy árvizek inkább az ország keleti felén jelentkeztek. – Tehát felkészületlenül érte az igazgatóságot a rendkívüli esemény? – Nem, hiszen a mi nagy esésû folyóinkon gyorsan alakulnak kia az árhullámok, ezért a térség árvízvédelme csak a megelõzésre, a felkészülésre, a létesítmények „békeidõbeli” megépítésére és gondozására alapozódhat. Itt nem nagyon van idõ egy árvízkor a klasszikus védekezési beavatkozásokra, például homokzsákok rakására, nem úgy, mint a lassan áradó Tiszánál. A tavalyi árvíz idején

Nádor István vízépítõ mérnök sem homokzsákokat kellett rakni a kollégáknak, hanem a védekezést irányították. Ezek a megelõzési feladatok nagy terhet rónak ránk, hiszen a fenntartási munkák elvégzésére lényegesen kevesebb forrás áll rendelkezésünkre, mint a korábbi években. A létesítményeink azonban bizonyították, hogy képesek megakadályozni a katasztrófát. Kiemelném az ezredforduló körül épített szentgotthárdi árapasztót, ami ha tavaly nem mûködik megfelelõen, akkor annak beláthatatlan következményei lettek volna. – Az idõjárás egyre kiszámíthatatlanabb. Békeidõben hogyan készülnek fel a rendkívüli helyzetekre? – Az elméletet természetesen ismerjük, az élet pedig sokszor rácáfol a tanultakra. Kollégáim annak idején részt vettek a tiszai árvízi védekezésben, a Dunán és a Körösökön is dolgoztak „légiósként”,

korlatilag nem lehetett védekezni. Az ilyen események kivédésére nem lehet árokrendszert építeni, ez irracionális elképzelés lenne. A megoldás egy olyan záportározó építése lehet, amely a város felett gyûjti össze a vizet, amit aztán fokozatosan ereszt át a területen. Ugyanez az elgondolás érvényes a nagyobb vízfolyásokra is, így természetesen a Gyöngyösre. Az Ausztria felõl a patakvölgyben a hegyekbõl érkezõ árhullám egy részét visszatartjuk, és csak lassan engedjük tovább. Ezt teszi majd a lukácsházi árvíztározó. – Hol tart jelenleg a beruházás? Az esõs idõt tekintve nem lesz csúszás? – Az eredeti tervek szerint a kivitelezés már júniusban befejezõdne, az átadás szeptember végén lesz. Az idõ valóban elég rossz volt a télen (öt hóna-

ahol megélték a veszélyes szituációkat. Ennek is köszönhetõen tavaly rutinosabban és sokkal felkészültebben tudtak a feladatokhoz hozzálátni itt Vas megyében. Tavaly nyáron rengeteg feladatunk volt. Nem csak a Rába áradt meg, hanem a kisebb patakok mellett, önkormányzati területeken is akadt tennivaló. Kõszegen egyik pillanatról a másikra mindent elsöprõ sárlavina zúdult a városra, amely ellen gya-

pig nem tudtak dolgozni a kivitelezõk), ebbõl adódóan kisebb csúszás lehet, de a végsõ határidõ nem változik. – Az 1965-ös árvízhez hasonló elöntésre mekkora esély van, hiszen az eltelt közel fél évszázadban gyakorlatilag nem fenyegetett veszély. – Voltak veszélyes helyzetek azóta is. A legutóbbi nagy árvíz 1970-ben volt, majd 2000-ben, 2001-

Interjú Vasi Építész és Mérnök

Nádor István vízépítõ mérnök ben és 2006-ban kellett szembenézni árhullámmal, igaz ezek döntõen a Tisza-völgyben voltak. Az esély mindig megvan, fõleg ha a klímaváltozásra gondolunk, ami kiszámíthatatlanná teszi az idõjárást. Egy biztos, hogy Kõszegen és környékén vagy az ország másik végében, idõnként szélsõséges meteorológiai helyzetek alakulnak ki. Nem kizárt, hogy a Gyöngyös is kiönt egyszer, hiszen a Rábán is szokatlan volt az ilyen mértékû áradás. – Az unió sok pénzzel támogatja az árvízi védekezést szolgáló létesítmények építését is. A védekezésre és a rendszer fenntartásra elegendõ támogatást kapnak? – Az uniós támogatások valóban jelentõsek, de 2013-ig, a következõ uniós költségvetés elfogadásáig ilyen céllal már nincs hová pályázni. A dozmati tározó építésére jelenleg nem is tudunk pályázatot benyújtani, mert elfogytak a nyitott programok. Az árvízvédelmi projektek keretei 2013-ig kimerültek. Most várunk. Mûködési területünk másik végén, ahol a Mura folyik, most szintén elkezdtünk egy töltéserõsítést- és magasítást, jelenleg a tervezési fázisban vagyunk. Jelenleg csak erre van pénz, hiszen a kivitelezésnél ebben az esetben is 2,5 milliárd forintról beszélhetünk. Ebbõl is látszik, hogy csak olyan fejlesztéseket tudunk megvalósítani, amit az Európai Unió finanszíroz. A magyar költségvetés csak az önerõt biztosítja a beruházásokhoz. A lukácsházi víztározóval szerencsénk volt, mert elõre gondolkodva a terveket már jóval a pályázat kiírása elõtt elkészíttettük. Akadnak azonban olyan problémák is az uniós projektek esetében, amelyekrõl nem sok szó esik a

nyilvánosság elõtt. Az EU pénzt ad ugyan az építésre, de a fenntartásban nem segít. Ezen a területen kritikus a helyzet, hiszen az igazgatóság költségvetési támogatása radikálisan csökkent az elmúlt idõszakban. Felemás a kép: építhetünk, de a fenntartásra nincs pénz. – A létesítmények fenntartásának segítésére egyéb kapcsolódó beruházások nyújthatnak megoldást. Például a lukácsházi víztározónál, turisztikai elképzelések láttak napvilágot, a létrehozott tavak köré szervezõdne egy attrakció. – A területfejlesztésben valóban új lehetõségeket teremt egy árvízi tározó. De ez esetben is felmerülhetnek problémák. A Kõszegi Kistérség önkormányzatainál például többször jeleztük, hogy lesz egy turisztikai fejlesztésre is alkalmas potenciál, amelyre rendezési tervet, valamint kistérségi turisztikai fejlesztési koncepciót készíthetnek. Hiába jeleztük a lehetõséget, nem történt elõrelépés az ügyben. A lukácsházi víztározó hasznosításával kapcsolatban semmilyen elképzelés nem született, pedig tárgyaltunk az érintett polgármesterekkel a lehetõségekrõl. Mi azonban tovább gondolkodunk, még ha kevés is a partner ehhez. Ha elkészül a lukácsházi és a dozmati árvízi tározó, akkor a Perint az árvízmentes hétköznapokon másképpen lesz használható, mint ma. Már készül a terv erre egy szombathelyi mérnöki irodában. A cél, hogy egy zöld és kék folyosót alakítsunk ki a Perint mentén. Ez még álom persze, de az álmokat érdemes papírra vetni, egyszer talán majd megvalósulhatnak. Szombathelyen a cipõgyár és a posta között egyszer talán kialakíthatunk egy rekreációs területet a patak mentén. A távlatok nem korlátoznak bennünket, nyugodtan álmodozunk, tervezünk a folyópartokra is. Az elõbbi ötletet elõterjesztettük a Savaria Nyári Egyetemen is, ahol az építész társadalom is jó gondolatnak tartotta patakpart hasznosítását. – Kõszegen már készült ilyen terv „Gyöngyszemünk a Gyöngyösünk” címmel. – Annak a tervnek a kidolgozását az önkormányzat vállalta, jelenleg nincs információnk arról, hogy hol tart a megvalósítás. Jó ötletnek tartom, hogy kerékpárutak építésérõl is szó volt ennél a projektnél. A hasznosításnak ez egy nagyszerû formája. – A hasznosítás szép tervei mellett azért olyan gondokkal kell szembenézni, amelyek gondolom jelentõs erõket is lekötnek. A folyómedreket naponta szennyezik, a bicikliváztól a kidobott babakocsin át, mindenféle szemét és törmelék éktelenkedik ezeken a helyeken, szinte vonzza a szemetelõket a folyópart. Ezek a tények messze állnak a felvázolt tervektõl.

– Ez valóban óriási problémát jelent. A környezetet könnyebb hangzatos szavakkal védeni, mint tenni érte. Márpedig sokan csak szavakban tesznek a környezetért. Nehéz megérteni, hogy az emberek miért dobják bele a szemetet a folyókba, amikor néhány méterre a szeméttelepen ingyenesen rakható le a kidobott holmi. Szombathely alatt a patakokon egész pillepalack-mezõket fedeztünk fel, amikor a hulladék gyûjtésére egész rendszer áll rendelkezésre. Az emberek motivációit néha nehéz megérteni. – Talán a környezetvédelmi kampány nem elég erõs. – Egyre több civil szervezet vállalja fel a környezetvédelmet, a Rába mellett például a civilek egyegy szakaszt rendszeresen megtisztítanak. A helyzet olyan súlyos, hogy néha komoly erõket köt le egyegy partszakasz megtisztítása a szeméthegyektõl. Az ilyen kezdeményezéseket nagyon megbecsüljük. Mi sajnos erre nem tudunk berendezkedni, legfeljebb segíthetünk a munkában. A remény persze él. A szemléletváltás lassú folyamat nálunk, de azért érezhetõ a javulás. Büszkék vagyunk arra, hogy térségünkben kiváló minõségû ivóvízbázis található. Ehhez azonban a hulladéktelepek felszámolására is szükség van, mert a talajvizet azonnal szennyezi a földbe kerülõ mérgezõ anyag. Készül az a monitoring rendszer is, amely megmutatja majd, hogy hol és milyen szennyezés érheti az ivóvízbázisainkat. – Milyen költségvetéssel dolgozik az igazgatóság? A rendszer fenntartását fenyegeti veszély? – Mûködési területünkön Vas és Zala megyében, 1000 km vízfolyást gondozunk. Ide tartozik közel 300 kilométer hosszúságú árvízvédelmi töltés, valamint 80 különbözõ létesítmény a szivattyútelepektõl a zsilipekig bezárólag. Ehhez a feladathoz minimális az állam által biztosított költségvetésünk. Alternatív módokon jutunk pénzhez, például vállalkozási tevékenységet, bérmunkát végzünk a gépeinkkel. Tehát vannak olyan bevételeink, amelyeket visszaforgathatunk a mûködési költségekre. – Az igazgatóság milyen kapcsolatot ápol a megye mûszaki értelmiségével? – Kicsit sajnálom, hogy a speciális beruházásokkal foglalkozó tervezõirodák száma jelentõsen csökkent az elmúlt idõszakban, ami nem csoda, hiszen kevés volt az árvízvédelmi beruházás országos szinten is. Az alacsony kapacitás mellett sajnos gyakran a tervezési színvonal sem megfelelõ. Itt a megyében sincs sok olyan tervezõ, aki képes speciális, számunkra jól használható terveket készíteni. A vízgazdálkodás területén egyébként maradtak azok a szervezetek, amelyek a közüzemi ellátás tervezésében jártak élen.

