vem_2010_08 by Attila Mittl

Alapítva: 2004

2010. november-december VII. évfolyam 7-8. szám

TARTALOM 4-6.oldal Interjú Szabó Gábor építésszel 8-9.oldal Az 50 éves város 14-15.oldal Interjú Wagner József vezérigazgatóval 18-19.oldal Meddig tart ki a hófehér? 20-21.oldal Vörösiszap-katasztrófa: A résfal a tragédia oka!?

Vasi Építész - Mérnök Házunk tája

„Gothárd Jenõ” díj A kitüntetésre javasolt személy szakmai tevékenységének, érdemeinek bemutatása: 1967-ben a Kertészeti és Szõlészeti Fõiskola Kertépítészeti Szakán okl. kertészmérnök diplomát szerzett. Tervezési jogosultságai: K1 18-0026, TK 18-0026 Munkahelyei: Vas Megyei Tanácsi Tervezõ Iroda, Szombathely: 1967-1992-ig, önálló és vezetõ tervezõ (kerttervezõ, településtervezõ), 1992. november 01-tõl önálló magánvállalkozó, Hermann Ottó Kertészeti Szakközépiskolában a 11. és 12. évfolyamban kerttervezõ technikus szakon kerttervezést oktat, mint óraadó. 2006.02.01-tõl az országos szakmai szakértõi és vizsgaelnöki névjegyzékben szerepel: a kertépítõ és –fenntartó, a parképítõ és –fenntartó technikus, a parkgondozó szakokon. Díszfaiskolai vállalkozása van. Fontosabb tervezõi munkái: Településrendezési terveket készített Vas, Zala és Gyõr-MosonSopron megyében, város- és községrendezési tervek településtervezés tájrendezési és környezetalakítási munkarész tervek (1992-2006) Vas és Zala megyében, valamint Szombathely, Szent Márton temetõ – kegyeleti park (program és kiviteli terv 1999), Szombathely, Középhegy RRT zöldfelületi terv, Szombathely, Nyugdíjasok és Látásfogyatékosok Otthona (Gagarin u. 5.) kertfelújítás program és kiviteli terv, Domus üzletközpont és kapcsolódó lakótelep, Bolyai Általános Iskola és Gimnázium elsõ és második építési ütem, Ezredévi és Jókai, Pelikán park felújítás, Fõtér 1. átépítése, Szent Márton temetõ kegyeleti park program, Számos játszótér, iskola és óvoda udvar

Kérés az Olvasóhoz! Kedves Tagtársak! A Vasi Építész és Mérnök elsõ száma 2004 áprilisában jelent meg. Azóta többé-kevésbé rendszeresen olvashatjuk. Kérdés: azt találjuk-e benne, ami a kollégák többségét érdekli, vagy inkább csak azt, amit a cikkírók tartanak érdekesnek? A lap szerkesztõi és a cikkírók jó 6 éve díjazás nélkül dolgoznak. Az újság elõállítása, a profi fõszerkesztõ díjazása és a nyomdai költség így is jelentõs kiadás, de talán megéri, hisz a vasi mérnöktársadalom egyetlen lapja ez. Azért, hogy kicsit szélesítsük a szerzõk közösségét, kérjük: Legyenek az olvasók is szerzõk vagy ötletadó munkatársak!

Szervezõje és résztvevõje a Herényi virágút rendezvénynek 2006-ban részt vett az I. Szombathelyi Játékfesztivál és Kiállítás elõkészítésében, rendezésében és a tudományos tanácskozáson elõadást tartott „A korszerû játszóterek tervezésének fõ szempontjai” címmel. Hermann Ottó munkájával kapcsolatos cikket publikált a Magyar Építõipar Vas megyei különszámában (2002.8-10.) Parkok, kertek, zöld szigetek címmel, Szép Kertek c. (1998.3.sz.) folyóiratban az ADA Bútorgyár körmendi üzeme 8,5 ha-s telephelyének kertészeti kialakításáról írt, 2008ban „Az év kertje” – kiemelt különdíjat kapott a Szép kertek folyóirat pályázatán, amirõl „Mára szépen kikerekedett a kert” címmel cikket publikált (2009.2.sz.). Tervezõként és építõként közremûködött a „Florália Budapest 2008” Nemzetközi Dísznövény Kiállítás megvalósításában az egyik, a Nyugatdunántúli Díszfaiskolások Egyesületének kiállítási területén, ahol az egyik I. díjat kapta a közel 300 m2-es stand. Rendszeresen részt vesz a Nyugat-dunántúli Díszfaiskolások Egyesületének éves szakmai rendezvényein: Faiskolai Börze, tudományos tanácskozások, „Flora Hungária” kiállítás és szakmai konferencia, a kertépítõk szakmai konferenciáin. Gothárd Jenõ díjra javasolt dr. Józsa Miklósné okl. kertészmérnök fentiekkel is hozzájárult Szombathely több évtizedes díszfaiskolai múltjának a jelen korba történõ átültetéséhez, s hírnevének öregbítéséhez a települési környezet minõségének emeléséhez. Kérjük, írják meg: Milyen szakmai területet hanyagolt el eddig a lap? Mirõl olvasnának szívesen? Egyúttal a kamara tevékenységérõl, munkájáról, fejlesztésérõl is várnánk az észrevételeket. Milyen témáról vállalna 1-2 oldalas cikk írását, ábrákkal, fotókkal, rajzokkal? (Számolva a szaklapokban szokásos átfutási idõvel és korrektúrával is.) Többen lakcímváltozás miatt nem kapják meg lapot. Kérjük a kamarai adatbázis frissítése és ellenõrzése céljából írják meg, vagy a titkárságon személyesen egyeztessék címüket, telefonszámukat, e-mail elérhetõségüket. Egyéb észrevételeket is szívesen várnak a szerkesztõk és nevükben a mindig elérhetõ kolléganõink: Lívia és Terike. Válaszokat a szerkesztõk a Titkárságra kérik.

Köszöntõ

Szent-Márton nap után

A 2010. évi városi ünnepségen Dr. Józsa Miklósné kollégánk kapta a környezetvédelmi Gothard Jenõ díjat. Megérdemelte, gratulálunk! Sárvárról került Moldvay Julika Budapestre, ahol kertépítész szakon szerzett kertészmérnöki oklevelet. Ezután viszont már szombathelyi lett, 25 évig tervezett a VASITERV-ben. Kezdetben községrendezési terveken dolgozott, majd – ahogy a megbízások jöttek – park- és kerttervezés lett a fõ szakterülete. A Domus üzletközpont, a Fõ tér elsõ átépítése, számos játszótér, és több épület környezetének kialakítása fûzõdik a nevéhez. Az épületek mellett a szaktervezõkrõl gyakran megfeledkeztek akkoriban (ma már az építészekrõl is), pedig a kompromisszumokon, a szakágak közti összhang kialakításán igen sok múlott. E téren jó katalizátor volt, mosolygós békeközvetítõ, akár harapós megbízók, vagy önérzetes kollégák közt folyt a vita. A város parkjainak felújításában (Jókai, Ezredévi, Pelikán park) is jelentõs szerepet játszott. Részben tervezõként, részben igazi kertészmérnök család tagjaként. Ezen túl készséggel segített nekünk „kevésbé zöld” kollégáinak, ha otthoni kertrendezési gondunk volt. A feladatok ma, a VASITERV után is „megtalálják”. Szép munkája a körmendi ADA bútorgyár parkrendezése, ahol a tüzivíz tároló tavak és füves dombok kialakításával újszerû gyárudvart hozott létre. Újabban tanárnõ is a Hermann Ottó Kertészeti Szakközépiskola kerttervezõ tanulói körében. Ezzel, és évtizedes tradícióival is magyarázható, hogy jelentõs városi és országos kertész rendezvények résztvevõje, szervezõje vagy díjazottja. A város kertészei körében ismert és népszerû. Gondolom, tanítványai körében is az. Kívánjuk, hogy terveivel és az oktatás révén sok fiatallal szerettesse meg a jövõben is a kertészkedést és a szép környezetet. A kamarai kollégák és a lapszerkesztõk nevében is szeretettel gratulálok: Vincze Csaba

Házunk tája Vasi Építész és Mérnök

KARÁCSONYI KÖSZÖNTÕ Egy hazát sokféleképpen lehet és kell szolgálni, mert annak sok mesterségre van szüksége. Éljenek a bányászok is, de ne ûzzük el a szántókat, se a szabók a csizmadiákat; éljünk és hagyjunk másokat is élni. Bessenyei György: Magyarság Ismét eltelt egy esztendõ. Sok várakozás, sok remény elõzte meg. Magánéletünkben, hivatásunkban, emberi kapcsolatainkban és társadalmi környezetünkben egyaránt. Eltelt… de, hogy kinek mit hozott, azt csak önmagunk vizsgálatával együtt tudjuk megállapítani. Azt azonban szomorúan kell megállapítanunk, hogy szakmánk válsága tovább folytatódott. Nem csupán a gazdasági válság miatti munka ellátottsági problémák okozzák ezt a krízist. Országunkban mindenki, mindenki ellen él, dolgozik, próbál érvényesülni. Nem elég, hogy a szakmánk, az építészeti és mérnöki alkotókészség

társadalmi szinten nem kell senkinek. Mi saját magunk sem élünk békességben egymással, nem fogunk össze képességeink meg- és elismertetése érdekében. Harcolunk egymással, marakodunk a koncon, és közben saját magunk rontjuk ázsiónkat, hitetjük el környezetünkkel, hogy mi csak erre vagyunk képesek. A szakmai, hivatásrendi kamarák ma már alig töltik be érdekképviseleti szerepüket és mi, mintha ellenfeleinknek kínálnánk fel mellünket, ..ide lõjetek…. Pedig a kamara, hasonlóan a régi céhekhez, szövetséget, várat, összefogást és védelmet kínál. Védelmet a jó és minõségi munkavégzés érdekében. Védelmet a szakmai becsületet, a minõségi munkát rontók ellen, legyenek azok kívülrõl, vagy belülrõl érkezõk. De ezt a védelmet csak összefogással, szövetséggel érhetjük el. Élni hagyni kell egymást, élni hagyni kell mindenkit, aki egy jobb és szebb jövõ érdekében tevékenykedik.

Meg kell ismertetni szakmánk, hivatásunk értékeit és becsületes kitartó munkával õrizni, kivívni kell ezeknek az értékeknek a megbecsülését. Karácsony jön!!.... A békesség és a szeretet ünnepe. Az év vége, a számvetések, újrakezdések, fogadkozások idõszaka követi a lelki elmélyülés napjait. Vigyük tovább a Karácsony szellemét és a mérleg, amit felállítunk, ennek alapján készüljön. Éljünk és hagyjunk élni. Szeressük önmagunkat, családunkat, munkánkat, de embertársainkat is, hogy mások szeretete önmagunknak is erõt és hitet adjon Nem volna más vallás, Nem volna csak ennyi: Imádni az Istent És egymást szeretni... Karácsonyi rege Ha valóra válna, Igazi boldogság Szállna a világra... Ady Endre

Hatodik alkalommal kívánunk a Vas Megyei Építész és Mérnök Kamarák tagjainak, regisztrált és nyilvántartott építész és mérnök kollégáinknak, valamennyi olvasónknak

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Esztendõt! Ábrahám Ferenc a Vas Megyei Építész Kamara elnöke

Dr. Németh István a Vas Megyei Mérnöki Kamara elnöke

Vasi Építész és Mérnök Portré

„A valóságot álmodjuk meg elõre…”

Szabó Gábor

építészmérnök

Óvári Gábor

És

letútja inkább nevezhetõ kalandosnak, mintsem zökkenõmentes karriertörténetnek. Szabó Gábor a BME-n kezdte tanulmányait, de végül Ybl Miklós Egyetemen végzett, közben kis híján vadászpilótának állt, és az ûrhajóspályára készült. Számítását aztán itt a földön találta meg, sok más kollégájához hasonlóan az állami rendszerekbõl a magánszférába került. Kõszeg fontos hely számára, tervezõi munkája is ma már 36 éve ide köti. Sok mellõzöttség, ausztriai kitérõ után, egy feleségével együtt mûködtetett vállalkozásban dolgozik.

