vem_2010_05-06 by Attila Mittl

Alapítva: 2004

2010. szeptember-október VII. évfolyam 5-6.szám

TARTALOM 4-7. oldal 8. oldal 10-12. oldal 13-14. oldal 16-17.oldal 19. oldal

Interjú Tirbus Ferenccel és Tirbus Istvánnal Felülrõl… A szombathelyi belváros megújítása Interjú Németh György villamosmérnökkel Változások a körforgalmak tervezésében M Múzeum

Vasi Építész - Mérnök Házunk tája

Ki az erõsebb? Portschy Tamás Megalakulása óta, immár hetedik éve vagyok tagja Szombathely Megyei Jogú Város ÉpítészetiMûszaki Tervtanácsának. Az eltelt idõszak alatt nagyon sok tapasztalatot szereztem a tervezõ kollégák tervezési gyakorlatával, a feladathoz és a véleményezõ grémium tevékenységéhez való viszonyulásával kapcsolatban. Már öt évvel ezelõtt foglalkoztam az újság hasábjain ezzel a témával, de az azóta szerzett újabb benyomások azt erõsítik meg bennem, hogy talán hasznos lehet újból néhány dolgot nyilvánosságra hozni. Idézem a szakmai zsûri mûködésének elvét: „A tervtanács célja a helyi környezet, illetve építészeti értékek védelme szempontjából jelentõs beépítési tervek, az építészeti-mûszaki tervek szakszerûségének elõsegítése, valamint az erre vonatkozó jogszabályok összehangolt érvényre juttatása. A tervtanács véleményezése során vizsgálja, hogy a benyújtott terv megfelel-e az építészeti minõség, szakmai igényesség és szakszerûség követelményeinek.” Az építészek nagy része kész, engedélyezésre benyújtandó, vagy már be is nyújtott tervvel jelenik meg, így nyilván nem szívesen hallanak olyan kritikát, ami a terv jelentõsebb átdolgozását várná tõlük. Ilyenkor heves vita alakul ki a véleményezõ testület és a tervezõ között. A kolléga helyében biztosan nekem se tetszene, hogy egy kész tervet kidobjak, és elölrõl kezdjem az egészet. Ráadásul, milyen égés a megbízó elõtt! Lehet, hogy ki sem fizeti a tervezési díjat, és keres másik tervezõt. No, ezt aztán nem, – mondja magában – akkor inkább harcba szállok! A bírálat értelme viszont nem az, hogy ki tudja a másikat meg-, vagy inkább legyõzni, hanem az építészeti minõség, a környezetbe illeszkedés elérése. Öröm, hogy egyre több beruházás pályázati (fõként EU alapokból származó) pénzekbõl tud megvalósulni. A pályázati rendszert azonban még nem sikerült a beruházóknak igazán begyakorolniuk. Az utolsó pillanatban, ad hoc választják ki a „leggyorsabb, legolcsóbb” tervezõt, és több százmilliós, akár milliárdos beruházást bíznak, nem biztos, hogy az adott feladatra leginkább felkészült építészre. A tervtanács elõtt megjelenik a tervezõ és építtetõ népes csapata, – akár politikusi kísérettel is – nyomást gyakorolva a zsûrire, hogy ezt a tervet muszáj elfogadni, különben „el-

bukjuk” a milliárdokat. De a terv nagyon gyengécske, több sebbõl vérzik. Végül a tervtanács nem támogatja, de az építési engedély kiadásának a jelenlegi szabályok szerint ez nem lehet akadálya, az épület megépül. Nem értem, hogy az ilyen nagy – és általában frekventált, városképileg is jelentõs helyen megvalósuló – beruházásokra miért nem lehet idõben felkészülni, és építészeti pályázat útján kiválasztani a leginkább megfelelõ tervet és tervezõt? A gazdasági válság érezhetõen visszavetette a vállalkozói lakásépítést. Ez némi fellélegzést adhat, és talán lehetõség van, hogy a kiskapukat bezárják, a lakóterületek túlépítését szigorúbb szabályozással meg lehessen akadályozni. Az ingatlan-befektetõk ugyanis nagy buzgalommal csak arra koncentrálnak, hogy hol tudnak nagyobb hasznot realizálni, minél kisebb befektetéssel a lehetõ legtöbb lakást benyomorítani egyegy tömbbe. Arra senki nem figyel, hogy az utcák már megteltek autókkal, ott már egy újabb jármû sem fér el, a zöldfelületek – ugyan számítással (többszintes növényzettel) igazolva vannak – a gyakorlatban folyamatosan csökkennek. Így az „igényesen” kialakított lakások használati értéke sokszor nem haladja meg, sõt el sem éri a lakótelepi panellakásokét. Biztos vagyok benne, hogy a tervezõ – ha eléggé akarja – meg tudná gyõzni a - sokszor az építészethez, várostervezéshez nem igazán értõ – befektetõt, hogy a tágasabb környezetben épülõ, megfelelõ minõségû, magasabb használati és esztétikai értékû épületekben a lakások jobban eladhatók. Ezt tapasztalhattuk is, amikor a válság kezdetén szinte kizárólag a gyengébben sikerült házak falain lógtak sokáig – akár még most is – az „eladó lakások” feliratú táblák. Ez el kellene, gondolkoztassa a tervezõt is, hogy vajon mennyi az õ felelõssége abban, hogy nem kelendõ, aminek a létrejöttében neki nem kis szerepe volt? Azt is el kell mondani, hogy sokszor viszont egészen jó épületek tervei kerülnek a tervtanács elé. Egy a gond, hogy ezek egy részénél úgy tûnik, hogy az építész nem is járt a helyszínen. Mintha nem is érdekelné, hogy a tervezett épület környezetében, közvetlen szomszédságában milyen épületek állnak, vajon milyen utcakép alakul ki. Az ilyen tervekre szoktuk mondani, hogy jó ház, csak nem

erre a helyre! Úgy tûnik, az építészképzés során az utcakép, a több épület együttes látványa nem kap elég hangsúlyt. Vagy volt jobb program is, mint az elõadóteremben tölteni a napot? Nem vagyok ellenére, sõt örömmel veszem az egyedi megoldásokat, korszerû épületeket. Azzal azonban számolnunk kell, hogy évekig, akár évtizedekig állni fognak egymás mellett különbözõ korokból, más-más szemléletû tervezõktõl származó épületek. Próbáljunk meg úgy alkalmazkodni, hogy adjunk meg annyi tiszteletet a környezõ épületeknek, mint amennyit mi is elvárnánk az általunk tervezettel kapcsolatosan! Tudom, hogy nem mindig van a tervezõ olyan helyzetben, hogy befolyásolni tudja megbízóját, de azt mindenképpen javaslom, hogy még a munka kezdetén hívja fel az építtetõ figyelmét arra, hogy számítania kell egy szigorú tervbírálatra, ezért jobb, ha még a koncepció véglegesítése elõtt megtörténik ez az egyeztetés. Természetesen a legjobb megoldásnak azt tartom, ha a környezetében meghatározó épületet terveznek, akkor építészeti tervpályázat keretében kerüljön kiválasztásra a legalkalmasabb terv. Érezhetõ, hogy most egy jó ideje lecsökkent a beruházások száma, így mindenki küzd, harcol a munkáért. Ez az állapot viszont ne vezessen oda – mint azt már tapasztalom – hogy egyes kollégák egyre alacsonyabb díjért hajlandók elvállalni a tervezést, ami sajnos a minõség rovására megy. Gondoljunk arra, hogy holnap is ebbõl szeretnénk megélni, és a már leszorított tervezési díjakat nehéz lesz újra elfogadható szintre emelni, a piac ezt nem fogja már befogadni. Inkább a kevesebb munkát végezzük el még jobban, még nagyobb körültekintéssel és magasabb szakmai színvonalon, megfelelõ díjazásért. A minõségi munkát sokkal jobb reklámnak tartom, mint az eladhatatlan lakások hirdetéseit. A tervtanács eddigi munkáját végiggondolva, és a megépült épületeket látva, hiszem, hogy megéri a megyeszékhely önkormányzatának fenntartani a szakmai véleményezõ testületet. Sok épület tervein – a tervezõvel együttmûködve – sikerült olyan korrekciókat tenni, ami jelentékenyen javította a létrejött épület színvonalát, utcaképi megjelenését. A megye többi városait, kistelepüléseit járva azonban szembe tûn-

Házunk tája Vasi Építész és Mérnök

160 éves a kamarai mozgalom

fotó Czika László

F E L H Í VÁ S

nek kirívó esetek, meghökkentõ épületek. Úgy tudom, Szombathely kivételével jelenleg csak Kõszegen mûködik építészeti tervtanács. Egy ideig Körmend is tartott fenn ilyen zsûrit, de gazdasági okokból jelenleg nem üléseznek. Néhány városunk azonban nem csak tervtanácsra, de fõépítészre sem tart igényt, ami meg is látszik a település arculatán. A Vas Megyei Építészkamara egy alkalmi tervtanácsot hozott létre, amely kérésre elbírálja azokat a terveket, amelyeket a helyi önkormányzatok úgy értékelnek, hogy az épület jellege, elhelyezkedése miatt szakmai kontroll alá kellene vetni. Ezzel a lehetõséggel eddig sajnos nem sok önkormányzat élt. Véleményem szerint – nem csak a városokban, de a kisebb településeken (akár kistérségi körzetenként) is – kellene egy építészeti felügyelet (fõépítész, tervtanács), amely segítené az önkormányzatokat abban, hogy az oda nem illõ épületeket ne lehessen megépíteni, az engedély kiadása ne csupán a jogszabályi elõírásokra hagyatkozzon, hanem az esztétikai megítélés is szerepet játsszon!