Vasi Építész - Mérnök Építészet

Megújul Szombathely belvárosa Teljes átalakulás elõtt áll Szombathely belvárosa, miután az Európai Regionális Alapból a város másfélmilliárd forintot hívhat le közterületek és épületek felújítására. Korszerûsítik többek között a Savaria Mozi épületét, a Kossuth Lajos utca 7. szám alatti épület felújításával a polgármesteri hivatal bõvülhet, míg elkészül a Gyöngyös melletti területek rehabilitációja is. A mozit és az árkádok terveinek egy részét Takács András készítette, az árkádokat Mátis Barna, A Király és a Kõszegi utcát Mangliár László tervezte, míg a Kossuth Lajos utcában Piroska László építészmérnök tervei valósulnak meg. Látványos változás lesz a Kõszegi és a Király utcában, hiszen a régi aszfaltburkolat helyett ezek a közterületek a Fõ térihez hasonló díszburkolatot kapnak, valamint megjelennek az utca-

bútorok. További komoly megújulásra lehet számítani a Borostyánkõ áruház környékén is, ahol az áruház elõtti parkolóig az út díszburkolatot kap, valamint ezen a területen megszépül a Gyöngyös partja is. A Savaria Art Mozi homlokzatának felújítására is született terv, míg a jelenlegi városképet rontó mozi melletti árkádsort is felújítják. A jelenlegi oszlopok például fûthetõk lesznek, ami egy állandó közösségi tér létrehozását teszi lehetõvé. Az akcióterületi terv részletesen kifejti azokat az elveket, amely alapján a tervezésnél eljártak. Így olvashatjuk, hogy a „a belváros rehabilitációjának alapvetõ filozófiája, hogy a város megújított Fõ terét kiterjesszük, ezáltal egy nagyobb területû, elsõsorban kereskedelmi, irodai, hivatali, közmûvelõdési és lakó funkciókat magában foglaló egységes városközponti terület alakuljon ki.” Az ütemezett átépítés elsõ szakaszában a belvá-

Savaria mozi helyszinrajz

ros északi irányú rehabilitációja indulhat el, amely magába foglalja a Király és a Kõszegi utcát egészen a Mártírok teréig. A beruházás célja részben az, hogy megfelelõ feltételeket teremtsenek a Savaria Nagyszálló hasznosításának. A Kõszegi utca egy részének középkori jelleget szeretnének kölcsönözni. A mozival szemben néhány házat lebontanak, majd újra felépítenek, az egyik épületbõl – amely jelenleg emeletes – fölszintest építenek, hogy igazodjon az utcaképhez. A felújítás a Kõszegi u. 9-es ház kivételével teljes lesz. Ez az épület magántulajdonban áll, a pályázaton viszont magánszemélyek nem vehetnek részt. A Kossuth utcában két épület homlokzata szépül meg. A 11. szám alatt egy régóta üresen álló épületben irodákat és üzleteket lehet majd kialakítani. A Savaria Art Mozi tervezésével megbízott Takács András építészmérnök a VÉM kérdé-

Kossuth Lajos utca

Építészet Vasi Építész - Mérnök sére elmondta, hogy az épület melletti árkád egy részét és a mozi homlokzatát gondolták újra. A tetõt visszabontják, hõszigetelést építenek be, majd a tetõszerkezet egy új, fémlemezbõl készült

ti részén a burkolat alá új szigetelés, majd vajszínû kerámiaburkolat kerül, modernebb kivitelben. Az ablakok és az ajtók cseréje is elkerülhetetlen. Az új nyílászárókkal az épület hangszigetelése is

Az új árkádsor

Meghívó a Terület- és településfejlesztési fórumra

burkolatot kap. Külsõre semmi sem változik. Egyrészt kiváló épületrõl van szó, másrészt szerzõi jog védi – szögezte le a tervezõ. A vízelvezetés rendszerét is megváltoztatták. A mozi árkád felet-

Immár a harmadik fórumát tartja 2010. május 6-án az a tíz tagból álló szervezõdés, mely a Vas Megyéért Egyesület kezdeményezésére igyekszik összefogni a helyi politikát, a gazdaságot, a civil társadalmat annak érdekében, hogy segítse a térséget érintõ fejlesztések optimalizálását. Meggyõzõdésünk, hogy a helyi igényeket kinyilvánítva az objektivitásra való törekvések bemutatásával segítjük a döntéshozók eredményes munkáját. A résztvevõk konszenzus megteremtésére törekednek, elsõsorban a terület- és településfejlesztés és annak holdudvara vonatkozásában. A fórum egy olyan lehetõség, ahol az illetékes országos és helyi döntéshozók, szakpolitikusok, szakértõk és témában érintett egyéb támogató szervezetek részvételével tárjuk fel a legfontosabb teendõket. A rendezvényeken nemcsak a kompetens szakembereket várjuk, de továbbiakban is számítunk a tér-

javulhat majd. További látványos változás, hogy a mozi homlokzati logóját újraépítik az eredeti tervek alapján. A fémbõl készült felirat mára szétrohadt, a tartóelemei is elrohadtak már. Az épü-

ségünk településeinek vezetõi-, a közlekedési-, a logisztikai-, és a településfejlesztési szakemberek részvételére is. Az elmúlt évben jól sikerült fórumokon módunkban volt megtárgyalni a közúti-, a vasúti közlekedés térségünket érintõ helyzetét, és a folyó évre tervezett programban a térségünk egyik erõsségét a gyógy-turizmus lehetséges fejlesztési irányait vitatjuk meg. A 2010. évet egy légiközlekedési-szállítmányozási fórum zárja, 2010 novemberében. A Megyeháza Díszterme méltó körülményeket biztosít az eszmecsere lebonyolítására. Minden érdeklõdõt szívesen látunk. Vas Megyei Építész Kamara a kamarai tagok részére 1 kredit pontot biztosít a MÉK Továbbképzési Szakbizottsága 2010/091. számú döntése alapján, a Vas Megyei Mérnöki Kamara tagjainak részére a kredit pont ügyintézése folyamatban van. A rendezvényen a részvétel ingyenes.

let alján mészkõburkolat lesz, ami szintén frissítésnek számít, új megjelenést kölcsönöz a filmszínháznak. A Szent Márton utca esetében a látványosnak ígérkezik a Gyöngyös partjának megújulása. A Savaria tértõl a Borostyánkõ Áruházig terjed az építkezés, egészen a Wesselényi utcáig. Takács András hangsúlyozta, hogy a szombathelyiek a Fõ térihez hasonló utcabútorokkal és térburkolattal találkozhatnak majd ezen a területen is. A Gyöngyös partján a Kisfaludy utcáig sétálóutca épül a jelenlegi adottságok kihasználásával. A Borostyánkõ Áruház elé az autók továbbra is behajthatnak, nem lesz kevesebb parkolóhely a jövõben sem. A Kossuth Lajos 7. számú épület tervezését Piroska László végezte. Az építész kiemelte, hogy mûemléki épületrõl van szó, tehát ez a tervezõ kezét is megköti, fõleg a homlokzati kialakításnál, az épület színezésénél. A belsõ kialakítás azonban jelentõsen módosul a jelenlegi állapotokhoz képest. Az épület emeleti részén tárgyalók, irodák, valamint az alpolgármesteri irodák kapnak helyet. Az alsó szintet a Tourinform foglalja majd el. A tervezés során megtörténik a teljes körû akadálymentesítés, egy liftet is beépítenek.

Fórum helyszíne: Megyeháza Díszterme Szombathely, Berzsenyi tér 1. Fórum idõpontja:

2010. május 6. Kérjük részvételi szándékát jelezni szíveskedjék! E-mailben: g.rita@mtesz.hu Fax: 94/324-058 Levélben MTESZ Vas megyei Szervezete 9700 Szombathely, Széll K. u. 54. Jelentkezési határidõ: 2010. április 30.