- Szakmai életútját megismerve nem úgy tûnik, hogy az építészet valamiféle kényszerpálya lett volna. Honnan ered ez az elhivatottság? - Abban a bizonyos kamaszból kinövõ korszakban több minden is akartam lenni, pl katonaorvos, csillagász, pilóta, építész. 10 éves voltam, mikor drága nagymamámat azzal ijesztettem meg, hogy egy lisztes zsákba rejtve 20 egynéhány vízisiklót csempésztem a fás fészerbe, mert szépek voltak, és jó lett volna otthon etetni õket. A gimi alatt aztán lassan kiderült, hogy a matek, a fizika, az ábrázoló tantárgyakat kezdem megszeretni. Ekkor már leginkább építész szerettem volna lenni, de inkább azt

mondom, szerettem volna valami maradandót alkotni. Az általánosban úgy 12-13 évesen hidakat „terveztem”, szerettem megrajzolni, és elképzelni egy-egy híd szerkezetét, saccolgatni a teherbírását, megoldani a közlekedõ pályák legoptimálisabb átvezetését a kitalált vizeken, szakadékokon. Természetesen ezek inkább látványtervek voltak, nem konkrét statikai számítások és építészeti tervek. Inkább az alapelvek érdekeltek, az anyaghasználat. Teljes hittel gondoltam át ezeket az elképzeléseket, mûködõ hidakat próbáltam tervezni. Honnan ered mindez? A szüleimtõl biztosan nem, édesanyám az egészségügyben dolgozott, édesapám gabonaszakértõként mûködött. Sõt, kissé kilógtam

Portré Vasi Építész és Mérnök a családból a „hóbortjaimmal”. 15 évesen készítettem egy csónakot, ami több éven át nagy szórakozást adott a Zagyva áradásai után visszamaradt csendes tavakon. Szívesen építettem modelleket, agyaggal mintázgattam állatokat, és állandóan volt valahol a ház körül egy saját építésû kis bungallo, vagy egy földbe süllyesztett bunker-szoba, gallyakból ideiglenes sátor. Szerettem rajzolni, festeni. Az elképzeléseket elõször mindig megrajzoltam. De ha vágytam egy sílécre,(az Alföld közepén) azt is elõször nagy gonddal megrajzoltam. Nagy távokat bicajoztam a Csepel Tura, váltó nélküli biciklimen. Egyszer a Szolnok-Jánoshalma (~150km) távra reggel elindultam rövid ujjú ingben, csak inni álltam meg az utcai nyomókutaknál, és 7,5 óra alatt lent voltam.10 éves koromtól versenyszerûen úsztam, a gimiben télen jéghokiztam, nyáron háromtusáztam. Úszás, piszolylövés és terepfutás. Vidékbajnoki III. hely volt a legjobbam. Az adrenalinos sportok is izgattak végig, a mai napig. A szakmában is szeretem az izgalmas feladatokat. - A mûszaki egyetemen kezdte a felsõfokú tanulmányokat, de az Ybl Miklós Egyetemen fejezte be. Mi történt közben? - Túlságosan laza voltam. Az egyetemen könnyedén kezeltem az ügyeimet, a vizsgákat is. Sajnos nem mindig mentem be idõben vizsgázni, úgy is mondhatnám, hogy saját ritmusom volt, és ez nem mindig találkozott a vizsgaidõpontokkal. Majd egy szép napon a BME dékánja behívott, és figyelmeztetett. Közölte, hogy szigorították a feltételeket, aki nem vizsgázik le idõben, azt kirúgják az egyetemrõl. A vizsgaidõszakon kívül csak két vizsgát lehetett letenni, többet nem. Bajban voltam, mert utóbb én már eleve az utóvizsgák idején mentem el letenni a rendes vizsgákat is. Nem volt senki, aki rá tudott volna ébreszteni, hogy vigyázzak az ilyen részletekre, mert nem lesz jó vége. Öt nap alatt akartam a végn nyolc vizsgát letenni, õrült rohanásban. A tanároknak azonban már ki volt adva, hogy Szabó Gábor nem vizsgázhat le. Így is lett, annak ellenére, hogy több tanárom ezt az utasítást nem tartotta be. Volt olyan eset, hogy a vizsgáztató lakására mentem el, és kértem, vizsgáztasson le. Nem vállalta. A filmbe illõ részletektõl most eltekintenék. Mindez az ismételt harmadik év végén történt már. Végül nem sikerült ezt az õrült tempót tartani, és kettõ helyett három hiányzó vizsgával álltam a végzet elõtt. - Mihez kezdett ezután, átgondolta a történteket? - A légi felderítõkhöz jelentkeztem, orvosilag tökéletesen alkalmas voltam a feladatra, sõt a vadászgépes kiképzésre is rákérdeztek, de a szemem

paraméterei alapján még az ûrhajós kiképzés is látótérbe került. Végül az utolsó orvosi bizottsági bemutatkozáson nem mehettem tovább az „ûr” felé, mert kiderült, hogy volt egy kis gyerekkori sérvem. Maradt tehát a deszantos karrier, erre készültem. De érdekes dolog történt. Mielõtt a végleges behívót megkaptam volna, érkezett az üzenet, hogy azonnal jelentkezzem az Ybl Miklós Mûszaki Fõiskolán, mert fel vagyok véve. Valakik segítettek a háttérben, a tudtomon kívül. (õk ma is tanárok, professzorok, ezért a neveiket ne írjuk ki) Így ezt az iskolát már elvégeztem, bár ott sem voltam a fegyelem mintaképe. A profeszszorom szigorú elõadó és vaskala-

akartunk menni. Mûemlékvárosokat vettünk célba, gyorsan fel is soroltuk õket: Gyula, Eger és Kõszeg jött szóba. Sajnos azonban nem volt hely számunkra. Kecskeméten viszont hirdettek állást, így ott kezdtük el a munkát a megyei tervezõirodában. Másfél év elteltével Tegzes Ottó, volt évfolyamtársunk értesített bennünket, hogy ha szeretnénk, akkor Kõszegen munkába állhatunk. Örültünk a lehetõségnek, nem csupán azért, mert eredetileg is ezt szerettük volna, hanem mert anyagilag is rosszul álltunk. 1400 forintot kerestem, az albérlet 800 forintba került. Így nem jöttünk ki a fizetésünkbõl. Rajztábla volt az asztal, konyharuha a terítõ, és karton-

posan kemény ember volt, de a munkáim miatt elnézte ezt a „kis” hiányosságomat. Egyenesen úgy hiszem, hogy õ ûzte ki az „ördögöt”, és térített belõlem építészt, a nem várt türelmével. Beszédes Kornél! A társaim is elismertek, biztattak azon az iskolán és sokszor úgy éreztem, hogy tanáraim is segítenek az úton. A kanyarok nem voltak élesek, de nagyon gyorsan akartam menni. - Akkor a nem túl felhõtlen tanulmányok után a pályakezdõk nehéz életével is szembe kellett néznie? - A feleségemmel még a mûszaki egyetemen ismerkedtem meg. Annyira összejöttünk, hogy késõbb – amikor én már a másik iskolán voltam – visszajártam a kollégiumba hozzá udvarolni. Kalandos idõszak volt. Együtt végeztünk, így együtt kezdtük el a pályát is. Természetes volt számunkra, hogy a szakma határozza meg, hol kezdjük el az életünket. Abban biztosak voltunk, hogy Budapesten nem szeretnénk dolgozni, hiszen ott nagyon erõsen mûködött a bennfentesség, a kapcsolatokon keresztül történõ érvényesülés, talán még a párt befolyása is említendõ . Ettõl viszolyogtunk, ahogy egyébként az egész rendszertõl is. Nagyvárosba tehát nem

dobozokból vágtam ki a bútorainkat. Kõszegen olyan feltételeket kínáltak, amilyet álmomban sem hittem volna. Szövetkezeti lakást vehettünk birtokba, a fizetés 2300 forint lett, a lakás részletét 530 forintban állapították meg. A kecskeméti kitérõ azonban sokat jelentett késõbb. Ott készítettem elõször megrendelésre építészeti perspektívákat (mûszaki grafikákat, ma látványterveknek hívják.) Jól sikerült kiadvány lett a dolog vége, ami szépen terjedt is az országban, amelynek folytán kicsit hírem lett szakmai körökben. Kõszegen ért utol ez a „siker”. Meglepetésemre Budapestrõl, az Építéstudományi és Kutató Intézet bízott meg látványtervek készítésével. - Kõszegen milyen feladatokhoz jutott, tekintettel arra, hogy mégiscsak kisvárosról van szó, kevesebb lehetõséggel. - Az elsõ kõszegi munkám 1975-ben kaptam meg, a Bálház felmérését és tanulmánytervét készítettem el. A VASITERV kõszegi irodájában egyébként nem sok jó jutott nekem, másodrangú tervezõként kezeltek. Fazakas Péter volt a kis iroda vezetõje. A fiatalok között a szintén építészházaspár Gauder Péter és Farkas Mária, már a mi érkezésünkkor jól megvetett lábbal a jó munkákat megszerezve

Vasi Építész - Mérnök Portré nagy léptekkel haladtak elõttünk a pályán. Péter is és Mara is nagyon felkapott szakemberek voltak akkoriban, csak az õ árnyékukban lehetett dolgozni. Furcsa volt nekem ez a mellõzöttség, mert még az egyetemen is minden rosszaságom ellenére a szakmai megbecsülést érezhettem. Aztán egyszer megjelent Kõszegen Ébert Ágoston neves fõvárosi építész, két ÉTK-ás szakemberrel akik egy ügyes fiatalembert kerestek a látványtervek miatt. A Fõnök úgy gondolta, hogy csak a Pétert kereshetik, és engem odébb tessékeltek, mert az én székem ilyen tárgyalások alatt akadályban volt a kétszárnyú ajtó elõtt. A beszélgetést azonban hallottam, és egy idõ után nyilvánvalóvá vált, hogy itt egy röhejes csere

meg az építésztervezõi tevékenységem, mert magántervzõként kezdhettem sorházakat, és családi házakat tervezni a közvetlen környezetünkben. Nagyon élveztem ezt az idõszakot, ekkor indult a saját házunk építése is. Ahogy teltek az évek, megismerték a nevemet a városban és a megyében. A rajzaimat, vagy esetenként a tervek mellé készített maketteket a megyei tanács mûszaki osztály falain láttam viszont, amit nagy elismerésnek vettem. Aztán elkezdtünk építkezni, és csodálkozva láttam, hogy sokan jönnek megnézni, mit is építek éppen. Nagyon örültem, hogy több építész kolléga is erõsen érdeklõdött az építkezésünk iránt. Sõt Czeiner Gábor (Dru-

kakerülõ lettem két éven át, mialatt a házunkat építettem (legnagyobb élvezetemre!).A megbízók ez idõ tájt nagyon kerestek, de sajnos mindenkit elküldtem, mert az építés nehézségei, (gyönyörûségei) bizony elvették az energiát. Utólag belátom, hogy ezt nem kellett volna tennem, mert egy idõ után teljesen leírtak. Késõbb Bende László, a VASITERV igazgatója megkeresett egy ajánlattal, de újfent nem fogadtak jól, újból hasonló ellenállást éreztem, mint a kõszegi irodában. Kevés jó megbízásom akadt. A legkedvesebb felkérés számomra talán a családi ház kiadványhoz készült perspektivák voltak, (már megint:) de itt sem tervezést adtak, csak a perspektívákat készíthettem a

történik. ( jóízûen el is vörösödtem,) mire a dolog kiderült, gyorsan helyet cseréltünk és aztán már velem tárgyaltak. Kaptam mintegy 150 látványtervre szóló megbízást, ami nagyon sokat jelentett nekem szakmailag és anyagilag is. - Kõszegen több munkahelyet is megjárt. Az elmondottakból úgy tûnik, nem nagyon érezte jól magát ezekben a közösségekben. - 1977-ben eljöttem a VASITERV-tõl, mert a komolyabb megbízások valahogy elkerültek engem. Aztán a városi tanácsnál folytattam. Akkoriban építették (egyébként éppen a fent említett kollégák tervei alapján) a lakótelep egy részét, vidéken az nagy dolognak számított, ha helybéli tervezõk tervezhették a lakótelep házait. Az építési osztályon jól éreztem magam. A város elsõ általános Rendezési Tervei készültek az ottlétem alatt. A VÁTTI tervezõ csapataival tudtam jó kapcsolatokat ápolni, és végig kísérni a településtervezés menetét. Ekkor sokat tanultam a szakma ezen területén, és kezdtem felfogni, majd tisztelni. Ebben az idõben sem szakadt

sza, és pilótatárs) legnagyobb meghatódásomra eljött a tetõ fedésénél és jó pár négyzetmétert õ maga vert fel a „mûemlékpalából” (20x20 cm Eternitlap dupla fedésben) baráti segítségképpen, de én ezt egy nagy szakmai bíztatásnak is vettem. Mindannyiuknak köszönjük. A tanácson sem volt persze fenékig tejfel a helyzetem. Elõrelépésre nem számíthattam, mert a szokásos ellenállás meg-megjelent ott is. A szakma hiteles gyakorlása akkoriban még nem lehetett teljes a „magántervezésben”. Így érett a váltás, és a városgazdálkodásnál folytattam a munkát, ahol létrehoztak egy tervezõcsoportot. Az ötlet nem vált be, nem mûködött igazán a rendszer, inkább amolyan „felhasznált” építészként éreztem magamat. (Egy jó kis munkám volt, két buszváró a lakótelepre. A megépülte után indultak a megyében is, de máshol is a buszmegálló pályázatok, és építések. Szép téma. Manapság is készítenek nagyon helyes kis buszvárókat, pl a katafai, és a néhány környékbeli) Végül ott is felmondtam és közveszélyes mun-

kollegák terveihez. Durvát gondolok, esetleg az én tervemhez nem is kellett volna perspektiva hogy megvegyék, de a többiekhez a jó eladó anyagot elkészíthettem. Áhháá, de ezt csak gondoltam. Két évig dolgoztam akkor a cégnél. - A rendszerváltással járó átalakulások bizonyára Önt is elérték. Hogyan sikerült idomulni a megváltozott körülményekhez? - Tulajdonképpen sehogy, a szerencsének köszönhetem, hogy pár évig jól alakult a sorsom szakmailag is. 1989-ben hazatért az egyik barátom Ausztriából. Vett egy hajót Skóciában, amit haza akart hajózni az Adriára, majd behozni Magyarországra, de eltévedt az óceánon és Spanyolország körülhajózása így már nem sikerült neki az adott idõre. Garucha nevû kis kikötõben kellett hagynia a szép trimaránt.. Ott tárolta a hajót, amiért gyorsan el kellett mennünk, mert különben az egy év lejárta után kb a hajó árát kérték volna vámként tõle. Kalandos utunk volt, de sikerrel végzõdött. A barátom hálás akart lenni, én meg csak azt kértem, hogy