A Vas Megyei Kereskedelmi és Iparkamara 2010. szeptember 24-én ünnepséget tartott a gazdasági kamarai mozgalom 160 éves és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, mint köztestület magalakulásának 15 éves évfordulója alkalmából. Az ünnepi beszédet Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke tartotta. Az ünnepi rendezvény helyszíne a Bartók Terem volt. Az ünnepi köszöntõk után a Weöres Sándor Színház mûvészei szórakoztatták témához illõ mûsorukkal a vendégeket. Hegedû qvartett és zongoraszóló zárta be a programot.

Településfejlesztés és fürdõturizmus Fórum Helyszín: Megyeháza Díszterme Szombathely, Berzsenyi tér 1. Idõpont: 2010. november 25. 10 óra. A rendezvényt a MMK és a MÉK kreditponttal honorálja. Részvétel ingyenes. Jelentkezés: MTESZ Szombathely, Széll K. u. 54. Tel: 94/510-222, e-mail: g.rita@mtesz.hu

Vita a szervezeti reformról MÉK Területi Elnökök Tanácsa 2010. szeptember 16-17-én ülésezett Nyíregyházán a SzabolcsSzatmár-Bereg Megyei Építész Kamara meghívására. Az ülés helyszíne az Alpár Ignác által tervezett Korona Szálló volt, mely ellentétben a mi Nagyszállónkkal, szép, felújított állapotban üzemel és Nyíregyháza belvárosa is igényesen felújított és jól rendbentartott környezetet biztosít. A szálloda bálterme biztosított helyet és méltó környezetet a kamara rangos rendezvényének.

Az ülés feladata volt a kamaránk szervezeti és bevételi reformjának megvitatása, az aktuális szakmapolitikai helyzet áttekintése a szakmánk új kormányzati irányítására tekintettel. A gazdaság

rossz állapota miatt a szakmagyakorló építészek helyzete sem rózsás, nagyobb összefogásra, együttmûködésre van szükség, mind az építész társadalmon belül, mind a gazdasági élet többi

terhelni tagjainkat. Aktívan kell segíteni az építészek munkához jutását. A kamara szervezetét a jelenlegi megyei struktúrában hatékonyabbá és gazdaságilag mûködõképessé kell tenni a jelen-

szereplõjével. Reményeink szerint a kormányzati irányítás változása több lehetõséget teremt a tervezõk és szakértõk számára is. Ennek érdekében szükséges többet megtudnunk tagjaink helyzetérõl, munkafeltételeirõl és munkaellátottságáról is, hogy az érdekérvényesítés és szakmai érdekvédelem hatékonyabb és célirányos lehessen. Az elnökök többsége egyetértett abban, hogy 2011-ben nem lehetséges tagdíjemeléssel

legi jogszabályi keretek között. A Mérnöki Kamarával és a gazdasági kamarákkal együttmûködve kell elérni céljainkat, és kezdeményezni a szakmagyakorlásunkat hátráltató jogi környezet megváltoztatását. Az ülésrõl és a helyszínrõl készült néhány fotó talán tükrözi azt az egészséges irigységet, amit éreztem kollégáink városa és munkássága láttán.

Vasi Építész és Mérnök Portré

Az építés az építészet

ugyanolyan szerves része mint a tervezés Óvári Gábor

Tirbus és Beer család Szombathely nagy múltra visszatekintõ építész-dinasztiája. Szombathely sokat köszönhet a család felmenõinek, így Beer Ferencnek és Tirbus Istvánnak. A nagy elõdök unokái, Tirbus Ferenc és István a szakmai hagyatékot büszkén õrzik, munkájukat pedig a dédunokák is folytatják.

Tirbus Ferenc és Tirbus István építészek

Portré Vasi Építész és Mérnök A Hadnagy utcai ház nappalijában álló asztalon rengeteg fénykép, vázlat és terv fogad. Több generáció alkotó munkájának szûk keresztmetszete, száz év történetei „szerkesztett” formában. Tirbus Ferenc mosolyog, tudja, hogy nagy feladat áll elõttünk, ha ezt a négy emberöltõnyi történetet szeretnénk összefoglalni néhány oldalban, néhány képpel. A „lényegre törés” helyett bemutat testvérének, Istvánnak, kötetlen beszélgetésünk olyan, mint edzés elõtt a bemelegítés. A helyszín is kellemes, tágas, nagy ablakokkal övezett délnyugati fekvésû veranda, valódi polgári miliõ. - Összesen tíz családtag, dolgozott és dolgozik ma is az építõiparban. Beer Ferenc portréja kerül elõ egy családi fotóalbumból, a kép mellett rendezetten sorakozik a Tirbus család többi tagja a nagyszülõktõl egészen az dédunokákig. Beszélgetésünket némileg bonyolítja csupán, hogy a família férfi tagjait kivétel nélkül Ferencnek és Istvánnak hívják, jelezvén az összetartást, a felmenõk iránt tanúsított tiszteletet. Mielõtt a szálak összekuszálódnának, Tirbus Ferenc röviden vázolja a családfa felépítését. -Anyai nagyapánk volt Beer Ferenc, aki építési vállalkozóként, építõmesterként dolgozott. Néhány fotó kerül elõ az asztalon felhalmozott tervek és iratok alól, amelyeken a szombathelyi székesegyház épülete látható. A különleges felvételek az 1945. március 4-i bombázás után készültek. Látható a templom beomlott kupolája, és a megrepedt homlokzata. Ritka, talán még soha nem látott fénykép a felállványozott székesegyházat mutatja. Beer Ferenc egyik legnagyobb munkája a székesegyház helyreállítása volt. 1947. szeptember 7-én szentelte fel Mindszenty József bíboros – mondja Tirbus Ferenc-, majd egy csoportképet mutat az felavatás napján ünneplõbe öltözött építõmunkásokról, középen Beer Ferenc, Kovács Sándor püspök és Mindszenty József látható. Beer Ferenc építõipari vállalkozását nem sokkal késõbb az államosítással teljesen tönkretették. Három szombathelyi vállalkozásból, az Andráskay, Kõteleky és Beer cégbõl jött létre a VASÉP. A ZÁÉV-hez került, ahol építésvezetõ lett, középületeket és lakásokat épített. Nyugdíjazása után Kovács Sándor püspök bízta meg templomfelújítási munkákkal. -Az apai nagyapa, Tirbus István szintén építési vállalkozó volt, harcolt az elsõ világháborúban, megkapta a vitézi érdemrendet, amit aztán a fia is megkapott. - Szüleink sorsa is érdekesen alakult. Édesanyánk, Beer Magdolna és testvére Beer Ferenc

a Gyõri Magasépítõipari Technikumban végeztek. Az elsõ munkahelyük pedig az a VASÉP lett, amely valójában a szüleik cégébõl jött létre. Szerencséjük volt, mert a vasépes szakmunkások szerették õket, hiszen õk még az édesapjuknál kezdték a munkát. -Édesapánk 1942-ben elvégezte a Magyar Királyi Állami Felsõépítõipari Iskolát, ami technikusi végzettséget adott. Néhány éve mívesmesteri díjat vehetett át az Ybl Miklós Fõiskolától - mondja Tirbus Ferenc. Építésvezetõként építette fel a rábahídvégi és a sárvári Rába-hidakat, a Falco, Latex, Élgép épületeit, a betongyárat, a Fõiskolai kollégiumot, az SZTK és a Vérellátó épületét... Téglalakások építését irá-

nyította a Derkovitson. Irányítása alatt újították fel a tûzoltólaktanyát és a szombathelyi víztornyot. Édesapánk sok családi ház tervet készített, rengeteget segített nekünk még az egyetemi évek alatt is. A szülõktõl és a nagyszülõktõl tanultuk meg, hogy az építészet nem csak a tervezésbõl áll, hanem az építésbõl is, a kettõ csak együtt mûködik. – emlékezik vissza Tirbus Ferenc. - Tirbus István felvázolja tervezõi pályafutásának fõbb állomásait. A Vasitervben rajzolóként kezdtem, közben diplomadíjjal elvégeztem a Pollack Mihály Mûszaki Fõiskolát. Ezután 17 évig dolgoztam a cégnél. Jó társaságba kerültem az akkor alakuló várostervezõi csoportnál. Feladat volt bõven. Tíz