Tervezett program 9.30 – 10.00 Regisztráció, 10.00 – 10.10 Megnyitó - Kovács Ferenc Vas Megye Közgyûlésének elnöke, Dr. Ipkovich György Szombathely Megyei Jogú Város polgármestere, Dr. Horváth Boldizsár Vas Megyéért Egyesület elnöke. 10.10 – 12.00 Elõadások: (15-15 perc) Terület- és településfejlesztés a Nyugat-Dunántúlon Elõadó: Dr. Lados Mihály közigazgatás-tudomány kandidátusa, MTA Regionális Kutatások Központja Nyugat-magyarországi Tudományos Intézet Határon átnyúló területfejlesztési programok Elõadó: Heckmann Ferenc területfejlesztési csoportvezetõ, Vas Megyei Önkormányzati Hivatal

12.00 – 12.45 Büfé szünet – 14.00 Elõadások: Kisvárosok és környékük településfejlesztése, népességmegtartó képesség Elõadó: Mátis Barna okleveles építészmérnök Aprófalvak vidékfejlesztése, népességmegtartó képessége Elõadó: Tétényi Éva falutagozat elnöke, Magyar Urbanisztikai Társaság Korreferátumok Repülõtér. Elõadó: Barta Balázs SIA-PORT Kft ügyvezetõ igazgatója

Gyógy- és egészségturizmus Elõadó: Dr. Németh István Büki Gyógyfürdõ Zrt elnök-vezérigazgatója, Majthényi László, Vas A vas megyei rendezési terv ismertetése Megye Közgyûlésének alelnöke Elõadó: Godavszky Beáta Vas megyei fõépí14.00 – 14.10 Zárszó: Dr. Horváth Boldizsár Vas tész, Szombathely és agglomerációja, területMegyéért Egyesület elnöke fejlesztési problémái, Elõadó: Portschy Tamás okleveles építészmérnök 14.10 - Sajtótájékoztató

Vasi Építész - Mérnök Energetika

Energetika és/vagy tervezés!? As

egyéb villamos energia igényeket a vezetékes hálózatokból hozzáférhetõ energiahordozókkal (gáz, villany) oldja meg a tervezõ. Leggyakrabban indoklásul az hozható fel, hogy a megrendelõ nem igényelt más megoldást. Véleményem szerint a tervezõi felelõsség nem állhat meg azon a ponton, hogy a tervezõ kielégíti a megrendelõ által támasztott igényeket. Úgy vélem, a tervezõknek kötelességük a hatékony energiatermelé-

gyományos szerkezeti anyagokkal épült épületekének. Ugyanakkor az épületen belüli helyiségek tájolása miatt igen eltérõ hatások és igények jelentkeznek. Nem ritka az olyan üzemállapot, amikor az épület egyes helyiségeit (pl. északi oldal) fûteni, míg más helyiségeket (déli oldalt) hûteni kell. A szokványos épületgépészeti megoldásban ezen egyszerre fellépõ igényeket fain-cool rendszerrel ki lehet elégíteni, esetleg szellõztetéssel a

si és energiafelhasználási módok bemutatása a megrendelõ részére. Ennek keretében meg kell vizsgálni az épület kapcsolt hõ- és villamos energia termelésének lehetõségét, illetve vizsgálni kell a szóba jöhetõ és megújuló energiahordozókat. Ezzel át is tértünk épületgépész tervezõ felelõssége kérdéskörre. A már említett nagy üvegfelülettel rendelkezõ köz- és irodaépületek esetén az épületenergetikai és épületgépészeti kérdések is elgondolkodtatóak. A nagy üvegfelületû építmények fûtési és hûtési energia igénye többszöröse lehet a ha-

felesleges hõt az épületbõl el lehet vezetni, bár tapasztalataim szerint már az is eredmény, ha égtájankénti szabályzással rendelkezõ fûtési rendszert találunk. Kézenfekvõ, hogy a fûtési igényeket egy hagyományos, rendszerint alagsorba telepített melegvizes gázkazán, a hûtési igényeket a kazán mellé telepített kompresszoros hûtõgép fedezi. Az elhasznált levegõt a szellõzõ rendszer közvetlenül a szabadba juttatja. Mindez elképesztõen pazarló üzemvitelt eredményez, ami a jelenlegi energiaárak miatt az üzemeltetõt elvtelen megtakarítási akciókra készteti, melynek eredményeként az épület rendeltetésszerû hasz-

illusztráció

Mérnöki munkám során mind gyakrabban tapasztalom, hogy az elkészült beruházásoknál az energetikai szempontokat nem kellõ hangsúllyal veszik figyelembe a létesítmények elõkészítése és megvalósítása során. Az építész és az épületgépész tervezõ kollegák az egyszerûbb és szokványos megoldásokat alkalmazzák, és gyakran figyelmen kívül hagyják a megújuló energiaforrások hasznosítását – bár ezt jogszabály tenné kötelezõvé számukra. A hatékony energiahordozó felhasználás is mind gyakrabban kerüli el a tervezõk figyelmét. Mindez igaz szûkebb régiónkra is, ezért a jobbító szándéktól vezérelve próbálom az okokat és összefüggéseket jelen dolgozatban megtalálni.

Energiahatékonyság, energiatakarékosság Az építész tervezõk elsõdleges felelõssége. Az épület energetikai jellemzõi az építészeti tervezés során lényegében eldõlnek, ezért elsõdlegesen az építész tervezõ kollégák szemléletén múlik, hogy a késõbbiekben milyen üzemeltetési költségek merülnek majd fel az épület használata során. Egy létesítmény tervezésekor a funkció figyelembe vételével kell meghatározni az épület energiafelhasználását. Jelenleg divatos építészeti megoldás a nagy üvegfelülettel rendelkezõ köz- és irodaépületek tervezése. Nem tisztem ennek a megoldásnak az építészeti vonatkozásait elemezni, az azonban elgondolkodtat, hogy ezen üvegpaloták megálmodása során nem kerül figyelem a legkézenfekvõbb megújuló energiaforrások integrálására sem. A földgáz és villamosenergia felhasználása a megszokott. Üdítõ kivétel, ha egy-egy napkollektor beépítésre kerül, de ezen túlmenõen már végképp semmi szokásostól eltérõre nem számíthatunk. Ezen épületek megszokott épületgépészeti megoldása, hogy a fûtési, hûtési friss levegõellátás és az

Energetika Vasi Építész - Mérnök lunk 80%-a földgáz alapon biztosítja fûtés és használati melegvíz felhasználásának hõigényét. Az alternatív megoldások elterjedését nem a berendezések hiánya okozza, hanem mindössze tervezõi szemlélet kérdése. A szellõzõ rendszerek hõvisszanyerõinek ára már nem olyan nagyságú, hogy alkalmazásuk korlátot jelentene. A hagyományos kompresszoros hûtõgépek helyett, adszorpciós berendezés alkalmazása már 45 oC hõmérsékletû fûtõközeg rendelkezésre állás esetén

dás beruházási költségei lényegesen magasabbak, melyet az építtetõ elsõként szeretne a beruházási költségek csökkentése érdekében megspórolni. A tervezõ felelõssége, hogy a gazdaságosságát és kedvezõbb környezeti hatását a megrendelõ számára bemutassa a drágább mûszaki megoldásnak. Gyakorlatban ez szinte sosem történik meg.

lehetséges és az evaporatív hûtõtorony alkalmazásával együtt sem drágább, mint a hûtõkompresszor a szükséges villamos hálózat többletköltségével a zajcsillapítás és a szellõzés költségeivel együtt. A gázmotoros kapcsolt hõ- és villamos energiatermelés decentralizált néhány száz kW-os berendezései jól illeszthetõk a párhuzamosan fellépõ hõ és villamos energia igények biztosításához. A napelemes és a napkollektoros rendszerek kiegészítik a hagyományos energiahordozóval mûködõ berendezéseket, áraik az elmúlt egy-két évben drasztikusan csökkentek és számos lehetõség kínálkozik a használatukra (pl. adszorpciós hûtés hõigénye napkollektorról fedezhetõ). Mindezek a berendezések már könnyen beszerezhetõk, jól tervezhetõk, számos referenciával rendelkeznek, így csak a tervezõ szemléletén múlik, hogy felhasználja ezeket, vagy a kényelmesebb megoldást választva a teljesen hagyományos technológiákat alkalmazza. Fentiek tükrében már szinte érthetetlen, hogy a környezetünkben létesült sportcsarnok hagyo-

mányos energiahordozókkal télen kifûthetetlen, nyáron elviselhetetlen. Ugyancsak érthetetlen, hogy az egyre másra létesülõ termálfürdõk és wellness szállodák a termálhõ épületgépészeti célra történõ hasznosítása nélkül valósultak meg, miközben még a nem szakemberek számára is ismert, hogy padlófûtés céljára 30-40 oC hõmérsékletû közeg már felhasználható. Azt gondolnánk, hogy az éghajlatváltozás és a növekvõ energiaárak kényszerítõen hatnak a hatékonyságnövelésre és a megújuló energiaforrások hasznosítására. Ugyanakkor az tapasztalható, hogy ezek a kényszerítõ erõk az ország nyugati határánál megállnak. Míg az Európai Unió többi országában a megújuló energiafelhasználás és a hatékony rendszerek alkalmazása teljesen hétköznapivá vált (Ausztriában szinte már nem is készül a nálunk általános földgáz üzemû tisztán kazánüzemre alapozott hõtermelés), addig Magyarországon felkapjuk a fejünket minden egyes hasonló kezdeményezésre, és csudabogárnak tartjuk az ezzel foglalkozó tervezõket, vagy az ezt igénylõ megbízókat. illusztrációk

nálata is megkérdõjelezõdik. A korrekt megoldás a szintenként megvalósuló megfelelõ hõvisszanyerõ rendszerekkel ellátott szellõztetés, a párhuzamosan jelentkezõ hõ és villamos igényeket decentralizált, megfelelõképpen méretezett, kapcsolt hõ és villamos energiatermeléssel (példának okáért gázmotorral), a hideg energiát a gázmotor hulladék hõjét hasznosító adszorpciós (késõbb bõvebben) hûtõberendezéssel is lehet biztosítani. Természetesen ezen mûszaki megol-

Energiatudatosság, környezetvédelem Hangsúlyozni kell, hogy a mérnöki munka nem ér véget a rajzok elkészítésével, esetleg a kivitelezés mûszaki ellenõrzésével. A tervezõnek üzemeltetõi szempontokat is ismerni kell és azokat figyelembe is kell venni! Ez jellemzõ hiányossága a hazai mérnöki hivatás gyakorlásának. Eredménye az ország energia kiszolgáltatottsága. Magyarország lett Európa arányaiban legnagyobb földgáz felhasználójává. Utánunk következõ Hollandia 100%-ban önellátó földgáz tekintetében, mégis csak feleannyira függõ, mint hazánk, ott a lakossági felhasználók 31%-a, ná-

Kedves Kollegák, kizárólag rajtunk áll, hogy ezen a helyzeten változtassunk! Kizárólag a mérnöktársadalom az, aki mind a mûszaki, mind a gazdasági elõnyeit, és nem utolsó sorban környezetvédelmi hatásait is ismeri ezen berendezéseknek, és technológiáknak. Ugyanakkor nem a beruházók pillanatnyi érdekeinek akar megfelelni, vagy a megrendelõ esetleges tájékozatlanságának korlátai között toporog. Elcsépelt frázisnak tûnik, de ne felejtsük, hogy a Földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön! Popovics Attila Okl. gépészmérnök NettCalor Kft.