Portré Vasi Építész - Mérnök szerezzen egy állást Bécsben. 5 évig jártam ki osztrák tervezõirodákba dolgozni. Elõször egy régi hagyományokkal rendelkezõ cégnél, ahol igényes munkát követeltek, de nagyon konzervatívak voltak. A második helyem kb három évig a Lainer & Auer cégnél volt, ahol mindenki építész volt, még a titkárnõ is. Az õ munkavégzésük ritmusa érdekes volt eleinte számomra, mert délben kezdtek dolgozni, és este nyolcig voltak az irodában. Este viszont nem haza mentünk, hanem általában az „építész kafféba” ahol neves, sokszor világhírû építészek jöttek össze, és beszélgettünk bárkivel. Spontán vetitések az igényes vacsora mellé, amik nem araikban voltak igényesek, hanem az egészséges mivoltukra gondoltam. Lehetett pl „valami ennivalót” is kérni, és a felszolgálónak remek javaslatai voltak, aki egy idõ után megjegyezte a „gusztusomat” is. Gyakran mentünk együtt kiállításokra, vagy jó zenéket hallgatni klubokba. Jó volt az az idõ, de én úgy éreztem, hogy a gyerekek, a család miatt nem járhatok tovább ki egy-egy hétre, emiatt végül 1994 december táján felhagytam Béccsel. - Akkor indult el a vállalkozása? - Feleségemmel, Godavszky Beátával megalakítottuk az Archigraf nevû cégünket. Az elején keserves volt, jobbára Beáta révén, rendezési terveket készítettünk. Voltak azért családi házak is a megrendelések között. De Kõszegen amúgy is nehezebb volt érvényesülni, mert tûzzel-vassal dolgoztak ellenem, a közben pályára kerülõ új tervezõk. Amikor átálltunk a számítógépes tervezésre, a kézzel készített látványterveimre is megcsappant a kereslet. Számítógépen akkor már sok mindent meg lehetett oldani. Viszont senkinek nem volt digitális alaptérképe a településekrõl. Mi, hogy egyáltalán digitálisan dolgozhassuk fel végre a rendezési terveket, az alaptérképeket kis darabonként bescanneltük, és vektorosan felül rajzoltuk. Messze az elsõ voltunk ezen a téren. Ez egy olyan kegyetlen rabszolgamunka volt, hogy másra alig jutott idõ. 1998 táján rájöttem, hogy ez így nem mehet tovább. Egy szép napon arra ébredtem, hogy teljesen elfelejtettek az emberek, azt sem tudták, hogy létezem. - A felismerés segített a megbízások megszerzésében? 2000-ben megtört a jég, kaptam egy nagyobb megbízást. Akkor terveztem meg Szombathelyen a Szent Márton utcai szociális bérlakásokat. De ez sem volt könnyû feladat, mert amikor megkerestek, azt mondták, hogy egy hetem van az engedélyezési tervre . A terv elkészült, az épület megépült, szép átadóünnepséget rendeztek, ahová én is elkeveredtem valahogy, de nem kellett magamat nagyon fontosnak éreznem. Néha ez a tervezõ sorsa. Nem sokkal késõbb, a NYUKÖF laboratóriumát

tervezhettem. Azt a munkát élveztem, nagy kihívás volt. A tervezés nagyon komoly tevékenység, a valóságot álmodhatjuk meg elõre. Úgy tünik,hogy kitalálhatjuk a jövõt, de csak ráérezni szabad a kötelezõen bekövetkezõ jövõre. A múltra épülõ jelenbõl, az igényeinket a holnapban megvalósítani. A labor technikás épület lett, helyet kapott benne nyolc vegyi fülke és számos igényes vizsgálatra alkalmas labor, az épület a benne folyó tevékenységek végett is szükségképpen légkondicionált, és önszorgalomból már akadálymentessé is tettük. Ebben a projektben a szakági kollégák is alaposan kitettek magukért, mind statikusi, villamosmérnöki és gépészeti szempontból is. Egy stabil építmény, hiszen fontos objektum, jó ha mûködõképes akár nem hétköznapi állapotokban is. Kõszegen a Pilis Investnek terveztem egy lakóparkot. Nagyon jó megrendelõm volt, ami egy tervezõnek nagy szó. A jó megrendelõ nem csak érti, de alkotja is egy kicsit az épületet. Legutóbb a csepregi Fõ teret terveztük meg, meglehetõsen nagy volumenû, 500 millió forintos beruházás készülõdik. Sajnos Csepreg, érdemtelenül nehéz anyagi helyzetben van régóta. A Fõtér porjektbe éppen ezért igen széles skálán kellett gondolkozni. A beruházáés végre megindithat egy jobb korszakot a városdban. Igyekeztünk azonosulni a valós problémákkal, és teljesíteni a néhol bonyolult elvárásokat. Kedves Kõszegünk számára tervezhettem meg az Alpannonia proijekt keretein belül, a Szulejmán kilátót a látogatóközpont mögött. Ha már a városközpontok tervezésérõl is szó esik: a kõszegi felújított Fõ tér nem tetszik igazán. Az itt érezhetõ hibákat én Csepregen igyekeztem elkerülni. - Konkrétan mire gondol? - A Kõszegi Fõ tér mai képe arra utal, hogy nem a legjobb választás volt a legtöbb forma, és a sok kõ nem illik a környezethez. (A nyáron erõsen felmelegszik!) De ne fogjunk mindent az új létesítményekre! Az Írottkõ hotel rontotta el elõször a belváros képét még a hetvenes években. De azért hangsúlyozom, hogy sok tényezõ ízlésbeli kérdés is egyben. A Fõtér projekt egy idõzített bombát rejtett a jövõbe. Éspedig az autók elhelyezésének ügyét. Nem jó, hogy parkolóhelyeket szüntettek meg, és kényszerû-kelletlen a belvároson kívülre szorították a forgalmat a tér kiépítésével. Az autók elhelyezése a városban egyébként is gondot okoz, erre nem figyeltek kellõképpen. Ma sajnos általánosságban is érvényben van egy uralkodó nézet, mely szerint a belvárosokból minden forgalmat ki kell szorítani. Szerintem meg kell oldani, hogy legyen elegendõ parkoló a városmag környékén is. Netán magában a belvárosban! Márkus Dóra, aki elõször készített ál-

talános rendezési tervet Kõszegre, az Ady Endre utca és a Gyõry János utca között, a Jézus Szíve templom mögötti területen álló háztömbbe egy kétszintes parkolóházat javasolt. Az ötletet tovább gondolva az egész föld alá építhetõ lenne, felette pedig, egy alapos felülvizsgálatot követõen újra fogalmazhatnánk a ma elavult beépítést. A belváros lehetõségei nem fognak bõvülni ebben a században sem. Azt kell kihasználnunk, ami adott. A belváros értéke éppen a múltja, vagyis a befogadóképessége, vagy akár az épületállománya nem fog jelentõsen változni. Azonban Kõszeg a jövõben is fejlõdik majd, de nem a belvárosban, hiszen ott nem fognak felhõkarcolókat építeni. Viszont a peremkerületek, lakótelepek fejlesztése feladattá válik a következõ évtizedekben, és végre azok számára intézmények, és központjellegû beépítések segíthetnék az ott lakók életét. A belvárosban most már elõbb utóbb ki kell alakítani az adott gépkocsi parkolási igényt kiszolgáló létesítményeket. Ezúton kérek elnézést a kedves vasi építészkollegáktól, hogy sokáig nem akartam ebbe a lapba bekerülni bemutatásra. Na hát ez nem a kollegák leminõsítése akart lenni, hanem az én stresszes különcködésem. De már látom, hogy a csõ felém van a szájával, így nem süthetem el mégsem a puskát...

FELHÍVÁS – MEGHÍVÓ ÉPÍTÉSZETI DIÉTA 2011

ÉPÍTÉSZET ÉS ÉLETMINÕSÉG 2011. február 12. – 13. A Mûszaki Bál hosszas vajúdás után ismét Kõszegen kerül megrendezésre az Írottkõ Szállodában. Az idén is teljes erõbedobással dolgozunk azon, hogy ebben a nehéz idõszakban se szakadjon meg ez a nemes hagyomány. Minél több Tagtársunk, régi és új vendégünk részvételére számítunk. A bál lebonyolításában minden javaslatot és közremûködést szívesen fogadunk. A részvétel díja 13.000.- Ft/fõ, mely az elõzõ évekhez hasonlóan tartalmazza a rendezvényen való részvételt, vacsorát és szállást reggelivel az Írottkõ Szállodában. A szállást 2011. február 12-án 12 órától lehet elfoglalni és másnap 12 óráig kell elhagyni a szobát. Javasoljuk a szálloda wellness szolgáltatásait igénybevenni. Szabadidõs programokat Kõszegen, gondoljuk nem kell ajánlani, hiszen ezt a csodálatos kisvárost mindenki ismeri. Ez évben is lehet tombolatárgyat felajánlani, az idén is teret adunk a kezdeményezésnek. A részvételi jegyek 2011. január 10-tõl vásárolhatók Kamaráink titkárságán, Szombathely Thököly u. 14. alatt 10 - 16 óráig. Elõzetes helyfoglalást is elfogadunk telefonon (94/312-461) vagy emailben (postmaster@vmtek.t-online.hu).

Vasi Építész - Mérnök Építészet

Az 50 éves város Balogh Péter

annak városok, amelyeket évezredes múltjuk, s a falaik közt felhalmozódott kulturális örökség tett híressé, de akad olyan is, amit épp fiatalsága és újszerûsége, a benne néhány év alatt megvalósított építészeti gondolatok avatnak világhírûvé. Ilyen a Brazil Szövetségi Köztársaság „új” fõvárosa, Brasilia, amely 2010. áprilisában ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját.

A hatalmas dél-amerikai ország vezetõi már régóta szerettek volna egy olyan fõvárost a kevésbé védhetõ és túlzsúfolt Rio de Janeiro helyett, amely az ország belsejében helyezkedik el. Ezt az elképzelést már az 1891-es alkotmányban rögzítették, s valahol a Központi Fennsíkon szemelték ki a helyét. A megvalósítás anyagiak hiányában hosszú ideig húzódott, mígnem 1956-ban egy céltudatos és ambiciózus elnök, Juscelino Kubitschek került

az ország élére, aki elhatározta, hogy felépíti az új fõvárost. Hamarosan két részbõl álló pályázatot tett közzé. A pályázóknak el kellett készíteniük az elõzetesen már kiválasztott helyre a város rendezési tervét, ugyanakkor javaslatot tenni az elmaradott vidék (Goias állam!) mielõbbi fejlesztésére is. A bíráló bizottság Lucio Costa pályamûvét találta kivitelezésre legalkalmasabbnak és így jellemezte: „A terv nemcsak koherens, racionális és az alapvetõ