Vasi Építész - Mérnök Portré évig foglalkoztam várostervezéssel Zala és Vas megyében. Összevont és részletes rendezési terveket készítettem, többek között Szombathelyen a Stromfeld-lakótelepet, amely akkor a megye elsõ elõközmûvesített területe volt. Az elsõ megvalósult épülettervem egy celldömölki ravatalozó - meséli nevetve Tirbus István. A ravatalozó megépült ugyan, de a temetõt végül máshová telepítették. Úgy tudjuk, hogy diszkó mûködik benne. Jó tudni, hogy az épület funkcióváltás után is használható. Budaörsön, 16 tantermes gimnáziumot tervezett uszodával, tornateremmel. Elkészítése egy lázálom volt, mert csak két hónapot adtak rá. Megtervezték testvérével Budaörs központját, lakásokkal és üzletekkel. A tervezõ bánata, a csak részben, illetve a soha meg nem valósuló terv. A felsorolásból és a tervekbõl kiderül, hogy impozáns, szép épületek maradtak papíron. Ilyen volt a kõszegi piac helyére tervezett üzletház a hozzá tartozó lakásokkal, a badacsonyi szabadidõközpont, a büki wellness centrum. Szombathelyen az oladi Tesco helyére eredetileg tervezett bevásárlóközpont különleges formáival és építészeti megoldásaival tette volna vonzóbbá a környéket. A Huszár úti Plus majd Spar áruház helyén önkormányzati bérlakások álltak volna, ám az áruházlánc lobbija erõsebbnek bizonyult. A Gersekarát Szabadidõközpont terveibõl csak egy-egy elem épült meg, az sem úgy, ahogyan a tervezõ megálmodta. „A Vasiterv egy szellemi mûhely volt a könyvtárával, és a tervezõcsoportokkal. Ma már tud-

juk, hogy együtt kellett volna tartani a Vasiterv magját, ezt egy normális világban meg is tették volna. Végül egyetlen ceruzával a kezünkben, 40 éves fejjel kezdtünk új életet. Eltûnt a szakmai környezet, a kollégák, magunkra lettünk utalva.

„1990-ben éreztem elõször, hogy mennem kell, mert elkezdték szétzilálni az évtizedeken keresztül formálódott szellemi miliõt. Elsõként a könyvtár esett áldozatul, ami nagy trauma volt számomra. Olyan szakmai és képzõmûvészeti könyvtár volt, ami orszá-

Eleinte szörnyû érzés volt, hogy a tervezés folyamán nem érkezik visszajelzés, nem reflektál senki a tervekre, nem lehet megvitatni a szakági kérdéseket.” – summázták véleményüket a tervezõk. -Tirbus Ferenc, a BME Középülettervezési Tanszékén végzett. Elõször kivitelezõi tapasztalatot szerzett. Mint mondja, a vasiterves idõkre szívesen emlékszik vissza, mert nagyon jó csapat volt, olyan emberekkel dolgozhatott, akikkel öröm volt közösséget vállalni. Aztán szétszéledt a társaság, sokan magukra maradtak.

gos szinten is ritkaságszámba ment. Aztán a tervtárat szedték szét, majd szép csendben egyre kevesebb munka jutott a mérnököknek. Nem sokkal késõbb megtörtént az épület privatizációja. Rosszul éltem meg az egészet. A végkielégítésemet is otthagytam nekik, mert megalázó összeg volt.” – öszszegzi a Vasiterv-korszakot Tirbus Ferenc. Wolfgang Brunbauerrel, a kétszeres nívódíjas építészmérnökkel közösen magyar-osztrák vállalkozást alakítottunk. Így St. Pöltenben egy 66 ezer négyzetméteres bevásárlóközpont tervezésénél ve-

Portré Vasi Építész - Mérnök hettünk részt. - Öröm volt tervezõi mûvezetést végezni a bécsi kollégával – meséli Tirbus Ferenc. Itt láttuk elõször azt is, hogy miként mûködik egy ekkora épület tervezése számítógéppel. A ’90-es évek elejétõl – itthon elsõk között – CAD-del terveztünk. A munkáink statikus terveit feleségem, Tirbusné Czigány Judit készítette. Szombathelyen is több épületet terveztek a testvérek. Itt épült fel az Árkádia Bevásárlóközpont, a Fõtér foghíjbeépítés, az AKE ipari épület és iroda, valamint egy 28 lakásos társasház... A legnagyobb szombathelyi tervezési feladat a Fõ téri foghíj beépítése volt. A Tirbus testvérek több pályázatot is készítettek a terület rendezésé-

majd 2002-ben elnyerte a párizsi székhelyû nemzetközi ingatlanszakmai szövetség, a FIABCI nívódíját. Az elismerést a maláj király adta át Tirbus Ferencnek Kuala Lumpurban. A szombathelyi épület fotói ezek után megjárták a világsajtót, a berlini Építészerti Világkiállítást, a Wall Street Journal melléklete címlapon, egy egész oldalban méltatta a magyar épületet. A családi hagyományok folytatói a gyerekeink lettek. Tirbus István fia a Széchenyi István Egyetem Építészkarán (fõiskolai) végzett Gyõrben, kifejezetten ügyes a látványtervezés terén. Tirbus Ferenc fia (http://ferenctirbus.blogspot .com/) a BME Középülettervezési Tanszékén végzett.

egy osztrák építészirodától, és jó esélye van arra, hogy ha jól dolgozik, akkor elismerik. A külföldi munka veszélye az, hogy nem biztos, hogy majd szívesen jön haza. Sajnos ilyen országban élünk, az értelmiség szépen lassan emigrál. „Nem csupán a pénzért mennek el a legjobbjaink, hanem a megbecsülésért is. A kezdõ építész fizetése Ausztriában sem olyan nagy. A lényeg inkább az, hogy olyan épületeken dolgozhat, amilyenekrõl itthon még csak nem is álmodhat. Ráadásul ezek a tervek meg is valósulnak. Tirbus Ferenc azonban bizakodó: mint mondja, akár 20 évvel ezelõtt, most ismét a bécsi kollégákkal dolgozik együtt. Lakásokat terveznek

re, némelyik az engedélyezési tervig is eljutott. A levéltár kivételével a foghíj teljes területét a tervezõk álmodhatták meg. Tirbus Ferenc szerint a levéltár teljesen elhibázott koncepciónak bizonyult, azt az épületet nem lett volna szabad a város szívébe telepíteni. Eredetileg olyan épületet terveztek a levéltár helyére, amely életet hozhatott volna a belvárosnak erre a részére. A foghíj beépítése az OTP épületével elõször 2001-ben megkapta a magyar FIABCI nívódíjat,

Erasmus ösztöndíjjal fél évet tölthetett Dániában, ahol közelrõl is megismerkedhetett a nyugat-európai munkamorállal és szakmai felkészültséggel. - Örülök, hogy a fiam megismerhetett egy egészségesen mûködõ világot is. Meglepõdve vette tudomásul, hogy aki Dániában tisztességesen dolgozik, az meg is élhet a munkájából. A diplomamunkája egy norvég pályázatra készített terv lett, blues- és könyvházat tervezett. Tirbus Ferenc büszkén hozzáteszi, hogy a fia már lehetõséget is kapott

Bécsben. Bizakodása azonban nem csak a friss megrendelésnek szól. Az erõt a nagyszülõktõl és a szülõktõl merítheti. „Szüleink és nagyszüleink rengeteg kudarcot éltek át, mégis, szó nélkül tették a dolgukat. Mi nagyon hálásak vagyunk nekik, hiszen szakmailag és emberileg mindent nekik köszönhetünk. Ezt a hagyatékot szeretnénk átadni a gyerekeknek is, fontos, hogy megismerjék felmenõik munkásságát, erkölcsi tartását, és ehhez igazodjanak az életben.

Vasi Építész - Mérnök Világjáró

Felülrõl…. Czeiner Gábor Rendhagyó kirándulásra invitálom a kedves olvasót. Nem a szokásos módon – 0 méteren – hanem egy kicsit magasabbról, a levegõbõl nézünk körül kis hazánk egyik legszebb vidéke, a Tapolcai-medence felett. Helyezkedjünk el a repülõszõnyegen, állítsuk az elejét 125 fokra, ez az irány kell most nekünk. Útközben is lenne látnivaló, de mi most minél elõbb hegy- és vízszagot szeretnénk érezni. A vékony ezüst csíkot a horizonton már régóta látjuk – iránytû sem kellene – mûvészet lenne elpasszolni a „direction”-t. S lám máris itt magasodik alattunk a Csobánc kopasz É-i lejtõje. Ahogy nézem sárkányos cimborák is hasonló cipõben járnak, mint én. Kicsalta õket is a harmadik dimenzió utáni vágy a „dobbantó”-ra. Frekvenciájukat nem ismerve billegtetek nekik üdvözlésképpen, amit nagy integetéssel viszonoznak. Mögöttük komoran magasodik a régi idõk nagy tanúja a csobánci várrom. Szemem elõbbre szalad, bal szárnyam elõtt a Gulács szép, szabályos, erdõvel borított kúpja takar bele Badacsony kontúrjába. Jobbra az Antal-hegy árnyékolja Szigligetet. Közöttük feszül szép tavunk ezüst csíkja, amit a déli part zár a horizonton. DNy-ra tartva elhúzunk a Szentgyörgy-hegy napsütötte szoknyája elõtt, szinte még innen is hallatszik, mint híznak a szõlõszemek a hegymagasi borospincék oldalában. Balról, messze a látóhatáron a Somló púpja integet. Szinte karnyújtásnyira elõttünk Szigliget hívogat – elcsépelt szóval – festõi látványt nyújtva, a hegy lejtõjére telepedett Ófaluval, derekára épült templomával, s tetejét koronázó egyre szebbé és hasznosabbá, látványosabbá váló vár romjaival – hála az önkormányzat és a vár-

Nem is tudják a madarak, milyen jó nekik!