Vasi Építész - Mérnök Közlekedés

A megújuló sárvári autóbusz-állomás Nagy László Tóthné Temesi Kinga

árvár a Nyugat-Dunántúli Régió, azon belül Vas megye fejlett iparral rendelkezõ, az elmúlt évtizedben látványos fejlõdésnek indult fürdõvárosa. Jelentõs történelmi és kulturális értékei, valamint nemzetközi hírû gyógyfürdõje, turisták ezreit vonzza a városba. A település két fontos fõút, a 84-es és 88-as fõutak találkozásában helyezkedik el, mely fõutak biztosítják a jó elérhetõséget Sopron-Bécs, Szombathely és a Balaton irányából. A belváros felértékelõdéséhez nagymértékben hozzájárult a 84-es majd a 88-as fõutak városi átkelési szakaszát kiváltó elkerülõ útszakaszok átadása. Ma már a városi átmenõ forgalom minden irányban elvezethetõ a városközpont érintése nélkül. Az el-

A Nyugat-Dunántúli Operatív Program keretében a közösségi közlekedés infrastrukturális fejlesztéseit támogató pályázata során 89 millió forintot nyert Sárvár Város Önkormányzata az autóbusz–állomás felújítására. A beruházás összes költsége 99 millió forint, a pályázat benyújtásához 10 %-os önerõre volt szükség. A beruházás támogatási szerzõdése 2008 decemberében került aláírásra, ezután megkezdõdtek az elõkészületi munka-folyamatok. A kivitelezés tényleges megkezdését az autóbusz-állomás 2009. szeptember 14-én történõ lezárása és az ideiglenes állomás átadásához lehet kötni, amely majdnem teljesen optimális helyszínen, a vasútállomáson került kialakításra. A helyszín, a két szolgáltatás – autóbusz állomás, vasútállomás – egymás melletti elhelyezése a tervezés során felmerült végleges megoldás-

mi és kereskedelmi szolgálata, hogy az átmeneti idõszak alatt is megfelelõ kiszolgálást kaphasson az utazóközönség. Az 1971. augusztus 19-én átadott autóbuszállomás, már csak nevében volt nevezhetõ autóbusz közlekedési centrumnak, amelyhez a kiszolgáló létesítmények elöregedett és elavult állapota is hozzájárult. (Érdekesség, hogy a hetvenes évek elején 4,4 millió forintos költségvetéssel épült meg a buszállomás.) Vas megye, Szombathely után a második legnagyobb autóbuszos közösségi közlekedési csomópontja, már nem tudta ellátni az utazóközönség által megkívánt terítõ és gyûjtõ szerepet. Az átépítés korszerûsítés terve nem új keletû, számos javaslat és elképzelés látott napvilágot, amely ez idáig csak váratott magára. Az állapotot jól jellemezte az a tény, hogy

kerülõ út jótékony hatással van a belváros tehermentesített közlekedésére, ezáltal a közösségi közlekedést ellátó jármûvek menettartamának betarthatóságára is.

ként is, azonban a helyszûke miatt végül csak az átépítés ideje alatti átmeneti állapot fenntartása melletti döntés született. A vasútállomás épületébe lett ideiglenesen telepítve a volán társaság forgal-

a parkoló autóbuszok tárolása egy bazaltos (az autóbusz-állomás területébõl elkülönített) részen valósult meg, amelyet közepén egy megsüllyedt kitüremkedõ csatornakimenet díszített.

Közlekedés Vasi Építész - Mérnök A sárvári autóbusz-állomást a honos Vasi Volán Zrt. autóbusz-járatain kívül további 6 volán társaság (Bakony, Kisalföld, Somló, Tisza, Zala, Vértes Volán) 25 helyközi és 11 távolsági autóbusz-vonalon közlekedõ járatai érintik. Az állomáson az éves átlagos utasforgalom meghaladta a 2008-ban 2,3 millió fõt. A sárvári autóbusz-állomásnak a település kistérségi központi szerepe miatt kistérségi összekötõ szerepet is be kell töltenie. A kistérséghez tartozó valamennyi településrõl Csánig kivételével amely település kiszolgálását földrajzi elhelyezkedése miatt a Kisalföld Volán Zrt. végzi - biztosított a Sárvárra történõ menetrendszerinti autóbusz-közlekedés. Sárvár közvetlen összeköttetése a megyeszékhellyel három vonalvezetésen közlekedõ autóbusz-járatokkal valósul meg. A Sárvár–Vát–Szombathely útvonalon közlekedõ autóbuszok kevés megállóhelyével az utasok gyors és pontos kiszolgálását hivatottak szolgálni. A Sárvár–Ikervár–Vép–Szombathely és a Sárvár–Ölbõ–Szeleste–Vát–Szombathely vonalakon közlekedõ járatok több település és megállóhely érintésével a környezõ települések kiszolgálását biztosítják. A kistérségi központ és a fõváros közvetlen összeköttetését biztosítják a Vasi Volán Zrt. által közlekedtetett un. Intercity autóbusz-járatok. A járatok gyors és pontos összekötetést biztosítanak Budapesttel, továbbá pótolják azt a hiányt, hogy a vasúti összeköttetésben a MÁV Start Zrt. Intercity

IN MEMORIAM

Kusztor Sándor 1929-2010 Súlyos betegség következtében eltávozott közülünk Kusztor Sándor hídépítõ mérnök. Mély megrendüléssel hallottuk a szomorú hírt, hogy kollégánk a Vas megyei mérnök társadalom egyik jeles és megbecsült képviselõjétõl ilyen váratlanul kell búcsúznunk.

vonatainak Vas megyében csak Szombathelyen van megállóhelye. Az átalakítás a meglévõ autóbusz-állomás eredeti formájára és funkcionális elrendelésére épül, de természetesen tartalmaz új elemeket is. Az autóbusz kocsi-állások száma továbbra is 10

darab marad, viszont 6 db új parkoló kocsi-állás és 8 db személygépkocsi parkoló kerül kialakításra az autóbusz-állomáson. A felújítás során a padlóburkolatok, oldalburkolatok nyílászárók cseréje, az épület hõszigetelése, a villany és fû1953-ban a Budapesti Mûszaki Egyetem, Mérnök Kar Hídépítési szakán szerzett mérnöki oklevelet. Életpályája mindvégig a közlekedési ágazathoz kötötte. A Szombathelyi MÁV Igazgatóság területén elõször a Szombathelyi, majd a Tapolcai Pályafenntartási Fõnökségen, hídügyi elõadóként, majd az akkori Celldömölki Építési Fõnökségen híd- fõépítésvezetõként dolgozott. 1968-tól-1973-ig a MÁV Vasútigazgatóságon hídcsoportvezetõként felügyelte, irányította a területéhez tartozó hídfenntartási és építési munkákat. 1973-tól nyugdíjazásáig a Vas megyei Közúti Igazgatóságon hídmérnökként dolgozott. A közel 60 évet átölelõ munkával töltött pályafutása során több híd tervezésében, kivitelezésében vett részt, mint a 86-os számú fõút Sorokpatak háromnyílású híd, a Rába-ártéri híd, a csákánydoroszlói Vörös-patak híd monolit vb. lemezes híd kiviteli tervei. Természetesen ezeken túlmenõen nagyon sok kisebb mûtárgy felújításában is tevõlegesen részt

tés korszerûsítése, valamint az épület akadálymentesítése valósul meg. Az akadálymenetesítés keretében kialakításra kerül mozgáskorlátozott parkoló és mellékhelyiség. Az állomás elõtti járda és a helyiségek padlóvonalának magassága, mindösszesen egy centiméter lesz a mozgáskorlátozott utazók megfelelõ kiszolgálása érdekében. A váróteremben a gyengén-látók részére az ajtókon és oldalfalakon elhelyezett írásos információk, nagyított betûkkel és kontrasztos színekkel lesznek kiírva. Az állandó jellegû információk pedig dombornyomott írással lesznek közölve. A nagyothallók részére indukciós hurok lesz elhelyezve az utas-váróban, így a hallássérült személy át tudja állítani a hallókészülékét az adott hangsávra. A felújított autóbusz pályaudvar átadása április végére várható. Reményeink szerint a felújítás hozzájárul Sárvár város további fejlõdéséhez, kulturált utasforgalom lebonyolításához, és nem utolsó sorban a közösségi közlekedés vonzerejének javulásához. vállalt. Az általa tervezett és kivitelezett mûtárgyak sorát nehéz lenne számba venni, hisz a feladat, melyet hídmérnökként akár a MÁV, akár a Közúti Igazgatóság területéhez tartozó hidak és kismûtárgyak építése és felújítása során végzett, számára élethivatás és nem statisztikai számadat volt. 1989 decemberében, 60 évesen vonult nyugdíjba a Vas megyei Közúti Igazgatóságtól. A mérnöki tevékenységét 1991-tõl magántervezõként folytatta, kamatoztatva mindazon kivitelezésben szerzett tapasztalatot, mely az aktív pályafutása során felhalmozódott. Munkásságáért 2003-ban Bodányi Ödön díjat kapott. Olyan kollégát vesztettünk el, aki tudását, szellemi képességét mindig igyekezett megosztani azokkal, akik érdeklõdtek a mérnöki feladatok ezen területe iránt. Személyében egy mûszakilag képzett, a családjáért, környezetéért mindig tenni akaró EMBERT veszítettünk el. Sándor emlékedet kegyelettel õrizzük. Lukács Ernõ