Építészet Vasi Építész - Mérnök urbanisztikai követelményeket figyelembe vevõ koncepcióra épül, hanem egyben mûalkotás is.” A leendõ város fõépítésze Costa korábbi munkatársa Oscar Niemeyer lett, aki a középületek legtöbbjét (kongresszus, elnöki palota, minisztériumok, katedrális, stb.) is tervezte. Tájépítészként Roberto Burle Marx mûködött még közre. A fõváros alaprajzát sokan egy repülõgép, mások egy kiterjesztett szárnyú sas vonalaihoz hasonlítják. A „pilótaterv” törzsét a K-Ny-i fõtengely, az Eixo Monumental, szárnyait az É-D-i irányú, enyhén ívelt gyorsforgalmi tengely, az Eixo Rodoviario képezi. A kettõ 3 szintes keresztezõdésénél jelölték ki az autóbusz pályaudvar helyét. A fõtengely mentén sorakoznak a kulturális létesítmények, a minisztériumok és az államhatalom szerveinek épületei. A K-i végén a „pilótafülke” részén található a Három Erõ Tere, amelyen a 3 hatalom (igazságszolgáltatási – végrehajtói – törvényhozói) épületei vannak. Ide tervezte Niemeyer a Kongresszus hosszúkás, lapos épületét, tetején egy fehér gömbsüveg a szenátus, ennek fordítottja a nyitottságot jelképezõ képviselõház üléstermét rejti. Mellette a 28 emeletes ikertorony a miniszterelnökség hivatalait foglalja magában. A téren látható még az Elnöki Palota könnyed, íves támaszaival, vele szemben pedig a Legfelsõbb Bíróság épületét helyezték el Ceschiatti Justicia szobrával. A közelben van még a Külügyminisztérium, íves árkádokkal kialakított, vízmedencében álló épülete, Niemeyer egyik legsikerültebb alkotása a városban. Az együttes mögött emelkedik a város szimbóluma, a katedrális, amelynek 16 égbeszökkenõ íves vasbeton bordája, különleges üvegezésével egy 60 m átmérõjû centrális teret fed le, és 4000 embert tud befogadni. Az É-Ny-i tengely mentén kétoldalt lakónegyedek találhatók, ezek az ún. superquadrák, amelyek egyenként 11 db ötemeletes, zöldövezettel körülvett lakóházból állnak -, köztük nincs átmenõ forgalom. Négy superquadra képez egy szomszédsági egységet, amelyeknek saját útjai vannak. Az utcáknak nevük nincs, csak számmal vannak jelölve. A szomszédsági egységekben az alapellátás minden intézménye megtalálható. A várost egyik oldalon egy mesterséges tó határolja, itt kaptak helyet az üdülõ és sportlétesítmények. Ezeken túl még 6 bolygóváros is épült. A városmag legfontosabb épületei a székesegyház kivételével az 1960. április 21-i avatásra, négy év alatt készültek el, ami óriási teljesít-

mény, ha figyelembe vesszük, hogy utak hiányában mindent légi úton kellett ideszállítani. A város az avatás óta is tovább épül, színházakkal, múzeummal, könyvtárral, stadionnal, lakóházakkal és képzõmûvészeti alkotásokkal gyarapodott. Az UNESCO 1987-ben felvette a világörökség listájára. Ha csodának is számít Brasilia – a 20. század építészetének eme nagy kísérlete -, az évek során sok kritikát kapott még a szaksajtótól is. A rajzasztalon, a szigorúan funkcionális elvek szerint megépített város koncepcióját az élet nem igazolta vissza maradéktalanul. Kubitschek és építészei úgy gondolták, hogy Brasilia nemcsak fõváros lesz, de a „rend és

mindent. Ráadásul itt is megjelentek a szegénynegyedek, a bádogviskók a széleken, - a 400 ezer lakosra tervezett város népessége ma meghaladja a 2 milliót. A lakosság szigorúan az anyagi helyzete szerint lakik, így Niemeyer szociális elgondolásai nem tudtak megvalósulni. Már a hivatalnokok sem költöztek át szívesen a nyüzsgõ Rióból az új fõvárosba. Nem véletlenül emlegetik egyesek: „Brasilia legfõbb elõnye a hûvös levegõ, a tágas, kék égbolt és a riói repülõjárat”. Mégis jó, hogy megépült ez a város, mert ellentmondásai ellenére is sok értékkel, formai bravúrral és hasznosítható tanulsággal gazdagította a 20. század építészetét.

haladás” jelképe is. A Le Corbusier gondolatai nyomán kialakított különálló funkcionális egységek – adminisztratív, lakó, közlekedõ, pihenõ és zöldterületek – túlságosan ridegek. Hiányzik belõlük a városi hangulat, nincsenek benne terek, zegzúgok, sétányok, nincs tolongás, nyüzsgés, lárma és élet, hiányoznak a kocsmák és utcácskák, – a mértani rend ural

Megjegyzés: kuriózumként ide kívánkozik, hogy az 1907-ben született Niemeyer ma, 103 éves korában is aktív. 2002-ben nyitották meg az általa tervezett múzeumot Curitiban, Brasiliában 2006-ban avatták fel a Nemzeti Múzeumát és Könyvtárát, s jelenleg épül a spanyolországi Aviles számára tervezett 50 ezer m2-es kulturális központja.

Vasi Építész - Mérnök Tervezés

A város háza Menyhárt Gergõ

Új polgármesteri hivatal Celldömölkön

régi városháza a Pannonhalmi Bencés Apátság tulajdonában lévõ egykori rendházban mûködött, mivel azonban a rend igényt tartott az épületre, új helyet kellett keresni a polgármesteri hivatal részére. A város vezetése úgy döntött, hogy a kártalanításként az államtól kapott összegbõl új épületet épít. Egy sikertelen meghívásos építészeti tervpályázatot követõen 2008 tavaszán újabb, immár nyílt, titkos tervpályázatot írtak ki, melyen a mi irodánk elképzelését a zsûri megosztott II. díjjal jutalmazta és továbbtervezésre javasolta. A tervezési folyamat közel másfél éven keresztül zajlott, mire 2009 októberében megkezdõdhetett az épület kivitelezése. A tervezési terület a városközpontban – a barokk kegytemplom és kálváriaépület szomszédságában – nagyméretû fákkal sûrûn benõtt parkban található. Az építészeti koncepció fontos része volt, hogy a beépítéssel, tömegformálással a

Celldömölkre jellemzõ kisvárosi jelleget megõrizzük, hiszen az épületünk abba a kitüntetett helyzetbe kerül majd, hogy a barokk városközpont keleti határoló térfala lesz. Az épített környezeten kívül a másik fontos szempont a tervezett funkció volt. Az épületnek több, egymástól függetlenül üzemeltethetõ feladatot kell ellátnia: a nagyteremnek önálló megközelítéssel kell rendelkeznie az ügyfélfogadási idõn kívüli események (házasságkötések, rendezvények) lebonyolítása érdekében, illetve a nagyobb ügyfélforgalmú egységeket úgy kell elhelyezni, hogy az ügyfelek a lehetõ legkisebb épületen belüli mozgással érjék el azokat. Mindezek figyelembe vételével olyan épületet terveztünk, melyet két eltérõ karakterû, de egymással összefüggõ udvar szervez: egy városiasabb, reprezentatívabb, nagyobb részt burkolt udvar és egy ehhez árkáddal kapcsolódó intimebb, zöldebb belsõ kert. A városi térrõl nyílik épületünk fõbejárata, amely a kegytemplom, kálvária térsorral tengelyben helyezkedik el, innen és a gépkocsival érkezõk számára kialakított hátsó bejárat felõl

kétszintes elõcsarnok fogadja az embereket, mely igazi központi elosztó térként tud mûködni, a recepción egy pontból ellenõrizhetõk a ki- és belépõk, az épület forgalma. Az elõcsarnokból nyílik a teret északi oldalról ölelõ épületszárnyban elhelyezkedõ, nagy belmagasságú rendezvényterem, nagytárgyaló, a vizesblokkok. A nagyteremben megrendezésre kerülõ események alkalmával az elõcsarnok szolgál a nagyszámú közönség fogadására, melynek folytatásában – lezárható irodai szárnyban – egy szintén kétszintes, galériás ügyfélváró tér található, amit a belsõ kert felé kétszintes üvegfalakkal nyitottunk meg. A fõbejárat elõtti fogadótérhez dél felõli árkáddal kapcsolódik az intimebb, zöldebb belsõ kert, mely körül „U” alakban az irodákat rejtõ épületrész helyezkedik el, a földszinten a nagyobb, az emeleten a kisebb ügyfélforgalmú osztályok és a vezetés irodáit találjuk. A belsõ udvar kellemes klímát biztosít az épületben, ezáltal gazdaságosabb üzemeltetést tesz lehetõvé, ugyanakkor üde látványt nyújt az ügyeiket intézõk és az épületben dolgozók számára. A három-

Tervezés Vasi Építész - Mérnök karú, reprezentatív lépcsõ és a személylift a lezárható irodaszárnyba került, így a nagyteremben megszervezett rendezvények alkalmával az emelet és az irodák nem érhetõk el az illetéktelenek számára. A két udvart összekötõ árkádsor fölött híd köti össze a két, egymással szemben lévõ épületrészt, körbejárható közlekedõt hozva így létre. A vezetõi irodákhoz kapcsolódóan – a barokk városközpont felé nézõ – emeleti loggiát terveztünk.

Ahogy a tömegalakításban, úgy a homlokzati anyagok és színek kiválasztásában is az egyszerûségre és a természetességre törekedtünk. Az épület külsõ felületeit a világos színû római travertin mészkõ és az antracit színû téglány cserépfedés jellemzi. A váltakozva – külsõ és belsõ síkon – elhelyezett sötétszürke színû fém nyílászárók és üvegfalak is ehhez illeszkednek. A belsõ teret a fehérre festett falak és álmennyezetek, a nagyméretû barnásszürke kõporcelán padlóbur-

Uniós támogatás Celldömölk városközpontjának megújítására Celldömölk a Nyugat-dunántúli Operatív Program keretében közel 547 millió forint uniós támogatást kapott a belváros rehabilitációjára. A projekt keretében felújítják a Szentháromság teret, a dr. Géfin Lajos teret, valamint a Hollósy Jusztián teret. A Sági út - Ifjúság tér belsõ parkolójának területén burkolatépítés és közmûfejlesztés zajlik majd, új belsõ parkolókat, útcsatlakozásokat alakítanak ki, a csapadékvíz-elvezetés rendszerének és a közvilágítás infrastruktúrájának fejlesztésére is sor kerül. A Sági úti 11 emeletes tömbbelsõben szintén parkoló-építés és közmûfejlesztés megy végbe. A Kereskedelmi Központ épületének megújítása, bõvítése is a projekt része, ahogy a Tûzoltóság, illetve a Kapuszín Ház felújítása is.. A városi Mûvelõdési Központ egyik helyiségében art-mozit hoznak létre.

Emelet

Városközpontrehabilitáció Zalaszentgróton A Nyugat-dunántúli Operatív Program keretében Zalaszentgrót Város Önkormányzata közel 256 millió forintot nyert belvárosának felújítására.

Földszint A tömegalakításban fontos szempont volt, hogy a középkori városok tornyaira utaló vertikális hangsúlyt adjunk az épületünknek. Az épület legalacsonyabb része a fõbejárat elõtti térre nézõ nagyterem másfél szint belmagasságú, tetõtér beépítéses tömege. Az aszimmetrikus nyeregtetõvel lezárt épületszárnyak az épület külsõ kontúrja mentén folyamatosan emelkedõ ereszvonalat képeznek, majd a térre visszaérkezve egy – a tömegbõl kinövõ – zárt tornyot formálnak.

kolatok, a befogott, ragasztott biztonsági üveg mellvédek és homokfúvott üvegfalak harmóniája határozza meg. Ezeket kiegészítve jelennek meg a teljes belmagasságú tölgy színû tömör ajtólapok, a nagyterem hasonló anyagból készült falés mennyezetburkolata illetve a közösségi terek beépített bútorzata. Az épületet 2010. augusztus 20-án ünnepélyes keretek között adták át a város lakóinak és a hivatal dolgozóinak.

Építészek: Guzmics György, Menyhárt Gergõ, M. Guzmics Annamária, Guzmics-Kiss Andrea, Fenes tamás, Statikus tervezõ: Guzmics Gyula gpész tervezõ: Zsédely Sándor Elektromos tervezõ: Bodócs Péter generáltervezõ: Nógrádterv Kft. MGA Építészek Bt.

A projekt keretében burkolt teret hoznak létre a városi piactéren, valamint a helyi vállalkozói szféra bevonásával a Batthyány Lajos u. 20. szám alatti üzletház felújítása, bõvítése történik meg. Lezajlik a Szabadság tér felújítása, rekonstrukciója is. Ez magában foglalja a köztér és a zöldfelületek felújítását, a forgalomcsillapított közlekedési övezetté való átalakítást, a kapcsolódó infrastruktúra és közvilágítás korszerûsítését, új utcabútorok elhelyezését. A Szabadság téri foghíj beépítése révén létrehozott új épületben kulturális-turisztikai információs iroda és rendezvényterem kap helyet.