Világjáró Vasi Építész - Mérnök alapítvány áldásos tevékenységének. A várhegy mögül balra a Szentgyörgy-hegy, jobbra hátul a Csobánc kandikál ki. Közelebb lopakodunk, bekukkantunk a vár elõudvarába. Az üdvözlés kijár az itt nézelõdõ turistáknak is! Persze ez sem marad viszonzás nélkül. A part felé csúszva persze meg kell nézni a kis nádas házat a soponyai domboldalon, ahol annyi kellemes napot töltöttünk már a fölötte „nõtt” hegy levének társaságában. Zöldzsalus ablakaival, csukott szemmel békésen szunyókált. Teszünk egy kört a már néptelen strand felett, amirõl már lerí a szezonvég. A Nádas-borozóban már gyerekjáték helyet találni, még Robi segítsége sem kell hozzá. Jövõ nyáron más lesz az ábra! Odébb húzva a part felett, a vitorláskikötõben is csend honol már a bágyadt õszi napfényben. 1963-ban harmadik osztályos gimnazistaként, apámtól kölcsönkért kerékpáron, Soós Feri barátommal körültekertük a Nagy Vizet. A hajóállomás nyitott tornácán, a padon éjszakázva dehogy is mertem volna álmodni, hogy én ezt egyszer még felülrõl is látni fogom! Nehezen, de a kényszer hatása alatt – fogyott a „lónyál” a tartályból – hazafelé kellett irányítani a szõnyegrojtokat. No de azért, ha már itt vagyunk, Sümeget se hagyjuk ki! Erre járva mindig megejt ez a varázs, amit a Várhegy látványa nyújt az itt is egyre gyarapodó, sokszínû látványosságot kínáló koronájával. Mint kotlós a kiscsibéit, õrzi a Vár a hozzá képest aprócska házak seregét. Megjelenésemmel azt hiszem egy kissé belezavartam a lovagi játék koreográfiájába, de remélem nem orroltak meg rám túlságosan.

Vasi Építész - Mérnök Tervezés

A szombathelyi belváros Mangliár László Takács András

megújításának folytatása

felújított Fõ teret 2006 augusztusában adták át. Az eltelt idõben a tér élettel telt meg, a város lakói megszerették, különbözõ rendezvények kedvelt színtere lett. A tér a Magyar Urbanisztikai Társaság és az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága által alapított Köztér Megújítási Nívódíjban részesült 2010-ben. Felmerült az igény a Fõ térhez kapcsolódó közterületek hasonló színvonalú fejlesztésére. Szóba jöhetõ területek a Kõszegi utca, a Király utca, a Mártírok tere, a Szent Márton utca és a II. Rákóczi Ferenc utca voltak. A II. Rákóczi Ferenc utca Fõ térhez kapcsolódó részének - a Thököly Imre utca és Batthyány tér közötti szakaszának - felújítása és a Thököly Imre utcai új körforgalom kialakítása az Isis szentély felújításának keretében, annak befejezése után történik majd meg. A tervezett fejlesztések bekerültek „A belváros kulturális és üzleti célú megújítása” nevet viselõ Integrált Városfejlesztési Stratégia (IVS) programjába, melyhez az önkormány-

Elötte

lekedési rendszerének felülvizsgálatával együtt. Ez azonban a Savaria Nagyszálló jelenlegi rendezetlen állapota miatt a pályázatba végül sajnos nem került be. A tervezés késõbbi fázisában a felújítandó területek közé viszont bekerült a Gyöngyösparti sétánynak a Thököly Imre és a Kisfaludy utca közti szakasza. A Kõszegi, a Király, a Szent Márton utcák és a Gyöngyösparti sétány megújítására vonatkozó engedélyezési és kiviteli tervek 2008-ban készültek el.

A Kõszegi utca felújítása A Kõszegi utcának most a Mártírok teréig tartó mintegy 140 méteres szakasza újult meg. Az új járdaburkolat a mozi bejáratánál kifordul a Mártírok terére is. A közúti elõírások – a minimális parkolósáv és úttest szélességek és biztonsági sávok – miatt a gyalogos felületek a korábbinál keskenyebbek

Utána

hoz. A tervezésnél figyelembe vettük a mozi árkádjának tervezett felújítását is. Az árkád csatlakozásánál két kisebb kiemelt zöldfelület készül, ahova fákat is ültetnek majd. A közmûvekkel telezsúfolt szûk utcában több fa elültetésére nem volt lehetõség. Megújult az utca közvilágítása is, a Fõ térivel azonos kandeláberek és világítótestek kerültek elhelyezésre. A járdák térburkolata a szürke három árnyalatában külön Szombathelyre legyártott - Fõ térivel megegyezõ, azzal a különbséggel, hogy itt beterveztük az újonnan kifejlesztett 60x20 cm-es elemeket is. A burkolat lerakásának megkezdésekor derült ki, hogy az újfajta térkövek 3-5 milliméterrel magasabbak, mint a korábban is már gyártott elemek, mivel ezek sablonja még új, azoké meg már régi és kopott. Az építési szabványokban megengedett mérettûrésbe (+- 3 milliméter) ez még belefér, de a lerakásnál gondot jelentett. Emiatt a burkolat mintáját utólag át kellett tervezni oly módon, hogy a magasabb elemekbõl külön sávokat alakítottunk ki. Másik gondot az okozta, hogy a kivitelezésre megszabott rövid határidõ miatt az elemek nagyon frissek - néhány naposak - voltak, ezért nem lehetett azonnal bevibrálni a burkolatot. A tervezésnél figyelembe vettük a mozi árkádjának tervezett felújítását is. Az árkád csatlakozásánál két kisebb kiemelt zöldfelület készül, ahova fákat is fognak ültetni. A közmûvekkel telezsúfolt szûk utcában több fa elültetésére nem volt lehetõség.

A Király utca felújítása zat európai uniós támogatást kapott. Szombathelyen kívül még öt város részesült ilyen támogatásban: Gyõr, Sopron, Nyíregyháza, Debrecen, Kaposvár. Vázlattervek készültek a Mártírok terének megújítására is, a tér köz-

lettek. A felújítás során - a korábban az úttestbõl kiemeléssel leválasztott - kerékpárút a járda szintjére került. Változott az úttest és a járda szintje is úgy, hogy jobban igazodjon a meglévõ épületekhez és bejáratok-

A Király utca Savaria tér felé esõ részének felújítása már megtörtént 2006-ban, igaz, hogy ez az eredeti tervekben nem is szerepelt. Így a közmûvek a korábban felújított

Tervezés Vasi Építész - Mérnök részen nem lettek felújítva, illetve a fák nem kaptak alsó megvilágítást. Ez most a korábban felújított részen pótolva lett. A Kõszegi utcához hasonlóan a meglévõ úttest szélessége itt sem elégítette ki az útügyi elõírásokat, ezért a Kisfaludy utcától délre esõ részen a járdák kis mértékben szûkebbek most, mint a felújítás elõtt voltak. Itt lehetõség volt néhány fa elültetésére: a meglévõ fasort négy új fával folytattuk, a MÁV Igazgatóság visszahúzott épületrésze elé pedig három új fa került.

Elötte

Utána

Szent Márton utca és Gyöngyösparti sétány kialakítása A tervezési terület a Savaria tértõl a Wesselényi utcáig húzódott, gyakorlatilag a Fõ tér keleti irányú folytatását jelentette. A tervezési határ nyugatról a Savaria tér, keletrõl a Wesselényi utca, északról a Kisfaludy utca valamint a Borostyánkõ áruház hátsó oldalfalának széle, délrõl a Thököly utca, valamint az aluljáró lépcsõfeljárójának vonala. A sétány felújítása a Kisfaludy utcai hídtól a Thököly Imre utcai hídig történt meg. A teljes tervezési terület: ~ 7.600 m2. A terület burkolatai nagyon rossz állapotban voltak. Az utca még õrizte a 30-as években kialakított képét, amikor még a 86-os fõút bevezetõ szakasza volt. A híd mellett – a burkolat alatt - megtalálták a valamikor ott üzemelõ benzinkút gázolajjal átitatott kõburkolatát. A Ferences templom tornyánál viszonylag szûk utca térfala a Gyöngyös-mûcsatorna felé tölcséresen szélesedik, majd ez után közel azonos szélességgel fut ki a Wesselényi utcáig. A tervezési területen lévõ épületek, térfalak vegyes képet mutatnak. A Ferences rendház mûemlék épületegyüttes, kétszintes kialakítással. A szemben lévõ épületsor szintén kétszintes, a Savaria térhez kapcsolódó szocreál homlokzati kialakításokkal. A Gyöngyösparti-sétány melletti épületek viszonylag új építésûek, a 80-as évek építészeti jegyeit mutatják. A Borostyánkõ áruház már egy modern jellegû, szabadon álló épülettömeg. Itt a változó és különféle minõségû építészeti elemek között kellett létrehozni egy olyan utcaképet, mely