Vasi Építész - Mérnök Interjú

Vissza a gyökerekhez Óvári Gábor

természet és az ember egységét hirdetõ, úgynevezett életiskola modellen alapuló gimnáziumot szeretne létrehozni Gencsapátiban a Rege Egyesület. Az oktatási intézmény elsõ hallásra minden szempontból meghökkentõ megoldásokat kínál: a tervezett épületek a magyar népi építészet hagyományait követik, az oktatás pedig nem csupán a lexikális ismeretek elsajátításából áll, hanem hangsúlyozza a hagyományõrzést, a népi mesterségek megismerését, a vidéki életmód, a gazdálkodás elõnyeit, a környezetvédelmet és nem utolsósorban erõsíteni igyekszik a fiatalok nemzeti öntudatát. Az ötlet nem új keletû, az életiskola filozófián nyugvó Abai Gimnázium már néhány éve mûködik, nem is kis sikerrel. A szombathelyi kezdeményezés többek között Bukits Zoltán nevéhez köthetõ, aki szakmáját tekintve statikus mérnök, valamint egyúttal a Rege Népfõiskola vezetõje is. – A Rege Népfõiskola és a Rege Egyesület képezi a szellemi alapját ennek a struktúrájában is új gimnáziumnak. Milyen filozófiát követ az egyesület? – Alapvetõen a múltat kutatjuk, kifejezetten a magyarság múltját, azokat a gyökereket keressük, amelyek kultúránk és mûveltségünk alapjait adják. Ebbe sokféle dolog beletartozik. Például a vallás, néplélektan, tárgykultúra, népi építészet, hagyományos mesterségek, hagyományos gazdálkodások. A szellemi hátteret, mondhatjuk, hogy tananyagot, a népfõiskolán elõadó kutatóktól kapják az érdeklõdõk. Megtudhatjuk például, hogy milyenek voltak a településeink a honfoglalás elõtti idõkben, hogyan nézett ki egy család élete, milyen szokásaik voltak, hogyan gazdálkodtak és étkeztek. A Herényiek Házában rendezzük a népfõiskola eseményeit, szombaton a mesterségekkel ismerkedünk, nemezsátrat emelünk, vályogházat építünk, lekvárt fõzünk, és még sorolhatnám. Majd a vasárnap a szellemi mûhelyé. Legutóbb Molnár V. József néplélek-ku-

Életiskolát terveznek Gencsen tató volt a vendégünk, aki a nemzeti összetartozást kutatja, arról értekezett. – Mekkora az érdeklõdés, kik és miért keresik fel a népfõiskolát? – Legtöbben azért érkeznek hozzánk, mert válaszokat keresnek. Magyarázatot várnak arra, hogy kik vagyunk mi, magyarok valójában, mit a teendõnk, feladatunk Európa szívében, hiszen senkivel sem állunk itt rokonságban, nyelvünk tel-

egy olyan tudás, amely segít eligazodni ebben a kaotikus világban. A hagyományok óvása pedig elvileg mindenkinek kötelessége lenne, aki szereti a hazáját. – A gimnázium létrehozásának ötlete honnan ered? – A népfõiskola jó terep arra, hogy a nemzettudatunk viszonyait vizsgáljuk, de nem elég ahhoz, hogy a fiatal generációk lassan teljesen ki-

Gencsapáti központja

jesen idegen, szokásaink nem is hasonlítanak a környezõ népekéhez. Miért félünk felvállalni identitásunkat, nemzeti hovatartozásunkat, mert azt kevesen állíthatják, hogy büszkék vagyunk arra, hogy magyarnak születtünk. Elég, ha megnézzük az osztrák, vagy német népi hagyományokat. Hétköznapokon is büszkén veszik fel a népviseletüket, abban közlekednek, járnak-kelnek. És senki sem nézi õket bolondnak, vagy különcnek. Ez ott természetes. – Ha itt valaki mentében jelenik meg, rögtön megkapja a maga bélyegét… – Igen, mert itt mindig mindennek politikai töltést adnak. Pedig ennek semmi köze nincs a politikához. Amirõl mi beszélünk, az egy életforma,

üresedõ mindennapjait megváltoztassuk, és tartalmat adjunk neki. Gondoljon bele: hol vannak azok a közösségek, amelyek a felnövekvõ generációknak irányt mutattak, beavatták, felkészítették õket az életre? Sehol. Mindenki úgy boldogul, ahogy akar, és ahogyan tud. Senki nem segít. A népfõiskolán átadott ismeretek további népszerûsítésének színtere egy oktatási intézmény lehet, esetünkben egy gimnázium. Tantervünk illeszkedik a magyar oktatási rendszerbe, tulajdonképpen egy átlagos gimnázium, csak egy kicsit mégis más. – Pontosan mitõl más ez a gimnázium, miben nyújt esetleg többet, mint a hagyományos társai?

Interjú Vasi Építész - Mérnök

Bukits Zoltán – Az intézmény kifejezetten falusi környezetben életképes, mert városban elveszne a cél, az üzenet lényege. Képzelje el, hogy a gyerekek megérkeznek az iskolába, majd befûtenek a cserépkályhába, és elkezdõdik a tanítás. A diákok a hagyományos tantárgyak mellett megtanulják a vidéki életmódot is: állattartást, földmûvelést, gazdálkodást, egyáltalán a földdel való bánásmódot. A tanterv államilag akkreditált, tehát nemzeti alaptanterven alapuló oktatásról beszélünk. Nagyon fontos a magyar irodalom, a nyelvtan, a történelem és tájismeret. Ez utóbbi elõbb megtanítja a gyerekekkel, hogy mi van a szûkebb környezetükben, milyen állatok élnek, mit termelnek, milyen a gazdálkodás, mi a létforma. Mire a tanuló végez az iskolával, megismeri az egész Kárpát-medence életét és mûködését, amely egységes és organikus, tekintet nélkül a határokra. Mindemellett a diákok természetesen érettségit és szakmát is szereznek. – A valóságtól nem túlzottan elrugaszkodott ez a terv, hiszen mindenki használható tudást akar szerezni. A földmûvelés és agyagozás nem biztos, hogy hasznos lehet a modern világban. – Eljön az idõ, amikor ez hasznos lesz. De a lényeg nem ez. A tananyag, a környezet szól a környezettudatosságról és a környezeti nevelésrõl is, ami mindinkább elõtérbe kerül majd a jövõben. Éppen ezért épül falun a gimnázium, hiszen a környezet közelében, az élõvilággal együtt kell élni. Ma már mûködik az országban ilyen falusi gimnázium, ott csodákat tett a településsel ez az intézmény. Norvégiában az állam elhatározta, hogy a városokból vidékre költözteti az iskolákat. Egyrészt a környezetszennyezés miatt, másrészt egy olyan filozófiá-

tól vezérelve, hogy a gyerek a lakóhelyén tanuljon, ott szerezzen szakmát és tudást. A városba járni ráér akkor, amikor az egyetemre indul. Nem utaznak feleslegesen, nem szennyezik a környezetet. – Erre nagy szükség van, de mégis mire elégséges ez, tekintve, hogy a világ vészesen közeleg egy környezeti katasztrófa felé… – A Kárpát-medencében minden adott ahhoz, hogy egyensúlyban maradjunk a természettel, megtermeljük azt, amire szükségünk van anélkül, hogy pusztítanánk a környezetünket és károsítanánk az egészségünket mindenféle mesterséges, idegen anyaggal. Azért beszélek mindig a Kárpát-medencérõl, mert társadalmilag, gazdaságilag csak ebben érdemes gondolkodni. A régi Magyarország területén együtt éltek a tótok a szerbek, románok és magyarok, mégis béke volt ebben az országban. A mai forrongások oka az, hogy nem értjük meg, hogy a Kárpát-medence gazdaságilag, társadalmilag, földrajzilag egyetlen egység, és csak ebben a formában mûködõképes. Ha ráébrednének az itteni népek, hogy egymás nélkül nem megy a szekér, akkor minden visszaállna a régi kerékvágásba, béke és jólét lenne a térségben. Európa mûvelhetõ földjeinek tekintetében Magyarország vezetõ helyen van, az ivóvízkincs jelentõs. Tehetséges, életrevaló nép vagyunk. A magyar egy õsnép, õsi kultúrával, zárt rendszerekkel. Képesek lennénk akár saját magunkat is eltartani, ha ráébrednénk a lehetõségeinkre. Tudásunk, földjeink és vizeink adottak. Azonban a szembenállás nyilvánvaló: létezik a globalizáció és léteznek önellátó gazdaságok. Ez utóbbiak vesztésre állnak. A világon 7 ország lenne képes önellátásra. Közte vagyunk mi is. – Visszatérve a gimnáziumra, mibõl lehet ezt megvalósítani, hiszen az alapfeltételek megteremtésére sincs ma már pénz, nem beszélve arról, hogy az oktatási intézményeket fenntartani egyre nehezebb. Ráadásul olyan tényezõkre is rávilágított, amelyek inkább gátolják az effajta kezdeményezéseket. – Az EU szívesen fogadja az ilyen kezdeményezéseket, mivel törekednek az önellátásra, a központban pedig a környezetvédelem áll. Egy ilyen intézmény akkor mûködik jól, ha a közösség befogadja, az önkormányzat kezelésbe veszi az iskolát. A fejkvóta mellett az iskola teremti elõ a mûködéshez szükséges kiadásokat. Például pékséget üzemeltethet az iskola, és egyéb minõségi kézmûves termékeket állíthat