Vasi Építész - Mérnök Közlekedés

A közösségi közlekedés Tóthné Temesi Kinga

helyzete és lehetõségei

Az európai „Fehér Könyv” és a Magyar Közlekedéspolitika tézisei Ma 2010-et írunk, amely idõre vizionálta az Európai Bizottság a Fehér Könyv cselekvési tervének megvalósulását. Sok tekintetben az EU15-ök sem tudták idõre beteljesíteni a vállalt célokat mutatott rá már a félidõs jelentés is -, de nézzük át azt, hogy nekünk mit sikerült megvalósítanunk ezekbõl a stratégiai elképzelésekbõl és cselekvési programokból a közösségi közlekedés területén, vagyis hol is tartunk? A közlekedési ágazat jövõjére vonatkozó tervek kidolgozásakor tekintettel kell lenni annak gazdasági jelentõségére. A közlekedési kiadások összege mintegy 1000 milliárd euró, ami meghaladja a bruttó hazai termék 10 %-át. Az ágazatban több mint tízmillió embert foglalkoztatnak. A felhasznált infrastruktúra és technológiák társadalmi költsége akkora, hogy hibás döntések nem engedhetõk meg! [1] A közlekedés nemcsak a piac által szabályozott termék, hanem a közösség javát szolgáló, közérdekû szolgáltatás is egyúttal. Az Európai Bizottság elsõdleges célja volt az intermodalitással kapcsolatos intézkedések ösztönözése, valamint a közlekedõk jogainak és kötelezettségeinek leszabályozása. Megérett az a felismerés, hogy a közösségi közlekedés legnagyobb vetélytársa az egyéni közlekedés, és nem az egyes közlekedési alágazatok a versenytársai egymásnak. Az intermodalitás elsõdleges céljai: az utasok visszaszoktatása a közösségi közlekedés

használatára, a közösségi közlekedés szerepének növelése. Az utazásokat folytonosaknak kell tekinteni. Nagyobb autóbusz-pályaudvarokon és vasútállomásokon lehetõséget kell teremteni személygépkocsi parkolásra, a tömegközlekedési eszközöket alkalmassá kell tenni kerékpárszállításra. A közösségi közlekedési lánchoz, vagyis az intermodalitáshoz a kerékpáros közlekedés és a taxi is hozzátartozik. Figyelembe venni a tömegközlekedéssel utazó mozgáskorlátozottak problémáit, akiknek az átszállás néha komoly akadályt jelent. [1] Hol tartunk mi? Budapest elõváros, és néhány nagyváros közlekedésétõl eltekintve szinte teljes mértékben önálló utazóközönsége van az autóbuszos és a vasúti személyszállításnak, csak nagyon kevéssé valósulnak meg az átszállások. Meg kell jegyezni, ez nemcsak a szolgáltató társaságok hibája. Egyelõre a feltételek sem adottak az integrált közlekedés megvalósítására. A közlekedés fontos eleme a közszolgáltatásnak, mivel mind a társadalmi együttléthez, mind pedig a kiegyensúlyozott vidékfejlesztéshez fizikai összeköttetéseket biztosít. Mint különlegesen priorizált közszolgáltatás, a közösségi közlekedés a versenyjog, vagy a szolgáltatásnyújtás szabadsága szempontjából kivételes elbírálás alá kerülhet, ugyanakkor a szabályozásnak meg kell felelnie a semlegesség és az arányosság alapelvének. A közszolgáltatás szerepe, hogy a használóinak, nem pedig a tisztviselõknek és hivatalnokoknak az érdekeit és igényeit szolgálja, és fo-

lyamatosan biztosítsa a szolgáltatások zökkenõmentes üzemeltetését. [1] Ezen feltételeknek eleget tettünk, ma már mind a vasúti, mind az autóbuszos menetrendszerinti személyszállítás közszolgáltatási szerzõdés keretén belül történik. 2004 évben az Országgyûlés által elfogadott Magyar Közlekedéspolitika az Európai Unió Fehér könyvével összhangban állapította meg stratégiai célkitûzéseit. A személyszállításban az EU átlag feletti modal split megõrzésére, az alágazati munkamegosztás hatékonyságának növelésére, a komodalitás biztosítására, a személyközlekedés fenntarthatóságának biztosítására helyezte a hangsúlyt. [2] Mobilitási tendenciák A személyszállítási igények az EU27 tagállamokat összességében vizsgálva folyamatosan növekvõ tendenciát mutattak az elmúlt 10 évben. A növekvõ tendencia folytatódik az elõrebecslések szerint, cél ezen belül az egyéni közlekedés részarányának folyamatos csökkentése. Magyarországon a helyi közösségi személyszállítás monoton csökkenõ tendenciát mutat a 90-es évek óta. A távolsági közlekedésben az 1993-as mélypont után folyamatos növekedés figyelhetõ meg, azonban 2006 óta itt is folyamatos csökkenést figyelhetünk meg, s utaskilométerben számolva mára már lecsökkent a 90es évek teljesítményére. Ha utasfõben vizsgáljuk ugyanezen adatokat, még szomorúbb a kép.

Közlekedés Vasi Építész - Mérnök 1990 óta folyamatos utasvesztés tapasztalható, a folyamatosan növekvõ mobilitási igény ellenére vélhetõen egyre többen választják az egyéni közlekedést. A személyszállítási teljesítményeket összevetve a bruttó hazai termék (GDP) változásával, szoros korreláció állapítható meg. Ez természetes, hiszen a közösségi közlekedést rendszeresen használó utasok többsége hivatásforgalmú utas, ezért a munkahelyek számának változása érzékenyen érinti a közösségi közlekedés teljesítményét. Ha a belföldi közösségi közlekedési teljesítmények összetételét vizsgáljuk, látható, hogy a helyközi közlekedésben az utasok kétharmada autóbusszal közlekedik. Az utaskilométerben kifejezett teljesítménymutatók rámutatnak arra, hogy a hosszabb utazások többségében vasúttal történnek, az autóbusszal történõ utazások pedig általában kistérségeken, megyéken belüli utazások.

pálya-, illetve vasúthálózat hosszát vizsgálva látható a közút tekintetében lemaradásunk, vasút vonatkozásában jó pozíciónk, de ez csak látszólagos! A vasútvonal hosszarányos átlagfeletti szerepünk a szolgáltatási szinteket és megfelelõségi állapotokat tekintve inkább teher a nemzetgazdaság számára, mintsem elõny! A folyamatos fejlesztések ellenére a Volán társaságok sem dicsekedhetnek korszerû jármûparkkal. Valamennyi Volán társaságot együttesen vizsgálva a menetrend szerinti autóbusz állomány egynegyedének átlag életkora 17-21 év. Lehetõségeink? Meg tudjuk-e valósítani az Európai Unió és a Magyar Közlekedéspolitika célkitûzéseit? Csak akkor van erre esélyünk, ha végre hisszük és elfogadjuk, hogy az igazi verseny immár hazánkban

Infrastrukturális adottságaink Várhatóan nem folytatható az elmúlt évtized autópálya építési üteme, de azért vannak még hiányzó szakaszok elsõsorban a transzverzális és az É-D-i irányultságú gyorsforgalmú kapcsolatokban. Közúthálózatunk fenntartása évek óta alulfinanszírozott, ennek megfelelõen az úthálózat állapota erõsen leromlott. Vasúthálózatunk sûrûsége EU átlag feletti, annak állapota azonban a nagyszabású fejlesztések ellenére 30 évvel ezelõtti színvonalon van. A fõvonalakon is gyakori lassújelek sok esetben nem teszik lehetõvé a menetrend betartását, az eljutási idõ a pályaállapotok miatt gyakran meghaladja a 20 évvel ezelõtti eljutási idõket. Kevés a kétvágányú, villamosított pálya, nagysebességû vasúttal egyáltalán nem rendelkezünk. Az eszközpark vegyes: a 20 éves átlagéletkorú használt kocsi nálunk újnak számít, kevés a minõségi szolgáltatást nyújtó eszköz, az elõvárosi közlekedés pedig szinte csak Budapest elõvárosában tekinthetõ európai színvonalúnak. Az európai uniós átlaghoz képest az egymillió lakosra vetített autó-

is az egyéni közlekedés és a közösségi közlekedés között, nem pedig az egyes közlekedési alágazatok között zajlik. Ma már ezt egyre többet hangoztatjuk nyíltan, ugyanakkor mégsem úgy cselekszünk. Segít az ügy érdekében a szolgáltató társaságok tekintetében a megrendelõ és a tulajdonos egy minisztériumi irányítása alá történõ összevonása, de nyilvánvalóan ez még önmagában nem elegendõ. Adminisztratív úton szabályozhatók bizonyos versenyelõnyök, de az adminisztratív szabályozás nem eredményez

hosszútávú fenntarthatóságot! Az Új Széchenyi Terv vitairata önálló fejezetben foglalkozik a közlekedés jövõképével, a horizontális elemek akcióterveivel. Alapvetõ cél a közlekedésbõl származó hasznok maximalizálása a társadalmi terhek minimalizálása mellett. [3] Szükségszerû az infrastrukturális fejlesztések és mobilitási igények, valamint a közúti és a vasúti beruházások összhangjának megteremtése! A közlekedési munkamegosztást tekintve helyzetünk kedvezõ az EU27 tagállamai között, ezt az arányt kellene a továbbiakban is megõrizni jó szolgáltatást nyújtó, hatékony, a költségvetésre kiszámítható terhet jelentõ közösségi közlekedés biztosításával. A személyközlekedés jövõképe: Vonzó közforgalmú közlekedés, Megfelelõ kínálat, Integrált közlekedési módok, Szabályozott piac, korlátozott verseny, Relációnként CSAK EGY ALÁGAZAT, Nagytérségi szinten koordinált és harmonizált együttmûködés a közlekedési alágazatok között. A célok megvalósításának eszközei: Közlekedési szövetségek létrehozása, Egységes tarifarendszer figyelemmel a környezetterhelésre, Intermodális kapcsolódási pontok, Integrált utas-információs rendszer, Kötöttpályás gerinchálózat ráhordó közúti közforgalmú személyszállítással, Integrált, ütemes menetrend, Közforgalmú közlekedési törvény megalkotása. Irodalomjegyzék: [1] Fehér Könyv Európai közlekedéspolitika 2010-ig: Itt az idõ dönteni [2] Magyar Közlekedéspolitika 2004. [3] Új Széchenyi Terv (vitairat) [4] KTI Grafikus adatbázis

Vasi Építész - Mérnök Interjú

„Nyugdíjas éveimben Károlyi Renáta

sem fogok unatkozni…”

W s

agner József egy véletlen folytán került vízmûves berkekbe, s mégis itt teljesedett ki a karrierje. 1968-tól dolgozik Vas megye víz- és csatorna közmûveinek üzemeltetésében, fejlesztésében. Szakmai tevékenységében jelentõs helyet foglal el többek között a Magyar Hidrológiai Társaságban, a Szakmai Szövetségben, a Magyar Tudományos Akadémia Szakbizottságában és Mérnöki Kamarában végzett társadalmi munkája. Nyugdíjas éveit sem fogja „unalmasan” tölteni, hiszen a szakmai bizottságok mellett öt unokája, a motorozás és a „szõlészkedés” bõven kitöltik majd az idejét. - Mostanában nagy divat a siker okának a „fejtegetése”, az Ön életpályája pedig bizton annak mondható. Mi ennek a „titka”? - Gyermekként a szüleimtõl azt tanultam, hogy mindent el lehet venni, kivéve a tudást. Természetesen kell némi érettség, mire egy ilyen mondat komoly jelentõséggel telik meg egy fiatal számára. De összességében elmondható, hogy okkal indítottak otthonról ezzel a mottóval, hiszen a háborús években a családom elvesztette mindenét. Egyébként gépészmérnöknek készültem, tehát véletlenül

kerültem vízmûves berkekbe, viszont „megfogott” ez a szakma, így átképeztem magam vízellátási- és vízkezelési szakmérnöknek. - Hogy indult és teljesedett ki a pályája? - Negyvenkét évvel ezelõtt kezdtem a VASIVÍZ ZRt jogelõdjénél, a Vas megyei Víz- és Csatornamû vállalatnál, mint a sárvári üzemmérnökség vezetõje. Ez idõ tájt történt meg Sárváron a közmûvesítés, szennyvízelvezetés és a teljes vízellátás kiépítése. A feladatom másik fõ profiljában a termálfürdõ – mely akkor még a megye egyetlen fedett fürdõje volt – üzembe helyezése, majd mûködtetése volt. A Sárváron töltött húsz év rendkívül jó lehetõség volt a tapasztalatszerzésre, és arra, hogy beletanuljak a szakmába. Közben számos képzésen részt vettem, többek között ekkor végeztem el a már említett szakmérnökit. Mindez azt eredményezte, hogy a gyakorlati munkám magas fokú elméleti ismeretekkel egészült ki, ez lehetõséget biztosított a még komplexebb munkavégzésre. Ennek a gyümölcse aztán a pozíciókban is megmutatkozott: 1988-ban üzemviteli osztályvezetõ lettem. Ekkor már Vas megye majdnem minden települése be volt kötve a vízellátásba és elindult a szennyvízfejlesztési program is. 1993-tól mûszaki igazgatóhelyettesként dolgoztam és 1996. október 1-én – a részvénytársaság

megalakulásával – lettem a VASIVÍZ ZRt vezérigazgatója. Gyakorlatilag a mûszaki területrõl soha nem kerültem el, még vezérigazgatóként is nagy hang-

súlyt fektettem mûszaki területek fejlesztésére: hiszen a cég mûködésének és a szolgáltatási tevékenységnek is ez az alapja. - Mennyire alakult át a cég a 1996 után? - A vezérigazgatói kinevezést követõen stratégiai célnak tûztem ki az eredményes gazdálkodást, a