Vasi Építész - Mérnök Tervezés a meglévõnél magasabb minõségû, szebb és használhatóbb környezetet teremt. Alapkoncepcióként természetesen a belváros kibõvítése volt a cél. Belátható azonban, hogy a Fõ tér, annak igényes építészeti kialakítása nem folytatható bármeddig. Természetes határvonalként adódott a Gyöngyös-mûcsatorna és a Gyöngyösparti sétány. Úgy gondolkodtunk, hogy ez a Szent Márton utcára merõleges vonal megfelelõ lehatárolás lehet a belváros Fõ tér jellegû ki-

retben is a meglévõhöz igazodva. A burkolatok beton térkõbõl készültek, a jármûvek számára is járható burkolati rétegrenddel. Ilyen kialakítást kapott a Gyöngyösparti sétány, tervezéssel érintett része is, mind az új gyalogos sétány, mind a kerékpárút. Az áruház körüli terület gyalogos részét a Fõ térinél egyszerûbb térburkolattal képzeltük el, a parkoló területét pedig aszfaltburkolat fedi. A szegélyelemeknél fontos szempont volt, hogy a meglévõ és kibontott gránit nagy-

építésének befejezéséhez és valami új kezdetéhez. A hídon túli, az áruház elõtti területet már inkább, mint a belvárost kiszolgáló közlekedési területet, parkolót vettük figyelembe a tervezés során. A koncepció érdekében a Gyöngyösparti sétány zöldfelületi rendszerét igyekeztünk átfuttatni a Szent Márton utcán, a zöldfelületi rendszert folytatva és a Fõ tér építészeti kialakítását befejezve. A megújított Gyöngyös híd így a belváros keleti kapujává vált. A Szent Márton utcának a Gyöngyös pataktól nyugatra esõ részén megszüntettük a parkolást, viszont az áruház elõtti részen szabályos kétoldali merõleges parkolót alakítottunk ki, így a parkolószám nem csökkent. A hídtól nyugatra gépkocsival csak a rendház udvarára lehet behajtani. A Wesselényi utca túloldalán lévõ nagy parkoló bejárata nem esett egybe a Szent Márton utca tengelyével. Az új parkoló útjának tengelyét sikerült egy vonalba igazítani a szemközt lévõ parkoló bejáratával. A terület Fõ tér felõli részén a Savaria téren korábban megépített gyalogos és kerékpársávot folytattuk, burkolásban és mé-

kocka szegélyeket a bontás után újra felhasználjuk a helyszínen. A Ferences-kolostor elõtti zöldterület a négy koros fával megmaradt, de egy támfallal megtámasztott dombos kialakítást kapott. Itt lehetõség volt árnyékos, nyugodt helyen pihenõpadok alacsony gránit támfalakra helyezett telepítésére. A támfalaktól lejt a zöldfelület a közlekedõ felületekig, ott kiemelt szegéllyel attól elválasztva. A meglévõ lombos fák alatti zöld intenzívebb kialakítást kapott, cserjékkel kiegészítve. A híd elõtti részen az utca másik oldalán is hasonló támfalas-rézsûs zöldfelület létesült. A Gyöngyösparti sétány park jellegét fenntartottuk, sõt megpróbáltuk kivezetni a Szent Márton utcába. A régi elõre gyártott beton elemekbõl készült támfalak és padok helyett gránitkõ tömbökre helyezett fém padokat építettek a Fõ tér utcabútor rendszeréhez igazodva. A kerékpártárolók, a faverem rácsok és a favédõ rácsok is a Fõ térre tervezett típusokkal meggyezõek. A kandeláberek az utcai részen a Fõ térivel azonosak. A sétányon kisebb magasságú, de típusában az utcaihoz illõ kandelá-

bereket helyeztek el. Egyéb világítást a fák és a padok alatt hangulati elemként alakítottunk ki. A kivitelezés során a meglévõ híd tönkrement mûkõ korlátelemeinek cseréje is megtörtént. Sajnos a híd melletti közmûátvezetések meder alá süllyesztésére - az anyagi vonzatok miatt - nem kerülhetett sor. A Gyöngyösparti sétány a 80-as években, az ott épült társasházakkal együtt készült el. A patak menti gyalogos járdát késõbb kerékpárútnak jelölték ki, ezért a gyalogosok az épületek elõtti szûk, labirintus-szerû járdára szorultak. A pihenõ felületek és a játszótér berendezései idõvel tönkre mentek, a sétány teljes felújításra szorult. A felújítás során a felújított kerékpárút mellett egy új, széles járda készült. A két utat a korábbi járda mellé telepített fasor választja el egymástól. A Kisfaludy utcánál korábban a gyalogos és a kerékpáros forgalom az úttesten keresztezte egymást. Ennek elkerülésére a Kisfaludy utca elõtt alakítottuk ki a járda és a kerékpárút keresztezõdését. A tervezés során derült ki, hogy a sétányon lévõ fasor fái a gáz gerincvezeték fölé lettek elültetve. A fák idõközben megnõttek, ezért az építés elõtt a gázvezetéket ki kellett váltani. A felújított területek kivitelezését fõvállalkozóként a Magyar Aszfalt Zrt. nyerte el. A munka 2010. június 15-én kezdõdött, az ünnepélyes átadásra 2010. augusztus 19-én került sor. A munka különlegessége volt, hogy az útpálya felújításánál a városban elõször itt alkalmaztak hideg-remixes eljárást. Ezzel a módszerrel el lehetett kerülni a meglévõ beton útalap bontásából, elszállításából és az új ágyazat és útalap elkészítésével járó forgalmat, zajt és port. Nagymértékben lerövidült a kivitelezési idõ is. A különleges géplánc például 4 óra alatt, egy oda-vissza menetben felmarta, ledarálta, vízzel és a leszórt kötõanyaggal bekeverte, majd tömörítette a Kõszegi utca útalapját.

A tervezésben részt vettek Építészeti tervezés: Mangliár László, Takács András Kerttervezés: Pintér Gábor Közlekedés-tervezés: Kovács László Külsõ közmûtervezés: Benczik Zoltán Villamos közmûtervezés: Kajcsos Lajos

Interjú Vasi Építész - Mérnök

„Értéket

kell ” teremtenünk…

villamosmérnöki pályát kihívásnak érezte Németh György, aki évekig erõsítette a MÉLYÉPTERV csapatát, majd az ÉDÁSZ szombathelyi igazgatójaként kamatoztatta szakértelmét. A nyugdíjas mérnök saját vállalkozásában ma is olyan aktív, mint évtizedekkel ezelõtt. Az EON megrendelésére távvezeték-hálózatot tervez. - Készült a villamosmérnöki pályára, vagy – ahogyan sok esetben történik – így alakította az élet? - Mezõgazdasági szakközépiskolában végeztem, tehát nem mondanám, hogy tudatosan készültem a mérnöki pályára, bár az elektronika mindig is érdekelt. Otthon foglalkoztam villamossággal, rádiót építettem, szereltem. A mezõgazdasági iskolába pedig praktikus okok miatt kerültem: közel volt az otthonomhoz. A mûegyetem villamosmérnöki karára jelentkeztem 1966-ban, kihívásnak éreztem ezt a lépést. A felvételin nem igazán értették, hogy egy mezõgazdasági elõképzettségû fiatal mit keres a villamosmérnökök között. Nehezebb is volt késõbb, mert a lemaradást be kellett hoznom. Sokan jelentkeztek akkoriban erre a szakra, nagyon divatos volt. Végül az erõsáramú szakon kezdtem meg tanulmányaimat. - Tekintettel arra, hogy Ön „kívülrõl” érkezett, kínáltak szerzõdést a nagyobb vállalatok? - Társadalmi ösztöndíjas lettem, a Magyar Villamos Mûvekkel kötöttem tanulmányi szerzõdést. Megnyugtató érzés volt, hogy lesz biztos helyem az egyetem után. Ma pontosan ez a lehetõség hiányzik a felsõoktatásban. A fiatalok néha az évekig tartó munkanélküliséggel néznek szembe a diploma után. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy a diploma megszerzése, minimum egy idegen nyelv magas szintû elsajátítása, az egyetemi évek hangula-