elõ, amit aztán értékesít. A diákok gyümölcsöt termesztenek, állatot nevelnek. Egyébként alakul egy fenntartó és mûködtetõ szervezet, a megyei önkormányzattal már tárgyaltunk a lehetõségekrõl, azt szeretnénk, hogy az intézmény regionális szintû legyen. Az iskolát Szombathely és Kõszeg között szeretnénk megvalósítani, de mi elsõ körben Gencsapátit szemeltünk ki, ugyanis indulásnak ott áll egy megüresedett iskolaépület a polgármesteri hivatal szomszédságában. Nagyon jó helyen van, hiszen közel van Kõszeg, az Írottkõ Natúrpark, aztán helyben mûködik egy hagyományõrzõ egyesület. Ideális körülményeket találtunk Gencsen. Mellénk állt a kultúrház igazgatója, a polgármester is szívesen fogadta az ötletet. – Hol tart most az ügy? – Két szálon kell dolgoznunk, az iskola fizikai megteremtésén, és a tanárok kiválasztásán. Hamarosan Gencsapáti testülete elé szeretnénk vinni az elképzeléseinket, aztán döntenek arról, hogy befogadják-e a kezdeményezést vagy sem. A megye segít a jogi és pedagógiai kérdésekben. A tanárok kiválasztásában szigorúak leszünk, mert a tanárokon múlik az oktatás minõsége. A tanításnál az életiskola modelljét használjuk, amelyet Hintalan László dolgozott ki. Öt évfolyamos lesz a képzés, ahogy a hagyományos gimnáziumokban. A 2011-12-es tanévet szeretnénk elindítani, ez a cél. – Építészetileg is egyedi megoldásokban gondolkodnak? – Igen. A gencsi iskolát kinõve zöldmezõs beruházásba gondolkodunk, ahol is nem egy hagyományos iskolaépületet szeretnénk megvalósítani. Az építészeti tervekkel a népi építészetet szeretnénk ötvözni a modern elemekkel. Aztán dolgozunk egy olyan vállalkozóval, aki alternatív házakat épít, szalma- és vályogházak építésével, valamint megújuló energiák felhasználásával foglalkozik. Az épületek fenntartásához mi igyekszünk majd megtermelni a szükséges energia egy részét. Nagy tervünk tehát az, hogy az épületek a magyar népi építészet jegyeit hordozzák magukon. A régi falusi iskolák mintáján mûködik majd, épületenként egy osztállyal, az épületek pedig tornácos, vályogból vetett parasztházak lesznek. Építéshez vályogot használunk, a vályog korszerû anyagnak számít ismét. Ausztriában kórházakat építenek vályogból. Olcsóbb, szebb és egészségesebb is. A tanulóknak lehetõsége lenne saját osztálytermeiket felépíteni. A hagyományok mellett természetesen a modern technológia is helyet kap.

Vasi Építész - Mérnök Világjáró

„A svájci bicska” Czeiner Gábor

Asz

1896-os magyar Millennium elõtt 12 évvel, 1884-ben Párizsban és Dél-Németországban töltött inasévek után Karl Elsener svájci kovácsinas – immár kovácsmester – saját késkovácsmûhelyt alapított a Schwyz kantonbéli Ibach-ban. A mûhely spártaian egyszerû felszereléseihez, fenõ- és polírozó gépeihez az energiát a mûhely mellett szaladó Tobel-patak medrébe állított lapátkerékkel szolgáltatta. Innen indult útjára az a nagy ívû történet, melynek lapjait napjainkban a dinasztia immár negyedik generációjának hasonló nevû tulajdonosa írja. Ennek az érvényesülésnek az alapelve kísértetiesen hasonlít az órakészítéshez, (szánt szándékkal nem gyártást említek) amiért szintén nem kell Svájcban messzire menni. Vegyél 5-10 deka fémet, vasat, rezet vegyesen. Ennek értéke önmagában bakfitty! De ha teszel hozzá észt, precizitást, minõséget, munkát, s létrehozol belõle egy kiváló kis eszközt, (legyen bicska, vagy óramû) és ezt nagy men-

Avagy egy maréknyi praktikum nyiségben elõállítva megkeresed hozzá a piacot, akkor Tiéd a Világ! Nos, az öreg Elsener (aki akkor még nem volt olyan öreg) nemcsak az üzletkirakatba meg a vásárokba tette ki késeit, bicskáit, hanem gondolt egy nagyot, elment a hadsereghez. Svájc nem tart fenn és nem is tartott fenn állandó hadsereget. Védelmi ereje reguláris jellegû. Minden 20 és 42 év közötti férfiember hadköteles, de otthon él és dolgozik. A fiatalt 20 éves korában behívják, megkapja az alapkiképzést, s aztán teljes felszerelésével együtt hazamegy. (Társasági öltözet, téli-nyári hadiruházat, eszközök – s ami nálunk hihetetlen – kézifegyverét, szuronyát is.) 42 éves koráig összesen 300 nap szolgálatot kell apránként teljesítenie. (Magam is láttam többször fiatal srácokat motoron, robogón, pólóban, szál gatyában, hátukon a kézifegyverrel (hazai gyártású komoly géppisztoly) mentek ki a falu, vagy a város lõterére, teljesíteni a havi lövészetet.) Elsener mester látogatásának eredményeképpen 1891 óta gyártmánya teszi teljessé a svájci katona felszerelését a soldatenmesser, a „katonai kés” formájában. Jó boltot csinált, ha fi-

gyelembe vesszük, hogy évente 30.000 újonc vonul be. Az üzlet beindult. 1897. június 12. nagy nap volt a cég életében. Bejegyeztették és szabadalmaztatták a bicskájukat „Svájci tiszti és sportkés” néven. Érdemes megemlíteni, hogy a kezdetekben jellemzõen a hadsereg hierarchikus felépítésére, csak a tiszti bicskának volt dugóhúzója, a közlegénynek nem ilyen kés dukált. Nekik maradt a szurony a palacknyitáshoz. Az egyre jobb minõség, a törekvés a funkciók bõvítésére, egyre sokoldalúbban használható eszközzé, zsebben hordható szerszámkészletté érlelte a sokrétû „acél és alumínium süteményt”. A Svájci Államszövetség is nagyra értékelte tevékenységüket, olyannyira, hogy a svájci bicska egyike azon kevés hazai produktumuknak melynek engedélyezte a terméken alkalmazni az államszövetség szimbólumát, a svájci keresztet. A tulajdonos édesanyja halála után márkanévvé vált Viktoria neve. A végleges, ma is használatos Victorinox márkanév 1921-tõl, a rozsdamentes (inox) acél feltalálásától és az üzemben történõ alkalmazásától, a két név összevonásától datálódik. Meg

Világjáró Vasi Építész - Mérnök kell említeni, hogy a kés, ha nem is hét, de két nyelven beszél. A Victorinox Német-Svájcban készül, s a késõbbiekben, 1893-ban alakult, hasonló profilú Wenger cég Delemontban, FranciaSvájcban mûködik. A hazai piacon testvériesen osztoznak. 1920 óta fele-fele arányban szállítanak a hadseregnek. De a világ úgy istenigazából a II. világháború után nyílt ki a Victorinox számára. Valószínû, hogy a sérült, Svájc területén kényszerleszállt szövetséges bombázók személy-

számítógépes tervezéssel, gyártásvezérléssel számos – több mint 200 változatot készítenek. Van kiránduló bicska, iránytûvel, fûrésszel, golfozó bicska ütõtisztítóval, gyephoroggal, horgászbicska pikkelykaparóval, horogélezõvel, belezõpengével, elõadói bicska teleszkópos mutatópálcával, kertészbicska ojtókéssel, síelõbicska viaszkaparóval és… és… és. Építenek már a bicskába lámpácskát, lézerpointert, kvarcórát. Legutóbbi dobásukból egy pendrivot

formában, két pengével és egy dugóhúzóval a New-York-i Modern Mûvészetek Múzeumában is meglátogatható. A városban egy hatalmas Victorinox Árúház birodalom épült fel, melyet 2008-ban, Londonban is megismételtek. A végére néhány sztori, amibõl van igaz is. Utasszállító gépen félrenyelt utason egy szintén a gépen utazó sebész, svájci bicskájával végzett eredményes gégemetszést. (Azóta szikés bicska is van már a készletben, nem vicc!) Annak idején

zeteinek zsebeiben is lapult már egy-két svájci bicska, támaszpontjaikra való visszatértükkor. De a nagy népszerûség a háború után, Nyugat-Németországban állomásozó szabadságos jenki katonák svájci kirándulásaik alatt öltött óriási méreteket. Ennek eredményeként már 1945-ben hatalmas rendelés érkezett az Egyesült Államokból. Õk is „felfegyverezték” hadseregüket, a flottát, a légierõt az általuk „The Swiss Army Knife”-nak átkeresztelt, most már bátran mondhatni, kultikus tárggyal. A hasznos, praktikus kis eszköz az újvilágban szinte népszerûbbé vált, mint saját hazájában. 1956-ban Kaliforniában már központi fan klub alakult, számtalan filiáléval. Már van olyan gyûjtõ, akinek 4800 darabos kollekciója van a bicskákból. Természetesen az európai üzem maradéktalanul kiszolgálja a megnövekedett igényeket is. Az összes gyártás 1/3-a több mint 8 millió darab kerül évente az amerikai piacra. A gyártás teljes exportja 100 millió dollár évente, ez a svájci éves export 1/10-ed százaléka. A világ közel 100 országába szállítanak ebbõl a kis eszközbõl. Az állandó fejlesztés eredményeként – 1980 óta

lehet kihajlítani penge gyanánt. Úgy látszik nincs megállás. Egyedi igényeket is kielégítenek. Nagy megrendelõjük a NASA is. Ûrhajósaik is fel vannak szerelve ezzel a kis spéci szerszámkészlettel. Van olyan bicska, amelyik már többször megjárta az utat oda-vissza, fent jó szolgálatot téve gazdájának. Ez extra kiadás, boltban nem kapható jószág. Oldalán a svájci kereszt mellett a Space Shuttle látható. A Vatikánt vigyázó cifra ruházatú Svájci Gárdisták is a zsebükben hordják a „marsallbotot”. A Victorinox a jelentõs hasznot ügyes üzletpolitikával visszaforgatja. Egyrészt új üzemek létrehozásával a világ számos pontján, bõvítve piacukat. Így már vannak üzemeik Japánban, Mexikóban, Brazíliában, Lengyelországban, Hongkongban, Vietnamban, Chilében. A sors fintora: Kínában már hamisítják is. Per is volt belõle. A profilt is bõvítik. Mivel a márkanév már befutott, készítenek háztartási és ipari késeket, sõt 1999 óta órákat, utazótáskákat, sportruházatot, 2007-tõl már illatszereket is. A legenda szerint készült már autószerelõ bicska is. Teljesen komplett, egy híján: nincs rajta emelõ! Hatalmas méretben, mint kiállítási tárgy, kissé elvonatkoztatott

Carter és Brezsnyev között nem álltak jól a Stratégiai Fegyverkorlátozási Tárgyalások. A tábornokok sem tudtak dûlõre jutni a fegyverek vonatkozásában. Az eredménytelen nap végén kézfogáskor az egyik amerikai tábornok egy Swiss Army Knife-t csúsztatott az orosz tábornok tenyerébe, aki ennek roppant megörült. Mutatta társainak, majd sutyorgás után megkérdezte – lenne ebbõl még három? Hogyne – volt a válasz. S lássatok csodát – visszaültek az asztalhoz és aláírták az egyezményt. Ez is édes, de ez csak duma. Javaslat a Svájci Parlamentnek. A jövõben ne a jól bevált rumos hordócska legyen az Alpokban életmentõ Bernáthegyi kutyák nyakában, hanem? Eltaláltátok! De nekem ez tetszik legjobban. Karli bácsi a kerítését javítgatja svájci bicskájával. Hipp-hopp, leszáll mellette egy UFO, kiugrik belõle két marslakó, Karli bácsit felnyalábolják, elrabolták. Két hét múlva visszacsempészték – bicska nélkül. 4800 darab helyett nekem csak három svájci bicskám van. A legtekintélyesebb darabot 1989ben Thunban vásároltam, még a nevemet is belegravírozták a nyelébe.