Interjú Vasi Építész - Mérnök jó minõségû, biztonságos szolgáltatást, a tulajdonosi és fogyasztói elvárások és igények magas színvonalú kiszolgálását a jogszabályi elõírások mentén. Mindezt szolgálta többek között a cég arculatának meghatározása, a régmúlt értékeinek megõrzésére létrehozott Víztörténeti Múzeum, az új szellemû szervezet kialakítása, az ügyfélszolgálati iroda létrehozása, valamint az egységes vízdíj rendszer bevezetése. Mindezek mellett komoly figyelmet kellett fordítani a menedzsmenti munkára is, a szûkebb és tágabb társadalmi, politikai és gazdasági környezetben. Ki kellett alakítani a „public relations” program szellemét a fogyasztó, a tulajdonos és a cégen belüli kapcsolattartásban. A társaság mûködését erõsítette, hogy 2003-ban sikerült bevezetni az ISO:9001:2008 és az ISO 14001:1996 szabványt a víztermelés és szolgáltatás, valamint a szennyvízelvezetés és a szombathelyi szennyvíztelep szennyvíztisztítása területén. A részvénytársaság további érdemeket is „ fel tud mutatni” az utóbbi évekbõl: egyebek mellett 2006-ban a Nemzeti Minõség Díj pályázaton elnyerte a „Recognised for excellence” elismerõ oklevelet. Fontosnak tartottam a „haladó szellem” mellett a részvénytársaságra bízott vízközmû vagyonnak és eszközrendszernek az állagmegóvását, azok fejlesztési irányainak és pénzügyi forrásainak meghatározását, és ezen keresztül a hoszszú távú felelõs elõre gondolkodást a megye egészére nézve. - Az ágazatban „úttörõ” munkát vállalt az új mûszaki megoldások alkalmazásában is. Milyen újdonságokra kell ezalatt gondolni? - A Budapesti Mûszaki Egyetemmel együttmûködve 1993-ban kialakítottunk egy mûszaki információs rendszert, valamint szerepet kapott a térinformatika kiemelt alkalmazása, a folyamatirányítás teljes körû kiterjesztése, és az automatizálás. Késõbb sikerült bevezetni az integrált ügyviteli rendszert is. - Említsen néhányat a közelmúltban történt nagy fejlesztések közül! - Ilyen egyebek között az EU Kohéziós Alapja által támogatott beruházás: a szombathelyi szennyvízelvezetési és tisztítási projekt, mely 35 települést érint; és a magyar-osztrák határ menti települések (Szentgotthárd, Szentpéterfa) szennyvízrendszerének közös üzemeltetése. Emellett továbbra is folyamatban az ivóvíz minõség és védelem projekt megvalósítása. - Kicsit eltérve a VASIVÍZ-tõl, megemlíthetõ, hogy a szakmai és társadalmi munkássága is jelentõs, amit már több ízben kitüntetések „díjaztak”! Milyen bizottságoknak, szervezeteknek a tagja és milyen érdemekrõl beszélhetünk?

- Részt veszek a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Vízellátási és Csatornázási Szakbizottságában 1993 óta, a Vas megyei Mérnöki Kamara elnökségi, valamint a Magyar Hidrológiai Társaság tagja is vagyok. Ez utóbbinak 2010-ig a Nyugat-dunántúli Területi Szervezet elnöke is voltam. Ezek mellett még említhetõ, hogy 1998 és 2004 között a Víz és Csatornamûvek Országos Szakmai Szövetség Elnökségi tagja voltam. Ahogy pedig említettem számos elismerést kaptam: Vízügyi Ágazat Kiváló Munkáért OVH, Brenner díj, Szakmai Szövetség emlékérem, Pro Aqua emlékérem MHT, Vas megye Mûszaki Fejlesztésért kitüntetés MTESZ, Szombathely Sport Támogatásáért Díj, Vas megye Sportjáért Életmûdíj, Vas megye Közgyûlése Elnökének Emlékérme. A „legfrissebbek” pedig, amit 2010-ban kaptam: a Kiemelkedõ Mérnöki Munkáért Díj a mérnöki kamarától, a Vásárhelyi Pál Díj – ami a szakma legnagyobb elismerése – és a Magyar Sportért emlékérem ezüst fokozata.

- Mit jelentett az MTA a munkájában? - Az MTA kapcsán mindig hozzáfértem a legújabb tudományos munkákhoz, fejlesztésekhez, melyeket igyekeztem mindig alkalmazni vagy beépíteni a cég profiljába, nemcsak informatikai oldalról, hanem mûszaki és energiagazdálkodási megoldásokban is. Így például elmondató, hogy szennyvíziszapból biogáz termeléssel energiát állítunk elõ, ez biztosítja a szennyvíztelep villamos energia igényének ötven százalékát. - Kijelenthetjük, hogy a VASIVÍZ megfelel egy európai uniós cégnek? - Úgy gondolom, igen. Ennek kiváló bizonyítéka, hogy több ízben felvetõdtek a privatizációs szándékok, de ezek eredménytelen „kísérletek” voltak csupán. Ugyanis azok a technológiák, amelyeket a külföldiek idehoztak volna, nálunk már sokkal elõbb megvalósultak. Tulajdonképpen tehát elmondhat-

juk, hogy nem merev elutasítással „védekeztünk” a privatizáció ellen, hanem megelõztük azokkal a fejlesztésekkel, amelyek indokolatlanná tették. Mindig olyan megoldást kerestünk, ami adott pillanatban a leggazdaságosabb volt, mint szolgáltató nem látványos, sokkal inkább hasznos tevékenységet végzünk. A vízellátás szervezése megköveteli az egészben gondolkodást: mindig nagyon fontosnak tartottam, hogy a hármas egység megteremtését és fenntartását. Ez pedig a tervezés, kivitelezés és üzemeltetés egysége. Ezt sokat hajlamosak külön kezelni, pedig ezek összehangolása nélkül nehezebb a munkavégzés, a megvalósítás. - Visszatérve kicsit a múltra, mennyivel volt egyszerûbb, vagy éppen nehezebb a rendszerváltás elõtt egy ilyen cégnél dolgozni, ami végeredményben a közt „szolgálja”? - Másképpen kellett dolgoznunk az biztos. Akkoriban ez egy államilag támogatott tevékenység volt és a gazdasági, anyagi érdekek másodlagos szempontok voltak. A szolgáltatás volt az elsõ helyen. A rendszerváltás tulajdonképpen azzal következett be nálunk, hogy a szolgáltatás egyértelmûségéhez társult a „mennyiért” is. Ez egy másfajta személetet követelt. Mindkét estben a fogyasztók érdekeit kellet képviselni, de nagyobb felelõsség hárult ránk a rendszerváltás után. De több szinten mérhetõ a változás: 1989 elõtt a települések fejlesztésérõl az állam gondoskodott, ma ez az önkormányzatok feladata, ahol gyakran nincsen ehhez kellõ szakmai háttér, így ezt is nekünk kell biztosítani. - Hogy kapcsolódik a mérnöki pályához ez a sok sportelismerés? - Fiatal koromban kosárlabdáztam, játszottam NB 1-ben is, most a megyei szövetség elnöke vagyok. - Hogy képzeli el a nyugdíjas éveit? - Nem kívánok elszakadni a szakmától, ezt segíti, hogy számos szakmai szervezetnek, bizottságnak továbbra is a tagja leszek. Emellett szeretném megosztani az évek tapasztalatait, ezek majd talán szakfolyóiratokban látnak napvilágot. Unatkozni biztosan nem fogok, hiszen van 5 unokám is, nem is beszélve a motorozásról és a „szõlészkedésrõl”.

Vasi Építész - Mérnök Környezet

Az ökológiai lábnyom Budai Ferenc

Földön minden élõlény hagy valami nyomot maga után. Gondoljunk a dinoszauruszok csontjaira, a fák megkövült törzseire, a sok millió évvel ezelõtt a mocsarak növényeibõl keletkezett széntelepekre, vagy az õsember csontmaradványaira. Szellemi nyomnak tekinthetjük a görög drámákat, a régi zenemûveket, a rovásírást, régi festményeket és szobrokat. Ezek a nyomok persze szinte soha nem láthatók, sokszor csak a következményeit tapasztalhatjuk. Mi a szüleink, nagyszüleink nyomaiban lépkedünk, de közben mi is hagyunk nyomokat magunk után. Azokat a „lábnyomokat” amiket a földi környezetünkön hagyunk, mostanában úgy nevezik, hogy ökológiai lábnyom. Ilyen ökológiai lábnyomot hagy minden élõlény maga után, de van lábnyoma a családodnak, az iskolai osztályodnak, a városoknak, és a Föld összes lakójának is. Az ökológiai lábnyom olyan számítási módszer, amellyel kiszámolhatjuk és megérthetjük, hogy a természet forrásainak (a természetnek) mekkora részét használjuk, és azt, hogy mennyi természeti forrás áll a rendelkezésünkre. Ha ismerjük az ökológiai lábnyomunk méretét, akkor egy kis odafigyeléssel csökkenteni is tudjuk azt. Az ökológiai lábnyom az emberi fogyasztás sokféle kategóriájából tevõdik össze. Ezeket különbözõ számításokkal átválthatjuk a források elõállításához szükséges földterület nagyságára, amit már össze lehet hasonlítani mások hasonló lábnyomával. A legfrissebb kutatások azt mutatják, hogy kevesebb, mint 2 hektár termõföld és tenger jutna minden emberre a Földön, ha azt egyenlõen osztanánk el. Egy kanadai átlagember ennél négyszer több földterületet használ, míg egy átlag indiai ökológiai lábnyoma nem éri el az 1 hektárt. Minden egyes ember és társadalom elfoglal bizonyos teret bolygónk felszínébõl azáltal, hogy itt termeli meg az élete fenntartásához szükséges javakat (élelmiszerek, energia, szórakozás stb.) és itt dolgoztatja fel a természettel azokat a hulladékokat, amelyeket kibocsát. Ökológiai lábnyomunkat a mi környezetkímélõ vagy pusztító életmódunk határozza meg. Az ökológiai lábnyom akkor válik igazán érdekessé, ha összehasonlítjuk a rendelkezésre

álló földterülettel (biológiai kapacitás). Az ökológiai lábnyom és az eltartó képesség különbsége az ökológiai hiány, ami azt jelenti, hogy pazarló élet-

táplálkozáshoz szükséges gabona megtermelhetõ; az a legelõnagyság, amely a hústermeléshez nélkülözhetetlen; a fa és papírfogyasztásunkat fedezõ

Ökológiai lábnyom térségenként térség

ökológiai lábnyom

biológiai kapacitás

ökológiai hiány

Afrika Ázsia/Csendes-óceán Észak-Amerika Kelet-Európa Nyugat-Európa Világ

1,33 1,78 11,7 4,9 6,3 2,85

1,73 1,11 6,2 3,1 2,9 2,18

-0,4 0,67 5,5 1,7 3,4 0,67

módunk következményeit máris a jövõ nemzedékére hárítjuk. (Pl.: a Föld több pontján és Magyarország több településén sem találunk egészséges ivóvizet; a kõolaj készletek elhasználása, amivel a jövõ nemzedékek már nem élhetnek.). A táblázatból kitûnik, hogy egyedül Afrika az a Földrész, amelyik nem használja fel a rendelkezésére álló potenciált, „lábnyomot”, a többiek máris túlhasználják. Az ökológiai lábnyom segítségével számokban is jól ki lehet fejezni azt, hogy életmódunk milyen hatással van a természetre. E szerint az ökológiai lábnyom hat elembõl áll össze: az a terület, ahol a

erdõterület; a hal, rák és más vízi állatok fogyasztásával arányos tenger, a lakáshoz szükséges földterület, és az erdõterület, amely az energiafogyasztás során keletkezõ szén-dioxidot megköti. Ezekkel az adatokkal azonban meglehetõsen nehéz dolgozni. Ezért leggyakrabban a táplálék, a lakásviszonyok, a közlekedés, a fogyasztási cikkek és szolgáltatások igénybevételét veszik figyelembe az ökológiai lábnyom kiszámításánál. Az Interneten sokféle ökológiai lábnyomszámítás létezik. Javaslom, hogy próbálják meg kiszámítani és megtudhatják, hogy eltartja-e az a környezet Önöket, ahol élnek.