ta, barátságai ma is megérik az áldozatvállalást. A sikerhez nem adnak automatikusan garanciát, de kiindulásnak szerintem szükségesek. A Villamos Mûvek minden területet lefedett egykor az energiaszolgáltatás területén. Mivel Vas megyei vagyok, és a feleségem is innen származik, egyértelmû volt, hogy a helyi ÉDÁSZhoz jövök dolgozni. - Milyen feladatok várták a vállalatnál? - Elõször a szombathelyi ÉDÁSZ-hoz kerültem tervezõnek, majd Gyõrbe hívtak a mûszaki fejlesztésre. Nem szakadtam el a megyétõl. Távlati fejlesztési terveket készítettünk a térségre is. Érdekes volt a munka, és szerencsére az elsõ feladatomnak éppen Szombathely és térsége távlati fejlesztési tervének elkészítését kaptam. Gyõrben és Szombathelyen sokat tanultam a kollégáktól. Külön örömöm, hogy a terv nagy része meg is valósult. A Szõllõsi 120/10kV-os alállomás megépítése jelentette a Szombathely alapellátását biztosító 10kV-os kábelhálózat elsõ fõelosztó hálózati táppontját és lehetõvé tette kábelhálózat maihoz hasonló képének kialakítását. - Miért döntött úgy, hogy késõbb aztán mégis a MÉLYÉPTERV-nél folytatja? - Alapvetõen a jobb fizetés miatt, de gyorsan rájöttem, hogy nagyon jó helyre kerültem. Példás közösség alakult ki, ami akkoriban egyébként sem volt ritka, hiszen a munkahelyi közösségek fizikailag is együtt voltak, erõsebb volt az egymásrautaltság is. 12 évet töltöttem a MÉLYÉPTERV- nél. Tervezõként „bekalandozhattam” Magyarországot, dolgoztam a mai Szlovákia területén, Algériában, ahol nagy vízkivételi mûvek áramellátását dogoztuk ki. Nagy tervezõcég volt, a világ több pontján is akadt megbízásunk. - Hogyan értékeli ezeket az éveket, milyen fejlõdésnek volt részese az évtizedek alatt? - A MÉLYÉPTERV-nél értelemszerûen a mélyépítõ tevékenységekhez kapcsolódó villamos tervezés volt a feladatom a gyakorlatilag a teljes

vertikumban, a külsõ erõsáramú hálózatoktól az irányítástechnikáig. Így a MÉLYÉPTERV-es évek is megadták a megvalósult tervek és a folyamatos tanulás örömét. Az Áramszolgáltatóhoz 1992-ben visszatérve elõbb fõmérnökként, majd igazgatóként dolgoztam Szombathelyen. Akkor már nagy hangsúlyt kapott egy a fogyasztót még inkább a központba helyezõ, átláthatóbb, költségtakarékosabb szer-

Németh György villamosmérnök vezet kialakítása, annak több száz munkatársam munkakörét érintõ, gyakran nehéz gondjával. Természetesen nem feledkeztünk meg a hálózatok fejlesztésérõl sem. A fõelosztó és elosztó hálózatokon is jelentõs beruházások valósultak meg. Azért ünnepeltünk is. 1995-ben az ÉDÁSZ 100 éves jubileumára az Ikervári Vízerõmû felújítása jelképezte az áramszolgáltatás érdekében tett több generáció folyamatos munkáját. Közben elvégeztem a Közgazdaságtudományi Egyetemet is, ami nagyon érdekes betekintést engedett a piacgazdaság mûködésébe.

Vasi Építész - Mérnök Interjú - A rendszerváltás és a privatizáció hogyan érintette a munkáját, változtak-e a feladatai? - A hálózaton belül nagy változtatásokra nem volt szükség. A privatizációval pedig inkább a fejlesztés szemlélete lett más. Az E.ON természetesen olyan helyeken hajtott végre fejlesztéseket, ahol a villamos energia értékesítése gazdaságos lehet. Az E.ON-nál kemény piaci szemlélet uralkodik, ami szükséges is, hogy az erõforrások ésszerûen legyenek felosztva. A villamos energia évtizedek óta anynyira az életünk része, hogy a folyamatosság biztosítása nem is kérdés, a mennyiségi ellátás mindenütt megoldott. Mivel ez is üzlet, a keletkezõ gondokat villámgyorsan megoldják. Az üzemzavar nem jó a fogyasztónak, gondoljunk a termeléskiesésre, de nem jó a szolgáltatónak sem, mert értékesítés kiesést okoz. Azt sohasem mondhatjuk, hogy megállhatunk, mert mindent megoldottunk. Újabb kihívások jelentkeznek. Ezek közül talán az a legfontosabb, hogy a villamos energia elõállítását és elosztását mennyire tudjuk még inkább harmonizálni természeti és épített környezetünkkel. - Az alkalmazotti létbõl Ön is a vállalkozói világba került, cége immár 12 éve mûködik sikerrel a piacon. Mivel foglalkozik jelenleg? - Jelenleg az EON megbízásából tervezek egy 20 kV-os kétrendszerû szabadvezetéket, amely a Vépi úti állomástól a körmendi úti körforgalomig húzódik, és onnan halad tovább nyugatról és északról megkerülve a várost és becsatlakozik a Derkovits lakótelepi transzformátorállomásba. A munka mögött jelentõs költségvetés

áll, a fejlesztés három ütemben történik. A beruházás fontos, hiszen eddig az egyetlen 20kV-os vezeték az ún. város egyes volt, amely ellátta Szombathely nyugati részét és a várostól nyugatra lévõ községeket. A beruházás függetleníti a város és a községek ellátását, nagyobb átviteli kapacitást és üzembiztonságot biztosítva. A mûszaki tervezésen túl több mint ezer telektulajdonost kell megkeresnünk. Ez azt jelenti, hogy egy kicsit jogásznak is kell lennünk, és ha szükséges hagyatéki ügyeket is kezdeményezünk. Sokszor felmerül a kérdés, hogy szabadvezetéket vagy földkábelt építsenek a szakemberek, fõleg a szóban forgó nagyságrendû beruházásoknál. Sok szól mindkettõ mellett, a levegõnél nincs olcsóbb és jobb szigetelõ, a földkábel ugyanakkor láthatatlan. A kábel és légvezeték építése között óriási az árkülönbség. A hálózatok építési költségei megjelennek a villamos energia árában. Kétségtelen, hogy beépített területeken a jövõ az elegánsabb ellátást biztosító földkábeles hálózatoké, de ez függ attól, hogy a szükséges pénzeszközök milyen forrásokból biztosíthatók. Az erõsáramú szabadvezetékes oszlopokon találhatók közvilágítási lámpatestek, melyek biztosítása önkormányzati feladat, és távközlési hálózatok is. A kábelbe helyezés ez esetben máris három szereplõssé válik, bár azt hiszem ezen kérdés megoldása már túlnõ egy kisvállalkozás látókörén. Vállalkozóként próbáljuk a legmagasabb szintû technológiák bevezetését elõsegíteni. Ez vonatkozik a tervezett hálózatra, de igaz a terv „elõállítás” technológiájára is. A tervezés már teljesen számítógépen történik. A tervezéshez szük-

séges információk megszerzéséhez nagy segítség az idegen nyelv ismerete. - A kisvállalkozók hogyan juthatnak megrendeléshez ezen a stratégiai területen? - Az E.ON sok tevékenységet kiszervezett, többek között a kivitelezést és tervezést. Sok vállalat tette ugyanezt, hiszen így átláthatóbb a cég tevékenysége. A vállalkozók pedig örülhetnek, mert pályázhatnak megbízásokért. A villamos energia-iparban kialakult az a kisvállalkozói holdudvar, akik abból profitálnak, hogy az E.ON kiszervezte a munkákat. - Akkor most teljesen lefoglalja az új hálózat tervezése… - Dehogy! A tervezõ mindig kétségbe van esve, vagy azért mert sok a megbízása, vagy azért, mert kevés. Ez igaz a vállalkozói létformára is. Én mindkettõ vagyok, tehát nálam hatványozottan mûködik ez a kétségbeesés. A vállalkozói létet pedig már 12 éve tanulom, de még mindig akadnak meglepetések. Több évtizedes alkalmazotti lét után azt mondhatom, hogy izgalmas világ a vállalkozóké, ez az a színtér, ahol a piacgazdálkodást az ember a saját bõrén érzi és alakítja. - Egykori ÉDÁSZ alkalmazottként, mai vállalkozóként és villamosmérnökként hogyan látja a mai magyar piacgazdaságot a villamosenergia-iparból szemlélve? - Megint vissza kell találni a munka szeretetéhez, ugyanis a piacgazdaságot évtizedekig rosszul értelmeztük. Értéket kell teremtenünk minden tettünkkel. Értékteremtõ tevékenység pedig az, ami igazából elõreviszi a világ dolgait. Tisztességes, jó üzleteket lehet kötni, erre lehet építeni és törekedni.

A Vas Megyéért Mayer Ferenc

A Vas Megyéért Egyesület 1997. május 31én alakult. Az egyesület alapszabálya szerint a szervezet célja a Vas megyében található szellemi és természeti értékek óvása és gyarapítása, az alkotó helyi patriotizmus erõsítése, a gazdaságfejlesztés, a kulturális élet

Egyesület fórumai élénkítése, a sportélet segítése, a társadalom fejlesztése az egészséges életmód általánossá válásának segítése érdekében, a terület-és településfejlesztés támogatása, a humán erõforrások aktivizálása, a környezet védelme és szépítése.