Vasi Építész - Mérnök Interjú

Az építészek Óvári Gábor

Sz s

ombathely mai városképi kialakításának részese volt Tölgyes László, aki a világháború végén a gimnáziumból egyenesen az építkezésekre érkezett. Technikusként irányította az olyan beruházásokat, mint a Mûvelõdési és Sportház, Fedett Uszoda, vagy a Claudius Szálló építése, de különleges megbízásokat is teljesített: vezetésével alakították át a zsinagógát hangversenyteremmé, és irányította a Felszabadulási Emlékmû speciális felkészültséget igénylõ komplexumának építését. Tölgyes László szerény visszafogottsággal és vidám nosztalgiával emlékszik vissza azokra az idõkre is, amikor nem volt könnyû talpon maradni ebben a világban. – A világháború végén, ha jól számolom, Ön még tinédzser volt, mégis hirtelen a munka világában találta magát. – 1945-ig a Premontrei Gimnáziumba jártam. Aránylag jómódban élõ középosztálybeli családban nõttem fel. Apám katonatiszt volt, jól keresett, és mindent biztosított a nyugodt élethez. Öt szobás lakásunk volt, nekem is külön szobám volt, kis könyvtárral. A háború vége azonban gyökeresen megváltoztatta a sorsomat. Apámat az oroszok elvitték a Szovjetunióba, én pedig itt maradtam édesanyámmal és három húgommal. Nem volt más választásom, abba kellett hagynom az iskolát 15 évesen, és munka után néztem. – Milyen gyerekkori álmokról kellett lemondania? – Az iskolában nem volt különösebb elképzelésem. A Premontreibe jártam, tehát orvosi, jogi vagy papi karrier várt rám. Akkor kezdtem el gondolkodni az életen, amikor a belvárosi bérháznál inasként dolgoztam. A mûvezetõ reggel felolvasta a neveket, aki ott volt, annak a neve mellé tett egy pontot. Este mûszak végén ugyanígy tett. Ez alapján számolták el a bért. Akkor az

építésvezetõje

Interjú Vasi Építész - Mérnök

Tölgyes László építésztechnikus volt a vágyam, hogy olyan ember lehessek, aki pontokat osztogat. – Hogyan sikerült beilleszkednie egy teljesen idegen közegbe, hiszen a munkások bizonyára sejtették, hogy eredetileg más pályára készült!? – Az államosítás idején, a negyvenes évek végén az állami építõipari vállalathoz kerültem. Ott bizony kicsit kilógtam a sorból a megjelenésem és a gondolkodásom miatt. Képzelje el, hogy a Premontrei Gimnázium után egy katonatiszt családjának sarjaként bekerültem egy munkás társaságba, akik természetesen más neveltetéssel és családi háttérrel rendelkeztek. Nem volt túl vidám érzés. Végül elfogadtak, sõt, 1948-ban az állami vállalat elküldött Pécsre tanulni a felsõipari iskolába. Ez az intézmény lett késõbb a technikum. A vállalat mindent fizetett, szállást kaptam és ellátást. Szép idõszak volt ez. Eközben tovább dolgozhattam a vállalatnál, tehát még pénzt is kerestem. Akkoriban az építkezéseknél leszámolási rajzot kellett készíteni. Mivel mindenütt ugyanolyan középületeket terveztek, a szombathelyi határõr-ávó laktanya terveit Pécsen is értékesíthettem. A pécsi magasház építésénél is dolgoztam kõmûvesként. Kaptam munkásigazolványt, így olcsón, mindössze 8 forintért utazhattam haza. – Hazatérve milyen feladatok várták? A technikusi végzettséget akkor komoly megbecsülés övezte. – Szombathelyen elõször apróbb építésvezetõi feladatokat kaptam. Táplánszentkereszten tehénistállót, majd a Zrínyi utcában konfekcióüzemet építettünk. Ez utóbbi fontos beruházás volt, hiszen Szombathelyen épült volna egy ruhagyár. De végül nem született megegyezés a beruházó

és a város között, így a ruhagyárat végül Zalaegerszegre telepítették. Fontos megbízás volt az ötvenes évek elején a Széll Kálmán utcában a Magyar Nemzeti Bank épületének átalakítása pártszékházzá. Késõbb egyre több munkám lett, 1955-tõl már kinevezett építésvezetõként kaptam iskolaépítéseket is. Akkoriban kisebb léptékû munkáink voltak, tehát nem kellett éjjel-nappal dolgozni, hogy tartani tudjuk az ütemezést. 1956 után azonban megváltozott a helyzet, elkezdõdtek a lakásépítések Szombathelyen is. A Fõ téren volt egy nagyobb építkezés, a mai Városháza mellett 12 lakás, aztán a Március 15. téren álló lakások kivitelezését kezdtük el. – Az a terület milyen képet mutatott az ötvenes években? – A mai Március 15. tér helyén gyakorlatilag semmi nem volt. Talán cirkuszi tér lehetett, kiskertekkel övezve. 1956 után egy év alatt 2-300 lakást is építettünk azon a területen. 1965-ig több mint 1000 lakást adtunk át többek között az Ady téren, a Joskar Olán. Kollégiumok nõttek ki a földbõl, miközben nekiláttunk a Kiskar utcai épülettömbök, a Széll Kálmán utcai és a Szelestey utcai foghíjak beépítésének. Fordulatot jelentett a Mûvelõdési és Sportház átadása 1963-ban. Ez volt az a pont, amikor hihetetlen módon felgyorsultak az események. Annyi munkám volt, hogy alig bírtam erõvel. Felépült az SZTK, rengeteg szolgáltatóház, a Romkert Cukrászda és a sor még nagyon hosszú. A sportház után leginkább csak középületeket építettem. Ezernyi lakás átadása mellett megtiszteltetés volt számomra, hogy középületeken dolgozhattam. Viszont ennek is megvoltak a maga nehézségei. Az átadási határidõket elõre meghatározták, leginkább nagy ünnepekhez kötötték. Május elsején, április 4-én, november 7-én rendszerint átadási ünnepségeken voltam. Néhány építményt említek, a teljesség igénye nélkül: ISIS szálló, Claudius Szálló, Felszabadulási Emlékmû, KIOSZK, Hangversenyterem, MESZÖV székház, Gyöngyös Áruház, Fedett Uszoda. Képzelheti, rengeteg szalag átvágásának voltam tanúja. – A rengeteg munkát kitüntetéssel is honorálták, pontosan milyen díjat vehetett át? – Pro Urbe kitüntetést kaptam 1975-ben. Nagyon büszke vagyok arra, hogy az elsõ ilyen díjat én vehettem át. Jutalmakat is kaptam néhányszor. Jártam Franciaországban munkalátogatáson, de volt, hogy el akartak küldeni a Szovjetunióba nyaralni, amit udvariasan visszautasítottam, mondván, hogy a legnagyobb dologidõben nem érek rá ilyesmire. Megdöbbentek, de nem származott semmi baj ebbõl.

– Kivitelezésben dolgozó szakemberként az építésztervezõkkel hogyan jött ki? – Eleinte sehogy, mert építészeket az ötvenes években nem nagyon láttam. A vállalatnál még az építésvezetõi feladat ellátására se találtak mérnököt. Jóval késõbb, Balogh Péterékkel kezdõdött az a korszak, amikor az építészek már a kivitelezésbe is bekapcsolódtak. Az építészek számára a kivitelezésben részt venni felelõsségteljes munka volt, pénzben viszont nem jelentett túl sokat, tehát nem érte meg ezzel foglalkozni. Az idõk során persze baráti kapcsolatot ápoltam az építészekkel. Többen nálam voltak gyakorlaton is. Szívesen fogadtam ezeket a srácokat az építkezéseken. Bevezettem azt a gyakorlatot, hogy elengedtem õket a beruházóval folytatott tárgyalásokra. Mélyvízbe dobtam a fiatal építészeket, de nem volt hiába, mert kiváló szakemberek lettek. Az építkezéseknél egyébként a helyi tervezõirodának volt nagy szerepe. – A VASITERV elõtti idõkrõl beszélünk… – Igen. A VASÉP székház földszintjén dolgoztak a tervezõk, az emeleten a mûszakiak. A két csoport állandóan rivalizált egymással. Az ellentét oka prózai volt: a tervezõknek kevesebb volt a fizetésük, a kivitelezõknek jobban ment. Amikor a mûszakiak érdeklõdtek a tervezõknél egy adott munkával kapcsolatban, akkor az elsõ kérdés mindig az volt, hogy mennyi a fizetés. Ezért aztán állandóan engem küldtek a tervezõkhöz, mert én voltam a legrosszabbul fizetett kivitelezõ. Bátran elárulhattam a fizetésem öszszegét. – Említette az emlékmûvet, ami kicsit kilóg a sorból. Hogyan kapta ezt a megbízást? – Az emlékmû építése egy csodálatos mûszaki feladat volt. Mátis Lajossal és Heckenast Jánossal közösen dolgoztam. A nem szabályos, íves betonzászló építése komoly munka volt, speciális megoldásokat igényelt. Annak külön örültem, hogy nem egy vörös csillag és egy kalapács elhelyezését kellett megoldanom, hanem egy mindenki által elfogadott mûvet emelhettünk a domboldalon. Problémák azonban bõven akadtak. A szokásosnál is több ácsra lett volna szükségem az állványzathoz, ezért többször konzultáltam Heckenast Jánossal az ügyben. Közöltem, hogy 30-40 ács kell még a munkálatokhoz. Kitaláltuk, hogy a megyétõl kérünk segítséget. Megpróbáltuk a helyzetet a lehetõ legjobban szemléltetni a politikai döntéshozók elõtt. Az igazgatóm a megyei vezetésnek bemutatott egy makettet, amelyen bábfigurák húzták a fûrészt és lógtak az állványon, abban bíztunk, hogy a szemléltetés segíti a probléma átélését. Végül