Helytörténet Vasi Építész - Mérnök

Volt egyszer egy óvoda…

Tájékoztatás A Vas Megyei Mérnöki Kamara 2010. november 10-én tisztújító taggyûlést tartott. A taggyûlés programjába két elõadást illesztettünk be az összejövetel ünnepélyessé tétele céljából. Meghívtuk Kassai Ferencet, a MMK alelnökét, aki a mérnöki kamara stratégiai céljairól, a kamara tekintélyének növelési lehetõségérõl tartott elõadást. Felkértük Gaál Róbertet, a Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság mûszaki igazgatóhelyettesét a Lukácsházi tározó beruházás-elõkészítõ munkáinak és a kivitelezés részleteinek ismertetésére. Érdekfeszítõ elõadást hallottunk a megvalósításról és a tározó jövõbeni hasznosíthatóságának lehetõségeirõl. Az elõadásokat a választás követte, melynek eredménye a következõ: VMMK elnöksége: Elnök: Dr. Németh István Alelnök: Válinth Attila

Balogh péter A régi szombathelyiek csak százéves óvodának hívták. Ennél ugyan többet ért meg, de amikor az idõ eljárt felette, új épületnek kellett átadnia a helyét. Mégis hozzátartozik a város emlékezetéhez, ha nem is volt kiemelkedõ építészeti alkotás.

et amely elindította egy városi óvoda mûködését. 1841-tõl van adat arra, hogy házat béreltek a belvárosban, ahol egy tanító és egy dada foglalkozott kb. 60 gyermekkel. Mikor 18 év után tulajdonosváltozás folytán a bérlet megszûnt, az egylet vezetése úgy döntött, hogy in-

Születése a reformkorba nyúlik vissza. Mikor Brunszvik Teréz 1828-ban Budán megalapította az elsõ magyar óvodát, több vidéki város is követte példáját, érezve a gyermekek nevelésének fontosságát. Szombathelyen is buzgó polgárok P. Csepy Dömötör ferences rendfõnök kezdeményezésére 1840. március 16-án megalakították a „Szombathelyi Kisdedóvó Egylet”-

kább saját épületet emel, mintsem a drága bérleti díj feleméssze tõkéjüket. 1858 márciusában felhívást bocsátottak ki közadakozásra, amelynek eredményeként telket tudtak szerezni a Hosszú (ma Thököly) utcában és elkezdõdhetett az építkezés. A város 30 ezer téglával és 10 ezer cseréppel segítette az építést, sok iparos munkát ajánlott fel, pl. „Paeller Gusztáv szí-

Elnökségi tagok: Horváth Imre Wagner József Dr. Idrányi Zsolt Lakosi Ilona Péczeli László Felügyelõ bizottság: Németh György Dankovics Erzsébet Horváth Gyula Vladimír Etikai és Fegyelmi Bizottság: Karácsony Imre Tóthné Temesi Kinga Tóth György Mór Tibor Bárány Ákos Szimandel Dezsõ Grastyán László A bizottságok elsõ ülésükön választják meg az elnököt. Az elnökségbe két új tag került megválasztásra. Az elnökség Mayer Ferencnek és Kovács Jenõnek – a korábbi ciklus két elnökségi tagjának – köszönetét fejezi ki a mérnöki kamaráért végzett munkájukért. Válinth Attila alelnök

Vasi Építész - Mérnök Helytörténet nezõ hat padot és hat széket megföstött”, Mózer Ferenc 5 évre biztosította az épületet, mások fuvarral támogatták a vállalkozást. 1858 júniusában már bokrétaünnepet tartottak és rö-

és a földszinti helyiségek boltozottak voltak. Az emeletes rész A+BB+A tengelyosztású volt, zsalus ablakokkal, a földszinten tágas kapualjjal. A homlokzaton kisebb kiülésû osztópárkány hú-

Az Óvoda utca 1906-ban II. Rákóczi Ferenc nevet kapta. A Kisdedóvó Egylet 1921-ig mûködtette az óvodát, utána a városi rk. Plébánia tulajdonába került, míg 1949-ben az államosí-

videsen elkészült az óvoda a mai Thököly és Rákóczi Ferenc utca sarkán. Az épület eredeti terve nem maradt fenn, tervezõje és kivitelezõje is ismeretlen – feltehetõ, hogy Brenner (IV) János lehetett, aki tagja lett késõbb a vezetõségnek. Az óvoda Thököly utcai szárnya egyemeletes volt, ehhez csatlakozott merõlegesen egy földszintes szárny tágas udvarral és kerttel. Az épület két kb. 30 m2-es foglalkoztatóval és tanítói, valamint óvónõi lakással rendelkezett. A pince

zódott végig, az erõteljesebb fõpárkányon attika ült, amelyen „18-ÓVODA-58” volt olvasható. A zártsorúan épült ház, beforduló, tagolatlan tûzfala és nagy falazott kerítése a késõbb, kb. 1873 körül megnyitott, az intézményrõl elnevezett Óvoda utca sarkának jellegzetes, ha nem is túl látványos eleme volt. Az épületen késõbb kisebb átalakítások történtek, pl. a kapuját befalazták, a bejáratot az udvar felõl alakították ki, egy idõben üzlet is volt a földszinten.

tással a városé lett. Mûködése 1966-ban szûnt meg, mivel már korszerûtlen volt, felújítása nem volt gazdaságos. 1967-ben lebontották a szomszédos, földszintes házakkal együtt, s helyére épült fel 1968-ban Szabó Iván Ybl-díjas építész tervei alapján a 120 férõhelyes Isis szálló. Ez volt a város elsõ UNIVÁZ-as épülete a VASÉP kivitelezésében. Ma már csak az öreg platán emlékeztet az egykori óvodára, a fa az udvaron állt.

Meddig tart ki a hófehér? Bakucz András

ichard Meier-en kívül kevés olyan építészrõl tudok, aki egy életen át megengedheti magának a színekrõl való lemondást, a hófehér építészetet. A napi tervezési gyakorlatban nem kerülhetõ meg a színnel való bánásmód. A festékgyárak színpalettái és színgyûjteményei tömegével hozzáférhetõk bármelyik festéküzletben. Bizony zavarban lehet az építtetõ és az építész, ha a bõ kínálattal nem tud megfelelõen bánni.

Az állami támogatási rendszertõl erõsen függõ panelfelújítások reneszánszát éljük még egy darabig. Több felvonásos színmûrõl beszélünk, amelyben már bõven akad elemezhetõ, felújított épülethomlokzat. Madártávlatból rátekintve a magyarországi városokra, nem nehéz észrevenni, hogy a panelházak nagy kubusai uralják a városképeket - Szombathelyen sincs ez másképp. A település egyes részein sétálva, még ha nem is élünk lakótelepen vagy lakótelep szomszédságában, szemünk minduntalan betonhasábok látványával találkozik. Külön tanulmányt ér-

demel, hogy a szín, ez a festõi eszköz mennyire tekinthetõ a fizikailag megfogható anyagokkal dolgozó építészet természetes eszközének. A kérdéssel kapcsolatban erõsen megoszlanak a vélemények. E cikk erejéig tekintsük most alapállásunknak, hogy hosszú távon, a burkolatokkal szemben költségtakarékosabb és jó megoldás a hõszigetelésre felhordott színes vakolat. Ezen a ponton a színes környezettervezés, az emberi lelki szükségletek és az egyes jelenségek egyénenként egymástól meglehetõsen eltérõ módon megítélt esztétikai sajátosságainak területére tévedünk.

Városkép Vasi Építész - Mérnök Közhely a madách-i falanszter emlegetése a lakótelepek láttán, de a beton tövében megjelenõ kiskertek, rózsalugasok (!), falfirkák (hangsúlyozom, hogy nem graffitti-k!) megjelenése nem csak azt jelzi, hogy a városrész slum-ösödik, hanem azt is mutatják, hogy a lakótelepi ember ingerszegény, színtelen környezetén változtatni akar. Nagyon fontos, hogy ki hozza meg a lényeges döntéseket a környezet átformálásáról. A fent említett példák nem mondhatók ideálisnak, mert spontán cselekvés eredményei: általában

ben a helyes tagolású épület rendszerét felismerjük, a színezés ezt a rendszert kell, hogy kövesse. Ökölszabály, hogy színt pozitív élben sohasem váltunk. Ez alól kivételt jelent az a fajta építészeti megfogalmazás, ahol a tömeg kialakítása a külsõ felületen képezi a belsõre való váltást. Ez az újabban megjelenõ divat teljesen más korszakot és felfogást jelent, nem alkalmazható a felújításra váró tömbházakra. Tehát az épület átgondolt színezésével a tömeg értelmes tagolása megerõsíthetõ, ez na-

végfalak jelentik az egyetlen számomra elfogadható lehetõséget. A megvalósult példák azt mutatják, hogy ilyenkor a ház többi része nem került felújításra vagy színét tekintve megoldatlan maradt, nem beszélve arról, hogy ezek a falképek is gondozásra, „restaurálásra” szorulnak. A házfalak nagyméretû figurális díszítõ jellegû kipingálása viszont teljesen idegenül hat a lakótelepeken nem beszélve arról, hogy ez az esetek többségében teljesen dilettáns elképzelések alapján történik. A panelépületek színezésénél az absztrakt geomet-

a lakók „önszorgalmát” mutatják. Egy fokkal elõnyösebb a helyzet, ha a lakóépületek vagy parkok felújításával kapcsolódik egybe egy környezettervezési munka, mert itt számolni lehet a tervezettséggel. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a lakóközösség kollektív bölcsessége alapján választják ki egy-egy épület színét. Az egyik probléma ilyenkor az ízlések sokfélesége és ütközése, illetve az egymástól való különbözés igénye. A másik probléma, hogy az épített környezettel nem számol az ott élõ ember, mert a saját portája érdekli elsõsorban. Ideális esetben a tervezés nem egyetlen épületben gondolkodik, hanem tágabb összefüggéseket vesz figyelembe és ebben a munkában az építész mellett képzett színtervezõ is részt vesz. Így a lakóközösség is egy jobban kikristályosodott helyzettel találkozhat, illetve két-három alternatíva felvázolása után könnyebben el tudja dönteni, milyen is legyen a lakóhelye a következõ 20-30 évben. A szín sohasem független a formától, ebbõl logikusan következik, hogy az épület színezése nem független az építészeti tagolástól. Amennyi-

gyon fontos az építészeti kommunikáció szempontjából. A legáltalánosabb eszköz a bejáratok és lépcsõházak eltérõ színnel való kiemelése, amit mint lehetõséget az eredeti épület magában hord vagy az eredeti tervezõ már eleve megvalósított. Felhasználható a szín optikai módosító hatása: ugyanazt a tömeget eltérõ színezés hatására eltérõ nagyságúnak érezzük. Ez a kérdés tágabb öszszefüggések vizsgálata során dönthetõ csak el. Kisebb a buktató, ha kevés számú színnel dolgozunk, de a nagyobb tömegû házak esetén ez még mindig monoton lehet. Ebben az esetben a polikróm harmóniák felé kell elmozdulnunk, ilyen színharmóniák létrehozása pedig már meglehetõsen nehéz feladat. A szín és hatásainak elméleti vizsgálata csak a színekkel foglalkozó szakember „csemegéje”, a lakó elsõsorban azt kérdezi, hogy mi kerül a ház falára? A továbblépés útja a következõ: el kell dönteni, hogy figurális vagy absztrakt lesz a felfestendõ minta. A figuratív ábrázolások közül a térillúziót keltõ szellemesen megoldott és jól kivitelezett

rikus minták bizonyulnak a legideálisabb megoldásnak. Inspirációként felhasználhatók a modern képzõmûvészet alkotásai: Victor Vasarely és az op art célkitûzése alapvetõen a modern lakókörnyezet élhetõbbé tételére irányult. Az op art vagy a konstruktív mûvészet hagyománya épületszínezések tervezésekor folytatható, a lehetõségek száma pedig végtelen. Még egy fontos tényezõrõl szólnom kell. A megrendelõ meggyõzése után a kivitelezõnél is el kell érni, hogy a tervet mindenképp vegye figyelembe. Gyakorta értetlenül nézik a fal elõtt színkártyával álldogáló tervezõt. Mindenkinek ajánlom, hogy ne spóroljunk az idõvel, mert egy rosszul megválasztott szín hosszú ideig rontja a hangulatunkat. Ne spóroljunk egy elõzetes színminta felfestésével, mert a nagy mennyiségû festék mellett elenyészõ költséget jelent egy mérlegelésre alkalmas színfelület kivitelezése, még ha méreténél fogva nem is az összhatást tükrözi. Végül pedig ne spóroljunk a pontos és szakszerû kivitelezésen, mert „az ötlet sikere a megvalósításban rejlik”.

Vasi Építész - Mérnök

Vörösiszap-katasztrófa Kónya László

2010. október 4-én bekövetkezett vörösiszap-katasztrófa kárainak elhárítását a Vas Megyei Mérnöki Kamara és a Vas Megyei Építész Kamara közvetlen pénzadománnyal is segítette. Külön köszönet illeti azon tagjainkat, akik mérnöki munkájukkal, fizikai segítségükkel, anyagi támogatásukkal, vagy bármilyen más módon is hozzájárultak a mentéshez, a károk enyhítéséhez. A mérnöki társadalmat azóta is kiemelten foglalkoztatja a tragédia bekövetkezésének oka, amelyre azóta sem sikerült egyértelmû magyarázatot találni. Vélemények és ellenvélemények ütköznek, folynak tudományos és kevésbé tudományos viták. Az alábbiakban Kónya László olvasói levelét tesszük közzé, aki a gátszakadás egyik lehetséges okát fejtegeti. Kónya László a tragédia bekövetkezte után a vasúti pálya helyreállításával kapcsolatosan többször is járt a helyszínen, és az ott látottak, tapasztaltak alapján fogalmazta meg gondolatait.