Az Egyesület elnöksége 2008-ban határozta el, hogy az egészségügyi programok mellett a gazdaságfejlesztés, a közlekedés, a terület- és településfejlesztés, a környezetvédelem irányába nyit, és fórumrendszer elindításával próbálja ezeket a fontos területeket a figyelem középpontjába állítani. E té-

Házunk tája Vasi Építész - Mérnök ren partnerünk a Vas Megyei Mérnöki Kamara. Az elsõ fórumot 2009. június 4-én rendeztük, NyugatMagyarország közlekedési helyzete, fejlesztésének lehetõségei a közlekedés jövõbeni „útjai” címmel, a közúti közlekedés területére vonatkozóan. A közúti fórum nagy sikerû volt, köszönhetõen a nagyszámú érdeklõdõnek, a megyei és városi vezetõk jelenlétének, a kitûnõ elõadóknak, pl. Thomas Lanzt (Svédország), Gabriel Agardy (Szlovákia), Katona Ferenc, Berg Tamás és másoknak. Sikernek könyvelhetjük el azt is, hogy közös nyilatkozat került elfogadásra, amiben a következõ célok lettek megfogalmazva: Erõsíteni kell a személyek és áruk szabad mozgásának feltételeit északdéli, kelet-nyugati irányban, az uniós elõnyök kihasználása érdekében. A hangsúlyt az integrált közlekedési rendszerek, a transz-európai hálózatok fejlesztésére kell helyezni, ebben az észak-déli hálózatok fejlesztése kiemelt terület legyen. A résztvevõk üdvözlik és fontosnak tartják a svéd, lengyel, cseh, szlovák, magyar, szlovén, horvát partnerek között létrejött megállapodást, mely az észak-déli tengely közúti és vasúti közlekedési folyosó megvalósítását szolgálja. A nehézgépjármû forgalom növekedésébõl bekövetkezõ útkárosodás megelõzése érdekében olyan hálózati elemek fejlesztését támogatják a fórum résztvevõi, amelyek megelõzik a személyek és javaik károsodását. Szükségesnek tartják a kapcsolódó gyorsforgalmi úthálózat fejlesztését, a forgalom optimalizálása érdekében. Kinyilvánítják, hogy közérdek a közlekedés-biztonság javítása, ennek érdekében mindent megtesznek a saját területükön. Az É-D-i közlekedési folyosó Gyõr-Moson-Sopron, Vas és Zala megyét érintõ szakaszai részben szerepelnek a 2007-2013 közötti idõszakban megvalósítani tervezett közlekedésfejlesztési projektek között (KÖZOP). /1004/2007. (I.30.) sz. korm. határozat/. A térség úthasználóinak, a gazdasági élet szereplõinek létfontosságú érdeke, hogy a tervezett útépítések határidõre, 2013 év végéig maradéktalanul megvalósuljanak. Elõ kell segíteni, hogy mind a három megyében az elkészült kiviteli tervek és kiadott építési engedélyek szerint a kivitelezõ kiválasztása, közbeszerzési eljárása még 2009. év III. negyedévében megtörténjen. A 86. sz. fõút Egyházasrádóc-Szombathely közti szakaszára szükséges a tervezési diszpozíció kiadása a valós forgalmi adatok alapján, ez a megoldás szolgálhatja a forgalombiztonságot, a gazdaságosságot és a legkedvezõbb környezeti körülményeket biztosítja. A 86. sz. fõút Szeleste-Csorna közötti szakaszára a környezetvédelmi engedély kiadása után minél

elõbb történjen meg az engedélyezési és kiviteli tervekre a versenykiírás. A nagyon kedvezõtlen forgalmi és környezeti körülmények miatt, amennyiben lehetséges, az elõkészítés idejét csökkenteni kell a mielõbbi megvalósulás érdekében. Az M-9-es folyamatban levõ Vas megyei tanulmánytervének készítése során a nyomvonal meghatározásakor a közremûködõ szervek mindent megtesznek annak érdekében, hogy a szomszédos megyék szempontjai, érdekei érvényesüljenek. Szükségesnek tartják a 8. sz. fõút Jánosháza-országhatár közötti szakaszán az érdemi tervezési munka mielõbbi folytatását (kiviteli tervet készítõ tervezõ kiválasztása). A következõ, második rendezvényünk a VASÚTI REFORM! – REGIONALITÁS?- FEJLESZTÉS témakörében a Vasúti Közlekedési Fórum volt, 2009. szeptember 17-én Szombathelyen. A Fórum szakmailag kiemelkedõen magas színvonalon valósult meg, ebben az esetben is köszönhetõen az elõadóknak, Dr. Fónagy János, Dr. Székely Csaba, Heinzinger István, Mangel János és másoknak, a megye a város vezetõinek és nem utolsó sorban a nagy létszámú érdeklõdõnek, a sajtó és média jelenlétének. Ezen a fórumon is elfogadtak egy közös nyilatkozatot, aminek lényegesebb elemei a következõk: A térség észak-déli vasúti hálózat fejlesztésének célja az elérhetõség javítása, a regionális versenyképesség növelése, valamint a társadalmi-gazdasági és a területi kohézió erõsítése. Az elérhetõség, a személy-, és áruszállítás minõsége döntõen befolyásolja a gazdaság versenyképességét és növekedését regionális, valamint nemzetközi szinten egyaránt. A hangsúlyt az integrált közlekedési rendszerek, a transz európai hálózatok fejlesztésére kell helyezni, ebben az észak-déli hálózatok fejlesztése kiemelt terület legyen. A közlekedési rendszerek fejlesztésében a környezetvédelmi érdekek kiemelt szerepet kell, hogy kapjanak. A résztvevõk üdvözlik és fontosnak tartják a (a rendezvényen megjelent nemzetek felsorolása) partnerek között létrejött, észak-déli vasúti közlekedési tengely építését segítõ megállapodásokat, közlekedési tengely építését támogató szervezeteket, azok folyamatos együttmûködését. A vasúti hálózatok fejlesztésén belül a résztvevõk kiemelten támogatják az áruforgalom alternatív megoldásait eredményezõ fejlesztéseket, a vasút villamosítás gyorsítását. A résztvevõk fontosnak tartják a közlekedési és logisztikai szervezetek együttmûködését közúti, vasúti és légi közlekedési hálózatok fejlesztésében, kiemelten a logisztikai koncepciókban elfogadott nemzetközi és hazai célok teljesülése érdekében.

A vasúti pályák, és a vasúti jármûvek mûszaki állapotának folyamatos fejlesztését, az európai átlag szintjének elérését kiemelt célként kell kezelni a korridoron belül. 2010. május 6-án a harmadik fórum is lezajlott, a terület- és településfejlesztés témakörben. Ebben az esetben is a Megyeháza dísztermében kaptunk lehetõséget a rendezvény lebonyolítására, és a díszterem adta színvonalas külsõségek mellett azzal is vonzóvá tudtuk tenni a rendezvényt, hogy a Vas Megyei Mérnöki Kamara és a Vas Megyei Építész Kamara kamarai tagok részére kredit pontot biztosított. Kitûnõ elõadók – Lados Mihály, Heckmann Ferenc, Portschy Tamás, Godavszky Beáta, Mátis Barna – mellett a nagyszámú érdeklõdõ, a hozzászólások, szakmai érdeklõdés tette színessé és színvonalassá a fórumot. Jelenleg elõkészítés alatt van a negyedik, még ebben az évben, novemberben megrendezésre kerülõ fórum a fürdõturizmus lehetséges fejlõdési irányai témakörben. A megye kitörési pontja az egészségturizmus, ezen belül is a gyógyturizmus lehet. A közlekedés fejlesztése elõsegíti ezt, és fokozza a hatását. A rendezvényeken nemcsak a kompetens szakembereket várjuk, de továbbiakban is számítunk a gyógyfürdõknek és településeinek vezetõire és a településfejlesztési szakemberek részvételére is. A jövõ évi feladatok elõkészítése is megkezdõdött. 2011-ben tervezzük a légiközlekedési-szállítmányozási fórum, továbbá 2011. évi „Egészségturizmus Éve” keretében a gyógyturizmus, rekreáció és egészségügyi turizmus-fejlesztési lehetõségeket megtárgyalni.

FELHÍVÁS A Vas Megyei Építész Kamara tisztségviselõinek mandátuma 2011. január 25-én lejár. Ezért Elnökségünk a tisztújító taggyülés idõpontjául 2011 január 20-át jelölte ki. A tisztújítás elõkészítésére Alapszabályunknak megfelelõen kiválasztotta és felkérte három tagtársunkat a jelölések lebonyolítására és ezzel létrehozta a Jelölõ Bizottságot. A JB tagjai Gyarmati Mihályné, Bajkai Gábor és Pintér Rudolf tagtársaink. Kérjük Kamaránk tagjait, hogy javaslataikkal segítsék a Bizottság munkáját annak érdekében, hogy a tisztújítás során minél több aktív, fiatal, az építészet ügyéért tenni akaró és tenni képes jelölt közül lehessen a legalkal-masabbakat megválasztani.