Vasi Építész - Mérnök Interjú nem adtak ácsokat, az igazgatóm viszont engedélyt adott a gépvásárlásra, így kisebb létszámmal is felgyorsult a munka. Úgy emlékszem, hogy valamikor szóba került a Felszabadulási Emlékmû lebontása, amin nagyon felháborodtam. Számomra ugyanis 1945 a felszabadulás éve volt. Azért, mert cserkészként hiába mentettem az embereket, végig kellett néznem két zsidó származású osztálytársam szenvedését, akiket aztán elvittek az állomásra, ahol

képzelése, a fiát kértük meg, hogy segítsen. Aztán jöttek a gondok. Az egész épület, könnyezõ házigombával volt fertõzött. Ez a legveszélyesebb gombafajta, gyakorlatilag mindent elpusztít, ami az útjába kerül. Ezért a teljes komplexumot lángszóróval kellett kiégetni majd vegyi anyaggal átmosni. Ezzel nagyon elment az idõ, és közeledett az átadás ideje, gyorsítanunk kellett a tempón. Azt találtuk ki, hogy levettük a tornyok tetejét, azokat a helyszínen újítottuk fel a

Vasi Építész és Mérnök A Vas Megyei Építész Kamara és a Vas Megyei Mérnöki Kamara lapja Megjelenik havonta Alapította a Vas Megyei Építész Kamara A szerkesztõbizottság elnöke és társelnöke Vincze Csaba, Tóthné Temesi Kinga Fõszerkesztõ Óvári Gábor 20 252 3711 A szerkesztõbizottság tagjai Ábrahám Ferenc, Balogh Péter, Budai Ferenc, Czeiner Gábor, Gaál Ferenc, Horváth Gyula Vladimir, Kiss Albert, Sólyom Miklós, Takács András, Válinth Attila Tördelés Mittl Attila info@mittl.hu www.mittl.hu Szerkesztés Vasi Építész Tervezõ és Szakértõ Kht. 9700 Szombathely, Thököly u. 14.

a csendõrök lökdösték õket a vagonokba. Amikor ez az õrület véget ért, számomra és sokak számára a felszabadulás volt. – Bontási ötletekbõl azért még akadt bõven. Ilyen volt az SZTK épülete is. – Nevetségesnek tartom azt, ami az SZTK körül zajlott az elmúlt idõszakban. Amikor nem is olyan régen a színháznak keresték a helyet, elhangzott, hogy a sportházat és az SZTK-t is le kellene bontani. Ez egy nagyon rossz ötlet, hiszen a meglévõ épületeinket inkább õrizni kellene, esetleg átépíteni, felújítani, de nem eltörölni a föld színérõl. Ez sehol sem divat. Képzelje el, amikor átadtuk egykor a sportházat. Olyan örömet nehéz elképzelni, mint ami akkor volt. Ez az épület örökre a szombathelyieké marad. – Érdekes megbízásokból azért még akadt. A zsinagóga tornyainak felújítására gondolok… – Igen, ez volt a másik kedvencem. A hangversenyterem tervezõje Károlyi Antal szerette volna a zsinagógát hangversenyteremmé alakítani. Mûszaki tervet is készített, de közben sajnos meghalt, így elakadt a tervezés. Mi vállaltuk, hogy kiviteli terv nélkül elvégezzük a munkát. Szerencsére tudtuk, hogy mi volt a tervezõ el-

Rákóczi utca közepén. A kupolákat Kõszegen burkolták a bádogos üzemben. A munka végeztével a kupolákat daruval visszaemeltük a helyére. Annyi probléma volt csupán, hogy egy kicsit elszámoltam magam. A torony tetejébõl négy sor téglát kellett visszabontani. – Az eltelt évtizedekre visszatekintve mire a legbüszkébb? – Büszke vagyok arra, hogy ebben a világban 45 évig becsületesen dolgozhattam, egyetlen téglát sem vittem haza jogtalanul. Semmilyen támadási felületet nem adtam, ráadásul vezetõként erre még ügyelni is kellett, hiszen a pozíciókban lévõ embereknek rengeteg irigye akad. Arra is büszke vagyok, hogy a háború után sikerült talpra állnom és biztosítani a jövõmet. Gondoljon bele, egy tiszti nadrág, és egy osztrák tûzoltó zubbony volt az összes vagyonom. – Melyik épület volt az utolsó munkája nyugdíjazás elõtt? – A Városháza, de azt már nem fejeztem be. Az utolsó munkás éveimben már irodában dolgoztam, az oktatási és személyzeti osztálynak lettem a vezetõje. Jutalomnak szánták, de én anynyira nem szerettem. Szívesebben dolgoztam volna az építkezéseken.

Kiadó CitiCom Kommunikációs Tanácsadó és Szolgáltató Kft. 9700 Szombathely, Rumi Rajki István u. 10. citicom@chello.hu Felelõs kiadó Ábrahám Ferenc A Vas Megyei Építész Kamara elnöke Hirdetés Szabó Edgár 06 20 911-3596 edy@edymarketing.hu Nyomda Soproni Anzsu Kft. Földes Andor felelõs vezetõ ISSN 1788-6678

A lapban megjelent hirdetések tartalmáért felelõsséget nem vállalunk.

Kitekintõ Vasi Építész - Mérnök

A Young Múzeum Sólyom Miklós „Teljes fém kabát” – ez a címe a rézlemez burkolatba öltöztetett épületet ismertetõ cikknek, ami a valóságban egy nagyon érdekes folyamatot mutat be. 1895-ben megépült San Francisco-ban az ókori mûvészetet bemutató múzeum. A mellékelt fotón látható, alkotója mindent megtett, hogy az európai kastélyépítészet szerkesztési elvein alapuló tömegképzésre ráapplikálva hordozza a homlokzat a köztudatban élõ legkarakteresebb elemeket. A bejárati csarnokot rejtõ tömeg teteje egyiptomi piramis, azaz 45 fokos sátortetõ. A homlokzati falpillérek pl. a karnaki templom plasztikusan megfor-

mált lenyomatai. A sík homlokzati felületeket hieroglifák díszítik. Az 1905-ös nagy földrengés elpusztította az épületet. (1912-ben felfedezték Tutenkámon sírját) 1920-ban új, már korai modern épület állt az elpusztult historizáló múzeum helyén. Az egyiptomi hatás diszkrétebben, de itt is tetten érhetõ. Közben nagyot változott a világ, vele együtt az építészet is. 1989-ben már valami igazán méltót akart létrehozni a leggazdagabb amerikai állam. Meghívásos tervpályázatot rendezett a múzeum megtervezésére. Néhány név a meghívottak listájáról: Frenk Gehry, Steven Holl, Renzo Piano, Tadao Ando, a világ sztárépítészei. Bár az alkotó nem a sztárnevek közül kerül ki, az eredmény lenyûgözõ. Az épületet sokáig nem tudtam értelmezni. Igaz, a tömör, homogén felületek (perforált rézlemez) elõtt megjelenõ pálmafák egyértelmûen a varázslatos keletet idézik, de a sem a különlegesen megformált torony, sem a kávézó terasz felett markán-

San Francisco – USA san kinyúló tömör, súlyos elõtetõk nem tudtak meggyõzni létjogosultságuktól. A fotók nem, de végül a hosszmetszet (mégiscsak építészetrõl van szó) megadta a kulcsot. Itt, most, tetten érhetõ valami titok. A kavargó gondolatokból, hogyan születik meg valami, ami kézenfekvõ, de mégsem jutott senkinek eszébe. De ha eszébe is jut, kell hozzá a megfelelõ alkalom, és az elvont gondolkodásra való készség, ami a különbözõ területek: szobrászat, szerkezetismeret, funkcionalizmus, komplex építészeti szemlélet között talál egy közös pontot, amin keresztül kitörhet az egyedülálló, megismételhetetlen megoldás. Az egyiptomi kultúrát abszolút értelemben szimbolizáló állítólag 12 ezer éves szfinx elvontan, nem egyértelmûen és azonnal felismerhetõ módon adta a múzeum megfogalmazásának alapgondolatát. Nagyon bátor, nagyon szép, nagyon mai gondolat. Véleményem egyéni, a cikk ezzel kapcsolatban annyit közöl, hogy eredetileg az építész több kisebb pavilonban gondolkodott, de kénytelen volt – ugye milyen ismerõs ez számunkra – tömbösíteni, hasonulva a környezet beépítési módjához, csak a „fej és farok” bontja meg a kubust. Ez utóbbiaknak funkcionális jelentõségük nincs. Az üzenet számomra egyértelmû. Köszönetemet fejezem ki Portschy Szabolcs építésznek a cikk megírásához nyújtott segítségért. Forrás: The Architectural Review 2005. október

Épül a Felszabadulási Emlékmû