1988-tól 10 év telt el a „papírfal” (a résfal) megépítéséig. Így 1998 évben már az iszapon keresztül biztosan nem szennyezõdött az altalaj. A milliárdokat már akkor a vörösiszap kezelésére,

A résfal a tragédia oka!? kármentesítésére kellett volna elkölteni, talán így megelõzhetõ lett volna a tragédia! A katasztrófa másnapján nyilatkozott a miskolci egyetem egyik tanára, aki szintén azt mondta, hogy „ez a kohósalakos fal gyakorlatilag olyan, mint a beton és valami más okozhatta annak az átszakadását.” Az okra azonban nem tért ki. A víz (talajvíz is) megtalálja útját a legkisebb résen keresztül is. A résfal már hosszú évek óta, kismértékben átengedte a talajvizet. Leginkább a résfalnyomvonali iránytöréseinél (itt történt a töltésgát szakadás is) és még lehetett a szivárgás az agyagrétegi bekötésnél. Az altalaji talajvízmozgások velejárója, hogy hordalékkal együtt történik a térfogatváltozás! Így történhetett meg, hogy a salaktöltés alól is kismértékben kimosódott az altalaj, és ezeket, a süllyedéseket igazolják a mûholdas mérések! A lényeg az, hogy a talajok akkor tudnak elmozdulni a talajvízmozgásával, ha változik az altalaji térfogat is, és annak összetevõi is! A résfal kiépítéssel egy nagy altalaji, - több millió m³-es, talajvizes - zárt medence képzõdött, melynek gyenge oldalfalai a résfal, alja a vízzáró agyagréteg volt!

A katasztrófa akkor következett be, amikor a föld alatt, a résfalon belüli, talajvízi túlnyomás miatt a hatalmas víztömeg kitörte, átszakította a résfalat. A talajvíz robbanásszerûen kiegyenlítõ-

dött, a nagy vízáradat a salak-gáttöltés alól kimosta az altalajt, így keletkezõ nagy kiterjedési kráterba, szinte teljes keresztmetszetében beszakadt a statikailag stabil gáttöltés.

A talajvízmozgás, a közlekedõ-edényi talajvízszint kiegyenlítõdés tovább tartott, mint a 800000 m³-es vörös iszaplé kitörése. A fényképen jól látszik, hogy a vörös iszaplé tározó „kiürülése” után is tovább volt (hosszabb ideig volt) az altalaji talajvízszint mozgás, a talajvízszint nyugalmi helyzet kialakulása. A leszakadt töltésgát helyén tovább süllyedt az altalaj, a gátszakadás teljes területén látszik egy kb. 40-50 cm-es mélyedés. A talajvízmozgás tovább tartott, - az altalaji vízmozgások jóval lassúbbak, fõleg az altalaji telítõdés után, mint a felszíniek. Egy tény az altalajban is milliós mennyiségû talajvíz-kiegyenlítõdés történt, természetesen, mint a fotó is bizonyítja, a víz mosta még a végsõ kiegyenlítõdés elõtt is az altalajt.

Innováció Vasi Építész - Mérnök

Antennatorony fából Cégünk, a Szigma-X Tervezõ és Tanácsadó Kft. a mobiltelefon hálózatépítés kezdete, 1991. óta foglalkozik antennatornyok és egyéb távközlési tartószerkezetek tervezésével. A Westel, a Matáv (TMobile, Magyar Telekom) és a Vodafone kb. 1600 db tornyát terveztük, tervezzük, felülvizsgáljuk azóta is. Szabadalmaink, innovációink is ezekhez kötõdnek, elõször acél, karbon, most faszerkezetek körében. Már az elsõ tornyok tervezésénél nyilvánvaló volt számunkra az a tény, hogy a tornyok 30 – 70 mes magasságukkal erõteljesen befolyásolják a környezetet, a látványt, a városképet, többet jelentenek funkcionális tartalmuknál, ezért törekedni kell esztétikus kialakításukra, a környezetbe való beillesztésükre. Mozgásterünk nagyon szûk volt – és az ma is. A telepítés helyét, a magasságot, az antennák mennyiségét mûszaki követelmények határozzák meg, sõt az építési költség is kötött. A formaképzésben ennek ellenére már a rácsos acél tornyoknál is sikerült elfogadtatnunk azt az alapelvet, hogy a természetben a fa növekedését leíró (és a statikában is nyilvánvaló) nem-lineáris függvény szerint karcsúsodjanak, törjenek felfelé. A Szigma-X tornyait ez különbözteti meg a többitõl. A természetvédelmi területek, nemzeti parkok, lakóövezetek területén a bázisállomások telepítése, engedélyeztetése egyre nagyobb akadályokba ütközött, ezért olasz, osztrák és fõként amerikai gyakorlat alapján megpróbálkoztunk fenyõfa formájú, fának álcázott (ún. camuflage) acél anyagú tornyok építésével, azonban a megépült két torony itthon nem aratott sikert, nem tûnt természet-közeli megoldásnak. Faanyagú rácsos antennatornyok is épültek Magyarországon, azonban ezek – szép formájukkal együtt sem jelentettek lényeges különbséget az acéltornyokkal szemben. Ezért tûztük ki célul egy természetbarát, faanyagú, faformájú, monopol toronycsalád létrehozását, amely a hazai és nemzetközi piacon elsõként megjelenve esztétikusan illeszthetõ a tájba. A fejlesztés során elõnyben részesítettük a lágyabb, ívelt formát az egyenes, szögletes megoldásokkal szemben. A faanyagú, faformájú monopol torony végsõ kialakításához a természet adta az ötletet: a torony támasztóbordái ugyanazt a feladatot látják el, mint a trópusi esõerdõk óriásfáit támasztó, ún. palánkgyökerek.

A kifejlesztéshez és a megvalósításhoz nagy segítséget jelentett az Új Magyarország Fejlesztési Terv K+F pályázatának elnyerése, valamint a Magyar Telekom Nyrt. azon szándéka, hogy fatornyainkat leendõ bázisállomásaikhoz felhasználják. Rétegelt-ragasztott faszerkezetû tornyunknak az ECOPOL nevet adtuk, ezzel is hangsúlyozva az ökológia és a gazdaságosság kapcsolatának fontosságát; valamint utalva monopol csõtornyaink geometriai hasonlóságára. A fejlesztés folyamatában a Budapesti Mûszaki Egyetem Áramlástan Tanszék segítségével szélcsatornában kísérleteket végeztünk különféle modellváltozatokon, az optimalizáció érdekében. Az ECOPOL európai uniós jogvédelemben részesült, elnyerte az Innováció kategóriájában az idei DELFIN díjat, amelyet a Magyar Telekom adományoz fenntarthatósági törekvéseit alátámasztó innovatív, környezetbarát, ökológiai és gazdaságossági szempontokat is szem elõtt tartó megoldásokért. Az ECOPOL prototípusa 30 m magas, Békés városában állítottuk fel. Ugyanitt kivitelezzük a másodikat is, mindkettõ a Magyar Telekom rendszerének részét képezi. - Szerkezete egy háromszög alaprajzú belsõ toronyból és a támasztó bordákból áll. A belsõ tornyot rétegelt falemez határolja. A háromszög csúcsaiból induló bordák rétegelt-ragasztott faszerkezetûek, parabolaív mentén karcsúsodnak, közelítve a természetes fák exponenciális növekedési függvényét. - A faszerkezet elemeinek kapcsolatát és az illesztéseket tûzihorganyzott acélszerkezet és kötõelemek biztosítják. - Alapozása monolit vasbeton tömbalap, a betonozás elõtt elhelyezett lehorgonyzó acélszerkezettel. - Az antennakábelek rejtetten, a torony belsejében vannak felvezetve az antennákhoz. - A belsõ torony külsõ oldalán zuhanásgátló rendszerrel ellátott létra van, amely biztosítja a feljutást az antennák megközelítésére szolgáló pódiumokhoz és a torony tetejéhez, a másik két oldalon a bebúvó- és kábelnyílások kapnak helyet. - A torony alkalmas három mobil szolgáltató antennáinak elhelyezésére, külön szinteken, a torony felsõ szakaszán. - Megfelel a távközlési berendezések alakváltozási követelményeinek, azaz kellõen merev.

Rétegelt-ragasztott faszerkezetû monopol antennatorony

- Az antennák szereléséhez és üzemeltetéséhez elégséges helyet, valamint megközelítési lehetõséget biztosít az érvényes biztonsági elõírásoknak megfelelõen. - Megfelel az Európai Unióban érvényes statikai szabványoknak és elõírásoknak. - A szélsõséges idõjárásnak is kitett faszerkezet hosszú távú védelmérõl megfelelõ védõbevonat (lazúrfesték) gondoskodik, amelyet kétévente kell megújítani. Ennek költsége minimális, tekintettel a torony monopol kialakítására. Utóbbiból következõen a faszerkezet korróziós terhelése csekély (a madarak nem tudnak rajta megülni). - A torony szállítása és szerelése 10 m-es egységekben történt, a teljes felállítás egy napot vett igénybe. - A prototípusokat intelligens mérési rendszerrel szereljük fel, folyamatosan mérve a szélsebesség/irány és nyúlás/alakváltozás összefüggéseit. - A faszerkezetet a GYEFA Fafeldolgozó Kft (Gyomaendrõd) gyártotta, a torony telepítését a Györki és Társa Kft (Szombathely) végezte el. Jelenleg a 40 m-es torony fejlesztésén dolgozunk. Szerzõk: Dr. Németh Árpád okl. mérnök, ügyvezetõ, Fodor Albert okl. építõmérnök, vezetõ tervezõ, Németh Botond okl. építõmérnök, vezetõ tervezõ, Kõszeghy Ádám okl. építõmérnök

Vasi Építész - Mérnök Hírek

Vasi Építész és Mérnök A Vas Megyei Építész Kamara és a Vas Megyei Mérnöki Kamara lapja Megjelenik havonta Alapította a Vas Megyei Építész Kamara A szerkesztõbizottság elnöke és társelnöke Vincze Csaba, Tóthné Temesi Kinga Fõszerkesztõ Óvári Gábor 20 252 3711 Szerkesztõ Károlyi Renáta

Vas megye – ezen belül is Szombathely – köszönhetõen tervezõ, beruházó, kivitelezõ és az engedélyezési eljárásokban közremûködõ mérnökeinknek, élen jár a körforgalmú csomópontok létesítésében. Az 1990-es évek óta a legveszélyesebb csomópontok körforgalommá való átépítése is nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy Vas megye közútjainak forgalombiztonsága országos viszonylatban kedvezõ. A szombathelyi Március 15. téri csomópont évtizedek óta

az egyik, szakmai körökben is a legvitatottabb, legveszélyesebbnek tartott csomópont volt mindezidáig. Már az 1999-ben elkészült „Szombathely közlekedési koncepciója” címû tanulmány is javasolta az ötágú, nehezen áttekinthetõ és felismerhetõ jelzõlámpás forgalomirányítású csomópont körforgalommá való átépítését. Sok vita és egyeztetés után a körforgalmat végül október közepén végleg birtokba vehették a közlekedõk.

A szerkesztõbizottság tagjai Ábrahám Ferenc, Balogh Péter, Budai Ferenc, Czeiner Gábor, Gaál Ferenc, Horváth Gyula Vladimir, Kiss Albert, Sólyom Miklós, Takács András, Válinth Attila Tördelés Mittl Attila info@mittl.hu - www.mittl.hu Szerkesztés Vasi Építész Tervezõ és Szakértõ Kht. 9700 Szombathely, Thököly u. 14. Kiadó CitiCom Kommunikációs Tanácsadó és Szolgáltató Kft. 9700 Szombathely, Rumi Rajki István u. 10. citicom@chello.hu Felelõs kiadó Ábrahám Ferenc A Vas Megyei Építész Kamara elnöke Hirdetés Szabó Edgár 06 20 911-3596 - edy@edymarketing.hu Nyomda Soproni Anzsu Kft. Földes Andor felelõs vezetõ ISSN 1788-6678 A lapban megjelent hirdetések tartalmáért felelõsséget nem vállalunk.

Kitekintõ Vasi Építész - Mérnök

San Antonio Sólyom Miklós

Közel a spanyol határhoz, Portugália déli részén épült az új plébániatemplom. Beruházási költsége 2.76 millió euró, azaz 773 millió forint. Az ibériai építészet nyelvét használó tervezõ virtuóz módon bánt a terekkel és a fénnyel, de az árnyékkal is. A két tö-

temploma

meg közötti tér a keleti térszervezés kedvelt belsõ udvarát hozza létre, amelyet horizontálisan három részre tagol: bejárati belsõ udvar, sima japánkertszerû felülettel, maga a templomtér amely fedett, majd a szentély, helyén a sziklakert.

A helyszín alapos ismerete lehetõvé tette, hogy a sziklás tájat, mint látvány a szakrális tér részévé tegye. A hagyományos templomi elrendezéssel ellentétben szemben nem az oltárt látjuk, hanem a hegy natúr szikláit. A természettel kialakított ilyen mértékû kapcsolat a mediterrán helyszín ellenére a skandináv gondolkodással mutat rokonságot. A visszafogott, nagyvonalú anyaghasználat, nagyvonalú tömegalakítás a „klasszikus” modern kitûnõ darabjává emeli a házat.

Helyszín: Portugália, Portalegre Építész: Joáo Luis Carillho (JLCG ARQUITECTOS, Lisbon Portugália

Szabó Gábor munkáiból

Szombathely, Szent Márton utca

A vízügyi igazgatóság laboratóriuma (Szombathely)

Családi ház Kõszegen

Ikerház Kõszegen

Kõszeg, sorházak

Kõszeg, buszmegálló