Vasi Építész - Mérnök Közlekedés

Változások a körforgalmú tervezési irányelvekben Tóthné Temesi Kinga

Magyarországon az úgynevezett új típusú körforgalmak korszaka az 1990-es évek kezdetétõl számítható. Az ekkori elsõ csomópontok a nemzetközi szakirodalomban fellehetõ – elsõsorban francia irányelveken nyugvó – tervezési útmutatók alapján épültek. A csomópontok számának növekedésével nõtt a vizsgálatok, elemzések gyakorisága, új megoldási elemekkel bõvült a nemzetközi szakirodalom. A társadalmi szokások változásai, forgalomvonzó létesítmények (bevásárló központok, ipari parkok) megjelenése, a településszerkezet átalakítása, az úthálózat-fejlesztések felgyorsítására irányuló igény, a forgalombiztonsággal szemben támasztott követelmények új kihívásokat jelentettek a beruházók és a tervezõk számára, mely elvárásoknak már a korábbi tervezési elõírás nem tudott megfelelni. Egyre gya-

Megjelent a Körforgalmak tervezése ÚT 2-1.206:2010 Útügyi Mûszaki Elõírás

koribb igény jelentkezett a kétsávos körforgalmak építésére hálózati kapcsolódás, valamint kapacitásproblémák megoldására, mely igényeket már a kétsávos koncentrikus körforgalmak nem tudták biztonságosan kielégíteni. Külföldi gyakorlatban a turbó és jelzõlámpás forgalomirányítással ellátott körforgalmakra egyre több jó példát látni, melyek hazai alkalmazása is elkerülhetetlenné vált. Az új útügyi mûszaki elõírás szerkezetében illeszkedik a Közutak tervezése útügyi mûszaki elõíráshoz. Fontos változás a korábbi elõíráshoz képest, hogy az anyag fõ részén túli, kötelezõen betartandó elõírásokon túl elkülönülnek az értelmezõ, magyarázó részek, tervezési ajánlások. Az elõírás öt érdemi fejezetbõl áll. Az általános tervezési elõírások címû fejezetben kerültek megfogalmazásra a típustól függetlenül vala-

mennyi körforgalomra vonatkozóan betartandó elõírások, és külön fejezet foglakozik az egyes típusok kialakításával. Új fejezete az elõírásnak a többsávos körforgalmakra vonatkozó fejezet.

Legfontosabb szempont a BIZTONSÁG A tervezés legfontosabb szempontja a tervezési sebesség, a biztonság és a csomóponton áthaladó mértékadó jármû jó járhatóságának biztosítása, míg a forgalomnagyság csak a kialakítási paraméterek megválasztásához szükséges egyik, de nem a legfontosabb bemenõ paramétere.

Közlekedés Vasi Építész - Mérnök Új fogalom a sebességprofil. A forgalombiztonság és a jellemzõ (útgeometria kialakításától függõen kialakuló) szabad jármûlefolyás sebessége szoros korrelációban van egymással. Az alacsony haladási sebességet kikényszerítõ útszakaszokon a bekövetkezett balesetek súlyossága lényegesen kisebb, hiszen a sebesség növekedésével négyzetes arányban nõ az ütközési energia, így a balesetek súlyossága is. A körforgalom két alaptulajdonsága révén képes a forgalombiztonságot kedvezõen befolyásolni: • a körforgalomban lényegesen kevesebb a konfliktusok száma és azok veszélyessége a hagyományos csomópontokhoz képest • a körforgalom geometriai kialakítása a kis fordulási sugarakból álló járóvonal kikényszeríti az alacsony haladási sebességet, ezáltal még ütközés esetén is kisebb a baleset súlyossága. A fenti elõnyök teljesülése pontos tervezést követel meg. Az új elõírás átdolgozásakor az elsõdleges prioritást a biztonság jelentette, amely csak úgy biztosítható, ha • a tervezést visszavezetjük minden esetben az alapkörforgalomként értelmezett egysávos körforgalomra, valamint, • olyan geometriai kialakítást választunk, melylyel elérhetõ a folyamatosság (folyamatos átmenet) a folyópálya szakasz és a szûken értelmezett csomóponti terület (körforgalom) között olyan módon, hogy a haladási sebesség ne léphesse túl az elvárt értéket. Mint ahogy a folyópálya szakaszok esetében,

a körforgalom paramétereit is a csomópontban alkalmazott tervezési sebesség határozza meg. A csomópont és a megelõzõ, csomópontba bevezetõ útszakasz szerves egységet alkotnak. Minden megközelítési szakasz, tervezési sebességével összhangba kell hozni a körforgalom megközelítési, behaladási és áthaladási sebességét. A körforgalom tervezése egy közelítõ eljárás, ahol

a paraméterek kismértékû változtatása különbözõ pozitív vagy negatív hatásokat eredményeznek a biztonsági követelményekben, a mûködési hatékonyságban és a járhatóságban. A közelítõ meghatározás folyamatára Európában és Amerikában is több szimulációs programot is használnak, ezek a programok különbözõ bemenõ paraméterekbõl egy, az azoknak leginkább megfelelõ körforgalom geometriáját adják meg végeredményül.

Fõbb mûszaki jellemzõk

A körforgalom paramétereinek csökkentése azonban még fokozottabban szükségessé teszi a megközelítési szakasz gondos kialakítását, ahol a sebességcsökkentés még megfelelõ idõben megtehetõ, és ugyancsak nagy hangsúly helyezendõ a csomópont észlelhetõségére, felismerhetõségére.

Tervezési alapelvek

Alapvetõ különbség a korábbi elõíráshoz képest, hogy az új elõírás felsõ határértéket szab az

Az egyik legfontosabb alapelv, hogy a körforgalom valamennyi alaptípusának elsõdleges feltétele a körgeometria! Az elõírás a körforgalmak hálózatban való elhelyezkedése szerint az optimális típusválasztásra az alábbi iránymutatást adja:

alkalmazható belsõ körsugár értékének, valamint a körpálya szélessége nem állandó érték, hanem a belsõ sugár függvényében meghatározandó paraméter. Mindezen változtatások eredményeként csökken a csomópont területe, csökkennek a csomóponti sebességek, és csökkennek a körpálya forgalom által igénybe nem vett haszontalan területei.

Újdonság az elõírásban a többsávos körforgalmakról szóló fejezet. A többsávos körforgalmak alkalmazása azonban különös körültekintést igényel, és fokozottan figyelemmel kell lenni a forgalombiztonság követelményeire. A jelzõlámpás körforgalom a mûszaki elõírás értelmezése szerint nem önálló körforgalmú csomóponttípus, hanem a szabályos, körgeometriával megépített irányított áthaladású – spirális, vagy turbó - körforgalom kapacitás-kimerülése esetén alkalmazható, a csomópont továbbfejlesztését jelentõ szabályozási megoldás. Az új szabályozás 2010. június 15-tõl kötelezõen alkalmazandó az országos közutakon, de ajánlott az önkormányzati és egyéb utakon is. Bõvíti a mûszaki megoldások közül választható lehetõségek körét, azonban annak optimális alkalmazása már a tervezõ mérnökök felelõssége, hogy valóban az élhetõ környezethez illeszkedõ, és a közlekedés minden résztvevõjét megfelelõ módon kiszolgáló biztonságos csomópontok valósulhassanak meg.

Vasi Építész - Mérnök Hírek

KÖNYV ÉS BLUESHÁZ - Norvégia

Vasi Építész és Mérnök A Vas Megyei Építész Kamara és a Vas Megyei Mérnöki Kamara lapja Megjelenik havonta

Tervezõ: Ifj. Tirbus Ferenc

Alapította a Vas Megyei Építész Kamara A szerkesztõbizottság elnöke és társelnöke Vincze Csaba, Tóthné Temesi Kinga Fõszerkesztõ Óvári Gábor 20 252 3711 A szerkesztõbizottság tagjai Ábrahám Ferenc, Balogh Péter, Budai Ferenc, Czeiner Gábor, Gaál Ferenc, Horváth Gyula Vladimir, Kiss Albert, Sólyom Miklós, Takács András, Válinth Attila Tördelés Mittl Attila info@mittl.hu www.mittl.hu Szerkesztés Vasi Építész Tervezõ és Szakértõ Kht. 9700 Szombathely, Thököly u. 14. Kiadó CitiCom Kommunikációs Tanácsadó és Szolgáltató Kft. 9700 Szombathely, Rumi Rajki István u. 10. citicom@chello.hu Felelõs kiadó Ábrahám Ferenc A Vas Megyei Építész Kamara elnöke Hirdetés Szabó Edgár 06 20 911-3596 edy@edymarketing.hu Nyomda Soproni Anzsu Kft. Földes Andor felelõs vezetõ ISSN 1788-6678 A lapban megjelent hirdetések tartalmáért felelõsséget nem vállalunk.

Kitekintõ Vasi Építész - Mérnök

M múzeum

Belgium, Leuven

Sólyom Miklós

A 2009 szeptemberébenn átadott leuven-i Vander Kelen Mertens Muzeum nem egy szimpla divatos épület. A 20 millió euróból (kb. ötmilliárd forint) megépített „projekt” érzékenyen reagál a helyszíni adottságokra, a belvá-

rosi beépítésre. A 17. századi nemesi kastély az I. világháború óta múzeum, amelyben addig a korábbi polgármester, Leopold Van Der Kelen és felesége Maria Mertens lakott. Innen a múzeum neve: M muzeum.

Az 1917 óta mûködõ múzeumot alakították át napjainkban a bemutatott formában. A régi épület többi részét, így többek között az eredeti bejárati épülettömeget is megtartották, de hangsúlyos elemként jelennek meg az épülettömegek is. A különbözõ korban épült részek és a közöttük kialakított belsõ udvarok harmóniája, valamint az új épület és a mikrokörnyezet viszonya új, magasabb rendû építészetet eredményez. Az itt alkalmazott építészeti szemlélet nélkül ma már nem lenne szabad történelmi belvárosokban tervezési feladatokhoz nyúlni. Forrás: The Architectural review 2010. január Építész: Stéphane Beel